"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz." (Czike László)

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)


"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )

2014. március 11., kedd

Klapka Testvér, a Komarnói Hős


Magyar nemzeti érdek és hazaárulás az első Krími Háború időszakában


A jelen bejegyzésnek kettős aktualitása is van, egyrészt szemünk láttára zajlik egy (egyelőre szerencsére vértelen) "Második Krími Háború", másrészt közeledik március 15. Különösen a mai eseményeknek a "szabadságharcos" történelemszemléletben és zsarnokmegdöntő hollywoodi filmeken nevelt kommentátorok általi torz értékelése fényében érdemes megvizsgálni, hogy hogyan viselkedtek a 19. századi Krími Háború idején 48-as Szabadságharcosaink és Gonosz Elnyomóink, a Habsburgok. (Mármint a király és kormányzata.) Ki képviselte a nemzeti érdeket és ki volt a hazaáruló? Látjuk, hogy ma is nagyon erős nyomás nehezedik kormányunkra bel- és külföldről egyaránt, hogy a magyar kurucos-szabadságharcos hagyományhoz illően lelkesen álljon ki azok mellett, akik az ősi forradalomexportálási modell alapján utcai barrikádokat emelnek és "zsarnokot" űznek el, illetve mennydörgő szavakban ítélje el az Ősellenség muszkát, aki ugye 1849-ben is eltiporta a dicsőségest. (Néhány éve még nem kellett volna Orbán Viktornál ez ügyben  az akkor tárt kaput döngetniük, ma talán utolsóként mondta ki az EU-vezetők közül, hogy Oroszország agresszor a Krímben...) Mit diktált a geopolitika az akkori krími háború idején, valamint utána, mint magyar nemzeti érdeket és mit diktál most? Akkor még magyar szemmel hasznosak voltak a forradalmak, csak mára váltak károssá? Hol voltak, mit tettek a titkostársagok akkor és mit tesznek most?

Vizsgált időszakunk a krími háborútól a porosz-osztrák háborúig terjed és fő tárgya a magyar politika különböző tényezőinek viszonya a két háború következtében megszülető Románia, a leendő Kisantant legerősebb állama, a történelmi Magyar Királyság legfőbb sírásója vezetőivel és az új országnak nagy jövőt szánó nemzetközi szabadkőműves központokkal. (Nem akarom lebecsülni a cseh elit szerepét sem történelmi államunk szétverésében, de hazánk területéből a legtöbb Romániának jutott, több, mint a mai Magyarország területe és román csapatok jutottak el Budapestig mindkét világháborúban.)



Ne tévesszenek meg minket e térkép német feliratai, Magyarországon és Erdélyben 1849-től 1867-ig is a hagyományos magyar elit és a magyar kultúra volt domináns pozícióban, és már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Erdély, a Partium és a Temesi bánság román kézre jutása esetén ez drámaian megváltozna...


Nem minden birodalom a Gonosz Birodalma 

(avagy a "Haladó Szabadságharcosok" veszélyesebbek a szabadságra, mint a "Reakciós Elnyomók")


Az Orosz Birodalom és általában a birodalmak hazai, különösen jobboldali megítélése terén egy régi és nagyon káros tévedése a hazafias közbeszédet meghatározó szereplőknek, kiemelten például Bogár Lászlónak, hogy összemossák a birodalmak tevékenységének két nagyon eltérő értelmezési síkját. A metafizikait / társadalmi értékrendbelit a geopolitikaival. E teljesen vak összemosás eredménye az a torz történelmi sorrend, ahol látványos, de hamis párhuzamba lehet állítani különféle "szabadságharcaink" "idegen birodalmak", Habsburg-birodalom, Orosz-birodalom, Szovjet-birodalom általi leverését a Gengszterváltás óta zajló Globalista Birodalmi kifosztásunkkal.

Az I. Miklós cár-korabeli Orosz Birodalom hazánk iránti viszonyulásának vizsgálata egy jó lehetőséget nyújt a birodalmak működése e két értelmezési síkjának elkülönítéséhez. I. Miklós uralkodása egyből a trónralépése másnapján fellépő illuminátus dekabristák felkelésének leverésével kezdődött. Az illuminátusok által dominált európai sajtó és szellemi élet ezért nevezte kezdettől "Európa legnagyobb reakciósának" és "Európa csendőrének".

A dekabristák Szentpéterváron, 1825. december
A bal oldalon, hátul a kerítésen-háztetőn ülő csőcselék emlékeztet Kun Béla közönségére:


Nem véletlenül, ez ugyanaz a mozgalom, melynek a Kun Bélák idejére sikerült végrehajtania a már a dekabristák radikális irányzata által képviselt programot  a cárizmus és a cár likvidálásáról. (trón és oltár megdöntéséről)

Drábik János, Fejezetek az elhallgatott történelemből: "A dekabristák az Adam Weishaupt által beindított illuminátus hálózathoz tartoztak, és valójában egy megtévesztéssel végrehajtott államcsínyt kíséreltek meg 1825. december 1-jén."

Péterfy Gergely: Orpheus és Massinissa című,  Kazinczy Ferenc szabadkőműves és illuminátus kapcsolataival foglalkozó tanulmánya 83. oldalán idézi H. Balázs Évától ("A szabadkőművesség a XVIII. században, Világosság, 1977/4, 217.old), hogy az illuminátusok számára a szabadkőműves szervezetek csak álcázásul szolgáltak, ilyen szervezetük volt pl. a dekabristáké. (Kazinczyról lásd "Kik voltak a magyar illuminátusok III. rész -Az első helytartó" c. korábbi bejegyzésemet.)

I. Miklós az 1830-as újabb európai forradalmi hullám kezdetén a Szent Szövetség hű tagjaként seregeit a párizsi és brüsszeli lázadások leverésére készül küldeni, ezért a párizsi Grand Orient az alárendeltségébe tartozó  lengyel páholyait egy lengyel felkelés kirobbantására utasítja, hogy kössék le a cár seregeit. A lengyel vakolók potom 150 ezer halottjuk árán és addigi alkotmányos autonómiájuk, saját, lengyel tisztek által vezetett hadseregük, stb. elvesztegetése árán, ágyútöltelékként áldozzák fel országukat a Grand Orient szolgálatában. Nem jelentéktelen szempont, hogy a legelső magyar szabadkőműves páholyok épp e lengyel páholyok, mint anyapáholyok fiókszervezeteként jöttek létre korábban... A magyar Országgyűlésben a liberális párt  hangadói, Deák, Kossuth, Kölcsey, Eötvös, valamint az irodalmi életet vezérlő illuminátusok, Vörösmarty, Bajza  lelkesen kiállnak a lengyel illuminátus felkelők mellett. (Wikipédia: A magyar reformnemzedék lengyelbarátsága)

Az 1830-31-es lengyel felkelésben tűnik fel a két későbbi internacionalista katonai vezető, Dembinszky és Bem is, akiket a forradalmi "Internacionálé" 1848-ban küld Magyarországra és akiknek a nemzetközi központnak (Pl. Marx, Engels) alárendelt Kossuth hadvezetői alkalmatlanságuk, condottiere-, kalandor jellegük ellenére vezéri, fővezéri posztokat ad. Mindketten igazi "Csillagosok, katonák" voltak, az "Osztrolenka véres (ötágú) csillaga" című bejegyzésben már részleteztem, hogy az 1830-31-es felkelők vezetőinek kedvenc jelvénye a pentagram volt. Drábik János írja "Kossuth és a független magyar pénzrendszer" című (a fő témájában, a kossuthi "pénzügyi szabadságharc" ügyében sajnos komolyanvehetetlen, téves) írásában:
"1830-ban, amikor a szabadkőművesség - egy három napig tartó forradalom keretében - eltávolította X. Károlyt a trónról, már a szocializmus szót használták mind a párizsi Francia Nagypáholyban, mind a Grand Orient Nagypáholyban annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni kívántak."
Az 1830-31-es lengyel felkelés belügyminisztere, Świrski síremléke a párizsi Montmartre temetőben. (forrás)
E lengyel Grand Orient-felkelés, illetve leverése következménye, hogy a térségünkbe vezényelt ázsiai orosz csapatok által behurcolt járvány következtében a Felvidék keleti részén koleralázadás tör ki és a nemeseket legyilkoló, rabló, gyújtogató, nemes lánykákat megerőszakoló és megcsonkító parasztlázadók magukat büszkén kurucoknak nevezik...
Dusan Kovác a Kalligramnál 2001-ben megjelent Szlovákia története című könyvében leírja, hogy amikor az előző évi rossz termés miatt több vidéken éhínség tört ki, a zempléni Kisráskáról származó Tasnády János – aki amolyan hétszilvafás kisnemes volt –, a forrongó népből paraszt-konföderációt szervezett, s már akkor felkelésre biztatta híveit. Ősi kínzások emlékei elevenedtek fel a lázadókban: áldozataik fülét, orrát levágják, szemét kiszúrják, testét darabokra vagdalják. Végigdúlják Zemplént és Abaújt. Részeg suhancok apránként nyiszálják le egy serdülő nemesi leányka melleit, s pipaszárt szúrnak az ágyékába. Aztán karóval átdöfik a testét, egész családját kiirtják, csak az ágy alá bújt cselédlányt nem bántják – hiszen ő is szolga. A rebellisek kurucnak nevezik magukat, a megyei katonaság sem bír velük, igaz, az Andrássyak és a két Szapáry grófnő hajlékát Terebesen sortüzekkel megvédik. A megyeszékhely felé, Sátoraljaújhelyre rohannak hát az új kurucok.  (Tamáska Péter: Capricciók - Kossuth Lajos purgatóriumai)
Majd 1849-ben I. Miklós cár harmadszor verhet le illuminátus forradalmat. Minden ellenszolgáltatás, területi követelés nélkül segít Ferenc Józsefnek legyőzni a Világforradalom legújabb európai hullámának legtovább kitartó magyar elvtársait. (Ezek marxista-kommunista kapcsolatairól szólnak korábbi bejegyzéseim: "Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa"; "1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer"; "...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe ) A győzelem örömében a cár arra kéri "kedves öccsét", Ferenc Józsefet, hogy az elvetemült bűnösök megbüntetése mellett adjon kegyelmet a megtévesztetteknek, akiket a felforgatók belerángattak a lázadásba: "Könyörtelen bosszú és keresztényi megbocsátás az 1848-49-es európai polgárháborúban"

Az európai forradalmak hálóját szövő pók, a francia Grand Orient


Hogy az európai forradalmakat milyen fokban irányította 1789-től 1830-on át 1848-ig és azután is a francia Grand Orienttel is fémjelezhető okkult alvilág, azt jól összefoglalja Drábik János idézett műve (ahol tehát ne Kossuth pénzügyeire koncentráljunk most):
Az 1848-as események Franciaországban kezdődtek. Kiváltója az volt, hogy amíg az olasz carbonarik vezetője, Giuseppe Mazzini, biztos kézzel építette ki az illuminátus szabadkőművesség hálózatát Itáliában, addig a francia templáros Grand Orient szabadkőművesség, amely az 1789-es forradalom óta meghatározó szerepet játszott az Franciaország életében, nem tudta eldönteni, hogy uralmának melyik a legmegfelelőbb politikai-kormányzati forma. 1793-ban a Grand Orient által előkészített, és 1789-ben kirobbantott forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a szabadkőművesség - egy három napig tartó forradalom keretében - eltávolította X. Károlyt a trónról, már a szocializmus szót használták mind a párizsi Francia Nagypáholyban, mind a Grand Orient Nagypáholyban annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni kívántak. A forradalom idején, a véres jakobinus terrorban vezető szerepet játszó jakobinus klubok megmaradt tagjaiból, Párizsban, 1835-ben, megalakult az Igazak Szövetsége. Ez a szövetség azonban nem elégítette ki azokat a türelmetlen radikálisokat, akik számára a pacifista szocialisták túl lassúaknak, túl fontolva haladóknak bizonyultak. A Grand Orient ezért elhatározta, hogy az Igazak Szövetségét átalakítja a Kommunisták Szövetségévé. Így 1840-ben a francia szabadkőművesség ismét kettészakadt egy radikális, kommunista szárnyra, és egy mérsékeltebb, pacifista, szocialista szárnyra. 1848-ra a radikális szocialisták vezetője Karl Marx, 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves lett, aki Németországból távozva ekkor Párizsba élt, majd onnan Londonba költözött, ahol egészen haláláig, 1883-ig élt.

Az 1848. február 24-én kitört újabb francia forradalom néhány nap alatt megdöntötte az orleáni dinasztia uralmát, és megfosztotta a tróntól Lajos Fülöpöt. Megszületett a második köztársaság, a Grand Orient-hez tartozó Louis Napóleonnal, mint választott köztársasági elnökkel az élén. Rómában is köztársaság alakult. Fellázadt a bécsi nép is. 1848 végén Ausztriában lemondott a trónról V. Ferdinánd császár és magyar király. Felkelések törtek ki Dániában, Írországban, Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében is. Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti parlament. A német egység elsősorban a porosz király ellenállásán hiúsult meg. Marvin S. Antelman rabbi, e korszak jeles kutatója szerint 1848 során Európa szerte a Grand Orient koordinálta a politikai megmozdulásokat, tűntetéseket, felkeléseket. Németországban is a forradalmi megmozdulások fő szervezője a Grand Orient által létrehozott Igazak Szövetségének az egyik vezetője, Heinrich Bernard Oppenheim, a dúsgazdag németországi pénzdinasztia tagja volt
Jegyezzük meg, hogy mind az 1848 legelején a forradalmak jeladásaként Kommunista Kiáltványát megjelentető, és Kossuthtal, Szemerével a forradalom idején és után is szoros kapcsolatban álló (őket irányító?) Marx, mind  pedig a megalakuló román állam mentora, III. Napóleon a Grand Orient körébe tartozik. Majd meglátjuk, hogy a magyarok köréből kik tartoznak szintén ide és mi a viszonyuk a román államhoz...

A matafizikai / értékrendi síkon tehát a forradalmakat leverő konzervatív cár egy derék ember és vezető volt, a világrombolás elszánt és hatékony ellenfele, a geopolitikai síkon pedig, mint a világ egyik nagy birodalmának vezetője, pontosan azt tette, amire a geopolitika törvényei kényszerítették: terjeszkedett. A történelem tanúsága szerint a kisvállalkozótól a császárokig ugyanolyan törvényszerűség érvényes: egy hatalmi szervezet addig terjeszkedik, amíg bele nem ütközik a terjeszkedésének gátat szabó ellenerőkbe, többnyire riválisok terjeszkedésébe. Ennek örök és dinamikus folyamatai során alakulnak például az országhatárok, az uralmi, befolyási övezetek, ennek vagyunk tanúi most Ukrajnában is, de ez szabta és szabja meg a magyar állam mindenkori határait is. A terjeszkedésről nem lehet önként, "jószívűségből", "békeszeretetből" lemondani, mert az eredmény a riválisok előretörése, ami az addigi hatalmi területet is veszélyezteti. (Természetesen lehet béke két szomszéd között, de tartósan főleg csak akkor, ha szövetségeseikel együtt kb. hasonló erejűek, de ezt most nem vizsgálom, a lényeg, hogy a terjeszkedési törvény létezik.) Elég szemléletes példája ennek a korábbi expanzív politika után bezárkózó kínai és japán birodalmak áldozatul esése a fölébük kerekedő nyugati hatalmak terjeszkedésének. A cár kaukázusi háborúi, vagy krími háborúja ezen a geopolitikai síkon értékelendő, ebben az értelmezési keretben természetesen lehetett a cár ellenfele a lengyel, vagy magyar, vagy Habsburg geopolitikai érdeknek, de ez nem tévesztendő össze azzal, hogy egy tisztességes uralkodó a meghódított terülteken is a saját, igazságosnak, szentnek tartott értékrendje szerint uralkodik, tehát a Rend /Felforgatás terén lehet a potenciális, vagy alkalmi geopolitikai ellenfél vezetője tartósan szövetséges és elvbarát.

Vagyis például a lengyel hazafiak törekvése a lengyel állam helyreállítására önmagában tisztességes volt (de ne feledjük, hogy bukása előtt a lengyel állam is egy terjeszkedő, soknemzetiségű BIRODALOM  volt, pl. orosz alattvalókkal!), azonban az 1830-as felkelés kirobbantásával két síkon is bűnt követtek el. Egyrészt gyakorlatias síkon, mert a cár birodalmához tartozó Lengyel Királyság egy széleskörű autonómiával rendelkezett, például saját hadsereggel, lengyel tisztikarral és tisztiiskolával, a birodalom egyetlen területeként alkotmánnyal, és a birodalom legfejlettebb területeként élvezhette a nagy piac potenciálját. Mindezt az eleve esélytelen felkelés kirobbantói elvesztegették az ügynöki önsorsrontással, azzal, hogy országuk népét idegen érdekért dobták oda ágyútölteléknek. (És persze a főfelelősök a romhalmazból elhúztak párizsi emigrációba, mint majd nálunk 1849-ben Törökországon át szintén Nyugatra, a köznépet otthagyva a feldühített győztes bosszújának. Az internacionalista káderek, Bem, Dembinszki már rutinosan oldottak kereket mindig a legvége előtt, Bem például Bécsben is sorsára hagyta katonáit, őt várta egy újabb pártfeladat Magyarországon.)

A metafizikai síkon pedig a felkelők azért voltak bűnösök, mert a lengyel állam helyreállításának egyébként tisztességes ügyét csak eszközül használták a gnosztikus világromboló forradalomhoz, amit pentagram-jelvényük is kifejez. Általános emberi szempontból a cár képviselte a jobb ügyet a világfelforgatás átmeneti fékentartásával, a felkelők bűne a lengyeleknél és nálunk is, hogy egyrészt kompromittálták a nemzeti célokat az okkult-felforgató szervezeti hátterükkel, másrészt, hogy a megtévesztett tömegeket napjainkig hatóan félrevezették és ezzel máig romboló hatású viselkedési sémákat, eszményeket adtak nekik, ami jól lemérhető a Majdan iránti felelőtlen rajongáson is például Lengyelországban, de Magyarországon is.

Magyarországon 1848-49-ben ettől egyszerűbb volt a helyzet, mert a mi államunk egysége szempontjából a Habsburg-uralom és a cár beavatkozása mindkét síkon hasznos volt. Kár, hogy ez máig csak egy marginális (bár növekvő befolyású) szellemi irányzat követőiben tudatosult. A Habsburg Birodalom vezetése a metafizikai-értékrendi síkon a dinasztia hazai uralmának kezdetétől, ami egybeesett a  reformáció okkult forradalmának kezdetével, Trianon előtti magyarok általi  elűzettetéséig (ami ezen okkult protestáns forradalom végső sikerét és a történelmi Magyarország bukását jelentette) egy-két átmeneti kivétellel a konzervatív oldalon állt, a világromboló erők ellenfele volt. Épp ezért démonizálták a gnosztikus-kabbalista felforgató erők, ezért volt az összeurópai Protestáns Párt fő ellenfele a pápasággal együtt, ezért mozgósította ellene ez az összeurópai párt hazai csatlósait, ötödik hadoszlopát, a prot-kur tábort. (Melynek radikálisai magyar létükre máig ÜNNEPLIK Trianont, hisz a lényeg, hogy megbuktak a Habsburgok.)

A geopolitikai síkon pedig szintén hasznos volt számunkra a Habsburg dinasztia pozíciója és tevékenysége, hisz több évszázadnyi szívós munkával és egyéb tartományaik erőforrásainak befektetésével újraegyesítették a nem kis részben magyar rablóelit által szétszaggatott, ebek harmincadjára került történelmi Magyarországot, ami az ő birodalmi lehetőségeik nélkül nem lett volna lehetséges és a további terjeszkedés a határainkon túli ütközőzónák kiépítésével (ennek megkísérlésével) a mi országunkat is védte.

A történelmileg kikapcsolhatatlan, törvényszerű birodalmi terjeszkedési logika keretében a legoptimálisabb lehetőség a saját (esetünkben magyar) birodalom kiépítése, e lehetőség belső dezintegráció (nem kis részben okkult destabilizálás!) miatti elvesztése után a lehető legjobb opció, ha országunk mindenestől egy birodalom része, melyen belül politikai-kulturális autonómiája van és ahol lényegében centrális helyzete van, vagy helyzete azzá tehető. Ezt a történelmi ajándékot adta meg nekünk a Habsburg Birodalom keretében lehetséges újraegyesülés, a szentistváni magyar állam másodvirágzását, melynek végső tönkretételét automatikusan elhozta a birodalomból való kiszakadásunk, illetve a birodalom megdöntése, szétverése. Ezért volt rivális geopolitikai érdek belső ügynöki kiszolgálása, esztelen önsorsrontás a prot-kur tábor részéről az állandó Habsburg-ellenes felkelésszervezés, és ezért aljas és ostoba dolog a mai napig nemzeti hőskultuszban részesíteni történelmi államunk szétverésének e belső ügynökeit. Ráadásul a saját államunkat aláaknázó ötödik hadoszlop beavatott vezető rétege nemcsak a geopolitikai síkon volt ellenfeleink ügynöke, hanem egyúttal többnyire a metafizikai-értékrendi síkon is az egész emberiség ellenségei, a gnosztikus világpusztító forradalmi tábor ügynöke is volt.

