"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2014. március 15., szombat

"1848 utolsó felvonása TERRORIZMUS által megy át 1849 első felvonásába" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a terror - III.


Újra március 15. van, újra ünnepelnek a magyarok - azazhogy nem "a" magyarok, csak a politikailag "jólnevelt" többség, illő hát nekünk is méltón megemlékezni erről a történelmi fordulatot jelző napról.

Korábbi bejegyzések sorában idéztem már fel olyan eseményeket, tényeket, visszaemlékezéseket, melyek egyértelműen igazolják, hogy az 1848-as "Népek Tavasza" (akkor még nem araboké...) egy tipikus világforradalmi kísérlet volt az ilyen forradalmakat hivatásszerűen előállító nemzetközi felforgató közeg részéről és hogy e forradalmakba a vonakodó többség tagjait erőszakkal, a terror eszközével kényszerítették bele a forradalmárok. Így történt ez Magyarországon is, tehát a 48-as forradalomra és az azt követő "szabadságharcra" nem magyar nemzeti érdekekért került sor, a kierőszakolt eseménysor természetesen nem szolgálta a Magyar Királyság (és Erdély) lakosai szabadságának ügyét. A forradalmárok terrorizmusa kétfrontos harc volt. Egyrészt a hivatalosan is ellenségnek nyilvánított "felső" célpontok, a király és hívei, a Reakciósok ellen irányult, a legradikálisabbak követelték a Nagy Francia Mészárszék módszereinek hűséges másolását:
Szabadság a forradalomnak, rabság az ellenforradalomnak! – így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust.”  (Fekete Sándor: Vasvári Pál)



Másrészt a terror a "lenti" ellenség, a társadalom forradalom iránt közömbös tömegei, illetve magának a forradalmi tábornak a mérsékeltebb, vagy az események során kiábránduló, visszariadó tagjai ellen irányult, ennek programját Vasvári hű elvtársa és barátja, Petőfi fogalmazta meg (A Nemzethez, 1848 augusztus):
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...

A sorozat korábbi részeiben már tárgyaltam, hogy a forradalmi harc folyamán az önmagától egyáltalán nem forradalompárti társadalmat kezdettől a trónfosztásig mindig a terror, az erőszak eszközével kényszerítették bele a felforgatók a folyamat egyre radikálisabb fokozataiba. Az ilyen radikalizálási fordulópontokat általában egy konspiratívan megszervezett provokáció fémjelezte (pl. a Lamberg-gyilkosság), és általában a forradalmi kormányzat, országgyűlés, illetve az elvileg ezek bázisát képező rétegek, a lakosság széles tömegeinek megfélemlítése kísérte. A békés többségnek, vagy a józan hazafias politikusoknak nem hagytak más választási lehetőséget, mint a forradalommal való együttmenetelést, együttsodródást, vagy a halált. A forradalmi folyamat egyik ilyen jellegzetes radikalizálódási fordulópontja épp 1848-49 fordulójára esett. Épp ekkor, 1849. január 8-án írta Engels az Új Rajnai Újságba a (lényegében Európa hadszínterére korlátozódó) Világforradalom egyes frontjainak helyzetét elemző cikkét A Magyar Harc címmel:
„Köln, január. Miközben Itáliában máris zajlik az első ellencsapás a tavaly nyári és őszi ellenforradalommal szemben, Magyarország síkságain befejeződőben van a februári forradalomból közvetlenül kiemelkedő mozgalom elfojtásáért folyó harc. Az új olasz mozgalom az 1849-es megmozdulások prológusa, míg a magyarok elleni háború az 1848-as mozgalom epilógusa. Ez az epilógus még valószínűleg át fog vezetni az új drámába, melyet titokban készítenek elő.

Akárcsak az 1848-as forradalmi tragédia első jelenetei, melyek rohamosan követték egymást, mint Párizs és Bécs eleste, ez az epilógus is hősies, és élvezetesen hősies a június és október közötti időszak részben színtelen, részben jelentéktelen epizódjai után. 1848 utolsó felvonása terrorizmus által megy át 1849 első felvonásába.
Engels számára magától értetődő volt, hogy a magyar forradalom közvetlenül a februári párizsi forradalomból emelkedett ki, méghogy magyar nemzeti érdekek okozták... Számára a forradalmi események egy színpadi dráma, nyilván jól tudta, kik írták a darabot, egy volt közülük Marx barátjával együtt. És kifecsegi a nemzetközi forradalmárok boszorkánykonyhájának kulisszatitkát, hogy a magyar hadszíntéren titokban új drámát, helyesebben a már zajló folytatását készítik elő. (Engels már ekkor tudhatta, hogy Kossuth Elvtársnak a forradalmi központ harci feladatként adta ki a trónfosztást.) A "nézőtérről" cinikusan jól szórakozik a baráti köre által írt "darab" előadásán, és fütyöl, amikor a balfék színészek miatt időnként unalmas a játék, nem folyik elég vér! A folytatásban nagyon megdicséri Kossuthot:
Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal. A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon. Ez az úgyszólván 24 óra alatt, a teljes pusztulás árnyékában felállított forradalmi szervezet hiányzott Bécsben, melyet egy hasonló megléte esetén Windischgrätz soha nem tudott volna elfoglalni. Meglátjuk, hogy sikerülni fog-e elfoglalnia Magyarországot e forradalmi szervezet ellenére.”
A Marx-csapat tagjainak tipikus stílusában íródott cikk mellesleg zárszavában "következő világháborúról" ír, melyekben egész "reakciós" népeket és osztályokat is ki fognak irtani, ami bizonyítja, hogy Marx, Engels és felforgató köreik a "Népek Tavaszát is világháborúnak, világforradalomnak tekintették.
A következő világháború nemcsak egész reakciós osztályok és dinasztiák eltűnését fogja eredményezni a föld színéről, hanem egész reakciós népekét is. És ez szintén egy lépés előre.
Most azonban nézzük, hogyan ment át konkrétan a világforradalom magyar hadszínterén 1848 utolsó felvonása 1849 első felvonásába a terrorizmus útján, hogyan kényszerítették Kossuth és háziterroristái a magyar országgyűlést, hogy akarata ellenére előremeneteljen a trónfosztás, az Engels által a kiirtandók listáján említett egyik "reakciós dinasztia" föld színéről való eltüntetésének megkísérlése felé, és aztán még ki tudja milyen más, radikális társadalomátalakítási tervek felé!

