2015. április 3., péntek

Ki kezdte az 1848-49-es erdélyi etnikai polgárháborút?


Nem áprilisi tréfa a Kolozsváros április 1-i híre, hogy Klaus Johannis román elnök Avram Iancut szívesen hivatalosan is román nemzeti hőssé nyilvánítaná. A magyar reakció a várható, pl. Mandiner: Johannis román nemzeti hőst csinálna a magyargyilkoló Avram Iancuból. Nos, a románok elég rendesen le vannak maradva, ugyanis az erdélyi véres etnikai polgárháború kirobbantóinak hőssé nyilvánításában mi magyarok réges-rég megelőztük őket! Az egyszerűség kedvéért: Kossuthról, Petőfiről és társaikról van szó...

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!
(Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél, 1847, Koltó)

A "szabadság ellenségei" talán nem voltak a lemészárolt, vérük tavába fojtott erdélyi magyarok, de a mézeshetei idején (!) vágyott vérpanorámát Petőfi egy éven belül megcsodálhatta...

Fősodor nemzettudatunk, történelmi tudatunk tragikus vakságának, szektás idomítottságának következménye, hogy nem vagyunk képesek a történelmi tragédiákat a tények alapján értékelni, mert belénknevelt szemellenzőink eltorzítják a képet. Nem szándékozok Iancu személyével, tevékenységével foglalkozni, mert számomra nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi szeparatista mozgalmak ugyanazt az illuminátus nacionalizmust képviselték ellenünk, amit Kossuthék, Petőfiék az "osztrákok" ellen és a nemzetiségek ellen. Ha Kossuth magyar nemzeti hős, Iancu logikusan román, Hurban teljesen érthetően szlovák nemzeti hős. Kicsit sem csodálkozhatunk azon, hogy a Választott Nép modell minden egyes népre alkalmazása, a nacionalizmus minden népre kiterjesztése korában a magyarellenes nacionalizmusok is képesek voltak népirtani, mint elvileg minden illuminátus nacionalizmus fertőzöttjei. Petőfi például magyarok elleni népirtásra is kész volt, százezrével. ("Százezerszer sujtson bár a hóhér, Bár a házak ablakán foly is be Az utcáról a kiáradó vér!") Webster Tarpley jól megragadta a lényeget, hogy az illuminátus háttérhatalom 1848-ban (is) milyen törvényszerűen ugrasztotta egymásnak a népeket a lázálommal, hogy ők mind Választott Nép és szomszédaik, illetve a velük egy hazában élő más nemzetiségűek lényegében "gojok" (bár Tarpley konkrétan erre a bibliai modellre nem mutat rá).

Webster Tarpley: The Palmerston Zoo (Palmerston emberkertje)
"Mazzini összes szervezete saját etnikai csoportja azonnali felszabadítását követelte az agresszív sovinizmus és terjeszkedési politika alapján. Mazzini csatalova a Harc a Területért. Mindegyik szervezet a határok és területek megszállottja és mind ellenzi és szabotálja a parancsuralmi gazdasági fejlesztést. Mind igyekszik más nemzeti szerveződéseket saját misztikus küldetése érdekében megfúrni és elnyomni. Ez Mazzini rasszista evangéliuma az univerzális etnikai tisztogatásról.

Láttuk az olasz ketreceket, a következő a magyar pavilon az emberkertben. Vezérpéldányunk itt Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom vezetője. Kossuth a szabad kereskedelem pártján állt. Egyenlő státuszt akart a magyaroknak az Osztrák Birodalomban - egyenlőt az osztrákokéval. De a Habsburg Birodalom magyar részében sok más nemzetiség is élt, ruszinok, németek, szerbek, románok, horvátok és mások. Kaphatnának politikai és nyelvi autonómiát? Kossuth válasza a magyar nyelv kizárólagossága érdekében az összes szláv és román nyelv hivatalos használatának betiltása volt. Ennélfogva Kossuth a véres összeütközés útján járt a Nagy Horvátországot jelentő Illír-mozgalommal és a horvát vezető Jellacic haderejével. Konfliktus volt a szerbekkel is. Mazzini ugyanazokat a területeket megígérte Magyarországnak, a horvát illíreknek és a szerb délszláv szövetségnek is. Aztán ott volt Erdély kérdése, melyre a magyarok is igényt tartottak, de egy másik Mazzini-ügynök, Dimitirie Golescu Ifjú Romániája is. Az Ifjú Románia programja a Trajanus római császár hódítása előtti dák királyság helyreállítása volt. Tehát az Ifjú Magyarország és Ifjú Románia előre be volt programozva az Erdélyért folytatandó élethalálharcra, amire tavaly (1849-ben) sor is került. A magyarok és horvátok, magyarok és szerbek, magyarok és románok közötti szüntelen kűzdelem miatt a Habsburgok az orosz hadsereg segítségével képesnek bizonyultak megőrizni rendőrállamukat.

Az emberkert etnikai pavilonjai tehát állandó harcban állnak, nemcsak a Habsburgok és a Romanovok ellen, hanem elsősorban egymás ellen. Ugyanezt fogjuk látni a lengyel és orosz pavilonoknál is."
Nagyon jellemző, hogy a kezdeti, Kossuthékhoz való békés közeledési kísérlet kudarca után a magyarellenes harcot választó szerb nacionalista szeparatisták vezetői milyen jelszóval kezdik a hasonló harc útjára lépett román nacionalista szeparatistákhoz szövetségkötés céljából küldött levelüket: "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!!! Azonnal látszik, hogy az Emberkert egymásnak ugrasztott lakói ugyanazt a forradalmi eszmét képviselték, csak mind magát vélte Választott Népnek, legalább egy bizonyos, szerintük az ő "nacionalista Istenük" által nekik igért Kánaánjuk területén és ott a "gojoknak" semmi keresnivalója. (Petőfi: "a magyarok istenére esküszünk...") A mi forradalmár élcsapatunk számára az etnikai tisztogatás utánra vágyott eszménykép persze a Szabadság Legválasztottabb Népe, a francia volt (mit francia, FRANCIA!!!), csak jobb híján voltak kénytelenek Kárpát-medencei Kánaánjukban zsírosszájú magyarokkal beérni a "férgek" reménybeli kitakarítása után,

