"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2014. február 14., péntek

Bezzeg a dánok megmentették a zsidóikat! - mert a nácik hagyták, sőt megszervezték...


"A dán nép az egyetlen, melynek kollektíven adományozták a Világ Igaza címet"

A német megszállás tervezett emlékműve körüli viharban és az általa kiváltott zsidó tiltakozás, MAZSIHISZ-bojkottfenyegetés légkörében újra sok fórumon elhangzik a bezzegdánokkal való példálózás a nácikkal kollaboráló magyarság kioktatása és szégyenpadra ültetése céljából. Csak egy példa korábbról, általában ilyen módon szokták a dolgot emlegetni:

Karsai: Horthy tudott a zsidóság elpusztításának tervéről
"Karsai László emlékeztetett arra: Franciaországban a zsidó emberek üldöztetését – ellentétben Magyarországgal a közvélemény többnyire ellenezte, ott a zsidóság 75 százaléka megmenekült a holokauszt idején, Dániában pedig 99 százalékos volt a túlélők aránya. Magyarországon ugyanakkor 437 ezer vidéki zsidó embert deportáltak, és míg 1944 tavaszától Magyarországról 2-5 szerelvényt vittek naponta az auschwitzi haláltáborba, addig Franciaországból hetente egy-egy vonatnyi embert szállítottak oda." 
Hogy mi okozott ekkora különbséget a deportálást (Karsai szerint) pl. a franciákkal ellentétben nem ellenző magyarok és a zsidóik 99%-át megmentő dánok között? Megtudjuk például a 168 órából :
"a dán polgár kultúrája, a szabadság, az erkölcs, az egyenjogúság megszilárdult elvei" - mindezek sajnos nálunk, a Magyar Ugaron hiányoztak...

Vidám zsidómentés.  Demokraták nem félnek, főleg, ha a németek nem néznek oda...

A bejegyzés folytatása


168 óra Online: A dán példa - Példátlan zsidómentő akció
Az ősszel volt 70 éve, hogy éj sötétjében halászhajók serege indult a dán partoktól a közeli svéd partok felé. Hétezernél több dán zsidót mentettek át így a szabadságba – a lakosság közös kiállása üldözött honfitársaik mellett példátlan volt Európa nácik elfoglalta részén. A történelmi eseményt hétfőn méltatták a Holocaust Emlékközpontban. (...)
A deportálásukról szóló parancs csak 1943 augusztusában érkezett – ám mindjárt ki is szivárgott egy, az ellenállókkal rokonszenvező német diplomatától. Éppen zsidó ünnep lévén az üldözöttek még aznap el tudták hagyni otthonukat s nem maradt senki védelem nélkül: keresztény honfitársaik mindannyiukat befogadták, elrejtették – majd segítették őket lejutni a tengerpartra, ahonnan halászok vitték a menekülőket csónakjaikon, kis hajóikon a szomszédos Svédországba. Hétezer háromszáz dán üldözött és 700 családtagjuk, mellettük további 1.400, elsősorban Németországból menekült zsidó kerülte el így a deportálást, a majdnem biztos halált. A dánok bátor cselekvése mellett szükség volt persze arra is, hogy a svédek változtassanak magatartásukon. Az ország addigi, német-barát semlegességi politikájáról (Olaszországnak a háborúból való kiválása után) a szövetségesek felé fordult. Míg korábban nem fogadtak be zsidó menekülteket, ezt most lehetővé tették és nagyvonalúan gondoskodtak róluk. Így történhetett, hogy Dánia zsidó lakói közül csak 116 veszítette életét – beleszámítva a balesetben, öngyilkosságban elhunytakat. Straede professzor szerint mintegy 30-40 ezer dán volt részese ennek a páratlan mentőakciónak – amelynek egyébként nem volt kifejezetten zsidóbarát jellege. Dániában a háború előtt (majd utána is) voltak antiszemita jelenségek, a zsidó származású honfitársakkal való szolidaritás a demokratikus hagyományok erejét mutatta. A dán polgár kultúrájával, a szabadság, az erkölcs, az egyenjogúság megszilárdult elveivel nem fért össze, hogy honfitársait valamely okból megkülönböztessék, üldözzék – kötelességének érezte, hogy a nagy veszélyek ellenére megvédje őket s ezzel hazája értékeit. Míg Izrael a Világ igazai sorában egyénileg ismeri el zsidó életek megmentőit, a dán nép az egyetlen, amelynek kollektíven adományozták ezt a címet. (...) A dán zsidók megmentése bizonyítja, hogy a nehéz, szinte kilátástalan helyzetekben, a parancsok ellenében is lehetett nemet mondani, emberéletek ezreit megmenteni, hallhattuk Szita Szabolcstól.
A fenti cikk tipikus az események tálalásának hagyományában, melyet a tények ismeretében a városi népmesék körébe kell sorolnunk. Azért is megdöbbentő a fenti (zsidó) népmese makacs túlélése, mert a mesét cáfoló tényeket az alábbiakban  nagyrészt a szokott helyről, a gyakran lesajnált Wikipédiáról és egy-két ott linkelt forrásból szedtem össze. Kiderül belőlük, hogy a dániai zsidók megmentéséért járó Világ Igaza címet a dán nép helyett olyannyira indokoltabb lett volna két dániai német náci vezetőnek adni, köztük a legmagasabb rangúnak, hogy egyikük meg is kapta! (Netán berlini feletteseiknek is járt volna...) És hogy persze dán részről nem beszélhetünk "parancsok ellenében nemet mondásról", amikor "nagy veszélyek ellenére védték meg zsidó honfitársaikat". Sokuknál inkább egy jó kis alkalmi extrapénz-kereseti lehetőségről volt szó...

