"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2011. december 10., szombat

Petőfi Sándor: A walesi bárdok

"Zsigmond király, gyilkos király
léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér..."

Közismert versmagyarázat hogy Arany a harmadik walesi bárd személyében halott barátját, Petőfit örökítette meg:

"Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd."

Szerintem a "Kobzán a dal magára vall," inkább Aranyt jelenti, aki nem hajlandó dicsőíteni Ferenc Józsefet, Petőfi a derék, aki elhullt a csatában.

De Petőfi verseket olvasva vettem észre, hogy "A walesi bárdok"-nak sokkal több köze is van Petőfihez.
A "Kont és társai" (Debrecen, 1848. december) c. versben először csak ez tűnt fel hasonló szófordulatnak:

"Zsigmond király, gyilkos király" - "Edward király, angol király"

Aztán kiderült, hogy a két sztori között is alapvető párhuzam van. Petőfi fanatikus királygyűlöletéhez olyan történelmi esetet, vagy talán legendát dolgozott fel (mindjárt meglátjuk, sok más szerző nyomán haladva), melyben a gonosz elnyomó IDEGEN király hazafiakat végeztet ki, mert azok nem hajlandók előtte letérdelni, "megalázkodni", (valójában csak megadni a királynak járó tiszteletet, vagy megköszönni a bejelentett kegyelmet). A bátor hazafiakat a halál se rettenti el, nem hajlandók a zsarnok előtt letérdelni, az őket kivégeztető királyt pedig bűntudat kínozza.

KONT ÉS TÁRSAI

Édes hazám, Magyarország,
Mi a bajod? bús az orcád,
Az orcád bús, a könnyed hull,
Alig vagy a fájdalomtul.


"Mi volna más bajom nékem,
Mint hogy a királyi széken
Ember helyett vadállat űl,
Uralkodik kegyetlenűl.

Zsigmond király, te vadállat,
Ne nyomjad úgy a vállamat,
Alig bírja már a lábam,
El kell dőlnöm itt hosszában.

Azért tettelek királynak,
Világ első királyának,
Hogy így csúffá tégy engemet,
Kiszakítsd az életemet?

Én istenem, hova nézzek?
Mindenütt csak bús enyészet,
Minden tagom zsibban és fáj,
Átkozott légy, Zsigmond király!

Lelkem-testem nagyon beteg,
Gyermekeim, segítsetek,
Hol vagytok ti, jó vitézek,
Merre jártok, merre késtek?"

Szegény haza, fiaidat
Hasztalanúl hívogatod:
Az egyik rész gaz áruló,
A másik rész földönfutó.


Bakonyerdő sötétsége
Zsiványoknak volt a fészke,
De most benne űzött vadak
Laknak, igaz hazafiak.

Közöttök van - hogyne volna?
Kont István is a vadonba',
Feje fölött sötét ágak,
Szíve fölött sötét bánat.

Gondolkodik jó sokáig,
Összehíja cimboráit,
Csendesen előrelépett,
És így kezdte a beszédet:

"Be összeolvadt a számunk!
Szegény jó Magyarországunk,
Csupán harminc ember maradt
Védeni szabadságodat.

Nincs mit tennünk, kicsiny a szám,
Isten veled, kedves hazám!...
Barátim, csak egy van hátra,
Készüljünk el a halálra.

Föl Budára a királyhoz,
Tegyük kardunkat lábához,
Hadd vegye el életünket,
Csak ne bántsa gyermekinket."

Egynek sem volt kifogása,
Mind készen volt a halálra,
Fölnyergeltek, lóra kaptak,
Buda felé lovagoltak.

Mentek együtt egy csoportban,
Mentek némán, mentek lassan,
Némán, lassan és sötéten,
Mint a felhő megy az égen.

Budavárba följutának,
Király előtt megállának,
A legbölcsebb közöttök Kont,
Királynak ily beszédet mond:

"Itt vagyunk, király, előtted,
Kiirthatd a pártütőket,
Vedd el a mi életünket,
Csak kíméld meg gyermekinket."

S leoldozták kardjaikat,
Kezök reszket, keblök dagad;
Kardjoktól kell elszakadni!
Mintha lelkök szakadna ki.

