"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2015. július 14., kedd

A kultúrapusztító "Iszlám Állam" már elérte Magyarországot! - többszáz éve, Reformáció néven...


Az (állítólagos) "Iszlám Állam" terroristái, fanatikusai és a mindenféle hit nélküli, pusztán csak a heccet élvező bércsőcseléke lassan már válogatás nélkül pusztítják el a Közel-Keleten az emberiség kulturális örökségének jókora részét a "bálványimádás" démonizáló vádjával. A fanatizált tudatlanok és kisemberek, illetve a rend megszüntetésének minden alkalmát élvezettel megragadó csőcselék tombolása mögött ideológusok, értelmiségiek, illetve nagyhatalmú (a LEGNAGYOBB HATALMÚ) körök állnak, akik végső mozgatója valóban vallási indíték, bár egy nemigen emlegetett vallásé. (Nem a judaizmusról van szó, az igaziról semmiképpen, mégha önmagában az is egy emberellenes vallás.) A menekültek közé vegyülő terroristák és provokátorok már Európa területén is pusztítják a keresztény kegytárgyakat, azonban ez történelmileg egyáltalán nem újdonság. A "bálványimádás" ürügyével keresztény kegytárgyakat, közte Mária-képeket és szobrokat pusztító nihilista felforgatás többszáz év után tér vissza kontinensünkre, korábbi megjelenése pedig kiemelten sújtotta hazánk akkori magyar társadalmát is. Az ISIS és a 16-17. századi protestáns forradalmárok rohamosztagainak terrorizmusa nemcsak külsőleg analóg jelenség, hanem a felforgatást háttérből mozgatók ideológiai-vallási céljai is meglepően azonosak. Egyik neves hazai propagandistájuk pedig most fog jelképes díszsírhelyet kapni...


"Régi szentek Mind elestek, Földúlt szobraik kövébül Uj dicső szentegyház épül"


Méghozzá Salamon jeruzsálemi Temploma... Az előző bejegyzésben (Palmira démonai és Jókai) szó esett róla, milyen közvetlen és mélyebb irracionális, okkult célok szolgálatában rombolják le az USA, Izrael és Szaud-Arábia kormányai, titkosszolgálatai, illetve ezek Gazdái, a Globális Háttérelit által létrehozott "Iszlám Állam" terroristái az általuk rémuralom alá vont területek keresztény, iszlám és ókori vallási-kulturális emlékeit, templomait, mecseteit, síremlékeit. Az Orientalista.hu-n Naram Sarjoon cikke nagyon magával ragadóan, bár csak a közvetlen megrendelőnek tűnő cionizmusra fókuszálva mutatja be térsége kulturális örökségének megsemmisítését:
A szárnyas bika mártírhalála. Ur-Shalem bosszúja Babilonon és Nabukodonozoron 
"Kufu piramisa is láthatóan sápadt arccal remeg, hisz a szárnyas bika halála után az összes király rettegni kezdett Jeruzsálem bosszújától, aki nem felejt, és gyűlöletét több ezer évig rejtegette, és akinek a szíve nem is fog lehűlni, csak azután, miután mindent lerombolt a keleten a Kába kőtől a Messiás keresztjéig, Mohamed mennybemenetelének helyszínétől Jeruzsálemben egészen Ali ( A Khaybar-i csata hőse a muszlimok meg a zsidók között ) sírhelyéig az iraki Najaf városban. Akkor fog csak a bosszú népének a szíve lehűlni, ha az egész Keleten csak a siratófal marad meg."

A nyilvánvalóan tudatos terv részeként is Európába irányított menekültek tömegében elrejtőző terroristák, provokátorok a világsajtó hírei szerint már Olaszországban is pusztítják a keresztény kegytárgyakat: "Muzulmán bevándorlók összetörték és levizelték Szűz Mária szobrát Olaszországban"


Csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor hasonló incidensre hazánkban is, ennek veszélye egyáltalán nem elhanyagolható, főleg, mert a pusztító folyamatokat háttérből irányítók provokációs céljaiba jól beleillene az ilyesmi. Azonban egy keresztény emlékek, műalkotások, megszentelt kegytárgyak elleni barbár agresszió Magyarországon sem lenne előzmények nélküli újdonság! Hazánk ezt már évszázadokkal ezelőtt átélte, ezért is hiányzik Európa egyes szerencsésebb régióival ellentétben középkori egyházi műkincseink, szakrális kulturális örökségünk túlnyomó része. A társadalom túlnyomó többségének megbecsült kulturális kincseit demagóg módon "bálványként" megbélyegző, barbárul elpusztító terroristák már a 16. században eljutottak Magyarországra - mert nem volt kerítés e fanatikus felforgatók ellen:
"A városokban is kíméletlenül bántak el az ó világ megunt képviselőivel. Kolozsvártt 1556-ban elűzték a ferenc- és domonkosrendieket, tűzre vetették a képeket és szobrokat s lerombolták egyen kívül az összes oltárokat. Nagyszebenből is kiűzték ez évben a szerzeteseket, Marosvásárhelyről nem különben. Nagyváradon 1557-ben tíz templomot gyújtottak fel, s a székeskáptalannak elszéledt egy része. Gyulafehérvárról meg éppen elkergették a kanonokokat, épületöket pedig széjjelhányták. Majd 1564 májusában az összes papokat kiűzték, s a székesegyház oltárait, képeit és más szerelvényeit szétrombolták és felégették. Székelyudvarhelytt is etájban vehették el a főtemplomot, kihordatván és tűzre vetvén "a templom ékességeit"." (Zoványi Jenő: A magyarországi protestantismus története, 31. old. Attraktor, 2004) 
"Az átmenet azonban korántsem volt békésnek nevezhető. Császlócon a helybeliek 1559-ben nem elégedtek meg azzal, hogy elfoglalták és felgyújtották a templomot, hanem még a plébánost is megölték, mert ragaszkodott hitéhez. 1573-ban Nyárádon, Nyárádi Miklós alispán gyilkolta meg egyik rokonát, mert az visszatért a katolikus hitre." "Kaposról egyszerűen kiűzték a szerzeteseket, és ugyanerre a sorsra jutottak a pálosok és kolostoraik is, melyeket kegyuraik szüntettek meg. Az ungvári és villei rendházakat feldúlták, értéktárgyaikat elvitték." (Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
Az sem magától értetődő jelenség, hogy az "Iszlám Állam" mai fanatikus "hitharcos" csőcseléke nem tiszteli Máriát, mert ez ellentétes az iszlám tanításával, azonban Magyarország Mária Országa, amit idén is magyar zarándokok tömege ünnepelt Csíksomlyón. Persze a csíksomlyói búcsú is eleve annak állít emléket, hogy ezt a hitet, melynek jegyében Szent István Máriának ajánlotta fel az országot, fegyverrel kellett megvédeni a szultán parancsára támadó protestáns vallási fanatikusoktól. (A Szultán parancsára! - majdnem 500 éves az erőszakos reformáció) A magyarság fanatizált csőcseléke is Szűz Mária képeit és szobrait gyalázta meg:
"Tornában is főszerepet a praedicatorok játszottak; a felkeléssel karöltve a vallásos reactio járt, és Istvánffynak, Bakó Györgynek elnézése mellett szabadon garázdálkodott. Somodiban, még Abaújban, de már Torna határán egy csapat a kath. templomban az oltárt, a szentek szobrait lövöldözés közt részben összetörte, részben a piaczra kihányta, s belőlük minden kitelhető gúnyt űzött. Először Szűz Máriának szobrát hurczolák körül, rálőttek, fejét leütötték és végre a piaczon égő nagy tűzbe dobták. Utána egy feszületet küldtek vad rivalgás közt: „Halljuk, ha az Istennek igaz képe-e? fog-e kiabálni?" és Szűz Máriának egy képét, melyet előbb tánczolva, ujjongva a tűz körül hordoztak. „Haj, haj, Mária !" kiabálák negédesen, meg fog-e menteni fiad, ki magát sem tudta megmenteni?" s befejezésül a máglyát az oltár tetőzte be)." ( Pauler Gyula: A bújdosók támadása 1672-ben. Századok, 1869)
Az utóbbi jelenet szinte már egy "anti-Passió játék", hisz a kuruc csürhe egyenesen az Evangélium jelenetét játszotta újra, de a gonosz szereplőkkel azonosulva!
Mt 27.39
Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva
Mt 27.40
mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
Mt 27.41
Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is:
Mt 27.42
"Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.
Mt 27.43
Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok."
Eldönthető, mennyire volt ez "keresztyén" mozgalom...
E gonosz terrorizmus a 16-17. század Magyarországán éppúgy nem találkozott a helyi lakosság túlnyomó többségének akaratával, igényével, mint a mai Közel-Keleten.


