"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2012. február 12., vasárnap

Az uzsora egy Szerződés a Sátánnal

Ízelítő David Bakan: "Sigmund Freud és a zsidó misztikus hagyomány" c. könyvéből.

A könyv egy minden szempontból izgalmas és feltétlenül olvasásra ajánlott mű, főleg azoknak, akik meg szeretnék érteni "modern" korunk pusztulási folyamatát és újkori történelmünk folyamatos hamisítását.

A zsidó származású, Freudot zseniként tisztelő, hangsúlyozottan nem antiszemita szerző szerint a pszichoanalízis a zsidó miszticizmus, kiemelten a kabbalai hagyománynak a sabbateánus-frankista nihilista irányzatban megnyilvánuló formája eredménye, keletkezése elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy Freud e kulturális közegből származik.
Mielőtt az egész művet ismertetném, kedvcsinálónak itt egy fejezet belőle. Bizonyos vonatkozásainak helyes értelmezéséhez szükséges lehet az egész könyv elolvasása, amit amúgy is rendkívül hasznosnak tartok!
Megjegyzéseim zárójelben dőlt betűvel. Az eredeti hivatkozásokat elhagytam, kövér betűs kiemelések tőlem.

Figyelem: a fejezet kiragadott, nem a könyv fő mondanivalóját tükrözi!


25. fejezet: A hipnózis és kokain epizódok

(előzmény: az átmenet Freud munkássága során a modern tudományosságból, mely akkor mit sem tud a psziché irracionális jelenségeiről, a pszichoanalízis módszerének megalkotása felé, a zsidó misztikával foglalkozáshoz megkövetelt érett kor elérése után. BCS)

    Úgy tűnik, ezen átmeneti szakasz során Freud orvosi praxisában nagyon gyorsan mozdult el az orvos szerepéből a tradícionális "gyógyító sámánéba".
Gyorsan elhagyta a modern orvos megszokott módszereit és a gyógyító sámán ősrégi eszközei: a sugallat és hipnózis felé fordult. Jonesnél olvassuk, hogy az 1887 decemberét követő tizennyolc hónapban Freud kiterjedten alkalmazta a hipnotikus sugalmazást és "ez gyakran hozott sikerélményt, és a tehetetlenség érzését felváltotta annak elégedettségével, hogy mágusként tisztelték."

    1892-ben az általunk korábban "lappangásinak" nevezett időszak végén Freud publikált egy tanulmányt "Egy hipnózis általi sikeres kezelési eset" címmel, amely néhány érdekes bizonyítékot nyújt arra, amit a mágus-javasember motívumnak nevezhetünk Freud gondolkodásában. Freud beszámol egy asszonyról, aki képtelen volt csecsemőit gondozni és akinek nehézséget okozott a saját táplálkozása is. Freud hipnózist és közvetlen sugalmazást használt, amikor az asszony második és harmadik gyermeke született. A tanulmányból lényegében teljesen hiányzik az a mély pszichológiai elemzés, amely Freud sikeres munkáit jellemzi. "Ellentétes eszméket" és "ellenakaratot" emleget, amely az akarat akadályozására szolgál a személyben. Az asszony általa történt első sikeres kezelésének esete után azt mondja: "bosszantó, hogy soha nem történt említés az én figyelemreméltó eredményemről". Azon túl, hogy önmagát "figyelemreméltó" dolgokat tenni képesnek látja, a tanulmány azt is jelzi, hogy olyan témák foglalkoztatták, mint a gonosz szellemek kiűzése. Az ilyen problémákat jellemezve, amilyet épp meggyógyított, ezt írja: "Az ellenakarat ezen kialakulása a fő oka annak a jellegnek, amely a hisztériának majdnem olyan megjelenést kölcsönöz, mint a gonosz szellem általi megszállottság..."

   További bizonyíték található e mágus-javasember motívum létezésére abban, amit Jones "A kokain epizód"-nak nevez. Freud rendelt egy bizonyos mennyiségű kokaint és maga is fogyasztott belőle. Lenyűgözőnek találta a hatást, amit a kedélyére gyakorolt. Gyorsan adott belőle barátjának, Fleischlnek, aki addigra már morfiumfüggő volt, mellesleg ez a tette gyorsította barátja halálát. A kokain egy "mágikus drog" volt számára. Egy levélben, melyben említi, hogy egy esszét ír róla, ezt mondja:

Rendszeresen fogyasztok belőle nagyon kis adagokat emésztési zavarok ellen, a legbrilliánsabb sikerrel.

