"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2015. február 12., csütörtök

Gályarab Tavasz I.


"...ne illettessék tovább a hazában szidalommal Izráel Istenének szent neve!" 

"..legbuzgóbbak azonban a praedicatorok voltak, kik megérkezettnek látták a szabadúlás és boszúnak óráját. Törökös turbánokban, fegyverrel kezükben jártak a táborban, és fanatizálták a népet a „hitszegő császár" és bálványimádó katholikusok ellen."

"...kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget." 


De Ruyter tengernagy idő előtt vetett véget a nevelő célú társadalmi munkának

Ma, február 11-én van a 339-edik évfordulója annak, hogy a holland De Ruyter admirális Nápolyban kiszabadította a magyar protestáns lelkész-gályarabokat. Ez volt a Gályarab Tavasz, és illik hozzá a neve, mert a 17. századi protestáns forradalmárok éppúgy nyugati rablókapitalista központokból szervezett összeesküvés és véres felkelés keretében estek neki saját országuk társadalmi rendjének és igyekeztek hazájukat romba dönteni, mint mai arab, ukrán, stb. utódaik, épp csak a fészbuk hiányzott még a szervezéshez. A rombadöntés, halálhörgés, siralom viszont már akkor sem maradt el... Mikor van a Pozsonyban elítélt prédikátorok magyar katolikus (és magyar protestáns!!!) áldozatainak emléknapja?
Nem volt véletlen, hogy épp holland flotta szabadította ki a holland politika magyarországi ügynökeit...


Hollandia, az okkult külpolitika világközpontja és magyarországi agymosottjai

Hogy miért épp hollandok karolnak fel olyan magyarországi felforgatókat, akik a török zsoldjában felkelést szerveznek saját magyar államuk és királyuk ellen, illetve kiemelten hazájuk katolikus lakosai ellen, azt jól megvilágítja a holland állam képviselőjének nyilatkozata küldetéséről a holland-török diplomáciai kapcsolat létrejötte idejéből. Elhangzásának ideje "véletlenül"  az első ilyen magyarországi Habsburg-ellenes felkelés, Bocskaié idejére esik. (Nem számítva, hogy Szapolyai eleve török zsoldban szakította ketté a nem török kézren levő magyar területet.)
"A holland–oszmán diplomáciai kapcsolat kezdetén a hollandok érdeke az volt, hogy egy közös front jöjjön létre Európában a Habsburg katolikus hatalom ellen. Haga a szultán előtti audienciáján a közös érdekekre is hivatkozott, orációját még ebben az évben kiadták Hollandiában és Angliában. A beszéd tartalma nagyon hasonlított a Van Meterennél megismert providencialista eszmékre. Hasonlóan ahhoz, ahogy Van Meteren a világtörténelmet a jó és a rossz közötti folyamatos küzdelemre redukálta, Haga szerint az oszmánok, a holland nemzet és a protestáns világ állnak a jó oldalon, a rossz oldalon pedig a pápa, a Habsburg-dinasztia és a spanyol nép található."  (Teszelszky Kees: Magyarország és Erdély képe Németalföldön a Bocskai-felkelés és Bethlen Gábor hadjáratai idején 1604-1626)
A Jó és a Gonosz harca
A Gonosz katolikus és Habsburg...

Ez az irracionális misztikus alapon álló, de racionális eszközökkel megvalósított és a gyarmatosításból, rabszolgakereskedelemből származó profitból finanszírozott holland politika pedig egy közvetlen áttételen, a hazai protestánsokon keresztül jelent meg a magyar felkelősdiben:
„Anglia és Hollandia, ahol több mint két évig magam is tanultam, nekünk, erdélyi reformátusoknak második anyánk és hazánk”  (Bethlen Miklós önéletírása)
Sőt, inkább az első,  mert az angol és holland felforgató politika céljainak habozás nélkül dobták oda szülőföldjük érdekeit... Ennyi elég is annak megvilágítására, hogy a megszokott magyarázatok a magyar Habsburg-ellenes felkelésekre, melyek ezeket kizárólag belpolitikai okokkal magyarázzák (rendi jogok korlátozása, "vallásszabadság korlátozása", magyarok kiirtásának vágya stb. stb.), egyszerűen propagandadumák, melyek célja elrejteni a tényt, hogy a magyar felkelések szervezői állandóan ötödik hadoszlopként támadtak saját államukra és társadalmukra egy olyan külső érdekcsoport zsoldjában, melynek geopolitikai céljai irracionális misztikus elveken alapultak. A gnosztikus-kabbalista-rózsakeresztes világfelforgatási program egyik fő világi-politikai központja a svájci, német és angol központok mellett épp a Habsburg uralom alól forradalommal kikerülő mintakapitalista Hollandia lett. Jellemző, hogy a Spanyolországból kiűzött marranó bankárok és más nagykapitalisták kezdték meg Európa- és világszerte szétzúzni a korábbi, organikusabb társadalmi-gazdasági formákat és ezek helyére a pénzuralmista berendezkedést kiépíteni.  (Más hasonló gócok, pl. Észak-Itália mellett, de ezek mindig régi eretnekségi központok.)

