"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2011. június 21., kedd

Adalékok a "vallásszabadság" fogalmának prot-kur. értelmezéséhez

A neves kuruc népi vezér, Esze Tamás szülőfaluja, Tarpa honlapjáról:

"A reformáció feltehetően 1552-ben Beregszászról terjedt át Tarpára, s a falu szín református községgé vált. Az erőszakos ellenreformáció korábban, 1672 márciusában Báthory Zsófia fejedelemasszony - mint Tarpa földesura - elűzte Istvándi András prédikátort, s egy katolikus pátert helyezett a fala, akit azonban hamarosan kuruc felkelők hurcoltak el. Báthory Zsófia  ekkor egy lienciatust és egy fiatal iskolamestert állított a helyére, s a kölcsönös kegyetlenséggel folyó vallási villongások során a mestert felkoncolták a licenciátusnak azonban sikerült megszöknie. Báthory Zsófia erre visszatorlással élt, kálvinista prédikátort vetett tömlöcbe Munkácson. A Tököly felkeléstől kezdve azután viszonylag háborítatlanul élhetett a református gyülekezet, s büszkén vallották hogy 1848/49-ig egyetlen "pápista" sem élt Tarpán."
"A protestáns prédikátorok pedig nemcsak igehirdetők, de egyben ideológusok is voltak. Vallási problémáikat, sérelmeiket emelték nemzeti üggyé. Tőlük ered a minden alapot nélkülöző, magyar-zsidó nyelvrokonság és sorsközösség eszméje, a bűnös és kis nép teóriája. Szerintük ugyanis a török azért van, hogy bűnei miatt sújtsa a magyarságot. Általuk lett közgondolkodásunkban a katolikus Habsburg a magyarság kérlelhetetlen ellensége, mely másra sem vágyik, mint a nemzet kiirtására, miközben lehet, hogy sok esetben csak protestantizmusellenességről volt szó. Tudni kell még prédikátorainkról, hogy a török barátságot is inkább ápolták, mint a Habsburg uralkodók iránti hűséget, ami csak annyiban érthető, hogy a hódoltság területén szabadabban működhettek. E protestáns gyökerekből ered a későbbi kuruc mozgalom, a népi írók tevékenysége is innen táplálkozik. Mindegyik egy réteg igazságát, érdekét tette össznemzeti üggyé."

"Ugyanakkor a protestánsok se ismerték fel rendre, hol húzódik a nemzeti érdek, hol a vallási és hol a személyes becsvágy határa."
És még mást sem ismertek fel, de erről később... Ahogy arról is, hogy egyes protestáns igehirdetők (vagy többségük?) nemcsak ideológusok, hanem diplomaták, kémek, ügynökök is voltak, méghozzá idegen hatalmaké. (ez nem jelenti azt, hogy ma már a katolikus egyház hala is ne bűzlene a fejétől)
"Nemzeti szempontból, miként tévedés Szent István állítólagos intelmeinek a soknyelvű nép erősségéről vallott gondolata, ugyanúgy káros volt a több vallásra szakadás egy olyan korban, mikor a vallásnak meghatározó szerepe volt, az összefogás pedig mindenekfeletti szükséglet volt. E vallások esetében egymást legfeljebb csak kényszerből eltűrő, de nem egymás mellett megférő igazságokról volt szó. Ami még a viszonylag toleráns magyar közegben is minimum a lelkek mélyén állandósította a szakadást."
 (Hogy onnan idézek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy túl sok mindenben egyetértenék az Antidogma szellemiségével, ellenkezőleg, ahogy Bognár nézeteit is nagyon ellentmondásosnak tartom.)

Az alábbi idézet egy olyan tanulmányból származik, amellyel és szélesebb témájával e blogon még nagyon alaposan szeretnék foglalkozni. Figyelemre méltó elem benne a "szabadság bajnokai", a Rákóczi-család elképesztő harácsolása (lásd: Belső Gyarmatosítás), de méginkább a magyar származású "nagy pedagógus", az EU "szentje" Comenius-Szeges János a prot-kur propagandaagymosás által formált történelmi köztudatunkban gondosan titkolt kavarása, diplomáciai és titkosügynöki méregkeverése, amivel a magyarok nemzedékeit rángatták bele idegen érdekek képviseletében a legsötétebb erők az őngyilkos missziókba, ágyútölteléknek. De ezekről később essen szó.

