"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2013. szeptember 28., szombat

"Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II


A bejegyzés első része: "Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I
 

Újra elérkezett az első 1848-as Maradi Vértanú emléknapja, gróf Lamberg Ferenc meggyilkolásának napja. Jellemző, hogy gyors átfutás alapján semmit nem láthatunk erről ma a magyar nyelvű interneten, a lapok netes kiadásaiban, az ismertebb portálokon, pedig a Népek Tavasza magyar színterén ez a felülről eltervezett és megszervezett gyilkosság a döntő fordulópontot jelentette, a fegyveres harc útjára lépést, ahonnan nem lehetett többé visszaút a békés tárgyalásokhoz. Pontosan ezért tervezték el és szervezték meg...

A bejegyzés előző részében láttuk, hogy amint Barruel már a "nagy" francia forradalomról is megállapította, az 1848-49-es forradalom (öszeurópai forradalmi hullám) sem volt alulról spontánul kitörő népfelkelés, hanem egy szervezett, titkostársasági infrastruktúrát használó összeesküvő csoport műve, amely a társadalom tömegeit megtévesztés és a nép vonakodó tagjai ellen is alkalmazott terror kombinációjával kényszerítette bele, hogy az ő felforgató céljaiért lépjen fel ágyútöltelékként és hasznos idiótaként, vagy gyakran túszként, melynek halántékához fegyvert tartottak.

A "Népek Tavasza" hazai hadszínterén a forradalmi folyamat minden döntő fordulópontját, radikalizálódását erőszakkal, provokációval, merénylettel kényszerítette ki a magát a nemzeti érdek képviselőjének hazudó összesküvő csoport. A bejegyzés előző részében már érintettük ezek (nem időrendi) sorában a parlamentarizmus szabályait kutyakomédia keretében félrelökő debreceni trónfosztást, a forradalmat előkészítő irodalmi felforgatásból Petőfi néhány vészjósló versét, hogy Kossuth eleve a pozsonyi országgyűlés megfélemlítésére rendelte meg a pesti márciusi forradalmat, amire a népnek magától semmiféle vágya nem volt. Felidéztük, hogy az annyit dicsőített "országgyűlési ifjúság", mint a karzat réme, a Párt Ökle, már a forradalomhoz vezető fellazítás korában a baloldali képviselők "kitűnő visszhangtere" és a jobboldaliak terrorizálója, melynek tagjai igazi utcai rohamosztagosokhoz illően felfegyverezve jártak-keltek-provokáltak.

Most folytassuk  ennek, a társadalmat saját nemzeti érdekeivel ellentétes cselekvésbe belekényszerítő forradalmi terrornak a feltárását!

A bejegyzés folytatása

A forradalmi terror programja és propagandája


A radikálisok a forradalom kezdetétől követelték a forradalmi terror alkalmazását, kedvenc francia forradalmuk dicső hagyománya nyomán alig várták, hogy akasztathassanak, nyakaztathassanak. Petőfi versei természetesen már évekkel korábban jelzik, hogy mire viszket az ő szellemi-politikai-spirituális közegének tenyere. (Hiszen nyilvánvalóan nem volt magányos farkas e nézeteivel.)

Már idéztem korábban Petőfi egyik legrajongóbb kutatójának statisztikáját. 
Fekete Sándor: "Petőfi forradalma":

"S ekkor döbbentem rá arra, amit addig nem vettem észre: legkedvesebb költőmnél elképesztő gyakran fordulnak elő a megtorlás fogalmai, a börtön, a bitófa, a kötél, az akasztás és társai. Később nemcsak a verseket, hanem a teljes életművet figyelembe véve megszámoltam: az akaszt, akasztanivaló, akasztat(ik), akasztófa, akasztófáravaló legalább nyolcvanszor bukkan elő, s vegyük még ehhez a börtönt, bitófát, kötelet, a származékszavaival 91-szer (!) előforduló hóhért (...)"
A többi márciusi ifjú se titkolta a forradalmi terror iránti vonzalmát mindjárt a felfordulás elején:
A márciusi ifjak egyik legfőbb törekvése volt, hogy a kormányt rábírják a forradalom fegyveres önvédelmének megszervezésére, és ami nélkül ezt lehetetlennek tartották: az árulókkal és minden visszahúzó erővel való leszámolásra: "Azt óhajtanám, hogy a reakcionáriusokra kissé több gond fordíttatnék, és a kötelet ne kímélnék annyira ... Kossuthtól megvárjuk, hogy a nemzet fáját megrázandja ..." (Várady Antal); "Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomói ellenében? A guillotine, mely irgalom nélkül, de igazságosan sujtja a bitor árulót ..." (Nyiri Józsa); "Tisztítsátok ki Augias istállóját, melyben a reakció gaza rakásra gyűlt!" (Birányi Ákos); "Mindaz, ki a szabadság ellen csak egy vesszőszálat felemel, vesszen!" (Medgyes Lajos).  ( A magyar irodalom története - A márciusi ifjak politikai nézetei és harcai )

Nem mond ellent annak, amit a szervezett zsidóság szerepéről a felforgatásokban általában, az 1848-as "Népek Tavaszában" és konkrétan a magyar 48-49-es forradalomban máris sejthetünk, hogy a a Reform című radikális lap opportunista zsidó szerkesztői, konkrétan valószínűleg a hírhedt Zerffy Gusztáv (Madarász leendő terrorminiszter munkatársa a radikálisokat tömörítő Egyenlőségi Társulatban) vezércikke is tucatjával követeli az akasztásokat, egy speciálisan zsidó okból:

Április vége felé különösen gyakran esik szó a „német nyárspolgárok” által rendezett „zsidók elleni lázadás”-ról a „zsidófalók”-ról, és rablótámadásaikról, amelyeket szigorúan meg kell torolni, hiszen „ötven kötél nem a világ” – mint az április 30-i szám vezércikkének címe mondta.
(Későbbi bejegyzésben fogom megvizsgálni, hogy a forradalmat előkészítő író-újságíró gárda milyen filoszemita propagandát fejtett ki versben-prózában-publicisztikában és hogy milyen csodálatos módon találták meg e szerzők koruk és a politikai propagandacéllal megidézett tragikus múlt - pl. Bánk Bán kora - magyarszipolyozóinak szerepében a németeket és a katolikus papságot, és milyen csodálatos módon nem találtak a nemzetrontó idegenek között soha zsidókat...)

 Perczel Mór kijelöli a forradalmi vitakultúra zsinórmértékét
Az első zaklatott hetekben Perczel Mór ragadta magához a rendőrfőnökséget; valljuk be, kissé túlságosan impulzív és romantikus egyéniség volt ennek a nagy higgadtságot megkövetelő helynek a betöltésére. Az utcai "kravállok" mind sűrűbben szaporáztak, minduntalan akadt macskazene egy-egy népszerűtlen, vagy népszerűtlenné vált személyiség ablaka alatt. Ennek a gyűrűző nyugtalanságnak lecsitítására persze csak nagyon kevéssé volt alkalmas az olyan egyéniség, aki a politikai viták hevében gyakran vágta oda az ellenfélnek:  "Felakasztatlak!"mint ahogy Perczelnek ez volt a kedvelt argumentuma.  (Supka Géza:1848, 1849, 317-318. old.)
Romantikus egyéniség... Hacsak a romantikát nem a Petőfi-féle "A szerelem országa" c. horrorvers értelmében értjük, ahol "a szerelem országát" elárasztó öngyilkosok beteges vízióját a Nagy Költő NÁSZÚTJÁN írta meg!!! Ilyen a Forradalom és okkult háttere romantikája...