Arany János levele Petőfinek, Szalonta, 1848. szeptember 27.
Öcsém Sándor! Mielőtt Jellasich elfoglalná Pest városát és téged bokros érdemeidért premier miniszterének* tenne, kívántam ezen soraimat hozzád lengedeztetni, avégre, hogy megtudhasd, miszerint én s az enyéim még élünk, még sem a vadrácnak, sem pediglen a környéken lázadó románajkú testvéreinknek körme közé nem estünk. 
Mióta pesti utamból, melyet a halhatatlan akadémikus barátommal - egyébkint a legnagyobb szűzi ártatlanságban, egyedül, csupáncsak és kiváltképpen a te Halhatatlan társaságod tiszteletére tettem, - mióta, mondok, ezen pesti útból megérkeztem, azóta honn vagyok s elmémet járatom azon a dolgon, mi módon lehetne kieszközölni, hogy a magyar haza kebelében a mérges fekélyek és pattanások, Jellasich et Compagnie*, rácok, horvátok, oláhok, tótok, vendek, szászok, svábok s több ily férgek, ha nem is zsírosszájú magyarokkal, legalább echt* francia néppel cseréltessenek ki. 
De hagyjuk e fontos tárgyakat és térjünk kevésbé fontosakra.
Schedelnek átadtad-e „Toldi Estéjé”-t? Ha igen, vedd vissza és tartsd harckész állapotban, hogy mihelyt rá szükségem lesz, azonnal segélyemre jöhessen harcias buzogányával.
Tompa megszüntette velem levelezését, utóbbi levelemre, melyet neki Gäfenbergbe küldtem, nem felelt. Hajlandó vagyok hinni, hogy Pesten léte alkalmával te pletykáztad tele a fülét, mert ahhoz nagyon értesz.
De többet nem írhatok, mert holnap hajnalban szüretem fog instruáltatni*. Szívesen látlak. Az ördög és minden szentei vigyenek el, ha holnap szüretre hozzám nem jössz.

Arany János
Amin Arany csak elméjét járatta, abban erdélyi románajkú nacionalista elvtársai (ellenfelei, de forradalmi és  etnikum-homogenizáló elveiben társai) eggyel tovább léptek, méghozzá a tettek mezejére: jónéhány településen és vidéken kieszközölték - az általuk nyilván mérges fekélynek és pattanásnak tekintett - zsírosszájú magyarok echt* hegyifrancia népre való kicseréltetését...

E véres kozmetikai beavatkozáshoz a lehetőséget általánosságban az teremtette meg, hogy a vértengerekről álmodó magyar forradalmárok véres provokációikkal (Lamberg megölése, stb.) Magyarországot (és benne Erdélyt) is beleterrorizálták a "Népek Tavasza" világforradalmi hullámába,  a konkrét erdélyi erőszakspirált pedig a Kossuth-fiúk romángyilkolásai szabadították el.

Ha 1848-ban Magyarországon nincs forradalom, senki nem követhetett volna el magyarirtást sem Erdélyben, sem a Délvidéken. A magyar nemzetnek, sem a politikainak, sem a nyelvi-etnikainak nem fűződött semmilyen értelmes "hadicélja", érdeke a Világforradalomban való részvételhez, az etnikai nacionalista eszme általános térségbeli terjedése idején az ország forradalomba viteléből csakis a szeparatista nemzetiségi elitek húzhattak hasznot a történelmi magyar állam területi egysége rovására. (Erdély a Habsburgok által az Erdélyt rendszeresen elszakító erdélyi fejedelmekre kényszerített egyezmény szerint az Unió előtt is a Szentkorona országa volt! Külön igazgatását Rákóczi még távoztában is követelte, Bocskai végső elszakító lázadása előtt a 15 éves háborúban visszatért Erdélyt a Habsburg kormányzat még a Királyság rendes részének tekintette!)
Ehhez képest a mi szemszögünkből meglepő módon az ország széthullását okozni képes forradalomba nem a nemzetiségi szeparatista vezetők vitték  a Magyar Királyságot (nem is volt rá hatalmuk), hanem a magyar nacionalista vezetők Kossuthtal az élen. Az egyetlen etnikum vezetői, mely csak veszíthetett a forradalmon... (Ha nem palmerstoni-weishaupti nacionalizmusban gondolkodunk, akkor a többi honos nemzetiség tagjai is veszítettek, egyes utódaik ezt ma is érzik.)

A magyar agyakba mosott hamis történelemkép álláspontját az erdélyi vérontásokról 1848 vezető hazai történésze, Hermann Róbert is a szokott módon fogalmazza meg. Bár utal a harcok polgárháború jellegére és igyekszik a magyarok által megölt románokat is számbavenni,  az "első lövést" ő is a románoknak tulajdonítja:

Hermann Róbert: Etnikai polgárháború Erdélyben 1848-1849-ben

Ugyanígy tudja a wikipédia magyar nyelvű "Erdélyi vérengzés (1848–49)" szócikke is, mely vérengzés alatt kizárólag a magyaröléseket tárgyalja: "Az első mészárlásra 1848. október 14-én került sor, Kisenyeden." Ugyanezen szócikk, angol nyelvi verziója (1848–49 massacres in Transylvania) viszont már két fő fejezetet tartalmaz, az első a "Magyarok elleni mészárlások", a második a "Románok elleni mészárlások".