Rákóczi Zsigmondnál az a legfeltűnőbb, hogy rendkívül rokonszenves. (már akinek! B.Cs.) Nagyon vonzó, mert csillogó egyéniség. Lényében ugyanis a mély és őszinte hit erős realitás érzékkel, jó megfigyelőképességgel és e tulajdonságaiból fakadó szkepszissel, sőt jó emberismerete miatt a világi dolgokban cinizmussal egyesül. Hallatlanul merész és hagyományokat könnyedén átlépő politikus. Nem sokkal az esküvő előtt adta beszédes bizonyítékát machiavellisztikus politikai érzékének. Akkor, amikor az 1649-es országgyűlésen családja követeinek a nádorválasztásnál a protestáns jelöltekkel szemben a katolikus gróf Pálffy Pál támogatására adott parancsot. E gesztus már-már képtelen voltát megfelelően érzékelteti Zsigmond apjának, I. Rákóczi György fejedelemnek a felidézése, aki a protestáns Habsburg-ellenes hatalmak szövetségeseként vett részt a harmincéves háborúban.
Rákóczi Zsigmond azonban éppen apja harcai során ébredt rá: a magyarországi politikai vezetés a protestáns vallásszabadság jelszavaival már nem mozgósítható, mert a tagjai jórészt katolizáltak. E felismerés jegyében állította családi követeit a katolikus nádorjelölt mellé. És ennek következtében határozta el, hogy a Habsburg király ellen tervezett hadjáratát nem köti össze a vallásszabadság ügyével. Bátyjának, a fejedelemnek írta meg legvilágosabban: ha egyszer az „ausztriai jugumot” sikerül a magyarok nyakából kivetni, a relígióval azt tehetik, amit akarnak.
Tehát a protestánsok jelszava, a "vallásszabadság" (mely eleve csak politikai-harci mozgósításra szolgál), csak addig érvényes, amíg a farkas báránybőrt kényszerül hordani, amint levetheti, átharaphatja majd a pápisták torkát! Ács Ferinek a szabályok csak addig érdekesek, amíg neki kedveznek...

Természetesen haraptak a farkasok már báránybőrben is.

A (mint majd később látni fogjuk, Comenius és nemzetközi kémhálózata által szított) Wesselényi-összeesküvés (a résztvevők egymás iránti feljelentései által történt!) leleplezése után Erdélybe menekült "bújdosók", másik nevükön kurucok hőstetteiből:

NEGYEDIK KÖNYV • AZ IDEGEN-URALOM ÉS THÖKÖLY IMRE KORA
II. FEJEZET.A bujdosók. Az 1672-iki támadás. A gubernium.
"A tömeget erős harczvágy hatotta át, s lelkes asszonyok, Kemény Jánosné, Bocskay Istvánné folyton tettre tüzelték a vezetőket. Augusztus második felében Ibrányi Ádám egy csapat bujdosóval Máramarosból csakugyan Ugocsába tört, Nagy-Szőllőst, a katholikusok egyik központját megvette, a minorita kolostort s némely katholikusok házait kifosztotta s győzelmi jelűl két barátot megcsonkítva beküldött Erdélybe."
"Abaúj és Zemplén szintén a bujdosókhoz csatlakozott, ámbár máskülönben a nemesség kevéssé támogatta őket. Szerencsről szeptember 12-ikén Fülek őrségét s a közeli megyékből tömegesen oda menekült nemeseket szólították fel a csatlakozásra. Noha többször ismételték a hivást, még választ sem kaptak, mert a kapitány, Koháry István a király rendületlen hive volt. Heves vármegye sem csatlakozott hozzájuk, ellenben a táborban levő protestáns papok, visszatérve községeikbe, hiveiket sikerrel buzdították a fegyverfogásra. Igy a kurucz had száma folyton szaporodott s valami 15,000 emberre nőtt. Noha katholikusok is csatlakoztak a zászlókhoz, melyek „Istenért és a szabadságért” latin felirást viseltek, a sokáig elfojtott düh és a bosszúérzés ekkor is véres kihágásokban nyilvánult. Hasztalan igyekeztek a vezérek rendet tartani. A kuruczok útját kegyetlen kihágások jelezték. Néhány katholikus papot megöltek, számos katholikus embert kiraboltak, s templomaikat elpusztították."
"Ungban is kitört a fölkelés, a katholikusok üldözésétől kisérve."
"Pika az útak védelmére rendelt csekély számú németet vagy leölte vagy elfogta, a lengyel származású katholikus lakosokat pedig kegyetlenűl üldözte."
 "Cob titokban kegyelmet igért a hajdúknak, kik alig hogy a németek közeledtek, a titkos megállapodás szerint szétfutottak, mire a sereg többi része is meghátrált. Csupán a gyalogság és a zempléni lovasság küzdött vitézűl. Amaz az utolsó emberig elesett, ellenben a lovasok útat törtek maguknak az ellenségen át s megmenekültek. 1500 vitéz holtteste borította a csatatért, s számos protestáns pap és diák esett el. Ezzel kimerült a fölkelés ereje."
A protestáns papság és utánpótlásuk a FORRADALOM és felforgatás káder-élcsapata, a katolikus-irtó sereg uszítója. Külföldi protestáns egyetemeken kiképezve és okkult-gnosztikus (kereszténységellenes!) titkos társaságokba beléptetve ők  a kor internacionalista harcosai, a Párt...