Érdemes hosszan idézni az idevégó részt  Fekete Sándor: A márciusi fiatalok című 1950-ben megjelent könyvéből. A mű Fekete többi korabeli művével együtt kincset ér számunkra, mert a szerzőnek a források kezelésére vonatkozó korrekt hozzáállásán túl azt is köszönhetjük, hogy lelkes, ambíciózus, tehetséges fiatal kommunista ideológusként abban a korban mutatta ki a 48-as forradalmárok és az internacionalista kommunista forradalmi mozgalom közötti legszorosabb összefüggést, amikor a hazai sztálinista rezsim ezt kimondottan bátorította. Hangsúlyozom, annak ellenére, hogy magától értetődően elutasítom Fekete világnézetét, kommunista felfogását, a forrásokat kifogástalanul tisztességesen kezelő szerzőnek tartom, aki nem hamisított, nem magyarázott bele semmit indokolatlanul egy ideológiai prekoncepció igazolásába. Egész egyszerűen igazat írt, "csak" annyi választ el tőle, hogy ő helyeselte a felforgató világforradalmat és 48-as magyar képviselőinek tetteit, én pedig ezt undorítónak tartom... De számunkra is jól dokumentálta, mi történt Pesten 1848 Szilveszterén:
A harcot vezető nemesség távol állott attól, hogy a függetlenségi harc és a jobbágyfelszabadítás következetes végrehajtásának kapcsolatát a gyakorlatban megértse és megteremtse. Kossuth nagyságát bizonyítja, hogy – ha nem is következetesen – a népfelkelés és a partizánháború kísérletétől sem riadt vissza. Nemcsak rajta múlott, hogy ez nem úgy valósult meg, mint azt a forradalom önvédelmének érdeke megkívánta volna. Ha a harc vezető osztályán múlott volna, még ez a kísérlet sem történt volna meg. A forradalom már 1848 végén siralmasan elbukott volna, ha a nemesi liberalizmustól függött volna az események irányítása. Alig titkolt vágyuk a kamarillával való kiegyezés volt, ami pedig a nemzet iránt érzett felelősségüket illeti, az sok liberális követnél ebben a mondatban fejeződött ki: miért engedtük eddig is eljutni az eseményeket? miért nem egyeztünk ki korábban, amikor talán könnyebben ment volna? Ezek az alig titkolt vágyak a gyakorlati cselekvés porondján is testet öltöttek, s a pesti nép közbelépése nélkül el is döntötték volna a forradalom sorsát. Amikor a Honvédelmi Bizottmány Görgey visszavonulásai következtében Pest kiürítésére s feladására kényszerül, az egyezkedők elérkezettnek látják az időt a zászlóbontásra. A forradalom ebben a válságos pillanatában, amikor a nemzeti függetlenség minden őszinte hívének össze kellett volna tartania, „a harcot föladni hajlandó párt – mint Madarász írta – oldaltámadást intézett” a forradalom ellen. A nemzetgyűlés éjszakai ülésén, 1848 utolsó napján, Batthyány az egyezkedőktől támogatva, azzal a javaslattal lépett elő, hogy a nemzetgyűlés maradjon Pesten, csak a Honvédelmi Bizottmány vonuljon vissza Debrecenbe. Ez magyarul azt jelentette volna, hogy a Honvédelmi Bizottmány elszakad törvényes bázisától, elszakad ezzel együtt a nemesség nagy többségének támogatásától, s a Pesten maradt nemzetgyűlés pedig saját bőrét megmentheti egy csúfos kiegyezéssel. 
Mindez alighanem megpecsételte volna a forradalom sorsát. Kossuth, mint még eddig minden válságos pillanatban, teljes eréllyel és elszántsággal lép fel, s a nemzetgyűlést körülvevő pesti nép tüntetése közben lángoló beszédben bélyegzi meg a rosszul leplezett áruló terveket. Madarász László még keményebben, egyenesen a nemzet bosszújával fenyegeti meg azokat, akik el akarják árulni a szabadságharcot. Kertelés nélkül kimondja, hogy a Pesten maradt nemzetgyűlés „nem lenne egyéb, mint regisztrátora azon hatalomnak, mely zsarnokságával jön ide.” Madarász László beszéde a magyar forradalom legbátrabb, legkeményebb nemzetgyűlési szónoklata, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Convent szelleme érződik rajta. A márciusi baloldal ezen az éjszakán méltó volt az első francia forradalom hőseihez. „Ha azt gondolta az országgyűlés némely tagja, – mondotta többek között Madarász László – hogy elég lesz kiabálni a szabadságot, és ha eljönnek a vész percei, vissza lehet lépni, akkor az nem volt hű nemcsak képviselői kötelességéhez, de még emberi létéhez sem… A történet lapja felírja majd az árulók neveit, s a nemzet átka fog kísérni bennünket, ha nem leszünk képesek Magyarországot megvédelmezni, mert Magyarország a föld színéről el fog töröltetni… Higgyék el önök, e nemzet fel fog támadni! s első bosszújának azok lesznek áldozatai, kik szabadságát nem védelmezni, hanem elárulni akarják… a veszélyre elmegyünk, de ugyanezt kívánja önöktől is a hazának jövendője. Kívánom tehát, hogy összetett vállakkal mi, kik képviselők és magyarok vagyunk, küzdjünk a hazáért; azt, ki a másikat elhagyja, lője főbe a legközelebbi.” A 48-as magyar nemzetgyűlésben még senki nem beszélt így! Madarász szavaival a forradalmi terror szólalt meg. S mindennek olyan nyomatékot adott a nemzetgyűlés körül hömpölygő, a megalkuvókra „halált!” kiáltó tömeg, hogy a nemzetgyűlés engedelmesen jóváhagyta a Debrecenbe való visszavonulás tervét
A magyar liberalizmus nem szívesen emlékezett vissza 1848 Szilveszterére. Történetírásában szemérmesen igyekezett fátyolt borítani a megalkuvó képviselők hazaáruló magatartására, a gyávaság, a pánik, az ellenség előtt való meghódolás szándékaira. Igyekezett úgy beállítani a Debrecenbe való visszavonulást, mint amelyet az egész nemzetgyűlés önként, lelkesülten, az ellenállás szellemétől fűtve hajtott végre. De a tények másképpen beszélnek. A forradalom új szakaszát, a nemzeti ellenállás új fejezetét, a pesti nép kényszerítette ki. Kazinczy Gábor, aki féktelenül gyűlölte a márciusi baloldalt, emlékirataiban egyenesen a pesti népet teszi „felelőssé” a forradalom folytatásáért. Emlékirataiból kiderül, hogy a pesti nép tényleges terror alatt tartotta ezen az éjszakán a nemzetgyűlés megalkuvóit. „Künn a fellázadt tömeg rivalgása közt fáklyás zenével ment Kossuth laka felé az olasz fegyencek* hosszú sora. Benn a képviselőház lépcsőzetén és karzatán hasonló gyülevész és ki-kitörő nép és közvetlenül az ülés megnyitása percében jő a hír, hogy az alsó- és felsőház két tagja, báró Bánffy Pál és Kún Vince, nyílt utcán, rendelet nélkül, a fegyveres tömeg által elfogattak s egyszersmind jön Kossuth egy mámoros önimádat zsivaja közt… a határozat… a zsúfolt tömeg parancsoló követelése közt meg is lőn egyetlen egy ellenszózat nélkül és azon szándékkal, hogy a képviselők névsora evidencia végett az indóháznál olvastassék fel és aki hiányozni fog, halálfia legyen.” A két hazaárulót, igaz, nem tartóztatta le a nép, de csak azért, mert nem találta meg, amikor ténylegesen halálra kereste. S hogy a többi megalkuvónak sem lett baja, az csak annak köszönhető, hogy az egyezkedők lapultak, mint a nyulak Madarász László beszéde alatt. Hangjukat csak a forradalom veresége után emelték fel nyíltan, de akkor aztán alaposan, leplezetle nül feltárták, önző, népellenes, botcsinálta forradalmár mivoltukat. Az egyezkedők tehát gyáván lapultak, s így a pesti nép által újra mozgásba hozott forradalom önvédelmi harca kibontakozott. „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig” kitört a vad zivatar, csak most kezdődött meg igazán a nemzet élet-halál harca a gyarmatosítók ellen.
(A forráshivatkozásokat lásd a linkelt könyvben.) Most ne foglalkozzunk vele, hogy a "Habsburg-gyarmatosítás" rutinos vádját Fekete se tudta volna semmivel bizonyítani, e könyvben meg se próbálta. A lényeg kiderül a korra jellemző szövegből: a forradalmi országgyűlés képviselőit és a Kossuthban korábban bízó magyar elitrétegek tagjait egy szűk radikális felforgató körtől eltekintve megtévesztéssel és erőszakkal rángatták bele a forradalomba és az udvar elleni fegyveres harcba, ha tehették volna, ezek már 1848 végén abbahagyják az akaratuk ellenére való forradalmárkodást, illetve, ha nyíltan megmondják nekik, hogy ez a cél, soha nem is lépnek a lázadás útjára. A forradalom melleti kényszerből történő kitartásra pontosan azzal az eszközzel kényszerítik őket a radikális terroristák a főterrorista Madarász vezetésével, amit már a korábbi döntő radikalizálódást, a fegyveres harcot kierőszakoló provokáció, Lamberg meglincselése során is bevetettek: a fizetett bércsőcselék "pesti nép" néven való szerepeltetését. Szintén régi módszer volt a karzati terrorizmus, a képviselők megfélemlítése a törvényhozás épületébe bevitt radikális ifjúság, vagy fizetett bűnözők tömege által, amit már idéztem a sorozat első részében ("Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I; A karzat terrorizmusa), illetve, hogy ugyanezt az eszközt vetették be később Debrecenben a trónfosztás KÖZFELKIÁLTÁSSAL való megszavazása kikényszerítésére az ezt túlnyomó többségükben ellenző képviselők életveszélyes fenyegetése útján.(Ugyanezen bejegyzés elején)

Nem a magyar nép akart forradalmat, nem is a hagyományos és az áprilisi törvényeket még nagyrészt helyeslő politikai elitje (bár korábban láttuk, hogy azok megszavazásánál is alkalmazta Kossuth a fenyegetettség légkörét és a jobbágyfelszabadítást a király sürgette régóta), csak a nemzetközi felforgató-forradalmár alvilág hazai képviselői, egy szűk csoport, amely a többséget a forradalomba beleterrorizálta.

Batthyány a fenyegetés hatására visszavonta javaslatát és a többi képviselőhöz hasonlóan beleegyezett az országgyűlés Debrecenbe evakuálására (ahol majd továbbra is a bércsőcselék nyomása alatt tarthatja Kossuth és Madarász), de a drámai szilveszteri éjen még kimondja, hogy ez a fenyegetés hatására és kinek a fenyegetésére történik:
"Ha valaki azt mondja, hogy ez, vagy az félénk, akkor azzal én nem törődöm. Én ki fogom mondani a véleményemet akkor is, ha Madarásztól kell tartani..." (Supka Géza: "1848 - 1849", Magvető, 1985, 324.old.)
A sorozat második, "Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II című bejegyzésében idéztem Szemere 1849. január 19-én, tehát a kikényszerített Debrecenbe visszavonulás után nem sokkal Kossuthnak írt leveléből, ahol eldicsekszik vele, hogy Zichy Ödön (ill Jenő?) általa tévesen Fehérvárra helyezett gyalázatos kivégzése milyen megfélemlítő hatással volt az egész "népre", hogy az ezért engedelmeskedett nekik, a forradalmár kormánynak. Most hosszabban idézem a levelet és Kossuth válaszát, mert jelzik, hogy a korábbi bejegyzésekben már dokumentált kapcsolat a 48-as radikálisok és Marxék nézetei között a két trónfosztó vezetőre is vonatkozik, akik a "szabadságharc" fegyveres győzelme utánra további radikális társadalomátalakításokat terveztek, amikhez szintén nélkülözhetetlennek tartották a terror eszközét, tehát olyasmit terveztek, amire a társadalom önmagától nem volt vevő. Később még visszatérünk rá, hogy ezt az is alátámaszja, hogy az emigrációban Kossuth rövidebb, Szemere hosszabb ideig közeli munkakapcsolatban állt Marxszal és Engelsszel, utóbbi még közös borkereskedelmi vállalkozásba is megpróbálta bevonni a két főkommunistát, amit azok eleinte az együttműködés kedvéért nem is utasítottak el! Márpedig akkorra Kossuth és Szemere akkor is megismerhették a Kommunista Kiáltvány 1848 legelején, március 15. előtt hetekkel megjelent szövegét, ha netán 1848-49 során nem értek volna rá megismerni (amit személy szerint nem hiszek).

Részlet Szemere leveléből:
"Nem kétkedem kimondani, hogy mi forradalmi téren vagyunk September óta, és forradalmilag magát a kormány nem jellemezte. Mindig megállapodott a puszta parancsnál, a fenyegetésnél, kívülem más, még csak hivatalból sem tett le senkit, halállal annyi bűnös közül egy sem lakolt. Mi benyomást tett a fejérvári kivégzés! Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett, de a birtokos és értelmesség tudta, hogy meg kell hajolni a vész előtt időnkint, és az elvonul felettök, és ismét felegyenesedhetnek. Ezért mit sem tettek. Végig gondolom a kormány tetteit, és úgy látom forradalmiak voltak név szerint, valósággal nem. Alkalmasint most késő odalépni, midőn az ország felét elvesztettük, és a székhelyet és a sajtó hatalmas eszközeit. Ez az oka, hogy a biztosok sem léptek odább, mint a hova a kormány példája vezette. Én most már ily helyzetben látom magamat. Akkor csak szigor lett volna a halál, mert eredményre vezet, most már talán ok nélküli kegyetlenségnek kereszteltetnék. De fordulhat a kocka, ne szalasszuk el majd az alkalmas pillanatot. 9. A meddig kezein ér, addig biztosítom a sikert, az engedelmességet. De már a harmadik kézben óriási éberség és gorombaság kell. Ezért én a rögtönítélő bíróságot is sikeresnek csak katonai kézben látom. A polgári bírák használhatlanok, mint a Bánátban, Ez okból én a hadi törvényszéket mindemül felállítattam, e megyékel ostromállapotba helyeztetvén, az ide alatt zárt rendeletemmel.1 A polgári rögtönitélő bíróság szabályait pedig ekkép módosítani. Csak így remélhetünk némi sükert." 
Október 6-án szokás siratni az aradi vértanúkat, de ez a gyászoló közönség nem sok könnyet hullat a Vasvárik, Madarászok, Szemerék és persze az Engels által ezért külön is magasztalt Kossuth rögtönítélő bíróságainak áldozataiért! Persze, azok rohadt királypártiak voltak...

