1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

Március 15-i "ünnepi bejegyzéssorozatom" előző része:  Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök."

Karl Marx, Frederich Engels:  A Kommunista Párt Kiáltványa,  1848.február 15.

Marx és Engels, a Népek Tavasza kitörésének jeladói mindjárt a Kiáltvány és a lázadás elején világossá tették a szereposztást, hogy ki kivel van a Világforradalomban.

Korábbi bejegyzésekben feltettem a kérdést, hogy vajon " Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel." A szervezeti-titkostársasági  kapcsolat lehetőségeivel ugyan csak később fogok foglalkozni, azonban egy kis célirányos összehasonlító elemzés mindjárt konkretizálja az összefüggést a Petőfi-életmű és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

Korábban láthattuk, hogy Petőfi műveiben tipikus illuminátus programpontok tükröződnek, hogy verseiben kabbalai motívumok tűnnek fel, hogy képviselője egy tipikus nihilista-sátánista eredetet sejtető vérkultusznak, vérontáskultusznak. Jeleztem, hogy a gnosztikus alapú felforgató mozgalmak Voegelin-féle definíciója alapján Petőfi tipikus gnosztikus forradalmár, ennek bizonyítékait verseiben egy későbbi bejegyzésben tervezem feltárni. 

A jelen bejegyzésben bemutatott kapcsolat felismeréséhez több szempontból is fontos iránymutatónak bizonyult Wurmbrand zseniális könyve a sátánista Marxról. Mindjárt kezdetnek fontos párhuzam, hogy amint a kommunista ideológia megteremtői és a nemzetközi forradalmi mozgalom vezetői nem gondolták komolyan az elnyomottak felszabadítását, azt csak demagóg, megtévesztő retorikaként hangoztatták ilyet sötét céljaik érdekében, éppúgy a magyar reformkor és 1848-49-es forradalom és önpusztító belháború legfőbb, tudatos mozgatói, vezetői is egészen romboló valódi célokat rejtettek el a szabadság-demagógia mögött, vagy ilyen célokat követők ügynökei, kreatúrái voltak. Petőfi a tudatos nihilista példája, Kossuth az ügynöké, aki szintén jól tudhatta, kiknek dolgozik. Mai, megrendíthetetlennek tűnő hőskultuszuk tragikusan ellentétes a nemzeti érdekkel és azzal, hogy a történelem az élet tanítómestere lehessen számunkra, mai problémáink megoldásához adhasson útmutatót, hiszen ehhez a valódi történelmet kellene ismernünk, nem a manipulatív legendákat.

Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfinek sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került.

A bejegyzés folytatása

A Maradi Vértanúk Napjai II - Zichy Ödön

Ma van a 48-as illuminátus-marxista világforradalom második magyar áldozata, gróf Zichy Ödön halálának évfordulója.

"Kívánjuk a sajtó szabadságát!" - kivéve királypárti nézeteknek, azokért kötél jár...

Zichy Ödön volt a terrorista illuminátus öszeurópai forradalom második magyar áldozata 1848-ban, szeptember 30-án. A Forradalom gyilkolt először, Lamberget (tudatosan, cinikusan, aljasul kitervelve és fizetett bérgyilkos-csőcselék kezei által végrehajtva), majd a Forradalom gyilkolt másodszor, ezúttal a formaságokat némileg betartva, kötél által, statáriális bíráskodás útján. A hóhér Görgei, aki a honvédség katonai vezetőinek azon szűk köréhez tartozik, akik öntudatos forradalmárok, nem belesodródtak az eseményekbe, mint a legtöbben. És persze annyi felforgatóhoz, így Kossuthhoz és Petőfihez hasonlóan evangélikus...

A forradalmi hadseregben stréberkedő felforgató csőcselék nagyon is értesülve volt a két nappal azelőtti pesti merényletről: 

Görgei Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben

1848. szeptember 29-én Zichy Ödön és Pál grófokat Székesfehérvárról jövet az említett kettős őrslánc északi vonalán megállították, a vezénylő tiszt gyanúsnak találta, ezért letartóztatta és másnap adonyi főállomásomra kísértette őket.

Az erről szóló jelentés^* engem Csepel szigetén ért. A dolog mibenlétéről személyesen akartam tudomást szerezni, és késedelem nélkül visszasiettem a Duna jobb partjára. Adonyba érve láttam, hogy az utcákon sűrűn hullámzik a helybeli lakosság és az ide gyülekezett délvidéki népfelkelés tömege, és haragjuk szemlátomást növekszik a fogoly grófok ellen. Hollétük megtudakolása közben véletlenül összetalálkoztam két törzstiszttel^* (egy ezredessel s egy őrnaggyal) a Hunyadi-csapatból. Mind a ketten, idősebb és magasabb rangjukra való tekintet nélkül, miniszterelnöki rendelettel parancsaim alá voltak helyezve.^* Tőlük értesültem, hogy távollétemben már intézkedtek, hogy a fogoly grófokat katonai födözet alatt Pestre kísérjék. Mikor az intézkedés okát megkérdeztem, az ezredes titkolózva arra kért, kövessem közeli szállására. Itt nagy önelégülten megsúgta: ő már gondoskodott róla, hogy a foglyok Lamberg gróf sorsára jussanak!

– Az őrnagy úr – folytatta a másikra mutatván – személyesen veszi át a fegyveres kíséret vezetését, és Pest utcáin izgató beszédet fog tartani a néphez, miközben a foglyokat gyalog kísérik végig a városon. A nép Lamberg gróf esetére^* emlékezve bizonnyal lelkesül még a lincselés iránt…

A Maradi Vértanúk Napjai I - Lamberg Ferenc

Ma van a felforgató világforradalom 1848-as felvonása magyarországi ügynökei által elsőként meggyilkolt gróf Lamberg Ferenc halálának évfordulója. Emlékezzünk egykori, magyarrá lett honfitársunkra, a vértanúra, akinek halála a világszétverő gonosz háttérhatalom által mesterségesen konstruált konfliktus mindkét táborában működő ügynökök műve volt. A régi rend becsületes tagjaként, kötelességének teljesítése közben a magyar hazafiságát komolyan vevő, jószándékú katona, Lamberg Ferenc az emberiséget pusztulásra szánó erők, a magyar történelmi tudatot is elrabló, meghamisító nihilisták áldozata, a magyarság mártírja. Alakja emlékeztet minket, hogy a Régi Rendet megtestesítő uralkodót (az intézményt) demagóg, hazug módon zsarnoksággal, elnyomással vádoló, megtervezett és színpadiasan előadott Forradalom rendezői gyilkoltak először, aljasul, gátlástalanul. Lamberget hazafiak ezrei követték a halálba a sátáni körök gonosz színjátékában. Tömeges feláldozásukhoz, melyet a háttérmozgatók rituális pokoli áldozatnak tekintettek, az ő megszervezett, fizetett lincselése szolgáltatta az eszkaláláshoz szükséges provokációt. A "konzervatív oldal" keretén belül működő rejtett Ötödik Hadoszlop közreműködését a provokatív Casus Bellihez, mely után a forradalmi vérontásból nincs visszaút, elég okunk van feltételezni. A magyarok szabadsága a "szabadságharc" következtében csak csökkenhetett, csökkent is, ez volt a CÉL.

Magyar Hős 1848-ból.

---------------

Gángó Gábor: Eötvös József az emigrációban:

Pálffy Jánosnak, a képviselőház alelnökének visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Lamberg halálának napján együtt ebédeltek, Eötvös és ő, a Dorottya utcai kaszinóban, majd visszatértek a Redout-ba, az országgyűlés épületébe, ahonnan ismét átmentek a Casinóba. Ennek ablakából látták a hajóhídról visszafelé tartó csoportozatot. 

