Tojásviadal: mágikus mesék harca a kamatos kamat körül

"Addig tojatták az aranytojást tojó tyúkot, míg meggazdagodtak"

Legalábbis a mesében a szegény asszony és fia tett így, de honnan származik ez a mese és mi köze "Az égigérő paszuly"-nak a katárokhoz és a devizahitelesek tömegeihez?

Raoul Vaneigem: "A kereszténységgel szembeni ellenállás. Az eretnekségek, mint a 18. század forrása"  c. műve 29. fejezete végén ("A Katárok") egy meggyőző intuícióját közli a dualista eretnekmozgalmak mitikus világképe és a ma "népmesékként" ismert történetek közötti kapcsolatról:

"A mesék, melyek egy valóságos mitológiává álltak össze, szines történetek által mondták el a Tökéletesek tanítását (egy sárkány viszi el az angyalokat a farka ráncaiban; csaták egy üveg égbolton, mely összetörik a démonok súlya alatt; a Lucifer által életre keltett Gólem története...). Ezek hatását a folklórra még nem kutatták."

Vaneigem felvetése telitalálatnak tűnik! Tudjuk, hogy a modern kori értelmiség érdeklődése a "folklór", a "népi hagyomány" iránt az illuminátus Schlözer, Herder és társaik programja nyomán keletkezett. (E két német felforgató teoretikusnak köszönhetjük például a pánszlávizmus eszméje mellett a szintén politikai célokra kitenyésztett finnugor "nyelvcsalád" eszméjét is...) A "felvilágosult" felforgatók eszmeileg persze egyenes örökösei a gnosztikus eretnekmozgalmaknak is, mint azt Vaneigem is jelzi. (Csak éppen ő híve az egésznek). Az illuminátus nemzeteszme-gyártók elméleti programja nyomán modern nemzettudatok sorát gyártották le, illetve létezőket igazítottak az új perverz modellhez és ehhez hamis őstörténetek, ős-(ál)mitológiák sorát is legyártották, mint a hamis nemzettudat "autentikus ősforrását". Az illuminátus jeladásra indult mozgalom keretében kezdtek haladár értelmiségiek Európa-szerte "népmese"gyűjtésekbe is. E "gyűjtések" kezdeti közel száz éve nagyobbrészt komolyanvehetetlen, autentikus népi hagyomány lejegyzésének nem tekinthető, az egész mozgalom hitelességének jó indikátora z Osszián közismert sztorija. (És a Kalevaláé, de annak hamisított volta nálunk még nem közismert.) Természetesen már a "népi hagyomány" korabeli romantikus-illuminátus definíciója is hamis volt és a rejtett politikai program céljait szolgálta. E kérdéskört most nem részletezem tovább, a későbbiekben visszatérünk rá, több irányból is.

A mi modern kori közudatunkban a "magyar népmesékről" élő, lényegében csak az utóbbi kb. 120 évre érvényes kép szinte mindenestől Benedek Eleknek "köszönhető". Most szintén nem térek ki részletesen a jelenségre, hogy mennyire beleillik az illuminátus program alapján végrehajtott modern nacionalista (a népeket tudatosan egymásnak ugrasztó) nemzettudat-gyártás és ennek megalapozására szolgáló hamis nemzeti "ős"mitológia-gyártás jelenségébe a Jászi Oszkárékkal közös szabadkőműves páholyban vakoló Benedek Elek. Erről később szeretnék írni. Mostani témánk csak az, hogy hogyan jelenik meg két, nálunk Benedek Elek által magyar népmesék néven újraközölt történetben a kamatos kamat témája, melyet a katár felforgatás mögött álló egyik fő erő, a pénzuralmista világrendet rombolási céllal kiépítő körök egyik fő harci fegyvereként ismerhettünk fel a korábbi bejegyzésekben. Benedek meséiben természetesen azonnal feltűnik, hogy lényegében többségük tipikus gnosztikus sztori és forrásaik sokkal nagyobb eséllyel lehetnek pl. nyugati vakoló páholyok, mint székely paraszti közösségek...