48-as emigránsaink és a Grand Orient


Milyen volt tehát a magyar 48-as forradalom és felkelés vezetőinek viszonya az európai forradalmak egymást követő hullámait háttérből szervező Grand Orienthez? Most koncentráljunk a Világos utáni viszonyukra, mert erről vannak konkrét adatok! Klapka és Türr az emigráns magyar légiók két legismertebb vezére, e minőségükben állandóan katonai szövetségesei minden hatalomnak és erőnek, mely ellensége a magyar államot mindenestől magában foglaló Habsburg birodalomnak. E birodalom a bukott forradalom miatti kölcsönös "duzzogás" ellenére is a magyarok azon óriási többségének hazája, akik a kalandot választva otthon maradtak. Klapka ráadásul Görgei Kossuth általi árulónak kikiáltása után a legnagyobb hazai és nemzetközi tekintélyű 48-as magyar katonai vezető. Még a wikipédia-szócikkében is ott virít egy, tisztelői által nyilván ártatlannak tekintett mondat:

Wikipédia, Klapka György:
"1871-ben Klapka György Türr István és Andrássy Gyula társaságában a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholy alapítótagjai között van."
Türr életrajzából pedig (amiben persze szerepel ugyanez az információ) megtudjuk a wikipédiáról, hogy résztvevője a főilluminátus Mazzini konspirációinak, közvetlen, bizalmas harcostársa az illuminátus celeb Garibaldinak, és a Magyarországot is magában foglaló közös hazánk elleni harcokban úgy "kitünteti" magát, hogy Viktor Emánuel olasz király szárnysegédje lesz, egy olyan királyé, akinek, illetve államának területi követelései vannak a leendő Osztrák-Magyar Monarchia ellen! 1861-ben feleségül veszi a Grand Orienthez tartozó III. Napóleon unokahúgát, azét az uralkodóét, aki az egyik fő támasza lényegében minden államnak, amelyiknek területi követelései vannak a magyarság államával szemben, kiemelten a formálódó Román Királyságnak... Jellemző, hogy harmadik neves alapító társuk a Kiegyezés után magyar miniszterelnök, a Monarchia külügyminisztere, sőt a királyné szeretője lehetett...

A témáról sokkal többet tudunk meg a hazai szabadkőművességről az utóbbi évtizedekben a legszorgalmasabban publikáló, de rettentően naív kutató, Berényi Zsuzsanna Ágnes "A Kossuth-emigráció és a szabadkőművesség"című cikkéből. (A szabadkőművességet dicsőítő tirádáit természetesen hagyjuk figyelmen kívül!) Berényi közli a Kossuth szabadkőművességére vonatkozó ismereteket, pontosabban azt, ami ma a nagy nyilvánosság előtt ismert erről. (Bár, ha többet tudna, ő azt is boldogan közzétenné...) Megtudhatjuk ezekből, hogy a közfogyasztásra szánt verzió szerint Kossuth igazából csak az emigrációban, Cincinnatiban lett szabadkőműves, méghozzá csak egy protokoll-jellegű esemény keretében, a szokott várakozási időket be sem tartva. Elég bizarr információ, hogy a forradalmi Pesten 1848 tavaszán megalakult a "Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához" nevű szabadkőműves páholy, amibe maga Kossuth is jelezte belépési szándékát, azonban ez leginkább a forradalmi időszak alatti Kossuth-személyi kultusz adalékaként érdekes. Például egy papot - a győri Császár Hermannt - ítélnek halálra Kossuth elleni "felségsértésért", ugyanis a szószékről bírálta a Forradalom Vezérét... A Kossuthot ugyanekkor szószékről szó szerint istenítő papokról is készült tanulmány. (Zakar Péter: "Kossuth a magyarok Mózese" - Liberális egyháziak Kossuth-képe 1848/49-ben)

Érdekesebb, hogy Berényi szerint Kossuth már eperjesi és sárospataki iskolaévei alatt megismerkedik a szabadkőműves szellemiséggel, hisz e protestáns iskolákat az áthatja. Szerintem ettől sokkal kézzelfoghatóbb szervezeti kapcsolataik is lehettek a szabadkőművességgel, akárcsak a többi magyar protestáns iskolának. (Kapcsolatok a nyugaton legálisan működő páholyokkal az ottani tanulmányaik során beavatott diákok, később hazai tanárok révén, illegális hazai páholyok, stb.) Szerzőnk eldicsekszik vele, hogy a forradalmat természetesen mindenestől a vakolóknak köszönhetjük:
A 18. században életerős páholyélet fejlődött hazánkban. Ezt azonban az 1794-es császári tiltás virágjában lehervasztotta. Vezéregyéniségeit, először is a magyar jakobinusokat lefejeztette, sokakat börtönbe zártak szabadkőművesi meggyőződésük miatt. Az eszmét azonban nem lehet sem megölni, sem bebörtönözni. Hogy továbbélt, arra bizonyság maga a szabadkőműves Kölcsey Ferenc vezette „reform-kor". A reformkorban, annak szabadkőműves eszméin érlelődtek az 1848-as forradalom és szabadságharc vezérlő gondolatai. Március 15-e tizenkét pontját a szabadkőművesség ihlette. A márciusi ifjak, a 48-as kormány tagjai, a kor politikai életének szereplői, ekkor még nem voltak szabadkőművesek. 
Ez utóbbira ne vegyünk mérget... A Világos után nyugati szabadkőműves páholyokba belépő, ilyeneket alakító magyarok névsora pedig lényegében megfelel egy "Ki kicsoda a kossuthista emigrációban" kiadványnak, aki nem szerepelt benne, az nem is rúghatott labdába:
Egyes külföldi páholyok amagyar szabadságharcosoknak valóságos gyülekezési helyei voltak. A szabadkőművesség francia irányzatához tartozott Párizsban a Mont Sinai (Sinai Hegy) című páholy. A magyar páholytagok közül említsük meg Almássy Pál, gróf Andrássy Gyula, Czetz János, gróf Teleki László, Türr István, Vetter Antal nevét például! Klapka György: Emlékeimből című könyvének 319. oldalán azt írja, hogy ,,a magyar emigrációnak Párizsban számos előkelő tagja volt". Gróf Teleki László állott az élen. A most felsoroltakon kívül Klapka megemlíti Gorove Antalt, gróf Esterházy Pált, Szemerét, gróf Csáky Lászlót, Irányit, Meskéri Kiss Miklóst, Horváth Mihály püspököt, báró Mednyánszky Caesart, Szabó Imrét, Kászony Józsefet, Simonyi Ernőt, Csernátonyt, Szarvadit, Oroszt, Beöthy Ödönt, gróf Scher-Thoss Arthurt, később Batthyány Kázmért és Mészáros Lázár tábornokot. Utóbb még azok közül a lengyelek közül is Párizsban éltek néhányan, akik a magyar szabadságharcban küzdöttek mellettünk; gróf Dembinski, Poninski, Wysocki tábornokés mások. Legtöbben közülük szabadkőművesek lettek, méghozzá főként a Mont Sinai páholyban. Czetz Jánosnak, az ugyancsak szabadkőműves páholytag Klapka Györgyhöz intézett leveleiben rendszeresen visszatérő utalások tömegét találtam valamiféle „a mi társaságunkra", amit eddig nem tudtam azonosítani. Klapka György: Emlékeimből című könyvének egyik lábjegyzetében is célzás olvasható arra, hogy Párizsban létezett még Kossuth ideérkezése előtt valamilyen magyar szabadkőműves páholy.
(...) Ugyancsak a francia irányzatú szabadkőművességhez tartozott a turini (Itália, ma Olaszország) Dante Alighieri páholy is. Ennek lett a tagja többek között Klapka György, Pulszky Ferenc és Schneider Antal. Az önkéntes száműzött magyar szabadsághősök mennél szélesebb körben akarták megismertetni a magyar forradalom és szabadságharc hiteles történetét. Ezért a szabadkőművességben is minden irányzatot igyekeztek felkeresni, kapcsolódtak hozzájuk. A szabadkőművesség angol irányzatához is csatlakoztak néhányan. Rónay Jácint és Vukovics Sebő Londonban lett szabadkőműves. Gróf Teleki Sándor, „a vad gróf" Németországban lépett a szabadkőművesek közé. Természetesen ezek között az irányzatok között baráti, sőt mint a szabadkőművesek mondani szokták" „testvéri" volt a kapcsolat.
A rengeteg 48-as magyar szabadkőműves a több említett titokzatos magyar páholy között Genfben alakított egy olyan magyar páholyt, amelyről van bőven dokumentáció, abban a Genfben, ahol a 48-asokat örömmel protezsáló radikális párt volt hatalmon. (El tudom képzelni, a kor SZDSZ-e, genderideológia, stb...)
Berényi Zsuzsanna közli (azzal, hogy ő találta meg) Klapka György kézírásával a páholyalapításra vonatkozó francia nyelvű kérvényt:
„Az »lster« páholy Genf keletén az igen tisztelt »Dante Alighieri« páholynak Turinba. Alulírottak, valamennyien régi szabadkőműves mesterek, eltelve a szabadkőművesség testvériségévelés eszméivel és annak vágyával, hogy ezt terjesszék saját országukba, hasonlóképpen külföldön is, összegyűltek 1863, január 28-án azért, hogy új páholyt alapítsanak Genf völgyében.A tiszteletreméltó Klapka György tábornok testvér jelen lévén ezen az összejövetelen, miután bejelentették a szabályok elfogadhatóságát és meggyőződését, bejelentették az új páholyt, amelyet megalapítottak és egyhangúan Isternek neveztek el. Szigorúan és öntudatosan megígérve, hogy a szabadkőművesi szabályokat és alkotmányt betartjuk, hivatalosan nagyon kérjük, hogy ismerjék el a páholyunkat és tudassák valamennyi páhollyal ezt a hírt. Készült Genf völgyében, az t. v. 1863. január 28. Aláírások — Klapka György 33. Fok."
A páholyt a turini anyapáholy egyúttal Magyarországi Nagypáholynak ismerte el, melynek nagymestere Türr István lett. Később szabálytalanság vádjával feloszlatják a páholyt, de ez már a vakoló belviszályok szövevényébe tartozik. A viszály során a tagok egy kérdésére írt válaszlevelében Frapolli turini nagymester igazolta Klapka rangját az okkult hálózatban:
„Önöket, kedves testvéreink az Ister páholyból, Önöket egy 33. Fokú testvér; Klapka testvér avatta, akinek a legszélesebb körű joga van arra, hogy: mindenféle páholyt és szabadkőművesi fórumot, káptalant, választó testületet,törvényszéket, konzisztóriumot, legfelsőbb tanácsot alapítson, amit csak kíván. " Evvel a jogával később Klapka György élt. Magyarországon, amikor részt vett a Corvin Mátyás, az Igazságoshoz nevű páholy alapításában.
Még érdekesebb az információ, ami alapján megérthetjük Klapka Romániával kapcsolatos diplomáciai-katonai misszióinak okkult hátterét:
A páholy felosztását követően Klapka György hazatért és Türr Istvánnal együtt részt vett — mint láttuk — egy újpáholy megalapításában. Alapító tagja lett a Magyarországi Nagy Oriensnek, a Corvin Káptalanban a harmincas tanácsnak, vagyis a szabadkőművesi ismeretekben nagy tudást mutató tagok gyülekezetének, később a Magyar Nagytanács alapító tagja. Ez utóbbinak elnöki tisztségét is betöltötte egészen a Magyarországi Nagy Oríens megalakulásáig, 1869-ig. Klapka Györgynek nagy tekintélye volt itthon, de legalább ennyire a külföldi szabadkőművesek között is. Ennek tulajdonítható, hogy a Francia Nagy Oriens képviselőjévé választotta. Ez a képviselőség amolyan „külügyminiszteri" feladatkört jelent. Ő tartott kapcsolatot az illető páholy és saját páholya között. Mindenesetre azért kérte a Francia Nagy Oriens név szerint Klapka Györgyöt képviselőjének, mert ismerte és becsülte őt.
(Berényi a linkelt cikkben megadja az információk, pl. Klapka francia Grand Orient-képviselőségenek konkrét levéltári forrásait is.) Márpedig az a tény, hogy a francia Grand Orient egy magyart ismer és becsül, rosszabb számára, mint Piszkos Fred barátsága, mert azt jelenti, hogy tudják, bízhatnak benne, nekik dolgozik, még ha ez a meló szemben is áll Magyarország nemzeti érdekeivel. Ugyanis a Grand Orient a francia állam ősi geopolitikai riválisa, a Habsburg Birodalom szétverésén és helyén francia orientációjú szövetséges utódállamok létrehozásán fáradozik már ekkor. (Természetesen már a Napkirály is  ugyanezért támogatta  a kurucokat.) Az ideológiai világrombolás támogatása már csak hab a tortán. Kossuth esztelen utópiája a dunamenti népek konföderációjáról, melyet Klapka időnként saját koncepciójaként is reklámoz, ugyanezt a programot képviseli, a Habsburg monarchia szétverését, ahol a szövetséges dunai népek testvérisége egy felelőtlen, értelmetlen álom, a birodalom szétverése viszont olyan realitás, amit a konföderáció reménybeli tagjainak szánt szomszédok örömmel elfogadnak. Hogy a szétverés nyomán saját kisebb nacionalista vezetésű birodalmaikat hozzák létre, mindenféle vak, naív, öngyilkos utópizmus nélkül! Érdemes ezt egybevetni azzal, hogy a régi váddal ellentétben a Habsburg-birodalom vezető ideológiája nem valamiféle németesítő nacionalizmus volt!

Románia, a Krími Háború szülöttje


A történelmi magyar államterületet román részről fenyegető veszély volt az a legfőbb probléma, melynek kapcsán a geopolitika terén valóban veszélyforrás volt államunk számára az orosz birodalmi terjeszkedés, bár, mint később kiderült, a román állam rovásunkra történő felépítése során messze nem az oroszok bizonyultak a legveszélyesebbnek. Az orosz cár két okból is erőltette, hogy vegyék komolyan az elődeitől örökölt szerepét, hogy ő a török birodalom területén élő ortodox keresztény népek védnöke. Először is ismerve I. Miklós világnézetét, simán hihető, hogy hatalmi érdekektől függetlenül is komolyan gondolta volna a dolgot. Azonban a déli kijáratot biztosító tengerszorosok megszerzésének célja olyan fokú hatalmi érdeket kapcsolt az ügyhöz, hogy ezt a szempontot el is hanyagolhatjuk.

A modern kori román egység első áttörést jelentő eseménye 1821-ben következett be, amikor a görög függetlenségi háborúval összefüggésben mindkét román fejedelemségben átvette a hatalmat a görög Filiki Eteria titkostársaság, amely Oroszország támogatását kereste és először átmenetileg meg is kapta. A tipikus szabadkőműves, jellegzetesen illuminátus eredetet sejtető szervezet katonai szárnya az ún. "Szent Banda" volt... Az álszent banditákat a törökök tették helyre:


1821, Bukarest. A törökök leverik a Filiki Eteria felkelését.

A görög felkelés időben egybeesik az illuminátus karbonárik itáliai felkeléseivel, akikkel egyébként nyilvánvaló a Filiki Eteria kapcsolata, amit  szervezeti felépítése és rituáléja is jelez. (Ekkor a szárd király is a Szent Szövetségtől, Ausztriától kér fegyveres segítséget saját illuminátus felforgatói ellen, ami egy újabb példa arra, hogy a geopolitikai ellenfél lehet világnézeti szövetséges.) A Filiki Eteria vezetését a "Láthatatlan Hatalomnak" nevezték és a titokzatosság és hamis dicsőségesség ködébe burkolózott. Legendákat terjesztettek arról, hogy milyen magasrangú tagjaik vannak, pl. a cár, aminek persze a töredéke sem volt igaz, de sajnos valóban rendelkeztek felforgatási potenciállal, hatalommal. Piramisszerű szervezeti struktúrájukban a tagok csak a felső kapcsolataikat ismerték és a fentről érkező parancsokat habozás nélkül végre kellett hajtaniuk. A Szentélyükben történő beavatást a Papi fokozat tagjai végezték a szokott vakoló ceremóniák közepette. A négyből a két alsó beavatási fokozat tagjai nem tudtak a szervezet forradalmi céljairól, ők csak annyit tudtak, hogy a Filiki Eteria mindent a nemzet javáért tesz...

A görög függetlenségi háborúval összefüggő 1828-29-es orosz-török háborúban orosz csapatok szállják meg a két dunai román fejedelemséget. Ez nem először történik a 18. század eleje óta és a Habsburg birodalom kormányzata minden ilyen orosz megszállást akadályozni igyekszik, többször válaszol rá, vagy előzi meg saját megszállással. A török birodalom kérdésében az osztrák-magyar geopolitikai érdek ütközött az orosszal, hiszen az utóbbi a birodalom felosztását szorgalmazta, mely esetben a balkáni ortodox népek, a románok, szerbek és bolgárok számára a cár minimum védnökükké válna, de nem kizárt, hogy uralkodójukká. Ekkor pedig nem biztos, hogy a védnöki-uralkodói szerep örökre megállna Erdély, vagy az Al-Duna határainál, sőt, már 1848-ra a szlovák és cseh nemzeti mozgalmakban is nagyon erős a cárt természetes vezetőjének tekintő pánszláv irányzat. Az osztrák-magyar érdeknek tehát jobban megfelel a török birodalom fennmaradása, melyben még a két román fejedelemség egyesülését sem támogatják, Erdély, vagy a szerb határőrvidék elfoglalására pedig már rég nem gondolhatnak. Az 1828-tól a dunai fejedelemségeket megszálló orosz katonai kormányzat vezeti be 1834-35-ben az első olyan alkotmány-féleséget, az "Alaptörvényeket" (Regulamentul Organic), amelyet egységesen életbe léptet mindkét fejedelemségben. Ez a kvázi-alkotmány egy fontos lépés az állami egységesülés útján és a nyugatosító modernizáció eszköze.

A formálódó Romániát érdekkörébe vonni szándékozó és (magyarellenes!) geopolitikai terveiben számára fontos szerepet szánó franci külpolitika propagandájával igyekszik oroszellenes hangulatot kelteni a románok körében, a térségben utazó francia író, Marc Girardin terjeszti a parasztokat minden ökrüktől megfosztó orosz hadsereg képét. Valójában a korban 6 év alatt 50%-al nő a szarvasmarhaállomány... A román elitet azonban sikerrel terelik a francia táborba, hisz az oroszok Besszarábia 1812-es annektálásával maguk is az államépítők ellenfelévé váltak, tehát a románok fő protektora szerepébe a cár helyett idővel a franciák kerülnek.

Az 1848-as világforradalmi hullám havasalföldi színterén a főszerepet a már megszokott módon egy szabadkőműves titkostársaság, a karbonári mintát követő Frăţia játssza. A Weishaupt-féle illuminátus programnak megfelelően a politikai konspiráció fedőszervezetéül egy Irodalmi Társaság (Soţietatea Literară) szolgál. A Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész. A Behatolás Módja című bejegyzésben már idéztem John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre c. könyvéből a weishaupti programpontot:
"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben. Olvasókörök és könyvtárak alapításával, melyeket mi igazgatunk és ellátunk műveinkkel, arra irányíthatjuk a köztudatot, amerre akarjuk."
Az 1848-as román forradalmárok valóban szükséges reformok és felforgató "progresszív" eszmék mellett képviselték a román függetlenség és nemzeti egység gondolatát is. Egyik vezetőjük, Cezar Bolliac néhány évvel később, a Krími háború idején, 1855-ben publikált térképe így ábrázolja "Romániát":


A román forradalmárok (azóta Moldáviától és a Tisza vonalától eltekintve megvalósított) nacionalista tervei ismeretében elmebetegségnek és hazaárulásnak kell minősítenünk 48-as magyar elvtársaik rokonszenvét és együttműködési terveit! Romsics Ignác, Király K. Béla: Geopolitics in the Danube Region: Hungarian Reconciliation Efforts, 1848-1998 c. könyvében említi, hogy Batthyány Lajos miniszterelnök és Ion Brătianu tárgyalásokat folytattak egy magyar-havasalföldi konföderáció létrehozásáról!!! Jól láthatjuk, hogy a román forradalmárokat mi érdekelte ebből a "konföderációs" eszme-léggömbből. A magyar irodalom története (Szerk.: Pándi Pál) III. kötetében A márciusi ifjak politikai nézetei és harcai c. fejezetben olvashatjuk:
"a márciusi ifjak a népek forradalmi szövetségének eszméjét vallották. Vasvári már a nyomda előtt, március 15-én a "nemzetek közötti testvériség"-et éltette; Nyiri Józsa július 8-án Louis Blanc szavait idézte a Marczius Tizenötödikében ("Minden népek testvérek, és minden forradalom az egész emberiségnek használ"); Oroszhegyi Józsa július 22-én, a Népelemben, együttműködést sürgetett a havasalföldi forradalommal. A testvériség elvét a márciusi ifjak a nemzetiségekre is kiterjesztették. Vasvári a választójog áprilisi vitájában leszögezte, hogy "a szabadság élvezését nemzeti tekintettől föltételezni nem lehet s nem szabad", és hasonló értelemben beszélt Petőfi is. Hatvani Imre röpiratot írt a hazai románság helyzetének szükséges megjavításáról (Szózat az oláhfaj ügyében); Dózsa Dániel ezt kiáltotta az erdélyi románoknak: "Kezet tehát a közhaza és közös szabadság nevében!" A nemzetiségi kérdést illetően a forradalmi ifjúság sem volt egységes, klubjukban emiatt szakadás támadt; annál nagyobb Petőfi, Vasvári és a többiek érdeme, hogy – különlegesen nehéz viszonyok között – őszintén törekedtek a szomszéd népekkel való egyetértésre.
A havasalföldi forradalmat támogatni magyar részről egyet jelentett Erdély felkínálásával! A Világforradalomba való belerángatásunk a magyar forradalmárok részéről az okkult, szabadkőműves hátterű felforgató eszmék képviseletén túl is hazaárulás volt, hisz a népek önrendelkezésének eszméje automatikusan jelentette a történelmi magyar állam egységéről való lemondást és a szomszédok területrabló nacionalizmusának esztelen, vagy ügynöki támogatását. A román szomszédok forradalmárai nem "a szomszéd népekkel való egyetértésre törekvő" naív idióták voltak, ők Erdélyt, a Partiumot, a Temesi Bánságot akarták, és ha ehhez találtak magyar forradalmár hasznos idióta partnereket, annál jobb volt nekik!

