"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2014. december 7., vasárnap

"Luther, a zsidó Messiás" - a Reformáció a judaizmus nézőpontjából


A reformáció korábbi bejegyzésekkel megkezdett témakörében érdemes idézni a Zsidó Enciklopédia 2008-as szövegének két idevágó szócikkéből, amik az interneten is hozzáférhetők. Közismertnek tekintem a tényt, hogy Luther élete vége felé nagyon dühös kirohanásokat intézett a zsidók ellen és durva "megoldásokat" javasolt a "zsidókérdésre", ezt a témát a zsidó enciklopédia is tárgyalja, akit érdekel, olvassa el e részeket ott. Én itt gátlástalanul mazsolázok a "Luther Márton" és "Reformáció" szócikkekből és a szerintem izgalmas részeket bátran kiragadom a szövegösszefüggésből. A teljes cikkeket lusta vagyok idefordítani, nekem most az érdekes, hogy miért csillantak fel zsidó szemek a reformáció következtében. Nagyon tanulságos, hogy a lelkesedés odáig fokozódott, hogy több kortárs rabbi titkos zsidónak vélte Luthert és egy komoly kabbalista szaktekintély Lutherben, "a kereszténység lerombolásának megkezdőjében" vélte látni a zsidó Messiást...


Luther Márton, zsidó Messiás???

Luther Márton szócikk:
"Kezdetben a zsidók  üdvözölték Luther bomlasztó hatását  római katolicizmussal szemben (melyet a gyűlölt Edom országával azonosítottak), mert azt az Egyház monolitikus hatalma megtörésének tekintették. Mások  remélték, hogy a keresztény világban a lutheranizmus terjedése által keltett felfordulás az összes vallás iránti toleranciához vezet. Ezen kívül úgy látták, hogy üdvözlendő az Egyház részleges reformja, mert az csökkentette az Egyház korábbi gonoszságát. Még olyanok is akadtak, mint Abraham Farissol, aki Luthert titkos zsidónak tekintette, egy, a vallási igazságot és törvényeket fenntartani akaró reformernek, akinek bálványimádás-ellenes reformjai a judaizmushoz való visszatérés felé irányulnak. Egyes hittudósok, kiemelten a szefárd diaszpórában, mint például Joseph ha-Kohen (kb.1496 - 1575) erősen rokonszenveztek a reformációval." 
Reformáció szócikk:
"Akárcsak a legtöbb forradalom, a 16. századi európai Keresztény Egyházon belüli  Reformáció kombinálta az ultrakonzervatív trendeket a változás hajtóerőivel." (...)
"... a zsidó történelemben a Reformáció nem csak, illetve nem elsősorban negatív és káros volt.  Azon túl, hogy a katolikus hit sok eleme úgy változott meg, hogy megszűnt a zsidóellenes vádak alapja (például az áldozati ostya megszentségtelenítésének vádja az átlényegülésre vonatkozó hit változása miatt  eltűnt a protestáns körökben), a reformátorok sok újítása megszüntetett egyes különbségeket a zsidók és keresztények között a reformáció közegében. 1524 táján Európából érkező zsidók örömmel számoltak be a reformátorok képromboló és antiklerikális irányzatairól Abraham b. Eliezer ha-Levi  jeruzsálemi kabbalistának. E jócskán eltúlzott beszámolók alapján a kabbalisták Luthert egyfajta titkos zsidónak tekintették, aki megpróbálta fokozatosan kinevelni a keresztényeket hitük rossz elemeiből. (Abraham 1525-ös levele, lásd KS, 7 (1930/31), 444–5). A keresztények és a kereszténység reformáció utáni egyéb felekezetei iránti viszony szempontjából még fontosabb volt, hogy a Reformáció nagy súlyt helyezett a héber nyelvű bibliára és általában  a héber nyelvre. Bár ez a reneszánszban eredt, ez az irányzat fő vallási szentesítést kapott a Reformációban. Abraham b. Eliezer ha-Levi szerint ez nem más volt, mint "Isten szellemének misztériuma, melyet Ő előre elrendelt... amikor a körülmetéletlenek földjén sok nemzet szívét fordította a héber nyelv és írás tanulmányozása felé. És ők tanulmányozzák ezeket, mindegyik a felkészültségének megfelelően." (ibid., 445). 
Később ehhez sok protestáns csoportban és szektában társult az ősi zsidó társadalom törvényeinek és értékrendjének tisztelete, melyeket a mintaszerű szektás társadalmi élet megfelelő alapjának tekintettek. Az evangelisták egyáni spiritiuális útjával ellentétben a héber Bibliában keresték a zárt csoportnak megfelelő élet igazságossága és erkölcse formáit. Sokuk - a korát megelőzők és a későbbiek közül egyaránt - egyetértett volna Samuel Langdonnal, a Harvard elnökével, aki 1775-ös beiktatási igehirdetésében kijelentette, hogy "a zsidó kormányzat az eredeti isteni rendelésű alkotmánya szerint, ha csak polgári szemszögből nézzük, egy tökéletes köztársaság volt" ( J. Wingate Thornton, Az amerikai forradalom szószéke (1860), 239. old.). Ez összegzi sok új-angliai telepes felfogását, melyet először John Cotton fogalmazott meg Mózes és az ő igazságszolgáltatása c. művében (1641). A reformált országokban, különösen a Cromwell-kori és Restauráció-kori Angliában zajló nagy vita a királyok isteni jogairól és a királygyilkosságról nagyrészt az Ószövetség szövegei és a benne foglalt eszmék alapján zajlott, melyeket érvényes mintáknak tekintettek a jelenkori keresztény társadalom számára. Sokfelé, Hollandiától a Protestáns Európa keleti határvidékeiig tiszteletreméltónak és mintaadónak kezdték tekinteni a zsidókat és a judaizmus példáit. A zsidó múlt e tisztelete fokozatosan a kortárs zsidók tiszteletévé fejlődött, amint azt Rembrandt festményei és irodalmi, társadalmi bizonyítékok tömege bőségesen illusztrálják. (...)

... a Reformációra adott zsidó reakció kezdettől összefüggött a mozgalom tetteivel és megnyilvánulásaival, de a zsidók a legelső pillanatól kezdve üdvözölték benne a forradalmi áttörés jellegét, ahogy jóval korábban is tették a kereszténység egyéb eretnek- és forradalmi mozgalmai esetén, amint az nyilvánvaló a husziták iránti viszonyukban és arra vonatkozó vitairataikban. Régi hagyomány volt a kereszténység olyan változásaira való várakozás, mely visszahozná annak hitét a helyes zsidó útra, melyről az tévelyegve letért. Egyesek szélsőségesen értékelték az új vezetőre és tetteire vonatkozó beszámolókat.  Abraham b. Eliezer egy "Abraham Zacuto rabbinak, a bölcsnek és csillagjósnak" tulajdonított próféciában közli, "amit a nagy spanyolországi csillagjós, név szerint József rabbi  írt egy, az 1478-as napfogyatkozásra vonatkozó jóslatban. Ő állítja: 'Nem óhajtván megnevezni semmilyen konkrét vallást, vagy szokást, azt mondom, hogy egy ember fog kiemelkedni, aki nagy, merész és hatalmas lesz. Az igazságra törekszik majd és gyűlöli a vérontást. Hatalmas seregeket fog vezényelni, vallást alapít és elpusztítja a templomokat és a papságot. Az ő idejében újjáépíttetik Jeruzsálem.'" Abraham b. Eliezer hozzáteszi, hogy "első ránézésre azt hittük, hogy a megjósolt ember József, a Messiás volt [lásd *Messiás ]. De most nyilvánvaló, hogy ő nem más, mint az említett ember [vagyis Luther, az Abraham b. Eliezer felfogása szerinti korabeli közvélemény szerint], aki minden tettében kiemelkedően nemes és személyében minden ilyen jóslat valóra válik." (in H.H. Ben-Sasson, Yehudim mul ha-Reformaẓyah (1969/70) ) (...)
Samuel Usque felfogásában a Reformáció zsidó anusim (erőszakkal kikereszteltek) utódainak lázadása volt, akik természetes módon használták ki az alkalmat kikényszerített áttérésük megbosszulására: "Mivel a keresztények mindenhol kényszerítették a zsidókat a kitérésre, isteni büntetésnek tűnik, hogy a zsidóknak vissza kell vágnia a kezük ügyébe eső fegyverekkel, hogy megbüntessék azokat, akik hitük megváltoztatására kényszerítették őket, és az új vallás feletti ítéletként a zsidók kitörnek a keresztény egység köréből, ezáltal igyekezve visszatérni hitük útjára, melyet oly régen elhagytak." (Consolation for the Tribulations of Israel, trans. by M.A. Cohen (1965), 193). Egy másik zsidó krónikás, Joseph ha-Kohen, aki Avignonban született, de Itáliában élt, szívvel-lélekkel támogatta a Reformáció táborát, az eseményeket és személyeket következetesen e nézőpontból leírva.  Számára Luther volt a kereszténység bölcse, a trenti zsinat azárt vallott kudarcot, mert a lutheránusok nem vettek részt rajta, és magukra maradva a katolikusok csak bolondságokat cselekedhettek.  Különösen rokonszenvezik a dél-franciaországi református harcosokkal. Ahogyan helyzetüket bemutatja, abból kiderül, hogy hozzájutott információikhoz és forrásaikhoz. Egy protestáns város vezetőinek halálát valódi kiddush ha-Shem-ként ( hitért elszenvedett zsidó vértanúságként) írja le... (...)  Joseph ha-Kohen örömmel látta és írta le Róma kifosztását 1527-ben, de amikor Metzben egy protestáns templomot romboltak le a katolikusok és néhány embert megöltek, ezt úgy kommentálta, hogy a katolikusok "vérrel szennyezték be a földet" (in H.H. Ben-Sasson, op. cit., 284). (...)
A katolikus uralom alatti protestáns szektalét keretében Cseh- és Morvaországban, Magyarországon és a Lengyel-Litván államban a protestánsok és zsidók közötti kötelékek szorosabbakká váltak, mivel növekvő hasonlóság volt életformájuk között. Az 1530-as években panaszolták Lengyelországban, hogy a zsidók a Reformáció felfordulását áttérésre használták ki. (...)
Kiegészítésül  érdemes még idézni a Wikipédia német nyelvű Abraham ben Eliezer ha-Levi szócikkéből a neves jeruzsálemi kabbalistáról, aki Luthert tekintette a zsidó messiásnak:
"Több írásban tette közzé spekulációit: Ma'amar Perek Helek (a messianisztikus tanítás megjelenése a Talmudban), Nevuat ha-Yeled (A Gyermek Próféciája) és Iggeret Sod ha-Ge'ullah (Írás a megváltás misztériumáról). Jóslatai egy részének valóra válását még életében megérte. Előre jelezte a messianisztikus David Reubeni és a reformátor Luther Márton fellépését (a kereszténység pusztulásának kezdetét) és a keresztény Európa számára jelentett török fenyegetést, mint a közelgő végidők jelét. Utolsó leveleiben  felhívott messianisztikus jóslatai titokban tartására és óva intett az eljövendő eseményekkel való szembeszállástól."
Az idézettekhez nem szükséges különösebb kommentár, magáért beszél a zsidók nagy rokonszenve a Reformáció iránt és különösen megvilágosítja a zsidó-protestáns együttműködés, illetve a zsidó és protestáns-rózsakeresztes millenarista próféciákban a törököknek szánt szerep (Róma és a német császárság megsemmisítése) a magyar történelem azon jelenségét, hogy a Habsburg- és katolikusgyűlölő protestáns szellemi elit által irányított és fanatizált kuruc mozgalmak miért harcoltak végig a török zsoldjában és lelkes szövetségeseként Magyarország felszabadítása és újraegyesítése ellen...

40 megjegyzés:

Névtelen írta...

Múlt hét óta a Hitgyüliben szombaton van az istentisztelet. Azzal indokolják, hogy ez jobban megfelel a családosok igényeinek.

Bobkó Csaba írta...

Mikor kezdik körülmetélni őket? Vagy az már megvolt?

Névtelen írta...

No ezt senki nem gondolta komolyan: Luther Márton 1543-ban leírt tanácsait a zsidókérdés megoldására: „Elõször is, gyújtsuk föl iskoláikat és zsinagógáikat, ássunk el mindent, ami nem éghetõ… Másodszor azt tanácsolom, hogy házaikat is romboljuk le… Harmadszor azt tanácsolom, hogy vegyük el tõlük imádságos könyveiket és talmudi írásaikat… Negyedszer azt tanácsolom, hogy rabbijaiknak tiltsuk meg a tanítást mostantól halálbüntetés vagy végtagok elvesztésének terhe mellett.”

Bobkó Csaba írta...

Nem akármekkora lelkiismeretfurdalása lehetett, hogy így döhöngött. HA józanul próbáljuk nézni, a zsidókérdés megoldhatatlan. Az ilyen erőszakos cselekmények kimondottan úgy működnek, mint az elfingott karácsonyfás reklámban a pohár ital, amivel a maci oltani próbálja a tüzet: valójában táplálja. A judaizmus saját hazug üldözéspropagandájának, a galut-létnek kimondottan szüksége van a zsidóüldözésekre, a legdurvábbakra is, hogy bizonyíthassa a Galut létét. Tehát, aki üldözést javasol, vagy hajt végre, maga is a Gonosznak dolgozik. Lelkükrebeszéléssel, illetve saját maguktól való lelkiismeretességgel viszont csak egyének tudnak meglépni a gonosz szektából, és bármennyien is teszik, a Választott Nép-identitás mindig lesz olyan vonzó, hogy lesz bőven, aki marad, illetve betér.

Névtelen írta...

https://www.youtube.com/watch?v=TcdMAPRdZG4

Bobkó Csaba írta...

És mit akarsz mondani ezzel a füstszűrős sapkával?

Névtelen írta...

Keresztvetés alkalmából: Atya, Fiú, Szentlélek, Isten.

Pedig lehetne Atya és Fiú, aki Anya és Szentlélek. Hiszen...

Bobkó Csaba írta...

Manapság feministák erőltetik ezt a kérdést ilyen demagóg módon, de már a középkori teológusok is használták a "Jézus anyánk" formulát (tudom, hogy Makovecznél ezt "tagadtam", de ő persze a vakolók Bafometben szimbolizált kabbalai hermafroditizmusát akarta ebbe az ártatlan felfogásba belecsempészni). És a kereszténység Mária-kultusza szerintem épp eléggé reprezentálja az istenség Anya-személyét, ha a szentháromságba valahogy nem is foglalták bele az egykori vallás-összerakó mesteremberek.

Névtelen írta...

A Szentháromság Egy Istenről vallott hit - a kereszténység központi misztériuma - a kinyilatkoztatás legfontosabb tanítása. Közönséges BLASZFÉMIA azt mondani, hogy Szentháromság egylényegű, három isteni személyéről, az Atyaistenről, a Fiúistenről és a Szentlélek Úristenről szóló tanítás "egykori vallás-összerakó mesteremberek" műve.
A Szentháromságnak nincsen "anya-személye". Ilyet csak a tudatlan, a hitetlen, a provokátor vagy egy eretnek állíthat.

Névtelen írta...

A Katolikus Egyház Katekizmusa világosan tanít:

239. Amikor a hit nyelve "Atyának" nevezi Istent, két fő szempontra utal: Isten mindenek eredete és fölöttük álló tekintély, ugyanakkor jóságos, és szeretettel gondoskodik minden gyermekéről. Istennek ez a szülői jósága az anyaság képével is kifejezést nyer, (Vö. Iz 66,13; Zsolt 131,2. ) mely inkább Isten immanenciájára, valamint Isten és teremtése közötti bensőséges kapcsolatra utal. Így a hit nyelve az ember szüleivel átélt tapasztalatából merít, akik bizonyos értelemben Isten első képviselői számára. De a tapasztalatok szerint az emberi szülők hibáktól sem mentesek, s így eltorzíthatják az atyaság és anyaság képét. Ezért emlékeztetni kell rá, hogy Isten fölötte áll az emberi nemek közötti különbségnek. Ő nem férfi, nem is nő; Ő Isten. Fölötte áll az emberi atyaságnak és anyaságnak is, (Vö. Zsolt 27,10.) jóllehet ezeknek eredete és mértéke: (Vö. Ef 3,14; Iz 49,15.) senki sem Atya úgy, ahogyan Isten.

Bobkó Csaba írta...

Ne fárasszuk egymást. Szerintem jól tették, hogy épp ezt írták a katekizmusba. A mesteremberek.

Névtelen írta...

Az egyenes kérdés "fárasztás"?

Az apostolok, az evangélisták, az összes egyházatya, az Egyház kétezer éves Tanítóhivatala, az egyházdoktorok és két évezred szentjei, akik egybehangzóan vallják a Szentháromságot, ők mind-mind "mesteremberek"? Akkor egy kérdésem maradt már csak: pontosan mit értesz e homályos kifejezés alatt?

Bobkó Csaba írta...

Te nem néztél szét, hogy hol vagy. Számomra a vallás "fekete dobozként" érdekes, érdeklődésem nem teológiai jellegű, hanem történelmi és politikai. Ha a készülék kimenete pozitív, akkor "jól van összerakva", ha negatív, akkor rosszul. A konkrét vallás konkrét teológiai tanítása egy emberi történelmi fejlődés műve, ez azonban számomra "hordozóeszköz". Isten nem "csinál vallást". Azonban hiszek a "kinyilatkoztatás" fogalmának értelmességében, akik olyan vallást alkotnak, amelyik az embereket gonosz cselekvésre ösztönzi, azok a bennük (mindenkiben) ott lakozó Gonosz sugallatát követik, akik "jó vallást" barkácsolnak a rendelkezésükre álló történelmi nyersanyagból (előző vallások öröksége, kultúrájukban létező szimbólum-elemek, stb,), azok a Jóisten kinyilatkoztatását keresik és találják meg. A világban és önmagukban. Van választásuk, választásunk, foglalkozok azokkal, akik szándékosan "a Gonoszhoz imádkoznak", az "ő" kinyilatkoztatását keresik. Aki keresi, meg is találja. A vallás, a teológia konkrét történelmi formája esetleges és e szempontból másodlagos. Nem mondom, hogy a konkrét hitélet szempontjából is az lennne, mert megtartó formákra szükség van. Ez nem egy hittan-blog!

Névtelen írta...

Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani:

1. Katolikusként természetesen egyetértek az egyház tanításával a Sztháromsággal kapcsolatban.
2. A blog katolikus olvasói számára a kérdések sok esetben igenis teológiai jellegűek, tehát ez a blog pusztán a témák jellegénél fogva bizonyos szempontból hittan-blog (is), a szerző szándékától akár függetlenül.

Azt hiszem értem, amit Csaba írt a vallásokkal kapcsolatban, de fontosnak tartanám megemlíteni a saját nézőpontomat az egyházról és a világról, amit talán a kedves rk. olvasók is osztanak velem:

Természetesen hittel vallom, hogy bizonyos értelemben Isten igenis 'csinál' vallást, azaz a Szentlélek kegyelmével napról napra vezeti az egyházat. [ja igen, a másik dolog, amit fontosnak tartok tisztázni közben: "hiszem a katolikus anyaszentegyházat" ez számomra azt jelenti, hogy hiszek egy olyan fizikai-szellemi közösségben, ami a világon mindent összefog. Valamilyen szinten minden ember kapcsolatban van vele, akár tetszik ez neki, akár nem. Mivel az egyház a megváltó Krisztus jegyese, a lehető legszorosabban összefügg Vele. Aki üdvözül, az az Egyházon keresztül kapja meg az ehhez szükséges kegyelmeket akkor is, ha soha életében nem látott papot. Ebből talán látható, hogy az egyház elsősorban nem a fizikai, földi szervezetet jelenti. Főleg a mai nagyon szomorú helyzetben érdemes ezt tudatosítani, mert hiába tetszeleg az ellenség a földi egyház szerepében, teljes egészében megszállva annak intézményeit, semmi esetre sem lesz ez azonos az egy szent kat. és ap. egyházzal.]
Tehát, Isten vezeti az egyházat. Ebből következik, hogy számomra nem esetleges az összhatás előjelének kimenetele, ergo megfordul a sorrend: Az egyház Isten műve, ezért 1000%, hogy amit tanít, az jó és igaz és az életszentséghez szükséges. Ebből pedig az következik, hogy ami romboló, felforgató, az kizárt, hogy az Egyház műve lenne, egyszerűen lehetetlen. Az egyház egyes tagjai tévedhetnek, hibázhatnak, de a Tanítóhivatal soha. A mai drámai helyzetben, amikor Bergoglio 10 percenként tipor sárba valamilyen kat. tanítást, csak az lehet a vezérelv, hogy a mindenkori egyházi tanítás fényében megvizsgáljuk ezeket az állításokat. Az említett személynek csak néhány kijelentését kell összehasonlítani a hagyományos tanítással és kiderül, hogy tévedésben van. Erre, hivatalának sajátosságait tekintve csak az a magyarázat, hogy nem pápa.

folyt. köv.

Névtelen írta...

Ezzel arra akartam rávilágítani, hogy az én hitem akkor sem fog meginoni az Egyház létében, létjogosultságában, ha a keresztényeket ad absurdum az utolsó szálig kiirtják. Onnantól kezdve, hogy a világot Isten teremtette, volt bűnbeesés, majd Megváltás, az Egyház létéhez semmi kétség sem férhet. Persze az (ön)meghatározása fokozatosan alakult ki, egyre jobban kifejezve mibenlétét. Ebből az jön, hogy önmagáról sem állíthat olyat, ami a korábbi állításokkal ne lenne összhangban. Ha ilyen történik, akkor garantált, hogy azt az egyház ellenségei próbálják ránksózni...

Ezért biztos vagyok benne, hogy aki pl. olyanokat mond, hogy 'hát én hiszek Istenben, aki mindenkit szeret, de az egyház egy középkori elnyomó tákolmány és különben is a cölibátus a vagyon miatt kell és amúgyis mindenpappedofil...' az valójában nem hisz a mindenható Istenben és pusztán csak magából indul ki. (én nem tudnám tartani a cölibátust > akkor más sem tudja > Isten kegyelme meg szóba sem jön...)

Csak azért írom le ezeket, hogy rávilágítsak: a hit felől nézve a blog által felvetett témák a teológia szívét, annak végső kérdéseit feszegetik, hiszen arra keresnek választ, hogy hová tart a világ és miért pont arra...

A blogkészítő becsületes munkájának hála számomra minden bejegyzés azt támasztja alá, hogy a 2000 éves tanítóhivatalnak mindig igaza volt. És ismerve az emberi természetet, ezek után kizárt, hogy ez a puszta véletlenen túl akár csak a valláscsinálók / ős-, ó- és középkori jószándékú tudatiparosok szerencsésen sikerült süteménye lenne. Az, hogy a világ kérdéseire az egyház milyen válaszokat adott, egyértelműen Isten műve. Az pedig, hogy ezt a kezdetektől egyre durvábban igyekeznek támadni, az ördögé.

Ezért amikor őszinte Istenkereső protestánsokról esik szó akár itt a blogon is, mindig az jut eszembe, hogy ha van ilyen, akkor az csak ideiglenes állapot lehet. Mert aki nem a saját gyengeségeire keres igazolást, hanem Isten akaratát feltétel nélkül teljesíteni akarja az életében, annak a protestantizmus egy idő után gyanús lesz...

Tehát a részemről ezer köszönet a blogért, nekem nagyon sokat jelent függetkenül attól, hogy mi az ideológiai imdítóoka. Az már a jókívánság része, hogy remélem egyszer a szerző is osztani fogja a véleményemet az Egyházról :) Már ha én nem vagyok súlyos tévedésben, amitől Isten mentsen.

De hiszem és vallom, hogy a történelemmel kapcsolatos tisztánlátás Isten legnagyobb ajándékai közé tartozik. A mai helyzetet nézve nem lehet érte eleget imádkozni, hogy elnyerjük ezt a kegyelmet. Ezen múlik minden.

/fortesinfide/

Bobkó Csaba írta...

Kedves Fortesinfide, elfogadom, amit írsz, számomra ezek rokonszenves eszmények.

gyuri55 írta...

Fortesinfidével (erős hitű?) majdnem mindenben egyetértek. Szükséges volt valakinek megfogalmazni katolikus(egyetemes) oldalról e blog erényét és egyedülállóságát. Az én hátsó gondolatom is, hogy Csaba is legyen hívő és vallásos, de ez a Lélek műve (mint ahogy az is, hogy ezeket a témákat feszegeti). Az egyes bejegyzések bizonyára túlzásokat, tévedéseket is tartalmaznak - igazságkereső emberek vagyunk. - Jelen pápáról nem ilyen lesújtó a véleményem (nem vagyok nagyon képzett teológiailag, ill. majdnem csatlakoztam egy protestáns kisegyházhoz, látva elkötelezettségüket, aztán visszafordultam) - nekem még egyértelműbben ki kell mondja magát, ha az ellenség eszköze. Nagyon sok igaz katolikus keresztény elfogadja őt. - Köszönöm Csaba fáradhatatlanságát és az építő hozzászólásokat!

Gábor Jeromos Kónya írta...

Végre erőshitű katolikusokat is látni:)

Csaba!

Rendszeres olvasója vagyok blogodnak (blogjaidnak), bár ezeddig csendben voltam.
Most meg kell jegyezzem, veszélyes vizekre eveztél. A vallás és a hit elválaszthatatlan. Épp az általad oly sokszor emlegetett protestáns körökből gyűrűzött be a köztudatba, hogy a kettő elválasztható, sőt! el is kell választani... hovatovább az egyik ellentmond a másiknak. Magyarul: aki vallásos, az nem igaz hívő. Mi a cél ezzel? A nyáj felaprózása. Minél kisebb nyájak vannak, azok a farkas (gonosz) támadásainak annál jobban ki vannak téve. Ha nincs keret, ha nincs szent hagyomány, akkor mi marad? Egyház, amit mi magunk építettünk fel kedvünk, kényünk szerint: vallás, amelynek papjai mi magunk vagyunk, megváltás, ami a kezünkben van (hisz Krisztus is megmondta, az Isten benned van). A másik - az előzővel szorosan összefüggő - protestáns vezérelv, a dogmák elvetése. A dogma jelentése hitelv, hitigazság. Az emberi gondolkodás dogmák szerint működik - bizonyos dolgokat igaznak tartunk, bizonyos dolgokat hamisnak. Ha nincs dogma, akkor nincs igazság, ha nincs igazság, akkor nem létezhet Isten se. Azt az apróságot már meg sem említve, hogy a dogmák elvetése is dogma, tehát önellentmondás.

Jeromos

Bobkó Csaba írta...

Gondolom, bejegyzéseim magukért beszélnek. Nyilvánvalóan elítélem a gnosztikus felforgatómozgalmak antiklerikális támadásait és forradalmait, a kora középkortól a reformáción és 1848-on át napjainkig. Természetesen nem vagyok a vallás, vagy az egyház ellen, bár mai formájában a Vatikán valóban ellenséges behatolók kezére kerültnek látszik. Tegnap volt a fiam bérmálása... Itt lejjebb, még elég egészséges az Egyház. (Lo-ban...) Köszönöm a hozzászólásokat, de e téren nemigen kell értem aggódni, viszont ismétlem, én a történelmi-politikai vonatkozásokra koncentrálok, márcsak a hittani képzettségem minimális volta miatt is...

Névtelen írta...

Bocsánat, de ha kereszt-vetésről beszélünk, akkor: az Atya kapcsolata a Fiúval, a Szentlélek az Anyával kellene hogy kapcsolatban legyen, így a család alapja a ffi, a nő és a gyermek, ehhez jön a lélek. A Biblia kezdete egy leírás, ahol az anyajogú társadalomból a kígyó bűne miatt átváltunk apajogú, gyilkos és pusztító, mai napig tartó testvérgyilkos társadalommá.

Bobkó Csaba írta...

Ez az anyajogú-apajogú tudtommal egy feminista inspirációjú elmélet, általában nem történészi módszereken, hanem ideológiai megközelítésen alapulnak az ilyen konstrukciók.

Bobkó Csaba írta...

Makacsul ismétlem, hogy itt érdemes a történelemkép problémáira koncentrálni, mert ez a blog témája, címe és alcíme szerint is. Tehát például a jelen bejegyzés ahhaoz egy adalék, hogy a reformációt a judaizmus képviselői a kezdeteknél is és azóta folyamatosan, napjainkig alapvetően pozitív összmérlegűnek ítélték, ítélik zsidó szempontból, illetve egyesek a zsidó világuralom, illetve a zsidó megváltás elősegítése szempontjából. Ez sokkal kézzelfoghatóbb kérdés, racionális vita tárgya. Ilyenekről tudok és szeretek vitatkozni.

Névtelen írta...

T. Bobkó Úr
Előző megjegyzéseit vegye tárgytalannak azon hozzászólóknak, akik nem megfelelő válasszal illeték blogját. Ha engem is kibasztak volna a kőműves kamarából, mert: csak. Én is szapulnám őket. Kevés lépcső-fokra engedték magát, ám ez ne jelentse azt hogy bosszúból szennyest teregessek. Ha nem jelenik meg ezen bejegyzés, azt elfogadásnak tekintem.

Névtelen írta...

Szülész-Nőgyógyászként nem tudok elképzelni Istenszülőt, csak nőszemélyt.
Ha volt már része születésnek, akkor tudhatná: legnagyobb csoda!

Bobkó Csaba írta...

Sajnos a vakolók nem vennék semmi hasznomat, talán ezért nem is próbálkoztak nálam. Lusta voltam kariert csinálni, így mire mennének vele, hogy köteles vagyok végrehajtani az utasításaikat? :-)

Névtelen írta...

1 kötetlen beszélgetés lehetne a kötelesség tudat. Kötelességem tudatni a kötelezőt. Felkötheti magát, de nem kötelessége.

Névtelen írta...

https://www.youtube.com/watch?v=rghHE2dG1JE

niknak írta...

"Kiegészítésül érdemes még idézni a Wikipédia német nyelvű Abraham ben Eliezer ha-Levi szócikkéből a neves jeruzsálemi kabbalistáról, aki Luthert tekintette a zsidó messiásnak:"

Honnét veszed ezen kijelentést: "aki Luthert tekintette a zsidó messiásnak"

Hol olvastad ezt, mert amire hivatkozol abból nem tudtam ezt kiolvasni. El tudnád ezt magyarázni? Lehet hogy hülye vagyok.
A német irást is elolvastam, a fordittással ugy ahogy meg vagyok elégedve, de ott se irták, hogy ö Luthert messiásnak tekintette.

Ez amugy is hülyeség, mert az csak, zsidó lehet és Dávid törzséböl jöhet, ha jól tudom. Ennyi fületlenséget még soha nem olvastam. Komolytalanság amit firkálsz néha. Maradj azon kaptafánál, amit ismersz, abban becsüllek téged. De ez itt hülyeség.

Bobkó Csaba írta...

A Zsidó Enciklopédiából idéztem a bejegyzésben, a forrása H.H. Ben-Sasson, Yehudim mul ha-Reformaẓyah c. műve.

Bobkó Csaba írta...

És épp ezért feltételezték az ezt feltételező rabbik, hogy Luther marranó, titkoszsidó. Mert akkor lehet zsidó Messiás. Ebben nekünk annyi a lényeg, hogy a judaizmus felforgató élcsapata számára a reformáció egy izgalmas jóhír volt.

niknak írta...

Itt van azon rész amit a német WIKI -böl nem forditottak le:
" Als Vorbereitung für die Endzeit rief er zu Buße und Gebet auf.[3] Abraham Halevi starb vermutlich noch vor 1530 und konnte die Nichterfüllung seiner Voraussagen nicht mehr erleben."

A nembeteljesedését a jövendölésienek valószinüleg nem tudta megérni, mert 1530 elött meghalt.
Csupa zagyvaságokat irogatott. Meg különben is, akkoriban a pápák zsidók voltak (születésre).
Különben is, milyen isten az, szerintemördög, aki egyes embereknek megsug valamit álmukban, a másikakat meg butának hagyja.
Szerinted az egy isten? Szerintem az egy hülyittés.
Nehogy félreérts, Isten van, de nem az amit ezek itt isszezagyvának.

Mint elökészülödés a végidökre felszolitatta a hivöit imádságra meg bünbánásra.
Tiszta zagyvaság, de Luthernál jól látott. Ez a véleményed?

niknak írta...

http://www.imdialog.org/bp2011/04/luther_pangritz.pdf

itt találsz részletesebb irást az akkori zsidók és Luther meg a többi reformátorok viszonyáról.

Még én se olvastam teljessen át, de hasonló az irás amit te is itt feszegetsz, csak részletesebben.

Bobkó Csaba írta...

niknak, bízd rá a zsidókra, hogy eldöntsék maguk, kit szeretnek és kit nem. Luthert szerették, a reformáció szerintük zsidó szemmel máig inkább hasznos, mint káros.

niknak írta...

Szerintem te itt sok mindent félreértesz, félremagyarázól vagy nem érted a dolgokat, összefüggéseket.
Olvasd azon oldalakat el, amit itt küldem. Ott elolvashatod azt, hogy miképp lett, a te állittólagos zsido Luther kapcsolat. Szerintem te teljessen féreértetted.
Különben is csak egyes zsidók gondolták, hogy Luther "titkos" zsidók. Olvass ott többet bele, amit küldtem, oszt belátod kijelentésied tarhatatlanságát.
Épp azon zsidót és néhány más akkori zsidót is tárgyalják. Szerintem te valamit félreértettél. Mikor a zsidó örült, hogy a "lutheránusok" a képeket rombolják, épp nem volt Luther a városban és ezt utólag elmarasztalta. A zsidóknak tetszett a képrombolás.
Különben is a reformisták azt hitték, hogy most végre a kereszténység az igazi utra tér, és ezt a zsidóknak is be kell látniuk és megtérnek. Csak késöbb vették észre, hogy a zsidóknak akármit adnának, azok akkor is csak megmaradnának zsidónak, nekik más nem kell. De ez nem jelenti a lutheránusok felöl a zsidó szeretetet, söt!
A zsidók viszont titokban szinpatizáltak velük, mert az öáltaluk utált katolikus világot végre valaki megtámadta. De ezzel a zsidók csak ki akarták használni a reformációt, de avval vallásilag soha nem szinpatizáltak.
A zsidók részéröl semmmi más szinpátia nem volt. Csakis ki akarták használni, igy érverésied értelmetlenek.
Olvass utánna amit küldtem, ott ezzel részletessen foglalkoznak.

Névtelen írta...

„A Biblia kezdete egy leírás, ahol az anyajogú társadalomból...”

semmi ilyesmi nincs a Bibliában, ez csak ezoterikus belemagyarázás

niknak írta...

Biblia, könyv:
"Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.]" János 1

Tehát Istent senki nem látta. Egy emberi teretmény Istent soha nem látta, akkor kérdezem, hogy mit papolnak a papok?

Nem én mondom, hanem a Biblia irja: Az Istent (még) soha senki nem látta!

Bobkó Csaba írta...

Neked is Áldott Karácsonyt, niknak! (bár nem nagyon érdemled meg...)

Névtelen írta...

Én se láttam a maga pi..ját, azt' mégis elhiszem, hogy van...

/Az Örökség, '93./

wudang írta...

Kedves Csaba! Nagyon köszönöm ezt a cikket, és a többit is - az értő olvasó sokat gazdagodhat általuk, sok újdonság kiderül általuk ami a fősodratú tájékoztatásban tabu, vagy éppen vörös posztó.

Kedves Fortesinfide! Gratias tibi, amice!

Névtelen írta...

Volenti animo. Deum decet collaudatio!
/Fortesinfide/