Jones írja:

Küldött belőle Marthának (feleségének, BCS) "hogy megerősödjön és az arca kipiruljon", propagálta barátainak és kollégáinak, saját maguk és pácienseik részére, adott belőle nővéreinek. Röviden szólva, mai tudásunk birtokában nézve a dolgot, (Freud) rohamosan közveszélyessé vált.

A kokainról írt esszéjében beszámolt a dél-amerikai indiánok körében vele kapcsolatos vallási gyakorlatról:

Még a használatával kapcsolatos vallási szertartásokról is beszámolt és megemlítette a mitikus mondát, hogyan küldte azt Manco Capac, a Napisten Királyi Fia, mint "az istenek ajándékát, hogy megsegítse az éhezőket, megerősítse a gyengéket és elfeledtesse a szerencsétlenekkel bajaikat." Freud ... leírta saját megfigyeléseit, melyekben tanulmányozta hatását az éhségre, álmosságra, kimerültségre. Írásában szerepel az " izgatottság és tartós eufória, amely semmiben nem különbözik az egészséges személy normális eufóriájától. ... Az önkontroll fokozódását észleljük magunkon, vitalitásunk és munkaképességünk megnő. ... Más szavakkal, egyszerűen normálisak vagyunk, és nemsokára nehéz elhinni, hogy bármilyen drog hatása alatt állunk. ... Hosszú, intenzív mentális, vagy pszichés munka végezhető bármilyen kimerültség nélkül. ... Ez az eredmény élvezhető az alkoholfogyasztással járó kellemetlen utóhatások bármelyike nélkül. ... Egyáltalán nem lép fel a szer utáni sóvárgás a kokain első, vagy akár ismételt fogyasztása után, inkább egy bizonyos furcsa irtózást érzünk tőle."

Ezek a hangulatbefolyásoló "mágikus drog" keresése során elkövetett meglehetősen felelőtlen cselekedetek emlékeztetnek a mágia egész történetére. Amint látni fogjuk, amikor tárgyaljuk a démoni megszállottságra vonatkozó esszéjét, Freud abban hivatkozik munkaképessége korlátaira, mint döntő motivációra, amiért szerződést kötött az Ördöggel. Tehát nyilvánvaló problémája, hogy kereste az eszközt "vitalitása és munka-kapacitása" fokozásához, jelzésnek tekinthető egy hajlamra arra, amit egy ilyen szerződés pszichológiailag jelenthet. Szintén érdekes, hogy hitt abban, hogy zsidósága egy energiaforrás számára. Valóban, a "mágikus drogoktól" való irtózás egyik fontos oka az, hogy emlékeztetnek a fekete mágiára. A fekete mágia egy fő pszichológiai jellegzetessége, hogy az azonnali nyereséget nyújt azonnali törlesztés nélkül. A törlesztésben az a félelmetes, hogy az "a valóságban" egyidejűleg halasztott és mértéktelenül eltúlzott. Tehát a halasztott és mértéktelenül eltúlzott törlesztés az azonnali nyereségért cserébe jellegzetesen az Ördöggel kötött szerződéssel áll kapcsolatban. Az uzsorától való viszolygás jelen korunkban és a kereszténység egész története során nem teljesen független ettől.

Ugyanis az uzsora egy az egyben egy társadalmi megnyilvánulási formája az Ördöggel Kötött Szerződés döntő vonásainak, az azonnali nyereségeknek és a mértéktelenül eltúlzott halasztott törlesztésnek.

17 megjegyzés:

Névtelen írta...

az zsidó filozófia úgy tartja, hogy ami később jön létre, az fejlettebb.

Z

Bobkó Csaba írta...

Ezt modern korunk fejlődésideológiája is így tartja. De mire akartál ezzel célozni?

Névtelen írta...

Csak arra, hogy lehetseges, hogy a 2 kozott van kapcsolat.