,,[A]lig voltunk egy negyed óráig a Casinóban, midőn a hajóhíd felől irtózatos zaj hallatszott. Az ablakhoz menve, borzasztó látvány tűnt élőnkbe. Az egész hosszú híd, a hídfő mindkét oldalról, s a pesti és budai part körüle, megrakva volt emberekkel, oly hirtelen teremve maga elé e nagy, roppant tömeg, mintha valamely gonosz szellem a földből bűvölte volna elé, s ezek között puskával, karddal, bottal, vasvillával fegyverzett, nyers, rongyos, meztelen nyakú és karú vad alakok, milyeket én sem azelőtt, sem azután soha sem láttam Pesten."  

(forrás: Pálffy János (1940): Magyarországi és erdélyi urak.)

Folytatás következik

Az Út Edomba - az illuminátus nihilizmus frankista gyökerei, avagy a hamis zsidóasszimiláció

Egy hazafias fórumon folyt a múltban némi vita köztünk arról, hogy vajon felelőtlenség-e (egyik barátunk álláspontja szerint) sokat lovagolni azon, hogy Trianon előtt a bomlasztó vakoló és forradalom-előkészítő mozgalmakban milyen túlreprezentált volt a hazai zsidóság. Mivel barátunk szerint zsidóságunk zöme a Kiegyezéstől Trianonig alapvetően konstruktív szerepet játszott hazánk FEJLŐDÉSÉBEN és kiemelten hasznos volt őszinte asszimilációjuk, mellyel a nemzetiségi statisztikát a magyar többség oldalára billentették. A nyers elmélet szerint aztán e derék többségű zsidóság javát a magyar politika vadította hazánk ellen túlzó antiszemitizmussal. Tehát ezért indokolt ma is inkább elharapni a nyelvünket, mint az ingadozó zsidókat durva antiszemitizmussal végleg az ellenség táborába zavarni. (kicsit  sarkítom barátunk álláspontját)

A másik álláspontot, miszerint az asszimiláció a zsidók meghatározó többségénél hamis volt, többen képviseltük, de most hoznék valami bizonyíték-félét, hogy a nem őszinte asszimiláció mögött régi, konkrét program is állt.

Itt, a  Kitalált Újkor blogon folytatott múltfeltárásom célja nem öncélú deheroizálás, hanem a magyar és általános emberi sorscsapások racionális magyarázatának keresése az olyan semmirekellő mesés mitológiai elemek, mint pl. "turáni átok" emlegetése helyett. Ennek keretében a modern kor romboló, kiemelten forradalmi mozgalmainak gyökereként már sikerült feltárni a sátánizmust, vagy más szóval nihilizmust, a tudatos, szándékos rombolási, pusztítási programot. Az külön elszomorító, hogy történelmünk és irodalmunk 18-19. és 20. századi nagyjai jókora részét a tények alapján besorolhatjuk a szándékos rombolás tudatos, vagy megtévesztett ügynökei közé, de most nem ez a témám.

Hanem, hogy konkrétan honnan ered a modern forradalmi mozgalmak mögött álló illuminátusság romboló ideológiája és gyakorlati programja.
Mindig beleakadtam itt és ott, hogy ennek egyik fontos gyökere a kabbalista zsidó miszticizmus sabbateánus-frankista irányzata, de nem igazán láttam a pontos kapcsolatot.
Azt hiszem, most már feldereng az is, amin érdemes tovább indulni, de addig is azonnal megvilágítja a tettetett (nemzeti és vallásfelekezeti) asszimiláció vádjának megalapozottságát:

A zsidó miszticizmus talán legnevesebb kutatója Gershom Scholem volt. Ez a kiragadott részlet nem eredeti művéből való, hanem egy ismertetésből, akit érdekel, járjon utána az eredetiknek, biztosítok mindenkit, hogy ez nem torzítás.

"Sabbataj Cví & Jacob Frank és a Frankisták"

részlet:

"Frank fő újításának három pontja:

(1) Lehagyta a Sabbateánizmusból annak kabbalista teológiáját és a homályos metafizikai spekulációkat, melyekbe öltöztetve volt, helyettesítve egy populárisabb és szinesebb változattal, mitológiai képekben megfogalmazva. Az ismeretlen és egyelőre elérhetetlen "Jóisten", a "Nagy Testvér" (más néven "Ő, aki Isten színe előtt áll") és az anya, vagy szűz, vagy egyszerűen Ő - nőnemben, a Sekinah és Szűzmária hibridje alkotja a frankista Szentháromságot. Frank Sabbatáj Cvíben, Baruchiásban és saját magában a "Nagy Testvér" küldötteit és valahol reinkarnációit látta, akik küldetése a szentháromság női elemének megjelenésével, vagy egy inkarnációjával teljesedne be. Frank tanítása a "régi könyvek" kidobásáról éles ellentétben állt híveinek hajlamával arra, hogy továbbra is tanulmányozzák ezeket, főleg, akik zsidók maradtak.

(2) A sabbateanizmus az ő változatában egy gátlástalanul nihilista jelleget öltött. Az igaz hívő, akinek titkos szívében Isten van, a "hallgatás terhe" alatt köteles keresztülmenni az összes valláson, rítuson és fennálló renden anélkül, hogy bármelyiket elfogadná, sőt, mindet belülről megsemmisíti, ezáltal igazi szabadságot hoz létre. A szervezett vallás csak egy álcaruha, amit fel kell venni, majd el kell vetni a "szent tudás", a a hely gnózisa felé, ahol az összes hagyományos értéket megsemmisítik az "élet" áramlatában.

(3) Ezt a nihilista vallást úgy propagálta, mint az "Ézsauhoz", vagy "Edomhoz vezető utat", olyan asszimilációra biztatva, melyben valójában nem hisznek, egy messianisztikus és nihilista judaizmus csodálatos újjászületését remélve egy univerzális felfordulás szülési fájdalmai közepette. Ez a koncepció megnyitotta az utat az előtt, hogy egyesítse a sabbateánus messianizmus és miszticizmus általa képviselt utolsó fázisát a korabeli felvilágosodással és antiklerikális tendenciákkal. A szabadkőművesség, liberalizmus, sőt a jakobinizmus egyaránt értékes eszköznek tűnhettek ilyen végcélok eléréséhez. Nem csoda, hogy bárhol, ahol ilyen frankista csoportok léteztek, a zsidó közösségek hevesen harcoltak ellenük, még ha csak felszines hírek is jutottak el hozzájuk Frank titkos tanításairól."

Sajnos az utolsó mondatot nem vehetjük komolyan, más szerzők szerint a térségünk-beli, kiemelten a galíciai zsidóság nagy tömegeinek hozzáállását alapvetően határozta meg a frankizmus. Tehát a frankista szekta felfogása beszivárgott a zsidó fősodor felfogásába, sok szempontból átitatva azt, pl. a haszidizmus formájában.
Ez a mondat: "egy messianisztikus és nihilista judaizmus csodálatos újjászületését remélve egy univerzális felfordulás szülési fájdalmai közepette. " azonnal felidézi bennünk az erre rímelő Marx-féle kijelentést a vérben és mocsokban születő kommunizmus szülési fájdalmairól.Megtaláltuk a pontos magyarázatot arra, amit Wurmbrand helyesen sejtett meg Marx-könyvében: hogy Marx csak hazudta ideológiájáról, hogy materialista alapokon áll, valójában vallásos hit vezérelte, csak éppen sátánista hit, a rombolás céljával. Ennek gyökere a sabbateánus-frankista teológia, mely a fennállló világ és minden rend, kormányzat, vallás elpusztítása közepette igérte elérni a messiás eljövetelét. Tehát a marxizmus is frankista alapokon áll, aminek politikai formáját az illuminátus rend adta meg. Ezért nem jelentéktelen életrajzi adat, hogy Weishaupt és Marx a felforgatások, forradalmak legtöbb vezetőjéhez hasonlóan zsidó származásúak voltak, méghozzá nyilvánvalóan frankista befolyásoltságú zsidó közegből.
Talán az se véletlen, hogy a hívő keresztény Wurmbrand is zsidónak született, talán ezért tudta jól felismerni Marx igazi motivációját, csak ő, ellentétben a többi említett zsidó származású személlyel nem volt híve a nihilista messianizmusnak. De ismeretei azért lehettek róla....

