"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2012. június 29., péntek

Hamvas Béláról a kuláküldözés áldozatainak emléknapján

Ma van a kuláküldözés áldozatainak emléknapja, ami alkalmat ad arra, hogy egy  - híveinek és messziről tisztelőinek, akik nem ismerik műveit, csak úgy tudják, hogy sokak szerint jó fej - megdöbbentő oldalról kezdjem itt szembesíteni Hamvas Béla kultuszát a siralmas valósággal.

Hogy mit jelentett Magyarország számára a hagyományos falusi gazdálkodási rend szétverése, a parasztság megszüntetése, csak falusi lakossá változtatása, elvágása a földtől, annak tragikus jelentőségét különösen itt, Lengyelországban élve lehet átérezni. Itt a legnagyobb a kontraszt, mivel a történelem szeszélye folytán a kommunisták által meghagyott falusi családi gazdálkodás megléte nagy eséllyel a "lenni, vagy nem lenni", "enni, vagy nem enni" alternatíváját jelenti. Úgy értve, hogy az Európa legnagyobb parasztnépességével rendelkező Lengyelország túlélési esélyei az erőforrás- és pénzügyi válság okozta összeomlás közepette (lásd a testvérblogot) drámaian jobbak, mint az eltéeszesített Magyarországé, ahol a falusi lakos számára is a Peny Marketben terem már az ennivaló. Amíg terem...

A magyar értelmiség különösen jobboldali felében és érthetetlen módon a tradícionalisták szűk, furcsa táborában is kultikusan tisztelt Hamvas Béla már-már "szent" státusza egy hatalmas átverés és önátverés. Hamvas elvtárs az ő nem kis tudásával az ősi tradíciókról és kenetes dumáival a csőcselékuralom silányságáról épp 1945-ben látta alkalmasnak az időt, hogy belépjen a kommunista pártba, amikor az ÁVÓ elődje azonnal elkezdte a sztálini rezsim számára ellenségesnek vélt emberek begyűjtését, kínzását, kivégzését. Hogy később kizárták a pártból, az ezen semmit nem ment, egy kis falat volt ő a saját gyermekeit rendszeresen, tömegesen felzabáló forradalmak étlapján és hogy hasznos fizikai termelőmunkát kellett végeznie, az neki talán büntetés volt, de a társadalomnak nem, addig se írt annyi káros marhaságot.
Az egész Hamvasi életmű köztudatbeli értékelésével később foglalkoznék, nem titkolva, hogy műveiből nagyon keveset olvastam, de az elég volt az elborzadáshoz, itt most a mai emléknapra és Hamvas azzal kapcsolatos árulására koncentrálok.


Kevés műve közül az egyik, amit elolvastam, Az öt géniusz, akkor is felháborítónak minősíti az életművet, ha ez benne az egyetlen sötét folt. Természetesen a dolog lényegénél fogva nem lehet az egyetlen.
Nézzük az Alföld jellemzésének egy részét, amely éppoly hamis, éppoly giccses, éppoly aljas haladár propagandaszólamok halmaza,  mint a többi régió félreismertetése, éppoly kábító misztikus szósszal összekenve. Az idézet néhol talán hibás, mert az internetről származik, ahol sajnálatos módon kiirtották a rendes Hamvas-publikációkat, ezzel is akadályozva a Mester hamisságának tömegesebb kiderülését.

