2013. január 21., hétfő

A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra

Napjainkra egyre szélesebb körben ismert és elfogadott az a felfogás, mely szerint a modern kor az európai (eredetű) kultúra, az egykori keresztény  civilizáció szekularizált változatának egyfajta "elzsidósodását" hozta magával, amely folyamat a 20. századra már jól láthatóan kiteljesedett és jelenleg is zajlik, erősödik tovább.
Ezt a nézetet számos zsidó és nemzsidó szerző képviseli, az egyes tudományos- és művészeti szakterületeken, egyes alkotók életművében, vagy átfogóan, civilizációs szinten feltárva e folyamat nyomait, bizonyítékait. Elég érthető okból inkább az előbbiek körében jellemző, hogy a folyamattal büszkélkednek és az utóbbiak körében tipikusabb, hogy azt veszélyesnek mutatják be és tevékenységük önvédelmi indíttatású, ellenállásra igyekszik mozgósítani. (Ez alól azonban mindkét irányba vannak fontos kivételek.) A világot meghódító judaista kulturális hatások közül kiemelt jelentősége van a gnosztikus zsidó misztikus hagyománynak, a kabbalának és nem utolsó sorban a zsidó misztika Sabbatáj Cví, Jacob Frank és a haszidizmus által fémjelzett, nyíltan, vagy rejtetten nihilista, antinomiánus irányzatának, melynek célja minden törvény lerombolása, elvetése egy perverz filozófia és teológia alapján.

Tanulj tinó, zsidó lesz belőled!


Az európai ("keresztény", "fehér" EREDETŰ) civilizáció elzsidósodására büszke zsidó szerzők egyik legtipikusabbja Jurij Szlezkin (Yuri Slezkine), akinek A zsidó évszázad című provokatív könyve nagy port vert fel. Részlet a könyv hivatalos ajánlásából:
Az értelmező történelemírás e remekműve egy merész kinyilatkoztatással kezdődik: A Modern Kor = A Zsidó Kor - és mi ilyen, vagy olyan mértékben mind zsidók vagyunk.
A bejegyzés folytatása

