"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2013. február 17., vasárnap

"... hogy forróvá tegyem a talajt a diaszpórában élő zsidek lába alatt..."

 

"én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba. Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát."



Korábban idéztem e blogon Naeim Giladi könyvét, melyben beszámol róla, hogyan követtek el izraeli titkosszolgálatok antiszemitának álcázott merényleteket iraki zsidók, például zsinagógák előtti tömeg ellen:  Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

Ennek alapján is felvetettem, hogy gyanús, ha egy Mohamed nevű arab követ el zsidó nők és gyerekek elleni merényletet, mi van, ha az izraeli titkosszolgálatok igyekszenek fenntartani a világ zsidóin a nyomást: Kinek volt fontos, hogy MOHAMED 3 éves IZRAELI kisgyereket öljön Franciaországban?

Ismertettem az elméletet, hogy a "Holokauszt" néven emlegetett zsidóirtást és az azt kivitelező náci rezsimet, Hitlert a cionizmus mögött álló zsidó bankárok, nagytőkések irányították, például, hogy Izraelbe vándorlásra kényszerítsék az erre maguktól nemigen hajlamos zsidó tömegek nekik kellő fiataljait, képzettjeit, a többit meg küldték a levesbe:  Hitler, a cionista báb

Izraeli és más zsidó szerzőkre támaszkodva bemutattam, hogy ennek még judaista vallási alapja és mintája is volt:  Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér


Most az egyik legismertebb izraeli író, Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén című, magyarul 1988-ban kiadott könyvéből idézek egy fejezetet, mely eléggé megvilágítja, hogy a cionista elit körében például a 80-as évek elején mennyire tudatos, ismert és büszkén vállalt elv volt, hogy a diaszpórában élő zsidók lába alatt maguknak a cionistáknak kell forróvá tenni a talajt, ha kell, zsinagógákat robbantva, hogy alijára kényszerítsék őket. Vagyis, hogy nem a cionizmus, az eszme van az emberért, a zsidókért, hanem fordítva.

A bejegyzés folytatása

Az akkoriban a békepárt egyik értelmiségijeként ismert Oz utal rá az általa lejegyzett monológ közben, hogy vendéglátója egy magasrangú, mindenki által ismert nevű fontos katonai vezető. Palesztin források nyomán a blogoszférában elterjedt a téves információ, hogy Saron volt a házigazda, de ezt cáfolja, hogy egyrészt az illető megemlíti Saront a szövegben, másrészt Oz később azt írta, sose beszélt Saronnal személyesen.

A tanulságos pokoli igehirdetés elkövetője által folyamatosan használt "zsid" szót így magyarázza a fordító a könyv jegyzeteiben:
" zsid -  a cári Oroszországban a zsidókra használt lenéző és antiszemita felhangú megnevezés. " (257. old.)
Véletlenül a magyar nyelv zsidókra használt elnevezése alig különbözik ettől a szláv nyelveken használatos szótól, (talán ebben a konkrét formájában szláv jövevényszó, a szláv nyelvterületről érkező zsidókkal együtt jött), ezért talán elhiszik nekem a magyar nyelvű olvasók, hogy a "zsid" kizárólag annyit jelent lengyelül, hogy "zsidó" és biztos vagyok benne, hogy oroszul is. Ebbe beleérezni, hogy a szó önmagában "lenéző és antiszemita felhangú", része a tipikus zsidó kiválasztottságtudattal és gojgyűlölettel járó kollektív hisztériának. Akinek nem inge, ne vegye magára... (Nem kétlem, hogy lehet a szót olyan metakommunikációval kimondani, hogy "lezsidózásnak" érződjön, de a szó önmagában nem jelent ilyet automatikusan. Az  "Így gondozd a magyarodat" szövegösszefüggésében is "lemagyarozás", magyargyűlölet kifejezése céljával használja a szerző az önmagában semleges népnevünket. És minő véletlen: zsidó szerző teszi a "magyar" népnevet "a magyarokra használt lenéző és antimagyar felhangú megnevezéssé" ...)


82. old.:
- Felőlem annak nevezel, aminek akarsz. Nevezz szörnyetegnek. Nevezz gyilkosnak. Csak légy szives megjegyezni magadnak, hogy én nem vagyok arabgyűlölő. Én személy szerint őköztük - különösen a beduinok között - sokkal jobban érzem magam, mint a zsidek között. Az arabok - már akiket még nem rontottunk el idáig - büszke, logikusan gondolkodó emberek, kegyetlenek és nagyvonalúak, ahogy a szükség diktálja. A zsidek teljesen nyomorékok. Ha meg akarod kísérelni kiegyenesíteni őket, erőnek erejével át kell őket hajlítanod a másik oldalra. Röviden szólva ennyiből áll az egész tudományom.

Felőlem Izrael Államnak is adhatsz olyan csúfnevet, amilyet csak akarsz. Nevezd judeonácinak, ahogy Lejbovics teszi. Miért ne? Hogy is szokás mondani? Jobb egy élő judeonáci, mint egy halott szent. Én, mit bánom én, hogy Kadhafi vagyok, vagy sem. Én nem keresem a gójim elismerését és nem szorulok rá a szeretetükre. És az olyan zsidókéra sem, amilyen te vagy. Nekem élnem kell. És az a törekvésem, merő véletlenül, hogy a gyerekeim is éljenek, akár áldását adja, vagy nem adja rám a pápa meg a New York Times többi  Tóra-tudósa. Bárki, aki kezet emel a gyerekeimre, azt én elpusztítom a gyerekeivel együtt - a fegyverek nevezetes tisztaságával, vagy anélkül - és engem nem érdekel, hogy az illető keresztény-e, mohamedán-e, zsidó, vagy pogány. Az egész történelem során mindenkit, akinek ellenére volt, hogy öljön, azt megölték a szomszédai. Ez vastörvény.