Történetünk pedig már a legelső jelekben arról beszélt, hogy a szabadságsóvárgás megvolt. Később a humanisták és reformátorok, akik a16.század nagy megrázkódtatásában mélyebbre láttak mint előttük vagy utánukbárki, a magyarságot a bibliai zsidósággal hasonlították össze. A nép sorsát, mint üldöztetést fogták fel, szenvedését, mint hűtlenségéért járó isteni büntetést, és mindezt, mint végzetet, amelyet a megtérés sem tud megváltoztatni, ez az embernek legfeljebb csak erőt ad arra, hogy a csapásokat el tudja viselni. A zenében megvan a megkötött embernek ez a reménytelensége és megvan a mozdulatnyoma, hogy ebből kitörjön, de nem a szabadság, hanem az eszeveszettség felé. A zene, mint minden művészet, a szenvedélyeket egyeduralmukban ábrázolja. A táncból az a világból való kiugrás, ami az orosz tánc lényege, teljesen hiányzik, jóllehet még van benne az önfeledt örömnek némi nyoma, amit az ember művészetünkben sehol másutt nem talál, legkevésbé a költészetben. Az alföldi egzisztencia ideiglenessége minden megnyugvást és megállapodást, minden biztos és határozott helyet és törvényt, rendet és állandót nemcsak nem tűr el, de azt megellenzi és azt árulásnak érzi, éspedig árulásnak valamely mély és általános fogadalom ellen, amit ha nyíltan nem is fogadtak meg egymásnak soha, amibe nem is egyeztek bele, de ami végzetszerűen kíséri őket olyan időtől fogva, amelyre senki sem emlékszik. Nem valószínű, hogy ez a történeti csapások következtében bontakozott ki, talán a mohácsi vész után a széttépett országban, idegenek marcangolása alatt. Az Alföldön valamely alakban mindig volt szegénylegény és az sohasem volt rabló, vagyútonálló, vagyis nem volt absztrakt gonosztevő, akit a vagyon, a bosszu, vagy akár a kenyér gondolata vezetett. A szegénylegény társadalmon kívüliség, ez a sajátságos egzisztenciája, akihez képest mindenki más, aki letelepedett és megállapodott, árulónak látszik. Mintha valamihez csak ő maradt volna hű, és az a valami, ha titok is, a titkok legfontosabbika, amelyrőlmindenki tud, anélkül, hogy arra megtanították volna. A szegénylegény másik oldala a zsírosparaszt. A hontalanság és az ideiglenesség, amelyben a betyár él, hűség az abszolút sorshoz és a nép ezt tudja, és tudja, hogy e sorshoz való hűségben a betyár mindenki fölött áll. Mintha a szegénylegény az Alföld remetéje lenne, sajátságosan ateistaés vallástalan remete, aki a pusztában él elveszettebben, mint Keresztelő János, mert még Istene sincs. Mintha aszkéta lenne és jógi, aki a társadalomból kivonult, mert tudja, hogy csak az ő élete az igazi. Ez a szegénylegény dicsősége és a zsírosparaszt alacsonyrendűsége. Amikora szegénylegény életforma a kuruc háborúk idején járvánnyá lett, kitűnt, hogy mindenki tudja, mit jelent a végzet mellett kitartani. És labancnak, vagyis zsírosparasztnak és kupecnek lenni mindig annyit jelent, mint elárulni nem a szabadságot, mert az nem volt soha, de a szabadságra való sóvárgást és a véglegességgel szemben tanusított ellenállást, elárulni nem azzal, hogy a fogságba beleegyezett, hanem hogy szövetkezett a fogház őreivel. Labanc az, aki a fogságban megnyugszik. Ez a helyzet azelőtt, is, azután is állandóan időszerű. Nem gondolható el nagyobb árulás, mint hogy valaki saját népének szabadságvágya ellen szövetségre lép a leigázó börtönőrrel. Ha ténylegesen szabadságról lenne szó, amit a nép elvesztett és így visszanyerhet, az árulás nem lenne olyan súlyos. De nem a szabadság forog veszélyben, hanem a csoda, és az álom, az eszme és az értelem. S ezért megbocsáthatatlan annak még csak gondolata is, és átkozott minden fillér, amit az áruló kapott, átkozott minden szó, amit a maga mentségére mondott, átkozott minden igazolás, mert népének legmélyebb, és soha be nem vallott szomjúságát árulta el, és erre nincsen bocsánat. A szegénylegény nem az az ember, akinek nincsen háza, vagy kenyere, vagy marhája, hanem akinek nincs hazája. Ez a hontalanság nem szabadság, hanem a szabadság látszata, ami fontosabb, mintha tényleg lenne, de nem lenne látható. A szegénylegény valahol egybenőtt a néppel, éspedig ott, ahol az össszenövés a legérzékenyebb. Amióta pedig szegénylegény az Alföldön nem él, a hagyományt néhány költő vette át, nehogy a szomjúság elapadjon. A költészetben is van betyár és zsírosparaszt. Ez a "rabok voltunk mostanáig" tudata, amely nemcsak állandóan jelen van, hanem állandóan ismétlődik. A betyársorsot a társadalmon kívül élőnek vállalni minden időben kötelessége volt, ez volt az előkelőség a labancok közepette, ami még elviselhető lett volna, de a hunyászok közepette is, akik  hunyorgattak és a mindenkori szuronyokban bízva hízlalták kövérre a disznaikat. A nemesség ezt a szabadságszomjúságot nem vállalta. Ezért a szomjúság nem lett törvényes nemzeti karakter, csak titkolt fájdalom. Sőt, ahol tehette, a nemesség a szomjúságot elárulta, igen kevés kivétellel, nem idegennek, inkább a közönynek és a kényelemnek. Csak a reformkorszakban vette észre, mi történik, de akkor is az idő mámora szédítette meg, nem volt termékeny és a mozgalom élére nem a hívők álltak, hanem a szofisták. Nem szabadnak lenni és bezárva lenni, annyi ez, mint kifosztva és meghazudtolva és börtönre vetve lenni. Ezért az A1föld embere gyanakvó és bizalmatlan és  alattomos és irigy és elzárkózik és csak magát menti, minden egyebet veszni hagy. Aki ilyen mélyen bizalmatlan, az kapzsi és fösvény, és mindez nem egy életben bontakozott ki. Nem valószínű, hogy a 18. század halálos elnyomatásából, sem hogy a török hódoltságból eredt. Lehet, hogy már az Árpádok alatt megvolt, de semmi esetre sem a számbeli kicsinység, vagy az elszigeteltség idézte. Külső okok ilyen esetekben alig számítanak. A szabadságsóvárgás szemében a legnagyobb bűn a megalkuvás, mert azt árulja el, amire a nép a legérzékenyebb és titokban árulja el. Aki megalkuszik, saját bőrét menti. A kompromisszum itt nemzetrontó bűncselekmény. Saját létkérdésével egyetlen nép sincs tisztában. A nép kérdései csak a szellemi kasztban lépnek világosságra, az Alföldön pedig, hogy ilyen kaszt kialakulhasson, semmiféle lehetőség soha nem volt. A színvonal, amelyben a lét-nemlét gondolatai megjelentek, a legolcsóbb volt. Többnyire semmi egyéb, mint fellengző eszmények, a valódi szellem iránt való érzéketlenség, sőt ellenséges magatartás, taníthatatlan csökönyösség, vak konzervativizmus. Az orosz sztyeppe és az Alföld itt véglegesen elválik. Oroszországban a politika is vallás, az Alföldön a vallás is politika. Mert senki nem volt, aki ezt megmondta volna, a nép abban a hiszemben volt és van, hogy a szabadság a politikai függetlenség kérdése. És azzal, hogy a közéleti viszály és becsvágy lehetőségét megengedte, sőt azzal, hogy politikai életet élni nemzeti feladatnak érezte, utat nyitott mindannak, ami pátosz és látványos, szónoki és irreális fantazma és megtévesztés. De politika is sokféle van, és itt nem sokkal több, mint a saját képzelgésein megfeneklett ember desperát marakodása, amely irreálissá teszi, mert létének valódi nehézségei felől a figyelmet eltereli. Önámítás nélkül nincs történet. De az alföldi ember annak ellenére, hogy egzisztenciájának legfontosabb erőit a közéleti tevékenységbe vetette és ennél magasabb színvonalat nem tudott elképzelni, és annak ellenére, hogy a papság is nemcsak kardforgató, hanem intrikus és szószátyár lett, politikailag éretlen maradt, sohasem a történeti helyzetet, sem önmaga lehetőségeit nem ismerte fel. Mintha még mindig az a nomád lenne, aki nem érti szomszédját, mert megértésének egyetlen módja, hogy leigázza, és ha nem sikerül, toporzékol.

Szándékosan nem tagoltam az idézetet, a könyvben is ilyen zsibbasztóan tagolatlan, talán hogy jobban kábítson.
Az interneten keresve úgy tűnik, Hamvas 1940-ben írta ezt a művét. Ekkor a kommunista ideológia és berendezkedés hozzáállását, terveit a parasztság, a falu és általában a szabadság iránt már tökéletesen ismerhette, hisz haladár íróink, köztük ma hazafiak körében népszerűek közül nem egy is már a 19-es Kommün alatt is az akkor azonnal szervezni kezdett téeszek lelkes bértollnoki üdvözlésével ásta el magát az ellenforradalmi rendszer számára, legalább egy időre. ( Megdöbbentő módon pl. Szabó Dezső is, de Móra Ferenc Testvér 18-19-es forradalmárkodásával is fogok itt foglalkozni.) A 30-as évek szovjet kolhozosításának, az ukrajnai holodomornak a borzalmai jól ismertek voltak nálunk is. 1940-re tökéletesen tudhatta volna ő, a TRADÍCIONALISTA, hogy a parasztság földdel rendelkező, aktív termelő rétegének démonizálása, megbélyegzése, sőt irtása nem a történelem előtti "teljes ember" helyreállítása, hanem a pokolba lesüllyedés felé tett lépés.

 Ehhez képest Hamvas Béla ekkor ezt, a Közép-Európát a háttérhatalmi tervek alapján bekebelezni készülő, globalista bankárok által létrehozott és irányított szovjet rezsim által az egyik fő osztályellenségnek tekintett kreatív, nemzetmegtartó társadalmi csoportot, a parasztság nem szerencsétlen, kevesebb-több földdel rendelkező részét ZSÍROSPARASZTOZZA! Ezzel részt vállalva egy gonosz, aljas erők által megsemmisítésre szánt társadalmi réteg, méghozzá a modernista, sátánista pusztítás előtti, attól fenntarthatóbb és organikusabb (bár már addig is sokban szétvert) társadalom fő alapzatát képező réteg elleni ideológiai támadásban, ami a későbbi fizikai erőszak pszichikai és propagandaelőkészítése volt.