Az egyik érdekes, illetve bizarr (durván keresztényellenes) katár sárkányos sztorit már idéztem a legutóbbi bejegyzés végén (forrás: Carol Lansing: Hatalom és tisztaság - Katár eretnekség a középkori Itáliában, 113. old.):

» Azt mondják, hogy Lucifer a gonosz isten fia volt és hogy felment a mennybe és ott találta a menny királyának feleségét a férje nélkül, aki az Isten. Ott sikerült neki az asszonnyal hálnia. Mikor először az asszony ellenállt, Lucifer azt mondta neki, hogy ha egy fiút nemzhet, azt királlyá teszi a királyságában, ahol istenként fogják imádni. Így hát az asszony engedett neki.

Benedek Elek meséiben több változatban is felbukkan az a tipikus, és a fenti katár legendára emlékeztető elem, hogy a legkisebb fiú az égigérő fán, vagy paszulyon felmegy a mennybe, ott találkozik az ott uralkodó gonosz sárkány feleségével, aki elrejti hazatérő ura elől. Egyes változatokban a menny vándora még kisfiú, aki a sárkánytól csak varázslatos eszközeit lopja le az égből, máshol azonban már házasulandó legény, aki megtetszik a sárkány feleségének és az asszony segít neki a gonosz férjet megölni, hogy a legényé lehessen. A mesének a katár sztoriból való leszármazása nem tűnik kétségesnek. Az égigérő paszuly a különféle kultúrákban meglevő oszlop, létra stb. megfelelője, amin a misztikus zarándok lelke a mennybe emelkedik. A bogumilok és katárok körében pl. "Izajás látomása" formájában is ismert ez a mennybejárás, de persze ott még a "házigazda" ellen elkövetett rút lopások és egyéb visszaélések nélkül... De látttuk és látni fogjuk, hogy már ez utóbbi fordulattal is ismertek ilyen sztorit a katárok is.

A magyar gnosztikus közegben vannak is példák "magyar népmesék" gnosztikus sztorikénti elemzésére, pl. "Dobos Csanád:Az égig érő paszuly - újabb közelítés egy népmeséhez". (Előzménye: "Végvári József: A fekete tyúk és a muzsika - Közelítés egy népmeséhez") Annyit e szerzők is elárulnak, hogy van az égigérő paszulyos mesének "angol változata" is, és feltételezik, hogy "kellett lennie görögnek is, csak elveszlett".

Az Égigérő paszuly angol "változata" a wikipédia angol cikkében: Jack and the Beanstalk (Jack és a babszár). Az angol mese legrégebbi kinyomtatott formájában egy szűk évszázaddal korábbi, mint legkorábbi magyar közlése Benedek Elektől, a forrást nem szükséges tovább keresgélni... Ezt a történetet nálunk a legtöbben eredeti magyar népmesének vélik:

E hiedelemre rácáfol, hány filmes feldolgozása létezik a "Jack and the beanstalk" sztorinak nyugaton, főleg angol-amerikai gyártásban:

Wikipedia:  Jack and the Beanstalk film adaptations

Nagyon érdekes, hogy ezek közül az egyik újabb feldolgozás (Jack and the Beanstalk: The Real Story) negatív szereplőnek értelmezi Jack-et, aki meglopja a jóságos házigazda óriást, a mi katár értelmezésünkben a Jóistent (emlékszünk, a katár sztoriban Jack, illetve Benedek kisfiúja maga Lucifer). Annak is felismerhetjük egy gnosztikus gyökerét, hogy a sztori egyes verzióiban az óriást külön démonizálják, felelőssé teszik a földi nyomorúságért, bajokért, hisz a gnosztikus mitológia alapeleme, hogy a földi Világ Ura és Teremtője a Gonosz, aki azonos a zsidó és keresztény vallás Teremtő Istenével.

A sztoriban szereplő aranytojást tojó tyúk megfejtését segíti, hogy a mese gnosztikus-dualista eretnek eredetét az idézett katár legenda alapján is biztosra vehetjük és tudjuk, hogy a katár vallás mögött álló fő gazdasági erő az uzsorás bankárok voltak. A katár eretnekség a pénzuralmi, kapitalista rendszer spirituális háttere és viszont, a kapitalizmus, a pénzuralom a világ elpusztítását hirdető gnosztikus dualizmus harci eszköze a világpusztítás programja szolgálatában. E háttér ismeretében azonnal felismerjük, hogy az aranytojást tojó tyúk az uzsora, a kamatos kamat szimbóluma.

