"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2013. március 7., csütörtök

Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa


Gyermekkoromban, a 70-es évek tipikus szocialista úttörő-kiszes ünnepciklusa volt a Három Tavasz.

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg "felszabadította" az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Egyébként a konkrét faluról és napról voltak történészviták, de ezt a napot és Nemesmedves falut kanonizálták a rezsim számára  legfőbb ünnep számára. A legfőbb, hiszen a Vörös Hadsereg nélkül hazánkban sose jutott volna még egyszer hatalomra kommunista vezetés.

Az 1989-es "rendszerváltás"/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a "komcsik" visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle "nemzeti szabadságkűzdelmet". Ezt természetesen valami aljas visszaélésnek tulajdonítja a szocialista ideológia és rendszerpropaganda, az akkori hivatalos történelemoktatás részéről a mai ideológiai fősodor. A közelgő márciusi ünnep kapcsán le kell szögeznem, hogy miközben a korábbi történelmi események és folyamatok egy részének ilyen felhasználása a rendszer önlegitimációja, propagandája részéről, főleg az 50-es években esetleg valóban tartalmazott önkényes visszaéléseket, vagy minimum erős torzításokat, az 1848-as forradalom ekkor a kommunizmus szentjeivé avatott hősei esetében semmiféle lényegi visszaélés, igazságtalan "kisajátítás" nem történt!

Nem teljesen értek tehát egyet az alábbi, korunk fősodor nézetét tükröző oktatási útmutatással (bár a sztálinista kor kultuszképzési jelenségét tényszerűen bemutatja):
Lobogónk: Petőfi” – a költő pártállami kisajátítása

Az újabb világégés idején, a nemzetiszocialista Németország árnyékában Petőfi mint politikai szimbólum ismét időszerűvé vált. E szimbolikus tőkét használta ki később a Magyar Kommunista Párt, amikor Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében – amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat – Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie.
Horváth előadásának címe – a Lobogónk: Petőfi – jelszó, sőt kormányprogram lett."
Az életmű kritikus vizsgálata alapján Petőfi VALÓBAN SAJÁT KORÁNAK BOLSEVIKJE VOLT! 

A bejegyzés folytatása

Lunacsarszkij pedig a felforgatás kulisszatitkaiba alaposan beavatott mozgalmárnak, ideológusnak tűnik, aki képben volt, mi áll Marxék munkásdemagógiája mögött és kik tartoztak közéjük a "hőskorban", mint már láttuk a Wurmbrand-könyvet ismertető korábbi bejegyzésben
( Marx sátánista volt! ):

Lunacsarszkij, egy vezető filozófus, aki egy időben a Szovjetunió kulturális minisztere is volt, írta Szocializmus és vallás c. könyvében, hogy Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé.
Szerencsés dolog tehát, hogy a szocializmus idején ösztönözve voltak a történészek, kutatók, hogy keressék, felmutassák a folyamatosságot, illetve ideológiai-személyi összefüggéseket, kapcsolatokat az 1848-as Népek Tavasza, vagyis egyfajta Világforradalom, annak hazai résztvevői és a nemzetközi forradalmi mozgalom olyan vezetői között, mint Marx és Engels. Nem mondom, hogy ma kimondottan be lenne tiltva az ilyen megközelítésmód a történészek, irodalomtörténészek számára, vannak is esetek rá, hogy például Petőfit mai kutatója le"balszélsőzi", szélsőbaloldalizza, azonban a kommunista felforgatók és a magyar 48-as politikusok, ideológusok, propagandisták és más vezető személyiségek szoros kapcsolataival nem igazán szokás büszkélkedni.

(A Petőfit bolseviknek nevező Lunacsarszkijjal a fentebb idézett szöveg forrásán, az ELTÉ-n is egyetérthetnek egyesek, hiszen például Margócsy István "balszélsőzése" is ilyesmit jelent egy kicsit óvatosabb fogalmazásban... Itt csak megjegyzem, hogy a romantikus-nacionalista álhős-kultuszokat önmagában indokoltan leleplező szerzők egy része egyértelműen ballib világnézeti háttérrel és ösztönnel cselekszik így, nem tudva, tudatosítva, hogy a Választott Nép-tudat mintájára megalkotott modern-kori romantikus nacionalizmusok modellje tipikus illuminátus, ballib szellemi termék, fegyver, méreg. Mi azonban ezt is észrevesszük...)

A szocializmuskori könyveket pedig e téren nem érdemes egy legyintéssel elintézni, mert tapasztalatom szerint még az ötvenes években kiadottaknál is inkább csak az események politikai értékelése, frazeológiája terén vannak a kor ideológiájához erőszakolt szélsőségek, amiket nyilván tudunk mai szemmel a helyükön kezelni, a későbbieknél pedig ezek az ideologikus, propagandisztikus következtetések jelentősen visszafogottabbak, a bennük tárgyalt tényanyag pedig mindenképpen értékes, ezek meghamisításával eddig nem találkoztam. (Az értékelésük sem önmagában hibás számomra, csak többnyire helyeslik a radikális forradalmárkodást és elítélik a forradalmat fékező konzervatívabb szereplőket.) Vagyis 1848 forradalmainak  tárgyszerű értékelésében hasznát vehetjük annak, hogy korábban a világforradalmár erőkkel való kapcsolatok feltárását kimondottan bátorította a politika. Az ekkor publikált tények saját világnézetünk szerinti értékelése pedig már a mi feladatunk.

Három Tavasz
A Kádár-korszak hivatalos kultuszának jeleként Petőfi szülővárosában, Kiskőrösön 1975-ben avatták fel a "Három Tavasz" szoborcsoportot. Az első alak nyilván Petőfi, a szobrokon megszokott eszményítéssel, a második egy rangjelzés nélküli Monarchia-egyenruhás (nyilván vörös-)katona,  a harmadik szovjet katonának nem tűnik, talán egy 1975-ös "mai fiatal". A három alakot beburkoló zászlót vörösnek sejthetjük, semmi nem utal trikolórságára és a 19-es, meg a 45-ös "Tavasz" zászlaja egyaránt vörös volt. (Természetesen a mai hivatalos magyar zászló háromszínűsége is csak 1848-as újítás, kimondottan az illuminátus "Nagy Francia Forradalom" trikolórjának mintájára, elsőnek Martinovics Ignác javasolt új magyar trikolórt...) 

E nézőpontból kell kiegészítenünk tehát a "Három Tavaszt" egy negyedikkel, ami igazából még csak tavaszelő, vagy télutó, hiszen 1848. február 15-éről van szó, a Kommunista Kiáltvány Marx és Engels általi megjelentetésének napjáról. És itt mindjárt a közepébe vágtunk a ma nem igazán hangoztatott összefüggéseknek, hiszen biztos vagyok benne, hogy a mai olvasók nem kis részének már az is meglepő lehet, hogy a kommunizmus ezen szimbolikus "kinyilatkoztató irata", a kommunista vallásban kb. a Mózesnek átadott kőtáblák megfelelője időben és térben ennyire közel jelent meg a Népek Tavasza forradalmaihoz, köztük a miénkhez, illetve, hogy lényegében a JELADÁS szerepét töltötte be azok kirobbantásához! Ugyanis az európai forradalmi hullám eseményeit egyetlen korai szicíliai megmozdulás kivételével közvetlenül megelőzte e híres-hírhedt dokumentum kiadása.

Egy korábbi bejegyzésben (ÁTVERT Népek Tavasza) már idéztem Henryk Pająkot ("Uzsora - az emberiség rákja"), de találunk más szerzőknél is utalást arra, hogy a Marx-Engels szerzőpáros a szimbolikus-ideológiai jeladáson és programadáson túl nemcsak forradalmi propagandatevékenységet folytatott a Neue Rheinische Zeitung: Organ der Demokratie hasábjain, hanem konkrét szervezői feladatai is voltak a Népek Tavasza forradalmainak összehangolása terén:
Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait: 1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében. Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.

A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Párizsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott. 1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.

A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
A "Népek Tavasza" valódi arca

Pająk Marx felforgató útjának állomásai között itt meg sem említi a számunkra legfontosabbat, Bécset, de erre később fogunk visszatérni. 