Mark Paul: Patterns of Cooperation, Collaboration and Betrayal: Jews, Germans and Poles in Occupied Poland during World War II
7. old.: "A dán ellenállás hatalmas pénzösszegeket vett el a zsidóktól, akiket svédországi menedékhelyükre szállítottak a helyi német flottaparancsnokság szemethunyásával. " 29" 
29. lábjegyzet:
"1943 őszéig a dán zsidókat nem háborgatták. Dr Werner Best SS-tábornok, a dániai német Birodalmi Főmegbízott * szabad kezet adott Georg Ferdinand Duckwitznak a koppenhágai német nagykövetség tengerészeti attaséjának, hogy bármit megtehessen, ami szükséges volt a zsidók tervezett deportálásának megakadályozásához. Duckwitz Svédországba repült, ahol titokban találkozott Per Albin Hansson miniszterelnökkel**. A svéd miniszterelnök biztosította, hogy amennyiben a dán zsidók elleni akció megkezdődik, Svédország elvben kész lesz befogadni őket. A zsidók begyűjtésének tervezett kezdete előtt Duckwitz visszatért Svédországba, hogy riadóztassa a svéd kormányt, legyen kész a menekülő zsidók befogadására. A helyi német haditengerészeti parancsnokság figyelmeztette a dán ellenállást a zsidók közelgő végzetére, leállította a német parti őrséget, és behunyta a szemét a mentőakció felett. A dán hajósok által szállított zsidókat beengedték Svédországba. Mivel a helyi német haditengerészeti parancsnokság szemet hunyt a mentőakció felett, sem a zsidók, sem a hajósok között nem voltak áldozatok. A mentőakció kezdeti szakaszában csak a jómódú dán zsidóknak tellett a rövid svédországi átkelésre. A privát hajósok maguk szabták meg az árat és a költség megfizethetetlen volt, személyenként 1,000-től 10,000 koronáig terjedt (korabeli átszámítás szerint 160-tól 1600 USA-dollárig). Később, amikor szervezett dán mentőcsoportok csatlakoztak a mentés koordinálásával és a pénzügyi fedezet összegyűjtésével, a személyenkénti átlagár 2,000, majd 500 koronára csökkent. A mentőakció összköltsége nagyjából 12 millió korona volt, amiből a zsidók  körülbelül 7 millió koronát fizettek, beleértve egy 750,000 koronás kölcsönt, melyet a zsidóknak vissza kellett fizetnie a háború után.  
Források:
Mordecai Paldiel, The Righteous Among the Nations (Jerusalem: Yad Vashem; New York:Collins, 2007), pp.105–109;
Leni Yahil, The Rescue of Danish Jewry: Test of a Democracy (Philadelphia: Jewish Publication Society of America, 1969), pp.261–65, 269.  
Miközben a dán mentőakciót szüntelenül dicsőítik anélkül, hogy megemlítenék, milyen minimális kockázatot jelentett ez a mentésben résztvevőknek és milyen csinos díjat kértek érte, ezzel ellentétesen a lengyel mentési erőfeszítéseket ócsárolják, annak megemlítése nélkül, hogy a németek halálbüntetéssel sújtották a lengyeleket a segítség bármilyen formájáért és hogy lengyelek százai, ha nem ezrei fizettek ezért az életükkel. 
* (A Birodalmi Főmegbízott cím az én betoldásom a tényeknek megfelelően)

**(Az angol eredetiben tévesen "president" szerepel)

Tegyük hozzá, hogy Magyarországon éppúgy, mint Lengyelországban életveszélyes dolog volt zsidót rejtegetni és nálunk a helyi német Birodalmi Főmegbízott, a német nagykövetség és a német katonai vezetők nem egészen a zsidómentés megszervezésével és biztosításával foglalkoztak, mint Dániában!

