"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2017. március 15., szerda

“Éljen Kossuth! Gyertyát az ablakba! Dobjátok be, ahol nincs gyertya!”

Éljen Kossuth!
1848. március 15-e elhozta a SZABADSÁGOT a magyaroknak! Először a pestieknek és budaiaknak - ami egy kicsit igazságtalan is, mert ott elég kevés volt még a magyar. A Szent Vívmány szerencsére hamar eljutott vidékre is, például Veszprémbe. Francsics Károly hazafias érzelmű borbélymester visszaemlékezéseiből tudhatjuk, hogyan KELLETT a Szabadságot megünnepelnie a veszprémi lakosoknak, és sejthetően sok más magyar város lakóinak. Egy bő hónappal a forradalom után Veszprémben a renitensek, akik mást értettek szabadságon, mint Kossuth Elvtárs vezényletre történő fegyelmezett dicsőítését, még csak a helyi üvegesek forgalmát lendítették fel. Tanulságos látni, hogyan kezdődött a magyar vidéken az a folyamat, mely végül a Kossuth-vérbíróságok halálraítéltjeinek ezreihez vezetett...


Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték (Magvető Könyvkiadó, 1973)

(1848) “...Április 28-án este szokásom szerint 9. óra felé lefeküdtem, s minthogy aznap szombat volt - ebben az én tisztelt borbélymesterségemben pedig szombati napon az ember, mint a jó vadászkutya elfárad - azonnal aludtam, mégpedig jól. Alig aludtam azonban álmomnak első édes versét, midőn egyszerre álmomban többször nevemet hallám kiáltani, de csak úgy, mintha azt távolról valamely visszhang adná vissza. Mindazonáltal ébredni kezdék, s az éppen ismét kiáltott Francsics névre kijózanodva álmomból kérdém:

- Mi az?

-Hamar gyújtson gyertyát, s tegye az ablakba, mert különben mindjárt bedobják ablakainkat - kiáltá Sófim ijedt hangon a kis szobából.

Kijózanodva ugortam ki ágyomból, és gyertyát gyújtottam, s addig is, míg többet készítettem volna, azt az egyet egyik ablakunkba tettem. Nézem órámat: 11 elmúlt. Míg én több gyertyák készítésével foglalatoskodtam, addig utcánkban szomszédjaink házaikon egyik ablak a másik után zuhogott be. Apró deák gyermekek és mesterinasokból álló nagy csoport tolongott lefelé utcánkban, s éretlen, füleket sértő hangon kiáltozá:

- Éljen Kossuth! Éljenek a magyarok!
- Gyertyát az ablakba! - Dobjátok be, ahol nincs gyertya!

Sietve állítottam mind a három ablakjainkba egy-egy égő gyertyát, és öltözni kezdtem. Közben bejött Földes, és beszélé, hogy ezen zenebonás mozgalom már az este 8 órakor kezdődött. Mentünk megtekinteni a zavargó nagy világot. Le az Anna-kápolna felé s a Hosszú utcába vala szándékunk menni. Midőn az úgynevezett Rotfischer-korcsma eleibe értünk, feltekinténk a piarc felé, honnand nagy éljen kiáltozás között jött a hegyen lefelé egy meglehetős nagyságú néptömeg, egyre kiáltozva:

- Éljen Kossuth! Éljen a magyar!

Amerre néztünk, minden ház ablakai kivilágítvák. Valami különös ünnepélyesnek látszot az egész. Csak a vad kiáltozás volt ellenkező. Fel a hegynek, a piarc felé indulánk, s a hegy derekán egy kis, emeletes, csinos ház erányában közeledénk az ujjongó népcsoporthoz. Egyszerre a kis háznak mind a három ablakai bezuhogtak: egyik kő a másikat érve röpült az említett házra, nem maradt egyetlen táblája ép, még rámái is tetemesen érzék a rájuk röpült ökölnagyságú kövek súlyát. Pedig az ablakok ugyan derekasan ki valának világítva! Hanem itt az volt a bökkenő, hogy a ház tulajdonosa ösmeretes és már megjelelt sárga-fekete ember volt. S midőn feljebb mennénk a piacra, és onnand a várba, láttuk, hogy nem azok az ablakok dobáltattak be, melyek kivilágítva nem valának, hanem voltak már előre kitűzött, régebb időtől fogva megjelölt házak, melyeknek ablakjaik bedobáltattak, s amelyek tulajdonosainak nem lett volna tanácsos azon este magokat az utcán mutogatni. Midőn ismét visszatérénk a piacra, vettem csak figyelem alá, hogy az Úri Casinón és a városházon nemzeti zászlók valának kitűzve. Éjféli 12 órakor valék ismét ágyomban. Másnap temerdek sok zászlók lobogtak a főbb utcákban majdnem minden házakon, de még a félreeső utcákban is lehete látni lebegni itt-ott egyet-egyet.

