"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2012. október 16., kedd

Finnugratás III - A valódi "Habsburg-tananyag" a magyar őstörténetről

A sorozat első részében ( Finnugratás, Habsburg ármány ) láttuk, hogy a finnugor elméletet kizárólagossá tevő és őstörténetre, magyar néperedetre is értelmező tevékenység a prot-kur tábor állításával kisebb részben egybeesve valóban nevezhető összeesküvésnek, a tudományos kutatás torzító eltérítésének. Az összeesküvés fő irányítója pedig Toldy Ferenc volt.

A második részben ( Finnugratás II - A Nagy Finnugor Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-ellenes KOPONYA ) láttuk, hogy a főintrikus Toldy, időnként  diktátortársakkal együtt a hazai irodalmi és tudományos életben évtizedeken át döntő befolyással rendelkezett. Az irodalom és a tudomány terén nem szabadon, külső, politikai-világnézeti-TITKOSTÁRSASÁGI befolyásoktól mentesen zajlott az alkotómunka, hanem egy jól körülhatárolható politikai-ideológiai közeg céljai szerint irányítva, amely közeget a nemzetközi felforgató illuminátusokban találtam meg, Toldy és társai pedig ennek helytartóiként működtek nálunk.

Ismét hangsúlyozom, a bejegyzéssorozatnak nem tárgya semmilyen versenyben levő nyelvrokonsági és néperedeti, őstörténeti elmélet helyességének ellenőrzése, tárgyunk a radikális jobboldalon máig nagy indulatokat keltő összeesküvéselmélet helyességének ellenőrzése, hogy
1. valakik torzították a tudományos kutatásokat, tanokat e téren,
2. ezek a valakik a Habsburgok voltak, a Gonosz Habsburgok, akik a prot-kur propaganda szerint amúgy is nemzetünk ősellenségei,
3. a finnugor rokonság erőltetésének célja a magyarok nemzeti öntudatuktól megfosztása volt.

A legkevésbé a 3. ponttal foglalkozok, röviden annyi a véleményem erről, hogy az ún. finnugor népek közül a finnek és észtek modern kori története, de főleg a finneké egy sikersztori, az oroszországi finnugor (vagy "finnugor") népek zöme meg eltűnőben van, egy-két nagyobbat leszámítva, összességében a velük való rokonság tudata nem demoralizáló a magyarságra nézve, tehát azt állítani, hogy az, tipikus szektás hiszterizáló hívószó. Éppúgy, mint a konkurens pánturanista, vagy sumérista, stb. szektás dumák. Nem elvárás, hogy a szektatagok a tényekkel vessék össze az állítást, a követelmény a HIT és a szektavezéreknek való engedelmesség, a mozgósításra való pozitív reagálás.

A fenti összeesküvéselméletnek az 1. pontban elkülönített részét lényegében igaznak, bizonyítottnak találtam, azonban a prot-kur befolyás alatt álló szektaközegben ezt a részt nem elkülönülve kezelik, hanem elválaszthatatlan egységben az alaphiedelemmel, hogy a Habsburgok nemzetünk gonosz gyilkosai és e gaztett is az ő rovásukra írandó. A sorozat második részében bizonyítottam, hogy az összeesküvésen rajtakapott Toldy és társai működésének egyik fő célja a Habsburgok magyarországi és birodalmon belüli uralmának megdöntése volt, összhangban a legtöbb más birodalmi dinasztia megdöntésének tervével.

A mai Habsburg-ellenes indulatok hisztérikus, irracionális, szekta-agymosás jellegét jól bizonyítja, hogy pl. Pörzse Sándor tipikus parlamenti felszólalásában több, mint 90 évvel a Habsburg-dinasztia magyarországi uralkodásának vége után még mindig ilyen gyűlölködő szavakkal és metakommunikációval emlegeti egykori uralkodóinkat, miközben mai bajainkért már akkor sem ők lennének a felelősek, ha a vád a múltra nézve igaz lenne. De, mint láttuk, nem igaz, nem "a Habsburgok", nem Ferenc József álltak a finnugristákat pozícióikba segítő hátszál mögött, hanem ellenfeleik.

A sorozat zárásául nézzük meg, milyen lehetett akkor mégis "a Habsburgok" felfogása, ismeretei a magyarok őstörténetéről, származásáról a szóbaforgó tágabb időszakban, amikor Toldy beprotezsálja kreatúráit az Akadémiára és egyetemi tanszékre!


A bejegyzés folytatása


Nem találtam e téren valami átfogó, vagy nagyon közvetlenül idevágó forrást, eleve úgy tűnik a király és a viszonyok ismeretében, hogy legnagyobb valószínűséggel - amit a hiszterizált, agymosott szektatagok el sem tudnak képzelni - Ferenc József nem törődött túl sokat az egész kérdéssel, az sem kizárt, hogy egyáltalán nem foglalkoztatta a dolog. Volt bőven más dolga...