De csak mégis leoldozták,
Király előtt le is rakták,
Odarakták őket sorba,
Szegényeket, od' a porba.

A hazának képe volt ez,
Ottan hevert, mint a holttest,
A haza is, megalázva,
Rajta a gaz király lába.

Zsigmond király nagy kevélyen
Végignéz a vitézségen,
Szemeit félig behúnyja,
És így kezdi cudar gúnnyal:

"Nos hát, nagy jó uraimék,
Elég már a tréfa, elég?
Meglapulunk valahára
Megkorbácsolt eb módjára.

Hát ezek a vad vitézek,
Akik a királyi széket
S koronámat fenyegeték?
Kiktől szinte megijedék.

Hisz ezek jámbor koldúsok!...
Szegény golyhók, mit busúltok?
Jól van; amért koldulátok,
Az életet megkapjátok."

A harminc vitéz föllobban
Irtóztató bősz haragban.
Láng a szivök, láng a szemök,
Fölfordúlt a világ velök.

Kont a bajúszán egyet ránt,
Megereszti vastag hangját,
S a beszéd végét se' várva
Reádördül a királyra:

"Állj meg, aki istened van!
Többet nem szólsz bosszulatlan...
Koldús vagy ám te! vagy volnál,
Ha más, ha zsivány nem volnál.

Gyermekink s nem magunk végett
Jöttünk ide kérni téged...
Gyermek ide, gyermek oda!
Most a kocka el van dobva.


Zsivány voltál, vagy és maradsz,
És minden ivadékod az,
Vér rajtad a piros bársony,
Süssenek meg tüzes nyárson!

Gyilkoltass meg mindnyájunkat.
Ez tehozzád illő munka...
De mit álltam szóba véled?
Haramjával nem beszélek."

Némán néz a király rája,
Habot túr dühében szája.
Int kezével, s a vitézek
Hóhérkézre kerülének.

És a hóhér sujtana már...
"Megállj, mester," szól a király,
"Halljátok, aki letérdel,
S kegyelmet kér, életet nyer."

Nincs a harminc között egy se',
Aki térdét meggörbítse,
Egy se' mozdul, egy se' térdel,
Állnak néma megvetéssel.

"Sujts!" ordít a veszett király,
"Sujts, bakó, sujts, míg egy fej áll!"
Sujt az, s hullanak a fejek,
Mint ősszel a falevelek.

Huszonkilenc fej hever már
Garmadában a vérpadnál,
Huszonkilenc ember vére
Száradt a piac kövére.

Most Kont István következik,
A végső, a harmincadik!
Ő volt akkor a hazába'
A szabadság végsugára.

Hogy föllépett a vérpadra,
Megreszketett az alatta:
Ott állt bokáig a vérben,
Társai elfolyt vérében.

Összegörnyed Zsigmond király,
Az elítélt egyenest áll,
Olyan az ő tekintete,
Mint az isten itélete.

Szólna Zsigmond: "végezd, mester!"
De szólani nem tud, nem mer;
Körmét a mellébe vágta,
Fogaival ajkát rágta.

Iszonyú csend... Kont lehajlott,
A kiomlott vérbe markolt,
S a piros vért odavágja
Zsigmond fejér orcájára.

Ordítozás, dob pergése!
De hallik Kont mennydörgése:
"Zsigmond király, gyilkos király,
Vérünk, átkunk fejedre száll!"

A hóhérbárd villan, suhan,
Kont feje is a porba' van,
Ugy esett le a válláról,
Mint a nap az ég boltjáról.

Gaz király volt Zsigmond király,
De nem gazabb társainál;
Csak neveik különbözők,
Mind egyformák lélekben ők.

Meddig tart még, beteg világ,
Meddig tart még a nyavalyád?
Király-fene rágja tested,
Agyonrág, ha ki nem metszed!

Debrecen, 1848. december


A szövegben is több párhuzamos elem van:

"Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?"

"Nos hát, nagy jó uraimék,
Elég már a tréfa, elég?
Meglapulunk valahára
Megkorbácsolt eb módjára. "
-----------
"Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir."
"Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány."

