"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2014. április 7., hétfő

Katár - kamat - kapitalizmus


A sorozat előző része: Katárok kora - eutanázia, genderideológia, abortusz Pap Gábor "érdek nélküli szeretetvallásában"

A köztudatban a katárokról terjesztett propagandakép egyik legfontosabb eleme a katárok nevükben hordozott "tisztasága", amit a gazdasági téren is érvényesnek tekintenek, sőt talán ott a leginkább, kiemelve, hogy az eretnekség terjedésének egyik fő oka a Gonosz Katolikus Egyház anyagi romlottsága, elanyagiasodása, szemérmetlen vagyonhalmozása volt. A katárok ezzel szemben "visszatértek az őskeresztények erkölcsi tisztaságához". A valóságban a katár-katolikus konfliktus fő oka a gazdaság frontján az ekkor csírázni kezdő korai kapitalizmus alapzata, az uzsora volt. A kor devizahitel-válsága véres adós-bankár háborúba torkollt, a bankárpárt átmeneti veresége néhány évszázaddal későbbre halasztotta a Pénz nyílt hatalomátvételét...

 id. Lukas Cranach: Krisztus kiűzi az uzsorásokat a Templomból

Wikipédia: Katharok (magyar cikk):
"A nép körében a katharizmus reális alternatívát jelentett az egyházzal szemben, hiszen a becsületességet és toleranciát, erkölcsi tisztaságot és rugalmasságot nem csak ígérte, hanem alkalmazta is."
Peter Vronsky: Montsegur és a katárok:
"Ma a katárokat többnyire pacifista vegetáriánus feministáknak ábrázolják,  középkori New Age-hívőknek, akiket kegyetlenül levert a reakciósnak és romlottnak beállított Katolikus Egyház."
A vagyon megrontja az Egyházat

A legismertebb egykori katár térség hivatalos turinformjának weboldala: Katárok és katár hiedelmek Languedocban:
"...a Katolikus Egyház köznevetség tárgya volt (a keresztény világ leggazdagabb embereinek némelyike felékszerezve, drága kelmékbe öltözve a szegénységről prédikált, kihagyhatatlan céltáblát nyújtva még a Languedocban élő korabeli katolikusok számára is)."
Igazából ez olyannyira katolikus vélemény volt, hogy magától a katárok ellen keresztes hadjáratot hirdető III. Ince pápától idézik, aki tehát a saját püspökeiben és papjaiban is meglátta a hibát. Azt persze nem mondta a pápa, hogy az általa elítélt Narbonne-i érsek és kanonokjai, szerzetesei a szegénységről prédikálnának, azt katolikus részről is olyanok tették, akik gyakorolták is. Megemlítette viszont a züllött főpap bűnei között az uzsorát, de látni fogjuk, hogy ezt kiktől tanulhatta a korpa közé keveredett érsek...

A katárokat napjainkban dicsőítő és a kor keresztény egyházát elítélő propagandára jellemző példa Stephen O'Shea: "The Perfect Heresy - The Revolutionary Life and Death of the Medieval Cathars" (A tökéletes eretnekség - A középkori katárok forradalmi élete és halála) c. könyvének egy recenziója. O'Sheának mindenképpen javára írandó, hogy forradalmároknak nevezi a katárokat, ezzel máris elég sokat elmond róluk...
"A katárok életük szentekhez illő egyszerűsége által hiteltelenné tették a megfélemlítésen alapuló, pénzsóvár katolikus ortodoxiát — és a megrettent Egyház bosszút állt."
A recenzió folytatásából megtudjuk, hogy a pápa - akihez az Ince név nem is illik, Adolf találóbb lenne! - egy náci típusú végső megoldás keretében extermináltatta a romlott katolikus egyház szentéletű, erkölcsös konkurenciáját. Pénzéhes katolikus csuhások kontra apostoli szegénységet gyakorló katár Tiszták.

Eddig tartott a mese, most pedig jöjjön a valóság...

A fenti történelemhamisító propagandaszöveg nagy eséllyel csak a recenzióra jellemző, O'Shea könyvére talán nem, sajnos a könyv nem érhető el az interneten. Annyit azonban megtudhatunk Peter Vronsky: Montsegur és a katárok c. weboldaláról, hogy a könyv tartalmazza a languedoci katárok felszámolása sokat emlegetett végső katonai akciója, Montségur ostroma közvetlen előzményét és kiváltó okát. A legendás ostrom és az utána következő megtorlás a francia és világméretű haladár-New Age-es közeg mitológiájában egyesíti magában a magyar kuruc mitológia elemei közül Munkács Zrínyi Ilona általi hősies védelmezését az aradi vértanúkéval. A magyar kuruc mentalitás és történetírásnak álcázott propagandahagyománya valóban nagyfokú hasonlóságot mutat a harcos katárokéval és ez nem is véletlen, mert ugyanazon történelmi irányzat képviselői. A valóságban a nagyvonalú kapitulációs feltételeket szabó győztesek Montségur védői közül csak a hitük mellett kitartókat, főleg Tökéleteseket küldték máglyára, az eretnekséget megtagadók (a többség) szabadon távozhattak. (Ezek, a "közkatárok" jókora része nyilvánvalóan éppúgy csak véletlenszerűen sodródott épp abba a táborba, ahogy minden polgárháború minden harcoló fele esetén a többség...)

