"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2010. június 16., szerda

Ki az országháborító nemzetközi ügynökök szobraival a Nemzet Főteréről!

Az alábbi kérdés a látszat ellenére a lehető legszorosabb összefüggésben van a fejlődés fenntarthatatlansága, az erőforráskimerülés és jelen uzsoracivilizációnk bukása kérdésével, mert rávilágít hazánk lezüllesztése, tönkretétele és a globális pusztítási folyamatok összefüggéseire.

A Jobbik nem utolsósorban a Trianon-évforduló kapcsán melegen tartja az országot belülről szétverő hazaáruló Károlyi szobrának a Kossuth-térről való eltávolítása ügyét, legutóbb ez ügyben országgyűlési határozati javaslatot nyújtva be. Nagyon furcsa és saját szavazótábora hazafias zöme előtt is kínos lenne, ha a Fidesz a kezdeményezést nem támogatná, főleg, hogy a minap Kövér László is úgy nyilatkozott, hogy négy év múlva az áruló szobra már nem fog az országház mellett állni.

Azonban ha kicsit alaposabban elgondolkozunk a kérdésen, feltűnhet, hogy Valakik úgy látták jónak, hogy a Nemzet Főterén valamiért csupa trónfosztó szobor-főalak legyen! Rákóczit most nem bolygatnám különösebben, egyrészt, mert e pillanatban a leginkább vagyok megértő az ő fellépésével kapcsolatban, a mai kuruc és labanc érzelmű értelmiségiek vitájában valami középutas-félének érzem magam, tehát a nagy kuruckodás elvetése mellett épp elég hibát látok nem egy Habsburgban is. De tény, hogy ismereteim e téren minimálisak, igyekszem pótolni, amennyire lehet.
Még Rákóczi ügyében fontos, hogy ő valóban csak a Habsburg dinasztiát trónfosztotta, ő a királyságot nem akarta megdönteni. Ettől még indokolt lenne mellékalakként mellé szobrintani egy kuruc és egy labanc tábornok, valamint egy nagyvonalú Habsburg uralkodó szobrát, akiknek köszönhetjük, hogy a szabadságharc kudarca nem vezetett teljes nemzeti bukásunkhoz.

Viszont a Trianonhoz vezető úton szinte Károlyiéval vetekedő felelőssége van a másik trónfosztónak és felforgatónak, akiről magáról van a Nemzet Főtere még elnevezve is. Természetesen nem egymagában, hanem a "felvilágosodás" korától kezdve a magyar elliberálisodó elit árulásának folyamatába illeszkedve.

Drábik János művéből idézek. Az idézet első fele tényszerű, bár sajnos nem ad meg a szövegben hivatkozásokat, csak a mű végén adja meg forrásjegyzékét. Nem vagyok történész, vagy filológus, ha téves, vagy torz forrásokból dolgozott Drábik, cáfolja, aki tudja. Mindenesetre beleillik az egész egy szélesebb képbe, hazai és nemzetközi téren egyaránt.
Az idézet második fele Drábik részéről egy olyan "piros-fehér-zöld farok", amit e ravasz szerző részéről csakis az indokolhat, hogy a hazai közvélemény, így saját olvasótábora jó része sem érett még a tények után a következtetések nyílt levonására. Legalábbis ő nem kockáztatta meg olvasói egy részének elvesztését. Az is lehet, hogy őszintén hisz abban, hogy a Kossuth-bankó a nemzetközi pénzhatalommal való szembeszegülés kísérlete volt, ez esetben nekem e ponton vitám van Drábikkal, nem értek egyet. Abszolút naívság lenne ilyet feltételezni Kossuth életműve ismeretében, beleértve az itt taglalt tevékenységet, ahol a szabadkőműves internacionálé nemzetközi kádereként, ügynökeként szerepel.