Vessük ezt össze az ugyanezen könyv előző fejezetében  olvashatókkal:
HARMADIK KÖNYV • A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS KORA

"Mikor az udvar annak idején Ausztriában megkezdte a harczot a protestánsok ellen, az osztrák tartományok protestáns nemességének gyűlésein is felhangzott a fenyegetés, hogy inkább a töröknek hódolnak, semhogy hűtlenek legyenek az evangeliumhoz.21 De tőlük a török messze volt, s fenyegetésüket nem valósíthatták. Nálunk azonban a török szomszédsága, a behódolás kénytelensége természetszerűen arra bírta a közvéleményt, hogy az udvar fenyegető magatartásával szemben a töröktől várja a megmentést. A korszellem, a külföldről terjesztett eszmék és tanok is ily irányba terelték a magyar protestantismust. Ugyanakkor, mikor a török birodalom erejének rohamos hanyatlását már nem egy politikus észrevette, Európában az elnyomott protestánsok épen a töröktől várták, hogy megszabadítja őket a katholikus egyház kényuralmától. II. Rákóczy György szomorújátéka s az a szerep, melyet benne a török vitt, sajátszerű hatást tett a nyugaton. Drabik sokat olvasott munkája, a „Világosság a sötétségben” azzal biztatta az üldözötteket, hogy egyedül a franczia király és a török szultán, ki népével fölveszi a kereszténységet, fogja visszaadni szabadságukat. Könyvét az egész protestáns világban terjesztették, fordították, átdolgozták s olvasták. Alapgondolata sokakat megragadott (...)"

Egészen nyíltan fogalmazta meg ezt a külső, a magyarokat (fogyó)eszközként használó befolyásolást az összeurópai Protestáns Párt (illetve a 30 éves háború előtti nevén Protestáns Unió!) Habsburg-ellenes harcának magyar hadszínterén szervezett sokévtizedes összeesküvés- és felkeléssorozat utolsó felvonása, a Rákóczi-"szabadságharc" egyik fő erdélyi előkészítője:
R.Várkonyi Ágnes: Amiről Bethlen Miklós Önéletírása hallgat

Anglia és Hollandia, ahol több mint két évig magam is tanultam, nekünk, erdélyi reformátusoknak második anyánk és hazánk” — Bethlen Miklós közvetlenül elfogatása után, 1704. június 19-én Lipót császárhoz írt és a vádak ellen védekező levelében így mentegetődzik amiatt, hogy kapcsolatokat tartott az angol és a holland bécsi követekkel. Amikor Jankovics József kiadásában a levelekkel együtt ez a Bethlen Miklós szöveg is megjelent, nyilvánvaló lett, hogy Erdély és II. Rákóczi Ferenc szervezkedésének esetleges összefüggései körül milyen sűrű homály vár eloszlatásra.
Tehát Anglia és Hollandia, a kibontakozó világkapitalizmus Külső Gyarmatosításának vezető hatalmai,  nem utolsósorban a vezető rabszolgakereskedő hatalmak, a világszétverő forradalmi mozgalom irányítóinak főhadiszállásai a magyar protestánsok "második anyja és hazája"!!! És természetesen a nemzeti érdekkel ellentétes örök belviszálykeltéseik és őrült kalandorakcióik (mint II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata) felbujtói. A "szabadság" nevében, kiemelt tekintettel talán saját ültetvényeik rabszolgáira is...

Érdekes, hogy kevesen veszik észre a párhuzamot a manapság is bőszen felemlegetett jelenség, a Moszkvában, vagy más szovjet pártiskolán végzett káderek hazai  ügynöki tevékenysége és a kor nyugati protestáns egyetemein végzett magyar prédikátorok és más értelmiségiek szerepe között!