Különlegesen hajmeresztő, hogy 48 tavaszán a népek barátsága jelszavának fényében épp az a gátlástalan köpönyegforgató, kalandor (korábban konzervatív párti!) Hatvani Imre lépett fel a románkérdés szakértőjeként, a "Szózat az oláhfaj ügyében" szerzőjeként, aki később Kossuth egyik, csak neki alárendelt terrorbrigádja élén (az 1849-es Lenin-fiúk!) felelőtlen akciójával kiszolgáltatta Abrudbánya magyar lakosságát a román felkelők népirtó dühének!

"Minden népek testvérek!" - az "oláhfaj" értelmezésében...

(A fenti kép feliratát nem úgy értem, hogy a román népnek mint olyannak lettek volna általánosságban magyarirtó hajlamai, ez az illuminátus nacionalizmus ideológiájától áthatott politikai elitnek és azon belül is szélsőségeseknek és a hadi helyzet eszkalálódásának volt a következménye. A "népi" hozzáállás jellemzéséhez ez is szükséges: "Abrudbánya ostroma május 9-én délután indult meg, s többórás küzdelem után Hatvani este kilenckor elrendelte a visszavonulást Brádra. A város egy része ennek nyomán a lángok martaléka lett, otthon maradt és menekülő magyar lakóinak nagy részét leöldösték, a túlélők a helybéli románok kiállásának köszönhették életüket." forrás: Kovács István: Eltékozolt történelmi alkalom. Recenzió Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia, 1849. c. könyvéről. )

Ugyancsak sokatmondó és a történelem tragikus iróniája, hogy a március 15-én már a nyomda előtt "a nemzetek közötti testvériséget" éltető Vasvári, egyébként a márciusi ifjak egyik legradikálisabb teoretikusa és konspirátora, a kommunizmus és a forradalmi terror híve, 48 egyfajta elő-Szamuely-je (aki ugyan nem zsidó, de filoszemita propagandista), egy másik Kossuth-fiúkból álló szabadcsapat élén szintén a testvéri román nemzet felkelői elleni harcban esik el.
Vasvári: „A nemzetek nem fogják egymást üldözni. A testvérszeretet szellemláncai fogják egybekapcsolni az emberiséget s egy világcsaláddá olvasztandják a föld minden népét.” (Fekete Sándor: Vasvári Pál)

A történelem Darwin-díjjal jutalmazta tudományos elméletét a forradalmi népek testvériségéről...

A 48-as magyar internacionalista, marxista-kommunista radikális forradalmárokkal elentétben a Habsburg kormányzat a forradalmi felforgatáson túl is végig veszélyforrást látott a román nacionalista törekvésekben és I. Miklós törökellenes terveiben, melyek keretében a románok protektoraként elég vakul maga is elősegítette a román nacionalista állam létrejöttét. Ezért nem volt hajlandó Ferenc József és kormányzata a krími háborúban szövetségesként meghálálni a cárnak az 1849-es segítségnyújtást, a hálátlanság bűnét országa, benne a történelmi magyar állam területi épségének védelmében vállalta magára.
A krími háborúról most, a legfrissebb események háttereként beszámoló cikkek többnyire meg sem említik, hogy a háború dunai hadszínterét, a két román fejedelemséget az oroszok törököktől elszenvedett vereségei nyomán monarchiánk csapatai 1854-től 1857-ig megszállták, az események csúcspontján 280 ezer katonát felvonultatva! (Amiknek a cár seregeit kellett elriasztania, egyes források szerint még kisebb összetűzésekre is sor került.)

Az osztrák-magyar (az eredeti képfelirat szerint Csász. és Kir.) csapatok bevonulása Bukarestbe, 1854. szeptember 6.:



A K.u K. sereg visszahelyezi a trónjára az orosz katonai parancsnok által korábban elmozdított két fejedelmet, Moldvában Ghicát, Havasalföldön Ştirbeit. Azonban ekkor már felbátorodva kezdi hangoztatni az emigrációból hazatért 1848-as forradalmárok által alapított Nemzeti Párt (Partida Naţională) a fejedelemségek egységének programját, ekkor, 1855-ben publikálja Cezar Bolliac a fentebb bemutatott térképét a Tiszától Odesszáig tartó Romániáról. A krími háborút lezáró 1856-os Párizsi Békeszerződés (az első a magyar állam számára katasztrofális Párizs környéki békék sorában) a román fejedelemségekben névlegesen helyreállította a török fennhatóságot, egyúttal azonban az aláíró nagyhatalmak közös protektorátusa alá helyezte őket és a békeszerződés szövegének kétértelműségével ténylegesen megnyitotta a lehetőséget egyesülésük előtt. (Ez a szöveghiba nyilván a párizsi házigazdák akciója volt.) 1859-ben mindkét fejedelemség az 1848-as moldvai forradalom résztvevőjét, az egyesülés szorgalmazóját, a Nemzeti Párt jelöltjét, Alexandru Ioan Cuzát választja fejedelmének. A védnök hatalmak egységesen elismerik Cuza moldvai fejedelemségét, azonban a havasalföldi megválasztásához egy bukaresti utcai nyomásgyakorlást is felvonultató "újraszámlálási botrány"-féle is kellett, ezért a fejedelemségek de facto egyesülését csak III. Napóleon Franciaországa támogatta, Ausztria(-Magyarország) nem ismerte el.

Emiatt a szultán is csak 1861-ben ismeri el Cuza kettős fejedelemségét, az egyesült parlamentet és kormányt, és csak az ő uralkodása időtartamára. 1862-ben azonban a románok deklarálják az Egyesült Román Fejedelemségek létrejöttét és 1866-os új alkotmányukban országukat Romániának nevezik. Az új, hazánkra súlyos fenyegetést jelentő állam tehát lényegében a krími háború eredményeként született meg, azonban a Habsburg Monarchia az egységes Románia megszilárdulását végig gátolni igyekezett,  e törekvéseinek csak az 1866-os Porosz-Osztrák Háborúban elszenvedett súlyos veresége vetett véget. Cuzát 1866 februárjában a román konzervatív-liberális "szörny-koalíció" lemondásra kényszeríti és a fejedelmi trónra a porosz Hohenzollern-Sigmaringen Károlyt hívják meg, akit majd az újabb orosz-török háború nyomán 1881-ben román királlyá koronáznak. Károlyt, a porosz katonatisztet, akinek mindkét nagymamája a Napóleon család tagja volt, rokona, a születő román állam legfőbb protektora, a Grand Orient körébe tartozó III. Napóleon javasolja a román trónra. Romániai trónralépésenek másik fő külső támogatója szintén rokona, a rohamosan növekvő hatalmú porosz király, I. Vilmos, akivel szemben Ausztria(-Magyarország) még ez év július 3-án Königgrätznél végleg elveszíti a lehetőséget, hogy ezt megakadályozhassa.

Wikipédia: A Dunai Fejedelemségek
"Az uniót, melyet nemzetközileg csak Cuza uralkodása idejére ismertek el, megszilárdították Cuza (nagyhatalmilag) nem jóváhagyott változtatásai a korábbi alaptörvényekben, valamint 1866-os lemondatásának körülményei, amikor a növekvő fontosságú Poroszország által támogatott Hohenzollern-Sigmaringen Károly gyors megválasztása és az osztrák-porosz háború lehetetlenné tették az unió elleni lépéseket."

Klapka és Kossuth, a román országgyarapítók szövetségesei, a franciák és olaszok ÜGYNÖKEI


Elérkeztünk a bejegyzés utolsó fejezetéhez, nézzük, hol állt, mit tett a történelmi magyar államterület egységét fenyegető leendő Kisantant leendő vezérállama létrejöttének e döntő korszakában, a krími háborútól a porosz-osztrák háborúig terjedő időszakban a Grand Orient körébe került 1848-as magyar forradalmi emigráció, kiemelten annak a Grand Orient számára legfontosabb katonai főtekintélye, Klapka György!
Ehhez kiváló forrás Borsi-Kálmán Béla: Klapka György, Genf és a románok, 1847-1868 című tanulmánya.

A tanulmány tárgyalja Klapka élettörténetét a születéstől kezdve, ahol Borsi-Kálmán Béla fontosnak tartja kiemelni Klapka kívülállóságát, hogy gyermekként nem magyar nyelvterületen (Temesváron) él, ifjúkora meghatározó korszakát pedig Bécsben tölti, ezért élményvilága teljesen más, mint 48-as emigránstársai zöméé. (Valójában a 48-as forradalmárok között nagyon sok az internacionalista idegenlégiós is, és például Görgey is felnőttként tanul meg magyarul, tehát ez nem volt olyan egyedülálló.) Konkrétan a magyar-román ellentétek iránti közömbösségére célozgat a szerző, amivel magyarázni próbálja viselkedését a románokkal folyó tárgyalások során. Klapka valóban nem tartozott a románkérdés szakértői közé és románul sem tudott, bár a "szakértő" szerepkörben már láttuk Hatvani pokoli teljesítményét, tehát ez sem jelent feltétlenül sokat. Ráadásul a románokkal való egyezkedéseknek Kossuth legalább olyan híve, miközben ő éppenhogy a magyar nacionalista politikus etalonja volt, hazai neveltetéssel és a nemzetiségi kérdések iránti szenvedélyes érdeklődéssel. Borsi-Kálmán felteszi tehát a kiinduló kérdést:
"...miért éppen Klapka tábornok lett a román vezetéssel folytatott korabeli megegyezési kísérletek kulcsfigurája, amikor a számkivetésbe kényszerült nagy magyar reformnemzedék számos tagja jóval nagyobb politikai súllyal, elmélyültebb intellektuális fölkészültséggel (Teleki László, Horváth Mihály, Pulszky Ferenc, Irányi Dániel, Rónay Jácint s persze Szemere és Kossuth), vagy egyszerűen erdélyi, partiumi, bánsági származásából s gyermekkorában szerzett nyelvtudásából fakadóan (Jósika Miklós, Bethlen Gergely, Buda Sándor, Berzenczey László, Gál Sándor, Karacsay Sándor, Teleki Sándor, Teleki László és Vukovics Sebő) több fogódzóval, alaposabb ismeretekkel rendelkezett a románságról mint ő"
A szerző idézi Cuza francia kabinetfőnöke, a román kémelhárítás vezetője szavait, melyben az (Baligot de Beyne) Klapkának mondta meg nyíltan, hogy az erdélyi származású emigránsokban nem bíznak, mert azok láthatóan elítélik a románok területi igényeit, ellenben benne, Klapkában megbíznak... (17. jegyzet)
Ez a bizalom már korábban olyan fokú volt, hogy Bălcescu 1850-ben Klapkát javasolja a román hadsereg főparancsnokának! (18. jegyzet, ha jól értem, a moldvai seregről van szó)
Borsi-Kálmán feltételezi, hogy talán a Klapka által a románokban keltett jó benyomás miatt esett rá a francia-piemonti kormánykörök, Cavour és III. Napóleon választása a nehéznek igérkező (48-as emigráns-) magyar-román egyezkedések főtárgyalója szerepébe. Ne feledjük, e tárgyalások célja, hogy biztosítsa a Habsburg-monarchia elleni, annak felbomlasztására irányuló mind szélesebb szövetséget, hogy annak a franciák, az olaszok és a franciák által támogatott románok mellett a kossuthi magyar forradalmi emigráció és feltételezett magyarországi bázisa is tagja legyen. Ettől kézenfekvőbb magyarázat Klapka kiválasztására a Grand Orienthez fűződő kiváló kapcsolata, amelyet természetesen Borsi-Kálmán is tárgyal. Előbb azonban megemlíti a 48-as nemzedék addigra harcképtelenné vált és lelkesedését vesztő Nagy Öregje, Wesselényi  elképzelését, amit talán a vele akkor, a román felkelés kitörése előestéjén találkozó Klapka helyeselt:
"... Miskolczy Ambrus kutatásaiból ismeretes, hogy éppen a Klapka-látogatás körüli napokban nyert írásos formát Wesselényi régóta érlelt, ám a korabeli viszonyok között kivihetetlennek bizonyult elképzelése, miszerint az iszonyatos (és kölcsönös) irtóháborút csak úgy lehetne elkerülni, ha az erdélyi magyar és székely, valamint szász népességet kitelepítenék a gyéren lakott alföldi pusztákra, vagyis - bár kényszerből - föladnák a Szent István-i Magyarhon területi sérthetetlenségének, integritásának hittételét"
Ez utóbbi természetesen nem hittétel, hanem nemzeti cél, látni fogjuk, hogy Klapka és Kossuth is készek lesznek feladni a haza területi integritását a saját hatalmuk visszanyerésének lehetőségéért cserébe.

Borsi-Kálmán egyenesen kimondja (az eredetiben forráshivatkozásokkal, ezeket lásd ott):
"Mindezek tudatában eggyel több okunk van feltételezni, hogy Klapka nem tartotta szentnek és sérthetetlennek az integer Magyarország axiómáját, s adott esetben - hol Teleki meggyőződéses-megszenvedett álláspontjához közeledve, hol a párizsi Grand Orient függőségébe tartozó nyugat-európai szabadkőműves páholyokban akkortájt dívó lengyel sugallatú "Európai Egyesült Államok" eszméjének hódolva, hol a napóleoni politika elvárásaihoz alkalmazkodva, hol csupán román partnerei vágyainak elébe vágva "kérdésbe tételét" nem tekintette tabunak, taktikai megfontolásokból esetenként hajlandó volt tárgyalni róla."
Egyszer még Kossuthot is kioktatta a "dako-román aspiratiok" tárgyában, amiket eszerint indokoltnak ismert el! Természetesen Kossuthnak nélküle is ismernie kellett ezeket az aspirációkat és ha ezek ismeretében híve volt a román fejedelemmel való megegyezésnek a magyar felkelők román területről kiinduló támadása ügyében, illetve javasolta a dunai konföderációt, akkor csakis a területi engedmények képviselője lehetett ő is a saját hatalmáért cserében. Klapka ugyan tudott taktikázni az Erdély feladására nem kész emigránstársak előtt, azonban a román vezetők előtt kész volt elismerni azok Erdélyre vonatkozó igényét:
"Ennek persze határt szabott Kossuth, Andrássy, Vukovics stb. intranzigens álláspontja és a nyilvánosság szintje. Amikor pl. egy nagyobb társaságban arról a lengyel-román elképzelésről hallott, miszerint Ausztriát a "dakoromán állammá" egyesített Moldvával, Havaselvével, Besszarábiával és Erdéllyel kellene kiegészíteni (amennyiben persze lemondana Galíciáról Czartoryskiék javára), élesen kikelt ellene s védelmébe vette "a történelmi határokat". (Emlékeimből 502. o.). Ezt a közlését egy Bălăceanu-levél is megerősíti, ám ebből egyértelműen kiderül, hogy I. Ghicanak és Bălăceanunak korábban mást mondott. Vö. I. Bălăceanu-Klapkának, Konstantinápoly, 1855. febr. 10. OL R 295. 6. d. 22. t."(54. jegyzet)
Szerzőnk kitér a magyar emigránsok, a román tervek és a szabadkőművesség kapcsolataira is, részben a már Berényi Zsuzsannánál olvasott információkra, de az ő vakolók iránti naív rajongása nélkül. Érdemes hosszan idézni (a jegyzetek indexeit elhagyom):

Klapka arról sem tesz említést, hogy, akárcsak ő maga, szinte valamennyi román ismerőse aktív és befolyásos szabadkőműves volt. Egyelőre nincs rá pontos adat, hogy Klapka, Pulszky Ferenccel együtt mikor lett a torinói Dante Alighieri-páholy tagja. Teleki László viszont, akihez közeli, bár ellentmondásos viszony fűzte az 1850-es években, már az 1840-es évek végén felvételt nyert a párizsi Mont Sinaï páholyba, Almássy Pállal, Czecz Jánossal, Vetter Antallal és gróf Andrássy Gyulával együtt. Így, mivel Czecz Jánossal is bensőséges kapcsolatban volt, nem minden alap nélkül gyaníthatjuk, hogy a Párizsban is rendszeresen időző Klapka tájékozott lehetett mindarról, ami a "Testvérek" szertartásos tanácskozásain terítékre került, köztük - kitüntetett helyen - a dunai népek összefogásának "kedvenc eszméjéről" is. Minden jel szerint helyesen következtet tehát a Kossuth-emigráció szabadkőműves kapcsolatainak monográfusa, Berényi Zsuzsanna Ágnes arra, hogy Klapkát nem csupán a honvágy indíttatta, amikor a Svájcban letelepedett magyar emigránsok (köztük Horváth Mihály püspök, Puky Miklós és Dessewffy Ferenc) részvételével a Genf környéki Carouge-ban 1860-ban új páholyt alapított, s annak az Ister (Duna) nevet adta, hanem a délkelet-európai kis nemzetek egymásra utaltságának és oly kívánatos megbékélésének rokonszeves gondolata is áthatotta kezdeményezését.
A rövid életű "szabálytalan [magyar] páholy" körüli szabadkőműves csetepatékból viszont egyértelműen kiderül, hogy bármilyen formai (alaki) hibákat követtek is el (esetleg) a számkivetett magyar "Testvérek", Klapka ekkortájt már az elérhető legmagasabb rangot viselte, így - a torinoi Frapolli szabadkőműves nagymester véleménye szerint - "teljeskörű felhatalmazással" bírt, hogy tetszése és belátása szerint bármilyen szabadkőműves szervezeti egységet (úgymint "Fejezetet", "Törvényszéket", "Konzisztóriumot", "Legfelsőbb Tanácsot" stb.) létrehozhasson. Mindez esetleg arra utalhat, hogy szabadkőművesi tevékenységének kezdete korábbi keletű annál, mint amelyre torinói páholy tagságának a szabadkőműves lexikonban található adataiból következtethetnénk, s talán mégis Ács Tivadarnak van igaza, aki ezt az 1850-es évek elejére teszi.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a magyarok látogatta párizsi Mont Sinaï és a román emigránsok által kitüntetett szintén párizsi La Rose du Parfait Silence, majd később a román fejedelemségek uniója egyik bölcsőjének tekintett galaci, bukaresti, iaşi és brüsszeli L'Étoile du Danube (Steaua Dunării) egyaránt a skót ritusú (francia) nagypáholy, a Le Grand Orient de France függőségébe (alávetettségébe) tartozott, amelyet III. Napóleon nem csupán megtisztelő figyelmével tüntetett ki, hanem épp ekkortájt vont a Második Birodalom hathatósabb ellenőrzése alá. Így a magyar és román "Testvéreket" nem csupán a szabadkőművesség emberiség- és világjobbító univerzalizmusa fűzte össze, hanem - gyaníthatóan - a délkelet-európai térségbe irányuló francia gazdasági és főként politikai érdekviszonyok szövevénye is.
Klapka szabadkőműves körökben élvezett tekintélyének s egyszersmind e páholyok francia orientációja közvetett bizonyítékának látszik az is, hogy a Magyarországi Nagy Oriens 1869-es megalakulásakor a Le Grand Orient de France Klapkát választja (jelöli) pestbudai képviselőjének. A francia gazdasági, pénzügyi szálat tovább erősítette az a tény is, hogy az 1851-ben Svájcba átköltözött Klapka hamarosan rendkívül gyümölcsöző kapcsolatot épített ki egy nagyformátumú helvét bankárral, a genfi Republikánus Párt egyik vezéralakjával, James Fazyval. Kitűnő fellépésével s megnyerő modorával olyannyira a bizalmába férkőzött, hogy rövidesen Fazy pénzintézetének, a Banque Generale de Suisse-nek a tisztviselője, valóságos commis voyageur-je (utazó ügynöke) lett. Ez a pozició nemcsak viszonylagos anyagi biztonságot, hanem még nagyobb mozgásteret teremtett számára, hiszen ezentúl Fazy bankjának képviseletében hivatalos minőségben bukkant föl hol Párizsban, hol Brüsszelben, hol Torinóban, hol Konstantinápolyban, s az ő nevéhez fűződik a genfi pénzintézet isztambuli fiókjának a Banque Ottomane-nak (Banque de Turquie) a megalapítása is 1857-ben.
Állása, anyagi helyzetének javulása s nyilván Fazy hathatós támogatása lehetővé tette, hogy 1855 júniusában a "Köztársaság szabad honpolgára" címért folyamodjék a genfi Államtanácshoz. Honosítási kérelmét "preavis favorable" (kedvező előzetes értesítés, tulajdonképpen: elbírálás) minősítéssel 1855. július 25-én tárgyalta a testület, honosításának dátuma 1856. február 2. Állampolgári esküjét 1856. május 20-án tette le. Így 1849. október 5-én Bécsben kiállított osztrák útlevele és az Egyesült Államok konstantinápolyi konzulátusán - valószínűleg első isztambuli tartózkodása (1853-1854) során - szerzett amerikai passzusa után immár svájci személyi igazolványa birtokában folytathatta szerteágazó nemzetközi tevékenységét - valóságos világpolgárrá vált. 
Tehát Klapka nemcsak a magyar területi integritás feladásáról hajlandó tárgyalni román szabadkőműves testvéreivel, nemcsak a (magyarellenes) francia nagyhatalmi külpolitika kiszolgálója, a Grand Orient ügynöke, hanem egyúttal a Genfben a republikánus párt útján a politikai hatalmat gyakorló banktőke jól fizetett utazó ügynöke is, és ezzel is összefüggésben többszörös útlevelű világpolgár, kozmopolita! Természetesen a Klapkával és Telekivel együtt Nemzeti Igazgatóságot alkotó Kossuthot is ugyanezen körök szponzorálják az emigrációban, tehát Drábik János elmélete a nemzetközi banktőke ellen pénzügyi szabadságharcot folytató Kossuthról komolyanvehetetlen. Az állandóan a világban utazgató Klapka egyébként tipikusan az okkult alvilágnak dolgozó ügynök- illetve hírszerző figura. Tragikus így összevetve látni, hogy a román vakolók nemzeti céljait a Grand Orienthez tartozásuk elősegítette, ugyanakkor a magyar emigránsok ugyanezen hálózat keretében saját hazájuk ellen dolgoztak. Hogy többségük bizonyára hasznos idiótaként, az nem mentség, mert elvileg ők egy elitcsoportot képeztek, akiknek nyugati tartózkodásuk, nyelvismeretük és kapcsolatrendszerük révén át kellett volna látni a szitán. Természetesen Kossuthról és Klapkáról nem is feltételezem, hogy ne láttak volna át. Ők nem voltak idióták... Ettől még nagyon hasznosak voltak Gazdáik számára, tehát bűnük sokkal súlyosabb, mint vak, ütődött társaiké.