Amit találtam, az azonban mégsem jelentéktelen dolog kérdésünkhöz, konkrétan az, hogy milyen felfogás alapján tanították a trónörökösnek, Rudolfnak a magyar történelmet:

A Wikipédia ezt tudja Habsburg-Lotaringiai Rudolf koronaherceg taníttatásáról a szerencsétlen első, ridegen katonás nevelési kísérlet után:
Az újonnan kinevezett nevelő, Joseph Latour von Thurmburg gróf kiváló pedagógiai érzékkel hamarosan komoly fejlődést és eredményeket ért el. A trónörökös tanárai között volt Rónay Jácint magyar püspök is, aki Rudolf 1868-ban született húgának, Mária Valéria főhercegnőnek is nevelője lett.
Nem is kissé lepődhetünk meg, ha utánanézünk, ki is volt ez a püspök, sőt, (a Ferenc József által láthatóan komolyan vett) kiegyezés ide, kiegyezés oda, kimondottan perverznek is tarthatjuk a helyzetet, hogy a rutinos pedagógiai szakember, 48-49-es forradalmár katolikus pap a tónörökös és húga előtt Kossuth gyermekeit is tanította az emigrációban!

"Kossuth gyermekeinek, valamint Rudolfnak és Mária Valériának nevelője."
"Diákjai között voltak Kossuth fiai, akiket latinra tanított 1859-ben, közben a családdal baráti viszonyba került."
Nem vagyok benne biztos, hogy a mai viszonyok között átmenne a nemzetbiztonsági vizsgálaton az államfő gyermekeinek tanárjelöltje, aki baráti viszonyban volt a hazatérést és állampolgári esküt megtagadó, adott pillanatban is aktívan rendszerellenes tevékenységet folytató emigráns lázadóvezér családjával...
Rónay liberális pap volt, a kisszámú forradalmár katolikus pap egyike, valamint a darwinizmus első magyarországi ismertetője, amit az egyházi vezetés rosszallott is, ezért lehetett csak címzetes püspök.

(nem ide tartozik, hanem a Maradi Vértanúk sorozathoz, hogy a forradalom kevés katolikus pap káderének egyikeként megmenthette egy rendtársát a forradalmi terrortól, ami ugyanaz volt pepitában, mint az aradi áldozatok kivégzése, csak éppen a forradalmárok kezdték, ráadásul Kossuthnak kijárt a "felségsértés" elleni védelem, fejvesztés terhe mellett:
A tavaszi hadjárat hírére Rimely Mihály főapát Bakonybélre helyezte, hogy távolabb legyen a győri forradalmi eseményektől. Hamarosan visszahívták, és a főapát Győrbe küldte Császár Herman rendtársuk megmentésére, akit a forradalmi hatóság halálra ítélt, mivel bántó és sértő megjegyzéseket tett Kossuthra. Poeltenberg tábornok segítségével megmentette rendtársát a kivégzéstől. )
Rónay politikai múltja  enyhén szólva ütközik azzal, amit a Wikipédián olvashatunk Rudolf nevelése ügyében Ferenc József szándékairól:
"A liberális „fertőtől” való félelmében Ferenc József nem engedte fiának, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, ismereteit és tudományos műveltségét barátaitól, autodidakta módon szerezte meg."

Ehhez képest Kossuth gyermekeinek nevelőjét alkalmazni, aki ráadásul: "A darwinizmus magyarországi megismertetője és első terjesztője!" 
Ezután visszatért Győrbe, ahol első intézkedése volt, hogy a Püspökvárból körlevelet intézett az egyházmegye papjaihoz, melyben az általános felkelésre és a végső ellenállásra szólította fel a papságot, és rajtuk keresztül a hívőket.

Az emigráció évei alatt számos neves emberrel állt kapcsolatban. Magyarok közül Vukovics Sebő volt igazságügyi miniszterrel, Mednyánszky Sándor ezredessel, Kmetty György tábornokkal, valamint az angol Guernsey szigetére is gyakran ellátogatott az ott önkéntes száműzetésben élő Victor Hugohoz.
Nem meglepő módon másik forradalmár katolikus püspök társához, a mindjárt szóbahozandó Horváth Mihályhoz hasonlóan emlegetik szabadkőművességét is. Furcsa nevelő a liberalizmus sátánjától fiát féltő királynak...

Persze a Kiegyezés kompromisszuma a magyarázat, melyhez a király is hűen tartotta magát, meg persze Erzsébet királyné is a közismert módon járt közben (családja és a Rend nemrégi nyílt ellenségeihez való hozzáállását egyébként jóindulata elismerése mellett is elég veszedelmesen naívnak kell minősítenem!):

A királyi gyermekek nevelője (emigrációból hazatérése után):
Az országgyűlésen mint a tanügyi bizottság tagja működött, egyúttal 1871-ben a Vallás és Közoktatási Minisztérium osztálytanácsosa. 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Rudolf trónörökös tanárának. Az ajánlás Andrássy Gyulának volt köszönhető, aki Erzsébet királynénál javasolta Rónayt a tanári posztra. Erzsébet harcolta ki alkalmazást az udvarnál; alkalmazása azért volt problémás a mélyen hívő udvarnál, mert bencés szerzetes létére a darwinizmust hirdette. Rudolf nevelése miatt mondott le országgyűlési képviselőségéről. Szeptember végén Budán találkozott, Rudolf nevelőjével Latourral, aki közölte vele a személyére és tanítására vonatkozó feltételeket: magyar és saját szemléletének megfelelően oktassa a trón örökösét. Rudolf és Rónay október 20-án találkozott először, egy ebéd során. Rónay hetenként 3 órát adott főhercegi tanítványának, összesen 127 előadást. Rudolf 1872. december 23-án Budán tett kiváló előmeneteléről bizonyságot Horváth Mihály és Toldy Ferenc jelenlétében. Munkája elismeréséül megkapta a Szent-István-rend lovagkeresztjét (1876).


