A gettókapuk belülről zárásának technikájáról

"De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe"

Kertész Ákos nagy botrányt kavart nyílt levele egyáltalán nem meglepő, mert beleillik a zsidó értelmiségiek és kisemberek végeláthatatlan sora rendszeres nyilatkozataiba, amelyek éppily szellemben szokták gyalázni "hazájuk" illetve esetükben inkább a maguk és mindig megpakolt bőröndjük  ideiglenes tartózkodási helyének állandó népét. A másik, még magasabban díjazott Kertésznek (Imre) is megvolt ugyanez a fajta botránykeltő dumája korábban (bár ő már nincs bebörtönözve a magyar nyelvbe) és igazából minden zsidónál megvan ez, amennyiben "megérdemli" a zsidó nevet. Hogy mennyire nem egyedi hülyeség, vagy bűn ez Kertész részéről, azt talán két nagyon hasonló idézet is igazolhatja évekkel korábbról egy másik "magyar" zsidótól, az egykor menő hollywoodi forgatókönyvírótól, Joe Esterhastól:

"Ha meglátsz egy magyart az utcán, menj oda, és vágd pofon! Ő tudni fogja, hogy miért kapta."

"A magyarok erőszakosak, az öngyilkosságig szenvedélyesek, túl gyorsan mondanak ítéletet, szűklátókörűek, antiszemiták és rasszisták."

Számtalan példát lehetne hozni ugyanerre a, látszólag megmagyarázhatatlan, honfitársaik elleni gyűlölködő hozzáállásra  lengyel, német, amerikai, orosz, stb. zsidók részéről, hírességektől és ismeretlen kiszsidóktól. Magyarázat azonban van és elég egyszerű: a zsidó identitás eleve ilyen céllal lett megalkotva, hogy akik ebbe az identitásba vannak bezárva (ez az igazi börtön, nem a magyar, vagy más nyelv, a Galutban élő diaszpóra-zsidó ideiglenes állomáshelyén!), azok ne érezzenek vágyat a körülöttük élő többséghez asszimilálódásra, a nemzettel, néppel, lakossággal stb. való érzelmi azonosulásra.

Egyik kedvenc szerzőm, John Michael Greer "Fődruida" a modern civilizáció lassú hanyatlásával foglalkozó, geddonista körökben népszerű blogja több írásában is utal a kérdésre, ha nem is az általam hangoztatott értékeléssel. Tudni kell, hogy az általa 2002 óta vezetett szervezet 1912-ben "Ancient Order of Masonic Druids in America" néven alakult meg, tehát Amerikai Szabadkőműves Druidák Ősi Rendje és csak 1976-ban hagyták ki a "Szabadkőműves" szót a névből. Addig alapszabály szerint csak vakolók, vagy családtagjaik lehettek tagok. Greer-ről maguk közlik, hogy vakoló.

Nos, az okkultizmussal szerzőként és gyakorlóként is foglalkozó fődruida két blogbejegyzésében is kitér rá, hogy a zsidók "belülről zárt kapujú gettója", vagyis  az őket másokkal szembeállító identitásuk nem valami történelmi véletlenek műve, hanem tudatosan ilyennek tervezték meg. Greer egyébként abszolút filoszemita és az okkultista körök logikájában nyilvánvalóan járatos.
E bejegyzéseinek témája általában is érdekes, a tudás átmentésének lehetőségeit latolgatja egy összeomló civilizáció korában a történelmi példák alapján és azt, hogy ennek milyen eszköze lehet a vallási köntösbe csomagolás.

"Miért számít a hanyatlás"

"Vizsgáljuk meg a zsidó nép és kulturális öröksége túlélését a Harmadik Templom Kr.u. 70-ben történt lerombolása és az izraeli  zsidó jelenlét nagy részének a következő évszázadban történt eltörlése után! A kulturális kihalás nagyon valós veszélyével szembesülve a túlélő vallási vezetők a babiloni fogság tapasztalataira alapozva útjára indították a történelem egyik legsikeresebb kultúramegőrzési programját. A rabbinikus judaizmus kiformálódása során annak tradíciói igen nagy arányban kimondottan a zsidó vallási és kulturális folytonosság megőrzésére összpontosítottak. “Miért más ez az éj minden más éjtől?” kérdi a Pészah rituáléja; a szabadon interpretált válasz az, hogy megtestesíti a zsidó nép különleges történelmi tapasztalatainak egyikét, a szimbólumok és szertartások nagyhatású eszközeit felhasználva az asszimiláció és beolvadás erői ellen."