"Én istenem, hova nézzek?
Mindenütt csak bús enyészet"
--------------

"A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad"

"Ott állt bokáig a vérben,
Társai elfolyt vérében. "
-----------------

"Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,"

"Huszonkilenc fej hever már
Garmadában a vérpadnál,"
--------------------

"Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -"

"Nincs a harminc között egy se',
Aki térdét meggörbítse,
Egy se' mozdul, egy se' térdel,
Állnak néma megvetéssel. "
-----------------------------

"Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!"

"Sujts!" ordít a veszett király,
"Sujts, bakó, sujts, míg egy fej áll!"
----------------
"No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

"De hallik Kont mennydörgése:
"Zsigmond király, gyilkos király,
Vérünk, átkunk fejedre száll!" "
-------------------

Az irodalomtörténet tudja, hogy Petőfi és Arany nem egy témát dolgozott fel páruzamosan, versengve, sőt Szécsi Mária esetét Tompával hármasban is:
"Arany és Petőfi barátsága levélben, versben"

"Feltételezhetjük, hogy ismeretségüknek nemcsak azt a néhány remek költeményt köszönhetjük, amelynek megírására levelezés közben támadt ihletésük. Nemcsak a költői vetélkedésükből származó verseket tulajdoníthatjuk e barátság gyümölcseinek (Arany: Murány ostroma - Petőfi - Szécsi Mária; Arany: Az ó torony - Petőfi: A csonka torony); (...)"

sőt, tudja, hogy előfordult, hogy Arany kimondottan utánozta Petőfit:

"Arany igyekszik lépteit a másikéhoz igazítani, úgy valahogy, mint aki hagyja magát a táncba vinni. Első válaszverse tükörkép módjára igazodik Petőfiéhez; ugyanolyan terjedelmű, mint amaz, verselése is pontosan egyezik vele."

Nincs ebben semmi rossz, az irodalomban tömegesek a vándormotívumok, azonban "A walesi bárdok" politikai értékelése, nemzettudatra kifejtett hatása szempontjából van jelentősége, hogy hihetetlen módon a ballada ezen előzményét, mintáját mintha senki nem vette volna eddig észre!

Most már feltételezem, hogy az "óangol", vagy velszi ballada, melyre Arany is hivatkozott forrásként és melynek létezését az átlagos olvasók bizonyára feltételezik, sosem volt, hiszen a sztori teljesen Hédervári Kont és társai története Velszbe helyezve:

Wikipédia: Hédervári család
"Hédervári Kont István összeesküvése Luxemburgi Zsigmond ellen vérbe fulladt, 1388-ban több társával együtt kivégezték. Thuróczy János a krónikájában így ír a gyászos eseményről: „Ezek a vitézek kóborolva bejárták az ország vidékeit, és ez Zsigmond király gyalázatára volt. Ezért ő gyanakodva, hogy felkelést szerveznek ellene, elhatározta, hogy elfogatja őket… Mikor azonban Haram városához érkeztek, súlyos bilincseket raktak rájuk, és kocsin Buda városába szállították őket. A nemesek… összebeszéltek, hogy ha a király színe elé kerülnek, egyetlen üdvözlő szóval sem tisztelik meg… Ezért heves haragjában Buda városában, Szent György vértanú piacán lefejeztette őket. Némelyek azt állítják, hogy Kont István, amikor a lefejezés büntetését el kellett szenvednie, a hóhér csapását szembefordulva akarta fogadni, szemtől szembe, és azt mondta, hogy ő már sokszor és szemrebbenés nélkül nézett szembe a fenyegető halállal, és most sem fél tőle… Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kardhordozója feltartozhatatlan könnyekben tört ki”, s a következőket vágta Zsigmond király fejéhez: „Sohasem szolgálnálak téged, te cseh disznó.” Ezek után őt is kivégezték.

Tettét az utókor dicsőnek nevezte, személye a szabadságért küzdő és mártírhalált halt hős jelképe lett. Irodalmunk nagyjait is megihlette tettük és gyászos haláluk. Arany János, Petőfi Sándor, Garay János énekelte meg hősiességüket. Garay Kont című versében így:

Harminc nemes Budára tart / Szabad halálra kész; / Harminc nemes bajtárs előtt / Kont a kemény vitéz, / De térdet zsarnok úr, hogy úgy / Dúlsz minket és e hont / Nem hajt neked sem e sereg, / Sem Héderváry Kont!"