Orvgyilkos pacifisták

1242 tavaszán, amikorra az okszitániai keresztesháború már hivatalosan végetért, Pierre-Roger de Mirepoix, Montségur társ-hűbérura és várparancsnoka üzenetet kapott egy befolyásos titkos katártól, Raymond d'Alfarótól, hogy Toulouse két főinkvizítora kiséretével a közeli Avignonet városkába érkezik. Pierre-Roger estére egy kis csapatot küldött a városba fejszékkel és husángokkal, akik egy beépített emberük jelzésére, hogy a látogatók már ágyaikban alszanak  a kastélyban, a katár szolgák által nyitva hagyott kapun belopózva álmukban mészárolták le a  tíz szerzetest. Amikor urukhoz visszatérve beszámoltak a "hőstettről", Pierre Roger egy szemtanú beszámolója szerint mohón kérdezte: "Hol az ivókupám?" "Eltört" - válaszolta a merénylő. A katár nagyúr erre nevetve tréfált: "Miért nem hoztátok el? Összefogattam volna arany abronccsal és minden nap abból ittam volna!" Természetesen a főinkvizítor koponyájáról volt szó. Ezt a provokációt és a nyomában tartományszerte fellángoló felkeléseket követte Montségur végső, legendákba foglalt ostroma, melynek végén a győztesek sokkal lovagiasabban viselkedtek, mint a katár "pacifisták".

De térjünk vissza a hit és a pénz viszonyához!

A kapitalizmus spirituális háttere

Az előző bejegyzésben már idéztem Vaneigem könyvét a "Felvilágosodás" eretnek gyökereiről (ami egy helyes tézis), ebben idéz ő a 20. század egyik legnagyobb középkorkutatója, Arno Borst "Die Katharer" (A katárok) c. könyvéből. Ahol Borst külön nem írja, hogy "katolikus", az "Egyház" szó alatt a Katár Egyházat érti, érdekes, hogy a közhiedelem ilyen létezését többnyire nem is gyanítja! Melyik egyház tagjai háborodhattak fel jobban a másik pénz általi romlottságán:

Raoul Vaneigem: "A kereszténységgel szembeni ellenállás. Az eretnekségek, mint a 18. század forrása":
"A katárok helyzete a gazdaság terén szintén ellentmondásos volt. Egyértelműen hirdették az apostoli szegénységet. Mindegyik "Tökéletes" köteles volt vagyonát és javait a katár egyháznak adni a szektába való belépésekor és szükségleteit onnantól a saját keze munkájából kielégíteni. A megtért kétségkívül szegény volt, az Egyház pedig gazdag. 1162-ben Flandriában és 1163-ban Kölnben ez a katolikus főpapok számára egy pénz által megrontott egyház képét nyújtotta; 1177-ben Dél-Franciaországban ez az egyház úszott a gazdagságban.
Riminiben, akárcsak Beziersben, a katárok letétbe helyezték a javaikat. E ’pro subsidiis temporalibus’, időszaki tartalékok körül nyüzsgött a csőcselék. És az eretnekek, akik maguk kereskedők voltak, gazdasági és lelki tevékenységüket egyidejűleg a nyilvánosság előtt folytatták. Adományokat gyűjtöttek Egyházuk számára. Nem tiltották híveiknek a kamatra való kölcsönzést, a gazdag hívők lelkiismeretükön az özvegyeknek adott nagy alamizsnákkal könnyítettek. Újra csak fellépett a konfliktus a nyugati evangéliumi erkölcs követelményei és egy jól meghatározott dogmára alapozott Egyház pénzügyi igényei között; a katár ellentmondások által teremtett zavaros helyzetet kihasználva egy korát megelőző kapitalizmus jött létre."
Ha erre azt mondjuk, hogy a pénz MINDEN egyházat korrumpál (és valamilyen fokban ezt kijelenthetjük), akkor érdemes egybevetnünk a két ellenfél, a katolikus és a katár egyház viszonyát a pénzuralmista, kapitalista berendezkedéshez. Melyiküket nevezi a kutató (és nem egyedül Borst, majd idézek más neves kutatót is!) a kapitalizmus támogatójának és melyiket az ellenfelének???
A kapitalizmust Weber a "protestáns etikának" tulajdonítja, a katároktól Lutherig pedig egyenes az út Wycliffe és Husz megállókkal! A katolikus egyház se tudott tiszta maradni a pénz csábításától, de mégis végig akadályozta a pénzuralmi rend kiépülését, ezért démonizálják annyira a pénzuralmisták spirituális hátterét jelentő gnosztikus-vakoló közeg propagandistái máig!

