A Nemzet Pedofilja pedagógiai szakember és liberális megmondóember volt - már a Reformkorban is...

Sipos Pál, "a magyar Jim Savile" botrányának legutóbbi fejleménye a vád, hogy a mostanáig védettséget nyújtó elitkapcsolatokkal rendelkező pedofil szexuális ragadozó a liberális ellenzéki politika egyik tekintélyes megmondóembere volt. Talán senkinek nem tűnt fel az ügy újabb hullámának összefüggése a múlt hét egyik kulturális-ünnepi eseményével, pedig a történelmi analógia arra világít rá, hogy a pedofilok, illetve szexuális ragadozók feltűnése a liberális-forradalmi-világátalakító ideológiákat gyakorlatba ültető politikai közegben törvényszerű és az ilyen bűnös egyének karrierje e közegben egy régi, bejáratott MINTÁT képez, Magyarországon legalább a Reformkor óta...

A Sipos-ügyhöz képest jóval kisebb hírverés övezte, hogy a budapesti Kálvin-téri református templom történelmi emlékhellyé avatását a templom kriptájában eltemetett Fáy András halálának 150. évfordulójához időzítették. A többek között Boross Péter volt miniszterenök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke részvételével  történt felavatás következtében a Nemzet Mindenesének sírja egyfajta Nemzeti Zarándokhely státuszt nyert. A Fáy András Emléknap keretében megkoszorúzták az ünnepelt sírját és emlékülésen idézték fel életét és munkásságát. A Magyar Nemzeti Bank az alkalomra jubileumi emlékérmet bocsátott ki. Bár az esemény a fősodor médiumok ingerküszöbét nem túlzottan ütötte meg, a Fidesz közleményt adott ki "Fáy András életműve és közéleti szerepvállalása ma is követendő példa" címmel.

Én ugyan többek között az alábbiakban következők miatt ezzel nem értek egyet, az azonban vitathatatlan, hogy példáját egyes liberális kollégái napjainkig követik.

A megemlékezések bizonyára kitértek a Fáy irodalmi munkásságának fontos részét képező politikai célú tanmesékre. A szerzőnek szentelt wikipédia-cikk megfogalmazása szerint:

" Az Ezópus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára."

Az emlékhely-avatással foglalkozó cikkek felidézik Mikszáth Kálmán ismert anekdotáját arról, hogy Fáyt harcostársa, Szemere Pál miért nevezte el "A Nemzet Mindenesének":

"Ha Széchenyi nincs, őt illeti a legnagyobb magyar titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a haza bölcsének, így azonban maradt végig a 'nemzet mindenese'. "

Azonban mind Mikszáth, mind Szemere igazságtalanul feledkezett meg "A Nemzet Nőnevelője" címről, amely pedig nem volt foglalt és amelyre Fáy annál inkább joggal tarthatott volna igényt, hogy kutatói munkássága nem korlátozódott a papírízű elmélet unalmas terepére...
Hogy milyen eredményeket ért el a nagy Polihisztor a nőnevelés gyakorlatában, arról gyaníthatóan nem számoltak be a neki szentelt tudományos emlékülésen és nyilván ez az elhallgatás is oka annak, hogy a kormány, illetve a kormánypárt Fáy életművét "ma is követendő példának tartja".

Pótoljuk mi a mulasztást!

A Nemzet Mindenese és Nőnevelője a halálának 150. évfordulójára kiadott emlékérmén

Érdekes adalék a liberalizmus erkölcsi példatárát megfogalmazó társaság ügyében, de egy másik, a közéletben az ifjúság körül sündörgő homoszexuális ragadozók kérdésében írandó bejegyzés témája lehet, hogy Fáyt épp az a Szemere Pál, unokatestvére nevezte el "a Nemzet Mindenesének", akihez a nemrég botrányt kavart leleplezés szerint "meleg" Kölcsey írt szerelmes leveleket...

A nagy reformkori mindenes/polihisztor nőnevelési szakértelmének gyakorlati forrásairól az első, szűkszavú forrást már a wikipédia cikke is megadja, ha tévedésekkel és hiányosan is:

Wikipédia: Házassága

Fáynak nem volt jó véleménye a házasság intézményéről. Apja unszolására ugyan végigjárta Nógrád és Gömör vármegyék lányos-házait, azonban „nem talált” magához illő feleséget. Így aztán viszonylag későn, negyvenhat éves korában szánta el magát a házasságra: 1832 októberében vette el Sziráky Zsuzsikát, a fóti bíró leányát, aki hat éves kora óta a Fáy-kúriában élt, hogy ott az úr „kinevelje magának”. A házasságkötéskor Gusztáv fiuk már hétéves volt.