Nagyon érdekes itt látnunk Nagy Testvér alakjának forrását is!

Az Edomhoz, vagy Ézsauhoz vezető út még megér egy kis kifejtést itteni témánk szempontjából, hogy őszinte volt-e a Kiegyezés utáni (valójában már a Reformkor óta zajló) hazai zsidóasszimiláció, hogy "konstruktív" volt-e a (külsőleg) megmagyarosodott zsidóság zöme. Más forrásokból is tudjuk, hogy az ókori zsidóság számára az utálatos pogányok országát, ellenséget  jelentő "Edom" később, az újkori Európában a keresztény világot, a gojok társadalmát jelentette a kabbalista, zóhári zsidó kódolt beszédben.

Egy további részlet a Scholem-ismertetésből:

"Hogy Isten és a Szűz megjelenjen, egy teljesen új útra kell lépni, mely egyelőre járatlan Izrael népe számára: ezt az utat Frank úgy nevezte, hogy "az út Ézsauhoz". Ebben az összefüggésben Ézsau, vagy Edom jelképezi  az élet féktelen áramlását, mely felszabadítja az embert, mivel ereje és hatalma nem áll semmilyen törvény hatálya alatt.    Jákob pátriárka ígérte (Gen. 33:14), hogy meglátogatja fivérét, Ézsaut Seirben, de a Szentírás nem említi, hogy teljesítette volna ígéretét, mert az út túl nehéz volt neki. Most jött el az ideje, hogy erre az útra lépjenek, amely az "igaz élethez" vezet, ami egy központi eszme, mely Frank rendszerében a szabadság és féktelenség (vagy kicsapongás) jelentését hordozza magában. Ez az út a tudatos vallási anarchiához vezetett: "A hely, ahová megyünk nem áll semmilyen törvény uralma alatt, mert azok mind a halál oldalán állnak, de mi az élet felé megyünk." E cél eléréséhez szükséges volt a törvények, tanítások és szokások megszüntetése, megsemmisítése, melyek korlátozzák az élet energiáját, de ezt titokban kell tenni;  ennek érdekében fontos volt külsőleg magukra ölteni a fizikai Edom, azaz a Kereszténység ruháját.  A "hívők", vagy legalább élcsapatuk máris keresztülmentek a judaizmuson és iszlámon, most pedig be kellett teljesíteniük utazásukat a keresztény hit magukra öltésével, annak és eszméinek felhasználásával, hogy elrejtsék valódi hitüket Frankban, az igaz Messiásban és élő Istenben, akinek imádatára keresztény hitvallásaikat valójában szánták.

Frank mottója itt a massa dumah volt, (Iza. 21:11-ból), a "hallgatás terhe" jelentésében; ez azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül hordozni kellett annak nehéz terhét, hogy a minden törvény megszüntetésében való rejtett hitet teljesen titkolni kellett és tilos volt bármit tudomására hozni a nyájon kívülieknek. A Názáreti Jézus nem volt több, mint a burok, mely megelőzte és magában rejtette a gyümölcsöt, aki maga Frank volt. Miközben szükséges volt kifelé demonstrálni a keresztény hithez való hűséget, tilos volt társaságukba keveredni, vagy vegyes házasságra lépni velük, mivel Frank végső víziója egy zsidó jövő volt, bár egy lázadó és forradalmi formában, amit most egy messianisztikus álom formában mutat be.

A Frank által alkalmazott koncepciók populárisak és folklór-szerűek voltak, és a hagyományos kabbalai szimbolikus terminológia elhagyása, emely az egyszerű emberek számára felfoghatatlan volt, teret adott a képzelőtehetségnek. Így hát Frank Iwaniében felkészítette híveit a keresztség felvételére, mint a végső lépésre, mely megnyitja előttük egy reális fizikai értelemben az utat Ézsauhoz, a gojok világába."

Ennyi most elég is az iszlámba és a kereszténységbe híveit látszatra betérítő, a fennálló világ rendjét teljesen szétverni szándékozó zsidó misztikus szekta hittételeinek tudományos alaposságú ismertetéséből a téma legnevesebb kutatójától. Az alapító Sabbatáj Cví követőitől származik a törökországi Dönme, mely létrehozta az Ifjútörök forradalmat és szétverte a birodalmat, megrendezte az örmény népirtást és megnyitotta Palesztinát Izrael megalapítása számára. Utódja, Frank követői ezrével kereszténnyé lettek és tömegesen elfoglalták a lengyel nemesség pozícióit, utódaik irányították az összes öngyilkos felkelést és forradalmat Lengyelországban és ők kormányozták az országot a két világháború között.

Frank szektája sok követővel rendelkezett a kor Magyarországában és Frankot leányával együtt fejedelemnek kijáró pompával fogadta Mária Terézia és fia, a későbbi II. József, aki a leány, Ewa Frank szeretője is volt.

Az utolsó idézett mondat önmagában is cáfolja a hamis történelem zsidók által hangoztatott egyik alaptételét, hogy Európában a forradalmak és "Haladás", Felvilágosodás" emancipációja előtt a zsidók jogfosztottak lettek volna. A gettókapuk belülről voltak zárva és pontosan addig, amíg a zsidóság szellemi-vallási vezetői úgy látták jónak, hogy zárva legyenek, amikor belülről kinyitották, hogy kilépjenek a "gojok" világába, azzal a céllal tették, hogy lerombolják azt a világot minden törvényével és intézményével együtt.

A sabbateánus-frankista zsidó szekta és hatására a tágabb zsidó fősodor romboló célú beáramlása  "Ézsau, Edom" birodalmába, a "gojok" világába a látszólagos asszimiláció útján nemcsak a kereszténységet, annak különféle felekezeteit érintette, hanem a nemzeti közösségeket és bármilyen nemzsidó intézményt, struktúrát is.

Tehát itt elérkeztünk a kiindulóponthoz, hogy vajon előítéletes rosszindulat-e kétségbe vonni a Trianon előtti magyar zsidóasszimiláció őszinte jellegét. Azt hiszem, szemelvényeink bizonyítják, hogy ezt a feltételezést, hogy lehetett a dolog tettetett, már nem lehet legyintéssel elintézni. És itt nagyon visszafogottan fogalmaztam...

A Sabbatáj Cví és Frank által kiadott irányjelzés nyomán megindul a Haskala, a Zsidó Felvilágosodás, melynek keretében a zsidó fiatalság szakít a régi tilalommal és néhány generáció alatt elárasztja a "gojok" világi iskoláit, kiemelt figyelmet szentelve a természettudományoknak, melyek kétszáz éven belül kezükbe adják a nihilista, romboló, sátánista teológia abszolút végrehajtó eszközét, az ATOMBOMBÁT. Ezért a zsidók páratlan és látszólag megmagyarázhatatlan túlreprezentáltsága az atomkutatás "nagyjai" között. Nem a zsidók átlagon felüli tehetsége, kiválasztott génjei a magyarázat, hanem az, hogy ők kulturális-vallási hátterük miatt olyat kerestek a tudományban, amit a nem nihilista-sátánista hátterű tudósok nemigen, az emberi világ elpusztításának eszközét...