"A kultúra túlélése és a vallás "

"A zsidó és a zoroasztriánus vallás meggyőző ellenpéldákat nyújt. Mindkettő régi vallás volt, amely alapvető átalakításon ment keresztül nemzeti államuk összeomlása után, Izrael Kr.u. 70 utáni római elnéptelenítése, illetve Perzsia hetedik századi arab meghódítása után.  Mindkettő lemondott univerzális ambícióiról és etnikai vallássá vált, a kívülállókat karnyújtásnyi távolságban tartva a szokások és tabuk elrettentő fala által."

Greer, a szabadkőműves és filoszemita (nem tudom, nem zsidó származású-e, az arc nem zárná ki azt se, bár a druidaszakáll megtéveszthet) természetesen magától értetődően valami nagyon hasznos cél érdekében elkövetett dolognak mutatja be a zsidók (és a fárszik) gettóba zárását szellemi vezetőik részéről: a cél a klasszikus kultúra hagyományának átmentése a barbárságba süllyedő világban az utókor számára.

Most ne firtassuk nagyon, hogy ez az átmenteni szándékozott kultúra a zsidók esetén menyire hasznos tudás volt az emberiség számára, (amúgy érdemes firtatni*), most arra mutatok rá, hogy a Greer szintjén az okkult módszerekbe beavatottak számára milyen magától értetődő az asszimilációt akadályozó, idegengyűlölő identitás tudatos tervezettsége és annak technológiája!

Tehát a Kertész-félék VALÓBAN BE VANNAK ZÁRVA, BÖRTÖNÖZVE, csak többségük nem ismeri fel, hogy mi a börtöne, hogy kik zárták be őket oda és mi célból. És persze "börtönőreiket" tisztelik, azok más áldozatait (a "gojokat" - valójában honfitársaikat) gyűlölik, hasonlóan, csak még erősebben, mint az okkult háttérhatalmak által előállított modern nacionalizmus és kitalált történelem áldozatai, a magyarok, a szlovákok, és a többi nép fiai. A zsidók xenofób identitása azonban sokkal régebbi, mint a többi nép modern kori nacionalizmusa és sokkal alaposabban megmunkált (mérgező) "szellemi termék", ezért sokkal hatékonyabb börtön is a belezárt szerencsétlenek számára. A Háttérhatalom számára e börtön rabjai egy nagyon hatékony eszközt jelentenek terveik kivitelezéséhez, ezért újra meg újra nagyon durva eszközökkel erősítik meg a falait, pl. legutóbb a "Holokauszt"-nak nevezett népirtással...



* Izrael Sahak könyvében megemlít egy példát a Talmudban szorgalmasan átörökített szakrális tudás jellemzésére: az egyik rabbi sok hasonló marhaság között hosszas értekezésben fejtegeti, hogyan kell egy tradíciót tisztelő zsidónak "szent módon hugyoznia"...

Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása"

A blogon már több olyan témát felvetettem, amikkel kapcsolatos, illetve jelen helyzetünket magyarországi és globális szinten is jól megvilágítja a könyv, amelyet most elkezdek ismertetni.

Először egy idézet Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek című kötelező olvasmányából. Vigyázat: csak szellemileg, lelkileg 16 éven felülieknek!!!

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Az alábbiak részletek az egyik legérdekesebb lengyel "alternatív világmagyarázat" szerző művéből. Ahogy időm engedi, folytatni fogom.