A szükségtelen reformáció


Péter Katalin egyháztörténész A reformáció: kényszer vagy választás? (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004) c. könyvében elvileg magától értetődő módon, mégis, még önmagának is nagy meglepetést okozva szembesítette a sokévszázados protestáns propagandaszólamokat a történelmi tények korrekt feltárásával:
„Műkincsekről és a történetírásról

Életem egyik legnagyobb meglepetése a Magyar Nemzeti Galériában ért. Másodszor, vagy harmadszor jártam végig a késő gótikus egyházművészeti kiállítást, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy a gyönyörű szárnyas oltárok és templomi szobrok túlnyomó többsége a reformációt közvetlenül megelőző időből származik, egyesek pedig kifejezetten azokban az években készültek, amikor – 1520 körül – a reformáció tanításai eljutottak Magyarországra. Ott van például mindjárt ennek a kiállítási résznek a bejárata mellett Gyöngyösről a megfeszített Krisztus ember nagyságúnál jóval nagyobb, fából faragott, öt sebtől véres, döbbenetes hatású szobra. Valamikor a 16. század elején készült. A Krisztussal várandós Szűz Mária és a Keresztelő Szent Jánossal várandós Szent Erzsébet találkozása, hivatalos nevén M.S. mester Vizitáció című képe a következő helyiségben az 1506-os dátumot viseli. Szerintem ennél szebb képet az egész régi Magyarországon nem festettek. Páratlan alkotás, annak ellenére, hogy a száraz tények szempontjából semmi rendkívüli nincs benne. Nemcsak a két alak ruházatának a színe, hanem még az a mozdulat is ismerős a jelenet más ábrázolásairól, mellyel Erzsébet Mária hasát megérinti, hogy a Magzatot üdvözölje. Számtalan oltárképen lehet látni. Az eviláginak és a transzcendensnek Mária és Erzsébet személyében megtestesülő harmóniáját azonban senki nem ábrázolta M.S. mester színvonalán. A mű joggal van benne a magyarországi művészet legtöbb feldolgozásában és albumában. Nyilván minden olvasó ismeri.

(...)

Miért okoztak ezek a kiállítási tárgyak nagy meglepetést? – kérdezheti az olvasó. A magyarországi művészetnek a Közép-Európában 1440-1470 körül megjelenő és több, mint egy évszázadon át követhető késő gótika köztudottan szerves része. Miért nem természetes az, hogy a korszak vége felé szárnyas oltárokkal, szobrokkal, képekkel dúsan díszített templombelsőket alakítanak ki? A válasz egyszerű. Azért, mert ezek a műkincsek nem illettek a reformációról élő, általánosan elfogadott történetírói képbe. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításai 1979-ben nyíltak meg, amikor még úgy tudtuk, hogy a reformáció a római katolikus egyház hanyatlásának következtében került a történelem napirendjére. Az akkori felfogás szerint a hívők elfordultak az egyháztól. Spirituális igényeiket a hivatásához méltatlanul élő papság nem elégítette ki, és a szerzetesek feslett életvitele a népet felháborította. Minden megújulásért, reformációért kiáltott. Abból az időből felejthetetlen emlékem egy jezsuita szerkesztőtől származó forráskiadvány. A bevezető olyan élesen ostorozta a római egyház reformáció előtti, illetve akörüli botrányos viszonyait, hogy első olvasásra azt hittem, a hitújítás korában keletkezett szöveg.

Ez a szemlélet, a hanyatló katolicizmussal szemben fellépő reformáció egyértelmű és egész Európára vonatkozóan pozitív megítélése a 19. század közepéről származik. Végső soron a darwini, a modern fejlődéselmélettel volt kapcsolatban. Annak a hatása alatt, vagy talán a 19. századi tudományosság általánosan optimista hangulatában bontakozott ki a modern, evolucionista történetírás. A reformációt, mint a gazdasági-társadalmi, illetve a kulturális fejlődés fontos elemét az emelte be az európai történetbe. Friedrich Engels az első kora kapitalista forradalmat látta benne, Leopold Ranke pedig az anyanyelvű műveltség elterjedését eredeztette a reformációból.

(...) Mára alapvetően megváltozott a helyzet. (...)

Az átalakulás az 1980-as évek elején, a Past and Present című folyóiratban megjelenő vitákkal kezdődött. Az első támadás voltaképpen Ranke alaptételét érte: az amerikai Richard Gawthrop és Gerard Strauss kétségbe vonta, hogy a reformáció valóban a nép kezébe adta volna a Bibliát. Az egyszerű emberek körében általános írástudatlanságra hivatkoztak. Akármi volt is a hitújítás célja, szerintük a nép nem tudta elolvasni a Bibliát, mert nem tudott olvasni. Másrészt, mintegy mellesleg, támadták Straussék a hitújítás és az iskolaügy fellendülésének akkortájt általánosan elfogadott tételét is. Ebben jórészt Angliát tárgyalták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a szerzetesi iskolák, könyvtárak és a kolostorok birtokában levő sok más műveltséghordozó pusztulásával Angliát a reformáció következtében végzetes kulturális csapás érte. (6- 10. old.)
Magyarországot pedig nyivánvalóan még Angliáétól is nagyobb...
...visszatérek a műkincsek dolgához. Nem tudom ugyanis, mások milyen személyes meggondolásból, vagy indíttatásból jutottak a reformációnak a korábbitól szinte tökéletesen eltérő értelmezéséhez, de az kétségtelen, hogy az én gondolkozásomra az a bizonyos galériabeli meglepetés óriási hatással volt. (...) A meglepetés elsősorban személyes élmény volt, másrészt annak a felismerése, hogy a reformáció általam ismert magyarázatával valami nincs rendben. Korábban eszembe sem jutott „a hívek elfordultak az egyháztól” tétel érvényességét kétségbe vonni, akkor rádöbbentem: nagyon eleven vallásosság emlékeit látom. (...) Egyszerűen megállapítom, akármit tekintünk is reformációnak, olyan korban következett be, amikor a hívők és az egyház közötti kapcsolat eleven volt.