A kijelentés természetesen metaforikus, de kiemeli Jurij Szlezkin provokatív tézisét. A zsidók nemcsak jobban alkalmazkodtak a modern világban való élethez, mint sok más csoport, hanem a modern élet elsőrendű jelképezőivé és mintaadóivá váltak mindenfelé.
Szlezkin azzal érvel, hogy a zsidók lényegében a világ első szabadúszó ügynökei voltak.  Hagyományosan egy szociológiailag és antropológiailag "szolgáltató nomádként" ismert csoportba tartoztak, ami egy kívülálló csoportot jelent, amely áruk és szolgáltatások nyújtására specializálódik. Szerepük Szlezkin szerint része volt egy átfogóbb emberi munkamegosztásnak egy általa merkúrinak nevezett vállalkozó szellemű kisebbségek és apollóinak nevezett földművelő többségi csoportok között.
A Modern Kor hajnala óta a merkúriak a központi pozíciót foglalták el. Szlezkin szerint a modernitás lényege az, hogy az apollóiak merkúriakká válnak - urbánussá, mobillá, írástudóvá (Mucsa írni tanul... BCS), kifejezőképessé, intellektuálisan bonyolulttá, testileg puhánnyá és szakmailag rugalmassá. Állítása szerint, mivel semmilyen csoport nem volt ügyesebb a merkúriságban, mint a zsidók, ez a mintaszerűen ősi nép mára a modernség példaképévé vált.
A könyv az orosz zsidók drámájára koncentrál, beleértve emigránsaikat és utódaikat Amerikában, Palesztinában és a Szovjetunióban. De Szlezkinnek sok mondanivalója van a modernitás sok arcáról, nacionalizmusról, szocializmusról, kapitalizmusról, liberalizmusról akárcsak a zsidóságról. Például a Marxizmus és a Freudizmus nagyrészt a zsidók viszonyaiból nőtt ki, jegyzi meg Szlezkin, és a szovjet bolsevizmust az amerikai liberalizmussal együtt alapvető módon befolyásolta a Paléi Körzetből történő zsidó kivándorlás.
Bájosan perverz, ahogy a szerző eldicsekszik a zsidók mindenki mást felülmúló ügyességével a bolsevik terrorgépezet irányító posztjainak megszerzésében... (Lásd a könyv recenzióját: Kevin MacDonald: Sztálin lelkes hóhérai - a zsidók, mint ellenséges elit a SZU-ban)
Hasonló jellegű mű például a modern tudatipar hollywoodi hatalmi központjának kezdettől zsidó dominanciájával büszkélkedő könyv is a zsidó Neal Gablertől: A saját birodalmuk - hogyan hozták létre a zsidók Hollywoodot
A szerző, Neal Gabler e film-mogulok pszichológiai motivációira összpontosít, azt állítva, hogy kelet-európai zsidó bevándorló hátterük alakította karrierjüket és befolyásolta az általuk készített  filmeket.
Gabler fő tézise az, hogy ezek a producerek (akiket Gabler "hollywoodi zsidóknak" nevez) általában szegény, apátlan családokból jöttek és zsidóságuk miatt kívülállónak érezték magukat Amerikában. Hollywoodban ezek a producerek képesek voltak létrehozni saját iparágukat, asszimilálódni az amerikai fősodorhoz és olyan filmeket gyártatni, melyek valóra váltották az Amerikai Álomra vonatkozó vízióikat. Gabler azt állítja, hogy vállalkozásuk és filmjeik jellege gyakran visszavezethető a bevándorló voltukból eredő elidegenedett érzéseikre.
Hogy büszkélkedésről van szó, azt jelzi a könyvből készült dokumentumfilm jeruzsálemi fesztiváldíja is,  miközben mások a zsidó filmipar kezdettől tudatos romboló jellegére mutatnak rá, mely ebből az idegenségből is fakad:   Walt Disney harca a hollywoodi zsidókkal  (Egy cikk a zsidó filmipar kezdeteiről, ahol a jól fizető pornó már a legelső lépések között ott volt...)
Ettől kezdve Hollywood lett Amerika mozgókép-fővárosa. Edison és a Tröszt tagjai úgy érezték, hogy egészséges filmek gyártásával segítenek megőrizni a nemzet erkölcseit.
Ezeket a zsidókat azonban nem erkölcsi mércék irányították. A "Walt Disney: Hollywood sötét fejedelme" című könyvben mondja Marc Eliot: "Ellentétben keleti parti vetélytársaikkal, a hollywoodi stúdiók főnökeit kevésbé érdekelték a művészi kísérletek, mint a profit. Azt rakták a képernyőre, ami a legkelendőbb volt.  A közönség hajlandó volt fizetni, hogy szexet és erőszakot láthasson a filmekben és Hollywood boldogan eleget tett ennek. 
Szerintem ez a filmipar önpropagandájának öntudatlan átvétele, a valóságban a civilizációs züllesztés mintái nem alulról jöttek, hanem ezeket a tudatipar terjesztette szándékosan. Nagyon is érdekelte ezeket a zsidó tudatipari főnököket az erkölcsi szempont, ugyanis le akarták rombolni a nemzsidó erkölcsöket! (Sőt a nem nihilista zsidók erkölcseit is.) Nemcsak a filmek, hanem a könyvkiadás, a sajtó, a színház stb. eszközével is, amiket mind a irányításuk alá vettek. Hogy az amerikai közönség várta el a szex és az erőszak túlsúlyát a filmekben, az alaptalan. A szexre még csak vevő is volt a közönség, ha már nyújtották neki, ez nem meglepő, azonban erre sem, az erőszakkultuszra meg végképp nem alulról jövő igény volt eredetileg. Máshol lesz érdemes kifejteni, hogy az erőszak és a szex a Messiással kapcsolatos apokaliptikus víziók kapcsán a zsidó misztika két legalapvetőbb témája. ( A zsidó és keresztény hagyományban egyaránt a Jó és a Gonosz végső harca előzi meg a Megváltást, miközben az egész addigi világ rombadől, itt beugorhat a tipikus hollywoodi akciófilmek bunyós végkifejlete, a zsidó verzióban ráadásul a Messiás harci feladata a gojokat kiirtani. A szex pedig a zsidó és alkimista, vakoló stb. misztikában egy alapszimbólum, pl. a lélek és az Istenség egyesüléséé. A zsidó misztika nihilista irányzataiban a legtipikusabb volt a szexuális kicsapongások, perverziók rituális, kultikus célú igénybevétele, de a haszidok ima közbeni "lökő" mozgása is a szexuális aktust imitálja, a Sekinával való egyesülést szimbolizálja. A zsidó misztika szexmániája jelenik meg a zsidó fiilmipar szexmániájában. Lásd: A rabbi feleségének tánca.)
Ezt mi  ma már láthatjuk, de a hagyományos európai, keresztény kultúrában gyökerező WASP amerikai társadalom nem tudhatta, hogy ilyen irracionális-felforgató kulturális-vallási hátterűek ezek az üzletben (is) agresszív idegen jövevények:
A Tröszt tagjai nem fogták fel, hogy a zsidók azért akarták kontrollálni a filmeket, hogy terjeszthessék saját társadalmi és vallási programjukat. "A saját birodalmuk: Hogyan hozták létre a zsidók Hollywoodot" c. könyvben a zsidó szerző, Neal Gabler írja: "...De az egyik fő ok, ami miatt Edison és csapata elvesztette hegemóniáját, az volt, hogy félreértették, mi volt a tét. Úgy tűnik soha nem fogták fel, hogy amiben részt vettek, jóval több volt, mint egy gazdasági csata, hogy ki ellenőrizze a születő filmipar profitját; csatájuk egyúttal nemzedéki, kulturális, filozófiai és bizonyos dolgokban még vallási is volt.
(Természetesen óriási naívság Walt Disneyt a hagyományos amerikai erkölcsök védelmezőjének beállítani csak azért, mert szakmai konkurrenciaharcot vívott az iparág egyes zsidó fejeseivel, de ez itt nem befolyásolja az idézettek érvényét.)
Az "antiszemita" közönség érthető lelkesedéssel fogadja az ilyen, bizonyos szempontból naív kifecsegő, vagy az "ellenség" általi hasznosításra fittyet hányó (tehát veszélytől már nem tartó, a kontrollt megtörhetetlennek érző) önleleplező műveket, mint Szlezkiné, vagy Gableré.

