Kommunista bankrablókból államférfiak, sőt NEMZETI HŐSÖK lettek...

Bankrablás Tbilisziben, 1907

"Az 1907-es "Tifliszi bankrablás", vagy más néven "Jereván-téri expropriáció" egy fegyveres  banki pénzszállítmány-rablás volt, melyet bolsevik forradalmárok követtek el a grúziai Tiflisz városában (ma Tbiliszi, Grúzia fővárosa). A rablás 1907 június 26-án történt a Jereván- (ma Szabadság-) téren. A banki pénzszállítókocsi a postahivatal és az orosz birodalom Állami Bankja helyi fiókja között szállított pénzt, amikor megtámadták. A rablók a zsúfolt városi téren bombákkal és fegyverekkel támadták a kocsit és az azt körülvevő biztonsági erőket, ami hivatalos archív dokumentumok szerint negyven ember halálát és további 50 sebesülését okozta.  A rablók 341,000 rubel (kb. 3,4 millió 2008-as USA dollár) értékű zsákmánnyal menekültek el. A rablás kitervelésében és/vagy kivitelezésében forradalmi tevékenységük finanszírozása céljából jónéhány magasrangú bolsevik vett részt, többek között Lenin, Sztálin, Maxim Litvinov, Leonyid Kraszin, Alexander Bogdanov és Kamo (Simon Ter-Petroszjan). Később az akció rossz sajtóvisszhangját felhasználták Lenin és Sztálin ellen, akik mindketten igyekeztek elhatárolódni a rablástól."

A közveszélyes bűnöző a rendőri nyilvántartásban

"Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (RSZDRP), a Szovjet Kommunista Párt elődje 1898-ban alakult. A párt célja az orosz birodalom gazdasági és politikai rendszerének a marxi elveken alapuló proletárforradalom általi megváltoztatása volt. Politikai tevékenysége mellett az RSZDRP és más forradalmi szervezetek (pl. anarchisták, Eszerek) egy sor harci jellegű tevékenységet is folytattak, közte "expropriációkat" (kisajátítás), ami egy eufémikus elnevezése volt  a  forradalmi tevékenység finanszírozása céljából kormányzati, vagy magánpénz megszerzésére elkövetett fegyveres rablásoknak. 1903 után az RSZDRP két fő frakcióra oszlott, a bolsevikokra és a mensevikekre. A párt 1907 május-júniusában Londonban megrendezett 5. kongresszusán szerették volna elsimítani a bolsevik-mensevik ellentéteket. Az egyik ügy, amely  megosztotta őket, a fegyveres akciókra, kiemelten az "expropriációkra" vonatkozó nézeteik különbsége volt. A Lenin által vezetett legmilitánsabb bolsevikok támogatták a rablások folytatását, míg a mensevikek a forradalom békésebb és fokozatosabb módszereit támogatták és ellenezték a fegyveres akciókat.^"

Most átmenetileg ugorjunk egy kicsit az időben: 1920 augusztusába. Az alig néhány évvel korábbi kegyetlen bankrablók sikeresen végrehajtott forradalmuk eredményeképpen már Szovjet-Oroszország urai. Vörös Hadseregük megállíthatatlanul nyomul előre az újjászületőben levő Lengyelországon át nyugatra, hogy megvalósítsa a világforradalmat. Azonban ekkor az ún. Visztulai Csoda során a lengyel hadsereg Varsó alatt Józef Piłsudski marsall, a Nemzetvezető (Naczelnik Państwa) főparancsnoksága alatt tönkreveri ezt a forradalomexportőr hadsereget és a forradalmi rendszert beszorítja Szovjet-Oroszország (nyugaton erősen megnyirbált) határai közé. A hálás lengyel nemzet mára országszerte számos emlékművet állított Nagy Fiának, A Függetlenség Atyjának. Aki tehát az antibolsevista erők megtestesült jelképe.
Igen, a valós és kitalált történelem szédítő fordulatai között valóban az lett, de erre 1907-ben, a véres tbiliszi bankrablás idején még nem sokan gondolhattak...