Az idevonatkozó rész Kossuth másnapi válaszleveléből:
"A magyar forradalomról !! és forradalmi kormányról !! íveket lehetne elmélkedni. De legyen személyekben a hiba, legyen szerkezetben, - könnyebb mondani és bírálni, mint az akaratnak sikert teremteni. Én legalább nem vagyok képes keresztül törni e részben. - Egyes biztos a kezeibe tett teljhatalommal lehet körében dictatori hatású amellett, hogy a nevet mellőzi, De bizottmányi kormány - collegiálitásában - és szemközt az országgyűlés nagyon csodálatos irányú censurai is susceptibilitasaival - nem. Rosszul van - de így van. EGY GYŐZELEM EZEN SOKAT VÁLTOZTATNA." 
(Kiemelés tőlem) Szemere sürgeti a terrort és a forradalom radikalizálását, erre Kossuth hivatkozik a parlament fék voltára, ami akadályozza a korlátlan forradalmi terrort - és kilátásba helyezi, hogy csak győzzenek, ez mindjárt másképp lesz. Vajon mi volt az a radikális program, amit nem haboztak volna ezek a veszettek megvalósítani a népképviseleti fék félretolásával (az akadékoskodó képviselők kivégzésével?), ha nem a szocializmus iránya? Mi egyéb lehetett még olyan radikális, amihez korlátlan terrorra lett volna szükségük? Ami a Marxékkal való kapcsolataikat illeti, alaptalan, amit védelmezőik felhoznak, hogy Kossuth és Szemere nem tudta, kikkel van dolga, mert egyrészt korábban több bejegyzésben idéztem, másrészt pl. Pándi Pál "Kísértetjárás Magyarországon" c. könyve is bizonyította, hogy a magyarországi művelt közönség már 1848 előtt tökéletesen képben volt a szocializmus, sőt kommunizmus fogalmait illetően, pontosan értették annak eszmei alapjait, programját, mint Európa-szerte minden iskolázott ember. Marx és Engels 1848 januári-februári Kommunista Kiáltványa megelőzi a forradalmi hullámot, illetve a Jeladás annak indulásához, az emigrációban pedig egy ideig Kossuth, majd még tovább Szemere nagyon intenzív kapcsolatban áll Marxékkal, akikről ekkorra egész Európa tudja, így a mi két emigránsunk is, hogy milyen programot hirdetnek.

Két forradalmárunk 1849 januári tervei vészjóslóak, Szemere: "De fordulhat a kocka, ne szalasszuk el majd az alkalmas pillanatot " Kossuth: "Egy győzelem ezen sokat változtatna".

De vajon milyen célhoz kellene nekik a korlátlan terror bevezetése egy győzelem után, amikor elérik a Habsburg-háztól való függetlenséget, amely a naív hazafiak tévhite szerint az egyetlen és legradikálisabb célja volt a trónfosztás e két vezéralakjának??? Ha beérnék a külpolitikai függetlenségi célokkal, akkor nyilván semmiféle terror, továbbradikalizálandó forradalmi politika nem szerepelne terveikben a győzelem utánra - csakhogy maguk írják, hogy szerepel! Ennek fényében a tény, hogy 48 előtt, alatt és után intenzív kapcsolataik vannak Marxxal és Engelssel, akik a harc idején dicsőítik őket, (közben és utána csakis belső, elvtársi bírálatban részesítik Kossuthot, amiért elszúrta a győzelmet, vagy Bécs "felmentését"), teljesen más értelmet nyer, mint amit a naív hazafiak tulajdonítanak neki - hogy "nem tudták, kikkel van dolguk". Azt sem hagyja homályban Szemere, hogy kik, mik az ő vágyott és terrorral elérendő forradalmi politikájának, céljainak elenfelei, gátjai: "Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett, de a birtokos és értelmesség tudta, hogy meg kell hajolni a vész előtt időnkint, és az elvonul felettök, és ismét felegyenesedhetnek. Ezért mit sem tettek." Tehát a terrorista forradalmi politika fő akadályai a tulajdon és a tudás!!! ("a birtokos és értelmesség") Felismerjük a bolsevikok, vagy Mao Kulturális Forradalma, netán Pol Pot osztályellenség-ellenes, kulákellenes, értelmiség-ellenes kampányainak szellemi csíráját? Félreértésből levelezett ez a Szemere annyit Marxszal és Engelsszel?

Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia című könyve írásakor a kutatás, a tragédia okainak keresése során egy érdekes kérdésbe, a közvetlenül Kossuthnak alárendelt "szabadcsapatok", mi itt kimondhatjuk, terrorbrigádok, az 1919-es vörösterrort előrevetítő "Kossuth-fiúk" témájába ütközött. A könyvről Kovács István által írt recenzióból kiderül, hogy a forradalom radikális élcsapata már a király elleni fegyveres harcot elhozó (általuk megszervezett provokációkkal kikényszerítő) radikális 1848 szeptemberi fordulata idején létre akart hozni egy ilyen terrorbrigádot, egész ezrednyi nagyságban:
Az Egyenlőségi Társulat 1848 szeptemberében azzal szaporította Szemere Bertalan belügyminiszternek és Hajnik Pál rendőrfőnöknek a fenyegető belpolitikai fejlemények miatt amúgy is tengernyi gondját, hogy a válságos helyzetben egy mindenek fölött álló s a forradalmi változások eredményein őrködő „honvédi ezredet” akart létrehozni. Ezt azonban maga Kossuth is időszerűtlennek tartotta. Időszerű egy ilyen különleges feladatokkal megbízott – immáron szabadcsapatnak hívott – „honvédi ezred” felállítása 1849 januárjában lett, amikor az országgyűlés és a kormány szerepét is betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány a Dunántúlt és Észak-Magyarországot elárasztó, a fővárost megszálló osztrák hadak elől Debrecenbe költözött az 1848 márciusában és áprilisában kiharcolt alkotmány megvédése céljából, s szükség volt különleges feladatok ellátására is felhasználható, Kossuth közvetlen befolyása alá tartozó fegyveres alakulatok létrehozására. Hermann Róbert monográfiája Az önkéntes csapatok helye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hadszervezetében című fejezetben tág teret szentel a szabadcsapatok szervezésének, felépítésének, fegyverzetének, felszerelésének, tisztikaruk társadalmi összetételének, ideológiájának, felhasználhatóságának. A szerző az önkéntes csapatok kategóriája és a szabadcsapatok közötti különbségre az alábbiakkal hívja fel a figyelmet: „míg a honvédség és az önkéntes mozgó nemzetőrség országos intézmény volt, illetve jogilag egy országos intézményen, a nemzetőrségen alapult, addig a szabadcsapatok szervezése egyéni és eseti megbízásokra épült, ahol a szervező rendszerint a kezdeményező is”. Hermann Róbert azt is kiemeli, hogy a szabadcsapatok szervezésének közjogi és napi politikai okai szintén voltak. A közjogi okok legfontosabbika az, hogy a szabadcsapat „egyedül a magyar kormány hatáskörébe tartozott, nem igényelt törvényi rendezést, s a törzstiszti kinevezéseken kívül a nádornak nem volt köze a szervezéshez”. (...) 
A belpolitikai indok Hermann Róbert szerint „az volt, hogy pl. Kossuth a Hunyadi-csapat szervezésével saját fegyveres erőt kívánt szervezni, amely egy belpolitikai válsághelyzet esetén megakadályozhat egy számára kedvezőtlen fordulatot”. Az aradi ostromseregben szolgáló lengyel légió parancsnoka, Józef Wysocki alezredes 1849 válságos első napjaiban, a főváros elestének hírére francia nyelvű levélben fordult Kossuthhoz, saját alakulatának mint különleges szabadcsapatnak kiemelt fontosságú szerepet tulajdonítva: „Ön az utóbbi időben bajba került, s mi nem kevésbé. Számunkra nincs kegyelem, csak visszavonulás lehetséges. Tehát az egyesített légió a kormányt fogja szolgálni, minden eshetőségre kész tartalékaként.” Kossuth 1848 decemberének közepén, a császári haderők általános támadásának megindításakor rendeli el a leginkább veszélyeztetett törvényhatóságoknak, hogy „a nemzetőrökből és más önkéntesekből alakítsanak gyalogos és lovas mozgó nemzetőrcsapatokat olyan felszereléssel, amilyen éppen van (…), az így nyert haderő az összevonástól szétoszlásáig rendes katonai fizetést kap, s a felszerelésében esett károkat a kormány megtéríti”. Kossuth azt is rögzíti, hogy a csapatvezért a főispán, az ő távollétében az alispán vagy a kormánybiztos jelölheti ki, továbbá: „100–200 fő közötti csapat vezére századosi, a legalább 400 főből álló őrnagyi illetményt kap. (…) A zsákmány a csapat tagjait illeti; a foglyokért és a szuronyos fegyverekért külön díjat kapnak.” A valóságban félreguláris-félgerilla alakulatokról volt szó, létrejöttükről Kossuth átmeneti helyzetben döntött, s noha éppen ekkor, vagyis decemberben a honvédsereg egységesülése megkezdődött, a szabadcsapatokat mind a kinevezési jog, mind az alkalmazás tekintetében kivették a katonai irányítás alól. Ennek áldatlan következményeire a katonai vezetést csak az 1849 februárjában–márciusában kirobbant botrányok döbbentették rá.
Az országszerte működő "Kossuth-fiúk" egyik fő szerepe a többnyire az uralkodóhoz hű, tehát Kossuthékat lázadónak tekintő nemzetiségi népfelkelők elleni harcon túl (vagy ahelyett, mert ott fűbe lehetett harapni) a magyar lakosság Kossuth iránti engedelmességre kényszerítése és Kossuth személyi kultuszának kierőszakolása volt:

Alice Freifeld : Crowd Politics in the Hungarian Revolution (Tömegpolitika a magyar forradalomban)
A (királyi táborral) kollaborálók kivégzése mindennapossá vált. A függetlenségi háború a városokat katonai célpontokká tette. Miközben a városok újra meg újra gazdát cseréltek, a hátországi front irányított tömeggé vált. A győzelmeket lelkes ünneplő demonstrációk kísérték – amik gyakran nem voltak teljesen őszinték. A megfélemlítés még a saját hívekre is ránehezedett, mint például a magyar csapatok Veszprémbe érkezésekor. Meszet osztottak ki azzal a paranccsal, hogy fessenek fel “Éljen Kossuth!”, vagy hasonló feliratokat. “Siess, gyújts egy gyertyát és tedd ki az ablakba!” sürgette egy borbélyt a neje idegesen az éjszakában, “mert különben mindjárt beverik az ablakainkat.” Miközben új gyertyákat gyújtottak, a szomszéd ablakainak bezúzása hallatszott. “

"...jön Kossuth egy mámoros önimádat zsivaja közt..."


