"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2012. április 13., péntek

Petőfi, az elméleti sakter

A Jobbik minapi, a papírforma szerint elvárható hullámokat keltő parlamenti felszólalása a tiszaeszlári per ügyében a már unott módon jelezte modern korunk viszonyait. Magától értetődő, hogy a PC-dogmák alapján a provokatív, vagy naív, meggondolatlan, vagy nagyon is megtervezett felszólalást a Fidesz ügyeletes díszzsidó képviselője rutinosan minősítette a helyszínen Gondolatbűnnek.
Ezek után a nyilvánosság blogoszférától "hivatalosabb" csatornáin magáról az esetről nem eshet lényegi szó, ezek csak a rituális elhatárolódás és megbélyegzés terepei, a lényeg megvitatásához maradnak a blogok és egyes fórumok, amíg maradnak. A magyar parlament a jelen pillanatban valóban nem a legideálisabb fórum a vérvád felvetéséhez, azonban a lehető legindokoltabb lenne a tiszaeszlári és hasonló estek tisztázása céljából szakmai vitát folytatni történészek, teológusok és igazságügyi szakértők bevonásával. Az utóbbira egy figyelemre méltó példa az olajszőkítési ügyek kapcsán megismert egykori hajdú-bihari megyei főügyész, Szeszák Gyula blogjának bejegyzése:   Örök pörök - Solymosi Eszter - I. A jámbor inkvizítorok

Talán itt is fogok még foglalkozni a dolog technikai oldalával, pontosabban inkább annak a zsidó propagandaúthenger által hangoztatott érvnek az ellenőrzésével, hogy a vérvád azért is képtelen, sötét középkori babona, mert a zsidók számára a legalapvetőbb vallási tabu a vér, annak érintése is, de főleg fogyasztása. Még az állati véré is, nemhogy az emberé. Elárulom, meg fogom cáfolni...

Blood Cult - (sátánista) vérkultusz
Nem meglepő e blogon, hogy a jelenség gyökerét természetesen a zsidó kabbalai gyökerű, a világuralom programját kimondottan megfogalmazó sabbateánus-frankisták sátánista szektájánál fogom keresni, melynek perverz kultuszai közé tartozik a VÉRKULTUSZ is.

Most azonban egy régi kedvencem, Petőfi műveiből gereblyézek össze pár szemelvényt, melyek jelzik, hogy az emberi véráldozatot konkrét fizikai formában kivitelező sakterek szubkultúrájának volt egy nagyhatású szellemi hodudvara a frankisták által irányított és nem utolsósorban a zsidóuralom elősegítését szolgáló forradalmár írók személyében. E forradalmár-propagandista értelmiségi közeg jelképe, zászlóvivője (VÖRÖS zászlójának vivője...) Petőfi, lássuk tehát a kabbalai gyökerű perverz, sátánista vérkultusz nem teljeskörű, csak kapásból kiragadott példáit az ő életművéből!

Véres napokról álmodom...
 Véres napokról álmodom,
Mik a virágot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.
E vérkultusz az őrült perverzitás fokáig jut el az alábbi dühöngőversben, melynek zárójelenete még az égő Róma felett éneklő Nérót is felülmúlja:
A GYÁVA FAJ, A TÖRPE LELKEK...

Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!

Pest, 1848. május
(érdemes a verseket általában is veszett rombolásvágyuk alapján teljes terjedelmükben elolvasni, én itt most az ószövetségi-talmudi-kabbalai gyökerű vér-motívumra koncentrálok! A fenti részlet nem véletlenül rímel az Internacionálé sorára: "a Föld fog sarkából kikelni", elvtársak írták a két művet!)