Tényleg, "kravállok", "macskazenék"! A forradalmi erőszak egy újabb eszköze, nem a legdurvább fajtából, de jól jelzi, mennyire gondolták komolyan a forradalmárok a 12 pontban a sajtó szabadságát és az ehhez automatikusan kapcsolódó világnézeti és véleményszabadságot. Semennyire:

A hazai sajtó nem forradalmár, egyébként óvatosan konzervatív kiadványait a kiadók, szerkesztők életveszélyes fenyegetéseivel hallgattatták el 48-49-ben:
A magyar irodalom története - A sajtó a forradalom és szabadságharc alatt
Szerkesztőváltozás volt a Budapesti Hiradónál is: Szenvey József helyét Vida Károly foglalta el, de munkatársai egymás után ott hagyták maradi lapvezérlése miatt (...) Vida Károly addig-addig áskálódott a forradalom, különösen a radikálisok ellen, míg végül megfenyegették; ezután jónak látta Pozsonyba költözni, ahol a gyalázkodó hangú, ellenforradalmi Figyelmezőt adta ki. Hasonló sors érte Kolozsvárott Szilágyi Ferencet, a Mult és Jelen szerkesztőjét, aki először kitűzte a háromszínű kokárdát, de nemsokára visszatáncolt aulikus nézeteihez, mire az ifjúság macskazenével űzte ki a városból, s lapja hamarosan megszűnt.
Sajtószabadság, véleményszabadság - kizárólag azoknak, akik a terrorista rezsimet dicsőítik!

Supka és Fekete idézett műveiben is olvassuk, hogy Szemere szigorúbb sajtótörvényt terjesztett elő, mint a "reakciós" időké volt. Most, hogy a Forradalmárok kerültek hatalomra, nem utolsó sorban a "Kívánjuk a sajtó szabadságát!" jelszavával is, semmi szükség rá, hogy a sajtóban akárki fia-borja a forradalmárokat bírálja. Más a kampány és más a kormányzás... Petőfiék ugyan bírálták ezt a sajtótörvényt, de nem őszintén, hiszen egyidejűleg élenjártak a reakciósok macskazenével, és fenyegetésekkel történő megfélemlítésében.) 

Hogy Perczel bármilyen apró vitában akasztással fenyegette forradalmár elvtársait (amit azok, ismerve őt és a viszonyokat, nem is vettek tréfára!) az nem a kivétel, hanem a szabály volt, 48-ban éppúgy, mint minden forradalomban. Mint Pezenhoffer lényeglátóan állapítja meg, nem meglepő, hogy azok, akik lázadást szítanak a rend, a fennálló tekintélyek ellen, semmiféle tekintélyt nem képesek tisztelni, a saját forradalmi hatóságaik, intézményeik és vezetőik tekintélyét sem, és ahogy állandóan terrorral fenyegetik az "ellenforradalmárokat", vagy a népet, éppúgy fenyegetik állandóan kivégzéssel forradalmártársaikat is:

Széchenyi 1848-as naplója tanúsága szerint  Kossuth vezérsége kétségbe vonása esetére Vasvárit, és általa üzenve a pesti radikális ifjakat március 19-én Pozsonyban kereken megfenyegette:
"ki Pesten nem engedelmeskedik,  függni fog" (Fekete Sándor, A márciusi fiatalok, 20. old.)
Kossuth láthatóan nem sokra becsülte a  saját parlamenti pártja megfélemlítésére használt ifjú vérebeit:
Láttuk, hogy Kossuth már márciusban kötéllel fenyegette azokat a pesti fiatalokat, akikről feltehető volt, hogy nem engedelmeskednek a kormánynak. Széchenyi nyíltan vagy pontosabban, a nagy nyilvánosság előtt nem éreztette félelemmel elegy gyűlöletét, de naplójában újra meg újra kitör a márciusiak ellen, „a gőzgyillotin-párt” ellen. Az ő feljegyzéséből tudjuk meg, hogy 1848 májusában Kossuth, a kormány legradikálisabb tagja így bátorította a szorongó Széchenyit: „Nincs mit félni a fiatal izgatóktól… Legfeljebb 300 van. Ezeket agyonveretem, csak egy szóba kerül.” (Széchenyi: Napló. 1252.) ( Fekete Sándor: Petőfi forradalma, 165.old.)
Nem kellett félteni az így kötélre, agyonverésre szánt "fiatalokat" (az Állatfarm veszett kiskutyáit), ők se sajnálták volna a kötelet a Battyhány-kormány kilenc tagjától:

Petőfi levele Aranyhoz  1848 aug. 16-án, Pestről:
Mi jól vagyunk, egészséghiány és pénzbőség nem háborgat. De a haza cudarul van; vagy jön egy mindent felforgató, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk, de oly gyalázatosan, mint még nemzet nem veszett el. Én hiszem, hogy egy roppant forradalom előestéjén vagyunk, s tudod, nekem nincsenek vaksejtelmeim. Akkor aztán első dolgunk egy óriási akasztófát állítani s rá kilenc embert!
----------------------------------

A már említett Madarászról egyelőre elég lesz csak egy rövid részletet idézni a lexikonból.
Magyar Életrajzi Lexikon:
Madarász László - "1848-ban az első népképviseleti ogy.-en a csákvári kerület képviselője, a radikális kisebbség vezéralakja, a Nép-Elem társszerk.-je, az Egyenlőségi Társaság szervezője és első elnöke. Az Orsz. Honvédelmi Bizottmány rendőri és postaügyi osztályának vezetője 1849. ápr. 14-ig. Debrecenben a Békepárt támadásainak fő céltáblája, az ún. „flamingók” vezére, a forradalmi „terrorismust” követelő ún. rendőrminiszter.

A jólértesült kortársak által a Lamberg-gyilkosság megszervezésével gyanúsított Madarász mellett Vasvári Pál volt a forradalmi terrorizmus egyik fő teoretikusa és szervezője.

Fekete Sándor: Vasvári Pál (1951)
"A szabadságot akkor – és ma is – igyekeztek – és [hiányzó sor]
radalom elleni harcot, a terrort. Vasvári a legkövetkezetesebb jakobinus-forradalmiság, a Saint-Just-ök, Marat-k forradalmiságával vallja, hogy a szabadság nem ellentéte, de édes testvére az ellenforradalom elleni önvédelmi harcnak. Szabadság a forradalomnak, rabság az ellenforradalomnak! – így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust.” Itt is, mint a forradalom minden alapvető kérdésében egy véleményen van Petőfivel, aki szintén összekapcsolta a szabadságot a szabadság ellenségei elleni harccal:

Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentően lakol."
E fából vaskarikára Fekete idézhette volna egy kortárs műből, ha nálunk nem lett volna indexen: 
„A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
Fekete Sándor: A márciusi fiatalok (1950) c. könyvében szintén a sztálinista-rákosista rezsim ideológiai elvárásainak megfelelően magasztalja a Pilvax ifjú értelmiségi csapatának radikalizmusát, terrorista terveit, azonban ezt kifogástalanul tényekre alapozva teszi, szakszerűen megadva forrásait, tehát hazugsággal, torzítással nem vádolható. Számunkra pedig nagyon hasznos, hogy a korszak politikája bátorította a 48-asok élcsapata, mint Nagy Elődök ilyen irányultsága és tevékenysége feltárását. A tények hiteles bemutatásán túl Fekete értékelése is megállja a helyét, csak annyiból ellenszenves, hogy ő mindezért rajongott (akkor még teljesen, 56 miatti bebörtönzése után némileg visszafogottabban):


