"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2015. május 25., hétfő

Mikszáth, az ideológiai embercsempész - Irodalmi bevándorlók a Sáros Magyar Ugaron

...korát meghazudtolva csépelte
Mucsa feudális élősködőit...
Napjaink aktuális politikai témája a nemkívánt bevándorlás és az ellene az Unió, illetve főleg a magyar állam hatáskörében tehető védintézkedések. A balliberális sajtó teljes joggal veti Orbán Viktor szemére, hogy sántít az érvelése, miszerint mi sose voltunk multikulti-ország. Bizony voltunk, hazánkban voltak olyan időszakok, amikor liberális kormányzatunk és értelmiségünk tétlenül tűrte, sőt, főleg az utóbbi lelkesen üdvözölte, elősegítette a gazdasági-politikai-ideológiai emigránsok beáramlását. Többek között az olyan Galíciával határos vármegyékbe is, amilyen Sáros. A jövevényeknek a haladár írástudók, például Mikszáth Kálmán általi irodalmi felléptetése nagyban hozzájárult az országot működtető elit és középosztály demoralizálásához, tekintélyvesztéséhez és ezáltal a  történelmi magyar állam nemsokára bekövetkező bukásához. Aki ezek után azt hiszi, hogy már megint a zsidókról lesz szó, az most részben rosszul tippelt... Lehet, hogy a testi valójukban bevándorlók egy részének bomlasztó hatásától nagyobb kárt okoztak az olyan virtuális bevándorlók, akik csak a valóságábrázolásnak álcázott irodalmi fikció keretében "léptek" hazánk földjére!

Azért persze teljesen a zsidók sem maradhatnak ki ebből a sztoriból sem, Mikszáth a hazai filoszemita bértollnok-irodalom egyik  jelese volt, mint azt már láttuk az előző vele foglalkozó bejegyzésben: Irodalmi rovat - Mikszáth pénzzavarban

Mucsát csak a zsidók civilizálhatják - egy nyomorgó tehetség eladja a tollát és a lelkét


Mint tudjuk, Mikszáth újságírói-írói pályája olyan nehezen indult, hogy még ifjú feleségétől is kénytelen volt elválni, és csak később, a sikerek után vehette el újra. Addig azonban egzisztenciálisan a pokol legmélyebb bugyrába került, szó szerint a szemétládába. Beke Albert irodalomtörténész mondta egy interjúban akkor készülő könyvéről:
Ha befejezem, akkor Mikszáthról szeretnék írni. Az lesz a címe, hogy Egy meghasonlott lelkű ember. Alcíme pedig A politikus Mikszáth. Nagyon érdekes téma, mivel Mikszáth egy hihetetlenül cinikus alak volt. Ő mondta azt, hogy „szeretném én látni azt a kormányt, amelyikkel nem értek egyet.” Ebbe benne van minden. Rettenetesen mélyről indult, a nyomor legsötétebb bugyrait átélte. 1879 telét egy szemétládában húzta ki. Az akkori Pesten az Astoria és a Rókus kórház között szemétlerakó ládák voltak, ő egy ilyen ládában aludt. Ott kapta meg azt a tüdőcsúcshurutot ami aztán el is vitte. Ebből a nyomorból őt Tisza Lajos, Tisza Kálmán öccse húzta ki. Amikor Szegedet elöntötte az árvíz, Mikszáth lement és tudósításokat írt az újjáépítésről. Tisza volt az újjáépítési kormánybiztos, felkarolta, látta, hogy tehetséges és felhozta Pestre. Ő mélységesen le volt kötelezve a Tisza családnak. A negyvenéves jubileumán a kormány visszavásárolta neki az ősei által elkártyázott 600 hold földet. Országgyűlési képviselőt csináltak belőle. Tisza Kálmánnak érzéke volt a médiához, a médiát pedig Mikszáth jelentette akkoriban. Kiszolgálta az összes kormányt, ő ezt pontosan tudta, de nem akart viszszaesni a nyomorba. És itt az ő kétlelkűsége. Mert arról a rendszerről elítélő véleménye volt. Ezt viszont elhalgatta. Asztaltársaságban a századfordulón megjósolta a világháborút, az ország elbukását, amit Feszty Masa, Árpád felesége megírt. Zseni volt, de ezt mind elhallgatta amikor írt. Ezt kell megírni. Nem nevezhetem megalkuvónak, inkább belesüllyedt a reménytelenségbe, mert azt gondolta, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Tudta, hogy a karriernek ára van. Tíz kormányt szolgált ki. De élvezte, hogy a Nádor szállói szobájában sok politikai vita eldőlt. És őt megfizették ezért. Nem volt harcos kritikus, realista, csak ezt mutatta. Ezt még meg akarom írni.
Meg is írta Beke Albert Egy meghasonlott lelkű ember -– A politikus Mikszáth c. könyvét, sajnos még nem került a kezembe,  addig is recenziók és a szerző által nyilatkozottak alapján úgy vélem, hogy félig-meddig helyesen is értékeli újra Mikszáthot, de erre térjünk vissza később.

Mikszáthot tehát lényegében a Tiszák vakarják ki a szemétből és cserében a Tiszák politikáját kell irodalmi-zsurnalisztikai propagandával szolgálnia. Ez a politika pedig egy korlátlanul szabadkőműves-filoszemita politika! A szabadkőműves háttérhatalmi vezető körök, illetve az ország feletti dominanciát ekkorra gazdasági téren nyíltan megszerző zsidó nagytőke körei a gróf Tiszákat nyilvánvalóan nem a szemétládából szedték elő, de az is világos, hogy hatalomra jutásuk elintézéséért, finanszírozásáért cserébe hasonlóan lekötelezettjei voltak ennek a háttérhatalomnak, mint Mikszáth. Szőrőstül-bőrőstül e hatalom tulajdonában voltak, az elit legnagyobb részéhez hasonlóan, amibe persze a "függetlenségi" ellenzék is beletartozott. (Sőt, szürreális módon még Istóczy fellépése is e körök távlati terveibe illett, hisz programja megegyezett a cionistákéval...)