Így született a Kossuthot országszerte egy emberként éltető lelkes tömeg mítosza, melynek jegyében ma, 2014. március 15-én a szokott módon fogják a történelmet nem értő hazafias magyarok és jólnevelt konformisták, illetve mindig opportunista politikusok megkoszorúzni Rákosi elvt Kossuth Lajos és forradalmártársai emlékműveit...


A sorozat előző részei:


Hasonló témájú bejegyzések:

54 megjegyzés:

Nemzetstratégia írta...

Ha '48-49-ben terror lett volna, akkor keményen, tömegszámra akasztottak/nyaktilóztak volna embereket.
Ezt jelenti a terror, maga a SZÓ.

Magában ez megsemmisíti az egész ostoba bejegyzést. A cikk valójában habverés. Egymásra hányt betűhalmaz.

Névtelen írta...

vannak még józan gondolkodású emberek:
https://kuruc.info/r/9/125113/

Névtelen írta...

Köszönöm az új szemfelnyitogató tanulmányt! Az Ön írásainak olvasásakor sok dolog átértékelődik az emberben. Már nagyon várom azt írását is, amely a nyugati alkimista szimbolika magyarországi kazettás mennyezetekben való visszaköszönéséről szól majd. De leginkább azt az írását várom, amelyben a Benedek Elek által nyugatról átvett és autentikus magyar népmesének feltüntetett történetek valódi hátterét világítja meg!

Üdvözlettel,
Tóth Gyula

Bobkó Csaba írta...

Gúnyolódhatnék a vergődéseden, de inkább elszomorító látni.
Nézz utána, hányszáz halálos ítéletet hoztak a Szemere és Kossuth által emlegetett rögtönítélő bíróságok. Természetesen megelőzve ezzel az aradi és más VÁLASZLÉPÉSEKET, ugyanúgy, ahogy az 1919-es fehérterror kilenfógéseinek is az azt megelőző vörösterror volt a kiváltó oka. Olvastad (?) Engels dicséretét Kossuthról, aki nem habozott a vörösterrport bevetni a fehérterrorral szemben, csak éppen mi tudjuk, hogy Kossuthék kezdték és pl. Petőfi, Vasvári és radikális társaik már akkor tömeges terrort követeltek, amikor még nem folyt vér. Itt olvasható, hogy Szemere is kevesellte a halálos ítéleteket. És persze büszkélkedett vele, hogy a kivégzett Zichy esete megrettentette a NÉPET és a nép ezért engedelmeskedett nekik, Szemerééknek, Kossuthéknak. Ha neked ez nem terror, akkor mi?

gyuri55 írta...

Nagyon érdekes beszélgetés, több része idevág:

https://www.youtube.com/watch?v=0DUISswvZ_I

Bobkó Csaba írta...

Lassan elérkezik a vége, hogy Drábikról a tisztelet hangján szoktam szólni...
A Petőfit fiaként emlegető egyén egy elmegyógyintézet ápoltja volt, első nekifutásra így kezelem kijelentését. Ha valaki prezentál komolyabb anyagot az ügyben, az más. Amikor Drábik arra hivatkozik, hogy Petőfi hogy lehetett volna ilyen nagy magyar költő egy szerb anyanyelvű "apától", arra csak annyit tudok válaszolni, hogy Drábik még az alapadatokat sem ellenőrizte, mert Petrovics István nem volt szerb származású és azt se tudja, hogy Petrovics magyar anyanyelvű volt, aki szlovákul is kb. ezzel azonos szinten beszélt, de magyaros akcentussal, ellenben Széchenyi naplóját haláláig németül vezette, igaz, hogy már 5 évesen írt magyar levelet apjának, de ő volt kevésbé magyar anyanyelvű, nem Petrovics.
A Drábik interjú tele van szeméttel. Vegyesen igazságtöredékekkel.

Bobkó Csaba írta...

Drábik és a tökhülye műsorvezető nyomatta a "mi vagyunk a Föld Ősnépe sztorit is, ami persze a Választott Nép-státusz lenyúlása és kedvenc ezotérikus-újpogány duma, meg felmondta a leckét a finnugrálást hamisító Habsburgokról is.
Sarlatán.

gyuri55 írta...

Indulatba jöttél, így túl egyoldalú a reagálásod... Én inkább arra gondoltam a közzététellel, hogy Drábik kimondja Petőfi szabadkőművességét, kimondja a 48-as események valódi hátterét (még ha az akkori Kossuthot abszolút nemzetinek tartja is) és kimondja a mai politikai osztály beágyazottságát a szabadkőművességben (erről rajta kívül csak Czike L. beszél). A két megdöbbentő származás-állítása nem megalapozott (ettől még akár igaz is lehet) - ezt ideát nem fogjuk megtudni. - Szerintem ez ugyanaz a Drábik, csak itt még szabadabban beszél, a műsorvezető-tulajdonosnak köszönhetően (bár Drábik feltételezéseit le is írja). Természetesen én sem értek egyet sem az új-pogányságról, sem a kiválasztottságról szóló ideológiákkal, sem az ezotériával (ami a műsorvezető alapállása, és természetesnek veszi, hogy vendégei is így gondolkodnak). Azonban elismerem a bátorságot, szabadság-vágyat, igazságkeresés szándékát, aminek köszönhetően egyedülálló helyet foglal el a vntv a magyar médiában.

gyuri55 írta...

Új bejegyzésed egyébként szerintem alapos, meggyőző, szemfelnyitó, és összhangban áll a korábbiakkal. Köszönöm munkád! - Én annak valóságát nem tudom eldönteni, amit korábban pl. Nemzetstratégia írt le a Habsburg uralomról (biztos sok igazság van benne), azonban mint keresztény (=Krisztus-követő) helytelenítem az erőszakot, a gyilkosságokat, a terrort - az Újszövetség szellemében és idevonatkozó tanításai szerint. - A 48-49-es események hátterében nem állhatott más ideológia, mint akkor az illuminátusok által kidolgozott marxi, engelsi szocializmus, kommunizmus, ami fölhasználta a nép szabadság- és jólét-vágyát és a nacionalista ideológiát. (Ez a cél természetesen nem új, lásd Safarevics könyvét.) A cél, még ha igaz és őszinte is lett volna (természetesen nem volt az) nem szentesíti az eszközt... mert "gyilkos Ő kezdettől fogva, a hazugság atyja..."

Nemzetstratégia írta...

"azonban mint keresztény (=Krisztus-követő) helytelenítem az erőszakot, a gyilkosságokat, a terrort - az Újszövetség szellemében és idevonatkozó tanításai szerin"

Akkor a z I. Vh.-ban, -amelybe habsburg-főség alatt mentünk bele - lesett többszázezer maygar katonát sem helyesled?

Akkor most itt kinek nem könyékig, hanem nyakig véres mindene? A '48-asoknak vagy ferencjóskának?

Nemzetstratégia írta...

A reformkor alatt a Bécsi Rendőrminisztérium folyamatosan cenzúra és besúgók uralma alatt tartotta a magyarságot. egyetlenegy külföldi lapot engedtek be, az augsburgi Allgemeine Zeitungot, kivétel nélkül az összes többi be volt tiltva. Erre volt VÁLASZLÉPÉS a forradalom idején a keménykezűség. A soka rohadt besúgót meg ügynököt, a bécsi spicliket, vaglahogy el kellett intézni.

De még mindig várom hogy a '48-sok hány embert végeztek ki. Tényadat, valódi forrás nincs, csak amit a magyar kérdésben valószínűleg rendkívül tájékozott Freifeld kijelent.
Addig amíg nem látok tényadatot, nem fogadom el. eleget haudtákl te már itt összevissza, hogy tudjam: rendkívül célzatosan összeválogatott, ócska propaganda annak 99%-a amit leírsz.

Nem, nem érdekel hogy nem is te hanem én, meg a többi baromság, hozzál statisztikát, hogy hány embert végeztek ki rögtönítélő bíróság alatt 48-49-ben, és azt is, hogy milyen megoszlás szerint (pl. politikai agitátor, besúgó/ügynök, dezertőr stb)

Amíg nem hozol erre hivatalos statisztikát, minden amit írsz, hiteltelen lesz. Ez a cikk például teljesen elégtelen abban hogy '48-49-ben terror lett volna. Hamis, hazug állítás.

Bobkó Csaba írta...

Vagy civilizáltan fogalmazol, vagy repülsz.

Besúgói, kémei minden kormánynak voltak, így Kossutéknak is. Madarász azért lett a rendőri és postai osztály vezetője, mert az ő emberei bontották fel a leveleket a postán. A Kossuth-kormányzat megvonta pl. Táncsics lapengedélyét és több konzervatív lapszerkesztőt elzavartak életveszélyes fenyegetésekkel. Találsz statisztikákat a kossuthista bíróüságok áldozatairól, pl. papokat végeztek ki Kossuth bírálatáért, pedig Kossuthot a felségsértésért csak becsukták, nem végezték ki. Ha szerinted a "politikai agitátor, besúgó/ügynök, dezertőr " kivégezhető, akkor nyilván megérted Haynaut, hogy ő meg az esküjüket eláruló tiszteket végeztette ki. És ki kezdte az akasztásokat? Mit vétett Zichy? Én olvastam a nála talált röplapot, a király megbékélésre szólított fel benne.