Lássuk tehát a trónörökös  magyar történelem tanárának a magyar őstörténetről vallott nézeteit, "saját szemléletét", mely alapján felhatalmazása volt Rudolfot oktatni:

Rónay, mint a darwinizmus híve és népszerűsítője az emigrációban írta  A tűzimádó bölcs az ősvilágok emlékeiről című geológiai művét, amit Széchenyi adatott ki Pesten. Ennek keretmeséjében olvashatjuk az alábbiakat, és feltételezhetjük, hogy ilyen szellemben kezdhette a magyar történelem ismertetését is a trónörökössel:
"Azon országban vagyok, mely hajdan megalázá Babylont, meghódítá Egyptomot – –, s uralgott kelet birodalmain.
Azon országban, mely Nagy Sándor diadalmas fegyverei előtt meghajolt, hogy utóbb a rómaiak világuralma előtt győzhetlenül álljon. 
A hatalmas Cyrus, a szerencsétlen Darius, a dicső Sah-Abbas országában, a tűzimádók honában, Iránban vagyok.
Két ezer éve már, hogy e nemzet haldoklik, s még is él; mert hű maradt önmagához – – – , hű maradt nemzeti szokásaihoz. Ott, hol bőség és élvezet oly könnyen tévútra vezeti az embereket, – magasabb körökben –, megfoganzott ugyan itt is az idegen szokások mérges növénye.
De a nemzet alantabb rétegeiben a nép még mindig olyan, milyen huszonkét század előtt Xenophon idejében volt.
A perzsa arcz váltig magyar, s ha romlatlan fiait magyar öltönyben láthatnád, megesküdnél, hogy eredeti szittya faj. A nemesek sisakban, vasingben – – olyanok, milyeneknek képzeljük őseinket a Hunyadiak hős korában.
És ha hallanád e népet beszélni, megütközve kérdeznéd, mért nem értem e nyelvet? hiszen minden szó magyarul hangzik.
Nem érzem magam sehol a világon oly honosán, s a távolságnak ellenére, sehol oly közel hazámhoz, mint Iránban."

"Midőn nyugaton az orvosi tudományokat tanulám, a magyar nép jellemével és nyelvével is megismerkedém; ön itt rokonok közt van.

A magyar, ama nagy népáradatnak, mely keletről nyugatra özönlött, egyetlen hulláma, mely keleti eredetének ismérveit megőrzé.
Mi parzsok, a közös ősök honát; önök magyarok, a közös ősök nyelvét bírják örökségül.
Itt, hol egykoron a birodalmak keltek és enyésztek, mint a sivatag pusztának porfellegei;
Itt, a rokonfajok életharczában elenyészett az ős nyelv, s töredékeiből a jelen zagyva nyelv merült fel;
Míg ott nyugaton, idegen ég alatt, idegen elemek közt, a magyar hű maradt önmagához:
S évezredes nemzeti életének vészei közt, az ős fajnak nyelvét, a hajdankornak e szent ereklyéjét megmenté az enyészettől."
Persze a korban sokakra jellemző módon Reguly és a vogulok nála megfértek a perzsa rokonsággal:
"Louis Lucien Bonapartét is tanította magyar nyelvre és számos magyar írást fordított számára angolra (Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép), "
Az előző részben olvastuk, hogy eleinte még Budenznél is megfértek.

Rudolf eléggé magyarosnak tűnő, tipikusan orientális eredetű díszítéses öltözetben. Nem "finnugor ruha"...
Mint láttuk, az illuminátus Helytartónak, Toldynak mindenbe bele kellett ütnie az orrát, naná, hogy pont a trónörökös vizsgáztatásáról nem marad le és nyilván a történelemtanár kiválasztására is volt befolyása, ha nem ment forradalommal és trónfosztással, menni fog behálózással, belülről szétrágással... Azonban úgy tűnik, a királyi tananyag a két másik szakember nézetei alapján nemigen lehetett telerakva erőltetett, torzított finnugor elmélettel, a behálózás a királyi ifjú általában vett liberalizmusára irányulhatott. (Vagy talán nem is kellett a nyitott kaput döngetni.) Toldy közeli jóbarátja volt Rudolf másik vizsgáztatója, a neves liberális, szabadkőműves történész, a korszak másik katolikus botránypapja,  Horváth Mihály.