Egy MacDonald, akinek a "hamburgere" megakad a cionizmus torkán


A keresztény kultúrkör feletti zsidó hatalomátvételt átfogóan elemző művek közül talán a legfontosabb Kevin MacDonald professzor A kritika kultúrája: A huszadik századi intellektuális és politikai mozgalmakban való  zsidó részvétel egy evolúciós elemzése c. könyve. Igazából kezdhettem volna ezzel, mert a fent említett Szlezkin jól láthatóan e műből "merítette", vagy más szóval lopta mondanivalója nem kis részét, csak éppen dicsekvőre fordította a folyamat értékelését, miközben MacDonald professzor a zsidó kulturális-civilizációs-politikai hatalomátvétel elleni amerikai keresztény-fehér ellenállási-önvédelmi mozgalom egyik legfőbb szellemi tekintélyének számít.
Hogy ki "tanult" kitől, azt jelzi például Henry Makownak MacDonald könyvéről 2003-ban, tehát Szlezkin könyve megjelenése előtt egy évvel írt ismertetője:

Egy angol nyelvű recenzió
"Kevin MacDonald könyve, a "The Culture of Critique" (2002) a 20. századot, mint Zsidó Évszázadot ábrázolja. (...) ... MacDonald szerint a nyugati szellemi életet judaizálták.  A Nyugat kulturáját ma zsidó értékek és attitűdök alkotják. A hagyományos nyugati (vagyis keresztény) kultúra elleni megrögzött zsidóellenségesség miatt a többségi népekben elültették, hogy "mélységesen szégyelljék magukat a saját történelmükért, ami garantáltan a kultúraként és népként való eltűnésük előszobája." (lxix) Konkrétan a zsidó szervezetek olyan politikákat és ideológiákat népszerűsítenek, melyek célja a kulturális kohézió aláásása, miközben magukra nézve ezzel ellentétes gyakorlatot folytatnak. (...)
MacDonald szerint a weimari Németországban az antiszemitizmus annak az érzékelésén alapult, hogy "a nemzsidó társadalom zsidó kritikája a társadalmon belüli kohézió kötelékeinek szétbomlasztását célozta." Egy kutató a zsidókat úgy jellemezte, mint "a klasszikus nemzetlebontó csapat." (163) (...)
MacDonald arra összpontosít, hogyan vették át a hatalmat a modern szellemi élet felett a tekintélyes személyiségek által vezetett zsidó intellektuális mozgalmak. Tárgyalja Boas antropológiáját, Adorno szociológiáját, Freud pszichiátriai és Derrida filozófiai tevékenységét.
Például a "Frankfurti Iskola" egy "marxista zsidó kultusz" volt, melyet a zsidó milliomos Felix Weil pénzelt. Theodore Adorno befolyásos könyvét,  "Az authoritáriánus személyiség"-et (1950) az  Amerikai Zsidó Bizottság szponzorálta. Ez előítéletnek minősítette a szexualitás keresztény kontrollját és a nemzsidó csoportidentitásokat (köztük a keresztény vallást, hazafiságot és családot) pszichikai rendellenességek jelének tekintette. (162)
A társadalmi dezintegráció pszihológiai zavarodottságot eredményez. A társadalom elfogadta Adorno nézetét, hogy az igazságnak nincs objektív mércéje, nincs közös valóság. Mindenki elkülönült és különbözik másoktól. Adorno tagadta, hogy "létezne a világban bármilyen univerzalitás, objektivitás, vagy totalitás, akár egyetlenegy szervezőelv, mely egységesíthetné a társadalmat..." (164)
Ez a fajta posztmodern filozófia megbénította a modern nyugati kultúrát."

