Alkalmas-e Tisza István hazafias Szentnek?

Mármint olyan hazafiak számára, akik az én értelmezésemben érdemlik meg ezt a nevet...

Tisza István halálának emléknapjára elkészült a Tisza István Baráti Társaság által készíttetett szobor, de már nem állítják fel a Jászai Mari Téren, mert időközben megszületett a kormány döntése: Tisza  egykori szobra visszakerül az Országház melletti eredeti helyére. A minapi koszorúzásnak (a Róheim-villában, Tisza meggyilkolásának helyszínén) és az elkészült, de így már Zuglóban felállítandó szobor bemutatásának volt egy érdekes apró vonatkozása. A műsorban fellépett egy ismert előadóművésznő, aki külön koszorút is elhelyezett aztán a saját nevében. Nem írom le a nevét, mert nem róla van itt szó. Elég annyi, hogy zsidó származású. (identitásáról nincs konkrét információm, de a realitást ismerve elég ritka az, hogy valakit a mocsár elenged és élhet zsidó ábrázattal nem zsidóként.) Én ezt az apróságot hajlamos vagyok nem véletlennek tekinteni, hanem egyfajta jelzésnek. Az a tippem (információk híján), hogy a szervezők tudatosan hívtak meg egy a zsidóság körébe tartozó előadóművészt és ez valakik jelzése, hogy a hazai zsidó közeg többé nem egyöntetűen ellenséges Tisza István emlékével, örökségével, sőt, valakik e közegből esetleg kimondottan kezdik a magukénak érezni...

Ha tippem jó, ez elvileg elég "érdekes" helyzetet teremthet a Tisza-kultusz kapcsán már a közeljövőben is. Előállhat az a  - látszatra - szokatlan helyzet, hogy egymást nagyon nem kedvelő politikai táboroknak hirtelen támadhat egy "közös hőse". (A valóságban ez nem olyan ritka és új helyzet lenne, épp itt a Kitalált Hősök kérdésével foglalkozó blogon sorban foglalkozok olyan álhősökkel, akiket megtéveszett jószándékú hazafiak is ünnepelnek, meg a felforgató-"progresszív" szabadkőművesség is, utóbbiak természetesen nem tévedésből, mert nekik konkrét információik vannak arról, hogy az illetők nekik dolgoztak. Itt nem Tiszára gondolok, hanem mondjuk Kossuthra, Petőfire, a Reformkorra, Kazinczyra, stb.)

Tehát, hogy a Fidesznek, azaz az Orbán-rezsimnek lesz egy hivatalos Tisza-kultusza, az már nem kérdéses, ennek biztos jele az emlékmű helyreállítása is. (a "tereprendezés" része Károlyi szobrának kidobása is, bár én várom a tér másik két trónfosztó-szobrának távozását is - gondolom, még várhatok vagy száz évig). A "szélsőjobb" körében szintén divatos hős lett (a Fidesz a szobor Kossuth-téri visszahelyezésével egy Jobbik-kezdeményezést karolt fel!) és most vannak jelek, hogy egyes hazai zsidó körök netán "maguknak követelik" Tiszát. Szép lenne, ahogy ezek sorban egymás után koszorúznak...

Nézzük e két utóbbi közeg "szerelmének" indokoltságát a tények, Tisza István életműve tükrében, az utóbbiak egyik képviselőjének egy blogbejegyzése alapján. A szerző világnézete nagyon távol áll az enyémtől, ennek ellenére állítását, miszerint a "szélsőjobb" tévedésből, életművét nem igazán ismerve szereti Tiszát, lényegében korrektnek kell elfogadnom, mint ahogy sajnos azt is, hogy nekik viszont több joguk van őt szeretni. Megéri hosszasan idézni:

"A széljobberek idétlen Tisza-kultusza"

A Jobbik június 14-én határozati javaslatban kezdeményezte Károlyi Mihály szobrának eltávolítását a Kossuth térről. A javaslat szerint a nemzeti összetartozás terén csak olyan történelmi személyiség szobrát szabadna felállítani, „aki munkásságával Magyarország felemelkedését, népének javát és boldogulását szolgálta, példamutató életével a következő nemzedékek számára követendő utat jelölt ki.” Ez a történelmi személyiség pedig nem más, mint gróf Tisza István. (...)