Hamvas ezzel és a kuruc-labanc ellentét teljesen hamis, antitradícionalista és magyarellenes, emberellenes beállításával tipikus tagja volt a weishaupti terv alapján a világrombolás eszközévé tett irodalmi életnek, ahol a haladásnak, felvilágosodásnak nevezett sötét, felszabadítónak nevezett elnyomó eszméket propagálta mindenki, aki élt és mozgott, akit az irodalom urai élni és mozogni hagytak. Hamvas éppoly hazaáruló és emberáruló lett ezzel, mint Petőfi, Arany, Mikszáth, és mások. Szellemi háttere is az övékhez hasonló, csak nála nem számít nagy meglepetésnek, hogy gnosztikusokat és kabbalistákat olvasott (ami önmagában nem bűn) és követett, míg a többieknél ez nincs agyonreklámozva...

Móresre tanított labanc zsírosparasztok Ukrajnában. Szintén Alföld...

Folyt. köv.

37 megjegyzés:

Herr Mész Feszt Megin' Tosz írta...

Jól beletörölted az öreg gnóziját a macskába...

Üdv,

Tot-Lakatos Hórusz

Bobkó Csaba írta...

Kisfiúnak érzem magam, aki a szörnyülködő tömegben felkiált: nézzétek, a király meztelen! :-)
Csakis előnyömre szolgált a tudatlanságom.

Bobkó Csaba írta...

Ez a gnózi nagyon jó szójáték! :D

Névtelen írta...

Csaba, ha kőművesekkel kelsz, és fekszel, akkor minden bokorban azt is találsz. Szerintem Hamvas lehetett volna a mi Szókrátészünk, talán az is volt, bár én szeretem az egyszerűbb gondolatokat, ő pedig az antik világért rajongott.

Tévedsz, és nem értheted meg őt, mivel teljesen más perspektívából szemlélitek a világot.

De szerencsére nem csak elvont dolgokat írt. Itt a kedvenc idézetem tőle:

"Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugárusként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. "

Majsz

Névtelen írta...

bocsi, 'dugáruként'

Bobkó Csaba írta...

Hozsánna néki! :-)

Mihint írta...

Kedves Csaba, a nagy sértődéseket sugalló írásodhoz javaslom olvasnivalónak Kovács Imre kitűnő szociográfiáját, a Néma forradalom című könyvét. Kicsit talán közelebb hoz ahhoz, hogy milyen "zsírosparasztokat" emlegetett Hamvas. És tényleg, ne legyél már ilyen rosszindulatú, tényleg nem sikerült az embert megértened, egyenlőre, és szerintem.
Üdv. Misi

Bobkó Csaba írta...

Ez a bejegyzés végképp belemossa majd főként Hamvast tisztelő olvasóim agyába a tévképzetet, hogy én minden tisztelt személynek, hősnek nekitámadok, teljesen öncélúan, csakis a szobordöntögetés, tekintélyrombolás jegyében. Pedig a vád alaptalan. Egész egyszerűen ragaszkodok az események, összefüggések belső logikájához, a világnézetem koherenciájához. Pont a tradícionalista tábor bizonyult számomra feltűnően tudathassdásosnak Hamvashoz való viszonyában. Ugyanis a tradícionalisták, akiknek köszönhetően megismertem Pezenhoffert és aztán eljutottam pl. Zimándy Ignácig, Csató Pálig, furcsán szőnyeg alá seprik magukban az ordító ellentmondást, hogy Hamvas azokat a haladár, felforgató erőket, mozgalmakat és írókat dicsőíti, a ballib-haladár-vakoló (illuminátus kézben tartott) tudatipari munkásokhoz hasonlóan, illetve azok egyikeként, amelyeket a tradícionalisták amúgy teljes joggal elítélnek, világnézeti ellenségnek tartanak.
Nem kell ragozni, hogy most majd elég sok időt kell hamvas-művek olvasásával töltenem. Sajnos egyike a netről aljasul száműzött szerzőknek. (a fenébe a fizetős könyvekkel... :-) )Szimatom azt súgja, hogy ettől csakis szaporodni fog érvanyagom, hogy ő a világszétverők propagandistái közé tartozott. Végső soron nincs ebben semmi meglepő, hisz, mint céloztam rá, a többi, a tradícionalisták által elvetett szerző is hasonló szellemi gyökerekből írta bértollnoki műveit, tehát gnosztikus-kabbalista-rózsakeresztes-szabadkőműves szellemiség alapján, csak ezt burkolták, vagy olyan fokban közvetítőktől kapták, hogy az a közönség zömének nem derül ki. Ehhez képest Hamvas nyíltan e források ismerője és népszerűsítője volt, eolhallgatva, mennyi mérgező dolog jön e forrásokból.

Bobkó Csaba írta...

Máshol vetették fel Hamvas védelmében ezt a cikket, amelynek szerzője a tradícionalista oldalról igyekszik kezdeni valamit a fent említett ellentmondással. Szerintem sikertelenül mentegeti:

http://www.istenivaros.hu/roberthorvath/hamvaspoliteia.html
"Horváth Róbert: APOLITIKUS VOLT-E HAMVAS BÉLA?"

Inkább példákat sikerül nyújtania állításomhoz:

"Sértette nemzeti érzékét, hogy a komplex magyar minőséget mint olyat egyesek csupán valami ellenében tudták és akarták meghatározni, és ezzel „szűk alapokra” helyezték. „Jól tudom én – írta –, hogy a magyar szeret leheveredni a tanyája előtt és ameddig így hasrafekve ellát, azt hiszi, hogy addig van a világ. Mulatság neki, hogy az idegenre ráuszíthatja komondorait. Azonban a népek országútját ilyen alacsonyról meglátni nem lehet.” "

Mennyire rímel ez sok más között, Landeszmannok és Kertészek magyarozásai között Krúdy-Satanellónak a Nyugatba Kazinczyról, a weishaupti program (az irodalmi társaság, mint a forradalom behatolásának eszköze) korai hazai helytartójáról írt cikkében szereplő magyarozására:

"A széphalmi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedő, a rossz múlt idők ócska szalmazsákján is szívesen hentergő magyart."
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00332/10023.htm

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Unknown írta...

Az öt géniusz egy hihetetlen ballépése volt Hamvasnak, ugyanakkor kvázi ellenpontként ott a Scientia Sacra is. Ajánlom egyébként szíves figyelmébe dr. László András véleményét:
"Hamvas Béla egyebek között tradicionális szerző–gondolkozó volt. Meggyőződésünk szerint az életműve nélkülözhetetlen, és aki magyar nyelvű, annak Hamvas életművét, tradicionális vonatkozású írásait ismernie kell, a Scientia Sacrát sokszor el kell olvasni egy élet folyamán. Ugyanekkor Hamvas nem volt egyértelműen tradicionális író. Nemcsak úgy nem volt, mint Evola és Guénon, de úgy sem, mint Ziegler, úgy sem mint Schuon, úgy sem mint Burckhardt, vagy bárki más. Összehasonlíthatatlanul „íróbb” volt, mint ezek bármelyike. Mindegyiknél jobban tudott írni. A gondolatoknak a magassága-mélysége azonban nem éri el az élvonalbeli tradicionális szerzőkét-gondolkozókét. S azok mögött ő határozottan elmarad. Kiváltképpen elmarad azért, mert inkoherens, inkonzekvens és inkompetens. (...) A szellemi erők igen jelentősek voltak az ő esetében, de volt egy sajátos „lélektúltengése” is. Pontosan ezért van ilyen csodálatos stílusa. És ez a lélektúltengés Hamvasnak a követhetőségét az egyebek mellett szintén kizárja. A szellemi mozgás benne mindig hatalmas erejű maradt, de egy óriási lelki mozgás kíséretében jelent meg mindig. Egy szerző akkor jár el teljesen adekvátan, ha az érzéseket gondolkozások – tehát gondolatok adása és továbbgondolása – révén idézi elő. Tehát gondolatokat ad, hogy gondolkozzanak rajta tovább, és ezek a gondolkozások azután invokálhatnak érzéseket. Hamvasnál a gyönyörű megírtság érzelmeket invokál, amelyeket azután gondolatok kísérhetnek. Ha az ember így veszi kézbe, akkor nincs semmi baj, de ha úgy veszi kézbe, hogy bár ez következik, de ő azt hiszi, hogy ezáltal ő igazi szellemi inspirációkat kap, akkor viszont téved. Ez olyannal, aki éppen ismerkedik a kérdésekkel, nem okozhat bajt, hiszen ismerkedik. Aki azonban ezeket már valamennyire ismeri, aki ezeket végiggondolta már sokszor, az veszi észre, hogy tulajdonképpen milyen defektusok is jelennek meg, a kétségbevonhatatlan értékek megjelenése mellett.