Az is jellemző, hogy ilyen főkapitalista támogatói telepítették le végül Hollandiában Comeniust, e felforgató közeg egyik főideológusát és forradalmainak gyakorlati szervezőjét, a magyar királyellenes lázadások zömének háttérirányítóját. A sorba illeszkedik, hogy nagy (bukott) kísérlete, a cseh felkelés után, melyben megpróbálta megdönteni a Habsburgok császárságát, a német birodalmi Protestáns Unió vezetőjét, a rózsakeresztesek reménységét, Pfalzi Frigyest, a Téli Királyt is Hollandia fogadja be. Az ő lányát adja hozzá személyesen Comenius a sárospataki vár e célra rózsa(keresztes) szimbolikával ékesített Sub Rosa termében Rákóczi Zsigmondhoz és Zsigmondot, majd halála után bátyját, Györgyöt buzdítja a Habsburg-ellenes és katolikusellenes harcra rózsakeresztes utalásokkal teli titkos beszédekben. II. Rákóczi Györgyöt bele is ugrasztja a lengyel kalandba, melynek következtében véget ér "Erdély aranykora" és elpusztul az erdélyi lakosság harmada. (A magyarok nagyobb arányban).

Miután Rákóczi az európai rózsakeresztes Ügy szolgálatában ágyútöltelékként elpazarolja országát és saját életét, Comenius kifacsart citromként dobja el emléküket ("Rákóczi méltatlanná vált a Feladatra") és strómanjai, Drabik Miklós és más álpróféták szájába adott "isteni kinyilatkoztatásaival" máris Zrínyit, Rákóczi régi konspiráló társát és őrült lengyel kalandjának lelkes támogatóját állítja csatasorba. Majd annak hadikalandja, az ezzel elkerülhetetlenül járó újabb hatalmas magyar vérveszteségek és korai halála után megint "van másik", ezúttal Zrínyi következő konspirátortársa, Wesselényi. Az örök Habsburg- és katolikusellenes felkelések és hadjáratok szervezésében Comenius "emberi infrstruktúráját", hírszerző és utasítástovábbító hálózatát a nyugati protestáns egyetemeken tanuló hazai peregrinus diákok alkotják. A hazai protestáns iskolák, Patak, Debrecen, Eperjes és a többi pedig hivatásos forradalmárképzők, nem utolsósorban Comenius áldatlan "iskolaszervező" tevékenysége nyomán. Wesselényi udvarában az összeesküvés fő háttérbonyolítója, Gyöngyösi, aki rejtjelezett irodalmi műben örökíti meg Zrínyi és Wesselényi konspirációját, természetesen Comenius tanítványa még annak pataki tartózkodása idejéből, ahogy több más szervező is.


Kurucok Keresztapája
(Rembrandt e Comenius-portréja "A Rabbi" néven ismert...)

A Wesselényi-összeesküvés saját vezetői általi leleplezése és a nekik adott többszöri királyi kegyelem után már elkerülhetetlen megtorlás következtében jön létre az Erdélybe menekült esztelen, felelőtlen összeesküvőkből a bújdosómozgalom, mely nemsokára a kuruc nevet kapja, vagy veszi fel. (Nagy eséllyel a rózsakeresztesség latin neve nyomán, ez esetben "keresztapjuk" az európai rózsakeresztesség egyik fő vezetője, egyúttal a hazai felkelések Keresztapája is, Comenius.). E kurucmozgalom indítja meg saját hazája elleni fegyveres harcát az 1672 évi betöréssel, az általuk elfoglalni akart területet tudatosan a török vazallusi bábállamának szánva. Néhány év után az ő vezetőjük lett Thököly, aki állandóan tatár segédhadaival boldogította az általa "felszabadított" magyar hazát (felszaba-Dúlás), és akinek vezetése alatt a magyar haderő túlnyomó része a török végső kiszorításáért vívott harcokban főleg a török oldalon, a haza újraegyesítése ellen harcolt. De most nem jutunk odáig, azt nézzük meg, hogy hogyan váltotta ki a magyar protestáns prédikátorok szerepe a törökbérenc és nyugati okkult-protestáns köröket is kiszolgáló 1672 évi támadásban a hírhedt "gályarabpert". Hogy "koncepciós per" volt-e a pozsonyi "vésztörvényszék" előtti per, vagy a haza megvédésére irányuló, eredményét tekintve szánalmasan bátortalan kísérlet az ország felelős vezetői részéről. Hogy De Ruyter ártatlanokat, vértanúkat, protestáns "szenteket" (a kor protestáns szóhasználata!) szabadított-e ki, vagy olyan hazaárulókat, akiket ma hősként ünnepelni gyalázatos magyarellenes támadás...