Véleményemmel nem állok egyedül. Pásztor Lajos, a kiváló, de sokáig elfeledett történész, aki a Mohács előtti évtizedek vallásosságával foglalkozott, ugyanezt írta le, bár csak közvetve szólt a reformációról: „A XIV-XV. század nemcsak a vallásosság elmélyülését hozza, de gyarapítja, emeli a társadalom, a néplegszélesebb rétegeinek a tudását, műveltségét is.” A könyv 1940-ben jelent meg, nem volt vitairat, de a reformációról akkor élő vélemények értelmében azt mondta, hogy a reformációra nem volt szükség, mert mindaz, amit a hitújítás következményeként számba vesznek, a magyarországi egyháztörténelem egyik gazdag periódusában már megtörtént. (...)
Ebből a helyzetből, a gyülekezet és a római katolikus egyház egészséges kapcsolata alapjáról nézem most a reformáció alakulását. (20-21.old.)
Vagyis a SZÜKSÉGTELEN, a társadalom által "alulról" nem igényelt reformáció új értékelése:

"Fel! Támadunk!" - adta ki a parancsot Vlagyimir Iljics Luther. És támadtak... Vagy Luther Ce Tung kultúrapusztító Kulturális Forradalma volt ez??? Mindez és még más is:

A neves brit történésznő, Frances Yates hatalmas érdeme, hogy visszavonhatatlanul bevitte a fősodor történettudományba a tételt, hogy a modern kor tudományossága, kultúrája a reneszánsz mágiában és hermetizmusban, okkultizmusban gyökerezik (ami a szabadkőművesség alapja is). Tehát a reformáció dicsőítő propagandájának fentebb látott cáfolatával összefüggésben leszámolt a propaganda hamis dogmájával, mely szerint a modern tudomány rendszere a "sötét középkor babonáit" képviselő, elnyomó Egyház által üldözött "racionalista" tudósok műveként jött volna létre. A hazai protestáns-kuruc kor megértéséhez is nélkülözhetetlen főművei: Giordano Bruno and the Hermetic Tradition (Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány) és a The Rosicrucian Enlightenment (A rózsakeresztes felvilágosodás). A keresztyénségellenes, gnoszticizmuson alapuló rózsakeresztes okkultizmus rejtőzött a protestáns forradalom trójai falovában is, a protestáns szellemi elit kívül keresztyén volt, belül vakoló. (Nálunk még Trianon előtt közvetlenül is, lelkesen együttműködve hazánk szétverésének erőivel, lásd Raffay Ernő szabadkőművesség-könyvsorozatát!)

Yates jegyezte meg 1942-ben, hogy
„Anglikán vagyok olyan történelemszemlélettel, mely szerint az 1559-es náci [értsd: protestáns] forradalom és annak összes rettenetes következménye megfosztott engem természetes hazai örökségem egy részétől, hogy angol katolikus lehessek.”
Tehát nem is Vlagyimir Iljics, nem is Mao, hanem Adolf Luther???  A közismert választási térkép alapján igen! :


Hitler náci pártja 1933-ban ott kapta a legkevesebb szavazatot, ahol katolikus többségű volt a német lakosság, a protestánsoknál tarolt...  Nem mond ellent a jelen bejegyzéssel is összhangban levő  "Hitler, a cionizmus bábja" elméletnek a tény, hogy Luthert antiszemita kirohanásaival is annyira kereszténységromboló ügyük harcosának tekintették a kortárs szentföldi kabbalista rabbik, hogy sokáig lázasan keresték esetleges zsidó származása bizonyítékait... ( "Luther, a zsidó Messiás" - a Reformáció a judaizmus nézőpontjából ) A jelenség nem kivételes, hanem törvényszerű, a gonosztikus nihilista, bálványimádást harsogva kultúrkincseket, kultusztárgyakat romboló forradalmárok mögött Luthertől, illetve eretnek előfutáraitól  - mint látni fogjuk - a fanatizált magyar kurucokon át az "Iszlám Államig" mindig ott állt és áll Izráel. (szellemi és gazdasági elitje)


A mai közel-keleti és a magyar reformáció-kori, kuruckori képrombolók, "bálvány"rombolók terrorja tehát külsőleg feltűnően hasonló, de felmerül a kérdés, hogy ez vajon kizárólag külső hasonlóság, vagy a rombolók mögött álló vallási-ideológiai háttér is hasonló, netán azonos. Az "Iszlám Állam" mögött álló erők e hátteréről az előző bejegyzésben (Palmira démonai és Jókai) volt szó, láttuk, hogy a téma ismerői szerint a műemlékrombolásokat Izraelből illetve a "templomos szabadkőművesek" okkult szervezetéből irányítják és a végső cél Salamon egykori jeruzsálemi Temploma rekonstruálása, illetve e szimbolikus aktus által a saját emberi kezeikkel kiváltott, előrehozott Végidők, az Apokalipszis kiprovokálása. Ezzel kell összevetnünk a magyar kuruc képrombolók mögött álló ideológuselit szellemi hátterét.


Mágia, kabbala, alkímia a keresztyén falóban: a protestáns bálványimádás


A fentebb idézett Mária-kegytárgy gyalázásokat és sok hasonló, az ISIS-t megelőlegező pusztítást 1672-ben az a "bújdosó"-mozgalom követte el, mely a Wesselényi-összeesküvésből nőtt ki és nemsokára a "kurucok" nevet kapta. (Sejtésem szerint a rózsakeresztesség latin neve nyomán!) E felforgatók, hazájukra támadó pribékek mögött pedig az a magyarországi és erdélyi protestáns szellemi elit állt, melynek e században legtekintélyesebb ideológusai és szervezői külföldi internacionalista komisszárok, az erdélyi fejedelmek által évtizedekig etetett-itatott, tenyéren hordozott rózsakeresztes "herborni vendégprofesszorok". Legfontosabbjaik Comenius, Johann Heinrich Alsted és Johann Heinrich Bisterfeld. Ezek a protestáns tudósok a hasonszőrűekkel együtt egyáltalán nem tartották magukat távol a politikától, hisz a politikát okkult utópiaépítésük, a mesterségesen előállítani kívánt Apokalipszis, vagy Millennium elérése eszközének tekintették. A társadalom túlnyomó, békés evilági életre és jó esetben csak a maga idején remélhető üdvözülésre vágyó többségének pedig az ezen utópiaépítés, történelemmanipulálás eszközéül szolgáló ágyútöltelék szerepét szánták!

Miután e misztikus-millenarista politizálás keretében (30 éves háború) sorba rombadöntöttek olyan, korábban őket befogadó, támogató, addig virágzó európai államokat, mint a cseh korona országai, vagy Pfalz, illetve a német birodalom zöme, mindig "volt másik", eggyel odébb mentek egy általuk még nem "lelakott", nem lerombolt országba. Így került sorban a három "tudós" az erdélyi fejedelmek udvarába, illetve Comenius Patakra, ami elvileg a magyar királyság területén feküdt, de akkor Rákóczi birtok volt. (Bár nem örökbirtok, hanem bérelt királyi birtok!) És így került a Hugh Trevor-Roper brit történész által nagyon találóan "A Három Külföldi" néven nevezett ideológus- és komisszár-tirumvirátus, Comenius, Samuel Hartlib és John Dury Angliába, hogy támogassák a királynyakazó forradalmat és kezdeményezzék az okkult tudományvallás intézményeként a Láthatatlan Kollégium, majd a Brit Királyi Társaság (Akadémia) létrehozását. Az angol tónon ülő Stuart Károlyt nem utolsósorban azért büntették e körök, mert apja, Jakab nem volt hajlandó támogatni saját vejét, Pfalzi Frigyest, a Protestáns Unió vezérét, a cseh "Téli királyt" a Habsburgok elleni okkult háborúban.