A wikipédiáról: Kevin B. MacDonald

Kevin B. MacDonald (született 1944.január 24.) a pszichológia professzora a Kaliforniai Állami Egyetemen, Long Beachben, legismertebb evolúciós elméletéről, mellyel alátámasztja állítását, hogy a judaizmus egy  "csoportevolúciós stratégia." MacDonald legvitatottabb állítása, hogy tulajdonságok egy készlete, amit ő a zsidóknak tulajdonít, mint az átlagon felüli verbális intelligencia és az etnocentrizmus eugenikusan és kulturálisan evolválódtak és fokozzák a zsidók képességét, hogy felülmúlják a nemzsidókat a forrásokért folyó kűzdelemben. MacDonald úgy véli, hogy ezt az előnyt zsidók egy csoportja a zsidó csoportérdekek elősegítésére és a potenciális antiszemitizmus megszüntetésére használta a nyugati világon belüli európai eredetű többségek hatalmának és önbizalmának aláásása útján.

A szervezett zsidóság, a globális zsidó elit viselkedésének fenti evolúciós elmélete, mint magyarázat nem teljesen megyőző számomra, azonban a csoportstratégia és következményei leírása helyes. Valóban érdekes, de nyilván további kutatást igénylő kérdés, hogy mennyire és milyen sikerrel alkalmazták a zsidóságra saját vezetői, titkos "tartói" a történelem legnagyob szabású eugenikai kísérletét...
Nem kell ragozni, hogy MacDonald professzor milyen, a szervezett zsidóság szócsöveitől megszokott kiátkozásban és "antiszemitának" bélyegzésben részesült munkásságáért, de egyelőre állja a sarat és csodamódon egyetemi katedráját is megőrizhette, bár az egyetem ezt csak úgy biztosíthatta, hogy egyúttal  szervezetileg elhatárolódott professzora nem polkorrekt nézeteitől...

Freud, Kabbala, modernizáció


Nem átfogóan  témája a keresztény kultúrába való titkolt, hatalomátvevő célú zsidó behatolás David Bakan: Sigmund Freud és a zsidó misztikus hagyomány c. könyvének, azonban mégis rendkívül hasznos számunkra, mert miközben feltárja e behatolás egyik legszimbolikusabb szereplője, Freud életművének titkolt kulturális forrását, egyúttal általánosabb érvényű felismeréseket is felvillant témánkban. A szerző szintén zsidó volt és szintén nem szégyenkezve leplezte le a freudizmus (számomra) sötét titkát, azonban mégsem lehet a bomlasztással dicsekvő szerzők közé sorolni, a munka alapvetően tisztességesnek, legfeljebb naívnak mondható, mivel nem ismerte fel egyértelműen a freudi életmű emberiségellenes voltát. Hacsaknem maga is a sorok között, nyíltan nem kimondva üzent az olvasóknak, az általa emlegetett módszerrel, amit a továbbiakban fogunk látni... Az eddigiekhez képest műve azzal gazdagítja szemléletünket, hogy a keresztény civilizáció modern kori, a 20. századra kiteljesedő judaista hatalomátvétele mögött a judaizmusnak, a zsidó hagyománynak kimondottan a misztikus, okkult, gnosztikus kabbalai vonatkozása volt döntő jelentőségű, ez volt a fő hajtóerő. Ráadásul másokhoz hasonlóan a zsidó miszticizmust a modern korban meghatározónak tartja az egész zsidóság szellemi, politikai főiránya meghatározásában. (Melynek keretében a zsidóság zöme kijött az önként, belülről zárt gettójából és LÁTSZATRA asszimilálódva elvegyült a nyugati civilizációban, de ellenséges hatalomátvételi céllal. Ezt természetesen már nem Bakan állítja, hanem én.)