--------------------------

Henryk Pająk: LENGYEL REMÉNYEK SÍRÁSÓI 1980-2005

LUBLIN, 2007

A KOMMUNIZMUS „SZOLIDARITÁS” ÁLTALI MEGDÖNTÉSÉNEK MÍTOSZA

Ha a neobolsevik globalisták nem hozták volna meg az ítéletet már a 70-es évek elején saját sátáni termékük felett, melyet Szovjetuniónak neveznek, akkor nem lettek volna semmilyen megmozdulások sem 1976-ban (Radom), sem 1980-ban Lublinban, Gdańskban és más városokban. Egyszerűen nem lett volna „Szolidaritás”. Mindennek véget vetettek volna a ZOMO gumibotjai, az orvgyilkosok és börtönök,  a tiszteletreméltó nyugati „demokrácia” pedig a kisujját se mozdította volna e „lengyel bajkeverés”, „lengyel hősiesség” újabb megnyilvánulása védelmében.

Wałęsa a hajógyáriak emlékműve tövében mondta: „Itt kezdődött a globalizáció”. Korábban azt hajtogatta, hogy ő döntötte meg a kommunizmust. A nemzeti hős tollaival ékeskedő groteszk bohóc már senkit nem döbbent meg, vagy idegesít, mert a csepűrágókat nem lehet komolyan venni, bár a Nobel-díj Bizottság már sokszor bizonyította, hogy politikai okokból kénytelen bohócokat díjazni.

A Szolidaritás-jelenség a zsidó szovláger fájdalommentes felszámolásának jelensége a modern szovjet és nyugati cionizmus által. A „lengyel kiszakadás” jelenségét engedélyezték, olyan incidensekkel provokálták ki, mint az élelmiszeráremelések, a termelési normák megnyirbálása, az engedetlenkedő „hasznos idióták” elnyomása. Az amerikai libsi (zsidó baloldali) körök  „lebontó”  tevékenysége a fegyverkezési versennyel, mint a Szovjetunió gazdasági szakadékba hajszolásának egyik fő elemével, valamint a kőolaj, a SZU bevételi forrása világpiaci árának leszorításával kezdődött.  Ezzel párhuzamosan provokálták őket Afganisztán megszállására, imitálva, hogy az USA érdeklődik Afganisztán iránt, kiterjesztve rá saját stratégiai befolyási övezetét. A szovjetek hagyták magukat csőbe húzni és bevonultak, ennek a folyamatnak pedig brit részről „megfigyelője” volt többek között a „mi” későbbi védelmi miniszterünk, Radek (Radosław) Sikorski, akit úgymond riporterként küldtek oda. (valójában az USA és Nagy-Britannia érdekeit védő miniszter lett).

A Szovláger számára pusztító hatású „peresztrojka” atyja nem a globalizáció jelenlegi szentje, az akkori SZKP főtitkár, Mihail Gorbacsov volt, hanem Jurij Andropov, a KGB főnöke, később az SZKP főtitkára. Andropov zsidó származásáról már a 90-es évek ben írtak egyes orosz szerzők, de 2006 június 13-ig kellett várnunk, hogy ennek hivatalos bizonyítékához jussunk a KGB archívuma alapján az orosz „Itogi” tv-csatorna adásában. Andropov 1914 június 15-én született Moszkvában Grigorij Feinstein, vagy Flekenstein¹ néven. A Lubianka részletes archívumában fennmaradt 1929-ben elhunyt  „mameléje” fényképe. Apja gazdag finnországi bevándorló, már akkor gazdag gyémántkereskedő. 1919-ben halt meg a cári fehérgárdisták oldalán a bolsevikok elleni harcokban. Andropov életrajzát négyszer írták át, de bizonyára egyik változat se adja vissza a teljes igazságot a globális zsidóság e „Konrad Wallenrod”-jának a szovjet hatalom csúcsain töltött életéről. Ezeket az átalakításokat a 30-as években végezték egyre újabb dokumentumok előállításával. Hivatalos életrajza szerint Andropov egy Vlagyimir nevű oszét nemzetiségű vasutas fia  a sztavropoli kormányzóságból. A világ zsidósága azonban karrierje kezdete óta tudott Andropov zsidó származásáról és kora ifjúkora óta módszeresen „befektetett” a személyébe, éppúgy, mint ahogy korábban befektettek több száz egyéb néptársukba, akiket a szovjet Gulág kormányzása céljából építettek fel.   