Csak néhány idézet Klapka (a magyar 48-as emigráció egyik vezéralakja, a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja) ügynök-voltához:
A svájci úti okmány s még inkább a genfi banktisztviselői poszt természetesen újabb ajtókat nyitott meg Klapka előtt. Egy adat szerint a generálist maga James Fazy mutatta be az olasz érdekérvényesítés szempontjából szerfölött sikeresen zárult 1856-os párizsi kongresszus fáradalmait Genfben kipihenö Cavournak, aki - miként Koltay-Kastner Jenő korábban kimutatta - "már politikai pályafutásának megkezdése előtt együttműködött vasútépítői és egyéb gazdasági vállalkozásaiban a Fazy bankjával, és a párizsi Crédit Mobilier-nél is volt megbízható embere, Alessandro Bixionak, a későbbi Garibaldi tábornok, Nino Bixio fivérének személyében". Ha pedig Koltay-Kastner, Marcel Emerit, Lengyel Tamás és újabban Lukács Lajos nyomán azt a tényt is számításba vesszük, hogy Klapka kenyéradója, a Banque Générale de Suisse tevékenyen részt vett a francia nagypolitika különféle "vállalatai" bel- és külföldi - egyebek közt a délkelet-európai térségbe irányuló - tranzakcióinak finanszírozásában, nem nehéz elgondolni, milyen szerteágazó, erős nemzetközi gazdasági, pénzügyi érdekszövetség állt a tábornok keleti tervei mögött, s miért tárgyalhatott - csaknem egyenrangú félként - a Crédit Mobilier-nél érdekelt Jérôme Napóleonnal vagy később a súlyos nehézségekkel küzködő új román államalakulat, az Egyesült (Dunai) Fejedelemségek uralkodójával, Alexandru Ioan Cuzával. 
Természetesen nem tárgyalhatott még közel egyenrangú félként sem, egy ügynökként tárgyalt, aki saját hazája érdekeit elárulta, míg Cuza a magáét érvényesítette!
Klapka nagyon jó benyomást tett Cavourra, "igen jó képességű és nagyon tisztán látó embernek" nevezte (Jászay Magda: Cavour. Budapest, 1986. 191. o.), "aki adott esetben (megfelelő körülmények között) szolgálatokat tehet nekünk". Formaro 104. o. (9. jegyzet) 
Bizony, NEKIK tehetett és tett is jó szolgálatokat Klapka a magyar emigráció nevében, a mi Monarchiánkat folyamatosan kisebbítő, gyengítő olasz kormánynak, melynek érdekérvényesítése szempontjából szerfölött sikeresen zárult a krími háborút lezáró párizsi békekonferencia, meg a francia kormánynak és keleti terjeszkedését finanszírozó kedvenc házibankjának, de ez esetben elég lenne ott, ezeknél a gazdáknál hősnek tartani Klapkát, nem nálunk, akiknek ártott... Az ügynöknek ügynök a neve:
Amikor a francia vezetés adatokat gyűjtvén kiszemelt keleti ágenséről, 1859 elején Bystrzonowskihoz fordult információkért, Czartoryskiék egykori magyarországi megbizottja - jelentése 2. pontjában - ezt írta a francia uralkodónak: "Klapka tábornok nagy hírnévnek örvend, intelligenciáját tekintve talán túlzottan; úgy tűnik, hogy a Magyarok külföldön elismerik zászlóvivőjüknek; az országban (hazában) talán nem örvendene ennek a presztízsnek." 
Az ügynöki munka lényegében a páholyokon belül folyt:
Cuza, közvetlenül fejedelemmé választása előtt, már a moldvai csapatok főparancsnoka és mindezek mellett  - számos jel szerint - magas rangú szabadkőműves. Olyannyira, hogy akad olyan vélemény is, amely ezzel hozza összefüggésbe kettős fejedelemmé választását is. Az viszont bizonyítottnak látszik, hogy legközelebbi moldvai munkatársai (az Alecsandri-fivérek, Costache Negri, Mihail Kogălniceanu) és legádázabb havaselvi ellenségei (C. A. Rosetti, Dimitrie és Ion C. Brătianu) egyaránt szabadkőműves "Testvérek" voltak. Klapka tehát ebben a vonatkozásban is teljesen egyenrangú félként léphetett velük sorompóba. Már csak azért is, mert hozzájuk hasonlóan megtévesztő tökéletességgel beszélt és írt franciául. A generális azonban komolyabb játékos volt annál, semmint svájci banktisztviselőként, majd Cavour és III. Napóleon emisszáriusaként learatott keleti babérjaival beérte volna. 
Borsi-Kálmán röviden összefoglalja a román fejedelemségeket és a magyar emigráns-forradalmár ügynökök tevékenységét övező hatalmi-geopolitikai érdekeket:
...a kérdéses időszakban a magyar emigránsok és a román politikusok tevékenysége főként a francia-piemonti-osztrák érdekek, illetve érdekellentétek függvényében értelmezendő, s egészen röviden az alábbiakban összegezhető: III. Napóleon politikájának legfőbb célja uralkodásának ebben a szakaszában a szent szövetségi rendszer két legerősebb tartópillérének, Oroszországnak és Ausztriának a gyöngítése volt. Ez az oka végső soron azoknak a francia diplomáciai erőfeszítéseknek, melyek Törökország és Anglia bevonásával s Piemont csatlakozásával a krími háború (1853-1856) kirobbantásához és az 1856. március 30-i párizsi békéhez vezetnek. Az orosz hatalmi túlsúly időleges felszámolásának témánk szempontjából legfontosabb következménye egy lehetőség szerint életképes ütközőállam létrehozása az Al-Duna vidékén, mely meggátolja a cári csapatok átvonulását a Balkán és Konstantinápoly felé. Ez bizonyos fokig angol s természetesen román érdek is, a román liberális reformnemzedék legfontosabb célkitűzése s egyúttal legnagyobb sikere. Joggal tekintenek tehát a román hazafiak III. Napóleon Franciaországára mint a román egységtörekvések legfőbb támogatójára, s érthető, hogy a két román fejedelemség 1859. január 24-i egyesülése után is elsősorban tőle várják tettük diplomáciai elismertetését és további akcióik segítését. Ugyancsak saját belső erőforrásainak elégtelensége készteti Cavour piemonti miniszterelnököt és munkatársait, hogy az olasz egység megteremtése érdekében elképzeléseiket a francia szándékokhoz kössék s azoknak akár alá is rendeljék. Az egységes Itália létrehozásának első lépcsője Lombardia és Velence megszerzése volt, mely elsőrendű osztrák érdekeket sértett, akárcsak Moldva és Havasalföld egyesülése, hiszen 1854-57 közötti osztrák okkupációjuk arra vall, hogy Ausztria nem tett le véglegesen bekebelezésükről. A bécsi diplomaták számára ugyanis félő volt, hogy a fejedelemségek egyesülése hosszú távon - Magyarország, Erdély és Bukovina román lakosságára való tekintettel - veszélyessé válhat a birodalom szilárdságára. Emiatt Ausztria, Törökország mellett, a román egységtörekvések legnagyobb ellensége ezidőtájt. 
1859 elején a frissen megválasztott román uralkodó, Alexandru Ioan Cuza helyzete is ingatagnak látszott, a kettős fejedelemválasztás tényének diplomáciai elismertetése osztrák részről váratott magára, s a fejedelem úgy ítélte meg, hogy az új államalakulat számára Ausztria jelenti a legnagyobb veszélyt. Adott volt tehát a francia, olasz és román érdekek időleges és részleges találkozása, melyekhez szervesen illeszkedtek a Kossuth-emigráció tervei, lehetőséget teremtve a változó intenzitású és esélyű együttműködésre. Ebben a helyzetben a magyar emigráció vezetői, rossz előérzeteiket s fenntartásaikat félretéve, hajlandóknak mutatkoztak részt venni a francia-olasz tervek megvalósításában, azzal a feltétellel, hogy viszonzásképpen az olasz-francia csapatok segítik Magyarország függetlenségi harcának újrakezdését, azaz nem csupán taktikai célból, ijesztgetésre, az osztrák hadsereg megosztására használják majd föl őket.

Elég furcsa, hogy itt szerzőnk nem vonja le a logikus tanulságot, hogy Kossuthék saját hazájuk sírját ásták azzal, hogy annak a Habsburg birodalomnak a  szétverésére kötöttek szövetséget ellenségeivel, amely a legfőbb ellensúlyt képezte a magyar állam óriási területeit fenyegető román nacionalizmussal szemben, vagyis ez nem "függetlenségi harc" lett volna, hanem nemzeti öngyilkosság. Valóban, a Kossuth-emigráció tervei szervesen illeszkedtek a francia. olasz és román érdekekhez, kár, hogy ellentétesek voltak a magyar nemzeti érdekkel!!! A történelmi  magyar államterület integritásának leghűbb védelmezője a korszakban a prot-kur ideológiával agymosott táborunk által elvakultan gyűlölt bécsi udvar, az ezt veszélyeztetők szövetségese meg a Kossuth és Klapka által vezetett emigráns 48-as forradalmárok, prot-kurjaink Nemzeti Hősei.

A sok fontos információt tartalmazó tanulmányból még két olyan részletet emelek ki, amikből kiderül, hogy Cuza nem árult zsákbamacskát és Klapka, illetve Kossuth tökéletesen tudták, milyen feltételekkel írnak alá együttműködési megállapodást a románokkal:

1859. március 29-én  Iaşiban megkötötték az első Klapka-Cuza egyezményt francia fegyverszállítmányok tartalékolásáról a magyar légió számára,  arról, hogy a magyar behatolók támaszpontul használhatják Cuza országát, hogy Kossuthék garantálják a román és szerb lakosok jogegyenlőségét és hogy a végső cél egy Magyarországból, Szerbiából és Moldva-Oláhországból álló konföderáció. (nem kell ragozni, ez utóbbi mekkora légvár volt)
Ugyanakkor azok a szavak, amelyeket Cuza - Klapka leghívebb román barátja, Ion Bălăceanu jelenlétében - a francia császár szóbeli üzenetét közvetítő Victor Place jászvásári francia konzulhoz intézett, mind a napóleoni politikától való függését, mind a magyar emigrációval (tehát elsősorban Klapka tábornokkal) fenntartott kapcsolatai buktatóit, illetve a román uralkodó ezzel összefüggő fenntartásait jól megvilágítják, s mintegy előkészítik későbbi elutasító magatartását: "Mint minden román - ügyvivő úr -, Napóleon császárt országunk legszilárdabb és leglojálisabb támaszának tekintem. Senki sem vonja kétségbe (mindenki tudja), hogy a fejedelemségek egyesülése mindenekelőtt az ő műve. Mind az iránta érzett hála mind személyes vonzalmam, csakúgy mint hazám szeretete egyaránt arra indítanak, hogy teljes szívemből a francia fegyverek diadalát kívánjam, és, a Császár oltalma alatt s ama garanciákkal, amelyeket nagylelkű politikája jelent számomra, kész vagyok a magyarokat barátaimnak tekinteni és kezet nyújtani nekik. Néhány napon belül Floreştiben egy tábort fogok létesíteni, amely közelebb visz bennünket a magyar határhoz. Ám számunkra, románok számára egy fölöttébb kényes kérdés merülne fel azon a napon amikor csapataim élén át akarnám lépni ezt a határt, hogy bevonuljak Erdélybe. A Császár tudja, hogy ezt a tartományt három és fél millió román lakja [szószerint: három és fél millió románt tartalmaz], akiket a magyarok makacsul magyaroknak tekintenek s úgy is bánnak velük. Ha az én beavatkozásom azt a hitet keltené bennük, hogy a Kossuth-párt [Bălăceanu kiemelése] nézeteinek támogatása és megvalósítása céljából megyek hozzájuk, valamennyien fölkelnének, ahogy 1848-ban tették, ez esetben nem(csak) azért, hogy kiirtsák a magyarokat, hanem hogy minket, [fejedelemségbeli] románokat is erre a sorsra juttassanak. Azt kívánom, hogy a Császár tudja meg: óhaja megvalósulása az erdélyi kérdés, más szóval: a román-magyar kérdés előzetes megoldásától függ. Azon a napon, amikor a magyarországi románok nemzeti léte biztosítva lesz, a magyar ügy könnyen győzedelmeskedni fog, mivel Erdély, a románok kezén bevehetetlen erőddé válik." 
Ezek ismeretében Klapka elégedetten aláírta a megállapodást... (Ami papíron maradt, de ez nem rajta és Kossuthon múlt.) A második, 1861. január 8-i megállapodást eredményező út kapcsán, amikor II. Napóleon kilépése után már csak az olaszokkal terveznek Kossuthék kétfrontos harcot SAJÁT HAZÁJUK ELLEN, Borsi Kálmán jelzi, milyen boszorkánykonyhában készült a külpolitika a magyar emigránsok részvételével. Feltett kérdésére, hogy hol tölthette Klapka látogatása során nem csekély szabadidejét 1860 végén, 1861 elején, így válaszol:
E téren, adatok hiányában csupán feltételezhetjük, hogy nem csupán a szárd és francia konzulokkal, saját francia és magyar ágenseivel érintkezett, hanem - a mindkét városban működő szabadkőműves páholyban - a moldvai román politikai elittel, így minden bizonnyal Kogălniceanuval is.A moldvai (főként jászvásári) szabadkőműves páholyok működéséről l. Sturdza, M. D.: Junimea societate secretă. Ethos, 1. füzet, Párizs, 1973. 81-110. o. Ebből mindenesetre kiderül, hogy a iaşi francia konzulátus két tisztviselője (Louis Castaing tanácsos és Charles Tissot főkonzul, Place hivatali utóda) tagja volt az 1865-ben alapított "Etoile de Roumanie" páholynak (uo. 86. o.). Ezért is feltételezzük, hogy nemigen lehetett ez másképp öt évvel korábban az "Etoile du Danube", ill. az ekkortájt Iaşiban szolgáló francia diplomaták esetében sem. 
Az egyezmény szövegének legmegdöbbentőbb eleme:
... az 1861. január 8-i második Klapka-Cuza megállapodás szövegébe már bekerült az alábbi, egyelőre kissé homályos, de mégis igen jelentős, mert (első ízben) hivatalos részlet is: "Ezeken kívül a fejedelemségek és Magyarország közötti határok egy vegyes bizottság által fognak szabályoztatni, melynek feladata leend mind a két félre nézve előnyös határvonalakat kitűzni..." (forrás: Kossuth: Irataim. III. k. 250. o. L. újabban Husar, Al.: Ideea europeană sau noi şi Europa (istorie, cultură, civilizaţie). Iaşi, 1993. 155-156. o.) 
Hogy Cuza mire gondolhatott ez alatt, annak illusztrálására kivételesen lássuk még egyszer a már megidézett térképet, melyen a Cuzát kettős fejedelemnek jelölő román Nemzeti Párt politikusa, Cezar Bolliac jelölte ki a nemzeti célokat már 1855-ben, 5 évvel azelőtt, nyomtatásban, tehát Kossuthnak, Klapkának, Telekinek is ismernie kellett, a szabadkőműves információforrásaik alapján:


Mielőtt Klapka e feltétellel együtt aláírta volna Cuzával a megállapodást, személyesen találkozott Kossuthtal Londonban és Telekit is tájékoztatták róla, tehát a román támogatás fejében a magyar-román határ kérdését nyitottnak nyilvánító egyezményt Klapka a teljes Magyar Nemzeti Igazgatóság, az emigráns forradalmárok vezető szerve jóváhagyásával fogadta el! E feltétel és tervek ismeretében dolgozta ki ezután az emigráció agytrösztje, Teleki, Irányi, Pulszky, Klapka és Kossuth a Dunai Konföderáció agyalágyult terveit, miközben tökéletesen tudniuk kellett, hogy a román elit nem széplelkű utópiaépítésben utazik, hanem kőkeményen nacionalista államépítésben. Ennek pedig egyetlen ellensúlya a magyar határok védelmére a magyarság államközössége a Habsburg-birodalom más területeivel, vagyis az, amit Kossuthék a románoknak adandó, meg nem határozott nagyságú területi engedmények árán is készek voltak szétverni.

Majd 1866-ban elérkezik a román nemzetépítés utolsó szakasza az egyesült dunai fejedelemségek keretében: a leendő király meghívása a trónra. Láttuk, hogy a Habsburg monarchiától az a porosz háború veszi el a lehetőséget, hogy tovább akadályozza az egységes román királyság létrejöttét, amely háború részeként ugyanaz a Klapka tör be légiójával a Magyar Királyságba, aki korábban is a magyar-román határt a jövőre nézve függőben hagyó szerződést írt alá Cuzával!!! A "48-as hős", a Grand Orient bizalmi embere és a magyar emigrációs vezetőség főtárgyalója a románokkal az utolsó pillanatig a magyar állam területi egységét fenyegető erők ügynökeként dolgozik, hazaáruló !!! Klapka Testvér e hazaáruló tevékenységével még ahhoz is hozzájárul, hogy nemzetközi hírnevét megalapozó "hőstettének" színhelye, Komárom is nagyrészt elszakadjon az országtól. Ennek ismeretében ő csak a "Komarnói Hős" lehet, akinek az elcsatolt Komáromban és Erdélyben egyaránt az utódállamok nacionalistái állíthatnának joggal emlékművet. Részünkről azonban tragikus tévedés, illetve a történelem megértése képességének hiánya, hogy néhány nap múlva, március 15-én bizonyára a (beteg) hagyománynak megfelelően újra magyarok fogják megkoszorúzni Klapka emlékműveit is. Olyan magyarok, akik még nem tanulták meg a történelem leckéjét, tehát készen állnak újabb nemzeti kudarcok öntudatlan elősegítésére...