Most még csak azt a részt idézzük a Kommunista Kiáltványból, amely programszerűen kinyilvánítja, hogy a Marx, Engels és felforgató társaik által irányított (a háttérből pedig a globális zsidó uzsoratőke átal pénzelt, lásd később!) kommunista mozgalom miért támogatott osztályharcos céljaival látszólag nem azonos célokat kitűző "polgári" forradalmakat! Ez azért is fontos, hisz a már említett meglepetés oka, mely főleg a hazafias olvasókat érheti a Kiáltvány, Marx, Engels és a Népek Tavasza, de főleg a mi március 15-énk egy lapon említése miatt, éppen az, hogy a hazafias közönség túlnyomó része nyilvánvalóan antikommunista, magát Marx és társai világnézeti ellenfelének véli, ugyanakkor őszintén hiszi, hogy március 15. forradalmárai és a magyar "szabadságharc" vezetői nemzetünk történelmének legnagyobb hősei, legjobb hazafiaink közé tartoznak:
IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz

A II. fejezetben elmondottak után magától értetődik, hogy mi a kommunisták viszonya a már megalakult munkáspártokhoz, tehát az angol chartistákhoz és az észak-amerikai agrár-reformerekhez.
A kommunisták a munkásosztály közvetlen céljaiért és érdekeiért küzdenek, de a jelen mozgalomban egyszersmind a mozgalom jövendőjét képviselik. Franciaországban a kommunisták a szocialista-demokrata párthoz csatlakoznak a konzervatív és radikális burzsoázia ellen, nem mondva le arról a jogukról, hogy kritikai magatartást tanúsítsanak a forradalmi hagyományokból sarjadzó szólamokkal és illúziókkal szemben.
Svájcban a radikálisokat támogatják, de nem tévesztik szem elől, hogy ez a párt ellentmondásos elemekből áll, egyrészt francia értelemben vett demokrata szocialistákból, másrészt radikális burzsoákból.
A lengyeleknél a kommunisták azt a pártot támogatják, amelyik az agrárforradalmat vallja a nemzeti felszabadulás feltételének, azt a pártot, amely az 1846. évi krakkói felkelést életre hívta.
Németországban a kommunista párt, mihelyt a burzsoázia forradalmi módon lép fel, együtt küzd a burzsoáziával az abszolút monarchia, a feudális földtulajdon és a kispolgáriság ellen.
Egyetlen pillanatra sem mulasztja el azonban, hogy a munkásokban a lehető legvilágosabban tudatosítsa a burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen ellentétet, hogy így a német munkások azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyeket a burzsoáziának uralmával meg kell teremtenie, azonnal mint megannyi fegyvert a burzsoázia ellen fordíthassák, hogy így, a németországi reakciós osztályok megdöntése után, nyomban meginduljon a harc maga a burzsoázia ellen.
Németországra irányítják a kommunisták legnagyobb figyelmüket, mert Németország polgári forradalom küszöbén áll, és mert ezt az átalakulást általában az európai civilizáció előrehaladottabb feltételei között és sokkal fejlettebb proletariátussal hajtja végre, mint Anglia a XVII. és Franciaország a XVIII. században, a német polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet.
Egyszóval, a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat.
E világos programpont alapján  támogatták (illetve valószínűleg szervezték!) a kommunista ideológusok és vezetők az európai forradalmi hullám keretében a mi magyarországi 48-as forradalmunkat is, amely szintén csak "előjáték" Marxék számára a nagy Aktusban, az emberiséggel való alapos kicseszésben...

A szocializmus idején komoly történészek és újságírók is feltettek olyan kérdéseket, főleg március 15. táján, hogy például "Olvashatta-e Petőfi a Kommunista Kiáltványt?". Általában arra jutottak, hogy nincs semmi bizonyítéka, hogy olvasta volna, ezt persze én sem tudom bizonyítani, azonban itt érdemes összevetnünk a Kiáltvány záróképét a pesti forradalom harci kiáltványa, a Nemzeti (valójában "Nemzeti"!!!) Dal egyik fő képelemével, még akkor is, ha a tágabb kor illuminátus trón- és oltár-démonizáló propagandájában a "zsarnokság" egyik leggyakoribb szimbóluma az elnyomott népek lánca, tehát a közvetlen kapcsolat nem szükségszerű:
"A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek."
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Szintén idéztem már korábban a kommunisták egyik fő jelképe, a pentagram meglepő jelenlétét az 1830-31-es lengyel "szabadságharc" vezetői és egy meggyőző feltételezés szerint Petőfi életművében: Ostrołęka véres (ötágú) csillaga

A "Bem Apót" ismertté tevő lengyel felkelés végsőkig kitartó harcosai számára tervezett érdemrend: 




És a lengyel felkelő kormány egyik miniszterének párizsi sírja: 


Hamvas Levente Péter: "Tündérasszony vitriolban. Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János vitézben "  c. tanulmánya pedig Petőfi két művének okkult, vagyis rejtett ezotérikus tartalmának feltárása során bemutatja azt is, hogy János Vitéz mesés útjának állomásai szintén egy pentagramot rajzolnak ki. Az útvonal lengyelországi állomásán a mese sztorijában nem is történik semmi, láthatóan csak azért kellett Petőfinek beiktatnia, hogy teljes legyen a Marxék által a felforgatás egyik fő jelképének megtett régi okkult (pl. a katárok által használt) ötágú csillag:


Világ Proletárjai, Egyesüljetek!
Külön lesz érdemes folytatni Bem sztorijának feltárását, itt most csak vázlatosan jegyezzük meg, hogy:

  • Bem ebben a pentagram-jelű, nyugati szabadkőműves központ jeladására kirobbantott felkelésben lett nemzetközileg ismert harcosa az európai okkult-forradalmár szubkultúrának. 
  • 1848-ban nagyjából akkortájt vállalja egy időre a bécsi forradalom harcoló csapatainak vezetését, amikor Marx Bécsben agitálja egy bő hétig a proletárokat,* egyenesen onnan szökik Magyarországra, (a döntő csatát és esélyes mártírsorsot a magyarországi lengyel légió tagjainak vádja szerint nem bevárva, katonáit sorsukra hagyva, mint majd nálunk is...)
  • A Marx buzdítására Bécs felmentésére sereggel induló, tehát "internacionalista kötelességét" teljesíteni igyekvő Kossuthtól  szakadt szökevény létére "magától értetődően" nagy fontosságú vezéri posztot és teljesen szabad kezet kap, hazai tisztek sorát előzve. Sőt, a bukás előtt lesz még Fővezér is. VALAKIK "fentről", a világforradalmi központból utasíthatták a kiérdemesült internacionalista harcos kinevezésére Kossuth Elvtársat. (Hogy kik, arra támpont, ahogy Marx később dühöng, hogy a balfék Kossuth lekéste a bécsi csatlakozást...**)
  • A pentagramos forradalomban elhíresült Bem tábornok szárnysegédül a pentagramos, okkult beavatottságát a Testvéreknek rejtjelezett művekkel jelző Petőfit  veszi maga mellé...    (kik hívhatták fel a magyarul nem tudó, költészet iránt nem érdeklődő Bem figyelmét Petőfi Testvérre? Kik igyekeztek a folyamatosan kreált Petőfi-imázs megkoronázásául előre bebiztosítani egy kultikus hősi halált?)
 
*  "Marx Károly, aki a bécsi események hírére egyenesen odasietett, hogy közvetlen közelből figyelhesse meg a forradalom fegyveres technikáját, három év múlva, 1852-ben nagyon lesújtó véleménnyel volt erről az egész eseménysorozatról" (Supka Géza: 1848 - 1849, Magvető, 1985. 429.old.)

**  '... csakis a tények hiányos ismeretében írhatta le Marx 1852-ben a nem minden részében igazságos kritikáját, amellyel egyedül a magyar forradalmat illette Bécs alatti magatartásáért (...) "Ilyen körülmények között - írja Marx - Magyarországnak nyilvánvaló kötelessége az lett volna, hogy habozás nélkül és minden rendelkezésére álló erővel segítségére siessen nem a bécsi országgyűlésnek, nem is a bécsi közbiztonsági bizottmánynak, vagy másféle vezető bécsi hatóságnak, hanem magának a bécsi forradalomnak... Ez persze némi veszéllyel is járt, ámde kicsoda nyert meg valaha is csatát, ha nem vállalt bizonyos rizikót is? (...) Abban a katonai hibában, amelyet azzal követtek el a magyarok, hogy csak vesztegeltek-vesztegeltek, amíg végülis a császári csapatoknak sikerült az erőiket összevonniok, továbbá az a másik hiba, hogy a magyarok belementek a schwechati gyengécske katonai tüntetésbe, amely aztán úgy is végződött, aminő véget megérdemelt, tudniillik egy gyalázatos vereséggel, ebben a katonai hibában bizonyára sokkal nagyobb veszedelem rejlett, mint ha Jellasics zűrzavaros rablóbandáján keresztültörik magukat, és így vonulnak be merészen Bécs városába." ' (Supka Géza, 421-422.old.)

Hogy 1848 tavaszára, de persze már 1847-re, tehát a Kommunista Kiáltvány megjelenését megelőzően is a művelt emberek Magyarországon is éppúgy széles körben ismerték a "Kommunizmus" fogalmát és pontosan értették annak programját, mint Európa-szerte mindenhol, annak jónéhány nyoma van. Most csak néhány példát ragadok ki erre.