A Wiki cikkében felsorolják Aranyt is, de biztos nem "A walesi bárdok"-ra gondolnak, csak nem találtam meg a Kontról írt (eszerint másik, vagy helyesebben első) művét. Tehát másodszor dolgozta már fel Kont témáját "A walesi bárdok"-ban, erősen Petőfi versére rímelve.

A Wiki itt nem említi meg, hogy drámában feldolgozta a témát Vörösmarty is, méghozzá alapvetően a Bánk Bán párhuzamaként - országot dúló idegen király (Bánknál királyné) idegen kísérete fosztogat, a magyar bújdosó saját hazájában.
Természetesen ez a reformkor, a 48-hoz vezető időszak hazafias(nak vélt) kurucos, Habsburg-ellenes szellemiségét volt hivatva szolgálni:

Vörösmarty dramaturgiai elvei:
"A mű témája az idegen király és a nemzet ellentéte. A Zsigmond című első részben még csak lappangó ellentéteket láthatunk. A második rész címe Kont (később Vörösmarty A bujdosókra változtatta a címet), középpontjában már az idegen zsarnok uralkodó és a hazafiak küzdelme áll. Az uralkodó és a főúr (Kont) ellentéte – hasonlóan Katona József Bánk bánjához – kettős. A közéleti szál mellett jelentős szerepet kap a magánszféra is, a király ugyanis szemet vet Kont feleségére. Vörösmarty ebben a drámában azonban nem megy el olyan messzire, mint Katona. A dráma szemlélete ennek ellenére radikális, a király és a nemzet szembenállásából a nemzet kerül ki győztesen. Jellemző a Helytartótanács állásfoglalása a drámáról: „a fegyveres ellenállás jogát egészen a király személyéig terjeszti ki.”"

Azonban jóval korábban megénekelte már az esetet Tinódi Lantos Sebestyén is:

"Az királynak ingyen sem köszönnének,
Térdfőhajtván senkit sem tisztelnének."

Zsigmond elrettentő például fejüket véteté, legelőbb a Kontét, hogy lássa kimúlását. Az urát sirató apródot, a kis Csókát maga elé hívatta s azt Ígérte neki, hogy úrrá teszi:

"Csóka bátron az királynak ezt monda:
Mint olyan cseh disznót ő nem uralná!"

A többi szerzőtől eltérően azonban Petőfi számára már nem azért gyűlöletes elsősorban Zsigmond, mert idegen, nem magyar, ő már a nemzeti királyokat se becsüli semmire, mert a francia forradalom rajongójaként és -ha tudott róla, ha nem (erre még visszatérünk) - az illuminátus világfelforgatási program követőjeként általában a királyság intézménye ellen uszít a versben:

"Gaz király volt Zsigmond király,
De nem gazabb társainál;
Csak neveik különbözők,
Mind egyformák lélekben ők. "

Nem egyedülállóan ilyen verseiben, elég alpári hangot üt meg a királyság elleni indulatában:

"Mint hogy a királyi széken
Ember helyett vadállat űl,
Uralkodik kegyetlenűl.

Zsigmond király, te vadállat,"

A Kont és társai c. vers előtt közvetlenül az "AKASSZÁTOK FÖL A KIRÁLYOKAT!", és ugyanabban a hónpban, 1848 decemberében az "Itt a nyilam! Mibe lőjjem?" című királyellenes verseit írta, utóbbinak az a refrénje, hogy:

"Éljen,
Éljen a köztársaság! "

Ez a vers egyébként egy esztétikai mélypontot képez az életműben, a királyellenes düh egy füzfapoétához is méltatlan silány rímfaragvány formáját öltötte...

A már említett, közös témákat is adó levelezésükben Petőfi:

"1847 februárjában már így okítgatta Aranyt: „Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, s egyik kutya másik eb.”

Ezt a gondolatát fogalmazta újra más szavakkal Kontról szóló versében, mint az imént már láttuk:
"Csak neveik különbözők / Mind egyformák lélekben ők"
(A Petőfit szent hősének elfogadó hazafias közvélemény nem hajlandó a szentképet összevetni a tényleges életművel és szembenézni azzal, hogy a költő radikális szélsőbaloldali világnézete és politikai programja  számukra elfogadhatatlan lenne, ha felfognák, mit is képviselt...)