De nagyon érdekes előképe a szocializmusnak is a naív hívő katárok által a közösbe letétbe helyezett javak és az azokon élősködő csőcselék siserehad képe is, emlékeztet nagyapáink egy messianisztikus eszme nevében eltéeszesített, államosított, "a közösbe" bepakolt javainak felélésére egy aljanépség által... (Talán unalmas már, hogy annyit ismétlem, de mindkét rezsim, a katár és a 20. századi kommunisták kolhozosítása a pentagram jele alatt történt. És mindkét kolhozosító rezsim mögött pénzemberek álltak!)

A katárok és a pénzkölcsönzés szoros kapcsolatára a dolog különösebb hangsúlyozása nélkül számos példát hoz az itáliai katárok világát alapos aprómunkával feltáró történész, Carol Lansing Hatalom és tisztaság - Katár eretnekség a középkori Itáliában c. könyvében:
Martino Guidutie nővére, Matthea a Miscinellik családjába házasodott be. Ez a kapcsolat elvezet minket a katárok egy második, az előzővel átfedésben levő köréhez, kisnemesek, kereskedők és pénzkölcsönzők csoportjához. (64.old.) 
"...Miscinello Ricci Miscinelli említésre kerül egy 1251-es feljegyzésben (...) Eretnekségi ítéletében nyíltan uzsorásnak nevezik. Családi ága, a Ricci Miscinellik valóban élvonalbeli pénzkölcsönzők voltak..." (64.old.) 
"Négy Miscinellit ítéltek el eretnekségért, köztük Mattheát és három férfit, akik bizonyára fivérek voltak: a férjét, Miscinello Riccit, Cambio Riccit, és Petrutio Riccit. Miscinellót, akit valószínűleg elsőként hallgatott ki Fra Jordano, mint "régi eretneket" ítélték el. 27 Mindhárom férfi ítélete mentesítette adósaikat és elrendelte az uzsorakamat visszaszolgáltatását. Cambio Ricci Miscinelli bevallotta, hogy a tökéletesekkel Stradigotto szőrmekereskedő boltjában érintkezett, akinek az unokaöccse szintén pénzkölcsönző volt. (...) A fiatal trombitás, Petrutio Guidi Becci szintén kölcsönzött pénzt kamatra." (64-65. old.) 
"Két családtag, Bartholomeo és Ranerio di Rainuccio, inkvizíciós ítélete szerint köteles volt visszafizetni az uzsorát, amiből következik, hogy kamatra kölcsönöztek pénzt." (65.old.)
Ezek a példák az uzsorás katárokra mind egyetlen városból, Orvietóból származnak. De ugyanez volt a helyzet Okszitánia legnagyobb katár központjában, Toulouseban is. M. D. Costen: "The Cathars and the Albigensian Crusade" (A katárok és az albigens keresztesháború) c. könyvében olvashatjuk:
Amikor 1178-ban Henry de Marciac, Peter de St Chrisogonus Bath és Poitiers püspökeivel Toulouse-ba látogatott, hogy az eretnekek ellen prédikáljanak, találkoztak Pierre Mauranddal, a dualisták egy csoportjának vezetőjével, akit rávettek nézetei megtagadására, ami talán V. Raimon jelenlétének volt köszönhető. Bűntetésének részeként egyebek között erődített házainak lerontására és a kölcsöneiért szedett kamatok visszafizetésére ítélték. Láthatóan egy fontos ember volt a városban. (72.old.)

Az inkvizíció sablonszerű ítéleteiben az elítélt katár eretnekekkel visszafizetteti a keresztény vallás által tiltott kamatokat a hitelfelvevőiknek! Kezdjük érteni, hogy a katárok gnosztikus-dualista (manicheus) vallása nem utolsó sorban az ekkor csírázni kezdő pénzuralmi rendszer spirituális-ideológiai támaszaként is szolgál. Ezért szidja máig az inkvizíciót a pénzügyi körök kezében levő tudatipar! Az inkvizíció kimondottan a katár eretnekség ellen jött létre, tehát talán nem erőltetett kijelenteni, hogy valahol a kapitalista berendezkedést létrehozni szándékozó erők ellen, a pénzuralom elleni harc eszközeként is szolgált - sajnos, utólag megállapíthatjuk, hogy célját nem sikerült elérnie, az ellenség erősebb volt...

A katárokra, mint elődeikre büszke mai rózsakeresztesek kimondottan nevetségesen igyekszenek még az uzsorázást is valami "érdek nélküli szeretetvallás" JÓTÉKONYSÁGI akciójaként beállítani:

Lectorium Rosicrucianum - Az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája: A katárok története - a Jó Emberek igehirdetései:
"A katárok voltak az első keresztények, akik kikölcsönözték a pénzüket a hívőknek, akiknek szüksége volt rá, amint azt igazolja például egy kereskedő oklevele a kasztíliai Palenciából, aki kinyilvánította a pápához intézett vallomásában, hogy pénzt kapott az eretnekektől. Később a ferences "spiritualista", Pere Joan Olivi, aki szintén e vidékről származott, megfogalmazta a szegénység követelményét, ami nem akadályozta abban, hogy elsőként írjon a "kapitalista gazdaságról". A katárok ezt a tevékenységet egészében alázattal és szerénységgel végezték, hivalkodás nélkül, nem vagyon és hatalom iránti sóvárságból, hanem, hogy segítsenek másokon, amennyire csak tudnak és hogy hirdessék az Evangéliumot. Alapelvük volt, hogy “ne tégy semmi olyat mással, amit nem szeretnél, ha veled tennének meg”, amint az az Okszitán Consolamentumban szerepel."
Ideje szentté avatni őket! A katár uzsora az adósok javát szolgálta!!!