A márciusi ifjak, a radikálisok közé tartozó Birányi Ákos nézeteit, Köztársasági Kátéját az 1848-ban Pesten megalakított Kommunista Kör terjeszti:


A magyar sajtó története 1705-1892:

"a Köztársasági Lapok, az ifjú Birányi-Schultz Ákos szerkesztésében október 11-én kezdődött. (...) A lap elsősorban a republikanizmusnak volt szócsöve. Birányi azonban, az általa kiadott Köztársasági Káté (1848) előszavának tanúsága szerint, a „socialis respublica” híveként a polgári világ új társadalmi problémáiba is igyekezett alaposan betekinteni. Ebben előadja, hogy ismeri a proletárok nyomorát, hiszen maga is „sokszor véres verítékkel izzadt már a munkában”. Együttérez hát a proletariátussal. Ez olyan, mint egy „nagy vulkánhegy”, amelyben „a tűzanyag évezredek óta gyűlik, s minél később, annál borzasztóbb robaj és pusztítással fog az kitörni”. Megelőzésül „socialismust” javasolt. Ezen olyan köztársaságot ért, „hol a társadalom nemcsak jogot ad, mely szerint minden ember szellemi s anyagi jólétre önerejével felküzdhessen, hanem ő maga is tettleg gondoskodik az illető eszközökről”. Ilyen – a nemzeti műhelyek mintájára – a „munkarendezés”, a „vagyonszabályozás”, a „czélszerű törvények” hozatala és az „egyesülés”. Ettől Birányi megkülönbözteti a „communismust”, ahol „az ország összes vagyona s javai egy {II-1-131.} közállományi tőkét képeznek, melynek jövedelmeiből ki-ki tehetsége, szolgálatai s érdemeihez szabott részt húz”; ehhez azonban „az emberi nem lehető legnagyobb műveltsége kívántatik”. Lukácsy Sándor helyesen utal arra, hogy az ilyenféle nézetekkel Birányi nemcsak a szélesebb radikális táboron, hanem még a márciusi ifjak körén belül is a ritka kivételek közé tartozott." 
Egy is sok lett volna, de nem volt ez olyan fehér holló... Ez a program volt olyan ismert és keltett olyan aggodalmakat az országban, hogy a radikálisok szócsövében, a forradalmi terror vezetője, Madarász László testvére, Madarász  József által szerkesztett Debreczeni Lapokban Irányi Dániel védekezni kényszerül a vád ellen, hogy a 48-49-es forradalmárok legradikálisabbjai kommunizmust akarnak, tehát nagyon is zörgött a haraszt:
A Tájékozódás Debrecenben c. írásban Irányi Dániel a jogegyenlőség elvei mellett szállt síkra.Ugyanakkor visszautasította azt, hogy a radikálisokat terroristáknak és proletáriusoknak nevezzék. (...) "Avvagy talán azt akarják vele kifejezni, hogy a communizmus felé gravitálunk? Legyetek nyugodtak, nagyságos urak! -folytatja - megélünk mi saját emberségünk, becsületünk után." És egy nagyon lényeges mondat: "Nem kívánunk mi megosztozni földben és földi vagyonban: csak jogban és szabadságban akarunk osztozni veletek." (Takács Ferenc: Két flamingó. Magvető, 1982. 121-122.old.)
Hogy Birányi mégsem volt olyan "ritka kivétel" a radikális táborban, azt bizonyítja Vajda János 1869-es "Egy honvéd naplója" c. visszaemlékezésének e részlete is az 1848-as baloldal ideológiai érdeklődéséről:
"Két hónap múlva már túl voltunk a republika, szocializmus, kommunizmus fogalmain, Vasváry már az 'Icaria' alapelveit magyarázgatta."
Vajda következő mondata jelzi, hogy neki és túlélő társai zömének addigra benőtt a feje lágya:
"Azt hiszem, mai napság minden veszély és balirányzat gyanúja nélkül hozhatom elő az eredetiségeket, miután ma mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy magyar nemzeti létünk biztosításának palládiuma a királyság."
Akiknek megadatott, kiszabadultak a 48-as kábulatból, de e visszaemlékezés is igazolja, hogy nem mai belemagyarázás a 48-as forradalom hazai radikálisai és a 48-as Kommunista Kiáltvány között összefüggést felmutatni. Petőfi, Vasvári és társaik nagyon is olvashatták a Kommunista Kiáltványt és valószínűnek tűnik, hogy olvasták is, hasonló kommunista művekhez hasonlóan.

Nem utolsósorban Bem is jelét adta, hogy ismeri a fogalmat, hisz a lengyel légió tagjaival való kölcsönös, ellene megkísérelt merényletig fokozódó pesti viszálykodása során épp azzal a váddal igyekszik lejáratni a légió vezetőit, hogy azok kommunisták és Moszkva fizetett ügynökei...

Engels az Új Rajnai Újság egyik leghátborzongatóbb végkicsengésű cikkében (A Magyar Harc,1849. január 8.) így dicséri nagy magyar harcostársát:

„Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.
A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon. Ez az úgyszólván 24 óra alatt, a teljes pusztulás árnyékában felállított forradalmi szervezet hiányzott Bécsben, melyet egy hasonló megléte esetén Windischgrätz soha nem tudott volna elfoglalni. Meglátjuk, hogy sikerülni fog-e elfoglalnia Magyarországot e forradalmi szervezet ellenére.” 
Már ennyi alapján is meggyőződhettünk arról, hogy a másfél évszázados, de még korábbi hagyományt folytató, és máig nagyon hatásos álhazafias propagandaagymosás látszatai ellenére az 1848-as világforradalom magyar kiadása valójában "Marxius Idusán" tört ki...



Együtt a Piros Zászlók alatt, szabadkőműves kézfogással

49 megjegyzés:

kételkedő írta...

Kedves Csaba,
Köszönet ezért a remek cikkért, a többi után. Ha (többek között a Te munkásságod nyomán) nem tudnám hova tenni a dolgokat, akkor nem kezdene derengeni az is, bizonyos kimondó emberek miért tolják a mostani kormány szekerét, a drábik-bogár-varga-vezér-szörényi félék miért szabadságharcosozzák ezt a vezetést, miközben sokszor kimondják az igazságot, csak a végső következtetést „felejtik el” levonni: hogy a mostani kormányzat ugyanannak a világhatalomnak a képviselője, kiszolgálója. Ahogy ma az összes párt. Elnézést, offolásnak tűnik, de az egész egy video kapcsán jutott eszembe, aminek az első néhány perce nagyon is ideillik:
http://www.youtube.com/watch?v=HeqD-6YmIdE
Ebben Vezér-Szörényi László kimondóember (egyébként pénzügyi tanácsadója egy banknak – ez számomra sok mindent elmond) úgy fogalmaz, amikor Kossuthék forradalmat kreáltak, a probléma magja ugyanez volt, a pénzügyi háttérhatalom arca akkor a Habsburgok (!) voltak, és Kossuth lényegében ez ellen harcolt. Ma ezt az IMF, a Goldman Sachs stb képviseli, de a mag ugyanaz… Namármost, számomra itt ragadható meg az első csúsztatás, és ettől kezdve az egész mondanivalója hiteltelen parasztvakítássá válik. Tudom, hogy idegesítő lesz neked is, de szeretném, ha megnéznéd a videót, és elmondanád a véleményedet róla, különösen, hogy ezzel a Kossuth-referenciával kezdődik.
Most kezd derengeni, mennyire része a háttérhatalom módszereinek a porhintés, az igazság magvakkal való összezavarás. Amikor például a holnapi Kásler Árpád- szervezte tüntetésre teljesen különböző (!) pártok rászerveznek demonstrációkat (lesz itt hirtelen, ugyanabban az időpontban jobbikos, antifideszes meg fideszes tüntetés is), ezt meg, amelyik valóban a lényegről szól, agyonhallgatja a média, de totálisan.
Még egyszer elnézést, ha offtopik is volt a hozzászólásomban. Várom a véleményedet és a további posztokat, tisztelettel és üdvözlettel

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, ez egy nagyon fontos téma. Pontosan ezért indítom ezt a blogot ezzel a Czike László-idézettel:
"ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz."

Ez a blog írásának fő motivációja, nem öncélú deheroizálás, amivel állandóan vádolnak a szektatagok, akik nem akarnak, nem mernek agymosottságuktól szabadulni, hanem annak bemutatása, hogy a múltbeli hamisításokat és a múltbeli áálhősök kultuszát azért tartják fenn, viszik tovább, hogy ma is és a jövőben is ugyanígy becsaphassák a jószándékúak tömegeit.
Valóban egy taktikai módszer élére állni az ellenzéknek és azt manipulálni. Hát persze, hogy van gaz pénzügyi háttérhatalom, mondják ők is, és megteszik képviselőiknek a Habsburgokat, miközben 48-ban az uzsorahatalom összes propagandistája, kreatúrája a forradalmárokat biztatta és a régi királyságokat démonizálta... Vezér-Szörényi említi a Fuggereket, akik magyar-lengyel sógorai, a Thurzók a hazai forradalmárok trójai falova, az evangélikus felekezet és a benne rejlő rózsakeresztesség legfőbb támogatói voltak. Írtam Kossuth "jobbágyfelszabadításának" gigantikus államadósságot teremtő jellegéről és rég terveztem vitatni Drábik bizarr "Kossuth pénzügyi szabadságharca" elméletét, miközben amúgy becsülöm munkásságát.
Az utóbbi időkben már Hollywood is készít filmeket gonosz szabadkőműves összeesküvőkről, pl. Hasfelmetsző Jackről Johnny Deppel, a sátánista sztorik sztárjával... Alig torzítanak a szörnyű valóságon...