A fenti sajtópéldában (168 óra) szereplő mesebeli sztorival szemben, melyben hányigerkeltően övezik fel a demokratikus erényekkel a bajban levőket gátlástalanul kifosztó mintakapitalista árjanépet, a hazai holokauszt-ipar egyik hivatalos, oktatási célú honlapján (melynek védnökei között a Mazsihisz is szerepel), már feltűnnek a tények is, bár kicsit selyempapírba csomagolva és a kizsarolt magas átkelési díjakat egyszerűen elhazudva. Azonban a német vezetők szabotázsának tényei még itt is mellbevágóan jelennek meg:

A Holokauszt Magyarországon - Dánia és Norvégia
"Dániában 8 ezer zsidó élt, befolyásuk és vagyonuk jelentéktelen volt. A németek 1940 áprilisában ellenállás nélkül foglalták el az országot, ráadásul a norvégokhoz hasonlóan a dánokat is árjáknak tartották, ezért a megszállók az első két és fél évben mérsékelten viselkedtek. A dán király, a kormány és a közigazgatás a helyén maradt. Amikor a Birodalmat 1942 novemberétől Koppenhágában képviselő Werner Best felvetette, hogy a "zsidókérdést meg kellene oldani", a dán kormány kilátásba helyezte lemondását, ezért Best nem erőltette az ügyet. 1943-tól erősödött fel a dán ellenállási mozgalom tevékenysége, augusztusban a német megtorlások miatt a kormány lemondott. Hitler szeptemberben engedélyezte a zsidók deportálását, ezt azonban több tényező is akadályozta: a Dániában állomásozó Wehrmacht erők parancsnoka ellenezte az akciót, és nem engedte, hogy katonái részt vegyenek benne, a dán zsidók vezetőit német diplomaták és magas rangú dán hivatalnokok egyaránt tájékoztatták a nácik terveiről. A zsidók összeszedése 1943. október1-én indult. A németeket kísérő dán rendőrök megakadályozták, hogy a nácik bemenjenek a zsidók lakásába, ezért csak azt vitték el, aki a dán rendőrök figyelmeztetése ellenére ajtót nyitott. A razzia csekély eredménnyel járt: mindössze 477 zsidót fogtak el, őket sem Auschwitzba, hanem a theresienstadti "mintagettóba" szállították. A deportálások hírére szinte az egész dán társadalom a zsidók védelmére kelt, és megkezdődött Svédországba menekítésük. Tiltakozott X. Keresztély dán király, több egyházi vezető. A zsidókat elrejtette a lakosság, a rejtekhelyekről taxisok ingyen szállították őket a kisebb kikötőkbe, a hajósok ingyen keltek át velük a Dániát Svédországtól elválasztó tengerszoroson. Ha a zsidóknak mégis fizetniük kellett, akkor a dánok összeadták a viteldíjat. A tengeri mentési akciót segítette a német haditengerészet is, amely egyszerűen úgy tett, mintha nem venné észre a megélénkült vízi forgalmat. Három hét alatt 7200 dán zsidó érte el a megmenekülést jelentő svéd partokat.
A német flotta 3 hétig nem figyelt oda... Ilyen német helytartók mellett könnyű volt a dán zsidók 99%-át megmenteni:

Wikipédia: Werner Best
"1942 novemberében a Távirat-válság után Bestet kinevezték a Harmadik Birodalom dániai Főmegbízottjának (Reichsbevollmächtigter). (...) Best jó kapcsolatokra törekedett Dánia és Németország között, hogy Dániát egy példává tegye, milyen lehet az élet a Náci Európában. Emiatt a körülmények jobbak voltak Dániában, mint más Németország által megszállt területeken. Best a dán kormány lemondásáig nem lelkesedett a zsidók elleni büntetőintézkedések bevezetéséért."
Werner Best SS Obergruppenführer, Birodalmi Főmegbízott Erik Scavenius dán miniszterelnökkel, 1942-43:

"Erik, deportáljuk a zsidóitokat." "Hova?" "Svédországba!"

Nem kell ragozni, hogy a náci vezetés tudatosan helyezett Dániába olyan "helytartót", aki "nem lelkesedett" a zsidóirtásért. Eleve a kirakat szerepét szánták a megszállt Dániának, mint fajrokonoknak. Küldhették volna a minket jelenlétével megtisztelő Eichmannt is, akinek jutott is szerep a dán zsidók kapcsán, de láthatóan nagyon más szerep, mint amit Magyarországon osztottak neki:
A Holokauszt Magyarországon - Dánia és Norvégia
A dán kormány folyamatosan érdeklődött a deportált dán zsidók helyzete felől, 1944 nyarán a Nemzetközi Vöröskereszt delegációjával együtt dán küldöttség ellenőrizte a theresienstadti viszonyokat. Eichmann gondosan előkészítette a propaganda szempontjából fontos látogatást: a munkaképteleneket Auschwitzba vitette, a gettó házait kifestették, az utcákat kitakarították, a fejadagokat megnövelték, nagy sietséggel mozit, kávézót nyitottak. A vizit a nácik szempontjából sikeres volt, a nemzetközi küldöttség elégedett volt a látottakkal. A dán zsidókat távozásuk után sem merték bántani. A holokauszt során 60 dán zsidó halt meg."
Eichmann Patyomkin-faluja Theresienstadtban a Vöröskereszt számára
A Wikipédia Georg Ferdinand Duckwitz-szócikke is beszámol róla, hogy a koppenhágai német követség tengerészeti attaséja magától Best birodalmi főmegbízottól, a Gestapo helyi megszervezőjétől kapott tájékoztatást a készülő deportálás tervéről, mire Berlinbe utazott, hogy a főnökséget lebeszélje a tervről ! Ezután Svédországban a kormányfővel tárgyalva készítette elő a dán zsidók befogadását, értesítette a dániai zsidó közösség vezetőit, a főrabbit, majd mint aki dolgát jól végezte, visszatért unalmas hivatali teendőihez.