 Később ilyen, Andropov által felépített kreatúrának bizonyult tanítványa, Gorbacsov, akit diszkréten protezsáltak azzal a feladattal, hogy a halálos csapást mérje apáik generációja zsidóinak bolsevik zabigyerekére. Titokzatos módon, akárcsak később Gorbacsov esetében, a szovjet Politikai Bizottság máskor egymás között veszettül marakodó martalócbandája „egyhangúlag” választotta meg Andropovot az SZKP főtitkárának. Andropov karrierje még a hagyományos séma és időrend szerint zajlott, azonban Gorbacsov karrierje űrhajóként startolt. A Szovlágerben a ranglétra minden foka szigorúan meg volt szabva, kodifikálva volt.

Így írt erről az előléptetési sémáról Abdurrahman Avtorhanov orosz szerző „Andropovtól Gorbacsovig” c. könyvében²:

A karrierjét mondjuk „rajkom” titkárként kezdő pártfunkcionáriusnak ahhoz, hogy eljusson a Politikai Bizottságig, vagy a Központi Bizottság osztályvezetői, vagy osztályvezetőhelyettesi rangjáig, a pártranglétra összes fokán végig kell mennie. A „rajkom” (kerületi pártbizottság) titkárságtól a „gorkom” (városi pártbizottság) I. Titkárságán át az „obkom” (megyei pártbizottság) titkárságáig – ez 20- vagy akár 30 évet vesz igénybe vidéken. Tehát a jelölt 50-60 éves korában, ha elnyeri a KB támogatását, azzal a feltétellel, hogy KB-személyi aktái és KGB-dossziája abszolút tiszta, ő maga pedig a szervezőtehetség terén felülmúlja legközelebbi konkurenseit, eljut végre a Sztálin által „Aeroszpagosznak”, (Vének Tanácsának) nevezett Központi Bizottságba. Ebből következik, hogy most nem „fiatalok” veszik át a hatalmat a Kremlben, hanem „fiatal öregek” lépnek a kivénhedt aggastyánok helyébe, ezért politikai és pszichikai reflexeik azonosak elődeikével.

¹. Ezt a névváltozatot adja meg a "Haza" c. folyóirat 2006 VI. számában az  említett TV-adás alapján. Az „Itogi" a "semmiből milliárdos" zsidó Gusinszkij tulajdona,. akárcsak a "Ma", Moszkievszkij Komszomolec, Moszkjevszkaja Pravda, és "Irodalmi újság" cjmű lapoké. Gusinszkij a zsidó „Bnai-Brith", A Szövetség Fiai páholy vezetőségének tagja, lásd: Oleg Platonov: Oroszország a szabadkőművesség uralma alatt, Moszkva 2000,  71.old.

². ANTIK kiadó, 1989, 83. old.

A láthatatlan lobbi szinte azonnal a már életében mumifikált Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én (Lengyelországban végéhez közeledett a katonai szükségállapot) előléptette Andropovot az SZKP KB első titkárának tisztségébe, ami a több, mint fél évszázada érvényben levő szabályrendszer megsértését jelentette. Andropov kora nem volt szokatlan, akkor 68 éves volt, tehát illett rá a "fiatal öreg" formula. Szabálysértés, sőt pártbéli eretnekség volt azonban, hogy a pártvezető tisztségébe a "láthatatlanok" a KGB főnökét nevezték ki. Ugyanis mindig a pártapparátus dominált a fizikai terror apparátusa, a GRU, NKVD, KGB felett.

A Gonosz Birodalma „udvari etikettjének” ismerői ezáltal világos jelzést kaptak, hogy a hatalom Olümposzának hierarchiájában radikális átalakítás következik, a Szovláger szétverésnek első, mint majd kiderül, döntő szakasza.  Ez azt jelentette, hogy alapvetően megváltoztatják a hatalom addig érinthetetlen háromszögének: a Párt-hadsereg-KGB uralmi viszonyait. Csak keveseknek volt esélye helyesen értelmezni ezeket a lépéseket -  hogy a szovjet hatalom már elég erősen meg van szállva külső, értsd: cionista erők által ahhoz, hogy ott ilyen áttörést érhessen el, a „parancsnoki központot” ilyen radikálisan áthelyezhesse.