És ha matematikailag bebizonyítod is nekem, hogy az a háború, amit most Libanonban viselünk - eddig még nem fejeztük be - , az csúnya, nem szép, illetlen háború, pfuj, meg hogy nem méltó hozzánk, hát engem az se érdekel. Sőt, ennél még többet is mondok neked: ha matematikailag bebizonyítod is nekem, hogy Libanonban nem értünk és nem érünk el semmi célt, sem egy baráti libanoni kormányt, sem a szíriaiak szétzúzását, sem a PFSZ megsemmisítését, sem Haddadot, sem a negyven kilométert, engem az sem érdekelne: megérte. És ha kiderülne, hogy egy év sem telik el és Galileát újból lőnék a katyusák, hát még az se érdekelne, újabb ilyen háborúba kezdünk és ölünk és rombolunk, de kétszer annyit, amíg csak el nem megy a kedvük.

És tudod, hogy az egész miért érte meg? Azért, mert láthatóan komoly kilátás van rá, hogy ez a háború megint gyűlöletessé tett minket a magát civilizáltnak nevező világ szemében. Végérvényesen. És mostantól talán egyszer vége szakad az egyedülálló zsidó erkölcsről szóló locsogásoknak, a holocaust és az üldöztetések erkölcsi tanulságának, annak a tételnek, hogy a zsidók megtisztult lélekkel, szellemmel kerültek ki a gázkamrákból. Hálász. Most már végeztünk ezzel a szemétséggel. Az a csekélyke rombolás, amit végeztünk Tyrben és Szidonban, az a pusztítás Én-Hilvében(kár, hogy nem töröltük el véglegesen a föld szinéről a férgeknek ezt a fészkét), azok a tisztességes bejrúti bombázások és az a picinyke mészárlás - ötszáz arab, az is mészárlás? - azokban a táborokban (kár, hogy ezt a falangisták csinálták, nem pedig mi a gyöngéd kezeinkkel!), mindezek a kötelező tettek és jótétemények végleg elnémították a régi nyámmogásokat a "kiválasztott népről" és "a népek szövétnekéről". Szar került a szent olajba! Vége: nincs kiválasztottság, nincs szövétnek, és áldott legyen Isten, aki mindettől megszabadított minket.
Hogy tudjad: nekem, személy szerint semmi kedvem, meg semmi okom sincs, hogy jobb legyek Khomeininél, vagy Brezsnyevnél, vagy Kadhafinál, vagy Asszádnál, vagy Thatcher asszonynál, vagy Harry Trumannál, aki két remek bombával megölt félmillió japánt. De hogy okosabb legyek, azt igen! Okosabb, ügyesebb és rátermettebb akarok lenni náluk, de semmi esetre sincs olyan ambícióm, hogy szebb, meg jobb legyek náluk. Mondd meg magad: ami a gonoszokat illeti, hát nekik van valami bajuk ezen a világon? Nincs meg mindenük? Ha valaki csak megpróbálja, hogy hozzájuk nyúljon, annak levágják a kezét-lábát, és néha még annak is, aki nem is próbálkozik hozzájuk nyúlni. Ha valamire étvágyuk támad és van hozzá elegendő erejük, hogy vadásszanak rá és széjjeltépjék, akkor arra vadásznak és széjjel is tépik. És sem a gyomrukat nem rontják el vele, sem az Ég nem szab kirájuk semmi büntetést.
Ezért hát szeretném most már Izraelről is azt tudni, hogy tagja ennek a klubnak. Sok szerencsét hozzá! Talán a világ végre-valahára megtanulja, hogy ne szánakozzék rajtam, hanem féljen tőlem. Talán kezdenek majd félni az őrültségeimtől, ahelyett, hogy magasztalnák lelki szépségemet. Áldott legyen, aki megengedte ezt megélnünk, én mondom neked. Csak had reszkessenek. Csak nevezzenek engem, minket őrült országnak. Meg kell érteniük, hogy mi egy vad állam vagyunk, halálos veszedelem az egész szomszédságunkra, hogy úgy kell félniük, mint az Istentől, hogy nem vagyunk normálisak, akik képesek vagyunk rá, hogy őrjöngjünk, amiért meggyilkolták valamelyik gyerekünket - ha csak egyet is! -, hogy elfogjon bennünket a veszettség és lángba borítsuk a Közel-Kelet összes olajmezőjét. Egyébként ha ez a gyerek - ne adj' isten - a te gyereked volna, te is ugyanígy beszélnél, ahogy én. Jól teszik, ha úgy kalkulálnak Washingtonban, Moszkvában, Damaszkuszban és Kínában, hogy ha lelövik valamelyik követünket - vagy akár csak egyik konzulunkat, vagy azt az attasénkat, aki a filatéliai ügyeket intézi -, mi képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút.
Az, hogy ilyen az arculatunk, irántunk - ne csodálkozz - bizonyos rokonszenvet kelt: abban a légkörben, amely ma az ifjúság, a nyugati értelmiség, a széplelkek, meg a cukrozott mosolyú nők körében uralkodik, ha mi így viselkedünk, az annak a jele, hogy bennünk elkeseredett harag tombol. És ha mi el vagyunk keseredve és szétvet bennünket a harag, az annak a jele, hogy velünk szemben jogtalanságokat követtek el, smi azoknak vagyunk az áldozatai. És ha mi áldozatok vagyunk, akkor gyorsan tüntetni kell értünk, a javunkra, azonosulni kell velünk. Ígyműködik a perverz széplelkek perverz lélektana. Olvasd csak Franz Fanont! Akárhogy is, ha vannak, ha nincsenek rokonszenvtüntetések a kétségbeesett, a veszedelmes Izrael mellett, a lényeg az, hogy majd iparkodnak lábujjhegyen járni Izrael körül. Hogy ne bőszítsék fel a sebzett vadat. Hogy úgy járjanak körülöttünk, hogy a talpuk szinte nem is érinti a földet. Itt a legfőbb ideje!
C. takaros falusi házának teraszán ülünk, az egyik legszilárdabban megalapozott közösségi faluban. Nézzük, ahogy nyugaton a lemenő nap lángba borul a felhővonulatok között, és a látóhatárt is felgyújtja fakó citromsárga, lila és pislákoló-szürke tűzárnyalatokkal. A citrusfélék érzéki, sóvár illatot árasztanak. Előttünk vékony, magas poharakban házilag készült jeges kávé. C. tetterős, ötven körüli férfi, akit a neve itt is, ott is megelőz - ismert valaki. Testes, erős ember, rövid tornanadrágot visel, atlétatrikó nincs rajta, teste bronzosan barna, olyan ez a barna szín, mint azoké a szőkéké, akik napfényben élnek. Szőrös lábait fölrakja az asztalra, ráncos kezei úgy nyugszanak a szék karfáin, mint két nagydarab, fárdat igavonó jószág. A nyakán fakó heg. Szeme ide-oda jár a gyümölcsöskertjén és a domboldalon levő ültetvényein. Cigarettától rekedt hangon, de folyékonyan diktálja nekem világnézetének főbb elveit:

- És van még valami, ami talán fontosabb az előzőknél mind. Ez pedig ennek a Libanonban folyó bőséges levű háborúnak a legédesebb gyümölcse. Most már nem csupán Izraelt gyűlölik. Most már - hála nekünk - gyűlölik mindezeket a feinschmecker zsidókat, Párizsban, Londonban, New Yorkban, Frankfurtban, Montreálban, az összes odvaikban. Végre-valahára gyűlölik ezeket az aranyos zsideket is, ezeket, akik egész nap, folyton azt kiabálják, hogy ők egészen mások, hogy ők nem azok az útonálló izraeliek, hogy ők egészen és teljesen más zsidók, tiszták, rendesek.Ahogyan Bécsben, vagy Berlinben azért rimánkodott az antiszemitának, hogy őt nehogy összetévessze azzal a harsány és büdös kelet-európai zsidóval, aki az ukrajnai, vagy lengyel gettó mocskából egyenesen belopózott a kulturált környezetbe. Ez nem fog segíteni rajtuk, ezeken a tiszta zsideken, ahogy nem segített rajtuk Bécsben és Berlinben sem. Csak kiabálják álló napig, hogy ők nem helyeslik Izrael Állam létét, hogy ők rendesek, hogy ők nem akartak és nem akarnak a légynek sem ártani, hogy ők jobb néven veszik, ha lemészárolják őket, semmint, hogy ők harcoljanak, és egyáltalán: ők vállalták magukra, hogy ránevelik a gójimot, hogyan kell igazi kereszténynek lenni és mindig odatartani a másik orcájukat is. Nem, ez nem fog rajtuk segíteni. Ők most miattunk szenvednek, és én mondom neked, ezt nem kis gyönyörűség látni. Ámeháje.
Ezek azok a zsidek, akik arra késztették a gójimot, hogy engedjenek a vietnámi csibészeknek, hogy engedjenek Khomeininek, hogy engedjenek Brezsnyevnek, hogy szánják meg Záki Jámáni sejket boldogtalan gyermekkora miatt, és egyáltalán, hogy szeressenek ahelyett, hogy háborúskodnának. Vagy sem az egyik, sem a másik: hogy doktori disszertációt készjtsenek a szeretetről és a háborúról. Mostantól vége ennek. Most már a legeslegszebb zsid is utálatossá vált, megvetés jár neki, nem elég, hogy keresztre feszjtette Jézust, most már Szabrában és Satillában is keresztre feszítette Arafatot is. Őket, a zsideket most már azonosjtják velünk, nem tesznek különbséget, és ez nagyszerű! Meggyalázzák a temetőiket, felgyújtják a zsinagógáikat, ismét a régi, kedves beceneveikkel illetik őket, kirekesztik őket minden valamirevaló klubból, egyenesen belőnek az ő zsidó éttermeikbe, legyilkolják egypár kisgyermeküket, kényszerítik őket a mezúzáik eltávolítására, arra, hogy más lakásba költözzenek, hogy foglalkozást változtasanak, és hamarosan rápingálják a palotáikra a címet: Zsid, eredj Palesztinába! És tudod mit? Majd eljönnek Palesztinába! Nem lesz más választásuk!