Érdemes a fentebbi adatokat, tényeket egybevetni az utóbbi évek e téren legnagyobb port felverő munkája, Raffay Ernő szabadkőműves-témájú könyvsorozatának egy olyan megállapításával, amit az itt látottak alapján tévedésnek kel minősítenünk, bár a könyvek fő üzenetét ez nem érinti, inkább csak kiegészíti.
Az MNO Trianon: párhuzamos életharcok - Raffay Ernő kötete a szabadkőműves aknamunkát tárja föl c. recenziójában szereplő részlet jól összefoglalja azt, amit maga Raffay könyveiben, üzenetében - tévesen - megfogalmaz a Trianon előtti három évtizedben "rossz útra tért" szabadkőművességről:
A történész legújabb műve, a Szabadkőművesek Trianon előtt borús, ám egzakt körképet ad az első világháború előtti magyar államról. Kimutatja: a radikális szabadkőműves páholyok aktív segítségére is szükség volt az ország oly mérvű meggyengítéséhez, hogy ki legyünk szolgáltatva a szomszéd államok ellenséges politikájának, s nemzetközi érdekérvényesítő képességünk a nullához közelítsen. Hogy eddig is forgalomban voltak már ilyesfajta feltételezések? Igen, csakhogy Raffay Ernő az első tudós, aki módszeres levéltári kutatások nyomán mindezt dokumentumokkal feketén-fehéren igazolja.
Pedig a szabadkőművesek szerepe kezdetben nem volt ennyire egyértelműen negatív. Az 1867-es kiegyezést követően olyan nemzetközi elismertségű magyarok voltak a soraikban, mint Türr István, Klapka György és Pulszky Ferenc. A nemzeti érzelmű szabadkőművesekkel később sem volt különösebb baj. Filozófiai, esztétikai kérdésekről értekeztek összejöveteleiken, a napi politikába nemigen ártották magukat testületileg még akkor sem, ha voltak köztük politikusok is. Akkor hol siklott ki a kezdeményezés? Raffay Ernő megvilágítja: a századfordulón indultak meg azok a folyamatok, amelyek oda vezettek, hogy támadást intéztek a radikális páholyok a nemzeti intézmények ellen. A keresztény-nemzeti állami berendezkedés és a monarchiabeli polgári lét szerepelt a célkeresztjükben.
 Ez a bejegyzésben tárgyaltak alapján természetesen tarthatatlan, bár el tudom képzelni, hogy Raffay nem tévedésből hangoztat ilyeneket, hanem taktikusan, mivel nem szeretne túl sok frontot nyitni, csak a prot-kur neveltetésű olvasók számára is ellenségnek elfogadható történelmi szereplőket nevezi nyíltan ellenségnek (akik esetén a tények magukért beszélnek) és bölcsen nem vállal fel konfliktust a kurucos világképű hazafiak "szentképeinek" lerombolásával. Ez akár hasznos taktika is lehet, azonban csak akkor, ha egy munkamegosztás keretében a bátrabb olvasók legalább az ilyen blogokon, mint a Kitalált Újkor, taktikázás nélkül szembesülhetnek a lesújtó tényekkel. Természetesen a Grand Orienthez tartozó Türr és Klapka is annak ügynöke volt, hogy "ki legyünk szolgáltatva a szomszéd államok elenséges politikájának", ez a Grand Orient pedig már 1789 óta felforgató forradalmakat szervezett Európa szerte és köreiben a pentagram már jóval 1848 előtt divatos jelkép, a "szocializmus" divatos társadalmi célkitűzés volt. Pulszkyról e bejegyzésben nem esett szó, de talán fog később, feltételezésem szerint ő lehetett az egyik fő összekötő Marx és Kossuth között, hiszen ő volt Kossuth "nagykövete" és hírszerzője abban a Bécsben, ahol Marx közvetlenül a a magyar eseményeket fegyveres harccá radikalizáló 1848 őszi fordulata előtt agitálta a bécsi munkásokat néhány hétig és amely Bécs Kossuth általi fegyveres "felszabadításának elmaradását Marx olyan toporzékolva kérte számon Kossuthon. Tehát már a polgári lét is régóta szerepelt a szabadkőművesek célkeresztjében, az 1848 legelején megjelent Kommunista Kiáltványban is, melynek ismeretében Szemere vígan folytatott borüzletet és baráti levelezést Marxszal és Engelsszel az emigrációban.

A történelmi magyar állam szétverésére szervezkedő radikális páholyok tevékenysége egyenes folytatása reformkori és 48-as Nagy Előd Testvéreikének, a folyamatosság, mint láttuk, fennáll a trianoni utódállamokká vált rabló szomszédok elitjeivel való együttműködés terén is. Jászi Oszkár, Károlyi és társaik e téren is Klapkáéktól, Türréktől, Kossuthéktól vették át a stafétát. Már foglalkoztam vele a "Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást! - Kultikus-"hazafias" újratemetések és trianoni örömtáncok" című bejegyzésben, hogy a magyar állam szétverésének belülről történő elősegítéséhez nélkülözhetetlen volt az az irracionális gyűlölet, amit a magyarországi politikai osztály vezető és középrétegeiben sikerült a felforgató prot-kur propagandának kialakítania a dinasztia ellen és ennek fő eszköze a királlyal való konfliktusok eltűnése idejére a korábbi felkelők hamis kultuszának kialakítása lett. Ennek következtében alakult ki az a - nemzetközi szabadkőműves központok munkamegosztása alapján kialakított - helyzet, hogy míg szomszédaink politikai elitje és középosztálya a saját államukat a magyar állam rovására megerősítés programjával ért el az első világháború küszöbére, addig a történelmi magyar államot működtető, irányító osztályok a saját nemzeti érdekünket szolgáló, erősítő intézmények, a király, a katolikus egyház, a hagyományos értékrend gyűlöleltével, démonizálásával eltelve érkezett oda. Ezért következett be, hogy a szomszédok elitje aktívan tudott cselekedni a magyarok rovására történő országnagyobbító tevékenység során, míg a magyar állam szervezete tehetetlenül hagyta ugyanezt, nem volt képes a minimális önvédelemre sem, amit épp azok az ellenpéldák igazolnak a kontraszt erejével, ahol egészen jelentéktelen erők mozgósításával is látványos sikert lehetett elérni.

A saját államunk támaszait meggyűlöltető propagandának természetesen tragikusan rosszul (a felforgatók szempontjából jól), mert egy-két évtizeddel Trianon előttre időzített eleme volt Rákóczi és társai újratemetése, Kossuth, vagy Klapka temetése, melyek az esztelenül meggyűlöltetett király és királyságunk elleni hazafias tüntetések is voltak. Egy országot saját szétverésére idomítottak be ezekkel az aktusokkal... Antihősünk, Klapka temetése külön botrányosnak számított, mert holttestét a pompa, hajcihő nélküli csendes temetés után visszaráncigálták a szabadkőműves "kurucok" a nemzeti ravatalra, hogy az a tüntetési lehetőség se maradjon ki a saját országa sírját ásó nemzeti elit számára.

Nagyon sokatmondó tény, és rég kiüthette volna magyar kuruc hazafiaink szemét, hogy a Grand Orient páholyszövevényen belüli munkamegosztás keretében Kossuthék épp abban az időszakban támadják Magyarország királyát és a királyságot, mint államformát, akkor jelvényük a Szentkorona kidobásával létrehozott "Kossuth-címer", anikor az államszétverés és államépítés tudományában egyaránt járatos Grand Orient-szakemberek az általuk felépített és rovásunkra megnagyobbítani tervezett Románia megszilárdítása érdekében magától értetődő szaktudással KIRÁLYT hívnak meg a román trónra, KIRÁLYSÁGGÁ teszik a francia politika térségbeli támasz-államát!!! Az okkult alvilág államszervezési technokratái tökéletesen tudják ekkor, hogy ha egy állam elitje, politikai középosztálya tudatában van annak, hogy az állam élén álló uralkodó szimbolikusan és gyakorlati téren is államiságuk támasza, az az adott országot erősíti, ha pedig egy másik állam politikai elitje és középosztálya gyűlöli uralkodóját és állama támaszait, (birodalmi kapcsolatait, vezető egyházát, közös hadseregét stb.) és az uralkodója elleni felkelők kultuszát ápolja, az az adott országot meggyengíti! Mint 1918-ban kiderült, végzetes mértékben...

Hogy e tudás birtokában az okkult "szakemberek" egyidejűleg vetették be ezt a két ellentétes stratégiát a Románia és Magyarország társadalma és uralkodója közti viszony terén, az egyértelműen a tudatos munkamegosztás jele, mely munkamegosztásba bekapcsolódva a Kossuth-emigráció vezérkara (Kossuth, Klapka mindenképpen) a legmagasabbrendű szabadkőműves bennfentes információk birtokában szülőhazájuk szétverését szolgálták ki pénzért, hamis dicsőségért, a személyes politikai hatalom reményéért.

Zárszóul idézzük Borsi-Kálmán  Béla egy apró adalékát, ami jelképesen kifejezi, kiknek köszönhetjük történelmi államunk vesztét:
"Mint Berényi Zsuzsanna Ágnes szíves közléséből megtudtuk, Klapkának a Kerepesi úti temetőben lévő emlékművét is szabadkőműves szimbólumok díszitik."
Klapka szabadkőműves síremléke a kerepesi úti temetőben
A Cuzával paktáló Klapkát a Nemzet Nagy Fiaként temeti el:

Klapka tábornok hamvainak sírba tétele a Kerepesi-uti temetőben, Kimnach László rajza

Kossuth szintén szabadkőműves mauzóleuma ugyanott:



A gigantikus emlékmű főalakja a letépett láncú, fáklyavivő (Fényhozó!) Prométeusz-Lucifer, a forradalomgyártó szabadkőművesek egyik legfőbb bálványa:



A Grand Orient ügynökeinek a hazafias kultusz keretében történt temetése (Rákócziéval, Thökölyével együtt), automatikusan elmélyítve a saját királyunk és királyságunk elleni irracionális gyűlöletet, egy rövidesen bekövetkező még sokkal monumentálisabb temetést készített elő, a történelmi Hungáriáét:


Amíg magyarok Kossuthok, Klapkák emlékműveit  koszorúzzák, nem kerülhetünk ki a nemzeti önsorsrontás örvényéből!

70 megjegyzés:

Nemzetstratégia írta...

akit érdekel, milyen egy hazugságoktól, koncepciózus hamisítástól mentes történelemírás, annak ajánlom:

http://nemzetstrategia.blog.hu/2014/02/24/tenyek_es_tevhitek_a_magyar_tortenelembol_ii

Általános tévhitek vannak benne megcélozva, de a habsburgokra és a tradíciós gyengeelméjűek hazugságaira is sor kerül benne.

pl: "a '48-asok esküszegők voltak" és hasonló ostobaságok.

Egyébként azt tudja valaki egyáltalán rajtam meg még pár emberen kívül, mi az hogy királyi hitlevél?

Az ilyen apróságokon dől el igazából. Szerintem még Lipusz Zsolt és a többi agyament habsburgista sem tudja.

Néhány reflexió

"a magyar állam szétverésének belülről történő elősegítéséhez nélkülözhetetlen volt az az irracionális gyűlölet, amit a magyarországi politikai osztály vezető és középrétegeiben sikerült a felforgató prot-kur propagandának kialakítania a dinasztia ellen és ennek fő eszköze a királlyal való konfliktusok eltűnése idejére a korábbi felkelők hamis kultuszának kialakítása lett."

A magyar államot a nemzetiségi kérdés verte szét elsősorban és mindenekelőtt, amit a habsburg-betelepítések okoztak.Ez borította fel a Kárpát-medence demográfiai egyensúlyát, és vezetett az I. Vh végén a különböző szeparatista mozgalmakhoz. Károlyi és Jászi stb szerepe e szempontból jelentéktelen, hiszen ha lett volna egy HÁBORÚELLENES nemzeti ellenzék, vagy pl. olyan mint Németo-ban a szociáldemokraták, akik leverték az ottani kommunista felkelést, akkor más lett volna a helyzet.

Nemzetstratégia írta...

"A vezető dinasztia iránt érzett gyűlöletkeltés"? A szerző nyilvánvalóan nem olvasta a Három nemzedéket ,azért ír ilyen hülyeségeket. Segítek.

http://mek.oszk.hu/06800/06899/06899.pdf

A magyar nemzettudat hordozója, a középnemesség


A forradalomnak és liberalizmusnak ideáit a nyugati államokban mindenütt a nemesség és jobbágyság közt álló polgári osztály, a tiers état, valósítá meg. Ahol ez a harmadik rend számban,
műveltség- és gazdagságban hatalmas volt, ott az új kor eszméi előbb-utóbb diadalra jutottak. Így elsősorban Franciaországban, hol a tizenhetedik és tizennyolcadik század nagyszerű gazdasági
fellendülése folytán gazdag gyárosok, művelt és öntudatos iparosok, tökéből élő polgárok, generációkon át családi vagyont gyűjtött állami hivatalnokok, adók és pénzjövedelmek bérlői éltek,
egy egész kiterjedt középosztály, mely vagyoni függetlenségében nem fért meg többé a rendi társadalom és abszolutisztikus monarchia kereteiben. Ez osztály tagjait vagyoni jóllét mellett a
műveltség egysége is egybekapcsolta, mindnyájan hívei voltak a rendi és abszolút uralmat ostromló irányoknak : racionalizmusnak, angol parlamentarizmusnak, modern gazdasági ideáknak, s mindnyájan készen voltak ez új műveltség érdekében egy emberként nekifeszíteni vállukat az abszolutizmus korhadt épületének.

A francia példa eléggé megvilágítja azon polgári osztálynak ismertetőjeleit, melynek elég ereje van adott viszonyok közt politikai működésre, az állam és nemzet átalakítására. Ezen jelek elsősorban gazdasági függetlenség, ebből folyólag szellemi függetlenség és a műveltségnek bizonyos egyenletes volta. Hogy a tiers étatnak ezek adják kezébe a politikai hatalmat, bizonyítja ezt az egyszerű ellenpróba : London és Paris után Európának leghatalmasabb székvárosa Bécs volt, benne széles polgári osztály az anyagi jólét magas fokán, mely azonban mégsem vált forradalmi ideák harcosává, sőt ellenkezőleg, része volt abban, hogy Bécs Paris ellenlábasává, a forradalomellenes reakció központjává legyen. Az osztrák tiers état ugyanis vagyoni jólétét kizárólag a Habsburgok centralizációjának, az abszolút monarchiának köszönhette. Bécs jómódú iparosainak az udvar és a bécsi központi hivatalok szereztek munkát, aminthogy a német-ausztriai, cseh és morva gyárak is csak a Habsburgok protekcionizmusa segélyével virultak fel : olcsó áron magukba szítták a monarchia, főként Magyarország nyersterményeit, s külföldi versenytől mentesen adták el az agrár területeknek saját gyártmányaikat. Vagyoni jóllét volt, de hiányzott a vagyoni függetlenség, hiányzott a fogékonyság az új műveltség iránt, mindenkinek személyes érdeke kapcsolódván a régi rendszer sértetlen fenntartásához. Szellemi szükséglet hiánya magyarázza a szellemi függség azon nagy mértékét, melyben a bécsi kormány e vagyonos középosztályt cenzúra és rendőri felügyelet által annyi időn át leszorítva tarthatta.

Nemzetstratégia írta...

(folyt)
Ha pedig Ausztriában sem találunk új eszmékre fogékony polgári osztályt, ahol az államhatalom minden igyekezetével vagyonos városi lakosság alakulásán fáradozott, annál kevésbé Magyarországon, a Habsburgoknak gyarmati függésben tartott országában. A bécsi államférfiaknak szigorú következetességgel keresztülvitt elve volt, semmit nem tenni az ország anyagi fellendüléséért addig, míg a magyar nemesség el nem vállalja a monarchia terheinek az osztrák tartományokkal arányos viselését. Ez azonban 1848-ig meg nem történvén, a magyar ipar és kereskedelem, városi élet és polgári lakosság mesterségesen tartatott meg félig középkori állapotában, a javulás legkisebb reménye nélkül.
(69-70. old)

foglaljuk össze!
A habsburg királyi udvar úgy tartotta féken a bécsi polgárság liberális tendenciáit, hogy állami megrendelésekkel halmozta el őket, a nyersanyagot és a pénzt pedig gyarmati függésben tartott tartományaitól vonta el.az osztrák és cseh területeken földolgozta a magyar nyersanyagot, majd a készterméket jó drágán a magyar felvevőpiacnak visszaadta. Forráselvonás és átcsoportosítás, klasszikus nevén gyarmati kizsákmányolás.

A habsburg udvar minden lehető eszközzel akadályozta a magyar középosztály kialakulását, mert tudta, hogy az erős középosztály az államnemzet és a kultúrnemzet letéteményese lehet.

(államnemzet: francia elképzelés, mely szerint a nemzet úgy lehet teljes, hogyha az állam a lehető legtöbb és legteljesebb segítséget adja meg neki.
kultúrnemzet: német koncepció, a nemzet fejlődésének kulcsát a kulturális javak fejlődésében és fejlesztésében látja.)

A szándékosan gyarmati fügésben és középkori fejletlenségben tartott magyar középosztály illetve annak hiánya volt az oka, hogy nemzeti ébredésünk nem történhetett meg.

Láthatjuk tehát, hogy ehhez képest ezen betűhalmaz amit a cikk szerény képességű írója idehányt, körülbelül a Dan Brown-féle "oknyomozó" regények színvonalán áll.

Bobkó Csaba írta...

Csak csikorgatod a fogaidat és mellébeszélsz. Pedig én konkrétumopkat írtam. Tudod-e valamivel cáfolni hogy:
- A Kossuth-emigráció rengeteg fontos tagja Klapkával az élen a Grand Orient alá tartozó szk páholyok tagja volt
- Hogy a Grand Orient III. Napóleon ellenőrzése alatt állt és a francia külpolitika eszöze volt
- hogy e külpolitika keretében a franciák életre segítették Romániát
-Hogy Romániának ekkor nyjltan hangoztatott területi követelése volt Erdéllyel és más keletmagyar-területekkel szemben
- hogy Kossuthék ezzel a Romániát támogató III. Napóleonnal, Cavourral és magával a Román fejedelemmel szövetségre léptek
- és végül, hogy e szövetségi szerződésben a román fejedelemmel egyöütt Klapka a Magyar Nemzeti Igazgatóság teljes jóváhagyásával aláírta, hogy a magyar-román határt a jövőben fogják megállapítani, tehát nem ragaszkodnak a történelmi határhoz

És persze, hogy a bécsi udvar soha hasonlót nem írt alá, mert ragaszkodott a területi integritásához, benne a magyar államéhoz és hogy a bécsi udvar helyesen akadályozta Románia létrejöttét. Kossuthék viszont szövetkeztek vele és támogatóivakl, tudva, hogy ennek Erdély és más magyar területek lesznek az árai.

Aurél írta...

Az, hogy a Habsburgok telepítették be a nemzetiségeket egy nagyon buta toposz. A nemzetiségek egy része spontán mód települt be (pl. török alatt a rácok, de pl. a Dunántúlra Eszterházy uradalmakra maguk a magyar parasztok kérték a letelepedési engedélyt). Egy részüket a magyar nemesség telepítette be (nem kevés románt Erdélybe......), egy részük már ott volt, nem kellett őket telepíteni (pl. Felső-Magyarországon a tótok). Kétségtelen, hogy sok németet telepítettek be, de ezeknek nagyobbik része is spontán érkezett, családi kapcsolatok révén (sok a föld, jó a termés, gyertek stb.). És valóban volt olyan, hogy az udvar is támogatott telepítéseket, de sokkal inkább gazdasági és nem etnikai törvényszerűségből (ha az ellenkezője lett volna igaz, akkor az Alföldet németek laknák teljes egészében, hiszen Bajorországnak, az Örökös Tartományoknak nagyon nagy népesség fölöslege volt).

Bobkó Csaba írta...

A Trianonnal kapcsolatos reménytelen tévképzetek közül azt kéne elsőnek kiirtani, hogy a határoknak bármi köze lenne a nemzetiségekhez. A csehszlovák, a jugoszláv, a román határokat se ott húzták meg Trianonban, ahol a cseh, a szerb és a román etnikum élt. A határok katonai erő, diplomácia és vakolás kérdése volt, ahogy Magyarországtól el lehettt szakítani sokmillió magyart, úgy eyg Románia nevű állam létrejötte sem volt természeti törvény rangú. Témánk, hogy a nemzet főterét egy olyan fickóról nevezték el, aki hazája legfőbb geopolitikai ellenfeleivel kötött szövetséget. Kb. olyan volt Kossuth, Klapka és társaik viselkedése, mint a spártai nyomoréké a 300-ban, aki elárulja a perzsáknak a titkos utat honfitársai hátához...

Bobkó Csaba írta...

Mindig muszkavezetőznek a kuruc táborban (bár nem találom hiteles forrását a legendának, hogy ilyenek lettek volna), akkor én Kossuthot és Klapkát le-oláhvezetőzöm.

gyuri55 írta...

Nemzetstratégia egyáltalán nem győzött meg, sőt, ideológiai alapú hozzászólásnak gondolom... Csaba érvelése meggyőző, olyan részigazságokkal kiegészítve, amit pl. Nemzetstratégia adu-érvként ad elő. A választások a politika szintjén nem a jó és a rossz közöttiek, hanem a rossz és kisebb rossz közöttiek.

Nemzetstratégia írta...

A 48-asok 48 utáni tevékenysége nem vet árnyékot a 48-as és 48 előtti tevékenységükre.

Hazátlanokká, száműzöttekké lettek, miközben Magyarországon nyílt katonai diktatúra lett, teljesen természetes hogy úgy próbáltak ezen elnyomó erőnek keresztbe tenni, ahol lehetett. ebben semmi meglepő nincs.

"Hogy a Grand Orient III. Napóleon ellenőrzése alatt állt és a francia külpolitika eszöze volt
- hogy e külpolitika keretében a franciák életre segítették Romániát"

A habsburg-francia ellentét ekkor már évszázadokra visszanyúlott, és mivel Magyarország a hbasburgok egyik, gyarmati függésebn tartott tartománya volt, ezért nyilvánvaló, hogy afranciák ha a hanbsburgokat gyengíteni akarják, akkor a magyarok kárára is gyengítik. Egy erős Románia nem csak a magyarságra jelenthet veszélyt, hanem a habsburgokra, csehekre stb, mint önálló hatalmi központ.

A románok területi igényeit a habsburgok által betelepített és betelpülni engedett erdélyi románság száma és súlya határozta és alapozta meg. Nyilván túlzó igénnyel léptek fel, hogy a Tisza legyen a határ, hogy később legyen miből engedni. Ez okos politikai, amit el kell ismerni.

A probléma az hogy önálló magyar államiság nem volt, valamint hogy a habsburg-érdeket kevered össze a magyar érdekkel. III. Napóleon nem azért erősítette a románokat mert "fanatikusan gyűlölte a magyarokat", hanem mert a habsburgokat akarta gyengíteni, és mi épp útban voltunk. A nagy képet kihagyva kis részletek próbálsz tupírozni.

A hírhedt románia-térképed nem tartalmaz semmit, románia határát szaggatott vonal jelöli, amely a Kárpátok vonalán fut végig.