Tehát indokoltnak tűnik némileg átértékelni "A walesi bárdok" keletkezésének kiváltó okait! Természetesen igazak a mű keletkezésének emlegetett körülményei, Arany valóban a "szabadságharc" bukása után, az önkényuralom idején írta, valóban a Ferenc József köszöntésére érkezett (naív, netán ostoba) felkérés elutasításaként, még ha akkor nem is jelenhetett meg. Azonban azt az elképzelést már felül kell vizsgálnunk, hogy Arany haragja az elnyomó, népünk ezreit halomba levágató idegen király ellen kizárólag az aktuális helyzetből fakadt, hiszen a verse közvetlen mintájaként szolgáló Petőfi-vers születésekor, 1848 decemberében a "szabadságharc" még nem volt leverve, sőt, még a trónfosztás se történt meg, mégis mindazok a motívumok, amiket "A walesi bárdok"-ban Világos, Arad és a Bach-korszak élményei hatásának tulajdonít az irodalomtörténet, már ekkor megtalálhatók a "Kont és társai"-ban, mint az elemzés elején kimutattam.
Sőt, Petőfi általános és A NEMZETI KIRÁLYOKRA IS KITERJEDŐ királygyűlölete már a szabadságharc, a forradalom kitörése előtt is fennállt, mint 1847-es, Aranyhoz írt levele is mutatja!

Bizonyítja ezt 1844-ben, tehát jóval a forradalom előtt írt "A királyok ellen" című verse is:

Le hát a biborszékekről, királyok,
És fejetekről le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.
Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Első villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára
;

XVI. Lajos kivégzése
Ki volt itt az agresszor??? Ki forralt jó előre rosszat a másik ellen, a király, vagy az illuminátus-királynyakazó nemzetközi felforgatók? Petőfi a forradalom előtt évekkel azt sejteti, hogy ő nem "ábrándozik" a leendő trónfosztásról, hanem itteni és hasonló verseiben gyakran felbukkanó sorai alapján arra gondolhatunk, hogy erre készülő titkos társaság tagjaként BE VAN AVATVA az illuminátusok jól ismert programján alapuló TERVEKBE:

"Így lesz s nem máskép."  "a zivatarnak, Mely rátok készül, s kitör nemsokára;"

Garay János: A walesi bárdok

Érdemes még visszatérni a Kont históriáját a korban elsőként és hosszú időre legemlékezetesebben megverselő Garayhoz. (Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka: "Hivatásos színészek mellett műkedvelők nemzedékei ismételték a még nemrégen is közismert sorokat")

Ahogy fentebb kimutattam Petőfi versének hatását A walesi  bárdok szövegére, Arany még Garaytól is vett át felismerhető szófordulatot:

Garay:
Nem úgy, király! Az égre nem!
A pártütő te vagy!
   Te tetted azt, hogy a hazán
Az átok súlya nagy
Arany:
Vérszagra gyűl az éji vad:
   Te tetted ezt, király!
Arany versének nyitósora ilyen evolúción ment keresztül:

Garay-Petőfi-Arany:

"Zsigmond király, zsarnok király!" - "Zsigmond király, gyilkos király," - "Edward király, angol király"

Sőt, Arany Garaytól vette át az egész versformát is:

Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka - Garay János

"Harminc nemes Budára tart / Szabad halálra kész; / Harminc nemes bajtárs előtt / Kont, a kemény vitéz." A vers abban a félrímes, négyes és hármas jambusokból álló angol balladaformában íródott, amelynek Bajza néhány verse és Vörösmarty Szózata szerzett polgárjogot a magyar költészetben, majd Arany A walesi bárdok-jával vált szinte magyar nemzeti balladaformává.
 Szinte hihetetlen, hogy sem a Garay Kontját szavaló közönség nemzedékeinek, sem a profi (népszerűsítő szintű) irodalomtörténésznek nem tűnt fel a Garay- és Petőfi-féle Kont-feldolgozások és A walesi bárdok összefüggése, miközben utóbbi a versforma azonosságát természetesen tudta. (Vagy az idézett művében végig a "Haladást" szolgáló írókat, költőket dicsérő Hegedűs talán tudta is, csak nem akarta LEBUKTATNI a zsarnokellenes Arany-vers felforgató propaganda-jellegét???)