A magyar cikk szerint elsőnek megjelölt 1848 október 14-i kisenyedi mészárlás ELŐTT az angol cikk a következő, egyébként magyar források által is igazolt, magyarok által elkövetett csoportos románöléseket sorolja fel:
-1848.június 29, Mihálcfalva,  sortüzekben 50 román halott. (rendteremtés a forradalom által keltett zavaros helyzet miatti úrbéri vitákban) 
- 1848. szeptember 10, Nadab: erőszakos honvédsorozásnak ellenálló románok közé lövés, több halott. 
- 1848. szeptember 12, Aranyoslóna: erőszakos honvédsorozásnak ellenálló románok közé lövés, 30 halott, több tucat sebesült.
A románok kezdték a véres polgárháborút azzal, hogy visszaütöttek...

Az agymosott magyar hazafiak rutinosan válaszolnak erre azzal, hogy AZ MÁS, a magyarok CSAK RENDFENNTARTÁS KERETÉBEN öltek és CSAK férfiakat, míg a románoknak volt pofája bosszút állni, ami népirtás, gaztett. Az utóbbi állítás persze igaz, azonban olyanok panaszolják Iancu szobrait, kultuszát, akik kokárdával a mellükön készek a bosszút kiváltó tettek irányítóinak, ideológusainak szobrát koszorúzni. Ráadásul az erőszakos honvédsorozásnak a román parasztok teljesen törvényesen álltak ellen, (azon túl, hogy érzelmileg hogy álltak hozzá), hiszen Kossuthék honvédség-szervezése teljesen törvénytelen és a magyar nemzeti érdekkel ellentétes volt, a honvédséget Kossuthék eleve az udvar, a közös hadsereg uralkodóhűnek megmaradó része elleni bevetése céljából hozták létre, ami a történelmi Magyarország egységét egyedül biztosítani képes két tényező megtámadását jelentette! E honvédség harci feladata a forradalmárok által uralt Bécs "felmentésére" masírozás volt és Marx dühöngött, hogy Kossuth elvtársa lekéste a csatlakozást!


A Honvédség szervezése törvénytelen és a magyar érdekkel ellentétes


Annak alátámasztására, hogy a honvédség újoncozása törvénytelen volt, most elég lesz nekünk egy tanulmány, mely hódmezővásárhelyi alulnézetből mutatja be a folyamatot (a törvénysértést korrektül bemutatva, de külön nem értékelve):

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY TÖRTÉNETE - A város és lakói a polgári forradalom és a szabadságharc idején
 "Augusztus 16-án kezdődött meg a katonaállítási törvény parlamenti vitája, s a 19-én elfogadott tervezet már csak a királyi jóváhagyásra várt. 1848. augusztus 29-én fordulat következett be a nemzeti hadsereg szervezésében. Szemere Bertalan belügyminiszter a 19-i tervezetre meg sem várva a királyi szentesítést, rendeletben utasította a törvényhatóságokat az újoncozás megkezdésére. (...) Szeptember 11-ét követően a képviselőház - Kossuth kezdeményezésére -határozatot hozott az újoncállítás meggyorsítására. Szeptember 14-i keltezéssel sürgöny érkezett az elöljárósághoz Batthyány Lajos miniszterelnöktől: „...fölhívom önt, hogy a honvéd sereg szaporítására e rendeletem vételével rögtön toborzást indítson, s a beállottak száma felöl engem mielőbb értesítsen". A miniszterelnök azt is közli, hogy a beálló honvédek már a magyar honvédzászlóaljakat szaporítják, ahol is az ügyvezetési és vezénylési nyelv, a zászló, a ruha és a jelzés magyar lesz."
A forradalmárok részéről nem valami apró formai hiba volt, hogy nem várták meg a király szentesítését, ugyanis a király a szentesítést a leghatározottabban megtagadta a Kossuth-bankó kibocsátásáról rendelkező törvénnyel együtt. Az ezt közlő királyi kiáltvány birtoklásáért akasztatta fel Görgey Zichy Ödön grófot, a király két kiáltványát Kossuthéval együtt már közöltem "Ezért kellett Zichy Ödönnek meghalnia - 3 kiáltvány 1848. szeptember 22-ről" c. bejegyzésemben:
Ferdinand Magyarország népeihez 1848 szept. 22. 
"...azon törekvés, uj közigazgatási uton tett hadügyi intézkedések által, a legujabb törvények által nekem biztositott jogok csorbitását eszközölni, mindannyi tanuságai ezen vészteljes irányzatnak, mely ellen komolyan fellépni azon szempillanatban alkotmányos kormányzási kötelességemnek tekintettem, melyben az ujonczadást és papirospénz tulságos kiadásait illető törvényjavaslatok előmbe terjesztetvén, nekem erre alkalmat szolgáltattak. Meg nem engedhetem és nem engedendem, hogy hadseregemnek minden tartományaimat hathatósan oltalmazó egysége mellőztessék és elkerültessék, és kötelességem, melyhez szorosan ragaszkodni elhatározott szándékom, hogy jóváhagyásomat egy olyan pénzügylettől megtagadjam, mely az országot biztos alapot nélkülöző papirospénz számos millióival elárasztaná, és a pénzbeli kereskedelmi forgalmat évekre megzavarná. Egy ily intézkedés könnnyelmű megerősítése alattvalóim romlását eszközölhetné, és a tapasztalás tanainak menthetetlen mellőzését bizonyitaná." Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez, 1848-1849 II kötet ( Heckenast Gusztáv,1869) 
A törvénytelen és eleve a magyar érdekkel ellentétes erőszakos újoncozással a Kossuth-fiúknak sikerült a darázsfészket felpiszkálni. Kossuthék, Petőfiék a forradalmi nacionalista ideológiát harsogva az erdélyi etnikai helyzetben Pandora szelencéjét nyitották ki. Ráadásul Petőfi, mint ideológus, propagandista és a forradalom "ikonja" teljesen tudatosan vértengereket kívánt, évek óta csupa ilyenről ábrándozott forradalomváró verseiben. Vágya Erdélyben és a Délvidéken teljesült. Ezek után a vérszomjas prófétának legalább annyi szobra áll a magyar nyelvterületen, de tippem szerint több is, mint Iancunak a románoknál. (Ha valaki ismer konkrét számokat, közölje...)