Nem hiszem, hogy ennek a felforgatónak az ügyében e parlamenti ciklusban esedékes lenne hasonló országgyűlési határozati javaslat benyújtása szobra eltávolításáról...
Ugyanis ez ügyben a háttérhatalmi felforgatás becsomagolása sokkal jobban sikerült, a szálak titkos mozgatói sokkal alaposabb munkát végeztek, K.Lajos személyében sokkal tehetségesebb kádert neveltek ki a kezdettől, az árvák pénzének elkártyázásától kezdve. (ami kiválóan zsarolhatóvá és kézbentartható engedelmes eszközzé tette)
Nagy kár, mert Trianon megértéséhez Károlyi csak szükséges, de édeskevés, Kossuth nélkül a dolog nem megy, mégha ő se elsősorban okozója volt az eseményeknek, inkább végrehajtó, de Károlyinál nagyobb formátumúként talán még károsabb is.
Annyi miatt mindenképpen, hogy miközben Károlyit a hazafiak kezdettől megvetik és ballib rajongói egy elszigetelt csoportocska a magyar társadalomban, addig Kossuth a hazafias agyakba sikerrel belemosottan egy szentkép. Amíg jószándékú hazafiak őt tisztelik, addig nemhogy meghaladni, még megérteni sincs esélyünk többek között Trianont és újra megismétlődhet a történelmünkben (és más népekében) többször látott eset, hogy a globális uzsorahatalom egy félrevezetett népet saját lelkes hozzájárulásával igáz le, vagy tart rabságban.
Drábik záró mentegetésére a folytatásban fogok kitérni.

----------------------------------------------
Drábik János: A pénzoligarchia és a központi bankok

(...)

"Terv Amerika kettéosztására


Nathan Rothschild 1836-ban - viszonylag fiatalon - 59 éves korában váratlanul elhunyt. A pénzoligarchia uralkodói jogara azonban nem Nathan 28 éves fiának Lionel-nek a kezébe került, hanem Nathan franciaországi testvére James, a párizsi központi bank feje lett az utóda. Amikor az amerikai Kongresszus érvényben tartotta Tyler elnök vétóját, a szabadkőműves Henry Palmerston brit külügyminiszter Párizshoz fordult segítségért. Palmerston a kormány tagjaként keményen dolgozott az angol szabadkőműves kábítószer lobby érdekében, és James Rothschild tudomására hozta: kész együttműködni a francia szabadkőművességgel, hogy az amerikai pénzrendszer feletti ellenőrzést csellel szerezzék meg. James Rothschild haladéktalanul javaslatot terjesztett elő a francia szabadkőművesség Legfelsőbb Tanácsához emlékeztetve annak pénzember tagjait, hogy milyen könnyedén tudták megnövelni vagyonukat a napóleoni háborúk idején. Miközben Európa és Nagy-Britannia számos részéről érkező vezető szabadkőművesek számára hat szabadkőműves fesztivált rendeztek Párizsban 1841 és 1845 között, a francia szabadkőművesség ugyancsak hat Legfelsőbb Tanácsi megbeszélést tartott. Ezeken megvitatták Amerika felosztásának lehetséges módozatait. Az itt először formát öltő terv került kivitelezésére az amerikai polgárháború kirobbantásával.

Az angol szabadkőművességnek szüksége volt az amerikai szabadkőművesek támogatására azért, hogy végre tudják hajtani tervüket Amerika pénzügyi gazdasági ellenőrzésének a megszerzésére. Ehhez azok az amerikai szabadkőművesek nyújthattak segítséget, akik politikai és ezoterikus-fiktív hatalom megszerzése érdekében készek voltak az amerikai nemzet érdekeinek az elárulására. A pénzoligarchia választása Caleb Cushing-ra és Albert Pike-ra esett. Pike volt az, aki számos más szabadkőműves támogatását megszerezte, köztük az olaszországi carbonari mozgalom vezetőjének, Giuseppe Mazzininak az együttműködését. Mazzini az olasz Grand Orient nagymestereként biztosította a forradalmi szellemet ahhoz a színlelő programhoz, amelyet a pénzoligarchia - - kialakult módszerei szerint - mindig beindít az eredeti, vagyis a valódi célját szolgáló program álcázására. A pénzoligarchia íratlan alkotmányának legfontosabb szabálya, hogy a nem beavatottak számára a szabadkőműves pénzoligarchia és hálózata nem is létezik, és aki ennek ellenkezőjét állítja, az csupán képzelődik és teljesen alaptalan "összeesküvési elméleteket" állít fel. A titkolódzás ugyanis a pénzoligarchia hatalmának egyik fundamentuma. Ezt a mindent átható titkolódzást azonban csak valódi céljainak az elhallgatásával, beindított stratégiai programjainak más álcázó programokkal való elfedésével tudja biztosítani. A pénzoligarchia a 19. század közepére már nem látott más lehetőséget az amerikai pénzrendszer kisajátítására, mint az Egyesült Államok felosztását. Ezt az igazi célját forradalmi mozgalom beindításával kellett álcázni. A színlelő program előkészítését Albert Pike, az amerikai skót rítusú szabadkőművesség déli illetékességű hálózatának a szuverén nagymestere, továbbá Caleb Cushing, az északi illetékességű szabadkőműves hálózat egyik vezetője vállalta. A déli lázadókat a londoni szabadkőműves bankárok finanszírozták. Az Uniót védelmező északiakat pedig a párizsi szabadkőműves bankárok. Az egyik csoport élén a londoni Rothschildok, a másik élén a párizsi Rothschildok álltak.