Oszd meg és halássz a zavarosban!

Végül érdemes még egy megdöbbentő további felfedezést tenni Zsigmond/Edvárd király és a velszi bárdok/Kont és társai régi irodalmi vándormotívuma ügyében! Hogy a velszi ballada nemigen létezett, azt már feltételezem, amíg nem jut tudomásomra az ellenkezője. Hogy a Kont-história egyáltalán megesett-e, abban se vagyok biztos, de ha volt is a sok feldolgozásnak valóságmagva, akkor is csak ürügyül szolgált a nagyon ősi motívum, a gonosz idegen megszálló király és siserehad kísérete harácsolása és a kifosztott, hazájában megalázott őshonos nép ellentéte előadásához, többnyire aktuálpolitikai célzattal.
Ugyanez az ősi motívum rejlik a Bánk Bán, a Tell Vilmos és a Robin Hood sztorik és még annyi más hasonló történet mögött is. Jelemző, hogy a Tell-sztori is olyan divatos lett Magyarországon épp a 48-hoz vezető erjedés, hazafias(nak vélt) dinasztia-ellenes propaganda korában, hogy azóta is ezt jeleníti meg a MAGYAR KÁRTYA... (csak e sztorik némelyikében győz a nemzeti ellenállás, megölik a zsarnokot, míg máshol a vértanúk példát mutatnak nemzetüknek) Természetesen a Tell-példabeszéd nem az égből pottyant Magyarországra épp a(z illuminátusok által rég tervezett) "Népek Tavasza" előtt...

Hogy az idegen király idegen pereputtya általi kormányzás, mely a nemzetet sérti, mennyire nem feltétlenül származott a valódi Zsigmond király és a valódi Kont valóságos történetéből, vagy legalábbis biztosan nem úgy, ahogy azt különféle balladák és más irodalmi műfajok elMESÉLIK, nemzettudat-befolyásolási és politikai céllal, azt véletlenül lebuktatja, hogy a sztori nemcsak nálunk él.

Zsigmond többek között német-római császár, magyar és cseh király is volt. Valamilyen oknál fogva a történetnek magyar feldolgozásai, krónikái csehellenes élt adnak, mint már láttuk Thuróczynál is, Tinódinál is. Ezért nevezi Kont apródja Zsigmondot "cseh disznó"-nak:


"Csehországból, 1386-ban jött be hozzánk Zsigmond. (...) Zsigmond önkényüleg uralkodott, nem tartotta tiszteletben a törvényeket, s a nemzet boszuságára idegenekkel vette magát körül, a fényes hivatalokba, jövedelmező állásokba cseheket ültetett."

Csakhogy a történetet ismerik ám a csehek is!:

Ismeretlen cseh költő:

"Zsigmond királyról"

Tisztes csehek, látnotok kell, lássátok hát
Zsigmondnak ránk áradó haragját!
Hazánknak kincsét mind csak rabolja,
Szentjeink ereklyéit gyalázza,
Kincseinket idegenek közt osztja el,
Csehország kincsein osztozik csatlósa ezer.
Osztozik rajtunk magyar a némettel:
Gyilkosaink rablását meddig tűrjük el?
Nosza hát, tisztes csehek, fegyverre,
Szegődjünk, lázadjunk ellene!
Cseh hazánkból ki velük s vele!
Rothadjon el hű magyarjaival!
És más, tisztességes ember, a mi földünk fia
Kerüljön cseh királyi trónusunkra!


Őőőőőő...

"Zsigmond király, magyar király
Léptet fakó lován:
hadd látom, úgymond, mennyit ér a cseh tartomány" ???

Ez a kölcsönös, alaptalan egymásra uszításunk ilyen régóta zajlik???
Nem kéne nekünk felébredni és kritikusan szemlélni a "hazafias" irodalmat???


Kapcsolódó bejegyzések:

Nem mind fénylik, ami Arany

Hamis történelem, hamis nemzeti hősök - Petőfi

Kitalált történelem: ÁTVERT Népek Tavasza

Ostrołęka véres (ötágú) csillaga

 

  Frissítés, 2013, január 21:

Sajnos a fenti bejegyzésemmel a spanyolviaszt sikerült feltalálnom amatőrként...