Még ömlik, csak ömlik a vér Petőfi verseiből:
Levél Várady Antalhoz, Dömsöd, 1846. május 22.
(...)
Nem gyülölöm, mint eddig, a világot:
Már csak haragszom rája, csak haragszom...
(...)
Ez nagyszerü, de véres kor leszen,
És ugy is illik, hogy véres legyen!...
Már vizözön volt, most egy vérözön kell,
Hogy megtisztuljon a világ a szennytõl,
Amely fölötte meggyülekezék;
Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd,
A megmosdott föld tiszta szép leend,
(...)
És miről ábrándozik a költő a nászút boldogsága közben?
Beszél a fákkal a bús őszi szél... Koltó, 1847. szeptember

(...)
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentõ leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng elõttem el,
A jövendõ kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
(...)
Legszívesebben már becsuktam volna ezt a Petőfi gondolataira, legkedvesebb eszméire nyíló véres ajtót, de megint áttörte, azaz ha csak áttörte volna, tokostól kitépte helyéből egy VÉRFOLYAM:
Az ítélet, Pest, 1847. április

A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése
A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója.
Tessék végigolvasni ezt a veszettkutya-ugatást, és keresni a költő őrült-kabbalai víziójában a magyar nemzeti szempontot! (Nincs benne olyan!!!)

Ha valaki elvégzi Petőfi műveinek "vérstatisztikai" elemzését, egy külön "vérgeográfiai" fejezetet is bele kell vennie, csak az utóbbi néhány versben volt már vértó, vérfolyam, vértenger, a teljes életműben bizonyára találnánk más bevérezett tájelemeket is:
Te lész a győző, a diadal-ív
Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton,
Akár a vérnek vörös tengerében!

Respublika, Pest, 1848.augusztus

"Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!"
(A Nemzethez, Pest, 1848.augusztus)
E versbeli (egyébként kedvenc francia példaképei nyomán forradalmár elvtársai halálát sóvárgó!!!) vérszomj magyarázatát részben megadja Petőfi naplójában, amikor a forradalom kitörése után elégedetlen annak tempójával és főleg hiányolja, na mit is:
"Pest, ápril 1. 1848.
Két heti húzás halasztás után ő császári királyi apostoli fölsége kegyelmesen méltóztatott szavát beváltani ... a magyar független felelős ministerium megvan. Pesten a kedélyek a forradalmi hangulat tetőpontján voltak, a vidékről naponként csatlakoztak újabb s újabb hívek elveinkhez és munkálódásainkhoz és ilyen helyzetben mi két hétig várakoztunk, hogy a király megtartsa adott szavát. Ily dolgokra sírva fakad a nemzetméltóság s azt mondja: szégyen reánk! ... Szégyen igen is, de a szégyen nem illeti az ifjúságot. Ne keveredtek volna csak jámbor békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, a kik kezdeni merték, nem esett volna e csorba dicsőségünkön! ... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel."
Ez persze nem Petőfi saját gondolata, itt csak idézte Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke és egyik Alapító Atyja közismert és forradalmár körökben nagyon népszerű mondását:

"A szabadság fáját időről-időre meg kell öntözni hazafiak és zsarnokok vérével. Ez annak a természetes trágyája."

Jeffersonról közismert, hogy nemcsak szabadkőműves volt, mint forradalmártársai többsége, hanem Weishaupt Illuminátus Rendjének is tagja. Összeesküvéselméletnek nevezett művek szokták Jeffersont azzal is vádolni, hogy pl. Benjamin Franklinnal együtt sátáni szertartásokon vett részt, melynek az emberáldozat, véráldozat is része volt, illetve az illuminátusok szellemi-vallási gyökereit eleve ilyen sátánista körökhöz szokás kapcsolni.
Nem akarok túl messzire menni az összefüggések feltárásában, mert ahhoz kevés a konkrét információ, mindenesetre Petőfinél találunk ilyen utalást szó szerint "rituális véráldozatra" is, ami akkor se feltétlenül ártatlan fecsegés, ha szimbolikusan is értette:
„Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.”

(Európa csendes, újra csendes... Debrecen, 1849. január)
"Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk."