A legrosszabb egyébként nem az, hogy a látszatra rendszerkritikus médiumokba inkább csak álellenzéki véleményvezéreket hívnak meg, ettől nagyobb baj, hogy az őszinte hazafiak is a beléjük indoktrinált reflexszel utasítják vissza a történelem valódi tényeit. Az egész történelemhamisítás célja épp ez, hogy így viselkedjenek és tovább vigyék a hátukon hóhéraikat.

kételkedő írta...

Még annyit, hogy olyan, hogy egyre inkább úgy látom, olyan, hogy rendszerkritikus média, nincsen, legfeljebb - ahogy írod - "látszólag". A média ugyanis teljes egészében a háttérhatalom kezében van, így ha valaki a csapból is folyik, az nálam már kongatja a vészharangot, ugyanúgy felkapom a fejem, ha valakit agyon hallgatnak (K. Árpádra is így találtam rá mint hitelesnek tűnő emberre).
A deheroizálás szerintem nagyon fontos dolog, mivel ezáltal nyílhat fel a szemünk a jelent illetően is. Egy csomó írásodat kigyűjtöttem magamnak, és várom a többit is, jó munkát kívánva.(Tiborbá blogján is érdeklődéseel olvasom a posztjaidat, kommentjeidet, de mostanában nem látok ilyet...)

Bobkó Csaba írta...

Igen, ezt jeleztem a Jobbik és annak kezdeti húzóneveként Morvai K. ügyes médiadémonizálása kapcsán, hogy a Jobbik parlamentbe jutása előtt a csapból is az ő lenácizásuk folyt és a tömegkábítás urai tökéletesen tudhatták, hogy ez a leghatékonyabb reklám. Ettől még a Jobbikra szavaztam...
A deheroizálással párhuzamosan azonnal "heroizálódik" is pár, eddig démonizált, vagy még gyakrabban agyonhallgatott figura, a felforgatók egykori ellenfelei. Róluk se fogok megfeledkezni.
Tibor bával szétváltak útjaink, nem igazán világnézeti okokból, bár a történelemhamisítás, összeesküvéselméletek, vagy mondjuk az uzsora tekintetében ő sose volt egy radikális. Okos ember, de bloggazdai stílusa számomra nem fogadható el.

kételkedő írta...

Ugyanezt a médiadémonizálást látom most Gy. Mártonnal kapcsolatban. És lám, őt jelölik majd az EP-be. A vészharangok konganak a fejemben. Még sosem láttam sehol sem leírva, de pénzügyes múltja és "véletlen elszólása", majd démonizálása kapcsán erősen moszados szálakat vélek felfedezni vele kapcsolatban, ne legyen igazam...
Eddig én is azt gondoltam, a Jobbikban vannak beépített emberek, de alapvetően követhető. Már nem hiszem így, így pillanatnyilag nincs kire szavazni.
A heroizálandó történelmi szereplők - gyanítom - nagyrészt ismeretlenek. Nem véletlen ugyanis, hogy az oktatásban, köztudatban kik alkotják a "történelem" láncszemeit, és kik nem... Üdv.

Bobkó Csaba írta...

Semmivel nem tudnám cáfolni a gondolatmenetedet a "radikális ellenzék" káderutánpótlásának gyanús forrásai és a nekik kreált imázs terén...
Főleg, ha egybevetjük külföldi párhuzamokkal. Pl. az amerikai Teapárt mögött láthatóan a zs. nagytőke áll, ott is kreáltak egy Nemzeti Nagyasszonyt, Palint, akinek egyik jelszava az volt, hogy "visszavesszük a hazánkat".
A furcsa rendszerellenzékiekk furcsa előéletére példa mondjuk Assange is. Eleve a világjáró életút a beszervezés esélyét ugrásszerűen megnöveli. (nem azért, magam is jártam itt-ott, bár nem magas pozícióban...)
Az agyonhallgatott hősökről rég tervezgetek írni, valóban, ismeretlenek. A démonizáltak gyakran a háttérhatalom "két vasat tartunk a tűzben" technikájának részeseiként valami kisebbik rosszat képviselnek, de néha épp ők voltak a háttérhatalom csodafegyverei, mint pl. Hitler.

Névtelen írta...

nagyon jó cikk, nagyon várom a folytatást!

nekem már korábban is gyanakodásra adott okot az egyszerre kirobbanó forradalmak és a Kiáltvány ideje. hogy itt bizony szervezettség volt.

z

Névtelen írta...

vajon mikor és miért fogadta el egy idő után a katolikus egyház 1848-at és Adyt?

Bobkó Csaba írta...

A világfelforgató erők a kezdetektől igyekszenek behatolni a katolikus egyházba, mindig voltak részsikereik. Aztán a 20. században a mennyiség minőségbe csapott át... ;-)
1848-ban soks-sok forradalompárti, Kossuuth-párti protestáns lelkész mellett akdt pár katolikus pap forradalmár is, pl. Horváth Mihály, Szemere minisztere és Rónay Jácint. De mások is. Ady ellen főleg katolikus lapok pap-szerkesztői emelték fel szavukat életében, erről feltétlenül írni fogok, az ő neveiket kell megismernünk az álhősöké helyett.
Mára a Vatikán a felforgatóké, akinek ilyen katolikus egyháza van, annak nincs többé szüksége protestánsokra! :-)

Névtelen írta...

az olasz sajtóban cikkeznek a vatikáni „meleg-lobbiról” (megszálta őket a „buzidémon” : ), vmi hasonlóról, amiről a te lengyel plébánosod nyilatkozott.

z

Névtelen írta...

A jobbik születése idején épp azon egyetem padjait koptattam ahonnan a fiúk polítikai karrierje elindult mint a HÖOK tagjai......A mostani botrány ami listázással kapcsolatban kirobbant -nem véletlenül-már ami az idöt és a helyet illeti-eszembe jutott jó néhány dolog amit már akkor is furcsálottam velük kapcsolatban.De most csak annyit róluk ,hogy ne gondoljuk hogy ők egy nyitott társaság voltak.Sőt!Ráadásul egy köztudomásul erösen balliberális beállítottságú egyetemen egy nyiltan szélsőjobboldali beállítottságú társaság évekig szabadon tevékenykedhetett -garázdálkodhatott ez már akkor is gyanús volt.Hogy lehetett ez?S mit ad Isten ŐK lesznek a szélsőjobboldali vagy nemzeti radikalizmus élharcosai élükön Morvay Krisztinával?!Visszatérve az eredeti témához érdekes lenne megvizsgálni a korszak kétségkivűl nagy hatású alakjainak viszonyát a konvencinális szempontokon túl vagy inkább az helyett az igazsának megfelelően a Népek Tavaszához.Kezdhetnénk talán két igazán nagy ágyúval mint Széchenyi és Metternich. Kossuth már számomra túlságosan is nyitott pontosabban leleplezett könyv -magam tanulmányai alapján is de már az egyetemi előadások révén minimum árnyalható a róla kialakitható kép, de hát a polítikának ez sem számit.

Bobkó Csaba írta...

Javaslom, hogy válassz nicket, főleg ilyen tartalmas észrevétel esetén. Valóban, érdekes lehet a blogon többször emlegetett "kontrollált ellenzék" jelenségét a Jobbik esetével is összevetni. Morvai szerepével foglalkoztam, a Jobbik feltűnően éppúgy illik a háttérhatalom által hivatalosan sugallt képbe, ahogy mondjuk Hitler is kiváló mumusnak bizonyult létrehozói számára máig is. Pont Vonáróül még a kurucinfós interjújában is elhangzott, hogy személyesen mást gondol például 48-ról, mint amit pártja március 15-i ünnepségei sugallnak, de azt még megértem, hogy egy párt nem rohanhat ajtóstul a házba, a hamis történelemkép annyira bele van égetve a köztudatba. Mindenesetre egy "radikálisan" magyar hazafias erő több mindent másképp csinálhatna, mint ahogy a Jobbik teszi.

Bobkó Csaba írta...

Széchenyit rég szidják a forradalom-hívek, mint a forradalom fékjét, amíg idegei be nem dobták a törülközöt, pl. Supka az 1848-1849. c. könyvében. Metternich démonizálása is elárulja, hogy alapvetően a jó oldalon állt. A hazai kisebb konzervatív szembenállók meg agyon vannak hallgatva, a Reformkorból, 48-ból és a 67-től Trianonig terjedő időszakból egyaránt. Elő kell ásni őket.
Én most elsőre Petőfivel folytatom a tények vizsgálatát, remélem, még sikerül az ünnepig...

kételkedő írta...