Térjünk még vissza a szintén Angliából és Hollandiából gerjesztett Wesselényi-összeesküvés bukása nyomán létrejött mozgalom protestáns kuruc vitézeinek a vallásszabadság nevében elkövetett hőstetteihez! Az eddig idézett mű, bár a tényekhez dicséretesen ragaszkodik, azokat azért leöntötte az értékelés egy olyan szószával, amelynek a korra (a 19. század végére, a Millennium időszakára) jellemzően történelemszemlélete nagyon erősen a protestáns-kuruc vonulat befolyása alatt állt. A nagy mű egyik szerzője egy másik könyve ugyanezen korból ugyanezeket az eseményeket a prot-kur világnézeti sémák által  talán némileg enyhébben megterhelve ismerteti:
Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705
Második fejezet. A bujdosók közt.
"Valóban a török segítsége nélkűl hamar vége lett volna a kurucznak, mert így nevezik most a felkelőket egy régebbi s eddig inkább gúnynévnek használt szóval. Zsákmánynyal megrakodtan a török terűletre futottak, hol biztos menhelyet találtak. A törökök katonákkal is erősítik a kuruczok csapatait, Györkénél az elesettek közt számos törököt ismertek fel. A végbeli török felsőbb parancsra adta a segítséget, haszna is volt a zsákmányból, és ez időben a törökök és kivált a protestáns magyarok közt bizonyos rokonszenv fejlődik ki az érdekközösségből. A magyarok azt tartják; hogy a törökök nem adóztatják meg oly kegyetlenűl alattvalóikat, mint a németek a magyart.[77] 1674-ben a budai vezér meg akarja hiúsítani a dunántúli protestans papok Pozsonyba vitelét.[78] Különben a törökök csak ritkán és nagyobb kalandok alkalmával vonúlnak ki a kuruczczal. Többnyire szökött végbeli katonákból, s a Tisza vidékéről oda futott szolga-emberekből verődnek össze a bujdosók századjai. Eleinte kalvinista papok és deákok is voltak találhatók soraik közt. Zsoldot ritkán kaptak e katonák, inkább a zsákmány volt fizetésök. Szerte jártak a Tisza vidékén, rémei voltak a katolikusoknak, egyháziaknak, vagy világiaknak. A katholikusok birtokait különös előszeretettel pusztították, de saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket. «Csiripoltak» az ellenségen akkori szólás szerint, hatalmukba ejtettek kisebb s rosszúl őrzött várakat, nagy gyorsasággal menekűltek nagyobb csapatok elől és békési, hevesi vagy bihari szállásaikra térve, a szállásadó szegénységnek nem voltak szívesen látott vendégei."
"A tisztek sem voltak jobbak a legénységnél. Elhisszük, mit Tholnai Mihály, a becsületes kalvinista pap mondott rólok egy prédikáczióban: «Sokan az előljárók közől lágy pásztorok, ha megfenyítik is az alattok való levőket, édesdeden, igen lágyan, mint a szegény Éli pap az ő lator fiait. Csak részesűljenek a praedált, tolvajlott, erőszakkal elvont marhákban, jószágban, elhallgatja affelől vitézének latorságát, bűnét megészi és igy annak vétkében részes leszen.» Tholnai egyáltalán nincs megelégedve a kuruczokkal.
Nem rég tért vissza a «belgiumi akademiákból», szemével láthatta, hogy «napnyugoti országokban» is kegyetlen a hadviselés; látta «Belgiumnak akkori siralmas sorsát a Franczia miatt». De a franczia az ellenség földét dúlta. «Azonban ki látta valaha, s hol hallotta, hogy az atyafiak szívek egymás ellen Adámás kövekké változzanak?» S ha legalább helyt állanának a kegyetlenek a csatamezőn. «Régen» – úgy mond – «a magyarok nem voltak ily gyalázatos futók, szaladók.» Nevezetes, hogy a katholikusok sanyargatását is elítéli. «Magyar ne veszesd a magyart! Vigyázz jövendőbéli megmaradásodon, hitesd el magaddal, hogy kevesen vadnak emberek közt jóakaróid. Akár Lutherista, akár Pápista, akár Calvinista légy, csak hogy magyar vagy, ezért egyenlő sorsod, egyenlő jobbágyi állapotod leszen, legyen tudva nálad s emlékezzél erre.»[79]"
Tholnait persze megdicsérhetjük tisztességes kiállásáért, de nyugati ügynökképzőt járt protestáns értelmiségiként egyúttal naívnak is bizonyult...