Ezen esszé hipotézise az, hogy a pszichoanalízis teljes megértése alapvetően lehetetlen, hiányos, ha nem vesszük hozzá figyelembe a judaizmus történetét, és különösen a zsidó misztikus gondolkodásét. (...)
Freud  résztvevője volt a zsidó miszticizmus küzdelmeinek és ügyeinek, és ahol lehetett, eszközeit ezekhez a kűzdelmekhez a zsidó misztika fegyverzetéből vette igénybe. (vii - viii)
Freud életművének a zsidó miszticizmusban gyökerezése nem kivételes  eset Bakan szerint, hanem a zsidó szellemi élet és az európai civilizáció modern kori viszonyának fősodra:

 ... a zsidó misztika különleges szerepet játszott a zsidóság és a nyugati világ kapcsolatainak ügyében. Ez egy olyan mozgalom volt a judaizmuson belül, amely, különösen a tizenhetedik század után a klasszikus zsidó életformákkal szemben forradalmi volt. A judaizmuson belül a klasszikus formák gyengítését szolgálta és ezáltal elősegítette a zsidók belépését a nyugati világ szélesebb folyamataiba.
Elemzésünkben egy kulcsfigura Sabbatáj Cví, a tizenhetedik századi zsidó álmessiás. (...) a társadalmi robbanás, mely alakja körül kialakult, döntő fontosságú volt a zsidóság teljes későbbi útjára. Sabbatáj cví és a sabbatájista mozgalom bizonyos értelemben paradigma jellegű Freud problémái egyes döntő vonásai vonatkozásában. (viii)
"Mint később látni fogjuk, a zsidó misztikus hagyomány egy ezotérikus doktrínából széleskörű társadalmi mozgalmakká formálta át magát a kelet-európai zsidóság kultúrájában. E fejlemények során egészen nagyra növekszik azoknak a zsidóknak a száma, akik e hagyomány személyes hordozói és átadói." (Bakan, 37.old.)
Felmerül a kérdés, hogy milyen úton kerültek át a zsidó misztika, a Kabbala, a sabbatájizmus és frankizmus doktrínái, fogalmai Freud és más, az európai kultúrába behatoló zsidó szerzők műveibe?

(Mint láttuk, Freud életműve Bakan szerint a zsidó misztikán, a Kabbalán, a haszid hagyományokon alapszik, annak szekularizált, tudománynak álcázott változata:)

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Freudnak feltétlenül olvasottnak kellett lennie ebben a misztikus  irodalomban. A bizonyításnak inkább a zsidó misztikus hagyomány folyamatosságára kell támaszkodnia, amely abban a kultúrában testesült meg, amelyből Freud kinőtt. (Bakan, 37.old.)
Kísérletünket, hogy Freudot a zsidó történelem fogalmain keresztül értsük meg, nem úgy kell érteni, mintha azt hinnénk, hogy Freud a zsidó tanok titkos tudósa lett volna.
Egy olyan képet, hogy az éj leple alatt kabbalai könyvekbe mélyed, nem támasztanak alá a tények, bár ha ezt tette volna, az nem lett volna idegen a nagy  zsidó misztikusok gyakorlatától. Azonban a zsidó misztikus gondolkodásmód a levegőben volt Európa azon részeiben, melyből az ő szülei és a bécsi zsidóság nagy csoportjai jöttek. A zsidó misztikus hagyomány nagyrészt a zsidók közös szóbeli kifejezéseiben testesült meg. Feltételezhetjük azt a fajta átvitelt, amelyre olyankor kerül sor, amikor egy szülő, vagy nagyszülő valamilyen megjegyzést tesz egy ilyen, vagy olyan napi ügyre. A kommunikáció olyan történetek, vagy tréfák útján zajlik, amilyeneket maga Freud is gyüjtött. Amikor a zsidó misztika tanait könyvekbe írják le, ez gyakran kis "aranyrögök" formájában történik.  Például a Newman rabbi által szerkesztett Haszid Antológia nem igazán teológiai esszék gyűjteménye. Ehelyett a könyv, mint a címlapon fel van tüntetve: "A haszid mesterek és tanítványaik példabeszédei, népmeséi, fabulái, aforizmái, epigrammái, mondásai, anekdotái, és exegetikai magyarázatai, tanai és bölcsességei." Amikor egy szerző szeretné nekünk bemutatni a haszid zsidók társadalmi és politikai viszonyait, tökéletesen megfelelőnek tartja ennek tárgyalását egyéb történelmi forrásoké helyett a legendaanyag elemzésére alapozni. A legendákat tartalmazó könyvekből pedig, melyek a tanok továbbadásának legfőbb nyomtatott eszközei voltak, számtalan sok van.  (viii - ix)
 Ez egy nagyon fontos megállapítás, ugyanis előre cáfolja azokat a várható zsidó reakciókat, hogy a zsidó misztikus hagyománynak az európai kultúrába való burkolt beoltásával "megvádolt" szerzők, pl. írók jelentős része egyáltalán nem részesült formális zsidó misztikus irodalmi képzésben, például nem tanulmányozta a Kabbala könyveit. Bakan szerint erre nem is volt szükség ahhoz, hogy a zsidó misztikus hagyományt a tudomány, az irodalom, vagy más területek álruhájába öltöztessék (azt nem Bakan mondja, hogy ez csak álruha, hanem én! Bakan szerint a pszichoanalízis valódi tudomány...), mert e misztikus hagyomány a szélesebb zsidó tömegek számára a modern kor hajnalán nem elsősorban a kabbalai könyvek médiuma útján volt elérhető, hanem a hétköznapok zsidó folklórjában. A frankizmus-haszidizmus által erősen érintett területeken a zsidók számára "a levegőben volt"!!!