A márciusi jakobinusok még a visszavonulás időszakában titkos terveket kovácsoltak a reakció nyílt ellentámadásának visszaverésére. Vasvári szerint „két véres tervet” dolgoztak ki, s „mindkettő megrázkódtatná Pest városát”. E terveket nem ismerjük, de igen fontos, hogy Vasvári szűkszavú közléseiből az is kiderül, miért tartották vissza a márciusiak a céhek megrohanását tervező proletárokat. Szerinte a proletárokra szükség volt „azon alkalomra, ha a forradalom második felvonása kezdődnék… Ha Radeczkinek eszébe jutna Olaszhonból kiűzve idevándorolni, s a kivívott szabadságot megtámadja”.113
E papíron maradt terv-töredékek döntő jelentőségűek a márciusi jakobinusok történeti szerepének értékelésekor. Megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy Petőfiék már április elején tisztában voltak a forradalom egyik legnagyobb kötelességével, nemzeti függetlenségünk megvédésének első feltételével: az árulás, a megalkuvás, a mérséklet mezébe öltözött ellenforradalmárok megsemmisítésének szükségességével. Mert semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a két véres terv, „Pest városának megrázkódtatása” a forradalom belső ellenségeinek eltiprását, a forradalom második szakaszát, a népfelkelést jelenti. Ezért akarta Petőfi csak elnyugtatni, de nem összetörni kardját.
Ezek a kétségtelenül az első francia forradalom július 14-éjének vagy augusztus 10-éjének magyar viszonyokra szabott változataiként készültek. S ha ellenségeink úgy gúnyolódtak Petőfiék felett, hogy „a március 15-i párt inkább csak abban tűnt ki, hogy kevés idő alatt sokat olvasott a forradalomról és sok francia forradalmi jelenetet akart mielőbb utáncsinálni,”114 akkor mi azt tartjuk, hogy ezek a tervek a márciusiak forradalmi eltökéltségét és nemzetköziségét dicsérik.*
A márciusi jakobinusok nem ismerték tudományosan az osztályharc törvényeit, de aránylag igen sokat megértettek vagy megsejtettek közülük. Pest proletárjaira épített terveik a reakció visszaverésére ezt mindennél jobban bizonyítják. S ami a legfontosabb mindebben: 1848 története őket igazolta, s a forradalom második szakasza, ha nem is részleteiben és méreteiben, de sok tekintetben az ő elgondolásaik szerint ment végbe. Szeptemberben, a mi 1793-unkkor Pest népét felkelésbe vezetve adtak új, elhatározó lökést a forradalomnak.
(113.  Vasvári Pál válogatott politikai írásai. Budapest Irodalmi Intézet 1948. 103. old.)
Fekete egyetlen komoly torzítása, hogy "nép"-nek ("pesti nép", "debreceni nép") nevezi a forradalmi erőszakcselekmények utcai kivitelező tömegét, miközben nagyrészt csőcselékről és gyakran fizetett bércsőcselékről volt szó. A "normális nép" legnagyobb részének a forradalom iránti közömbösségét maga is hosszan részletezi.

A márciusi fiatalok, IX. fejezet:
"A szeptemberi fordulat nem úgy ment végbe, mint ahogy Petőfi szerette volna, „a belső bitangok” megsemmisítésének útján, nem úgy ment végbe, mint ahogy Vasvári szerette volna, aki „a magas fejűek guillotineirozását” hirdette.  "
 Mi sokalljuk a szeptemberi fordulat során és következtében legyilkolt magyar polgárok számát, Petőfi és Vasvári 1848-ban, valamint Fekete 1950-ben keveslette...

Fekete teljesen nyíltan és helyesen "Szeptemberi forradalomként" minősíti az események radikalizálását egy belső összeesküvő csoport részéről, akik pl. Lamberg meggyilkolásával, mint provokációval kényszerítették a társadalmat a király elleni nyílt fegyveres harcba. Ez lehetett Vasvári "két véres terv"-ének egyike, melyek"megrázzák majd a várost". Meg is rázták - az egész országot, csoda, hogy akkor még nem tört széjjel a nagy rázkódásban és a Kiegyezés után Trianonig egyben maradt. Ha a 48-as terroristákon múlik, már hamarabb széttöretik.

A forradalmi terror nemcsak praktikus, hanem kultikus is


Petőfi naplójában már április 1-én azon kesereg, hogy már két hét telt el március 15. óta és még mindig nem folyt vér!:
"Pest, ápril 1. 1848.
Pesten a kedélyek a forradalmi hangulat tetőpontján voltak, a vidékről naponként csatlakoztak újabb s újabb hívek elveinkhez és munkálódásainkhoz és ilyen helyzetben mi két hétig várakoztunk, hogy a király megtartsa adott szavát. Ily dolgokra sírva fakad a nemzetméltóság s azt mondja: szégyen reánk! ... Szégyen igen is, de a szégyen nem illeti az ifjúságot. Ne keveredtek volna csak jámbor békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, a kik kezdeni merték, nem esett volna e csorba dicsőségünkön! ... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel."
Egy korábbi bejegyzésben már jeleztem, hogy e fordulat forrása többek között az illuminátus Jefferson mondása a zsarnokok és hazafiak vérével öntözendő "szabadság fájáról", Petőfi ifjú elvtársai körében citromfaként is emlegették ezt a vérszomjas fát és a toposz, a "szabadságharc" és a kultikus véráldozat kapcsolata jellemző a világforradalmi felforgató közeg sötét vallási hátterére, sátánista gyökereire. E véráldozat-kultusz forrásaira ez a bejegyzés is vet némi fényt. Felmerül, hogy ez a Jefferson-féle "szabadság fája" az okkult forradalomcsináló közegben jól ismert Kabbala szefirotikus fája, "életfája" is lehet, vagy annak lefelé forduló tükörképe, a "Halálfa".  

Mindenképpen tanulságos, hogy a Forradalom "ikonja", Petőfi a vérontás szükségességét, sőt elkerülhetetlenségét nem valamilyen pratikus indoklással támasztja alá, hanem egy teljességgel misztikussal... E misztikus, pokoli program őszinte hangoztatása nyilvánvalóan alkalmatlan lett volna tömegek toborzására a forradalmi zászló alá, ezt még Petőfi is tudta, ezért ezt csak belső használatra szánták az összeesküvők. A tömeg erőforráskénti felhasználásához maradt a megtévesztés és a megfélemlítés. Petőfi őrjöngésig fokozódó vérontáskultuszát a fentebb említett, "Petőfi, az elméleti sakter" c. bejegyzésben illusztráltam ilyen témájú, gyomorforgató verseinek egy nem is teljes körű gyűjteményével.


A forradalmi terrornak tehát nemcsak praktikus oka van, hogy a nem túl forradalmi tömegeket belekényszerítsék a felforgatók saját ügyük szolgálatába, hanem KULTIKUS is, tömeges RITUÁLIS EMBERÁLDOZATOK:

Neue Rheinische Zeitung No. 13, Köln, 1848. november 6.
"De a fejlemények nem fogják megvárni az európai államok által az európai társadalom számára kiállított váltó lejáratát. A júniusi forradalom megsemmisítő ellencsapása Párizsban fog lesújtani. A párizsi "vörös köztársaság" győzelmével hadseregek fognak megindulni országaik belsejéből a határokra és azokon túlra, és a harcoló felek valódi ereje nyilvánvalóvá fog válni. Akkor majd emlékezzünk az idei júniusra és októberre, és kiáltsuk: Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! A június és október óta elkövetett céltalan mészárlások, a vég nélküli áldozatbemutatások február és március óta, az ellenforradalom kannibalizmusa meg fogja győzni a nemzeteket, hogy a régi társadalom gyilkos haláltusája és az új társadalom véres születési fájdalmai csak egyetlen úton rövidíthetők le, egyszerűsíthetők le és koncentrálhatók, ez az út pedig a forradalmi terror. "
Nem mellékesen Marx a rituális véráldozat megdöbbentő említése mellett egyértelműen bizonyítja itt is, hogy a Népek Tavasza természetesen Világforradalomnak volt szánva és Kossuthéktól internacionalista kötelességük teljesítéseként várta el pl. a forradalmi Bécs felmentését. Petőfi ezzel egybehangzóan írta már 1848 augusztusában a (vörös) respublikáról, hogy "Elfoglalod majd a kerek világot".

Petőfi a forradalom e sötét vérkultusza terén is teljes összhangban állt Marxszal és társaival:
„Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.”

(Európa csendes, újra csendes... Debrecen, 1849. január)
"Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk."