Névtelen írta...

miért nem tudod elfogadni, hogy 1526 után túl gyengék voltunk felvenni a harcot az akkori világ legerősebb birodalma ellen és a nemeseink egy része úgy gondolta, hogy a Habsburg világbirodalom oltalmában tudunk csak megmaradni. mikor a (spanyol) Habsburgok rájöttek, hogy nem tudják fenntartani és kiterjeszteni egy atlanti gyarmatbirodalmat, onnantól fordították minden erejüket Magyarország felszabadítására és újraegyesítésére. mert addig 2-3 frontos harcot vívtak (franciák-törökök-protestánsok) a birodalomért. azért is lett több joguk 1683/1711 Magyarországra és efeletti gyámkodásra, mert nagyon sok emberi és anyagi áldozatot hoztak ezért, a magyar nemesek meg nem tudtak arányaiban sem ennyit beletenni viszont. majd csak Mária Terézia idején erősödik a bizalom a magyar nemesség és az udvar között ismét.

z

Névtelen írta...

másrészt a pap nem azért áldja meg a fegyvert, hogy azzal belet lehessen kiforgatni, hanem azért, hogy megvédje az a katona életét

z

Bobkó Csaba írta...

Ez a kettő azért szorosan összefügg egymással... :-)
Ha már a hadviselés és magasabb értékek: A Buda ostrománál karddal a kezében eleső Hentzit a honvédek egy árokba földelték el éj idején. Az aradi bosszúhoz ilyenek is hozzájárultak.

Névtelen írta...

cenzúrázol..van is okod rá, a bulvárforrásaid.

Bobkó Csaba írta...

Bulvárforrások? :-)
Idéztem Szemere és Kossuth eredeti leveleit. Nem cenzúráztalak, de foglak, ha nem tartod be a netikettet.

Nemzetstratégia írta...

"miért nem tudod elfogadni, hogy 1526 után túl gyengék voltunk felvenni a harcot az akkori világ legerősebb birodalma ellen és a nemeseink egy része úgy gondolta, hogy a Habsburg világbirodalom oltalmában tudunk csak megmaradni"

Ki írta hogy ezt nem fogadom el? Azt írtam hogy ez káros hatásokat eredményezett, MO gyarmati sorba taszítását. Nyilván amikor Ferdinánd trónra lépett 1526-ban még senki sem tudta, hogy ez lesz a vége, de ettől még ez lett a vége.

"azért is lett több joguk 1683/1711 Magyarországra és efeletti gyámkodásra, mert nagyon sok emberi és anyagi áldozatot hoztak ezért,"

nemzetstrategia.blog.hu/2014/02/24/tenyek_es_tevhitek_a_magyar_tortenelembol_ii

nem a habsbugok hozták az áldozatot hanem a Szent Liga, amelynek tagja volt Sobieski János és Nagy Péter cár is. ennyi erővel Lengyelországhoz vagy Oroszo-hoz is csatlakozhattunk volna mi? Szerencsétlen.

Bobkó Csaba írta...

A szerencsétlenezést és hasonlókat mellőzda a jövőben. A Szent Liga Magyarországért áldozott hősi halottjai közül hány jött Nagy Péter seregéből és hány a német birodalomból?
Még mindig nem tudtál semmilyen tényt hozni az állítás alátámasztására, hogy Magyarországot "gyarmatosították".

Bobkó Csaba írta...

Közben lankadatlan lelkesedéssel reklámozza tovább a Kitalált Újkort blogom és Szent Labanc Ügyünk régi tisztelője, "szeletommy" a Gépnarancsról:

http://gepnarancs.hu/2014/03/1848-te-csillag/
"1848, te csillag"
Kár, hogy alig van olvasójuk, bár az első (eddig egyetlen) hozzászólás üdítően józan. :-)

Nemzetstratégia írta...

"A Szent Liga Magyarországért áldozott hősi halottjai közül hány jött Nagy Péter seregéből és hány a német birodalomból?"

Jelentős krími erőket kötöttek l. és nyilván közben sok orosz "áldozta életét". Tudom hogy képtelen vagy összefüggésekben gondolkodni, mégis egyszer meg kéne próbálnod.

"Még mindig nem tudtál semmilyen tényt hozni az állítás alátámasztására, hogy Magyarországot "gyarmatosították"."

Az arany, ezüst, és rézkivitel mennyisége (évi 7,3 millió forint) ,miközben ennek töredékét ha befektették.... alapítottak pár manufaktúrát és kész, + a kettős vámrendszer

Az Udvari Kamara és egyéb bécsi kamarák, amelyek a pénzről döntöttek, tagjai közt egyetlen magyart sem találunk. Ez önmagában LOGIKAILAG KIZÁRJA, hogy magyar nemzeti érdekeket nézték volna, és nem a birodalmi érdekeket = Bécs és a császári udvar érdekeit.

Ezt már előzőleg is leírtam hogy nem tudsz olvasni arról nem én tehetek.


Bobkó Csaba írta...

Idevágsz egy adatot, hogy "évi 7,3 millió fint", ez egy konkrét adat, tehát tudnod kell megadni a forrását és persze azt, hogy egyáltalán melyik évről van szó. Amint ezt prezentálod, rátérhetünk a forrásdo további adataira is ugyanebből az évből, például a költségvetés kiadási oldalára Magyarországon és a közös ügyekre (pl. védelem). Egyébként a magyar nemzeti és a Habsburg birodalmi érdek magától értetődően nagy fokban egybeesett, a mi szempontunkból azért, mert ez a birodalom tudta hazánkat a korábbi örök háborús frontvidékből békés újjáépülő országgá tenni. Akkor hullott szét Magyarország, amikor elzavarták a kurucok a Habsburg-házi királyt. Tehát mik az adataid forrásai, egyéltalán hol vannak az adataid, mert bemondásra egy kiragadott adatot el se hiszek, illetve keveset ér. Kiadás-bevétel párba állítva érdekes.

Bobkó Csaba írta...

Na, Nemzetstratégia, én végzem el a te házi feladatodat is, találtam neked egy adatot, hogy a gonosz gyarmatosító Habsburgok vajon kizárólag németeket pakoltak-e a pénzekről döntő Udvari Kamarába. Rákóczi emigrációja után néhány évtizeddel, 1748-tól egy (némileg idegen hangzású családi neve ellenére) tősgyökeres magyar nemesi család tagja, gróf Grassalkovich Antal tölti be a Magyar Királyi Udvari Kamara elnöki tisztét. Grassalkovich maga kapja előbb bárói, majd grófi címét és elhalmozzák tisztségekkel, többek között koronaőr is, ő épjtteti a híres gödöllői kastélyt.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Grassalkovich_Antal_%28korona%C5%91r%29

A Kamara székhelye ekkor Pozsony, de II. József Budára helyezi, tehát nem Bécsben található. A Grassalkovich család tagjai jó hazafiak, a kamaraelnök szintén Antal nevű unokája adományozza a nemzetnek a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház telkét Pesten, és ami még érdekesebb: Mária Terézia idején G. Antal gróf személyében egy korábbi kuruc hadbíró fia tölti be az udvari kamara elnöki tisztét!

http://hu.wikipedia.org/wiki/Grassalkovich_J%C3%A1nos

"Gyaraki Grassalkovich János (kb. 1656 – Ürmény, 1716) Grassalkovich Antal édesapja, Nyitra vármegyei birtokos, postamester, kuruc hadbíró."

Ennyit a gyarmatosítás legendájáról...

Nemzetstratégia írta...

A Magyar Kamara morábban is volt (1500-as évk közepétől mindenképp), és minidg is az Udvari Kamara ALÁ volt rendelve, kezdettől fogva, döntési joga NEM bolt, a pénzekről nem ő döntött. A Magyar Kamara és az Udvari Kamara nem ugyanazon intézmény, alá-fölé rendeltségben állottak egymással.

Tök jó amikor ötéves gyerek magabiztosságával megtalálod hogy volt olyan hogy Magyar Kamara. Mi lesz a következő, már nagyon várom.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyar_kozigazgatas_kozponti_szervei_1526_1848/
Pénzügyigazgatás
A bécsi abszolutisztikus kormányzat a törököktől visszafoglalt Magyarország területét a királyi kincstár tulajdonának tekintette, ezért az udvari kamara alá rendelte. Az udvari kamara pedig még 1686-ban létrehozta Budán a kamarai felügyelőséget, majd 1690-ben a déli területek felügyelőjévé a csáktornyai inspectort nevezte ki, 1716-ban, a Temesi Bánság visszafoglalása után pedig a bánsági kamarai adminisztrációt szervezte meg. Feladatuk a telepítések lebonyolítására, a birtokigazgatásra, a közigazgatás területi felügyeletére terjedt ki. Az uralkodó 1696-ban a bécsi udvari kamara alá rendelte a magyar kamarát, melynek feladata – a 18. század elején kiadott utasítás szerint – a kincstári jövedelmek és birtokok gyarapítása, az egyház javainak megőrzése, a kiváltságok felülvizsgálata volt. A helytartótanács megalakulása után hatásköre valamelyest csökkent.

A kamara ügyviteli működésében a legjelentősebb átszervezés 1747-ben volt, amikor is a különböző típusú ügyek tárgyalására hat bizottságot (sóügyi, gazdasági, jogügyi, városi, salétrom-lőpor ügyi és harmincadügyi departamentum) hoztak létre. Bár a 18. században több ügykör-átcsoportosítás és kisebb szervezeti változtatás történt, lényegében ilyen keretek között működött a kamara egészen a helytartótanácsba történt beolvasztásáig, 1785-ig. A szepesi kamara 1723 után a magyar kamara adminisztrációjaként működött tovább, fokozatosan veszített önállóságából, mígnem néhány átszervezés után 1785-ben ugyancsak betagolták a helytartótanácsba.

Nyilván ez a pár alapvető összefüggés GRassalkovichot és általad vélt szerepét teljesen más fényben világítja meg.

Bobkó Csaba írta...

Egy komolyan vehető ember képes tudomásul venni és elismerni, hogy tévedett. Felmondtad a szektamesét, hogy a Kamara egyetlen embere se volt sose magyar, amikor hozok adatot, hogy az elnöke egy kuruc fia lehetett, szánalmasan mellébeszélsz. Szerinted Magyarország 1711-től 1848-ig pusztult, vagy gyarapodott?

Nemzetstratégia írta...

