"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2011. június 17., péntek

Miért szabályozták a folyókat

Tibor bá blogján az egyik vitában merült fel a felvetés egy hozzászóló részéről, hogy a folyószabályozásra azért volt szükség, mert az eredetileg természetes erdőkkel, élő társulásokkal borított ártereket maguk a parasztok alakították szántókká, kiirtva az eredeti növényzetet, ami így az árvizeket már nem tudta megtartani, tehát a szabályozásra egyfajta korrekciós mechanizmusként volt szükség. Persze a szabályozás , ármentesítés maga is új problémák sorát okozta, de a kiváltó ok mégis az, hogy kb. "a nép se volt éppen szent".

Erre válaszul született egy frappáns rövid összefoglaló a kérdésről háziszakértőnktől:
-------------------------


“Folyószabályozás: Mért is volt rá szükség? Mert az eredetileg erdőségekkel, vízi, ártéri növényzettel borított területet a “szegény, szerencsétlen” parasztok a feudalizmus során szépen, fokozatosan szántóvá alakították.”

Ezt rosszul tudod!

Az erdőt nem a parasztok irtották ki. Az alföldi területeken az utolsó nagy irtások a rideg állattartás felfuttatásához kapcsolódnak még valamikor az Anjouk után Mátyás előtt. A folyamat ugyanaz mint Angliában, amikor elkergetik a parasztokat a földekről, azzal a különbséggel, hogy esetünkben a városok saját közbirtokain történik egy tájhasználat váltás, aminek a következménye az Alföld egyes részein – különösen a Duna-Tisza közi hátságon – a kis települések elnéptelenedése, a városok felduzzadása. A folyamatot még a XIX. században leírja Hornyik János. 

A következő lépés a török időkben a szénégetés, elsősorban a puskapor végett, de egyéb hadi célokra is termeltek ki erdőket. De ezek a változások elsősorban a Dél-Alföldet és a Duna-Tisza közét érintik. A Tisza Csongrád feletti szakaszán, illetve a Duna mellett az eredeti tájhasználat és annak minden természeti feltétele fenn marad a XVIII. század elejéig. E területen a szántók átlagos aránya 10% körül, minél északabbra megyünk, annál kisebb, az erdők esetében mindez fordított: arányuk a legrosszabb területen is 50% körüli, a Felső-Bodrogközben, a Beregben ekkor még 2/3-os, sőt helyenként ezt is meghaladó.

A folyamszabályozást nyugati példára a természet adott állapotától teljesen függetlenül II. Mátyás rendeli el két törvényben is az 1600-as évek legelején. A rendelkezéseinek természetesen nincs foganatja, de jelzi, milyen érdekek álltak a háttérben.

A Rákóczi féle „szabadságharc” leverésekor a természet adott állapota még nem követelte meg a szabályozásokat. Az ártér elmocsarasodása épp hogy elkezdődött. Erről számol be pl. Huszár Mátyás 1825-ben, aki akkor a Berettyó sárrétjének kialakulását az 1700-as évek első felére teszi.
A Duna mentén az ártéri erdők, gyümölcsösök ebben az időben nagyrészt hasonló arányban vannak jelen, mint a Tiszánál. A tagolt tájszerkezet felbomlásához a fokok erőszakos eltömése vezetett, amit a helyiek ellenében a délvidéki gabonaszállításban érdekelt társaságok vernek keresztül. A középkori gazdálkodásunk szerkezete, étrendünk ekkor változik meg gyökeresen, ekkor kezdődik a szántó diadalútja. A korábbi táplálkozás alapja a gyümölcs és a hal, a többi kiegészítő jellegű. Ez szinte mindenütt így van a folyók mentén, csak az arányok változnak. A szántó azonban sehol sincs 30% fölött.