"Beszédét Tholnai bátran ajánlhatta Wesselényi Pálnak, mert a bujdosók élén állók helyeselték a szigorú bírálatot, csakhogy mint katonák és forradalmi politikusok nem alkalmazhatták magokat mindenben az evangelium szavaihoz. Azt mondogatták, hogy mivel zsoldot nem igen fizethetnek, kénytelenek eltűrni a garázdaságot, különben szétoszlanék seregök. Rosszúl esett nekik is «a gyalázatos futás, szaladás», de hadseregöket nem lehetett döntő csatákra vezetni egy különböző fegyvernemekben jól kiképzett ellenséggel szemben. A katholikus nemesség üldöztetését és elriasztását magok is rosszalták politikai okosságból, de nem voltak mindig urai a fegyelmetlen hadnak. Így kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget."
"Azonban Teleki tűrelme sem végtelen, őt is nyugtalanná teszi a tapasztalás, hogy a bujdosók mindinkább elidegenednek Erdélytől s hogy mindinkább kiérdemelni látszanak az új törökök nevét, melylyel Báthory Zsófia szokta illetni őket. Az erdélyieknek úgy tetszett, hogy a bujdosók már minél többet átengednének a magyar terűletből a töröknek, csakhogy pápistává ne legyen az ország, csakhogy haza mehessenek, hogy kiváltságaik épségben maradjanak s hogy az ország önrendelkezési joga úgy a hogy meg legyen mentve. Élénk rosszalással szól Bethlen János Forgács Miklósról és Szepessy Pálról, kik nem pirulnak a töröknek oly diadalt óhajtani, hogy Szathmárban, Ecseden, Patakon, Kassán, Pozsonyban és Bécsben székelhessenek a basák és vezírek, mert ők előbb nem remélik a magyarok testi és lelki szabadságának biztosítását. A lelkiismeretes történetíró igen is szószerint veszi e nyilatkozatokat. Az elkeseredés ragadta azokra a bujdosókat, kik különben nem egyszer tartottak közjogi előadásokat a portán a magyar terület épsége érdekében. De az erdélyiek méltán tartottak attól, hogy a bujdosók Magyarországba csábítván az összes török erőt, nem lesznek képesek megakadályozni a terület csonkítását, még ha komolyan akarnák is és úgy látszik, mintha Bethlen még akaratuk komolyságában is kételkedett volna. Az meg épen fölháborította az erdélyieket, hogy a bujdosók a váradi basa azon követségéhez, mely öt Erdélyhez tartozó megyének török kézre jutását akarta kivinni a portánál, a magok követeit is csatolják, állítólag azért, hogy a basa szándékát meghiúsítsák. De mivel ez öt megyét a basa téli szállásra jelölte ki a bujdosóknak, nem lehetett tudni, mit akarnak a portától a bujdosók követei."
"Midőn 1674 augusztus elején Harsányba érkezett a hír, hogy Sennyei Ferencz kastélyát a fölkelők fölverték s őt tizenegyed magával megölték, Kende Gábor rögtön értesíté erről Telekit. «Ezt hozá» – írja Kende – «a fő nélkül való létel, ezek csak ölik, vágják az pápistát, ha fejök nem lészen.» "
"(... Bánffy...)Gyűlölte a vezetők optimismusát és barátkozását a törökkel, miben, mint láttuk, nem tért el az általános erdélyi felfogástól. Azonban Teleki nem csupán Erdély érdekeinek szempontjából, hanem személyes okokból is kímélni akarta a bujdosókat, míg Bánffyt ép személyes viszonyai hozták összeütközésbe a bujdosók egy részével. Bánffy, mint a véghelyek főparancsnoka, a Szilágyságot úgy tekintette, mint saját terűletét, pedig a bujdosók csapatjai egy ideig ott voltak elszállásolva és tudjuk, hogy ez mit jelent. Sőt mikor nem voltak ott elszállásolva, akkor is kirándúltak Biharból Krasznamegyébe és hogy egyebet ne említsünk összelövöldözték a sertéseket az erdőn s a falvakban is. Bánffy somlyai kapitánya, Keresztesi András, hasonló hőstettek benyomásaitól nem bírván szabadulni, kegyetlenűl üldözte a kuruczokat."
A kedélyes kuruc-turizmus e "kirándúlásai" mégcsak nem is a Királyság területén élő "pápista" honfitársaikat sújtották,  hanem szövetségesük, az őket befogadó Erdélyi Fejedelemség lakosságát!!! Ahogy persze fentebb is olvashattuk, hogy "saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket", meg azt is, hogy az erdélyiek se lehettek benne biztosak, hogy a kegyelmükön élősködő kurucok nem partnerei-e a töröknek Erdély további területi csonkításában!

