"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2011. július 19., kedd

Kazinczy Tudta-Merte-Tette!

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
VÁCZY JÁNOS
Franklin Társulat, 1903

Váczy János előszavából:

«A természet imádást érdemlő keze mindég épít, és hogy építhessen, mindég ront» — írja.”

Ő is gúnynyal fordúl azok ellen, a kiket a társadalmi pangás okainak tart, a kik az egy
helyben maradás, az ósdi conservatismus hívei. Mert a ki — úgy mond — valaminek helyes volta felől meg van győződve, annak nem szabad sem a közönség kaczagásával, sem a jó barátok tanácsaival gondolnia, csak azzal, a mit a «haza és nyelv java» kiván. Szörnyű dolognak véli, mily kevesen veszik észre a ránk zúduló veszedelmet, s mily kevesen értik az ő magasabb szempontjait.”
(13-14. old.)

Nem az volt a kérdés, hogy nyelvünk továbbra is régi állapotában maradjon-e, hanem hogy van-e még a nemzetnek annyi életereje, hogy a nyugati népek művelődésének ösvényére léphessen s képes-e a haladás terén boldogulni. A jövő biztosítása vagy a gyáva lemondás kérdése volt az, a melyre Kazinczy a nyelvújítással s izgató tevékenységével felelni szándékozott.”

Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösségét, erőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”
(14. old.)

Az újítás kedvetlenségét a következőkép mondja ellensúlyozhatónak : az olvasóval éreztetni kell, hogy arra csakugyan szükség volt, s a szónak szép hangzásúnak kell lennie. Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ; mert valódi szégyen, hogy még olyan fogalomra sincs szavunk, mint pl. a virtus (erény). Ha a szükséges új eszmékre, új fogalmakra sem a régi nyelvben, sem a népnyelvben nem talál kellő kifejezést, maga alkot egészen új szót, ha nincs is gyökere a nyelvben.”

Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. Amazok közül kivált a Horatius példája lebeg előtte, emezek közül a Lessing, Klopstock, Wieland, Schiller és Goethe példája ; sőt Voss graecismusait is gyakran magasztalja, noha ezek valóságos kaczagást idéztek elő a németeknél.
Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:
szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”
(15. old.)

Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”
(17.old.)

„Epistolái érlelték a mozgalmat s gazdag eszméikkel tisztázták a haladás napirenden levő kérdéseit. Majdnem valamennyiben az izgató úttörő, a türelmetlen erélyű reformátor haladásért hevülő eszméit igyekszik úgy szólva reánk beszélni s törekvéseit igazolni.”
(20.old.)

Jaj, csak nehogy magyarnak nézzenek!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fusson ki a levesem, ha most el tudom dönteni, hogy szidod e vagy dicséred Kazinczyt....Egy újhelyi gyerek legyen büszke Kazinczyra, főleg hogy ha annyit harcolt az emlékház miatt!
Dork.

Bobkó Csaba írta...

Kedves Dork, a blog alapvető irányultságából és a fenti második idézetből talán sejthető, meg igazán a bejegyzésbeli idézett mű is magáért beszél, hogy szidom.
Pontosabban az nem szidás, ha valakiről közzétesszük az olyan tényeket, amiket egy RAJONGÓJA, életművét kutató és levelezését elsőként publikáló szerző tett közé róla, ez csak leleplezés.
E blogon nem esélyes, hogy bármilyen új tényt, "titkot" tennék közzé, mert nem vagyok felkészült hozzá és nincs hozzáférésem kallódó tényekhez. Igazából azt hiszem, hogy modern korunk tényei ügyében nagy titkok már nincsenek, ami itt érdekes, azok minimum évtizedek óta ismertek. Az én témám a jól ismert tényeknek a történelmi köztudatban való perverz értékelése. Hogy a fekete fehér és hogy magyarellenes felforgatóknak, árulóknak szobrai lehetnek a főtereken.
Kazinczyról még lesz további bejegyzés is, ahogy Comeniusról, a kurucokról, Petőfiről, Mikszáthról és hasonlókról is.

Névtelen írta...

Szerintem bojkottáld a nyelvújítás utáni kifejezéseket:-)
Kazinczy csak azt akarta, hogy legyen irodalmi/tudományos szinten is használható nyelvünk.
Dork (a)

Bobkó Csaba írta...

Ha elolvasod, mit ír róla, MÉLTATÓJA, láthatod, hogy messze nem csak azt akarta. Nem is ültek hét évet várfogságban olyanok, akik csak annyit akartak...