A magukat Erdélybe befészkelő protestáns "tudósok" egyik fő harci feladata a tudomány mellett az erdélyi protestáns fejedelmek minél gyakoribb csatasorba állítása volt a "protestáns ügy", valójában az okkult millenarista világfelforgatás mellett, ennek érdekében mindhárman rendszeresen diplomáciai-hírszerzési feladatokat láttak el Bethlen és a Rákócziak udvarában, de ez utóbbiakat is  csak eszközül használva. A misztikus külpolitika végül II. Rákóczi Györgynek a lengyel kalandba belerángatásával Erdély "aranykora" végét, a kis vazallusállam lakosságának katasztrofális pusztulását hozta, a cseheknél, Pfalzban, más német tartományokban és az angol polgárháború egyes hadszínterein már megszokott módon.

A protestánsok ismert katolikusellenes "bálványozás" vádja és a jelen bejegyzés tárgya tükrében csak röviden tekintsünk bele, hogy a mai kutatók milyen vallás-ideológiai hátteret tártak fel a magyar prot-kur hitharcosok mögött álló szellemi elitnél a Wesselényi-összeesküvést megelőző évtizedekben.

Szentpéteri Márton–Viskolcz Noémi- "Egyetemes tudomány Erdélyben: Alsted, Bisterfeld és Comenius"
"A 17. század második harmadának latin nyelvű tudományos irodalmát Erdélyben leginkább azon enciklopédikus törekvések határozták meg, melyet Alsted, illetve méltó tanítványai, Bisterfeld és Comenius képviseltek, mégpedig jelentős nemzetközi érdeklődés mellett. A herborniak pártolta egyetemes tudomány kései és már-már tökéletes megvalósulási formája a reneszánsz azon vallási és kulturális egyetemességigényének, melyet páratlan szinkretizmusukkal Marsilio Ficino, Giovanni Pico della Mirandola vagy például Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim törekvései is fémjeleznek. Alstedék „enciklopédikus elhivatottságára” (Vasoli 1978, 7) mi sem jellemzőbb, mint a Krisztus előtti bölcseleti hagyományokat a keresztyén hitvallással összeegyeztetni hivatott „ősi teológia” (prisca theologia), avagy „maradandó bölcselet” (philosophia perennis) legitimációs programja, amely eklektikus rendszerében – a hermetikus tanoktól az orfeuszi himnuszokig terjedő – különféle görög és hellenisztikus eredetű bölcseleti irányzatok mellett többek között a zsidó kabbala keresztény interpretációját is magába olvasztotta
Alstedék pánszofikus reformja ugyanakkor a Richard Popkin emlegette 17. századi „harmadik erő” egyik kiemelkedő szellemi teljesítménye. E harmadik erő képviselői szemben az ismeretek és a tudás korlátozott voltát hangsúlyozó szkeptikusokkal s az úgynevezett új tudomány – illetve új filozófia – képviselőivel a „racionalista és empirikus gondolkodás elemeit teozófiai spekulációkkal és a Szentírás millenarista értelmezésével igyekeztek összekapcsolni” (Popkin 1992, 90). A Bisterfeldre s Comeniusra hatást gyakorló alstediánus modellt bízvást nevezhetjük millenarista egyetemes tudománynak, amennyiben például a posztumusz megjelent Prodromus religionis triumphantis (1641) előszavában a könyv olvasását Alsted más egyéb, Erdélyben írott teológiai tárgyú munkáival egyetemben a szintén ott készült pánszofikus műveinek társaságában javasolja. 
Vagyis az „igaz” és „győzedelmes vallás”, a „bölcselkedés helyes módjának rekonstrukciója” és a „méltón helyreállított enciklopédia” szerzőjük manifeszt szándéka szerint egy egységet alkotnak. Márpedig a kései Alsted számára a vera religio a kálvini hitvallás egy korántsem ortodox válfaja volt, telve millenarista várakozásokkal, s ekképp még a háromságtagadókat is visszatéríteni kész, irénikus töltettel (Hotson 2000, 133–135, 196; Hotson 2001a, 266–269; Hotson 2001b, 27). Szerzőnk kései pánszofikus reformját mások mellett a főként Ramon Llull művészetét követő ars combinatoria, ezzel szoros kapcsolatban a keresztény kabbala, a reneszánsz mágia és a hermetika különféle formái, a paracelziánus alkímia és az asztrológia is meghatározták
A teljes program egy szélesebb értelemben vett kulturális, spirituális reform – Alsted szavaival a „nagy reformáció”, avagy az „általános reformáció” – keretében képzelendő el, amely egyebek mellett a protestáns egyházak közötti uniót; a zsidók, muszlimok és más, nem keresztény felekezetek híveinek megtérítését; a biblia és különösen a zsoltárok minél több nyelvre történő lefordítását (Szentpéteri 2001; Szentpéteri 2004a, 120–138); Salamon Templomának jelképes vagy akár valós rekonstrukcióját; a tudás enciklopédikus katalogizálását, illetve valaminő eszményi, a szentháromság tökéletességét tükröző, társadalmi berendezkedés megteremtését célozta meg (Szentpéteri 2004a, 139–155; Szentpéteri 2004b). "
Vagyis a katolikus "bálványimádókat" megbélyegző protestánsok szellemi élcsapata, a kuruc forradalmak szervezői "a keresztény kabbala, a reneszánsz mágia és a hermetika különféle formái, a paracelziánus alkímia és az asztrológia" képviselői! Természetesen nincs semmiféle "keresztény" kabbala.... És az erdélyi fejedelmek diplomatáinak feladatát is ellátó herborni vendégprofesszorok célja SALAMON TEMPLOMÁNAK ÚJJÁÉPÍTÉSE, ugyanaz, mint a mai Iszlám Állam rombolásai mögötti mozgató köröké, a millenarista cionistáké!!! Csak külsőleg hasonló a két "bálványromboló" mozgalom, vagy egy az egyben azonos???

Palmira démonai és Jókai c. bejegyzésben idéztem a szakértő Gordon Duff cikkéből, hogy a templomromboló Iszlám Államot irányító "templomos szabadkőművesség" egyik régi célja a három ábrahámi vallás összebékítése. A teljes egyezés újabb jele, hogy épp ez volt a magyar prot-kur templompusztítókat harcba küldő protestáns ideológusok krémjének egyik fő célja is. Tehát ők az Iszlám Államot kesztyűbábként mozgató körök elődei!

A protestáns bálványimádás egy jellegzetes nyomára, a mai gnosztikus-vakoló közegben kultikus tisztelettel bálványozott (amúgy szép...) templomi kazettás mennyezetek jellegére már utaltam korábban: Katárok kora - eutanázia, genderideológia, abortusz Pap Gábor "érdek nélküli szeretetvallásában"
"Pap Gábor előadásában teljesen korrektül állítja, hogy a 18. századi magyar református templomi kazettás mennyezetek díszítőelemei, például a fénykerekek semmilyen összefüggésben nincsenek a hivatalos református teológiával és liturgiával, jelenlétük kizárólag a manicheus vallásból magyarázható meg. Részletesen nem e bejegyzés tárgya, hanem talán egy későbbié, hogy egyrészt a protestáns egyházak tipikusan "kétfenekűek" voltak, ahol a hivatalos keresztyén felszín alatt rózsakeresztes-szabadkőműves, alkímista, manicheus, újpogány, kabbalista, stb. ezotérikus tanok tenyésztek. Ezeket a nyugaton tanuló lelkészek, teológusok, tanítók, protestáns értelmiségiek hordták haza és ők alkották a rendszeresen ismétlődő, nyugati vakolóközpontokból szervezett Habsburg- és katolikusellenes felkelések vezetői káderállományát, hírszerzését, kommunikációs- és propagandainfrastruktúráját, stb.