A Magyar Gárda Békés Megyei Szervezete már korábban felvette a az erőszakos halált halt miniszterelnök nevét – amiért is a gróf Tisza család nem győzött tiltakozni.
De még a kuruc.info is azon sajnálkozik, hogy milyen rossz állapotban várja Trianon kilencvenedik évfordulóját Tisza István háza.
A villát egyébként tavaly ősszel egyszerre koszorúzta meg a Fidesz és a Jobbik, ill. a Gárda. A ceremóniáról tudósító egyik gárdista azon méltatlankodott, hogy „mindenki csak a kommunista Nagy Imrére gondol, mikor ezt hallja „mártír miniszterelnök”, pedig több magyar mártír miniszterelnök is akadt a XX. században, közöttük kiemelkedően fontos személy gróf Tisza István.”  (...)

Tisza mindaz volt, amit a Jobbik utál

 Hogy a szélsőjobb a saját szája íze szerint át akarja írni a történelmet, és ennek keretében mindent és mindenkit ki akar söprűzni, aki neki nem tetszik, s helyükre saját figuráit akarja állítani, még érthető – végül is az ilyen foglalatosság majd minden politikai erő sajátja. Ami viszont kevéssé érthető, az az, hogy ezek között a figurák között mit keres gróf Tisza István?

Tisza ugyanis liberális politikus volt. Konzervatív liberális, de liberális.

Nyilván ezért tiltakoztak a leszármazottak is az ellen, hogy a Magyar Gárda említett vidéki szervezete felvegye dédapjuk nevét, „mivel az ő eszmeisége teljesen ellentétes a Magyar Gárda gondolatmenetével viselkedésével és ténykedésével.”

Tisza elsősorban is meggyőződéses híve volt annak, aminek a Jobbik talán kevésbé: a kapitalizmusnak, a szabad kereskedelemnek, ill. az arra alapozó gazdaság- és társadalompolitikának. Mint liberális, nem volt a magyar föld és magyar paraszt barátja, ahogyan nem volt híve az állami beavatkozásnak, és természetesen szociálisan se volt érzékeny. Tisza finoman szólva nem volt tradicionalista ősmagyar, ellenben a mérsékelt haladás elkötelezettje, aki a jövőt a városban és a polgárban látta, és nem pedig a nemesben és a faluban, legkevésbé a jurtában.

És végezetül, de nem utolsó sorban nem volt antiszemita.

És ennek megfelelően az akkori „Jobbik” nagyon nem kedvelte a későbbi „mártír miniszterelnököt”. Az akkori „nemzeti erők” (a Függetlenségi Párt, a Katolikus Néppárt és a Nemzeti Párt) kutyább ellenzéke volt Tiszának, és a Szabadelvű (vagy ahogy ők csúfolták: a „szabottelvű”) Pártnak, mint a mostani Jobbik a Fidesznek, különösen, ha belegondolunk, hogy az előbbiek igencsak szervilis módon tapsoltak a 29 pontnak." (...)

Nos tehát, ennek az akkori nemzeti oldalnak egészen más véleménye volt Tisza Istvánról, mint szellemi ükunokáiknak. Álljon itt illusztráció gyanánt három karikatúra az ellenzék vicclapjából, a Bolond Istók 1905-ös számaiból. (A képekre kattintva teljes méretben - a szerk.) Az egyik címe: „Szabottelvű (azaz liberális) népvándorlás”. A képen Tisza István csendőrként utasítja ki a magyar népet a fiumei kikötőhöz (ti. ekkoriban tántorgott ki Amerikába másfél millió emberünk), és emeli fel a sorompót a Galíciából beözönlő zsidó hordák előtt. A kép aláírása: „Ezt nevezi Tibiszkus egészséges és természetes beköltözési processzusnak” – utalva Tisza liberális felfogására.

(...) Hát bizony, ennek a Tisza-képnek a nyomát se látjuk a mai nemzeti radikálisoknál, sőt, épp az ellenkezőjét. (...)