A "vallásszabadság" ügyét a kurucok ügyesen kötötték össze az üzlettel:
A bujdosók szokásai közé tartozott a vadászat egészen békés katholikus urakra is. Azoknak elfogása igen jó űzletnek ígérkezett. Tudjuk, hogy a török világban divatban voltak az ily űzletek, egy jómódú török foglyot, kit az övéi előreláthatóan nagy áron fognak kiváltani, magyar részről igen kívánatos tulajdonnak tekintettek. Azonban a bujdosók magyar katholikus urakat használtak fel árúczikkeknek. Bethlen János mély megbotránykozással beszéli, hogy a bujdosók Barkóczi Sándort majd hogy el nem adták a töröknek.
Ennyit mára a hazafiság és szabadságszeretet e díszpéldányairól.

Egy kis társadalmi munka - érthetetlen, miért?

Zárásul egy pályázat:
Kedves olvasók , kérem, küldjenek be a magyar nyelvterület településeinek hivatalos honlapjairól olyan idézetet, ahol egy mai, 21. század-eleji helytörténeti bemutatkozásban a honlap azzal dicsekszik, hogy a katolikus többségű településen ettől-eddig, mondjuk száz éven át hála Istennek egyetlen ilyen-olyan (gépi fütty) protestáns se élt.
A beküldők között kisorsolok egy rózsakeresztet!

(Félreértés ne essék: arra számítok, hogy nincs ilyen.)

20 megjegyzés:

Névtelen írta...

Megtenné, hogy visszább is tekintene, mivel a sémi kultúra által adott "adományok" szükségessé teszik...?!

Bobkó Csaba írta...

Van róla szó. Konkrét tipp?

Névtelen írta...

A régészet szerint akkor épültek nagy tömegével az európai földvárak, délről jövő támadást kivédendő építési móddal.
(A maga történelmi-feltáró tevékenysége lehetne akár egy ortdox-pánszláv ügynök tevékenysége is...)

Bobkó Csaba írta...

Mármint mikor AKKOR? Gondolom, nem a kurucok idején. Lehetnék ügynök, de a pán-akármilyen nacionalista mozgalmak tilikusan az újkor szülöttei, amikor már lecsengett a felforgatás itt tárgyalt vallási köntösbe öltöztetett szakasza. Az igazi ortodoxiával ellentétes a pánszlávizmus. Amikor Nagy Péter a nyugati protestáns államegyházak mintájára államosította az addig autonóm orosz egyházat, az óhitűnek megmaradókat kirtották, vagy Szibériába menekültek. A pámntörök eszme a szabadkőműves titkoszsidó ifjútörökökhöz kapcsolódik és hazai leágazását olyan ("szintén" ortodox származású) cionisták, mint Vámbéry, vagy Zempléni. Ilyen pán-izéknek inkább nem dolgozok.

Névtelen írta...

Az akkort nem tudom, de állítólag senki sem, minthogy minden vallás az előzőre épült, eltiporva azt az előbbit...
Nagy Péter egyértelműen az észak-nyugati zsidó kereskedők(Hansa-városok) kultúrájának hatása alá került már gyermekkorában.
Ortodoxia-pánszlávizmus, ma már összemosódik...
Mi van a Bogumilokkal?!

Bobkó Csaba írta...

Nekünk inkább azt érdemes kérdeznünk, mi volt a huszitákkal? Hazai bomlási folyamatainkban régóta erjesztő szerepük volt. Comeniust is nekik "köszönhetjük". Valahol nyilván ezek a balkáni "Isten Kedveltjei" is beletartoznak az összeurópai erjedésbe, de nem értek hozzájuk.

Névtelen írta...

Szerintem érdekelni fog: http://gyuloltellensegeink.blog.hu/2011/07/12/a_protestansok

Névtelen írta...

2011. július 8. 0:31

- Mennyire judeo-mentes az ortodox kereszténység?
- Miért a panszlavizmus az alapja?
- Esetleg arra is kitérhetne, hogy a szláv nyelv is csak egy politikai-eszperantó nyelv?!

Bobkó Csaba írta...

Javasolt valami nicket választani!

Névtelen1: Köszönöm, vannak jó poénjaik, valahol értékelem a blogot, mint tréfát, de azért nem igazán az én világnézetem... Ez most elég zagyva és kitűzött tárgyától elkalandozó bejegyzés lett ott.

Névtelen2:
- fogalmam sincs, mennyire. A Jegyzőkönyveket közzétevő Nílus Professzor neve például nem hangzik valami oroszosan, a Nílustól az Eufráteszig, stb. ...
Persze az enm lenne meglepő, ha bennfenntes leplezett volna, ki más tudhatott volna ezekről? Vannak mai méltó utódai, a cionizmus-bíráló zsidó szerzők. Hogy az ortodox egyházak mennyiben immunisanbbak, azt nem tudom. Kapásból a protestánsok kapcsán azért beugrik egy dolog. Szoktak vele hőzöngeni, hogy az európai nagy eszmeáramlatok közül több, pl. a protestanntizmus is csak Erdély keleti határáig terjedt, gyűlölt ellenségeink, a szőröstalpú bocskoros oláhok ehhez már túl mucsaiak voltak.
Nos, mutasson már nekem valaki egy példát, amikor a román ortodox papság saját román uralkodóházuk ellen uszította volna a népet! Miközben a mi protestáns ügynök-lelkészeink állandóan ezt tették nálunk, nagyban hozzájárulva Trianonhoz. Az oláhok egy boldog nép, hogy hozzájuk ez már nem volt képes betenni a lábát...

- mi a fityfenéért lenne az ortodox kereszténység alapja a pánszlávizmus, épp a románokat emlegetem feljebb, de a görögöket se hatja meg ez, ami tipikusan a zsidó háttérhatalom szellemi terméke, mint a többi pán-izé, a pántörök, stb.