És mindez prémium a libanoni háború révén. Mondd meg magad is: hát nem megérte? Most, komám, nemsokára eljönnek a jobb napok. Majd kezdenek jönni a zsidók. A bevándorlók nem vándorolnak vissza, akik pedig visszavándoroltak, ismét bevándorolnak. Az asszimilánsok meg fogják végre érteni, hogy rajtuk nem segít, ha magukra vállalják, hogy ők lesznek "az emberiség lelkiismerete" meg ilyesmi. "Az emberiség lelkiismerete" a valagán fogja megérteni, ami nem ment be az ostoba fejébe: hogy a gójim most pontosan úgy, mint mindig, már betegek a zsidektől meg a lelkiismeretességüktől. És ilyképpen Izrael népének nem marad, csupán egyetlen útja: hazajönni. Mindenkinek, gyorsan, megépíteni egy vastag acélajtót, felhúzni egy komoly kerítést, a kerítés minden sarkán felállítani géppuskaállásokat, és harcolni, mint az ördögök, mindazok ellen, akik csak nyikkanni is mernek a környéken. Minden szomszédunktól, aki kezet emel ránk, erővel el kell vennünk mindig mindenének a felét, a másik felét pedig fel kell égetnünk. Beleértve a kőolajat is. Beleértve azt is, hogy atomfegyverrel. Míg csak el nem megy a kedve, hogy összeakaszkodjon velünk.

És tudod, hogy mi jön ki ebből a végén? Fogózkodj meg a székedben, cimborám, mert egy kis meglepetésben lesz részed, én pontosan megmondom neked, mi jön ki a végén ebből az egészből. Három roppant jó dolog jön ki belőle, erkölcsi, igazságos dolgok ezek, olyanok, amilyeneket magad is óhajtasz, csak éppen nem tudod, hogyan lehet elérni őket:
a. a diaszpóra teljes összegyűjtése;
b. A Cionba való nagy viisszatérés, faltól falig;
c. valódi, állandó és életképes béke.
Igen. És utána az országnak nyugalma lesz negyven évig, vagy még tovább. És azután minden megvalósul, amit kívánunk. És azután nem kell kitépned, ami el van ültetve. "Mindenki a saját szőlőjében."
Mindjárt azután, hogy befejeztük ezt a fejezetet, az erőszak fejezetét, tessék, rajtatok a sor, hogy színre lépjetek a ti szövegeitekkel. Teremtsetek itt nekünk kultúrát, értékeket, humanizmust. Teremtsétek meg a népek közti egyetértést. Legyetek a népek világossága. Amit akartok. A próféták morálját. Mindent. Teremtsetek egy olyan humanista államot, amitől az egész világ olvadozik, és ti magatok is majd olvadozhattok magatoktól. Micsoda tetszésnyilvánítást, tapsokat arathatunk réveteken. Az erkölcsi magassági csúcs világkupáját. Kérem alássan. Így van ez, cimborám: előbb Jehósuá bin Nún - Józsua -  és a gileádi Jiftáh - Jefte - megtisztítják a terepet, előbb kiirtják Ámálek emlékét is, és talán csak azután jön el Jesájáhú - Ézsaiás - próféta ideje a farkassal és a báránnyal, a párduccal és a gödölyével, és ezzel az egész csodaszép állatkertttel. Mindössze az a követelmény, hogy az idők végén mi legyünk  a farkas, és az összes gójim itt a szomszédságunkban legyen a bárány. Már a nagyobb biztonság kedvéért.