1908 szeptember 26-án a tbiliszi rablás után egy évvel és nyilván annak "hősies" példáján is fellelkesülve az Orosz Birodalom egy másik csücskében, a Wilna közeli Bezdan vasútállomásán a bolsevik vezetők régi elvtársai, a Lengyel Szocialista Párt Forradalmi Frakciója (egyúttal a párt fegyveres szárnya) vezetői lépnek akcióba egy postavonat ellen. Az esetet a támadás vezetőinek későbbi karrierjére utalva a "Négy miniszterelnök akciója" néven is emlegetik...

1908.IX.26. A bezdáni vonatrablás

Ennek az akciónak már sikerülnie kellett. Az 1905-ös forradalom után az LSZP-t megbénította a cári elnyomás és a pénzhiány.  Az LSZP Harci Szervezete forradalmárai nyomorogtak, nem volt pénz fegyvervásárlásra. Ezért Józef Piłsudski és Aleksander Prystor kidolgozták a Wilna-Pétervár postavonat elleni rablótámadás, vagy ahogy a forradalmárok nevezték, "Ex" (expropriáció) tervét. Hetente egyszer szállították a vonattal a wilnai körzet cári adóhivatalai által összegyűjtött pénzt a pétervári központi bankba.  Az LSZP HSZ lázadói Wilnától nem messze, Bezdánnál tervezték megállítani a vonatot, ártalmatlanná tenni a kísérőket és a pénzt a határon túlra, Galíciába vinni. A bonyolult akcióban 19 harcosnak kellett részt vennie.

Az első kísérlet szeptember 19-én kudarcot vallott. A lázadók túl későn indultak Wilnából, éjjel eltévedtek az erdőben, a csoportok elvesztették egymást.

Szeptember 26-án Piłsudski utasítására délelőtt indultak.  A harcosok az indulás előtt mausereket, browningokat, szendvicseket és konyakot kaptak.  Két-három fős csoportokra oszolva villamossal mentek Antokolig, onnan gyalog indultak Bezdan felé. Az utolsó csoporttal haladó Aleksander Lutze-Birk volt a  művelet szanitéce. Amikor leült a villamoson, a mellénye alá rejtett mauser csöve megnyomta a zsebében levő tömény ammóniás flaskát. Lutze-Birk Piłsudskival együtt azonnal leszállt.  Egész oldala fel volt marva, vérzett.  Piłsudski hazaküldte, de Lutze-Birk tovább ment.  Csak fegyverét adta át elvtársának, mert nem bírta el.  A harcosok a bezdáni állomás melletti gyülekezőhelyre több, mint egy órával  korábban érkeztek. Olyan fáradtak voltak, hogy Piłsudski parancsára, hogy hozzanak vizet a karbidlámpákba, senki sem mozdult.  Piłsudski maga ment érte. Közvetlenül a vonat érkezése előtt a lázadók kezdtek egyenként feltűnni a peronon.  A vonaton az utasok közé vegyülve érkezett Walery Sławek, Czesław Świrski, Józef Kobiałka  és Jan Fijałkowski.

A vonat fékezni kezd, ekkor Arciszewski, Balaga és Gibalski futni kezdenek az őrség kocsija mellett. Balaga  megpróbálja husánggal beverni az ablakot, de nem sikerül neki.  Az őrségből  Boriszov  csendőr kiugrik a kocsi átjárójára és lőni kezdi a futókat. Gibalski futásból viszonozza a tüzet.  A  lábán sebesült Boriszov  kiesik a peronra, de elkapja a lépcsőt és futásból felhúzza magát az átjáróra.  A ziháló Balaga végre beveri az ablakot és Gibalski bombát lök be a vagonba.  A robbanás a kerítésnek dobja őket, a sebesült Boriszov a sinekre esik. Gibalski a következő pillanatban a második bombát is bedobja a bevert ablakon át. Az őrség vagonjába beront Arciszewski. A padlón halott csendőr fekszik. Három puskás katona a robbanástól megsüketülve áll, a többi elmenekült.