Varjuk az ujabb irasokat, mindharom temaban toled.

Z

Bobkó Csaba írta...

Érnek.

Bobkó Csaba írta...

Habnak a tortára még egy részlet a műből:

30. oldal, "Antiszemitizmus Bécsben" fejezet:

"A történelem egyik iróniája, hogy egy (bár csak részben) zsidó származású személynek, mint Lueger kellett egy közvetett, de fontos szerepet játszania a történelem legrosszabb zsidómészárlásában, amely Hitler alatt történt. Hitler mondta, hogy Lueger volt az első, aki meggyőzte őt az antiszemita álláspont helyességéről. Lueger Hitler hőse volt. Hitler falta a Volksblattot, Lueger lapját. (A.Hitler, Mein Kampf)
Lueger maga is egy zsidó nő leszármazottja volt, aki inkább a kikeresztelkedést választotta, mint a máglyát egy ügyben, amiben 240 zsidót öltek meg."

en.wikipedia.org/wiki/Karl_Lueger

"A kérdésre, hogy mivel magyarázza a sok zsidó barátját, Lueger híres válasza ez volt: 'Én döntöm el, ki zsidó.' [6] "

Szóval lehet, hogy fővárosunkat Bécs hírhedt antiszemita polgármestere, Lueger TITKOS BÜSZKÉLKEDÉSSEL "keresztelte" el Judapestnek???

Mindenesetre kirajzolódik egy hátborzongató tendencia a történelemben: a legnevesebb zsidófalók zsidó származásúak???

pl. Torquemada-Lueger-Hitler-Morvai Krisztina? :-)

Gloucester írta...

Kérdésem picit eltér a poszttól, de ahol előjött ez a téma, ott nagyon offtopic lenne.
Ha a médiában kimutatható, hogy tervezetten, szándékosan "elrejtenek", vagyis inkább feltüntetnek bizonyos logókat, jelképeket, azt milyen szándékkal teszik? Másik blogban volt szó Lady Gaga klipjeiről, de azt hiszem mutattál már rajzfilmekben, pl. waltdisney produkciókban is piramis megjelenítéseket stb. Ha elfogadjuk, hogy titkos társaságok ikonjait ábrázoló képek fedezhetők fel, akkor az egyszerű díszletnek tekintendő dekoratív jellegen túl mire lehet következtetni szerinted?

Bobkó Csaba írta...

Ez egy régi kérdés. Sokáig úgy véltem, egyfajta infantilis dolog az okkult titkostársasági bandától, hogy mindenhova kirakját a gyakran már alig titkos jeleiket, pl. Makovecz épületein, vidéki kisvárosok céglogóin, stb. Jelzik a hovatartozásukat, hogy az azt felismerő "szintén beavatottak" szivét elöntse a melegség, stb. Persze ma már az interneten rengeteg helyen kint vannak ezek és elemzésük.
Azonban nemrég olvastam a tudatmódosításról, tudatmódosított rabszolgákról, ahol azt írták, hogy az ilyen jeleknek hívójel-jellege van az agymosott tömegekre, vagy egyénekre nézve. Tehát kollektív hipnózis kellékei is lehetnek ezek:

"A létrehozott alternatív személyiségek aktiválhatók hívószavak, vagy szimbólumok segítségével, amiket a gazda a rabszolga pszichéjébe programozott. A leggyakoribb belső képek közé, melyeket a tudatmódosított rabszolgák látnak, tartoznak a FÁK, KABBALAI ÉLETFÁK, végtelenített hurkok, ŐSI SZIMBÓLUMOK "

Gloucester írta...

Hogy a poszthoz is hozzászóljak. Azon túl, hogy érdekes és elgondolkodtató, a végkövetkeztetésbe egy picit talán bele lehet kötni:
"A fekete mágia egy fő pszichológiai jellegzetessége, hogy az azonnali nyereséget nyújt azonnali törlesztés nélkül."
A nyereségvágy mindkét oldal jellegzetessége. Hiszen éppen ez a fő oka a könyörgéseknek: "Kelj fel és járj!" Azonnali nyereséget Jézusról szóló történetekben is megtalálhatjuk, csak a törlesztésben vannak eltérések.

Bobkó Csaba írta...