"hogy a magyar-román határt a jövőben fogják megállapítani, tehát nem ragaszkodnak a történelmi határhoz"

A nemzetállamok korában már nem is lehetett. Kérdés: a Klapka és Cuza által megállapított magyar-román határ lett volna-e a jobb. vagy pedig a vesztett világháború után (amibe a habsburgok csatlósaként kerültünk be) meghúzott trianoni határ? Nyilván az előbbi.

Az összes tévhited a tüzetes vizsgálat fényében semmivé lett.

Bobkó Csaba írta...

Szenvedsz, és felmondod a prot-kur agymosás tananyagát. Miért lett volna Magyarország a Habsburgok gyarmati függésben tartott tartománya? Gyarmatai Franciaországnak voltak, nem a Habsburgoknak.
Szerinted mivel indokolták Petőfiék 1848 márciusában, 15. előtt pár nappal, hogy Pesten is forradalmat kell csinálni? Milyen magyar nemzeti érdekre hivatkoztak ennek okaként? Semmilyenre, az sózta be a feneküket, hogy már nemhogy Párizsban tört ki forradalom, meg Olaszország több pontján, hanem még Bécs is megelőzött minket!!!
Szerinted milyen magyra nemzeti érdek miatt tört ki forradalom 1848-ban Szicíliában, Páriszban, Bécsben és mi kötötte össze a mi felforgatóinkat az ottaniakkal?

Nemzetstratégia írta...

Aurél: a legnyilvánvalóbb ellenpélda a Bánság esete 1718-ban foglalták vissza, és 1778-ig magyar a lábát sem tehette be oda.
http://lexikon.katolikus.hu/T/Temesi%20b%C3%A1ns%C3%A1g.html

"A lakosság hiányát a Habsburg birod. minden tájáról kedvezmények ígéretével toborzott, több hullámban érkezett ném., sp. (katalán), ol., fr., cseh jelentkezők mellett a szerbekkel, oláhokkal, bolgárokkal, stb. pótolták"

Populárisabb, de az adatok fényében megbízhatónak tekinthető forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Betelep%C3%BCl%C3%A9sek_%C3%A9s_betelep%C3%ADt%C3%A9sek_Magyarorsz%C3%A1gra#Buda_visszafoglal.C3.A1sa_.281686.29_ut.C3.A1n

Itt lehet olvasni a törvények és rendeletek garmadáját, melyekkel az UDVARI KAMARA tervezte és szervezte a mesterséges betelepítéseket. Az összes rendeletet idemásolom, ha valaki értelmezési problémákkal küszködne.

Ami trianont illeti: a Versailles-i béke része volt, amelyet a I. VH veszteseinek szándékos megalázása céljából hoztak és alkalmaztak. Aki tehát trianonra hivatkozik, a szalmabáb-érvelés tipikus esetét valósítja meg, mivel trianon-Versailles szakítás volt a hagyományos békeszerződések hagyományával. Németország- és Ausztria végső felszámolása volt a cél, amelyet a szövetségesük (Magyarország) meggyengítésével és az ellenségeik valamint a renegátok (Csehek, románok, szerbek) megerősítésével próbáltak elérni. Románia esetében az "egészségügyi kordon" (Cordon Sanitaire) is szerepet játszott, aminek lényege hogy a Szovjetállam határán lévő államokat minél jobban erősíteni kell, hogy bufferzónát tudjank képezni a "világforradalom" ellen, ugye aktudjuk hogy a "szocialiozmus egy országban" cak 1927-re lett hivatlaos doktina, ahogy afőtitkár megszilárdította a hatalmát. Az sem segített, hogy Magyarországon kommunista állam jött létre, vagyis Párizsból jogosan láthatták úgy, hogy kommunista fertőzést minden eszközzel meg kell gyengíteni, hogy újra ne törhessen ki.

De a fő probléma az volt, hogy nem volt igazi nemzeti ellenzékünk a háború folyamán, mely háborúellenes lett volna, így az összeomlás idején automatikusan csak a létező fölhozatalból lehetett választani, ami Károlyit jászit és a többit jelentette. a Belgrádi fegyverszüneti tárgyalásnál derült ki ez mekkora hibát rejt magában, meg ugye amikor linder szélnek eresztette a hadsereget.

Bobkó Csaba írta...

Bizony, a Habsburgok telepítették be a Bánságba például a Klapka családot is! :-)

Nemzetstratégia írta...

Gyuri: mi az ideológia?
a gyakorlatra fordított mítosz.

mi a mítosz? Ami a dolgok vagy az adott dolog végső okát a természetfelettiben keresi.

Tehát ha azt mondom hogy hiszek Istenben, az technikailag mítosz, még akkor is ha ez az igazság, illetve az abszolút (valódi igazság).
Plusz azt is mondom hogy hiszek a demokráciában hisze Jézus is békére meg viszonylagos toleranciára szólított fel stb, tehát gyakorlata lefordítva leszek pl. egy kereszténydemokrata politikus. Ez meg az IDEOLÓGIA. amikor a "mennyei tanítást" a gyakorlatba ültetjük át.

Ha valaki az ufókban hisz mint mennyei lényekben és szerinte mindannyiunknak föl kell készülni hogy hamarost jönnek az ufók, akkor ő ezt a "mennyei tanítást" (mennyekről alkotott tanítást) fordítja le az ideológia (gyakorlat) nyelvére.

Tehát amikor azzal vádolsz hogy ideológiai megontásból indulok ki, akkor mindenki abból indul ki, hiszen mindenkinek van egy transzcendentális tudás-képzete, és az van lefordítva a gyakorlat nyelvére.

BCS képzete a következő: a világban létezik a gonosz, nevezzük lucifernek vagy sátánnak és az ő ügynökei a protestánsok és szabadkőművesek, a történelem értelme pedig hogy a sátáni protestánsok és szabadkőművesek ténykedését leleplezzük. A probléma ott van, hogy a szabadkőművesség elismert kutatói sem vallják ezt. A szabadkőművesek diverz, sokszínű csoportok, lehetetlen egyértelműen kijelenteni, hogy minden egyes darab számú szabadkőműves csoport egyként a magyarság megsemmisítésére törne. Sőt, ha mondjuk a királyság, pontosabban hasburg-királyság megsemmisítésére törne, az sem a magyarságot jelenti. Folyamatosan ez a két dolog össze van - hogy a habsburgok és magyarok ugyanazok lennének-, zagyválva a fejekben.

"A választások a politika szintjén nem a jó és a rossz közöttiek, hanem a rossz és kisebb rossz közöttiek. "

Sosem állítottam ennek ellenkezőjét, de még csak e kérdéssel sem foglalkoztam írásomban. Tévhiteket döntöttem meg, források alapján.

"Csaba érvelése" tulajdonképpen belemagyarázott sárdobálás. A híres térképe nem jelöl semmit, a 48 utáni, hontalanná vált száműzöttek élete nem minősíti amit 48-ban vagy az előtt tettek. Akitől elveszik a hazáját, politikai menekült lett, az hajlamos kétségbe esni, és szélsőséges dolgokat tervezni, hogy hazáját az idegen elnyomás alól fölszabadítsa. Nem mentem fel őket, de nem is ítélem el.

Nemzetstratégia írta...

Örülök hogy egyetértesz hogy habsburgok igenis telepítették be, ez tehát megsemmisíti az ostoba legendát hogy nem, az a sok ember mind magától jött be. De még ha elfogadnánk az abszurdumot hogy ez így is lett volna, egy ország vezetésének szava van, hogy kik mennek be a területére. Ha az ország királya nem akarja hogy az x népcsoport bejöjjön, akkor azok nem fognak bejönni. Tehát a felelősségük megkerülhetetlen.

Bobkó Csaba írta...

A szabadkőművesség egy ideális infrastruktűra gonosz szándékú csoportok számára és idéztem, hogy az alapszinteken nem beavatottakat hasznos idiótaként használják, fogalmuk sincs róla, hogy mire. Ezért helyből káros és veszélyes szervezet minden vakoló hálózat, mert bármikor lehet őket rombolásra használni. A szervezet eredetének tanulmányozása is igazolja, hogy eleve romboló célokra hozták létre, mint tömegmozgósító infrastruktúrát.
A konkrét bejegyzésben pedig a konkrét francia Grand Orient konkrét román-magyar szerepéről van szó, mondd azt, hogy ez nekünk nem volt káros. Kossuth és Klapka nem a legalsó beavatatlan fokokon voltak benne, tájékozottságuk magas szintű volt.
Természetesen el kell ítélni az emigránst, aki saját egyéni helyzete miatt (amiről maga tehet!) képes a hazája ellenségeit segíteni.

Bobkó Csaba írta...

És persze mi jót tett Kossuth 48-ban???

Bobkó Csaba írta...

A HAbsburgoknak kutya kötelessége volt népességet betelepíteni a felszabadult Magyarország lakatlan pusztáira, hogy beinduljon az élet. A belső telepítés során vízzel főztek és ez nagyrészt spontán mozgás volt, kívülről nagyon is válogattak, a szerbek beengedése a határőrvidékre a katonai logika alapján történt, tudatosan pedig főleg katolikus németeket hoztak, ami a lehető legjobb megoldás volt. Velük nem is lett semmi baj. Románok betelepítéséről Habsburgok által nem tudunk, magyarok által annál inkább és persze szivárogtak azok maguktól is. Ahogy tudunk székelyek Moldvába űzéséről is magyar urak által, János Zsigmond, Báthory István, stb. Az átmeneti letelepedési tilalmak oka az volt (Pesten és Budán is), ami Ferenc József (sajnálatos) 49 utáni hosszú duzzogásának is, hogy a sok kuruckodás, magyarok elenséggel kollaborálása miatt (Thököly, Rákócziak), bizalmatlanok voltak a magyarok iránt és erre volt is okuk. A magyar konzervatívoknak kellett volna aktívabbnak lenni és persze a Habsburgok némelyike (Ferenc József) is lehetett volna nagyvonalúbb. Viszont a magyarok rebelliskedésbe val állandó belerángatása saját protestáns szellemi elitjük által szomorú tény, ami a Habsburgok bizalmatlanságát sajnos érthetővé teszi, ha utólag közösen sajnálhatjuk is. A soknemzetiségű ország önmagában nem okozott Trianont, hisz Trianonban létrehozták a soknemzetiségű nagyszerb és nagycseh birodalmakat is, vagyis a soknemzetiségű nagymagyar állam is életképes volt, jobb kül- és belpolitikával simán fenntartható lett volna. Hogy nem jgy lett, azt Kossuthéknak is köszönhetjük és a vakolás ennek eszköze volt.

Nemzetstratégia írta...

"A HAbsburgoknak kutya kötelessége volt népességet betelepíteni a felszabadult Magyarország lakatlan pusztáira, hogy beinduljon az élet."

Ez egy bizonyítandó állítás. Ha maygar király lett volna, magyarokkal ugyanígy be lehetett volna telepíteni. A harmincéves háború pusztításai után egyes német tartományok törvényt hoztak, hogy 10 évig mindeki két nőt vehet feleségül. Ez csak egy példa arra hogy léteznek unortodox megoldások is.

Lehet hogy magyarral lassabban települt volna be, ezt senki sem vitatta, de egy magyar király ezt is fontosnak tartotta volna, különösen a nemzetállamok kialakulásának korában, amelyek Nyu-Európában már az 1600-as évektől jellemzőek voltak (Anglia, Hollandia, Franciaország), tehát ez benne volt mát a levegőben.

"A belső telepítés során vízzel főztek és ez nagyrészt spontán mozgás volt,"

Ez bizonyítandó állítás, de egyébként a legteljesebb hazugság.

"A magánföldesurak között Károlyi Sándor, Batthyány Ádámné (Eleonore Strattmann), az Esterházyak, később Grassalkovich Antal, a honfiúsított idegenek közül Savoyai Jenő (híres magargyűlölő) és a Békés megyei Harruckern a legnagyobb telepítők. Az állam akciói közül kiemelkedik a Temesköz betelepítése. Claudius Mercy tábornagy, a vidék kormányzója 1718-33 között 33 új falut létesít, főleg németországi, részben lotharingiai telepesekkel. a betelepülő idegen iparosoknak az 1723. évi 117. tc. 15 évi adómentességet biztosít."

(Savoyai, Srattmann, Harruckern, Grassalkovich... szép magyar nevek)

Magyaroszg újranépesedésében azonban már ekkor is nlvánvalóvá válik napjainkig tartó, visszafordíthatatlan következménye. a magyarság, mely még a századelőn a lakossg felét tette ki, mivel ahatárokon túl nincsenek tartalékai, háttébe szorul. a betelepülő románok és délszlávok, a bevándorló németek túlsúlyra juttatják a nem magyar elemeket. De átszíneződik az ország eddigi etnikai térkép is. A török elől a hegyes peremvifdékre húzódó magyarság zömében visszatér az Alföldre, végleg átengdve e területet a nemzetiségeknek. de számos szlovák, rámán és svábnak nevezett német település jeenik meg az Alföld eddig kizárólag magyar tájain is. a százaközép nemzetiségi viszonyairól csak hiányso adataink vannak. De azt tudjuk, hogy Nagyszombatot, amely a 17. században még magyar város volt a 18 század közepére elsősorban szlovákok lakják. tudjuk, hogy Erdélyben, ahol 1700 körül a románok száma alig haladta meg a lakosság egyharmadát (35-375), arányuk 1760.62-re 50% körülire emelkedik. a magyaroké viszont - székelyekkel együtt - ez utóbbi időpontra egyharmad alá (28-30%), a szászoké egynyolcadra (12-13%) süllyed. A magyarság arányának csökkenése országos méretekben azonban még nem állhat meg, hiszen a betelepülés is folytatódik. Az udvar -amely még mindig gyanakodva szemléli a magyarságot - ezt a fejleményt különben is bátorítani igyekszik. Vannak az országnak olyan területei, ahonnan a magyarokat egyenesen kitiltják: a szász önkormányzat nem engedi hogy az erdélyi Királyföldre telepedjenek (a románok betelepülhetnek, 1727-ben már maguk a szászok sokallják számukat), a Temesközből a kamara tiltja ki őket (a Maros felől beköltözni akaró magyarokat fegyverrel kényszerítik a visszatérésre). Nyugat-Európa nemzetállamaival szemben Magyarország soknemzetiségű országként lép be a feudalizmus utolsó korszakába.

Nemzetstratégia írta...

"A soknemzetiségű ország önmagában nem okozott Trianont, hisz Trianonban létrehozták a soknemzetiségű nagyszerb és nagycseh birodalmakat is"

Hamis párhuzam , trianon esete speciális, ezt már elmondtam, leírtam, a veszteseket akarták szándéksan megalázni, + egészégügyi kordon + a győztesek és renegűátok (szerbek, cehek) megjutalmazása játszott szerepet. Trianon a lehető legrosszabb példa.

"vagyis a soknemzetiségű nagymagyar állam is életképes volt, jobb kül- és belpolitikával simán fenntartható lett volna." (ifj Barta János: A kétfejű sas árnyékában, 129-130. old)

Semmiféle önálló magyar állam nem volt a habsburgok soknemzetiségű személyes állama, feudális állama volt, habsburg irányítás alatt, amely a magyarokat ellenségként kezelte.

Nemzetstratégia írta...

"A szabadkőművesség egy ideális infrastruktűra gonosz szándékú csoportok számára és idéztem, hogy az alapszinteken nem beavatottakat hasznos idiótaként használják, fogalmuk sincs róla, hogy mire. Ezért helyből káros és veszélyes szervezet minden vakoló hálózat, mert bármikor lehet őket rombolásra használni."

Ez nagyjából bármely szervezetre elmondható, ahol jelentősebb alá-fölé rendeltségi létra van. Újra feltaláltuk a melegvizet. A katona se tudja, hova szólítja a parancs, árkot kell-e ásni vagy ellenségre lőni, esetleg terményt begyűjteni vagy lázadást leverni. A mai modern vállalatoknál sincs lövése az alkalmazottnak, hogy az igazgatónak vajon mi a jövő negyedéves terve. Ezek akkor mind ördögi tömegmozgató struktúrák? Aha, értem...

2mondd azt, hogy ez nekünk nem volt káros."

nm a Grand Orient volt káros, hanem a fraciák szerepe volt káros, akiknek egy kinyújtott karja volt a Grand Orient, a románok segítésére. Ha egyébként Klapka és Cuza megegyeznek akkor, biztos kedvezőbb határt lehetett vlna elérni mint traononban, ahol anemzetiségi elvet kevéssé vették csak figyelembe.

Mégegyszer: az 1850-es 60-as években már nyilvánvaló volt merre fúj aszél, hogy minden nép a saját álamában éljen. És ebbe beletartoztak az erdéályi románok is. Előbb kelltt volna okosnak lenni, de ez már -megint - a habsburgok felelősségét veti fel, hiszen az ő aktív és passzív támogatásuknak köszönhető a Kárpát-medencei demográfiai egyensúly megborulása.

"És persze mi jót tett Kossuth 48-ban?"

Az önálló, független magyar államért küzdött,a meyl nem gyarmati tartománya senki másnak. Nem gondolom hogy ez az abszolút elképzelhető legjobb dolog volt, de fényévekkel jobb a gyarmati alávetettségnél és elnyomásnál, amiben a habsburgok alatt voltunk.

Egy kérdés, kíváncsi vagyok hányan tudják rá a választ. Metternich alatt volt-e külföld-cenzúra, és ha igen, hány külföldi napilapot engedtek be az ország területére?

Nemzetstratégia írta...

"Miért lett volna Magyarország a Habsburgok gyarmati függésben tartott tartománya?"

Nem tudsz szöveget értelmezni? az összes nyersanyagot kivitték, az osztrákok és csehek csináltak belőle készterméket, amit jó drágán visszahoztak.

"Szerinted milyen magyra nemzeti érdek miatt tört ki forradalom 1848-ban Szicíliában, Páriszban, Bécsben és mi kötötte össze a mi felforgatóinkat az ottaniakkal?"

Az abszolutista feudalizmus elleni harc, mely minden nemzetben gondolkozó elemi érdeke volt.
Még egy fontos dolog a magyar ill. reformkori liberalizmusról (Szekfű, Három nemzedék):

A reformkori liberalizmus jelentése és jelentősége

"Nálunk a nemzetiség már a rendi világban felébredt, vele a liberalizmusnak kezdettől fogva számolnia kellett. És amint a francia liberalizmus az abszolút monarchiából francia nemzetállamot, a német liberalizmus a sok kis fejedelemségből egységes német nemzettestet akart alkotni, úgy tűzte ki magának végcéljául a magyar liberalizmus, hogy a rendi országból magyar nemzeti államot alkosson és azt betöltse magyar nemzetiséggel. Ehhez képest liberális korszakunk egész folyamán e két elem: magyar nemzetiség és liberalizmus a legszorosabb összefüggésben áll egymással, mindenütt együttesen lépnek fel és két egymástól szétkülönböztetni, a legnehezebb történeti feladatok közé tartozik."

A liberalizmus megjelenése az abszolutista eszme és filozófia meggyengülésével és csődjével volt csak lehetséges. egyszer csak nem volt már elég, hogy "a király mondta, kész". Aki kétkedett, választ követelt, azt meg vitték a börtönbe. Te talán mindent kritika nélkül elfogadsz? egy zombi vagy, aki csak követni tud, gondolkodni nem?
A francia és német liberalizus a középosztályban, a nemzeti érzés hordozójában termékenyült meg, de a habsburgok a magyar középosztály fejlődését ahol tudták, akadályozták. Úgy gondolkoztak, hogy minél elmaradottabb egy nemzet, annál kevésbé hajlamos a lázongásra. A saját logikájuk szerint igazuk is volt, ez azonban hatalmas károkat okozott nekünk, magyaroknak, akiknek te egyre kevésbé tűnsz tagjának lenni.

Nemzetstratégia írta...

Állításaim összefoglalása:

1) A habsburgok gazdasági elnyomásban, gyarmati sorban tartották Magyarországot. Erre bőséges példákat hoztam Szekfűtől és más forrásokból.

2) A habsburgok szándékosan, minden lehető eszközzel akadályozták a magyar középosztály létrejöttét, mert ny-európai példákból (angol francia, holland) tudták, milyen veszélyt jelent ez a feudalisztikus, elmaradt hatalmukra. A nyugat-(és dél-, észak-) európai királyok ugyanis nemzeti királyok voltak, vagyis egy adott nemzet fölött uralkodtak. Egy ilyen országban a középosztály, a nemzet értékei első számú hordózójának megjelenése áldás, viszont egy soknemzetiségű birodalomnak, melynek idegen ajkú és szokású király a feje, bomlasztó tényező.

3) a habsburgok uralma alatt lezajlott, aktívan (habsburgok szervezte) és passzívan (engedték, hagyták letelepedni a bevándorlókat) elősegített betelepítés a legközvetlenebb ls legnagyobb horderejű oka annak hogy fölborult a nemzetiségi egyensúly, vagyis trianont a habsburgok betelepítő politikájának köszönhetjük. Ha nem lettek volna itt idegen népek, hivatkozni se lett volna mire.

trianon nyilván egy igazságtalan béke volt, ezt újra meg újra le kell szögezni, de ha Magyarország egységes nemzetállam lett volna,soha nem darabolják fel ilyen szégyenletesen.

Nemzetstratégia írta...

"Természetesen el kell ítélni az emigránst, aki saját egyéni helyzete miatt (amiről maga tehet!) képes a hazája ellenségeit segíteni."

Nem a "hazája" ellenségét segítette, hanem a habsburg ellenségét segítette. Megint zagyválod a kettőt.