Azt kérdezed, nem félek-e azoknak a zsideknek a tömegeitől, amelyek az antiszemitizmus elől menekülnek ide, hogy vajon nem kennek-e be bennünket a maguk szentelt olajával, hogy ellágyítsanak és magukhoz hasonlóvá tegyenek bennünket. Ide hallgass: a történelemnek megvan a maga agyafúrtsága. Van dialektika. Van irónia. Ki tágította ki a zsidók államának határait csaknem olyan nagyra, mint Dávid király tette, ki terjesztette ki a Hermón-hegytől egészen Rasz-Muhammadig? Lévi ben Dvórá (Eskól). Pontosan ez a gordonista szocialista, ez a vegetáriánus, ez az inkább nő, mint férfi. És ki akar bennünket visszavezetni egyenest a gettó falai közé? Ki az a holló, az a hülye, Krilov meséjéből, amelyiktől azt kérte a róka, hogy énekeljen, és az kiejtette csőréből a sajtot? Ki engedte át az egész Színáj-félszigetet, hogy civilizáltnak mutatkozzék? A lengyelországi BÉTÁR vezére. A hajlíthatatlan. Menáhém ben Hászjá (Begin). Szóval soha nem lehet tudni. Én csak egyet tudok: mindaddig, amíg magáért a fennmaradásért folyik a harc, minden meg van engedve. Az is meg van engedve, ami tilos. Még az is, hogy az összes arabot kiűzzük a Nyugati-partról. Minden meg van engedve.
Igen. Judeonácik. Lejbovicsnak igaza van. És miért is ne? Mert mi van? Hallgass ide, cimbora: az a nép, amelyik így beletörődött, hogy elpusztítsák és kiirtsák, amelyik engedte, hogy gyermekeikből szappant főzzenek és az asszonyainak bőréből lámpaernyőt készítsenek, az sokkal bűnösebb a gyilkosainál. Az rosszabb a náciknál. A farkasok világában ököl nélkül, fogak nélkül, karmok nélkül lenni nagyobb bűn, mint gyilkolni. Tény: Himmler és Heydrich és Eichmann unokái vígan élnek és gyarapodnak, sőt, még ki is oktatnak bennünket e szép ünnepi alkalommal, hogy mi az erkölcs. Csakhogy a Báál Sém Tovnak és a vilnai gáónnak és az összes humanista, pacifista zsidónak, akik olyan gyönyörűen filozofáltak Prágában és Berlinben, az unokái már nem tanítanak erkölcsöt senkinek. Mert ők már nincsenek. És nem is lesznek.
Tedd meg, hogy elolvasod Úrí Cví Grínberg verseit ahelyett, hogy Gordon és Martin Buber kenetes írásait olvasnád. Olvasd el az Istenem, népek atyja című versét. Talán még kívűlről is meg fogod tanulni. Ez egyszer még talán megmenti a gyarmekeidet. Ha az atyáink, azok a mi nagyon drága őseink, ahelyett, hogy könyveket írtak volna az emberiség szeretetéről, ahelyett, hogy a Semá Jiszaráél éneklésével a gázkamrákba mentek volna, idejében idejönnek és  - le ne ess a székről! - elpusztítanak hatmillió arabot, vagy mondjuk csak egymilliót, mi történt volna? Nem vitás, két, vagy három nem éppen hízelgő oldalt írtak volna rólunk a történelemkönyvekben, mindenféle jelzőkkel illettek volna bennünket, de mint huszonötmilliós nép élhetnénk itt! Tisztelettől övezve, nem? És az írók fogták volna magukat és szép regényeket írtak volna, mint Günter Grass és Heinrich Böll, a bűntudatunkról, a szégyenről, és a megbánásról, és mennyi irodalmi és erkölcsi Nobel-díjat kaptak volna! És a kormány az iraki olajbevételeinkből talán adott volna valamicske jóvátételt azoknak az araboknak, akiket már nem sikerült kiirtanunk. De Izrael népe a saját országában élne. Húszmillió, huszonötmillió! A Szuezi-csatornától az olajmezőkig terjedne most az országunk, és hidd el nekem, az összes bűbeink ellenére reggeltől estig körüludvarolnának bennünket az összes rohadtak, és elhalmoznának minket javaslataikkal és ajánlataikkal, Moszkvából, Pekingből és Washingtonból. Annak ellenére, hogy a kezünket vérrel szennyeztük be, meg ehhez hasonlók.
Hadd mondjak valamit: én, én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba.
Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát.

Nem számít. És az sem számít, nem érdekel, ha öt perccel azután, hogy végeztem ezzel a mocskos munkával, hogy ez az egész elgondolás készen van, rendben testet öltött, engem nem érdekel, hogy te egy nürnbergi perben törvényszék elé állítasz engem. Engem azután életfogytiglan börtönbe dughatsz. Ha akarod, fel is akaszthatsz mint háborús bűnöst. Utána pedig majd szépen megmosod klórban a zsidó lelkiismeretedet, és beléphetsz a magad teljes nagyságában, szépségében és egészségében a humanista kultúra népeinek tiszteletre méltó klubjába. Kérem szépen. Én magamra vállalom a szennyes munkát, és te mindennek elmondhatsz, ami csak az eszedbe jut. Amit ti valamennyien még képtelenek voltatok felfogni, talán óriási eszetek miatt, az az, hogy a cionizmus szennyes munkája még nem fejeződött be. Messze vagyunk tőle. Valóban, már befejeződhetett volna negyvennyolcban, csakhogy ti megzavartátok. Megakadályoztátok. Nem hagytátok befejezni. És mindezt a lelketekben meglevő zsidizmus miatt. A diaszpóra-szellemetek miatt. A Hirbet-Hize-komplexusotok miatt. Kár! Ma már túl lehetnénk mindenene, egy normális nép, tele vegetáriánus értékekkel, humánus jószomszédi kapcsolatokat tartva fenn Irakkal és Egyiptommal, és egy kicsinyke bűnös múlttal: mint a többiek is mind. Mint az angolok, a franciák, a németek, az amerikaiak, akiknek már bőven volt idejük elfelejteni, mit tettek az indiánokkal, és az ausztrálok, akik szinte egy szálig kiirtották az őslakókat. És ki nem?