A nép tudta, hogy a rálőcsölt forradalom katasztrófáját a Petőfiknek köszönheti

Számos alkalommal idéztem már Petőfi és márciusi ifjú társai forradalomváró vérszomját, most csak naplóját idézem fel újra, melyben a forradalom másnapján elégedetlenkedett, hogy MÉG nem folyik vér, pedig az milyen gyönyörű és különben is SZÜKSÉGSZERŰ:

Petőfi naplója, Pest, ápril 1. 1848:
"Ne keveredtek volna csak jámbor békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, a kik kezdeni merték, nem esett volna e csorba dicsőségünkön! ... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel."
Türelem, Sanyikám, türelem! Elég 50-et, 60-at aludnod, és folyni fog a vér, ahogy szeretnéd, egyre bőségesebben! Például Erdélyben...

"„…agyon akart verni a magyar nép…” - Vajon kit? Haynaut???" című bejegyzésemben már felidéztem, hogy a magyar lakosság a rákényszerített forradalom és a belőle törvényszerűen következő etnikai összetűzések poklában tökéletesen tudta, kiknek köszönheti nyomorúságát és hogy nem éppen Petőfi-szobrok állításán törte a fejét akkoriban...

Petőfi március 15-i népszerűsége rohamosan elpárolgott, amint a "forradalom" divatos eszméjéért illedelmesen rajongó polgári közönség szembesült a poéta veszett vízióival, programjával:
"Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam... néhány hét, s ime egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiúi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám" - írja 1848. május 27-én. (Index: Petőfi, a népszerűtlen forradalmár )
Fekete Sándor: „…agyon akart verni a magyar nép…” - Adalékok Petőfi választási megbuktatásához című könyvében olvassuk:
"Midőn tavasszal A királyokhoz című vers országszerte felháborította az elmegyenge király alázatos híveit, egy debreceni fűzfapoéta után egy szintén e kategóriába sorolható poétahölgy is lelkesen szidalmazta a költőt, s az e légkörről tudósító egyik sajtólevelező azt jelentette: Petőfit „tán agyon is ütnék, ha oda tévedne”. *31 A debreceni áhításra, íme, Szabadszálláson csattant fel a visszhang: „Szaggasd szét, üsd agyon!”. A vasvillával hadonászó tömegre támaszkodva a bíró, a követválasztási bizottmány elnöke, ki mint korábban említettem, már agyonlövéssel is megfenyegette Petőfit, eltakarodásra szólította fel őt, ígyen szólva: „Nem kezeskedünk életéért!”."
Ezek után, amikor kitör a nemzetiségi harc, az érintettek tudják, ki miatt veszett oda addigi békés életük és sokuk családtagjainak általában az élete:
Bártfay József főispáni titkár egy július végi, Szabadkáról küldött levelében azt állítja, hogy a szerb támadás veszedelme itt Petőfinek „tulajdoníttatik”, ki ha eljönne a táborba, „isten lenne neki irgalmas”. Egressy Gábor augusztus 8-án nejét így tájékoztatja Petőfi ügyeiről: „Ő igen sokat ártott magának egy pár utóbbi lépésével. Utamban mindenütt ellenségeivel találkoztam.” Augusztus végén Tompa, ki sértett önérzetében s féltékenységi rohamaiban egyre többször ostorozta költői riválisát, ezt híreli róla Szemere Miklósnak: „…a vidékeken, tapasztalatom szerént – keresztfára feszítené minden ember…” *69

A Lenin-fiúk Kossuth-fiúk  országszerte ellenforradalmárokat akasztanak


Hogy miért használom az ország népét a "szabadság" tiszteletére terrorral kényszerítő különítményekre az 1919-es Lenin-fiúk elnevezés mintájára a "Kossuth-fiúk" kifejezést, hogy ez a 19-es leendő Kommün módszereit előrevetítve a színmagyar vidékek lakosságát is sújtotta, arra egy példa a 48-49-es etnikai konfliktusokat és a felkelő hatalom által irányított tömeg szerepét egészen újszerűen tárgyaló Alice Freifeld Nationalism and the crowd in liberal Hungary, 1848-1914 (A nacionalizmus és a tömeg a liberális Magyarországon, 1848-1914) című nagyon érdekes könyvéből:
“A (királyi táborral) kollaborálók kivégzése mindennapossá vált. A függetlenségi háború a városokat katonai célpontokká tette. Miközben a városok újra meg újra gazdát cseréltek, a hátországi front irányított tömeggé vált. A győzelmeket lelkes ünneplő demonstrációk kísérték – amik gyakran nem voltak teljesen őszinték. A megfélemlítés még a saját hívekre is ránehezedett, mint például a magyar csapatok Veszprémbe érkezésekor. Meszet osztottak ki azzal a paranccsal, hogy fessenek fel “Éljen Kossuth!”, vagy hasonló feliratokat. “Siess, gyújts egy gyertyát és tedd ki az ablakba!” sürgette egy borbélyt a neje idegesen az éjszakában, “mert különben mindjárt beverik az ablakainkat.” Miközben új gyertyákat gyújtottak, a szomszéd ablakainak bezúzása hallatszott. “
Természetesen e vörös különítményesek működéséhez is Petőfi szállította az ideológiát-propagandát rímbe faragva:
Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
Melyben halálos vésznek kardja villog.