(1848 - 1848, te csillag - Debrecen, 1848. október-november)
Marx és Petőfi Szabadság-Istene a Moloch és más, ősi vérszomjas istenek reinkarnációja? A forradalom-vallás egy atavisztikus visszatérés a már az ószövetségi Jahve-hit által is meghaladott ősi emberáldozó kultuszokhoz? (Középkori zsidó atavisztikus visszaesések nyomán... -  lásd az idézett bejegyzésben Yuval és Benyamini műveit)

A véres bosszú kezdettől része a Tervnek

Petőfi a "Jaj a legyőzötteknek!" programpontját is hű transzmissziós szíjként továbbítja a világforradalmi központtól, Marxtól a hazai radikális olvasóknak:
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentõ leszen!...
(Beszél a fákkal a bús őszi szél... Koltó, 1847. szeptember)
 Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény;
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,

          Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"  
(Újév napján, 1849)

(Lásd: "Könyörtelen bosszú és keresztényi megbocsátás az 1848-49-es európai polgárháborúban")

1848. szeptember 18-án ugyanis Kossuth, immáron az OHB tagjaként, két cikket is írt a Kossuth Hírlapjába. Az egyikben részletesen beszámolt miniszteri munkájáról, s elemezte a magyarországi politikai válságot, majd végül fegyverbe hívta a lakosságot. A másik írás az országba betörő Jellaèiæ ellen szólította fegyverbe az ország népét. Ebben a kiáltványában olvashatjuk a következő mondatokat is:
 
"Először győzni, azután leszámolni, ez a feladat.
Fegyverre tehát, aki férfiú!"
A forradalmi terrornak a márciusi ifjak, Madarász és személyén keresztül Kossuth által képviselt programja tehát a nemzetközi forradalmi központtól, Marxtól, Engelstől és a forradalmi internacionálé többi vezetőjétől származott.

A túloldal Aradjai

"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat
Akasszátok föl a királyokat!"

Most döntsék már el a prot-kur propaganda agymosásán felnőtt egyének, hogy akkor jó, ha a polgárháború egyik pártja kivégzi a másik párti prominens vezetőket, vagy nem jó? Petőfi a prot-kur csapat számára máig nagy hős. Nem szoktak elhatárolódni a terrort követelő veszett ugatásaitól, vagy a fenti minősítésétől, hogy Pl. Lamberg meglincselése "igen jó", "valóban szép". (Hivatalosan még Kossuth is elítélte, más kérdés, mennyire őszintén, hiszen a piszkos munkára tartott jobbkeze, Madarász szervezte az akciót)
Ha csápolni szoktak Petőfinek és a Márciusi ifjaknak, akik követelték a francia forradalmi terror bevezetését, akkor ne sírjanak már annyit, hogy a másik fél is megtorolta a felkelést, mivel ő győzött. Ha az illuminátus-marxista csapat győz, mekkora megtorlás lett volna? Petőfi csak saját , más világnézetű, vagy politikai álláspontú honfitársait százezres nagyságrendben kívánta vérpadra küldeni (amúgy is mindig vérfolyamokról, vértavakról, vértengerekről ábrándozott):

Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.

Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...

Aradon és máshol ettől kb. három nagyságrenddel kevesebbet végeztek ki.

Kíváncsi vagyok, kapunk-e jövőre közterületfoglalási engedélyt és engedélyt a rendőrségtől Lamberg és Zichy Ödön gyásznapjaira, megemlékezni róluk és elítélni bitang illuminátus gyilkosaikat???


Supka Géza, 1848, 1849 c. könyve  301-302.oldalán írja a szeptemberi fordulat Lamberg meglincseltetése utáni második véres eseményéről, Zichy Ödön gróf statáriális kivégzéséről, amivel akaratán kívül dokumentálja, mi volt a forradalmi terror egyik fő célja:
"A kivégzést döbbent csend követte országszerte."
(Supka láthatóan csak a politikusokra koncentrál az alábbiakban, és pl. Petőfit nem számítja:)
'Csupán három ember volt, aki nyíltan helyeselt a vérbíróság ítéletének. Az egyik Zichy Ödön régi megyebeli ellenfele, Madarász László, aki a hír hallatára így kiáltott fel: "Így vesznek el a hazaárulók!" A másik, Szemere Bertalan, aki negyedfél hónap múlva, 1849. január 19-én Kossuthnak levelet ír, s ebben a következő kifejezést használja:

"Milyen benyomást tett a fehérvári kivégzés! Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..."

A harmadik pedig természetesen maga Görgei volt.'
Félj tőlünk Nép, és engedelmeskedj! Különben te is így jársz...


40 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon jó cikk lett, grat.

De ide is tegyél be „A bejegyzés folytatása.
További bejegyzések » ” szöveget, Dobónál is elmaradt!

kösz

z

Aurél írta...

Úgy küldöm, hogy tisztában vagyok vele, hogy egyik kutya, másik eb, de ez az akár rituális emberáldozatnak beillő tett egy "gyönyörű" kikacsintás (a korona nélküli címert se felejtsük):

http://index.hu/indavideo/index.video/Ledontottek_Orban_szobrat

Az már csak hab a tortán, hogy a Lánchíd budai hídfőjénél egy nappal Lamberg meggyilkolásának évfordulója után tették ezt....

Bobkó Csaba írta...

Annyi anyag volt, hogy simán lesz még vagy két rész. A tagolást az utolsó bejegyzésnél mindig utólag tervezem. A 48-asok marxistasága, nihilizmusa, internacionalizmusa és hazaárulása már ennyi alapján se kérdéses, már csak át kellene vinni a köztudatba...

Bobkó Csaba írta...

Valóban, érdekes kérdés, hogy tudatosan utalnak-e a beavatottabbak számára a Lamberg.gyilkosságra. Nem zárom ki, hogy jól látod. Talán a politika színjátéka mögötti hárttértanácsadók tökéletes járatosságával van dolgunk az ősidők óta zajló okkult háború szimbólumrendszereében és eseményszervezési trükkjeiben. Persze most csak szimbolikus játék szintjén.
Más kérdés, hogy míg Lamberg becsületességéhez, jó szándékához még megdöbbentő naívsága mellett sem fér kétség és se V. Ferdinánd, se Ferenc József nem volt zsarnok, a most meglincselt szobor modellje annál inkább az... Nem véletlen, hisz ő a forradalmárok szellemi örököse, kurucos-szabadságharcos retorikájában is.

Anonim írta...

A márciusi események után történt kivégzések és a közismert Lamberg- lincselés nem csupán elszigetelt eseményként értelmezhetőek-hanem a terror megnyilvánulásaiként a korabeli magyar viszonyokra alkalmazva, melyeket a nagy előd a az 1789-ben "kitört"francia forradalom mintájára képzeltek el illetve tartottak szükségesnek kivitelezni.Szerves része volt ez a forradalomnak.Nem arról volt szó ,hogy néhány embert elragadtatta magát és túlkapások történtek, vagy csak elégtételt vettek egyesek vélt vagy valós sérelmeikért, nem válaszreakciója volt egyes radikális elemeknek az udvar politikájára, vagy provokáció a forradalmárok részéről ,hogy aztán az udvar fellépése vagy a társadalom ellenkezése miatt további-eleve eltervezett- radikálisabb irányba történjenek az események.Nem, ez a terv szerint ment végbe.Ahogy statárium egész országra való kiterjesztése is!Vajon ha akkora támogatottsága volt a forradalomnak mint azt hirdetik,akkor béke időben miért kellett ezt tenni?Mert szükség volt rá a nép az istenadta nép ellen...... Délvidéken pedig ostromállapotot rendeltek el már nyáron a szerb nemzetiségi mozgalom miatt.A forradalom nem akart és nem is tudott konszolidálódni......

Sajnos ez a mai politikai performansz OV szobrával cseppet sem vicces jól mutatja azt a háttér erők részéről megnyilvánuló szándékot mely a társadalom taglait akarja egymás ellen fordítani egyre radikálisabb módon hogy aztán a tézis-antitézis kiélezése után jöhessen a szintézist megvalósító, ma még talán nem is ismert megmentő ,megváltó figura- aki megvalósítja a nagy nemzeti kiegyezést.Régi recept ez.Remélhetjük hogy azért egy kis polgárháború vakolók rendezésében nem szerepel az előre megírt forgatókönyvben.