Giuseppe Mazzini a pénzoligarchia megbízásából 1851-ben kezdte meg a polgárháború előkészítését az észak-amerikai Egyesült Államokban. Első lépésként elhatározta olyan forradalmi csoportok létrehozását az országban, amelyek a rabszolgaság felszámolását helyezik a politikai közélet vitáinak a középpontjába. Mazzini legközelebbi munkatársát Adriano Lemmit (élt 1822-től 1896-ig) és az ekkor emigrációban élő nagy magyar politikust, Kossuth Lajost (élt 1802-től 1894-ig) bízta meg azzal, hogy szervezzék meg az Egyesült Államokban a "Young America" ("Fiatal Amerika") páholyokat. A pénzoligarchia valódi programját álcázó és céljait elfedő eme színlelő program koordináló központja a Cincinnati Lodge (páholy) No. 133 volt. Lemmi még 1851-ben visszatért Londonba, miközben Kossuth Lajos továbbra is az Egyesült Államokban maradt. Amint azt a történelemből tudjuk, Kossuth egy nagyszabású körutazás keretében számos szabadkőműves páholyt meglátogatott és segítséget nyújtott az amerikai szabadkőműves hierarchiának ahhoz, hogy hogyan toborozzon, szervezzen és képezzen ki fiatalokat a forradalmi mozgalomban való részvételre. A szabadkőműves dokumentumok tanúsága szerint Kossuth beszédet mondott az indianapolisi Center Lodge (páholy) No. 23-ban, majd látogatást tett a St. John's Lodge No. 1-ben, és 1852. május 10-én a Grand Lodge of Massachusetts-ben.

1852 választási év volt az Egyesült Államokban. A demokratapárti jelölő konvenció zsákutcába jutott, mert a vezető elnökségre pályázók nem tudtak egyezségre jutni a rabszolgaság kérdésében. Végül Franklin Pierce-t választották, mint kompromisszumos jelöltet, mert ellenezte az amerikai társadalmat megosztó erőteljes rabszolgaellenes agitációt. Kossuth, aki vendégként tartózkodott az Egyesült Államokban, felvette a kapcsolatot Franklin Pierce-szel és felajánlotta neki a "Young America" (Fiatal Amerika) mozgalom propaganda-szolgálatait. Az elnökjelölt Pierce legfőbb kampány-jelszava a megosztottság felszámolása, és az amerikai társadalom egységének a helyreállítása volt. Kossuth az elnökjelölt által szorgalmazott társadalmi egység melletti kiállásért azt kérte cserébe, hogy Pierce elnökként helyezze fontos politikai pozíciókba az általa megjelölt személyeket. Franklin Pierce, aki nem volt szabadkőműves, nem volt tisztában azzal, hogy a "Young America" mozgalom a szabadkőművesség irányítása alatt áll, és tagjait arra készítették fel, hogy az elnökválasztást követően fokozzák az amerikai társadalmat végletekig megoszló vitát a rabszolgaság kérdésében. Pierce ugyancsak nem volt tisztában azzal, hogy a Kossuth által átadott listán szereplők egyrészt szabadkőművesek, másrészt olyan szabadkőműves operatív személyek, akiknek megbízatása az Észak és a Dél közötti ellentét végsőkig való kiélezése, végül polgárháború kirobbantása. Azért, hogy ezt a feladatot hatékonyan végrehajtsák, szükséges volt, hogy Pierce kulcspozícióba helyezze őket. Pierce annyira elnök akart lenni, hogy elfogadta Kossuth ajánlatát. Giuseppe Mazzini maga is megerősíti, hogy Pierce hajlandó volt elfogadni Kossuth segítségét, valamint a szabadkőműves operatív személyek hálózatának a támogatását. Ezt írja Mazzini a naplójában: "Kossuth és én együttműködünk azokkal a német származású személyekkel (Young America) az Egyesült Államokban, az ő (Pierce) megválasztása érdekében olyan meghatározott feltételek között, amelyeket ő elfogadott. Ezekből a feltételekből már annyit teljesített, amennyi elegendő ahhoz, hogy a többit is teljesítse."/11/