Mi tehát az oka, hogy a szélsőjobb ennyire odavan Tiszáért? A válasz egyszerű: mert nem ismerik a történelmet, hanem, hasonlóan bármely más törzshöz, ők is legendákban és mítoszokban gondolkodnak, amit gyakran a szájhagyomány (vagy ami ennek cyber megfelelője: a neten való kommentezés) alakít és táplál. Ha ezt és ezt mondják a sámán és az elvtársaim, akkor biztos úgy is van, utána olvasni fölösleges. Mások meg mindig hazudnak, megtévesztenek, fekete mágiát űznek, a törzs életére törnek.

Így ha valakit utálnak a ballibsik, akkor az csak jó fej lehet. Ha Tormay Cécile megsiratja Tisza Istvánt, akiket lelőttek a „terrorlegények”, akkor nyilván igaz magyar államférfiről van szó. Árulkodó, hogy Tisza nézeteiről, politikai elveiről, de leginkább gazdaságpolitikai nézeteiről egy árva kukkot nem olvashatunk a „nemzeti radikális” sajtóban. A lényeg, hogy gyáván megölték őt a „patkányforradalmárok”, és gyűlölték az akkori eszdéeszesek, köztük a „részeges judeobérenc Ady” - hogy egy széljobber kommentelőtől idézzek.

 Ha tehát nem utálták a ballibsik, és Tormay Cécile se siratta vóna, Tisza István hős nemzeti mártír se lett vóna, és az én mesém is rövidebb lett vóna. Mi több, ahogy ennél a törzsnél manapság divatos, tán még le is zsidóznák szegényt, ahogy számtalan olyan embert, akinek pedig egy csöpp zsidóvér nem csordogál(t) az ereiben. Főleg, hogy anyja a gyanúsan hangzó Dégenfeld-Schomburg családi nevet viselte, ő maga meg még szemüveges is volt, és még írni és olvasni is tudott.

De hogy ne legyünk igazságtalanok, azért meg kell említeni, hogy a széljobberek idétlen Tisza-kultuszának nagyjából az ellentétpárjaként kezelendő a liberális értelmiség nem kevésbé idétlen Tisza-utálata. Merthogy az elmúlt húsz év vezető közéleti bölcsei (liberális publicisták, politikusok, közgazdászok, hivatásos nevettetők a Heti Hetesben, stb.) gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseikben sokkal közelebb állnak Tisza Istvánhoz, mint a századelő szocialistáihoz, vagy akár polgári radikálisaihoz. Akkor meg mi a franc a bajuk a „geszti bolond”-dal? Az ok itt is hasonló, mint a széljobberek esetében: mert ebben a hagyományban nevelkedtek. Mert Jászi Oszkár, Károlyi, Ady és mások, a hazai progresszió kanonizált szentjei nem szerették Tiszát. Ezért egy igazi pesti libsinek se illik szeretnie. Ezt az utálatot persze jócskán felfokozza a „nacionalista” Tisza iránti ellenszenv – vagyis a magyar nacionalizmustól való félelem.

Így aztán mind a széljobberek, mind a libsik annak tüntetik föl Tiszát, ami sose volt: prefasisztának. Csak az egyiknek ez szép és szívetmelengető, a másik meg aggódik és retteg.

Ez tehát a tippem szerint nyilvánvalóan zsidó (egyébként nem hülye) blogger véleménye és bármennyire is másként értékelem ugyanazokat a tényeket, mint ő, abban egyetértek, hogy a  fenti szöveg fő üzenete korrekt: a "szélsőjobb", a hazafiak mint annyi esetben, Tiszát is ismeretlenül és tévedésből tisztelik, kivéve pár elemet, ami valóban tiszteletreméltó életművében. Azonban az összkép inkább siralmas!

Ebben a részletben azonban szerzőnk vagy rosszul van informálva, vagy, ami sokkal valószínűbb, taktikai okból hazudik:

Mi több, ahogy ennél a törzsnél manapság divatos, tán még le is zsidóznák szegényt, ahogy számtalan olyan embert, akinek pedig egy csöpp zsidóvér nem csordogál(t) az ereiben. Főleg, hogy anyja a gyanúsan hangzó Dégenfeld-Schomburg családi nevet viselte, ő maga meg még szemüveges is volt, és még írni és olvasni is tudott.