Hamvasnak vitathatatlanul vannak zseniális észrevételei, döbbenetes mélységű intuitív meglátásai, ugyanakkor a Hamvas-életmű, mint egyfajta szellemi orientáció még viccnek is rossz. Az utóbbi években, vagy inkább évtizedekben jelentkező, már-már szektariánus jellegű "Hamvas-kultuszt" pedig a leghatározottabban el kell utasítani.

Bobkó Csaba írta...

Jó, de szerintem ezt nem lehet ennyivel letudni. Az öt géniuszban kimondottan a legrosszabb magyar történelemhamisító prot-kur propaganda hagyományai köszönnek vissza, kicsiszolt formában, Ady-Krúdy-stb. szinten, világosan igazolva a protestánsság, mint a misztikus alapőú felforgatás trójai falova felfogást. Nem véletlen, hogy Hamvas eperjesi volt és evangélikus lelkész fia. E körök a tradíció legfőbb elenségei voltak hazánkban, Eperjes az egyik legfőbb szabadkőműves fészek volt. A hazájukat pusztító kuruc szegénylegények dicsőítése és a rendhez kötődők le-zsírosparasztozása a 45-ös párttagsággal együtt a legrosszabb bizonyítványt állítja ki Hamvasról. Mi haszna az ősi tardíciók tanulmányozásának egy olyan embernél, aki ennyire azokkal (a hasznos tradíciókkal) ellentétes elvi és gyakorlati irányzatok propagandistái közé lép? És persze az ősi tardíciókban is nagy hazugság nem kimutatni a romboló tradíciókat, az emberelleneseket. Úgy tenni, mintha minden jó lenne, ami régi és misztikus.

Névtelen írta...

Hamvas ebbe az idézetbe sehol sem írja hogy az alföldi nép, az alföldi földműves, falusi emberek zsíros parasztok lennének. Sajnos vannak bunkók , kapzsik, mohók, koruptak, de ezeket a rendes alföldi parasztok megvetik, nem díjazzák ezeket a tulajdonságokat. A betyárok szabadságszeretetét viszont tisztelik, és ha nem is választják ezt az életet, tudják hogy ezek a betyárok pozitív értékeket is hordoznak. Hamvassal vigyázni kell, mert könnyen félre lehet érteni, amikor a zsíros parasztokról, vagy másik eszéjében a németségről ír, akkor egy mentalitást jelenít meg inkább. Írói gyengéje lehet hogy néha félreérthető és úgy tűnik hogy valakit megbélyegez. Én pl. A Bor filozófiáját olvasva az elsősorokban felháborodtam arról ahogy az ateistákat becsmérli. Közbe ő sem az a nagyon vallásos tipus. De aztán rájöttem hogy inkább egy metalitáson élcelődik.

Bobkó Csaba írta...

Jóindulatú előítélettel próbálod mentegetni magad előtt, ami derék dolog, de szerintem félreérted. Én is fokozatosan jöttem rá, milyen hamis Hamvas. A felvidéki svihákról jrottak sem támaszkodnak semmilyen fokban reális helyismeretre, miközben persze eperjesi születésű volt, a Mikszáth által francia és olasz regényekből importált ál-felvidéki karikaturisztikus hősök alapján írta ezt is. Párizs civilizáltságának dicsőítése meg Ady és a kor nihilista magyargyűlölő magyar irodalmi irányzatának szajkózása. Hamvas kultusza nagyon káros és hamis. A szegénylegényektől jó oka volt rettegni a munkából élő alföldi népnek. Egyszerűen a kurucos történelemkép propagandisztikus megjelenítése ez a rész a műben, a kurucok is átkai voltak a lakosságnak, még protestáns hajdúvárosok lakosságát is kiirtották a törökkel, tatárral szövetkezve, de igazi élvezettel a katolikusokat gyilkolták. JHamvas, mint eperjesi evangélikus lelkész sarja, a hazai szabaddkőművesség ezen ősfészkéből, logikusan dicsőítette ezeket a protestáns tálibokat. Nem áll szándékomban ezzel mai őszinte, jóakarataú protestánsokat megsérteni, akik zömének fogalma sincs róla, mire használták őseik idején ezt a vallási mozgalmat.

gyuri55 írta...

Huszonéves koromban sokat olvastam Hamvas Bélát, úgy gondoltam és éreztem, egy új világot tár fel előttem. Arra már akkor rájöttem, hogy nem keresztény, de legalábbis nem „tért meg”. Mai fejemmel egyetértek Csabával: H.B. a New Age előfutára, sőt képviselője. Az idézet a magyar „zsírosparasztról”, szegénylegényről és reformátorokról valóban egy sorba helyezi a mai „magyar” „urbánus” írókkal. - Mint szépíró, nekem nem tetszett, öcsémnek viszont nagyon.

Unknown írta...

Ha már Hamvas - színes a világ, avagy egy érdekes kis youtube-os összeállítás: http://www.youtube.com/watch?v=fyLwvE6_Z_U

("Spoiler": Szántai rugdossa Hamvast (06:28-ig), Pap Gábor fröcsög László Andrásra és Gál Péterre (11:49-ig), László András pedig véleményt nyilvánít Pap Gáborról és köreiről (a maradék kb. tíz perc). :) Ajánlom mindenkinek! :) )

Névtelen írta...

jó! : )

MN írta...

Szántai rugdos, Pap Gábor fröcsög, László András meg véleményt nyilvánít. Te meg még véletlenül sem vagy elfogult... :-)

Névtelen írta...

Találtam valamit ami tényleg arra utal hogy Hamvasba volt egy adag álszentség, hamisság, mellébeszélés, meg hordószónoki szólam pufogtatás: 56 sajnálatos eseményei kapcsán gyalázza a magyar művészeket, így általánosítva. Név nélkül, és minden magyar művészre vonatkoztatva. Itt a demagóg szöveg: „Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, festészet, a művészet, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki sem mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költô, író, szobrász, zenész, festô orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még nép nem volt ennyire elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága. amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze.

Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlen egyszer és egyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túlhatalom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak. Tényleg semmi sem történt?

Évek óta azon gondolkodom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz.

Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyűrtek a zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk.

Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme akiknek drágább volt a selyemnyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat. Mintha életnek lehetne tartani azt, amit ezek élnek, mintha költészet, zene és dráma lenne, amit ezek csinálnak, mintha lehetne ilyen feltételek között élni akárcsak hivatalban, vagy gyárban.

Persze élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejtőzni és hallgatni, napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani, és nem lázadni, vagyis igenis lázadni, és nem engedni, és átkozott és bőszült görcsben élni, és nem engedni.Hol van ma az a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól?”
Patmosz Hamvas Béla: 1956-ról

Hamvasnak az ilyen hamis kirohanásai valami elgyengölt, szenilis álapotaába keletkezhettek.

Különben nem értem hogy Hamvas 45-ben miért lépett a komunista pártba. A komunista párt a tudományos materializmus jegyében, a Marxista dialektika realizálásában munkálkodott. Aki a komunista párt tagja akart lenni az a felvilágosult, ateista világnézetet is elfogadta. Hamvas elég tájékozott volt ahhoz hogy tisztába legyen mit kell vallania, sőt mit kell gondolnia ha ennek a pártnak a tagja kívánt lenni.

Unknown írta...

MN: Soha nem állítottam, hogy ne lennék elfogult - legalábbis egy kicsit... :D
Egyébként László írásaival lassan másfél évtizeddel ezelőtt találkoztam először, Pap Gáborral és Szántaival egy-két évvel később. Ezután elolvastam és meghallgattam tőlük, amit lehetett, gondolkodtam, mérlegeltem, leszűrtem a leszűrnivalókat, és egyértelművé vált - számomra és szerintem -, hogy melyik "oldalon" van több igazság...
Mindazonáltal, ha akad rá időm, ma is szívesen hallgatok végig pl. egy Szántai-előadást, mert rámutathat olyan tényekre vagy aspektusokra, amikről eddig nem volt tudomásom - legyen szó akár a pálos rendről, akár Szt. Lászlóról.

Névtelen írta...

Nem hiszem el hogy Hamvas Béla 1957.-ben könyvtárosi állásért könyörgött volona.
És lehetséges hogy 1945-1948közt még valami szabadabb légkör uralkodott Magyarországon, és a komunista párt tagjának lenni nem jelentette mégsem azt hogyy valaki Lenin, és Sztálin szellemében akar tevékenykedni. Fogalmam sincs hogy miért lépett a komunista pártba, és mijen elképzelései voltak. Elég sajnálatos hogy egy kör bitorolja az életművét és nem lehet világos képet alkotni róla.

Birgi Zorgony írta...

Kedves Csaba! Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy az alább következő bekezdést ugord át, mert normális ember nem szívesen olvas ilyen sorokat. Úgyhogy ezt nem is neked szánom, hanem csak úgy általánosságban írom le, mintegy „miheztartás végett”, hogy azok is tisztában legyenek azzal, hogy hol járnak, akik edzett konspirácionalistaként (értsd: konteósként) tévednek e blog erdejébe.

Tehát: egészen egyedülállónak látom a magyar konspirációs irodalomban, hogy valaki ezen a nagyon „csuszamlós” területen úgy tud írni, hogy mindazt, amit megfogalmaz, alá is támasztja megfelelő tényanyaggal, vagyis megadja olvasójának az esélyt arra, hogy amit állít, a megfelelő tényanyag ismeretében ő is elfogadja vagy visszautasítsa. Tehát nem arról van szó, mint számos „konteós” szerző esetében, hogy elolvasom az írásait, és mindössze arra van lehetőségem, hogy elhiggyem, amit állít, vagy ne higgyem el. Már csak azért is nagyon hasznos az általad választott módszer, mert világosan el lehet választani a tényeket az interpretációktól, és ha az embernek nem teszik ez utóbbi, akkor az előbbiből kiindulva megfogalmazhatja a maga értelmezéseit is. Számomra irigylésre méltó az a következetesség, ahogy képes vagy az egymástól teljesen távol álló területeket is ugyanazon alapelvek alapján megvizsgálni. Ugyanakkor egészen szokatlan, hogy valaki ennyire széles tematikus spektrumban legyen képes vizsgálódni. És végül kiemelkedő értéke blogodnak az a radikalitás, amellyel képes vagy a leghétköznapibb, leginkább „bevett” dolgokat is megkérdőjelezni – természetesen (és ez kétségtelenül szubjektív szempont) egy számomra nem éppen visszatetsző szemléleti kereten belül. És még ha az ember több következtetéseddel nem is ért egyet (mint ahogy én így vagyok vele), csak hálás lehet azért, hogy felhívod a figyelmet olyan dolgokra, amelyek fölött még a megfelelő éberséggel rendelkező emberek döntő többsége is hajlamos elsiklani.

Birgi Zorgony írta...

De nézzük most a jelenlegi bejegyzés tárgyát, Hamvas Bélát. Hogy tisztázzam a pozíciómat, két dolgot kell előrebocsátanom: ad 1) Nagyon szeretem Hamvast, kifejezetten közel áll hozzám, mondhatni rajta nőttem föl. ad 2) Egyáltalán nem tartozom a „hamvasisták” közé, akik kritikátlanul lelkesednek minden egyes gondolatáért, és jól tudom, hogy Hamvas gondolkozásának sok problematikus pontja is van.

Te ebben a bejegyzésedben olyan dolgokra hívtad fel – sokak mellett - az én figyelmemet, amiket így, ebben a formájában még nem vettem észre, de amelyek lényegével nagyjából tisztában voltam. Tehát úgy gondolom, hogy sajnos igazad van, amikor elmarasztalod Hamvast „kuruckodásai” miatt. A zsírosparasztos-holodomoros fénykép pedig gyilkos erejű volt: ahogy megláttam, szinte felszisszentem. Hamvasban volt valamiféle öntudatlan balos vonzalom, amely nemcsak a magyar történelemnek abban a fajta olvasatában jelent meg, amit te vizsgáltál, hanem egyéb területeken is, például abban, hogy a középkort és a középkori kereszténységet szinte marxista-„adysta” módra – és a saját tradicionális alapelveivel tökéletes ellentétben – a klerikalizmus sötét évszázadaiként értékelte, vagy abban, ahogy a modern művészetért lelkesedni tudott. Sőt nem volt idegen tőle valamiféle protestáns ízű kereszténység-felfogás sem, amelyet ő persze tisztán evangéliuminak gondolt, de amely sokkal szorosabb kapcsolatban volt a páli levelekkel, mint az evangéliumokkal. Tehát ez az egyik oldal. De éppen neked különösen is tudnod kell, hogy itt Európában mennyire nehéz az embernek teljesen kivonnia magát annak a felvilágosodott ideológiának a hatása alól, amely mindent átjár, és amelynek legfőbb áldozata a kereszténység, vagy inkább úgy kellene mondanom, hogy az Egyház. Magamról is tudom (és valószínűleg te is tudod magadról), hogy mennyire hosszú folyamat az, amíg az ember mindezeket az implantált eszméket „agnoszkálja”, átvilágítja és elveti. Nagyon kevesen mondhatják el, hogy ezt minden vonatkozásban megtették – tekintve hogy rengeteg vonatkozásban kapjuk az előregyártott eszméket és „saját véleményeket”. Hamvas sem volt ezzel másként, ő is számos olyan gondolatot képviselt, amit nem világított át magában, s amelyek révén azzal az ideológiával került egy platformra, amelyet egyébként felfogásának hangsúlyos részével a leghatározottabban elutasított. Olyannyira határozottan, hogy ez adja Hamvas lényegét. Hamvas ettől Hamvas. Merthogy egyébként Hamvas határozottan elutasította a demokratikus-egalitárius-liberális-evolucionista-progresszivista eszméket, a szcientista ideológiát, a protestantizmust, és kifejezetten monarchista („a király a nép halhatatlan Énje”), sőt teokratikus felfogású volt. Ráadásul az életműben a hangsúly éppen ezen van. Hát igen, következetlen volt, és erre – igazad van – rá kell mutatni, hogy az életműnek ez az egyébként mellékszála ne kerülje el Hamvas kedvelőinek a figyelmét, s ne legyenek öntudatlan áldozatai azoknak az eszméknek, amelyeknek Hamvas sajnos úgyszintén öntudatlan áldozata volt.