Respublika, 1848. augusztus
Ha így erőszakolták rá a Kossuth-fiúk a forradalom Kedves Vezetőjének kultuszát a magyar etnikumú "választókra", akkor hogy lettek volna kifinomultabbak az etnikailag nem magyar többségű területek potenciális puskaporos hordóiban:
"A belső ellenségtől és a belső ellenséges etnikai kisebbségektől való félelem megteremtette a tömegszínház külön változatát: az árulók nyilvános akasztását. Az első akasztás Temesváron mintegy ötvenezer embert vonzott oda. Miközben az egyik áldozat még kapálózott a magasban, egy másik vádlott, egy kereskedő kezdte átkozni a magyarokat és a kormányt, és elszántan kiáltozta, hogy nem fog meghalni, mert többezren vannak úton, hogy megmentsék. Gyorsan felhúzták, de az emberek pánikba estek és megzavarodott katonák lóháton kardjukat suhogtatva a tömegbe vágtattak, számos áldozatot okozva. A kollaborálók kivégzése mindennapossá vált" (A. Freifeld)
Nem meglepő, hogy a forradalmárok nem voltak tekintettel a soknemzetiségű ország, benne Erdély tényleges problémáira és porcelánbolti elenfántokként erőltették a lakosságra importideológiájukat.
Petőfi naplójának 1848. március 17-i bejegyzésében a forradalom szükségességének indoklásában nyomát sem találjuk magyar belpolitikai szempontoknak, belső nemzeti követelményeknek, érdekeknek, szerinte és felforgatótársai szerint azért kellett Pesten is forradalmat csinálni, mert egy sor nyugatabbi országban, közte szégyenszemre Bécsben is már őket megelőzve csináltak ilyet, és az "be fogja utazni a világot":
" ... a forradalom kitört Olaszországban! A mint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen új meteort, ezen délifényt, mely születésekor is nagyobbszerű volt minden éjszaki fénynél, s melyről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. És úgy lőn. Olaszországban tölté gyermekségét, vándorolt fölfelé, egyszerre Párizsban termett, mint férfi, onnan kikergette Lajos Fülöpöt, miként Krisztus az adóvevőket Jeruzsálem templomából. Oh mikor meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublica! (...) A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább harapózott, végre Bécset is fölgyújtotta, Bécset! ... és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem mozdultunk."
A jelszó Világforradalom, Petőfiék eleve trónt akartak dönteni (és oltárt), csak azt nem fogták fel előre, hogy ha ők magyar Respublicát csinálnak, akkor mások csinálnak tót, horvát, szerb, erdélyi román Respublicát is, hisz nincs többé szeretett király, Szentkoronával, amivel a fején megesküdött, hogy egybentartja annak országait...

Az erdélyi mészárlásokat elindító, a Kossuth-fiúk által elkövetett románölések és más "ellenforradalmár"-kivégzések  abba a körbe tartoztak, amit Engels így dicsért "A magyar harc" c. cikkében az Új Rajnai Újságban:
"Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal. A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon."
Magyarországnak a marxi világforradalmi hullámba való Kossuth általi belerángatás helyett a belső problémák nyugodt, jogállami, az udvarral szorosan együttműködő, a helyi igényeket figyelembe vevő reformfolyamatra volt szüksége. Ennek fő szorgalmazója az udvar volt. Ha a jobbágyi viszonyokat nem forradalmi módon szabályozzák újra, akkor nyugodtan lehetett volna az új berendezkedést bevezetni a román- és szerblakta területeken is. Ha nem a francia, és más nyugati forradalom importja lázában égnek a márciusi felforgató ifjak, hanem a haza lakosainak jogos igényei alapján politizálnak, akkor például semmibe nem került volna egy ünnepélyes történelmi nyilatkozat a románság beemeléséről a három nemzet mellé negyediknek, ingyen lett volna, de sokan örültek volna neki. Nem vér folyt volna, hanem a haza békében fejlődhetett volna. A gyilkos a forradalom, a forradalmárok voltak. Semmilyen jogos magyar nemzeti érdeket nem kellett forradalommal képviselni az udvarral szemben, az udvar és a magyar nemzet érdekei egybeestek.

Avram Iancu nemzeti hős státusza magyar szemmel irritáló. Az övétől csak Petőfié és Kossuthé irritálóbb, mert az előző magyar létére tervezte magyarok tömeges kiirtását, alig várta a pusztulást, vértengert, és e két magyar "ikon" más forradalmi vezetőkkel együtt lehetőséget teremtett a román nacionalistáknak az erdélyi magyarirtásokra...

Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!

(Petőfi Sándor: A gyáva faj, a törpe lelkek, Pest, 1848. május)

21 megjegyzés:

  1. Végigolvastam, esküszöm.
    Néha hálát adok a Mindenhatónak, hogy van illuminati, ami úgy ahogy kordában tartja az ilyen agymenéseket, szektákat. Belegondolni is rossz mi lenne, ha egyszer a fajtátok(legyen az a Pap Gábor és Szántai féle ezoterikusok vagy Habsburg imádó seggek, mint te, már, ha minősítenem kell) szabad kezet kapna. Gratulálok, hogy sikerült elolvasni néhány történelem ponyvát amik nagyjából a mi Kurt Reiderünkel és Földi Pálunkal egyenértékűek. Inkább gyújtósnak kellett volna használni őket, de mindegy, a könyv könyv, nem elégetni kell őket hanem megcáfolni.
    Erre a sok baromságra csak Kossuth és Balsecu megbékélési tervezetének két első pontját másolom ide:
    1. Az oláhok, külön népiséget képezvén, hivatalos iratokban a jövőben »Román« nevet fognak viselni.