A minapi megemlékezések és a polkorrekt életrajzok is megemlítik a nőnevelési szakírói munkásságot, a wikipédia cikke fel is sorolja Fáy ezügyi írásait:

A nőneveléssel kapcsolatos művei

• Próbatétel a mai nevelés két nevezetes hibáiról (Pest 1816)
• Nőnevelés (Pest, 1841.)
• A legegyszerűbb, természet- és tapasztalathűbb és gyakorlatibb nevelési rendszer (1835.)
• Oskolai és házi növendékélet (1860.) 

A Fáy- présházban nemcsak mustot forraltak

Fáy András helye "nemzetünk nagyjai" sorában teljesen érthető annak fényében, hogy a máig fősodor modern magyar nemzettudatot a weishaupti illuminátus tervet politikai forgatókönyvként használó, és az e terv alapján a hazai tudatipart, irodalmat, könyvkiadást, sajtót a 18. század vége óta kezükben tartó körök alakították ki és a nemzeti Pantheont saját kádereikkel, propagandistáikkal töltötték meg.

A Mandiner egy bejegyzésében felidézte Fáy "A piramis" című 1820-as tanmeséjét az aktuális egyiptomi események kapcsán. Számunkra ez az egy kiragadott mű is jól illusztrálja, hogy Fáy természetesen a trón és oltár elleni uszítás weishaupti programját végrehajtó és az 1848-as világforradalmi kísérletban való magyar részvételt előkészítő politikus-propagandista csapat oszlopos tagja volt. Jellemző e felforgató csapat belterjességére, hogy még a rokoni szálak is keresztül-kasul átszövik, pl. a királyellenes politika 1849-es csúcspontját jelentő trónfosztás után Fáy rokona, Szemere Bertalan alakított kormányt, de Kazinczyval is rokonságban állt.

E belterjes forradalomelőkészítő társaság egyik fontos informális találkozóhelye épp Fáy fóti szőlője, illetve présháza, kb. ez töltötte be akkoriban Farkasházy szárszói nyaralójának funkcióját:

Kaba Eszter: Fáy András baráti társasága a reformkori Pest egyik társaséleti központja

Fáy András baráti társasága a reformkori Pest vezető közéleti elitjének része volt. A baráti társaság tagjai meghatározó szerepet töltöttek be a hazai irodalmi életben, lapokat szerkesztettek, pedagógiai kérdésekről vitatkoztak, nevükkel rendszeresen lehetett találkozni a lapok magyar színjátszást bemutató rovatában. Többségük ott található a nemzeti haladás eszményét célul kitűző Akadémia és a honi irodalom fejlesztését könyvkiadással is segítő Kisfaludy Társaság tagjai között. Magánéletükben is összejártak, néhányuk pesti házában (Bártfay László, Karacs Ferenc és neje) irodalmi és társaséleti szalon alakult, amely a kor neves, haladó szellemű politikusainak, fiatal és idősebb íróinak kedvelt találkozóhelye lett. Emellett rendszeresen összejöttek Fáy pesti otthonaiban és híressé vált fóti szüretjein is.

Fáy Présház - Fót

"Fótról köztudott, hogy a reformkori magyar kultúra megszentelt helye, a híres fóti szüreteken a magyar értelmiség színe-java megjelent, akik itt napi politikai kérdésként tárgyalták a magyar közügyeket. Vörösmarty, Deák, Kossuth és mások gyakran látogattak el Fáy András szőlőjébe és ebédeltek a Présházban. (...) Az 1840-es években a szabadságharchoz vezető eszmék egy része is itt született meg."

Jellemző. Milyen más eszmék születhettek volna egy ilyen fertőben... (Mindjárt meglátjuk, milyenben.)

Vörösmarty kunyhó - Fót

"A Fáy présház mellett áll a Vörösmarty kunyhó. A Fáy házaspár alvó helyiségéül szolgáló szobáját a család híres vendégei saját kezűleg építették 1837-ben. Tettüket Ferenczy István emléktáblán örökítette meg, mely a kunyhó belső falán van felfüggesztve. E kunyhó falai közt írta 1842-ben Vörösmarty Mihály első hazafias bordalunkat, a Fóti-dalt."  

Páholyülés a szőlőhegyen?

A köznevelési szakember az iskolába megy (a zsákmányért)

A felforgató szellemi és politikai társaság e fontos szervezőegyénisége magánéletének sötét titkáról Völgyesi Orsolya írt rövid, de nagyon informatív tanulmányt.  A tanulmány recenzióját is tartalmazó "Rejtegetett viszonyok" című cikk szerzője szerint

(Völgyesi Orsolya)  "Írása célja semmiképpen sem valamiféle leleplezés vagy az irodalomtörténeti hagyomány által úgymond „elfedett” adatok napfényre hozatala, hanem a Fáy, a szépíró és a közéleti ember nézeteinek kiformálódását magyarázó tényezők feltárása. "

Magának Völgyesi Orsolyának a tanulmánya ugyan a fenti mentegetőzéstől mentes, de a lényeg, hogy mindenki tegye a maga dolgát, ha VO célja nem is "valamiféle leleplezés" lett volna (aminek amúgy a tanulmány ellentmond), az enyém annál inkább az!!! :-)

Meghökkentő véletlen, hogy a Fáy András pedofíliájára vonatkozó egyik fontosabb adatközlő, a fóti református esperes egy bizonyos Sipos Pál volt!