Másrészt Pap Gábor és kollégái állításával ellentétben az újkori magyarországi manicheus kazettás mennyezeteknek semmiféle hazai folyamatossága nem mutatható ki az ősi szittya hagyománnyal, (ezért lényegtelen is, hogy az tényleg olyan manicheus volt-e és konkrétan hol, mikor), ellenben az újkor hajnalán a többek között manicheus eredetű ezotérikus nézetek virágzottak Észak-Itáliában, Franciaországban, Németországban, a Németalföldön és Angliában. Vagyis épp ott, ahol ekkoriban kialakult a kazettás mennyezet divatja és ahová tanulni (és rózsakeresztes, majd szabadkőműves páholyokba belépni) jártak ekkoriban a magyar protestáns peregrinusok, meg a kazettafestő mesterek. A Pap Gáborék által ajnározott templomi kazettás mennyezetek közül a legismertebbet, a csengersimait 1761-ben készítik el, alig 15 évvel azelőtt, hogy Adam Weishaupt megalakítja a nem kis mértékben épp a manicheus tanokon is alapuló szervezetét..."
A protestáns terroristák tehát a templomokból kidobták, szétverték, elégették azokat a megszentelt kegytárgyakat, műalkotásokat, melyek az ő forradalmukig a keresztény egyházzal többnyire bizalmi viszonyban élő hívek számára Péter Katalin szavaival "az evilági és a transzcendens harmóniáját fejezték ki" és helyükre a sötét alvilági erőkkel kapcsolatot kereső hitek és vallások szimbólumait helyezték az elbitorolt templomokba. Feltételezem, hogy amennyiben a mai felforgatóknak, templomrombolóknak sikerül rekonstruálnia Salamon jeruzsálemi templomát, annak szimbolikája, kegytárgyai is egészen hasonló jellegű váltást fognak kifejezni...

"Emberevő madár", Szilágylompért, ref. templom.
Mária szobrát bálványként égették el, hogy jöhessen EZ...


A Templompusztítók ideológusainak végső célja: a Világvége elősegítése a földi történelem keretében!!!


Gordon Duff és mások nyomán tudjuk, hogy a mai gnosztikus felforgató körök célja a politika és a történelem manipulálásával a régi kabbalista elv alapján a Végidők eljövetelének emberkéz általi elősegítése. A mai és a 16-17. századi európai protestáns felforgatók azonosságának, folyamatosságának egy újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy a hazai kuruc- és más néven futó Habsburg-ellenes (tehát magyar haza ellenes) felkeléseket misztikus indítékból évtizedeken át a háttérből szervező Comenius, akit a modern szabadkőművesség egyik atyjaként tisztelnek a vakolók, írásban is megfogalmazta épp Magyarországon, hogy politikai intrikáik végcélja ugyanez. Comenius évtizedeken át volt a római egyház és a katolikus császárság ellen többévszázados okkult háborút viselő európai misztikus alvilág egyik központi figurája, főszervezője. Tevékenysége nálunk is arra irányult, hogy a magyar vezetők sorát vonja be a Habsburg-ellenes nemzetközi összefogásba, mert a Habsburgok pozíciójuknál fogva útjában álltak a misztikus rombolásnak.

E történelemmanipulálásban a magyar és más tömegeknek csak az ágyútöltelék, martalék szerepe jutott. A keresztény császárság elleni okkult háború élén álló európai Fekete Főnemesség egyik főszereplő családja a Pfalzi és a Stuart dinasztiát egyesítő Pfalzi Frigyes, a Harmincéves háborút kirobbantó "Téli Király" családja volt. Frigyest (egyidejűleg több más jelölt mellett) a huszita gyökerű cseh felforgató körök hívták meg törvénytelenül a cseh trónra, hogy aztán az esztelen kísérletbe belerokkanjon addig virágzó országuk. Az e körökből származó Comenius millenarista diplomáciája keretében azért hívatta meg magát a Rákóczi-házzal Sárospatakra tanítani, hogy ott személyesen eskethesse össze Rákóczi Zsigmondot Pfalzi Henriettával, a Téli Király, a Protestáns Unió néhai vezére lányával és ezzel bekapcsolja a Rákóczi családot az európai Fekete Nemességbe, az okkult alvilág arisztokráciájába. A politikai esküvő nyomán Zsigmondnak fontos vezérszerepet szántak a király elleni harcban az okkult körök, ezek célkitűzéseit Comenius a hercegi pár esküvőjére írt "Sermo secretus Nathanis ad Davidem", azaz "Nátán titkos beszéde Dávidhoz" című írásában fejtette ki.

A beszédet érdemes lesz máshol teljes terjedelmében közzétenni, addig is emeljünk ki belőle annyit, hogy Comenius egy, a misztikus politikát szolgáló titkos társaság megalapítását javasolja benne Rákóczinak a Végidők elősegítése céljából:
(...) "Én pedig meg vagyok győződve, Fenséges Uram, hogy korunkban és országunkban Te vagy a Dávid, vagyis az Isten szíve szerinti férfiú, aki kiválasztattál Saul helyett, hogy vezesd Izraelt." (...) "Magántermészetű beszédem azonban éppen nem magánügy, mert én magam, a beszélő sem vagyok magánszemély, s annak is, akihez beszélek, az Isten ügyeit kell intéznie." (...) "Maga az esküvői ünnepség alkalmat fog adni arra, hogy a hősök részben személyesen, részben követeik útján találkozzanak. Azokra a hősökre gondolok, akik védelmed alatt megszervezhetik, sőt megkezdhetik és megalapozhatják azt a hősi társaságot, mely megreformálja és boldogítja a világot, megsemmisíti a jezsuitizmust,..." (...) "..ha magadat e világosság hajnalcsillagául szánod, a többi Isten nevében elvégezhető... Főképp akkor, ha már megalakult a Világosság Társasága, vagy a Hősök Egyesülete, hogy az oly fontos munkát ne egy ember végezze, hanem a világ boldogítására egyesült bölcsek közmegegyezése és támogatása. Minderre pedig neked van mindenki más előtt alkalmad, hogy a század vajúdásánál segédkező isteni kéznek segítségül nyújtsd a Te kezedet, (mert kell, hogy látható kezek is segédkezzenek). Félsz talán ily nagy feladattól? (...)"
Tudjuk, hogy Comenius Rákóczi Zsigmond korai halála után annak bátyját, II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet állította az okkult háború csatasorába, majd miután az a csehek, pfalziak és mások sorsára juttatta, tönkretette országát és maga is elpusztult, Comenius mindig újabb balekokat talált az okkult harc vezetésének önpusztító feladatára, előbb Zrínyit, majd Wesselényit. Az utóbbi mozgalmából nőtt ki aztán a fentebb idézett 1672 évi barbár támadás, annak nyomán Thököly, majd II. Rákóczi Ferenc országháborítása, mellyel a haza újraegyesítését, újjáépítését, megerősödését akadályozták idegen zsoldban, míg tehették...


Petőfi, a Bálvány


Budapesten e hét végén állítanak Petőfinek síremléket valamilyen zűrös eredetű, igazolhatatlan azonosságú csontok fölé. A kutyakomédia annál is cifrább, hogy a földi maradvány-mizérián túl a fanatikus vérontás-hitszónok (lásd itt is) a legtalálóbb szimbolikával épp "1848" című versében fogalmazta meg a napjainkban a Közel-Keleten és nemsokára talán világszerte megvalósuló programot, melynek keretében minden régi (rendes, REND-es) vallás szentélyeit  lerombolják, szentjeit ledöntik és "földúlt szobraik kövébül Új dicső szentegyház épül" - Salamon Temploma Jeruzsálemben.

Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül
(Petőfi Sándor: 1848)

Nagyon kifejező, köszönjük a büszke őszinteséget, Sándor, hogy világossá tetted, 48-as Patkányforradalmatok egy összekötő láncszem volt Luther, Comenius, Lenin, Hitler és most az "Iszlám Állam", a Majdan és társaik pusztító forradalmai, mesterséges Apokalipszis-gyártásai között!