Szóval beálltál azok táborába, akik Jézust mágusnak tekintik? :D
A mágia a tudat szándékos befolyásolásáról szól. Bakan idézi azokat a sztorikat is, amikben az ördögtől kapott arany másnap virradatra szarrá válik... Megmagyarázza, hogy persze az ördög eleve szart osztogat, csak egy szemfényvesztés eredményeként tűnik átmenetileg aranynak. És ezért adja el a lekét a kísértésnek ellenállni nem tudó...

Gloucester írta...

Ha nem is mágusnak szokás tekinteni, de csodatevőként tartja számon az Egyház. Érvelésed alapján az volna a logikus, hogy másnap ismét sánta lett az egykori sánta. Azt hiszem, hogy erről szó sincs. A mágiát illetően egyet kell értenem veled.
Az ima (imádkozás) nem a tudat szándékos befolyásolásáról szól? Kényszerítem az akaratom a gonosztól való elfordulástól. Az igazi és hamis arany közötti különbségtétel megtanulásáról szól(na) az élet... vagy mifene. :-)

Gloucester írta...

Még egy kérdésem volna, de ez is picit off, de érthetően magyarázol, meg különben is. :-)
A cölibátus gnosztikus beütését odáig értem, hogy nagy valószínűséggel manicheista vallásból kerülhetett át a kereszténységbe. Még Szt. Ágoston is manicheus volt eredetileg. Csak azt nem értem, hogy miként jön ide a sátánizmus. Mert a manicheisták szerint a gonosz fő fegyvere a szex, ezért kell tartózkodni az utódtól, hogy ne legyen több lélek testbe zárva. Ha ezt emelték be a cölibátus rendszerrel a kereszténységbe, akkor abban mi a romboló szándék? Persze a perverziós részekre ez nem mondható el, de ilyeneket nem is propagál az Egyház. Mint ahogy a családi szentséget is igenli, sőt: szaporodjatok és sokasodjatok!

Bobkó Csaba írta...

Nem gondolom, hogy bármit tényleges, hétköznapi értelemben értve "megtörtént" eseménynek kellene tekinteni a Bibliából, az Evangéliumokból. A csodatevés annak jelzése a Szent Könyvet íróktól, hogy Hősük emberfeletti lény. A hétköznapi valóságunk feletti.
Természetesen az imádkozás a tudat befolyásolásáról szól, jó esetben jóra való befolyásolásáról. Azt hiszem, maga a kifejezés használható arra az esetre is, amikor valaki nem elfordulni akar a gonosztól... Foglalkoztam már itt Marx és elvtársai ilyen "imáival", de vannak Petőfi versek is, amik erre példák.

Bobkó Csaba írta...

Nem vagyok szakértő, én is azért próbálok utánajárni a dolgoknak, hogy ilyen felmerülő kérdéseimre választ kapjak. Szóval csak tippem, hogy a gnosztikusoknál az alapvető elgondolás, hogy világunk a Gonosz műve, az ember is az ő teremtménye, ezért a cölibátus az élet továbbadását akadályozza. Elvileg ez jelenthetné, hogy a gnosztikusok a saját hitük szerint a Gonosz ellen vannak, de valójában egy szerintem pozitív hit lényege, hogy jónak tartja a teremtés művét, nem ismeri el, hogy teremtőnk a Gonosz lenne. Elvileg a kereszténység ilyen felfogású, az egyházszervezet feletti hatalomátvétel lehetősége egy más téma.

Gloucester írta...

Köszönöm. Noha én sem vagyok szakértő, leírom, hogy miként tudom. Igyekszem a cölibátust középpontba helyezni.

Vallások keverednek, hatások, szokás átvételek többé-kevésbé jól kimutathatók. A szerzetesség, az aszkézis, a tökéletességre való törekvés, vezeklés pl. Egyiptomból kiindulva terjedt el az egész világon. (Beleértve a cölibátus rendszert, de az önsanyargatást is.) Ez a remete életmód. Nursiai Szent Benedek 529-ben a Monte Cassino kolostorban alakította ki a bencés szabályzatot, ami irányadóvá vált... stb.

