"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2012. szeptember 30., vasárnap

A Maradi Vértanúk Napjai II - Zichy Ödön

Ma van a 48-as illuminátus-marxista világforradalom második magyar áldozata, gróf Zichy Ödön halálának évfordulója.

"Kívánjuk a sajtó szabadságát!" - kivéve királypárti nézeteknek, azokért kötél jár...

Zichy Ödön volt a terrorista illuminátus öszeurópai forradalom második magyar áldozata 1848-ban, szeptember 30-án. A Forradalom gyilkolt először, Lamberget (tudatosan, cinikusan, aljasul kitervelve és fizetett bérgyilkos-csőcselék kezei által végrehajtva), majd a Forradalom gyilkolt másodszor, ezúttal a formaságokat némileg betartva, kötél által, statáriális bíráskodás útján. A hóhér Görgei, aki a honvédség katonai vezetőinek azon szűk köréhez tartozik, akik öntudatos forradalmárok, nem belesodródtak az eseményekbe, mint a legtöbben. És persze annyi felforgatóhoz, így Kossuthhoz és Petőfihez hasonlóan evangélikus...

A forradalmi hadseregben stréberkedő felforgató csőcselék nagyon is értesülve volt a két nappal azelőtti pesti merényletről: 

1848. szeptember 29-én Zichy Ödön és Pál grófokat Székesfehérvárról jövet az említett kettős őrslánc északi vonalán megállították, a vezénylő tiszt gyanúsnak találta, ezért letartóztatta és másnap adonyi főállomásomra kísértette őket.
Az erről szóló jelentés* engem Csepel szigetén ért. A dolog mibenlétéről személyesen akartam tudomást szerezni, és késedelem nélkül visszasiettem a Duna jobb partjára. Adonyba érve láttam, hogy az utcákon sűrűn hullámzik a helybeli lakosság és az ide gyülekezett délvidéki népfelkelés tömege, és haragjuk szemlátomást növekszik a fogoly grófok ellen. Hollétük megtudakolása közben véletlenül összetalálkoztam két törzstiszttel* (egy ezredessel s egy őrnaggyal) a Hunyadi-csapatból. Mind a ketten, idősebb és magasabb rangjukra való tekintet nélkül, miniszterelnöki rendelettel parancsaim alá voltak helyezve.* Tőlük értesültem, hogy távollétemben már intézkedtek, hogy a fogoly grófokat katonai födözet alatt Pestre kísérjék. Mikor az intézkedés okát megkérdeztem, az ezredes titkolózva arra kért, kövessem közeli szállására. Itt nagy önelégülten megsúgta: ő már gondoskodott róla, hogy a foglyok Lamberg gróf sorsára jussanak!
– Az őrnagy úr – folytatta a másikra mutatván – személyesen veszi át a fegyveres kíséret vezetését, és Pest utcáin izgató beszédet fog tartani a néphez, miközben a foglyokat gyalog kísérik végig a városon. A nép Lamberg gróf esetére* emlékezve bizonnyal lelkesül még a lincselés iránt…

Görgei (a forradalom idején "demokrata" karrierizmusból, pedálozásból elhagyta az y-t nevéből) ezen úgy felháborodott, hogy kénytelen volt Zichy Ödön grófot gyorsan hadbírósági ítélettel felakasztatni, nehogy meglincseljék... A visszaemlékezésből kiderül (minden feltételezhető szépítés ellenére is!), hogy a forradalmi seregben akkora volt a fegyelem, hogy Görgeinek óriási erőfeszítésébe került a parancsnoksága alatt álló csőcselék fékentartása!