Egyébként amit írtál, bármely elnyomó gépezet fölhasználhatja az elnyomó ideológiája szolgálatában. Legutóbb 2006-ban a tömegverésnél volt ez a magayrázat "dehát minek ment oda!" értsd:"ő tehet róla."
Következetesen a magyarság elnyomóinak oldalán állsz.

Bobkó Csaba írta...

Nemzetstratégia, 6 hózzászólás zsidórban egyetlen nicktől a propaganda érzését kelti... :-) Próbálj tömörebben fogalmazni és mnem ártana, ha nemcsak protkur propagandát idéznél, hanem tényeket is. Eddig csupa rablómesét írtál. Elsőre jöhet valami statisztika Magyarország gyarmati kifosztásáról.

Nemzetstratégia írta...

Aki Szekfű Gulára, Varga J. Jánosra s a többi idézett történész véleményére azt mondja hogy "protkur rablómese" az saját tudatlanságát és beszűkültségét árulja el.

"Selmec, Körmöc- és Nagybánya környékén még mindig tetemes mennyiségű aranyat (évente kb. 11 mázsa) és ezüstöt (kb 250 mázsa) bányásznak (együttes értéke 3,5 millió forint). A felső-magyarországi bányavidék (Szomolnok, Igló), valamint a Délvidék (Temesköz) egyre növekvő réztermelésével Magyarország az elsők közt van a világon (20 ezer mázsa 3,8 millió forint). Nem elhanyagolható az ólom és vasbányászat sem. 1745-ben fedezik fel a tatai, 1759-ben a brennbergi szénlelőhelyet, bár kiaknázásukra csak évtizedekkel később kerül sor. A kamara tekintélyes jövedelemhez jut a sóbányászatból is. a bányászathoz kapcsolódó olvasztókban, hámorokban, üveghutákban, lőpormalmokban egyre bővül a termelés"
Ifj Barta János: A kétfejű sas árnyékában Bp, Gondolat kiadó, 1984, 198.old.

A bánya- és vámjövedelmek az udvari kamarához vándoroltak, amely a habsburg birodalmi államigazgatás szerve volt, vagyis kikerült a magyar ellenőrzés alól, Az udvari kamarának egyébként a századok folyamán egy magyar tagja sem volt (Szekfű Gy. megállapítása), és egyébként is: Ha magyar király lett volna és magyar királyi udvar, ezen bánya- és vámjövedelmek a magyar királyi udvart és Magyarországot gazdagították volna. Ez tehát gyarmati kizsákmányolásnak tekinthető, egyszerű nyersanyagbázis, amelynek elszívják a termelését.

Bobkó Csaba írta...

Légy szives, idézd ide, hogy konkrétan melyik évre gondolsz és ne csak az elszámolás bevételi oldalát, hanem a kiadásit is. Nekem valami azt súgja, hogy a magyar államkoncstárnak nemcsak bevételei voltak akkor sem, hanem kiadásai is. Érdemes lenne ugyanezen (általad választható évre) megadnod a külkereskedelmi mérlegünket is, a tőkemozgások mérlegét is, az ipari termelés statisztikai adatait is, és persze még adós vagy a gyarmatosítás definíciójával. Egyelőre csak dobálózól a kifejezéssel, amit ilyen sarlatánoktól idézel, mint ez a kétfejű sas árnyéka-fickó. Szekfű ugyanúgy ellenőrizendő, mint bármilyen szerző, bár nem látom, mi olyat idéztél tőle, ahol gyarmatosítást bizonyítana. Egyébként szerintem nagyon fontos szerző, javaslom tőle pl. "A száműzött Ráküczit", mindjárt azz elején érdekes a Páriszban játékbarlangot (kuplerájt?) üzemeltető Rákóczi, aki még a lábát is megcsókolja a Napkirálynak és egy tipikus udvaronc, lakáj, nem a szoborba faragott dicső hős.

Bobkó Csaba írta...

Egyébként még a saját szerződ is ezt írja: "a bányászathoz kapcsolódó olvasztókban, hámorokban, üveghutákban, lőpormalmokban egyre bővül a termelés" TAlán neked nem tűnt fel, de a Magyarországon működő, és ekkoriban tipikusan a Habsburg kormányzat által alapított ipari üzemekben bővült egyre a termelés, tehát a fránya Habsburgok iparosítottak Magyarországon, ellentétben a váddal, hogy akadályozták volna az ipar fejlődését. Nevükhöz fűzödnek az ipar kezdetei.

Emma írta...

Szekfűnek vannak érdemei, de alapvetően azért a prot-kur kereteken belül maradt. Nem véletlen, hogy '45 után moszkvai nagykövet lett belőle.

A gyarmatosítás alapvetően egy XX. századi balos toposz, még a korabeli radikálisok se mondtak ilyet. Egyetlen komolyabb "sérelem" a kettős vámhatár volt, de a józanabbak arról is elismerték, hogy jogos, és jobb nem bolygatni a kérdést. Magyarországon nemigen lehetett beszedni az adókat, miközben az örökös tartományokat keményen adóztatták már a XVI. század óta - gyakran éppen magyarországi projektek finanszírozására (végvári rendszer, később a keleti határszél katonai megerősítése a románok ellen, stb.). Ha nincs belső vámhatár, az lényegében azt jelentette volna, hogy a Habsburgok a magyar gazdaságot szubvencionálják az osztrák, cseh rovására. Ezt egy birodalom uralkodója nem teheti meg. Egyébként konkrétan a mezőgazdasági alapanyagok feldolgozását az égvilágon semmi nem hátráltatta. A fő probléma az alacsony népsűrűség és a rossz utak, nem a vámok. A fő előnyök pedig a tágas belső piac, és a stabil, ősi magyar jogrendszer, amit Kossuthék éppen felforgatni igyekeztek.

Amit a telepítésről írsz, annak sincs semmi értelme. Harruckern történetesen inkább egy budai malmot szeretett volna Békés megye helyett. De nem azt kapta, hanem az elvadult, lakatlan Békést, amiből ő csinált újra civilizált vidéket. http://hu.wikipedia.org/wiki/Harruckern_J%C3%A1nos_Gy%C3%B6rgy Ha találsz ott 10 öregasszonyt, aki még rendesen tud szlovákul, holnap kitűzöm a kokárdát. ;) Harruckern egyik leszármazottjáról mintázta Jókai az Egy magyar nábob főhősét. http://hu.wikipedia.org/wiki/Wenckheim_csal%C3%A1d Teljesen magyarrá váltak, de ha nem tették volna, akkor is hálásan kellene emlékeznünk rájuk.

(Egyébként a blogszerzőnek javasolnám a moderálást. Aki sérteget, meg eltér a témától, azt nyugodtan ki lehet rakni, nem kell hagyni, hogy ezt a szerző által sok munkával fenntartott, színvonalas felületet szét-trollkodják.)

Bobkó Csaba írta...

Megfordult a fejemben, de illusztratív. A kuruc közönség egyelőre ennyit tudott itt felvonultatni...
Másrészt érzékelem, hogy Nemzetstratégia nem rosszindulatból kekeckedik és úgy érzi, hogy ő őszintén jó hazafi. Bizonyára jók a szándékai, de sajnos prot-kur nevelést kapott. Hátha itt megül egy-két bogár a fülében. Az indulatait is megértem, de persze a normális határon túlmenő öncélú indulatkitöréseket moderálni fogom, bárki esetén. Sajnos - talán a bejegyzések hossza miatt is - olyan sok kuruc vitapartner nem jár ide, ezt az egyet nem lenne ésszerű elzavarni, csak azért, mert viselkedése jellemző a közegére... :-)
Tréfát félretéve, elvárom, hogy Nemzetstratégia vegye komolyan a vitát és a felelősséget, hogy az olvasók (akik sokkal többen vannak, a statisztika nyilvános), most rajta mérhetik le, mit tudnak a kurucok a vitában felmutatni. ( :-) )

Névtelen írta...

Mária Terézia is akkor engedte meg a magyarok betelepülését az addig tiltott Temes vármegyébe 1778-ban, amikor már látta, hogy megbízható és kiáll mellette a magyar nemesség, neadjisten egy kûlföldi konfliktusban nem döfi hátba, mint pl. az erdélyi fejedelem.

gondolom én.


z

Névtelen írta...

jav.: pl. anno az erdélyi fejedelemség

Bobkó Csaba írta...

Konkrétan ekkor hozza létre újra Temes vármegyét a magyar rendek régi követelésének engedve, mert addig katonai kormányzású terület. Ezt a honvédelem érdekei indokolták a töröktől utoljára elfoglalt országrészben a magyarok pedig Thököly és Rákóczi idején is a hazát újraegyesítő és újjáépítését menedzselő uralkodójuk ellen hagyták magukat lázítani. Ezért volt a tragikus, de érthető bizalmatlanság. Mire eloszlott, jöttek Martinovicsék, a jakobinusok, az illuminátusok, hogy nehogy tartós legyen a bizalom...

Nemzetstratégia írta...

"Légy szives, idézd ide, hogy konkrétan melyik évre gondolsz és ne csak az elszámolás bevételi oldalát, hanem a kiadásit is. Nekem valami azt súgja, hogy a magyar államkincstárnak nemcsak bevételei voltak akkor sem, hanem kiadásai is."

Nem volt olyan hogy "magyar államkincstár". Ez csak a fejedben létezik. Udvari Kamara és különböző Udvari tanácsi testületek voltak, közös jellemzőjük hogy egy magyart sem tartalmaztak. Kérdés: ki tudja eldönteni jobban mi a jó a magyarságnak: egy magyar vagy egy idegen osztrák?

"Érdemes lenne ugyanezen (általad választható évre) megadnod a külkereskedelmi mérlegünket is, a tőkemozgások mérlegét is, az ipari termelés statisztikai adatait is,"

Valójában azt vitatod, hogy magyar jobban tud-e rendelkezni a saját országa jövedelmei fölött, mint a magyar. Részletes elszámolás nem készült, mert akkortájt még részletes könyvelés sem volt.
A Szekfű által leírtak bizonyítják a gyarmati sort, jelesül hogy a habsburg udvar Bécset támogatta állími megrendelésekkel és a nyersanyagok kivételével majd a bécsi ipar által feldolgozásával.

a gyarmati-félgyarmat sor definíciója

Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.
A gyarmatosítás formái, fokozatai:
• katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét
• ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet
• tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorban tartani egy országot
A gyarmatosítás célja:
• a terület stratégiai biztosítása
• a gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása
• olcsó munkaerő kihasználása
• újabb piacszerzési lehetőség
A gyarmatosítás ideológiája:
Az elmaradott népek civilizálása

Magyarország nem volt iparosodott, amikor már Ausztria relatíve az volt. Azt is mondhattuk hogy a habsburg-eredet Magyarországon dinasztikus okú, a gyarmati kizsákmányolás később lett jellemző. Tehát nem azért lett Ferdinánd 1526-ban magar király, hogy "na majd én jól lerablom az országot", de az 1600-as évek végére Lipót császár és udvari tanácsosai már pontoson így gondolkodtak. Erről is ír Szekfű, ha kell beidézem .

"Nevükhöz fűzödnek az ipar kezdetei"

Előttük is volt már ipari termelés, ha tudnál olvasni a "bővült a termelés" nem azt jelenti hogy "létrejött a termelés" (a semmiből). Egyébként meg egy folyamatos háborús övezetből nem nehéz fejlődő régiót csinálni. A füstölgő romokhoz képest akármi fejlődés.

Egyébként szerintem nagyon fontos szerző, javaslom tőle pl. "A száműzött Ráküczit",

Még meg az Öreg Kossuthot, legutolsó munkáját.

Bobkó Csaba írta...

"Részletes elszámolás nem készült, mert akkortájt még részletes könyvelés sem volt."

Ahogy te tévedsz! :D

Nemzetstratégia írta...

"Ezt egy birodalom uralkodója nem teheti meg"

De megteheti mint ahogy az osztrák uralkodó megtette Alsó-Ausztriával, aminek Bécs volt a központja.

De íme te magad bizonyítod, hogy miért volt elkerülhetetlen Magyarország alárendelt, kizsákmányolt helyzete: Mert Egy orsztrák főségű birodalom része voltunk, gazdasági szempontból a lehető legtermészetesebb, hogy a Bécsben székelő, német ajkú uralkodó a saját székvárosát támogatja, és nem mondjuk Budát, a magyar fővárost. te magad bizonyítod amiről beszéltem.

A többire semmi forrást, érvet, magyarázatot nem hozol, Szekfű támadása Ad hominem, vagyis amikor az illető nézeteit annak személyes tulajdonságaival próbálod lejáratni.

ha sztálin vagy gyurcsány, vagy tetszőleges mindenki által utált figura jelenti ki hogy 2+2=4 akkor arra nem válasz hogy mocskos komcsi, szemét gyurcsány, "nem véletlenül moszkvai nagykövet". Attól neki még igaza lesz abban amit állított.
hasznos a témában: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ad_hominem

BCS: a kurucok már rég győztek, ha nem vettted észre. A szmájlit hanyagold, Felnőtt módra próbálj párbszélni.

Nemzetstratégia írta...

"Ezt a honvédelem érdekei indokolták a töröktől utoljára elfoglalt országrészben a magyarok pedig Thököly és Rákóczi idején is a hazát újraegyesítő és újjáépítését menedzselő uralkodójuk ellen hagyták magukat lázítani. Ezért volt a tragikus, de érthető bizalmatlanság. Mire eloszlott, jöttek Martinovicsék, a jakobinusok, az illuminátusok, hogy nehogy tartós legyen a bizalom..."

Mitől eleve jobb a habsurg mint amygar király? A szánalmas erőltetett hazugságaid mind erre futnak vissza.

egyébként meg ott voltak a határőrvidékek, fölösleges volt Temes megyét katonailag kormányozni. Azon kivül amikor fegyverrel fordítják vissza a visszatelepülni szándékozó magyarokat, a vidék eredeti, ősi lakosait. az egyrészről bizonyíték a habsburgok zsigeri magyarellenességére, másfelől pedig trianon magvait, a demográfiai egyensúly megboriuását pontosan az ilyen alattomos szemét húzások ültették el.

Nemzetstratégia írta...

"Ahogy te tévedsz! :D"

Ezt az óvodában tanultad? Jó beszólás, az ötéveseknek
:DDDD

Egyébként azt hiszed egy dologba belekötsz akkor az a többire is válasz?

Nemzetstratégia írta...

"Amit a telepítésről írsz, annak sincs semmi értelme. Harruckern történetesen inkább egy budai malmot szeretett volna Békés megye helyett. De nem azt kapta, hanem az elvadult, lakatlan Békést, amiből ő csinált újra civilizált vidéket."

Miért? magától a környék nem tudott volna betelepülni? Dehogynem. Ostobaságot írsz. Egyrészt nem ő csinált civilizált vidéket (bizonyítandó tétel) másrészt meg nélküle is létre tudott volna jönni e vidék. Dúsan termő területek nem szoktak sokáig parlagon maradni, ahol van jó föld, oda kerül ember is, bármiféle telepítés nélkül is. Okoskodásod ellentmond a józan észnek.

Emma írta...

Nem termett dúsan, egy elvadult bozót volt az egész, 30 kilométerenként egy kisebb lakott településsel. Előbb 20 évig kellett fát irtani, lecsapolni, gazolni, mielőtt teremni kezdett. És azt valakinek meg kellett szervezni, hogy emberek odamenjenek, dolgozzanak, és addig se haljanak éhen. Próbáltad már valaha 3 embernek 3 napi munkáját megszervezni? Láthatóan nincs túl sok élettapasztalatod. Ezen kívül szövegértelmezési problémáid is vannak: Békésben már MINDENKI MAGYAR. Érted? Nem tudnak már szlovákul, nincs már szlovák identitásuk. Csak a családnevek szlovákok. Ez bánt téged annyira? Hogy a bozót helyén most nem Románia van, hanem az ott még mindig Magyarország, és a magyar falvakban a magyaroknak szlovák családnevük van? Ez a nagy probléma, amiért gyűlölni kell Harruckernt?

Az nem ad hominem támadás, hogy megírjuk, a szóban forgó történész milyen karriert futott be. Nem érted a szó jelentését.

Névtelen írta...

az anjouk nápolyiak voltak, a hunyadiék meg kunok, azt elmagyarosodtak. a habsburgoknak is volt magyar ága. de az árpádok között is voltak rossz uralkodók.

z

Bobkó Csaba írta...

Csak egészen mellékesen, lényegileg egyetértve veled jegyzem meg, hogy az oklevelek évtizedeken át emlegették "Hunyadi Oláh Jánost", mielőtt kormányzó lett volna és a kis király gyámja, ami ellen neki semmi kifogása nem volt. Szerintem akkor se szakad le az ég, ha kiderül, hogy mégse kun volt. Egyébként a Hunyadi-párt lényegében Huszita-párt volt és ők alapozták meg a Szapolyai-féle elmebeteg irányzatot, amely az ország háromfelé szakadásához veztetett, de ezekről tervezek írni. A huszitizmus az országunkat szétverő egyik legfőbb erő, dicséri is Papp Gábor, ahol lehet...

Névtelen írta...

persze, kérdés az, hogy dédszülőktől, nagyszülőktől, vagy szülőktől számítjuk a származást, mit ér az, ha most vki „nyolcad kun”. nem 100% tiszta a Hunyadiék származása, van pletyka, hogy Zsigmond fatyja volt János (legitimizációs propaganda?). azért tippelek, hogy kunok lehettek, mert abban az időben a moldáviai és havasalföldi területek oláh vezetőrétege kun volt. Na most Hunyadi János felmenőjét VAJKnak hívták. Ez ismert, török eredetű név volt a pogány magyaroknál is, ld. Szent István születési neve. Namost a kunok meg török nyelvű nép volt, így valószínű a kun felmenőség.

az olaszoknak van egy közmondása, amit nem tudok szórul-szóra idézni, de arról szól, hogy mindegy milyen származású király uralkodik rajtuk, ha van tenni az asztalra. magyarul nem számít a király etnikuma, ha neki a népe jóléte fontos. : )

már sok cikket ígértél. : ) református kazetták pl. várom őket...

z

Névtelen írta...

jav.: „ha van mit tenni az asztalra”

Bobkó Csaba írta...

Főállású bloggerként többet tudnék írni! :-)
így csak a kiadás van. Vojak szláv nyelveken harcost jelent, az oláh etnogenezisben a kun is ott van, meg a szláv is. István neveként is simán megvizsgálandó a szláv családi kapcsolatrendszer, egy sor árpádházinak volt orosz, vagy lengyel anyja, a Harcos uralkodóhoz illő név, az Árpád-féle elit gyermekeit összeházasította Anonymus szerint a helybentalált előkelőségek túszul vett gyermekeivel, ezek között akkor is voltak szlávok, ha a nagymorva meséket nem hisszük el.
Amúgy a régi igéreteim nem tréfadolgok, amikor most előszedtem pl. Klapka Testvért a fiókból, már vagy egy éve félkészen hevert, több témához megvan a koncepció és nagyrészt a nyersanyag, szóval idő kérdés.

Névtelen írta...

Véletlenül megtaláltam neked egy Klapka -> marrano kapcsolatot, hogy lehessen továbbszőni a konteót... : )

z

Bobkó Csaba írta...

És el is árulod? :-)

Névtelen írta...

most mondanék neked újat azzal, hogy Klapka gnosztikus marranók ügynöke volt? : )

egész jól bezárul a kör. részletek mindjárt.

Bobkó Csaba írta...

A svájci bankár nagyfőnöke? Fazy?

Névtelen írta...

közvetettség azért van a marranókkal, ha nem is feltétlenül személyes. a „vasút”, meg később a „Crédit Mobilier” kifejezesék ugrottak be az egyik idézetedből.

1, a Monarchia (1867–1918) vasúthálózatának az alapjait a bécsi zsidó Rotschild és Pereira család vetette meg. A két család rivalizált egymással (de lehet, hogy a háttérben karteleztek is). Házasság is volt a 2 család között.

2, a Rotschildok askenázi, míg a Pereirák szefárd zsidó család voltak.

3, a Pereirák kikeresztelkedett portugál zsidók (marranók) voltak, akiket elűztek Liszabonból a XVI. században, de vmelyik vezető tisztségeket is kapott ott és fényűző luxusban élt.

4, a (keresztény?) Pereirák címerpajzsa szintén „Vörös pajzs”, mint a Rotschildoké:
http://en.wikipedia.org/wiki/Pereira_%28surname%29

5, Abraham Israel Pereyra: portugál zsidó, aki nagyrészt Amszterdamban élt, az egyik leggazdagabb kalmár. kabbalah és Sabbatai Zevi támogató, már a XVII. században támogat proto-cionista telepítéseket. sok köze van a modern kapitalizmushoz, a kamatos kamathoz, az amszterdami tőzsdéhez, a holland kelet-indiai társasághoz, a gyarmatosításhoz. Gershom Scholem is ír róla!
http://en.wikipedia.org/wiki/Abraham_Israel_Pereyra

6, Jacob Rodrigues Pereira
híres orvos, a jelbeszéd kitalálója. híres unokái Émile és Isaac befektető bankárok (ld. később)
http://en.wikipedia.org/wiki/Jacob_Rodrigues_Pereira

Névtelen írta...