Bobkó Csaba írta...

A bejegyzésben idéztem, hogy jóelőre terrorprogrammal készültek a márciusi ifjak (Petőfi évekkel előre verseiben), de pl. Szemere is, a Madarászok is.
A mai szobordöntést úgy próbálom értelmezni konteós rutinnal, hogy OV a háttér embere és direkt gyengjtik a baloldalt, pl. a balog vezetők nyilvános összeugrasztásával, a baloldal fragmentálásával. Ahogy GYurcsány ámokfutását is azért szervezték meg (hagyták), hogy a népnek annyira elege legyen, hogy OV-nek kétharmadot adjon. Persze ez csak találgatás részemről.

Libertárius Monarchista írta...

Nagyin jó cikk, grat!

Megmondom őszintén, nagy elégtétellel gondolok október 6-ára, amikor Latour külügyminiszter aljas meggyilkolásának évfordulóján kivégezték a császáruk ellen támadó 13 aradi fattyút.
Ma van a 13 felségáruló szemétláda kivégzésének a napja.

köszönöm a cikket, megerősített elkötelezettségemben: a kurucokat írtani kell, minden eszközzel, pont ahogy Ferenc József császár tette.

Még egy dolog: megnéztem volna a tisztelt magyar miniszterek pofáját, amikor megtudták, hogy 400 ezer orosz katona indult meg leverni a lázadásukat!!!
:DDDDDDD

Annyira szánalmas ez a kuruc szerecsenmosdatás, ami itt folyik ebben az országban... még szerencse hogy a lengyelek jó szívvel gondolnak az osztrák uralomra.
Mégegyszer, kösz! Remélem sok embernek felnyitja a szemét!

Bobkó Csaba írta...

Azért javaslom némileg fékezni az érzelmeidet, érthetőek, de veszélyesek. A történelemhamisító kurucpropagandával való szembeszállásunk célja nem az, hogy aa jelenbe áthozzunk valamit a múltbeli magyar polgárháborúk indulataiból és mondjuk gyűlöletet építsünk ki mai protestáns honfitársainkkal szemben. E téren biztató jel például, hogy a Trianont előkészjtő szabadkőműves ötödik hadoszlop bomlasztását, az azt alkotó zsidó-protestáns szövetséget Raffay Ernő a Károli Gáspár egyetem tanszékvezetőjeként leplezi le. (a 48-as és kuruckori előzményekben még óvatosan hallgatva, a kurucos sablonokat ismételve, de ne legyünk telhetetlenek)
A cél a kurucmaszlagot komolyanvevő, de jószándékú honfitársaink szemének felnyitása.
Az aradi vértnúk és más, 49 után elnyomatást szenvedő magyarok, illetve a felkelés oldalára sodródott más nemzetiségűek túlnyomó többsége megtévesztett volt, maga is a felforgatók áldozata. Az aradi megtorlást bár megértjük, öszintén sajnálhatjuk, hogy Ferenc József nem fogadta meg a valóban átértékelendő szerepű Miklós cár baráti tanácsát és kérését, hogy a főbűnösökön túl, akik méltó büntetést érdemelnek, adjon kegyelmet a megtévedteknek. Egy korábbi bejegyzésben összevetettem Miklós cár és Petőfi hozzáállását és magam is megdöbbentem a felismeréstől, mennyire magyarbarátabb, humánusabb ember volt a cár, mint "legnagyobb költőnk"...

Bobkó Csaba írta...

Alaposabbb tanulmányozás nélkül is úgy vélem, hogy az Aradon kivégzettek nagyobb része nem volt forradalmár (ahogy például a karrierista Damjanich, vagy a kivégzést a cár kérésére elkerülő Görgey az volt), hanem "technokrata" katonatiszt, aki belesodródott az eseményekbe és jó katona módjára nem ürtötte az orrát politikába. Az ilyenféle vérbeli katonatiszt általában konzervatív világnézetű is volt. Nem véletlen, hogy épp e közegben keltett nagy megütődést a trónfosztás és e tisztek fogadták nagyon jól Görgey kiáltványát, más kérdés, hogy G. nem volt teljesen őszinte.
Tipikus példa az ilyen áldozatra Kazinczy Lajos, a siralomházban írt emlékiratai szeritn alapvetően konzervatív felfogású volt, hála Istennek messze esve a fájától, alattomos felforgató apjától. Tragédia, hogy ilyen emberek tömegei félrevezetve a hazájuk érdekei ellen harcoltak.

Névtelen írta...

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20131004-batthyany-lajos-1848-49-es-szabadsagharc-miniszterelnok-kivegzes-haynau.html?sec-4

Libertárius Monarchista írta...

Azért azt ne felejtsük el, hogy törvényesen trónra lépett király ellen harcolórebellis lázadókról volt szó. Ez pedig felségárulás.
Az volt a legkevesebb, hogy kivégezték őket.

Egyébként meg nem tudom hogy jössz ahhoz hogy a törvényesen megkoronázott, apostoli magyar király, Ferenc József döntését megkérdőjelezzed. A magam részéről fájdalmasnak tartom már azt is, hogy kezet kellett csókolnia a cárnak. Ami ezen felül történt, belepofázás a magyar Szuverén belügyeibe.

Tehát visszatérve: az aradiak egytől-egyig aljas felségárulók voltak, akik minden emberi és isteni (apostoli király mint olyan, egyházi méltóság!) törvényt megszegve, egy vöröskommunista terrorállam szolgálatában álltak.
Ezekkel a démoni -máshogy nem igazán lehet nevezni- erőkkel állt szemben az Isten irgalmából uralkodó Magyar Király, akinek épphogy ifjú fejére helyzeték a koronát, máris hétfejű sárkányként támadtak rá a szabadkőművesek, illuminátusok, sabbateánus-frankisták, akik az antikrisztus eljövetelét készítik elő.

Ferenc József törvényesen megkoronázott, apostoli magyar király volt, tehát aki ellene támadt, minden ami jó ellen támadt.

Tehát a lehető leghelyesebb és üdvözlendő, hogy a lázadó csürhét sikerült szétkergetni, a katonai vezetők többségét pedig kivégezni.

Bobkó Csaba írta...

A halálos ítéletek jogosságát nem vonom kétségbe, az már más kérdés, hogy egyrészt technikailag se minden volt szép, másrészt a törvényes kormányzatban is működtek a felforgatók ügynökei. Pl. furcsa, ahogy Bach a bécsi barikádról a miniszterelnöki székbe került. Ferenc Józsefnek érdemes lett volna megfontolnia, hogyan állíthatja a maga oldalára a félrevezetett magyarok tömegeit. A cár meg is érdemelte a kézcsókját, főleg, hogy semmit nem kért cserébe és még azt se kapta meg... :-)
Ezekkel a kenetes dumákkal, hogy apostoli király, semmit nem lehet elérni. Mi itt tudjuk, ki volt a jófiú és ki a rossz, de senki nem volt teljesen szent. A Habsburgok között is akadt egy-két sötétebb alak, a felforgatók között meg többen voltak a megtévesztettek.

Névtelen írta...

Libertárius Monarchista

azért azt vegyük hozzá, hogy egy király is ember és nem tévedhetetlen, rendelkezik emberi hibákkal. még Ferenc József is. még ha van „apostoli” jelzője is van.

z

Bobkó Csaba írta...

Természetesen nekem is rokonszenvesebb a király személye, mint bármelyik forradalmáré, ha egyébként egyes emberi hibái néha okoztak is kárt. De nem akkorát, mint a Kossuthokéi.

Libertárius Monarchista írta...

"A halálos ítéletek jogosságát nem vonom kétségbe"

Jól teszed.

"Ezekkel a kenetes dumákkal, hogy apostoli király, semmit nem lehet elérni."