Az aranytojás a kamatos kamat, amiért a "tyúkot" birtoklónak, az uzsorásnak nem kell megdolgoznia, mások dolgoznak, ő gazdagodik. Bonyolult lenne elemezgetni, hogy a katár legendában akkor ki is a gonosz és ki a jó a szereposztásban, Lucifer, vagy a Menny Ura és a későbbi angol mesében hogy értendő, hogy az aranytojást tojó tyúkot a gazdája a mennyből hozza le. De érdekes, hogy a katár sztoriban Lucifer megy fel a mennybe, hogy valamit elbitoroljon annak urától. A lényeg, hogy az uzsorások által támogatott katároktól származó mesében van egy elem, ami feltűnően az uzsora szimbóluma. Ezzel rokon sztorik például a terüljasztalka és a Csizmás Kandúr által kisgazdájának a semmiért ajándékozott hatalmas gazdagság.  (A Csizmás Kandúr az ördög! - a katárokat vádolta az inkvizíció azzal, hogy egy fekete macskát imádnak, lásd a Mester és Margaritát is.)

Ismerjük a "magic combat", mágikus harc, vagy mágiák harca fogalmát, aminek keretében pl. szómágiák harca is zajlik. A mágia a hozzáértők definíciója szerint (lásd Greertől Culianu) a tudat szándékos megváltoztatása, a saját tudatunké, vagy másoké. Az emberek tudatát varázslatos sztorikkal lehet megváltoztatni, ezen alapszik korunk gigantikus tudatiparának léte. Tulajdonképpen a vallások sztorijai is e mágia alapelvén működnek  és rivális vallások alapsztorijai is a mágikus harc részei. Itt ne menjünk bele, de pl. a zsidó-keresztény harc is ilyen. Ilyen szómágia-harc tárgya a történelmi tudat is, így kreálták például a katárok, vagy a magyar kurucok hőskultuszait, amihez a tényeket erősen el kellett takarni a tündérmesékkel.

De visszatérve a kamatoskamathoz, ennek ügyében is zajlott a "fekete" és "fehér" szómágusok viadala, a pénzuralmisták katár eredetű, az uzsorát burkoltan dicsőítő  sztorijaival szemben fennmaradt olyan szimbolikus történet is, amely az uzsorát leleplezi, mint csalást. Ráadásul a harcot az ellenfél fegyverével, "tojásdobálás" keretében vívták. Ha a kamatoskamat leghatásosabb burkolt jelképe az uzsoratyúk által sorozatban tojt arany tojás, a "fehér mágusok" is tojással lőttek vissza!

Világszerte sokfelé ismert a mese a kapzsi vendéglősről, aki a vendégnek az elfogyasztott rántotta csillagászati árában felszámolja a megevett tojásokból a jövőben kikelendő tyúknemzedékek és leendő tojásaik árát, vagyis KAMATOS KAMATÁT is. A mese eredetileg a török népek körében elterjedt Naszreddin Hodzsa-történetek része, magyarul pl. itt olvasható a "Hordár" cím alatt az ujguroktól eredő kínai változatban.

Egy hordár megevett egy egész csirkét egy fogadóban. Amikor a számlát kérte, a tulajdonos azt mondta neki: – Ha nincs elég pénzed, felírjuk hitelbe, és amikor lesz pénzed, kifizeted. A hordár nagyon megörült, azt gondolta, hogy életében először találkozott ilyen jóságos fogadóssal. Megköszönte neki, és elment. Egy idő múlva visszatért a hordár, hogy kifizesse a tartozását. A fogadós hosszasan számolgatta, pontosan mennyivel tartozik neki. A hordár türelme fogytán megkérdezte: – Miért kell újraszámolnod a számlát? Mondd meg kerek perec, mennyibe került az a csirke? A fogadós nem felelt, csak egy kézlegyintéssel elhessegette.. Nem volt mit tenni, a hordár a pult előtt toporgott. Végül elkészült a fogadós. A hordár azonban, ahogy meghallotta az árat, elképedt, mert százszorosa volt annak, amire számított. Megkérdezte: – Hogy kerülhet egy csirke ennyibe?! –