A blogon már többször írtam róla, hogy a milliószor ismételgetett "erőszakos ellenreformáció" fogalma mellett teljesen elsikkad a valóságos ellenreformációtól sokkal erőszakosabb, kegyetlenebb és alantasabb Erőszakos Reformáció jelensége. (Nálunk és Európa-szerte volt ilyen.) A nagy hatékonyságú, bár nem annyira ravasz, mint inkább erőszakos protestáns propagandagépezet a gályarabper kapcsán is fanatikusan ismételgeti a protestánsok borzasztó elnyomását, de a tények azt mutatják, hogy a korban a királyi Magyarországon egész vármegyékben épp a katolikusok vannak ekkor elnyomva és terrorizálva, fanatikus elnyomóik pedig a protestáns prédikátorok. Ők uszították a forradalmakra mozgósított csőcseléket még ennek az elnyomott, létéért kűzdő magyar katolikusságnak is a végső eltörlésére a démonizált király (egyben császár) és a pápa (szerintük: Antikrisztus) hatalmával együtt.

Az 1672 évi kuruc támadás  - a magyar haza és a katolikusság ellen

A Wesselényi-összeesküvésből kinövő kuruc bújdosómozgalom első magyarellenes hadjáratának leírása még a Kiegyezés után kiépülő kuruckultusz jegyében író történészek műveiben is megmutatja igazi arcát. Pauler Gyula: A bújdosók támadása 1672-ben (Századok, 1869):
"Bécsben Vitnyédy merényletét, mely kész volt királygyilkosságig menni, a szörnyű magyar összeesküvés legszörnyűbb kinövésének tarták."
Talán nem ok nélkül... Ehhez képest Pauler szerint:
"Gondolható volt, hogy Petróczy tudott a tervről, és azt nem ellenezte, ámbár egyenes bizonyítékot nem lehetett ellene felhozni. Mindazonáltal előre tudhatta a per kimenetelét, és nem ok nélkül maradt el Pozsonyból. Elmarasztalták. Az ítéletet vagyonára nézve végrehajták. Kaszavár, a vétkes merénylet tervelt színhelye, lerontatott, s a gazdag főúr fiaival földönfutóvá lett; lángolva a bosszútól, kész mindent elkövetni, hogy az ausztriai háznak igazságtalanságát a csatamezőn visszafizethesse."
Prot-kur történész (?) szemében egy Habsburg talán csak akkor lehet igazságos, ha éppen harakirit követ el...
"A török birodalom élén Köprili Ahmed nagyvezér nem rossz szemmel nézte a magyarok viszálkodását a németekkel. Alkalmilag a porta jó hasznát vehette e zavaroknak: de már most nyújtani segélyt a bujdosóknak, s megszegni a vasvári békét, nem látszott tanácsosnak. (...) Jó szót adott a két követnek, de a tett csak az volt, hogy Apaffynak titkon megüzente, miszerint a bujdosókat, kiket a bécsi kormány mint szökevény zsiványokat kiadatni kért, és a porta nyilván kiadatni rendelt, a németeknek ki ne szolgáltassa, hanem a felséges szultán rendeletére készen tartsa."
(Apafi) Buzgó protestáns lelkét mélyen bántá az üldözés, melyet hitfeleinek Magyarországban szenvedni kellett, és érzé, hogy — a bujdosó papokkal szólva — „hivatalos tiszte- munkálkodni, ne illettessék tovább a hazában szidalommal Izráel Istenének szent neve!"
Ezt érdemes összevetni azzal, hogy Comenius, Rembrandt "rabbija" (kell ide idézőjel???) egyike volt a királynyakazó angol forradalom főideológusainak (lásd: Hughes Trevor-Roper: A Három Külföldi). Ezek pedig holland ("holland"... - többnyire spanyol és portugál zsidó, vagy marranó) patrónusaik elvárásainak megfelelően is kijárták Cromwellnél, hogy vonja vissza a zsidók angliai letelepedésének közel 300 éves tilalmát. Melynek meghozásáért a hollywoodi filmipar és a magyar irodalomipar Arany Jánosa annyira démonizálták Nyakigláb Edvárd király angol királyt. (vágtat fakó lován) A korabeli protestáns elit és a vele összefonódó okkultista alvilág számára a héber Szent Nyelv. És jön a prot-kur propagandamese:
Köszeghtöl a Hegyaljáig nagy buzgalommal foglalgatták a protestáns templomokat. Báthory Zsófia elfoglalta a pataki collegiumot, a reformátusok főiskoláját, és a tanárokat, tanulókat Debreczenbe, Erdélybe kergette. Szegedy Lénárt, egri püspök, a politikában derék magyar ember, és nem kedves az udvar szemében, bezáratta a lutheránusoknak eperjesi collegiumát, melyet 1667-ben nagy áldozatokkal alapítottak. Szepesben még csak Lőcsén, Zemplénben még csak Medgyaszón volt protestáns templom ; Abaújban, Sárosban már egyet sem lehetett találni. Félő volt, legalább a protestánsok feltek, hogy nem sokára a spanyol inquisitionak véres üldözése és lobogó máglyái fognak következni.
A prot-kur forradalmárképzők bezárása józan hazafias/honleányi tett volt, azt pedig, hogy melyik felekezetnek nem voltak templomai a királyságban a vallási türelmetlenség terrorja miatt, az első véres "haditett" leírásánál leplezi le maga Pauler is, nem törődve az önellentmondással:
Az első csapást augustus második felében Ibrányi Ádám, hires törökverő, intézte, egy inkább rablócsőcselékből, mint harczosokból álló csapattal, melylyel a bujdosók unszolására Máramarosból Ugocsára, Nagy-Szőllősre tört. Nagy-Szőllősön a Perényi család 1668. visszatérvén a katholika hitre, saját udvarházában a minoritáknak kolostort alapított, hogy Ugocsa, Beregh, Máramaros és Szathmárban, hol katholikus plébánia nem volt, a falusi népnek az Isten igéjét katholikus módon hirdessék. Kettő közülök, Szegedi János áldozár, és Kende Ferencz fráter, Ibrányi kezébe esett, ki a baráttemplomot más katholikus házakkal kirabolta, a két pátert kiheréltette és biztosságba, Erdélybe visszatért.
A vallásszabadságért elkövetett vitéz hőstetten túl arra figyelhetünk fel, hogy a "kegyetlen, erőszakos ellenreformációt folytató" Habsburg király országában három-négy vármegyényi területen egyetlen katolikus plébániát sem tűrt meg a protestáns fanatikusok terrorja már a kuruc támadás  előtt sem. A rekatolizáló birtokosok csak magánbirtokuk védelmében nyújthattak helyet az üldözött katolikus vallásgyakorlatnak. Érdekesség, hogy ez esetben épp az a Perényi család, mely néhány generációval előbb élenjárt a katolikus vallásgyakorlat kiirtásában, mint azt korábbi bejegyzésemben részleteztem. ("Az erőszakos reformáció Újhelyben") Ugyanez volt a helyzet például a Bocskai-lázadás indokai között szereplő kassai templom-visszavételnél, ahol a kassai protestáns (német!) polgárok nem tűrték, hogy a városban élő, egyébként nem kis számú katolikusságnak egyetlen temploma is lehessen. Természetesen a vallásszabadság jegyében... Az említett Báthory Zsófia pontosan így próbálkozott azzal, hogy saját birtokán kegyúri (-asszonyi) jogaival élve lehetőséget teremtsen a katolikus vallásgyakorlatra IS, de a prot-kur tálibok, akiknek a kegyúri jog csak addig volt érvényes, míg a protestáns birtokosok tüntethették el vele a katolicizmust, ezt nem tűrték el, ennek érdekében gátlástalanul gyilkoltak és egyes utódaik ezzel MÁIG DICSEKSZENEK:

A református Esze Tamás (Tarpa Község Honlapja):
"A reformáció feltehetően 1552-ben Beregszászról terjedt át Tarpára, s a falu szín református községgé vált. Az erőszakos ellenreformáció korábban, 1672 márciusában Báthory Zsófia fejedelemasszony - mint Tarpa földesura - elűzte Istvándi András prédikátort, s egy katolikus pátert helyezett a faluba, akit azonban hamarosan kuruc felkelők hurcoltak el. Báthory Zsófia ekkor egy lienciatust és egy fiatal iskolamestert állított a helyére, s a kölcsönös kegyetlenséggel folyó vallási villongások során a mestert felkoncolták a licenciátusnak azonban sikerült megszöknie. Báthory Zsófia erre visszatorlással élt, kálvinista prédikátort vetett tömlöcbe Munkácson. A Tököly felkeléstől kezdve azután viszonylag háborítatlanul élhetett a református gyülekezet, s büszkén vallották hogy 1848/49-ig egyetlen "pápista" sem élt Tarpán."
A folyamatos Habsburg-"elnyomás" közepette! Vissza Pauler Gyula művéhez:
(A kuruc behatolók) Fegyverre hívtak minden férfit, ki már 12 évét meghaladta. Inték a nemeseket, „ne legyenek utolsók a nemzet szabadításában, ha Isten dicsőségének, saját szabadságuknak, megmaradásuknak örülnek, édes hazájukat szívből szeretik, és sok keserves nyomorúságból szabadúlást kivánnak." ígértek zsoldot, vagy jószágokat ; a parasztoknak pedig, kik a testi lelki szabadságért fegyvert fognak, országos nemességet). Tele voltak biztatással, hogy az erdélyi fejedelem, a moldvai és havasalföldi vajdák, s a török szultán segítik a mozgalmat; ellenben tűzzel vassal fenyegettek mindenkit, ha hozzájuk, s a „vármegyék  úniójához" nem csatlakozik.
Így már értjük az össznépi lelkesedést...
Úton útfélen fegyveres csapatok képződtek ; legbuzgóbbak azonban a praedicatorok voltak, kik megérkezettnek látták a szabadúlás és boszúnak óráját. Törökös turbánokban, fegyverrel kezükben jártak a táborban, és fanatizálták a népet a „hitszegő császár" és bálványimádó katholikusok ellen.
Talán ezért záratta be Báthory Zsófia saját birtokán a pataki forradalmárképzőt, mert többek között ott indoktrinálták ilyen országháborítóvá a protestáns értelmiségi ifjakat!
Liszkán Dayka István a katholikus káplánt, miután kényszerítésére a templom szent képeit maga megégette, megölette). Ujhelyen a pálos conventet kirabolták ; Farnosnál Csepellényi György atyát meggyilkolták; Héczén, Abaújban, Balogh Bálint plébánost elfogták, hívei közül hetet megöltek. Medgyaszón egy Szíjgyártó Bálint nevű katholikus esett áldozatúl ; ugyanott egy másik katholikust megkínoztak, és Sujtán Telkibányán hasonló dolog történt. A vallásos vakdüh kihágásait, a mozgalmakkor mindig felmerülő csőcselék rablással, fosztogatással tetézte. Fegyveresek széledtek szét az országban, és minden ökröt, borjút, tehenet, kecskét, juhot, sertést, azon ürügy alatt, hogy pápista tulajdon, szabad zsákmánykép magukkal vittek. És míg némelyek a templomokat pusztíták, mások — és sokszor ugyanazok — a sírokat törték fel, s a talált ékszereket, drágaságokat zsebre rakták. (...)
Mindenféle nemesekből, parasztokból kis csapatok képződtek, melyekhez egyes praedicátorok csatlakoztak. A gyülevész nép itt is mindjárt a katholikusokra rontott, a papokat űzöbe vette, a templomokat rabolta. Ibrányi Ádám is megjelent, és most a beregszászi, gyarmati plébánosokat kereste halálra. A katholikusok közül sokan rémülve, az erős Munkácson, Báthory Zsófiánál kerestek menedéket. (...)
Medgyesen egyesült Wesselényivel és Forgácscsal, kikkel több mások mellett Mikolay Boldizsár, Gyulaffy László, ispán Ferencz, Darvay Ferencz bujdosókat találta. Váralyjánál a két Kende : János és Márton, és Gyarmati Körösy István jöttek volt csapatjukkal a sereghez, mely most 900 lovasra, 434 gyalogra szaporodott, köztük mintegy 30 praedicátor és több kálvinista deák a szathmári iskolából. (...)

A faluban kemény harcz fejlődött. A talpasok sokáig ellenálltak, míg a németek a házakat felgyújták, s őket bástyáikból kipörkölték. Majdnem mindnyájan levágattak, lelövettek, köztük több praedicátor és a szathmári deákok. (...)