Völgyesi Orsolya: Fáy András „különös házassága”

Fáy máig egyetlen életrajzi monográfiáját születésének centenáriumára az Akadémia pályázatát elnyerve Badics Ferenc írta meg. A magánélet titkait szorgalmasan kiderítette, de saját életrajzírói koncepciója és a leszármazottak kérése alapján nem tartotta szükségesnek a nemzeti példakép közfogyasztásra szánt arculatát ezek publikálásával beárnyékolni. Fáy Béla, az író unokaöccse feltétellel volt hajlandó az életrajzhoz adatokat közölni,

„mellyek a' nagy szellemnek magánéleti és közpályafutási jellemét kidomborítják, hogy mintául szolgáljon az utókornak [...]" ; majd hozzátette : „De egyszersmind óhajtom, hogy házi köre , és környezetében kerültessék minden oly árnyékolás mely sem a' nagy jellem kidomboritására nem szükséges, sem az utokornak tanúságot nem nyújt semmi részben."

Az "utókor" mai fejleményeinek tükrében nagyon is tanulságosnak tűnik a Badics által nem publikált, de gondosan megőrzött "árnyékoló" tények közzététele (forráshivatkozások a linkelt eredeti tanulmányban) :

Az nem volt ismeretlen, hogy Fáy, aki közéleti és szépírói tevékenysége során is sokat foglalkozott a nőnevelés kérdésével, a gyakorlatban is megpróbálta megvalósítani az általa helyesnek tartott elveket. Ezért az 1810-es években magához vett egy egyszerű származású kislányt, Sziráki Zsuzsit, akit aztán gondos nevelésben részesített, s később el is vett feleségül. Az évek múltával Fáynak ezt a tettét úgy értelmezték, mint az előítélet-mentesség megnyilvánulásának szép példáját.9 Badicsnak azonban rá kellett ébrednie arra, hogy Fáy házasságának története titkokat rejt.

Sipos Pál fóti református esperes levele megerősíteni látszott azt a vélekedést, hogy Fáy már régebb óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy leendő feleségét maga neveli fel. Fáy mint szolgabíró Veresegyházon lakott, és gyakran látogatott át Fótra, ahol is igen jóban volt az akkori lelkésszel, Peterdy Józseffel. Az író valószínűleg egy ilyen látogatás alkalmával látta meg a kis Sziráki Juditot, akit az anya engedélyével haza is vitt, ám néhány hét múlva megpillantotta Judit testvérét, Zsuzsannát, aki Sipos szerint „Judithnál formásabb volt" - Juditot ekkor hazaküldte, Zsuzsannát pedig magához vette, és házában neveltette. Sipos mindezeket azzal egészítette ki, hogy Fáy és Sziráki Zsuzsa Szadán kötöttek házasságot; a mellékelve elküldött anyakönyvi bejegyzésből kiderült az is, hogy a házasságkötésre csak 1832-ben (!) került sor.10

(...)

Ennél jóval részletesebb választ küldött Tóth Sándor, gombai református lelkész.11 Elbeszélése szerint abban az időben, mikor Fáy a pesti járás alszolgabírája volt, a konskripció ügyében Fóton járt, s ekkor kereste fel az ottani iskolát. A sokgyermekes özvegyasszony, Szirákiné egyik leányát magához vette, akivel először Gombán laktak; a kislány egy télen át itt járt iskolába, egy nyáron át a pulykákat őrizte, majd Pestre költöztek, ahol is Fáy Sziráki Zsuzsit gondos nevelésben részesítette. A lelkész úgy tudta, a leány alig volt 16-17 éves, amikor nevelőapjától teherbe esett, ezért Fáy a lányt Bécsbe vitte, hogy ott szülje meg a gyermeket. Tóth Sándor szerint a kis Gusztáv már hároméves volt, mikor Fáy elvette gyermeke anyját. A házasságot egyébként Fáy testvére, László őrjöngve fogadta, és azzal fenyegetőzött, hogy lelövi testvérét, ha az belép házába. Idővel aztán a két fivér kibékült. 

Karacs Teréz szerint Fáyt ifjúkori tapasztalatai indították arra, hogy tervet készítsen a lánynevelésről, s ekkor fogalmazódott meg benne az a gondolat is, hogy elképzeléseit egykor megpróbálja a mindennapi életben is valóra váltani: ezért vett magához először egy veresegyházi kislányt, majd pedig a kis Sziráki Zsuzsit.

(...)

