"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2012. január 4., szerda

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

A sorozat első részében felismertük, hogy Petőfi az illuminátus felforgatóhálózat propagandistája volt, kb. egy fordító-rímbeöntő kisiparosként.

A második részben megismerkedtünk az Illuminátus Rend behatolási stratégiájával a "Szűzföldekre", amit nyilvánvalóan hazánk esetében is alkalmaztak.

Most nézzük, kik építették ki a forradalomcsináló hálózatot Magyarországon!

(Itt egyelőre nagyrészt eltekintve a hálózat legelső építőitől, Martinovicséktól, akikkel később foglalkozzunk majd, most az ő bukásuk utáni, valójában második kezdetről lesz szó.)

Az előző részben idézett illuminátus pusztításmódszertan szerint egy olyan országban, ahol nincs jelen a szabadkőművesség - márpedig Magyarországon Ferenc KIRÁLY (a kurucok mindig következetesen császározzák) 1795-ös betiltó rendelete óta hivatalosan nem volt jelen - a legjobb álarc, sőt, nagyerejű gépezet hálózatuk kiépítésére, felforgató eszméik terjesztésére egy irodalmi és/vagy tudományos társaság és a kapcsolódó tevékenységek! Ha megnézzük a XIX. századi irodalomszervezők és a Magyar Tudományos Akadémia úttörőinek átfedéseit, akkor természetesen nem vagy, hanem ÉS.

A Felvilágosítás Sötét Alakja
Első emberünk, akire (Martinovics után) ráillik az illuminátus hálózatépítő  módszertani személyleírása, nem más, mint Kazinczy Ferenc.


 „Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösséget, erőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”

"Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ..."

"„Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. "

"Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:
szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”

„Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”

Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is.
Már a jakobinus (tehát illuminátus!) összeesküvésben való részvétele előtt az állami szolgálatban is tipikusan a világfelforgatók programjával egyező tevékenységet végzett:

"1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere felavatta a páholy tagjai közé. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kapott. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának."
Emlékszünk:  (az illuminátus szekta) "látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. ... Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak"
Érthető, hiszen a kor egyházi iskoláiban, legalábbis a katolikusokban, amikből nálunk (gondolom) a legtöbb volt,  még nem terjeszthették az illuminátus eszméket, annak ellenére, hogy a trón és oltár megdöntését tervező Rendhez kezdettől fogva csatlakoztak főpapok is, ahogy egyébként koronás fők is... Nem véletlen, hogy Kazinczy II.József szolgálatában szaporíthatta a felforgató indoktrinációra alkalmas állami iskolai hálózatot, hiszen II. József nemcsak szabadkőműves volt apjához, valamint öccséhez és utódához, II.Lipóthoz hasonlóan, hanem anyjával, Mária Teréziával közösen fejedelemnek kijáró módon fogadta Jacob Frankot, a katolicizmusba szétverési szándékkal "betérő" sabbateánus-sátánista zsidó szektavezért, az illuminátusok egyik emlegetett elődjét, majd annak lányával szerelmi viszonyt folytatott...
Az se meglepő, hogy Martinovics a hazai jakobinus szervezkedés elindítása előtt a két vakoló király szolgálatában állt, mint ügynök és spicli. I.Ferenc azonban annyira szégyellte és utálta apja (és nagybátyja) szabadkőművességét és sötét eszközöket alkalmazó kormányzását, hogy trónralépésekor apja összes iratát elégette, majd, mint tudjuk, elbocsátotta Martinovicsot a királyi szolgálatból, később a jakobinusokat példásan megbüntette (sajnos Kazinczynak megkegyelmezve...) és betiltotta a szabadkőművességet. Mindezek hatásosságát e blogbejegyzés tárgya is mutatja, azonban a jószándék és a cselekvés dicséretes!

Azzal kapcsolatban, hogy a felforgatók számára az egyházi iskolák általában voltak felhasználhatatlanok, vagy ez csak a katolikus iskolákra vonatkozott, a blogon volt már szó arról, hogy a hazai felforgató-kuruc-"szabadságharcos" mozgalmak káderanyagát a kezdetektől a nyugati rózsakeresztes-szabadkőműves központokból irányított hazai protestánsság tanárai, diákjai és lekészei szolgáltatták.

Hogy Kazinczy "nyelvújító és irodalomszervező" tevékenységéről a Beavatottak már régóta, illetve nyilván kezdettől fogva TUDJÁK, csak porhintés, pontosabban fedőtevékenység volt, talán nem kell jobb példa a Krúdy által a Nyugatba a Himnusz születésének századik évfordulójára írt cikknél. Érdemes az egész cikket elolvasni, itt kénytelen vagyok rövidíteni:

Krúdy Gyula: A Himnusz bölcsőjénél, 1823 (Nyugat, 1923. 4.szám)

Martinovicsék legördülõ feje a budai mezõn: jó darab idõre elvette kedvét az összeesküvésektõl tábla bíráknak, literátoroknak és a többi fennkölt lelkû magyaroknak, akik már ebben az idõben, csaknem minden vármegyében, Dunántúl és Tisza mentén az esti faggyú gyertya világánál, könyvek kisbetûi mögött keresik a mindennapi mámort, nem pedig a kancsó hajtogatásában. A kúriák falain még ott függnek a nagy peleskei jegyzõ szerszámai, a tarsoly, a rezes kard, a kalap, de a ház ura már a lovasembert várja, aki a börtönben megjavult Kazinczy Ferencnek valamely legutóbbi levelét másolatban hozza. Igaz, hogy az udvarházakban még nem ismerik azt a szokást, hogy elõfizetni lehet a vértanú újságára, de az áhítatos kezek másolatában forgó leveleiért több mérföldnyire is elküldenek, mert ezek a levelek az új, vértelen összeesküvést hirdetik: a nyelvújítást. A széphalmi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedõ, a rossz múlt idõk ócska szalmazsákján is szívesen hentergõ magyart.
(A Felvilágosult-Illuminált-Illuminátus haladár szerzők és politikusok szokott mucsaizása, magyarozása!)
A brünni várban, ahol a "Káté"-ért huzamos ideig üldögélt, tûnõdõ rab módjára, alaposan kigondolta, hogyan folytatja további életét, ha ismét a napvilágra kerül. A tizennyolcadik század immár avult, kijátszott kártya Mária Terézia és II. József kora, viszont a "szabad polgár" eszméiben megegyezett hazafiaknak leütik a fejét - valami új dologgal kell elõállni, amely magyar is legyen, hogy felkeltse a hazafiak érdeklõdését, ártatlan és jámbor színezetû legyen, hogy félrevezesse a helytartóság szimatát, viszont legyen benne mag, amely egykor kirepülhet, mint a pisztoly magja, vagy terebélyes fává növekszik a jövendõben, mint a tölgy magja.
(Tehát "magyar" csak azért kellett legyen, hogy csaliként bekapják a hazafiak, a hasznos idióták, nemcsak a helytartótanácsot, hanem a hazafiakat is félrevezették, hisz a Felvilágosító eszmék egyik legfontosabbja a nemzetek eltörlése! Jellemző a militarista hasonlat, célozgatás, ma kényszerből még csak irodalom, nyelvújítás, a jövőben lesz még ebből pisztoly, forradalmi háború is!)
Könyvei, amelyek vele raboskodtak, tanácsot adtak a hosszú álmatlan éjszakákon. A vérévé, testévé vált irodalmi-kedv felgyújtotta a sötétség éveiben az útmutató lámpást. A szent férfiú kitalálta a börtönben nemzete megtérítésének a módját. És mikor a hét szomorú esztendõ után a Munkácsi vártorony alól Bányácska felé fordította szekere rúdját, oly vidám és fiatalos volt a rab viselt ember, mintha az idõ alatt legalább is az aranycsinálás titkát találta volna. Valóban nem is lehet egyébnek nevezni a nyelvújítás kitalálását, mint aranycsinálásnak, amely a magyar irodalomnak szerezte az aranyat, míg a feltalálójának elvitte az utolsó rezét is.
(A nyelvújítást úgy kellett kitalálni, mint ürügyet, meg egyébként is Kazinczyt zavarhatta, hogy nem tudja gördülékenyen magyarra fordítani a német nyelvű illuminátus brossúrákat.  Az aranycsinálással Krúdy céloz rá vájtfülű olvasóinak, hogy Kazinczy szabadkőműves és rózsakeresztes volt, bár a fizikai aranycsinálás kísérleteitől viszolygott.)

(...) Csokonai már haldoklik Debrecenben és Kölcsey Ferenc még tanuló ifjú, amikor Kazinczy irogatni kezdi leveleit az új "összeesküvés", a nyelvújítás érdekében. (...) Így indult az új, vértelen nemzeti forradalom.
(EGYELŐRE vértelen! PROPAGANDÁJÁBAN "nemzeti"!)

(...) Különösen nagy élmény az egész életre felejthetetlen esemény volt Kazinczy levele annak a félszemû, árva ifjúnak, aki Kölcsey Ferenc néven a debreceni kollégiumban diákoskodott, látta vitéz mellbeteg arcát a péterfiai ablakocskán kitekintgetni és talán õ is üldögélt valaha a csittvári krónika hordája körül Jókai regényhõseivel együtt.
( Korábbi bejegyzésem foglalkozik vele, hogy Jókai is kikotyogta nekünk a Csittvári krónika sztorijával, milyen fellegvárai voltak a  nemzetellenes, de hazafiasként reklámozott felforgatásnak a protestáns iskolák.)
Habár ez utóbbi körülmény nem valószínû melankolikus, zárkózott ifjú életében, inkább elhisszük róla, hogy franciául és németül tanulgatott, az enciklopédistákat olvasgatta és csendesen készülgetett arra a nagy nemzeti forradalomra, amelyet a véres, háborús forradalmakkal szemben Beöthy Zsolt egyszer pantalló-forradalomnak nevezett. A széphalmi varázsló-mesternek könnyû dolga volt a mélabús érzékeny ifjúval, (keményebb lelkeket is megtört, mint például: a nyakas apjának se szófogadó és még akkor nem is nagyon mûvelt Berzsenyi Dánielt.)
(Hát nem irodalommal és nyelvvel foglalkozott a Mester, hanem MÁGIÁVAL???? MEGTÖRI ÁLDOZATAIT??? Hipnotizálja, őket, indoktrinálja beléjük Weishaupték tanait??? A mellékelt arckép épp ilyen gonosz varázslót sejtet...)
A beteges állapotú, anyja halálát mindvégig gyászoló széplélek szelíd bárányként közeledett a nagycélú, börtönviselt vértanúhoz, tanítványnak szegõdött a mesterhez, akinek tekintete oly messzire ért a magyar jövendõbe, hogy azt az ifjú Kölcsey fel sem foghatta...
(Mire céloz Krúdy? Kazinczy TUDTA, hogy jön 1848, netán 1918-1919? Hogy ledől majd tón és oltár? És Krúdy ennek Trianon után örül!)
(Ha Kazinczyt nem vetik tömlöcbe a Martinovics-perben, ha az országgyûlések nem szegülnek ellen a magyar nyelv érvényességének, ha a kassai iskola felügyelõt vallás miatt el nem csapják hivatalából, (csupa történelmi ha-k!) - talán egészen másként alakul a magyar tizenkilencedik század. Kazinczy, a század magyar forradalmainak a kovásza, mindvégig Daphnéja lábainál marad, és élesztõ hiányában a fuvola-lelkû Kölcsey sem leendõ vezére a szónokok forradalmának.) De Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörûkõnek a kardra. Néha úgy tûnik fel a szereplése, mintha nem volna egyéb, mint az erõtlenedõ remete hangja a magyar mitológiai erdõbõl, máskor az ötvenesztendõs és vezérségét fáradtan viselõ fejedelemnek a kijelölt trón örököse, minden esetben õ az a megbízható ifjú barát, akinek karjában szívesen fogódznak séta közben a már haladozó vállú, de ideáljaikért mindvégig küzdõ férfiak. Egyszer famulus, aki tanítója diktandójára sastollat hegyez a régi baráti penna helyett, hogy a mesterét kötekedõ kedvében, igazságtevésében, bírói ítélet mondásában is híven kövesse, pedig olyan hívek felett kell bírálatot mondani, mint a holt Csokonai és a vérmes Berzsenyi, másszor úgy tûnik fel, hogy megunta az öreg vezér irányítását, szembeszáll a széphalmi eszmékkel és õ, a Szép Lenka írója, a magyar pusztákon érthetetlenül hangzó furulyaszóban hallja a nemzeti melódiát, pedig ennek a furulyának szilaj és forgószélként eljövendõ mestere még csak évek múltán fogan meg Hrúz Mária szíve alatt...
(Bizony, FAMULUS, akinek irodalmi-kritikai téren is HARCI FELADATAI vannak,  aki Rendbeli Feljebbvalója parancsára ÍTÉL, hiszen Weishaupték programja szerint az Ügy szolgálatától eltérő írókat "be kell feketíteni"! Petőfi Krúdy haladár üdvtörténetében szinte már illuminátus forradalmárnak fogan... Ha a valóságban nem is, de mint nagy tehetséget befogják majd, ha nem hagyná magát, ma nem ismernénk a nevét!)
Az egykori szentimentális ifjú mind feljebb lépdel a lépcsõkön, amerre a nemzeti fantomok merészelnek járni.
("Fantom  járja be Európát, a Kommunizmus Fantomja!")
Emésztõ láng és a félszemében, amelytõl Kossuth is megretten a követek asztalánál, nem csapkodja kardjának tokjával az asztalt, de századoknak síri mélységébõl kong a hangja, maikor a magyar nyelv jogait követeli.
(Mi mindent fognak ezek a lángok elemészteni a hazában és a világban! Mennyi gonosz vérontás lesz még a nyelvdemagóg fanatizmusból, miközben a latin semleges uralma alatt mindenki úgy beszélt mindenhol, ahogy jólesett neki, magyarul, vagy egyéb anyanyelvén, de a közös Hungária lojális fiaként...)
Pergament-színû arcával, korán õszült fejével, nyolcszáz esztendõ fanatikus hitével néha úgy tûnik ez a férfiú, mint a közelgõ századközép elõreküldött álma, míg az egykori mester, a neológ faltörõ kosokkal, a csány, a rény, az egély szavakkal parittyázó öreg Kazinczy mindinkább közeledik a kert felé, ahová ellensége: az egész régi Magyarország madárijesztõnek állította ki.
(Kölcsey a közelgő 1848 rombolásának nem "előreküldött álma" hanem egyik vezető előkészítője. Persze hogy ellensége a Kazinczyknak és Krúdyknak, ami: RÉGI is, MAGYAR is!)