Ő a felekezetéhez képest szokatlan felforgatásban Rónayn is túltett, hiszen részt vett az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat szövegezésében, majd a trónfosztás után a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, olyan vadradikális baloldali püspök, aki követeli az egyházi javak államosítását! Ezért Világos után távollétében halálra ítélték és in effigie fel is akasztották. (akárcsak Rónay egyik beprotezsálóját, Andrássyt, akit a királyné ezért "a szép akasztottnak" nevezett - történelmi perverzió volt az ilyenek rajzása az udvarba...)
Az internetes források többsége őt is a trónörökös történelemtanárának nevezi egy valószínűleg téves közös forrás, valamelyik korabeli lexikon adata nyomán. Az életéről szóló monográfia, de a trónörökösről szóló Wikipédia-cikk sem tud erről, csak a Horváth Mihályról szóló cikk. Mint láttuk, igazából csak Rudolf vizsgáztatásában vett részt a sikeres magyar tanulmányok végén, valamint tudjuk, hogy Erzsébet királyné számára is tartott magyar történelmi tárgyú előadásokat. (pl. a szabadságharcról, amit a naív királyné félreértésen alapuló megértéssel, sőt ROKONSZENVVEL hallgatott és kommentált...).

Nem érdektelen itt szemléltetni, hogy ő, a trónörökös magyar történelem vizsgáztatója és a királyi család rendszeres házi történelem-előadója a is magyarok hun-szittya eredetét hirdette! :

Horváth Mihály: Magyarország történelme

I. kötet 13. oldaltól:

Honi iróink közöl első volt Horvát István, ki a scytha vélemények a nevezetből, mely alá a magyar is soroztatik, kiindulva, Perzsiában és Syriában pártos név alatt, — s a még régibb korba hátrálva, pélasgok neve alatt Görögországban, Kis-Azsiában, — s még elébbre menve, Egyiptomban és Aethiopiában kereste a hún-magyar-scytha népek eredetét. Ezen, némelyeknél bámulat, — másoknál sokféle gúny tárgyává lett történelmi nyomozásoknak a nagy tudós halálával megszakadt fonalát újabban is felfogta egy pár honi írónk. Jerney János a magyarokat szinte pártos eredetüeknek vitatja egy különben nagybecsű munkájában. Allításait némely régi görög írókon kívül arra alapítja, hogy nemcsak a magyar ősvallás, s a vallási tárgyak nevei meglepöleg hasonlók a perzsákéíhez, hanem igen sok perzsa uralkodók, hivatalok és helyek neveit is csak a magyar nyelvből lehet megfejteni és értelmezni ; a magyar név számos emlékei pedig máiglan élnek Perzsiában. Ö Partiából a 3-dik század elején hozza ki a magyarokat a Kaspi- és Fekete-tenger vidékére, hol más rokon scytha népek, hunok, kozárok stb. már régóta laktanak. Szerinte, e vándorlás után épitették volna a magyarok azon várost, melynek némi romjai a Kuma folyamnál máiglan léteznek, s mely az ott lakott népektől Madzsarnak neveztetett. Az indokok, melyek a magyarok pártiai származásáról fölállíttatnak, nem szűkölködnek ugyan minden erő nélkül.
Mondják ugyanis e vélemény pártolói, hogy ha egyebet nem tekintünk is, már egyedül a perzsa s magyar ősvallás tárgy-neveinek s intézményeinek meglepő hasonlatossága is elég arra, hogy történelmi ténynek tartsuk, miképen e két nép egymással s pedig hosszabb időn keresztül szorosabb viszonyban létezett, s melyről egykoron, ha majd a régi perzsa, örmény és arab évkönyvek bővebben felkutattatnak s tanulmányoztatnak, talán még nyerhetünk is némi felvilágosítást. Akkoron majd felderülhet az is, mennyiben alapos azon etymologiai szóhasonlatosság, melyre a magyarok pártus eredete építtetett. 