S az mind piros, fehér, zöld volt.”

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

tessék Csaba: Puzsér haverja, Farkas Attila Márton a blogodról azt mondja a podcastjukban, hogy skizofrén elme műve : )

https://youtu.be/D7IdCzHWfSg?t=3148

Bobkó Csaba írta...

Ahhoz írnom kéne valami kurucpártit is... :-)

Névtelen írta...

Nagy m@rh@ vagy te, Cs. - "Ha már annyira történelmet akarsz írni ...." - (lejjebb)
Nem tudom, miét leled örömödet ebben.
Valami okod biztosan van.
Mert csak a reformátusok elleni gyűlölet hajt téged mindenben.
Miközben saját felekezeted törvény szerinti vezetőjét is ócsárolod. Könnyen teheted, nem ütöd meg a bokádat, messze van.
A közeledben levő dolgokat meg vagy nem akarod meglátni, vagy képtelen vagy a meglátásukra.
A lakhelyeden minden rendben van? Az ottani templom, pap, plébános, önkormányzat, lengyelek, magyarok?!
-
Rákos, a Mátyás, a Sztálin legjobb barátja, mögött ott volt egy, a határ túloldalán a birodalmi hadsereggel.
Az ellene való ellenszenv egyértelművé vált később. Én már éltem abban az időben, nem könyvekből veszem ismereteimet, mint te.
1848-49 kapcsán a nép emlékezetében miként lett megőrizve? Hány olyannal beszéltél, aki AKKOR élt, vagy a nagyszüleivel, az egyszerű nép közül?!
A két kort - akár egy fénykép kapcsán is összemosni ? Ha egy történelemben járatlan kamasz olvassa a munkáidat, miként fogja értelmezni, hogy talán már akkor is lettek volna "elvtárs" szót használók?
Nagyon értékes forrásokat találsz és adsz közre. Mégis értéküket veszítik, a történelmileg összemosott fogalmazásod révén.
Csinálj színdarabot, s abban úgy tekered a szót, ahogy a színész - ha akad, aki betanulja, és rendező, aki színpadra vigye, - ahogy akarod. Történelmi munkában maradj meg annak hűségénél.

Francsics Károly visszaemlékezései. Sajtó alá rendezte és szerkesztette Hudi József. Pápai
Református Gyűjtemények, Pápa, 2001. (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai,
Forrásközlések 3.) [Az elveszettnek hitt VI. kötet jegyzetekkel ellátott szövege, amely az 1827–
1849. közötti időszakot fogja át. A kötet őrzőhelye jelenlegi a MNL Veszprém Megyei
Levéltára.]
Bár linket nem adtál, de megtaláltam a Francsics könyvét, nem volt könnyű.

Pedig örülnöd kellene, hogy a Francsics borbély emlékezései nyomán hiteles históriát olvashatunk. Ebből is látszik, hogy ha már a jelen eseményeit nem is, legalább a régmúlt dolgait tisztességesen igyekszik őrizni a református gyűjtemény.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_Fk_03/?pg=7&layout=s
===Miért nem tudom én egyszerűen lapozni?==Csak az oldallapokat tudom rákatt-val egyesével behozni.==

Ha már annyira történészkedni akarsz. Itt van a jelenkor eseménye, ami izgalmas, mert a mi életünk, s nem levéltári anyag, hanem még élő szemtanúk elbeszélése nyomán az eleven történelem.
Nálam, nem verték be az ablakokat, gyertya nélkül sem.
Ahol szembeszálltam a hatalommal, ott az én parókiám ablakait is be készültek dobni, fiatalok, voltak vagy nyolcan, tizenöten? S tudat alatt tudtam is, hogy miért kés kik biztatták őket. A környékünkön akkor már több ház ablakát beverték. A miénk marad csak épen.
Én kimentem éjjel az utcára, s velük szembenéztem. Úgy pottyantották el a kezükből a követ, mint a bibliai történetben, amikor az Úr Jézus szembesítette amazokat, önmaguk viselt dolgaival.
Ha már annyira történelmet akarsz írni, keress fel, személyesen, s járj utána a dolgoknak, amik alig egy emberöltőnyi idővel ezelőtt történtek. Még akad talán, akii utolérhető. És tán tanulságosabb is lesz, az utókor számára. Ha van bátorságod, és valódi történész vénád, megteszed, És a neved fennmaradásáért sem kell aggódnod. Elvégre ki nem akarja, hogy nyomot hagyjon a történelemben? Mégsem mindegy, hogy milyet.
Végezetül mégis - barátsággal, egy neked ártani nem akaró

Bobkó Csaba írta...

