"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2015. december 12., szombat

Az Éj Királynője kiszívta a magyar paraszt vérét...


A pokoli Éj Királynője szerepét a bécsi illuminátusoktól
a magyar prot-kur propagandistákig
Mária Terézia királynőnkre szeretik osztani
...legalábbis a Berci Bácsi (ál)Magyar Népmeséi sorozat mesedélutánja szerint. A jobb sorsra érdeme Andrásfalvy Bertalan egy jobb sorsra érdemes témáról, a fenntartható(bb) magyar gazdálkodásról, benne az egykor ártéri gazdálkodásról, ennek történelmi pusztulásáról és a magyar jövő érdekében kívánatos újjászervezésének szükségességéről tartott előadást Szegeden. Ezt önmagában jól is tette volna, hálásak is lehetnénk érte, csakhogy szokása szerint a maga történelmi témákban dilettáns módján jól besózta a témát Habsburgozással. Ezzel az érdemek ellenére is sikerült az előadást labanc ( vagy inkább a tényekre kíváncsi magyar) gyomornak emészthetetlenné tennie, ugyanis a fenntartható(bb) magyar paraszti gazdálkodás szétverését, a közösségi földhasználatok, haszonvételek elrablását, az erdők, árterek stb. törvénytelen nagybirtokhoz csatolását előadásában nem kevesebb, mint 5 helyen tulajdonítja Mária Terézia gonosz törvényeinek. (Legalábbis az összefoglalóban ennyiszer olvasható a szörnyű név...) Andrásfalvynak félig igaza van, ez a magyar történelem és a magyar jövő egyik legfontosabb kérdése, (nemcsak a magyaré), a nagybirtoképítő belső gyarmatosítás valóban gyalázatos és öngyilkos folyamat, főleg, hogy napjainkban is zajlik... Azonban, ha minket a szegény vén (fél)bolonddal és más prot-kur propagandával agymosott papagájokkal ellentétben a tények érdekelnek, akkor ezt a magyar parasztot kirabló eredeti tőkefelhalmozást a magyar történelem hosszú folyamataként láthatjuk (ezt még Andrásfalvy is említi), melynek főbűnösei között a jobbágyok kizsákmányolásának gátat vető nagy királynőnk nem szerepel, annál inkább magyar anyanyelvű, kuruc körökben hősnek tartott hatalmasságok sora, köztük erdélyi fejedelmek és Kossuth...


Mária Terézia, a magyar árterek és erdők Pusztító Sárkánya


 Andrásfalvy a habzó szájú prot-kur agymosók, a Gelsei-Bíró Zoltánok kijárt útján haladva rutinosan mondta fel a leckét a nemzetünket kipusztítani akaró Gonosz Sárkányról, a Habsburgokról:
"A második jelentős törést a 18. századból tudjuk kimutatni, és Mária Terézia úrbéri rendeleteihez köthetjük: ekkor alakult ki a torz nagybirtokrendszer, és ekkor vették el a jobbágyok, a nép életterét. (...) az egyértelmű és világos, hogy míg a földesúr ki nem űzte a jobbágyokat, addig mindenki használhatta a közös területeket, javakat, és végső soron ez a jól működő, igazságos rendszer gondoskodott a természeti erőforrások újratermelődéséről, azaz mai kifejezéssel élve megvalósult a fenntartható fejlődés."
"Az uraságoknak földre volt szükségük, hogy gazdagodhassanak, de a magyar törvények szerint a jobbágyoktól nem vehették azt el. Honnan lehetett tehát földet szerezni? Erdőirtásokkal, az árterek lecsapolásával, amit a 18. század közepe táján indítottak meg Mária Terézia törvényeire építve” – magyarázta a néprajztudós."
 "A parasztság életfenntartásának, az állattenyésztésnek, a gyümölcstermesztésnek és a halgazdálkodásnak is az erdő, valamint az ártér volt ugyanis az alapja, ezt a szisztémát tette tönkre, rombolta le Mária Terézia."

"Mária Terézia tette lehetővé, hogy a földesurak rátegyék kezüket az árterekre és az erdőkre, az embereket kitiltották innen."

"Vissza kell térni az emberközeli gazdálkodáshoz, az emberközeli termeléshez, melyet először a 13. században, majd Mária Terézia törvényeivel tönkretettünk!” – összegzett."
Ennyiből is látható, hogy Andrásfalvy mániákusan szitokszóvá, átokká változtatta királynőnk nevét és a tömeges ismétléssel az ellene hangoztatott súlyos vádat mondandójának egyik fő elemévé tette a kettő közül. Az elsőben, a természetes(ebb) gazdálkodás jellegének, elpusztításának és helyreálljtása kívánatosságának ügyében természetesen igaza van, bár eléggé idealizálja ezt is, szinte már paradicsomi állapotokat fest a Gonosz törvényei előttre, ami a történelem ismeretében azért túlzás. Ezt jelzem mindenhol a "-(bb)" alkalmazásával, az igazán fenntartható gazdálkodás nagy eséllyel már csak egy eszmény az eke és a balta feltalálása óta. Szintén nem komoly kutatóra vall, hogy nem is próbálja megbecsülni, a magyar lakosság mekkora része élt igazából az árterekben, vagy azok környékén. A fenntarthatóbb gazdálkodást nem indokolt kizárólag az árterekre leszűkíteni, mert épp a török időkben a Duna- és a Tisza ártereiben a korábbi töredékére csökkent a lakosság. Ha jól tudom, Andrásfalvy nem történész, hanem néprajzos, de bármi is a szakterülete, fő bűne (de nemcsak az övé a kuruc-labanc ügyekben), hogy nem érdeklik a tények, hanem mások több évszázados politikai okból létrehazudott sémáit szajkózza. Igazából még néprajzi oldalról is elég felületes a szövege, bár egy egy-két órás előadáson nem lehet doktori értekezést várni.

A föld, az erdő, a korábbi természetesebb, önellátóbb gazdálkodás színtereinek profittermelő tőkévé változtatása természetesen egy sokkal régebbi folyamat, jóval Mária Terézia előtt megindult, Andrásfalvy még tanulhatta annak idején Marx és Engels elméleteit arról, hogyan hatolt be fokozatosan a bank- és kereskedelmi tőke a reneszánsz és reformáció, Amerika felfedezése tájékán a mezőgazdaságba és hogyan kapitalizálta azt. E folyamat leírásában Marxék teljesen korrekt elemzők, kivéve persze a nem elhanyagolható apróságot, hogy ők ezt pokoli ideológiájuk alapján helyeselték, mint minden rombolást. (És a marxisták ezért is terrorizálták, irtották a földjeikhez ragaszkodó, a kommunizmussal ellenséges parasztokat mindenhol, ahol hatalomra jutottak.) Nálunk is jóval a Habsburg-ház tartós trónrajutása előtt megindult a pusztásodás, az árutermelő nagybirtoki majorsági gazdálkodás kiterjesztése, ami az angliai legelőbekerítések egy vértelenebb hazai megfelelője volt. A történészek körében az egyik népszerű elmélet épp e folyamatnak is tulajdonítja egyéb tényezők mellett például a Dózsa-féle polgárháborút, de már Budai Nagy Antal 1437-es erdélyi felkelését is. (Ez utóbbinak évében már trónra lép az első Habsburg, Albert a magyar trónra, de a legkevésbé tulajdonítható a folyamat bármelyik akkori uralkodó akaratának.) Ez az általános iskolai történelem-tananyag része. (remélem, még ma is...)

Mária Terézia alaptalan démonizálása nem új a hamis magyar történelmi tudatban, mindenki ismeri az állítólagos feslettségére vonatkozó, teljesen légbőlkapott, végtelenül aljas sztorikat a testőrökkel, sőt még állatszexszel is. Megdöbbentően magyarellenes, természetesen protestáns és kuruc rágalomhagyomány ez (tisztességes protestánsok ne vegyék magukra és szóljanak rá a rágalmakat terjesztőkre), mivel a magyar állam történelmi kultuszainak egyik legnagyobb megerősítője és egyben a magyar történelem egyik legnagyobb, legderekabb uralkodója volt a nagy királynő. A téves elképzelésekkel ellentétben azonban a kuruc ideológia, mitológia szinte minden eleme, motívuma nyugati, elsősorban német szellemi import nálunk. Beleértve a katolikusellenességet és királyellenességet, az újpogányságot, vagy akár a rúnakultuszt is. Nincs ez másképp nagy királynőnk démonizálásával sem, hiszen, amikor őt a magyar nemesi, rendi elit még szerette és tisztelte, hatalmáért életét és vérét ajánlotta, mert tudta értékelni a Rákóczi hazatakarodása után apja és alatta bekövetkező békét és prosperitást, a világfelforgató okkult mozgalmak képviselői már javában áskálódtak ellene Bécsben.

Az Éj Királynője a szabadkőművesek ellensége és a jobbágyok pártfogója volt

Mária Terézia a
Szentkoronával
Közismert, például a Galilei-páholy honlapján is szereplő információ, hogy a bécsi szabadkőműves-illuminátus körök által a tudomány és művészet krémjéhez hasonlóan bűvkörükbe vont Mozart a Varázsfuvola c. operája egy szabadkőműves mű, melyben a gonosz Éj Királynőjének mintaadója Mária Terézia. A királynő őszintén szerette férjét, a szabadkőműves Lotharingiai Ferenc császárt és nyilván fiát, a szintén szabadkőműves későbbi II. Lipótot is, azonban velük ellentétben jó keresztényként (és bölcs uralkodóként) viszolygott a szabadkőművességtől. Érdekes eset elsőszülöttjéé, II. Józsefé, akit a vakolók eleinte annyira imádtak, hogy még páholyt is neveztek el róla ("A Koronás Reményhez"), azonban az ő viszonya a misztikus felforgatókhoz ellentmondásos. Bécsben 1743-ban alakult az első páholy "A Három Ágyúhoz" néven, a császár is támogatta, Mária Terézia azonban enyhén szólva nem:
„1743-ban császárné, állítólag a jezsuitáktól felbujtogatva, katonaság által meglepette a páholyt, s annak tagjait elfogatta. Bárha a fogság csak néhány napig tartott, és senkinek semmi bántódása nem lett, a páholy működése azóta mégis pangott és csak nagy titokban volt folytatható, míg úgy látszik, a 60-as évek elején végképpen megszűnt.”
(Sumonyi Zoltán: Magyar szabadkőművesek és rotaryánusok, Gabo kiadó, 2008. 31. old., idézi Labancinfó)
Ez az ügy is rávilágít arra az érdekes felismerésre, ami e blogon már nem éppen új, hogy a hazai kuruckodások és Habsburg-ellenesség mögött valójában mindig a nyugat-európai gnosztikus-gonosztikus felforgató körök álltak mozgatóként és a Mária Terézia elleni gyűlöletkeltés is e köröktől érkezett hazai ügynöki közegükbe. Mária Terézia hozzáállása a "feudalizmusba" oltott agrárkapitalizmus eredeti tőkefelhalmozásához, a nemesi nagybirtok jobbágyait kiszipolyozó belső gyarmatosításához épp ellentétes volt azzal, amit Andrásfalvy nyilván mások nyomán neki tulajdonít. Valójában épp ő korlátozta elsőnek a parasztok addig egyre fokozódó, robottal és járandóságokkal való piaci alapú agyonterhelését az úrbéri kötelezettségek országos rendezésével. Meg szokták említeni, hogy a terhek kiegyenlítése ugyan az ország negy részén enyhülést hozott a jobbágyságnak, de egyes szerencsésebb vidékeken, mint a Dunántúl egyes részein éppen a terhek növekedését hozta. Ezt azonban igazságosan másképp nem lehetett megoldani... A királynő intézkedése tehát a nagybirtok rablótevékenységét korlátozta az össztársadalmi érdek és egyúttal a jobbágyok védelmében, jellemző, hogy nem is sikerült az országgyűléssel elfogadtatnia, ezért kellett rendeletként kiadni. Egyetlen rövid ismeretterjesztő cikk részlete cáfolja Andrásfalvy konkrétumokkal alá nem támasztott vádját, hogy az úrbéri rendelet kitiltotta volna a jobbágyokat a közös legelőkről, erdőkből, árterekről, halászvizekről:
"...legfontosabb az 1767. január 23-án kiadott urbárium (vagy jobbágyrendelet) volt, amelyben szabályozta a jobbágyi terheket, ezzel a földesurakkal szemben kívánták megvédeni a jobbágyokat, illetve azok adózóképességét. Rögzítették a jobbágy haszonvételét és kötelezettségét. A haszonvétel alapja a jobbágytelek volt. Ezt királyi biztosok mérték fel, ennek alapján szabták meg a úrbéri adókat és szolgáltatásokat. A jobbágytelek (fundus, sessio) nagyságát a föld minőségétől függően 16-40 hold mértékben határozták meg, ez után kellett a telekadót megfizetni, a pénzadót teleknagyságtól függetlenül 1 forintban határozták meg. A belső telekhez tartozott a ház és a konyhakert, a külső telekhez a szántó, a kaszáló. Az erdőket és a legelőket a falu közösen használta. A telki állományon kívüli földeken – irtványok, szőlő, bérelt föld – többnyire zsellérek gazdálkodtak. A legelőt, erdőt és tavat nem osztották fel, de a jobbágy használhatta ezeket. Volt a jobbágynak faizási (lignatio, fakitermelés) vagy nádlási (nád kitermelése) joga, valamint tarthatott kurta kocsmát is (borkimérési jog Szent Mihály napjától Szent György napjáig)." (...) "A pátens kiadásának célja az udvar bevételeinek biztosítása a jobbágy adóztatásával, valamint a magyar nemesség gátlástalan jövedelem szerzésének megakadályozása."
(adó.hu: Dr. Juhász István: Kímélni akarta az adózókat Mária Terézia az úrbéri rendelkezésekkel)

A magyar agrárkapitalizmus kiépítésének sokévszázados folyamatában azonban valóban voltak olyan időszakok, amikor brutálisan, vagy máskor éppen a "jogkiterjesztés" fügefalevele mögé rejtve fosztották ki a magyar parasztokat, közös földjeiket, legelőiket, erdőiket, ártereiket a nagybirtok számára elrabolva. E rablások elkövetői magyar születésű, magyarajkú vezetők voltak. Elég lesz a folyamat két jellegezetes stációját idézni:


A székelyek belső gyarmatosítása  


Érdemes Dr. Szádeczky Kardoss Lajos: A Székely Nemzet története és alkotmánya c. művében az egész, a székelyek gyalázatos belső gyarmatosítását jelentő kort áttanulmányozni János Zsigmondtól Bocskaiig, én most csak Andrásfalvyra reagálva a közföldek nagybirtok számára elvételét emelem ki. Először a lófők, tehát eleve magasabb rangú székelyek panaszai:
" «Hol a tiszttartók akartak, elmetsztek minden falu határán nagy szél-földet ... melyet jobbnak ismertek ... mely földek között főembereknek és lófejeknek is részföldei voltak, kiket mind az kösségével együtt elfoglaltanak és király számára szántattak.» Nagy sokakat foglaltanak el szénaréteket, erdőket, makkos erdőket, számtalan nagy havasokat. A halas folyóvizeket használni, vadbőröket, vadat, madarat venni megtiltották. «Ha mely lófő atyánkfia valami vadat, avagy madarat fogott: az ő nemes szabadsága ellen nem volt szabad másuvá adni, hanem oda az várakhoz kellett adni és az mint akarták, csak úgy adták meg az árát ... Ha pedig valamely lófő másuvá adta és megtudhatták, azokat erősen megbüntették fogsággal és bírságlással: házára mentenek, nyakon kötötték, úgy vitték az várhoz és istrángot hoztanak elé, kivel felakasszák, felakasztásra harangoztattak, akasztani indultak vele, közben atyafiai sok könyörgéssel szabadították meg, hogy két annyit veszen és ad érette; így térítették meg az akasztásra való vitelből. Egy karulért penig, kit lófő hozott volt erdőről, három tehenet vittek el» stb., stb."
 ("karul"=karvaly) Ettől is rosszabb sors volt a közszékelyek elnyomása, kirablása magyar uraik, fejedelmeik által, akiket a prot-kur történetírás hőseinek tart (a sok felkelésért, a magyar Királyság rendszeres dúlásáért):
"Még keservesebb «az nyomorult székely kösség» panaszlajstroma, kiket az ország «az ő régi törvényekből és szabadságokból az fejedelemnek birodalma alá más állapotba rendelte volt, kiben azüdőtől fogva nyomorogtanak.» Főbb sérelmeik: a vár szolgálatára való hajtás, sanyargatás, verés, fogság; Székelyföldön kívül való szolgáltatás, törvénytelen bírságolások; elszámlálhatatlan nyomorgatások, fogságok, kalodázások, tömlöcözések, kínzások, melyek miatt némelyek meg is haltak. Szántóföldeik, szénafűveik javát elvették s a várakhoz, csíki vashámorhoz foglalták. Ingyen szántás, vetés, aratás, behordás, kert- és házépítés a tiszttartók számára. A sok bírságolás és sok húzás-vonás miatt annyira elszegényedtek, hogy «némelyek gyermeket is vetettek zálogba.»..
Amely falukból 32-40 eke ment ki szántani, most 8-10 is alig megyen ki. A sok szolgáltatás: vadászás, halászás, madarászás (karulyoknak, ölyveknek, sólymoknak keresések), rajtok való élésszedések; tyúk, lúd, bárány, túró, vaj, tikmony (tojás), alma, körtvély, hagyma, káposzta, szilva, dió, mogyoró, komló szedések; kendernek, lennek, gyapjúnak feleségekre való osztások, párnába való tollak szedése stb., napirenden volt köztük. Disznótartásukat is megnehezítették, mert bár az dézsmások megveszik a tizedet, de a makkos erdőkből kitiltották, csak a király és nemesek disznait engedték a makkra ... A dézsmások szokatlan nagy dézsmákat szednek; a Moldvába jövő-menőket Berecken megvámolják. Könyörögnek, hogy a rendek az újonnan választandó fejedelemmel ennyi sok nyomorúságukból szabadítsa meg őket és engedje az előbbeni állapotban való lételüket. "
A Mária Teréziát alaptalanul démonizáló Andrásfalvynak eszébe sem jutott előadásában a prot-kur hős erdélyi fejedelmeket, János Zsigmondot, Báthoriakat, Bocskait megemlíteni a közhasználatú erdők, rétek, nádasok elvételéért, nem is beszélve a székelyszabadság jogi elvételéről. Ugyanígy eszébe sem jut a másik nagy Habsburg-ellenes prot-kur (ál)Szent, Kossuth rablóreformja, melyet perverz módon a kifosztottak "felszabadításának" nevezett ki a páratlanul vastagbőrű politikai marketing. Ne feledjük, a jobbágyok jogi felszabadítása már Mária Terézia fia, az anya művét folytató II. József jobbágyrendeletével bekövetkezett, akinek ez a műve sok mással ellentétben maradandó és hasznos volt! Kossuth már csak mástól szabadíthatta meg a falu népét:


Kossuth megszabadítja a jobbágyokat - közös használatú földjeiktől...


Korábbi, "Kossuth zseniális ötlete, az eladósítás" című bejegyzésemben már idéztem Supka Géza 1848. c. könyvéből a "jobbágyfelszabadítás"  országgyűlési előzményeit és Kossuth programját. A jobbágyok jogállásának korszerű rendezését és teljesen idejétmúlt, a modern államgépezet kiépülésével okavesztett terhei megszüntetésének ügyét épp a dinasztia (kormányzata) kezdeményezte! (A nemességnek már nem kellett, nem lehetett saját erőből megoldania a közigazgatás, bíráskodás, honvédelem feladatait, tehát már indokolatlan volt az ezek fedezetét jelentő jobbágyi terhek fenntartása és a nemesi adómentesség is.)
"Ekkor sajátságosképpen éppen konzervatív részről kapott a dolog újabb lökést. A két kancellár - Apponyi és Jósika - belátta, hogy ha a nép sorsán nem lendítenek alaposabban, akkor feltétlenül forradalomra kerül a sor. Ezért az 1847 őszére egybehívott országgyűlésen felolvasott királyi propozíciók most már határozottan azt követelik, hogy az országgyűlés hozzon törvényt a jobbágyi szolgálatok és a nemesi adómentesség eltörléséről. A Rendek csak nagyon kelletlenül láttak neki a kérdés tárgyalásának. Kossuth, aki most már ellentmondás nélkül az ellenzék vezére volt (...) taktikai okból kénytelen volt igen szerény javaslatot terjeszteni a kerületi ülés elé. E javaslat természetesen adottságnak fogadta el az 1840. évi örökváltságtörvényt, vagyis, hogy a jobbágy megválthatja magát. De Kossuth javaslata szerint a megváltás tárgya nem lehet a jobbágy által megművelt föld (telek), hanem csakis az úrbéri szolgáltatások. ( A nemesi földbirtok tehát Kossuth szerint is továbbra is érinthetetlen tabu.) A megváltás alapjául szolgáló becslésnél ne azt nézzék, mennyibe kerül ez az úrbéri szolgáltatás a jobbágynak, hanem azt, hogy mennyi haszna van belőle a földesúrnak. E két pontban tehát Kossuth feltétlenül a nemesség oldalára állt. Viszont ezzel szemben azt követelte, hogy a házatlan zsellér minden váltság nélkül legyen szabaddá, továbbá, hogy a földesúr bíráskodása, az úriszék, feltétlenül megszüntettessék.

Kossuth e négyes javaslata nyilvánvalóan egyezkedés eredménye. Ahol reális gazdasági előnyökről van szó, ott határozottan a nemesség pártjára állt, viszont ahol inkább presztízsengedményekről van szó, ott bátran az elnyomottak pártjára kél. (...) De a magyar országgyűlés határozata még istenes volt, ha az erdélyiével hasonlítjuk össze, amely a parasztbirtok jó részét - néhol négyötödét - minden kárpótlás nélkül egyszerűen a földesúrnak ítélte oda. Erről a határozatról írta Kemény Zsigmond báró a lesújtó szavakat: "Szépen kirabolva van a nép!" (...)

Indítványai ismét kompromisszumot tartalmaznak a nemesi és a népi érdek között. Első pontja szerint az örökváltság szabad egyezkedés tárgya a földesúr és a jobbágy között; tehát a megváltás nem kötelező (ezzel a főrendek felé tett Kossuth engedményt). Második pontja azt tartalmazza, hogy a jobbágy nemcsak pénzzel válthatja meg szolgálmányait, hanem a jobbágyok által birtokolt közös legelőből is (ezzel a nemesség földéhségét iparkodott kibékíteni). A harmadik pont kizárja azt, hogy az örökváltság terén az állam siessen a jobbágyok segítségére (mert hiszen akkor a közvetett adók révén a nemességnek kellene saját magát kifizetnie). Ha van a jobbágynak elegendő készpénze, akkor a földesúr tartozik a váltságdíjat egészben elfogadni, ha azonban nincs a jobbágynak elegendő pénze, akkor tartozása fejében évbért fizethessen a földesúrnak. (Ez a pont igen fontos, mert Kossuth egyik legzseniálisabb ötletét tartalmazza: miután azt látta, hogy a rendeknél a jobbágykérdés egyben politikai presztízs kérdése is, s ezt aligha sikerül meggyőzéssel lebírkóznia, ezért az egész problémát a politikaitérről áttolta a gazdasági térre: az úrbéri, tehát alapjában politikai viszonyt adóssági, tehát gazdasági viszonnyá kívánta átváltoztatni. Ez feltétlenül a jobbágyság javát szolgálta.)"

Supka fenti megjegyzése a jobbágyság javáról természetesen egy kegyetlen tréfa!!! Többi megállapítása azonban nagyon tanulságos a 48-as reformok egyik legfontosabbjának hamis imázsa felismeréséhez. A lényeget megismétli a később, a 40. oldalon:
" Az előzőekben Magyarország társadalompolitikai képét kívántuk megrajzolni a forradalmat közvetlenül megelőző időkben. (Hiszen láttuk, hogy még a jobbágykérdés is dandárjában mint ilyen - tudnillik: politikai kérdés - szerepelt a nemesség tudatában, s Kossuthnak külön fogást kellett alkalmaznia, hogy azt a politikai térről eltolja a tisztán gazdasági térre, amikor a jobbágyi szolgálmányoknak adóssággá való átformálását célozta egyik javaslatával.)"

Majd újra a 42-43. oldalon:
" Az állam úgyszólván teljes pénzhiánnyal küzködött (...) S ide vezethető vissza Kossuthnak az az indítványa is a jobbágykérdésben, hogy ne az állam vállalja a nemesség pénzkárpótlását, hanem maguk a jobbágyok; s miután készpénz aligha akad elegendő erre a célra, ezért a jobbágyközösségek földátengedés fejében is követelhessék a megváltást. Eötvös József ekkor a leghatározottabban tiltakozott a parasztbirtoknak bármi címen való megrövidítése ellen. Kossuth aztán el is ejtette ezt az indítványát, de csak "barátaira való tekintettel". "

Tudjuk, hogy végül az események során az ún. "jobbágyfelszabadítás" nem mindenestől az eredeti kossuthi tervek szerint valósult meg, azonban jellemző, hogy hogy képzelte a dolgot Kossuth, a világforradalom Habsburg-ellenes és egyúttal magyarellenes ügynöke. Ha Andrásfalvy igazi kutató lenne (nem kétlem, hogy bizonyos részkérdésekben ettől még lehet az), nem hangoztatna ilyen nagy önbizalommal ennyire hazug vádakat és nem mulasztaná el a fenntartható(bb) gazdálkodás magyarföldi lerombolásának valódi történetét feltárni. Az igazi hazafiság alapja, hogy a tényekre kell kíváncsinak lennünk, a régi hazugságokat ellenségeink terjesztik. Gyakran tetőtől talpig piros-fehér zöldben...


22 megjegyzés:

Névtelen írta...

ezt érdemes elolvasnod:

http://index.hu/tudomany/til/2015/12/12/a_kolto_aki_feltalalta_a_fasizmust/

A fasizmus atyja, Gabriele d'Annunzio is megérne egy cikket, mint a modern kultura egyik letéteményese (futurizmus), ódát írt a Sátánhoz, vagy a nihilizmust szabadjára engedte az ideiglenes fiumei szabadállamban. És szintén a pusztítással, a háborúval akarta elérni az új társadalom megvalósulását (és úgy tudom még szabadkőműves is volt)

a fasizmus – a nácizmussel egyetemben – nem is jobboldali, hanem felforgató baloldali mozgalom.

mikor lesz cikked az építészet blogodon Le Corbusier és a szabadkőművesek kapcsolatáról?

Bobkó Csaba írta...

Carducci nyomán pl. Babits is írt ódát a Szent Bűnhöz (Sabbatáj- és Frank-szagot hoz a szél...), valamiért nem éretségi tétel. :-)
Mára, de már régebb óta nemcsak a felforgató mozgalmakat, hanem a rájuk reakcióként születő, ill. FELÉPÍTETT rendpárti, jobbiűoldaliakat is ugyanaz a láthatatlan kéz irányjtja. Lásd Marine Le Pen esetét, hogy közelebbit ne mondjak... Ez a Jegyzőkönyvekben is leírt módszer. Megverem a kutyámat, hogy boldog legyen, amikor abbahagyom... Az Ördögűzőn majd jön több dolog, ha lesz rá időm.

Névtelen írta...

téged olvasnának?

http://444.hu/2015/12/12/most-omlik-ossze-a-vilag-amit-350-eve-ismerunk

„Magyarországról olvasva nagyon érdekes Kissinger szemüvegén át olvasni a történelemről. Például a 19. századi európai történelem legnagyszerűbb eseményének a bécsi kongresszust állítja be, ahol Napoleon legyőzése után megszületett a Szent Szövetség, az európai konzervatív monarchiák utolsó nagy összefogása. Ennek a kongresszusnak volt a nagy sztárja Clemens von Metternich. Róla is, és a bécsi kongresszusról is Magyarországon a közoktatásban úgy tanulunk, mint a maradi, gőgös arisztokrácia minősítetten visszataszító jellegzetességeiről. A rendszerváltás előtti osztályharcos hagyomány, és a KURUCOS, a nemzeti függetlenségből kiinduló TÖRTÉNETÍRÁS is sötét színben tüntette fel a Szent Szövetséget és Metternichet. Ehhez képest Kissinger szerint a Szent Szövetség egy csodálatos kompromisszum volt, ami egyszerre tudta féken tartani a nyomuló orosz cári birodalmat, és képes volt méltányos békét adni a megalázott Franciaországnak, így szerinte ez volt az utolsó nagy intellektuális teljesítménye az európai elitnek.”

IlluminátusHánter írta...

ami egyszerre tudta féken tartani a nyomuló orosz cári birodalmat - annyira féken tartották, hogy 48-ban már be is hívták az oroszokat az omladozó birodalmukba. Kissinger nem először beszél félre, de azt mondja amit sokan hallani akarnak tőle, hát mantrázza a magáét kitartóan. Egyébként a Habsburgok szokásukhoz híven újra megköszönték az oroszoknak - számukra életmentő - akciójukat, a Krími háborúban szépen hátba támadták őket.
Azért én arra a méltányos békére is kíváncsi lennék. Kissinger szeret a levegőbe vagdalkozni. Majd ránézek a Szent Szövetség béketervezetére.

Bobkó Csaba írta...

Kissinger nem erkölcsi tekintély, hanem egy sötét alak, politikusként garantáltan. A Szent Szövetséget és Metternichet alaptalanul démonizálták a forradalmi felforgató irányzat képviselői, de a dolgok bonyolultak. A cár teljesen konzervatív önzetlenségből segített nálunk forradalomtól megvédeni a lakosságot, Metternich is joggal akadályozta a forradalmakat, ugyanakkor a Rotschildok támogatója és támogatottja is volt. Az élet bonyolult. Ferenc József azért nem támogatta a cárt a krími háborúőban, mert geopolitikai érdekütközésük volt a tágan vett Balkánon, más szavakkal Erdélyt védte és igyekezett akadályozni Románia létrejöttét. A metafizikai szövetséges lehet geopolitikai ellenfél és viszont. Két síkban zajlanak a történelmi konfliktusok, a geopolitikai a hatalommegtartás praktikus oldala, a metafizikait nem kell ragozni. A Napkirály geopolitikai okból támogatta nálunk a protestáns rendi ellenzéket, ugyanezt a metafizikailag is felforgató elemet saját országában kiirtotta.

IlluminátusHánter írta...

Juhász, hozzád hasonlóan csupén két dolgot felejt el.
Egyrészt a jobbágyak támogatása elsősorban azért volt prioritás mert gyakorlatilag elnéptelenedett az egész ország és ezért többek között a Török Birodalom területéről hívtak be Magyarországba román, szerb jobbágyakat. Valamivel ide kellett csalni őket. Ezzel, mellékesen felborítva az ország etnikai összképét. Közben felszámolták a magyar parasztságot, nyomorba taszítva őket.
A másrészt. A Ratio Educationis-ról annyit, hogy valóban sokat tett az oktatásügyért... német nyelven. Ezt sajnos Juhász is "elfelejti" megemlíteni. A birodalmat német nyelvűvé akarta változtatni és nem valamiféle királyi jótékonyság hajtott a jobbágyak iránt. De ennyi csúsztatás még belefér.

IlluminátusHánter írta...

A Napkirály geopolitikai okból támogatta nálunk a protestáns rendi ellenzéket, ugyanezt a metafizikailag is felforgató elemet saját országában kiirtotta. - ehhez képest, halála után nyolcvan évvel akkora forradalom indult ki pont az ő országából, éppen ő miatta, ami nemcsak felkavarta az állóvizet, de felelős közel másfél millió ember haláláért. Egy katolikus országból kiindulva nagyjából minden felforgató eszme.

IlluminátusHánter írta...

Jó vicc, ellenezte Románia létrejöttét. Annyira, hogy Iancut gondolom nem is Ferenc József támogatta, fegyverekkel, szép szavakkal, hanem a gonosz tanácsadók. Szegény Józsika, ő nem tudott semmiről.
Talán kevesebb román soviniszta történész firkálmányát kellene olvasgatni. Néha nem ártana fellapozni igazi külsősök véleményét a témában. Például a törökök és az oroszok nézőpontjait az eseményekről. Ők miként látták a dolgokat arrafelé és mi volt a véleményük a románok szabadságharcáról. Mert írtak ám ők is a témában.

Bobkó Csaba írta...

A betelepítések egy lerágott csdont, a kipusztult országba kellett a lakosság, a magyarok is szaporodtak, jöttek jövevények különböző okból, a szerbek a háború alatti törökellenes lázadásuk miatt, románokat főleg magyar földesurak telepítettek folyamatosan. A kormány leginkább katolikus németeket hozott és nem is volt azokkal baj, sőt. Az én világnézetemben a modern etnikai nacionalizmus egy tudatosan kifejlesztett pusztító eszme, méreg, a politikai nemzet az eszményem, mely nem elsősorban etnikai alapú.
Ami az oktatási elveket illeti: "A magyar nyelv nem kapott helyet a közép- és felsõfokú oktatásban. A tanítás nyelve a latin volt (a népiskolákat kivéve, ahol természetesen a tanulók anyanyelvén folyt az oktatás). A kisgimnáziumi osztályokban az anyanyelv csupán "segédnyelvként" szerepelt, de csak addig, míg a tanulók latintudása lehetõvé tette az egynyelvû magyarázatot.

Az elsõ Ratio Educationis megtörte azt a folyamatot, amely az 1730-as, 40-es évektõl kezdve bontakozott ki Magyarországon. Az iskolák magyar jellege attól kezdve kifejezetten erõsödött: megszülettek a magyar nyelvû tankönyvek, kísérletek történtek a magyar tannyelvû oktatásra. 1777-tôl kezdve viszont a kisgimnáziumokban a magyar csak egy lett az országban élõ hét nemzetiség lehetséges segédnyelvei közül, semmi több. [318]

Ezzel szemben a modern nyelvek közül a német nyelv tanításának minden iskolai szinten kiemelt szerepet biztosított. (Másfelõl ez a tény pozitívumként is értékelhetõ, hiszen elõször jelent meg iskoláinkban egy élõ idegen nyelv - mint tantárgy.)"

Ez teljesen korrekt. Ha Mária Terézia idején az angol lett volna térségünk "világnyelve", akkor azt kellett volna oktatni, de akkor ez mifelénk a német volt...

Bobkó Csaba írta...

Most volt az Indexen, vagy az Origón egy sorozat a krími háborúról, Bukarestbe a Monarchia csapatai vonultak be, hogy az oroszok ne támogathassák a román állam létrejöttét saját védnökségük alatt. Iancut hadilogika alapján támogatták, ehhez képest ő kiegyezett Kossuthtal, mert alapvetőern ő is hitt a forradalmi eszmékben. Mindketten nacionalisták voltak, tehát elvtársak. Csak éppen a nacionalizmus a más népeket gojként rendeli megvetni és néha kiirtani. E blogon már foglalkoztam Románia létrejöttével és azzal, hogy Kossuth és klapka ezt támogatta, mífg Ferenc József, (akit amúgy nem kedvelek, mert ostoba volt), akadályozta. Akkor lett Románia,a amikor a poroszok legyőzték Monarchiánkat, Klapka és Kossuth támogatásával.

Bobkó Csaba írta...

A Napkirály elűzte hugenottáit, többet nemigen tehetett. VAlóban nem sikerült kiirtania a forradalmi eszmét, nyilván nem is lehet. KAtolikus országból indult, de nem a katolikusoktól a forradalom. Hanem a gonosztikusoktól, akik a katolikus egyház veszett gyűlölői voltak. Ma meg benne ülnek a csúcsán...

kételkedő írta...

Manufacturing a Past for the Present: https://books.google.hu/books?id=suJTBQAAQBAJ&pg=PR7&dq=manufacturing+a+past+for+the+present&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiElZyah__JAhVBeg8KHcI3AfoQ6AEIGjAA#v=onepage&q=manufacturing%20a%20past%20for%20the%20present&f=false
Az itt olvasható részlet és a magyar szerzők neve alapján sajnos nem lehet olyan érdekes, mint a címe mutatná.

Bobkó Csaba írta...

Egy hullámhosszon vagyunk, épp a napokban nézegetem! :-) A magyar szerzők alapján nagyon is izgalmas. Pl. a harmadik fejezet (nem magyar) a Kalevala eredetiségéről szóló vitákkal foglalkozik. Azt máris mondom, hogy a "finnugor nyelvcsalád" ideológiai konstrukcióját e könyv alapján is ki lehet lőni. Ahogy mindenféle nyelvcsaládét... Van egy sor ilyen témájű könyv az utóbbi 30 évből, a fakelore és a mesterséges 19. századi nemzeti ideológiák témában.

Névtelen írta...

"fakelore" :D
"Rákóczi hazatakarodása" :D

szakadok :D

Ha már előkerült a nyelvkérdés:

"Még Szalay is megállapítja (Eszterházy Miklós, III. 417-418. o.), hogy a Pázmány alapította nagyszombati jezsuita egyetem sokkal magyarabb szellemű volt, mint az a gyulafehérvári kálvinista kollégium, melyet Bethlen állított fel. Nagyszombat egyetemén ugyanis többnyire törzsökös magyar nemesi családokból származó jezsuiták tanítottak, Bethlen azonban az erdélyi kollégium részére Németországból hívott be magyarul természetesen nem is tudó (a latin előadási nyelv miatt erre nem is volt szükség), de német gőgből magyarul tanulni nem is akaró idegen tanárokat, mint Opitz Márton, Bisterfeld, Altstedius és Piscator. Ezek közül az első annyira utálta a magyarokat, hogy Erdélyben még a levegőt és a vizet is megunta és végül meg is szökött onnan. Az oláhokat azonban a magyarokkal ellentétben igen rokonszenveseknek találta s örömmel hallgatta a latinnal rokon beszédüket."

Pezenhoffer 2. kötet

A kolozsvári egyetem lerombolását már írtam, és ugye csapjuk hozzá megint az erdélyi románok bibliafordítását, iskolái támogatását Lorántffy Zsuzsanna által. Nagy trollkodás lenne írni a románoknak, hogy állítsanak szobrot Lorántffy-nak? Akkor talán felébrednének a kurucok... a kürtőskalács elvétele helyett inkább avassák szentté Lorántffyescu-t. :)

FL

Bobkó Csaba írta...

Rákóczi a török utóvédharcát vívta, a szultán és a Napkirály zsoldjában, az újraegyesített haza megszilárdítását akadályozva. Diverziós küldetése befejezése után hazament Gazdáihoz.

Névtelen írta...

Azért egy alapos Rákóczi-bejegyzéssel még tartozol, a "Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást!" bejegyzésben Kossuthtal és az újratemetéssel kapcsolatban írod róla a dolgokat, de pl. ez a varsói francia zsold átvétele története és forrása részletesen is érdekelne. Persze olvasom Pezenhoffert, valamikor tél végén eljutok Rákóczihoz is, tőle is remélek "jó" sztorikat.

FL

Névtelen írta...

"Nézzük már meg, az egész magyar történelemszemlélet, nagy kurucos romantikánk egyik alapvető ténye a labancok, ugye az Osztrák-Magyar Monarchiában, meg korábban is, hogy a magyar térfél mennyire rosszul járt. Aztán jöttek a történeti statisztikusok, fogták a statisztikákat, megnézték, és kiderült, hogy bizony, bebizonyítható, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiából, és ebből az egész Habsburg-magyar barátságból a magyar fél jött ki anyagilag, gazdaságfejlesztésileg, minden szempontból sokkal jobban. Az osztrákoknak ez tulajdonképpen nettó veszteség volt. Ugyanígy vagyunk most az EU-val, ne csináljunk már ilyen kuruc romantikát ebből."

26:50-27:20

https://www.youtube.com/watch?v=N90VorvdHg0

Facebook-on fent van az illető, érdemes lenne rákérdeni, kiket értett statisztikusok alatt, és mely műveket olvasta tőlük. De az végzetesen szomorú, hogy baloldali történész osztja ki a jobboldaliakat.

FL

Bobkó Csaba írta...

Ez olyan közismert tény volt Trianon előtt, hogy az osztrák sajtó rendszeresen kesergett rajta, hogy a magyar fél elszívja a tőkét tőlük. Ha valaki kimondja az igazat, az nem baloldali. A kurucideológia tipikusan baloldali dolog.

Bobkó Csaba írta...

Na, megnéztem, ki ez. Ő baloldali.. :-) Következetlenség, ha nem fogjafel, a kedvenc anarchistái miket művelnek folyamatosan.Hogy az anarchisták nem kizsákmányoltak, hanempl.wall streeti bankárok... :-)

Bobkó Csaba írta...

És persze ott hazudik, hogy az EU-ból is mi jövünk ki nyereségesen. Szó sincs róla.

Névtelen írta...

Ezzel csak azoknak válaszolt, akik a Habsburg Birodalomhoz hasonlították az EU-t.
Egyébként az illető pár napja bevádolt egy spanyol polgárháborúban kivégzett katolikus papot, hogy nem is ő van a képen, amin az áldozat mosolyog, mert egy blog lehozta, aztán írtam a blognak, akik még jobban utánamentek a sztorinak, és kijött, hogy Konok tévedett, és bizony törölte is a posztot, bár azt nem írta le, hogy bocsi. Viszont sokan hozzá képest nem törlik a tévhiteket, miután leírták.
Amikor a márc. 15-i ünnepség kapcsán meglátott egy hirdetést, hogy a Parlamentben ingyen lehet megtekinteni a Szent Koronát, írt róla egy szatírát, az jó volt, betalált.

FL

Bobkó Csaba írta...

Valóban groteszk ünnepi program. A márciusi forradalmárok a Korona ellen lázadtak és magát a szakrális tárgyat is össze akarták törni, vagy a Dunába vetni. Kivéve amikor épp a méltatlan fejükre próbálgatták... :-)