Karcsai hadügyésznek a kihallgatások után kialakított véleményét a következőkben lehet összefoglalni. Az, hogy Zichy Ödön nem közölte a magyar csapatokkal Roth seregeinek közeledtét, valamint a kiáltványok és iratok tartalma, arra enged következtetni, hogy „Magyarország ellenségeivel cimboráskodott, azokat a magyar haza ellen indított pártütő hadban tettleg segítette, a magyar nemzet és szabadság eltiprására irányzott törvénytelen proklamációkat terjesztőfélben elfogadott”. A fentiek miatt a hadbíró kötél általi halált javasolt büntetésül, amit a hadbíróság tagjai elfogadtak. Zichy Pál vallomásával kapcsolatban megjegyezték, ugyan azt ellenőrizni nem tudják, de amit elmondott, az valószínű, így ügye „a köztörvény útjára utasíttassék”.
Zichy Ödön, megbizonyosodva a helyzet megmásíthatatlanságáról, lelkészt kéretett. Juraszek Károly adonyi segédlelkészre bízta végső akarata családjával történő közlését: testét a kálózi templomban helyezzék örök nyugalomba, és halála évfordulóján minden évben mondjanak misét, amire kétezer forint összegű alapítványt tett. Kedvesének, Kandillának negyvenezer forintot hagyott örökül, és gyűrűit. Óráját püspök öccsére hagyta, vagyonát testvére gyerekeire. Kérését, hogy ne akasszák, hanem lőjék le, nem teljesítették, válaszként azt kapta, hogy az ítéletet nem lehet megmásítani.

Kivégzésekor nyugodtan viselkedett, s amikor a bitófa lépcsőjére fellépett, e szavakat mondta: „Nyugodtan halok meg, hazámat mindig szerettem, áruló nem voltam soha, s adja Isten, én legyek utolsó áldozat hazámért – áldás hazámra.” Szemtanúk egy üvegcsét láttak elővenni zsebéből, amelynek tartalmát gyorsan kiitta, és ezt követően szinte az akasztás befejezése előtt arca sötétfekete színűre változott. A következő napon a bitófáról leemelve Koller János adonyi plébános szerette volna eltemettetni, de nem engedték meg neki. Egy Hunyadi-csapatbeli katona holttestével együtt Lórév mellett, a révnél elföldelték.
A keresztényi temetés korlátozta volna a "frissen kivívott szabadságot"??? Ezután közeli kastélyában lefoglalják vagyontárgyait, köztük a később hírhedtté váló gyémántokat. 

A Forradalom egyik fő követelése, a 12 pont egyike ez volt: "Kívánjuk a sajtó szabadságát!"
Természetesen ez csak cinikus demagógia volt, hiszen ahogy az illuminátus forradalmárok által alaptalanul zsarnokinak bélyegzett királyi hatalom nem gyilkolt ok nélkül politikai ellenfeleket, a forradalom bezzeg ezzel kezdte és veszett propagandistái állandóan szorgalmazták a nagy francia forradalmi terror utánzását, úgy a véleményszabadság is sokkal nagyobb volt a királyságban, mint a felforgatók uralma idején.

Zichy Ödönt királypárti röplapok birtoklásáért ítélték halálra.

A "szabadság" hamis jelszavát hazudó forradalmárok nem tűrhették és azonnal halállal büntették a nem forradalmár, nem terrorista, hagyományos berendezkedés híveinek világnézetét. A hazai sajtó nem forradalmár, egyébként óvatosan konzervatív kiadványait a kiadók, szerkesztők életveszélyes fenyegetéseivel hallgattatták el 48-49-ben:
Szerkesztőváltozás volt a Budapesti Hiradónál is: Szenvey József helyét Vida Károly foglalta el, de munkatársai egymás után ott hagyták maradi lapvezérlése miatt (...) Vida Károly addig-addig áskálódott a forradalom, különösen a radikálisok ellen, míg végül megfenyegették; ezután jónak látta Pozsonyba költözni, ahol a gyalázkodó hangú, ellenforradalmi Figyelmezőt adta ki. Hasonló sors érte Kolozsvárott Szilágyi Ferencet, a Mult és Jelen szerkesztőjét, aki először kitűzte a háromszínű kokárdát, de nemsokára visszatáncolt aulikus nézeteihez, mire az ifjúság macskazenével űzte ki a városból, s lapja hamarosan megszűnt.
Sajtószabadság, véleményszabadság - kizárólag azoknak, akik a terrorista rezsimet dicsőítik!

