"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2015. május 7., csütörtök

1848 - Népek Zsidó Tavasza (E. Michael Jones)


A 1848-49-es "forradalom és szabadságharc" hazai eseményeit többnyire igyekszenek teljesen hazai, belpolitikai okokkal magyarázni. Miközben persze nem lehet eltagadni, ezért nem is teszik, hogy ez egy Európa nagy részére kiterjedő forradalmi hullám volt, a hazai eseménysor ez utóbbival való összefüggéseinek módszeres feltárására komolyabb kezdeményezés máig nem történt. A zsidóság és 48 kapcsolatának amúgy nem ritka emlegetése szintén szigorúan csak a magyar határokon belülre tekint és legfeljebb a zsidó propagandisták és a "nem-zsidóbarát" hazafias orgánumok veszekszenek azon, hogy az utóbbiak szerint az előbbiek indokolatlanul felnagyítják a "szabadságharc" zsidó hőseinek számát. Abban nincs köztük vita, hogy a harc szent ügy volt és magyar érdeket szolgált. Amennyiben mégis kitekintünk az akkori magyar határokon túlra, a birodalom nyugati tartományaiba és még nyugatabbra, és tágabb összefügéseibe helyezve igyekszünk 48-49 hazai történetét megérteni, azonnal kiderül, hogy bizonyos értelemben a zsidó propagandisták akkor sem hazudnak, ha a számokat persze fel is nagyítják és a hazafiak jobban tennék, ha elismernék a 48-as világforradalmi hullámot és hazai részét annak, ami volt: egy zsidó forradalomnak.

Részlet E. Michael Jones: The Jewish Revolutionary Spirit and its Impact on World History (A zsidó forradalmi szellem és hatása a világtörténelemre) c. könyve "Az 1848-as forradalom" c. 13. fejezetéből.

------------------------------

Amikor 1848-ban kitört a forradalom, Marx rohant a belga munkásokat fegyverrel ellátni, hogy a maga módján hozzájáruljon "a zsidók társadalmi emancipációjához" "a társadalom judaizmustól való emancipációja" útján. Mások kezdtek félni, hogy ennek épp az ellenkezője történik, amikor felismerték, hogy a forradalmi mozgalmat aránytalanul nagy mértékben képviselték zsidók. A keresztény Európa feletti zsidó hegemóniát, mely egybeesett a kapitalizmus felemelkedésével, most a zsidó hegemónia egy új formája fenyegette, a zsidó forradalmároké. Amikor a forradalom híre februárban elérte Heidelberget, a szműzött Ludwig Bamberger, a mainzi zsidó gettó szülötte úgy vélte, a forradalomban "egy csapásra új világ született"82  Bamberger katolikus gimnáziumba járt Mainzban, de "sok más zsidó származású ifjú értelmiségihez hasonlóan meggyőződéses szabadgondolkozó volt, köztársaságpárti és a korai francia utópista szocialisták híve... nem a zsinagóga gyermeke, hanem az emancipációé.83