(...) De Kazinczy és Kölcsey nem képzelhetõ el egymás nélkül, bármily feledékeny is volt az elsõhöz a túlhaladott kor. A "pantalló-forradalom" új harci eszközökre tett szert a szónokok magyarázó, lelket ébresztgetõ elõadásában, újabb és újabb rétorok versengenek Kölcsey dicsõségéért, az ifjú Magyarország bálványozásáért, - kiment a divatból a gyalogpostás, aki a remete levelével szalad fölkelteni a szundikáló nemzetet. Ébren volt már mindenki az országban és Kölcsey Himnusza nyitott fülekre talál. - És mikor idáig eljutott az egyszemû üstökös a nemzeti égboltozaton: szembe találkozott az örök magyar fátummal. (...) Ott messze, ahol az ország szíve dobog, már a zempléni fiskális gyújtogatja a szíveket.
És nemsokára sok mást is gyújtogat majd az a fiskális, akinek Zemplénből elég gyorsan kellett távoznia az árvák rábízott pénzének és a két Andrássy grófnő (anyós és meny, kiknek egyszerre volt szeretője...) pénzének kártyaadósságra sikkasztása után. Az is egy tipikus illuminátus karriermodell, ahogy egy ilyen, korán gátlástalannak, morális akadályokat nem ismerőnek bizonyult ifjú ember a két szabadkőműves fészekben, Eperjesen és Patakon történt kiképzése után mindjárt eldugott vidéken induló pályája elején erkölcsi hullává válva a süllyesztőben eltűnés helyett rakétasebbességgel folytatja karrierjét immár az ország központjában, Pest megyében képviselővé választva, ahol se rokona, se ismerőse...

De Kossuthtal még további bejegyzésekben kell foglalkozni, most maradjunk a hálózatszervezés "nagyerejű gépezeténél", az irodalmi- és tudós társaságoknál!

Az "Ifjú Magyarország" sem csak egy romantikus jelző Krúdynál, természetesen ez egy egészen konkrét szervezeti keret neve, elég köztudott, hogy az "Ifjú" mozgalmak, Ifjú Németország, Ifjútörökök stb. világszerte az illuminátusok pusztító eszközei voltak, erről, ennek hazai vonatkozásairól is írtam már egy korábbi bejegyzésben.

Kazinczyhoz visszatérve, elég érdekes Szigeti Csaba költő egy cikke "A Kazinczy-net régen és manapság" címmel. A szerző több, mint sejteti saját szabadkőművességét azzal, hogy beszámol róla, Kazinczy sírjára akácágacskát helyezett, amikor az írótábor tagjai koszorúztak ott. Néhány sokatmondó részlet arról, hogyan tekintenek vissza Mesterükre mai utódai, tisztelői, mit TUDNAK róla, éppúgy, ahogy korábban Satanello-Krúdy is:

    Évek óta mosolyogva emlegettük, hogy egyetemista korunkban tanultunk egy olyan jelenségegyüttesről, a magyar felvilágosodás kezdeteiről, melynek hirtelen előállása megmagyaráz(hat)atlan. Az tudniillik, hogy a szellemileg teljesen más beállítódású XVIII. század utolsó harmadában, egyik napról a másikra, erőteljesen jelentek meg új eszmék, és bizony nem kielégítő magyarázatnak tűnt, hogy Bécsről van szó és az ún. testőr-írókról. Azt hiszem, hogy – bár ez sem teljes magyarázat – a szabadkőműves-páholyok kiépülése áll a háttérben, mely páholyok egy összeurópai mozgalom műhelyei voltak, közösségjobbító törekvésekkel (mind a páholyok, mind a külső, „profán világ” javításának szándékával). Ami immáron Kazinczy Ferencet, e derék szabadkőművest illeti, őt én aligha tudnám elképzelni a „lózsik” – ő nevezte így a páholyokat – közege nélkül, és elegendő bepillantani csak hatalmas levelezésanyagába, hogy érezzük, e közeg egész munkássága szempontjából kiemelkedő fontosságú.
    Természetesen a Mária Terézia-féle (első) betiltás után – de a virágnak megtiltani nem lehet – az írásbeli érintkezésben megnőtt a szerepe a rendkívül bonyolult, szerteágazó kőműves szimbolikának, ami a páholyon belüli rituális munka alapját, a rítus alapját alkotja. E szimbolika magával hozott egy belső nyelvet, mai kifejezéssel egy belső kódrendszert, és ezen a belső nyelven árnyaltan lehetett kommunikálni.

(...) A kiállításon látható egy Orlay-Petrich Soma festette kép. E képről nemrégiben Pomogáts Béla írt szépeket, mintegy az irodalmi folytonosság ábrázálását látva benne. Van előtér és háttér: a háttérben, tisztelgő távolságban tekintélyes urak állnak körül két embert. Most már a magam képleírását folytatom: a két úr az idős Kazinczy Ferenc és a nála jóval fiatalabb Kisfaludy Sándor. Számomra kissé komikus, teátrális távolságból, mintha két ügyetlen balett-táncos lennének, mintha öles tánclépést tennének, egymás felé fordulnak, és kezet ráznak egymással. Kazinczy átadja az irodalmi vezér szerepét a következő nemzedéknek

(...) Ha a Pályám emlékezete című rendkívül izgalmas prózát olvassuk, látható, hogy e pálya csupa utazás, kapcsolatfelvétel, szervezés.

(...) De közben – a sír körül igen sok az akácfa – letörtem egy kis akácfaágat, és a kezemben tartogattam. Az akácág a kőműves szimbolika egyik hangsúlyos, fontos eleme, ám ettől függetlenül – hál’ istennek – senki nem törődött ezzel, vagyis észre sem vették. Egyetlen idős urat kivéve, akit évek óta ismertem, de a társaság zártsága nem engedi meg, hogy leírjam a nevét; kissé távolabbról, mosolyogva, rendkívül szeretetteljesen nézett rám (ránk): ő értette a letört akácfaág szimbolikáját, ismerte a belső kódrendszert, a belső nyelvet.
    (Miután a hivatalos koszorúkat elhelyezték, s a társaság lassan szétoszlott, az ágacskát letettem a koszorúk mellé. Hogy ilyen emlékezés is legyen ott, aznap.) Nos, hosszú ideje nem tudom elképzelni a mi Kazinczynkat e közeg, a páholyok miliője nélkül. És ha ezt összekapcsolom rendszeres, már-már állandó utazásaival, elmondom, mit gondolok a Kazinczy-netről. A kőműves a gyakorlatban is kell hogy képviselje azokat az általános, a filantróp, az erkölcsi és a társadalmi eszméket, melyekért közössége és ő „odabent” dolgozik. Amikor Kazinczy elhatározta, hogy rendet visz a káoszba, legyen az akár nyelvi, akár irodalmi vagy egyéb természetű program, a kőműves szempontból második generáció tagjaként adott volt számára egy hálózat, Aranka Györgyéktől Pozsonyig és Bécsig. Tehát ha a legkülönfélébb ügy számára X-et vagy Y-t meg akarta nyerni, nem kellett a fejét olyan kerülő utakon törnie, ahogyan az illető megközelíthető. Ott volt a páholyok netje, a páholyok hálózata, s ezek látogatásával az akkori Magyarország nemesi-értelmiségi krémjével találkozhatott a kapcsolatfelvételnek ez a bajnoka.

(...) És megismétlem álláspontomat: ugyan számos dologra szintén csak részleges magyarázatot ad, de Kazinczyt nem tudom elképzelni a szabadkőművesség mint háttér nélkül.

(...) Nos, azt hiszem, Kazinczy költészete halottnak mondható, poétikai mögöttese, nyelv- és költészeteszménye a mai költői gyakorlatnak vajmi keveset, érzésem szerint semmit nem mond. A korszak néhány szakkutatója is így véli: Kazinczy költészete illisible, olvashatatlan, így a prezentizmus csak elejteni tudja. A levelezés ismét más természetű anyag: alapvetően hallatlanul értékes információforrás, és izgalmas a kapcsolatteremtés és ennek fenntartása, no meg a természete szempontjából. Több kutató is úgy véli, hogy ami igazán időtálló és olvasható is, az a Kazinczy-próza, a középpontjában a két memoár, a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója.
Vagyis a szabadkőműves hagyományba Beavatott, a Nagy Elődöt tisztelő utód, mint irodalmár szerint is nyilvánvaló, hogy Kazinczy nem szó szerint vett irodalmi műveiért érdekes, hanem kapcsolatteremtőként, szervezőként, hálózatépítőként, illetve a már meglevő szabadkőműves hálózatot, mint igénybevett infrastruktúrát "egyéb természetű program" terjesztésére, megvalósítására felhasználó AKTIVISTA. A tény, hogy valaki úgy lehetett az irodalmi élet központi szervező alakja évtizedekig, hogy saját irodalmi életműve ezt utólag sem igazolja, viszont ő és társai működése eredményeként "látszólag megmagyarázhatatlanul" "hirtelen előáll a magyar felvilágosodás", arra kényszerít minket, hogy ezáltal a magyar gyakorlatban is megvalósultnak tekintsük Weishaupt Illuminátus Rendje behatolási tervét:

"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben."
"Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen."

Magyarországon Kazinczy  börtönből szabadulása után papíron már nem létezett szabadkőművesség, tehát a második legjobb eszközt kellett alkalmazni, azonban, mint Szigeti Csaba is jelzi, természetesen Kazinczy még hosszú évekig támaszkodhatott az ország szellemi-hatalmi elitjének jó részét informálisan nyilván még a betiltás után is összekapcsoló "szabadkőműves Net"-re, kapcsolati hálóra.

A fent idézett cikkel közös szabadkőműves tematikájú válogatásban, a Napút 2009.októberi számában jelent meg egy másik tanulmány is Máté J.Györgytől: "A halál szeretete" címmel a szabadkőművesek halálkultuszáról, amire, aminek hazai irodalmi vonatkozásaira még visszatérek. Ez a szintén érdekes cikk egy illusztrációs jellegű fikcióval zárul, amely egy képzelt "vakolás" leírása Kazinczy és más neves szabadkőművesek részvételével : "Függelék: vakolás 1808-ban"
Az érdekesség az, hogy a szerző, aki cikke alapján nyilvánvalóan tisztában van a szabadkőművesség hazai történetével és maga is szabadkőműves, nem látott problémát abban, hogy ezen elképzelt, de nyilván valódiak mintáján ábrázolt "vakolás" időpontját évekkel a szabadkőművesség hivatalos hazai betiltása utánra tegye!!! Tudhat valamit...