Az alábbi dán életrajzi könyv címe: "A jó német. G.F. Duckwitz, a dániai zsidók megmentője"
Hát nem a dán nép kollektíven??? (És ingyen?) Szita Szabolcs az évfordulón mondott beszédében elfelejtette kidomborítani a megszálló német hatóságok főszerepét a mentésben... Pedig a tény olyan fokban ismert és elismert, hogy a komplett dán nép mellett, (akik PR-okból kapták meg) Duckwitz is megkapta A Világ Igaza címet a Yad Vashemtől. (A Yad Vashem adatlapján szemérmesen "kereskedő" szerepel Duckwitz foglalkozásaként, elsumákolták, hogy valójában: "a náci német követség attaséja"...)

G.F. Duckwitz, náci párttag, a Világ Igaza, a dániai zsidók megmentője

Tehát a dániai zsidók megmenekülése annak volt köszönhető, hogy a III Birodalmat Dániában képviselő náci vezetők elszabotálták az elvileg hivatalos döntés végrehajtását a zsidók deportálásáról, illetve a zsidómentést maga a koppenhágai német nagykövetség szervezte meg a Wehrmacht és a flotta asszisztálása mellett. Az a tény, hogy emiatt a súlyos árulás miatt a hajuk szála sem görbült, egyértelműen jelzi, hogy erre a "szabotázsra" a legfelsőbb helyről volt jóváhagyásuk, illetve bizonyára utasításuk. Már a káderpolitika keretében olyan megbízottakat küldtek ki Dániába, akikről lehetett tudni, hogy nem különösebben rajonganak az általuk szolgált rezsim zsidóellenes politikájáért. Vagyis a dániai zsidóknak a náci vezetés más szerepet szánt, mint a magyarországiaknak. Ez egyúttal azt is megmutatja, mennyire gondolták komolyan az "Endlösung" jelszavát. Semennyire, a náci vezérkarnak soha nem volt célja MINDEN zsidó kiirtása, hogy a cél a cionizmus igényeinek kiszolgálása volt, arról korábbi bejegyzésekben már írtam.

A magyar lakosságot és államszervezetet túllihegő kollaborációval vádolni, miközben "a dánok példamutató helytállását" hozzák fel minket megszégyenítő kontrasztként, a mindenki számára könnyen hozzáférhető tények ismeretében gyalázatos történelemhamisítás. Sokkal inkább az, mint a Szabadság-térre tervezett emlékmű...

De ellenzői is voltak a zsidó menekültek befogadásának Svédországban

Ugyan, mondhatná erre valaki, pár hülye antiszemita mindenhol akad...

A budapesti Holokauszt Emlékközpontban a dániai zsidók megmentésének 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen hangzott el Szita Szabolcs professzor részéről zárógondolatként:
“A dánok embersége, a svéd polgárok befogadó magatartása európai érték. Valós kép, kiemelkedő példa a népek, nemzetek erkölcsiségéről.”
A dán hajósok példamutató erkölcsiségét már láttuk, akiket az akciót ténylegesen megszervező náci német vezetés kért fel a fuvarozási szolgáltatásra és cserében emberrablókhoz méltó viteldíjat követeltek, amit az átlagos zsidók egy része hitelfelvétel  nélkül ki se tudott fizetni... Szintén árnyalandó a kép a svéd vendéglátók kiemelkedő erkölcsiségéről. Köztudott, hogy  a háború utáni svéd jóléti állam alapját éppen a náci Németországnak nyújtott hadiszállításokból felhalmozott gigantikus haszon nyújtotta. A svéd erkölcsiség egyik mérlegében ott van 7200 befogadott dán zsidó, a másikban annak a náci hadigépezetnek a készséges, jól fizető kiszolgálása, amely gépezet nem 7200 zsidót gyilkolt meg e segítségnek köszönhetően is, hanem milliós nagyságrendűt. A mai vitákban sokat emlegetett kérdés, hogy a brit és amerikai légierő miért nem bombázta az auschwitzi tábort, vagy az oda vezető vasútvonalakat, legalább ilyen logikusan feltehető ebben a vonatkozásban is: Miért nem bombázták az angolszász szövetségesek a svéd hadiüzemeket??? Nem utolsósorban a  legendássá reklámozott zsidómentő (megér egy külön bejegyzést ez is) Raul Wallenberg nácikat boldogan kiszolgáló családjának üzemeit. Vagy miért nem helyezték nyomás alá a svéd kormányt a brit és az USA külügyminisztérium részéről, megfenyegetve őket a bombázással, ha nem hagyják abba Hitler támogatását? Érdekes és logikus kérdések, de még a menekült zsidók svédországi befogadása sem volt mindig zökkenőmentes, mert akadtak az akciónak befolyásos ellenzői:

Wikipédia: Mordecai Ehrenpreis

Mordecai Ehrenpreis
Mordecai Ehrenpreis a cionizmus korai híve volt és segített Herzlnek megszervezni az első Cionista Kongresszust. A Cionista Világszervezet Demokratikus Frakciójának és a Jüdische Almanach szerkesztőbizottságánaktagja volt.” (...) “1900-tól 1914-ig Bulgária főrabbija Szófiában…” (...) “1914-től haláláig (1951) Stockholm főrabbija.” (...) “1977-ben Moshe Schonfeld ultraorthodox (haredi) aktivista a Neturei Karta által kiadott ‘Vádolnak a holokauszt-áldozatok’ c. könyvben azt állította, hogy a svéd kormány 10 000 német zsidó menekültet szándékozott befogadni a náci korszakban, és hogy Ehrenpreis felszólította a kormányt, hogy álljon el ettől az akciótól. Israel Jacob Zuber rabbi, Stockholm ortodox főrabbija igyekezett megszervezni, hogy a kormány adjon vízumot és menedéket a sok lengyel zsidó menekültnek, akik Lettországban és Litvániában tartózkodtak és közvetlen veszélyben voltak a németek részéről. Ehrenpreis fáradhatatlanul dolgozott, hogy meghiúsítsa a tervet és visszavonassa ezek vízumait, mert nem akart ortodox zsidó menekülteket városában, ugyanis ezek nem illettek az ő judaizmusról vallott liberális nézeteihez. Akiket megmenthettek volna, mind meggyilkolták a nácik.[2]”

Az ellenlábasság magyarázata,  miszerint egy cionista rabbi liberalizmusból fintorgott volna a talán "keleties" menekültektől, naív feltételezés. Sokkal logikusabb következtetés, hogy a cionizmus felsőbb köreihez tartozó, Herzllel a hőskorban együtt dolgozó rabbi a cionista vezérkar irányvonalához tartotta magát, mely szerint a zsidómentést alá kell rendelni a zsidó állam létrehozása szempontjainak, a cionizmus "Szent Ügye" számára pedig elveszett és felesleges minden zsidó, aki nem Palesztinába alijázik, hanem máshol maradna, vagy máshová menekülne. (Illetve ez esetben kárpótlás alapjául szolgáló mártírként lehet hasznos az Ügynek...) Az irányt a cionizmus legfőbb vezetői jelölték ki:
Ben Gurion
Ben-Gurion ( Izrael állam későbbi első miniszterelnöke) mondta 1938-ban:
"Ha tudnám, hogy az összes németországi (zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is."

A cionista főrabbi “sikeres” torpedóakciója után jött a dán zsidók befogadása, erről idézem a ‘Vádolnak a holokauszt-áldozatok’ 11. oldaláról:
“De amikor négy év múlva a teljes dán zsidóságot Svédországba csempészték az éj leple alatt, Ehrenpreisnek nem sikerült megakadályoznia ezt a csodálatos mentőakciót, mert őt is meglepetésként érte.”
Ezek után ez a zsidómentést megtorpedózó rabbi a cionista állam egyik megbecsült Alapító Atyjának számít, mint a könyv idézi a 116-117. oldalon a Bar Ilan egyetem egyik előadójának beszédéből. A svéd parlamentben is volt vita 1945. januárjában a zsidómentés kapcsán, hogy vajon megtett-e Svédország mindent az üldözöttekért, e vitában mondta Kanut Peterssons képviselő (113. old):
“… jól ismert számomra, hogy az itteni zsidók bizonyos csoportjai a legkevésbé sem voltak abban érdekeltek, hogy bátorítsák a zsidó menekültek befogadását…”
Ha egy neves cionista Alapító Atya, egy főrabbi akadályozta a svédországi zsidómentést, megmenthető ezreket küldve a halálba, biztos, hogy például cionista zsidóknak kell számonkérnie a magyarokon, hogy miért nem mentettük úgy a zsidóinkat, mint a dánok és a svédek, miközben ők is tudják, hogy a dániai zsidókat a nácik mentették meg saját maguktól ???