A régi szentek földúlt szobrai kövébül most még egy új dicstelen bálvány épül a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben!

23 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon érdekes írás! Ha a Krisztus utáni történelmet, a hivatalos verzióktól eltérően, kicsit más szemszögből nézzük, s úgy fogjuk fel, mint a Katolikus Egyház és a sötét erőket szolgáló társaságok harcát, akkor sokminden a helyére kerül és érthetővé válik. Ha az összeesküvéselméletekről lehámozzuk a rájuk rakódott sületlenségeket, azt látjuk, hogy "nem zörög a haraszt"... - és csakugyan van valami alapja a legtöbb feltételezésnek.
Hogy az ISIS (Ízisz!? :-) ) előbb-utóbb itt is rombolni kezd, az elképzelhető, s talán csak idő kérdése. De attól tartok, ezúttal nem lesz vele szemben még annyi ellenállás sem, mint a régi időkben. Gondolok itt az agymosott proletár tömegemberre és a liberalizmussal, meg egyéb szabadkőműves eszmékkel fertőzött papságra. Elképzelem a minden devianciával szemben toleráns - átlag magyar - plébánost, hogy egy kicsit sajnálkozik, aztán azt javasolja a híveknek, hogy lépjenek fel határozottabban az "iszlám radikalizmus" ellen (még több magyar katonát Irakba, persze ő nem megy :-) ), azaz nyomja a cionista uszítást.
Ami pedig Petőfit illeti (pontosabban: a barguzini csontváz történetét), ez téma nemcsak komikus kezd lenni, hanem egyre furcsább is. A hatalom (háttér- és a látható egyaránt) hisztérikus, agresszív ellenállása, a Morvait ért durva támadások, a fősodratú médiák hírzárlatnak is beillő agyonhallgatása, minden esetre elég árulkodó. Az 1989-es expedíción részt vevő Kiszely István antropológus időközben meghal, de előtte még úgy elrejti a koponyát, hogy senki sem tudja, hol van? (A néhai professzor Habsburg-ellenessége arra enged következtetni, hogy az a koponya is oda került, ahol a Kádáré van?...
Akkor viszont Petőfié! - ők már csak tudják... )
Na de nem szeretnék pálcát törni az ügyben. Csak egyéni elképzelésem, szigorúan magánvéleményem, hogy itt sokkal többről van szó, mint arról, hogy ha a barguzini csontváz a költő-forradalmáré, akkor át kell írni a tankönyveket, lexikonokat, de még azon is túlmutat a hisztérikus ellenállás, hogy egy szabadkőműves mártír-mítosz omlik össze. Tessenek csak utána nézni Petőfi utolsó napjainak a segesvári csata előtt! És maga a csata, amiben részt sem vett, s ha ott is volt, civilben, fegyver nélkül, már nem is a honvéd sereg állományában, akkor nemcsak a halála, de a fogsába esése is elég hihetetlen.
Mi lett volna a büntetése, ha elfogják a császáriak? Valószínűleg megússza annyival, mint Vajda János, hiszen ő nem öletett papokat, mint mondjuk Damjanich.
Szerintem sokkal jobban félt ő a gazdáitól, Kossuthéktól, akiknek pár nappal a segesvári csata előtt, Debrecenben beintett. Az ilyen társaságok nem igazán értékelik, ha valaki szakít velük és esetleg kitálalással fenyegetőzik.
Mi van akkor, ha menedéket kért az oroszoktól? És ha alszanak még iratok Szibériában, vagy valahol másutt, amik erről szólnak? Így már érthető a hisztéria.
(Ismét hangsúlyozom: ez csak egy elképzelés, feltételezés, az elhunyt "illuminátus szócső" már nem tudja ezt sem megcáfolni, sem megerősíteni.)
Tihamérffy

Bobkó Csaba írta...

A reformáció története azt mutatja, hogy egy ISIS-félével szembeszállni akkor esélytelen a társadalom, ha a saját vezető rátegei támogatják a betolakodókat. A plébánosok a Vatikánra ma nem számíthatnak, mai birtokos oligarcháink semmivel nem jobbak, mint a Perényiek, Thurzók, stb, bár pont ezt az ISIS-t még nem támogatják. Szerintem Morvaiék nem Petőfit találták meg, egész "érvelésük" komolytalan. Ha az oroszok elkapták volna Petőfit, őt biztosan kaidták volna kivégzés céljából, mert ikonikus főbűnös volt. Mint szerencsétlen szájaló, akinek persze politikai hatalma nem volt. De jellemző, hogy a magyar társadalomban is sokan gyűlölték a nyakukba szakadó katasztrófa miatt, ahogy persze Kossuthot is 49 végén. Nyilván nem úszta volna meg, kivégezték volna. A cár kegyelmet kért e megtévedteknek, de a komoly bűnösök méltó megbüntetésével együtt, Petőfi szerintem ilyen volt.

Bobkó Csaba írta...

Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak": "Mi volt e rejtett hatalom célja ? Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek? A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal. A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott. Mi volt ez, ha nem sátánizmus?"

Névtelen írta...

Morvaiék érvelésének, bizonyítékainak vannak hihető és kevésbé hihető elemei. Ha én a hatalom helyében lennék, minden további nélkül engedélyezném a Petőfi család sírboltjának felnyitását, mintavétel céljából, vagy köteleztem volna a Petőfi Irodalmi Múzeumot, hogy bocsássák rendelkezésre az általuk őrzött hajtincset, DNS-teszt céljából. Nem így történt! Ha e mintákkal elvégzik a mitokondriális DNS összehasonlítást, akkor Morvaiék vagy pofára esnek, vagy bebizonyosodik az igazuk, - de legalább pont kerülhetett volna a vita végére. Így meg marad a talány, a további kételkedés. Kinek az érdeke ez?
Webster jó kérdést tesz fel! Hol és mikor is kezdődhetett ez az egész? Talán furcsán hangzik de a mai globalista hatalom története a Jézus feltámadását követő reggelen indult útjára, amikor a zsidó főpapok lefizették az őröket, hogy hazudják azt, a tanítványok ellopták az Úr testét, amíg ők aludtak, - "Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt." - írja Szt. Máté Evangéliuma 28,15. Így kezdődött az eretnekség, ami aztán minden évszázadban felütötte a fejét és egyre durvább formában. A reformáció támadása a szervezettségben volt más, de korábban, az 1400-as évek huszita mozgalma már gyakorlatilag egyfajta ősreformációnak is tekinthető. Az 1600-as években Anglia borult vérbe, még vallási alapú konfliktus által (puritanizmus), majd az Illuminátus Rend megalapításáig és a francia forradalomig egy hosszabb szünet tapasztalható. És van egy nagy különbség: 1789 már nem vallási köntösbe bújtatva, hanem ateista vagy nyíltan sátáni ideológiai alapokról támad. XX., vagy XXI. századi utódaikhoz képest azonban ezek még csak "kiscserkészek" voltak...
Tihamérffy

Bobkó Csaba írta...

Persze, a kialakult helyzetben rég el kellett volna végezni a vizsgálatokat, csak nekem gyanús, hogy az egész genetikai laborosdi egy hókusz-pókusz. Viszont így az Akadémia lényegében kollaborál Morvaiékkal. Szerintem azutóbbiaknak nincsenek racionális érvei, hogy miért ástak pont Barguzinban. Semmi nem utal arra komolyan, hogy oda egyetlen magyar fogoly is került volna 1849-ben. Petőfi kivégzését szerintem még a Ferenc Józsefet egyébként tömeges kegyelmezésre felszólító cár is helyeselte volna, főleg, ha lefordítják neki politikai verseit. A cár keresztényi érveléssel óvott a további vérontástól, a sátánista költő nyilván nem érdemelt volna előtte sem kegyelmet.