Pierce megválasztása 1953-ban az Egyesült Államok 14. elnökévé, egy új forradalmi mozgalom beindítását is jelentette Amerikában. Pierce koalíciós elnökként mind déli ültetvényeseket, mind északi üzletembereket kinevezett kormány tagjává. Mazzini megjegyezte naplójában: "Csaknem valamennyi kinevezése olyan, amilyenre vágytunk."


Kossuth csak eszköz volt


Kossuth Lajos az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc vezetőjeként a pénzügyi szuverenitás nemzeti kézben tartásának a politikáját követte és a végsőkig ellenállt az Osztrák Nemzeti Banknak, - amely a Rothschild dinasztia bécsi ágának a magántulajdonában volt, - hogy pénzkibocsátási és hitelezési monopóliumát, és vele együtt kamatszedő magánpénzrendszerét Magyarországra is kiterjessze. Ez az országot már akkor adósságfüggésbe, és véget nem érően kamatjáradék fizetésére kényszerítette volna. Kossuth igaz magyar hazafiként keményen ellenállt ennek a törekvésnek, és az önálló magyar pénz kibocsátását választotta. A Kossuth-bankó rendkívül sikeresnek bizonyult, és döntően hozzájárult a szabadságharc sikereihez.

Kossuth a magyar forradalom és szabadságharc idején nem volt szabadkőműves. De mind az angolszász, mind a francia vezetésű szabadkőművesség rokonszenvezett személyével és politikájával, mivel a katolikus egyház egyik legfőbb támaszának számító Habsburg dinasztia ellen harcolt. A szabadkőművesség nem ismeri el Jézus isteni eredetét, tehát a keresztény vallás legalapvetőbb kérdésében eltérő az álláspontja. De ellensége a katolikus egyháznak a szabadkőművesség elődjének számító Templomos Lovagrend pápai felszámolása és vezetőinek kivégzése miatt is. A szabadkőművesek célja egy szekuláris világállam létrehozása, amelyben az uralkodó dinasztiáknak és a születési arisztokráciának át kell adniuk a főhatalmat a szabadkőműves pénzoligarchiának és az általa kiválasztott politikai vezetőrétegnek. A fiktív pénzdemokráciának ez a gondosan kiválasztott elitje aztán demokratikus technikákkal biztosítja a szabadkőműves pénzarisztokrácia autokratikus uralmát. A katolikus és a dinasztikus Habsburg birodalomnak tehát el kellett tűnnie, mivel két okból is útjában állott a szabadkőműves pénzoligarchia stratégiai célkitűzéseinek.

Miután csatlakozott az emigrációban a szabadkőművességhez, Kossuth tudta, hogy az osztrák birodalom halálra van ítélve, mert a nemzetközi szabadkőművesség meg akar szabadulni tőle. 1867. márciusában, a "Negyvenkilencz" c. lap hasábjain így ír erről a problémáról:

"…az osztrák sas átokterhes társasága gyengékké teszen, mert belerőnket megoszlatja, természetese barátainkat, sőt polgártársaink egy részét is, ellenségeinkké teszi; isolál (elszigetel) a világtól, elkülönít azoknak az érdekeitől, kikre különben számíthatnánk a veszély órájában, és nem hágy fel számunkra más dicsőséget, mint hogy mi legyünk a máglya, melyen az osztrák sas megégetik, - égve magunk is."