Most, negyedszázaddal e sakkhúzások után már okosabbak vagyunk e tények ügyében, de akkor a helyes értelmezésük a szovjet politikai színpad kivételes ismeretét követelte meg. Andropovnak távoli és helyi protektorai a hihetetlen erejű gigantikus légkalapács szerepét szánták a moszkvai sziklák szétmorzsolásához.  Lényeges, hogy Andropov teljes tudatában volt ennek a történelmi feladatnak, küldetésnek és hasonlóan teljes tudással rendelkezett a mechanizmusokról, melyek a hagyományos háromszög: a párt-hadsereg-KGB csúcsára emelték.²

2. A „peresztrojka” hívévé vált  a zsidó származású Markus Wolff, az NDK hírszerzés (HVA) vezetője is. 1989-ben Wolff önként otthagyta a HVA-t és csendben átment az NDK „reformista” táborába. Mint később megírta „emlékirataiban”: hirtelen beleszeretett a valódi szabadság, egyenlőség, testvériség eszméibe. Néptársa, Andropov már öt éve a sírban volt, lelke meg a pokolban, de e Wolff (Farkas) báránykává változásának jóval korábban kellett kezdődnie. Az NDK hírszerzésének 30 évnyi irányítása után ősei országában, Izraelben telepedett le.

Andropov elindította a „peresztrojka” előkészítésének stratégiai, sokirányú folyamatát. A sors nem sok időt hagyott neki erre és jól tudta, hogy a halállal fut versenyt. Kinevezésekor már súlyos veseelégtelenségben szenvedett. És valóban, 1984. február 9-én, alig 15 hónapnyi uralkodás után meg is halt. Élete utolsó hónapjaiban állítólag már állandóan dialízis-berendezésre volt kapcsolva irodájában, vannak is rá – nem túl valószínű – összeesküvéselméletek, hogy ennek valami megbuherálásával tették el láb alól. Csak a halála után következő évtized mutatta meg, hogy Andropovnak mégis sikerült végrehajtania alapvető feladatát, már halála után átadni a Szovláger feletti hatalmat régóta protezsált, kinevelt utódjának, Mihail Gorbacsovnak.

     Gorbacsov megválasztásakor hallatlan helyzet alakult ki. A Politikai Bizottság, nem tudni miért, hirtelen egyhangúlag választotta meg főtitkárnak. És milyen stílusban! A „konklávé” egyetlen nagy dicshimnusszá vált a lényegében alacsony rangú pártapparátcsik tiszteletére, amilyen addig Gorbacsov volt.

    (...)

   Nemhivatalos csatornákon át kiszivárogtatták az álcázó pletykát, hogy a választás során „kemény harc” folyt, hogy a főtitkárt épp csak minimális többséggel választották meg... Valójában a választás csak formális „megpecsételése” volt Gorbacsov jelöltségének. Az idézett „Moszkvai per” c. könyv „disszidens” szerzője, Bukovszkij, ironikus kétkedéssel írva Gorbacsovról Andropovot jelöli meg nagy protektoraként. Kiemeli Andropov virtuozitását a „peresztrojka” mítoszának felépítésében, de „disszidenshez” illően egy szóval se emljti azokat az erőket, amelyek magát Andropovot segítették: az USA és Nyugat-Európa cion-globalista köreit és az orosz zsidókat. Gorbacsov, Andropov bizalmasa rakta le hirtelen lavinaszerűen lezajló „peresztrojka” alapjait, ennek kivitelezőjévé pedig Andropov tette meg őt.

   Ez volt a történelem során a Nyugat legnagyobb sikere az 1917-es zsidóbolsevik forradalom fékezhetetlen szörnyetegével való konfrontációban.

    Nem sokkal később a Gorbacsov és Jelcin által protezsált zsidók: Berezovszkij, Hodorkovszkij, Gusinszkij, Potanyin, Vekszelberg, Abramovics, Aven, Lifsic és tucatnyi más „oligarcha” engedélyt kapott az orosz nemzeti vagyon totális szétlopására. Így törlesztettek a Nyugat zsidóságának a sokoldalú támogatásért, pontosan úgy, ahogy Lenin törlesztette kamatostól a Kuhn & Loeb banknak az összes hitelt, amik nélkül Bolsevikia első éveiben csődbement volna. Támogatóinak 600 millió akkori dollár értéket fizetett ki aranyban. A cári Oroszország maradék aranyát egyénileg lopták szét.