A szólás- és véleményszabadság említése annál is indokoltabb Zichy Ödön esetén, mert közéleti pályája kezdetén maga is az akkor népszerű liberális táborhoz tartozott, csak később, a liberálisok által dicsőített szabad gondolkodással összhangban lett konzervatívvá.

A "terrorista" jelző Lamberg és Zichy gyilkosai és a Zichy ellen elkövetett hullarablás elkövetői kapcsán nem az én túlzásom, hanem a közhasználatú fogalom a főterroristára és társaira, saját hangoztatott programjuk alapján:

Magyar Életrajzi Lexikon: 
Madarász László - "1848-ban az első népképviseleti ogy.-en a csákvári kerület képviselője, a radikális kisebbség vezéralakja, a Nép-Elem társszerk.-je, az Egyenlőségi Társaság szervezője és első elnöke. Az Orsz. Honvédelmi Bizottmány rendőri és postaügyi osztályának vezetője 1849. ápr. 14-ig. Debrecenben a Békepárt támadásainak fő céltáblája, az ún. „flamingók” vezére, a forradalmi „terrorismust” követelő ún. rendőrminiszter. Jókai és Kovács Lajos Debrecenben, az Esti Lapok hasábjain a kivégzett Zichy Ödön gyémántjainak elsikkasztásával vádolta."
Zalai Életrajzi Kislexikon:
Madarász László, Kisfaludi - 1848 őszén lett az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, és november 28-án bízták meg az Országos Rendőri és Postaosztály vezetésével. Mint a forradalmi terror szélsőséges képviselője népszerűtlenné vált. A Görgei Artúr által kivégeztetett Zichy Ödön gyémántjainak elsikkasztását felhasználva ellenfelei a "gyémántos minisztert" 1849 áprilisában lemondatták hivataláról.
Hullarabló vádolt hullarablót:


Debrecenben a Békepárt tagjaként, lapszerkesztőként szócsöveként Jókai támadta Madarász személyén keresztül Kossuthot. Közvetlenül nem merte volna, mert azt Madarász verőlegényei, vagy ha kellett, bérgyilkosai rövid úton megválaszolhatták volna, ahogy a Kossuthék által közfelkiáltással kikényszerített trónfosztást se merték miattuk a képviselők nyíltan ellenezni, pedig zömük ellene volt. Erre is jó volt a "forradalmi terror", a nem elég radikális forradalmárok megfélemlítésére. Máskor meg éppen a túl radikálisokéra, vagyis a politikai konkurenciáéra, ezt elárulja Kossuthnak egy nem szónoki emelvényről elhangzó, tehát őszinte kijelentése. A dolog egyúttal beleillik az egymást is kiirtani kész forradalmárok örök sémájába is, bár pátosztalansága mellbevágó lehet a nagy demagógot szoborként tisztelőknek:
Láttuk, hogy Kossuth már márciusban kötéllel fenyegette azokat a pesti fiatalokat, akikről feltehető volt, hogy nem engedelmeskednek a kormánynak. Széchenyi nyíltan vagy pontosabban, a nagy nyilvánosság előtt nem éreztette félelemmel elegy gyűlöletét, de naplójában újra meg újra kitör a márciusiak ellen, „a gőzgyillotin-párt” ellen. Az ő feljegyzéséből tudjuk meg, hogy 1848 májusában Kossuth, a kormány legradikálisabb tagja így bátorította a szorongó Széchenyit: „Nincs mit félni a fiatal izgatóktól… Legfeljebb 300 van. Ezeket agyonveretem, csak egy szóba kerül.” Széchenyi maga is annyira meghökkentőnek találhatta e nyilatkozatot, hogy az idézet után zárójelben három felkiáltójellel emelte ki Kossuth szavait… (Széchenyi: Napló. 1252.) ( Fekete Sándor: Petőfi forradalma )
Persze a Kossuth által egy szóval agyonverésre szánt  márciusi ifjakat se kellett félteni, ha a terror propagálásáról volt szó:
A márciusi ifjak egyik legfőbb törekvése volt, hogy a kormányt rábírják a forradalom fegyveres önvédelmének megszervezésére, és ami nélkül ezt lehetetlennek tartották: az árulókkal és minden visszahúzó erővel való leszámolásra: "Azt óhajtanám, hogy a reakcionáriusokra kissé több gond fordíttatnék, és a kötelet ne kímélnék annyira ... Kossuthtól megvárjuk, hogy a nemzet fáját megrázandja ..." (Várady Antal); "Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomói ellenében? A guillotine, mely irgalom nélkül, de igazságosan sujtja a bitor árulót ..." (Nyiri Józsa); "Tisztítsátok ki Augias istállóját, melyben a reakció gaza rakásra gyűlt!" (Birányi Ákos); "Mindaz, ki a szabadság ellen csak egy vesszőszálat felemel, vesszen!" (Medgyes Lajos).  ( A magyar irodalom története - A márciusi ifjak politikai nézetei és harcai )
Petőfi e téren az őrjöngésig vérszomjas víziókat hirdetett a forradalom magyar ellenfelei, vagy netán nem elég radikális forradalmárok terror útján történő kiirtása ügyében:
A halálos ítéletet rájok!
Százezerszer sújtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyű bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok ...