A külföldi irók

 A külföldi írók ellenben Jugriából, a finn népek szomszédságábal, származtatják a magyarokat, kiket szintúgy mint a hunokat, kozárokat és bolgárokat finn fajú népeknek tartanak. Jugria, vagy mint mások nevezik, Ugria, miként az újabb földirati nyomozások kétségtelenné teszik, azon roppant téreket foglalta magában, melyek az éjszaki szélesség 56-dik és 67-dik fokai közt, az Ural hegység keleti részén, az Obi folyam mind a két partvidékén, egészen az Ayan és Alsó-Irtis folyamokig — tehát körülbelöl az Altáj hegységig terjednek; s melyek délről török, éjszakról Vogul, Szamojéd s más finn eredetű népek földével voltak határosak. ,,Ime valódi helyzete azon híres Jugriának, mely régi hagyományok szerint a magyaroknak, s hihetőleg a hunoknak és avaroknak is hazája volt, — mely népek utóbb megremegtették a barbárságba sülyedt Európát" — mondja Klaproth. Es valamint a legtöbb német és szláv, s utánok a franczia irók ezen Jugriát állitják a magyarok ősi hazájának : ugy a magyarokat, kozárokat, bolgárokat, s néhányan a hunokat és avarokat is finn eredetű, népnek hiszik. E hitben vannak régi hagyományaik nyomán magok a finnek is, kik szerint ,,az Ural és Himalája hegység közt az Ob és Szir folyamok forrásai köri és mentében valának tágas lakhelyei a hún nevű népeknek, melyeknek utódjai a későbbi korok hunjai, magyarjai és finnjei."
Kik a magyarokat és finneket egy törzsből származtatják, azon rokonságra hivatkoznak, mely a magyar és finn nyelvek közt létezik. És valóban, az újabb összehasonlító nyelvészet nyomozásai után a rokonságot puszta tagadással nem is lehet többé elvitatni.
Azonban a nyelvészeti nyomozásokbúl az is kitűnik, hogy a török nyelvvel körülbelül szintannyi nyelvünk hasonlatossága mint a finnel.
Sőt kétségtelen az is, hogy nyelvünk a mandsu-mongolhoz is hasonlít mind szellemére, nyelvtani szabályaira, mind számos gyökszavaira nézve, úgyannyira, hogy némely szavainknak, miként ma azokat elszármazott alakjaikban birjuk, csak a mandsu-mongol nyelvből fejthetni meg értelmét. Mi több, még azt sem lehet kétségbe vonni, hogy számtalan gyök- és származék szavunk a sínai (értsd: kínai, BCS) nyelvben találhatja értelmének megfejtését. Miből ismét azon következmény áll elő, hogy a mandsu-mongol és sínai nyelvekkel egyaránt rokonságban áll a magyar nyelv.
Már pedig ha e nyelvrokonságból eddigelé még senkinek sem jutott eszébe azt állítani, hogy a sínai vagy a mandsu-mongoliai egy a magyarral : a nyelv-rokonságból arra sem lehet érvényesebben következtetni, hogy a magyar nép a finn-fajhoz tartozik.
Elismert tény a tudósok között, hogy a nyelvek hasonlatosságából nem lehet következtetést vonni a népfajok azonságára; két népet, csak azért, mert nyelvök egymással rokon, nem lehet egy eredetűnek mondani. „Alapos történelmi ismeretektől támogatott ethnographiai tanulmányok bizonyítják, — u. m. egy nagyhírű tudós — hogy a népeknek és nyelveknek, melyekkel e népek bizonyos időkorban éltek, összehasonlitásában nagy óvatossággal kell eljárni. Hódoltatás, hosszas együttlakás, idegen vallás befolyása, a törzsek összekeverése . . . mind a két continensen egyenlőkép megújuló oly tüneményt okoztak, miszerint egy s ugyanazon eredetű fajnál egymástól egészen különböző nyelvek, — s viszont egymástól igen különböző származású népeknél ugyanazon nyelvtörzs idomjai találtatnak." „A nyelvnek sem rokonsága, sem különbözése nem lehet elégséges megoldani a népek származásának nagy problémáját; mondja másutt ugyanazon tudós — azokból legfölebb valószínűségeket lehet következtetni." Népek eredeténél szükség egyebek közt még a physiologiai, vagyis a testalkati elemeket s idomokat is figyelembe venni, melyek bizonyára tartósabbak a nyelvieknél. A nyelvet többféle külbefolyás könnyen megváltoztatja: az csak, az idő dolga ; de nem a testalkatot. „Idegenek jöhetnek valamely nép közé, azt meghódíthatják, kifejthetik nyelvét, megváltoztathatják nevét anélkül, hogy annak testi jellegeit megmásítanák. Kis szám is elég meghódoltatni a sokaságot, s befolyni szellemére ; de a testalkat nem változik oly könnyen." 
Schlötzer óta divatossá lett a németeknél a finnekkel egy eredetűnek mondani a magyart, mivel nyelve rokon a finn népcsalád nyelveivel. De vajjon hasonló-e a magyar e népekhez testalkatra is ? A finn-faj általában vörös hajú ; a vogulok, osztjákok, szamojédek szemei kicsinyek, mély üregekben létezők ; arczcsontjaik kiállók, mint a mongolokéi, és szakállatlanok. Különösen „a vogulok arczában kalmük idomok léteznek, s általában nagyon kevés a szakálluk " A hol pedig e finn typus egyszer gyökeret vert, egyáltalában kiirthatatlannak látszik. Megmaradt az évezred múlva ott is, hol tulnyomólag van a finn összekeveredve más fajokkal. Azon finn-faj béli népek, melyek éjszaki Ázsiában maradtak, az osztjákok, vogulok, mordvinok, cseremiszek, csuvaszok, szamojédek, számos évszázad óta élnek együtt s összekeverve más testalkatú török-tatár-fajokkal a nélkül, hogy testi tulajdonságaik változtak volna. „Az európai finneknél az alkat már jóllét s miveltség által megnemesült némileg; de az arczjelleg mégis változatlan maradt." Ez ezen csodálatos szívóssága a typusnak s állandósága az idomoknak, mi a finn-fajú népeknek mindenütt, Európában szintúgy mint Ázsiában tulajdona, csak a magyarban hiányoznék, daczára finn eredetének? s hiányoznék olyannyira, hogy nem sokára bevándorlása után Pannonföldre egyikévé válhatott a legszebb typusoknak ?
Miben állapodhatunk meg tehát a magyar nép eredetét, fajrokonságát illetőleg? Abban, mit nemzeti hagyományainkból merítünk; mert ezt támogatják legkétségtelenebbül mind az |egykorú, legjobban értesülhetett külirók tanúbizonyságai, mind az összehasonlító nyelvészetből s a physologiai, testalkati viszonyokból merített indokok. Ezek szerint a magyar nép tagja az altáji, vagyis a húnscytha népcsaládnak s vérrokonainak számíthatja a hún vagy kun, a kozár, bolgár, avar, orosz (nem ruthen), palócz, úz és besnyö népeket.