A Jobbikkal kapcsolatban:
Valószínűleg a tagság teljesen naívan valóban őszintén képviseli, amit hivatalosan hallunk. A képviselők kevertek. Vonáról vagy Novákról nem tudnék semmi mondani, de pl a Gyöngyösi életpályája és Jobbikos "radikális" tevékenysége közötti ellentmondás messziről bűzlik. Ezt írja róla a Wikipédia:
„Édesapja külkereskedőként dolgozott[…] gyermekkorát Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte. […]2000-ben Dublinban, a Trinity College-ban diplomázott közgazdaság és politikatudomány szakon. […]. Írországban részt vett a brit könyvvizsgálói kamara okleveles könyvvizsgálói képzésén (ACA). 2004 decemberében hazaköltözött Magyarországra. 2005 februárjától adótanácsadóként dolgozott a KPMG magyarországi leányvállalatánál, a budapesti cég banki és pénzügyi részlegén. 2007 augusztusa és 2010 januárja között az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cégnél volt társasági és nemzetközi adószakértő a cég budapesti irodájának adóosztályán.
2006 őszén kapcsolódott a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz.

Aha, szóval diplomatagyerek. Az apja gazdasági karrierdiplomata volt, amihez köztudottan igen jó elvtársnak kellett lenni. Van némi rálátásom a külügyre és a követségekre, ott ma is többségében régi jó elvtársak ülnek, és mára feltűnően sok a zsidó is. Az orosz feleségek már csak hab a tortán. Másfelől meg az ilyen külgazdasági emberek, vállalatvezetők már akkor is a társadalom "tőkéseinek" számítottak. Azután ez a pályaválasztás, majd a KPMG. Ez a Gyöngyösi 2006-ban (érdekes időzítés!)hirtelen a Jobbik tagja lesz, mégpedig a véresszájú szerepet osztják neki. És tavaly csak úgy, véletlenül "elszólja" magát a parlamentben, amennyiben nem "izraelit", hanem "zsidót" mond, majd a csapból is folyni kezd, még a Colosseumot is lekapcsolják a negatív médiakampány jegyében... Most pedig járja az országot, és EP képviselőnek akarják jelölni. Szerintem ő biztosan beépített ember, csakhogy ez felveti az egész vezetőség kérdését, mert nem lehet az Vonáék tudta nélkül, ez egyszerűen lehetetlen. Akit a háttérhatalom nem akar, azt egyszerűen elhallgatják, mint Kásler Árpád márc 9-i tüntetését, ahol 4-6 ezren voltak (-tunk), és a média vagy egyáltalán, vagy hazug csúsztatásokkal, elhallgatásokkal számolt be.Érdekes, erre rászerveztek három-négy másik tömegrendezvényt, és pont azt a tünetést hallgatják el, amelyik a lényeget érintette: a kamatmechanizmussal működő magánpénzrendszer tarthatatlanságát!
Megfigyelhető, hogy a Jobbikban mindig van egy-egy "véresszájú", ez a szerep a lebukásáig Csanádé volt, bár nem tudom, úgy bukott-e le, vagy az sem volt véletlen (hisz a hangfelvétel készítője is olyan valaki volt, akit simán lecsukhattak volna fegyver rejtegetésért, de nem tették a hatóságok - bár lehet, hogy ez csak média elterelés). Morvainak messziről kéne bűzlenie minden józanul gondolkodó embernek. És vajon miért ezeket az embereket küldik az EP-be? Ez a jutalom nekik, vagy itthon túl hamar lebuknának? Először a Fidesszel kapcsolatban jöttem rá, hogy nem lehet egyszerre hiteles is, meg tele maffiózókkal és moszad-ügynökökkel, most már a Jobbikról is úgy gondolom, nincs olyan, hogy jó-jó, a Szegedi meg a Morvai meg a Gyöngyösi, de azért vannak a vezetésben jó és hiteles emberek. Ha bűzlik, akkor sajnos az egész bűzlik.
A HVG-ben is jelent meg egy figyelemre méltó életrajzi elemzés GyM-ról,csak most találtam(ez viszont érdekes, vajon miért hívnák fel rá a figyelmet?):
http://hvg.hu/itthon/20121127_Gyongyosi_palyaja_zsidok_lista

kételkedő írta...

Hogy én is témánál maradjak:
Az egyik magazinban van most egy cikk Nyáry Krisztián tollából (Az így szerettek ők c irodalmi szerelemskönyv írója) a márciusi honleányokról (Nők Lapja 11.szám). Itt közölnek képeket Teleki Blankáról, Vasvári Pál szerelméről, Szendrey Júliáról és Laborfalvy Rózáról. Persze, én is láttam már róluk képeket, de eddig nem néztem meg őket alaposan. Az a döbbenetes, hogy mindhárom nőnek kifejezetten zsidós arcvonásai vannak! Szendreynek a legkevésbé, de neki is zsidós orra van, számtalan hasonlót tudnék mutatni bizonyítottan zs. emberekből. Igaz lehet vajon? Ha igen, számít-e egyáltalán valamit a származás?
Nem foglalkoztam a kérdéssel, mert ilyesmi eddig fel sem merült, de pl Lengyelországról is mindig úgy tanultuk, ott antiszemitizmus van zsidóság nélkül, erre olvasom, hogy akár a lakosság 1/3-a is zsidó származású lehet. Létezik ilyesmi?

Bobkó Csaba írta...

Lengyelországban ezt zsidó szervezetek 1/4-re tippelik... :-) Abból kiindulva, hogy párszáz éve a lengyel birodalomban élt a világ zsidóságának a zöme, figyelembe véve a demográfiai törvényszerűségeket, a keveredést, a frankista marranizmus jelenségét, ez kb. reális. Hétköznapi tapasztalataim alapján ez arcok és egyéb ismeretek alapján alulnézetből igazolható felfogás, ha esetleg túlzás is az egynegyed. Legalábbis falun túlzás, városokban egyes szakmákban meg inkább a 90% reális. Könyvelő, jogász, püspök... :-)

A hazai honleányoknál és másoknál: néha számít, néha nem. Én se tudom, kik voltak már a dédszüleim is. A zsidóképűség vélt felismerése egy korai veszélyjelző rendszer, alaposabb információk birtokában kell a jelzést jóvá- vagy figyelmen kívül hagyni...
Én Kossuth ábrázatán és életrajzán morfondírozok régóta...

Bobkó Csaba írta...

Úgy értem, személyes ismeretség alapján nem azt kell felülbírálni, hogy az illető vajon zs származású-e, mert az nem gond, hanem, hogy ez jár-e gojellenes mentalitással, vagy nem. Ha nem, tőlem lehet kilincs, vagy bármi az illető ábrázata közepén, attól még lehet rendes tag. És fordítva, nemzsidó is lehet számomra rosszfiú.
Viszont az aktív zs. kollektív identitással rendelkezőket közösségi nevelésük hajlamosítja a többiekkel szemben ellenséges, ártó viselkedésre. Ezért jó a korai veszélyjelző rendszer, ami azonban önmagában nem elegendő semmilyen értékítélethez.

Bobkó Csaba írta...

Tanulságos párhuzam az "Erdogan, az Iszlám Hőse" imázs felépítése. Direkt alacsony székre ülteti a török külügyért az izraeli, direkt leölnek pár tudatmódosított kurd rabszolgát egy török segélyhajón, tálcán nyújtva az alkalmat Erdogánnak, hogy látványosan morcos lehessen Izraelre. Az iszlám világ közönsége rá is harap a csalira, miközben Törökországot még mindig a vakoló-Dönme-titkoszsidó Atatürk-féle, Izrael-barát elit kormányozza. Egy részük iszlamista párt keretében...
Meg lehet ezt csinálni máshol is.

kételkedő írta...

Ezzel teljesen egyet értek: engem például nem érdekelne a származás, a faji alapú elhatárolódás, mondhatni, kirekesztés (önmagukat rekesztik ki illetve a többségi társadalmat maguk közül) éppen rájuk jellemző, de persze csak azokra a zsidókra, akik mentalitása a kiválasztottságtudatra alapul. Sajnos, sok "kiszsidó" is csapdába esik, mondjuk az antiszemitizmus hisztéria fellobbantása révén. Tehát mondom, a származás nem lényeg, nekem régebben fel sem tűnt, hogy a médiában, a kultúrában, tudományban mennyire dominálnak a zs arcok. Ma már mindenhol zsidót látok, sajnos ez nem véletlen: biztosak lehetünk benne, hogy ez annak a jele, többségük ezt a mentalitást követi. Ezért fontos felismerni őket, de ettől még nem biztos, hogy ártó a szándékuk, annak megállapításához meg kell nézni, hogyan cselekednek, milyen a retorikájuk.

kételkedő írta...

Tényleg, arra mi lehet a magyarázat, hogy a forradalom kitörése után sorra jöttek a zsidók elleni pogromok? A hivatalos propaganda magyarázatára nagyon jó ez a cikk:
http://www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/soa/lengyel.htm
"1848 márciusában kiüt a magyar forradalom. A pesti zsidók örömmel állnak a forradalom mellé, ám szinte azonnal megkezdődnek a pogromok, a zsidók emancipációjának megtagadása. "Az egyenlőség nevében legelőször is a zsidókat döngetni és fosztogatni kezdették. Maga a hatalom, nagyobb teendői lévén, kényszerült egy időre hódolni e gyűlöletnek..." - írja Vörösmarty 1848 májusában."