Az intézmények, vallások, kormányzatok (akkor királyságok) és erkölcsök, tehát MINDEN TÖRVÉNY lerombolásának nem ilyen fizikai, hanem előbb szervezeti ideológiai lerombolása eszközeként a frankisták létrehozzák az Illuminátus Rendet és társmozgalmait, szervezeteit, melyek modern korunk összes felforgatásának keltői, Magyarországon is. A Kitalált Újkor blogon egy sorozatban próbálom feltárni, hogy az illuminátus módszertan világméretű eszközét, a tudatipart, az irodalmi életet, a sajtót, színházat, tudományos társaságokat hogyan állították hazánkban is a világszétverés szolgálatába.

Akik pedig e területeken nem voltak hajlandók a szétverőket szolgálni, azokra illuminátus szabályként újrafogalmazva alkalmazták az ősi zsidó formulát: „yimmach shemo vezikhro” - Neve Örökre Kitöröltessék! Ezért demagóg, vagy értetlen dolog kissé nekemszegezni a kérdést, hogy "ha minden neves politikai vezetőről és íróról, költőről kimutatod, hogy az Ellenség Ügynöke volt, ki marad nekünk hősnek? Épp erről van szó, hogy a tudatipart ellenőrzők mindig kiretusálták a múlt képeiről azokat, akik ilyen hősök lehettek volna...

Zárásul még megerősíteném a fentieket a sabbateánus szekta egy mai, a titkolózást furcsamód elvető utódszervezete vezetőjének szavaival, amit annak kapcsán idéztem fel a blogon, hogy vajon méltatlan alantasság-e felemlegetni a néhai lengyel pápa zsidó származását:

Beszélgetés Reb Yakov Leib Hakohain-nal a Neo-Sabbateánus Kabbala újjáéledéséről a Mááriv c. lapban

részlet:

Mááriv: Mi a helyzet az Ön vallási áttéréseivel? Hogyan változott a vallási élménye, miközben felvette a kereszténységet, az iszlámot és a buddhizmust?

REB YAKOV LEIB HAKOHAIN: Először is, vallási áttéréseim célja, akárcsak elődeim, Sabbatáj Cví és Jacob Frank esetén, nem az volt, hogy megjavítsam önmagam, hanem, hogy megjavítsam Istent. A Neo-sabbateánus Kabbalában az egész hangsúly nem önmagamon van, nem az én üdvözülésemen, vagy átalakulásomon, hanem Isten üdvözülésén és átalakulásán. (...) Tehát Sabbatáj Cví, Jacob Frank és jómagam Szent Aposztázisai nem "a test" áttérései voltak, hanem "a szívé". Az összes vallásba való betérés célja a bennük rabul ejtett Szent Szikrák kiszabadítása volt, nem pedig az, hogy vallási közösségeik gyakorló tagjaivá váljunk.

Az ilyen neo-sabbateánus VALLÁSI ÁTTÉRÉSEK CÉLJA tulajdonképpen ANNAK A VALLÁSNAK A SZÉTROMBOLÁSA, AMELYBE BELÉPÜNK, NAGYRÉSZT ÚGY, AHOGY A FÉREG SZÉTRÁGJA AZ ALMÁT, NEM PEDIG RÉSZÉVÉ VÁLIK.

 A büszke "vallási vezető" nem tér ki rá, de a franki program értelmében az "Edomba" vezető úton már célbaért, tehát a gojok világában elvegyült frankista zsidók  ugyanezzel a céllal, az almát szétrágó kukac céljával "asszimilálódtak" látszatra a vallásiakon kívül a nemzeti és bármilyen egyéb közösségekbe is.

Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára. Nem kétlem, hogy jónéhány éplelkű, tisztességes ember akadt a zsidóság körében aki őszintén vált más vallási, vagy nemzeti közösségek részévé, vagy akár a judaizmusnál megmaradva vetette el a sabbateánus-frankista sátánizmust. A blogon közölt ismereteim nagyobbik részére nem tehettem volna szert a zsidó gyökerű sátánizmus őszinte, tisztességes zsidó származású kritikusainak, leleplezőinek művei nélkül.

Petőfi, az illuminátus propagandaszócső

avagy

KIK VOLTAK A MAGYAR ILLUMINÁTUSOK?  I. rész

Többször foglalkoztam már itt 1848 hamis, álhazafias propagandaimázsával, Kossuthtal, Arannyal, Petőfivel, a forradalmár költők, írók felforgató, a nemzeti érdekkel ellentétes cselekvésre uszító demagógiájával. A Petőfiről írt egyik bejegyzés lényege ez volt:

(...)legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Nézzük meg most konkrétabban ezt az utóbbi kérdést, nem is a szabadkőművességre szűkítve, hiszen az az igazán komoly világszétverésnek inkább csak "lova", hasznosítható infrastruktúrája volt. 

Modern korunk szándékos rombolásának legfontosabb szervezeti kerete az Adam Weishaupt nevéhez fűződő Illuminátusság. Itt nem szükséges részletesebben ismertetni az Illuminátusok történetét, erről magyarul is elég sokat lehet olvasni, nem utolsósorban Drábik János publikációiban, ollózásaiban. 

(Azonban Drábik épp a magyar 1848 és Kossuth szerepe, vagy nyilván Petőfi megítélésében is alapvetően félrevezet, vagy tévedésből, vagy szándékosan, miközben általában az 1848-as európai forradalmi hullám illuminátus jellegét hangoztatja! Fából vaskarika nála, hogy a "Népek Tavasza" ugyan illuminátus felforgatóhadművelet volt, de ennek magyar aktivistái "tiszták maradtak", jó hazafiak voltak... A "Kossuth-bankó", mint Rotschild-ellenes "pénzügyi szabadságharc" elmélete pedig akkora marhaság, hogy érdemes lesz külön foglalkozni vele.)

Az illuminátusok szervezetéről persze a közkézen forgó ismertetőkben is szerepel, hogy sokkal ősibb hasonló felforgatómozgalmak folytatása, ehhez itt csak annyit tennék hozzá, hogy az egész felforgatás célja nem igazán az, amit általában emlegetnek. Weishaupt és társai, valamint követőik számára a magánpénzrendszer, az uzsoratőke hatalmának elősegítése, vagy a "Világuralom" megszerzése, az egységes Világállam kiépítése sem a legvégső célok voltak, ezek is csak eszközök. 

A legvégső cél a ROMBOLÁS, az egész emberiség, lényegében A TEREMTÉS MŰVÉNEK ELPUSZTÍTÁSA!

Drábik és mások is magától értetődő, bizonyított tényként említik, hogy az előző bejegyzésben Wurmbrand által cáfolhatatlanul sátánistaként leleplezett Marx és kommunista ideológiája is az illuminátus mozgalom körébe tartozott, a Kommunista Kiáltvány programja egy evolválódott szövegváltozata Weishaupt és társai eredeti programpontjainak. Tehát mindaz, amit Wurmbrand Marxról és elvtársairól megállapít, Weishauptra és az összes illuminátusra is igaz, ők Lucifer követői, céljuk az emberiség elpusztítása, a Mélységbe, a Pokolba zuhanása, ahová magukkal akarják rántani. E végső célt csomagolják be a "Felszabadítás" demagóg álca-programjának mindig a zsákmánytársadalmak sajátosságaihoz igazított változataiba. (Hol nemzeti, hol munkás- hol szexuális stb. "felszabadítás" hazugságába, csalijába.)

E cél elérésének elengedhetetlen eszköze a fennálló kormányzatok, vallások, intézmények, erkölcsök lerombolása, mindezeket démonizáló felforgató propaganda és mesterségesen szított forradalmak, konfliktusok, háborúk által.