Névtelen írta...

Csip ( CHIP ) csóka
Vak varjúcska
Komámasszony kéreti a
Bekéreckednek

Anarchia indul: csip csipp csóka
CHIP - Chip : tegyük fel nekik, vagy magonknak?

murcielago írta...

Morvaiéknak „nincsenek racionális érvei, hogy miért ástak pont Barguzinban.”

Vagyis a kérdés itt az, hogy és az Ulan–Ude-i néprajzi levéltárban tárolt barguzini elbeszélések Petrovicsról – a nagyon messziről oda hurcolt fontos fogolyról – hogyan kerültek oroszországi, majd magyar köztudatba.

Ezen elbeszélések egyike a kilencven év körüli, analfabéta barguzini parasztasszony, Morokova Petrovicsról szóló elbeszélése, amit Eliaszov néprajzi professzor jegyzett le (ő biztos volt benne, hogy Petőfiről van szó). A professzor 1970-ben Lörincz L. Lászlónak beszélt minderről. Úgy tudom ez a legkorábbi konkrét kutatásra von. nyom. A kutatás megindulása Pécsi István egri újságíró cikkeihez köthető, Kéri Edit színésznő pedig szintén sokat lendített rajta. Párhuzamosan orosz, ill. ukrán újságírók is kutattak.

murcielago írta...

„Az ukrán Pagirja, író kezdett levelezni a kérdésről az irkutszki és ulan-udei újságokkal, 1984-ben, s rögtön bekapcsolódott a szibériai A. Tyivanyenko történész – kandidátus, és E. Djomin helytörténész, és Zsalszarajev műemlékvédő helytörténész. Itthon 1985-ben először Pécsi István irodalmár, egri főszerkesztő, majd Csank Csaba salgótarjáni történelemtanár, és jómagam” – írja egy-helyütt Kéri Edit színésznő.

Bobkó Csaba írta...

Az itt említettek már csak felmelegítettek háború előtti cikkeket, beszámolókat. Fekete Sándor könyve ezeket korrektül tárgyalja. Csupa mese.

Névtelen írta...

Leslie L. Lauren

Névtelen írta...

Elveszett Törzs.
Megjelenik egy Törzsszövetség.
Lehet pont a magyarul beszélő nép a túlélő.
Vagy a KRPT-MDNC LKi ZK HGY BLSSZTM a magánhangzókat és MR RTM a MNDT. Vagy nem volt érthető a mondat.
RDKS éRDeKeS?

Névtelen írta...

"A teljes elkeseredettség veszi rá arra a családokat, hogy kisgyerekekkel együtt csónakokkal átkeljenek a Földközi-tengeren, pályaudvarokon táborozzanak, szögesdrót-kerítésen préseljék át magukat, vagy hűtőkocsiban rejtőzzenek el" - mondta Schulz, hozzátéve: sokan az életükkel fizetnek ezért. Az EP sajtószolgálatának tájékoztatása szerint Martin Schulz arra az álláspontra helyezkedett, hogy Európának arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy mindenkivel szembehelyezkedő unió vagy a szolidaritás uniója kíván lenni. Az elnök úgy foglalt állást, hogy "a menekültek azért Európába jöttek, mert az európai értékeket osztják"
Fosztják.

Bobkó Csaba írta...

Schulz az ellenséges behatolók ötödik hadoszlopa. Vissza kell toloncolni az övéihez! :-) Mehet Merkel is.

Yetthy írta...

A protestánsok rombolásairól:

ifj. Tompó László: Reformáció vagy deformáció?

Sokszor sokan sokfelé talán provokatívnak tartják a kérdést és mai felvetésében az idejétmúltnak tekintett hitviták feléledését látják. Pedig egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba ezen a téren is.

Ebben segítenek bennünket mindazon, többnyire 1945 előtt született katolikus teológiai művek, melyek indulatok és érzelmek nélkül keresték erre a kérdésre a választ és találták is meg rá. Azért e művek, mert belőlük pontosan, részletes kortörténeti háttérrajzolással ismerhetjük meg mind Luther Márton, mind Kálvin János és követőik tanait.

Közülük különösen is kiemelkedik Giczy József nádasdi plébános műve (A katolikus papság érdemei hazánk és az emberiség történetében. Technikai találmányai és tudományos felfedezései, 1933). Ebben részletesen adatolja például azt a pusztítást, amit a reformáció Európa-szerte okozott:

„A XVI. században fellépő protestantizmus a művészet terén alkotni semmit sem tudott, csak rombolt. Az antwerpeni világhírű Mária-templom 70 művészi oltárát a protestánsok egy óra alatt összetörték és Flandriában 4 nap alatt 400 templom pusztult el. [91] A protestantizmus fellépése által előidézett, 30 évig tartó európai vallásháborúban például Németország 18 millió lakosából csak 4 millió maradt meg és e borzasztó harcokban 1976 kastély, 1629 város és 18 300 falu pusztult el. [Bilkei Ferenc, Debrecentől-Pannonhalmáig (Székesfehérvár, 1927), 125. old.] El lehet képzelni, hogy ez elpusztult virágzó városok és falvak katolikus templomaiban és az elpusztított kastélyokban mennyi művészi érték ment tönkre. Nálunk is ezen idő alatt igen sok kolostor esett áldozatául a protestánsok gyűlöletének. Zsilinszky Mihály: „A magyarországi protestáns egyház története” és Bereczky Sándor: „Az egyetemes keresztyén egyház története” című munkáikban épp azokat említik, mint például Móré Lászlót, Verbőczy Imrét, Nádasdy Mártont, Forgáchokat stb. az új hit védőinek, akik a katolikus egyház javait részben a saját maguk, részben az új hit céljaira jogtalanul, erőszakos úton kisajátították. Természetesen a protestánsok templomaiból a művészet száműzve lett és ha katolikus templomot foglaltak el, abban a művészi képeket és szobrokat elpusztították. Amíg Luther Márton a képrombolásokat habár nem helyeselte, de nem lépett fel ellenük erélyesen és némi díszt megtűrt a lutheránus templomokban, addig Kálvin János nem tűrt meg semmiféle díszt, művészetet, követői pedig az oltárokat, feszületeket és a szobrokat szétrombolták. Íme, tehát azt a művészetet, amit a katolikus papság oly sok áldozattal a tökéletességig fejlesztett, a protestantizmus rövid idő alatt lerombolta.

A svájci Lausanne még ma is szép gót stílusú temploma a XVI. század nagy hitszakadása előtt katolikus templom volt, ma protestáns. Mily szomorú és nagy kára a művészetnek, hogy a szobrok, amelyek hajdan e katolikus csúcsíves templom legszebb ékességei voltak, ma ledöntve, eltörve, a legtöbbje fej nélkül a templom egyik részében hever, bizonyítékául annak, hogy a kálvinizmus nem tűr meg az Isten házában művészi értékeket. A komoly művészetnek legnagyobb pártolója a katolikus egyház és ennek papsága. A katolikus templom ma is és minden időben a vallásos művészetnek igazi otthona.”

Yetthy írta...

(folyt.)