De van itt még valami, ami nemcsak hogy árnyalja a képet, de amelynek jelentősége mellett az általad és általam említett problematikus gondolatok és megnyilatkozások eltörpülnek: a hamvasi életmű telis-tele van olyan értékekkel, amelyek egyedülállók nemcsak magyar, hanem világirodalmi vonatkozásokban is. Ezek az értékek viszont nem történeti-politikai síkon vannak, hanem a „tiszta eszmék” síkján. És itt nemcsak eszmékről van szó, hanem valami többről is: Hamvasban rendkívüli inspiratív erő van, hogy tudatosítsa olvasójában saját metafizikai mivoltát és spirituális felelősségét. S mindezt gyakran nem akármilyen szintű artisztikus formába öntve. Őt tehát nem lehet egyszerűen életművének ama marginális aspektusa alapján értékelni, amelyre a te vizsgálódásod irányult.

Birgi Zorgony írta...

Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a pozitívumokat, a másikba a negatívumokat tesszük, akkor a helyzet tehát teljesen egyértelmű lesz. Ráadásul Hamvasból teljesen hiányzott mindenféle kollaborációs szándék a felvilágosodás sötét és pusztító erőivel. Különösen nem a kollaborációnak abban a formájában, ahogyan azt te vizsgálni szoktad. Ilyen fel sem vetődhet vele kapcsolatban. Tiszta és egyenes jellem volt, aki a modernitással szemben a tradíciót képviselte. Hogy e közben nem látta át, hogy bizonyos gondolatai összhangban vannak azoknak a modernista erőknek a felfogásával, amelyekkel egyébként egész életműve szembefordult, s ilyen módon ellentmondásokba keveredett – nos, az vesse rá az első követ, aki e tekintetben vétlen közülünk.

Csak egyetlen konkrét dologra hadd térjek ki. Hamvas ugyebár 1945-ben belépett a pártba. Nagyon találóan mutattál rá arra, hogy egy ilyen csatlakozás éppen 1945-ben mit jelentett. A lépés nem védhető. De árnyalható, amit most meg is teszek. Hamvas 1945-ben, Budapest ostroma, illetve életműve jó részének és egész könyvtárának elpusztulása után (házukat bombatalálat érte) úgy érezte, hogy egy merőben új élet kezdődik számára. Mintha ekkor lezárult volna a történelem egy szörnyű korszaka, és megnyílott volna az emberek előtt Isten országa megvalósításának lehetősége. Gyakorlatilag üdvtörténeti súlyú változásként, eszkatológiai szituációként értékelte azt, ami akkor történt. De ennek igazából semmi köze nem volt a „felszabaduláshoz”. Ez az egész szituáció az ő számára teljesen metapolitikai természetű volt. Ekkoriban Hamvas már mélyen kereszténynek vallotta magát. Hogy az volt-e vagy sem, illetve hogy mi volt az ő kereszténysége, az más kérdés. Ugyanakkor útjára indult Magyarországon egy olyan eszme, amiben legalábbis a lehetőségek szintjén sok mindent meglátott (ami nem volt benne): a szocializmus, sőt mondhatni kommunizmus. Sajnos ő maga is áldozata volt annak a teljesen általános és még a legjobb szándékú emberek körében is fellelhető fundamentális tévedésnek, hogy a kommunizmus mint eszme szép, de mint gyakorlat gyatrára sikerült. Ezen felül Hamvasnak volt egy éppen annyira furcsa és szokatlan kommunizmus-értelmezése, mint amennyire kereszténység-értelmezése sem vágott egybe a létező kereszténység-értelmezésekkel. És Hamvas, mint tipikus „fílosz” (ámbár nem Rab Ráby kutató – lásd A. E. Bizottság), ezt a kettőt egyesítette: mély keresztény öntudattal, ugyanakkor egy teljesen átvilágítatlan idealizmustól hajtva lépett be a pártba. Talán ebben a döntésében szerepe lehetett apósának, a neves szociáldemokrata, sőt talán kommunista pedagógusnak, Kemény Gábornak is. Nyilván ezt nehéz minősíteni, és itt nem is annyira a pártba lépésről, mint inkább a súlyos, többszörös tévedésről van szó. De eközben sem szabad megfeledkezni arról, hogy Hamvas párttagként is éppen olyan messze volt a marxizmustól, mint amennyire messze van a Scientia Sacra a Kommunista Kiáltványtól. Tulajdonképpen ez az, ami józan ésszel felfoghatatlanná teszi ezt a lépését. Hamvas csak töredékesen tudta „lefordítani” metapolitikai felfogását a történelem és a politika világára. Mondhatni nem volt gyakorlati érzéke. Persze bármekkora „fílosz” is volt Hamvas, a történelmi-politikai valóság gyorsan észhez térítette: Isten országa mint a szovjet csapatok által megszállt Magyarország történeti valósága gyorsan elillant.

Birgi Zorgony írta...

Később Hamvas az egyik kisregényében, a Szilveszterben irodalmi formában is reflektált 1945-ös súlyos tévedésére, és burkolt, de maró öngúnnyal emlegette a keresztény kommunizmus gondolatát:

– A CC. Értelmes nyelven Christian communism. Mr. Kleti abból indul ki, hogy a világ jelenlegi két legfontosabb áramlata a klérus kezében lévő kereszténység és a kommunisták kezében lévő szociális forradalom. A két áramlat között tulajdonképpen döntő különbség nincs, mindkettő a világpolitikai egyensúlyt óhajtja megvalósítani. A különbség, mint mondja ő, merőben módszertani. [...]
– A gondolat maga világjelentőségű.
– Gondolja?
– Meg vagyok róla győződve. Az elméletben a megháborodott elme olyan teljesítményét látom, amelyen a modern kornak, ha önmagához hű, kapva kellene kapni.