    E groteszk „peresztrojka” kulisszák mögötti titkai az egyetlen kulcsot jelentik a szovjetek összeomlása titkos mechanizmusainak megértéséhez, ezen keresztül pedig annak megértéséhez, hogy a Nyugat hogyan tudta olyan könnyedén, vértelenül meghódítani a posztszovjet Oroszországot, Lengyelországot és a többi szocialista országot 1990 után.

A négyszeresen preparált életrajz ügyében nyugatról támogatták Andropovot, ami közvetett bizonyíték arra, hogy hosszú távra „fektettek be” személyébe. 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lett párttag. Ezután egyből a Karél-Finn SZSZK Komszomol-vezetője (1940-1944). Kizárt volt, hogy egy ilyen protekciós zsidó a frontra kerüljön géppisztollyal a kezében, ez a SZU soknemzetiségű ágyútöltelékének kötelessége volt. Hivatalosan azonban később Andropovnak is gyártottak illő háborús életrajzot, papíron valamilyen partizántevékenységben vett részt, csak senki nem tudja, hol és mikor, ha 1944-ig titkárkodott a SZU által megszállt finn területeken? 1947-ben már az SZKP karéliai első titkára, négy évvel később Moszkvába kerül, ami a további előmenetel feltétele volt. A központi Bizottságnál dolgozott.

Aztán konfliktusba került Malenkovval, nem akárkivel, mert formálisan Sztálin helyettesével, aki rivalizált Mihail Szuszlovval.(…)Egy időre a Malenkov-Szuszlov konfliktus enyhén meglegyintette Andropov karrierjét. (…) Andropovot felmentették a pártapparátusból, majd 1954-57-es időszakra mellékvágányra száműzték, a magyarországi nagykövet szerepébe.

A magyarok számára tragikus „befektetésnek” bizonyult. Igyekezve visszaszerezni a Kreml kegyeit, Andropov az 1956-os forradalom véres leverésével és Kádár János hatalomba ültetésével vált hírhedtté. A magyar történészek szerint Andropov a magyarországi mészárlások fő felelőse.

Hruscsov hatalomra kerülése az állítólagos „Sztálintalanítás” keretében megnyitotta Andropov visszaútját a Kremlbe. Karrierje ekkor gyorsul fel szédítően. Az impulzust a Hruscsov klikkje által az SZKP KB és számos tagköztársaság döntéshozó köreiben elhelyezkedő kriptocionisták elleni nyílt hadüzenet adta. Mint tudjuk, e „mucsaiak kontra zsidók” háború szovjet változatának megvolt a megvolt a lengyelországi másolata, ami 968-ban az utóbbiak átmeneti vereségéhez, majd két évvel később a Gomułka-Moczar kettős bukásához vezetett. (Megj.: lengyel eredetiben: „cham”, kb. „bunkó paraszt”, „gazfickó”, a mi „mucsaink” megfelelője is, a harc a zsidó kommunisták és a nemzsidó, az adott keretek között viszonylag hazafiasabb kommunisták között zajlott, utóbbiakat a zsidók becézték így maguk között. B.Cs.)

Az orosz „mucsaiak és zsidók” harca eredményeként Andropov 1962-ben az SZKP KB Titkársága tagja lett és Szuszlov helyét foglalta el (…). Nem sokkal később a KGB főnöke lett majd 1973-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. Egyúttal megőrizte a KGB vezetői pozícióját, ami az orosz zsidók orosz gazfickók feletti győzelmének végső megpecsételését jelentette – ez esetben az idézőjel felesleges.


Ez a Szovláger lebeontásának hosszú előkészítését jelentette, de akkor nem sokan, vagy talán senki nem rendelkezhetett olyan természetfeletti előrelátással  - magán Andropovon és megbízóin kívül - hogy megérthesse, mit céloznak ezek a változások és kik inspirálják őket.

Andropov tehát megszerezte a Szovláger lebontásának két kulcsát: a KGB feletti hatalmat és az SZKP KB Politikai Bizottsága tagságát.