Ezt a magyarázatot az illuminátusok, sőt elődeik romboló fellépésére persze már Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" c. könyvében is megtaláljuk:

Mi volt e rejtett hatalom célja ?  Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek?  A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal.  A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott .  Mi volt ez, ha nem sátánizmus?

Az illuminátus rombolás hazai, magyar szervezetének és kádereinek konkrét feltárásához érdemes beletekintenünk Weishaupt összeesküvésének két korai, alapműnek számító leleplezésébe.

Az egyik a francia jezsuita Augustin Barruel abbé 1797-ben megjelent műve, "A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" címmel, a másik John Robison magas rangú skót szabadkőműves professzor 1798-ban megjelent "Bizonyítékok egy Összeesküvésre Európa összes Vallása és Kormánya ellen, melyet a Szabadkőművesek, Illuminátusok és Olvasókörök titkos találkozóin szerveznek"  c. könyve.

Idézek néhány mondatot Barruel könyvének egy ismertetéséből, melyek teljes mértékben vonatkoznak a Világforradalom 1848-as felvonásának hazai hadszínterére és a forradalmat előkészítő "reformkor" erjesztésére is. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ismert vicc szerint "nincs két csőcselékünk", úgy az európai újkornak sincs két Világforradalmi szétverő folyamata, a magyar '48 sem lóg ki csodásan az egészből:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra.

Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására.


Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.

Nézzük tehát a két kortárs leleplező mű (Weishaupt mindkettő szerzőjét túlélte!) néhány kiragadott részletét, melyek megvilágítók, Illuminálók lesznek a Világrombolás hazai ügynökeinek felismeréséhez!
Nem lesz meglepetés, hogy nem igazán a személyek fognak az ismeretlenségből előbukkanni, hanem épp ellenkezőleg, a legismertebbekről fog kiderülni a csak a fősodor történelemszemlélet és a széles közvélemény számára hihetetlen tény, hogy ők voltak a magyar illuminátusok! (már amennyiben a széles közvélemény értesülne ezekről a tulajdonképpen pofonegyszerű, banális, és a felszínen heverő összefüggésekről...):

John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:

... Spartacus (Weishaupt) és Rendje összes elve és célja a legegyértelműbben látszik a harmadik Misztérium Osztályban. (...) A Pap fokozat tartalmaz: 1. Egy Bevezetést. 2. Az e fokozatba való Befogadás további követelményeit. 3. Amit úgy neveznek, hogy Útmutató a Harmadik Kamarában, amit a jelöltnek el kell olvasnia. (105 old.) (...) A Pap fokozatban a legfigyelemreméltóbb dolog az Útmutató a Harmadik Kamarában. Ez a vezetők magánlevelezésében található. (Nachtrage Original Schriften 1787, 2nd Abtheilung, page 44.) (106.old.)

"A királyok szülők. Az apai hatalom megszűnik a gyermek éretlenségének megszűnésével; az apa pedig kárt okoz gyermekének, ha továbbra is fenn próbálja tartani jogát ezen az időszakon túl. Amikor egy nemzet felnő, a királyok gyámsága végetér." (107.old)

A felvételi ceremónián a koronák és jogarok az emberi lesüllyedés jeleiként szerepelnek. (109.old.)

Vessük ezt össze Petőfi számos vad királyellenes verse közül ezzel:

A KIRÁLYOK ELLEN

Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midon a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ok, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát a biborszékekrol, királyok,
És fejetekrol le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Elso villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már elso mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük oket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december

Rengeteg hasonló példát hozhatunk még a lényegében szó szerinti megfelelésre az illuminátus program és Petőfi versei között, amit később érdemes is lesz megtenni, és nem is csak Petőfi esetén. Azonban már ez a kiragadott példa is elég ahhoz, hogy bizonyítsa, Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája. Nincsenek semmiféle saját "látomásai", amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűen BROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét. 

Pokoli Pojácák (Zichy Mihály: Talpra magyar!)

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja 

 

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

Marx sátánista volt!

Ez a bejegyzés nem a saját művem, hanem Richard Wurmbrand hihetetlen fontosságú könyvének ismertetése. A könyvben ugyan a cím végén kérdőjel szerepel, azonban a mű teljesen meggyőz minket arról, hogy a kérdőjel felesleges.
A bejegyzés lényegében szó szerinti átvétele egy hasznos webszájt ezirányú cikkének, de menet közben a szöveget néhol kiegészítettem az eredeti mű interneten fellelhető egyéb, más című, de hasonló tartalmú kiadásaiból és még bizonyára folytatni is fogom ezt a bővítést.

Az interneten az alábbi kiadásokat találtam:

Richard Wurmbrand: Marx - Prophet of  Darkness

egy másik változat: 

Marx and Satan, by Richard Wurmbrand 

A téma önmagában is nagyon érdekes és fontos, azonban kiemelkedő fontosságú lesz a megismerése ahhoz, hogy tovább folytathassuk saját hazai történelmünk forradalmi rombolásai megértéséhez és egyes hamis nemzeti hőseink leleplezéséhez. A Marxot "beavató" és pályáján elindító sátánista körök tevékenysége hazánkra is kiterjedt...

-------------------------------

Részletek a

"Marx sátánista volt?"

c. könyvből. Ezt a könyvet Richard Wurmbrand írta, egy hithű romániai keresztény, aki nyolc évet töltött a kommunisták börtöneiben, mert hirdette az Evangéliumot és nem volt hajlandó megtagadni az Urat. Legismertebb könyve a  Krisztusért megkínozva, tanúságtétele Isten győzelme mellett a kommunista üldözés közepette. 

Richard Wurmbrand könyve Karl Marxról,  (1818 – 1883), a német “forradalmi szocialistáról”  annak a tévhitnek a cáfolatával kezdődik, hogy Marx egy könyörületes látnok volt, aki őszintén szívén viselte a szegények sorsát. Valójában Marx and Engels egyaránt jómódú családokban nőttek fel, távol a szegény élettől. Ketten együtt egy keresztényellenes utópiát szerveztek, amely a kezdetektől a politikai hatalomra koncentrált, nem a szegények megsegítésére. Akár a változás mai csábító víziója, az ő szocialista/kommunista átalakulásukhoz szükség volt egy “válságra” és egy “célra”, amely megragadja a közönség figyelmét és megteremti a keresett alkalmat.

Thomas Sowell jól összefoglalta ezt 1993-as könyvében, a Szabadon választható-e a valóság-ban (Hoover Institution,  81. old.): 

"A balos mozgalmak vezetése mindig az elkényeztetett gazdag fiúk előjoga volt.Ez a szabály visszanyúlik azokra az időkre, amikor egy agyondédelgetett jómódú fiatalember, Karl Marx társult egy másik agyondédelgetett gazdag fiatallal, Friedrich Engelsszel, hogy létrehozzák a kommunista ideológiát.

"Az állítás hamissága, hogy ez “a munkásosztály mozgalma”, a kezdetektől feltűnő volt. Amikor Engelst küldöttnek választotta a Kommunista Liga 1847-ben, saját szavai szerint: 'egy munkást jelöltek a forma kedvéért, de azok, akik jelölték, rám szavaztak.' Lehet, hogy ez volt a kommunista mozgalom első meghamisított ‘választása’, de bizonyosan nem az utolsó.... A Felkentek mindig a saját elképzelésük szerinti Új Embert és Új Társadalmat akartak létrehozni."

Vessük ezt egybe a Marx sátánista volt? alábbi részleteivel. Jegyezzük meg, hogy Karl Marx gyermekkorában keresztény lett. Fiatalon még egy istenfélő kereszténynek is tűnt. De nézetei radikálisan megváltoztak nem sokkal azután, hogy befejezte a német középiskolát.