Persze voltak azért szép számmal a zsidó misztikát a keresztény civilizációba rejtve becsempésző szerzők között a titkos tanokat ettől közvetlenebbül tanulmányozók is.


Néhány rejtetten kabbalista neves író a példa kedvéért


 

"...tudjuk, hogy Goethe, akit Freud nagyrabecsült, tanulmányozta a Kabbalát." (Bakan, ix)
Nem meglepő, hogy Goethe tagja volt az Illuminátus Rendnek... Goethe ugyan nem volt zsidó és okkult tanokat irodalomba és tudományba csomagoló tevékenysége nem a huszadik századra esett, azonban a zsidó és vele összefüggő szabadkőműves-alkimista-illuminátus misztika a huszadik századra átfogóan kiteljesedő behatolási folyamatának egy fontos képviselője a "felvilágosodás" hőskorából. Ez a kor egyúttal egy fontos áttörési korszak volt a gettóból kilépő és az európai civilizáció fősodrába vírusként behatoló zsidó okkultizmus számára, ez a "haskala", a "zsidó felvilágosodás" kora.
Az utóbbi időszakban egy jellegzetes, divatos irányzat a történészek körében írók, tudósok, alkotók ilyenféle kulturális forrásainak felkutatása:

Ennek az irányzatnak a keretében született Petőfi János Vitézének egy hasonló elemzése is ( Hamvas Levente Péter: Tündérasszony vitriolban. Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János vitézben ), e blogon is felvetettem már, hogy Petőfi műveiben kabbalista motívumok is felbukkannak.
Érdemes megemlíteni a 19. századi forradalmak és "szabadságharcok" egyik legismertebb költő-"vátesze", a lengyel (vagy "lengyel"!) Adam Mickiewicz alapos járatosságát a zsidó misztikában, ő már dokumentáltan nemcsak szájhagyomány útján volt részese ennek a hagyománynak, hanem magukat a kabbalai könyveket is forgatta:  Krzysztof Rutkowski: Milyen istenben hitt Mickiewicz?
Mickiewicz frankista zsidó származása a zsidó lexikonok (büszke) közhelye, Frank szektájának tagjai ugyanis érdekes módon lengyel nemességet kaptak látszat-megkeresztelkedésükkor, e költőnek köszönhetjük a "lengyel" pápa, II. János Pál által világhírűvé tett fordulatot, hogy a zsidók "idősebb fivéreink" - mármint a kereszténységé. Mindkét személyiség jól jelképezi a keresztény, európai civilizációba történő zsidó behatolást, a katolikus egyház, "Edom" belülről elfoglalását még maga a Lengyelországban látványosan katolizált Frank tűzte ki célul, nem véletlen, hogy egy zsidó anyától született lengyel pápa látogatott először zsinagógába, imádkozott a Siratófalnál, zsidó szokás szerint cetlit dugva a résbe, nevezte a zsidókat idősebb fivéreinknek és jelentette ki, hogy az Egyházban soha senki nem vonta vissza az Ószövetség érvényét, amit Isten Ábrahámmal kötött. (Részletes bejegyzésem a témában: Santo subito - a zsidó pápa)
A francia egyetemi katedráját szlavisztika tanítása helyett misztikus (haszid?)  táncok előadása miatt elveszítő Mickiewicz pedig halála előtt a krími háború idején Sztambulban nemcsak lengyel légiót alapított az oroszok ellen, hanem egy "Izrael huszárjai" nevűt is zsidó önkéntesekből...

Végül egy mindenestől témánk közepébe trafáló huszadik századi példa: Franz Kafka.