Mi az hogy nem lehet elérni? Ez baromság, már ne haragudj. Ferenc Józsefet nem azért koronázták meg törvényesen, és lett -többek között- apostoli király, hogy másfélszáz évvel később jöjjön egy blogger, aki ezt lekicsinyelje.

Ha kétségbe vonod, ezt, akkor a Szent Korona mint szakrális eszköz erejét is kétségbe vonod. Ha nem a hű alattvaló szemszögéből közelítesz, akkor már Ferenc József császár is csak egy ember lesz, nem pedig minden magyarok törvényesen megkoronázott királya, aki pedig valójában.

A király személye nem rokonszenv vagy ellenszenv. a király vagy király , vagy pedig egy senki. Ez nem egy telefonos közönségszavazás, "önök kérték". Vagy törvényes király, vagy nem az. Ha az, kéretik úgy is viselkedni vele szemben. Ha pedig nem az, akkor az egésznek semmi értelme.

"Z":
A király pont attól király, hogy belsőleg különbözik az alattvalótól. Ha nem így lenne, akkor bárki nyikhaj fejére tenne egy tökfödőt, és akkor ő lenne a "király".

Bobkó Csaba írta...

Számomra értelmes és rokonszenves dolgok a királyság intézményével kapcsolatos szimbólumok és eszmék, éppűgy, mint a kereszténység (és részben más vallások egyes) szép SZIMBÓLUMAI. Emellett, mint gyakorlatias intézményrendszer is sokkal jobban bevált, mint a létrontók köztársaságosdija.
Azonban nem érdemes fétisként kezelni sem a szentkoronát, ami szép szimbólum, csak amit a Pap Gáborok művelnek vele, az gyalázatos szemfényvesztés, sem a királyság intézményét, meg egykori külsőségeit. 1848 idején még volt ereje ezeknek a szakrális szimbólumoknak és sokan átérezték ezen intézmények jó és hasznos voltát, ezért voltak annyian a kossuthi felforgatók ellenfelei, magyarok és más nemzetiségűek. (A nemzetiségi lázadók semmivel nem voltak jobbak, ugyanolyan külsőségekkel is övezték magukat, mint Kossuthék.)
Én elfogadom a szakrális intézményeket, de fogalmam sincs, hogy jelen rombolt viszonyainkba hogyan hozhatnánk vissza őket. Tartok tőle, sehogy, a Habsburg dinasztia sem használható már, a tojásból rántotta lett. Én annyit tehetek, hogy a blogomon szembesítem a hamis történelmi legendákat, propagandát a tényekkel és bizonyos eszményekkel. Azonban ezen eszmények merev, görcsös erőltetése nem fog tábort toborozni. Tudom, hogy az ere hajlamosak eleve nem is igénylik ezt, hisz lenézik a "népet", de jelzem, hogy az egykori nagy uralkodók ezt nem tették, például Ferenc József sem.

Névtelen írta...

nem ez a poszt, csak egy kiegészítés Freuddal kapcsolatban; itt egy népbiztos rajongója:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_Jen%C5%91

z

Névtelen írta...

L.M.!

De egy király is esendő ember. A Szent Korona meg nem egy misztikus, csodatevő eszkőz. Amúgy istenkáromlás lenne kiegyenesíteni rajta a keresztet?

z

Bobkó Csaba írta...

Jellemző, amúgy a komcsi népbiztosra fintorgó Freud bizonyára többet rombolt, mint 3 Kun Béla együtt... Vagy ki tartja számon Kun Béla oldalán a "polgári" Molnár Ferencet, aki Freud misztikus nihilista nézeteit is beépítette darabjaiba? És a pesti "szürkeállomány pártja" máig nagyon büszke erre.
Jellemző Varga honlapján: "A Budapesti Corvinus Egyetem Kinizsi utcai kollégiuma viseli Varga Jenő nevét."
A kollégiumot ugyan átkeresztelték, de a honlapjukon fent máig ott van Varga neve! http://kinizsi.uni-corvinus.hu/

Libertárius Monarchista írta...

"Számomra értelmes és rokonszenves dolgok a királyság intézményével kapcsolatos szimbólumok és eszmék, éppűgy, mint a kereszténység (és részben más vallások egyes) szép SZIMBÓLUMAI."

Tehát már nem hiszel a gyakorlati megvalósításukban. Értem. Nem is zavarlak többet.

Sokkal többet néztem ki a blogod alapján belőled, de úgy látszik igaz a mondás: amelyik kutya ugat, az nem harap.

További sikeres "leleplezéseket".

Bobkó Csaba írta...

Isten veled.

Névtelen írta...

a századfordulós bécsi „trendek” abban az időben nagyon gyorsan eljutottak a Magyarországra.

z

Huorn On The Moon írta...

Nem konkrétan ehhez a bejegyzéshez kapcsolódik, de úgy gondolom, minden érdeklődő számára kötelező olvasmány ez a 28 oldalas füzetke a protestantizmus és szabadkőművesség összefonódásáról:
http://mtdaportal.extra.hu/books/kadar_gusztav_protestantizmus_es_szabadkomuvesseg.pdf

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, épp a minap találtam meg, van még ott pár érdekes könyv. Raffay munkásságával együtt ideje protestáns testvéreinkkel (a nyitottakkal) leülni megvitatni a témát.

name789 írta...

http://www.yamaguchy.com/library/webster/secret_societies/secret02.htm
"It does not matter what the end may be, whether political, social, or religious, the system remains the same—the setting in motion of a vast number of people and making them work in a cause unknown to them."

http://www.yamaguchy.com/library/webster/magyar/vakol02.html

http://www.yamaguchy.com/library/webster/webster_index.html



http://www.yamaguchy.com/library/napjaink/vilagos.html

"Ha Kossuth Lajos, a helyett, hogy hadamnak egy részét csak augustus 9-kére rendeli Aradra, egyszerűen azt tudatja velem, hogy Dembinski Temesvárra vonul viszsza : akkor az én három lovas hadosztályom egy éjjeli menet segitségével az összeköttetést Arad és Temesvár közt már 6-án biztosithatá, Augustus 1-én hatalmamban áll az osztrákok bal szárnyát — a melynek akadályozatlan föllépése Sz.-Andrásnál, a mint tudva van, a magyarok vereségét Temesvárnál eldöntötte — ellensúlyozni. — Augustus 10-én pedig már gyalog hadosztályaim is kéznél vannak, és ekkor aztán igazán — még pedig ugyancsak túlnyumó erővel — föl lehetett lépnünk támadólag az osztrákok ellen, mig az orosz főhadsereg előcsapatai még négy nap járó földnyi távolban időztek !"

kételkedő írta...

A Corvinus aulájában még a jó öreg sátánista Marx szobra is ott ül. Igaz, a legtöbb professzor is a hagyományos marxista közgazdaságtant oktatja még mindig. Legfeljebb átnevezték valami modernebbül hangzó dologra :)
Egyébként nagyon jó cikk, Csaba!

kételkedő írta...

És ha már a kollégiumoknál tartunk, mit szólsz a BME Schönherz Kollégiumához? Nem nagyon akarják megváltoztatni a nevet. Vagy szintén a Műszaki Egyetemhez kapcsolódik a Goldmann György tér... De Tormay Cecilről nem lehet közteret elnevezni, mert antiszemita volt.

Bobkó Csaba írta...

Egyetlen reményünk, hogy a meleglobbi segít a Tormay-utca ügyében... :-)

Bobkó Csaba írta...

Te most egy robot vagy???

kételkedő írta...

Nem hiszem. Belőlük is van jó meleg és rossz meleg. Az antiszemita meleg nem kap utcát...:-)
Különben nem vagyok Tormay-rajongó, mégis úgy gondolom, ha felszámolnák ezt az aránytalanságot, akkor igenis be kéne illeszteni őt a nemzeti irodalomba. És ha már horngyuszinak nemsokára szobrot emelnek, akkor minimum egy utcát megérdemelne Tormay is. Most olvasom a Bujdosó könyvet, és noha ő sem ismeri fel, hogy kunbéláék egyenes folytatásai a negyvennyolcasoknak, azért szemtanúként nagyon jól érzékelteti az 1918-19-es hangulatot. Iskolapéldának is érdemes elolvasni arra az esetre, ha beköszöntene valamiféle összeomlás, polgárháború, forradalom, stb. Hogy mi szokott ilyenkor történni, hogy éreznek az emberek.