- nem hinném, hogy a szláv nyelv politikai eszperantó lenne, organikusnak tűnik, bár keletkezése tényleg a múlt ködébe vész. Mint a legtöbb nyelvé...

Névtelen írta...

"- Mennyire judeo-mentes az ortodox kereszténység?"- Amit most a 21.században ez alatt értenek, aszerint teljesen. Viszont a "vakolóktól" nem mentes...és sajnos a naptárkérdésben sikerült megosztást véghezvinniük még 1925-ben. Itt van róla egy angol cikk:
http://www.orthodoxengland.btinternet.co.uk/calendar.htm
Nílus nem volt prof, nem tudom miért írják ezt róla az előszóban...jogot tanult, Svájcból emigráltak ősei Oroszországba.
A Jegyzőkönyveket is találta, mint ahogy a Szentlélek megszerzése című Motovilov visszaemlékezést.
http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/szerafim.html

Névtelen írta...

Kezdjük akkor illendően egy kis forráskritikával, mert itt azért súlyos deficittel küzd a topik. A Tarpa honlapjáról kiragadott idézet nagy valószínüséggel Esze Tamás:A református Esze Tamás című 1941-es kiadású könyvéből van, amelyet (nem tévedés) egy Esze Tamás nevű református presbiter írt, aki nyílvánvaló katolikusellenességében boldogan képzeli maga elé a katolikusok felkoncolását. Hogy történetileg mennyire hiteles, az még vizsgálat tárgya, tekintve, hogy egy 1956-ban kiadott műve a Vörös Csillag nyomdában került kinyomtatásra.

A második forrás bizonyos egy bizonyos Bognár József az antidogma.hu-ról, amellyel kapcsolatban nem árt elmondani, hogy egyrészt nem kicsit ellentmondásos az írás, másrészt talán illene elolvasni az egész cikket, ráadásul az antidogma szerzői aztán igazán nem tesznek különbséget a keresztény felekezetek közt (nagyon helyes) amikor azokat a födbe döngölik. Fogalmam sincs, hogy Bognár József azt a kiragadott részt honnan szedte, de azt elárulom, hogy Bobkó Csaba gyakorlatilag semmiben nem ért egyet vele.

A harmadik forrás, a Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről.... című 1985-ös írás, nyílván a pártállam szellemében, amelynek egyik leginkább tetten érhető nyomorúsága, hogy az idézett résznél a szerző önmagára hivatkozik mint forrás, egy 1980-as korábbi pártállami megrendelés keretében elkövetett hasonló szösszenetet megerősítve. Ismerjük ezt, Kristó Gyula volt az ilyen önforrások felvonultatásának igazi nagymestere. Hogy Péter Katalin a rendszerváltás előtti publikációit hogyan igazította helyre a rendszerváltás után, azt azért javaslom mindenkinek áttanulmányozni. Vagy kérdezzétek meg tőle.
http://www.tti.hu/tagok/userprofile/kpeter.html

Eddig a bemelegítés, de a folytatásban jönnek még a legjobbak.

Névtelen írta...

A negyedi forrás az alábbi:
SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE I. LIPÓT ÉS I. JÓZSEF KORÁBAN (1657–1711)
A fejezet szerzője egy bizonyos Acsády Ignác született Adler Ignác
http://hu.wikipedia.org/wiki/Acsády_Ignác
Köszönjük szépen, de egy zsidó által írt magyar történelemkönyv ne legyen forrás.

Az ötödik forrás érdekes ugyan de önmagában semmit sem ér.

A hatodik forrás az alábbi:
Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705
Ez az Angyal is, valójában eredetileg Engel Dávid.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Angyal_Dávid
Ismételten köszönjük szépen, de egy zsidó által írt magyar történelemkönyv ne legyen forrás.

Nemtudom, hogy ezek után van-e értelme bármiről is vitát nyitni?

VME

Bobkó Csaba írta...

A két történészt attól, hogy én a műveikben bizonyjtékot találok a kuruckultusz hamisságára, teljesen alaptalan lenne kurucellenes, vagy kuruckultusz-ellens történészekként beálljtani. Egész egyszerűen tisztességes szakemberként, korrektül írták műveiket a reális kordokumentumok felhasználásával, ezért lehet leleplezni azt a hamis kuruckultuszt műveikből, amely kultuszt egyébként ők egy szóval sem bírálták és bizonyos fokig láthatóan maguk is hatása alatt álltak. Ők is elfogadták tekintélyalapon, hogy ezek persze hősök voltak, ha gyarlók is, és a műveikben becsületesen szerepeltetett részletek, tények alapjén elmulasztották a leszámolást a hamis kultusszal. Koruk megbecsült fősodor történészeiként vettek részt a Millenniumra megjelenő magyar történelmi összefoglalók megírásában.
Munkéik stílusa, szellemisége alapján a két zsidó származású történészt azokhoz a magyarsághoz őszintén asszimilálódó zsidó származású emberekhez sorolom, akik eltüntetése a cionisták által szervezett Holokauszt egyik fő célja volt.
Természetesen minden származástól függetlenül minden szakembert szakmai műve alapján ítélek meg. A blog zsidóügyi témáinak megismeréséhez egyenesen nélkülözhetetelenek a belső infókkal sokkal nagyobb ismeretségben álló zsidó szerzők, akik között sok korrekt akad.Számomra sincs értelme arról vitát nyitni, hogy lehet-e zsidó szerző műve hiteles forrás, egyszerűen kinyilatkoztatom a Végső Igazságot, hogy természetesen lehet. :-)