A szétvert sereget útközben a föld népe leste, fosztogatta, s a szerencsétlen vezér, szégyenfővel, nagy veszélyek közt tudott csak Kővárra visszajutni.
Nocsak, a nép nem bújtatta a szabadúlást hozó kurucokat??? :-)
Tornában is főszerepet a praedicatorok játszottak; a felkeléssel karöltve a vallásos reactio járt, és Istvánffynak, Bakó Györgynek elnézése mellett szabadon garázdálkodott. Somodiban, még Abaújban, de már Torna határán egy csapat a kath. templomban az oltárt, a szentek szobrait lövöldözés közt részben összetörte, részben a piaczra kihányta, s belőlük minden kitelhető gúnyt űzött. Először Szűz Máriának szobrát hurczolák körül, rálőttek, fejét leütötték és végre a piaczon égő nagy tűzbe dobták. Utána egy feszületet küldtek vad rivalgás közt: „Halljuk, ha az Istennek igaz képe-e? fog-e kiabálni?" és Szűz Máriának egy képét, melyet előbb tánczolva, ujjongva a tűz körül hordoztak. „Haj, haj, Mária !" kiabálák negédesen, meg fog-e menteni fiad, ki magát sem tudta megmenteni?" s befejezésül a máglyát az oltár tetőzte be).
Az utóbbi gúnyolódás már alapvetően megkérdőjelezi, hogy e csőcseléknek a kereszténységhez bármi köze lett volna. Turbános prédikátoraiknak talán nem volt ez ellen kifogása...
Sárosvármegye nem késett a felhívásra. A megye rendei Nagy-Sárosra gyűltek. A nemzeti mozgalommal a protestáns reactio is felemelte fejét, és a megyegyűlés helyén Krucsay András a kath. papot keresztül lőtte. (...)
Szepesben már sept. 10-én értesültek a felkelésről. A megyei nemesség fel is ült a bujdosók ellen, és sept. 17. Olasziba mustrára gyűlt : de ismét hazaoszlott. A magyar sereget változó érzelmekkel fogadták. A föld népe a rabló, gyújtogató had elől, melynek egyik csapatjával Berthóthy Ádám oct. 2. Szepesváralján égetett, a hegyekbe menekült.(...)
A vezérek közül sokan 10—20 kocsi zsákmánynyal csak prédájukat igyekezvén biztosságba helyezni : a viszszavonúlás oly gyorsan történt, hogy futáshoz volt hasonló ; a takarmányért künn levő szolganépet értesíteni elfelejték, kik aztán a németek kezébe estek. (...)

A zempléni lovasok, bár nagy veszteséggel, a mindenfelől összecsődülő németeken keresztül karddal nyitottak maguknak utat, és futásukat a beálló éj fedezé. A gyalogság azonban — közte számos deák — elől vasasok és dragonyosok, hátul Pálffy horvátjai által megrohanva, össze- szorítva, dühös tusa után elgázoltatott, „Egyik sem hátrált. Mindegyik ott esett el, hol a csatának kezdetén állott." ') Ezer-ötszáz magyar, köztük több praedicator, feküdt halva a csatatéren. (...)

Egyes csapatok sikra szálltak a császáriakkal, és ha a németek hirtelen éji támadással Kállót felverték és a lakosokon minden szörnyűséget elkövettek (dec. köz.) a borsodi menekültek, mintegy 3000, Szepsi és Ónod táján több falut égettek fel, s a katholikus lakosokat kardra hányták.
Egy korábbi bejegyzésben (Adalékok a "vallásszabadság" fogalmának prot-kur. értelmezéséhez) részletesen idéztem Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705 c. művéből, melyből kiderül, hogy mennyire katolikusirtó, magyarságpusztító esztelen polgárháborút keltettek a fanatikus protestáns prédikátorok a forradalomra mozgósított csőcselék gátlástalan felhasználásával, ami ellen csak egyes jobbérzésű lelkészek (pl. Tholnai Mihály) emeltek szót.
Zsoldot ritkán kaptak e katonák, inkább a zsákmány volt fizetésök. Szerte jártak a Tisza vidékén, rémei voltak a katolikusoknak, egyháziaknak, vagy világiaknak. A katholikusok birtokait különös előszeretettel pusztították, de saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket. «Csiripoltak» az ellenségen akkori szólás szerint, hatalmukba ejtettek kisebb s rosszúl őrzött várakat, nagy gyorsasággal menekűltek nagyobb csapatok elől és békési, hevesi vagy bihari szállásaikra térve, a szállásadó szegénységnek nem voltak szívesen látott vendégei.
A kuruc csürhét a rablóhadjárataikat elszenvedő királysági lakosság mellett az őket befogadó Erdély kényszerű "vendéglátó" lakossága és érintett birtokosai is okkal gyűlölték:
Bánffy, mint a véghelyek főparancsnoka, a Szilágyságot úgy tekintette, mint saját terűletét, pedig a bujdosók csapatjai egy ideig ott voltak elszállásolva és tudjuk, hogy ez mit jelent. Sőt mikor nem voltak ott elszállásolva, akkor is kirándúltak Biharból Krasznamegyébe és hogy egyebet ne említsünk összelövöldözték a sertéseket az erdőn s a falvakban is. Bánffy somlyai kapitánya, Keresztesi András, hasonló hőstettek benyomásaitól nem bírván szabadulni, kegyetlenűl üldözte a kuruczokat.
A holland és más nyugati okkultista vezetésű "anyaországaik" és a török szolgálatában álló kurucok saját hazájukra támadását így foglalja össze a kurucokkal rokonszenvező Angyal Dávid, a felkelő vezetők tudatos felfogását közölve:
...a bujdosók élén állók helyeselték a szigorú bírálatot, csakhogy mint katonák és forradalmi politikusok nem alkalmazhatták magokat mindenben az evangelium szavaihoz. (...) A katholikus nemesség üldöztetését és elriasztását magok is rosszalták politikai okosságból, de nem voltak mindig urai a fegyelmetlen hadnak. Így kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget.