"…Mi nem, mint osztrák ellenségek, hanem mint osztrák bűnrészesek fogunk számba vétetni. Magyar légióról többé nem lesz szó, hanem lesz szó cseh, horvát, szerb, oláh légióról."

"Ha pedig (Ausztria) legyőzetik, sikertelen kísérlete a birodalmat szét fogja bomlasztani úgy, hogy a szerte omló romok súlya Magyarországot is eltemeti, mert a szétbomlásnál mi nem mint önálló tényezők jelenendünk meg, kikkel számolni kell: hanem mint préda, mellyel a győztesek rendelkezendnek."

"A világ az országgyűlés után ítél; 's azt hiszi, hogy a magyar nemzet testestől lelkestől szerelmes az osztrák uralomba, 's mert ezt hiszi, mint osztrák-barát fog nemzetünk számba vétetni, a legközelebbi európai válságnál 's így vétetvén számba belelöketik a sírba, melyet a történelem az osztrák dynastia számára ásott."/12/

Kossuth 1868. szeptember 12-én ezt írja Vukovics Sebőnek, aki 1849-ben igazságügyi miniszter volt:

"Az idők elmúltak édes Barátom midőn a dynastiák közössége a nép érdekek közösségének a hiányát pótolhatná. Austria elvész, a legelső crisisnél elvész; s Magyarország oly helyzetet teremtett magának, hogy vele együtt fog elveszni. Ha Magyarország önmagához hű marad, hivatva volt volna e felbomlás alkalmával, egy új alakulás támpontját képezni; - de így lovagjává szegődvén egy veszett ügynek, ezt lehetetlenné tette; a bomlasztó elemeket magától el, s oly irányba erőszakolta, mely mellett Ausztria kikerülhetetlen bukása Magyarországot is magával fogja rántani, ha a véletlen nem menti."/13/

A véletlen nem mentette meg Trianontól Magyarországot. Fejtő Ferenc a "Rekviem egy hajdanvolt birodalomért" c. munkájában meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetkőzi szabadkőművességnek sorsdöntő szerepe volt az első világháború ideológiai háborúvá történő átalakításában, valamint nemzetközi jogi elveket felrúgó versaillesi és trianoni diktátumok kikényszerítésében./14/

Kossuth csak Amerikában lett szabadkőműves és nem ért el magas fokozatot. Alappal feltételezhetjük, hogy a szabadkőműves pénzoligarchia akkor sem avatta be a legmagasabb rangú szabadkőművesek által ismert szupertitkos céljaiba, amikor az Egyesült Államokba küldte. A pénzoligarchiának csupán színlelő-programja magasztos céljainak a hirdetésében volt szüksége a köztiszteletben álló és kiváló szónok magyar politikusra. Maga a szabadkőművesség pedig csaknem hű tükre a nem szabadkőműves, profán világnak. Sokféle irányzata van, és számtalan belső ellentét feszíti. Soraiban ugyanúgy megtalálhatók a világ jobbításán fáradozó tisztességes emberek, mint látható világunkban. Kossuth igaz magyar hazafi és tisztességes ember volt, még akkor is, ha a láthatatlan hatalmak időnként eszközként használták titkos céljaik eléréséhez."
---------------------------------------------------------

Miközben Drábikról bennem fel sem merül, hogy fenti zárónyilatkozatát komolyan gondolta volna, tehát naív lenne, (hiszen az övénél alacsonyabb szellemi szint mellett is világos, hogy teljesen ellentmond a szöveg nagy részében taglalt eseményeknek), addig sajnos Bogár Lászlóról el tudom képzelni, hogy naívul komolyan is gondolja, amit itt ír:

"A forradalom drámai fordulatokban bővelkedő folyamat, amelynek örvényléseit aligha lehet kiszámítani. Ahogyan Orbán Viktor többször is említette, tanulnunk kell 1848 és 1956 történéseiből, nem szabad megengednünk, hogy a birodalom harmadszor is leverje szabadságharcunkat. Az elmúlt két hét éppen e szabadságharc anatómiáját rajzolja meg, fontos adalékokkal szolgál ahhoz, hogy megértsük e küzdelem bonyolult mélyszerkezetét.