Mainzban Bambergert, aki a rövidéletű forradalmi kormány egyik képviselője lett, "Vörös Ludwigként" ismerték és a nemforradalmár németek rövidesen kezdték felismerni, hogy  "a zsidók ... majdnem mindenhol... magától értetődően a lázadók között voltak és egyes városokban a vezetők között."84 A zsidók "született forradalmárok" voltak. A széles körben olvasott Der Orient zsidó folyóiratban Adolf Jellinek "minden zsidó fiatalt a forradalomhoz csatlakozásra biztatott", mert  "Minden zsidó a Szabadság született katonája ... Vallása arra tanítja, hogy szabad legyen, kivívja a jogegyenlőséget és védelmezze az elnyomottakat." 85  Elon más példákat is mutat a forradalmat népszerűsítő zsidókra:
A vezető zsidó családi lap, az Allgemeine Zeitung des Judentums március 11-én felhívást intézett olvasóihoz, hogy csatlakozzanak ehhez a "korszerű mozgalomhoz őszintén és teljes szívvel". A vallásilag hagyományhű és konzervatív Der Treue Zionswaechter magazin szerkesztői, akik rendes időkben a hatóságoknak hízelegtek, vették a bátorságot kijelenteni, hogy leghőbb vágyaik váltak valóra. 86
Marx, miután saját (természetesen apjától örökölt) 6000 aranyfrankján fegyvert vásárolt a brüsszeli munkásoknak, Párizsból Düsseldorfba, majd Kölnbe utazott, közben mindenhol terjesztve frissen kiadott Kommunista Kiáltványát. Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a forradalom a kapitalizmus gyakorlati judaizmusának megszüntetése helyett egyszerűen a forradalom új judaizmusát támogatta. E tény bizonyítéka a zsidók túlreprezentáltsága volt a forradalmi mozgalomban. A németek, akik életét felforgatta a forradalom, kezdték felismerni, hogy "[a forradalmárok] aránytalanul nagy része volt fiatal zsidó," elsősorban azért, mert "a törvány előtti egyenlőség, állam és egyház szétválasztása, általános választójog és az önkény alóli szabadság kilátása féktelen lekesedést és támogatást keltett a fiatalság között, melyet csak egy, vagy két nemzedék választott el a gettótól." 87 A Der Orient szerint Frankfurtban és Breslauban "zsidók voltak a szabadságmozgalmak vezetői és szervezői." 88 Közülük a legnevesebbek voltak Ludwig Bamberger Mainzban, Ferdinand Lassalle Düsseldorfban, Gabriel Riesser Hamburgban, Johan Jacoby Königsbergben, Aron Bernstein Berlinben, Herman Jellinek Bécsben, Moritz Harmann Prágában és Sigismund Asch Breslauban.

Ferdinand Lassalle, Heine barátja, aki fiatalkorában a zsidók felszabadításáról álmodott, megkapta az esélyt, amikor a forradalom elérkezett Düsseldorfba, Heine szülővárosába. Lassallenak köszönhetően "az egyik legjobban szervezett, legfegyelmezettebb felkelésre ... került sor Düsseldorfban." 89 Ezt az általános felfogást némileg igazolják a forradalmi hullámot követő, általa reakcióként kiváltott antiszemita zavargások, főleg vidéken, ahol a zsidókat különösen idegen elemnek tekintették. Rövid időn belül a keresztény uralkodók meggőződésévé vált, hogy zsidók kezdték az 1848-as forradalmat. A porosz IV. Frigyes Vilmos osztotta ezt a nézetet, kijelentve, hogy a forradalom kitervelői "délnémet Robespierre-palánták és zsidók voltak." Elon elveti a "mítoszt", hogy zsidók és más idegen elemek voltak az 1848-as forradalom felelősei, de előtte megtudjuk tőle, hogy "zsidók százai, talán ezrei vettek részt az összecsapásokban," köztük "az összes zsidó újságíró, orvos és más szakember 80%-a." Tekintettel az ilyenféle bizonyítékokra, nem meglepő, hogy a "mítosz" tovább terjedt az 1848 utáni években. Ezt is magától Elontól olvassuk:
Emlékirataiban Gerna Karl von Prittwitz, a berlini helyőrség parancsnoka a forradalomért főleg a zsidókat, bűnözőket és csavargókat hibáztatta. Heinrich Treitschke nacionalista történész szerint a zsidók a forradalom "keleties heccmesterei" voltak. A Neue Preussische Zeitung 1849. január 28-i száma egymillió guldent ajánlott bárkinek, aki felmutat egy "zsidó reakcióst". ... Az év végén még a London Standard is azt hirdette, hogy "a kontinenst szomorító összes gonosztett a zsidók műve." 90
Berlinben Leopold Zunz, a zsidó forradalmár az eseményeket előszeretettel kommentálta bibliai fogalmakkal, átszőve a messianisztikus politikai felfogással, mely a forradalmi politikát a bibliai ígéret beteljesülésének látta. Zunz a berlini barrikádok diákjait uszítva Metternicht Hámánnak nevezte és remélte, hogy "talán a Purim idejére Amálek le lesz verve." 91 Ez esetben Amálek IV. Frigyes Vilmos porosz király volt, de (mint protestáns) megjelenítette "a plutokratákat és bürokratákat, Metternich fekete csuhás pápista diplomatáit" akik odavesznek majd a véres tűzvészben, mely bevezeti "a béke és társadalmi igazságosság új világát: küszöbön állni látszott a földi mennyország.'' 92 Elon szerint "Zunz eszkatológiai látomása nem volt egyedülálló. A rabbik igehirdetéseikben országszerte valódi messiási eseményként üdvözölték a forradalmat... "Megérkezett a megváltó, akihez imádkoztunk, A haza megadta őt nekünk." "A messiás a szabadság" lelkendezett a Der Orient zsidó magazin, magasztalva "testvéreink hősies makkabeusi harcát a berlini barrikádokon."  93