"Selmec, Körmöc- és Nagybánya környékén még mindig tetemes mennyiségű aranyat (évente kb. 11 mázsa) és ezüstöt (kb 250 mázsa) bányásznak (együttes értéke 3,5 millió forint). A felső-magyarországi bányavidék (Szomolnok, Igló), valamint a Délvidék (Temesköz) egyre növekvő réztermelésével Magyarország az elsők közt van a világon (20 ezer mázsa 3,8 millió forint). Nem elhanyagolható az ólom és vasbányászat sem. 1745-ben fedezik fel a tatai, 1759-ben a brennbergi szénlelőhelyet, bár kiaknázásukra csak évtizedekkel később kerül sor. A kamara tekintélyes jövedelemhez jut a sóbányászatból is. a bányászathoz kapcsolódó olvasztókban, hámorokban, üveghutákban, lőpormalmokban egyre bővül a termelés"
Ifj Barta János: A kétfejű sas árnyékában Bp, Gondolat kiadó, 1984, 198.old.

2,5 millió Ft (arany+ ezüst)+ 3,8 millió Ft (réz) jövedelem együtt = 7,3 millió Forint. Aki kullancs módjára abba akar belekapaszkodni hogy" egyre bővül a termelés, lám a habsburgok": egy füstös rom volt az ország, persze hogy ahhoz képet fejlődés volt tapasztalható. Valamint vessük össze az évente 7,3 millió forint értékű kiszivattyúzott nyersanyagot ahhoz a pár manufaktúrához képest amit a habsburgok alapítottak. Arányaiban elenyésző

A bánya- és vámjövedelmek az udvari kamarához vándoroltak, amely a habsburg birodalmi államigazgatás szerve volt, vagyis kikerült a magyar ellenőrzés alól, Az udvari kamarának egyébként a századok folyamán egy magyar tagja sem volt (Szekfű Gy. megállapítása), és egyébként is: Ha magyar király lett volna és magyar királyi udvar, ezen bánya- és vámjövedelmek a magyar királyi udvart és Magyarországot gazdagították volna. Ez tehát gyarmati kizsákmányolásnak tekinthető, egyszerű nyersanyagbázis, amelynek elszívják a termelését.

gyarmati-félgyarmat sor definíciója

Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.

A gyarmatosítás formái, fokozatai:
• katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét
• ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet
• tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorban tartani egy országot

A gyarmatosítás célja:
• a terület stratégiai biztosítása
• a gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása
• olcsó munkaerő kihasználása
• újabb piacszerzési lehetőség

A gyarmatosítás ideológiája:
Az elmaradott népek civilizálása

Ez mind tapasztalható, a haszburgisták ma is előszeretettel használják a gyarmatosítók ideológiáját hogy "egy elmaradt szar kis ország voltunk, modernizálni kellett minket", hát, magunktól is képesek lettünk volna rá.
A habsburg-uralom egy-az egyben gyarmatosítás volt.

Nemzetstratégia írta...

a Magyar Kamara és az Udvari Kamara két különböző szervezet.Az Udvari Kamarának sosem voltak magyar tagjai ,a Magyar Kamarának meg lényegtelen hány magyar tagja volt, mivel beleszólása az ügyekbe nem volt.

Hajadba kenheted a Grassalkovichot, kb annyit ér amit ideidéztél.

Névtelen írta...

nemcsak a magyar kurucok, hanem az osztrák szocdemek (marxisták) és a cseh vakolók is kidobták a királyt.

z

Bobkó Csaba írta...

Az az ő dolguk. Magyar szempontból a legostobább dolog volt épp abban a helyzetben magyar uraknak rábeszélni a királyt a lemondásra. Ha nincs a több évszázados esztelen démonizálás, saját áállamuk támaszának meggyűlöltetése a magyar vezető rétegekkel, nem tesznek ilyen aljasan ostoba lépést.

Bobkó Csaba írta...

http://hu.wikipedia.org/wiki/Udvari_Kamara
"Az Udvari Kamara a gazdasági-pénzügyi igazgatás országos kormányzati szerve volt a 16. századtól, Pozsonyban székelt. Hivatalos neve: Magyar Királyi Kamara. "

kételkedő írta...

Ezt láttad már? http://kaslerarpad.hu/?p=6650
Kapisgálja már, de nem veszi észre az önellentmondást. Sajnos, ez az ember is beveszi a papgábor és csapta féle maszlagot, láttam a hozzászólásait a kurucon. Meg a Drábik-féle "Kossuth, a pénzügyi szabadságunk megteremtője" mesét. De azért már nyilogat egyesek szeme márc 15 kapcsán, és ez szerencsés.

Bobkó Csaba írta...

Zavaros, de valamit tényleg kezd kapisgálni. Kossuth pénzügyi szabadságharca témában nagyon fontos a legutóbbi bejegyzésben idézett kiáltvány V. Ferdionándtól, amiben kifejti, hogy nem szentesíthette a fedezetlen Kossuth-papírpénz tömeges kibocsátását,m ert az ország népét egy devizahitelválság-félébe döntené... E kiáltványok birtoklásáért végezteti ki Görgei Zichyt (ennyit arról, hogy a forradalmár katonák, főleg Görgei a váci kiáltványban nem ismerik el Ferenc Józsefet, bezzeg Ferdinándhoz hűek voltak...), vagyis a forradalom vezetője, Kossuth az eladósító, hamispénzrendszert elterjesztő bankárkörök embere volt. És Kásler teszi ki a képét a honlapjára! :D

Bobkó Csaba írta...

És milyen jellemző, hogy a forradalmat éltetők nem szoktak egy sort se idézni a király e két, "alkotmányellenes" kiáltványából, amikért halál járt.

Névtelen írta...

a linkben található 2 verset ajánlom figyelmedbe (szimbólumok, transzcendens)

http://mandiner.hu/cikk/20140321_rajcsanyi_gellert_fejtetore_a_vilagot_tanacskoztarsasag_95

z

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, jó a fekete Jákin és Boáz is a Ferenciek terén...

Névtelen írta...

az Vlagyimir I. Lenin és Szabó Ervin. ; )

z

Bobkó Csaba írta...

Lenint felismertem, Ervinre nem bírtam rájönni, tűnődtem, hogy talán Trockij??? :-)
Amire én gondolok, az két fekete kaputorony gömbbel e tetején a két Klotild-palota előtt. Díszletek.

Nemzetstratégia írta...

"Pénzügyigazgatás

A bécsi abszolutisztikus kormányzat a törököktől visszafoglalt Magyarország területét a királyi kincstár tulajdonának tekintette, ezért az udvari kamara alá rendelte. Az udvari kamara pedig még 1686-ban létrehozta Budán a kamarai felügyelőséget, majd 1690-ben a déli területek felügyelőjévé a csáktornyai inspectort nevezte ki, 1716-ban, a Temesi Bánság visszafoglalása után pedig a bánsági kamarai adminisztrációt szervezte meg. Feladatuk a telepítések lebonyolítására, a birtokigazgatásra, a közigazgatás területi felügyeletére terjedt ki. Az uralkodó 1696-ban a bécsi udvari kamara alá rendelte a magyar kamarát, melynek feladata – a 18. század elején kiadott utasítás szerint – a kincstári jövedelmek és birtokok gyarapítása, az egyház javainak megőrzése, a kiváltságok felülvizsgálata volt. A helytartótanács megalakulása után hatásköre valamelyest csökkent. "

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyar_kozigazgatas_kozponti_szervei_1526_1848/

Bécsi udvari kamara alatt volt a magyar királyi kamara, nyilván Bécsből mondták meg hogy pénzek merre menjenek, és a Bécsi kamarának egy magyar tagja sem volt.

Magyarország gyarmati sorban volt, évi 7,3 millió forintnyi nyersanyag áramlottki, ami a Bécs környéki ipart fejlesztette, nyilvánvalóan Maygar Király esetén a Buda környéki ipar profitált volna belőle.

Aki ezt sem tudja átlátni hogy mindenkori Főváros, mármint az IGAZI főváros, esetünkben Bécs profitál midig (és nem Buda), az komolyanvehetetlen skribler aki a labancmundér becsületét védi csak hiába.

Bobkó Csaba írta...

Ezt most harmadszor másolod be ide? Keress egy kimutatást az adott időszak, vagy akár egyetlen év teljes mérlegéről, államkincstári bevétel-kiadás a magyar Királyság területén (és külön Erdély) illetve tőkemozgások mérlege a magyar tartományok és a többi tartomány között. A dolog lényegénél fogva, miszerint egy másfél évszázadnyi szüntelen háborútól lepusztult területet kellett újjáépíteni, a józan logika alapján kb. csak olyan lehetett a tőkemozgás mérlege, mint a német egyesülés után. Önteni kellett a pénzt a volt NDK-ba, és az osszik így is csak panaszkodtak...

Névtelen írta...

lehet, hogy ezzel kevertem Ervin, mert itt biztos ő van:

http://elismondom.files.wordpress.com/2011/11/3622_2838_nemzeti_aldozatkeszseg_szobra_sidlo_ferenc_3.jpg

Bobkó Csaba írta...

Na, Nemzetstratégia, anyit idéztél belőle, hogy előkerestem Szekfűtől A magyar állam életrajzát. Alapvetően meséskönyv, nem a mai történészektől elvárt szakmunka, a nagyközönségnek íródott. Kinyilatkoztat, forráshivatkozások, tények nélkül. De azért idézek belőle, nem teljesen haszontalan mű:

"A pénzgazdaság kifejlődésével az állam pénzügyi élete is bonyolultabbá vált, az államhitel új viszonyai sürgetően követelték a pénzgazdaság rendi alapjainak megváltoztatását. Az örökös tartományokban csakugyan sikerült is Mária Teréziának a kiváltságog osztályok megadóztatását keresztülvinni, s ezzel az állam pénzügyei számára bő forrást nyitni. Az osztrák tartományok után a magyar rendekre került a sor, kiket a királyné felszólított, hogy egyrészt maguk is adót vállaljanak magukra, másrészt pedig jobbágyaik felszabadításába beleegyezzenek. A rendek nemsokkal ezelőtt mondták ki, hogy a nemesi birtok adómentessége ezután az állam alaptörvényét fogja képezni, másrészt azonban látniok kellett, hogy az ország területi helyreállítását illető jogos kívánságaik Bécsben folyton merev visszautasításra találnak, sígy most ők is határozott nemmel feleltek a királynénak. Mária Terézia nem tudván célt érni a rendekkel, országgyűlést többé egész uralkodása alatt nem hívott össze, hanem a jobbágyok személyes szabadságát rendeleti úton biztosította, szolgálmányaikat az egész ország területére országgyűlés megkérdezése nélkül szabályozta, s annak fejében, hogy a rendek nem vállalták az adófizetést, más téren kártalanította az államháztartást. "

Először is milyen gyarmatosítás az, ahol a helyi elit kereken nemet mond az uralkodónak (közérdeket szolgáló javaslatokra!) és az ezt tudomásul veszi? Másodszor milyen elnyomó abszolutizmus az, amelyiknek olyan kezdeményezéseit ellenzi a magyar rendi elit, amelyeket azután a kurucos történelem(hamisító) propaganda 48 "forradalmi vívmányainak" tart??? Mária Terézia és fia, II. József szabadították fel a jobbágyokat és ők szerették volna megvalósítani a közteherviselést, csak éppen a magyar rendek nem egyeztek bele! Valóban az udvar ellenében kellett 48-ban közteherviselést kivívni???