Márcsak azért is gondolom, hogy inkább hazudik, mint téved, mert átlagos, általa is lelibsizett társaitól tájékozottabb és értelmesebb, meg Tisza zsidó "visszavételének" jelei is arra utalnak, hogy ők nem csak a liberális életművet tartják rokonszenvesnek, ők természetesen számontartják, ki a magukfajta, még Kadhafik esetén is. (nem áll szándékomban Tiszát Kadhafihoz hasonlítani). Továbbá még az anya családi nevét is bedobja, rutinosan használva azt a technikát, hogy maga zörgeti a harasztot, a valódi bizonyítékot kigúnyolva. Természetesen a német arisztokrata eredetű Dégenfeld-Schomburg család neve önmagában nem gyanús, mégis itt a titok nyitja. Nemcsak a zsidók tudják, hogy ki mindenki tartozik közéjük, akár pápákat is beleértve, hanem mások is, nem utolsósorban talán azért, mert ők maguk sose bírják magukban tartani titkaikat, szeretnek vele dicsekedni, ki mindenki verekedte fel magát a gojok élére közülük.

Igaz, információm egyetlen forrása egyelőre az a Pezenhoffer Antal, aki a fenti blog által kigúnyolt tradícionalista közegben örvend tekintélynek és persze néhol Pezenhoffer is téved, azonban ez az adata ellenőrizhető és ellenőrizendő is:

A kálvinista és annyira jellegzetesen magyarnak tartott gróf Tisza Istvánnál is több közöm van a magyar fajhoz és vérhez. Az õ anyja ugyanis Degenfeld volt, annak anyja pedig Beck (zsidó, õ hozta a vagyont).

forrás: PEZENHOFFER ANTAL: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNELME - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe, I. kötet, 80.old.

Jól tudjuk, hogy a zsidó Halacha, a vallásjog alapján az számít zsidónak, akinek az anyja zsidó. A vallás tényleges gyakorlását nem tekintik a zsidók kötelező feltételnek, a más felekezethez tartozást pedig kizáró oknak ahhoz, hogy valakit teljes értékű zsidónak ismerjenek el a saját rasszista hagyományaik alapján. Tehát Dégenfeld-Schomburg Ilona grófnő, Tisza Kálmán miniszterelnök felesége a zsidó vallásjog alapján zsidónak minősült, ennek következtében pedig fia, gróf Tisza István szintén annak minősült. Nem tudom persze, hogy Tisza István mennyire tekintette magát zsidónak, azonban nyilvánvaló filoszemitizmusának vannak jelei, a fenti karikatúra által ábrázolt tényleges és tragikus helyzeten ("kivándorolnak-bevándorolnak") túl is:

"Weisz Péter: nincs nagyobb zsidóellenesség, mint másutt"

"Tény, hogy a II. világháborút követően a magyarországi zsidók egy része valóban a baloldal felé fordult, arról azonban kevés szó esik, hogy a vészkorszak beköszöntéig a magyar társadalomban mindkét oldalon megtalálhatók voltak a zsidók. A magyar történelem legkonzervatívabb kormánya a Tisza István vezette kabinet volt, melyben több zsidó származású férfi is helyet kapott, köztük báró Hazai Samu."

Wikipédia: A magyarországi zsidók története

"Az úgynevezett galiciánerek Galíciából menekülő zsidók voltak,„akik a történelmi Magyarország határain kívül éltek, következésképpen nem érezték magukat magyarnak; magyarul nem tudtak, és a legcsekélyebb értékben sem azonosultak a hivatalosan deklarált háborús célokkal. Viszont belevetették magukat a háborús nélkülözések talaján burjánzó feketekereskedelembe és sokan közülük hihetetlenül rövid idő alatt irigylésre méltó vagyonra tettek szert.” ^[25] Így egyre erősebb lett a kontraszt „a fronton vérét ontó magyar” és az „üzletelő zsidó” között. Azonban említésre méltó azoknak a törekvése is, akik megkíséreltek szembeszállni az antiszemitizmussal, például Tisza István miniszterelnök számos zsidóellenes lapot tiltott be.[26]"

Hajdu Tibor: A diplomások létszámnövekedésének szerepe az antiszemitizmus alakulásában

Szélesebb körökben viszont a zsidó egyetemi hallgatók nagy száma nem váltott ki olyan antiszemita hullámot, mint az 1880-as évek elején, vagy pláne 1919–1920-ban. Miért nem? Egyrészt azért, mert viszonylagos és átmeneti jelenségrõl volt szó, amely a népesség túlnyomó többségét nem érintette. Másrészt és fõleg azért, mert a kormányzat elutasította az antiszemitizmust. Manapság sokan méltatják Tisza István történelmi alakját; de filoszemitizmusát, kormányai zsidó származású tagjait kevéssé emlegetik, pedig az õ pártjában nemigen lehetett zsidózni. Különbözõ körökben sokszor jelentkeztek antiszemita hangulatok 1848-tól napjainkig, de hatást, szélesebb visszhangot csak akkor értek el, ha a kormány tûrte, vagy éppen támogatta ezeket.