Nem lehet, hogy a "magyar nép" nem annyira támogatta a felbujtókat? Mivel, hogy alapjában semmi baja nem volt a fennálló rendszerrel. Azt gondolom, ilyen minden gyűlöletet, indulatot tömörítő pogromokra nem "csak úgy", a kulturális különbségek miatt kerül sor. Nagyon is húsbavágó okai vannak az ilyennek.
"AZ 1867-es kiegyezés után látszólag egymásra talál az emancipálódó zsidóság és a modernizálódó magyarság. Csakhogy a függetlenségi gondolat képviselői és nemzeti mítoszteremtői a kiegyezés utáni korszakot "nemzeti elfajulásként", a "magyar alkat eltorzulásaként és zsákutcás fejlődésként", a "magyarnak saját hazájában bennszülötté válásaként" értékelték. A zsidó emancipáció és tömeges asszimiláció, valamint a zsidóság látványos részvétele a magyarországi kapitalizálódásban és városiasodásban, függetlenség és antimodernizációs, antikapitalista sérelmeket okozott." - mondja Lengyel László (akinek mellesleg az összes felmenője szabadkőműves volt). Ez az "egymásra talál" feltehetőleg a pénzuralmi rendszer hatalomátévelét jelenthette vagy valami ilyesmit. Miután elhárult az útjából minden akadály.
Ez a cikk különben, a mostani témán túl is nagyon árulkodó egy meghatározott szemléletről. Amennyiben összemossa a zsidó és magyar kiválasztottság hagyományokat, vagy a "civilizált" zsidóságnak a "barbár" magyarokra gyakorolt pozitív hatását elemzi. Ez végig megy az egész cikken, pl: "Számarányukon felül vettek részt nemzetek gazdagításában és a demokrácia kiterjesztésében. Mártírrá téve, megsemmisítve őket, a nácik Európa civilizációját ölték le, Európa egyik legcivilizáltabb népének fegyvereivel [a németekéivel] - ért egyet François Furet-vel. Érdekes felfogása a magyar (ill európai)-zsidó együttélés történelmének, amennyiben a "számarányon felül" nem gazdasági-pénzügyi dominanciát jelent, hanem a mucsaiak civilizálását, amit ők így háláltak meg.
Mi persze nem néztünk szembe a bűneinkkel, itt Kelet-Európában:
"1956-ig aktív és alig ellenőrizhető a népi antiszemitizmus. E népi antiszemitizmus támaszkodott a világháború előtti antiszemita propaganda hagyományaira, és arra a hitre, hogy a Rákosi-rendszer Kun Béla kommunista és zsidó rendszerének egyenes folytatása, az Államvédelmi Hatóság emberei pedig egy zsidó bosszú végrehajtói.Nem véletlen, hogy 1956 forradalma, utcai megmozdulásai félelemmel és veszélyérzettel töltötték el az 1944-es magyar tömegérzületre emlékező zsidókat. " - tehát a majdnem teljesen zsidó emberanyaggal működtetett vörösterror a mi antiszemitizmusunk terméke, agyrém. Szegény ÁVÓ-sok a magyarok kirekesztő nézetei, mítoszai miatt kellett, hogy féljenek '56 idején.
És így tovább...
Csaba, '56-ról egyébként mi a véleményed? A forradalmak persze szerintem sem a haladás eszközei, épp ellenkezőleg. De alapjában '56 nem éppen ezzel ellentétes folyamat volt? A magyarság immunválasza (még ha nem is sikerült teljesen saját kézben tartani, hiszen az ellenség beépül mindenhová, ez a módszere). Az is szégyen, hogy még kiket tartunk '56 hőseinek hivatalosan, de ez már tényleg egy másik téma.

Névtelen írta...

56-ban valóban voltak népfelkelők, de forradalmárok is.

1711 és 1848 között az osztrák katonaság nem terrorizálta a magyar parasztokat, míg Rákosinál egymillió embert érintő személyes terror volt, csengőfrász stb., ill. rossz termés 54-ben, vagy 55-ben stb. valóban egy elnyomó, zsarnoki rendszer ellen lázadtak az emberek.

„forradalmárok” a párton belül voltak elsősorban.

z

Névtelen írta...

magyar trikolor középkori eredetű, már Martinovics előtt is létezett. az meg más kérdés, hogy jakobinus mintára hogyan sajátították ki Martinovicsék és Petőfiék.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_z%C3%A1szlaja

z

Bobkó Csaba írta...

Elég erőltetett dolog a zöld szín megjelenését valami madzagokban a "trikolór" előzményének tekinteni. Természetesen a realitás az, hogy a mai értelemben vett "nemzeti színek" fogalma az újkor előtt nem létezett, ezt az "intézményt" a francia forradalom nyomán vették át mindenfelé, ahogy a himnusz igényét is. Volt zászlaja, címere az egyes dinasztiáknak, más főuraknak, városoknak, az ország címere és színei dinasztiaváltáskor némileg változtak is, de nagyjából 1848 előtt az átlagember nemigen tudott volna semmi értelmeset válaszolni egy olyan kérdésre, hogy "jóember, maguknál mik a nemzeti színek?". Az árpádsávos zászlót se sokan ismerték, az se volt "nemzeti zászló", a március 15-i tömeg szűzmáriás kék lobogók alatt vonult a várba Táncsicsot szabadítani, azt is valami templomból hozták elő, ahol a körmenetek idején volt használatban.
A trikolórral együtt a modern nemzetfogalom kialakulása is akkoriban zajlott. E modern formája "sokat köszönhet" az illuminátusoknak.

Bobkó Csaba írta...

VAlóban, 56-ban először volt egy valóban zsarnoki hatalom uralmon, míg a korábbi felkeléseknél a hatalmat alaptalanul démonizálták a dfelforgatók propagandistái. Csakhogy 56 geopolitikai kerete Jalta volt, Hruscsovnak garanciája volt Eisenhovertől, hogy Jalta természetesen továbbra is érvényes. Vagyis a mi megszállóink lényegében Moszkva, Washington és London voltak, 89-ben Moszkva a hűbérúri jogai nagy részét átadta a Washingtont eszközükül használó bankoknak, megtartva az olajcsapot. (amivel máig még sose élt vissza, ellentétben a bankokkal...)
Tehát 56 tragikus félreértés is volt a spontán népfelkelés elemekkel együtt is, hisz a bankok láthatatlan uralma ellen esély se volt kűzdeni, a felkelők a bankárok "lovának", a nyugati "demokráciáknak" a beavatkozásában reménykedtek... Az se volt kisebb zsarnok, mint a Szovjet rezsim, sőt, az volt a szovjetek igazi gazdája is.
Ezenkívül 56 kirobbanásában nem zárnám ki a szervezett provokációt, pl. az oroszok erejének lekötése céljából, hogy ne támogassa Egyiptomot.
Hasonló módon kötötték le a cár seregét 1830-31-ben a lenygel felkelés kirobbantásával a francia szabadkőműves központból, a cár készült Párisz és Brüsszel ellen vonulni a Szent Szövetségben vállalt kötelezettsége értelmében. A lengyel nemzetnek potom 150 ezer emberébe és addigi altkotmányos autonómiájába került a nyugati testvérek e megsegítése, ami persze nem a hivatalos magyarázat, a hivatalos a "Nemzeti Szabadságharc".
Lehet, hogy Jalta keretein belül, azt nem felrúgva taktikáztak egy kicsit a szovjet "szövetségessel".
Csak egy összeesküvéselmélet...

Névtelen írta...

és akkor most térjünk vissza a Szent István és Boldogasszony imádsághoz a Kölcsey féle Himnusz helyett és a trikolort meg cseréljük le kék zászlóra?

z

Bobkó Csaba írta...

A dolog lényegénél fogva nem javaslok semmiféle forradalmat, csak azt, hogy terjesszünk-erjesszünk, hogy a józan eszű, éplelkű, nem tudatmódosított hazafias középosztály ne tekintse szentségeknek az illuminátusok által kifejlesztett nacionalista kultusz kellékeit. Addig is lehet használni a zászlót és énekelni a himnuszt, de hogy idővel mi lesz a reakciója egy ilyen (vágyaimban) tudatosodó nemzeti középosztálynak, azt bízzuk a jövőre. Kölcsey poltikai téren nagyon kártékony és sötét alak, Kazinczy "fénykorában" az irodalmi terror, az illuminátus Párt Ökle, Abafy adata szerint illegális szabadkőműves, tehát a Himnusza csak attól nem lesz rokonszenves, hogy a Székhelyi Józsefek gúnyolják. Valójában azt nem értik a mai hazafiak, milyen nagy fokban elvtársa és előfutára Kölcsey pl. az SZDSZ-nek és a holdudvarához tartozó színésznek. Egész egyszerűen akkor még a romantikus nacionalizmus volt a rombolás egy ideális trójai falova, míg az utódok ezen már túllépve már az akkori hordozóeszközt is a reakció kacatjaként gúnyolják.