A manicheizmus alapeszméje pedig a következő: a lélek lezuhant a világba, és ott csapdába esett. amíg ki nem kerül onnan, addig kénytelen örökösen újjászületni. De a Nagy Atya elküldi majd a Megváltót, aki felemeli azokat, akik a sötétségben rekedtek. A világban háború folyik a Nagy Atya és a Sötétség Hercege között. Ebben a harcban keletkezett a világ: az alsó régiókat az anyagi valóságot a Sötétség Hercege hozta létre, a felső régiókat, a Napot, csillagokat, a Fényt magát a Nagy Atya vagy másként a Fény Atyja. Ádám és Éva ebben a harcban teremtődött és most a sötétségben él. A Megváltó felemeli majd Ádámot a sötétségből és megmutatja neki a világosságot...

Tehát nem arról van szó, hogy teremtőnk a Gonosz, vagy hogy ez a világ elpusztítandó. (Egyfajta a Mennyország a poklon át vezető útról van szó.) Ilyen értelemben pozitív hitnek lehet ezt is tekinteni, ráadásul ez a vallás is csak a szerzetesektől követel nőtlenséget.

Ami még eszembe jutott a cölibátus kapcsán, az a reformáció. Éppen Luther tana lépett fel a papi nőtlenség, a szentek túlzó tisztelete ellen... Luther maga is nős volt. A felforgatók vallása sem egységes? Ez a mindegy kategória, lényeg, hogy ha az egyik A-t mond, akkor ők B-t? Mert ilyet vezetőink között is tudok mondani. :-)

Gloucester írta...

Ha már elkezdtem itt cölibátusozni, akkor még egyet hadd kérdezzek. :-)
Erről a magyarázatról mi a véleményed?
"Nézzük ezt a cölibátus-dolgot. Nincs kőbe vésve, az biztos, de elég tartós egyházi hagyomány. Egyhamar nem fog változni, XVI. Benedek nemrég tette le mellette a voksát, habár nyilván számos érvet lehet ellene felhozni. Viszont akár egyetértünk vele, akár nem, a homoszexuális-pedofil papokat nem szűrné ki, ha házasodhatnának. Sok olyan házasember van a világban, aki egyben elkövetett már pedofil bűncselekményeket. Egy homoszexuális pedig ritkán fog megházasodni (nővel). Ha pedig feloldanánk a cölibátust, akkor más botrányokon rágcsálódhatnánk: házasságtörő, elváló és a hívekkel nem törődő papok bukkannának fel. A paphiányt ez nem oldaná meg, a többi keresztény felekezet is paphiánnyal küzd. A cölibátus esetleges válsága és a paphiány ugyanis összefügg a család tekintélyének zuhanásával és a demográfiai mélyponttal is. A homoszexuálisok pappá szentelése első ránézésre nem lenne probléma; ahogy Desmond Tutu dél-afrikai anglikán érsek fogalmazott: a cölibátus rájuk is vonatkozik, éljenek ennek megfelelően, és senkinek semmi baja nem lesz velük. Csakhogy: a homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteróknál (Freund, K. - R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children - An Exploratory Study. Journal of Sex and Marital Therapy 18, 1992 tavasz, 3443.). És nyilván sokan vannak köztük, akiknek nehézségei támadnak az egyház vonatkozó tanításának elfogadásával. De emellett olyan gyakorlati kérdéseket is felvethetünk, mint hogy miként viselkedne egy meleg papjelölt hetero társai között? Hol fürödne például? Biztos keletkezne valamekkora feszültség, amit semmilyen szeretet és tolerancia nem tud feloldalni."
http://konzervatorium.blog.hu/2010/03/18/egyhazi_pedofilugyek_igazabol_melegugyek?fullcommentlist=1#comments

waterflow írta...