20 megjegyzés:

Névtelen írta...

bocs, más:

tudjuk, hogy a nőnap=komcsi-feminista modernista mozgalmár ünnep. de ha modernnek = zsidónak lenni, akkor:

"Andrej Kuraev orthodox teológusnak van egy szocialista ünnepekkel foglalkozó írása, ahol többek között március 8. eredetét vizsgálja kultúrtörténetileg. Kuraev szerint, amikor a nőnapot elfogadták a Purim-ünnepe március 8.-ára esett. Így Tsetkin fejében, amikor a női ünnep gondolata megfogalmazódott tkp. lelki szemei előtt Eszter alakja, mint a proto-feminista lebegett. A csavar az, hogy március 8.nak a “férfi párja” február 23., ami a későbbi Szovjetúnióban hivatalosan a fegyveres erők napjává avanzsált, tehát volt férfi nap is. Március 8. és február 23. között pontosan 13 nap a differencia, ami igazából ugyanaz a nap ( ekkor még a cári Oroszországban a juliánus naptár volt a hivatalos, 1917ben vezették be a Gergelyt).

z

Bobkó Csaba írta...

A feminizmus és társai gyökeréről készülök valamit írni, de előbb még jön egy rész a kollaboráció témában. Ha hiszed, ha nem, a gnoszticizmushoz vezetnek a szálak... :-)

gyuri55 írta...

Kedves Csaba! - Örülnék, ha Ukrajnáról írnál, mint Lengyelországban élő magyar...

Bobkó Csaba írta...

Magam is fontolgattam, de ez nem igazán aktuálpolitikai blog. Még ha a most futó sorozatot persze az aktuális emlékmű-hiszti provokálta is ki. Az tény, hogy itt is vannak őrültek, akik követendő példának érzik a Majdant.

Bobkó Csaba írta...

Meggyőztél, írok valamit, de a tágabb geopolitikai üösszefüggésekről lés nemzetstratégiai kérdésekről, amiket felvet az egész válság.

kételkedő írta...

Mondjuk, abból a szemszögből, hogy jó-e a mi korunkban a forradalom, és miért nem? :-)

Bobkó Csaba írta...

Aki megszokta, hogy csak felkapcsolja a villanyt, a csapból folyik a víz , jár a tömegközlekedés, vagy van benzin a kúton és van kaja a boltban, az drukkoljon, hogy Janukovicsnak és/vagy az oroszoknak sikerül a felkelőket rövid úton kutyatápnak ledarálnia.
Ha nem sikerül nekik, a fentieknek búcsút mondhatunk.

Bobkó Csaba írta...

Melesleg ugyanerről szólnak a múlt forradalmai, melyekről rég szeretnék írni. A Habsburg- és Vatikán-ellenes rózsakeresztes protestáns harc jegyében az uszítók sorba vitték egymás után vágóhídra addig prosperáló protestáns államok lakosságát, és közben katolikusokét is.
Kezdték a Protestáns Párt vezérének, Pfalzi Frigyesnek saját államaival, a virágzó Pfalzzal és Csehországgal, melyekben a fehérhegyi csata és a következő csaták nyomán halálhörgés, siralom hallatszott, miközben Európa leggazdagabb, boldog vidékei közé tartoztak addig. Persze a cseheknél ezzt már a husziták is eljátszották korábban. Aztán jött a harmincéves háború egész Németországban, majd e csapat egyik utolsó teljesítménye Erdély mészárszékre küldése volt II. Rákóczi György lengyel hadjárata következtében. Mindezeket az addig jólétben élő országokat illetve néüpüket ideológiai-okkult célok érdekében küldték vágóhídra. Semmi új nincs a napi eseményekben.

gyuri55 írta...

Érdekes és egyoldalúnak tűnik a reakciód. Nem tudom, mi lett volna ha... és azt sem tudom, mi lesz Ukrajnában, ha Janukovics megbukik... Félek, hogy igazad lesz. - Mindazonáltal tudásodra a gyökerekről kíváncsi lennék.
http://www.atv.hu/kulfold/20140221-kovacs-kaosz-anarchia-polgarhaboru-gazdasagi-osszeomlas-allamcsod/hirkereso
Ez a cikk a HIT Gyülekezete újságjában és az ÁTV-n jelent meg, úgy tűnik, részben ellentétben áll a Te mondanivalóddal, valószínűleg nem véletlenül.

Névtelen írta...

http://www.szombat.org/kultura-muvesztek/izraelben-az-elet-teljessegeben-lehetne-reszuk

z

Bobkó Csaba írta...

Éerdekes, főleg ahogy elkeni egy ilyen izgalmas indító kérdésben rejlő lehetőséget. A Kiddush Hashem c. bejegyzésben levezettem, hogy a cionista vezetésnek az évezredek óta építgetett mitológikus forgatókönyv megvalósítása, a kabbalista történelemgyártás során Izraelt egy szörnyű zsidómészárlás közepette kellett létrehoznia, mert "ez volt megírva". Tehát nem "mulasztás történt", hanem aljas gaztett a cionista vezetés és lényegében a kiscionisták részéről is. Ezt a logikát tökéletesen érti a mai kiscionista is, aki éjjel titokban horogkeresztet rajzol a saját ajtajára, aztán reggel látványosan "megrémül" tőle, és fellármázza a sajtót.

Viszont mellékesen arcológiailag az író egy jó példát nyújt ahhoz az arctípushoz is, amit visel például Sinkó László szinész is, akik Georg Tabori Hitler-darabjában (Mein Kampf) a Nemzetiben a Herzl nevű szereplőt játszotta, aki ott Hitlert "testvéremnek" szólítja. Érdekes, hogy mind Tabori, mind a darabot Pesten előadó zsidó színházi emberek számára teljesen eldfogadható az abszurd darab kiinduló álljtáxa, miszerint Hitler zsidó volt, ezen fel is háborodott a Mazsihisz polkorrekt kritikusa.
Viszont Sinkó édesöccse Sinkovits Imrének, aki az 56-ös szavalata miatti börtönből kijövet egyből pufajkást játszhatott, majd Dobót és annyi más főszerepet, és a zsidó gyekben igen járatos Makovecz az ő emlékére rajzolta (megvalósítandó tervként) azt a "Sinkovits-hajót", amelyen a Páva Angyalt, Melek Tauszt, vagyis a Sátánt helyezte el "védőszentnek.
Érdekes összefüggéstelen összefüggések...

Gloucester írta...

Ungváry Krisztiánnak több tanulmánya jelent meg mostanában a Horthy-korszakról. Számadatokban mindenképp pontosak, de ezek mennyire segítenek a nagy történelmi képkirakósban? A magyarországi eseményekre autentikusnak véled őket? Csak egy példa: http://www.academia.edu/4168230/Review_of_Krisztian_Ungvary_A_Horthy-rendszer_merlege._Diszkriminacio_szocialpolitika_es_antiszemitizmus_Magyarorszagon

Viktoria Feher írta...

Nem semmi! Egészen elképesztő, hogy megy a brutális agymosás ezerrel itt még mindig! :D
"Zsidókkal kollaboráló nácik", "zsidó Hitler" stb. :D
Talán ha nem folyna a csapból is ez, minden országban, minden nyelven, akkor el is hinném, vagyis persze csak hittem volna, amíg tudatlan voltam.

Azokhoz a MAGYAR emberekhez szeretnék szólni, akikben még maradt egy csepp józan ész:

SEMMIT NE HIGGYETEK EL EZEN A BLOGON, AMIT A NÁCIKRÓL ÍRTAK!
Bobkó jezsuita ügynök, és az a feladata, hogy az USraelben már nagyon közismertté vált mocskos zsidó Makow írásait fordítsa, illetve képviselje azt a fősodrású ál-leleplező vonalat, amelyben a "bátor", "szókimondó" keresztény "leleplezők" "leleplezik" a csúnya, gonosz zsidókat...
Senki ne dőljön be ezeknek az írásoknak! Tele vannak döbbenetes, csavaros, fondorlatos hazugságokkal, ál-bizonyítékok, fabrikációk tömkelegével és persze azért "féligazságokkal" is.
Ha megfigyelitek, a zsidók mindig ezt teszik, mindig megjátszák a két oldalt a közép ellen és mindig annak a bőrébe bújnak bele, akit be akarnak feketíteni. Ezért

Ha valakit valóban érdekel, hogy mi módon és kik terjesztették el a nácikról azt a sok szörnyű hazugságot, ha meg akarjátok tudni, hogy kik és hogyan hazudtak Hitlerről, hogy zsidó lenne, látogassátok meg a következő weblapot:

http://eternaljew.weebly.com/debunking-jewish-lies-about-hitler--the-nsdap.html

Illetve ajánlanám még:

http://fourthreich666.weebly.com/

niknak írta...

"Bobkó jezsuita ügynök"

ehhez hozzá kellesz szólni, ezt nem hagyhatod válasz nélkül!!!

Nekem mindig feltünt, hogy a jezsuitákat kihagyod. Nézzed irásaimat.
Csodálkoztam mindig azon, ha valamit ezen témában felvetettem, hallgatás vagy ócsárlás.
A jezsuitákat nem ismerni és ilyen történelmi anyagokat hozni, már maga feltünö.

http://okkulte-nazis.blogspot.de/2011/11/stalin-wurde-von-jesuiten-ausgebildet.html

http://derhonigmannsagt.wordpress.com/2011/11/01/ratselhafter-stalin/

http://okkulte-nazis.blogspot.de/

niknak írta...


szerintem itt kimerittöen hoztam a jezsuiták és a szabadkömüvesség kapcsolatát. A szabadkömüvesek a jezsuiták által vannak irányitva. A jezsuiták irták a szabadkömüvesség szabályait és a fokok beosztását. Olvass ezekben utánna. De ez nem titok, mindenki utánnanézhet ha akar.