Az Alkalmas-e Tisza István hazafias Szentnek? c. bejegyzésben idéztem Pezenhoffer Antal forrással nem jelölt információját, mely szerint a szabadkőműves Tisza Kálmán anyai ágon zsidó származású arisztokrata nőt vett feleségül, Dégenfeld-Schomburg Ilonát. Az eddig igazolatlan pletyka beleillik a képbe, hogy a zsidó hatalmi körök olyan politikusokat, vagy egész politikus-családokat, "dinasztiákat" juttatnak hatalomra uralmuk teljessé tételének harci feladatával, akiket szinte direkt "kitenyésztenek" e szerepre. (Napjaink magyar politikai életéből is kimutatható e módszer alkalmazása...) A zsidó és nemzsidó pénztőke összeházasodása a hagyományos arisztokráciával , sőt királyi családokkal egy régi jelenség. A Tisza-bejegyzésben idézem Marschalkó Lajostól a széles körben ismert, Istóczytól származó sztorit, hogy a tiszaeszlári per bíróját, Korniss Ferencet épp a Tisza-Dégenfeld klán egyik tagjának téglási kastélyában zsarolta Tisza Kálmán miniszterelnök az elmarasztaló ítélet esetén a Rothschildok és más zsidó bankárkörök részéről büntetésként várható államcsőd rémképével.

A Tiszák szolgálatába állt, később kormánypárti mameluk képviselő Mikszáth egyik harci feladata épp a tiszaszlári per polkorrekt sajtótudósítása volt a nyíregyházi bíróságról. A ravaszul filoszemita tudósítás igazolja Mikszáth nagy tehetségét, de ez elősorban propagandista-tehetség volt, a magyar élet, a magyar problémák hiteles bemutatása természetesen szóba sem jöhetett. (Ezt más szemszögből nézve Beke Albert is igazolja). A nyíregyházi tudósításokat olvasva kiderül, miért nevezem ravasznak, olyannyira ügyesen rejtette filoszemitizmusát a pártatlanság, elfogulatlanság álcája mögé, hogy Hegedűs Sándor meg is támadta az Irodalomtörténeti Közlemények 1967. évi 3. számában azzal, hogy "a tárgyalóterem antiszemita hangulata hatása alá került". (Mikszáth Kálmán Nyíregyházán) Egy Hegedűs nyilvánvaló hátterű támadását a hagyományos pozitív Mikszáth-kép talaján visszautasító összeállítás (Tudásháló: Mikszáth Kálmán Nyíregyházán) rámutat, hogy a Pesti Hírlap nem véletlenül küldte épp Mikszáthot Nyíregyházára tudósítani. Az akkor már jónevű, népszerű szerző addigra cikkek sorával bizonyította haladár filoszemita elkötelezettségét:
Mikszáth ugyanis már évekkel Solymosi Eszter eltűnése előtt belekeveredett az antiszemita vitákba. Istóczy Győző országgyűlési képviselő, a magyar antiszemita mozgalom hírhedt vezéralakja már 1880 októberében zsidóellenes folyóiratot indított 12 Röpirat címmel. E folyóirat otromba írásaival szállt szembe Mikszáth két cikkében is (Szúnyogból elefánt, 1880. december 1.; Egy keresztény ember észrevételei a magyar zsidóságról, 1881. január 1.). Valamivel később pedig két olyan írása is megjelent, amelyekben már közvetlenül az eszlári ügyhöz kapcsolódott a vérvád-vitát kirobbantó Ónody Géza parlamenti felszólalása után (A tiszaeszlári kislány, Pesti Hírlap, 1882. május 23.; Apróságok a Házból, Pesti Hírlap,1882. június 8.). Nyilvánvaló, hogy ezek a cikkek szinte predesztinálták Mikszáthot a nyíregyházi kiküldetésre.
E sorba illik a még korábbi, 1879-es "A szegedi zsidók" c. cikke is a Szegedi Naplóból, ahogy nemegy "társadalomkritikus" regénye is. Az Irodalmi rovat - Mikszáth pénzzavarban c. bejegyzésben a Szent Péter esernyője c. regényéből idézem a zsidódicsőítő propagandát, ahol a zsidóknak a haladás, gazdasági fejlődés egyedüli letéteményeseiként való beállítása céljából az amúgy is életidegen történetbe egy még életidegenebb betétmesét erőltet  a tót hegyifaluról, mely zsidót szegődtet, hogy jöjjön a prosperitás. Ugyanebben a szerepben lép fel az e bejegyzés fő témáját képező Gavallérok c. regény végkifejletében Kubányi Sámuel, a zsidó takarékpénztár-igazgató, akinek szivartárcáján a szorgalmas méhecske a beszédes jelvénye, kontrasztként a sztori "nagyurat játszó éhenkórász dzsentrijeinek" címeres tárcáin található griffekkel, sasokkal, zergékkel és oroszlánokkal. A történetben a negatív szerep véletlenül a gojoknak jutott... Konkrétan a történelmi magyar állam hagyományos középszintű vezetőrétegének, az államműködtetés derékhadának, akik kezéből a vidéki gazdasági és politikai hatalmat a korban módszeresen veszik át a zsidó pénzemberek.

Felületes olvasók gyakran hajlamosak a Gavallérok alábbi részletét tökéletes félreértelmezni, Mikszáth "antiszemita" álláspontjának tekinteni:
"Amelyik ország kiadja a kereskedelmet és a sajtót a kezéből idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország. Abcug Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teendő többé: a zászlót kicsavarni a török kezéből, hanem az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek kezéből."
A fenti véleményt Mikszáth természetesen egy általa maradi bunkónak beállított dzsentri szájába adja, jelezve, hogy miféle ostoba, retrográd alakok az antiszemiták...

Feudális Gavallérok a Magyar Ugaron 


Nade mégis mi a fenét írhatott volna Mikszáth, a nagy társadalomkritikus, ha egyszer az ő korában ez volt a VALÓSÁG??? - kérdezhet vissza erre bárki. Az őrségváltás nyilvánvaló realitás volt, hogy ennek fő oka valóban a hagyományos magyar nemesi elit hitványsága, maradisága, hamis színpadias kivagyisága és a (csakis a) zsidók által képviselt szorgalmas építkezésre való hajlam soraiban teljes hiánya volt, mint a Gavallérokban látjuk, azt a magyar olvasóközönség számára ma is evidenciaként tálalják a kisregény ismeretető szövegei. Az összes netes könyvesbolt az alábbit variálja, ez például a Bookline szövege:
A kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. A lecsúszott, de családját a hét vezér koráig visszavezető dzsentri nem csapja be önmagát a fényűzés, a gazdagság színlelésével. Itt mindenki pontosan tudja az igazságot, csakhogy ez a legkevésbé sem zavarja őket abban, hogy egy ábrándot teljes odaadással tudjanak eljátszani. Mikszáth elbűvölő belülállása (ő is szereplője a történetnek) vezet oda, hogy az olvasót is fogva tartja, megdermeszti ez a színjáték. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.
A Suliháló.hu olvasónaplója szerint Mikszáth:
"A regényben egy Sáros megyei esküvőt mutat be teljes hitelességgel.."
Vagy nem. Mi van, ha a Sáros vármegyei élősködő, lecsúszását megérdemlő magyar elit képe hamis, semmi köze a valódi Sáros vármegyei valódi magyar nemesekhez és Mikszáth egész jellemzésüket külföldi irodalmi fikciókból importálta, egyfajta politikai propagandatermékként? (Annál inkább, mert az irodalomban a fikció valóságnak álcázása nem a kivétel, hanem a szabály...) Amint felébred bennünk a gyanú, hogy a történet nem is annyira valóságos, egyből beugorhat, hogy a helyszín sem azért konkrétan Sáros vármegye, mert Mikszáth ott  - mint írja - valóban "ismerős volt", hanem mert ez egy jelképes név és valójában egész Magyarországot jelképezi, mely e propaganda szerint mindenestől SÁROS. A Magyar Ugar. Mucsa. Ázsia.

Mikszáth, a nemrealista


A könyvismertetők és nyilván az iskolai irodalomoktatás a szokott módon nem tart lépést a legújabb kutatásokkal, bár ebben az esetben a Mikszáth "kritikai realizmusát" cáfoló álláspont még elég friss. Azonban pl. a Petőfi vérszomjas versei és holdbéli értékelésük közötti feloldhatatlan ellentéthez hasonlóan hihetetlen, hogy korábban a szakmában senkinek nem jutott eszébe, hogy összevesse Mikszáth irodalmi antifeudális meséit a korabeli tényekkel, illetve a külföldi irodalmi párhuzamokkal. Az antifeudális propaganda, a magyar nemesi elit maradinak és élősködőnek beállítása Mikszáth számos művében megjelenik a Gavallérok mellett, pl. A Noszty fiú esete Tóth Marival-ban, a Beszterce ostromában, stb.

A fentebb említett Beke Albert Mikszáth újraértékelése során leszámolt a korábbi irodalomtörténeti közhellyel, hogy a "nagy palóc" ilyen vagy olyan "realista" lett volna, ahol a szakemberek csak azon civakodtak korábban, hogy vajon kritikai, vagy romantikus realista volt. Beke A Mikszáth-kép változásai című cikkében rámutat, hogy a realista irodalomtól elvárható írói módszer alapját képező, "gyalogolva", vagyis a közvetlenül, személyesen megszerzett ismeretanyaggal, élményanyaggal szemben Mikszáthnál gyakoribb a "másodlagos élményforrás", vagyis irodalmi minták átvétele.
"S ráadásul ismerünk vándor anekdotákat is: ez azt jelenti, hogy Mikszáth képzeletébe ilyenkor idegen anyag ömlik bele, s ezzel teljesen, vagy majdnem teljesen a másodrendű forrás örvényébe kerül. Mikszáth ugyan tagadta, hogy vándor anekdotákat használt volna fel, de a kutatók igenis kimutatták[16] ezeknek a meglétét is. Az mindenképpen tény, hogy Mikszáth szűkebb élményanyagból dolgozott, mint a külföldi nagy realisták. Miután képviselő lett, attól fogva legfőbb élményforrása a T. Ház, a klub, a folyosó, a szerkesztőségek és általában képviselőtársainak a pletykái. Ilyen forrásból készült a Beszterce ostroma, a Különös házasság, a Noszty fiú és megszámlálhatatlan sok elbeszélése. (...) Láttuk, hogy anyaggyűjtése sem a realista írókéra emlékeztet, hiszen többnyire csak anekdotákat szedegetett össze, és azokat is meglehetősen szűk körből. (...) Persze a kérdést általánosságban is felvethetjük: vajon kihozta-e Mikszáth a témáiból azt a lehetőséget, amit ki lehetett volna hozni? Másként feltéve a kérdést: vajon tényleg azt írta-e meg, amit a maga korában látott? Ha röviden akarunk válaszolni, akkor azt kell mondanunk, hogy parlagon hagyta a tehetségét. (...) Nem szabad Mikszáthból valamiféle harcos, könyörtelen társadalombírálót faragnunk, hiszen soha nem volt az."
Beke  utóbbi mondata nem teljesen pontos. Mikszáth nagyon is könyörtelenül bírálta, sőt gúnyolta kora magyar társadalmát, csak éppen hamisan. Az általa Sáros vármegyébe és Sáros Magyarországra hazudott szélhámos nemesség, mely kölcsön lovakkal, hintókkal, ékszerekkel és hamis kötelezvényekkel, hamis párizsi szabóval játssza az urat és  melynek minden hétszilvafás famíliája honfoglaló vezérekre vezeti vissza eredetét, nem valódi magyar őslakos, hanem a "felvilágosodás" antifeudális irodalmi vándormotívuma. De ezt már nem Beke Albert mutatja ki.

Hívatlan irodalmi bevándorlók a Magyar Ugaron


Szarmaták Sárosban

Sáros vármegye határos Lengyelországgal, mely Mikszáth idején épp nem létezett önálló államként. A közös birodalmon belül Sárosba is közvetlenül érkezhettek a galíciai bevándorlók, Mikszáth haladást és felvirágzást hozó "szorgos méhecskéi". De volt egy másik hídfőszerepe is Sárosnak Lengyelország felől, amit Mikszáth nemrealista bértollnokként, haladár propagandistaként még véletlenül sem mutatott meg műveiben. Kuruc kori rebellis felforgatóközpont és evangélikus iskolai központ (forradalmárképző!) múltjához "méltóan" Eperjes volt a magyar szabadkőművesség egyik legkorábbi fészke.

Berényi Zsuzsanna Ágnes, a magyar szabadkőművesség lelkes kutatója és apologétája Miskolc és környéke szabadkőművesi páholyneveinek vizsgálata c. tanulmányában ismerteti a legkorábbi észak-magyarországi szabadkőműves páholyok és névadásuk történetét. A történelmi magyar területen az első páholy az erdélyi Brassóban alakult meg 1749-ben "Három Oszlophoz" néven. Az akkori szorosan vett Magyar Királyság területén azonban az első páholy épp Eperjesen alakult meg 1769-ben "Az Erényes Utazóhoz" néven, majd láncalapítás keretében a páholynevekből is jól láthatóan innen terjedt szét a legkorábbi magyarországi páholyok hálózata a térségben. 1774, Selmecbánya: Az Erényes Emberbaráthoz, 1781, Miskolc: Az Erényes Világpolgárhoz, szintén 1781, Balassagyarmat: Az Erényes Zarándokhoz, majd 1785-ben ugyanott Az Erényes Kozmopolitához nevű páholyok alakultak. Új páholyt kizárólag már létező, és arra feljogosított páholyok tagjai alapíthattak. Berényi Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon c. alapművére hivatkozik az eperjesi páholy kapcsán.

A megszűnése felé sodródó Lengyelország oroszellenes Bari Konföderációjának (1768-1772) harcai közben, az Északi-Kárpátok térségében elvesztett csaták után sok lengyel nemes menekült a magyar Felvidékre, leginkább a sárosi Eperjesre és Bártfára. Eperjes régóta a lengyel-magyar kereskedelem központja is volt. A konföderáció legfőbb irányító szerve, a Főtanács, vagy Generalitás a konföderációt óvatosan támogató Habsburg kormányzat engedélyével 1769. decemberétől Eperjesen székelt. A Főtanács képviselői 1770.október 3-án szövetségesük és anyagi támogatójuk, a francia kormány nyomására Eperjesen mondták ki az oroszok bábjaként uralkodó, szintén szabadkőműves II. (Poniatowski) Szaniszló Ágost lengyel király trónfosztását. Abafi Lajos adata szerint az eperjesi lengyel menekültek között levő szabadkőművesek megbízásából egyikük gyermekeinek nevelője, a zsidónak tűnő nevű Bernhardi Izsák szerezte meg a varsói, egyébként a francia Grand Orient alá tartozó Az Erényes Szarmatához címzett nagypáholy pátensét, mellyel 1769-ben megalapították Eperjesen Az Erényes Utazóhoz nevű páholyt.

A "szarmatizmus" a lengyel nemesi köztársaság nemesi elitjének domináns életformája, kultúrája és ideológiája a barokk korban. Alapító mítosza, mely szerint a lengyel nemesség az ősi szarmatáktól származik, nem véletlenül emlékeztet az e korban a magyar nemesség körében kultivált szittya eredet ideológiájára, a harcias hódító szittyák és szarmaták eleve közeli rokon népek voltak. A szarmaták megjelenése a varsói nagypáholy nevében az adott korszakban már ellentmondásos, mert a szarmatizmus a régi rendet felforgató "felvilágosodás" korától, tehát az általunk vizsgált kortól napjainkig a maradiság, az ósdi, haladást gátló feudalizmus szinonímája a haladár körökben. A varsói páholyt elnevező vakoló nemesek még nyilván pozitív tartalmat tulajdonítottak a "szarmata" szónak, de e kor "felvilágosult" lengyel szabadkőműveseinek körében a "szarmata" már sokak számára a lehető legnegatívabb jelentésű volt, a meghaladni kívánt "sötét középkor", "maradi feudalizmus" megtestesítőjévé vált.

Lengyelország is Sáros volt - a lengyel Gavallérok

Andrzej Waśko lengyel irodalomtörténész, a krakkói Jagelló Egyetem professzora  "Kérdések a szarmatizmusról" című cikkében bemutatja a hagyományos lengyel nemesi elit ideológiájának és eszményeinek démonizálását a lengyelországi, nyugati "felvilágosult" mintákat utánzó modernizáció egymást követő nemzedékei által, a  "felvilágosodás" 18. századi hőskora, a sztálinista kor és napjaink ballib haladár polkorrekt hangadói által, melyek az általuk maradinak bélyegzett nemzeti hagyományok torzképét is nyugatról importálták:
A szarmatizmus kifejezést a polkorrekt körök manapság elsősorban abban az eredeti, szatírikus jelentésében használják, melyet kitalálói adtak neki a felvilágosodás korában. A mai kiadók Franciszek Zabłocki „Szarmatizmus” című, 1785-ben Poniatowski varsói színháza számára írt nehézkes, propagandacélú színdarabjának oktatási célból felújított kiadásai reklámjában a szarmatizmus korabeli értelmezését ismétlik el. A „Szarmatizmus” „a magukat szarmatának tartók világának szatírája, akik valójában kisebb-nagyobb hétszilvafás nemesi viskók nyomorult, korlátolt lakói.” (www.czytelnia.onet.pl). Egy másik irodalmi portál (www.poczytaj.pl) ugyanezen könyvet reklámozva részletezi: „A darab a szarmatizmus minden jellemzőjét: a provinciális nemesség bajkeverőségét, beképzeltségét, hamis előkelősködését, sötétségét és maradiságát ábrázolja.” 
E ponton kezdünk azon töprengeni, hogy Mikszáthoz nem ez a lengyel sztori jutott-e el a Gavallérok ötletadójaként, de kiderül, hogy az irodalmi vándormotívum még messzebbről jött, a Felvilágosodás hazájából! A sárosi kivagyi gavallér-esküvő párizsi szabója nyomán gyanakodhattunk volna, a lusta utánzó mindig bennfelejt egy-két árulkodó nyomot...
A szarmatizmus szó ezen, Zabłocki által megörökített, és mint látható, máig széles körben élő jelentésével az a probléma, hogy Zabłocki komédiája a látsza ellenére nem realista tudósítás a lengyel hétszilvafások világáról, hanem a francia Noël de Hauteroche 1678-as „Le Nobles de Province” („A vidéki nemesség”) c. darabjának részben fordítása, részben átdolgozása. Zabłocki a világnézeti táborában uralkodó normával összhangban nem törekedett a lengyel valóság hiteles megfigyelésén alapuló eredeti művet alkotni. A színházat saját nemesi ellenzéke lejáratására használó Szaniszló király megrendelésére az általa pártfogolt szerző lemásolta a francia darabocska cselekményét és ideológiáját. Az eredetit Hauteroche XIV. Lajos idején írta a versaillesi udvarral és abszolutista uralkodójával szembenálló és titokban a Fronde eszméit dédelgető vidéki francia nemesség szatírájaként. Így vált Molière másodrangú francia utánzójának retusált irodalmi kliséje sok évvel később a hagyományos lengyel vidék modernizátorainak harci zászlójává és a Szarmaták állítólagos hagyományaira és jellegére vonatkozó elképzeléseik sémájává.
A hazája nemesi hagyományait, ezzel saját társadalmi osztályát is hazug módon rágalmazó Zabłocki, "a lengyel Mikszáth" életrajzából elég ennyit kiragadnunk lengyel wikipédia-cikkéből:
Franciszek Mikołaj Zabłocki, nemesi címere a Łada (szül. 1752. jan. 2., megh. 1821. szept. 10., Końskowola), lengyel költő és vígjátékíró, katolikus pap, szabadkőműves [1], A XVIII. században az Ízisz Szentély szabadkőműves páholy tagja.
Elég jellemző a kor "felvilágosult", szabadkőműves katolikus papjaira, gondoljunk a magyar Martinovics Ignácra és más vakoló pap és szerzetes kortársaira. A katolicizmus történetének egyik mélypontja volt az időszak... A varsói "Az Erényes Szarmatához"  páholynév arra utal, hogy e korban Lengyelországban éppúgy, mint a Martinovics, majd Mikszáth korabeli magyar szabadkőművességben egymás mellett működtek a legradikálisabb, a nemesi-nemzeti-keresztény hagyományokat gyűlölő és kacatként szemétre dobni kész páholyok és a hagyományos vidéki elitrétegek naívabb képviselőinek páholyai, akik elhitték, hogy szabadkőművesként fenntarthatják az általuk becsült hagyományokat és értékrendet. Ez utóbbiak nem vették észre, hogy az előbbiek hasznos idiótái a társadalomrombolásban.

A nyelvet ismerők számára itt olvasható Zabłocki "Szarmatizmus" c. darabja lengyelül, itt pedig Noël Lebreton de Hauteroche "A vidéki nemesek" c. darabja franciául. Főleg az utóbbit lenne érdemes összevetni Mikszáth Gavallérok-jával. (Magam franciatudás híján erre nem vállalkozok..)

Mikszáth "Gavallérok"-ja tehát egyáltalán nem valamilyen "magyar valóság" leírása, hanem egy régi irodalmi klisé sokadik lenyomata a Haladás propagandáját szolgáló írócskáktól, akik isten háta mögötti, vagy ez esetben talán inkább a "Ráció háta mögötti",  "sáros" vidékek maradi nemességét ostorozzák. A történet egyik jellegzetes színfoltja, hogy a sárosi nincstelen kisurak sorban mind a honfoglaló hét vezér valamelyikétől származtatják magukat. Talán már mondanunk sem kell, hogy ez is egy régi haladár irodalmi klisé.

A Felvilágosult velszi bárdoknak Velsz is Sáros volt

Eric Hobsbawm szerkesztésében jelent meg a "The Invention of Tradition" (kb. "Csinált hagyomány") című nagyon érdekes könyv, melyre épp e blogon feltétlenül érdemes lesz visszatérnünk. (Kitalált Újkor - Kitalált Hagyományok - Nemzettudatgyártás, őstörténetgyártás a weishaupti program jegyében). A könyv 2. fejezetét Prys Morgan: The Hunt for the Welsh Past in the Romantic Period (A velszi múlt keresése a romantika korában) c. tanulmánya képezi. Ebben találkozhatunk Mikszáth sárosi genealógus-dzsentrijeinek egyik előképével, ami jelzi, hogy a francia darab vándormotívuma minden égtáj felé kliséként terjedt:
"Sir John Vanbrugh az Ezópusz-ban (Aesop, 1697 körül) kapcsolatba hozza Ezópuszt egy találó nevű velszi hírnökkel, Csodabogárral, aki beszámol a foglalkozásáról, elmondva, hogy természetesen az anyja egy 'velszi asszony' volt.  
     Ezópusz: Velszi? Hát az meg milyen ország?  
     Csodabogár: Az, Uram, egy olyan ország a világ hátulján, ahol mindenki úrnak születik és mindenki genealógus.
Welszről olyan kép élt, mint egy nevetséges isten háta mögötti vidék, ahol hétszilvafás nemesek végtelen családfáikat egészen a trójai Éneászig vezették vissza, a változatlan elmaradottság földje, ahol a lakóknak rengeteg őse van, de nemzeti történelme nincs."
Nem kell ragozni, egyből rájuk ismerünk, a velszi Gavallérok állnak előttünk a velszi Sáros vármegyéből...

A vén gazember


Az irodalomtörténetben és általa a műveltebb közönség köztudatában máig a "realista" valamelyik jelzős változatával kanonizált Mikszáth Kálmán virtuális embercsempészként a felvilágosodás irodalmi séma-figuráit csempészte be a magyar irodalomba és az őt a szemétládából kiemelő nyílt és háttérhatalom gondoskodott róla, hogy ezek a haladár fikciók egy virtuális "valóság" közismert elemeivé váljanak. Beke Albert minapi könyve dicséretesen elvégezte Mikszáth újraértékelésének a FELÉT és joggal vetette fel egy új magyar irodalomtörténet szükségességét "álnagyságok nélkül". Részlet könyve egy recenziójából (Egy meghasonlott lelkű ember - A politikus Mikszáth):
Aki Beke Albert utóbbi években kifejtett törekvéseit nyomon követte, az előtt nem ismeretlen az az igénye sem, amit oly következetesen meg is fogalmazott a közelmúltban, mely szerint most már halaszthatatlanná vált egy új magyar irodalomtörténet megírása: álnagyságok nélkül, valódi értékrend alapján.
Beke korrektül leszámol a realista Mikszáth hamis képével, korrektül értékeli az írót cinikus politikai opportunistának és korrektül vonja meg tőle a "nagy író" státuszát. Aki ugyan tehetséges volt, de tehetségét pazarolta, a magyar valóságot nem mutatta be. Ami kétséges számomra, hogy Beke Albert teljes mértékben rendelkezne azzal a valódi értékrenddel, mely a hiteles új magyar irodalomtörténet megírásához szükséges. Fentebb már idézett interjújának első részében a felekezetére oly jellemző "választott népi" elvakultsággal kérkedik kálvinistaságával, és egyúttal adja magyarázatát, hogy miért nem lehet képes Mikszáth árulását, hazaárulását teljes mértékben "helyretenni". A kálvinista cipőben járók a Trianonhoz vezető út megértése előtt tátongó szakadékot törvényszerűen két lépésben szokták megpróbálni átugrani... (A nagy kivétel természetesen Raffay Ernő, egy időben Beke tanártársa a Károli Gáspár Református Egyetemen.) Beke is abban látja Mikszáth árulásának lényegét, hogy miközben magától 48-as függetlenségi érzelmű, megélhetési okból kiszolgálja a "megalkuvó" kiegyezési rezsimet és ezáltal a Habsburgokat, a kálvinisták örökös Ördögét. Ha nem lenne ilyen felekezetileg indoktrinált, Beke is észrevenné egyébként dicséretes éleslátásával, hogy a magyar állam megrontói nem a Habsburgok, henem a Trón és Oltár megdöntésére törő Felvilágosodás ideológiáját harci eszközül használó felforgató körök. És épp ezeket szolgálta Mikszáth, nem a dinasztiát. Valójában ezeket szolgálták sokféle módon a Tiszák is, bár persze a szabadkőműves Tisza Kálmán sokkal egyértelműbben és gátlástalanabbul, mint az ellentétes értékrendek és lojalitások között meghasonlott István fia.

Amennyiben Mikszáth és író kortársai valóban realisták lettek volna, vagy akár másféle írói módszerek igénybevételével is, a Beke által felsorolt problémák mellett nem utolsósorban épp a zsidókérdést ábrázolhatták volna reálisabban közérdekből. A filoszemita bértollnokok e korban Mikszáthtal és Jókaival az élen azt a mesebeli, álomszerű jövőképet festették az olvasó elé, hogy elég leszámolni a magyarság saját maradi elemeinek középkori babonáival, sötét antiszemitizmusával, biztosítani az emancipációt és a többségi érzelmi befogadást és ezt a zsidó (minden zsidó!) a legőszintébb magyar hazafisággal hálálja meg, nem is a jövőben, hisz máris megelőlegezte. Ehhez persze el kell takarítani az útból a maradi, antiszemitizmussal fertőzött vidéki dzsentriosztályt... E hazug igéretre enyhén szólva rácáfoltak az 1918-19-es események, amik nem okoztak volna a magyar társadalom mikszáthi és jókais meséken elaltatott többségének akkora meglepetést, ha írástudóink realista módon megvizsgálták volna a másik fél, a zsidóság kulturálisan meghatározott hozzáállását a többséghez, a magyar államhoz. Természetesen kenyéradó gazdáik nem azért csináltak belőlük híres írót, hogy ezt tegyék...

A Trianonhoz vezető finisben a korabeli tudatipar és a szabadkőműves páholyok propagandájának három fő csapásiránya volt.

1. A dinasztia démonizálása, a Habsburg-ellenes felkelők hamis kultuszának kiépítése.
2. A haladás zálogai, a zsidók szakadatlan dicsőítése.
3. A magyar nemzeti hagyományokat megtestesítő régi elit főleg középső és alsóbb rétegei, a "dzsentri", mint államműködtető közeg és hagyományos értékrendje nevetségessé tétele, tekintélye aláásása.