No, és mi rossz van ebben: adva van egy nép, civilizált, tekintélyparancsoló, egy nép némi bűnös múlttal. Ilyesmi a legjobb családokban is előfordul. És én már megmondtam neked: ezt a bűnös múltat én kész vagyok magamra vállalni, Sárónnal, Beginnel és Étánnal egyetemben. És azt sem bánom, ha ezután te majd jössz, és te leszel a rózsaszín, a tiszta, a vegetáriánus jövő. Írd meg az engesztelés könyveit a bűneimről. És majd megbocsátanak neked. De mennyire, hogy megbocsátanak! A széles nyilvánosság csodálattal ismeri majd el a lelkiismeretességedet! Bevezetnek téged a legelőkelőb szalonokba! De csak azután, hogy az én ágyúm, meg a szennyes napalmbombám elvette az indiánok kedvét, meg az erejét is attól, hogy megskalpolják a te gyerekeidet meg az enyéimet, és csak azután, hogy a zsidek milliói itt lesznek, idehaza, és csak azután, hogy a ház már elég nagy és tágas lesz s benne bőven szobák.
Hogy miért emlegetem őket folyton így, zsidek? Megmondom neked, miért. És nem pusztán az én szavaimmal - hiszen én judeonáci vagyok, nem igaz? -, hanem Mózes mesterünk szavaival, annak a zsidónak a szavaival, aki a maga tízparancsolatával elnyerte még a felvilágosodott gójim díszoklevelét is. Ő eképpen szólt rólunk: "De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked az ÚR. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz." Röviden szólva, így fest az egész diaszpóra. Ez a zsid pontos leírása. Mint egy mikroszkóp alatt. És azért jött a cionizmus, hogy ennek véget vessen. De lehetetlen mindaddig véget vetni neki ameddig a zsidek fel nem fogják, hol élnek, mi vár rájuk, ha nem térnek haza sötétedés előtt. És a zsid nehéz felfogású. "Egy nép, amely olyan, mint a szamár." "Bolond és esztelen nép." Ha kinyitod a szemedet és alaposan megnézed magadnak a világot, megláthatod, hogy közeledik a sötétség. A sötétség visszatér. És ha a zsidó a sötétség óráiban kinn marad, már láttuk, mi a sorsa. Jó tehát, ha ez a kis háborúcska Libanonban egy picike sötétséget vitt a zsidek szemébe, hadd féljenek, hadd szenvedjenek, s aztán gyorsan, sebes futással jöjjenek haza, még mielőtt beáll az igazi sötétség.
Antiszemita vagyok? Igen? Jó, rendben van. Akkor húzz ki engem. Ne írd meg, amiket mondok. Minek egy antiszemitát idézgetni. Helyette írd meg, amit Lilienblum mondott. Ő biztosan nem volt antiszemita. Még egy csinos utca is van róla elnevezve Tel-Avivban. (C. egy kis füzetből olvas fel, ami ott volt előtte a teraszasztalon, mielőtt még én odaérkeztem volna.)
"Mindez nem kétségtelen jele annak, hogy már apáink és mi is... az emberiség szégyene és a népek megvetettjei akartunk lenni? hogy minekünk tetszik, ha cigány módra élhetünk?"
Ez Lilienblum, ez nem én vagyok. Ide hallgass, cimborám, én végigszántottam a cionista irodalmat. Hidd el nekem. Mindent tudok dokumentálni.
Van kedved talán meghallgatni, mit mond maga Herzl? Kérlek alássan: "Amikor az ember egészséges és a dolgai jól állnak, minden egyebet el tud viselni." Nem tudom, beszélt-e Herzl jiddisül. Azt mondják, nem. De ezt a mondatát egyenesen a zsid perverzitása diktálta. Direkt a jiddis nyelvből. Ez a mondat pontosan kijelöli az Auschwitzba vezető utat. Neked kevés Lilienblum és Herzl? Akkor gyere, hallgasd meg, mit mond a Rámbám. Egy nemzetközi filozófus és nemzetközi orvos. Ő ezeket mondja rólunk: "Ez az, ami miatt elveszett a birodalmunk és elpusztult a Szentélyünk, és a végtelenségig elnyúlt a számkivetettségünk... mert az elődeink vétkeztek... mert nem foglalkoztak a hadtudománnyal és hódítással." Hódításról beszél, cimborám, nem a vagyon, meg az élet megvédéséről. Nem a "zöld vonalról"! Nem arról, hogy "nincs más alternatíva, csak a háború"!
Egyébként feljogosítalak rá, hogy azt írd rólam, én az emberiség söpredéke vagyok. Nincs ellene kifogásom. Ellenkezőleg, én ezt a munkamegosztást javaslom: én megteszek mindent, hogy az arabokat mennél messzebbre űzzem innen, mindent megteszek, hogy felszítsam az antiszemitizmust, ti pedig írjatok költeményeket az arabok keserű sorsáról, és álljatok készen a vödrökkel, hogy összegyűjtsétek a zsideket, akiket én idekergetek, és neveljétek őket úgy, hogy a népek világossága lehessenek. Én lerombolom Hirbet-Hizét, ti meg majd tüntettek ellenem, az arabokat pedig meggyászoljátok. Ti lesztek a család büszkesége, és én leszek a folt, amely beszennyezi a család becsületét. Kérem alássan. Megegyeztünk?
Egy pontnál, talán éppen itt, de lehet, hogy előbb, egy percre megszakítottam C. folyékony monológját, és hangosan egy olyan futó megjegyzést tettem, talán inkább magamnak, mint vendéglátómnak: vajon amit Hitler a zsidókkal tett, nem csupán kardcsapás volt, hanem kígyómarás is? Nem hatolt be vajon az a méreg a szívekbe, egyes szívekbe, hogy ott pezsegjen tovább? C. nem tiltakozott az elmefuttatásom ellen, még csak föl sem emelte a hangját, mint ahogyan az egész monológja alatt egyszer sem emelte föl, és mint ahogyan - minden bizonnyal - azokban a nehéz órákban, azokban a nevezetes kalandokban sem, amelyekből valamikor kivette a részét. Nagy nyugalommal így felelt:
- Figyelj ide, cimborám. Ha az a sokat dicsért zsidó ész egy kicsit kevesebbet fordított volna a világ megváltására, az emberiség megjobbítására - Marx, Freud, Kafka meg ezek a többi lángeszűek, meg persze Einstein is -, ha helyette egy icipicit - csak tíz évet, nem többet - azon iparkodott volna, hogy megalapítson egy iciri-piciri zsidó államocskát, egyfajta önálló hídfőt Hádérától Gedéráig, és feltalált volna még idejében egy iciri-piciri atombombácskát ennek az iciri-piciri államocskának, ha megcsinálták volna ezt a két dolgot, akkor nem lett volna egyáltalán Hitler. És nem lett volna holocaust. És nem akadt volna senki az egész világon, aki ujjal is érinteni merte volna a zsidókat. És akkor ma itt húszmilliónyian élnénk, a Szuezi-csatornától az olajmezőkig. És még csak le sem kellett volna dobnunk ezt a bombát a németekre, vagy azt arabokra. Elég lett volna, ha harminchatban vagy harminckilencben, van egy ilyen bomba az iciri-piciri zsidó államocska egyik raktárában, egyetlen Hitler sem mert volna akár csak ujja hegyével hozzányúlni egyetlen zsidóhoz sem. És mindenki, aki meghalt, most élne. Ők, meg az ivadékaik. Mit, igazán erején felüli lett volna a zsidóknak, hogy a harmincas években felállítsanak egy kis államot a kicsinyke bombával? Talán így még a második világháborút is megtakarítottuk volna a népeknek. Talán magunknak is megtakarítottunk volna öt-hat háborút az arabokkal.
Hallgasd meg, mit ír erről Mózes az ötödik  könyvében: "És bár olyan sokan voltatok, mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára." Nem fut át a hátadon a hideg, amikor ezt hallod? És emellett a vers mellett, nem messze tőle szó esik az olyan típusú zsidókról is, amilyen te is vagy:
"A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember... a fiainak a húsából" eszik "... az ostrom nyomorúsága idején, amikor az ellenség ostromolja városaidat". Ugye ez nem tetszik neked, mi? Lerí a képedről, hogy ebben a versben nemigen leled élvezetedet. Ilyesmi nemigen fér meg Izrael legjobb hagyományaival, hogy a fiaink húsát együk. Igazad is van. Pfuj. Ez borzalom. De ha azt akarjuk, hogy ez még egyszer ne történjen meg velünk, végre-valahára ki kell gyógyulnunk a zsid-kórból. Nem szabad többé a "leggyengédebbnek és legelkényeztetettebbnek" lennünk. Semmiképpen sem ezen a bolygón. Talán a kis herceg bolygólyán, de ezen a bolygón nem. 
Gyere, cimborám, menjünk be a házba. Ezek az én szúnyogjaim nemigen szimpatizálnak baloldaliakkal. Ahogy elnézlek téged, eléggé rád fér egy pohár whisky. Ülj le, jó whiskym van. Kétféle is. És van Campari meg Dubonnet is. Szóval mit iszol? Bizonyára kell hozzá egy-két perc, amíg el tudod dönteni. Hát csak gondolkozz rajta, cimborám, melyik a jobb. Kérlek alássan. Ha gondolkoztál és döntöttél, mondd meg, melyiket választottad, és iszunk az egészségünkre. Semmi baj. Voltaképpen téged is, meg az összes elvtársadat fel kellett volna akasztanom és lásd, ahelyett előadásokat tartok neked, és a végén még whiskyvel is itatlak. Lehet, hogy már magam is egy kicsit zsid lettem? Ez nagyon ragályos.