Berthold Auerbach, aki szentimentális német regények szerzőjeként lett híres, melyekben fekete-erdei szülőfaluja katolikus-zsidó együttélésének üdvös hatásait dicsőítette, más zsidó forradalmárokkal együtt volt a bécsi barrikádon 1848 szeptemberében. Addigra azonban világos volt, hogy a forradalom napjai meg vannak számlálva. A császárhű horvát csapatok tüzérségi állásokat állítottak fel Bécs körül és elkezdték a város bombázását. E csapatok nemsokára kiverték a forradalmárokat barrikádjaikból és szolgálataik jutalmául fosztogatták a várost. A forradalmárok leverése után hamar akcióba léptek a  Marx által kipellengérezett zsidó zsibárusok, valódi értékük töredékéért visszavásárolva a horvátoktól zsákmányukat. 1849 júniusában a forradalmi gyűlés felajánlotta a koronát a porosz Frigyes Vilmosnak, aki ezt a stuttgarti gyűlés katonái általi szétkergetésével viszonozta.

Egy újabb forradalom bukott el és Marx dühöngött, hogy az egésznek a hadizsákmány bagóért visszavásárlásából vagyonokat felhalmozó zsidó zsibárusok látták hasznát. Az 1848-as forradalom kudarca Hesst épp olyan mélyen érintette, mint Marxt, de másképp. Míg Marx a forradalom másnapján arról volt meggyőződve, hogy a jövő az osztályharcé, Hess az ellenkező következtetésre jutott. Hess szerint a faj volt hivatott betölteni a forradalom ígéretét. Hess az 1848-as forradalom veresége után szakított Marxszal, de Frankel szerint "Hess soha nem vágta el kötelékeit a német szocializmussal", mert "Hess számára a szocializmus és a nemzet mindig szervesen összetartozott,  - a nemzet, vagy a nemzeten belül a proletariátus volt az eszköz és a szocializmus volt a cél.'' 94 Az ilyen pillanatokban a Hess nemzetiszocializmusa (mely évekkel halála után cionizmus néven lett ismert) és a nemzetiszocializmus hitleri változata közötti kísérteties hasonlóságok túl számosak lettek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk őket.



82 Amos Elon, The Pity of It All: A History of Jews in Germany 1743-1933 (New York: Metropolitan Books, 2002), 150.o.
83 Elon, 151.o.
84 Elon, 153.o.
85 Elon, 153.o.
86 Elon, 153.o.
87 Elon, 157.o.
88 Elon, 157.o.
89 Elon, 157.o.
90 Elon, 161.o.
91 Elon, 163.o.
92 Elon, 163.o.
93 Elon, 164.o.
94 Jonathan Frankel, "The Communist Rabbi: Moses Hess," Commentary (Vol. 41, #6) June 1966, 80.o.