De nézzük még Szigeti Csaba cikkének befejezését! Miután kifejti a közismert tényt, hogy Kazinczy szorosan vett irodalmi művei mára olvashatatlanok, ezért olvasatlanok, rámutat, hogy az életmű mégsem halott, mert a nem részletezett célok érdekében végzett hálózatépítésről titkos kód felhasználásával beszámoló prózai művei, visszaemlékezései még máig is ihletnek magyar költőt (helyesebben az idézet alapján "költőt"). Konkrétan Kovács András Ferencet, akinek "Üdvözlet a vesztesnek" című kötetecskéjében olvasható az "Erős várunk nékünk a Kufstein" (blaszfémikus) című vers. Részlet az ihletőjéhez méltóan amúgy olvashatatlannnak és olvasásra saját értékéért méltatlannak tűnő verset idéző cikkből:

"Széphalom mesterét köszönti.
Avagy az ún. magyar jakobinusokat. Vajon
voltak? Vajon vagyunk?"
"Már innen sejthető, hogy a költemény tud a szabadkőművességről, de hogyne tudna. Például: „Ah, te művészlélek, lengeteg illuminátus”, „Üdvtanok, titkos cathecismusok”, „Nem kell ahhoz Voltér, Russzó” stb. (...)
Persze mintha e mű megerősítené az irodalom történészeit abban a kérdésben, hogy mi az időtálló a Kazinczy-életműben, hiszen a legtöbb idézet a Fogságom naplójából való. Talán az akácfaág még nem hervadt el teljesen a síron Széphalomban. "

A befejezés teszi érthetővé, miért adta a szerző "A Kazinczy-net régen és manapság" címet cikkének. Mert tudomása szerint ez az illuminátus "Net" ma is létezik, vannak Beavatottak, akik tökéletesen tisztában vannak Kazinczy egykori hálózatépítésének jellegével, céljaival, illuminátusságával, és erre ma is büszkék! Éppúgy, ahogy más, ugyanebbe a "Net"-be beavatott szerzők eldicsekszenek Petőfi, Madách rózsakeresztes, alkímiai, illuminátus bevatottságával, vagy az egész "Reformkor" és 48-49-es "Szabadságharc" szabadkőműves jellegével.
Igaza lehet Szigeti Csabának, az akácfaág SAJNOS még nem hervadt el Széphalomban, Magyarországon és a világon!

Tekintsünk bele még egy tanulmányba Kazinczyról, mely emlegeti kapcsolatait a nemzetközi illuminátus hálózattal!



Folytatás következik


Kik voltak a magyar illuminátusok? I. rész: Petőfi, az illuminátus propagandaszócső  

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész -  A Behatolás Módja 

72 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Csaba!
Erről az írásról mi a véleménye?
http://kuruc.info/r/9/90624/
Kossuth-Rotschild vonatkozás érdekelne. Köszönettel!

Bobkó Csaba írta...

A véleményemet leírtam ott a kurucon is, de a magyar illuminátusok sorozat IV. része után kifejtem majd itt is egy részletes bejegyzésben. Kossuth pénzügyi szabadságharcának elmélete röhejes mese habbal. Ezt írtam a kurucra:

------------
A 48-as Kossuth-féle "Rotschild-ellenes pénzügyi szabadságharc" Drábik János által már hangoztatott eleme a röhejes kutyakomédia kategóriába tartozik. A szöveg e része önmagát cáfolja. Meg fog érni egy alaposabb elemzést. Az egész cikk szerint 48 forradalmait a pénzuralmi háttérhatalom eszköze, az illuminátus hálózat szervezte (IGAZ!), de egészen kivételes csoda folytán az Illuminált Népek Tavaszának legtovább tartó forradalma, a magyar, miközben vezetői végig elvtársaiknak tartották a többi európai forradalomban harcoló társaikat, éppen e háttérhatalom ellen kűzdöttek...
A dühös háttérhatalom pedig, amikor végre eszközén, a katolikus Habsburg monarchián keresztül (aminek megdöntése volt az illuminátus forradalmak célja...) legyőzte ezt a pimasz Rotschild-ellenes szabadságharcot, annak vezetőjét, Kossuthot dühösen darabokra tépte! Vagy nem??? Hihetetlen, de nem: érthetetlen módon vezető köreivel, pl. Mazzinival hozta össze, és, mint Drábik is írja, Kossuth futárszolgálatot látott el az illuminátusok amerikai tagszervezete, az Ifjú Amerika szolgálatában... Nyilván ez volt a büntetése, hogy szolgálhatta azt a pénzuralmista háttérhatalmat, ami ellen oly sikeresen lázadt előzőleg...
Sőt, olyan ravaszul lázadt a Rotschildok ellen, hogy a saját pénz kibocsátását a cikk szerint is Rotschild-ügynökök, Wodiánerék által vezetett pesti bankra bízta. A fedezetlen nemzeközi hitelpénzrendszernek is jól odapörkölt egy eredeti megoldással: megengedte, hogy a (Rotschild függésben levő) Rotschild-ellenes szabadságharcot folytató bank "5 millió forint értékű arany és ezüst ellenében ... kibocsáthat 12 és fél millió forintnyi bankjegyet."
Tehát Kossuth zseniálisan saját fegyverét fordította az illuminátus pénzhatalom ellen, Magyarországon önállóan feltalálva a Fractional Reserve Banking rendszerét!!!

Talán nem is kell több szót vesztegetni erre a baromságra...

Névtelen írta...

Köszönöm válaszát! Várom a sorozat többi részét. A cikkben magam is meglepődtem Haynau anyja kapcsán, hiszen az egy Rebecca Richter nevű gyógyszerészlány törvénytelen fia volt.

Névtelen írta...

Vagyis Haynau volt törvénytelen gyereke Rebecca Richternek....

Bobkó Csaba írta...

Az összeesküvés-irodalomban sok marhaság van. Az egyik ilyen, hogy egyesek lassan a fél világot titkos Rotschild-leszármazottnak tekintik. Kapásból olvastam már ilyet III. Napóleonról (nem hihetetlen) Hitlerről (hihetetlen) és most Haynauról. (nem tűnik megalapozottnak) De jobb, mint a hüllőemberek sztorija...

Névtelen írta...

Kedves Csaba! Ön nem a Syriusról jött? :) (vicc...) III. Napóleon? Akkor miért nem már Duroc marsall az apa?

Bobkó Csaba írta...

Na tessék! Megtalálta a legfontosabbat... Épp arra hozom példának az egészet, hogy mennyi marhaság kering a neten, amikből esetleg még a II. Napóleon sztori hihető is LEHET, mert a mama ismeretségben volt egy Rócsilddal, míg a többi jelölt nemigen, erre egyből lecsap rá a kis kötekedő! Tessék a magyar illuminátus irodalom- és akadémia-szervezőkbe belekötni!

Névtelen írta...

Dehogy kötekedni akarok, inkább tanulni. Kötnék én, de megvallom nemigen foglalkoztam velük, ezért is olvasom érdeklődve. Várom a következő részeket! Illetve ami még érdekelne (hamár lehet kérdezni :) az Széchenyi és a Rothschild-ház kapcsolata (nem az üzleti Sina Györgyön a Lánchíd kapcsán). Köszönettel!

Bobkó Csaba írta...

Kapásból semmit nem tudok róla. Ez egy amatőr blog. Széchenyit minimum naívnak tartom, az apja lelkes szabadkőműves volt, CZike László szerint ő maga is. Az Akadémia létrehozása része volt az illuminátus tervnek. A Hitel követelésével (miközben volt hitelélet már akkoriban az országban) Széchenyi a magyar tulajdon idegen karvalytőke kezévbe kerülését sürgette, ha ezt nem vette észre, hülye volt.
Az biztos, hogy Metternichnek elég szoros viszonya volt a Rotschildokkal. A forradalmár tábornak, Kossuthéknak meg nem is kell mondani, milyen.

Névtelen írta...

Tessék mondani, akkor történelem folyamán ki volt és ki ma az igaz magyar?

Bobkó Csaba írta...

Aki szembeszállt ezekkel a haladárokkal. Többnyire senki nem hallott róluk, mert a tudatipar gazdái kitörölték a nevüket a köztudatból... Sok kuruc vezér nevét ismeri a közönség, de hány labancét? Ismerjük a reformkori forradalom-keltő irodalmárok nevét, de ki ismeri az ellenük írókét? Itt lesz majd szó ilyenről.

Névtelen írta...

De napjaink igaz magyarjainak ismerhetőnek kell lenniük. Ha név szerint mégsem, akkor amit képviselnek.

Bobkó Csaba írta...

Hát... például illuminátus "nemzeti hősöket" lepleznek le az interneten... :-)
Március 15-én nem hordanak kokárdát, ilyesmik.

Névtelen írta...

Értem. Tehát ez is csak a szokásos "minden összeesküvéses rossz" című okoskodás, de, hogy mi lenne a jó, az már a búsborongás ködébe foszlik.
Bocs a zavarkodásért!

Névtelen írta...

Ennyire részletesen nem az amatőr blogokon szoktak írni! Az Akadémia miben szolgálta a terveiket (nem kötekedni akarok, nem tudom)? Hitel természetesen volt, csak az ősiség törvénye miatt a föld nem volt forgalomképes, erre nem tudtak hitelt felvenni. Természetesen ennek egyenes következménye volt az, hogy nagyon sok birtokos lesüllyedt, elvesztette földjét (ez majd 1870 után lesz szembetűnő. Metternichet gyak. megvették maguknak, nem hiába lett meg a báróság.
Kossuthot hagyjuk....

Bobkó Csaba írta...

Válaszoltam, nem? A múltban kikereshető, kik álltak a felforgatással szemben, itt is próbálkozok vele. Jelenleg részemről azt tartom fontosnak, hogy képben legyünk a múlt és a jelen gonosz felforgatóiról, ez valamennyire iránytű. A jelenben persze nehéz eligazodni, tévedhet az ember.

Bobkó Csaba írta...

Úgy érted, akkor vesztek oda a birtokok, amikort Széchenyi javaslatát megfogadva lehetővé tették a korlátlan eladósodást... Egyébként az ősiség abban a formában, ahogy tanítják, tankönyvi mítosz. Volt birtokadásvétel 1848 előtt bőven.

Névtelen írta...

Igen, tudom, hogy volt adásvétel (jobban mondva rémlik, de ebben nem vagyok jelenleg naprakész). És igen, miután a birtokra felvették az igen nagy kölcsönöket utána kezdett el elsüllyedni a birtokos réteg. A XX. század elejére már nem is ők "csinálják" a politikát - jobban mondva egyre inkább mellékszereplőivé váltak a történetnek, már csak kiszolgálták a valódi irányítókat.

Névtelen írta...

Legyünk képben, de ezen kívül mit csináljunk? Kihez, milyen alakulat mellé álljunk, támogassuk? Ki, mi képviseli a magyar érdeket?

Bobkó Csaba írta...

Ne légy türelmetlen! Én most megmondom a frankót a 150-200 évvel ezelőtti szereplőkről, hogy kit értékel a köztudat helytelenül hősnek. A mi korunk dolgait is helyre fogja tenni az utókor 150 év múlva! :D

Én a Jobbikra szavaztam, de van ott is törtető elég.

Névtelen írta...

Nebassz, a Jobbik is valami forradalmasdit játszik. Semmi vatikános rend nem sejlik mögöttük.

Oké, békén hagyom a blogodat, biboldó voltam, a menekült.
További sok sikert, jó szórakozást!

Bobkó Csaba írta...

Örvendtem a szerencsének. Nem te voltál az első izraelita errefelé...

biboldó írta...

Zsidó vagyok, nem izraelita. Számít valamit? No nem az elnevezés, hanem, hogy aki itt jár annak mi a hovatartozása?

Bobkó Csaba írta...