Karl Erich Grözinger: Kafka és a Kabbala
"Igazolható-e Kafka gondolkodásának és írásainak tanulmányozása egy szigorúan vallási nézőpontból? Hiszen ő a modernizmus egyik oszlopának számít. Kafka saját zsidó neveltetése feletti gyakori elégedetlenkedése csak erősíti az általános hiedelmet, hogy nem nagyon befolyásolta vallása. Vagy igen? Ez a lenyűgöző könyv az írót egy teljesen eltérő nézőpontból vizsgálja.  A judaista Karl Erich Grözinger szakzsargontól mentesen tárja fel, hogy Kafka valójában rendkívül részletes és értő tudással rendelkezett a judaizmusról, különösen a kabbaláról és a kabbalai hagyományról. Gershom Scholem korábbi fontos írásaira alapozva Grözinger professzor bemutatja, hogy ezek a hatások megtalálhatók Kafka összes szövegében: regényeiben és rövid történeteiben; de főleg naplóbejegyzéseiben és aforizmáiban.  Valójában az a jelleg, amit "kafkainak" szoktunk nevezni, elsősorban a Kabbalából ered és azon alapul. Ez "A per" kapuőrének kabbalai hagyományától Joseph K-ig és "A kastély" felügyelőjéig terjed, ezek olyan emberek, akik csodatevéssel próbálkoznak, hogy beavatkozhassanak az élet eseményeinek isteni irányába. Kafka egyik leghíresebb történetében Josephine, az énekes a rabbi, vagy cádik szerepét játssza: azét a személyét, aki vállalja a varázsló, vagy közbenjáró szerepét a közösség érdekében. Kafka életművét sok, radikálisan különböző módon értelmezték, amióta a kritikusok felfedezték. Legfőképp a zsidó teológia (az ítélet és bűn, bűnhődés és engesztelés a kabbalai keleti zsidó és jiddis hagyomány lencséjén át nézett témái) Kafka írásaira gyakorolt hatása  nyújt egy fontos dimenziót e titokzatos és lenyűgöző író megértéséhez. A könyv érvelése szerint Kafka megértéséhez elsősorban zsidó írónak kell őt tekintenünk"
A Library Journal könyvismertetője: 
Gershom Scholem, Walter Benjamin, és Robert Alter egybehangzóan állították, hogy Franz Kafka a zsidó misztikus hagyomány körébe tartozó író volt. Grözinger (a Lundi Egyetem judaistája) könyvében Kafka írásait különféle kabbalista és haszid szerzők írásaival veti egybe. Kafka "A per" c. regényét és a zsidó misztika kapuőr- és udvar-tradícióját ugyanazon gondolat megtestesítőjének mutatja be, egy fontos változtatással: "Kafka az elvesztett paradicsomot áthelyezte egy európai kispolgári környezetbe." Grözinger összehasonlítja Kafka aforizmáit a haszid mesterek történeteivel, bemutatja hasonlóságaikat és lényeges különbségeiket. Tárgyalja a nők szerepét Kafka műveiben és azok egybeeséseit Lilit és a Sekina zsidó koncepcióival.
A fenti értékelések persze korunk, az "elzsidósodással" fémjelzett modern kor politikailag korrekt, helyesebben ILLEDELMES közbeszédjéhez illően ártatlan, izgalmas dologként tálalják a modern irodalom oszlopának végre nyilvánosság elé tárt kabbalai gyökereit. Korábbi szerzők (az 1950-es években) azonban még elfogult és zsidóságukra büszke létükre sem festettek ilyen rózsaszín képet e forrásról:
David Bakan: "A szerző (Bakan, B.Cs.) maximálisan tisztában van vele, hogy a misztikához kapcsolódik egy sor eszme és hiedelem, amiket egyetlen modern tudós sem fogadhat el." (Sigmund Freud és a zsidó misztikus hagyomány, x. old.)
Gershom Scholem: "Az olyan ember érzései, aki alaposabban el kíván mélyedni a nagy kabbalisták eszméiben, gyakran meghasonlanak a csodálat és az undor között. Úgy tűnik, hogy nyíltan kell minderről beszélni épp most, amikor kirajzolódik a veszély, hogy a korábbi, még a legértékesebb misztikus örökséget is kritikátlanul és megfontolatlanul elvetés helyét elfoglalja a kabbala szintén kritikátlan és tudatlan dicsőítése." (Major trends in jewish mysticism)
Egy adalék a zsidó filmipar korábban említett szexcentrikusságához egy ilyen, tipikusan a zsidó misztikus hagyományt irodalommá transzformáló zsidó író magánéletéből:
Kafka aktív nemi életet élt. Brod szerint Kafkát "kínozta" a nemi vágy, életrajzírója, Reiner Stach állítása szerint Kafka élete "szakadatlan nőzéssel" telt és eltöltötte a "szexuális kudarctól" való félelem.  Felnőtt élete legnagyobb részében bordélyokat látogatott és érdekelte a pornográfia.
Pontosan ugyanilyen szellemi-vallás-kulturális közegből érkeztek Hollywoodba a születő filmipar kelet-európai bevándorló zsidó moguljai, a szexmánia háttere pedig ebben a közegben egyértelműen rituális-szimbolikus, amit csak elősegített e zsidó misztikus irányzatok antinomiánus, a hagyományos erkölcsi törvényeket tagadó jellege.