(1848 - 1848, te csillag - Debrecen, 1848. október-november)
Petőfi csak szóban ontja a vért és mutat be véráldozatot, a fizikai végrehajtás az erre képzett szakemberek dolga, a titkos kultuszba beavatott saktereké, meg az illuminátus forradalmakba kivitelezőnek belerángatott , ágyútöltelék tömegeké, csakhogy ezt a tudatos munkamegosztást és egyúttal "humanizmusát, emberszeretetét" jól illusztrálja egy verse:
APÁM MESTERSÉGE S AZ ENYÉM

Mindig biztattál, jó apám:
Kövessem mesterségedet,
Mondtad, hogy mészáros legyek...
Fiad azonban író lett.
Te a taglóval ökröt ütsz,
Tollammal én embert ütök - -
Egyébiránt ez egyre megy,
Különbözo csak a nevök.

Pest, 1845. január
(szegény Petrovics István erről az egészről nem tehetett!)

Petőfi tehát , hasonlóan ahhoz, hogy a fegyveres harcra is csak másokat buzdított, a csatákban, az utolsóban is fegyvertelenül vett részt, hiszen tudatosan, képességének, tehetségének megfelően a tollat választotta a nihilizmus emberpusztító fegyveréül, a pokoli véráldozatokat sem késsel gyakorolta, hanem tollával, tehát
ő egy virtuális, elméleti sakter. Egy sakter-ideológus.

8 megjegyzés:

Szeszák Gyula írta...

Kedves Csaba!
Figyelemmel olvastam példátlan (!) alapossággal, ill. műgonddal készített írásodat. Kérdés, hogy az általad felsorolt tényekből (idézetekből) levonható e olyan következtetés, hogy Petőfi vérszomja "sakteri" volt e, vagy csupán egy forradalmáré? Petőfi radikalizmusa nem válogatott az erőszakos eszközökben ("Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél...")
Mindenesetre figyelemre méltó gondolataidat körül kell járni, már csak azért is, hogy a vérivókkal szembeni igazi radikalizmus semmi mással ne legyen összemosható. Blogodra a honlapomon - a Solymosi Eszter cikknél - felhívom saját olvasóim figyelmét is.
Gyula.

Névtelen írta...

petöfi későbbi életmomentuma:
A lovát elkótyavetyéli és gyalogos örnagy lesz...
A bloggazda hazudik, és összemossa az akkori szólamot a jelennel...
/Holnap meg a hagyományos falusi disznóvágás ellen lép fől?/
Természetesen a lexikális tudás nem mentesít senkit a tévedés jogától...
Mondta a kényszerzubbonygyártó.

Névtelen írta...

Halihó!

Olvasgatom a blogod, és egy ideje pár kérdőjel fölmerült bennem.
Néhány dolog, ami az Isten kegyelméből uralkodó Habsburgokat, nevezetesen Mária Teréziát és utódait illeti, olvastad ezt a cikket?

http://www.hazankert.com/200705_kossuth.html

Természetesen a cikkel lehet egyetérteni, illetve egyet nem érteni, egy dolgot szeretnék kiragadni belőle:

"A magyar ipar fejlődését azonban a magyar pénzügy rendezetlensége akadályozta a leginkább. Magyarországnak ebben az időben nem volt saját pénzrendszere. A mohácsi vész után a pénzügyek terén is általánossá vált a zűrzavar egészen 1807-ig, amikor törvény útján hivatalosan is ejtik az önálló magyar pénzrendszert, és a rénusi, vagy konvenciós német forintot teszik meg hivatalos pénzzé. Korábban, a XVIII. század közepén – miután nem volt elegendő forgalomban lévő rénusi forint – már Mária Terézia megkezdte a bankócédulák, azaz a papírpénz kibocsátását. Ezek egyetlen fedezete az volt, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok valamennyi adó-, kamarai és bankpénztára készpénz gyanánt elfogadta ezeket a bankócédulákat.