Badics életrajzában alapvetően a Karacs Teréz által adott magyarázatot vette át, elfogadva azt a lélektani indoklást, hogy a fiatalkori csalódástól egyenes út vezetett a nőnevelés iránti érdeklődésig. Badics ezt a koncepciót egyébként Fáynak egy 1809-ben Kazinczyhoz írt levelével is igyekezett alátámasztani: itt a fiatalember arról számolt be, hogy apja parancsára hiába járta tíz hónapig Gömör és Nógrád vármegye nemesi udvarházait, nem talált magának megfelelő feleséget. Karacs Teréz ugyanakkor nem állította, hogy Fáy feleséget akart volna nevelni magának, sőt, úgy vélte, Fáy hibázott, mikor visszaélt nevelt lánya helyzetével, s tettét csak súlyosbította azzal, hogy gyermeke anyját évekig nem vette feleségül, bár mint látni fogjuk, a viszonyt továbbra is folytatta vele. Badics a lány teherbe ejtését ugyan nem hallgatja el, de rendkívül homályosan írja körül a történteket, a „dolgot" nem nevezi néven, s a történteket úgy állítja be, mint az egyetlen sötét foltot Fáy tiszta jellemén, amely vétkét egyébként Fáy idővel ki is javította.14 Badics könyvéből egyébként kimarad annak a feltételezésnek a megemlítése, amelyet Tóth Sándor lelkész fogalmazott meg: eszerint Fáyt eleve a szebbik nem iránti érdeklődés vezette el az iskolába, illetve Szirákiné házához.

Itt már nagyon erős a párhuzam a Sipos-üggyel, a pedofil ragadozó tudatosan keres zsákmányt az iskolában, illetve e hajlama miatt válik "nevelési szakemberré". Igaz, Fáy beérte kevesebb áldozattal, de egynél azért többel, adataink szerint legalább három kislányt vitt haza.

(...) Tóth Sándor szerint „a lányka 10-12 éves volt, igen szép, később is nagyon szép
asszony lett".15

(...) A kisfiú megszületése után Sziráki Zsuzsa továbbra is mint Fáy nevelt lánya élt a házban, s a gyermeket is mint Fáy nevelt fiát tartották számon. Karacs Teréz szerint Fáy 1825-ben mint rokonát mutatta be Sziráki Zsuzsát a Karacs családnak, és a lányt Teréz barátságába ajánlotta. Karacsék ekkor az Ősz utcában, Fáy pedig a Tavasz utcában lakott, a két fiatal lány így sok időt töltött együtt. „Fáy meg meglepett együttlétünkben, s mint szerető jó szelid apa társalgott velünk" - jellemezte Fáy viselkedését Karacs Teréz.17

(...) miközben a gyermek ekkor már több mint egyéves volt - a külvilág előtt Sziráki Zsuzsa szigorúan mint „kisasszony" jelent meg, a tekintetes úrnak szólított Fáy mellett. Karacs Teréz egyébként ekkor semmit nem tudott Fáy és a lány kapcsolatáról, de állítása szerint Sziráki Zsuzsi az ő szüleinek mindent őszintén elmondott, és éppen Karacs Ferenc volt az, aki Fáyt végül rábírta a házasságra. Fáy 1832 októberében házasodott meg Szadán, a feleket az a Környey József református lelkész adta össze, aki egyébként Karacsék rokona volt. Az esküvői tanúk Fáy közeli barátai közül kerültek ki: Ferenczy István szobrász és Nagy Benjámin királyi táblai ügyvéd voltak.18 

Karacs Teréz szerint egyébként még a házasságkötés előtt megszületett a második gyermek is, akit Fáy, Sziráki Zsuzsi könyörgése ellenére, dajkaságba adott, és aki ott rövid idő múlva meg is halt. Úgy tűnik, Fáy titokban akarta tartani a házasságot, legalábbis erről tanúskodnak Karacs Teréz szavai, aki szerint Fáy a házasságkötéssel csupán a lány vallásos érzelmeit akarta megnyugtatni. Ezt bizonyítja egyébként az a tény is, hogy a házasságkötést nem hirdették ki az alispán által kiadott diszpenzáció következtében. Ugyancsak Karacs Teréztől tudjuk, hogy Fáy házasságáról végül is az egyik Pest megyei közgyűlésen szerzett tudomást a közvélemény, mikor is a lelkészek, kötelezettségüknek eleget téve, felolvasták a hallgatóság előtt a frissen egybekeltek nevét: „A jelenlevő Fáy felháborodva rögtön elhagyá a termet, menekült a bámuló, s már őt üdvözölni készülő hivataltársai közül." Badics nagyjából híven adja vissza a Karacs Teréz által leírtakat, de például nem említi meg, hogy mi történt Fáy második gyermekével, bár erről minden kétséget kizáróan tudomása volt.19 Fáy az első gyermeket egyébként Nagy Gusztáv néven anyakönyveztette, és ezen a néven íratta be a piarista gimnázium első grammatikai osztályába az 1831-32-es tanév őszi félévében, ő maga pedig mint gyám lett feltüntetve a beiratkozási könyvben.