A keresztény Marx

"Ma a világ egyharmada marxista. A marxizmust ilyen, vagy olyan formában sokan magukénak vallják a kapitalista országokban is. Még keresztények is vannak, sőt papok is, nem egy közülük magas rangú, akik meg vannak róla győződve, hogy miközben Jézusé volt a helyes válasz arra, hogy jussunk a mennybe, Marxé volt a helyes válasz arra, hogy segítsünk az éhezőkön, szűkölködőkön, elnyomottakon a földi életben."

"Marx, mondják, mélységesen humánus volt. Egy eszme foglalkoztatta: hogy segíthet a kizsákmányolt tömegeken. Állítása szerint a kapitalizmus dönti nyomorba őket. Amint megdöntik ezt a rohadt rendszert, a proletariátus diktatúrájának átmeneti periódusa után egy olyan társadalom jön létre, melyben mindenki képességei szerint fog dolgozni a kollektív gyárakban és farmokon, és szükségletei szerint lesz javadalmazva.  Nem lesznek... háborúk, forradalmak, csak egy örökös, egyetemes testvériség... [5. old.]

"Marx írja: "A vallás, mint az emberiség illuzórikus boldogsága megszüntetése előfeltétele az emberek valódi boldogságának. A felhívás a körülményeikkel kapcsolatos illúziók megszüntetésére felhívás az olyan körülmények megszüntetésére, amelyek illúziókat kívánnak...."[6.old.]

"Marx vallásellenes volt, mert a vallás akadályozza a kommunista eszme beteljesedését, amit ő az egyetlen válasznak tekint a világ problémáira. - Így magyarázzák a marxisták álláspontjukat." [6.old.]

"Kora ifjúsága idején Karl Marx keresztény volt. Első írása címe: A hívők egysége Krisztussal.Ebben olvassuk e szép szavakat: 'Krisztus szeretete által szíveinket egyúttal felebarátaink felé fordítjuk, akiket bensőséges kötelékek fűznek hozzánk és akikért Ő feláldozta Önmagát.'

"Észre kell azonban vennünk, hogy a középiskolát záró vizsgadolgozatában hatszor ismételte meg a 'rombolás' szót, melyet egyetlen iskolatársa sem használt vizsgája során. Ezután a 'Romboló' lett a beceneve. Természetes volt számára, hogy rombolni akart, hiszen az emberiségről, mint 'emberi szemét'-ről beszélt és ezt mondta: 'Senki nem látogat meg és én ennek örülök, mert a jelen emberiség... (obszcén kifejezés)(tehet nekem egy szivességet? B.CS). Gazemberek bandája.'

Ne feledjük, Marx keresztény hívőként indult. A középiskola befejezésekor bizonyjtványába a Hittan rovatba a következőt írták: 'Tudása a keresztény hitről és erkölcsökről kielégítően világos és jól megalapozott. Bizonyos szinten ismeri a keresztény Egyház történetét is.'



Marx első Isten-ellenes írásai

"Nem sokkal e bizonyítvány kézhezvétele után valami rejtélyes történt Marx életében: mélységesen szenvedélyesen vallásellenes lett. Egy új Marx kezdett kialakulni. Ezt írja egy versében: “Bosszút akarok állni Azon,aki a magasban uralkodik.”[7.old.] Tehát nem kételkedett benne, hogy van Valaki, aki a magasban uralkodik....

Marx egy viszonylag jómódú család tagja volt. Nem éhezett gyermekkorában. Sokkal jobb körülményei voltak, mint sok diáktársának. Mi okozta ezt a borzasztó gyűlöletet Isten ellen? Semmilyen személyes indokról nem tudunk. Miért kellett ezeket a sorokat írnia A kétségbeesett invokációja c. versében? [9.old]

Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia. [8.old.]
 

E szavak: “A magasba, a fejek fölé építem trónomat” és a vallomás, hogy aki e trónon ül,

csak rettegést és agóniát fog árasztani magából, emlékeztet minket Lucifer büszke dicsekvésére:

 'Én az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé állítom trónomat.” (Izajás 14:13)

A sátánista egyház és Oulanem

De miért vágyik Marx egy ilyen trónra? A válasz egy kevéssé ismert drámában rejlik, melyet szintén diákévei alatt írt. Címe Oulanem. A cím magyarázata egy kis kitérőt igényel.[9.old.]

Létezik sátánista egyház. Ennek egyik szertartása a fekete mise, melyet a sátánista pap mond éjfélkor... Ezt egy orgia követi... [10-11.old.]

Jellemző módon az “Oulanem” egy szent név kiforgatása. Az Emmanuel egy anagrammája, amely Jézus egyik bibliai neve, héber jelentése “Isten velünk”.

A nevek ilyen kiforgatását a fekete mágiában hatásosnak tartják.

Az Oulanem drámát csak egy furcsa vallomás fényében leszünk képesek megérteni, melyet Marx A hegedűs című versében tett, amit később igyekezett jelentéktelennek beállítani ő maga és hívei is:

Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad,

ilyen csak a pokol sötétjéből támad.

Szív bájolva, érzék vasra veretett,

Én a Sátánnal kötöttem üzletet.

Ő veri a taktust, ő írja a kottát,

abból játszom én a halál indulóját. [12.old.]

Most pedig Marx drámájából, az Oulanem-ből idézek:

És ők is Oulanem, Oulanem.
E név recseg előre, mint a halál
Míg el nem hal egy nyomorult csúszómászóként.
Állj, megértettem! Lelkemből jön ez....

De van erő ifjú karjaimban
Hogy megszorítsalak és összeroppantsalak [téged, emberiség]a vihar erejével,
Míg kettőnkre a Mélység(Abyss) sötétje ásít.
Leesel és én nevetve követlek,
Füledbe suttogva: “Zuhanj, jöjj velem, barátom.” [12.old.]

A Biblia, melyet Marx tanulmányozott gimnazista korában, azt mondja, hogy az ördögöt egy angyal megkötözi és a feneketlen gödörbe vetik (görögül abyssos,  lásd Jelenések Könyve 20:3). Marx arra vágyik, hogy az egész emberiséget magával rántsa ebbe a gödörbe, amely az ördögnek és angyalainak van fenntartva....[12-13.old.]

Marx imádta Mephistopheles szavait a Faus-ból, “Minden létező megérdemli, hogy elpusztítsák.” Minden — beleértve a proletariátust és az elvtársait is. Marx idézte e szavakat... Sztálin az értelmük szerint cselekedett és még a saját családját is elpusztította. [13.old.]

A sátánista szekta nem materialista. Hisz az örök életben. Oulanem, a személy, akinek nevében Marx szól, nem tagadja az örök életet. Elismeri azt, de egy szélsőségessé fokozott gyűlölettel teli életként. Érdemes megjegyezni, hogy az öröklét az ördög számára kínzást jelent. Ezért vetette Jézus szemére a két démon: “Azért jötél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Máté 8:29)....

[Marx] levelezése apjával tanúsítja, hogy nagy összegeket pazarolt élvezetekre és hogy állandó vitában állt a szülői tekintéllyel ebben és más ügyekben. Aztán megismerkedhetett a szupertitkos sátánista egyház tanaival és részesült a beavatási rítusokban. A Sátán, akit hívei látnak hallucinatív orgiáik során, rajtuk keresztül szól. Vagyis Marx is csak a Sátán szócsöve, amikor A kétségbeesett invokációja c. versében kimondja: “Bosszút akarok állni Azon, aki a magasban uralkodik.”

Hallgassuk az Oulanem végét:

Ha van Valami, mely elemészt,
Közepébe ugrok, ezáltal lerombolom a világot —
A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik
Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal

Nyers valója köré vetem karjaimat:
Velem ölelkezve a világ némán kimúlik,
És akkor lesüllyed az abszolút semmibe,
elpusztulva, létezés nélkül — 
Ez élet lenne a javából!