A megégett Lutze-Birk feladata a vágány felrobbantása a mozdony előtt.  Kapkodva gödröt kapar a sín alá, beássa a dinamitot, de az nem robban fel. Elkeseredetten, a fájdalomtól sziszegve rálő a mozdonyvezetőkre és az állomásépületbe kíséri őket, ahol a támadók a civileket gyűjtik össze. Az egyik harcos őrzi őket, aki a fegyelem fenntartása érdekében időnként a plafonba lő egyet. Lutze-Birk visszatér a peronra, de elfelejti a jelszót mondani: "Kommunizmus". Az akció résztvevője, Helman négy lépésről lő rá. Csodával határosan elhibázza.

Eközben a támadók behatolnak a küldeményeket szállító szakaszba. A fal mentén végig faládák és bőrzsákok vannak. A postai küldeményeket Piłsudski kutatja át. Néha készpénzt talál, gyakrabban váltókat, amiket lehetetlen pénzzé tenniük. Egy "másfél millió rubel" feliratú borítékban két ötszázrubeles bankjegyet talál és a másfélmilliónyi értékben névreszóló váltókat. Józef Majewski  cári postahivatalnok kéri a harcosokat: "Uraim, vigyenek el mindent, csak könyörgök, rakják vissza a borítékokat  a helyükre, ne csináljanak rendetlenséget!".

A másik, úgynevezett pakkos vagonban elbarikádozták magukat a kalauzok. Lutze-Birk  dinamittal kirobbantja az ajtót. A második bombával való fenyegetésre a kalauzok megadják magukat.  A lámpa fényénél Lutze-Birk egy hatalmas fémládát lát a padlóhoz hegesztve. Felrobbantja. A belsejében faládák  vannak. A harcosok szétverik őket és a belsejükben kis vasdobozokat találnak. A füstgomolyagban nem veszik észre a sarokban heverő aranyérmekupacot. Az utolsó pillanatban veszik magukhoz.  A dobozokban jelentős, de nem szédítő összegeket találnak, néhányszáz,  néhány ezer rubeleket.  

23.40-kor Piłsudski kiadja a parancsot: "Öt perc múlva végzünk!". A vonat elindul Wilna felé. Gibalski  felkap egy ezüsttel teli zsákot - nem kellene elvinnie, mert túl keveset ér a súlyához képest.  Közvetlenül éjfél előtt Piłsudski belefúj a pályaőr trombitájába. Ez a visszavonulás jele. A harcosok nyugtalanul nekivágnak a zsákmánnyal a sötétségnek.

A támadók 200 812 rubelt és 61 kopejkát zsákmányoltak, ami akkori árfolyamon kb. 100 ezer dollárt ért, abban a korban és térségben komoly vagyonnak számított. A pénzt Galíciában létrehozandó lengyel katonai szervezetre, a pártmilícia korábbi adósságainak törlesztésére és bebörtönzött elvtársaik családjainak támogatására szánták. Az akcióban egy orosz katona meghalt, négy másik és egy postahivatalnok megsebesült, a lengyeleknek nem volt vesztesége.

Az akció hősei, akik vitték valamire: 

Jóképű vonatrabló, majd miniszterelnök

Walery Sławek : "a II. Köztársaság politikusa, Lengyelország háromszoros miniszterelnöke, a Szejm elnöke, szabadkőműves, a Lengyel Hadsereg okleveles alezredese"
Korábbi rablótámadásban szerzett sérülései után depresszióba esik, életkedvét a bezdáni vonatrablástól nyeri vissza...

Aleksander Prystor :  "lengyel politikus a két világháború közti időszakban, miniszterelnök, a lengyel hadsereg ezredese. 1905 márciusában a Karl Nolken rendőrfőnök elleni merénylet főszervezője. A következő években az LSZP Harci Szervezetének jónéhány akcióját, közte pénztárak és posták kirablását, terrortámadásokat cári katonák és rendőrök ellen, diverziókat és szabotázsokat, továbbá szocialista tüntetések védelmét szervezte."

 

 

Tomasz Arciszewski :A Lengyel Szocialista Párt politikusa, az LSZP Harci Szervezetének egyik vezetője. Miniszter a Lengyel Köztársaság Ideiglenes Népkormányában és Jędrzej Moraczewski népkormányában. Országgyűlési képviselő 1919-től 1935-ig.  A lengyel emigránskormány miniszterelnöke 1944–1947 között.