És hozzátartozik még a képhez, hogy Hamvas azon nagyon kevés író közé tartozott, aki az ötvenes-hatvanas-hetvenes években gyakorlatilag semmiféle kompromisszumot nem kötött a bolsevizmussal, és így életében nem is jelenhetett meg egyetlen műve sem – illetve csak egyetlen rövid esszéje (1963). Ugyanakkor publikálatlan munkáiban olyan gyilkos erejű kritikáját fogalmazta meg a bolsevizmusnak – és ezzel párhuzamosan a liberális demokráciának is –, amely úgyszintén egyedülálló a magyar irodalomban. Úgy gondolom, Hamvas nagyon megbánta belépését a pártba, és nyilván nagyon szégyellte is magát emiatt, úgyhogy ezt a félrelépést mi is megbocsáthatjuk neki.

Magától értetődik, hogy nagyon kevesen képesek olyan fokú szisztematikus következetességre, amellyel te a történelmet és a kultúrát vizsgálod. Neked ez a különlegességed. Hamvasnak nem ez volt a különlegessége, vagyis ezen a területen bizony meg-megbotlott. Az ő kifejezésével élve „felült” annak a mély történelmi áramlatnak, amely az elmúlt néhány száz évünket – sok szempontból láthatatlanul – meghatározta.

gyuri55 írta...

Kedves Birgi Zorgony! (Kb. mit takar ön-megnevezésed?)
Köszönöm Csabával és Hamvassal kapcsolatos értékes gondolataidat!

Bobkó Csaba írta...

Kedves Birgi Zorgony, mégis elolvastam, köszönöm a dicséretet, nekem is jólesik! :-) Úgy tűnik, minden lényeges dologban egyetértünk. A Hamvas-rajongók semmiképpen nem tűnnek világnézeti ellenfeleimnek, nem is ilyen szempontból mentem neki ennek a "bálványnak", az tény, hogy irritált az adott irányzat követői egy jó részének konformizmusa e téren, amivel nem ismerték fel Mesterük hatalmas önellentmondását. Hamvas-értékelésedet meggyőzőnek elfogadva talán rosszmájúan, talán e blogon logikusan egyetlen életrajzi mondatban, mint indoklásban látom az ő megbicsaklásainak okát összefoglalhatónak: "Eperjesi evangélikus lelkész fia volt." :-) Ahogy Pezenhoffer "Debrecent" tette egy nagyerejű földrajzi szimbólummá, a kálvinista "prot-kur" történelemszemlélet jelképévé, úgy számomra a lutheránus változat esetén ez a jelképpé erősödött színhely éppen Eperjes. Zempléniként persze épp elég kihívás Patak alaptalanul magasztalt "szellemisége" is. Nyilvánvaló, hogy ha ezt túl komolyan vesszük, már Hamvasnak az Öt géniuszban elkövetett hibáját ismételjük meg, valójában a földrajzi hely nem sokat jelent, mindegyik említett város lakosságában többségben lehettetk a "normálisak", de a válságos időkben a felforgató kisebbbség katasztrófába sodorja a normális , de szervezetlen többséget is. Hamvas e negatív öröksége párhuzamos másokéval, pl. Tormay Cécile se ismerte fel, hogy az általa jóindulatú konformizmusból dicsőített kurucok és 48-as kossuthisták is koruk patkányforradalmait vívták. Bár ő, ha azoknak lett volna szemtanúja, azokról is felismerte volna, mik voltak valójában. Sejtem, hogy az egyet nem értésed főleg a gnózis, kabbala és más ezotérikus hagyományok teljesen negatív értékelésére vonatkozik. Én úgy tekintem ezt, hogy akit az ilyen eszményei nem indítanak felforgató tevékenységek dicsőítésére, hanem épp ellenkezőleg, elítélik azt, azokkal semmi problémám. Az persze érdekes vita lehet (folyik is) a gnózist és hasonlókat pozitív inspirációként megélőkkel, hogy jól látom-e, hogy ugyanez a szellemi bázis másokat törvényszerűen indít rombolásra.

Birgi Zorgony írta...

Bár jómagam semmit nem tudtam Eperjesnek erről az evangélikus hátteréről, de könnyen lehet, hogy ennek a hinterlandnak is szerepe lehetett abban, hogy Hamvas, miközben élesen fordult szembe kora szinte összes kurrens felfogásával, bizonyos vonatkozásokban nagyon is egy követ fújt azokkal, akikkel szembefordult. Hát igen, az ember könnyen beleesik a következetlenség bűnébe. Persze könnyen meglehet, hogy nemcsak eperjesiként – vagy debreceniként – követte volna el ezt a hibát Hamvas: a protestáns–kuruc felfogás általános magyar sajátosság, s bár a protestáns háttérrel rendelkezők alighanem lelkesebb hívei, de azért a katolikusok sem mentesek tőle (persze ezúttal a politikai protestantizmusról van szó). Ahogyan a Katolikus Egyház az elmúlt száz évben szinte teljesen magáévá tette halálos ellenségeinek felfogását (itt elsősorban a szabadkőműves típusú nézetekre gondolok), éppúgy az általad érintett kérdésekben a magyar katolikusok is inkább „magyarok” (értsd „prot-kur”), mint katolikusok. ... A helyzet „pikantériája” egyébként, hogy a blogodat egy evangélikus lelkész ajánlotta figyelmembe. Ilyen is van. :-)

Bobkó Csaba írta...

Több protestáns ismerőssel sikerült már e témákról egyetértőleg beszélgetni (ismerték a blogot), még lelkész végzettségűvel is. Én inkébb megfordítanám: ahogy a katolikus GYÖKERŰEKET (mert ma egyre inkább csak erről van már szó) is kurucos történelemképre tanítanak olyan szűk 150 éve, úgy a protestás gyökerűek között is vannak józanul látni tudók, ahogy persze a katolikusok szellemi elitje között ez egy erős vonal volt, csak el van hallgatva. Hányan ismerik Zimándy Ignác, Pezenhoffer, vagy a 18. századi katolikus történetírók, vagy főleg Ady katolikus publicista ellenfeleinek nevét? Persze felekezettől függetlenül hallgatták el a felforgatásellenes írástudókat, ez Weishaupt instrukcióiba szó szerint szerepel. Ki ismeri Csató Pál nevét? Kikeresem Eperjes kapcsán Kossuth ott és Patakon kapott szellemiségét. Üdvözlöm a kedves ev.lelkész olvasót! :-) Egyébként szép lenne, ha ilyenek hozzászólnának, illetve bárki, aki valamit felhozna saját felekezete védelmére. Vagy éppen elhatárolódna annak ilyen múltbeli fekete bárányaitól.

Bobkó Csaba írta...

Épp tegnap idéztem pár judaista írástudót, akik elítélik a Purimot...

Bobkó Csaba írta...