Nem számít, de ha ilyen nicked van, nem lepődhetsz meg, hogy felfigyelek rá. Semmi kifogásom az ellen, hogy meliyk nicknek milyen templomba járt a dédnagyapja... .-)
Abban tévedsz, ha engem a Vatikánnal azonosítasz, nem kutyán, nem macskám. Igaz, márcsak azért sem, mert tudtommal bevette az Ellenség, aminek van zsidó vonatkozása, de ne vedd magadra, ha nem inged. Jó pár kedvenc zsidó származású szerzőm van, de ők általában anticionisták és antisátánisták.

Névtelen írta...

Gyerekek - csak szerénységgel a vitátokhoz, olyan mint tulajdon jog nincs - van örökösödési jog amit már jefferson is leírt - birtoklod míg élsz utánna jogos örökösöd örököl - elévülhetetlen - benne van a mindenkori törvényben - a mostaniban is - én így gondolom és tudom... tehát nem eladható csak lemondasz birtoklási jogodról monjuk egy forintért - meg stb... a hold parcellázás után jön majd a MARS...

SZER-E-TETT

SPARI:...

Névtelen írta...

Kedves névtelen ami nem a tulajdonod azt jelenti nem a te tulajdonod - tehát az azzal tett spekuláció és fondorlat érvénytelen - mert az örökösödösödé - tehát el nem adható nem terhelhető meg stb. mert a majdani megszülető örökös tisztán jön e világra - akik ezzel manipuláltak nem sokára ráfáznak azaz BUKTAK!

SZER-E-TETT

spari:....

Névtelen írta...

Kérlek ezt magyarázd el egy Eszterházy családnak vagy esetleg annak a parasztnak akinek elvették a földjét. Ha komolyan vesznek, akkor nem cserélnék veled :P

Névtelen írta...

Ez erdekes, de kerdeses merre mehetett volna tovabb a fejlodes. Az abszolut monarchiak kiuresedtek ideologiailag es ide benyomultak a szabadkomuvesek. A radikalis nemzeti mozgalmaknak is csak negativ celjeik voltak( "szabadsag ettol-attol"), de jovokoncepciojuk nem volt. Az biztos, hogy Szechenyi latta a radikalizmus.ilyesfajta veszelyeit es 1867 utan "elegge mocskos modon" folytattak a reformkort.

Bobkó Csaba írta...

Milyen abszolút monarchiák? Nálunk például nem volt olyan, de Lengyelországban sem az 1831-es felkelésig. A lázadások illuminátus szervezői érték el, hogy az uralkodók a bomlasztó mozgalmakra adott elkeseredett válaszként önkényuralmat vezettek be. Reménytelen volt, a Romlás megállíthatatlan volt, de legalább próbálták akadályozni a nihilisták hatalomátvételét.

Ábel írta...

A Habsburg uralkodók nem az ellenséget szolgálták? Nekem úgy tűnik, Te is így gondolod. Akkor mért véded a labancokat, akik a magyarrontó Habsburgokat védték? Ez nekem nem áll össze.
Egyébként lehet tudni, hogy kik voltak a labancok: azok a családok, akik azután a XX. sz. elejéig a legnagyobb földbirtokosok lettek: Esterházyak, Nádasdyak stb.

Bobkó Csaba írta...

Nem. A Habsburg uralkodók a saját érdekeiket szolgálták, ami meglepőnek tűnő módon túlnyomórészt egybeesett a magyar nemzet érdekeivel. Ez csak azért tűnik meglepőnek, mert a világszétverő erőket szolgáló propaganda évszázadok óta sulykolja a hazai agyakba a Habsburg-démonizáló hamis történelemképet. Az évszázados csapdákból csak úgy mászhatunk ki, ha nem vagyunk hajlandók a beetetésünkre szánt propaganda torzításán át nézni a történelmet, hanem a tények érdekelnek minket és egyetlen iránytűnk a nemzeti érdek. A Habsburgok nem voltak úgy általában magyarrontók és a labancok olyan magyarok voltak, akik ezt akkor is így gondolták. A labancok között a közlegényektől a grófi, hercegi családokig mindenféle rendű és rangú akadt, természetesen nyilván az alacsonyabb rangúak voltak többségben. Nagyon jellemző, hogy Mária teréziát olyan egyöntetűen támogatta a magyar nemesség szinte pár évvel a kurucdúlások befejeződése után: Rákóczi emlékezete akkor megérdemelten nagyon rossz volt, közutálatnak örvendett. Az 19. századi hamisítások visszavetítése, mintha a magyar nemzet mindig olyan legendás hősének tartotta volna.
A főleg a nyugaton képzett, szabadkőmúves lelkészek által vezetett protestánsok által erőltetett kuruc-mítosz és GHabsburg-démonizálás tragikus eredménye volt, hogy Trianon előtt egy perccel magunk zavartuk el királyunkat, akinek személye, nemzetisége teljesen érdektelen, viszont hivatala megtestesítette az ország területi integritását. 1848 március 15-je és 49 debreceni trónfosztása , a korona kidobása a címerből is ebbe az irányba mutatott. Petőfi nyíltan leírta, hogy ő Mátyás királyt, vagy az Árpád-házi Kun Lászlót is egyformán utálja a Habsburgokkal, soha nem szidta a Habsburgokat, hanem a királyokat, akik soknemzetiségű akkori országunk megbonthatatlanságát jelentették.
Ha nickneved székely voltodra utal, jelzem, hogy készülök idézni Szádeczky-Kardoss múvéből legalább két részt, a János Zsigmond alatti székelysanyargatásról, jobbágysorba kényszerítésről, és a mádéfalvi veszedelemről. Az erdélyi, magyar nemzetiségű fejedelmek elképesztő harácsolásai, népnyúzásai, birtokhalmozásai elképzelhetetlenek voltak a kor Habsburg Magyar Királysága területén! Kiemélt tekintettel a Rákócziakra.
A Mádéfalvi veszedelem leírása is jelzi, hogy a kurucos propagandával önérdekük ellen hergelték a székelyeket, a Habsburg királynő terve egybeesett a nemzeti érdekkel. De erről majd később. Addig a közelgő március 1. miatt a 48-as nagy átverésünk lesz napirenden.

Névtelen írta...

Utána néztem néhány dolognak. Nem felel meg a valóságnak az, hogy Kazinczy levelezésében Weisshauptot emlegeti. Sem a leveleiben, sem egyéb írásában nem szerepel, sehol sem. Tehát azt sugallni, hogy - akár hallgatólagosan - egy húron pendült ezzel a sötét lelkű szélhámossal, teljességgel alaptalan. A rendelkezésünkre álló anyag inkább azt mutatja, hogy Kazinczy egyáltalán nem tudott róla. Tehát ez az "árukapcsolás" nem állja meg a helyét.

Bobkó Csaba írta...

http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/100941/8/PE_Szovegek.pdf

"KAZINCZY FERENC MŰVEI"
84. oldal: "Rothasztó forró-betegségem. Kassán, 1789. Juniusban."

Betegsége idején látott lázálmait sorolja fel, a "Gondoltt Phantásiák" között ezt is a 12. szám alatt:

"Gyalog mentem eggy kedves Companiában
a’ –– Weishaupt látására; ’s kotsin, de véghetetlen nagy hőségben és el-gyengűléssel
Londonba, képeket venni, mellyet én Lintzel tévesztettem-el."

Tehát maga Kazinczy bizonyította, hogy egyrészt természetesen tudta, kicsoda Weishaupt, másrészt eléggé foglalkoztathatta a személye, ha beteg lázálmában róla fantáziált és végül nem valami negatív, elítélő összefüggésben említi a nevét, hanem olyanban, mint aki elég érdekes ahhoz, hogy érdemes látni. Netán "elzarándokolni hozzá"???
Akik kicsit is utánanéznek Kazinczy kapcsolatrendszerének, azokban fel sem merülhet ilyen naív gondolat, hogy épp ő ne tudta volna, ki volt Weishaupt, amikor Kazinczy személyes kapcsolata az ismert bécsi illuminátusokkal jól dokumentált.
Az külön pikáns a fantáziálás kapcsán, hogy az évszám 1789, a Nagy Forradalom éve, nem zárom ki, hogy van is valami rejtjelezett célzás ebben a beavatottaknak...

Bobkó Csaba írta...

dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/101325/1/KazLev02.pdf

52.old: 307. levél. Kazinczy - Aranka Györgynek 1790

"Eggy Consiliarius Budán 1787-ben nékem eggy skatulyát ád kezembe, ki-nyitom, 36 kötényt találtam benne, majd fekete, majd veres, majd zöld, majd sárga, majd fejér pántlikával.
Beszéllgetek, úgy szőll, mintha ő építette volna a Salamon Templomát, és még is —. Hallottál é valamit az Illuminatusok felől?
Ezek az emberek Bécsben is dolgoznak, még pedig nagyon. Az ő tzélok a' mennyire sejdíthetem, (mert hogy én soha sem vétettem fel közzéjek, arról esküszöm néked a Mindenható Építő Mester előtt!)
volt evertere superstitionem, opprimere Tyrannismum, benefacere. —
Nem ez é az élet leg-édesebb boldogsága?"

Gyanús ez a kéretlen nagy esküdözés... Ahhoz képest, hogy ennyire tagadja, egész határozottan "sejti", mi az illuminátusok célja és a lehető legjobb véleménnyel van róla.

Névtelen írta...

Az, hogy Weishaupt említése szerepel a kritikai kiadásban, amiben az összes szöveg-változatot és jegyzetet feldolgoztak (a korábbi, nagyközönségnek szánt Kazinczy - szövegben nincs benne) engem nem győz meg arról, hogy egy húron pendült vele Kazinczy.
Ha tegnap vagy ma valakinek az írásában Sztalin megemlítve szerepel, attól még nem mondhatják róla 200 év múltán, hogy az illető sztalinista volt.
Magyarországon a páholyok működését 1785-ben betiltották. Kazinczynak 1,5 éve volt arra, hogy kőművesként tevékenykedjen, több nem. Úgy gondolom, hogy ezek alapján nem szabad eltúlozni az ő kőműves ténykedését, mert az csupán feltételezéseken és fantáziáláson alapul.

Bobkó Csaba írta...

II. József nem tiltotta be a páholyokat, csak korlátozta a számukat és erősebb kormányzati ellenőrzés alá vonta őket. Bár ez nem egyértelmű, hogy a kormányzat volt-e nagyobb szabadkőműves ellenőrés alatt, vagy fordítva... A betiltás csak I. Ferenc alatt jött el, 1795-ben, tíz évvel később, tehát Kazinczynak nem 1,5 év jutott a legális vakolásra. Nem csak megemlíti Weishauptot, hanem a leghevesebben dicséri az illuminátusokat és ugyanakkor kéretlenül esküdözik, hogy nem lépett be hozzájuk. (mivel addigra be vannak tiltva)
Kazinczy szabadkőműves tevékenységét nehéz lenne eltúlozni, szerintem a bejegyzésben idézett Szigeti Csaba se túloz, amikor azt írja, hogy nem tudja őt elképzelni a páholyok világa nélkül. Hogy nagyon is központi figurája volt a hazai vakolásnak, azt bizonyítja, hogy kiadott egy saját szerkesztésű szabadkőműves "kátét", szertartáskönyvet, ami nyilván nem a vakolással csak egészen kicsit érintkezésbe került adeptusok tevékenysége volt:

http://www.irodalomtortenet.hu/pdf/IT_2009-4.pdf

MISKOLCZY AMBRUS: Kazinczy Ferenc szabadkőműves kátéja

Egyébként, kedves Névtelen, érdemes nicket választanod, hogy meg lehessen különböztetni más névtelen hozzászólóktól és el kellene döntened, mi a vitában a célod. Csak öncélú szerecsenmosdatás-e, ahol a tényeket igyekszel bagatellizálni, mert ellentétesek a "nemzeti hős" szentkultuszával, vagy hajlandó vagy a tények alapján a kultuszt felülvizsgálni?

Névtelen írta...