(...) Mindebből tehát egyértelmű, hogy Fáy évekig nem ismerte el törvényes fiaként a gyermeket, bár a közeli családtagok nyilván tisztában voltak a helyzettel.

(...)A már említett Tóth Sándor, gombai lelkész - az előző visszaemlékezőkkel ellentétben - korántsem mutatta be olyan harmonikusnak és idillinek ezt a házasságot: „Fáy A[ndrás] nejével soha nem ugy élt, mint vele egyenlővel. Egy kis részben mindig cseléd maradt. Vele szembe mindig ideges, zsörtölődő sokszor durva volt. Még a konyha pénzt is mindennap kéztül adta ki. Hamarabb ráförmedt, mint a cselédjére, pedig künn az életben nyájas szelíden komoly, megnyerő modorral bírt..."

(...) Nem tudjuk, Sziráki Zsuzsa hogyan dolgozta fel azt a tényt, hogy nevelője és gyermekének apja egy és ugyanaz a személy volt, s nem tudjuk azt sem: ez a tény milyen feszültségeket okozott kettejük kapcsolatában. A rendelkezésre álló források alapján azonban úgy tűnik, Fáy mindkét szerepében azon elvek szerint igyekezett elrendezni a lány életét, amelyeket egyébként szépírói és közéleti műveiben a nyilvánosság előtt is megfogalmazott. Ezen elvek szerint pedig a nő nem jelenhet meg a társadalomban mint önálló akarattal bíró és független egzisztenciával rendelkező személyiség: életének középpontjában ugyanis a férjnek kell állnia. A Bélteky ház című regényében az igazi magyar háziasszonyt megtestesítő feleség úgy kering férje körül, mint a planéta a nap körül.

A fentiek alapján egyrészt még ha nem lenne a pedofília ügy, akkor is nyilvánvaló, hogy a "Nagy Hazafi" mai méltatásaiban semmiképpen nem lehetne máig érvényesként hivatkozni Fáy nőnevelési elveire és említésük esetén szinte bármilyen világnézeti háttér mellett el kell utasítani és az életmű mérlegének negatív serpenyőjébe kell helyezni  ezeket. Mármint amennyiben például mai liberálisok, baloldaliak, feministák értékelnek, mert konzervatívok számára a mérleg pozitív serpenyője lényegében a pedofíliától eltekintve is üres... Vegyük észre a visszaemlékezések alapján, hogy Fáy "nőnevelési elvei" és gyakorlata a saját kortárs osztályabeli emberek számára sem volt normális, sem férfiak, sem nők számára.

Ettől még fontosabb azonban, illetve nyilván ezzel szorosan összefügg, hogy a pedofil-botrány nagyon is OTT VAN az "életműben" és ez a tény önmagában is szégyenletessé teszi ennek az alaknak a máig állami eszközökkel is fenntartott hazafias kultuszát. Látókörünket kiszélesítve ráadásul az is kiderül, hogy nem feltétlenül volt szó egyéni, elszigetelt perverzióról épp a haladár-felforgató "felvilágosult" közegben. Ahogy a Sipos-ügy sem véletlenül fordul elő e közegben ma, vagy a haladár médiumokban sokat harsogott, de tényleges természetében gondosan nem feltárt katolikus papi pedofília-ügyek sem nélkülözik a sötét ideológiai-kultikus hátteret, és a látszat ellenére a balliberálisok perverz ragadozóiéval azonos hátteret.

Völgyesi Orsolya zárszóként Fáy ügyét egy kortárs és elvtárs "Nagy Hazafi", Wesselényi Miklós esetével hasonlítja össze. Csakhogy a magától sokkal fiatalabb, alacsony származású betegápolónőjével vadházasságban élő, de azt már gyermekük születése előtt néhány héttel feleségül vevő gróf példája nem analóg Fáyéval. Abban az ügyben pedofíliának nyoma sincs, Wesselényi inkább egy másik vonatkozásban nyújt párhuzamot a "liberalizmus erkölcsi példatárát" mesékben megíró forradalomelőkészítő háttéremberével. Pezenhoffer közli, hogy a liberális politikai szerepében többek között a jobbágyfelszabadítás követelőjének pózában fellépő gróf saját birtokán olyan brutális dúvadként verte jobbágyait, hogy azok 1848-49 harcaiban magyar létükre a román parasztfelkelőkhöz csatlakoztak! (Igaz, épp ekkorra a gróf politikailag már észheztért annyira, hogy nem vett részt a forradalomban és azelől lényegében osztrák területre szökött.)