Ezeknek a magyarpusztító haramiavezéreknek és fanatizáló, uszító protestáns prédikátor ideológusaiknak járnak a magyar nyelvterületen "nemzeti hősi" emlékművek, nemzeti hőskultusz???



Folytatás következik: Gályarab Tavasz II. - Koncepciós per volt-e a pozsonyi gályarabper?


--------------------------------

Hasonló témájú korábbi bejegyzések:

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csaba, bár nem az kapcsolódik közvetlenül az új irásodhoz, de nem tudom megállni, hogy ne irjam meg neked a következőket:

Az Arany Hajnal (görögül: Χρυσή Αυγή, Hriszí Avjí) radikális jobboldali párt Görögországban… amolyan SA verőlegény különitmény… Ahogy Hitler és a hirhedt SA, majd az SS különitménye is szorosan kapcsolatba hozható a titkos tanokkal, úgy vélhetően a görög Arany Hajnal is.

De miért Arany Hajnal? Erre most akadtam KÁKOSY LÁSZLÓ FÉNY ÉS KÁOSZ A kopt gnosztikus kódexek könyvében:
“W. B. Yeats erősen okkult, misztikus vágányokon haladó költői pályája is találkozott a hermetizmussal. Tagja lett az Arany Hajnal Hermetikus Rendnek, mely a múlt század nyolcvanas éveiben alakult, és egy Ízisz-Uraniatemplomot tartott fenn Londonban.” Cs

William Butler Yeats: Az ég köntösére vágyik

Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

/Szabó Lőrinc fordítása/

Névtelen írta...

Jó párhuzam, én ennyire nem jártam utána, bár azért hozzátenném, hogy katolikus körökben az 'arany' és a 'hajnal' szónak sincs valami jó csengése...
Aranykor, Arany János :) stb..

A cikkel kapcsolatban: Ezek annyira durva dolgok egyébként... Tényekkel cáfolod meg azokat a dogmákat, amiket a klasszikus krisztusi útmutatás (gyümölcseikről ismeritek fel őket) alapján a józan katolikus zsigerből kárhoztat. Csakhogy még megtippelni sem tudom azoknak a számát, akik egyáltalán élnek a gyanúperrel, hogy újragondolják ezeknek a folyamatoknak a logikáját. Olyan mélyen vert gyökeret az emberek tudatában a kifordított verzió (nyilván zseniális tudatipari fogásoknak köszönhetően), hogy még akkor is megszállottnak bélyegeznek, ha az efféle álhős-kultusz visszásságaira könnyedén leellenőrizhető bizonyítékokkal világítasz rá. Tényleg azt tartom döbbenetesnek, amit pl. a családom intelligens, ősbaloldali (kriptokőmíves) gondolkodású tagjainál is megfigyeltem, hogy bár szerintük a bibliától kezdve az egyházi tanításon át minden klasszikus Értéket kétségbe KELL vonni, az ilyen antihős-mesék teljes igazságában például minden fundamentalistát megszégyenítő módon hisznek. De lehet, hogy ezen csak én vagyok kibukva...

Csak az nem fér a fejembe, hogy igen okos, tanult, művelt emberek miért Hamvas Béla szörnyedvényeit olvassák, ha misztikára vágynak. És miért van az, hogy amit abban leírva találnak, azt kb. kritika nélkül el is fogadják. Amúgy azt hiszem nagyjából tudom is a választ. Azért, mert ezek magyarázatot adnak a világtörténelem kérdéseire az ő szemszögükből, kielégítik a mindenkiben rejlő transzcendens iránti vágyat. És még egy igen hasznos vonása van az ilyen tanításoknak: a keresztény vallással ellentétben ezek általában a legkevésbé sem követelik meg, hogy az illető a saját erkölcsi mércéjét a lehető legmagasabbra tegye.

/fortesinfide/

PS.: ismét szeretném megköszönni a blogger írásait; nekem nagyon sokat jelent, hogy a napi agymosodából kiszakadva itt józan meglátásokal lehet találkozni.

Bobkó Csaba írta...