Azt szeretném, ha a tények alapján árnyaltabb véleményt fogalmaznánk meg Kazinczyval kapcsolatban. Az egykori és mai szabadkőművesség egybemosása, egyoldalú hangsúlyozással, szóhasználattal, apró csúsztatásokkal, nem segít ebben. Nem vonom kétségbe azt, hogy Kazinczy szabadkőműves volt, sőt,tisztséget viselt az "Erényes Cosmopolitához" címzett páholyban, de tisztázni kell azt, hogy nagy különbség volt az akkori és a későbbi, még inkább a mai szabadkőművesség között.
Arra, hogy mennyire szabadon "vakolhattak" 1,5 év után, idézem: "...1795 júniusában Ferenc császár rendelkezésére az egész államban minden szabadkőműves páholyt betiltottak...szabadkőműves állami hivatalnokok ellen eljárások indultak..." (Jászberényi J.: A Mo-i szabadkőművesség története. Bp.2005. 69.p.)
Ha Kazinczyt úgy festjük le, hogy nyakig benne volt a "vakolásban", hogyan magyarázzuk azt, hogy érett fejjel nosztalgiázva a kőmívesekről, kéri a kőműves kátét a barátjától és kiderül az álmodozásaiból, hogy
fogalma sincs a valódi kőművesség lényegéről??? (Levele Széphalomból 1814-ben Páóczi-Horváth Ádámnak.)

Bobkó Csaba írta...

Az általam hivatkozott Miskolczy Ambrus-féle publikáció már önmagában is válasz e védelmező felvetések zömére. Kazinczy 1784-ben lépett be a miskolci páholyba. A végleges betiltás 1795-ben következik be, tehát LEGÁLISAN elvileg kb. 11 évig lehetett Kazinczy szabadkőműves. Csakhogy ugyanitt kiderül az is, mennyire vették komolyan a tiltásokat a szabadkőművesek:

"1786-ban – II. József parancsa nyomán – hivatalosan meg kellett szűnnie ennek a szellemi műhelynek. A császár ugyanis csak a tartományi központokban engedélyezte szabadkőműves páholy működését, és azt is szoros állami felügyelet alatt. Így már csak titokban működhetett a miskolci páholy,
amíg aztán 1788-ban végleg feloszlatták.9"

Eleve olyan emberről beszélünk, akit halálra jtéltek és kegyelemből 7 évet ült várfogságban illegális államellenes szervezkedésben való részvételért, a Nagy Francia Mészárszék forradalmárainak elvtársaként, mennyire volt fontos egy ilyennek a törvények betartása? Ellenben a fogság megtanította még jobban titkolózni és álcázni, mint addig.
HOgy fogalma se volt a valódi kőművesség lényegéről???

„Nem tudom, mennyire hatottál a Kőmíves ség
grádicsain: tudod pedig, hogy itt a felsőbb grádicson lévő az alsóbb grádicson lévőt azon grádicsokra nézve, amelyeken ez véle nincs, profanusnak tartozik nézni. Én tehát vaktában nem szólok, mert a Kőmívesség előttem szent. Hogy egy [lózsi]ban [azaz: »páholyban«] harmadik személyt viseltem, azt mondhatom;
de azt is mondhatom, hogy nékem a három angliai grádusomnál, mely inas, legény, mester, több nincs és nem is lesz könnyen. Historice sok grádusokat esmerek, de reájok nem vágyok."

Egyrészt elismeri, hogy sokat tud a vakolásról, másrészt elárulja, hogy ez a titkostársasági kultúra Miskolczy szóhasználatával ellentétben nevének megfelelően (TITKOS!) nem lehet demokratikus, hiszen az alsóbb fokozatokon levők számára titok, amit feljebb tudhatnak, hisz épp így hagyták magukat többen a vérpadra is jutni, nem tudva, milyen célok felé irányítja őket Martinovics.
És végül még itt is hazudik Kazinczy, hiszen mégis belépett a három említett fokozaton túli rózsakeresztes fokozatokba:

"Keserűen is írta ugyancsak Arankának még 1790 januárjában, miután „a Fejedelem rendelése gátlást vetett barátságos öszve-gyűléseinknek. Azóta munka és (páholy) nélkül vagyok.”10 Valójában közben mégis volt páholya. Sőt, több is. Kassán tagja lett a Rózsa rendnek, amely a rózsakeresztes mozgalom mellékhajtása volt. A rózsakeresztes mozgalom és a szabadkőművesség nem azonos, de olykor összefonódtak. Rózsakeresztesnek csak a szabadkőművesség harmadik, ún. skót fokozata után vették fel a jelentkezőket.11 Amikor Kazinczy a „historice” ismert „sok grádus”-ról írt, akkor egyben már elhatárolta magát a rózsakeresztesektől."

Tehát gátlástalanul hazudik, ha úgy látja jónak - ez érthető, hisz elég volt egyszer a börtön.

Azonban vessük össze mindezt azzal, amit Weishaupt írt programjában a szabadkőművesség, mint infrastruktúra felhasználásáról felforgató rendjük megtelepítésének eszközeként egy adott országban, vagy , ha valahol a szabadkőművesség nincs jelen, egy irodalmi, vagy tudós társaság ilyen célra használhatóságáról.
Kazinczy mindezekben volt sokáig fontos központi szervező figura.

Névtelen írta...

Nem egyformán és egyformának látjuk Kazinczy erkölcsi személyiségét.
11 évig semmiképpen sem lehetett szk - ahogy ez a fönti idézetekből kiderül. A szk-re vonatkozó korlátozó intézkedések már az ő beavatásának évében (1784) megjelentek,a továbbiak egy év múlva és azután. Nincs adatom arra, hogy illegálisan és titokban működött volna a miskolci lózsiban 1788-ig. A személyes jelenléte azért is kérdéses ott, mert 1786-tól fél évtizeden át 5 bécsi útjára került sor.
A szk "grádicsairól" szóló idézet azt mutatja, hogy megvannak a szükséges ismeretei, de neki egészen más elképzelése van a szk-ről, mint a kitalálóinak, nem beszélve a Weishauptékról!
A szk testvéreknek milyen véleménye lehetett arról a Kazinczyról, aki javasolta - akkor(!)-, hogy a lózsi közös nyelve ne a német vagy a latin, hanem a magyar legyen?
Ismerjük Kazinczy "rózsakeresztes" programját,sőt, néhány olvasóköri előadását is. Ezeknek semmi közük a szk-hez. Ma irodalmi felolvasó esteknek neveznénk őket, melyeken Kazinczy kedvenc klasszikus, görög, latin és német szerzői és témái szerepeltek. Egyébként 1798-ban az olvasóköröket is betiltották.
Nem feledhetjük, hogy a jakobinus összeesküvést azonosították a szk tevékenységgel. Kazinczyt voltaképpen a semmiért ítélték halálra kétszer, nem törvényszegésért. (Azért kétszer, mert a meghatározatlan idejű börtön is a biztos halált jelentette azokban a börtönökben.) Mint elítéltet, a szabadulása után kizárták a közéletből. Ha az a szk lett volna, amilyenek beállítja Csaba, akkor abaúji főispánként, titkos udvari tanácsosként vagy birodalmi miniszterként ért volna véget a pályafutása. Ehelyett, belső száműzetésben gazdálkodhatott a birtokán, ami a tisztes szegénységhez sem volt mindig elég.

Bobkó Csaba írta...

A modern nacionalizmus egy alapvető illuminátus-felforgató szellemi termék, pusztító fegyver. Egyik fő propagálója a korban az illuminátus Herder, akire Kazincziék sokat hivatkoznak. E szellemben uszították a jakobinus szervezkedés résztvevői egyrészt a két szervezet tagjait is egymás ellen osztályalapon, a magyarországi magyarokat a németség ellen és a nemzetiségeket a magyarok ellen nemzetiségi, nacionalista alapon. Jellemző, hogy a Marseillaise szövegét több magyarországi nemzetiség nyelvére is lefordították, ugyanabban a műhelyben, de a szlovák változatnak már magyarellenes élt adtak, míg a magyarnak természetesen kurucosat. Ezek a felforgatók semmi jót nem akartak hazánk akkori lakosainak. Kazinczy közéjük tartozott. Az olvasóköröket is említi Weishaupt, mint szervezeti eszközüket...
Egyébként is elég furcsán magyarosított Kazinczy, miközben a magyar nyelvet meg igyekezett minél inkább "nyugatosítani", idéztem Váczitól.

Névtelen írta...

Nem vonom kétségbe egy pillanatig sem Weishaupték ténykedésének felforgató jellegét.
Viszont állítom, hogy Kazinczy nem tartozott közéjük. Herdert éppen úgy emlegeti, mint hamis prófétát, akinek nála nincs hitele. Kazinczy a legkevésbé vádolható azzal, hogy a magyarság és a nemzetiségek ellentéteit élezte volna.
A fogság utáni Kazinczynak nem volt lehetősége szk tevékenységet folytatni, még kevésbé jakobinust. De a közéletben sem tölthetett be semmilyen tisztséget. Amit a nemzetéért tehetett, azt nyelvműveléssel, kultúra-szervezéssel, irodalommal tehette.
Neki volt már "ablaka" a világirodalomra, szerette volna annak a legfontosabb értékeit magyarrá tenni. Ezt akkor próbálta, amikor Bécs nem tartotta alkalmasnak a magyar nyelvet sem a közéleti, sem az irodalmi használatra és a még hivatalos latint németre kívánta cserélni.
A nyelvújítást nem Kazinczy kezdte egyedül, hanem szinte valamennyi, irodalmár kortársa. A magyar nyelv kidobta magából a hozzá nem illeszkedő, kitalált szavakat,viszont megmaradtak a használatban azok a kifejezések, melyek a szellemének megfelelőek voltak és szervesen bele tudtak épülni. Akik a nyelvújítókat ma bírálják, azon a nyelven teszik, amit részben a nyelvújítók teremtettek meg.

Bobkó Csaba írta...

A hivatalos latint németre cserélni II. József próbálta meg, de az még Kazinczy bebörtönzése előtt volt, amikor ő maga is annyi protestánshoz hasonlóan örömmel szolgálta hivatalnokként "felvilágosult"
"reformdiktátort", akinek tiszteletére még páholyt is elneveztek a felforgatók (A Koronás Reményhez). Ferenc király idején fel sem merült a latin lecserélése. Hogy "Bécs" ne tartotta volna alkalmasnak a magyar nyelvet az irodalmi használatra, annak felvetése is a szokott protestáns démonizálás vonulatába tartozó nevetséges állítás, a király, vagy a kormányzat nyilvánvalóan nem szabta meg, hogy az irodalom milyen nyelven működjön, az ország, a birodalom minden nyelvén lehetett írni, a cenzúra ezek mindegyikén egyaránt a közérdeket igyekezett védelmezni.
A bejegyzésben idézem, hogy a haladár-felforgató közeg beavatott tagjai, pl. Krúdy egyértelmúen álcázott harci fegyvernek tartották a nyelvújjtást, az irodalomszervezést, összhangban az illuminátus programmal. Természetesen Kazinczyék előtt is írtak magyarul és valahogy megoldották a problémákat.
Az igaz, hogy ma már a nyelvújítókat bírálni is csak az ő újításaik felhasználásával tudjuk, ezek egy része épp elég káros.

Névtelen írta...

A magyar nyelv közéleti és irodalmi használatáért hosszú éveken át tartott a küzdelem. Kazinczy megérhette, hogy az országgyűlés a latin mellett a magyart is elkezdje használni (1826). Tény, hogy Bécs íratta ki azt a pályázatot, aminek az volt a célja, hogy bizonyítsa a magyar nyelv közéleti és irodalmi alkalmatlanságát, s aminek az eredményét végül nem hirdették ki. (Többek között Kazinczy remek - magyar nyelvet védelmező - tanulmánya miatt.) (Tübingai pályamű, 1808.) Ez nem "démonizált" tény.
Kazinczy valóban jozefinista volt, mert az újításoktól saját reform-elképzeléseinek megvalósulását várta. Idealistaként sem adta fel azonban az elveit, amikért hallatlan munkabírással és kitartással küzdött. Sem a jozefinizmusnak, sem a szk eszmevilágnak nem rendelte alá magát szolgaian, hanem azokat próbálta elképzeléseinek a szolgálatába állítani.
Való igaz, hogy a magyar nyelven kezdettől csodát tehettek a talentumos használói. Aki viszont olvassa Kazinczynak és kortársainak magyar nyelvét, annak számára nem képezi vita tárgyát a nyelvújítás szükségessége, ami Kazinczyék nélkül is előbb-utóbb megtörtént volna (hiszen folyamatosan történt és történik) és amin valamennyi európai nyelv - úgy a klasszikusok, mint a modernek - átesett.
A magyar nyelvet nem kell félteni, különösen Kazinczyék nyelvújításától nem: ami káros volt belőle, már eltűnt a történelem süllyesztőjében. Ma más, sokkal nagyobb veszedelmek fenyegetik.
Az irodalomszervezés, nyelvújítás az illuminátus programot nélkülözve volt eszköz Kazinczyék kezében, ahogy előttük és utánuk is folyamatosan, nálunk hagyományosan a nemzetnek elkötelezett irodalmárok kezében.