Bihari Péter: Antiszemitizmus az első világháború Magyarországán

Az ellenzék kézenfekvő módon egyszerre támadta a Tisza-kormányt (és annak három zsidó származású miniszterét), valamint a zsidó tőkét, mint amelyek közös vállalkozásban irányítják a hadigazdaságot. „Az addigi Tisza-féle zsidóvédelmi liberális politika […] igen aktív zsidóbarát politikává válik [az első világháború alatt], hadd ne magyarázzam az okokat” – állapította meg Hajdú Tibor.77

77  Vázsonyi-emlékkönyv. (Szerk. Kőszeg Ferenc.) Buda­pest, 1995, 102.

Sajnos ez a "Vázsonyi-emlékkönyv" nem található a neten és igen érdekes kérdés, mire is gondolt Hajdú Tibor, amikor jobbnak látta nem megmagyarázni, miért váltott Tisza a zsidó nyerészkedésektől hangos világháború alatt "igen aktív zsidóbarát politikára" az addig "csak" zsidóvédelmi liberális politikáról. Csak találgatok, netán a miniszterelnök általa is nyilván ismert, de nem túl közismert származására is gondolt???

Pezenhoffer Antal adatközlése ugyan egyelőre nevezhető bizonyítatlannak, az interneten található kevés információ elvileg nem támasztja alá, de ki se zárja teljesen:

Gróf Dégenfeld Imre (...) Ekkor ismerkedett meg Bökönyi Beck Pál (övé a baktai vadászkastély) leányával Paulinával, és csakhamar a 24 éves főhadnagy 1834. június 23-án, Tégláson házasságra lépett a legfiatalabb Beck lánnyal. 1835-ben hagyta ott katonai pályáját. Hozományként a Beck családtól a nyírbaktai kastélyt és a hozzátartozó birtokot kapták. A kastély átépítése miatt közvetlenül a házasságkötés után nem tudtak azonban Baktán letelepedni. Feltételezhető, hogy 34-től a 40-es évek második feléig Tégláson éltek, s csak a 40-es évek közepén-végén költöztek át Baktára. A kastély átalakításának befejezése is a 40-50. közötti időre tehető. De Téglás és Nyírbakta között továbbra is szoros kapcsolat mutatható ki. Beck Pálné halála után a Téglási kastélyt a Degenfeld család örökli, Degenfeld Imre fogja átépíteni, és fia (Gusztáv) kapja meg, aki 1861-től már Téglásra költözik át.
Degenfeld Imre házasságából 5 gyermek születik: 1 fiú és 4 leány: Gusztáv, Anna, Ilona, Berta, Emma.

Később Dégenfeld Imre Ilona leányát veszi feleségül Tisza Kálmán, a majdani miniszterelnök, az ő fiuk lesz Tisza István. Azt tehát biztosan helyesen állítja Pezenhoffer, hogy a Beck lány "hozta a vagyont".

Elég érdekes, hogy a mai Dégenfeld Kastélyszálló honlapján milyen jelzőkkel dicsérik a Nagy Elődöt:

"Degenfeld Imre (1810-1883) tehetséges és előrelátó üzletember volt."