Nemzetstratégia írta...

Idéztem, pontosan, oldalszámra megadva. Hacsak nincs ellenkező előjelű értelmű forrásod, nincs okod hogy ne fogadd el. Ez így működik tudományos értelemben, kár hogy valahol a középkorban vagy az ókorban vagy lemaradva, és még büszke is vagy rá.

Nemzetstratégia írta...

Nem hiszem hogy bármiféle jogosítványod lenne eldönteni hogy Szekfűnek mi az értéke vagy nem. Ezért az ilyen kijelentések mint hogy "meséskönyv", a szemétbe valók. Nem tudom miféle színvonalú emberekkel szoktál vitatkozni (sejtéseim vannak), de normális vita közelébe sem engednek ilyen szellemi mezítlábas kijelentésekkel.

Attól hogy Mária Terézia miket vitatkozott a rendekkel, semmi nem következik arra nézve, amitől írtam. Olyan vagy mint a lakótelepi vagány, aki mindenáron bele akar kötni az emberebe. Persze nem lehet hibáztatni, ebben nőttél fel.

Nemzetstratégia írta...

"Először is milyen gyarmatosítás az, ahol a helyi elit kereken nemet mond az uralkodónak (közérdeket szolgáló javaslatokra!)"

Először is milyen rövidlátás, vagy ha szándékos akkor alattomos szemétkedés az, amikor az ember önkényesen 1741-től inditja a fonalat, és kihagyja hogy Lipót hogy vette el a magyarok szinte összes fontosabb jogát a Pozsonyi országgyűlésen?

"Másodszor milyen elnyomó abszolutizmus az, amelyiknek olyan kezdeményezéseit ellenzi a magyar rendi elit, amelyeket azután a kurucos történelem(hamisító) propaganda 48 "forradalmi vívmányainak" tart???"

Itt az uralkodó személye a lényeg. A nemesség ellenezte az idegen uralmat, ebből ez világlik ki. Nem érted ugye? Hát mert teljesen átmosták az agyadat.
A saját nemzetedet sem érted , ez mennyire szánalmasan nyomorék már? :DDDD

"Mária Terézia és fia, II. József szabadították fel a jobbágyokat és ők szerették volna megvalósítani a közteherviselést csak éppen a magyar rendek nem egyeztek bele! "

Még mindig nem érted, ugye, A logikai esély alapján két variáció van:
Ezek a magyar rendek már csak ilyen örödgtól valók, soha semmi nem jó nekik -ez az irracionális magyarázat, és nem jutunk közelebb a megoldáshoz

- vagy pedig a magyar rendi ellenállásnak oka volt, a Habsburg-uralkodó elutasítása. Ez esetben meg kell vizsgálni, miért utasították el az uralkodót. Vagy azért mert a magyar egy "kurvanép", ahogy aliberálisok és a hozzád hasonlók mondják, vagy pedig megvolt az oka. Az okok pedig az idegen betelepítések, a gyarmatosítás és a politikai elnyomás voltak.

Az én álláspontom: érthető szándékok húzódnak a habsburg-elutasítás mögött, a tiéd pedig: "érthetetlen gyűlölet".
Persze lehet hogy csak te nem érted, és az értetlenségedet vetíted ki másra.

name789 írta...

Nesta Webster, Francia Forradalom

A Nép a Forradalom Előtt
A Bastille Ostroma

Aldro írta...

Kedves Csaba!

Ezen a honlapon http://www.eremtar.hupont.hu/80/tortenelmi-ermek-15261849
van egy kép egy érméről, amit az oroszok kaptak, a 1848-as forradalom leverésére, mégis szerepel rajta a szabadkőművesek által használt szem. Kicsit össze vagyok zavarodva. Miért rakták akkor rá?

Bobkó Csaba írta...

Katolikus templomokban is tipikus jel a korszakban. Isten jelképe. A jeleket nem lehet összefüggéstől függetlenül általában elkönyvelni valamilyennek. Ez bonyolult, de így van.

Névtelen írta...

Utánanéztem Hentzinek, tényleg hihetetlen, hogy ilyen személyeket egyszerűen elhallgatnak az oktatásban (miközben az elvileg kitalált Dugovics Titusz ugye futtatott alak). Ahogy olvasom (ELTE-BTK történész blogján), Hentzit azért gyalázták meg, mert feleslegesen lőtte a pesti oldalt, és pl. egyik ilyen lövetésekor egy kelet-pesti evangélikus lelkész tizenéves gyerekének egyik lábát is ellőtte. Ha csak tisztán a tettek felől közelítem, akkor azt mondanám, egy Szamuely-féle alak volt, akit csak utolért tettei miatt az ellenterror, bár fordított színezetben (a 19. században fehér után vörösterror, a 20. században vörös után fehérterror). Persze csak felületesen futottam át a blogot (azért az szemen ütött, hogy rögtön egy idézettel indít az alcímben, hogy aki magyar, és megteheti, kerülje el az emlékművét a Várhegyen), ezért nem bukkantam rá, hogy mi vezette Hentzit a pesti oldal lövetésében, de a szerző szerint értelmetlen, felesleges volt. Ugye ugyanezt a pesti lövetést sugallta a Citadella Haynau által épített erődítménye. Egyébként azért érdekes még ez a felrótt pesti lövetés, mert a mai Hitler/Szálasi-szerető szélsőjobb már egész szívesen lövetné a Dohány-Kazinczy utcát, tehát az is csak propaganda, hogy a pesti oldal szent és sérthetetlen. Persze ez részemről is demagóg párhuzam, mert ha pl. 1946-ban Sztálin lett volna a budai várban, akkor akár engem se zavart volna, ha porig rombolja egy bombázó a várat, maga alá temetve a grúz fickót.

Majd részletesebben megnézem ezt a blogot, mert amilyen hevesen, de tárgyilagosan beszél Hentziről, azért csak egy felütéssel kezdi az alcímben, sugallva, hogy ő sem tekinti pozitív személynek, semlegesnek sem. És akkor nálam itt azonnal bejön a Lamberg-Kolosy-Damjanich(né) szál, hogy 1900-ban kiről is lett tér elnevezve Óbudán. Esetleg erről is ír tárgyilagosan a blogger, hogy Kolosy valójában nem hős, amint azt már 1900-ban beállították tévesen? Költői kérdés.

Még egy érdekesség, csak úgy függetlenül:
http://szerencs.hu/varos/szerencs-hegyalja-kapuja/szerencs-tortenete

"A 10. zászlóalj tisztikara egy fehér homokkőből készült urnát adományozott a városnak. Ebbe helyezték el 1849-ben Rákóczi Zsigmond csontjait, amelyek addig évszázadokon át temetetlenül a porban hevertek."

Ha olyan fontos volt nekik a csont, miért nem temették el (újra) kb. 200 éven keresztül? Még 1703-11 között sem, tehát amíg 1849-ben rögtön ezzel foglalatoskodtak, korábban hasonló helyzetben nem. Másik oldalról: honnan szerezték az urnát? Csak úgy kifaragta egy mester, vagy esetleg ellopták máshonnan?! Utóbbit is elképzelhetőnek tartom. És talán még egy adalék ez ahhoz, hogy azért is buktak el Görgeiék, mert a katonai dolgok helyett ilyen kriptázással foglalkozott a tisztikar... de mindez csak az én belemagyarázásom, kérdésfeltevésem.

FL

Bobkó Csaba írta...

Ha 200 évig hevertek a porban, akkor nem biztos, hogy sikerült azonosítani a csontokat, de Szerncsen van ettől sokkal durvább dolog is. A "Bocskai István Katolikus Gimnázium"!!! :-) Testvérintézménye bizonyára az Adolf Hitler Jesiva Berlinből... :-)

Névtelen írta...

Ezt majdnem leírtam én is, de aztán gyorsan eszembe jutott, hogy minek a porában feküdtek? Mert a kriptában ha csak az ő csontjai vannak, akkor csak szó szerint össze kellett szedni a kis boltozatban, beletenni a 49-es urnába, és kész is volt az "újratemetés" (de ha meg ilyen egyszerű, akkor pláne nem érthető, hogy miért nem tették meg előtte). De ha meg azért nem tették meg, mert nem akarták, akkor rögtön jön a kérdés, hogy a máshonnan érkező tisztikar miért tudta jobban, hogy a szerencsieknek mire van szüksége? Nem tudom, kik szolgáltak ebben a 10-es egységben, de akár egy sárospataki közvetítés sem elhanyagolandó, pláne Kossuth múltját figyelembe véve.

Azt tudod-e, hogy a Bocskai mikor alakult, de legfőképp, mikor volt a névadó ünnepség? Mert bár a kat. gim. modern dolog, bizony a névadás még nagyobb droidsztori: 1954-ben (vagy 55-ben) nevezték el Bocskairól, mégpedig Szerencs "felszabadulásának" 10 éves évfordulóján. Tehát a legfrissebb, teljesen új vidéki káderelit szervezése kezdődött a korábban nem létezett gimnáziumban, egy magyar, de szovjetek/szocialisták által elfogadott régmúlti "politikus" nevével fémjelezte intézményben. Itt a kérdés már nem az, hogy miért lett katolikus, hanem hogy miért maradt Bocskai? A problémát mindig máshonnan közelítem meg.