Ezt a papírpénzt azonban nem közvetlenül, hanem megbízottak, kereskedők útján bocsátották forgalomba, akik ezért kamatot fizettek, és váltót adtak. Magyarországon lakó kereskedő azonban nem kapott váltóhitelt, miután Magyarországnak ekkor még nem volt váltójoga. A magyar állampolgár tehát ki volt szolgáltatva a kiváltságos kereskedőnek, aki csak uzsorás áron adott pénzt, vagy csak bankócédulát. Mária Terézia 1772-ben elrendelte hitelpénztár felállítását Magyarországon, hogy segítsen a magyar tőkepénzeseknek tőkéik gyümölcsöző elhelyezésére. Az hitelpénztárnak az is a feladata volt, hogy a kincstár hiteligényein túlmenően segítse a magánosok kölcsönszükségletének a kielégítését is. Ennek a hitelpénztárnak 1819-ben már 22 millió forintot tett ki a betétállománya. Kölcsönt azonban ettől is csak kereskedő, vagy olyasvalaki kaphatott, akiért a kereskedő jótállt. Ezt persze busásan meg kellett fizetni a kereskedőnek.

Mindebből látható, hogy a magyar ipar és kereskedelem csak a kiváltságos osztrák kereskedők útján – méregdrágán – juthatott pénzhez. De nemcsak ez akadályozta a fejlődést, hanem az is, hogy Ausztria rendszeresen visszaélt a papírpénzbe vetett bizalommal. A napóleoni háborúk kapcsán, a szükséges összegek előteremtésére annyi papírpénzt nyomattak, hogy 1811-ben és 1816-ban is le kellett értékelni azokat, és a kétszeri leértékelés után 1/25 rész értékre süllyedtek. Magyarországnak jogilag semmi köze sem volt a papírpénzekhez, nem is volt beleszólása a pénz sorsába, ugyanakkor neki kellett viselnie elértéktelenedés következményeit, mivel mezőgazdasági terményeiért a magyar birtokos csak ezt kaphatta fizetségképpen."

Tehát: úgy értékelték le a pénzt, ahogy akarták, pár éven belül akár 1/25-ére is, minden banki hitelhez egy osztrák kereskedő garanciája kellett, az önálló magyar pénzintézetek (bankok, takarékpénztárak) _teljes_ hiánya, és így tovább...

Nem tudom meg tudod-e érteni, hogy ezek a dolgok mennyire hihetetlenül BEHATÁROLTAK, LEKORLÁTOZTAK, TÖNKRETETTEK mindenféle fejlődési lehetőséget. A rotschildok szerepéről az osztrák nemzeti bankkal (direkt kisbetű) kapcsolatban inkább nem is beszélek, az csak a hab a tortán.

Ez a hihetetlen gazdasági rabiga -is- vezetett a forradalomhoz.

Azt kéne fölfogni, hogy csak attól hogy valakinek korona van a fején, még messze nem lesz automatikusan ettől tévedhetetlen, felsőbb hatalmak letéteményese, de még csak tiszteletreméltó sem.

Jézus is mondta: "a gyümölcseiről ismeritek meg a fát". Az osztrák uralom (=gazdasági elnyomás) gyümölcseit mindenki látta, érezte anno.

Ezek alapján a Habsburgoknak semmiféle erkölcsi alapjuk nincs arra, hogy automatikusan nekik legyen igazuk. Felvilágosodáspártiak, rothschild-ügynökök, rabszolgatartók.

Ráadásul ugye a vallást("Isten kegyelméből uralkodó") egyszerű trükként használják, hogy uralmukat fenntartsák.

Ugyanolyan szemét banda (->erkölcsileg kétséges alapokon álló) mindkettő.

Bobkó Csaba írta...