(A Nemzethez, Pest, 1848.augusztus)
Legalább egy külön bejegyzést érdemel majd a zsidók szerepe a 48-49-es eseményekben, de ide illik a Reform című radikális lap opportunista zsidó szerkesztői, konkrétan valószínűleg a hírhedt Zerffy Gusztáv (a főterrorista Madarász éber, stréber stb. munkatársa a radikálisokat tömörítő Egyenlőségi Társulatban) vezércikke:

Április vége felé különösen gyakran esik szó a „német nyárspolgárok” által rendezett „zsidók elleni lázadás”-ról a „zsidófalók”-ról, és rablótámadásaikról, amelyeket szigorúan meg kell torolni, hiszen „ötven kötél nem a világ” – mint az április 30-i szám vezércikkének címe mondta.

Térjünk azonban vissza Jókaihoz, aki politikai támadáshoz ürügyül használta fel a hullarablás vádját a Zichy Ödön gyémántjait és más értékeit Kossuth utasítására elsikkasztó Madarász ellen!
Jókai egy még aljasabb hullarablást követett el a forradalmi terror áldozata, a meggyőződéses konzervatív, királyhű hazafi ellen:


A Debrecenben a "gyémántos minisztert" támadó Jókai tisztában van a forradalom által kivégzett  Zichy Ödön élete, halála történetével.

Tudja róla, hogy a gróf a forradalom előtt fejér megyei adminisztrátor.
Ismeri a Zichy fivérek neveit, melyekről a fivérek politikai pályafutásával együtt ezt olvashatjuk (Lórévnél grófot akaszt a forradalom):
A Zichy család népes verdői ágának gyermekeként született 1809. szeptember 25-én, apja második házassága középső fiaként Ödön gróf. A keresztségben az Eugén nevet kapta, amit magyarul Ödönnek írt. A második házasságból született három fiútestvér közül Domokos később veszprémi püspök lett. A fiúk közül csak a legfiatalabb, Edmund nősült meg.
Politikai nézeteiket tekintve Domokost a konzervatív beállítottság, testvéreit a reformellenzékkel kapcsolatot ápoló szimpátia jellemezte. Edmund aztán visszavonult a politikai élettől az 1840-es években, Ödön pedig nézeteiben a mérsékeltek felé közeledett, de az 1843–1844-es országgyűlésen már a konzervatívokat támogatta, és ennek köszönhette, hogy a király 1845 őszén Fejér vármegye főispáni helytartójává nevezte ki. Feladatát komoly diplomáciai érzékkel végezte, fontosnak ítélve a megyei radikálisok féken tartását. Ezt 1848 márciusáig sikeresen megoldotta, amikor is adminisztrátorként, mint politikailag nemkívánatos személyt, már nem választották be a megyei bizottmányba.

