Hamvas Béláról a kuláküldözés áldozatainak emléknapján

Ma van a kuláküldözés áldozatainak emléknapja, ami alkalmat ad arra, hogy egy  - híveinek és messziről tisztelőinek, akik nem ismerik műveit, csak úgy tudják, hogy sokak szerint jó fej - megdöbbentő oldalról kezdjem itt szembesíteni Hamvas Béla kultuszát a siralmas valósággal.

Hogy mit jelentett Magyarország számára a hagyományos falusi gazdálkodási rend szétverése, a parasztság megszüntetése, csak falusi lakossá változtatása, elvágása a földtől, annak tragikus jelentőségét különösen itt, Lengyelországban élve lehet átérezni. Itt a legnagyobb a kontraszt, mivel a történelem szeszélye folytán a kommunisták által meghagyott falusi családi gazdálkodás megléte nagy eséllyel a "lenni, vagy nem lenni", "enni, vagy nem enni" alternatíváját jelenti. Úgy értve, hogy az Európa legnagyobb parasztnépességével rendelkező Lengyelország túlélési esélyei az erőforrás- és pénzügyi válság okozta összeomlás közepette (lásd a testvérblogot) drámaian jobbak, mint az eltéeszesített Magyarországé, ahol a falusi lakos számára is a Peny Marketben terem már az ennivaló. Amíg terem...

A magyar értelmiség különösen jobboldali felében és érthetetlen módon a tradícionalisták szűk, furcsa táborában is kultikusan tisztelt Hamvas Béla már-már "szent" státusza egy hatalmas átverés és önátverés. Hamvas elvtárs az ő nem kis tudásával az ősi tradíciókról és kenetes dumáival a csőcselékuralom silányságáról épp 1945-ben látta alkalmasnak az időt, hogy belépjen a kommunista pártba, amikor az ÁVÓ elődje azonnal elkezdte a sztálini rezsim számára ellenségesnek vélt emberek begyűjtését, kínzását, kivégzését. Hogy később kizárták a pártból, az ezen semmit nem ment, egy kis falat volt ő a saját gyermekeit rendszeresen, tömegesen felzabáló forradalmak étlapján és hogy hasznos fizikai termelőmunkát kellett végeznie, az neki talán büntetés volt, de a társadalomnak nem, addig se írt annyi káros marhaságot.
Az egész Hamvasi életmű köztudatbeli értékelésével később foglalkoznék, nem titkolva, hogy műveiből nagyon keveset olvastam, de az elég volt az elborzadáshoz, itt most a mai emléknapra és Hamvas azzal kapcsolatos árulására koncentrálok.