Folytatás: Molnár Ferenc: Lilio(m)t - a Bűn Általi Üdvözülés


Kapcsolódó korábbi bejegyzések:

 


10 megjegyzés:

  1. A modernizáció = elzsidósodás tétele már megvan Weiningernél, lásd II/13. fejezet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ezt a művet ugyan nem ismerem, de valóban még sok szerzőt és művet meg lehet említeni. Remélem, ezeket érdemes volt.

      Törlés
  2. Ezt egy hete olvastam, írni is akartam neked:

    „A modern(itás) – jelenjék meg bármely korban – nem létezhet a dolgokba vetett hit megrendülése nélkül és azon felfedezés nélkül, hogy a valóság nem elég reális.”

    – Jean-Francoise Lyotard

    Ez az idézet most nem maga a gnoszticizmus? Nem vagyok filozófus, de ennek nagyon gnózis szaga van.

    Z

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz. A földi élet, a valóság látszatnak, árnyéknak, illúziónak nyilvánítása egy alapvető gnosztikus elem. A tragikomikus az, hogy a kézzelfogható valóságot utasítják el, és gyűlöltetik meg híveikkel komplett fikciók magasabbrendűségére hivatkozva...

      Törlés
  3. Weininger most akciós.

    Igen, érdemes volt, Goethe és Kafka is középiskolai tananyag. Nem hinném, hogy van egyetlen irodalomtanár az országban, aki tudja, valójában mit tanít "irodalom", "kultúra" címszó alatt a gyerekeknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ettől még megdöbbentőbb, hogy az e szerzőktől nekünk sokkal fontosabb Arany, vagy Petőfi és társaik esetén sem tanítják azt sem, amit a fősodor irodalomtörténészek már feltártak. Vagy nem olvassák előítéletektől, agymosástól mentesen mondjuk Petőfi verseit, amik nem kerteltek, ha gnsoztikus emberiséggyűlöletről, világpusztítási vágyról volt szó.
      Arany esetén például - ezzel tegnap ki is egészítettem a Velszi bárdok bejegyzést, egy irodalomtörténész feltárta, hogy a bárdok Petőfi és mások Kont-figurájának reinkarnációja. A figura pedig jóval megelőzi a 48-as forradalmat, igaz, annak előkészítői kuturális holdudvarában volt a lázító propaganda egy eleme. Ha ezt tudjuk, és nem szalonképtelen (csúnya antiszemita, fúj!) konteós bloggerektől, hanem PC irodalomtörténésztől, akkor miért nem érettségi tétel még?
      Bár a sulinet Petőfi anyaga dicséretesen kultuszromboló. Röhej, hogy ballibektől várható saját elődeik romantikus nacionalizmusa hazugságainak leleplezése, mert viszolyognak a nemzeti érzéstől, a nemzeti érzésre büszke jobberek nem nyitottak a hamis bálványok döntésére... :-)

      Törlés
    2. Az röhej, hogy pl. Kafka bizarr sztorijait azzal indokolják az irodalomórán, hogy a kisembert megtipró lélektelen osztrák bürokráciát ábrázolja... :-) A Kabbaláról meg szó se esik.

      Törlés
  4. http://m.youtube.com/#/watch?feature=player_embedded&v=4QoJGvEVogI

    z

    VálaszTörlés
  5. Furcsa a hansonlóság Kuvrat, Bolgár kagánnak tulajdonított legenda és a Rotschild vagyon eredetének története között. Kuvratnak öt fia volt és azt tanácsolta nekik, hogy maradjanak együtt és védjék egymást akkor erősek maradnak. Hogy ezt érzékeltesse, egy nyilat fogott a kezébe és ezt könnyen összetörte, aztán ugyanezt öt nyillal probálta, de ott nem járt sikerrel. Aztán állítólag az öt fiú mégis máshova telepedett le és vitte a veletartókat, és a kaganát fel is bomlott. A Rotschild címerben is öt nyíl van egy kézben tartva. Mayernek öt fia volt, azokat viszont öt városba küldte, de nekik össze kellett dolgozniuk. Na meg is lett az eredménye...
    Az is furcsa, hogy most először a hely ahonnét írok, más helyen és provinciában van fel tüntetve, mint a valóság :-)

    VálaszTörlés
  6. Az internetszolgáltatók már proxikat használnak, az én hozzászólásaim is egy csomó távoli helyszínről jelennek meg, legalább naponta változóan. Ha jól rémlik, a Rothschild (-Kuvrat?) címer a falangisták jelvénye is.

    VálaszTörlés