    2. A magyar kormány óhajtván minden a Magyarhon kiegészitő részét képező népiségek szabad kifejlődését, a románok részére a következő népiségi biztositékokat engedményezi
    Van még több is. Érdemes rákeresni. Ezzel a sok hülyeséggel meg még foglalkozni is kár. Szépen egyedül maradsz te, ezekkel a sötét agymenésekkel egyetemben.

    VálaszTörlés
  2. köszönjük, Emese!

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük Emese, nyugodjon békében! :-)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hiánypótló írás ismét. Természetes, hogy kissé egyoldalú, a másik oldalt (oldalakat) úgyis jól ismerjük. Számomra ebben a bejegyzésben legmegdöbbentőbb az Arany-levél... - A "választott nép"-ről néhány gondolat (természetesen csak az én véleményem): - Csak egy volt, Izrael (Isten harcosa, Istennel győző). Ezzel a választással a fő cél az egyistenhit rögzítése volt, az isteni törvények kimondása, melyek közepén a szeretet-törvény áll, a Messiás eljövetelének biztosítása. ("Szeresd Uradat Istenedet... és felebarátodat, mint önmagad.") Jézus Krisztus ittjárta, halála és feltámadása óta nincs szükség választott népre, mert mindenki kiválasztott lehet, aki hisz Benne (személyében, tanításában, példájában, föltámadásában és az örök életben). Az ellenséges erők természetes, hogy a szeretet-törvényt támadják, pl. a nacionalizmusok szításával. A negatív háttérerők az "új parancs" (="szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket") ellen szerveződnek. Nevezhetők illuminátusoknak, gnosztikusoknak, felforgatóknak stb. Eredőjük, közös mozgatójuk bibliai kifejezéssel a Mammon ("Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" Máté 6,24.) "Pénz-isten" - egyszerre materiális és szellemi természetű ("Ő elejétől fogva gyilkos volt és nem ismerte el az igazságot, mert benne nincs igazság. Ha hazudott, a saját hazugságát mondta. Mert ő hazug és a hazugságok apja."János 8,44). - Ma éppen Húsvét-vasárnap van, így zárásképpen köszöntelek Benneteket egy igaz verssel:
    Harsányi Lajos:
    Ki az Úr?

    Kezdetben volt az Isten.
    Az Isten volt az Úr.
    Azután jött a Tűz, Víz
    Az Ég, a kék Azúr.
    Majd jöttek a Királyok.
    S azok lettek urak.
    Aztán elűzték őket,
    Kiirtva magjukat.
    Majd jött a felséges Nép
    És a Nép lett az úr.
    Majd jött a szent Szabadság
    S akkor az lett az úr.
    Azután jött a Terror
    S a Terror lett az úr.
    Azután jött az Inség
    S az Inség lett az úr.
    Azután jött a Bőség.
    (Nem lett belőle úr.)
    Botorkált a megértés.
    (Nem lett belőle úr.)
    Azután jött a Bankár
    S a Bankár lett az úr.
    Azután jött a Sátán
    S most a Sátán az úr…
    De elbukik a Sátán
    És nem lesz mindig úr.
    És öngyilkos lesz a Bankár
    És nem lesz mindig úr.
    És elmúlik az Inség
    És nem lesz mindig úr.
    És fölenged a Terror
    És nem lesz mindig úr.
    És meghal a Szabadság
    És nem lesz mindig úr.
    És megszelídül a Nép
    És nem lesz mindig úr.
    Király nem akad senki
    És nem lesz többet úr.
    És ránk szakad a kék ég
    És nem lesz többet úr.
    És füstté lesz a Tűz, Víz
    És nem lesz többet úr.
    Kezdetben volt az Isten
    Az Isten volt az úr.

    Örökkön és örökkön
    Az Isten lesz az Úr!

    VálaszTörlés
  5. A "köszönjük Emese" 14 betű. 14:2 az annyi mint 7 ebből kivonok egyet megkapom a hatost.
    Tehát 6 azaz 666 az ördög száma, szóval csabika Illumnatus szektista, a Sátán szolgája :)

    VálaszTörlés
  6. Szegény illuminátus.....

    VálaszTörlés
  7. Jó cikk, köszönjük Csaba, az akkori magyarok helyében én is inkább békében éltem volna egy Habsburg király alatt.
    A forradalmárok meg az illuminátusok olyanok mint svábbogarak, kiirthatatlanok, ma is vannak ilyen emberek sajnos.
    Ha leszednénk Kossuth, Rákóczi és Petőfi szobrait Budapest legnevezetesebb tereiről, kiknek a szobrait állítanád a helyükre ?

    VálaszTörlés
  8. Nem érdemes kapkodni, de ha alaposan felülvizsgáljuk a hamis történelemképet és főleg alaposan átrágjuk, megemésztjük a történelmi tényeket, lényegében előkerülnek a homályból az igazi hősök. Egy részük jól ismert, de máig démonizált szereplő, leegyszerűsítve ők az ismert "gonosz labancok". Máskor inkább feledésre ítélt, elhomályosított szereplők, akik előlépnek a homályból. 48 álhőseivel szemben érdemes áttanulmányozni, kik emeletek szót a katasztrófához vezető irányzat ellen az előző bő fél évszázadban. Kapásból 48-49 időszakára én szobrot állítanék Lambergnek, Zichy Ödönnek, V. Ferdinándnak (Ferenc Józsefnek NEM!!!), irodalmár téren pedig Petőfivel szemben kiemelten Csató Pálnak. Őt harcos felforgatásellenes publicisztikájáért talán el is tették láb alól. Ugyanígy a Trianon előtti korban érdemes megvizsgálni a futtatott nevek, kiemelten Ady konzervatív publicista ellenfeleit, szinte mind ma ismeretlen nevű katolikus pap-szerkesztők. Vannak emlékművei a Kossuth-fiúk által felakasztott, agyonlőtt ellenforradalmároknak, lehetne többüknek, miért nem ünnepeljük meg őket évfordulójukon, emlékezve az országháborításra, mely mártírrá tette őket? És így tovább...