Ami az "elvtárs"szó használatát illeti, ma talán kevesen tudják, milyen szoros kapcsolatok vannak MArxék és 1848 világforradalma, illetve annak magyar ügynökei között. A Kommunista Kiáltvány 1848 februárjában jelent meg, szerintem ésmás konteósok szerint egyfajta jeladásként a nemsokára kitörő világforradalmi hullámhoz. 1847-re a magyar művelt közönség tökéletesen ismerte a szocializmmus és kommunizmus fogalmait, idéztem a blogbn példákat, hogy 48-49 magyar politikai szereplői időnként egymást kommunistázták, illetve egyesek védekeztek a vád ellen és hogy tökéletesen ismert volt a ommunizmus fogalma, a magántulajdon eltörlésévelegyütt. 48-ban ennekvoltak magyar hívei,nem utolsósorban Vasvári Pál, de Petőfi is célozgatott erre verseiben. a szocializmus vége felé könyv jelent meg Franka Tibor történésztől"Marx és Kossuth" címen, mivela két politikai szereplő ismerte egymást. Szintén megjelent akkoriban a "Marx Bécsben" c. osztrák könyv magyarul, ma nem hangoztatjk, de Marx egy hétig Bécsben agitált 48 őszének elején, és ezután radikalizálódott a harc Kossuthék és az udvar között, ezután ölik meg Lamberget, ami után nincs visszaút. Én összefüggést látok a kettő között. Szintén a szocializmusban publikálták egyrészt Szemere és Engels levelezését, Marx és Engels korabeli sajtócikkeit és leveleit a magar forradalomról (az ő Világforradalmuk magyar frontjáról) És talán máig ismert Engels 1849 eleji cikke az Új Rajnai Újságból "A magyar harc" címen, melyben Kossuth elvtársát agyba-főbe dicséri, mint a Vörös Terror alkalmazóját az ellenforradalom elen. Ami a kortársak személyes benyomásait illeti, a bejegyzésben épp idéztem egyet... :-)

Névtelen írta...

Frank Tibor (1948). Franka Tibor (1952) épp ellenkezőleg ír. Legalábbis a "Szegfűk a Rózsadombon" könyvét olvasva ez volt a meggyőződésem, de ahogy utánanézek, 1995-ben írt egy cikket "Vezércsel a Hősök terén" címmel, nyilván az 1996-os millenium+100-hoz kötődve, és ha jól veszem ki, a szoborcserékről ír, de ehhez el kellene olvasnom, az Új Magyarország c. folyóiratban van. De azért köszönöm ezt a kis összefoglalót, fel lesz használva "Kik 1848 szellemi örökösei?" címmel.

FL

Névtelen írta...

A minap döbbentem rá, hogy a tehetségtelen és kártékony külügyér, Jeszenszky Géza a hírhedt forradalmár, Jeszenszky János/Jan Jesenus nemzetségébe való.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeszenszky_János

A Wikit idézve "1599-ben ő boncolt először nyilvánosan női holttestet (egy házasságtörés miatt kivégzett nő tetemét), amin sokan felháborodtak."

"1602-ben már II. Rudolf német-római császár kedvelt udvari orvosa, Tycho Brahe udvari csillagász és Kepler udvari matematikus barátja. Megműti a híres prágai csodarabbi, Löw unokáját, Mirjamot, annak ellenére, hogy keresztény orvosoknak tilos zsidókat gyógyítani. Ott volt a császár halálos ágyánál is (1612. január 20.). Ő végezte a boncolást és a test bebalzsamozását." Hogyan halhatott meg Rudolf? Halott volt-e, amikor felboncolta?

"1615-ben elbocsátását kéri az udvari orvosi szolgálatból. Visszaköltözik Prágába. Andreas Vesalius írásai nyomán azzal kísérletezik, hogy a lefejezettek fejének visszahelyezésével hogyan lehetne újraéleszteni az embert." Gólemgyártás (prágai zsidók!). Poszthumanizmus. Az ember Istenné válik.

"1618-ban a cseh rendek követként Pozsonyba küldik, hogy mint magyar nemes, szólaljon fel a magyar országgyűlésen, és bírja rá a magyar nemeseket, hogy szövetkezzenek a csehekkel." Még hogy a forradalmak véletlenül robbannak ki.

Tréjünk vissza 1989-hez: külügyminiszterünket "véletlenül" úgy hívják, hogy Jeszenszky...

Bobkó Csaba írta...

Elnézést, valóban Frank Tibor. (Itt meg nemzetségül Jacob Frank ugrik be, de erről a névrokon nem tehet... :-) )