"Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II

A bejegyzés első része: "Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I
 

Újra elérkezett az első 1848-as Maradi Vértanú emléknapja, gróf Lamberg Ferenc meggyilkolásának napja. Jellemző, hogy gyors átfutás alapján semmit nem láthatunk erről ma a magyar nyelvű interneten, a lapok netes kiadásaiban, az ismertebb portálokon, pedig a Népek Tavasza magyar színterén ez a felülről eltervezett és megszervezett gyilkosság a döntő fordulópontot jelentette, a fegyveres harc útjára lépést, ahonnan nem lehetett többé visszaút a békés tárgyalásokhoz. Pontosan ezért tervezték el és szervezték meg...

A bejegyzés előző részében láttuk, hogy amint Barruel már a "nagy" francia forradalomról is megállapította, az 1848-49-es forradalom (öszeurópai forradalmi hullám) sem volt alulról spontánul kitörő népfelkelés, hanem egy szervezett, titkostársasági infrastruktúrát használó összeesküvő csoport műve, amely a társadalom tömegeit megtévesztés és a nép vonakodó tagjai ellen is alkalmazott terror kombinációjával kényszerítette bele, hogy az ő felforgató céljaiért lépjen fel ágyútöltelékként és hasznos idiótaként, vagy gyakran túszként, melynek halántékához fegyvert tartottak.

A "Népek Tavasza" hazai hadszínterén a forradalmi folyamat minden döntő fordulópontját, radikalizálódását erőszakkal, provokációval, merénylettel kényszerítette ki a magát a nemzeti érdek képviselőjének hazudó összesküvő csoport. A bejegyzés előző részében már érintettük ezek (nem időrendi) sorában a parlamentarizmus szabályait kutyakomédia keretében félrelökő debreceni trónfosztást, a forradalmat előkészítő irodalmi felforgatásból Petőfi néhány vészjósló versét, hogy Kossuth eleve a pozsonyi országgyűlés megfélemlítésére rendelte meg a pesti márciusi forradalmat, amire a népnek magától semmiféle vágya nem volt. Felidéztük, hogy az annyit dicsőített "országgyűlési ifjúság", mint a karzat réme, a Párt Ökle, már a forradalomhoz vezető fellazítás korában a baloldali képviselők "kitűnő visszhangtere" és a jobboldaliak terrorizálója, melynek tagjai igazi utcai rohamosztagosokhoz illően felfegyverezve jártak-keltek-provokáltak.

Most folytassuk  ennek, a társadalmat saját nemzeti érdekeivel ellentétes cselekvésbe belekényszerítő forradalmi terrornak a feltárását!

A bejegyzés folytatása

A Maradi Vértanúk Napjai I - Lamberg Ferenc

Ma van a felforgató világforradalom 1848-as felvonása magyarországi ügynökei által elsőként meggyilkolt gróf Lamberg Ferenc halálának évfordulója. Emlékezzünk egykori, magyarrá lett honfitársunkra, a vértanúra, akinek halála a világszétverő gonosz háttérhatalom által mesterségesen konstruált konfliktus mindkét táborában működő ügynökök műve volt. A régi rend becsületes tagjaként, kötelességének teljesítése közben a magyar hazafiságát komolyan vevő, jószándékú katona, Lamberg Ferenc az emberiséget pusztulásra szánó erők, a magyar történelmi tudatot is elrabló, meghamisító nihilisták áldozata, a magyarság mártírja. Alakja emlékeztet minket, hogy a Régi Rendet megtestesítő uralkodót (az intézményt) demagóg, hazug módon zsarnoksággal, elnyomással vádoló, megtervezett és színpadiasan előadott Forradalom rendezői gyilkoltak először, aljasul, gátlástalanul. Lamberget hazafiak ezrei követték a halálba a sátáni körök gonosz színjátékában. Tömeges feláldozásukhoz, melyet a háttérmozgatók rituális pokoli áldozatnak tekintettek, az ő megszervezett, fizetett lincselése szolgáltatta az eszkaláláshoz szükséges provokációt. A "konzervatív oldal" keretén belül működő rejtett Ötödik Hadoszlop közreműködését a provokatív Casus Bellihez, mely után a forradalmi vérontásból nincs visszaút, elég okunk van feltételezni. A magyarok szabadsága a "szabadságharc" következtében csak csökkenhetett, csökkent is, ez volt a CÉL.

Magyar Hős 1848-ból.

---------------

Gángó Gábor: Eötvös József az emigrációban:

Pálffy Jánosnak, a képviselőház alelnökének visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Lamberg halálának napján együtt ebédeltek, Eötvös és ő, a Dorottya utcai kaszinóban, majd visszatértek a Redout-ba, az országgyűlés épületébe, ahonnan ismét átmentek a Casinóba. Ennek ablakából látták a hajóhídról visszafelé tartó csoportozatot. 

,,[A]lig voltunk egy negyed óráig a Casinóban, midőn a hajóhíd felől irtózatos zaj hallatszott. Az ablakhoz menve, borzasztó látvány tűnt élőnkbe. Az egész hosszú híd, a hídfő mindkét oldalról, s a pesti és budai part körüle, megrakva volt emberekkel, oly hirtelen teremve maga elé e nagy, roppant tömeg, mintha valamely gonosz szellem a földből bűvölte volna elé, s ezek között puskával, karddal, bottal, vasvillával fegyverzett, nyers, rongyos, meztelen nyakú és karú vad alakok, milyeket én sem azelőtt, sem azután soha sem láttam Pesten."  

(forrás: Pálffy János (1940): Magyarországi és erdélyi urak.)

Folytatás következik