A Tisza mentén az új földesurak szándéka és a gabonakonjunktúra együttesen teszi tönkre a rendszert. A szántó kialakítását célzó jelentős erdőirtások a XVIII. század elejétől terjednek el az egész Tisza mentén, mint ahogy ettől kezdve válnak egyre jelentősebbé a folyókat, ereket úttöltéssel és malomgáttal keresztező akadályok, melyek jelentősen felgyorsítják a folyamatot. Mindezzel párhuzamosan, az isten adta népe elveszti megélhetését. Az új gazdálkodáshoz az új földesurak új cselédeket hoznak be szerte a vidékre, megalapozva ezzel a magyar ajkú népesség lecserélését. A folyamszabályozás nem korrekciós mechanizmus volt. Voltak vízmérnökök, akik ilyesmit ajánlottak, pl. Szeged „híres” mérnöke: Vedres István, és persze mások is, de ezeket nem vették figyelembe. A cél az őszi szántók védelme volt. Ehhez a helyi lakosságnak semmi köze nem volt. Ha megnézed a statisztikákat a szabályozások révén a helyiek egyetlen négyzetméter szántóhoz sem jutottak. Ellenben elveszítették korábbi megélhetésüket. Az ártéren az egykori közbirtokosságok helyén hatalmas földbirtokok nőttek ki egyik percről a másikra. Ezek miatt volt szükség a szabályozásokra.

Molnár Géza

Exportra megy a nagybirtokok gabonája - Hajóvontatás rabokkal a Dunán - rézmetszet, 18. század
 A kérdés ide, a "Kitalált Újkor - Hamis Történelem" blogba (azon túl, hogy a történelemképből többnyire eléggé kimarad az ember és természet viszonya) elsősorban az utóbbi néhányszáz év során gyorsuló ütemben kiépülő kapitalizmus, a mindent pénzalapra helyezés, a harácsolás rendszerének kialakulása szempontjából érdekes. Ez a folyamat, mint többnyire mindenhol, nálunk is BELSŐ GYARMATOSÍTÁSSAL indult, beleértve a természeti rendszerek és az alsóbb társadalmi rétegek elleni agressziót is. Csak aztán nálunk nem folytatódhatott külső gyarmatosítással, mint a spanyolok, angolok, hollandok, franciák, oroszok stb. esetén.
E blogon megpróbálom kutatni az egyes témák felvetésével, hogy mennyire jogos az a több síkon is elterjedt feltételezés, közfelfogás, amely újkori gyarmatosításunkat (ami vitán felül volt és máig zajlik) külső hatalomnak, más etnikumnak, kiemelten a Habsburg-háznak tulajdonítja, vagy korábban mondjuk az idegen papoknak és lovagoknak. Nem szeretnék túl korán állást foglalni, előbb nézzük meg alaposabban a hazai történelmi tudat fősodrát képező protestáns-kuruc és e vonulathoz illeszkedő hasonló propagandaszólamokat, vessük őket össze a tényekkel. Előre szólok, hogy nem készülök Habsburg-dicsőítésre, keressük a tényeket.

Bobkó Csaba




9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Olvasom ám a blogodat, de a kényesebb témákhoz nem merek hozzászólni. Főleg nem a munkahelyi gépemről.

Bobkó Csaba írta...

Igen. Ez egy egyre veszélyesebb világ...
De a hozzászólással már nem sokat kockáztatsz, Nagy Testvér azt is látja, ha csak olvasod ezeket az ideírt gondolatbűnöket! :-)

Névtelen írta...

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/utilev.htm

"Napkeltekor már Poroszlón voltunk, melyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá, nem resteli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra-balra tengert láttunk, melyben nyakig úsznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők. A víz közepén nyúlik végig, mint a magyar nadrágon a zsinór, az a nevezetes töltés, melynek oly sok ló köszönheti már, hogy e siralom völgyéből Ábrahám keblébe jutott."

Tehát Petőfi is örült a szabályozásnak, a kapitalizmus előretörésének, mert szegény fákat elöntötte a folyó, de a szabályozás után már nem? Vagy mégis? (Azt most hagyjuk is, hogy ábrahámozik, vagy hogy leszólja Debrecent. Vagy hogy apja kereskedő volt, ő meg fellázadva a biztos megélhetés helyett elment koldusszínésznek.) Sajnos nekem, városi embernek az ártér mint fogalom nem sokat mond, hogy az miért jó/rossz.

FL

Bobkó Csaba írta...