A tények birodalmába visszatérve még rutinos hamishős-leleplező számára is hajmeresztő cáfolatát kapjuk a katárdicsőítő propagandának  M. D. Costen: "The Cathars and the Albigensian Crusade" (A katárok és az albigens keresztesháború) című korrekt, történészhez méltó könyvében.

A katár-kori devizahitelesek kezükbe veszik a probléma megoldását - az élet néha fekete-fehér

A könyvből egyrészt kiderül, hogy akárcsak a kurucos "szabadságharcok" esetén mindig, valójában a languedoci katár keresztesháború is polgárháború volt, nem pedig a gonosz egyház és a gonosz király elnyomó harca a terület - szabadságáért egy emberként kiálló - népe ellen. A számtalan helyen olvasható állítással ellentétben a katár hit olyannyira nem tüntette el az okszitán vidékről a keresztény vallást és híveit, hogy a keresztes hadak oldalán komoly helyi erők harcoltak a katárok ellen, ezek a pápa által szervezett csapatokat felszabadítóként üdvözölték. Ráadásul - és ez már végképp hiányzik a New Age vegetáriánus pacifista, feminista előfutárait dicsőítő tirádákból - a keresztes polgárháborúban a helyi katárellenes tábor egyik fő mozgósító tényezője egy korabeli tömeges adósságválság volt:
Amint láttuk, a déliek nézetei messze nem voltak egységesek Simon de Montfort és a keresztesháború kapcsán. Valójában sok hithű katolikus volt, aki a keresztesháborút imái meghallgatásának tekintette. (137. old.)
VI Raimon létfontosságúnak tekintette Lavaur ostromát, ami jócskán a saját területén belül helyezkedett el, bár Béziers várgrófjának birtoka volt. Pierre des Vaux-de-Cernay azzal vádolta Raimont, hogy titokban katonákkal támogatja a várost. (Guebin et Maisonneuve 1951: 90-1). Az előző évben, 1210-ben Arnald-Amalric Toulousban járva a püspököt az uzsora elleni prédikálásra buzdította. Sok, a katárokat támogató nagykereskedő kölcsönzött pénzt kamatra, ezért az ilyen prédikáció társadalmilag megosztó volt, szembeállítva a hiteleket többnyire felvevő kézműveseket a burzsoáziával. A püspök a pénzkölcsönzőket udvarába idézte és  Arnald-Amalric segítségével egy társaságot szervezett, nagyobbrészt a cité lakói közül, tehát az egyházhoz gyakran így, vagy úgy kapcsolódó emberekből. Céljuk a pénzkölcsönzők megtámadása volt. Ezek a polgárok, akik közös esküt tettek és "fehér társaság" néven voltak ismertek, elkezdtek a pénzkölcsönzőkre támadni és azok házait lerombolni. A következmény egy másik társaság megalakítása volt, a "fekete társaságé" a bourg lakóiból, a fehérek ellenzékeként. (Duvernoy, 1976:67)  Az utcákon harcok folytak és a város egyre megosztottabbá vált a pártok hívei között. Tudelai Vilmos szerint ezt Fulk és Arnald-Amalric ösztönözte a város gyengítése céljából. (Martin-Chabot 1973-89, I. kötet, 113.) 1211. március 15. és május 13. között a fehér társaság tagjainak egy része Fulk püspök felhívására Lavaur ostromában is részt vett, ellenszegülve VI. Raimonnal, ezzel tovább gyengítve pozícióját.   (134. old)
Pénzemberek által támogatott, kereszténységellenes forradalom ellen "fehérek" néven szerveződik meg a régi rend híveinek  ellenforradalma? MÉG nem Jacob Schiff és az általa pénzelt bolsevikok, meg fehér ellenfeleik történetéről olvasunk, még nem a bankárfi Lukács Györgyék és Prónay különítményeseinek harcáról van szó, csak a receptúra ugyanaz, a felforgató erő ugyanaz, már a "középkorban"! Az igazi, a bankárellenes szabadságharc szervezője és támasza a katolikus egyház volt, a bankárpárt a katár egyház mögött állt, az akkori kapitalizmusellenes egyházat ma azért démonizálja a tudatipar, mert gazdái a katár bankárok utódai , a történelmet ezúttal is a győztesek írják! (És tanulva a történtekből, a mai "bankárellenes" szervezeteket gyakran saját ügynökeikkel alakítják meg, elvéve a terepet az őszinte ellenzéktől, ma pedig már a katolikus egyház sem a régi, ma már nem várhatunk tőle uzsoraellenes kereszteshadjáratot.) A mai magyar jobboldal szellemi hátországában tevékenykedő gnosztikus-manicheus szekta, a Pap Gáborok és könyvterjesztőik demagóg "zsidóbankározásaik" álcája mögött épp a létrontás erőit reklámozzák!!! Hogy ezt nem kis sikerrel teszik, az az ideológiai marketing, a "csomagolástechnika" magasiskolája...