"még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát"

Hogy a fenti, kicsiszolt világnézet, illetve annak e propagandája nem valami elszigetelt, szélsőséges vélemény volt akkor és az azóta is, arra sok hasonló szöveget lehetne idézni az izraeli elit, illetve a cionista világlobbi vezetőitől, de talán elég egyetlen példa. A monológ azon részére, melyben "C." a híres veterán katonai parancsnok azon kéjeleg, hogy Izraelnek a veszett kutya imázsára van szüksége a világban (ez persze Machiavelli régi tanítását is tükrözi), teljesen rímel egy magas rangú izraeli katonai-stratégiai  szakember tudatosan nagydobra vert "kiszivárogtatása" az izraeli atomfegyver-készletek potenciáljáról és birtokosainak vad elszántságáról:
 Talán kezdenek majd félni az őrültségeimtől, ahelyett, hogy magasztalnák lelki szépségemet. (...)  Csak had reszkessenek. Csak nevezzenek engem, minket őrült országnak. Meg kell érteniük, hogy mi egy vad állam vagyunk, halálos veszedelem az egész szomszédságunkra, hogy úgy kell félniük, mint az Istentől, hogy nem vagyunk normálisak, akik képesek vagyunk rá, hogy őrjöngjünk, amiért meggyilkolták valamelyik gyerekünket - ha csak egyet is! -, hogy elfogjon bennünket a veszettség és lángba borítsuk a Közel-Kelet összes olajmezőjét. (...) Jól teszik, ha úgy kalkulálnak Washingtonban, Moszkvában, Damaszkuszban és Kínában, hogy ha lelövik valamelyik követünket - vagy akár csak egyik konzulunkat, vagy azt az attasénkat, aki a filatéliai ügyeket intézi -, mi képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút.
A fentieket Ámosz Oz 1982 őszén jegyezte le, Martin Levi van Creveld, a neves izraeli hadtörténész és stratégiai szakértő, számos nyugati stratégiai akadémia előadója pedig 2003-ban nyilvánvalóan felső utasításra nyilatkozott hasonlót a világ közvéleményének tájékoztatása (betojatása) céljából, ami az első félhivatalos izraeli elismerése volt az amúgy is nyílt titoknak, a cionista állam atomfegyverkészletei létezésének és a Sámson-opciónak, mint állami katonai doktrínának. van Creveld a könyvbeli "C" egyéniségéhez hasonló Dayanra hivatkozik, aki azonban nem lehet azonos "C"-vel, mert előző évben meghalt és eleve idősebb volt, de ez az elv egyfajta "uniformis" lehet az izraeli állami-katonai elitben:
Wikipédia: Egy 2003 szeptemberében a holland Elsevier hetilapnak Izrael és az azt Irán, a palesztinok és a világközvélemény részéről fenyegető veszélyek témájában adott interjúban van Creveld kijelentette:
Többszáz atomrobbanófejjel és rakétával rendelkezünk és bármilyen irányban levő célpontokra képesek vagyunk kilőni őket, talán még Rómára is. A legtöbb európai főváros célpont a légierőnk számára. Hadd idézzem Moshe Dayan tábornokot: 'Izraelnek olyannak kell lennie, mint egy veszett kutyának, túl veszélyesnek ahhoz, hogy ingerelni merjék.' Én e pillanatban az egészet reménytelennek látom. Meg kell próbálnunk megakadályozni, hogy a dolgok ide jussanak, ha egyáltalán lehetséges. Azonban fegyveres erőink nem a harmincadik legerősebbek a világon, hanem inkább a második, vagy harmadik helyen állnak. Megvan hozzá a képességünk, hogy magunkkal rántsuk a mélybe a világot. És biztosíthatom, hogy ez meg fog történni, mielőtt Izrael elpusztul.
Most nem megyek bele, hogy a zsidó vallási és misztikus előzmények ismeretében nem olyan biztos, hogy a cionizmus mögött álló erők számára ez a világpusztítási opció csak egy végső visszarettentő lehetőség Izrael ellenségeivel szemben, nagyon is gyanús, hogy eleve a világ elpusztítása a céljuk.