A  Zichy-fivérek neveivel (Domokosé kivételével) Jókai regény-mítoszában, A kőszívű ember fiaiban találkozunk, amely a "szabadságharc" emlékét örökíti meg, írói szokása szerint a szabadságharcosokat angyaloknak, a gaz királypártiakat ördögöknek bemutatva!!!
Annak ellenére ábrázolja az eseményeket ilyen torzan Jókai, hogy egykori debreceni békepártiként nagyon jól ismeri a forradalom veszett radikálisait, egykor legjobb barátait, harcostársait (maga írta márciusi ifjú koráról: "Mind franciák voltunk!"), majd politikai ellenfeleit, azok különféle gaztetteit!  A főördög a sztoriban Rideghváry Bence, a megye gonosz, aljas intrikus királyi ADMINISZTRÁTORA.
A főhős "szabadságpárti" angyal-család, a Baradlayak három fia közül pedig végül egy tragikus, önfeláldozó névcsere következtében Ödön helyett Jenőt végzik ki, mert az osztrák hatóságok bizonytalanok az Edmund-Eugén és az Ödön-Jenő magyar nevek megfeleltetésében.
Jókai kétszeresen is mintaként használta a forradalom által kivégzett Zichy Ödönt a regényhez, egyszer a főgonosz Rideghváry alakjához, pozíciójához, mint királyhű adminisztrátorhoz, másodszor pedig a Baradlay-fivérek magyar-német neveihez. Még a  Jenő név is Zichy kapcsán került a hazug mítoszba:
Szilágyi Sándor másik könyvében írja, hogy a kivégzett Zichy utóneve valójában Jenő és nem Ödön. Az Eugen és Edmund névcsere teszi aztán lehetővé Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében, hogy Baradlay Jenő feláldozhatta magát Ödön nevű testvéréért.  (Takács Ferenc: Két flamingó c. könyvének ismertetése )
Ezzel a lopással Jókai azért követ el bizonyos értelemben még gyalázatosabb hullarablást, mint amilyet Madarász  követett el Kossuth utasítására, mert a forradalom által kivégzett mártír hazafitól, Zichy Ödön gróftól nem tárgyakat rabolt el, amire az elhunytnak már semmi szüksége, hanem a becsületes nevét, illetve családtagjai nevét! És épp azon forradalom hazudott, kitalált "hősei" nevéül használja fel Jókai a lopott nevet, amely forradalommal szemben Zichy Ödön a hazáját védelmezte és amely forradalom őt galádul meggyilkolta!

Ebben a gyomorforgató gaztettben még akár valamilyen okkult-mágikus praktikát is érezhetünk - az áldozat, az ellenfél nevének kicserélése a bűnösökével, kapásból beugrik a Purim bizarr szertartása, hogy a zsidóknak addig kell inni, amíg megkülönböztethetetlenné válik számukra az "áldott Mordecháj" és az "átkozott Hámán" neve - ami Jókai életműve és szabadkőműves kapcsolatai, illetve (balul végződött) filoszemitizmusa ismeretében nem is olyan meredek feltételezés...

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök, hogy ilyen aktívan posztolsz. Görgei ahhoz képest, hogy milyen nagy beavatott volt szerinted, eléggé meghurcolták, de legalább sokáig élt.

Jani

Bobkó Csaba írta...

A felforgató forradalmak egyik legalapvetőbb jellemzője a francia forradalomtól a bolsevikokig, kínai kommunistákig, stb., de már Cromwell korát is említhetném, vagy Dózsát, hogy a forradalmár vezérek állandóan veszekszenek, egymás ellen fordulnak, nyaktiló alá küldik elvtársaikat. Sőt, békeidőben is jellemző, hogy kudarcért egy nagyfőnök valamelyik alvezérével és egyúttal riválisával viteti el a balhét. Így csinált Kossuth is Görgeiből bűnbakot azért, ami sokkal nagyobb részben volt az ő felelőssége. Görgeyit nem tartom hősnek, vagy pozitív figurának, de az igaz, hogy mind Kossuthtal, mind Bemmel összehasonlítva józanabb volt, utóbbival szemben jobb katonai parancsnok és alatta katonaként szolgálni nagyobb fokban volt "életbiztosítás", mint a tökéletesen dilettáns, felelőtlen kalandor Bem alatt. Görgei bűnbaksága azért is értelmetlen, mert a magyar nemzeti érdekkel eleve ellentétes volt a 48-as marxi felkelésben való részvételünk, tehát nem az a kérdés, ki a felelős, hogy nem folytatódott tovább ez az önsorsrontásunk, hanem az, ki a felelős azért, hogy beleugrasztottak minket. Az ügynökök közül első helyen Kossuth, de valahol ő is csak báb, eszköz volt, eleve e nagy harci feladatra építették fel nemzetközi illuminátus gazdái és a harc idején végig kapott utasításokat. Ezekről később írok majd.