Az uzsora az elsőszámú katolikus közellenség

A korabeli katolikus egyház nem taktikai okból, demagógiából vetette be az uzsorafegyvert (az uzsora kritikáját), fellépése szilárd elvi, teológiai alapokon állt. A katár egyház ideológiája, teológiája pedig éppoly tudatosan támogatta a bontakozó kapitalizmust, mint világrombolási eszközt, amilyen tudatosan az egyház szembeszegült vele hívei és a világ rendje védelmében:
A városokon belül egyértelmű, hogy a burzsoázia sok tagja vezető szerepet játszott az új kultuszban. Nem valószínű, hogy a katárizmus olyan sokáig virágozhatott volna a városi környezetben, ha ez nem így lett volna, mivel majdnem mindenhol ez a csoport ellenőrizte a városi vezetést. A városi kereskedők körében a tizenkettedik század szemtanúja volt az üzlet folyamata által keltett teológiai problémák fokozódásának. Az Egyház a tizenkettedik században egyre erősödően prédikált az uzsora ellen, miközben a hitel nélkülözhetetlenné vált a kereskedelem folytatásához. Egy lelkiismereti dilemma merült fel, ahol az Egyház felőli szociális érzékenységi követelmény nyomása állt szemben a profitszerzés igényével. Egyes kereskedők a problémát a "megtérés" többé, vagy kevésbé ortodox útját választva,  foglalkozásuk és vagyonuk feladásával oldották meg. Marseillei Fulk drámaian vetett végett kereskedőkarrierjének és családja vérvonalának, amikor feleségével és fiával együtt belépett a cisztercitákhoz. Peter Valdes nagyrészt ugyanezt tette, de kilépve az ortodoxia köréből. Egy alternatív lehetőség volt a katárrá válás, mivel a katárizmus nem prédikált az uzsora ellen.  (Costen: A katárok és az albigens keresztesháború, 73.old.)
Peter Valdes a katárokéval részben területi átfedésben levő és a két szekta kései, földalatti korszakában furcsán össze is olvadó valdens eretnekség alapítója volt. Fulk, Marseille püspöke pedig épp az egyik fontos egyházi vezető volt, akiről láttuk, hogy szervezte a katár törzsterület szivében élő katolikusok önvédelmi harcát a gnosztikus-manicheus uzsorásvallás ellen. Alakja döntő cáfolata a katárdicsőítő propaganda azon fő pontjának, mely szerint a katárok életmódjukkal hiteles példát nyújtottak az őskeresztények szegénységi eszményéhez, míg a romlott katolikus egyház képviselői vizet / szegénységet prédikáltak és bort ittak / dúskáltak a földi javakban.
A bűn, amely a tizenkettedik századi moralisták és igehirdetők elsőszámú céltáblájává vált, a cupiditas, a kapzsiság volt. Az uzsorát a legromlottabb bűn egy formájának tekintették, mely a legnagyobb veszélyt jelentette a lélek számára. A század során szigorították és konkretizálták az uzsora elleni régi végzéseket, miközben a hitel iránti igény terjedt a kereskedők világában és behatolt a vidékre is. Az 1139-es Második Lateráni Zsinat gyalázatosnak bélyegezte az uzsorát, a Harmadik pedig 1179-ben a "nyíltan uzsorást", vagyis a foglalkozás szerinti pénzkölcsönzőt kiközösítésre és a keresztényi temetésből való kizárásra ítélte. (Le Goff, 1979: 28) A kereskedelmi célokra, közte jelzáloghitelezéshez történő pénzkölcsönzést több különféle formában elismerték szükségesnek és a főszabály alóli kivételnek. (...) Miközben a kereskedők számára történő hitelezés elismertté vált, a szegények számára történő soha. Általánosnak tűnik a kb. 43%-os évi kamatláb. (Gilchrist, 1969: 64) Bármilyen differenciáltan is kezelték a kérdést, az eredmény egy feszültség volt bizonyos, gyakran sikeres és nagyhatalmú világi személyek gazdasági tevékenysége és a társadalom hivatalos lelkiismeretének őrzői és formálói szerepében fellépő papság között. (...) Ebben a légkörben sok városban növekvő számban voltak olyan gazdag kereskedők, akik viszonya a papsággal potenciálisan rossz volt. (92-93.old.)
Idáig érve a szemünk láttára dőlt romba a katárok és a katolikus egyház konfliktusának máig harsogott hazug propagandaimázsa. A kérdés nem az, hogy vajon akadtak-e pénz, vagyon által megrontott egyházi személyek akkoriban, mert helyből feltételezhetjük, hogy ilyenek mindig akadnak és Arno Borst művében is láttuk, hogy a katár egyház e téren a hazugságokkal ellentétben nem nyújtott jobb példát. A főhazugság azonban az, hogy úgy állítják a katárizmus terjedésének fő gazdasági okaként a züllött keresztény egyház pénzsóvársága elleni tiltakozást, hogy ennek épp az ellenkezője igaz! Valójában a katárizmus mögött álló fő gazdasági tényezőt az uzsorások, a korai bankárok képviselték, e körök pedig érthetően nem azért gyűlölték a papságot, mert az intézményesen, testületileg pénzimádóvá vált volna, (hisz akkor maximum szakmán belüli konkurrenciaharcról lehetett volna szó), hanem épp ellenkezőleg, azért, mert az egyház komolyan vette hivatását a társadalom és a hívek lelki üdvének megvédése terén a kapzsiság, pénzsóvárság bűnével szemben.