Egyúttal élvezte a Nyugat diszkrét jóváhagyását is. Egyre inkább „liberálisnak” igyekeztek ott beálljtani, gondosan feledve a magyar halottak ezreit, amik ennek a „liberálisnak voltak köszönhetők a KGB csendes rutintevékenységének sok más bűntette mellett. Ekkor kezdődött a Szovláger irányításának módszeres áthelyezése a pártból és a hadseregből a KGB-be, amelynek minden döntéshozó pozíciója régóta fel volt töltve orosz zsidókkal: a SZU szétesése után nem kevesebb, mint 20 ezer magasabb rangú KGB-s vádorolt ki közvetlenül Izraelbe, sokmilliárd dollár értékű aranyat, gyémántot és magát dollárt vive magukkal, meg felbecsülhetetlen értékű információt a KGB és GRU titkairól.

A párt KGB alá rendelésének e folyamatát már Brezsnyev megkezdte, valószínűleg nem tudatosan¹, amikor visszaadta a KGB-nek a felhatalmazást, hogy kémkedhetnek (kompromittáló adatokat gyűjthetnek) nemcsak a Központi Bizottság, hanem a Politikai Bizottság tagjai ellen is, amely jogosítványt még Huscsov vette el tőlük. A Politikai Bizottság tagjait duzzadó titkos dossziéik engedelmes eszközökké tették Andropov kezében, ami megkönnyítette számára a személyi változtatásokat a Kreml és a köztársaságok csúcspozícióiban. A kompromittáló ügyek kiváló forrása volt a pártvezetést átszövő általános, járványos korrupció, ami a KGB könnyű áldozatává tette tagjait.


¹. Brezsnyevet, akárcsak a hatalom csúcsain levő többi orosz „mucsait”, (nemzsidót) zsidó nővel házasították össze. Nem volt kivétel Raisza Gorbacsova sem.

Folyt.köv. 

Frissítés:

Ajánlom ezt a Makow bejegyzést összevetni Pająk tételével, jól kiegészíti: 

War for the People; Profit for the Bankers 

A globalista bankárelit a kezdet kezdetén maga hozta létre a Szovjetuniót, tehát csak a Czike által emlegetett tömegmegtévesztő ál-történelemben volt a kommunizmus a kapitalizmus "ellensége", valójában egy speciális váltotozata volt, egy "gyarmata", ahol nem voltak érvényesek az otthoni civilizált szabályok, ahol sokkal nyersebben , korlátlanabbul valúsíthatta meg e tőke céljait, mint az "anyaországban". 

Ahogy ez a globális tőke hozta létre a nagy kommunista kísérletet, úgy logikusan ez döntött a kísérlet befejezéséről is, a volt szovjet térség visszaintegrálásáról a "kapitalista" világba.

HAmad Subani e bejegyzésben nem tér ki a dolog zsidó vonatkozására, de a szájtgazda makow rengeteg bejegyzésében megteszi, Pająknál pedig ez a központi elem. Nem öncélúan, valami "antiszemitizmus" okán, hanem mert enélkül nem érthetjük meg az eseményeket. Mert ez itt központi elem.

Természetesen a hitleri rezsim is e körök terméke, ahogy a mai Kína is.

Kaméleon

New Yorkban a CEDAW feminista harcosaként, FÉRFI külsővel, nőies kinézet kizárva, még csak az kéne!

Még a családon belüli erőszak ellen (joggal) kűzdve, feministaként (a szokott egyoldalúsággal), természetes zsidó közegében folytatva karrierjét, elhanyagolt zsidó banya kinézettel, elég Barbara Streisandosan:

Majd a zsidó kora-öregasszonyból kivirágzik a keresztény-nemzeti, érett szépasszony:

De néha az aktuális álarc mögül kivillan az egyéniség:

Profi munka volt, a kivillanások elkerülhetetlenek voltak (a szobrász lehetőségeit behatárolják a kődarab adottságai).

------------

Kapcsolódó bejegyzés: A Lauder-kapcsolat (M.K. volt férje a Zsidó Világkongresszus elnöke, Ronald Lauder hazai helytartója volt annak médiavállalkozása élén. Kicsit meglepő kapcsolatrendszer egy nagyon hazafias párt nagyranövését kiprovokáló húzónév esetén...)