Névtelen írta...

úgy értem, hogy éhezes volt az 56ot megelőző években. meg sokan emlékeztek a jó 15 évvel korábbi, átkos, burzsoá Horthy-rendszer jobb életszínvonalára.

z

Névtelen írta...

ja. ez a kárpat-medencei nacionalizmus egy rossz métely, mely az emberek egy jelentős részében függőséget, érzekmi túltengést okoz. ezzel szemben áll a neomarxizmus állítólagos, józansága, divattoleranciája.

pedig mindketten a Sátán ocsmány bal- és jobb keze. : (

szóval 48 hozadéka ez a kárpat-medencei gyűlölködés.

z

Bobkó Csaba írta...

Persze, padlésleseprés (egy későbbi hős miniszterelnök minisztersége alatt... :-) ), apám éjjel vágta a borjút, hogy nehogy meglássák, stb. Egyértelmű életszínvonalzuhanás volt.

Bobkó Csaba írta...

Messze nem csak kárpát-medencei. Pl. a II. Vh. alatt az Ukrán Felkelő Hadsereg lengyel falusi és tanyasi lakosokat kb. százezres számban irtott ki, gyakran az őket védő ukrán szomszédaikkal együtt. Miközben minden téren földik, sorstársak voltak, nyelvi különbség se sok volt, csak más felekezet. De ott a sokkal frissebb szerb-horvát-bosnyák háborúk és népirtások esete is, gyakorlatilag egynyelvű populáción belül.

Névtelen írta...

úgy az egész kelet-közép-európa elcseszett hely a nacionalizmusaik miatt.

pont a középkori (lesajnált-gyűlölt-megvetett) királyság küszöbölte ki ezeket, azzal, hogy másfajta társadalmi tagozódás müködött.

előszőr az volt a fontos, hogy melyik király/uralkodó alattvalója.
második, hogy melyik hely földesúré
harmadikként, hogy milyen valású
és csak negyedikként, hogy milyen nyelvű (etnikumu)

maradhatott volna a Kárpát-medencei (jóértelemben) feudálás királyság, minden etnikum használhatta volna a saját nyelvét, saját irodalommal, de a KÖZTES-KÖZÖS infrastrukturális-kulturális nyelv a német lett volna, amelyet minden nemzetiségnek kellett volna tudnia a mobilitás és az összetartozás jegyében (4-8 elemi fölött).

z

Névtelen írta...

jav. helyi földesúré, milyen vallású, feudális.

z

Bobkó Csaba írta...

A latin jobb volt, mert összeurópai közvetítő nyelv volt, aki bármilyen iskolát végzett itthon, mehetett nyugatra továbbtanulni, magyar főiskolákon lengyel diákok tanultak, Krakkóban, Prágában magyarok, mindenhol a latin volt az oktatás nyelve.

Névtelen írta...

A HIVATALOS magyar történelemtudomány is elismeri, hogy márc. 15-e forradalmi fő magyarországi szervezője Petőfi volt.

Eddigi idézeteidből, irásaidból is látszik, hogy Petőfi már több éve – nagyon türelmetlenül – várt a (megbeszélt) jelre, a rombolás elindítására.

Z

Bobkó Csaba írta...

A vallási eltérés se nagyon létezett a protestantizmus előtt, ami egy hátsó szándékú felforgatás volt, a görögkeletiekkel pedig az egyházszakadást vissza lehetett volna csinálni.

Névtelen írta...

arra hivatkoznak, hogy a jóértelemben vett technikai fejlődés miatt már használhatatlan volt új szavakra. azt kellett volna reformálni a német és a magyar helyett???

(de gondolom az egyházi/orvosi/biológiai latint is bővítették az elmúlt 200-300 évben)

z

Bobkó Csaba írta...

Kossuth éppúgy, de mások is, pl. Perczel, vagy érdekesek a vakoló főurak, a Batthyányiak, stb, akik pl. a vagyontalan (és pénzszóró) Kossuth költséges választási kampányait finanszírozták. Nyilván erre kaptak utasítást nyugati anyapáholyuktól.

Bobkó Csaba írta...

A németet-magyart oroszt stb. is részben ez okból nyelvújították, amikor nem ideológiai alapon, csak praktikus okból, akkor joggal. Vagy az újhébert mindenestől egy holt nyelvből porolták le. Ha akarják, a latint is újíthatták volna, az orvosi latin jó példa, bár nem ismerem, de gondolom, újították. HA az eszperantót lehetett a semmiből csinálni (elég latinos alapon), akkor a latint még könnyebb lett volna újítgatni.

Névtelen írta...

na, hivatalosan is leírták: a régi Magyarország LEBONTÁSA (=lerombolása)

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20130405-aprilis-torvenyek-1848-forradalom-kossuth-rendi-orszaggyules.html

z

Bobkó Csaba írta...

A misztikus nihilizmus, a vakoláa alapmotívuma a rombolva építés. Többször idéztem a farnkisták erre vonatkozó elveit, idéztem ezt az Ifjú Magyarország, közte Petőfi programjában, érdemes megnéznünk ugyanezt egy sokak számára talán megdöbbentő helyről, az első világháborús német hazafias hadipropaganda egyik kiadványából, a szerző a cionizmus egyik későbbi vezető figurája, a német hadiipar persze ekkor a zsidó nagytőke kezében van, ők hozzák létre ekkor zsidó szakemberekkel az UFA filmgyárat is, mely a háború után csupa pornót és zsidó misztikus témájú filmet gyárt:

"Korunk történelmi küldetése az emberiség új kultúrá
jának kialakítása, amely felváltja az előző uralkodó rendszert. Ezen újjárendezésnek két lényeges eleme van: a régi rend lerombolása és az új felépítése. Kezdetként minden fizikai határállomást, erkölcsi korlátot és a régi rendszer társadalmi definícióját meg kell szüntetni és az új rendszer elemeivel kell helyettesíteni. Tehát korunk fő feladata a ROMBOLÁS! A régi rendszer által teremtett minden társadalmi réteget és társadalmi képződményt le kell rombolni, minden egyént gyökerestől ki kell tépni környezetéből, melybe beleszületett, többé semmilyen hagyományt nem tekinthetünk szentnek, a Régi csak betegségtünet, és az új hitvallás ez: Ami volt, annak meg kell szűnnie! És bár az első szakaszban minden embert egyenlőnek nyilvánítunk, a következő és végső szakaszban újra meg kell őket osztani és differenciálni kell őket, és egy új piramisszerű hierarchikus rendszernek kell kiemelkednie."

Nahum Goldmann, A militarizmus szelleme, 37.old., Berlin / Stuttgart, 1915"

Mintha a bolsevikok titkos belső utasítását olvasnánk, vagy a Cion Bölcsei Jegyzőkönyvét, vagy persze az 1848-as forradalom tervezetét Marxtól...
Goldmann a Zsidó Világkongresszus alapítója és sokáig elnöke.
Ha szegény Tormay Cécile ezt olvasta volna a szeretett német katonáit irányító hadiipari komplexum propagandakiadványai között...

Névtelen írta...

http://www.magtudin.org/Otszaz%20gramm%20pragai%20sonka.htm
56-ról egy bennfentes visszaemlékezései. Nem tudom, mennyire fogadható el hiteles forrásnak, minden esetre árnyalja a képet. Engem első olvasatra mellbevágott. Azóta már az Ön és mások írásain edződöm .....

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, nagyon fontos írás, nem ismertem! Teljesen beleillik a világképembe, de egy ilyen, a kommunista-ÁVH-s vezetéssel közeli kapcsolatrendszerű, de hihetően mégis tőlük független gondolkodású szemtanútól rendkjvül hasznos a dolog. Kár, hogy nem fejezhette be, a bevezető sejteti, hogy mi van, ha ennek leírásáért fizetett életével.
Ezt a témát érdemes lesz alaposabban megvizsgálni, addig csak három párhuzam kapásból.
- a lengyel Szolidaritás és nyomában a szocialista tábor felszámolása biizonyjtottan előre eltervezett önlebontás volt. Idéztem Pajak könyvét erről, de ma hivatalos dokumentum, hogy a szovjet vezérkar a 70-es években a III. világháború kirobbantását egy kiprovokált lengyel munkásfelkeléssel tervezte. Ezt a tervet dolgozhatták át a szovjet önlebontás, a bankok hatalomátvétele céljaira.
- a II. VH után a zsidó AVH-k pogromokat szerveztek, pl. Kielce, Diósgyőr, Kunmadaras, stb, nálunk halálos áldozatokkal, Diósgyőrben még a zsidó rendőrkapitányt is feláldozták. Ez az apparátus rutinos volt ilyen akciókban.
- Maléter, mint főparancsnok fegyvertelen besétálása az ellenség táborába nagyon emlékeztet Lamberg hasonló sétájára. Már 1848-ban is felmerül a direkt a leverés céljából kiprovokált felkelés modellje, ahol pl. a rendőrspicli Landerer márc. 14-én este többletpapjrmennyiséget áztattat be a nyomdászaival, mint aki tudja, hogy másnap ott 12 pontot és Nemzeti Dalt fognak nyomni a nyomdát "lefoglaló" forradalmárok.