Berényi Zsuzsanna Ágnes "A Kossuth-emigráció és a szabadkőművesség": " Maga Kossuth Lajos is belépett a szabadkőművesek közé. Kossuth Lajos már eperjesi középiskolai tanulmányai során megismerkedett a szabadkőművesség szellemével. Eperjesen a 18. században erős szabadkőműves páholy működött. Ebben a városban elsősorban az Evangélikus Líceumban kimondva vagy kimondatlanul szabadkőműves eszmék határozták meg a légkört. Kossuth Lajos ennek az iskolának volt diákja. Bizonyára a sárospataki jogakadémián nyert ösztönzést az amerikai politikai és társadalmi berendezkedés vizsgálatára. Tudjuk, Petőfi és a „Fiatal Magyarország" többi képviselője a francia forradalmak történetétés elveit tanulmányozta mohó érdeklődéssel. Kossuth Sárospatakon az amerikai politikai és társadalmi rendszerrel ismerkedett. Ennek a rendszernek az alapja a szabadkőművesség. Az amerikai Emberi Jogok Nyilatkozatát a szabadkőművesek sajátjukként emlegetik. Ezt annál is inkább tehetik teljes joggal, mert hiszen Jefferson, a Nyilatkozat megszövegezője is szabadkőműves volt. Az Amerikai Egyesült Államok első elnökét, George Washingtont az amerikai szabadkőművesség egyben nagymestereként tisztelte. A későbbi elnökök csaknem kivétel nélkül szabadkőművesek voltak. Általában az amerikai szabadkőművesség nagymesterei. Ez egyébként az angliai példa nyomán vált gyakorlattá. Angliában ugyanis hagyományosan a király viselte a nagymesteri címet."

http://pl.scribd.com/doc/43113777/Berenyi-Zsuzsanna-Agnes-A-Kossuth-emigracio-es-a-szabadk%C5%91m%C5%B1vesseg

Bobkó Csaba írta...

Korábban írtam: "Kuruc kori rebellis felforgatóközpont és evangélikus iskolai központ (forradalmárképző!) múltjához "méltóan" Eperjes volt a magyar szabadkőművesség egyik legkorábbi fészke.

Berényi Zsuzsanna Ágnes, a magyar szabadkőművesség lelkes kutatója és apologétája Miskolc és környéke szabadkőművesi páholyneveinek vizsgálata c. tanulmányában ismerteti a legkorábbi észak-magyarországi szabadkőműves páholyok és névadásuk történetét. A történelmi magyar területen az első páholy az erdélyi Brassóban alakult meg 1749-ben "Három Oszlophoz" néven. Az akkori szorosan vett Magyar Királyság területén azonban az első páholy épp Eperjesen alakult meg 1769-ben "Az Erényes Utazóhoz" néven, majd láncalapítás keretében a páholynevekből is jól láthatóan innen terjedt szét a legkorábbi magyarországi páholyok hálózata a térségben. 1774, Selmecbánya: Az Erényes Emberbaráthoz, 1781, Miskolc: Az Erényes Világpolgárhoz, szintén 1781, Balassagyarmat: Az Erényes Zarándokhoz, majd 1785-ben ugyanott Az Erényes Kozmopolitához nevű páholyok alakultak. Új páholyt kizárólag már létező, és arra feljogosított páholyok tagjai alapíthattak. Berényi Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon c. alapművére hivatkozik az eperjesi páholy kapcsán.

A megszűnése felé sodródó Lengyelország oroszellenes Bari Konföderációjának (1768-1772) harcai közben, az Északi-Kárpátok térségében elvesztett csaták után sok lengyel nemes menekült a magyar Felvidékre, leginkább a sárosi Eperjesre és Bártfára. Eperjes régóta a lengyel-magyar kereskedelem központja is volt. A konföderáció legfőbb irányító szerve, a Főtanács, vagy Generalitás a konföderációt óvatosan támogató Habsburg kormányzat engedélyével 1769. decemberétől Eperjesen székelt. A Főtanács képviselői 1770.október 3-án szövetségesük és anyagi támogatójuk, a francia kormány nyomására Eperjesen mondták ki az oroszok bábjaként uralkodó, szintén szabadkőműves II. (Poniatowski) Szaniszló Ágost lengyel király trónfosztását. Abafi Lajos adata szerint az eperjesi lengyel menekültek között levő szabadkőművesek megbízásából egyikük gyermekeinek nevelője, a zsidónak tűnő nevű Bernhardi Izsák szerezte meg a varsói, egyébként a francia Grand Orient alá tartozó Az Erényes Szarmatához címzett nagypáholy pátensét, mellyel 1769-ben megalapították Eperjesen Az Erényes Utazóhoz nevű páholyt." http://kitalaltujkor.blogspot.com/2015/05/mikszath-az-ideologiai-embercsempesz.html

Tehát eprejesi evangélikus lelkész fiaként nem akármilyen világnézeti hagyomány talajában gyökerezett valaki...

Birgi Zorgony írta...

Köszönöm Eperjes szabadkőműves háttérrajzát. Elég súlyos! Hát igen, egy ilyen mélyen gyökerező hagyománytól valóban nagyon nehéz lehet belsőleg tökéletesen elhatárolódni. És ezek szerint sajnos Hamvasnak nem is sikerült. Nagyon jók ezek a páholynevek. Különösen az Erényes Szarmatához tetszik. :-) Nem tudom, megfigyelted-e már, hogy a szabadkőművességet csak retrospektíve illik kutatni; a „mindenkori mai” szabadkőművesség sosem lehet tudományos vizsgálódás tárgya. Olyan, mintha a szabadkőművesség mindig csak a múltban létezett volna. Ma nem létezik, illetve aki azt állítja, hogy létezik, az antiszemita – ötven év múlva viszont már monográfiák fognak születni róla.

Bobkó Csaba írta...

Ezért van az, hogy az e téren tabutörő Czike Lászlót csak nagyritkán szólaltatták meg fősodor médiumban, akkor is gondosan úgy terelte a szót a műsorvezető (pl. Vámos), hogy nehogy erről, a mindenki életét ma befolyásoló konkrét mai vakolókról essék szó. Pl. az MMA mögött állókról, vagy a mai magyar kormáyzattal kapcsolatban állókról, bár az például átfedésben van. Czike megadott kopnkrét neveket, a dolog a "konteós" gettóba van száműzve. A csapból is folyhat Bogár László a sejtelmes Globális Örvénylésével, ami egy abrakadabra, az nem veszélyes, az mehet. Pedig ő is tudhat mai neveket...

Névtelen írta...

Ha már elkanyarodtunk a páholyok felé... ki tudnál segíteni, hogy a képen a "címer" mit ábrázol? Elég erős sejtéseim vannak. Szülővárosomtól ez nagy meglepetés, pláne, mert sokáig nem is volt város. Így a képet visszanézve (hétfőn készült), mintha a felső padlásrész, ahol a "címer" áll, újonnan hozzátoldott emelet lenne.
Amúgy most ÁNTSZ-épület, szóval kíváncsi lennék, mikor került oda. Az utcaneven nem lepődök meg, árulkodó.

http://oi64.tinypic.com/2j2axiq.jpg

FL

Bobkó Csaba írta...

Sajnos nem elég kivehető, de a körző mintha benne lenne. Kisebb településeken is élte vakolók, csak a páholy többnyire nem ott volt, kivéve, ha valamelyik nagyobb úr kastélya volt a helyszín.

Névtelen írta...

Ez talán nagyobb:

http://oi68.tinypic.com/14w5zyd.jpg

Mellesleg a frissen meszelt padlásrész (jobb állapotban van, mint a földszint) egyértelműen arra utal, hogy akár az elmúlt 5 évben is fel lehetett újítva, tehát felmerül a kérdés, hogy kinek volt fontos ezt így megtartani, ha az épületnek már semmi köze ehhez. Vagy mégis van még. :)

FL