Az Egyház a keresztényi tanítást komolyanvéve szállt szembe a társadalom- és lélekromboló erőkkel, melyek rombolási eszközei közül - mint mi ma már jól látjuk - az egyik leghatékonyabbnak épp a kapitalizmus, a pénzuralmi rendszer kiépítése bizonyult. Abból a tényből, hogy a világpusztító uzsoratőke szolgálatában álló tudatipar máig kígyót-békát kiabál a Katolikus Egyház történelmi tevékenységére például épp a katárizmus nyílt formájának felszámolása terén, még a konkrétumok alaposabb megismerése nélkül is feltételezhetnénk, hogy ez az Egyház valamit nagyon jól csinálhatott akkoriban (ha persze mindent nem is), ha EZEK máig így gyűlölik érte. Persze fel is tételeztük, ezért jártunk utána a konkrétumoknak és az eredmény a helyes megérzést megdöbbentő mértékben felül is múlta...

20 megjegyzés:

Aurél írta...

Kedves Csaba!
Mivel tudom milyen fontos a visszajelzés ezért engedje meg, hogy megköszönjem, hogy folyamatosan publikálja meglátásait. Messzemenően hiánypótló munkája! Így tovább!
Üdv: Aurél

Bobkó Csaba írta...

Kedves Aurél! Köszönöm, valóban jólesik az elismerés. Javaslom, hogy tegeződjünk.

gyuri55 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
gyuri55 írta...

Érdekelne az összefüggés a katárok (katharok) és a "Sátán zsinagógájába" tartozók között. Eddig úgy gondoltam, hogy a kamatos pénzrendszer babiloni eredetű és az ott fogságban élő izraeliták közvetítésével jött Európába és hódította meg a világot. Van-e kapcsolódásuk a katharokkal az egyház-ellenességen túl?

Bobkó Csaba írta...

Beletrafáltál, az a harmadik rész!
:-) A lehető legszorosabb az összefüggés.

Bobkó Csaba írta...

Fantasztikus felvételt küldött Tibor, teljesen témánkhoz illik:

1. rész: https://www.youtube.com/watch?v=9GplA_HSnfA

2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=lMYCUWv8exo

Interjú egy finn volt 33. fokozatú szabadkőművessel, aki csak a végén jött rá, hogy a vakolók valódi istene Lucifer. A finn és svéd evangélikus egyház püspökei és papjai keményen bent vannak a vakolásban. 10 nappal később quad-balesetben meghalt. A záró imája és halála alapján ő egy 21. századi keresztény vértanú! Őt avassák szentté, ne Karol Wojtyłát!

gyuri55 írta...

Örülnék egy rövid magyar kivonatnak (hát még egy magyar feliratnak), - a lelki-szellemi mondanivaló. - Sajnos, annakidején csak németül és oroszul tanultam...

Bobkó Csaba írta...

Érdemes lenne keresni a feladatra ráérőt. Én nem tudom vállalni, de megérné.

MN írta...

Ha annyira küzdöttek volna az uzsorások ellen, akkor az itáliai bankházakat irtották volna ki először. A kathárok és az uzsorások egymásra találásának van egy egyszerűbb magyarázata. Mégpedig az, hogy az egyházi átok és kiközösítés egymás mellé sodorta őket a zsidókkal, akiknek - mivel nem voltak keresztények - nem tiltották az uzsorát, inkább csak kopasztották és néha üldözték őket.

Amúgy ha már itt tartunk, az egyház saját bejáratú bankrendszeréről, és az azt működtető templomosokról mi a véleményed? A wiki szerint Jacques de Molay perében a fővádló egy kathár eretnek volt...

Névtelen írta...

tudom, már többször említetted itt, hogy a magyar protestáns lelkészek Angliában, Hollandiában és Észak-Németországban kaptak rózsakeresztes kiképzést és Comenius is rózsakeresztes programmal jött Sárospatakra.