    VálaszTörlés
  9. Ma utánanéztem, milyen híres emberekkel születtem egy napon. József Attilát, Márai Sándort tudtam eddig is. Hernádi Judit, Weiss Manfréd újdonságok. Ja és az áprilisi törvények szentesítése majdnem kimaradt.
    A legütősebbet természetesen a végére hagytam, ő indított ennek a kommentnek a megírására. 1930-ban, szintén április 11-én született Anton (Petőfi)Szandor LaVey, akinek az életművét ezen az oldalon azt hiszem nem kell taglalnom. :) Egyébként az életrajzát végigolvasva a születésnapunkon kívül még pár elég érdekes közös tulajdonságunk is van. Szép kilátások... :-)

    /fortesinfide/

    VálaszTörlés
  10. Milyen további közös vonásaitok vannak?
    A Sándor nevén filóztam már, nyilvánvaló magyar származást nem említenek, talán valóban Petrovics tiszteletére vette fel, egy rajongója volt verseinek?? :-)

    VálaszTörlés
  11. Affinitások, az életút néhány közös vonása. Egyébként semmi komoly, nem hiszem, hogy ezeknek bármi jelentősége van, csak érdekesség.

    VálaszTörlés
  12. Bem levele Kossuthhoz és Csányi kormánybiztoshoz a románokat tömegesen kivégző forradalmi terror ügyében (Bem nem válik tőle pozitív szereplővé, de ebben érdemes meghallgatni): „Engedje meg Kormányzó Űr, hogy még néhány igen fontos szót intézzek Csányi úrhoz. E szavak feltárják Önnek azt a veszélyt, mely az ő adminisztratív intézkedései nyomán Erdélyben bekövetkezhet. Csányi Űr, Ön ostromállapotot hirdetett ki a szász megyékben; ebből úgy lehetne vélekedni, hogy most a katonai parancsnokság kormányoz. De ez egyáltalán nincs így, egy rendőrbiztos vindikálta magának a jogot, hogy letartóztassa, bíróság elé állítsa és elítélje mindazokat, akiket az első jött-ment feljelent. S ugyanez a biztos nevez ki hasonló bizottságokat a kerületekben, és hogy e bizottságoknak valamennyire katonai jelleget adjon, épp kéznél levő katonákat is bevesz ezekbe. Mikor Szászvároson keresztülmentem, láttam egy hasonló bizottságot, melynek Dobai úr jogot adott arra, hogy e fontos vidék lakosságának élete és halála felett döntsön. E bizottság többsége hitvány s gyáva emberekből állt, kiket az általános felháborodás következtében később vissza kellett hívni. Hauk úr pontosabb felvilágosításokat tudna adni ez ügyben. Egy görög lelkész, ki velem volt a főhadiszállásomon, könnyes szemmel mesélte nekem, hogy amnesztiám ellenére a vidéken még továbbra is előfordul s folyik a románok lemészárlása; hogy tucatszámra tartóztatják le s lövik őket agyon. Ezek hát.azok az intézkedések, Csányi Űr, melyek egy új lázadást robbanthatnak ki, és ennek Ön lesz az oka. Derék csapataink, kik vérüket ontották a hazáért, helytelenítik ezeket a kegyetlenkedéseket, mert csak a gyávák kegyetlenek. És meglehet, hogy rövidesen nyilt háborúra kerül a sor Erdélyben, mégpedig a katonák között, kik védelmezik a lakosságot, s az Ön védencei között, akik el akarják őket tiporni és halomra akarják őket gyilkolni". http://epa.oszk.hu/00000/00001/00230/pdf/itk_EPA00001_1963_02_219-228.pdf

    VálaszTörlés
  13. Bem fenti levelét Petőfinek diktálta, Petőfi azonban nem teljesen osztotta szeretett parancsnoka nézeteit, a románok exterminációját, kiirtását helyezte kilátásba, ha megint lázadnak: "De amilly hóditó a mi tábornokunk rettenetes fegyvere, tán még hódítóbb hasonlíthatlanul szelid bánásmódja a harc után. A környékbeli lakosság, melly eszeveszetten futott el előttünk, jövöget visszafelé , látván, hogy a honmaradtaknak semmi bántása nincs. Ha e szerencsétlen nép még egyszer fellázad ellenünk, méltó, hogy extermináltassék. " http://epa.oszk.hu/00000/00001/00230/pdf/itk_EPA00001_1963_02_219-228.pdf

    VálaszTörlés
  14. A szabadkőműves nagymester Supka Géza: 1848-1849 c. könyvében nem igazán dicséri Beöthy Ödönt, akit 48 szeptemberében az országgyűlés teljhatalmú megbízottjaként küldik le a déli hadsereghez:

    "Beöthy itt a délvidéken általában a radikálisok által követelt erélyesebb politika híve és végrehajtója volt. Egy ízben például húszszekérnyi rácot szállíttatott be Szegedre, akiknek éppen csak annyi volt a bűnük, hogy rácok voltak. A katonai főparancsnok egyenes közbelépése mentette meg akkor ezeket a szerencsétleneket a kivégzéstől. Beöthyt ettől fogva a kormány mint az erélyes kéz emberét tartotta számon, s amikor Erdélyben az osztrákok előrenyomulása következtében kiélesedett a helyzet, most már oda küldték ki erdélyi teljhatalmú országos biztossá(...)" (530. old.)

    Szóval Beöthy módszereivel elismerést aratott a forradalmi vezérkarban...