Marxot valószínűleg  de Sade márki szavai ispirálták:

"Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására. Ezek bűnök lennének a javából!"

Marx és de Sade ugyanazokat az eszméket propagálják. A becsületes emberek, akárcsak az isteni sugallatra hallgató emberek gyakran igyekszenek embertársaikat szolgálni olyan könyvek írásával, melyek növelik azok tudását, javítják erkölcseiket, vallásos érzésekre serkentik őket, vagy legalább kikapcsolódást és szórakozást nyújtanak. Az ördög az egyetlen lény, amely kiválasztott szolgálóin keresztül szándékosan csakis rosszal táplálja az emberiséget.

Az Oulanem-ben  Marx azt teszi, amit az ördög tesz: az egész emberi nemet kárhozatra szánja. Az  Oulanem valószínűleg az egyetlen dráma a világon, melynek összes szereplője tisztában van saját romlottságával, mellyel öntudatosan kérkednek és melyet ünnepelnek. E drámában nincs fekete és fehér... Mindenki sátáni, züllött és kárhozott. [15.old.]  

A Sátán Marx családjában

Marx ezeket a dolgokat koraérett zseniként, tizennyolc évesen írta. Életútja ekkor már ki volt jelölve. Egy szót sem szólt az emberiség, a proletariátus szolgálatáról, vagy a szocializmusról. A világot akarta lerombolni. Trónt akart magának építeni, melynek korlátja emberi rettegés. [16.old.] 


Wurmbrand talált néhány “rejtélyes részletet” Marx és apja levelezésében:

A fiú írja: "A bennem levő Szentek Szentje bérlő nélkül maradt és új isteneket kellett benne elszállásolni."[p.16]

1837. március 2-án apja írja Marxnak: “Előremeneteled, a kedves remény, hogy egykor becsülni fogják a neved és földi jóléted nem kizárólagos vágyai szívemnek… Csak ha szíved tiszta marad, emberien ver és semmilyen démon nem lesz képes eltéríteni a jobb érzésektől, csak akkor leszek boldog.” [16.old.]                                                                  
Mi indított egy apát arra, hogy egyszer csak démonoktól féltse fiát, aki addig egy hitvalló keresztény volt? A versek, melyeket ajándékba kapott tőle 55. születésnapjára? Az alábbi idézet Marx Hegelről c. verséből származik:
 
A szavak, melyeket tanítok, ördögi káosszá keveredtek össze.
Tehát mindenki gondoljon azt, amit jónak lát . [17.old] 

Sápadt szűz c. versében írja:

Eljátszottam hát a mennyet, tudom jól.
Lelkemre, mely egykor Istenhez volt hű, vár a pokol. [20.old.] 

Amikor Marx befejezte az Oulanemet és más ifjúkori költeményeit,melyekben arról ír, hogy szerződést kötött az ördöggel, még nem is gondolt a szocializmusra. Még kűzdött is ellene a Reinische Zeitung szerkesztőjeként: 
"A tömegek kísérletei a kommunista eszmék megvalósítására ágyúval válaszolhatók meg, amint veszélyesekké 
válnak..."

Marx ki fogja űzni Istent a Mennyországból

Gondolkozásának ezt a fázisát elérve Marx találkozott Moses Hessszel, aki a legfontosabb szerepet játszotta életében, ugyanis elfogadtatta vele a szocialista eszmét. Hess így nevezi őt:  "Dr. Marx—bálványom, aki megadja majd az utolsó rugást a középkori vallásnak és politikának." Tehát elsőszámú célja nem a szocializmus volt, hanem a rugás a vallásnak. [20.old.]

Georg Jung, Marx egy másik akkori barátja írja 1841-ben, ... hogy Marx biztosan ki fogja űzni Istent az ő mennyországából.... Marx a kereszténységet az egyik legerkölcstelenebb vallásnak nevezi.

Ezek voltak akkor azok várakozásai, akik beavatták Marxot a sátánizmus mélységeibe. Egyáltalán nem igaz, hogy Marx fennkölt társadalmi eszményeket vallott az emberiség megsegítéséről, hogy a vallás akadálya volt ezen eszmények megvalósításának és ezért lett Marx vallásellenes Ellenkezőleg, Marx ... gyűlölte Isten minden említését. Az az ember akart lenni, aki helyéből kirúgja Istent - mindezt azelőtt, hogy magáévá tette volna a szocializmust, ami csak a csali volt a proletárok és értelmiségiek elcsábításához, hogy elfogadják ezt az ördögi eszményt.

Végül Marx kijelentette, hogy nem ismeri el a Teremtő létezését. (...) A valláskritika azzal a tannal végződik, hogy az ember számára a legfelsőbb lény az ember. 
Ha nem ismerünk el Teremtőt, nincs, aki Parancsolatokat adhatna nekünk. Ezt igazolja annak kijelentésével, hogy 'A kommunisták semmiféle erkölcsöt nem hirdetnek'.



Lelkek a Sátán számára

Marx egyik társa az Első Internacionálé alapításában Mihail Bakunyin orosz anarchista volt, aki ezt írta:

A Gonosz a sátáni lázadás az isteni hatalom ellen, lázadás, melyben látjuk minden emberi felszabadítás termékeny csíráit, a forradalmat. A szocialisták e szavakról ismerik meg egymást: "Annak a nevében, aki ellen nagy gonoszságot követtek el!" A Sátán az örök lázadó, az első szabadgondolkodó és világok felszabadítója. Megszégyellteti az emberrel állati tudatlanságát és szolgaságát, homlokára bélyegzi a szabadság pecsétjét, engedetlenségre és a tudás fájáról evésre biztatva.

Bakunyin többet is tesz Lucifer dicséreténél. Konkrét forradalmi programja van, de nem olyan, amelyik felszabadítaná a szegényeket a kizsákmányolás alól. Ezt írja: "E forradalom során fel kell ébresztenünk az ördögöt az emberekben, fel kell tüzelnünk a legalantasabb szenvedélyeket. Küldetésünk a rombolás, nem az építés. A rombolás szenvedélye kreatív szenvedély.”

Bakunyin felfedi, hogy Proudhon, egy másik vezető szocialista teoretikus és akkoriban Karl Marx barátja “szintén imádta a sátánt.” ... Proudhon...kinyilvánította, hogy Isten volt az igazságtalanság prototípusa. "... Minden lépés előre egy győzelem, mellyel felülkerekedünk az Istenin.

Így kiált fel:

Jöjj, Sátán, akit rágalmaz a nép és a királyok. Isten butaság és gyávaság; Isten képmutatás és hamisság; Isten zsarnokság és nyomor; Isten gonosz. Ahol az emberiség meghajol egy oltár előtt, az emberiség, a királyok és papok rabszolgája megbűnhődik... Esküszöm, Isten, a mennyek felé kinyújtott kezekkel, hogy nem vagy több, mint az én elmém végrehajtója, tudatom jogara... Isten alapvetően civilizálatlan, antiliberális, embertelen.

Proudhon Istent gonosznak nyilvánítja, mert teremtménye, az ember gonosz. E gondolatok nem eredetiek; ezek a sátánista szertartásokon megtartott “igehirdetések” szokásos tartalmai." 

Marx később összeveszett Proudhonnal és írt egy könyvet annak "A nyomor filozófiája" c. műve bírálataként.   De Marx csak  Proudhon kevésbé fontos gazdasági tételeit bírálta, annak démoni, Isten elleni lázadása ellen nem volt kifogása.

Heinrich Heine, a neves német költő Marx egy harmadik bensőséges barátja volt. Ő is sátánimádó volt, ezt írta:

Hívtam az ördögöt és megjelent itt,
Arcát fürkésznem csodálva kell,
Nem csúnya ő, nem is sántít,
Ő egy elbűvölő, bájos ember.

