Ezért kellett Zichy Ödönnek meghalnia - 3 kiáltvány 1848. szeptember 22-ről

"Föl magasztaltatott az akasztófára, Hogy a jó levegőt többé ne ronthassa"

Az 1848-49-es európai forradalmi hullám hazai folyamatát és a forradalmat önmagától nem igénylő társadalom tömegeit a forradalmárok által megszervezett provokációk, mesterséges válsághelyzetek fordulópontjai sodorták  egyre radikálisabb fokozatokba. Az egyik ilyen drámai radikalizálási fordulópont 1848 őszére, szeptember végére esett. Az udvarral való fegyveres összeütközést és a magyar, Kossuthékban bízó társadalom számára a visszaút lehetőségének elvágását kiprovokálni hivatott fordulat fő eleme a Lamberg ellen a fővárosban bércsőcselék bevetésével szervezett merénylet volt. A szeptember 28-i, "spontán népítéletnek" színlelt merényletet 2 nap múlva, szeptember 30-án terven felül követte gróf Zichy Ödön konzervatív politikus Görgei hadbírósága általi kivégeztetése a csepel-szigeti Lórévnél, ami az előző merénylethez hasonlóan szintén nagyban hozzájárult a forradalom iránt közömbös, vagy attól irtózó közvélemény megfélemlítéséhez, a terror eszközét bevető forradalmi kormányzat iránti engedelmességre kényszerítéséhez, mint azt láthattuk Szemere Kossuthhoz intézett 1849. január 19-i levelében.

"Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II

A bejegyzés első része: "Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I
 

Újra elérkezett az első 1848-as Maradi Vértanú emléknapja, gróf Lamberg Ferenc meggyilkolásának napja. Jellemző, hogy gyors átfutás alapján semmit nem láthatunk erről ma a magyar nyelvű interneten, a lapok netes kiadásaiban, az ismertebb portálokon, pedig a Népek Tavasza magyar színterén ez a felülről eltervezett és megszervezett gyilkosság a döntő fordulópontot jelentette, a fegyveres harc útjára lépést, ahonnan nem lehetett többé visszaút a békés tárgyalásokhoz. Pontosan ezért tervezték el és szervezték meg...

A bejegyzés előző részében láttuk, hogy amint Barruel már a "nagy" francia forradalomról is megállapította, az 1848-49-es forradalom (öszeurópai forradalmi hullám) sem volt alulról spontánul kitörő népfelkelés, hanem egy szervezett, titkostársasági infrastruktúrát használó összeesküvő csoport műve, amely a társadalom tömegeit megtévesztés és a nép vonakodó tagjai ellen is alkalmazott terror kombinációjával kényszerítette bele, hogy az ő felforgató céljaiért lépjen fel ágyútöltelékként és hasznos idiótaként, vagy gyakran túszként, melynek halántékához fegyvert tartottak.

A "Népek Tavasza" hazai hadszínterén a forradalmi folyamat minden döntő fordulópontját, radikalizálódását erőszakkal, provokációval, merénylettel kényszerítette ki a magát a nemzeti érdek képviselőjének hazudó összesküvő csoport. A bejegyzés előző részében már érintettük ezek (nem időrendi) sorában a parlamentarizmus szabályait kutyakomédia keretében félrelökő debreceni trónfosztást, a forradalmat előkészítő irodalmi felforgatásból Petőfi néhány vészjósló versét, hogy Kossuth eleve a pozsonyi országgyűlés megfélemlítésére rendelte meg a pesti márciusi forradalmat, amire a népnek magától semmiféle vágya nem volt. Felidéztük, hogy az annyit dicsőített "országgyűlési ifjúság", mint a karzat réme, a Párt Ökle, már a forradalomhoz vezető fellazítás korában a baloldali képviselők "kitűnő visszhangtere" és a jobboldaliak terrorizálója, melynek tagjai igazi utcai rohamosztagosokhoz illően felfegyverezve jártak-keltek-provokáltak.

Most folytassuk  ennek, a társadalmat saját nemzeti érdekeivel ellentétes cselekvésbe belekényszerítő forradalmi terrornak a feltárását!

A bejegyzés folytatása

A Maradi Vértanúk Napjai II - Zichy Ödön

Ma van a 48-as illuminátus-marxista világforradalom második magyar áldozata, gróf Zichy Ödön halálának évfordulója.

"Kívánjuk a sajtó szabadságát!" - kivéve királypárti nézeteknek, azokért kötél jár...

Zichy Ödön volt a terrorista illuminátus öszeurópai forradalom második magyar áldozata 1848-ban, szeptember 30-án. A Forradalom gyilkolt először, Lamberget (tudatosan, cinikusan, aljasul kitervelve és fizetett bérgyilkos-csőcselék kezei által végrehajtva), majd a Forradalom gyilkolt másodszor, ezúttal a formaságokat némileg betartva, kötél által, statáriális bíráskodás útján. A hóhér Görgei, aki a honvédség katonai vezetőinek azon szűk köréhez tartozik, akik öntudatos forradalmárok, nem belesodródtak az eseményekbe, mint a legtöbben. És persze annyi felforgatóhoz, így Kossuthhoz és Petőfihez hasonlóan evangélikus...

A forradalmi hadseregben stréberkedő felforgató csőcselék nagyon is értesülve volt a két nappal azelőtti pesti merényletről: 

Görgei Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben

1848. szeptember 29-én Zichy Ödön és Pál grófokat Székesfehérvárról jövet az említett kettős őrslánc északi vonalán megállították, a vezénylő tiszt gyanúsnak találta, ezért letartóztatta és másnap adonyi főállomásomra kísértette őket.

Az erről szóló jelentés^* engem Csepel szigetén ért. A dolog mibenlétéről személyesen akartam tudomást szerezni, és késedelem nélkül visszasiettem a Duna jobb partjára. Adonyba érve láttam, hogy az utcákon sűrűn hullámzik a helybeli lakosság és az ide gyülekezett délvidéki népfelkelés tömege, és haragjuk szemlátomást növekszik a fogoly grófok ellen. Hollétük megtudakolása közben véletlenül összetalálkoztam két törzstiszttel^* (egy ezredessel s egy őrnaggyal) a Hunyadi-csapatból. Mind a ketten, idősebb és magasabb rangjukra való tekintet nélkül, miniszterelnöki rendelettel parancsaim alá voltak helyezve.^* Tőlük értesültem, hogy távollétemben már intézkedtek, hogy a fogoly grófokat katonai födözet alatt Pestre kísérjék. Mikor az intézkedés okát megkérdeztem, az ezredes titkolózva arra kért, kövessem közeli szállására. Itt nagy önelégülten megsúgta: ő már gondoskodott róla, hogy a foglyok Lamberg gróf sorsára jussanak!

– Az őrnagy úr – folytatta a másikra mutatván – személyesen veszi át a fegyveres kíséret vezetését, és Pest utcáin izgató beszédet fog tartani a néphez, miközben a foglyokat gyalog kísérik végig a városon. A nép Lamberg gróf esetére^* emlékezve bizonnyal lelkesül még a lincselés iránt…