------------------------------

Jones kiváló könyvének még az 1848-ra vonatkozó fejezetéből is csak egy rövid részletet idéztem, az eleje hosszan felvezeti, hogy miért volt nyilvánvalóan a 48-as európai forradalmi hullám a zsidó messianisztikus forradalomgyártás tipikus terméke, hosszan elemzi Marx és Moses Hess, illetve Heine tevékenységét. Az idézett részlet a témával régebb óta foglalkozóknak számos magyar kapcsolódást idéz fel, amikkel korábbi bejegyzésekben már itt is foglalkoztam, vagy későbbiekben tervezem. Nyilvánvaló a magyar 48-on belüli zsidó túlreprezentáltság is, és feltűnő, hogy a forradalmat előkészítő "reformkorban", 48-49-ben és utána is a magyar irodalmi, szellemi életet kezében tartó illuminátus kör kizárólag filoszemita írókat engedett nyomdába kerülni, aki később fellázadt e bértollnoki szerep ellen, mint az eredetileg Jókaitól sokkal népszerűbb Kuthy Lajos, azt elsüllyesztették. 

Korábban idéztem Petőfi filoszemita megnyilvánulásait, ez sejtésem szerint elég nagy fokban a jól felfogott helyzethez való alkalmazkodás, karrierizmus volt részéről is. A zsidó forradalmárok misztikus felforgató eszméit azonban láthatóan őrült lelkesedéssel, őszintén tette magáévá és vállalta azok szakiparosi terjesztését. Például amit a fentiekben Jonestól Leopold Zunzról olvashatunk, hogy állandóan messianisztikus bibliai fogalmakkal írta le a saját zsidó közege által keltett forradalom eseményeit, jövőképét, az egy újabb magyarázat arra, amit már megemlítettem korábbi "Petőfi, az illuminátus propagandaszócső - avagy - KIK VOLTAK A MAGYAR ILLUMINÁTUSOK? I. rész" c. bejegyzésben:

"Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája. Nincsenek semmiféle saját "látomásai", amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűen BROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét"
Ezért érdemes a hazai eseményeket a tágabb nemzetközi összefüggéseikbe helyezve vizsgálni, mert egyből előtűnnek például Petőfinek a hazai irodalomtörténészeknek rengeteg téves spekulációra okot adó biblikus-apokaliptikus "forradalmi látomásai" mögött álló források, a nyugat-európai zsidó forradalmárközeg tipikus szövegei, melyek nyilván eljutottak a forradalmi internacionálé hazai forradalomszervezőihez, köztük Petőfihez is.


Kapcsolódó bejegyzések:
A forradalmi hullám mögött a Rotschild-Marx-Heine klán állt, ők mind rokonok voltak (családfával!):

2 megjegyzés:

Nemzetstratégia írta...

"Miközben persze nem lehet eltagadni, ezért nem is teszik, hogy ez egy Európa nagy részére kiterjedő forradalmi hullám volt, a hazai eseménysor ez utóbbival való összefüggéseinek módszeres feltárására komolyabb kezdeményezés máig nem történt."

A kontinens többi országai is ugyanolyan problémákkal küszködtek, mint mi, a feudalizmusból a nemzetállamba való átmenet problémáit. A zsidók egyszerűen meglovagolták az elégedetlenségi hullámot.

itt egyébként is azt kéne legelsőként bebizonyítani, hogy a '48-as _párizsi_forradalom februárban is zsidóizgatásra tört ki.az indította el ugyanis a forradalmi hullámot. A német stb események már csak következmények.


Hogy Bambergben meg akárhol 80% volt a zsidó forradalmárok aránya, nem jelenti azt hogy MO-n is annyi lett volna '48-ban.

A magyar forradalmat és szabadságharcot az alapján leírni hogy "zsidók is vettek benne részt" a "guilt by association" nevű érvelési hibát valósítja meg.

http://en.wikipedia.org/wiki/Association_fallacy

gyuri55 írta...

A zsidók "született forradalmárok" voltak. A széles körben olvasott Der Orient zsidó folyóiratban Adolf Jellinek "minden zsidó fiatalt a forradalomhoz csatlakozásra biztatott", mert "Minden zsidó a Szabadság született katonája ... Vallása arra tanítja, hogy szabad legyen, kivívja a jogegyenlőséget és védelmezze az elnyomottakat." 85 - Krisztus is erre tanít, de nem lázadással, nem forradalommal, hanem az "új paranccsal" : "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért."