A sorozat korábbi részei:
"Heinét zsidó faji adottságai különösen alkalmassá tették a nagy kőtábla-rombolásra" (Szerb Antal)
Az irodalomtörténetben közhelynek számít, hogy Petőfi egyik kedvenc költője és példaképe Heine volt. Azonban ez az ismeret tulajdonképpeni közhelyessége ellenére sem terjed ki a lényegre, arra, hogy egyrészt milyen mélységig terjedt Heine mintaadó és közvetítő hatása Petőfi életművére, másrészt, hogy ez a forrás és minta tulajdonképpen mit is képviselt, különösen politikai-ideológiai vonatkozásban, a politika alatt gyakorlati-szervezeti kapcsolatokat is értve. Hogy kik, milyen jellegű politikai közegek felé jelentette Heine az egyik fontos összekötő kapcsot Petőfi számára.
A sorozat előző részeiben már láttuk, hogy az 1848-as Népek Tavasza egy (egyelőre nagyrészt az európai kontinensre korlátozódó) Világforradalom volt, melynek jeladói, irányítói nem utolsó sorban Marx és Engels voltak, a Kommunisták Szövetsége ideológiusai és szervezői. Láttuk, hogy a szereposztás már a start pillanatában, a világforradalmi jeladás funkcióját betöltő Kommunista Kiáltványban készen állt, egyik oldalon a Szent Szövetség, a "Reakció", a másikon a "Haladás" erői, a kommunisták és mindenféle "felszabadító" mozgalom álcáját magukra öltő illuminátus felforgatók. Reménytelen erőlködés tehát (bár sajnos egyelőre a többségnél sikeres) bármilyen jogos indoklást keresni az események folyamatában ahhoz az állításhoz, hogy a magyar nemzet "jogosan nyúlt az önvédelem fegyveréhez".
A fegyver a magyarok többsége kezében a nemzeti önsorsrontás fegyvere volt és hogy így legyen, azt az illuminátusok által dominált magyar szellemi élet a Reformkor évtizedein át, sőt a Martinovics-féle összeesküvés óta szakadatlanul készítette elő:
"De az mindenesetre az Athenaeum érdeme, hogy szórványos és többnyire ingerült híradások után elsőként fordult komoly érdeklődéssel a szocialista elméletek felé."
"...a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, mely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, mely bízvást vállalhatott nagyobb és – noha ekkor még senki sem gondolt rá – majdan forradalmi feladatot is."
A jelek szerint VALAKIK nagyon is gondoltak e majdani forradalmi feladatra!
Láttuk, hogy Petőfi épp ennek az öngyilkos, magyarellenes, idegen felforgatóközpontokból kezdeményezett országháborító harcnak volt az elsőszámú propagandistája, ennyiből teljesen indokolt is, hogy a köztudatban Kossuth mellett éppen ő a forradalom elsőszámú jelképe, sőt, sok vonatkozásban még Kossuthot is megelőzi, mint a forradalom "ikonja". Az ikon szó használata azonban itt szentségtörő, mert szentkép helyett itt igazából "démonképet" kellene mondanunk, ha létezne ilyen kifejezés. Hazafias közönségünk meghatározó többsége világnézeti ellenfele a kommunizmus embergyilkos, embergyűlölő, sátáni ideológiájának és politikai gyakorlatának, ugyanakkor egy sokévszázados kollektív (világméretű) agymosás következtében nem képes felismerni az általa szentként tisztelt ál-"szabadsághősök", köztük Petőfi Sándor eszmei-gyakorlati kapcsolatát, azonosulását a kommunista táborral, amely tábor az ő korában természetesen már létezett és amely táborban a 20. században kiteljesedő gulág-falanszter gyakorlatához ekkor, a 19. század derekán már javában formálódott a pokoli program.
E sátáni irányzat
a napjainkra elvileg túlhaladott, megbukott kommunista politikai formáción túlmutatóan tovább rombolja az emberi civilizációt, erkölcsi-együttélési örökséget, évezredek humánus vívmányait egy emberellenes globalizáció, uzsoracivilizáció formájában, melyhez a kommunista berendezkedés szovjet formája is csak egy átmeneti hordozó volt, elhasználódása után "van másik". Ennek a sátáni gyökerű, a Teremtés Művével ellenséges romboló irányzatnak a szellemi hátterét képviselte az a felforgató közeg, amely eszméinek Magyarországon Petőfi volt a leghatásosabb szócsöve.
Mindenképpen szükséges lesz e felforgató eszmék hazánk felé közvetítése szervezeti-titkostársasági kapcsolatait kutatni, bár a dolog lényegénél fogva e körök igyekeztek teljesen eltüntetni illegális tevékenységük nyomait. Addig is nézzük meg alaposabban, hogy minimum az eszmei szinten, illetve konkrét szövegek hatása, utánzása révén ki volt az egyik fő összekötő kapocs Petőfi és például az ifjú Marx az előző részben látott "sátáni versei" között! Ugyanis nemigen találunk utalást arra, hogy Petőfi és Marx, vagy például Sade márki művei között bármilyen közvetlen kapcsolat lett volna. (Bár műveik hasonlósága nagyon is utal ilyen kapcsolatra, gyanús, hogy itt is az eltüntetett nyomokkal van dolgunk, vagy ha szerencsénk lesz, talán idővel még elő is kerülnek ilyen nyomok.)
A jelenleg rendelkezésünkre álló (úgy értem, még egy amatőr internet-kalóz rendelkezésére is álló...) források alapján Heine az egyik fő összekötő kapocs, akinek személye és művei máris konkretizálják az összefüggést a Petőfi-művek és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.
A bejegyzés folytatása