Hát hogyne kerülne! Számold ki: ha nem etted volna meg a tyúkomat, mennyit tojást tojt volna idáig, és hány kiscsirke kelt volna ki belőlük, és azok utána még mennyi tojást tojtak volna… A hordár nem értett egyet vele, hogy egy vagyont kelljen fizetnie, ezért együtt elmentek a kádihoz, tegyen ő igazságot közöttük. A kádi, amint megtudta, miként állnak a dolgok, a fogadósnak adott igazat. A szegény embernek nem volt más választása, mint hogy néhány nap haladékot kérjen. Lógó orral ment haza. Útközben találkozott Afentivel, és elmesélt neki mindent tövéről hegyére. Afenti azt tanácsolta neki, hogy rögtön menjen vissza a kádihoz, és kérjen nyilvános tárgyalást. A hordár megfogadta tanácsát. A kádi kelletlenül egyezett bele. A hagyomány szerint, ha valaki nyilvános tárgyalást kér, és nem neki adnak igazat, még nagyobb büntetés vár rá.

Eljött a nyilvános tárgyalás napja. Mindenki összegyűlt a kádival és az ülnökökkel együtt. A vádlottnak és a vádlónak ismét elő kellett adnia a panaszát. Amikor a szegény ember került sorra, csak hallgatott. A kádi megkérdezte tőle: – Miért hallgatsz? Ő azt felelte: – Még nem jött meg a védőm. A kádi megkérdezte, ki az. – Afenti – felelte a szegény ember. Sokat kellett várniuk. Végül Afenti megérkezett, és azt mondta: – Ne haragudjanak, hogy elkéstem, de sürgős dolgom volt. Holnap el kell vetnem a búzát, és meg kellett sütnöm a magokat a vetéshez. Ahogy ezt meghallották, mindenki nevetni kezdett. – Bolond vagy, Afenti? –mondta a kádi.– A sült mag nem csírázik ki! – Így van. Ha a magot megsütötték, nem csírázik ki. Hát a megevett csirke a gyomorban tud tojást tojni? – felelte Afenti. A kádi mit tehetett mást, meg kellett változtatnia az ítéletét: a csirkéért a szokásos árat kell fizetni.

A mese török népek útján terjedt. Mivel a "magyar folklór" mai imázsát nagy arányban az erdélyi, főleg a székely folklór határozza meg, arra pedig még a magyar átlagtól is nagyobb hatással volt az oszmán birodalom népi kultúrája, (persze rajongók ezeket ótörök örökségnek vélik...) hihető, hogy ezt a török eredetű mesét kivételesen valóban hallhatta Benedek Elek Erdélyben is. (De nem biztos, mert az Anglián át importált meséinek jókora része is Keletről került Angliába, pl. az Ezeregyéjszaka meséiből is.)  A Benedek Elek-féle változat: "A főtt borsó". A mese csattanója ugyanaz, mint Naszreddin Hodzsánál / Afentinél:

Mikor aztán beléptek a törvényházba, a bíró rájuk förmedt:

- Hol voltak kendtek? Mért késtek meg?!

- Instálom - felelt a szószóló -, nem jöhettünk hamarább, mert nekem főtt borsót kellett elvetnem.

- Mit? - kérdezte a bíró, mintha nem jól hallotta volna.

- Főtt borsót, instálom.

- Bolond kend? Hát abból hogy lesz borsó?

- Úgy - felelt a szószóló -, ahogy a főtt tojásból csirke!

Mondjam tovább, ne mondjam? Bezzeg hogy a szász szomszéd elveszítette a perét.

Sajnos minden jel arra utal, hogy a mágikus tojáscsatát, illetve a  varázslatos szövegek harcát a feketemágusok meséje nyerte és napjainkban az "aranytojást tojó tyúk" iránti vágy uralja a Jack-ek tömegeinek manipulált tudatát, pedig többségük a valóságban éppenhogy olyan hordár, akin a gonosz "fogadósoknak" sikerül bevasalnia a rántotta kamatos kamattal felszámolt csillagászati árát, subprime jelzáloghitel, devizahitel, hitelkártya-adósság, vagy politikusainktól kapott államadósság formájában...