"képesek vagyunk rá, hogy hirtelen, csak úgy, reggeli előtt elkezdjük a harmadik világháborút"

A témánál maradva, "C" monológja magáért beszél. Határozottan alátámasztja a korábbi bejegyzésekben tárgyalt "összeesküvéselméletet", hogy a cionista elit teljesen tudatosan terrorizálja bele a diaszpórában élő zsidókat egy olyan helyzetbe, amiben az egyetlen kiútnak az alija látszik számukra. Azt is alátámasztja a beszéd, aminek formailag persze ellentmond, hogy magát a Holokausztot is a cionista vezérkar, illetve a cionizmust eszközül használó elitcsoport érdekében állt megszervezni.
A monológ egyes pontjait azért még érdemes lesz elemezni, mert néhol logikusnak látszhatnak. (Néhol önmagukban azok is.)

Folytatás következik.

4 megjegyzés:

Huorn írta...

Végre ír valaki erről is. Gratulálok.

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm. Vagy 20 éve hevert a könyv a polcomon, persze annak idején elolvastam, de nagyrészt el is felejtettem ezt a részt. Gondolom, jelentős részben magyarországi zsidók vehették meg a könyv példányait, nyilván tudják, hogy mikor hazudoznak az antiszemitizmusról és hasonlókról. Oz felfogása azóta közeledett a héjákéhoz. Amikor a könyvet írta, még nyilván őszintén eljtélte ezt a cinikus felfogást, mai nyilatkozatai alapján azonban látszik, hogy időközben meggyőzte őt "C" e szereposztás hasznáról, ahol a "C"-k rombolnak, gyilkolnak, robbantanak, az Oz-ok pedig "Izrael lelkiismereteként" eljtélik őket. Rossz rendőr - jó rendőr. Egyszerű, működik.

Unknown írta...

Műkődik, igen, sajnos. A kérdés, hogy meddig képesek még eljátszani ezt az ördögi színdarabot. Illúzióim nincsenek, tömegek szemét felnyitni képtelenség. De abban még lehet reménykedni, hogy az évszázadokon át maguk előtt görgetett hazugsághegy egyszer végleg eltemeti őket önnön tehetetlenségi erejéből.

Bobkó Csaba írta...

Vannak olyan zsidók, vagy talán zsidó származású emberek, a zsidó kultúrába, kollektív tudatba beleszületettek, akik Oz-nál őszintébben és lelkiismeretesebben, következetesen szembenéznek a hazugságokkal, átverésekkel és a gyűlölet "vallásával". Ők szabaddá váltak, válnak, hiszen a hazug társadalommérnöki termék, a választott nép-identitás a zsidókkal szemben a legelnyomóbb, a nemzsidók szellemi-lelki elnyomásának foka ettől mindig kisebb a rendszerben. Alávetett az a nép, melynek kormánya kénytelen az izraeli nagykövet ukázát végrehajtani, de szellemileg-mentálisan még sokkal inkább rabszolga a magyarországi, amerikai, stb. kiszsidó, (vagy nem olyan kis...), aki pavlov-reflexszel a Központból tudatosan küldött jelekre regálva akkor vicsorít a "gojokra", amikor Gazdái ezt akarják. Tehát a lgnagyobb mentális kiszabaduláson azok esnek át, akik ilyen mély börtönből képesek kiszökni és levetni a vallássá-kollektív identitássá szervezett gyűlölködés béklyóit.
Ezért nagyon ellenszenves és rémisztő számomra "a magyar a Választott Nép" ideológia és sarlatán terjesztői, hisz csak fokozzák áldozataik elnyomottsági szintjét.