Hogy az ártér, illetve hagyományos ártéri gazdlkodás miért jó, annak a legnagyobb szakirodalma a világon kivételesen bizonyára magyarul van, de ezt itt nem foglalom össze pár mondatban... :-) Petőfi korában a tőle sokkal jóindulatúbb művelt emberek zöme se tudta, milyen káros lesz a rossz folyószabályozás, esetleg "tudatlan" népi figurák értettek ebből sokat, de őket nem kérdezték a fejesek. Marsigli korában még akadt tudós ember is, aki értette.

Névtelen írta...

Na, jó, de ha a művelt emberek nem tudták, miért rossz a folyószabályozás, ilyen erővel azt is mondhatnánk, hogy Comenius nem tudta, miért rossz a rózsakeresztesség, Bocskai nem tudta, mivel jár 3 falunyi székely kiirtása, Rákóczi nem tudta, mivel jár a francia király csicskásának lenni, Petőfi nem tudta, miért rossz a filoszemitizmus, Mikszáth nem tudta, mivel jár Sáros vármegye kigúnyolása, stb. És felmerül a kérdés, hogy lehetett volna-e úgy folyót szabályozni, hogy a föld megmarad magyar kézben.

FL

Bobkó Csaba írta...

Az ármentesítések legnagyobb nyertesei magyar nagybirtokosok voltak, tehát nmagyar kézben maradt (még akkor), de ettől még káros volt. Nem lehet egy lapon említeni a többi példával, ahol nyilvánvaló volt a gazemberség. Igaz, az ármentesítés károsságát is kiválóan átlátták egyszerű emberek és pár tanultabb, ennek az írásos nyomait a szakirodalom tárgyalja. Az egész modernizációs ideológia, haladáseszme és a Comeniusok Akadémiái , tehát az okkult alapú ál-racionalizmus torzította el úgy a tudományt, hogy a folyókiegyenesítések a 19. században az átlag művelt közönség előtt jó ötletnk tűntek. Gondolom, mi itt mind a modernizációs ideológia kritikusai vagyunk...

Névtelen írta...

Kétszer olvastam el a cikket, de el fogom harmadszor. Egyelőre ismételni tudom magam: városiként nem értek hozzá. Patak folyik a közelünkben, de hegytetőn lakunk, még akkor se jönne fel hozzánk, ha felolvadna Antarktisz minden jege. ;)

Ami számomra érthetetlen, hogy a folyónak egy mederbe terelésével miért lenne rosszabb nekünk. Gondolom, nem jó, ha elönti a búzamezőt a víz, és nincs termés. Az ártér számomra ismeretlen fogalom, még ennek utána kell olvasnom. Persze a folyók még most is kiöntenek, szóval a "probléma" nem lett tökéletesen megoldva.

FL

Gloucester írta...

FL: Ennyire nem bonyolult. A kiöntött folyó értékes hordalékot hoz és hagy maga után. Ha ezt gátakkal megakadályozod, akkor megszünteted a termőtalaj utánpótlást, trágyázást. (Ugyanez a folyamat volt Nílus gátak közé szorításánál is.) Ártéri gazdálkodás igen fontos részének kellene lennie egy ország mezőgazdálkodásának. De lényegében nincs ilyen. Ezen felül a vizet gátak esetében hamar levezetjük. Lényegében csatornázzuk a nagy folyókat. Azaz ami egykoron 1,5 méteres szintkülönbség volt apály-dagály között, az most 20-22 méter. Ha sok a víz az a baj, mert áttöri a gátat, ha kevés, akkor meg nincs vízutánpótlás. Szikesedés stb. A kanyargó folyó ezt is megoldotta. Itt lehetett tartani a vizet, ráadásul azokban a tavakban is lehetett halgazdálkodást folytatni. Többszörös a kár a gátakkal, csak éppen lehet nagy hajókkal furikázni. Hurrá!

Névtelen írta...

Holnap. Nem muszáj menni, mert felkerül youtube-ra, csak ki kell várni. Legalábbis egyszer voltam, arról feltették az elkészült videót.

http://www.veritasintezet.hu/hu/esemenytar/1369-esemenytar-1369-tisza

FL