Bobkó Csaba írta...

Kazinczytól Toldyig, és persze még tovább feltűnő egy diktátorkodás az irodalomban. Mindenki írhatott, amit akart, de ha nem igazodott a titkos háttérhatalommal kapcsolatort tartó Főnökséghez, ami nem éppen a hivatalos hatalom volt, hanem azt gyűlölő körök, akkor az íróasztalfióknak írt. Ez is világosan egybeesik az illuminátus programmal. Az ő eszméiket propagáló írókat futtatják, a többit el kell hallgattatni.

"De Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörûkõnek a kardra. Néha úgy tûnik fel a szereplése, mintha nem volna egyéb, mint az erõtlenedõ remete hangja a magyar mitológiai erdõbõl, máskor az ötvenesztendõs és vezérségét fáradtan viselõ fejedelemnek a kijelölt trón örököse, minden esetben õ az a megbízható ifjú barát, akinek karjában szívesen fogódznak séta közben a már haladozó vállú, de ideáljaikért mindvégig küzdõ férfiak. Egyszer famulus, aki tanítója diktandójára sastollat hegyez a régi baráti penna helyett, hogy a mesterét kötekedõ kedvében, igazságtevésében, bírói ítélet mondásában is híven kövesse, pedig olyan hívek felett kell bírálatot mondani, mint a holt Csokonai és a vérmes Berzsenyi,"

Ez a zsarnokoskodás az irodalom felett olyan dicséretes ???

Névtelen írta...

Nem gondolom, hogy az irodalom minden irányítója egyben diktátor és zsarnok lett volna. Kazinczy egy ideig kétségtelenül betöltötte az irodalmi vezér szerepét.De csupán egy ideig. Irodalomesztétikai ízlését és elveit sokan nem osztották a kortársai közül és ezek nagy részét az utókor sem igazolhatja. De azt, hogy mindezt egy háttérhatalom parancsára cselekedte volna, azt anakronisztikusnak tartom. A 19. szd. első két évtizedében, amikor irodalmi viták főszereplője, ennek kézzel fogható bizonyságait adja. (Egy háttérhatalom Weishauptja egészen más elveket és magatartást követett volna.)
Összegezve: amíg irodalmi vezér volt és azután is, sokan kaptak tőle bátorítást, biztatást és egy időszakban valóban fölnézhetett rá az irodalmi elitünknek csaknem az egésze.

Bobkó Csaba írta...

Az egész korszak irodalmi-tudományos szervezőmunkája a Forradalmat készíti elő, 48-at, amiben Marx várta Bécsben Kossuth csapatait és dühöngött, hogy az elszúrta. Petőfi dühöngő sátánista versei is annak a fának a gyümölcsei, amit még Kazinczyék ápolgattak csemeteként. Irodalmi elitünk csupa felforgatóból állt. Aki ellenük beszélt, annak ma nevét se ismerik, pedig voltak ilyenek.

Névtelen írta...

Magyar földön az irodalomnak mindig nagyobb politikai jelentősége volt, mint másutt, mert a hazai prófétáink rendszerint nem a közéleti fórumokon, hanem írásaikkal mondhatták ki azt, ami a nemzet számára a legfontosabb volt.
Kazinczy botladozó, gyarló ember volt, mint mi is mindannyian, kivétel nélkül. Joggal lehet bírálni, amiért belépett a szabadkőművesek közé, amiért jozefinista volt, amiért az "ízlésdiktátor" arcát is megmutatta, stb. De igazságtalanok vagyunk vele szemben, ha egy kalap alá vesszük a Weishaupt -féle felforgatókkal, ha egybemossuk a szabadkőművesség - akkor még nem is létező - legsötétebb irányzatainak az ügynökeivel és nem teszünk különbséget korszakonként szabadkőművesség és szabadkőművesség között és nem vizsgáljuk meg, hogy Kazinczy hogyan kívánta - igaz, hogy naiv módon - a saját, nemes céljainak a szolgálatába állítani. Kazinczy jobb megismerése kizárja azt, hogy egy lapon emlegessék egy Martinovics nevű förmedvénnyel vagy, hogy Weishaupt-tanítványt lássanak benne. A korabeli viszonyok jobb megismerése pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy a családja nem illuminátusnak képeztette a pataki Kollégiumban, hanem a protestáns rendek képviselőjének szánták a bécsi udvarban, aminek megvolt a reális esélye. Tartozunk a történelmi igazságnak azzal, hogy a hajmeresztően valótlan állításokat helyreigazítsuk.

Bobkó Csaba írta...

Kedves Névtelen, mégiscsak érdemes lenne nicknevet választanod... Bár így is sejthető a háttered.
Hajmeresztőek lehetnek egyes állításaim, ahogy számomra is hajmeresztő tények derülnek ki. De hogy valótlanok lennének, azt bizonyítani is kell, a tekintély"érvek" ide kevesek lesznek. A pataki kollégium e korban természetesen egy forradalmárképző, amivel még dicsekszenek is propagandistái. A tanári kar kollektíven vakolt. Erről tervezek is néhány bejegyzést a "védőszent" Comeniussal együtt, aki maga a modern kori európai vakolás egyik ősatyja, amellett, hogy a "Népek Mészárosa" volt, nem utolsósorban a magyaroké. Ilyen iskolában könnyen válhatott valaki illuminátussá.

Névtelen írta...

Hol kezdődik az illuminátus felforgatás szerinted ? Meddig kell visszamenni? A templomos lovagokig vagy a salamoni templom építőihez? A korszakolás nélküli egybemosásnál a nézetazonosságra szoktak hivatkozni. Vegyünk egy példát: a keresztyénység 2000 éve ugyanazokat az elveket vallja. De ha a különböző korok keresztyén embereit egymás mellé tesszük, azt látjuk, hogy értékrendjükben, erkölcsi magatartásukban rendkívüli mértékben különböznek egymástól. (Pl. az üldözött őskeresztyének hitvalló mártírjai nehezen mérhetők a konstantini keresztyének vallásgyakorlóihoz; a középkori keresztyén tanok jegyében még hadseregek indultak meg - ez a 17. századtól kezdődően ilyesmi már el sem képzelhető, miként az sem, hogy egy pápa a hadai élén, karddal kaszabolja az ellent, stb.)
Ezért nem tehetünk egyenlőségjelet a 18. századi és a mai szabadkőmívesség közé, visszavetítve Kazinczyékra az elfajzott felforgatók minden gazemberségét. Mert amikor ezt tesszük, nemcsak Kazinczyt gyalázzuk le alaptalanul és igaztalanul, hanem a köznemesség színe-javától kezdve a főnemeseken át a királyi család tagjáig mindazokat, akik a szabadkőművességben megfelelő eszközt láttak politikai céljaik elérésére. Persze, tévedtek, de miért nem érthetjük ezt meg, hiszen a kőmívesek még ma is jó szándékú emberek tömegeit tévesztik meg. Kazinczy és nemzedéke nem érdemli a legyalázást - ezért emelünk szót értük.

Bobkó Csaba írta...

Bizonyos dolgok tisztázásához érdemes visszamenni egészen a korai gnosztikusokig, a kereszténység születéséig, vagy akár a judaizmus születéséig, illetve a felforgató célú titkostársasági technika gyökereiig az ókorba, és kiemelten érdemes a modern kori politikai felforgatás megértéséhez tanulmányozni a középkori eretnekmozgalmakat és a korai, illetve a szorosan vett reformáció történetét.
Azonban pl. Kazinczy személyének értékeléséhez valóban érdemesebb egy szűkebb időszakra fókuszálni, kiemelten például fel kell tenni két kérdést. Az egyik, hogy az illuminátus rend, ami persze ömnagában is csak egy átmeneti szervezeti kerete egy időben és térben átfogóbb gonosz célú, felforgató trendnek, jelen volt-e Magyarországon és ha igen, kik, milyen szervezetek képviselték. Ha a válasz nemleges lenne valaki részéről, indokolja meg, miért pont hazánkat hagyták volna ki Európának földrajzilag eléggé a közepe táján.
A másik kérdés ezzel összefüggően hogy milyen volt az összefüggés az illuminátusok (és a mögöttük álló átfogóbb világromboló felforgatás) és 1848 összeurópai, sőt lényegében világforradalmi hulláma között. Mert hogy a magyar jakobinusok korától a 19. század közepéig terjedő irodalmi-tudományos-nylvi-politikai mozgalmak közül mindaz, amire ma büszkének szokás lennünk, és amikben a maga korában egy ideig központi szerepe volt Kazinczynak is, lényegében konszenzus szerint 48 forradalmának előkészítője volt. Kazinczyt sem értékelhetjük reálisan annak eldöntése nélkül, hogy a tények ismeretében, a többévszázados, a protestantizmussal (mint eszközzel!) összefonódó demagóg propagandát felülvizsgálva továbbra is büszkék vagyunk-e a 48-as forradalomra, annak magyar résztvevőire, hogy a magyar (összmagyar, tehát a nemzetiségeket beleértve) nemzeti érdekkel összhangban állónak, vagy azzal ellentétesnek tartjuk-e a világforradalomban való részvételünket. Vagy nézhetjük a nemzeti szemponton felülemelkedve, mint emberek: az emberiségnek használt, vagy ártott a forradalom, aminek előkészítője volt az előző bő fél évszázad magyar "progressziója"? HA annyira megvetjók az illuminátusokat, tudnunk kell felmutatni, mi minden volt az ő művűk (is) a történelemben. A főtéri szobrok

"Magyar földön az irodalomnak mindig nagyobb politikai jelentősége volt, mint másutt, mert a hazai prófétáink rendszerint nem a közéleti fórumokon, hanem írásaikkal mondhatták ki azt, ami a nemzet számára a legfontosabb volt."

Természetesen ez nem volt magyar sajátosság, továbbá ki dönti el, hogy mi a nemzet számára a legfontosabb, meg hogy ki a "próféta" és ki a szélhámos, vagy az okkult felforgató? Ezt leginkább Petőfi versei kapcsán boncolgatom, eddigi és tervezett bejegyzéseimben. A felforgató mozgalmak többezer éves történetében egy közös vonás, hogy a társadalom többségét megvető, utáló terroristák a többségre kényszerítik akaratukat és azt egyidejűleg közérdeknek hazudják. Akik pedig más véleményen voltak, azt a "szervezett" irodalom, sajtó, könyvkiadás, a tudatipar révén kiiktatták a köztudatból. Vagy nem is hagyták ismertté válni. Azokat például, akik szerint nemzetünknek nem állt érdekében az illuminátus forradalmakban részt venni.

Névtelen írta...

Nagyra becsülök minden olyan vállalkozást, ami a titkos társaságok leleplezésével foglalkozik és fölveszi a küzdelmet a történelemhamisítással szemben.
Ahogyan a keresztyénségét a különböző korok embere különféleképpen élte meg, a szabadkőművessége is (elnézést a profán párhuzamért) pusztán saját korából kérhető számon és nem vetíthető rá sem az elmúlt korszakok, sem az utána következők sara.
Kazinczy esetében nem vagyunk találgatásokra utalva, hanem őt magát idézhetjük: "Énnekem a kőmívesség oly társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a királyt és a legalatsonyabb rendű embert testvérének nézi; amelyben elfelejtkezik a világ esztelensége felől, s azt látván, hogy minden tagban egy a Lélek, ti. a jónak szeretete dolgozik, örömkönnyeket sír, amelyben ki-ki igyekszik embertársainak nyomorúságát aszerint, amint tehetsége megengedi, könnyíteni; amelyben ki-ki olvasni, tanulni, szerzetes atyjafiait munkái, írásai, példái által tanítani tartozik.."
Nyilvánvalóan naiv és idealista, de egyértelmű, hogy mire szeretné használni a szk-et.
Az irodalom azokban az országokban átpolitizált, amelyekben a nemzet szabadságát korlátozták. Fontos szerepe volt a forradalmak és szabadságharcok előkészítésében, de magyar földön minden szabadságharc alkotmányos szabadságharc - a történelmi magyar alkotmány alapján. Aki tehát idegenkezűséget kíván bizonyítani a kirobbantásuk körül, annak meg kell magyaráznia, hogy miként egyeztethető a magyar Szent Korona uralkodásával.