Mindez nélkülözhetetlen volt a történelmi magyar állam közeljövőre tervezett megbuktatásának és feldarabolásának előkészítéséhez, hogy az orientációját, hagyományos értékeit vesztett, páholyokkal behálózott nemzeti elit és középosztály aktívan és passzívan maga is elősegítse állama bukását. Mikszáth a dinasztia direkt támadását kivéve a fenti propagandaprogram mindhárom pontjának megvalósításában nagy munkát végzett, de igazi specialitása a harmadik pont volt, saját osztályának kigúnyolása és erkölcsi megsemmisítése.

Feudális élősködők 1.
Feudális élősködők 2.
Feudális őskövületek

Amikor Mikszáth a Feszty Árpádné visszaemlékezésében megörökített módon szűk baráti körben "keserűen" megjósolta az ország közeli összeomlását, úgy viselkedett, mint a perverz tűzoltó, aki mindig tudja, hol fognak legközelebb felcsapni a lángok. Mert a gyújtogatók csapatához tartozott...


Hasonló témájú bejegyzés: Irodalmi rovat: Mikszáth pénzzavarban

17 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ebből a nyomorból őt Tisza Lajos, Tisza Kálmán öccse húzta ki. Amikor Szegedet elöntötte az árvíz, Mikszáth lement és tudósításokat írt az újjáépítésről. Tisza volt az újjáépítési kormánybiztos,
Tiszta sor: Tisza tiszta Tisza

Bobkó Csaba írta...

Közben bevillant, hogy Mikszáth a Hitgyüli és amerikai "keresztény"-cionista szekta-társainak ideális propagandistája! A legélesebben a Szent Péter esernyőjében festett kép arról, hogy a zsidók a felemelkedés megtestesült képviselői, és őket a goj társadalomnak a tenyerén kell hordoznia, ezért Bábaszékre direkt fizetésért fognak zsidót, a mai hitgyülik hozzáállását előlegezi meg, akiket arra nevelnek a Németh Sándorok, hogy rajongással övezzék a Választott Népet.

IlluminátusHánter írta...

Közben bevillant - csak így? Bevillant? Egyszer csak kinyilatkoztatta magánt Szűz Mária neked?

Bobkó Csaba írta...

Hánter, küldhetnél valakit a táborodból, aki értelmesen bele tud kötni a bejegyzésembe. Olyan rég várok már ilyenre... :-)

IlluminátusHánter írta...

Csak én foglalkozom veled. Mondták is itt benn a titkos reptilian főhadiszálláson, hogy nem ér ennyit, de hát javíthatatlan vagyok...

Bobkó Csaba írta...

NA jó, nem kívánok lehetetlent, maradjunk a ti szinteteken. Igaz, hogy ha letörik a farkad, kettő nő helyette? :-)

m írta...

Sanyika melyik páholyban vakol vagy a Hitgyüli saját produktum? Hánter gyere mesélj....Egyébként meg vigyázzunk magunkra mert ránk szabadítja a hírhedt imakommandóját.Ami annyira illik az evangélium szellemiségéhez,ugye?Uzoni Péter esete mutatja ez nem vicc,igaz Bartus még mindig él,ja kérem már semmi sem a régi.Igaz őt olvasva nem is csoda-végül is ő is egy propagandista.Bayertől egészen Kornisig -egy kutya mind-variációk egy témára-Apropó Kornis Misi mondta: a lényeg: dialektika-amely összefogja mind azt az 5000 értelmiségit aki ebben az országban eldönt mindent...............

Névtelen írta...

Ha már László András, várható volt, hogy minden magyar érték "leleplezve" és "tabudöntögetve" lesz. De tudjuk, a nemzet ütőerét csak pezenhoffer és hamvas béla bácsi érezte jól, a többi az szabadkómúves, báloldhalhi, és nem tradíciós. Vilil.

IlluminátusHánter írta...

Még nem tört le a farkam, nem tudom. Mással meg nem beszéltem erről :))))

IlluminátusHánter írta...

Sanyika, hogy jött ide? Ki érti ezt?
Csak kapkodom a fejem. Ha össze vissza beszélsz attól nem fogsz értelmesebbnek látszani. Használj néhány idegen szót, az a tuti. Pölö: individualizmus (nehéz szó).

Bobkó Csaba írta...

Ami Hamvast illeti, kicsit mellément. Pezenhoffer természetesen a "második Bibliám", ezzel logikus összhangban Hamvast, mint kurucpropagandistát rettentően utálom. Pont László András ez ügyben őt is bírálta, egyébként nem tartozok a művei ismerői közé. Bár az a kevés, amit eddig olvastam tőle, mind rendben volt. Valami tartalmi érv nem akadna a fanyalgás mellé, hogy tabudöntöttem és lelepleztem a Nagy (hazudós és gonosz) Palócot? Mi nem igaz abból, amit írok róla?

Névtelen írta...

Hogy jön ide Sanyika?Ha nem lenne annyira eredményes az agymosás akkor láthatóvá válna,hogy pl:Vannak párhuzamok az ő-Sanyika-tevékenysége és Mikszáth Kálmán közéleti,irodalmi ténykedése között,már ami a szellemiséget illeti és a célt.
Másodszor a szponzoraik is ugyanazon csoporthoz köthetőek.Harmadszor a mai és az akkori közélet szereplői csak azok lehettek akik ugyanazon éremhez tartoztak a különbség csak annyi ,hogy az egyik a fej-a másik az írás,jobboldal-baloldal -a dialektika-tollforgatóknál a két végletet is beleértve :Bayer és Kornis stb............A Bayer-féle cikket érdemes elolvasni,miért is van még mindig népi-urbánus ellentét.Tézis-antitézis.Régi vakoló trükk ez.