A hajdúk erdélyi fejedelemkénti támogatás fejében feltételeket szabnak Báthory Gábornak:

“E feltételek döntően a hajdúkiváltságok körül forogtak, de a vallás kérdését is érintették, mégpedig egyoldalúan a kálvinista türelmetlenség szempontjából. Kikötötték ugyanis, hogy „az eretnek és pápista tanítókat az községbül sőt az országból is kiűzesse” a fejedelem, s az ország és a maga dolgait, „igaz és tiszta hitű vallásos emberekre…” bízza. ”

A nem éppen sűrű templombajárásról ismert hajdúknak talán nem maguktól jutott eszébe a katkóholokauszt követelése:

“A hajdúfelkelés programját minden jel szerint elsősorban a protestáns prédikátorok, mindenekelőtt Foktüi Máté szikszói prédikátor fogalmazta meg, aki Komáromy András szavaival „mint apostol járt-kelt közöttük, velük tűrt, velük szenvedett; s nemcsak a szószékről lelkesítette, buzdította őket, de tulajdonképpen
ő adott irányt az egész mozgalomnak s tanácsa után indultak a vezérek”. S ha ezt a megfogalmazást ebben a formában kissé végletesnek is érezzük, az kétségtelen, hogy a felkelés ideológiájának kialakításában
a protestantizmus fontos szerepet játszott. Az igazság az, hogy pontosan nem tudjuk, mit sugalmaztak a prédikátorok s mi volt a hajdúvitézek sajátja. A nemzeti és vallási sérelmek a protestáns prédikátorok hatására kerülhettek be a hajdúk követeléseibe. ”

Szerzőnk korrektül tulajdonítja a fenti követelést “kálvinista türelmetlenségnek”, de még ő is rutinból használja a “vallási sérelem” kifejezést. Láthatjuk, hogy a hajdúfelkelést szító, azt ideológiával ellátó protestáns prédikátorok számára az minősül “vallási sérelemnek”, hogy az országban katolikusok is élnek.

forrás: https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/85654/file_up_B%E1thory%20G%E1bor%20%E9s%20kora.pdf;jsessionid=668F8BA08FB5EA74A75F4240E7843F2B?sequence=1

Névtelen írta...

Épp egy listát készítek, hogy 1949-1989 között milyen "hazafias" szellemiségű munkákat engedtek megengedni. Ezért Nemeskürtyi írásait is végignyálaztam (természetesen felkerült a listára a "Kik érted haltak, SZENT VILÁGSZABADSÁG" c. munkája, ez is bizonyíték a bolsevizmusban nem tűrt, hanem támogatott kurucmítoszra), és akkor találtam egy ilyen címet:

Magyar bibliafordítások Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig (1990)

Rákerestem neten, és persze, hogy a Pap Gábor-féle, most éppen chemtrail könyvet kiadó Magyar Menedéknél kapható. Google-ben a 6. előkelő találat volt:

http://www.magyarmenedek.com/products/11025/Magyar_Biblia-forditasok_ANTIKVAR_-_Nemeskurty_Istvan.htm

Szerencsére nem kellett megvenni, még a zavaros tartalomjegyzékből is látszik, hogy volt itt bőven 1517 előtt is fordítás.
Szeretem, mikor a saját elfogultságukat a saját íróik cáfolják meg.

FL

Bobkó Csaba írta...

Nemeskürty ELVTÁRS természetesen használható, ha nem is úgy, hogy mindenben egyetértünk vele. De voltak jó felvetései, miközben okkult beavatottsága kétségtelen. Pl. maximálisan osztom sejtését, hogy Dózsa és Zápolya között eredetileg volt valami fű alatti együttműködés, amit aztán felrúgott valamelyik fél. Már az én elméletem, hogy Zápolya a Huszita Párt embereként lett király és az ország felrobbantója, ezért is késte le a mohácsi csatát is az erdélyi sereggel. A parasztháború nem parasztháború volt, hanem a globális felforgatás része, melynek keretében a trónokra eretnek uralkodókat szánt az előprotestáns, majd protestáns világmozgalom. Persze Zápolya formálisan végig katolikus maradt, ahogy huszita ellenuralkodó elődje, Mátyás is, de ez nem jelent sokat. A Zápolyákat Mátyás emelte fel, őket tette meg ügye folytatóinak. Egyik tézisem, hogy a Hunyadiak, mint a felforgatás ügynökei Mohács egyik fő elősegítői.

Névtelen írta...

Visszakanyarodva a protestantizmushoz: mennyire illik a protestáns templomok egyszerű, hivalkodást és "bálványimádatot" mellőző tudatos berendezéséhez a kazettás mennyezet? Az nem meríti ki a túldíszítettség fogalmát?!

FL