Józef Klemens Piłsudski (1867 - 1935) Lengyel függetlenségi aktivista, katonai parancsnok, politikus. 1918-1922 között a lengyel állam Nemzetvezetője, 1918 november 11-től a Lengyel Hadsereg Főparancsnoka,  1920-tól Lengyelország Első Marsallja, kétszeres miniszterelnök (1926-1928 és 1930), a II. Köztársaság ún. szanációs kormányainak létrehozója az 1926-os államcsíny után.

És azelőtt: 1887-ben letartóztatják és Szibériába száműzik a Nemzeti Akarat Terrorista Frakció által a cár ellen tervezett merénylet szervezésében való részvétele miatt. A Lengyel Szocialista Párt  politikusa, 1894-től a párt Központi Munkásbizottságának tagja, a Munkás (Robotnik) c. pártlap főszerkesztője. 1896-ban a II. Internacionálé IV. kongresszusán Londonban képviseli pártját. 1906-tól a párt Forradalmi Frakciójának és Harci Szervezetének vezetője, az "Expropriációk" (rablások) szervezője.

A Lengyel Szocialista Párt logója

Ugorjuk most át a "II Lengyel Köztársaság" két háború közötti 20 évét, a szabadkőműves-szocialista-ügynök "elit" uralmát, közte Piłsudski erőszakor kormányzását, a politikai riválisok, közte ügynökmúltját ismerő tábornoktársak gyanús haláleseteit, ellenzékiek koncentrációs táborát (Bereza Kartuska) és vessünk egy tekintetet a Haza Atyja halála és holtteste sorsának bizarr körülményeire!
A Nemzetvezető 1935-ös halálakor Adam Sapieha herceg,  a konzervatív krakkói érsek-metropolita, bíboros, mint a Wawel házigazdája először nem akar beleegyezni, hogy a Wawelben temessék el a - szavai szerint - "bezdáni banditát". Végül a Marsall táborának nyomására beleegyezik.
Piłsudski testét környezete döntése alapján talán másfél évtizeddel korábban elhunyt egykori elvtársa, Lenin mintájára is bebalzsamozzák, (kapkodva, szakszerűtlenül...), hogy a Hálás Nemzet, az utókor mindig megcsodálhassa Bálványát. (akinek halála hírére országszerte sokan rendeltek HÁLAADÓ miséket, természetesen a gyászoló hívek emlékmiséi mellett) Végrendelete szerint szivét  külön, szülőföldjén, Wilnában temetik el, agyát pedig - szintén Leninéhez hasonlóan kiemelik, konzerválják és egy tudósbizottság vizsgálgatja, számos fényképet publikálva a nagy nyilvánosságnak a Hon Ereklyéjéről!!!

>A hevenyészve bebalzsamozott holttestet egy üveges koporsóban teszik közszemlére a Wawel katedrálisában, naponta kb. 20 ezer (!) ember tekinti meg.A látogatók által érezhető szag alapján és vizuálisan is nyilvánvaló konzerválási hiányosságokat éjszakánként egy katonaorvosi csapat próbálja meg kétségbeesett "karbantartással" kijavítani...
A katedrálisban a zajos tömeg zavarja a misézést, a látogatók fiatalabb tagjai a szögletekben végzik dolgukat. Végül  Sapieha érsek 1937-ben áthelyezteti a koporsót egy kápolnába, amiért országos vihar tör ki, egyesek követelik a főpap letartóztatását! Az üvegkoporsót lecserélik egy csak az arcot láttatni engedőre, később nehéz fémkoporsó belsejébe kerül az egész, de a bomló tetem szagát állítólag a 60-as évek elején még érzik a misék résztvevői.

A Piłsudski-féle "elit" tagjai a második világháború kitörésekor fejvesztve külföldre menekülnek és többek között kirobbantják az esztelen, öngyilkos varsói felkelést, közben az általuk korábban démonizált főpap végig kitart helyén, Frank főkormányzónak azzal adva át a Wawel kulcsait, hogy "ne felejtse el az úr távozásakor visszaadni!".
A 20. században hasonló bebalzsamozáson és tartós közszemlére tételen átesett állami vezetők még a már említett Leninen kívül: Dimitrov, Ho Si Min, Mao Ce Tung, Kim Ir Szen...