7, Gómez Pereira
http://en.wikipedia.org/wiki/G%C3%B3mez_Pereira
filozófus, orvos és humanista. filozófiája nagyban hatott Descartes-re, akivel „kezdődik az újkori filozófia antropológiai fordulata. ... Szembefordulva a skolasztikus filozófiával, az addigi hagyományos világnézettel ... Egyformán lehet benne az "idealizmus atyját" és a "materializmus atyját" látni: metafizikájában idealista, természetszemléletében materialista volt.”
Ez eléggé gnosztikus.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ren%C3%A9_Descartes
Descartes nagy hatással volt a szefárd Baruch Spinoza-ra, aki megalapozta a felvilágosodás filozófiáját.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Baruch_Spinoza

8, báró Diego Pereira d'Aguilar
ausztriai-angol zsidó üzletember: Mária Teréziától monopoljogokat kapott, Temes vármegyében és Bécsben létrehozta a szefárd közösséget. később Londonba települt át.
http://en.wikipedia.org/wiki/Baron_Diego_Pereira_D%27_Aguilar,_1st_Baron_d%27Aguilar

9, fia: báró II. Ephraim Lópes Pereira d'Aguilar,
kora egyik leggazdagabb londoni bárója:
http://en.wikipedia.org/wiki/Baron_Ephraim_Lopes_Pereira_D%27Aguilar,_2nd_Baron_d%27Aguilar

Névtelen írta...

Még Váradon olvastam Kossuth emlékiratainak vonatkozó részét és Jancsó Benedek Román nemzeti törekvések című két kötetes nagy munkáját. Ez utóbbi ritkaság, de nekem most már megvan a Széchenyi könyvtárban fénymásolt és bekötött példánya. Valamikor Jancsó utóda, folytatója szerettem volna lenni, de erre nincs már időm. Jancsó Benedek volt a legnagyobb magyar román-szakértő. Említett könyve , ha jól emlékszem, 1895-ben (I. kötet) és 1896-ban (II. kötet) jelent meg. Annak idején a piemonti-francia-osztrák háború előtt felmerült annak a kérdése, hogy Erdélyben fellázítják a magyarokat az osztrákok ellen. A lázadásnak át kellett volna terjednie Magyarországra is. Fegyvereket viszont csak a tengeren és aztán az Egyesült Dunai Fejedelemségek területén át lehetett volna Erdélybe csempészni. Ezt csak a frissen megválasztott Cuza belegyezésével lehetett volna megtenni. Kossuth Klapkát küldte Cuzához tárgyalni. A történetet Klapka jelentéseiből ismerjük. Cuza először nem akarta fogadni, majd a piemonti és francia követek közbelépése után mégis színe elé engedte. Klapka át akart neki adni egy levelet Kossuthtól, mire Cuza: "KI az a Kossuth?" No gondolhatod. Később Klapka - nem pontosan: Úgy látszik, hogy elvégeztetett, miszerint mi a románokkal örök időkig ne értsük meg egymást. S utána elmondja, miért. Ezek ... (lásd a térképet). Kossuth valóban át akart (Klapka is) engedni bizonyos területeket a szomszédos népeknek - nagyjából a nyelvhatárok mentén, ha létrejönne az általa megálmodott Dunai Államok Konföderációja. Erről - név nélkül -kiadott egy könyvet olasz nyelven Olaszországban. Szabadkőműves volt, Mazzini, az akkor leghíresebb szabadkőműves és forradalmár majdnem barátja. A buliban Marxék is benne voltak - megtervezték a jövő Európáját. Ennyit röviden. Nagyon izgalmas sztori, kár hogy kevesen ismerik. Nem tanítják atziskolában. Még van egy érdekes sztori a történelemben, amikor Ausztria-Magyarország legalább ötven évvel elhalaszthatta volna a balkáni államok önállósodását. Vagyis a monarchia bukását. Egyébként ne ítéld el Kossuthot. Azt a Magyarországot úgy nem lehetett volna fenntartani. De többet lehetett volna megtartani, mint amennyivel Horthy gyarapította. Szóval: a kínai játék - mind kevesebb kockával.

Do-Mi írta...

A fenti irást "szétküldtem" baráti körömnek. A fenti bejegyzés egy barátom "küldeménye"... nem saját !

Do-Mi írta...

Most meg magát a bejegyzést nem "látom" !? Idemásolom mégegyszer...
Még Váradon olvastam Kossuth emlékiratainak vonatkozó részét és Jancsó Benedek Román nemzeti törekvések című két kötetes nagy munkáját. Ez utóbbi ritkaság, de nekem most már megvan a Széchenyi könyvtárban fénymásolt és bekötött példánya. Valamikor Jancsó utóda, folytatója szerettem volna lenni, de erre nincs már időm. Jancsó Benedek volt a legnagyobb magyar román-szakértő. Említett könyve , ha jól emlékszem, 1895-ben (I. kötet) és 1896-ban (II. kötet) jelent meg. Annak idején a piemonti-francia-osztrák háború előtt felmerült annak a kérdése, hogy Erdélyben fellázítják a magyarokat az osztrákok ellen. A lázadásnak át kellett volna terjednie Magyarországra is. Fegyvereket viszont csak a tengeren és aztán az Egyesült Dunai Fejedelemségek területén át lehetett volna Erdélybe csempészni. Ezt csak a frissen megválasztott Cuza belegyezésével lehetett volna megtenni. Kossuth Klapkát küldte Cuzához tárgyalni. A történetet Klapka jelentéseiből ismerjük. Cuza először nem akarta fogadni, majd a piemonti és francia követek közbelépése után mégis színe elé engedte. Klapka át akart neki adni egy levelet Kossuthtól, mire Cuza: "KI az a Kossuth?" No gondolhatod. Később Klapka - nem pontosan: Úgy látszik, hogy elvégeztetett, miszerint mi a románokkal örök időkig ne értsük meg egymást. S utána elmondja, miért. Ezek ... (lásd a térképet). Kossuth valóban át akart (Klapka is) engedni bizonyos területeket a szomszédos népeknek - nagyjából a nyelvhatárok mentén, ha létrejönne az általa megálmodott Dunai Államok Konföderációja. Erről - név nélkül -kiadott egy könyvet olasz nyelven Olaszországban. Szabadkőműves volt, Mazzini, az akkor leghíresebb szabadkőműves és forradalmár majdnem barátja. A buliban Marxék is benne voltak - megtervezték a jövő Európáját. Ennyit röviden. Nagyon izgalmas sztori, kár hogy kevesen ismerik. Nem tanítják atziskolában. Még van egy érdekes sztori a történelemben, amikor Ausztria-Magyarország legalább ötven évvel elhalaszthatta volna a balkáni államok önállósodását. Vagyis a monarchia bukását. Egyébként ne ítéld el Kossuthot. Azt a Magyarországot úgy nem lehetett volna fenntartani. De többet lehetett volna megtartani, mint amennyivel Horthy gyarapította. Szóval: a kínai játék - mind kevesebb kockával.

Bobkó Csaba írta...

Hálás köszönet! Jó társaság jött itt ma össze.. :-) Folytatom a témát, valóban, az egyik rég tervezett és több ször már emlegetett kérdés Marx kapcsolatrendszere a 48-asokkal, engem kimondottan az érdekel, utasíthatta-e Kossuthot 48-49 folyamán, amit intuitívan sejtek, de kemény bizonyítékom még nincs, csak réutaló közvetett anyag.
Most kezdtem a Vogt Úrba, ami a szokott olvashatatlan marxi stílusban íródott, bár szerencsére Kossuthról sokkal tisztábban ír, mint másról. Egyből meglepődtem, hogy Klapka támogatójának, Fazynak a neve a műben 114-szer fordul elő! Fontos szereplő volt a háttérhatalomban, miközben az előtérben is. Kossuthot csakis elítélni lehet már ennyi alapján is, de ez a dolog nem vele kezdődött. Már a Rákócziak és a kurucok is a francia Kelet-politika ügynökei voltak és II. György hadjáratának se akármilyen kihatása volt Erdély etnikai összetételére. Javíts ki, ha rosszul okoskodok, de a török büntetőhadjárat a két román fejedelemség hadait is magában foglalta és szerintem a magyar lakosságot ezek a hadak preferálták a felprédálás során, az oláhot inkább kímélték. Márpedig a Rákóczi-kaland a rózsakeresztes álprotetáns kabbalista professzorok akciója volt. Erről majd írok, ezt Erdélyben egyébként tudják, már aki. A szakértő barátod bizonyára. Márpedig ugyanez a vonulat építette fel Kossuthot a régi rózsakeresztes-vakoló fészkeiben, Eperjesen és Patakon. Az Erdélyiek pénzét épp ez a Patak vitte el, mint tudjuk! Ahol Comenius vakoltatott hatalmas rózsát a terem(ke) plafonjára, ami alatt összeadta Rákóczi Zsigmondot Pfalzi Henriettával, az összeurópai Habsburgellenes Protestáns Rózsakeresztes Párt egy időben vezető családjának leányával. Ugyanők tenéysztették ki Kossuthot szőröstül-bőröstül szűk kétszáz évvel később. Ezek a huszita körök már akkor szemet vetettek a Felvidékre, amikor először szerveztek Erdélyben parasztfelkelést...

Bobkó Csaba írta...

Köszönöm, fantasztikus anyag, nagyon jól kiegészíti a bejegyzést! Viszont udvariasságból vársz rám, hogy feltegyem a zárókövet az építmény tetetjére? (mint a Blog Nagy Építőmestere) :-) Miszerint alapvető pletyka, hogy a Kossuthot és Klapkát pórázán tartó III. "Napóleon" császári nevét csak bitorolta, mert maga is Rothschild-fiú.Ennyit arról, hogy Kossuth folytatott-e Rothschild-ellenes pénzügyi szabadságharcot...

Névtelen írta...

III. Napóleon származása már nekem is vad konteó, akárcsak, hogy Hitler Rotschil unoka volt, meg, Angel Merkel Hitler leszármazotja stb. : )

z

Bobkó Csaba írta...

A Hitler-Merkel vonalat inkább meghagyom Szaniszló Ferenc-kaliberű kollégáknak, de a Napóleon vonalnak igenis utánanézek, mert ott komolyabb haraszt zörgött! :-)

Aurél írta...

"Semmiféle önálló magyar állam nem volt" - muhahaha. Az OMM-ben a hadügyet és a külügyet (plusz ezek pénzügyei) kivéve minden mást önállóan intézett az ország.

Névtelen írta...

Lesz idén is posztözön Marxius Idusa alkalmából? :)

A frissen megjelent Élet és Tudomány című folyóirat új száma Vasvári forradalma címen jelentetett meg tanulmányt, bizonyos Hermann Róbert írását. Nem normális az ember. Kielemezném itt, ha nem lesz új poszt jövő héten, ha lesz, akkor majd ott. De röviden: képes volt kiemelni Vasvári nyomdánál mondott beszédét, és szó szerint idézi, hogy Vasvári már márc. 15-én ki akarta irtani az ellenséget, és hogy a népeknek össze kell fognia, miközben eddig Bécs osztotta meg a népeket. :) Vagy a legjobb, hogy mi sem maradhatunk ki a forradalmi eseményekből, amik behálózzák európát, ha már apáink a francia forradalom júliusi eseményeiből kimaradtak. :) Vasvári katonáskodására is érdemes lenne szót pazaraolni. Tele van értelmetlen részekkel a cikk, ezért kell vele foglalkozni, még az is eszembe jutott, hogy írok a folyóiratnak, hogy ezt mégis hogy gondolták, elvégre 3-4 állami szervezet is támogatja a TIT lapjának megjelenését.

FL

Bobkó Csaba írta...

Sajnos ez a bizonyos Hermann Róbert 1848 "vezető kutatójának" számít, legalábbis ő publikál róla a legtöbbet. Most 53 éves, vagyis még évtizedekig mérgezheti a köztudatot a hamis történelemfelfogásával, ami a régi prot-kur fősodor továbbvitelét jelenti. Ma szokatlan módon még tényszerű hazugságoktól sem riad vissza, amikor az erdélyi mészárlásokról könyveket publikálóként azt állítja, hogy a románok kezdték. Az tény, hogy ugyanazzal az őrült, illuminátus sovinizmussal fizettek meg többszörösen a románok, amivel őket kezdték a Kossuth-fiúk öldökölni, de nekünk ideje belátnunk, hogy ki dugott fáklyát a puskaporos hordóba. Vasvárisól a cikkben eszerint csupa tényt ír, amit mások is megtettek előtte, csak ezek azért hülyék, mert dicsérik és nem elítélik, miközben egy idióta marxista-kommunista volt. Petőfi sokkal beavatottabb volt, mint Vasvári elvtársa, ő tudta, hogy a kommunizmus is csak megtévesztés a melősoknak, ő tudta, hogy az igazi cél a sátánizmus. Sajnos nem készülök sz idén 15-re komolyabb dologgal. Esetleg 14-ét megünnepelhetjük... :-)

Névtelen írta...

Akkor még gyorsan leírnám ezt a katonásdit. Szóval Hermann Róbert megemlíti a tanulmánya végén, hogy Vasvári különböző minisztériumi munkákat kapott, titkár, fogalmazó volt, de radikális nézetei miatt azért csak megtették parancsnoknak, legalább két helyen volt katonai parancsnok, emellett Kossuth népet felvilágosító szónoka (ez is szó szerint le van írva a cikkben). Viszont a tanulmány elején az életrajzban egy szót se ír arról, hogy bármikor katonai képzést kapott volna (Petőfiről legalább általánosban is azt tanítják, hogy fiatalkorától katonáskodik), csak a gimnáziumi, pesti egyetemi végzettségeit sorolta fel. Na, már most: milyen forrongó államalakulat az, ahol a titkárból, fogalmazóból lesz katonai parancsnok? Nem csoda, hogy elbukott a forradalom, de ha ezt tényleg az orosz intervenció számlájára írjuk, még akkor is ott van a tény, hogy Vasvári is a harctéren halt meg, és nem az oroszok ellen. Mellesleg nem kételkedem zsigerileg, hogy Vasvári ne kapott volna katonai kiképzést (ami még mindig nem egyenlő a katonai vezető kiképzésével), csak ezt a cikkbe bele kellett volna írni, mikor olyan szépen sorolta Vasvári tanulmányait. Pláne, mikor egy bekezdésen belül lesz valakiből titkárból, fogalmazóból parancsnok.
Szó mi szó, a tényeket írja le Hermann, más kérdés, hogy ezeket a tényeket hogyan értelmezzük? Vasvári szónokolhat már márc. 15-én arról, hogy irtani fogja az ellenséget ("a forradalom kezdetben békés volt" mu-ha-ha), bezzeg mikor valaki a XX. században, vagy a XXI. században tesz ilyet, hát komplett hülyének nézik.
Ja, és Hermann többször is ismétli, hogy a 300 éves zsarnokságot buktatják meg Vasváriék azokban a napokban.

A slusszpoén, hogy ez a folyóirat már a hetven valahányadik évfolyamát tapossa, 350 Ft-ba kerül, de a postaládámba ingyen dobták be. :D

FL

Névtelen írta...

Egyéb kiegészítések, nem a cikkhez:

Való igaz, hogy márc. 14. jobb nap volt, mint márc. 15., bár Petőfiék már márc. 14-én is szerveztek ezerrel, tehát amiről korábban írtál, hogy Landerer már márc. 14-én tudta, hogy kell sok papír a számára, az számomra egyáltalán nem egy nagy összeesküvés-elmélet.

A nem engedünk 48-ból szlogent amúgy a legitimisták is átvették, miszerint alkotmányos királyságot akarnak. Én is efelé hajlok, de a pártokráciától egyre jobban iszonyodok, főleg, hogy most olvasom Molnár Tamás Az ellenforradalom c. könyvét, ami alapműnek számít, bár bele kell jönni a sok filozófus hülye nézete sorolása között, kihámozva a lényegi részeket. Szóval a "labancos történelemszemlélet"-be beleillik az alkotmányos királyság (amiben Kosút lett volna a pénzügyminiszter, mehehehe), én pedig ezt igyekszem meghaladni azzal, hogy nem követem a pártokrácia nyomvonalát. A kuruc történelemszemlélet meghaladása pedig evidens. Már ha van kuruc-labanc ellentét mostanában, aminek szintézisére kellene törekedni. :)

Hermannhoz visszatérve: nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy hány éves, és hány évtizedig fog még fröcsögni, ugyanis simán megvan az utánpótlása. A Pap Gábor-féle katár-manicheista-antennásszentkorona vonal bár utálja a Jobbikot, mert állítólag Haynau-pártiak, azért Dúró Dóra januárban simán posztolt Zrínyi Ilonáról, hogy ő mekkora asszony volt, ilyennek kéne minden magyar nőnek lennie, a kommentelők pedig büszkén támogatták, hogy igen, a Habsburgokkal jól elbánt. Szóval az állítólagos Haynau-imádó Jobbikban is megvan a prot-kur vonal, Dúró asszem még 40 éves sincs, tehát már csak azért sem tartom fontosnak, hogy ezt nézzem, mert akkor hamar az agyamra/szívemre/egészségügyi állapotomra menne, ha számon tartanám, ki hány éves, és még hány évtizedig tudja folytatni a felforgatást. :) Megvan nekik az utánpótlásuk; viszont az szeretném egyszer megélni, ahogy a társadalmat rádöbbentik arra, hogy az 1990 utáni márc. 15-i ünnepségek is mennyire hamisak voltak. Ugye arra már rádöbbennek, hogy a komcsik agymosók voltak, de ha arra is rájönnek, hogy a posztkomcsik ugyanilyenek, na, az lesz a szép baleset.

FL

Bobkó Csaba írta...

A "300 éves zsarnokság" példásan fenntartotta a közrendet, nem engedte, hogy nemzetiségi alapon népirtások legyenek és gonsokodott az ország fejlődéséről, 2 évvel 48 előtt bevezette a magyart, mint hivatali nyelvet, stb. Propagandájában nem fenyegette a polgárokat kiirtással, nem úgy, mint a márciusi ifjak, Petőfi, Vasvári, akik írásaikban, verseikben jó előre tömegmészárlásokat helyeztek kilátásba győzelmük esetére és nemcsak külső "enyomóknak", hanem saját honfitársaik azon tömegeinek, akik merészelnek másféle politikai nézeteket vallani, mint ők. Hermann a szellemi téren egy gazember. Igaz, hogy leginkább konformizmusból az és ez nem a legsúlyosabb intellektuális bűn. Nyilván bűnösebbek a tudatos felforgatók.

Bobkó Csaba írta...

A Habsburgok a kezdetektől alkotmányos királyok voltak, hisz a koronázáskor le kellett tenniük az esküt a magyar törvények megtartására , a magyar országgyűlés hozta a törvényeket, a megyék önkormányzata fennállott, stb. Kimondottan használták a törvények összességére az "alkotmány" szót, 48 előtt már évtizedek óta (nem tudom, mikori "alkotmány" ez a szó...). Az egyetlen szomorú kivétel épp szegény hülye Ferenc József, aki közel 20 évig mellőzte ennek az alkotmányosságának néhány fontos elemét, ha nem is mindet. Ő mosta egybe a felforgatókat a magyar társadalom zömével, ezzel elősegítve Kossuthék "szabadságharcos" kultuszának kialakulását, miközben Világos után nem volt gyűlöltebb ember az országban, mint Kossuth. Természetesen Kossuth a fegyveres harcot még a jó V. Ferdinánd ellen kezdte meg, és persze a magyar társadalom ellen.

Névtelen írta...

Hajjaj. Ma reggel munkába jövet a marosvásárhelyi származású kolléga rákérdezett, hogy mennyire ünneplem márc. 15-öt, sajnos nem mentem bele nagyon a témába, de mikor tőle kérdeztem ugyanezt, mondta, hogy náluk 1990-2000 között nagy hagyománya volt márc. 15-nek, aztán 2000-től inkább a románok kezdték felkarolni a napot, és ahogy ő fogalmazott, a románok "saját szempontból" nézik márciust, merthogy ők "tőlünk akartak megszabadulni". Aztán említette valami 1848-as román parasztvezér nevét, hogy már neki van kultusza. Részletezhettem volna neki pár dolgot, de tekintve, hogy lassan középkorú az illető, otthonról elszakítva Budapesten kozmopolitáskodik, hobbija a világjárás, hát, inkább hagytam a témát. Esetleg legközelebb... Vasvári elérte a célját, népei felszabadultak. :)

FL

Bobkó Csaba írta...

Vasvári sokat várt a román forradalmár testvérektől, agyon is csapták egy baltával...

Névtelen írta...

Még egy utolsó kérdés: Raffay a nagyromániás könyvében ír a Klapka-Kossuth vonalról? Hiszen úgy lenne teljes a kép. Szeretném beszerezni a könyvet, elég ritka, de majd rajta leszek.

FL

Bobkó Csaba írta...

Mi a cím? Ő húz egy vonalat a szabadkőműves-sorozatában, hogy a Kossth-Klapka-Andrássy csapat még "jó vakoló" volt, csak az utánuk jövők kurvultak el. Csak az a kérdés, hogy taktikázásból nem vallja be, hogy nem így volt, vagy tényleg vak...

Névtelen írta...

A Nagy-Románia csak alcím:

http://tortenelemportal.hu/2010/12/nagy-romania-szuletesenek-titkai-bemutattak-nagyvaradon-raffay-erno-uj-kotetet/

Csak 270 oldal, szóval valószínű a magyarok kimaradtak belőle. :) Hirtelen 4-5 oldalon néztem meg, egyik sem árulja, készleten sincs.

FL

Névtelen írta...

Na, de miért nem csatolták magukhoz Moldovát immár 100 éve?!

FL