Úgyszólván vesszőparipája mind a protestáns, mind a liberális történetírásnak, sőt a közfelfogásnak is, hogy a Bibliát, a Szentírást a reformátorok „húzták elő” a pad alól, egyedül nekik köszönhető, hogy a nép szélesebb rétegei megismerték. És a valóság? Ismét Giczyt idézzük:

„Főleg protestáns részről szívesen hangoztatják azt a téves állítást, hogy Luther Márton adta a nép kezébe és ő fordította le legelőször német nyelvre az egész Szentírást. A bibliát nem Luther Márton adta először a nép kezébe és nem ő fordította először német nyelvre. Kehrik német tudós „Zur Geschichte der deutschen Bibelübersetzungen vor Luther” című nagy művében kimutatja, hogy 1450-től, tehát a könyvnyomtatás feltalálásának évétől Luther német bibliafordításának megjelenéséig, 1522-ig 18 teljes német katolikus Szentírásfordítás jelent meg Mind a 18 kiadásból vannak példányok a német könyvtárakban. [A következők adtak ki teljes német fordítású Szentírást: 1. Faust és Schöffer, 1462, Mainz. 2. Mentelin János, 1466, Strassburg. 3. Pflannemann, 1475, Augsburg. 4. Frisner András, 1470, Nürnberg. 5. Günther Zainer, 1470, Augsburg. 6. Günther Zainer, 1477, Augburg, 7. Sorg Antal, 1477, Augsburg. 8. Sorg Antal, 1480, Augsburg. 9. Koburger Antal, 1483, Nürnberg. 10. A strassburgi biblia, 1485. 11. Schönsperger János, 1487, Augsburg. 12. Schönsperger János, 1490, Augsburg. 13. Otmár János, 1507, Augsburg. 14. Otmár Silván, 1518, Augsburg és még négy teljes délnémet tájszólású Szentírásfordítás is jelent meg.]

Ezen kívül az evangéliumok igen sok kiadásban jelentek meg Luther Márton előtt. Ha ezekhez vesszük még a latin nyelven megjelent Szentírásokat, úgy a könyvnyomtatás feltalálásától Lutherig több mint 100 bibliakiadást ismerünk. Csak nemrég, 1926 októberében közölték a napilapok, hogy a legelső nyomtatott könyvet, a német Gutenberg-bibliát Bécsben elárverezték és egy amerikai ügyvéd másfélmillió pengőért vette meg. Ez is cáfolat a protestánsok ama rágalmára, hogy a katolikus papság elvonta volna hívei elől a bibliát. Íme a legelső kinyomtatott könyv is a katolikus biblia, és ez akkor került ki a sajtó alól, amikor még a protestantizmusnak híre sem volt.”

Folytathatnánk a sort, a gondolkodó fő előtt azonban, ha tárgyilagos óhajt lenni, ezek után nem nehéz a címbeli kérdésre válaszolni.

Névtelen írta...

Remélem készül valami jó bejegyzés a reformáció világnapjára! :)
/fortesinfide/

Bobkó Csaba írta...

Sajnos nem, más dolgom van. Az is revízionista történelem, de nem blog. A reformáció hazai pusztításai kapcsán leghamarabb a terv szerint Bocskai latorkodásáról szeretnék írni, a Bethlen-bejegyzést folytatva. Egyébként van sikerélményem, egy barátom (nagy kuruc amúgy) mondta, hogy amikor református ismerősei igen emberkednek hazafiság ügyében, az én írásaimmal hervasztja le a nagy öntudatukat. "egyből kisebb a szájuk" - itt a szájat eufémizáltam... :-)

Névtelen írta...

Ja, hát az alap, hogy a bejegyzéseidet kiválóan lehet arckisebbítő beavatkozásokra használni :) Ha pedig valaki érzelmi vagdalkozással próbál terelni, akkor meg szoktam kérni, hogy tételesen cáfolja meg a cikkben bizonyított állításokat. Az arckisebbedés rendszerint ilyenkor megy végbe. :)

Hát sajnálom, hogy nem lesz ünnepi különszám, de jó munkát akkor a másik műhöz!



/fortesinfide/

Névtelen írta...

újabb érdekesség:
https://kuruc.info/r/6/150281/

"Lorenzo Rodriguez polgármester úgy tudja: a falu katolikus hitre áttért zsidó lakói adták ezt a nevet a településnek, mert a vallásuktól való elfordulást akarták így megerősíteni, hogy meggyőzzék a spanyol koronát hűségükről."

/fortesinfide/

Névtelen írta...

Egy nagyon fontos tanulmánykötet. Már dec. 20-án letöltöttem és átnéztem, de elkerülte a figyelmem egy tanulmány:

http://www.iti.mta.hu/Esterhazy_kotet/Esterhazy.pdf

Mercs István: Nemzettoposzok – labanc kézben. Esterházy Pál és Koháry István magyarságértelmezése

Rengeteg komcsi szakirodalomra is hivatkozik, hogy még Köpeczi Béla is kikutatta 1976-ban, hogy "Magyarország a kereszténység ellensége", de persze ez nem volt akkoriban baj, mert a Hősök tere szobrait az R. Várkonyit és Köpeczit alkalmazók cseréltették ki. Amúgy "nem gond", ha R. Várkonyi 1990 után már máshogy kutatgatott, csak akkor kamu volt az 1989 előtti munkája, ami azért elég ciki hitelességileg. Ugyanazok rántják le a leplet a kuruc rombolásról, akik felépítették a kultuszukat.
Persze maga a szerző, Mercs még nem nagyon nyúl a témába, mert lett volna 1-2 kurucellenes Koháry-vers, amit lehetett volna idézni. De felveti az alaptételt, hogy polgárháború volt, és a labanc "is" egy egészséges nemzettudat.

FL

Bobkó Csaba írta...

Én R.Várkonyiék nemzedékének tevékenységét pozitívabban, árnyaltabban értékelem. Nem ők építették ki a kuruckultuszt, hanem már beleszülettek és pályájuk első, nagyobb részében ki kellett szolgálniuk. De jó kutatókként látták, hogy ez hazugság, ezért amint lehetett (már 89 előtt is) kezdték szivárogtatni az infókat, hogy a labanc nem volt ördög, a kuruc meg angyal. Kinevelték az utódaik azon történésznemzedékét, akik már erről az alapról indulva folytatják a hamis kultusz lebontását, a tények feltárását. E történészek között akadnak radikálisabb szókimondók és óvatosabbak is, mivel a politikai erőtér továbbra sem engedi a kuruckultusz azonnali kidobását. A blogoszféra egy jó terep ahhoz, hogy a nemkuruc világnézet ismertebbbé válhasson és hogy idővel a kuruc bálványok szó zserint ledőlhessenek a főtereken. Nem venném biztosra, hogy ez megtörténik, de ez egy inspiráló program... De minimum tankönyvekbe, új összefoglaló történelmi ismeretterjesztő művekbe már nemigen írnak akkora hazugságokat, mint egykor. A hitelesség akkor lenne ciki, ha még öregen se fordultak volna szembe korábbi, részben kikényszerített hazugságaikkal. Számomra cikibb Benda Kálmán életműve, mint R. Várkonyié, bár ő is javult némileg.

Névtelen írta...

Épp ma olvastam egy hivatkozást Szalayra, hogy még ő is idéz egy XVII. századi országgyűlésről, ahol a protestánsok folyamatos sipítozására válaszolnak a katolikusok, és valódi érvekkel leteremtik őket a földig. V. kötet, 200-204. kötet. Súlyos vádak az erőszakos reformáció ellen. Erre rákeresek neten, hogy fent van-e Szalay könyve pdf-ben, hogy megnézzem az eredetit, hát nem pont ma, 6 órája töltötték fel? Íme (5 oldal nagybetűkkel, érdemes elolvasni):

http://mek.oszk.hu/16400/16424/

FL

Névtelen írta...

Lesznek még cikkek, bejegyzések, posztok?