Kb. 15 éve készült el a fő utcán (természetesen Rákóczi út) a Bocskai-szobor a református templom előtt (amiről mindenki tudja, hogy réges régi katolikus templom volt, csak Lorántffy vagy ki idejében a reformátusoknak lett adományozva - érdekes, hogy régebbi adományozásokat a közvélemény milyen elfogadással vesz tudomásul, bezzeg ha ma adnak-vesznek dolgokat, akkor az máris elnyomás, kirekesztés), és hogy teljes legyen az agymosás, nem olyan régóta a református gyülekezetnek erdélyi/székely lelkipásztora van. Kíváncsi lennék, ha tudna róla (100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem tud), hogy a parókialakásától 20 méterre lévő szobrot egy székelygyilkosról mintázták, mit gondolna róla? Még azt se mondanám, hogy muszáj katolikusnak lennie, hiszen családja van, lehetne akár görögkatolikus is "belátása" után. :)

Szemben a katolikus plébánia, az előtte lévő téren az aradi 13 kopjája. Vajh' a katolikus plébános tud-e róla, hogy Damjanich két katolikus papot végeztetett ki? Három-négyszeres agymosás 50 méteres körzetben.

Nem túl rég került az aradi emlékhely mellé, még szintén a plébánia falához egy Mindszenty-emlékmű, mert kiderült, hogy 1945/6-ban Mindszenty tartott ott beszédet a nagyszámú tömeg előtt - persze ezt nem olyan állami-városi megemlékezés állíttatta, mint a fent felsoroltakat, hanem két magánadományozó, akik talán az utolsó pillanatban emlékeztek meg erről, mert ha nem állt volna fel az emlékmű, én se tudnék róla, ez nem olyan ismert dolog, amiről a fenti honlap tájékoztatást adna, bár utánanézek, hogy magáról az avatásról volt-e hírük.

Továbbá még a fenti honlapról: polkorrekt tájékoztató mondat, hogy 1944/45-ben "elpusztultak" a szovjet megszállás miatt a vár berendezései. Ezt nagyjából úgy lehetne (szerintem) nem polkorrektül lefordítani, hogy a megszálló bolsevik horda vécépapírnak használta az iratokat, a bútorok vasúton repültek ki Moszkva felé, az esetleges mezőgazdasági rakományok a szovjet hadsereg élelmezését biztosították.

Ez, hogy a vár berendezései elpusztultak, nagyjából akkora halandzsa, mint hogy minden zempléni várat a németek robbantottak fel. És érdemes megnézni, pl. CTRL+F-fel, hogy hányszor használják bármelyik cikkben a császári szót, és hányszor a királyit (jó, utóbbit nem kell megnézni).

Hogy Rákóczi-várnak nevezik, az nem meglepő, azon a környéken van egy ilyen romantika, kíváncsi lennék, mikor terjedt el, mert nagyjából mindegyik Rákóczi-várat lehetne máshogy is nevezni.

FL

Névtelen írta...

És ha már belementem, még egy-két észrevétel a honlapról:

"I. Rákóczi György (Rákóczi Zsigmond fia, aki Szerencsen született 1589-ben) fejedelemsége idején, 1644-ben császáriak támadták meg a várost, a várat feldúlták, a templomot kirabolták, Rákóczi Zsigmond családi sírboltját feltörték, csontjait szétszórták. A mélyen megsértett fejedelem Kemény Jánost küldte 15000 főnyi seregével megtorlásra. Kemény a várat visszafoglalta, majd az ostrom után Rákóczi György az épületet saját költségén rendbe hozatta.

Az 1660-as évek elején török seregek pusztítottak Észak-Magyarországon. I. Lipót császár zsoldosokat küldött ellenük, Montecuccoli vezérletével. A császáriak egy része a Szerencs melletti mezőn táborozott le. Ekkor készült a vár első ismert alaprajza, Sicha Lukács György hadmérnök által. Ezen jól felismerhető a vár hármas tagolódása, a várat és a várost körülvevő védművek, és a megközelíthetőségét megnehezítő mesterségesen táplált mocsár."

OK, tegyük fel, hogy ezek a csúnyanémetcsászárgyarmatosító osztrákok tényleg ilyen szemetek voltak, akkor őket nem kell mentegetni. De ez a Kemény János-féle 15000 fős sereg hol volt, amikor a törökre is rá lehetett volna támadni?! Nem vagyok tisztában az erőviszonyokkal, de nekem ez a történetmesélés úgy tűnik, mintha lett volna egy közepesen erős magyar sereg, akinek volt két ellensége: a gyenge osztrák és az erős török. Mint az átlagos közepesen erős akárki, mindig csak a gyengébbet támadja, az erősebbet nem (legalábbis az iskolában ezzel rémisztgetik a gyereket). Ez csak feltevés. Másik oldalról meg, hogy lehet két ennyire ellentmondó bekezdést egymás mellé tenni? Először még a gaz osztrák dúlja a vidéket, utána meg ezek az osztrákok készítik a vár alaprajzát, tehát nekik köszönhetjük a "fejlődést"? Értem én, hogy az eseményeket akarja egymás után taglalni a szerző, de a már látó és értelmező szem számára ez felettébb ellentmondásos. Mintha a szerző semmiféle új kutatásra, következtetésre nem vállalkozna. És akkor csak pár részt emeltem ki, mert ennél sokkal hosszabb itt a történelmi részlet.

Na, jó, a "poén" kedvéért még egy tragikus mondat: "A tanácskozáson már nem esett szó a békekötésről, sőt az országgyűlés határozatában a rendek felszólították Bocskait, hogy folytassa a hadakozást, s ne csak a némettel, de a felkelés magyar ellenségeivel is forduljon szembe." >>> de a törökkel ne fordulj szembe!

(Amúgy nem szeretnék csak és kizárólag ilyen kurucellenes színezetet adni a kommentnek, mert pl. a füzéri vár Árpád-házi testvérek egymás elleni miniostroma se sokkal jobb történet, amikor még se Habsburg, se török nem volt.)

Bocsi, hogy hosszú lett, el is tértem a témától, de úgy néz ki, ez az 1849-es ajándékozó értelmetlenség kb. századonként ismétlődik. És amit leírtam a mostani szoborállításokról (Bocskai-Arad-Mindszenty), az az újabb fejezete ennek. Ki tudja, 200 év múlva újra ez lesz elővéve, hogy ezek a 2000-es évekbeli szerencsiek ugyanolyan hülyék voltak, mint elődeik... [még érdemes elidőzni a Rákóczi út egyik sarkán lévő otromba, beton, modern, ki tudja milyen indíttatású, tájidegen, szürke, lelakott, szándékosan romnak épített (?) szobra és tere mellett, amit lebontani már 5 éve is késő lett volna: https://www.google.hu/maps/place/Szerencs,+Ondi+%C3%BAt,+3900/@48.162137,21.2052125,3a,75y,54.68h,90t/data=!3m7!1e1!3m5!1sZpcoEvVZOsnOedWxo6p9HQ!2e0!6s%2F%2Fgeo0.ggpht.com%2Fcbk%3Fpanoid%3DZpcoEvVZOsnOedWxo6p9HQ%26output%3Dthumbnail%26cb_client%3Dmaps_sv.tactile.gps%26thumb%3D2%26w%3D203%26h%3D100%26yaw%3D43.266296%26pitch%3D0!7i13312!8i6656!4m5!3m4!1s0x473f5193b073f307:0xc732802b06fe8f7f!8m2!3d48.1724663!4d21.2038236]

És persze a Makovecz-építette Népház. De az kietlen.

Megtisztelnél, ha a legtöbb felvetésemre tudnál válaszolni! Csak én látom ezt a várost ilyen lesújtóan?

FL

Bobkó Csaba írta...

Hogy a szerencsi gimi már eredetileg Bocskai nevét kapta, azt onnan tudom, hogy anyám is oda járt, az alakulás idején. Semmi nem menti, hogy a katolikus iskolafenntartó megtartotta a pribék nevét. A sok "Rákóczi vár" közül talán egyedül a szerencsi esetén autentikus a név, mert azt Rákóczi Zsigmond építtette a semmiből. Igaz, egy általa zálogbirtokként bérelt királyi birtokon építkezett és ennek költségét az udvarban hozzá is számíttatta a zálogösszeghez, tehát az udvar ennyivel többért válthatta volna vissza. A székelyek között is akadnak tájékozottabbak, akik nem feltétlenül rajonganak Bocskaiért, a Rákócziakért és tudják, hogy elődeik ezeket gyűlölték. Mármint sokan. A mai református székelyek e téren nyilván agymosottabbak, mint más vidékeken is. De ma a katolikus átlag is agymosott. A népházat Salamin Ferenc tervezte, Makovecz tanítványa. Szerencs nem teljesen lesújtó, bár urbanisztikailag elég össze-vissza épültek a háború utáni részei. Ami ott lesújtó, az a két gyár elpusztítása... Kb. ezekből nőtt ki a város.

Névtelen írta...

Nem kétlem, hogy tudtál az eredeti Bocskai gimi névről, pusztán érdekes, hogy épp 1954/55-ben egy "jeles magyar évfordulón" nevezték el így az avatóünnepségen. És ezzel azóta sincs senkinek baja. Bár nem tudom, mennyire nyilvános ez az információ, én is csak egy bocskais évkönyben olvastam, amit valamikor 25 éve adtak ki.

Tudtommal már Rákóczi előtt is volt ott várszerű építmény, annak akkori technikai lehetősége mellett, sőt, azelőtt bencés (?) kolostor épült ott, ami nem véletlen, hiszen az egész környék értékes terület volt a gyógyvize miatt. De egyébként tragikusnak, és Rákóczi szempontjából ostobaságnak tartom, hogy a "földszintre" építkezett, miközben a ma zsidó temetőként ismert hely felett áll egy nagyobb domb, rajta beépített fenyves, ami a város felé magasodik, ha valahova, hát én oda építettem volna várat (bár el tudom képzelni, hogy a zsidó temető már akkor állt).

FL

Bobkó Csaba írta...

Talán mert ez nem végvárnak épült, hanem birtokközpontnak, ahhoz kényelmesebb volt a lapályon. A kommunizmust működtető, a régi rezsimből örökölt szellemi tőkében kimondottan lelkesek voltak a protestánsok, ezt Pezenhoffer is hangoztatja. De Trianon is egy protestáns-zsidó páholyszövetség belső aknamunkájának köszönnette sikerét. Az ő kurvuc hőseik simán át lettek emelve az 50-es évek kommunista nemzeti "haladó hagyományául".