Az nyilvánvaló, hogy a birodalom az új rendszer kormányaitól, így a jelenlegitől is azt várja el, hogy engedelmesen kiszolgálja a birodalom alapvető érdekeit, üzemeltesse a kifosztószivattyúkat, és tartsa féken a bennszülötteket. Csakhogy a magyar választók óriási többsége e kifosztás jelentős enyhítésére adta a voksát."

Most nem megyek ble Bogár nézeteinek általános kritikájába (úgy értem, nem nézetei fő vonalát vitatnám, csak egyes vonatkozásokat), talán egyszer sort kéne rá keríteni. Itt most témámba csak annyi vág ebből, hogy elképesztő naívság (ha őszinte) 1848-at a kifosztó birodalom elleni szabadságharcnak tekinteni. Most 56-al nem foglalkozok, de éppoly naívság ezt beleilleszteni egy ilyen kifosztáselenes szabadságharc-folyamatba, amelynek végén persze Orbán Viktor kétharmados "forradalma" áll. HA Bogár komolyan veszi OV süket dumáját az ő forradalmáról, akkor Bogárral már csak, mint lezárt életművel kell foglalkozni.

Tehát a lényeg, hogy a 48-as, hatalmas térségekben bámulatosan összehangolt "Népek Tavasza" magyarországi kiadása (mert ez garantáltan nem volt hazai gyökerű esemény!) NEM a háttérhatalmi kifosztószivattyú ELLEN, hanem éppen annak céljaiért folyt! A "forradalom és szabadságharc" nyitotta meg az addigi , nagyrészt szűzföld Magyarországot a kifosztás előtt. Természetesen ennek előkészítése akkor már egy több, mnit fél évszázados folyamatként zajlott legalább a francia forradalom óta hazánkban is. Sőt, mehetnénk visszább is a múltba.

Bogár e megjegyzésének és Drábik írása "piros-fehér-zöld farkának" megítéléséhez (miszerint "Kossuth igaz magyar hazafi és tisztességes ember volt"), feltétlenül javaslom Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme c. terjedelmes műve XI kötetében a Kossuthról szóló fejezetet elolvasni, ahogy persze a többit is. Előre szólok, hogy a hagyományos Kossuth- és 48-képet elfogadóknak javasolt a címben és az előszóban szereplő nagyon katolikus és Habsburg-barát hozzáállás és vitathatatlan elfogultság kérdésével először mit sem törődve egyszerűen csak elolvasni az idevágó részt. Nem azért, mert ne lehetnének benne akár tárgyi tévedések, akár értékelésbeli elfogultságok. Azonban a köztudatban rögzített Kossuth- és forradalmi 48-as szentkép a mű alapján (is) teljességgel tarthatatlann.
E blogon kiemelten a globális kifosztószivattyú történetének feltárása szempontjából is.
Bogár felvetése kapcsán nem lehet nem észrevenni a pezenhofferi Kossuth-kép és Orbán Viktor politikusi arculata között egyes kísérteties hasonlóságokat. (a belső kritika elfolytása, hitvány talpnyalók elburjánzása a Vezető környezetében, vagy akár még más is)

A Pezenhoffer-műre bukkanásért (amit még nem voltam képes alaposabban megismerni, csak itt-ott belekapni és nem biztos, hogy mindenben egyet fogok érteni a szerzővel, de érdeme akkor is óriási) köszönettel tartozok a Konzervatív Teakör csapatának, mert ők emlegették.

9 megjegyzés:

Anonymous írta...

Egy ilyen "tanulmányra" nem illik kapásból válaszolni.... Do-Mi

Tara írta...

Éppen Károlyiról készülök egy posztot írni, meg is teszem hamarosan. Érdelődéseel olvastam a soraidat.

blgtm99 írta...

Nem csak bizonyos szobrokkal van gond.
Az újonnan elkészült országzászlót vajon kik tervezték éppen 33 méter magasra ?
Miért nem 23 vagy 29 méter magas ?

A 33-es szám a szabadkőművesek egyik szent száma és azt jelzik vele, hogy a uralmuk alatt tartják a területet.