E népek közül kisebb nagyobb csapatok részint vándorlásaik közben csatlakoztak a magyarokhoz, részint utóbb telepedtek meg köztök mai hazájokban. A megtelepülés, valamint a honfoglaláskor, ugy utóbb is jobbára tömeges volt ; minélfogva e népek szintoly könnyen megőrizhették, s bizonyosan meg is őrizték volna nemzeti nyelvöket, ha az különbözik vala a magyartól, mint megő rizték a magyarok közt lakó többi külön népek a magokét. De a mennyire történeti emlékeink terjednek, semmi nyomára sem akadunk, hogy ezen népségek a magyartól külön nyelvet beszéltek, külön testalkati jelleggel birtak volna. Ami különbség a nyelvben létezett, fenáll az maiglan a kun, palócz, székely, göcsei és csángó szójárásokban ; s maga ez is bizonyítja, hogy e népek egy eredetűek, egy törzsről szakadtak.
Hol volt ezen törzs shazája, hol sarjaztak ki abból e népek, mint megannyi külön, de testvérágak ? — nyomozni, hiú törekvés volt eddigelé s tán marad is minden korra, habár némi világot vethet is e kérdésre a régi arab, perzsa, örmény és sínai irók bővebb ismerete s tanulmányozása.
Elég tudnunk, hogy a magyarok hazája azon korig, melyről már kétségtelen történelmi bizonyságaink vannak, Lebediába vándorlásukig, az Atil vagy Volga folyamvidéke volt, azon tartomány, melyet lioni s külföldi irók egyaránt Baskardiának, Baskiriának vagy Dentumogeriának neveznek : s hol a Julián nevű magyar dominicanus szerzetes, szintúgy mint más külföldi utazók, még IV. Béla királyunk idejében is feltalálták az általok úgynevezett Nagy-Magyarországot.
„Feltalálta őket (a magyarokat, Julián) a nagy Etil folyó mellett; kik őt látván, s megértvén, hogy magyar, nem kevéssé örvendeztek megérkezésén, körülvévén őt házanként és falvanként, s keresztény testvéreik királyáról s országáról tudakozódván. És bár mit akart nekik akár a hitről, akár egyebekről előadni, őt buzgóan hallgatták, mivel teljességgel magyar volt a nyelvök s megértették őt és ő is azokat...
Őseik hagyományaiból tudják azt is, hogy ama magyarok tőlök származtak, de hol volnának, nem tudták."

Horváth Mihály történelmi előadást tart a királynénak és gyermekeinek:

Hun-Szittya népnek tartotta a magyarságot
A fenti idézetben kifejtett nézetek tudományos helyességét éppúgy nem feladatom itt minősíteni, ellenőrizni, ahogy nem tettem a korábbi részekben a finnugor elmélettel sem. Az én bejegyzés-sorozatom témájához ez csakis abból a szempontból érdekes, hogy Horváth Mihály Toldyval való szoros barátsága és  szabadkőművessége ellenére egyértelműen szembenállt a Toldy kreatúrái által felépített, protezsált tudósok (vagy "tudósok") által képviselt, a nyelvrokonságra alapozott   finnugor eredetelmélettel és hogy ezzel a "szittya-hun" rokonságot valló nézettel a neves történész a Habsburg-dinasztiabeli trónörökös magyar történelem vizsgáztatója lehetett maga a királyi család, A HABSBURGOK felkérésére a Kiegyezés után, amikor a finnugristák már élvezték a Toldy által kijárt pozícióikat. Szerintem volt finnugrista összeesküvés, de annak megrendelői nem a Habsburgok voltak, hanem ellenségeik, akik egyben hazánk ellenségei is voltak. (Ismétlem, nem az az összeesküvés, hogy egyes tudósok szerint szoros összefüggés van a magyar és a finn, ugor nyelvek között, az lehet önmagában helyes nézet.)

Hogy akkor mire kellett a finnugor elmélet az illuminátusoknak? Tippem szerint arra, hogy alapvetően egy, az orosz birodalom gyengítésére alkalmas ideológiát lehetett rá építeni. Ez a legkevésbé a magyarokat érintette, de az összes többi szóbanforgó nép a lappok egy része kivételével az orosz birodalomban élt, ami a világszétverők által megdönteni tervezett birodalmak (pl. német, Habsburg, Oszmán- stb.) között az illuminátusok egyik legfőbb célpontja volt. Ezért vett részt Finnországnak az orosz birodalomhoz átkerülése után a helybenmaradt svéd anyanyelvű finnországi elit a modern finn nemzettudat megkonstruálásában (nem hihető, hogy ezt teszi, ha a finnek svéd alattvalók maradnak) és nem jelentéktelen szempont, hogy Svédország az újkori szabadkőművesség egyik fontos központja. Nem utolsósorban a Habsburg-ellenes koalíciók oszlopos tagja is a harmincéves háborútól az Erdély nagy romlását okozó lengyelországi háborúig is. Ezért nevezik el azt a(z elméletük szerint létező) nyelvcsaládot "Finn-ugor"-nak, melynek tagnépei közül az elmélet kialakulásakor és még hosszú évtizedekig egyedül a magyarság rendelkezett történelmi államisággal és melynek összpopulációján belül a magyarság önmagában több, mint 50%-ot képviselt. (Vagy mondjuk 1800 táján, amikor az elmélet már bontakozik, több, mint 80%-ot)