Bobkó Csaba írta...

A Tarpa honlapjáról kiragadott idézet esetén nem változtat semmit, hogy mikor adták ki, a lényeg az, hogy a mai Tarpán nem szégyellték kirakni, máig normális, vállalható történelemszemléletnek tekintik. De persze hálásak lehetünk, hogy kitették, szemlélteti a protestánsok körében sokáig fenntartott fanatikus gyűlöletet a "pápisták" ellen. Még mai maradványai is erősek ennek a fanatizmusnak és a katolikusok soha semmi hasonlót nem produkáltak, csak szánalmas védekezési kísérletteket, ennyi is jelzi, melyik fél volt az agresszor, ahol persze a felbujtó szellemi elit a főbűnös, a fanatizált buta kisember-tömeg maga is áldozat volt. De máig él a mentalitás.
A Vörös Csillag nyomda semmit nem diszkreditál, tudok idézni és fogok is olyan történészi műből az 50-es évekből, ami korrektül tárgyalja a huszitákat és az elején a kor divatos "vörös füle" (nem farok, mert nem a végén van) keretében nem is akárkitől, hanem Berija elvtárstól idéz a szerző... Viszont a tanulmány tartalmilag máig hasznos.

Bobkó Csaba írta...

Péter Katalin: te sorban a szerzők személyét igyekszel besározni, pedig teljesen érdektelen, hogy csalta-e a férjét, stb. Az idézett mű brilliáns, cáfold az állításait, ha tudod.

Bobkó Csaba írta...

Külön megismétlem: egészen hülye emberek szoktak abban a formában "kommunistázni", hogy mindent automatikusan érvénytelennek tekintenek pl. történészek műveiből, ami "a Pártállam idején íródott". A minap körözték valami amerikai magyar öregcserkész jóindulatú, de dilettáns írását, amiben a teljes magyar történésztársadalom munkáját MÁIG az 50-es évek "Andics Erzsébeti szelleme" alapján állónak nevezte, semmilyen konkrét művet nem megnevezve, azzal nem vitatkozva. Mert nem ismeri ezeket...
Még az 50-es évekbeli történészi művek egy része is egészen hasznos és gyakran alapvetően korrekt. Ha nem korrekt az értékelés, akkor is lehet értékes a tényanyag. Elvakult előítéletes véleményekkel értelmetlen vitatkozni, akik helyből minősítgetnek a tartalom konkrétumainak vitatása helyett, azok nem komoly vitapartnerek.

Huorn On The Moon írta...

(Zárójeles megjegyzés Angyal Dáviddal kapcsolatban - a wikipédia-szócikkéból: "Dékánsága első évében, 1918 novemberében, az egyetem kormánybiztosa, Jászi Oszkár, kinevezését követően azonnal felfüggesztette őt dékáni tisztségéből. Új dékánt nevezett ki. Eltiltotta az oktatási munkától is, nem tarthatott egyetemi foglalkozásokat. A Tanácsköztársaság bukása után ismételten megválasztották a Kar dékánjának, egyetemi előadói jogait is visszakapta." Zsidó vagy sem, az ilyesmi szerintem sokat nyom a latban - pozitív irányban...)

Névtelen írta...

"Szerencsről szeptember 12-ikén Fülek őrségét s a közeli megyékből tömegesen oda menekült nemeseket szólították fel a csatlakozásra. Noha többször ismételték a hivást, még választ sem kaptak, mert a kapitány, Koháry István a király rendületlen hive volt."

Tehát a szerencsi vár kapitánya valamikor Koháry István volt? Nahát, ez érdekes. Ennek sem Koháry életrajzában, sem a szerencsi vár történetében nincs nyoma, de még fogok olvasgatni a témában.

FL

Bobkó Csaba írta...

Koháry Fülek kapitánya volt. Szerencs volt a felkelők kezén.

Névtelen írta...

Elolvastam tízszer, mielőtt kommenteltem volna, tényleg kétértelmű a szöveg.

FL