Rousseau, a liberális szerepmodell

A liberális, emberbarát, "despotizmusellenes" propagandát álszentként harsogó, de humánus álelveikre magánéletükkel rácáfoló felforgató politikus-értelmiségiekre egy még kiemelkedőbb párhuzam Rousseau-é, és itt erős a párhuzam Fáy esetével. A liberális közeg egyik központi jelentőségű háttérszervezőjeként és propagandistájaként, az irodalmat irányító illuminátus Triumvirátus (Toldy-Vörösmarty-Bajza), Kossuth és más főösszeesküvők rendszeres vendéglátójaként, szomszédaként, rokonaként Fáy nagyon is jól ismerhette Rousseau életművét és szerepmodellként is tekinthetett a liberális filozófusra.

Rousseau (Paul Johnson: Értelmiségiek)

"Mivel Rousseau nagyrészt a gyereknevelésre vonatkozó elméleteinek a révén vált híressé (…), különös, hogy a való életben oly kevéssé érdekelték a gyerekek. Semmi jele tudniillik, hogy tanait igazolandó tanulmányozta volna őket. (…) Érdemes hangsúlyozni, hogy sorsukra hagyta a gyerekeit, nem csak azért, mert ez a legkirívóbb példája az embertelenségnek, hanem azért is, mert szerves része annak a folyamatnak, amely politikaelméletét és az állam szerepéről vallott felfogását kialakította. Rousseau ugyanis elhagyott gyereknek tekintette magát. Bizonyos értelemben sohasem nőtt fel egészen, élete végéig gyerek maradt. (…) Azok közül, akik kapcsolatba kerültek vele, sokan – például Hume – gyereknek látták. Először azt hitték, ártalmatlan, könnyen kezelhető gyerek, aztán rájöttek – miután ráfizettek –, hogy egy roppant éleselméjű, gátlástalan és kíméletlen bűnözővel van dolguk. Mivel Rousseau gyereknek érezte magát, nem nevelhette fel ő maga a gyerekeit. Valaminek át kellett venni a helyét, és ez a valami az állam volt, az árvaház formájában. Ennél fogva, jelentette ki, amit tett, »jó és ésszerű megoldás« volt. Pontosan az, amit Platón ajánlott. (…) Az a körülmény, hogy Rousseau szülőként gyalázatosan viselkedett, hamis morális érvek különös láncolatával kötődik ideológiai magzatához, a későbbi totalitárius államhoz. Rousseau politikai eszméit mindig kérdőjelek vették körül, mert meglehetősen következetlen író volt, munkáiban nyüzsögnek az ellentmondások. (…)"

Rousseau olyan magától értetődően volt inspirálója a Fáy-présházban vendégeskedő irodalomdiktátor közeg által felfedezett és futtatott Petőfi "Az apostol"-jának is, hogy Petőfi még név szerint meg is említette a műben:

"Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,
Ennél különbet még Rousseau sem írt;" 

Az "apostol" az "emberiség felszabadításáért" folytatott felforgató harca közben hagyja éhenhalni családját, miközben persze ő, a néptől, vagyis "az emberiségtől" elszigetelt királygyűlölő forradalmár és a királyában többnyire kb. az apját látó "emberiség" kölcsönösen megvetik egymást. Érdekes, Petőfinek fel se tűnt az önellentmondás, hogy az "apostol" vidéki dajkaságba kitett gyerek, akit léha szülei eldobnak:

Népetlen a város... ki járna ily
Időben kinn?... és mégis, mégis ott egy
Élő alak... vagy kísértet talán?
Járása olyan kísértetszerű.
Errébb jön, errébb, már látszik, hogy asszony,
De a sötétség titka, hogy
Koldusnő-e vagy úri hölgy?
Körültekint leselkedőleg,
Amott a bérkocsit pillantja meg,
Tolvajléptekkel hozzásompolyog,
A kocsis alszik a bakon,
Halkan kinyitj' a hintó ajtaját,
És lop talán? ellenkezőleg,
Belétesz valamit, becsukj' az ajtót,
S elillan, mint a gondolat.

Petőfi ELVILEG tudja, milyen gonosz dolog így bánni egy gyermekkel:

Szegény kisded te ott a kocsiban!
Miért kutyának nem születtél?
Ottan lett vón neveltetésed
Ez asszonyság ölében,
Eltáplált volna gyöngédgondosan;
De mert ember lettél és nem kutya,
Az isten tudja, milyen sorsra jutsz!

Ehhez képest az apostol szellemi forrása és mintaadója, Rousseau maga is lelencházba adta gyermekét, ahogy követője, Fáy is (pedofil szexrabszolga-tartásból származó gyermekét), és Szilveszter is hagyja éhenhalni családját. Petőfi is Rousseau-n és társain nőtt fel, ezért említi meg Rousseau nevét Az Apostolban, melynek főhőse önmaga is. Petőfi tehát legalább Szilveszterként, virtuálisan megtette ugyanazt, amit mentorai. Valódi családját is kénytelen volt magára, sorsára hagyni, mivel az általa oly lelkesen propagált, a nemzeti érdekkel ellentétes forradalom harcaiban odaveszett, amit persze szintén előre kívánt magának, tehát lényegében programszerűen juttatta őket e sorsra. Ön- és közveszélyes értelmiségiek, eszmék.