"Marx Heinrich Heine nagy rajongója volt. ... Meleg, szivélyes kapcsolatban álltak."
Miért rajongott Marx Heinéért? Talán az ilyen sátánista gondolatokért:

Arra vágyok, hogy ... néhány szép fa álljon az ajtóm előtt, és ha a Jóisten teljesen boldoggá akar engem tenni, megadja nekem az örömöt, hogy hat, vagy hét ellenségemet felakasztva láthatom ezeken a fákon. Könyörületes szivem megbocsátja nekik haláluk után mindazt a rosszat, melyet életükben ellenem elkövettek. Igen, meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, de csak azután, hogy felakasztották őket.


Nem vagyok bosszúvágyó. Szeretném szeretni ellenségeimet. De nem szerethetem őket, mielőtt nem állok bosszút rajtuk. Csak akkor nyílik meg számukra a szivem. Amíg az ember nem áll bosszút, keserűség marad a szivében.

Lehet bármilyen rendes ember bensőséges barátja valakinek, aki így gondolkozik?
Marx és követői ugyanígy gondolkodtak. Lunacsarszkij, egy vezető filozófus, aki egy időben a Szovjetunió kulturális minisztere is volt, írta Szocializmus és vallás c. könyvében, hogy Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé.
E ponton fontos kijelentenünk, hogy Marx és elvtársai Isten-ellenesek lévén nem voltak ateisták, ahogy a mai marxisták állítják magukról.

Tehát, miközben nyíltan elítélték és gyalázták, azt az Istent gyűlölték, akiben hittek.
Nem Isten létét kérdőjelezték meg, hanem a fennhatóságát.

Amikor 1871-ben Párizsban kitört a forradalom, a kommünár Flourens kinyilvánította:

Ellenségünk az Isten. Isten gyűlölete a bölcsesség kezdete.

Marx magasztalta a kommünárokat, akik nyíltan hirdették ezt a célt. De mi köze ennek a javak igazságosabb elosztásához, vagy a jobb társadalmi intézményekhez? Azok csak a külső csomagolások, melyek elrejtik a valódi célt: Isten és kultusza teljes eltörlését.

Marx ördögi költészete

Marx verseiben, a Kétségbeesett invokációjában és  az Emberi büszkeségben az ember legfőbb kérése a saját nagyságára irányul. Ha az ember elveszni ítéltetett a saját nagysága által, ez egy kozmikus katasztrófa lesz, de isten-szerű lényként fog meghalni, akit démonok gyászolnak.

Marx balladája, A hegedűs megörökíti a zenész panaszát Isten ellen, aki nem ismeri és nem akarja az ő művészetét. Az a pokol sötét mélységéből ered, rontást vetve a tudatra és szívre, zenéje pedig a halál indulója.
A zenész kirántja kardját és a költő lelkébe szúrja.

A pokol sötét mélységéből eredő művészet, a tudat megrontása.... Ez emlékeztet minket az amerikai forradalmár Jerry Rubin szavaira a Tedd!-ből: “Kombináltuk a fiatalságot, zenét, szexet, drogokat és a lázadást az árulással — és ez egy nehezen felülmúlható keverék.” 

Emberi büszkeség  című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:

Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába,
És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet. 

Akkor én, mint egy  győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett
És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel. 

Marx egy belső harc után tette magáévá a sátánizmust. A költeményeket egy súlyos betegség időszakában fejezte be, mely a szivében zajló vihar következménye volt. Akkoriban ír bosszúságáról, hogy egy olyan nézetet kell bálványoznia, melyet utál. Betegnek érzi magát.

Marx kommunistává válásának döntő oka világosan kiderül barátja, Georg Jung egy Ruge számára írt leveléből. Ez nem a proletariátus emancipációja, sem egy jobb társadalmi rend létrehozása. Jung írja: “Ha Marx, Bruno Bauer és Feuerbach szövetkeznek egy teológiai-politikai szemle alapítására, Isten jól teszi, ha maga köré gyűjti az angyalait és önsajnálatba merül, mert ezek hárman bizonyosan kiűzik Őt a mennyből..."



Vajon ezek a költemények voltak Karl Marx egyedüli kifejezetten sátánista  írásai? Nem tudjuk, mert munkái nagyobb részét titokban tartják kéziratainak őrzői. ... A moszkvai Marx-Lenin intézet ... igazgatóhelyettese írta, hogy nem tervezik bővíteni Marx és Engels művei első kiadását. Azt mondja, hogy száz kötetből csak tizenhárom jelent meg. ...
Erre nincs más magyarázat, minthogy Marx eszméinek zömét titokban akarják tartani.



Az ember, aki meggyőzte Engelst, hogy legyen kommunista, ugyanaz a Moses Hess volt, aki korábban meggyőzte Marxot. Hess írta, miután Kölnben találkozott Engelsszel: “Egy fanatikus kommunistaként távozott tőlem. Így keltek én rombolást.“ 

Rombolást kelteni — ez volt Hess fő életcélja? Luciferé is ez."

Kazinczy Tudta-Merte-Tette!

KAZINCZY FERENCZ MÜVEIBŐL

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta

VÁCZY JÁNOS

Franklin Társulat, 1903

Váczy János előszavából:

„«A természet imádást érdemlő keze mindég épít, és hogy építhessen, mindég ront» — írja.”

„Ő is gúnynyal fordúl azok ellen, a kiket a társadalmi pangás okainak tart, a kik az egy

helyben maradás, az ósdi conservatismus hívei. Mert a ki — úgy mond — valaminek helyes volta felől meg van győződve, annak nem szabad sem a közönség kaczagásával, sem a jó barátok tanácsaival gondolnia, csak azzal, a mit a «haza és nyelv java» kiván. Szörnyű dolognak véli, mily kevesen veszik észre a ránk zúduló veszedelmet, s mily kevesen értik az ő magasabb szempontjait.”

(13-14. old.)

„Nem az volt a kérdés, hogy nyelvünk továbbra is régi állapotában maradjon-e, hanem hogy van-e még a nemzetnek annyi életereje, hogy a nyugati népek művelődésének ösvényére léphessen s képes-e a haladás terén boldogulni. A jövő biztosítása vagy a gyáva lemondás kérdése volt az, a melyre Kazinczy a nyelvújítással s izgató tevékenységével felelni szándékozott.”

„Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösségét, erőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”

(14. old.)

„Az újítás kedvetlenségét a következőkép mondja ellensúlyozhatónak : az olvasóval éreztetni kell, hogy arra csakugyan szükség volt, s a szónak szép hangzásúnak kell lennie. Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ; mert valódi szégyen, hogy még olyan fogalomra sincs szavunk, mint pl. a virtus (erény). Ha a szükséges új eszmékre, új fogalmakra sem a régi nyelvben, sem a népnyelvben nem talál kellő kifejezést, maga alkot egészen új szót, ha nincs is gyökere a nyelvben.”

„Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. Amazok közül kivált a Horatius példája lebeg előtte, emezek közül a Lessing, Klopstock, Wieland, Schiller és Goethe példája ; sőt Voss graecismusait is gyakran magasztalja, noha ezek valóságos kaczagást idéztek elő a németeknél.

Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:

szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”

(15. old.)

„Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”

(17.old.)

„Epistolái érlelték a mozgalmat s gazdag eszméikkel tisztázták a haladás napirenden levő kérdéseit. Majdnem valamennyiben az izgató úttörő, a türelmetlen erélyű reformátor haladásért hevülő eszméit igyekszik úgy szólva reánk beszélni s törekvéseit igazolni.”

(20.old.)

Jaj, csak nehogy magyarnak nézzenek!