A "jó" palócunk sajnos nem volt a korában egyedül.Persze hogy mikor fog végre megváltozni a róla kialakított kép,irodalmi kánon úgy általában véve,ezt nem lehet megjósolni.Nem hiszem ,hogy érdemi vita lenne róla inkább marad a személyeskedés és az elhallgatás.Ez viszont beismerés is lehet.

Bobkó Csaba írta...

Ez egy jó kérdés, nem akarom túlbecsülni saját szereplésemet se, bár persze hazudnék, ha tagadnám, hogy bennem is van becsvégy, de érdekes kihívást támasztott az internet a korábbi, kontrollálhatóbb kommunikációs csatornáknak. Bármennyire is a gonosz erők műve ez is és önként kínáljuk fel magunkat a Kubatovénál sokkal veszélyesebb listákra azzal, hogy kitárulkozunk a neten, a fészbukon, stb. Jó programokkal sokkal jobb listák készíthetők e preferenciáinkról, alkatunkról, mint a szánalmas papirosozással, ahol más próbálja megtippelni, hogy gondolkozunk. De mégis, ha egyszer a neten ott van és látványosan nem cáfolják meg, hogy Mikszáth honnan lopott, kiknek dolgozott, hogy Petőfi milyen ordas eszmékkel rokonítható, stb, egy idő után erre reagálnia kell az irodalomoktatásnak. Vegyük észre, hogy ma relatíve komolyabb dolgozatoknál is adnak meg az irodalomjegyzékben online forrásokat. Egy példa erre, hogy a net miatt az akadémiai finnugrizmus képviselőinek már reagálnia kell az alternatív nézetekre , pontosabban az ismeretterjesztő, de még mindig "hivatalos"-féle szféra már kénytelen összevetni őket. (Nem azért, mintha e pillanatban el tudnám dönteni, melyik oldalon van több badarság, de ez csak egy példa a net kihívására.) HA a diákok olvassák a neten az érettségi tétel durva alternatíváját, arra a tanároknak is reagálnia kell és ők is neteznek. HA még hagynak nekünk időt a világpusztítók a saját netjük használatára, elvileg pár dogma megdőlhet x éven belül az irodalomoktatásban és a történelemében is.

Bobkó Csaba írta...

Melyik Sanyikáról van it szó???

Névtelen írta...

Németh Sándorról, aki átvette külső megbízásból és egyéni ambícióktól is hajtva egy kezdetben alulról szerveződő neo protestáns mozgalom vezetését,ami azóta úgy kinőtte magát ,olyan befolyásra tett szert és olyan pusztító erővé fejlődött,hogy a belőle kiszállt,kimenekült tagok csak név,arc nélkül.... stb mernek nyilatkozni vele kapcsolatban-ez a szekta a háttér erők hazai ágenseinek egyik legveszélyesebb formája, a helyzet 2010 óta még inkább a szörnynek kedvez hiszen OV elismerte őket hivatalos egyháznak is -nesze neked KDNP.....

Azért szerintem megélhetünk még egy-két komolyabb fordulatoz is az kánonnal kapcsolatosan.Már csak azért is mert amilyen céllal felépítettek kultuszokat ,példaképeket,nézeteket, stb a tömegek számára az elitek,ugyanolyan okból ha érdekeik úgy diktálják le is rombolhatják azt,természetesen nem azért és nem úgy ahogyan azt igazából kellene.Ezért fontos dolog az ,hogy legyenek tőlük független fórumok is.
Például Türk Attila és társainak ukrajnai régészeti ásatásai már megcáfolták a magyar törzsek vándorlásáról kialakított képet és ez még csak a kezdet? A nyelvészet és a genetika is komoly kételyeket ébresztett a hazai uralkodó nézetekkel szemben,ám nehéz megkeresni őket a harmadik út szinte észrevehetetlenül van jelen,mert háttérerők az akadémikus felfogással szemben a nemzeti ezoterizmust és más áramlatok propagálásával teremtették meg a dialektikát......

Névtelen írta...

„Például Türk Attila és társainak ukrajnai régészeti ásatásai már megcáfolták a magyar törzsek vándorlásáról kialakított képet és ez még csak a kezdet? A nyelvészet és a genetika is komoly kételyeket ébresztett a hazai uralkodó nézetekkel szemben,ám nehéz megkeresni őket a harmadik út szinte észrevehetetlenül van jelen,mert háttérerők az akadémikus felfogással szemben a nemzeti ezoterizmust és más áramlatok propagálásával teremtették meg a dialektikát...... ”

képben vagy. : )

Pálos Trend írta...

MIKSZÁTH FORTYOGÁSA 2020-ban: VÉRFORRALÓ és TŰRHETETLEN, HOGY MA MAGYARORSZÁGON BÜNTETLENÜL OKÁDHATNAK MÉG MINDIG az ARCUNKBA a KLUB RÁDIÓ, az RTL és az ATV CION-BOLSEVIK MÉDIA-GNÓMJAI, MEGÉLHETÉSI “SOHAKINEMIRTOTTJAI”: a TÖBBSÉGI TÁRSADALMAT GYALÁZÓ SZITKOKAT‼️‼️‼️��
A LIBERÁLIS és TALMUDISTA VÉGTERMÉKEKET JOBBAN AGGASZTJA az ELVETEMÜLT GYILKOS “JOGA”; – MINT AZ ÁLDOZAT HALÁLA❗️�� - EZEK az ÓMIGRÁNS "MÉSZÁROSOK" a VALÓDI BELSŐ ELLENSÉGEK: IMMÁR 1.5 MILLIÓAN‼️‼️‼️��������
https://www.youtube.com/watch?v=RjL9HnIenwc
https://www.youtube.com/watch?v=qPcPhnsfzjg