Sade márki, a libertinus szerepmodell

Korábbi bejegyzésekben idéztem és még továbbiakban tervezem, hogy a forradalmár-felforgató közegben az egyik legnagyobb hatású inspiráló szerző Sade márki volt. Az ő gnosztikus nihilista-sátánista, világpusztítási eszméit mutatta ki Wurmbrand Marx ifjúkori sátánista verseiben és ezt a vonulatot találtuk meg itt a blogon Petőfi verseiben. Még más ismert és elismert magyar íróra is nagy hatással volt (szintén szobor és sokszoros utcanév, érettségi tétel), de erről később.

Idézzük fel Sade: "Szodoma százhúsz napja" című undorító művének bevezetőjét a libertinus-liberális eszmék és a pedofília, illetve incesztus nem éppen véletlen viszonyáról:

A négy libertinust már korábban is összekötötte vagyoni helyzetük és ízlésük hasonlósága, hat évvel ezelőtt pedig elhatározták, hogy még szorosabbra fonják kapcsolatukat, mégpedig házasságok útján, habár e frigyekben korántsem az ilyenkor szokásos megfontolások, hanem a kicsapongás játszotta a főszerepet. Blangis herceg háromszor is megözvegyült, egyik feleségétől két lánya maradt, s mivel az egyik iránt Curval elnök – habár tudva tudta, miféle bizalmaskodásokra vetemedik a lánnyal szemben az apja – némi házassági hajlandóságot mutatott, a herceg egyszer csak a következő hármas házassági tervvel állt elő. „Maga szívesen elvenné Julie-t – mondta Curvalnak –, oda is adom minden további nélkül, egyetlen feltételt szabok csupán: hogy nem lesz féltékeny rá, akkor sem, ha már mint a maga felesége, továbbra is megteszi nekem azokat a szolgálatokat, amiket eddig is megtett, másodszor segít nekem meggyőzni közös barátunkat, Durcet-t, hogy adja oda nekem a lányát, mert be kell vallanom, őiránta körülbelül ugyanolyan érzéseket táplálok, mint maga Julie iránt.” 

„No de nyilván tudomása van róla – vetette ellen Curval –, hogy Durcet éppoly libertinus, mint maga…” „Tudok mindent, ami tudnivaló felelte s herceg. Azt hiszi, azért kell nekem nő, hogy a szeretőmmé tegyem? Nem, azért kell, hogy szolgálja a szeszélyeimet, hogy elkendőzze, eltussolja azt a sok kis kicsapongást, amit a házasság örve oly szépen eltakar. Egy szóval, arra kell nekem, amire az én lányom magának: azt hiszi, nem tudom, mi a célja és mik a vágyai? Mi libertinusok azért veszünk magunk mellé nőt, hogy rabszolgánk legyen; házastársi mivoltuk sokkal engedelmesebbé teszi őket, mint a szeretőket, márpedig mindnyájan tudjuk mennyire fontos szerepet játszik a zsarnokság az általunk ízlelt élvezetekben. Ekkor érkezett meg Durcet. A két barát elmondta neki, miről beszélgetnek éppen, amaz pedig annyira fellelkesült szavaiktól, hogy bevallotta, maga is hasonló érzeseket táplál az elnök lánya, Adelaida iránt, s vejéül fogadta a herceget, feltéve, ha ő maga Curval veje lehet. Hamarosan meg is kötötték a három házasságot, hatalmas hozományokkal és azonos kikötésekkel. 

Az elnök hasonló cipőben járván, bevallotta, hogy titokban maga is bűnös ülzelmeket folytat tulajdon lányával, minekutána a három apa, tekintve hogy mindhárman fenn akarták tartani ezen jogaikat, de egyszersmind szerették volna ki is terjeszteni őket, megegyeztek, hogy a három ifjú hölgy, bár javaik és nevük révén férjükhöz tartoznak, testileg egyaránt, egyforma mértékben tartozzanak mindhármukhoz, ha pedig e klauzula ellen bármelyikük is lázadozni merészelne, részesüljön a lehető legszigorúbb büntetésben. Már csaknem megkötötték a szerződést, amikor a …-i püspök, akit már eddig is közös kicsapongások fűztek bátyja barátaihoz, azzal állt elő, hogy egy negyedik személyt is bevonhatnának az egyezségbe, ha ő maga társulhatna hármukhoz. A kérdéses személy, a herceg második lánya s következésképpen az unokahúga, sokkal inkább az övé volt, mintsem gondolta volna az ember. Annak idején a püspök ugyanis összeszűrte a levet a sógornőjével, s a két testvér tisztában volt vele, hogy a kérdéses leányzó, név szerint Alina sokkal inkább a püspöknek mintsem a hercegnek köszönheti világra jövetelét: a püspök már születésétől fogva gondjaiba vette Alinát, s mint könnyen képzelhető, nem várta meg tétlenül szépsége kibimbózását. 