És hogy a témához is kapcsolódjak, ezt láttad már? (Én még nem olvastam, csak a témára felfigyeltem)
http://www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_115.pdf

Bobkó Csaba írta...

Ismertem, jó anyag, bár a legizgalmasabbak persze nincsenek benne. (A lengyel légió zsidó tisztjei, mint összekötők Marx és Kossuth között, az előkészítő irodalom filosuzemitizmusa, a Rotschildok szerepe - ha már forradalom és zsidók...)

Tormay a Bújdosókönyvért sok utcát és szobrot érdemel, viszont el kell látni magyarázattal a kuruclegendák gyártásában való részvétela, vaksága miatt, ami a jószándékú hazafiak és honleányok általános megtévesztettségének bizonyítéka. Mármint, ha protestáns volt, mint tudtommal ő is. Tisztánlátást a korábbi forradalmak ügyében csak kat. pap-szerkesztőktől találunk a korban. Tárgyalni tervezem őket.

Bobkó Csaba írta...

A könyv borítóján szvasztika található, a védelmezett szabadkőműves beszédben pedig ez a részlet:
"Sőt az ördögök között van egy, a sátán fajzatai között nem is a legkisebb, az önmagát istenítő hiúság, amely egyenesen megköveteli a tömjénillatot, amit egyik poéta testvérünk „isten szag”-nak nevez. A waríburgi Luther-legenda mondja el igazán, hogy mitől fél az ördög. Nem a tömjénillattól, hanem a tintától. Legyen az ön tintájának minden csöppje ördögűző. Mi mondjuk ezt önnek, a „Lucifer” fiai, akik megtisztelőnek tartjuk e nevet, mert Lucifer magyarul világossághordozó."

Bobkó Csaba írta...

"a szabadkőműves a munkát délben kezdi és éjfélkor hagyja abba"
Mint minden rendes kísértet a grasszálást...

Birgi Zorgony írta...

Csaba, ismered Padányi Viktort, illetve a műveit (Dentu-Magyaria, A nagy tragédia, Rákóczi stb.)? Ha igen, mi a véleményed róluk?

Más. Nemrég, teljesen véletlenül a kezem ügybe került Deák Farkas Fogságom története című munkája (Bukarest, 1972, Kriterion /Téka/; első kiadás: 1869). Deákot a Makk-féle összeesküvés kapcsán tartóztatták le, és 5 év „vasban letöltendő várfogságra” ítélték. A Makk-féle összeesküvés közvetlenül az 1848–49-es forradalom után szerveződött, Erdélyből kiindulva: újra fel akarták lobbantani a forradalom tüzét. (Úgy látszik, a PC – politically correct – történettudomány és politikatörténet visszamenőlegesen – de szigorúan csak visszamenőlegesen! – elképzelhetőnek tartja összeesküvések létét, olyannyira, hogy időnként azokat kifejezetten helyesli is.) Deák ebben az – egyébként egészen jól megírt – könyvében kiváló képet ad arról, hogy a Bach-korszak „önkényuralma” alatt milyen „szörnyű elnyomó apparátus” működött. Kedvcsinálónak csak néhány dolgot hadd emeljek ki. A josefstadti (ma Jaroměř, Csehország) várbörtönben, ahol elvileg vasba voltak verve a rabok, „a vasra ítéltetést, úgy látszik, sem a kormány, sem a várőrségi és parancsnoki tisztek nem vették komolyan. [...] Mindenkinek volt másodkulcsa, szobában [kiemelés általam – BZ] tehát sosem viseltük, midőn sétálni vittek vagy templomba, vagy ki az auditorhoz [kihallgató tiszt], térparancsnokhoz, akkor bal kezünkre felhúztuk a karikát, s a láncot nadrágunk bal zsebébe eresztettük, s lábvasam hónapokig az ágy fenekén állott, úgyhogy nem is láttam” (114–115. o.). Reggelente „a legtöbb fogoly kávézott, s azt mindenki vagy maga készítette, vagy hárman-négyen társaságban. Volt pergelőnk többféle, őrlő is sokféle, de kávéfőző masina végtelen fajtájú és számú, – volt olyan ember is, hogy hatféle főzőmasinája volt. Aztán néha versenyfőzés volt – a legjobb feketekávét Mikó Mihály és K. Tóth Mihály főzte” (125–126. o.). Ugyanebben a várfogságban a kötelező egyórás séta „a vár keleti részén a sánc tetején történt”. Aki azonban egészségileg rászorult, az naponta kétszer egy órát tölthetett sétával. „Sétaterünk szélessége 20 lépés volt, hossza több mint 400 lépés. És a lég friss; a kilátás a legszebb, amit csak valaha láttam. A vár körül gondosan művelt tágas térség terült el előttünk, amelyet keletről észak felé a szabályozott Metau hasított ketté; keletre láttuk Neustadt an der Metau új városkát fehér falaival és piros házfedeleivel; mellette ragyogott Gitsin aranyos tornyaival. [...] Más oldalon pedig előttünk emelkedett az Erzgebirge [Érchegység] és a Riesengebirge [Óriáshegy] pompás hegysége, a tisztások apró tanyákkal, s alol a lombos erdők és fentebb a sötétzöld fenyvesek” (136–137. o.). De volt valamit, amit a várbörtön vasra vert státusfoglyai még ennél is jobban szerettek: május végétől szeptember végéig minden héten négy-öt napon keresztül egész délutánra strandolni vitték őket (vö. 137–139. o.). Végül amikor Deákot szabadon bocsátották és hazamehetett, még három évig otthon is szigorú rendőri felügyelet alatt tartották, „amennyiben – mint írja – minden félévben egyszer [kiemelés általam – BZ] jelentenem kellett magamat” (197–198. o.).

Birgi Zorgony írta...

A könyv telis-tele van ilyen és ehhez hasonló, ma már hihetetlennek ható részletekkel. Ha az ember Deák leírását összeveti mondjuk (hirtelen ez jut eszembe) Henri Charrière Pillangó című regényének börtönkörülményeivel, akkor valóban csak a fejét fogja. Pedig „Pillangó” a teljesen demokratikus, bizonyos időszakokban kifejezetten baloldali, de minden bizonnyal roppantul felvilágosodott és humanista Franciaország börtönében, illetve fegyenctelepén sínylődött 1931-től 1945-ig, olyan igazán européer miniszterelnökök alatt, mint André Tardieu, Édouard Daladier és főként persze Léon Blum. A könyvet tehát kifejezetten ajánlom elolvasásra neked, Csaba, de mindenkinek, aki képet szeretne kapni arról a már-már a „középkort visszaidéző”, „elnyomó” és „léleknyomorító” gépezetről, amelyet a Habsburg Birodalom a Bach-korszakban működtetett. Deákot valószínűleg csak az tartotta vissza attól, hogy élete legszebb időszakának minősítse a várbörtönben vasban eltöltött éveket, hogy hát azért mégiscsak „ciki”, hogy ezt azoknak a Habsburgoknak köszönhették, akik ellen újra fel akarták robbantani a forradalom tüzét, és akiket legszívesebben – à la Petőfi – lámpavasra húzva láttak volna.

Birgi Zorgony írta...

Csaba, ismered Padányi Viktort, illetve a műveit (Dentu-Magyaria, A nagy tragédia, Rákóczi stb.)? Ha igen, mi a véleményed róluk?