Interview mit Eric Jon Phelps im Spectrum-Magazin
http://www.whale.to/b/pope.html
http://www.govsux.com/black_pope.htm

Darryl Eberhart: „Tackling The Tough Topics”-Newsletter Ausgabe #66, 25. April 2005, „The New Pope – Benedict XVI”


* James Parton, Amerikanischer Historiker, „The Life of Horace Greeley”, 1855

John Daniel: „The Grand Design Exposed”, Seite 302

Brief des Freimaurers/Theosophen Charles_Sotheran an den New York Press Club, 11. Januar 1877
http://forum.infokrieg.tv/viewtopic.php?t=4

William Peterson: „Ask Me Another, Brother”

Heckethorn, 1900, englischer Historiker: „Secret Societies of all Ages and Countries”

John Daniel: „The Grand Design Exposed”, Seiten 170, 212-213, 302

I. A. Sadler: „Mystery, Babylon the Great”, 2003; Seiten 175-181

Salvador de Madariaga, spanischer Staatsmann: „The Jesuits”, 1820

Rudolf Steiner: „Die Tempellegende und die Goldene Legende”, 1904


Malachi Martin: „The Keys of this Blood”, p.472

Alberto Rivera, spanischer Ex-Jesuit: „Die Paten”, 1979


Tupper Saussy: „Rulers Of Evil”, Seiten 40-41, 58-59, 120-121

Anthony W. Ivins: „The Relationship of ‚Mormonism’ and Freemasonry”, 1934

Albert G. Mackey, 33. Grad, amerikanischer, freimaurerischer Historiker: „Encyclopedia of Freemasonry”, 1917

Dieter Rüggeberg: „Geheimpolitik - Der Fahrplan zur Weltherrschaft”











niknak írta...

Ja, bocs ezt majdnem elfelejtettem, de vannak más példák is:

Marquis de Sade: His Life and Works

olvass bele.

gyuri55 írta...

Olvastam Mócsy Imre SJ nyitott szívvel című könyvét, most olvasom Loyolai Szent Ignác életét, ismerem Szabó Ferenc atyát - én ezek alapján ítélem meg a jezsuitákat...

Bobkó Csaba írta...

A katolikus egyház és különféle szerzetesrendjei történetét józanul és kritikusan vizsgálva azt látjuk, hogy atól, hogy vannak egyrészt, akik démonizálják ezeket, másrészt, akik a démonizálók vádjait mind alaptalan rágalomnak tekintik, a valóságban, miközben az egyház és szerzetesei sokáig alapvetően a jű oldalon álltak az emberellenes , teremtésgyúlölő irányzatokkal szemben, azért több rendben megjelentek az okkult felforgatók. Kapásból ilyen a ferences rend (egy része!) és tudtommal a jezsuiták háza táján is vannak sötét ügyek, bár nem az őrült démonizálók által hangoztatott gumicsontok azok. Teljesen fődodor történészi kutatómunkák tárgya a jezsuita rend első generációjának hatalmas marranó penetrációja és az erre adott válasz, a nem zsidó származású későbbi jezsuiták - kis túlzással - tűzzel-vassal folytatott - marranó-kitakarítási kampánya. Ez egy érdekes téma és a fősodor kutatók (zsidó kutatók) szokott elfogult értékelésével ellentétben nem "rasszizmus"-téma, hanem a marranó behatolók által képviselt sötét eszmeiség és az ellene való harc kérdése. És itt Loyola Ignác személyét is kíméletlen próbának kell alávetni... Természetesen ez csak problémafelvetés részemről. A per elvileg zárulhat felmentéssel is... (bár én rosszat sejtek.) A Dózsa-felkelést és később a reformációt terjesztő magyar obszerváns ferencesek egy másik érdekes téma. Szintén a katolikusbőrbe bújt gnosztikusok témája.

Bobkó Csaba írta...

Niknak, Sade egy központi figura számomra, többek között Petőfire gyakorolt nagy hatásáról már tettem említést, de még fogok is, a modern magyar irodalomban is egy központi forrás az undorító életműve. Pl. Mikszáth is merített tőle...

Bobkó Csaba írta...

Nevetséges cikk az "önmagát felszabadító Párizsiakról". Mint a dán és a magyar (vidéki) zsidók esetén, a náci vezetés helyből más sorsot szánt a párizsiaknak, mint mondjuk a varsóiaknak...

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20160825-masodik-vilaghaboru-parizsi-felkeles-szovetsegesek-charles-de-gaulle-normandiai-partraszallas.html