Ha már ismét szóba került a gnoszticizmus, megpróbálom én is - ismételten - hozzátenni a magamét.
Az "értelmes emberek vitafórumán" a "Hit meghatározása" c. posztnál a minap röviden felvázoltam azt a lehetőséget, hogy a világban "kódolva van" az erjedés, a rothadás tendenciája. Ennek materialista-pszichológiai megfogalmazása: amikor "legyártottuk" az első kőbaltát, akkor már csak idő kérdése volt, hogy hidrogénbombára is szert tegyünk (ugye az emberi természet)... Nincs ez másként tradicionális szemszögből sem: a világ folyása innen nézve is egy olyan sín, amiről alapvetően nem lehet letérni; ahogyan a Nap is hajnaltól alkonyatig halad az égen, ahogyan a természet is tavasztól őszig járja útját az enyészetig, és ahogyan maga az ember is az öregedés révén bandukol halála felé, az első, valódi gyermekkorán át az öregség "második gyermekkornak", vagy éppen "élete alkonyának" is nevezett végső szakaszáig, éppúgy halad a világ is a maga útján, egyre távolabb kerülve a kezdeti állapotoktól. (Ha elvonatkoztatunk az ún. tudományos világképtől, környezetünk minden megfigyelhető ciklusa erről üzen nekünk. Figyelemre méltó még az az inverz hasonlóság, ami a kezdet és a vég között érhető tetten: hajnal vagy alkonyat, tavasz vagy ősz, gyerekkor vagy aggkor. Ez alól a "világ öregkora" sem kivétel. Ha mindezt nem tartjuk elképzelhetetlennek, akkor a tradicionális felfogás Aranykortól Vaskorig terjedő időszakainak nagymértékben megfeleltethető világképet kapunk.)
A világtörténelemben megjelenik az erjedésre ("entrópianövekedésre") ráerősítő szándék (erről szól ez a blog is), ugyanakkor megjelenik a világfolyamattal való szembenállás eszmeisége is a tradicionális civilizációkban. Ha elfogadjuk, hogy az "erjedési folyamat" a teljes megnyilvánult világ elválaszthatatlan része (sőt, lényegi eleme), akkor - külsődleges vonatkozásaiban - megérthetjük, hogy miért nevezték "e világ fejedelmének" az ún. Gonoszt, és miért mondta pl. Jézus azt, hogy "az én országom nem erről a világról való". Valahol itt húzódik a gnosztikus-manicheus (de akár a brahmanista vagy buddhista) életszemlélet exoterikus gyökere, amely a világot - bizonyos értelemben - ellenségként kezeli, amelytől meg kell szabadulni, amelyet meg kell haladni, amelyen felül lehet és felül kell emelkedni (pszichológiai értelemben vett személyiségünk magunk mögött hagyásával). Ez az az eszmeiség, amely a legmagasabb szinten szegül szembe a világ sodrásával, tehát eredendően - az eddigiek szerint - mindenképpen tiszta, "pozitív" jelleggel bír.
A hagyományok szemszögéből ebben az összefüggésben kell megítélni azokat a - többnyire nietzschei alapokon nyugvó - kritikákat, amelyek az "élettől való félelemmel" próbálják magyarázni a fizikai világ iránti "ellenszenvet" (ezen a ponton ismét utalnék az "ősök útja" és az "istenek útja" közötti különbségre).

Világunk egyébként - ebben a felfogásban - nem (csak) a "Gonosz" teremtménye, ellenben pl. az ember "hústeste" már többnyire az ő műve, amelybe a Fény (szellem, átman, purusa, spiritus, nous stb.) lett bezárva, hogy a test mérgeitől kábultan ne találhasson haza (előzőleg éppen a Sötétség lett bezárva magába a teremtett világba, amely e két princípium keveredéséből jött létre). Az ember teremtése tehát Platón demiurgoszára hárul, és lényegében ez az aktus sem más, mint a "nagy központi akarat" végrehajtása (a színfalak mögött, a végső egységben már nincs semmilyen szembenállás).

Bobkó Csaba írta...

Rég olvastam a Konzit pont az ilyen mellébeszélések miatt, bár vannak ott rosszabbak is.

Felesleges valami feltételes módban kérdezni, hol fürödne a homokos papjelölt, mert homokos papok régóta vannak és elég nagy arányban. Nem utolsósorban a cölibátus intézménye vonzza őket...
Normális körülmények között fel sem merülhetne "paphiány", hiszen egy közösség, ha papot akar, tartsa el...
Vannak keresztény közösségek formális pap nélkül és jól elvannak.
Azt hiszem, a mai megfertőzött Vatikán által dominált egyházszervezetről már le kell mondanunk...