Ilyenformán tehát egy gyékényen árult a társaival, s az üzlet, amit ajánlott, éppoly kártékony és züllött volt, akárcsak amazoké; de mivel a lány még bájosabb még hamvasabb volt, mint a másik három, habozás nélkül elfogadták az ajánlatot. A püspök, társaihoz hasonlóan, át is engedte és fenn is tartotta jogait, így hát az egyezséggel mind a négy hősünk négy feleségre tett szert. A dolgok ilyetén alakulása folytán nem árt, ha az olvasó kedvéért elismételjük: hogy a herceg, Julie apja Durcet lányát, Konstancát vette el; hogy Durcet, Konstaca apja az elnök lányát, Adelaidát vette el; hogy az elnök, Adelaida apja Juliet, a herceg legidősebb lányát vette el; s hogy a püspök, Alina nagybátyja és apja, úgy lett mindhárom lány férje, hogy átengedte barátainak nevezett Alinát, aki fölött mindeközben megtartotta jogait. A boldog menyegzőket a herceg egyik birtokán, Bourbonnais-ben tartották meg, hogy miféle orgiák kíséretében, azt az olvasó képzeletére bízzuk.

Nagyon fontos felvetés Sade részéről a zsarnokság és a libertinusok viszonyának említése. Egyes liberális megmondóemberek nappal "a liberalizmus erkölcsi példatárát " írják a mit sem sejtő közönség elkábítására, például a királyok szörnyű despotizmusáról, hálószobájukban és általában magánéletükben pedig despotaként viselkednek rabszolganőként kezelt feleségükkel szemben:

"Mi libertinusok azért veszünk magunk mellé nőt, hogy rabszolgánk legyen; házastársi mivoltuk sokkal engedelmesebbé teszi őket, mint a szeretőket, márpedig mindnyájan tudjuk mennyire fontos szerepet játszik a zsarnokság az általunk ízlelt élvezetekben." 

Vessük össze a fenti ocsmányságokat azzal, hogy Fáy későbbi feleségének elég kis gyermekkorától kezdve nevelőapja volt és a külvilág előtt hivatalosan még akkor is nevelő"apjaként" alakoskodott, amikor már közös gyermekük volt! Fáy volt annyira központi figurája, bár Toldyhoz, közeli szervezőkollégájához hasonlóan alkati okból inkább szürke eminenciása a magyar világforradalmi részvételt előkészítő hálózatnak, hogy viselkedése és a sade-i "program" közötti részleges hasonlóságok nem feltétlenül a véletlen művei... A forradalomcsináló közeg Belső Pártjában, nem csak politikai értelemben, hanem ideológiai-propagandista belső körében Sade életműve az alapműveltség egyik oszlopa volt, mint Petőfire gyakorolt hatása is jelzi.(Gnosztikus világelégetési, világfelrobbantási elemek verseiben Sade nyomán is.)

E bejegyzés terjedelmi határait már végképp meghaladná, ezért csak megemlítem, hogy a misztikus hátterű felforgató irányzatok mindig is összekapcsolódtak a perverz, rituális szexmágia elemeivel, közte a pedofília, homoszexualitás és vérfertőzés elemeivel is. A modern kori "felvilágosodás" korából, a Reformkor és 48 szellemi gyökereit jelentő korszakból a tágan értelmezett illuminátus-szabadkőműves közegből elég most felvillantani Swedenborg, Blake, a frankisták, a török Dönme-szekta perverz szexuális rítusait.

(Nem a keresztyén hitüket komolyan vevő mai és múltbeli protestánsok megsértésének szándékával írom, de Swedenborg és Blake példája fényében nem véletlen, hogy Fáy is a hazai protestantizmus körébe tartozott, a forradalomcsinálók túlnyomó többségéhez hasonlóan... Ezért avatták kb. "nemzeti szentté" a minap épp a legnagyobb pesti református templomban. A mai nem felforgató protestánsoknak tudnia kell e múlttal szembenézni, hogy egyházaikat a felforgatás használta trójai falovának, éppúgy, ahogy manapság teszi a Vatikánnal.)

Láthattuk tehát, hogy Rousseau és Sade a liberális felforgató körökben valóban szerepmodell, Fáy a nő- és gyermeknevelés elméleti tudósaként lelencházba adja meghalatni pedofil szexrabszolgatartásból származó gyermekét - ezzel a "libertinus" szó jelentését épp abban az értelemben megélve, ahogy azt Sade márki használja a "Szodoma százhúsz napjában".

Értelmiségiek...

És Nemzeti Szentek, akiknek sírja Történelmi Emlékhely, zarándokhely. "Életművük és közéleti szerepvállalásuk ma is követendő példa".