Ezt megerősítve nemrég ugyanezt olvastam:

„... működési területe - a XVI. századtól számos szép példáját mutatta egy távoli kis ország kulturális-művészeti vonzódásának a szigetország fejlettebb szellemi életéhez. Közvetett úton nagy hatást váltott ki az angol humanista Lenard Cox a magyar humanizmusra, különösen Erasmus gondolatainak terjesztése érdekében. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem idején a westminsteri szerződés (1626) következményeképpen ösztöndíjak létesültek Angliában, s az erdélyi diplomaták mellett kiutaznak magyar teológusok is, főképpen Londonba és Cambridge-be. Hazatérve nemcsak az angol irodalom iránti érdeklődést hozzák magukkal, de az angol puritanizmus szellemi befolyását és a presbiterianizmus egyházi rendszerének ismeretét is. A puritanizmus erdélyi terjesztésére 1638-ban Tolnai Dali János Londonban már szerződést is aláír. Hiszen támogatást kap itthon a fejedelem II. Rákóczi György feleségétől, Lorántffy Zsuzsannától és fiától, Rákóczi Zsigmondtól - aki később az angol királyné húgát vette feleségül. A kálvinista puritanizmus nagy pedagógiai kísérlete volt Comenius Amos János Sárospatakra történt meghívása, mely szintén londoni összeköttetésekkel volt lehetséges. Nemsokára megindulnak az angliai pénzgyűjtő utak, melyek az erdélyi fejedelemség gazdasági hanyatlásával egyre inkább szükségessé váltak az egyházi intézmények, iskolák és eklézsiák fenntartásához. Bethlen Gábor és Apafi Mihály fejedelem évenként rendszeresen küldtek ki ösztöndíjasokat; a nagyenyedi református kollégiumban ez idő tájt csak olyan tanár taníthatott, aki előzőleg már megjárta Angliát. Néhányan közülük ott is maradtak, és szép sikert arattak lelkészi vagy nevelői pályáikon. Az enyedi iskola támogatására 1712-ben 12 ezer font sterlinget gyűjtöttek össze, melynek kamatait 200 év után is használni tudta az enyedi iskola. Hasonló támogatásban részesült a debreceni református kollégium is. Debrecenben jelent meg az első magyarországi angol nyelvtan 1664-ben, Komáromi Csipkés György tollából. ...

Névtelen írta...

...Az erdélyi fejedelemség nagy XVII. századi korszaka után - mely az iskolarendszerben és a könyvtárak hatása révén még a fiatal Kós Károlyra is hatott - a magyar angol politikai-szellemi kapcsolatok második nagy korszaka a francia forradalom utáni időszakban, 1790-től 1848-ig, a magyar szabadságharcig tartott. Ezekben az évtizedekben a liberális szellemű alkotmányjogi küzdelmeknek az eszményképe Magyarországon az angol alkotmányosság és parlamenti rendszer. A magyar főurak közül sokan kezdenek angolul tanulni, de az angol szellem a társadalmi élet középrétegeibe is betört, s mint ízlést meghatározó példakép is jelentős volt. Egyébként a francia és német felvilágosodás irodalma is, melyet magyar földön általánosabban ismertek, sok angol inspirációt hordozott. Ebben a félszázadban az angol orientáció magyar főúri körökben szinte már mániává fokozódott. Angliai utazások, az angol arisztokratákkal való kapcsolatok éppúgy erősítik ezt, mint ahogyan a köznemesség számára is mintakép lesz az angol dzsentri. A korábban már itt-ott létesített angolparkok száma növekszik, sőt angol stílusban kastélyok is épülnek. Ami azonban a legfontosabb: a gazdasági és szellemi életben is átvesznek gondolatokat: bankok, biztosítótársaságok, gyáralapítások, társadalmi egyesületek, klubok, kaszinók, múzeumok jelzik ezt országszerte. Útjaink, vasútjaink, hídjaink tervezésében angol mérnökök és szakemberek segítenek. A reformkor hagyománytisztelete határozott rokonságot mutat a korszak angol gondolkozásával. Csak néhány nevet emelünk ki a vezérférfiak sorából, akik közül szinte valamennyien megjárták Angliát, s utazásáról valamennyi hozott inspirációt. Már önmagában gróf Széchenyi István megidézése is elég lenne bizonyságul, aki a magyar gazdasági, kereskedelmi és szellemi életet egy egész sor nagy jelentőségű kezdeményezéssel lendítette a felemelkedés útjára. Barátjával, az erdélyi Wesselényi Miklóssal járják Anglia földjét. A vele együtt tett első, 1815. évi utazása szinte a reformkorszak magyar nyitányát is jelezhetné. Lóverseny, lótenyésztés, Lánchíd-építés, Nemzeti Kaszinó, és a Duna-szabályozás megindítása a legfontosabb eredmények. Gróf Széchenyi Istvánnak volt a legtöbb és egyben a legmagasabb szintű személyes kapcsolata hosszú időn át Angliával. Lordok és külföldi angol követek éppen úgy ismeretségi körbe számíthatók, mint a különböző építő és hídépítő szakemberek. Wesselényi, az erdélyi főúr, a maga területén igyekezett az angol eszméket és szokásokat terjeszteni, egészen a sportig terjedően. De meg kell itt említeni Kossuth Lajos nevét is, aki az 1948/49-es szabadságharc bukása után mint a magyar emigráció vezető alakja Anglia különböző nagyvárosaiban lelkesítő szónoklatokat tartott a magyar forradalom ügyéért, a kis népek szabadságáért. E városok megőrizték Kossuth emlékét (akárcsak azok az amerikai központok, ahol szónoki körútján megfordult). Kossuth 1851-ben hónapokat töltött a brit szigetországban, majd az Újvilágból visszatérve 1852-1857 között ott is élt. Több könyvet, számos röpiratot és cikket írt angol nyelven, Richard Cobden is rendkívül magasra értékelte államférfiúi és szónoki képességeit, erkölcsi értékét. A szabadságharc után, a súlyos esztendőkben az angol politika és publicisztika a szabadság hősének tekintette a magyarokat, s politikai céljaikkal megegyezőleg bizonyos szerepet is szántak nekik a Balkán, illetve a Duna-medence térségében, de mindenkor egy kiegyensúlyozott monarchia keretében, melynek súlypontja esetleg eltolódhatott volna Buda irányába. Palmerstonnak is volt szerepe az 1867-es kiegyezés előkészítésében, mint ahogy a fentieket az erdélyi báró Kemény Zsigmond is magáénak vallotta. ...”