Egy profi irodalomtörténész már rájött előttem az egészre, sajnos még nem tudtam elolvasni:

Borbély Szilárd: A fikció historizálásáról

"Arany János: Ál-Kont versének, A walesi bárdoknak genealógiája kapcsán. Kont-versek: Kisfaludy Károly: Az álmatlan király, A lantos; Garay János: Kont, Kont fegyvernöke, hunyadi lászló; Petőfi Sándor: Hunyadi László, A király esküje, Kont és társai; Arany János: V.László, A walesi bárdok."
 
Megjelenés helye: Alföld folyóirat, 1995. 12. szám
 
Az én felfedezésem izgalmából ez semmit nem von le és érdemes lesz Borbály Szilárd munkájával megismerkedni.

 


6 megjegyzés:

Mikka írta...

Igen érdekes elemzés, grat!

Viszont a linkekkel gond van, legalábbis az első, a tinódis pdf és az utolsó kivételével nem működnek. Illetve a Wiki/Hédervári csak "félmegoldás". :)

Mikka

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, utánanézek.

Névtelen írta...

Van egy könyvem a francia forradalomról, amelyben írva van, hogy a francia földesurak téli vadászatok után felhasították egy - egy jobbágy hasát és a forró belek között melegítették a lábaikat, stb. A forradalom az elviselhetetlen feudális rendszer ellen támadt. A királyt mint ennek jelképét fejezték le. "Szent" István is király volt. Róla sokat írsogáltam. Ergo: Petőfi párti vagyok.
Gyula.

Bobkó Csaba írta...

Kedves Gyula! Ez a Marx-Engels Összes hányadik kötete volt? :-) Keveset tudsz Petőfiről, itt még majd megtudhatsz róla ezt-azt.
A királyellenes propaganda az öszeesküvő háttérhatalom/uzsoráshatalom húzása legalább a Cromwell-féle királynyakazás előkészítése óta.

Kagami írta...

No várj csak. Az mondjuk őszintén érdekelne, hogy mi a véleményed akkor a '48-as magyar forradalomról, úgy alles zusammen.

Szerinted jó volt a gyengeelméjű Ferdinánd király? Vagy az örökébe lépő Ferenc Jóska? Mint apostoli, magyar királyok? Mondjuk azt nem tudom, hogy törvényesen lettek -e megkoronázva (Fehérváron, esztergomi érsek által,Szent koronával), de ez talán mindegy is. Ha törvényesen lettek volna megkoronázva, akkor igazságosabban uralkodtak volna?

A Habsburgok jó királyok voltak? Mi a megoldás? Magyar királyok? Még az írmagjuk is ki lett irtva/pusztítva.

Bobkó Csaba írta...

A 48-as magyar forradalomról összességében az a véleményem, mint maj további bejegyzések is részletezik, hogy a világméretű illuminátus rombolás forradalmi hullámának része volt és a magyar nemzeti érdekekkel teljes ellentétben állt. Mind Ferdinánd, Mind Ferenc József királyok jobbak voltak, mint az illuminátus forradalmárok, bár az utóbbit eléggé behúzták a csőbe uralkodása drámai kezdetén. Mindketten törvényesen voltak megkoronázva (Ferenc Józsefnél ez a forradalom miatt eléggé megkésett...)
A Habsburgokat a világfelforgató erők hazai ügynökei démonizálják a mai napig, miközben felemelkedésükhöz valóban kaptak segítséget ugyanezen erőktől - ez része a háttérhatalom pokoli dialektikájának.

A magyar "nemzeti" királyokról (ami egyébként a valóságban értelmezhetetlen fogalom) e bejegyzésnél az a legfontosabb, hogy Petőfi saját versei és levele tanúsága szerint éppúgy gyűlölte őket, mint a világ összes királyát - mert ez volt az illuminátus program. A Habsburgokon rágódni egy háttérhatalmi gumicsont a megtévesztett hazafiaknak. A véletlen úgy hozta, hogy magyar nemzeti érdekünk egybeesett a HAbsburg Házével: egybentartani a Magyar Királyságot. A Háttérhatalom viszont feldarabolásunkat okozta.