Névtelen írta...

Tehát Kossuth-Görgei az olyasmi, mint az Orbán-Gyurcsány párosítás. :)

Jani

U.I.: Újjáéledt a Mi, zsidók... topic. Hiányolunk téged időnként.

Névtelen írta...

kossuth es a kapott utasitasok, na ezt nagyon varom mar. : )

z

Bobkó Csaba írta...

Én is, bár több benne a spekuláció, mint a tény-nyom, de akad olyan is. De előbb más bejegyzések várnak a raktárban... :-)

Névtelen írta...

“Az ügynökök közül első helyen Kossuth, de valahol ő is csak báb, eszköz volt, eleve e nagy harci feladatra építették fel nemzetközi illuminátus gazdái és a harc idején végig kapott utasításokat. Ezekről később írok majd.”
Olvasom az írásait és csak halmozódnak a kérdések bennem. http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0308.htm
Talán ismeri ezt az írást. A kérdésem mit tekint valósnak, mit pedig vakolásnak ebben az írásban?
Köszönettel

Bobkó Csaba írta...

Ismerem és régóta tervezgetem a bírálatát. Nagyra becsülöm Drábik János munkásságát, lényegében az életművében ezt tartom az egyetlen védhetetlen elméletnek. Egy korábbi verzióban ő maga is csak azzal mentegetőzik, hogy tudja, feloldhatatlannak tűnő belső ellentmondások vannak az elméletben. Itt már feloldhatónak mondja ezeket, de az egész zavaros. Kossuth egy pénzügyi szédelgő volt, akinek politikai pályája azzal indult, hogy gazdái számára bizonyjtotta gátlásdtalanságát, amikor kártyaadósságra sikkasztotta el a koleralázadás áldozata árváinak örökségéből néhány hordó bor árát. Állandóan adósságokban úszott és Angliában bíróság szólította fel hamispénznek minősülő bankjegyei terjesztése beszüntetésére. Wodiáner és Rothcshild együttműködéséről olyannyira tudott, hogy ezek neve, mint finanszírozóké együtt szerepel a Lánchídon. Hogy a Grand Orient miért támofgatta a forradalmat, annak magyarázata e szövegben félrevezető. Talán a legközelebbi bejegyzésem ki fog térni erre, az emigráns 48-asok és a Grand Orient kapcsolatára.

Bobkó Csaba írta...

És persze vakolás Éliás Ádámot dicsérni...

Névtelen írta...

A http://maghreb.blog.hu/2014/03/01/a_sarkanyolo_969#more5838197 oldal kommentjei között említi, hogy “Jászi Oszkárral közös páholyban vakoló Benedek Elek óriási csalásaként rengeteg Grimm-, Ezeregyéjszaka- és más nyugati, vakoló sztori lett kiadva nálunk, mint "magyar népmese". Ez az közös vakolás engem is régóta foglalkoztat, de lustaságból, kényelemből… még nem néztem még utána.
Amig el nem készül az ehhez kapcolódó írása, addig tud ajánlani ehhez kapcsolódó forrásokat, amin magam is el tudok indulni? Továbbá szívesen olvasnám az ehhez kapcsolódó formálódó gondolatait is.
Köszönettel

Bobkó Csaba írta...

Itt a blogon erről már volt egy vitánk, ott megadtam pár jó kezdő forrást is:
http://kitalaltujkor.blogspot.com/2013/11/poganykatartemplomos-robin-hood-avagy.html

A bejegyzés alatti első néhány hozzászólásban. A többségnek fogalma sincs ezekről.