Furcsa, hogy ez az írás nincs agyonreklámozva a hazai köztudatban, 56 hamis legendáinak fenntartásában éppúgy sokan érdekeltek, mint a kurucok, vagy 48 legendáiéban...
Furcsa vegyesfelvágott ez a magtudin.org is, onnan idéztem Gelsei Bíró könyvét is a Habsburgok bűneiről, amiben a szerző örömtáncot jár Trianon felett... De ufgyanilyen a kurucinfó is, kuruc és labanc cikkek együtt legelésznek... :-)

Névtelen írta...

Kedves Csaba!
Örülök, hogy hasznosnak itéli. Nem a magtudin.org-on találtam, hanem valahol hivatkozásként,sajnos már nem emlékezem, hogy hol, kinél.
Elmentettem magamnak, és többször elolvastam.Számomra is hitelesnek tünt, annak ellenére, hogy 56-ról nekem más emlékeim vannak, 8 éves gyerekként átéltem 56-ot. Katyn-t az Édesapámtól hallottam úgy, ahogy le van írva és akkor, amikor még nem lehetett róla beszélni.
Tisztelem a munkáját, de nagy dilemmám, hogy a ledöntött ideálok helyébe mit adjak a gyermekek kezébe? Hol vannak az igazán tiszteletre méltó elődök? Mert voltak, másképp már nem létezne a magyarság!
M.

Névtelen írta...

http://mno.hu/migr_1834/szaz-aktfoto-524443
http://mno.hu/migr_1834/szerelmi-haromszog-525822
http://mno.hu/migr_1834/becsi-gyors-527200

A mno archivumában találtam egy három részes cikksorozatot - Kő András a szerző - Tamáska Lórándról.

M.

Bobkó Csaba írta...

Közben én is megtaláltam az MNO sorozatát, és hogy ettől átfogóbban feldolgozta pl. Drábik is:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0701.htm
És talán még találóbban, óvatoskodás nélkül Hernádi Tibor:
http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/19562.htm

Ami a ledöntött hősszobrok pótlását illeti, már a fejlécben idézem László Andrást és elvileg a válasz könnyű, de gyakorlatilag nem mindig. Elég tipikus, hogy a protestáns-kurucos (szabadkőműves) ál-történelemképben démonizált törtébnelmi szereplők értékelődnek fel a sok "szabadsághős" helyett, akik a megmaradás, szerves építkezés és a REND képviselői voltak a mindig külföldről irányított felforgató felkelőkkel szemben. Tehát alapvetően felértékelődnek a Habsburgok, a katolikusok, a mindenkori rendpártiak. A konkrétumok terén azonban a helyzet bonyolultabb, hiszen az események forgatagában rengetegen váltottak időnként tábort, pl. az idézett sztoriban Kádár is, de emljthetjük a sok kurucort, akik máskor királypártiak voltak, pl. Károlyi Sándort, stb.
Lassan kirajzolódik számomra, hogy az igazi hősöket gyakran nem a ma uralkodó történelemszemlélet által démonizáltak között találjuk, hanem az AGYONHALLGATOTTAK között, mert ezek voltak veszélyesek rájuk nézve. Példám, hogy pl. Morvai Krisztinát a démonizálással csak tudatosan népszerűvé tette a ballib sajtó a jobboldali közönségben, de épp ezért démonizálják Hitlert is - Hogy a jobboldalon legyen hős, miközben a cionisták eszköze volt.
Természetesen tervezek foglalkozni az agyonhallgatott hősökkel, pl. a Trianonhoz vezető folyamatban az Ady veszett felforgató cikkeivel sajtópolémiát folytató katolikus pap-újságírókkal, vagy a 48-hoz vezető folyamatban a felforgató vakoló írókat, Petőfiket támadó rendpárti publicistákkal. Az eredmény (a valódi hős kereséséé) néha rémisztő, mert teljesen szembemegy a belénk égetett dogmákkal, még a logikus levezetés ellenére is "elfogadhatatlannak" tűnik. Konkrét példám erre 1848-49, aminek kapcsán egy rövid bejegyzésben már rámutattam, hogy magyar nemzeti szempontból számunkra sokkal inkább hős Miklós cár, mint Petőfi... E logikus következtetés elfogadására csak egy nagyon szűk kör lehet kész intellektuálisan és pszichésen a magyar nyelvterületen. Pedig ez a helyzet.
A mesterségesen keltett nagy konfliktusokban általában nem elég csak a Másik Tábor szereplőit hőseinknek választani, mert a háttérhatalom mindkét oldalt manipulálja.

Névtelen írta...

Hernádi tanulmánya kemény írás, pedig még a rendszerváltásról szólóig el sem jutottam.
A tanulság, amit leszűrtem magamnak belőle, hogy az eszménykép keresésnél sokkal fontosabb feladat a túlélési stratégiák megkeresése.....

name789 írta...

>>>>> Ezenkívül 56 kirobbanásában nem zárnám ki a szervezett provokációt, pl. az oroszok erejének lekötése céljából, hogy ne támogassa Egyiptomot.

Csaba István, "Az elsülyesztett háború -- Magyar október világpolitikai jelentösége"
1957, Saltzburg


A Vörös Hadsereg már oktober 17-én készen állt, a magyar határon; ök hamarabb tudták, hogy felkelés lesz mint a Pongrátz testvérek !!!

Bobkó Csaba írta...

Csaba István könyve letölthető valahol a netről? "Az elsüllyesztett háború : történelem-politikai dolgozatok a Magyar Október összefüggéseiről" HA nem, mi a tartalma 56 provokáció jellegéről?

Névtelen írta...

"Lassan kirajzolódik számomra, hogy az igazi hősöket gyakran nem a ma uralkodó történelemszemlélet által démonizáltak között találjuk, hanem az AGYONHALLGATOTTAK között, mert ezek voltak veszélyesek rájuk nézve."

Erről Zimándy Ignác jutott eszembe. Nem mondanám támadottnak, vagy csak mélytörténelmi körökben támadják (mélyebb a Görgey vs. Kossuth ellentétnél), elhallgatott inkább, viszont mégis van róla általános (!) iskola elnevezve, pedig egy népszavás (?) újságíró írt róla olyan támadó cikket, hogy lementettem, hogy majd alkalomadtán átírom az egészet, mindössze azzal a változtatással, hogy kicserélem Zimándy nevét Ságváriéra. :) De nemhogy a Wikipédián, még a katolikus lexikonban sincs szócikke. Viszont ha született népszavás (lementettem a cikket, de most nem keresem ki a forrást, nem is fontos) támadás ellene, akkor miért nem lett már átnevezve az iskola? Pár hónapja volt valami szobor (Hóman után, de ő is ide illik) elleni tüntetés, valahol a pesti belvárosban, ott a támadás rögtön meghiúsította az emlékezést. Ugyanígy egy össztűzzel átnevezhetnék a Zimándy Ignác Általános Iskolát is. Viszont itt jön be az, hogy Zimándy tényleg ismeretlen minden körben, és ma(r)x. 1-2 pékfaszás újságíró olvasott róla valamit, de a másik oldalon ugyanez mondjuk Bocskai, tehát az ismeretlenség-elhallgatás-támadás köre mindkét irányban megvan. (Ha tudnák, Zimándy antiszemita volt, a filoszemiták tüntetnének a név ellen; ha tudnák, Bocskai székelygyilkos volt, a nemzetiek tüntetnének a név ellen.)
Mondjuk 1848 kapcsán az is érdekes, hogy a József nádor teret simán visszanevezték (még utána kell néznem, hogy mikor, és mi volt a neve az átkosban), persze ha Habsburg József nádor tér lenne a neve, mindjárt más lenne a helyzet. Talán az egyetlen Habsburg, akiről Bp-n el van valami nevezve.

"Konkrét példám erre 1848-49, aminek kapcsán egy rövid bejegyzésben már rámutattam, hogy magyar nemzeti szempontból számunkra sokkal inkább hős Miklós cár, mint Petőfi"

Ez tőled ilyen drábikos megjegyzés, jobban hangzana, hogy NEMZETI szempontból "inkább hős Miklós cár, mint Haynau". :)

Egyébként Margócsy mester A hóhér kötele 2010-es kiadása utószavában eléggé leszidja a kisregényt, ami különösen mókás annak fényében, hogy az elő- és utószavakban méltatni szokták a kiadott műveket. :) Sokáig zavart, hogy pont ezt utálja Petőfitől, aztán nagy nehezen leesett, hogy igaza van, bár ő még mindig (!) csak esztétikai-szépírói oldalról kritizálja, hát ha még belemenne a tartalmi részbe is... dupla csapás lenne (továbbá Margócsy az Egri csillagokat sem szereti).

FL