Bobkó Csaba írta...

Inkább az a meglepő, hogy mennyire ugyanaz a hozzáállása a bomlasztó erőknek a dolgokhoz gyakorlatilag évezredek óta. Megdöbbentő, hogy mennyire ugyanazokat a csontokat rágcsálják a nihilisták az ókor vége óta, mennyire ugyanazokat az emberi értlkeket és együttélési szabályokat támadják. És mivel folyamatról van szó, a felforgatókat igenis érdemes hosszabb történelmi keretbe helyezve szemlélni. Pl. Norman Cohn a középkori millenarista forradalmárok hozzáállásáát ki tudta mutatni a bolsevista és náci rezsimek alapelvei között is, teljes joggal, más kérdés, hogy "nem vette észre" ugyanezt a modern cionista mozgalomban, de hát senki se próféta a saját hazájában... (erről érdemes lesz alaposabban írni).
Kazinczy önvallomásait ugyanúgy, mint másokét alapszabályként forráskritikával kell kezelni. Hogy naív lett volna, azt nem mondanám. Tudta, hogy a felforgatást mézesmázos megtévesztésbe kell csomagolni, ahogy tudta ezt szinte minden elvtársa is, bár pl. Petőfi gyakran volt túl nyílt, ezért is kellett menekülnie a választások idején.
Kazinczy az illuminátus felforgatás két fő célpontját, a trónt és az oltárt démonizálja abban a vallomásában, amiben az illuminátusok mellett áll ki. Természetesen a vallás helyett "előítéletet", "babonát" ír, a világi hatalmat pedig zsarnokságként bélyegzi meg, csakhogy a forradalmárok mindig nagyobb zsarnokok, mint az általuk démonizált királyság, a REND képviselői.
Miért kellene bármilyen jó, emberbarát cél elősegítésére a szabadkőművességet, egy titkostársaságot használni, ahol definíció szerint nem tudhatják a tagok, hogy a felső vezetés mire használja őket? Az irodalom a modern korban mindenhol átpolitizált. A nemzet szabadságát korlátozták? Kik? Ki dönti el? Mi az a nemzet?

"magyar földön minden szabadságharc alkotmányos szabadságharc" Éppenhogy egy sem az, amit annak neveznek.

"Aki tehát idegenkezűséget kíván bizonyítani a kirobbantásuk körül," az hozza elő a tényeket. Épp ezt teszem itt. Nemsokára jön egy sorozat a huszitáktól a kurucokon át 48-ig és a bolsevikokig. Az idegenkezűség tényei a felszínen hevernek régóta, nálunk éppúgy, mint az angoloknál, franciáknál, németeknél, cseheknél, stb.
A Szentkoronára hivatkozni és "alkotmányos szabadságharcot" emlegetni elég groteszk, amikor tudjuk, hogy pl. Kossuth ezt a szent koronát kidobta a címerből, azért sutyiban a fejére próbálta, mielőtt elásta volna a határon több évre, hogy ott rohadjon.

Névtelen írta...

Kétségkívül kritikával kell olvasni minden Kazinczy - szöveget, annál is inkább, mivel tudatában volt annak, hogy a titkos rendőrség - legalább is egy időben - felbontogatja a leveleit.
Nem tudom, hogyan volt jozefinistaként a trón ellensége, mert akkor egyidejűleg anti-jozefinistának is kellett volna lennie. Az oltár ellenségét sem tudom látni benne, mert amikor a sátoraljaújhelyi református egyházközség főgondnoka volt, ugyanolyan buzgósággal járt el az egyház kisebb-nagyobb ügyeiben, mint az irodalomszervezési ügyekben.
Számomra magától értetődő és egyértelmű, hogy neki nem arra kell a titkos társaság, amire Weishauptnak.
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam (de lehet, hogy nem): - azt állítom, hogy valamennyi szabadságharcunk (Bocskai, Bethlen, Rákóczi, '48, '56) törvényes volt. (A jakobinus vagy a '19-es patkánylázadást nem tartom magyar ügynek.) Tehát az alkotmányos jogok sérelme miatt fogtak fegyvert a jogtipró hatalommal szemben. Furcsa volna azt magyarázni, hogy idegen ügynökök felforgatása azt célozta és érte el, hogy a Magyar Szent Korona uralkodását helyreállítsák az országban.
Utóbb arról olvastam egy tanulmányt, hogy Kossuth - a közhiedelemmel ellentétben - nem kívánta kivenni a címerből sem a Szent Koronát.

Bobkó Csaba írta...

A titkosrendőrség az államérdek és a közérdek szempontjából teljes joggal ellenőrizte a felforgató elemeket. A vakoló Habsburgok esetén egy jó kis játszma volt, hogy ki használ fel kit, de mivel az uralkodó a vakolóknak tetsző reformdiktatúrát gyakorolt, átmenetileg támogatták. A végcél azonban minden hagyományos földi és egyházi hatalom megdöntése volt. Kazinczy kettős élet keretében viselt református egyházi tisztséget, jellemző, hogy a vallást "babona" néven említi és a mindenható Építőmesterre esküszik, hogy nem volt illuminátus. Kossuth, bizonyára nem kívánta a koronát kidobni a címerből, csak éppen megtette... :-) Egyébként környezete egyértelműen republikaként emlegette az új államformát és Petőfi verseit se szükséges külön idézni. Nem volt ugyan petőfi politikailag tényező, azonban szellemileg a forradalom élcsapatához tartozott.
A Habsburg-ellenes felkelések említett vezetői lényegében mind sokkal nagyobb fokban sértették meg az alkotmányt, képviseltek jogtipró hatalmat, mint a bécsi kormányzat.
Természetesen 48 forradalmárai , köztük Kossuth is nagy elődként hivatkoztak a jakobinusokra.

Bobkó Csaba írta...

Hogy mennyire nem lehet elválasztani a jakobinusokat a "hazafias" keresztyén szellemi közegtől, melyben pl. Kossuth is nevelkedett:

http://www.zemplenimuzsa.hu/06_4/barcza.htm
"irodalomtörténészek (Juhász Géza, Julow Viktor) megállapították, legújabban Szabó Magda drámában népszerűsítette, hogy Csokonait nem a professzorok vaskalapossága miatt csapták ki a debreceni kollégiumból, hanem mert végignézte Martinovicsék lefejezését, és szimpatizált a jakobinus mozgalommal. Féltették az esetleges következményektől a várost, az iskolát. Nem adták át Csokonait a világi hatóságoknak, de csendben eltávolították, „nehogy baj legyen”. Patak pedig minden további nélkül nyíltan befogadta. Nem véletlen, hisz’ falai között jakobinus kör működött. Benda Kálmán ismertetett egy 1796-ból való, József nádorhoz küldött feljelentést. Eszerint Sárospatakon a diákok időnként összeülnek, forradalmi dalokat énekelnek, egymást republikánus atyámfiainak szólítják, összejöveteleiken a kivégzetteket magasztalják, és megemlékeznek a börtönben sínylődőkről. "

ugyanez máshol: http://srta.tirek.hu/data/attachments/2012/11/20/Kossuth.pdf

"A diákok időnként összegyűlnek – tudjuk meg egy titkosrendőri jelentésből –, magasztalják a kivégzetteket, a börtönben sínylődőkről megemlékeznek,
egymást „republikánus atyámfiai”-nak szólítják, köszönésük: éljen a szabadság."

Ekkor már a pataki diákok és oktatók tökéletesen tudhatták, hogy egy alattvalónak/polgárnak vajon a "zsarnokként" démonizált király uralma, vagy a "szabadság" nevében terrort gyakorló forradalmi rezsim alatt volt nagyobb esélye politikai kivégzetté válni...

Névtelen írta...

Bécs titkosrendőrsége azt ellenőrizte volna, akivel egyébként támogatták egymást?
Kazinczy a fogsága után egy szalmaszálat sem tudott keresztbe tenni a világi hatalom ellen, nemhogy megdönteni. Ha a vallásossága pusztán képmutatás,akkor alaposan túljátszotta a szerepét, amikor református katekizmust írt, imádságos könyvet, s ezen kívül bibliai kortörténetet tett le az asztalra és a teljes Szentírást a saját szavaival.
Abból, hogy a Habsburg-ellenes szabadságharcok vezérei mind jobban sértették az alkotmányt, mint az uralkodók, egy betűt sem tudok igaznak elfogadni: ez az állítás köszönő viszonyban sincs a történelmi igazsággal.
Úgy látom, néha olyan messzire vetjük a sulykot, hogy átesünk a ló másik oldalára. Így van ez Kazinczyval is: - a mai szabadkőművesek vele dicsekszenek először Magyarországon. A dicsekedésük alaptalan és jogtalan, mert Kazinczy kőmívessége minőségileg más, mint az övék. Azt is kimondhatjuk: Kazinczy nem volt mai értelemben vett szabadkőműves. Aki átesik a ló másik oldalára, az lényegében a kőművesekkel kerül közös platformra és ugyanúgy hamisít, mint ők.

Névtelen írta...

Az is érdekes, hogy amikor a Szent Korona átutazott Sárospatakon, ezek a kollégiumi diákok ünneplőbe öltözve, "Élen a magyar szabadság!" - felkiáltással üdvözölték. Merthogy az alkotmányos szabadság szimbólumát is látták benne.
Hol van még olyan forradalom, mint Magyarországon, ahol március idusán, az ifjak, Táncsics és a Talpra magyar! után az országgyűlés küldöttsége a feliratával Bécsbe utazik a királyhoz? Ez tökéletesen alkotmányos "forradalom", amit a nemzet és az uralkodó együtt (!!!) csinál - egy darabig.

Bobkó Csaba írta...

Pedig a szaktörténészek tanulmányai már a 19. század óta közhelyként emlegetik, hogy Erdélyben pl. a Rákócziak fejedelemsége idején a rendeknek semmi tényleges beleszólása nem volt az államügyekbe, nem voltak "rendi szabadságjogok", ilyenekre hivatkozva csak a Királyságba jártak át a fejedelmek pápistákat gyilkolni. I. Rákóczi György még saját párthívét is fej- és jószágvesztési perbe fogatta, ha fájt a foga a birtokára, és uralma idején megsokszorozta birtokait az alattvalóitól elkobzott birtokokkal. Ilyesmivel a Habsburgokat vádolja alaptalanul a protestáns történetírás.

Bobkó Csaba írta...

A protestáns Jókai az "És mégis mozog a föld" c. regényében a debreceni kollégium diákjai közé helyezi a "Csittvári krónika" sztoriját, amiben a haladár jakobinus diákok a Szentkoronát becsmérlik, ami persze tipikus illuminátus téma. Az irodalomtörténészek szerint a regényben bemutatott diákfolklór Jókai (és Petőfi!) saját iskolájának, a pápai evangélikus gimnáziumnak a hagyományai közé tartozott, de van okunk feltételezni, hogy a kifelé mutatott álcával ellentétben a radikális felforgató protestáns élcsapat igazi érzelmeit a korona iránt ez tükrözi. Hisz ezért szólították egymást republikánus atyámfiának.

Névtelen írta...

Akkor viszont nehezen tudjuk megmagyarázni, hogy miért éppen pataki tanárok írták az első komoly tanulmányokat a Magyar Szent Koronáról? Kazinczy miért vállalta, hogy személyesen áll díszőrséget a Szent Korona mellett? Ezek a megnyilvánulások nem illenek a fönti képbe.
Úgy gondolom, hogy a felforgatással bélyegzett diáktársadalom inkább képviselte a nemzet óhajtásait, mint az az idegenszívű hatalom, amely nem ismerte, nem értette a magyarságot és félt tőle. Melyik fiatal nemzedék az, amelyik egy bizonyos ideig nem forradalmi a maga módján ?

Tibor Kiss írta...

Ezzel kapcsolatban van kérdésem:
"Széchenyit minimum naivnak tartom, az apja lelkes szabadkőműves volt, CZike László szerint ő maga is. Az Akadémia létrehozása része volt az illuminátus tervnek. A Hitel követelésével (miközben volt hitelélet már akkoriban az országban) Széchenyi a magyar tulajdon idegen karvalytőke kezébe kerülését sürgette, ha ezt nem vette észre, hülye volt."