Nem messze, a nemrégiben felújított Margit-hídat is elrondítja egy leláncolt Szent Korona, amelyet szabadkőműves tervezője rakott oda és felújításkor szolgai módon helyreállították, jelezve a töretlen szabadkőműves uralmat nemzetünk felett.

Bobkó Csaba írta...

Tipikus dolog, nagyon gyakori eset. Gondoom, láttad a testvérblogot is Makoveczről. Őt most avatja szentté a kormány. A leláncolt koronától sokkal durvább szimbólumai is vannak.

name789 írta...

>>>>> "Drábik János művéből idézek. Az idézet első fele tényszerű, bár sajnos nem ad meg a szövegben hivatkozásokat"
(Mar latom, hogy tényleg tortenelmi munkanak tartja;)

Nyilván, hogy nem ad meg hivatkozásokat, hanem csak eloadja magát mintha ott ult volna Rothschildék hátso szobájában amikor Palmerstonnal ossze eskudtek
(egyzser KISZ-es, utána szabad europás, aztán meg kitalálja magarol hogy hosmagyar; de mig konyveladási es bevételi lehetoség nem volt, addig egy kukkot nem szolt az osszeeskuvésrol)

legyen kedves olvassa el a lap also harmadában levo August Belmont levelet:
http://www.yamaguchy.com/library/carr/clews.html
a levélbol és Belmont cselekedeteibol nyilvanvalo, hogy a Rothschild ház az Egyesult Allamok egybentartasa mellett volt.

Az USA torténelmébol
http://www.yamaguchy.com/library/uregina/speeches.html
láthato, hogy háboru folyt a londoni kor és a frankfurti kor kozott, hogy kié legyen az amerikai kozponti bank, és hogy annak milyen szervezete legyen

kérem olvassa el:
http://name789.wordpress.com/

Bobkó Csaba írta...

Kedves name789, Drábik János tevékenységét nagyobbrészt hasznosnak tartom, bár az utóbbi időben erősen gyűjti a rosszpontokat. Műveiben szinte kizárólag nyugati konteó-könyvekből ollóz és hasznos, ha ezeket eljuttatja a csak magyarul olvasóknak. Viszont kár, hogy ritkán adta meg forrásait és persze erősebb szűrővel is dolgozhatna. A konteó műfaj semmiben nem különbözik a tekintélyes fősodor információforrásoktól, van benne hiteles és hiteltelen infó vegyesen, tudni kell a forráskritika módszerével élni mindkettő esetén. Drábik saját elmélete Kossuth pénzügyi szabadságharca, egy baromság és hogy komolyan vette szegény megbolondult Széchenyi szavait arrról, hogy Petőfi az ő fia, az szintén elképesztő. A Rócsildok és kollégáik a konfliktusokat többnyire maguk keltik és mindkét felet pénzelik, irányítják. Persze a "háttérhatalom" nyilván nem egy monolit tömb. Megvan ennek a belső (undorító) logikája.

Névtelen írta...

Drábik az egész barguzini mesét elhitte Petőfiről, nem csak a széchenyis pletykát. Egy ekkora méretű hazugság benyelésekor (és nyilvános terjesztésekor, lásd echo tv) már megkérdőjeleződik a hitelessége.

FL

Bobkó Csaba írta...

A Barguzin-ügyi álláspontját nem ismertem, viszont teljesen logikátlan, amit "Kossuth pénzügyi szabadságharcáról" ír. Kossuth fedezetlen bankóit Wodiáner, a Rócsildok pesti megbízottja bocsátotta ki...

Névtelen írta...

Azt nem tudtam, hogy a Rócsildok és Wodianer között volt kapcsolat, az ügyre nézve önmagában elég hiteltelen, hogy Wodianer asszimiláns zsidó volt.

Pedig Drábik barguzinozása elég régi ügy, és ugyanakkor beszélt róla, amikor a széchenyis kapcsolatról. Itt:

https://www.youtube.com/watch?v=0DUISswvZ_I

A szomorú megint csak az, hogy 37 ezren látták, és többségben a like-ok vannak, tehát az átlag néző el is hiszi, amiről szó van.

FL