Ha egy ilyen felismerni vélt nyelvcsaládot politikai szempontoktól való megerőszakolás nélkül, pártatlanul, tudományos elvek alapján kutatnak akkor a szakemberek, akkor nem lett volna  logikus "Magyar nyelvcsalád" néven elnevezni? Esetleg magyar-finn, magyar-ugor, stb. néven?

Természetesen láttuk a sorozatban, hogy a "Felvilágosodás" jegyében az újkor irodalmi és tudományos élete a lehető legtávolabb állt attól, hogy politikai hátsó szándékoktól mentes lehessen. Azonban az ezeket eltorzító HATALOM nem a Habsburgoké és a többi megdöntésre szánt dinasztiáé volt, hanem épp ellenkezőleg, az ezeket rombolási terveinek útjában álló akadálynak tekintő felforgató körök informális hatalma. Az csak hab volt felforgatásuk tortáján, hogy egyes ilyenirányú saját gaztetteik elkövetésével épp az általuk démonizált ellenfeleiket, áldozataikat, a Régi Rendet képviselő dinasztiát vádolták meg. 

Tehát:
A Habsburgok nem finnugrattak*.
Az ország élén eltöltött uralkodásuk legvégéig tartó prot-kur-illuminátus démonizálásuk célja a nemzet saját érdekeivel  való szembefordítása, Trianon elősegítése volt. Ebbe a tendenciába fog illeni a kuruckultusz esztelen felszítása Thaly által hamisított kurocnótástól, Rákóczi újratemetésestől a Kiegyezés után, amikor a dinasztiával már semmilyen ellentét nincs, hogy az ország elkábított elitje a világháború végén maga zavarja el a területi integritással egyet jelentő uralkodóját, amikor nekik állt volna érdekükben a végsőkig ragaszkodni hozzá.

(*a szójátékkal nem áll szándékomban megsérteni a finneket, akiket nagyra becsülök)

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tök jó írás. Örülök az aktivitásodnak, meg hogy ennyi érdekes írást előszedtél a magyar őstörténetről saját állásfoglalás nélkül.

Jani

Bobkó Csaba írta...

Nekem úgy tűnik, hogy nagyon határozottan állást foglaltam a radijobboldalon máig divatos történelemhamisítás ellen, miszerint a Habsburgok erőltették a finnugor eredetelméletet és üldözték a szittyát.

Névtelen írta...

Én arra gondoltam, hogy abban nem foglaltál állást, hogy a magyarság, vagy nyelve honnan ered.

Jani

Bobkó Csaba írta...

Ez igaz. Érdekes kérdés az is, talán majd foglalkozok vele, de egyelőre sokkal jobban izgat a hisztérikus Habsburg-ellenesség és általában nemzettudatunk modern kori eltorzításaának kérdése.

Névtelen írta...

Jáj cí, beszíp histórija!
De azír kopolol egy "Boldog Kerecsendet" a mi megvezetett hitünk- naptárunk- szerint.
Üdv.:
naduddgi

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, Bandi, viszont!

Névtelen írta...

A három cikk mondandoja, nagyon röviden:
az uj világrendért összeesküvök kárpát-medencei ügynökei a 19. században elhazudták a magyarok történelmét; a magyar nyelvet ugy megujitották, hogy kimaradt belöle a jövö idö.

Miért ? mi kinjuk bajuk van a vakolóknak a magyarok, szittyák, pártusok történetével és folytatott tevékenységével ?

Szemet szúrt az elsö és második Iraq elleni háburú idején, hogy az uj világrend zsoldosai elöszeretettel és módszeresen pusztitották a történelmi emlékeket. Megintcsak, miért ?

Talán valakinek a történelmét akarják ellopni, eltüntetni, és utána azzal kitollászkodni ?

===========================
Ó- és Új-Dácia, az az Erdély Historia (1791)

A' Romai régi Historicusok ezt a' nevet igy fejezték ki: Sarmata, Sargata, Saurmadera, kiket VALERIUS-FLACCUS Lib.VI.Flavos Crine Satorchias szokkal irt-le, melly annyit tészen, mint sárgahaju Satárka. Hellyesen irta VALERIUS FLACCUS, mert a' mi Nyelvünken Sár Sárig Sárga, annyit tészen mint, luteus croceus, flavus, Artlim, Chin Chum annyit tészen mint Masculus, Vir, Mas. Mádia, vagy Média pedig annak a' Tartománynak neve a' mellyben a' mi Nemzetünk eleintén lakott; mellyre nézve Sarmadiár annyit tészen, mint flavus crine Medus, az az Média Tartománnyábol való sárga haju ember, és igy Médiár Magiár vagy a' mint a' mostani emberek irják Magyar, annyit tészen mint Médus.

rdos írta...