Bárki gondolhatja - mint én is - hogy Széchenyi szellemisége (állítólag akkor az ország legnagyobb földesura és bizonyára pénz-hitelező is lehetett volna) propaganda hiányában alul maradt más "befektetői körökkel" szemben.
Csak ilyen "óriás-eszmék" maradtak ránk: "Azé a föld, Aki megműveli"

Korai halála magyarázható volna ezzel a csalódottságával.

Egyetlen eszményt sem lehet megvédeni a politikától - vagy attól, hogy bárki annak lássa, aminek akarja...
meg persze attól sem, hogy olyan viszonyítások érjék - mint ami szokásos "gyakorlat"...
mert ugye mi máshoz lehet viszonyítani valamit, mint a kizsákmányolás gyakorlatához?

Tehát, nem értem mi lehet itt bizonyíték?!

Bobkó Csaba írta...

Nem ismerek adatokat, de nem hinném, hogy Széchenyi az ország legnagyobb földesura lett volna, nem tudom, benne volt-e az első 5-ben, nem biztos. Némelyik hitbizomány jóval nagyobb lehetett, de azoknál nem volt egyéni tulajdonos. Széchenyi természetesen nem lehetett pénzhitelező, hiosz épp felelőtlen eladósodottsága miatt kunyerált egyre újabb hiteleket, egy idő után már senki nem akart neki adni, mert már annyira meg voltak terhelve a birtkai zálogjoggal. Ez teljesen racionális piaci reakció volt a hitelezőktől, osztráktól, magyartól, görögtől, zsidótól.
Természetesen számomra Széchenyi nem egy egyértelműen negatjv személyiség, Kossuthtal való szembenállása és a forradalom radikalizmusával való szembenállása felértékeli, bár sokat nem tehetett, főleg gyenge idegeivel. Ehhez képest radikalizálódó öregkori nézetei pl. a dinasztiáról számomra igazolják, hogy tényleg megőrült. Nagy ember, komoly érdemekkel, de nem kis gyarlóságokkal is. Kossuthtól sokkal pozitívabb politikusunk. A Hitel az egyik legnagyobb hibája.

Névtelen írta...

Érdekes fejtegetés, de hogyha már visszamenőleg szerinted egészen Thökölyig az úgynevezett nemzeti hősök hazaárulók voltak akkor három kérdés merül fel bennem. 1)Valószínűleg ezt az egészet tovább is vissza lehet vezetni, talán a honfoglalásig vagyis a kereszténység felvételéig. Sőt, már régebben is a Kazárokkal éltek a Magyarok, akik a zsidó hitet felvették :-). 2)Ki NEM volt az elitből/írókból/költőkből szabadkőműves, vagy azoktól függő aki ismert lett? Széchenyinek az apja az volt, és hát ő maga is fura leveleket írogatott az elmegyógyintézetből más nemzetektől segitséget kérve. Vagy pl. Madách nagyapja az volt, és a Tragédia elég negatív képet mutat az egész történelmre nézve 3)Ha ez így van akkor a Magyarokkal nem lesz gond asszimilálódás szempontjából. Csak fel kell fedni az igazat a népnek, és látni fogják, hogy semmi nem volt az övék, tehát eddig is másnak a malmára hajtották a vizet ezután is azt fogják csinálni.

Bobkó Csaba írta...

1. Persze, minimun Szent István démonizálása része a műnek, de ez Európa-szerte általános modell, az újpogány ideológia szereti a kereszténységet elnyomónak feltüntetni, melynek vékony máza mögött a nép mindig pogány maradt, míg nem jöttek ezt nyílttá tenni a protestánsok... Ezt elemeztem a Robin Hood filmnél is. A mai agymosó szekták jóval visszább mennek ettől is, magyar Jézus, Nimród, sumér magyarok, stb. Az árpádkori zsidókérdésről tervezek írni, magában a korban nem volt akkora tabu, romantikus refoirmkori irodalmunk volt szives azt a katolikus egyházat szidni, mely akkor szembeszállt az okszitániai és magyar elittel is, amiért a zsidókat támogatta saját népe szipolyozásában. De ezt megtette a lengyel elit is, mint írtam Hmelnyickijnél, tehát nem kell ehhez kazár eredet. 2. Gyakorlatilag olyan mechanizmust építettek ki, amire Weishaupt szó szerinti utasítást is írt, hogy csak az válhatott ismert íróvá, neves emberré, aki e köröknek nem volt ellensége. A "nemvakoló" eszmeiségű írókat kitörölték a kollektív emlékezetből. Ki tud róla, hogy a vakoló-filoszemita irányzattal szembeszállt pl. Csató Pál, vagy Kuthy Lajos? A nevét ismerik, de műveit nem gróf Lamberg Ferencnek. Ki ismeri a maga korában Adyt élesen bítráló katolikus pap-szerkesztők neveit? Ki ismeri a korabeli labanc szemléletű történetírók nevét? Hányan olvassák ma a Kossuthot, a szabadkőművességet és a zsidóuralmi törekvéseket a maga korában szétkapkodott könyvsorozatban bíráló, ebből jótékonyságra fordított vagyont gyűjtő Zimándy Ignác atya műveit? (az Antiszemita Párt orsz.gy. képviselőjét...) HA a Mein Kampfot kiadják ma tízezer lábjegyzettel, hogy van a Zimándy-könyveűk mai, akár lábjegyzettel fertőtlenített változata? Kiderülne, hogy a mai züllesztés szexuális forradalmastól már ismert vakoló program volt a 19. század vége felé stb. stb. 3. Nem lesz gond semelyik néppel. Semmi különlegesen magyar nem volt ebben, eltekintve a geopolitikai feldarabolásunkat, hogy ehhez belülről asszisztált vakoló elitünk, zöme tudtán kívül. Az illuminátus Akadémiák, Tudós- és Irodfalmi Társaságok, a filoszemita irodalom, színház, film, stb. világjelenség, nemcsak a magyarr politika és szellemi élet hajtotta mások malmára a vizet, hanem az angol, francia, holland, orosz, amerikai, kínai, japán, arab, izraeli stb. is. És úgy tűnik, ezután is ezt fogják csinálni... De ehhez nem kell felfedni az igazat a népnek. Illetve felfedhetjük pl. itt, oszt akkor mi van?

Névtelen írta...

Oszt akkor nincs semmi, minden marad a régiben :-). Sajnos már a kötelező oktatás nagyobb kárt tesz mint hasznot hoz, már ott elkezdődik az agymposás. Az ember végig unatkozza az iskolai évek nagy részét és bemagolja a történelmet, mert érteni azt amit tanítanak nem lehet és aztán mikor kilép az életbe minden felgyorsul és már nincs ideje arra, hogy logikusan elemezgesse a világ menetét. Főleg, ha valaki akarja is vinni valamire jobb, ha úgy táncol ahogy kivánják, anélkül hogy sokat gondolkodna.
A második ponttal kapcsolatban még az is felötlött bennem, hogy talán nem véletlen, hogy a híres magyar költők szabadkőművesek voltak vagy azok hatása alatt voltak. Ha ekkora erejük van/lenne a vakolóknak akkor lehet, hogy olyan "dolgokat" alkalmaznak amivel könnyen meg lehet győzni naív embereket. Költőknél a szimbolika, érzések és a képek nagyon fontosak, lehet, hogy ezek a kölőink úgy lettek nagyok, hogy megtanulták/meg mondták nekik mit kell alkalmazniuk, hogy a tömegeket megfogják. Tehát, lehet, hogy egy Arany, Petőfi vagy József Attila nem lett volna semmi különös, ha a vakolók nem adtak volna nekik át szaktudást is, hogy hogyan tudnak az érzelmekre hatni. Persze az is sokat segít, ha valaki reklámozva van, de úgy gondolom, hogy az egy idővel elkopik...

Bobkó Csaba írta...

A háttérhatalom helyi káderesei a természettől adott tehetségeket fogják be romboló célokra, aki ellenál, süllyesztőbe kerül. Valóban képezték pl. Petőfit, több bejegyzésben mutattam ki az okkultista, kabbalista eszményeket verseiben, hogy "szabadságeszménye" egyértelműen a világromboló misztikus nihilizmus megjelenési formája, de tehetséget nem tudnak senkinek adni. Petőfi egyik futtatója Vörösmarty volt, az akadémiai irodalomdiktáétor Triumvirátus egyik tagja, de a 48-at előkészítő csapat több fontos embere ott sürgött a Petőfit hazafias ikkonná felépítő stábban. A tehetségét Isten adta, de nem ilyen célra. AZ a saját lelkiismeretén múlott, hogy ő eladta a lelkét a sikerért, eleinte nyilván izgatták is a sötét eszmények, de lelkivilága a sátánista beavatottak tipikus reakcióit mutattta pl. a hírhedt Felhők-ciklus verseiben. Tehát igen, van egy módszertana e sötét köröknek a tudatmódosításra, képezik is zsákmányaikat, de eleve tehetségekre vadásznak. A velük szembenálló, ellenük publicisztikai hadjáratot folytató Csató Pált akár el is tehették láb alól...

Névtelen írta...

http://www.irodalomtortenet.hu/pdf/IT_2015-3.pdf

Mohay Borbála: Kazinczy és az Orczy-kert 259-278. o.

Az első mondat máris felütés.

Lehet küldök majd 1-2 tanulmányt Margócsyéknak. :) Kéne kiadnod egy könyvet, hogy lehessen rád hivatkozni...

FL

Bobkó Csaba írta...

Játszok a gondolattal.

Névtelen írta...

Az egyik közszolgálati csatornán nemrég adtak le egy beszélgetést egy székely származású, idős pappal. A nevére nem emlékszem, de mindjárt kiderül, hogy miért. Egész értelmes dolgokat mondott, elmesélte a kommunizmus alatt kifejtett ellenállását, hogy titokban hittanra oktatott diákokat, majd öt évig raboskodott egy román internáló táborban, stb. Mire elkezdthettem volna csodálkozni, hogy ez az interjú átcsúszott a cenzúrán, mert olyan jó dolgokat mondott, már azt fejtegette, hogy ő évtizedek óta próbált rájönni Csíksomlyó - mármint a kegyhely népszerűségének - titkára, áztán arra jutott, hogy ez csakis a magyarok ősi, pogány anyaistennőjének kultuszára vezethető vissza. Na, akkor csúszott ki a számon az "Any.. p...ját!" Távirányító elkapcs.
Tihamérffy

Névtelen írta...

Erről vélemény?

http://mtdaportal.extra.hu/books/jancso_elemer_a_magyar_szabadkomuvesseg.pdf

FL

Bobkó Csaba írta...

Majd próbálok rá időt szakítani. Az a bevezetőből is látszik, hogy a szerző kedveli a szk-et, vagy maga is az. Tehát vak és nyilvénvalóan protestáns. Hanem lenne vak, azonnal látná az összefüggést saját megállapításai és Trianon között, hogy a szk-ség az Antant ötödik hadoszlopa volt:

"A szövetség óriási szerepe az 1867 utáni Magyarország kialakulásában sok és ellentétes véleményre adott alkalmat. Egyrészt titkossága, másrészt a társadalmi élet minden vonalán látható állandó előretörése nagy ellenhatást váltott ki azok táborában, akik
társadalmi befolyásuk és politikai hatalmuk elvesztését féltették. Különösen a katolikus egyház harcolt mindig és minden eszközzel a szabadkőművesség ellen."

"Kossuth, Teleki és Türr az 1849-67 közötti szabadkőművesség legkiemelkedőbb alakjai. A harmadik korszak a kiegyezés utáni magyar szabadkőművesség félszázados virágzását tárgyalja és azt a hatalmas társadalmi és művelődési befolyást, amit az 1918-ig az új Magyarország kialakulására gyakorolt."

18 a bukás éve és ez nagyrészt a szk-ég "vívmánya". És az előzményeié, a manicheus-protestáns irányzaté. Ezt Jancsó nem fogja felismerni, ha jól sejtem a bevezető alapján.

Névtelen írta...

Én ezeket a könyveket, megállapításokat úgy olvasom, hogy a szerző eldicsekszik a szabadkőművesség viselt dolgaival, "érdemeivel". :) És amikor összeesküvés-elmélettel, gyíkemberséggel vádolnak, csak rá kell mutatni, hogy ők maguk dicsekszenek el szerepük lényegével. Mint ahogy te tetted ezt valamelyik rabbinak a könyvévvel, aki feltárta saját vallása mélységeit (valami izraeli egyetemi oktató).

FL