Nem érdemes senkinek semmit bemondásra elhinni. Nerkem se, de a zsidó tudatipar által évszázadok óta sulykolt propagandát se. Nem volt semmiféle "hihetetlen gazdasági rabiga" Magyarországon 1848 előtt. A blogomban hoztam már erre bizonyjtékokat, ahogy arra is, hogy 48 után viszont egyre inkább lett... És Kossuth , meg a forradalmárok ennek voltak elősegítői. Valóban, a habsburg-adminisztrációnak is volt némi köze vakoláshoz, Rotschildokhoz, de maga a dinasztia a két legsötétebb királyt, II. Józsefet és II. Lipótot leszámítva (de ők se csak rosszat tettek) inkább a konzervatív oldalon állt a játszmában, tehát fékezték a romboló erőket. Ezért démonizálták őket. Az uzsorás-sátánista háttérhatalom az általa keltett konfliktusok mindkét oldalát kontrollálta, ez a kedvenc módszere, 48 kapcsán majd írok erről. De míg az udvarban inkább manipuláltak, a forradalmár tábort szinte "nyíltan" ők hozták létre és irányították.

Bobkó Csaba írta...

Nem tudom, értem-e a hozzászólást...
Mindenesetre az "akkori szólam" jó felvetés. A bejegyzés folytatásában majd kifejtem. Kinek a szólama volt akkor az őrült vérontáskultusz, a magyar népé-e, vagy az illuminátus forradalmároké, a Jeffersonoké, a döhöngő jakobinusoké, akik közé Petőfi elvtárs tartozott, aki le se szarta, hogy mi a magyar nép baja?

Névtelen írta...

http://www.youtube.com/watch?v=IUu07zMTW6g

Nem tudom ki készítette a videót, de nagyon jól összefoglalta benne röviden és tömören a lényeget 48-ról. NÉZZÉTEK MEG!

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, valóban jó összefoglaló. Nyilvánvalóan királypártiak készítették, ezért talán kicsit naívan idealizálják a királyi oldalt. A két uralkodó ugyan lehetett megtévesztett, azonban a 48-49-es rombolásban is mindkét oldalt irányította a háttérhatalom, csak a királyit burkoltabban. Természetesen a szétverők monarchia- és katolikus egyház-ellenessége jelzi, hogy ezek az intézmények nagyobbrészt útjában álltak a rombolásnak. "Nagy költőink", pl, Petőfi, Arany, később az írók közül pl. Mikszáth, vagy Jókai tollukkal szolgálták a romboló ideológiát, pl. katolikusellenes művekkel. A protestánsok dicsőítésével, ami jogos is, valóban testületileg forradalmárok voltak, náluk jobban csak a zsidók. A zsidók dicsekvése, hogy túlreprezentáltak voltak 48-ban, teljesen megalapozott... Erről még majd írok.

Bobkó Csaba írta...

Találtam két adalékot ahhoz, mi a gyökere a forradalmárok vérkultuszának és kikkel tartozott egy táborba a kultuszt műveiben megjelenítő Petőfi, kiknek volt előfutára, elvtársa. A fent Petőfitől és Jeffersontól idézett forradalmár elv gyökere Izrael Samirnál:

http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian1.htm

"Az áttértek tudták, hogy mit mondanak, és ezt Yuval is megerősíti. Például Norwichban egy áttért elmagyarázta, hogy „a zsidók azt hiszik, hogy emberi vérontás nélkül nem kaphatják vissza az országukat és a szabadságukat”. Ez, Yuval szerint, az askenázi felfogásnak, mely szerint a Bosszú a megváltáshoz vezető út, pontos értelmezése. „A zsidók ténylegesen hitték, hogy a megváltásuk a keresztények kiirtásától függ”." Természetesen Petőfihez eljuthatott már a "keresztény" szó elhagyásával is az elv, de ez se olyan biztos, mert gyűlölte a kereszténységet, bibliai hivatkozásai ugyan tömegesek, de szinte mindig ószövetségiek...
Teljesen rímel: "emberi vérontás nélkül nem kaphatják vissza az országukat és a szabadságukat”. "A szabadság fáját időről-időre meg kell öntözni hazafiak és zsarnokok vérével. Ez annak a természetes trágyája."

És Petőfi elvtársai a vérontáskultuszban:

"A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát! ”
Szamuely Tibor 1919. április 20-án Győrben elhangzott beszéde