Eredetünk, nyelvünk eredete témában ajánlom Krizsa Katalint (szerinte Kárpát-medencei eredetűek vagyunk).

http://www.gyoknyelveszet.gportal.hu/gindex.php?pg=36119447

Cser Ferenc is ezen teória mellett érvel, nem csak nyelvészeti alapon.

http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.563

Mellár Mihály matematikus a a Krétai képírást fejti meg, nem mellékesen magyarul. Legújabb munkájában Atlantisz - hol volt, hol nem volt, illetve a magyar Nagyasszony, a magyarok istene címmel próbálja múltunkat feltárni.

http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0114.pdf

rdos írta...

Az utolsó linkemhez kedvcsinálónak idézek a szerző művéből.

"Az Ó-Világ földközi tengereit övező területek újkőkori, réz - és bronzkori népességének nincs egységet sugalló neve, noha egységes volt a nyelve és a műveltsége. Ez a nevenincs népesség és ennek leszármazottjai építették a kőköröket (megalithokat, menhireket,
dolmeneket). És nagy hiba lenne ezt a műveltséget a mágusok ra korlátozni. Az írásbeliség sokkal elterjedtebb volt mint azt hisszük, pl. a minószi képírás #305 ös felirat szöveg - részlete arról szól, hogy hogyan szórakoztak az atlantisziak:

Iváson kap kürtével mustokat, söröket asztalán, kit az locska közben vén tökke’/tikka’ szó - rakót vakolva itasson.

Őseink, ezek szerint, borozgatás - sörözgetés közben, a hozzájuk hasonló vén tökösökkel és/vagy tyúkokkal locsogva, szó-
rakót vakolgatva, rejtve/fejtve szó - rakoztak.

Lám, milyen óriásit fejlődött az emberiség négyezer év alatt! Ma már az ember, ha szórakozni akar, az eszét
nyugodtan otthon hagyhatja: a bingó és a nyerőgép (egy barátom szerint nyelőgép) csak az erszényünkre kiváncsi. Pedig a
#205 felirat tanúsága szerint: “ Szó - rakóban á’dott ész, szótag kincs.
” A ránk maradt minószi emlékek ezeknek szórakó szórakozásoknak az emlékei, ugyanis a jól sikerült, oda - vissza olvasva frappáns szóvirágokat féldrágakőbe vésték és jóformán csak ezek a „pecsételők” élték túl a katasztrófát. A Faisztoszi Korong ennek a szórakó játéknak a csúcsa, tíz különböző írányú értelmes, noha kissé léha tartalmú olvasattal."

Névtelen írta...

Hmmm, hát elég kacskaringós fejtegetés, egy részben emészthetőbb lett volna. Én a Finn-Ugor pocskondiázást egyébként sem értem, mintha az valami lefokozás lenne. Nem, nekünk Turánia, meg Irán meg Mezopotámia, meg Izrael kell (talán még Egyiptom is?). És hangoztatják ezt általában ellustult, elhízott, üveget emelgető, asztal mellett ülő "Magyarok". Egyébként is kevert nép vagyunk (más nép is az), és azok is voltunk mindig is. Idézted Sándor Klárát, a könyvét nem ismerem, de olvastam tőle egy sorozatos cikket, az nagyon tetszett http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=category&id=68:cssandorklara&layout=blog&Itemid=105&limitstart=60 "Elzárkózás a nemzeti hagyománytól" az első része, aztán menj alul a 3. oldara a cikkek második feléért.
Véleményem szerint, nem kifejezetten kell magyarnak lenni ahoz, hogy egy nyelvész megállapítsa milyen nyelvekkel rokon a magyar nyelv. Ez olyan, mintha a mai Olaszok jobban tudnák mint bárki más, hogy kellett kiejteni annak idején a latint. Az 1800-as években a tudomány egyébként is még eléggé gyerekcipőben járt Magyarországon.
Biztos volt keveredés török népekkel is jócskán. Az is tudott, hogy a nőket általában más nemzetből szerezték be. Abban az időben viszont azt hiszem számon tartották még az ősöket és a generációkat. Jobban párhuzamba kéne hozni a népzenét a nyelvvel, mindegyik más irányba visz úgymond. Persze nehéz is, vannak népek akik nyelvet váltottak és biztos vannak akik zenei anyanyelvet váltottak. A zene mindenképpen kelet felé vezet (de nem a Finn népekhez), mondjuk a nyelv is, ha a testvér népek nyugatra vándoroltak. Igaz, Bartók Törökországban is talált olyan nomád népeket akiknél talált hasonló dallamokat mint nálunk. Dehát Törökországban is nagyon keveredtek a népek, a hadjáratok miatt sok katona letelepedett ott.
Más: nem tudom, honnan ered a királypártiságod, talán László András elméletei alapján tartod őket fontosnak. Abban egyet értek, hogy nem voltak olyan rosszak (Mária Terézia kifejezetten jó törvényeket hozott), mint ahogy be vannak állítva, dehát a királysággal is az a probléma mint a demokráciával, jó, ha nincs csalás és visszaélés, és rossz, ha az ellenkezője áll fent. Az ember meg gyarló és csal, ha lehet...