    VálaszTörlés
  15. Az kezdte a verekedést, aki Aradon visszaütött. Amikor mi akasztunk, az demokratikus akasztás. "A fővárosi eufória helyett valami más volt a végeken. Az ostromlott erőd mentalitás, a külső ellenség és az ellenséges belső nemzetiségek támadásától való félelem megteremtette a tömegszínház külön változatát: az árulók akasztását. Az első akasztás a délmagyarországi Temesváron hatalmas tömeget vonzott oda, melyet "50.000 emberre" becsültek. "Életemben azelőtt soha nem láttam ilyen sok embert együtt, mindenféle viseletű és nyelvű emberek voltak ott, vingári és besenyői bolgárok, környékbeli szerbek, románok, németek, stb." A katonák az elítélt árulók és a tömeg között helyezkedtek el egy nagy körben úgy, hogy a tömeg a lehető legjobban lássa az akasztófát. A vádlottak elleni vádakat felolvasták magyarul, megismételték németül, majd az első áldozatot, egy kb. negyvenéves magas, izmos határőrt vezettek a bitóhoz, úgy reszketett, hogy alig bírt menni. És "mintha az ördög kapta volna el a lábát, azonnal meghalt". Míg az áldozat még fent himbálózott, a másik elítélt, egy kereskedő kezdte átkozni a magyarokat, és a kormányt és magabiztosan kiáltotta, hogy ő nem fog meghalni, mert ezrek vannak úton a közeli Versecről és Pancsováról, hogy megmentsék. Gyorsan felhúzták, de még eközben is kiáltozta:"Ott jönnek a megmentőim!" A tömegben kiáltozni kezdtek: "A szerbek jönnek!" A rémisztő, nagyon is hihető szavak keresztülhullámoztak a tömegen németül és románul is, mire hihetetlen tumultus támadt. Híre járt, hogy a szerbek szervezkednek és készülnek fellázadni. Az emberek pánikba estek és minden irányba menekültek. Távolabb negyven lovas katona járőrözött a kivégzés helyszíne körül. Látva a zűrzavart, azt hitték, a tömeg vitatja a halálos ítéleteket. A kardjukat villogtató lovasok a tömegre támadtak. A tömeg pánikba esett, azt hitték, ezek az ellenséges szerbek. Az események után mindenfelé karkötők, nyakláncok és fülbevalók hevertek, amerre nők menekültek. "Százak hevertek a földön", egyeseket halálra tiportak, a folyóban "félholt" asszonyok és gyerekek találtak menedéket. "A jelenet olyan volt, mint az Ítélet Napja."

    forrás: Alice Freifeld: NAtionalism and the Crowd in Liberal Hungary, 1848-1914. 71-72. old.

    Freifeld forrása: Kováts István: Egy szegény pórfiú önéletrajza (Magvető, 1981, 265-267.old.

    Nem a 48-as ünnepek megszokott patetikus jelenete, az igaz.

    VálaszTörlés
  16. A wiki cikkhez:

    Amikor nekiálltam vitázni arról, hogy nem a románok kezdték a magyarirtást, hanem mi a románirtást, rögtön lehordtak, hogy ez nagyjából ceausescu-s propaganda. Előre utánanéztem a forrásnak (az angol wiki-cikkben a 22-es jegyzet), hogy ez a Seton-Watson, aki kiadta a 4425-ös román áldozatszámot (persze ennek is beszóltak, hogy honnan tudják, hogy pont 4425), pont Trianon környékén élt és alkotott, antantpártiként nem is írhatott mást a könyvébe, mint azt, hogy a magyarok kezdték 1848 nyarán. A velem vitatkozó belement a személyeskedésbe, hogy majd pont ez a trianonos Seton-Watson nem fog hazudni. Attól, hogy nem értünk egyet a politikájával, még írhatott akár igazat is, nem? Más forrást nem találtam ezekhez a számokhoz, írnak még egy korabeli bécsi újságot is, de azért az sem lehet a leghitelesebb forrás. Ráadásul a nadabi/kisjenői románirtás felemlegetésénél még az is megesett, hogy a 2-3 vitapartner közül az egyik épp kisjenői volt! Ilyen kicsi a világ. Ő azt mondta, nem tud arról, hogy itt románokat öltek volna. Elvileg nem Nadab, hanem mellette egy kisebb falu, helyismeret nélkül ezt nehéz, most nézem a cikket, de nem találom a másik nevet, de Google Maps szerint tényleg egymás mellett van két település.

    Sátáni volt az a visszautasítás, hogy mi kezdtük volna, konkrétan el voltam küldve a francba. Ez felér egy románholokauszt-tagadással?!

    FL

    VálaszTörlés
  17. A magyar (de láthatóan filoszemita) Konfliktuskutató elvileg szakszerű konfliktustérképén is jól látszik, hogy először, hónapokon át román áldozatai voltak az etnikai összetűzéseknek: http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_maps&view=topicevents&map_id=16&tmpl=dka&full=0&Itemid=204

    VálaszTörlés
  18. Friss, ropogós, és mindkét oldalról felkészületlen:

    http://magyaridok.hu/lugas/larucok-es-kubancok-1175485/

    Ez a cikk is megerősít, hogy Gerő András ezerszer is lehetne erősebb annál, mint amit sugall most. "Ferenc József és a magyarok", a könyvborítón cuki kokárda, kéne egy Habsburg Ellenintézet is, de az nem Ferenc Józseftől indítana, hanem I. Ferdinándtól (igény esetén I. Alberttől, vagy IV. László szerepétől a Habsburgok felemelkedésében), és merne felemlegetni rózsakeresztes és szabadkőműves háttérhatalmakat is.

    FL

    VálaszTörlés
  19. Sajnos lemaradtam róla, de Hermann 2,5 éve leszámolt a "Rothschildok verték le 48-at" tévképzettel is, legközelebb, ha valahol meglátom, hogy erre hivatkoznak, belinkelem:

    http://tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=919176

    FL

    VálaszTörlés
  20. Hermann elég irritáló PC álláspontot képvisel a beszélgetés során.

    VálaszTörlés