Más. Nemrég, teljesen véletlenül a kezem ügybe került Deák Farkas Fogságom története című munkája (Bukarest, 1972, Kriterion /Téka/; első kiadás: 1869). Deákot a Makk-féle összeesküvés kapcsán tartóztatták le, és 5 év „vasban letöltendő várfogságra” ítélték. A Makk-féle összeesküvés közvetlenül az 1848–49-es forradalom után szerveződött, Erdélyből kiindulva: újra fel akarták lobbantani a forradalom tüzét. (Úgy látszik, a PC – politically correct – történettudomány és politikatörténet visszamenőlegesen – de szigorúan csak visszamenőlegesen! – elképzelhetőnek tartja összeesküvések létét, olyannyira, hogy időnként azokat kifejezetten helyesli is.) Deák ebben az – egyébként egészen jól megírt – könyvében kiváló képet ad arról, hogy a Bach-korszak „önkényuralma” alatt milyen „szörnyű elnyomó apparátus” működött. Kedvcsinálónak csak néhány dolgot hadd emeljek ki. A josefstadti (ma Jaroměř, Csehország) várbörtönben, ahol elvileg vasba voltak verve a rabok, „a vasra ítéltetést, úgy látszik, sem a kormány, sem a várőrségi és parancsnoki tisztek nem vették komolyan. [...] Mindenkinek volt másodkulcsa, szobában [kiemelés általam – BZ] tehát sosem viseltük, midőn sétálni vittek vagy templomba, vagy ki az auditorhoz [kihallgató tiszt], térparancsnokhoz, akkor bal kezünkre felhúztuk a karikát, s a láncot nadrágunk bal zsebébe eresztettük, s lábvasam hónapokig az ágy fenekén állott, úgyhogy nem is láttam” (114–115. o.). Reggelente „a legtöbb fogoly kávézott, s azt mindenki vagy maga készítette, vagy hárman-négyen társaságban. Volt pergelőnk többféle, őrlő is sokféle, de kávéfőző masina végtelen fajtájú és számú, – volt olyan ember is, hogy hatféle főzőmasinája volt. Aztán néha versenyfőzés volt – a legjobb feketekávét Mikó Mihály és K. Tóth Mihály főzte” (125–126. o.). Ugyanebben a várfogságban a kötelező egyórás séta „a vár keleti részén a sánc tetején történt”. Aki azonban egészségileg rászorult, az naponta kétszer egy órát tölthetett sétával. „Sétaterünk szélessége 20 lépés volt, hossza több mint 400 lépés. És a lég friss; a kilátás a legszebb, amit csak valaha láttam. A vár körül gondosan művelt tágas térség terült el előttünk, amelyet keletről észak felé a szabályozott Metau hasított ketté; keletre láttuk Neustadt an der Metau új városkát fehér falaival és piros házfedeleivel; mellette ragyogott Gitsin aranyos tornyaival. [...] Más oldalon pedig előttünk emelkedett az Erzgebirge [Érchegység] és a Riesengebirge [Óriáshegy] pompás hegysége, a tisztások apró tanyákkal, s alol a lombos erdők és fentebb a sötétzöld fenyvesek” (136–137. o.). De volt valamit, amit a várbörtön vasra vert státusfoglyai még ennél is jobban szerettek: május végétől szeptember végéig minden héten négy-öt napon keresztül egész délutánra strandolni vitték őket (vö. 137–139. o.). Végül amikor Deákot szabadon bocsátották és hazamehetett, még három évig otthon is szigorú rendőri felügyelet alatt tartották, „amennyiben – mint írja – minden félévben egyszer [kiemelés általam – BZ] jelentenem kellett magamat” (197–198. o.).

Bobkó Csaba írta...

Padányi jó tipp, a Dentu-Magyariát olvastam, a finnugristák ellen vannak jó érvei, egyébként újra kéne olvasnom. A Rákóczinak csak az előszavát olvastam, úgy rémlik, túl szűkre fókuszál, ha az eretnekmozgalmak, illetve a reformáció történetével kezdené, nem lehetne neki se hős R. De ezt előbb el kéne olvasnom... A Mack-féle összeesküvésről írtam itt, tippem, hogy román kezdeményezés volt Erdély távlati megszerzése érdekében- ehhez képest a kivégzettek emléknapja a Székely Szabadság napja, ami egy agyrém... Az Elnyomás a gnosztikus kozmikus zsarnokság koncepciójának kivetítése egészen derék rezsimekre, ez nyilvánvaló. Elnyomók a forradalmárok, felkelők, kurucok tudtak lenni, de nagyon.

Bobkó Csaba írta...

Elővettem Padányi Rákócziját, lényegében kár a szüt vesztegetni rá. Nem történészi mű, dobálózik a megalapozatlan állításokkal, nem képes a dolgokatösszefüggéseiben látni, a régi protestáns-kuruc propagandaszólamokat szajkózza. Nem komoly szerző. Biztos jóindulatú volt, de teljesen alkalmatlan a tények felismerésére.

Birgi Zorgony írta...

Kösz a szerkesztői munkát – meg a választ. Tulajdonképpen én is így látom ezt a Rákóczi-kérdést. Sajnálom, hogy miközben Padányi mind a honfoglalás, mind a II. világháború vonatkozásában teljesen el tudott szakadni a kurrens történelemhamisítástól, Rákóczi vonatkozásában ezt nem tudta megtenni. Úgy látszik, ő sem volt tökéletes. Néhány ponton összevetettem Padányi Rákóczi-képét Pezenhofferével, és bizony ezeken a pontokon mindig Pezenhoffer bizonyult korrektebbnek, alaposabbnak, ráadásul még invenciózusabbnak is. Persze eredetiségre annak van szüksége, aki képes „máskéntgondolkodni”...

Bobkó Csaba írta...

Pezenhoffer érdeme hatalmas, kár hogy nem szerkesztett fegyelmezettebben, tömörebben, de épp eredetiséggel nem szükséges "megvádolni", mert itt többre megyünk azzal, ha rámutatunk, mennyire járt úton haladt a katolikus, kiemelten katolikus pap-szerző elődei és társai nyomában. Egyik nagy hibája, hogy nem használt forráshivatkozásokat, ami az általános problámán túl (miszerint akkor ellenőrizhetőbbek lennének többnyire korrekt álljtásai), elfedi az izmos katolikus alternatív történelemszemléletet és szerzőit. Pl. nem nevezi meg Zimándy Ignácot, vagy Bilkei Ferencet. Nyilvánvaló, hogy pl. az utóbbira is támaszkodott: http://www.katolikus-honlap.hu/1102/bilkei.htm Általában a Trianon előtti évtizedekben, tehát a kurucvkultusz csúcsrajáratása, lényegében kifejlesztése időszakában (hisz azelőtt a kuruc a haramia szinonímája magyarul!)és az elitek vakolással behálózása idején az egyetlen konzervatív, rendpárti és Trianon elősegítőinek gátat vetni próbáló szellemi közeg a katolikus sajtó, "labanc" történelemszemléletű pap.szerkesztőivel. Akik utálják Adyt és akiket Ady utál. De már Petőfi idején is megvan enek a csírákja, úgy értem, Petőfi nem csírában utálta a klérust, de fordítva azok csak a századforduló tájára kezdtek izmosabb propagandatevékenységbe. E katolikus sajtót és szerzőit elghallgatják, ideje újrafelfedeznünk őket! Pezenhoffer BŰNE, hogy nem nevezte meg ezen elődeit, forrásait, paptársait. Fogalmam sincs, miért... Ez érdemeit nem csorbítja, de ezt is észre kell vennünk. Én azt a megállapítását nem értettem eleinte, hogy a protestáns felekezetben és lelkészeikben egy szemernyi kereszténységet sem lát, ma , mai lelkészek lelkes újpogány-maszlagterjesztéseit látva, illetve a mai utódokban még erős reflexeket látva már tökéletesen megértem, igaza volt. Más kértdés, hogy Pezenhoffer személyesen is részt vett a zsidó szármauzású fiatalok katolikus papi pályára irányításában, ami megint csak nem bizonyult szerncsés dolognak, az ő felfogásával...