z

Névtelen írta...

„Zápolya Jánostól kezdve azonban különösen az erdélyi fejedelmi udvar tájékoztatja a briteket, és ápolja a kapcsolatokat. A középkori egyházi kapcsolatok során az angol papok Szent György kultuszát különösen Erdélyben terjesztették el. Erdély – Kós Károly szülőföldje és fő működési területe...”

Bobkó Csaba írta...

Patakon a két háború között angol internátus létesült, Horthy avatta fel. Régi tippem, hogy a brit kémutánpótlás egyik bázisa is volt... Comenius a Cromwell-forradalom egyik ideológusa "a Három Külföldi" nevű internacionalista csapatból... C. feloldja a zsidók Angliai letelepedési tilalmát. Még Nykigláb Edvárd tiltotta ki őket, akit ezért ábrázolt szörnyetegnek Mel Gibson (a vásznon sose antiszemita!) és Arany János...

Parsifal írta...

Nyakigláb Edvárd!

A kedvenc királyom... Annyira nem tudták eltorzítani a "Braveheart" (Rettenthetetlen) c. filmben, hogy ne legyen szimpatikus... Főleg mikor egy katár szellemű (homoszexuális) fiatalemberen megmutatja a gravitációs gyorsulást...

https://www.youtube.com/watch?v=XSoG7m1V6aw

Névtelen írta...

nem hiszem, hogy ezért ábrázolta szörnyetegnek Mel Gibson, hanem skót függetlenségi szemszögből. : )

z

Bobkó Csaba írta...

Biztos vagyok benne, hogy Edvárd elsőszámú ŐSBŰNE, amiért Gibson zsidó főnökei a filmben szörnyetegnek ábrázolták, a zsidók kitiltása volt. A skót függetlenség témájára is rég viszketnek a bilentyűim, Gibbon filmje elképesztő baromságokkal és hazugságokkal van tele, pl. a buzi férjtől szenvedő hercegnő, aki a skót harcossal kárpótolja magát, Wallace kivégzésekor kb. 1 éves... :-) WAllace kurucai aljas csapdába csalós módon folytattak népirtást az észak-angol vidék PARASZTJAI elen. Skócia lakói ugyanolyan eredetűek és nagyrészzt nyelvűek voltak, mint Angliáé, kivéve a Felföld ír lakóit, akik a skót lakosság pár százalékát tették ki és megvetett vadembernek számítottak a skót többség előtt.

Névtelen írta...

most akkor a teljes történelmet át-, vagyis visszaírod? : )

Bobkó Csaba írta...

Csak amennyit az időm enged. :-) Meg amiről feltűnik, hogy csalás van.

blgtm99 írta...

Kedves Csaba,
Blogbejegyzéseid elolvasása után
a kérdésem az, hogy miért nem te írod a történelemtankönyveket a középiskolák számára ? Merthogy neked kellene, mivel te vagy ere a feladatra a legalkalmasabb.

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, nagyon megtisztelsz, bár egy kissé a pillanatbenyomása alatt született elfogult vélemény! :-)
Valahogy úgy, mint az egyszerű gazdák borai, amik "rosszul bírják a szállítást". Értve ez alatt, hogy a városi emberek a kirándulás során egy hangulatos falusi pincében a derék gazda vendégszerertetének hatása altt jobbnak érzik a bort, mint később otthon, amit hazavittek belőle...
Blogger vagyok, nem történész, a feladatom más és a szakma végzi is a dolgát, vannak elmozdulások, a tankönyvekben is, de bizonyos dolgokat a politikai erőtérben, a polkorrektség terrorja alatt a tankönyvekben a szakemberek nem mondhatnak ki úgy, mint én, vagy más egy blogon. Persze a tankönyvírás nem kis arányban van pl. vakolók kezében, világszerte. Tanúsítom a lengyel tankönyvek esetén.