Bökönyi Beck Pál ugyan egy nagybirtokos, nem pl. valami zsidó kereskedő, azonban elég érdekes életrajz az övé:

II. József uralkodása idején Bekk Pál földmérő, aki a tokaji evangélikus lelkész fia volt, a császár parancsára a Tiszántúlon nagy kiterjedésű földméréseket végzett. Munkájáért II. Józseftől kb. 10 000 kh földet kapott. Ez a földbirtok Bököny községtől Büdszentmihályig (mai nevén Tiszavas vári) terjedt és ebben foglalthelyet a mai Angolkert is. Bekk Pál a birtok megszerzése után a mai Bököny községben telepedett le és mint előnevet a „Bökönyi" nevet vette fel.

forrás:  A téglási Angolkert

Tehát a (földmérésért adva meglepően nagy!) birtokot és a nemességet maga Beck Pál szerzi, a szabadkőműves "kalapos királytól", akinek szeretője volt a zsidó híveit a kereszténységbe való látszatbetérésre biztató sabbateánus szektavezér, Jacob Frank Éva leánya... Az evangélikus lelkészek e korban lényegében kivétel nélkül szabadkőművesek és felforgató eszmék terjesztői és pl. lengyel, orosz területen nagyon gyakran zsidó származásúak. Ez részemről egyelőre csak spekuláció!


Azonban a Beckek zsidóságára vonatkozó információt továbbra is spekulatív úton alátámasztani látszik még egy meglepő egybeesés. Mint tudjuk, a két Tisza vezető szerepe a dualizmus korának nagy részét felölelte és e kor a zsidók gazdasági-politikai-kulturális stb. "országhódításának" kora, amelynek, züllesztő hatásának végül óriási szerepe volt a közös Monarchia és a történelmi Magyar Királyság felbomlasztásában. A Tisza miniszterelnök által képviselt filoszemita politika és a neki tulajdonított, "a zsidó nagytőke kijáróembere"-szerep, tehát a zsidó térfoglalás, nyomulás, hódítás elősegítésének vádja nem Istvánnal kezdődött, hanem már apjával, Kálmánnal. Ezen a témakörön belül a magyar radikális jobboldali netszférában tömegesen ismert  Marschalkó Lajos: "Mi volt a tiszaeszlári per" c. írása, amely egy döntő részletben hivatkozik Istóczy Győző, a hazai antiszemita politika mára agyonhallgatott korabeli Don Quijotéja információjára :

1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre levő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr? [67]

Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották.

És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött. 

(Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ellentétben a Tiszákkal, Istóczynak szerintem komolyabb ellenvetések nélkül lehetne és kellene szobrot állítani a magyar Országház előtt!!! Ő az egyik elsőszámú válaszom a gyakori vádra, hogy "ki marad nemzeti hősnek, ha mindenkiről kimutatod, hogy vakoló, zsidó, felforgató volt???!!!" Jellemző, hogy személyét nem támadják, hanem AGYONHALLGATJÁK a történelmi tudatot formálók. Vessük ezt össze pl. a Jobbik felfutásának időszakával, amikor az a zsidó tudatipar támadta a Jobbikot és az "antiszemita" harci feladatát eljátszó zsidó Morvai Krisztinát, melynek vezetői számára evidencia, hogy a negatív hírverés is reklám...)


Tehát a nemzetközi szervezett zsidóság kijáróembereként, ügynökeként Tisza Kálmán épp abban a téglási Dégenfeld-kastélyban zsarolta meg a tiszaeszlári vérvád-per bíróját, amelyet egykor Tisza feleségének anyai nagyapja, a Pezenhoffer által zsidónak nevezett Beck Pál építtetett. 
Az ugyan nekem tévedésnek tűnik az idézett szövegben, hogy ekkor a téglási kastély ura gróf Dégenfeld József lenne, mert ugyan van ilyen nevű fontos közszereplő ekkor e vidéken (Hajdú megye főispánja), azonban a kastély tulajdonosa az ő unokatestvére, Dégenfeld Gusztáv, Tisza Kálmánné Dégenfeld Ilona fivére. Ez az apró tévedés azonban a lényegen semmit nem változtat.


Folyt. köv.

1956. október 23.

• 1917, november, Szent-Pétervár: vezető wall streeti zsidó bankházak sokévi befektetése a bolsevik összeesküvőkbe termőre fordul, Oroszország Szovjetté válik.

• 1945.február, Jalta: Magyarországot (más országokkal együtt) a Szovjetek kapják Roosevelttől és Churchilltől.

• 1956, október: Eisenhover Hruscsovnak a "Forró Dróton" (e formában 1963-tól nevezik): Magyarország Szovjet belügy!

• 1989. június: Nagy Imre és 56-os társai újratemetése, egy Szépreményű Ifjú "bátor beszéde". KIMENNEK A TANKOK, BEJÖNNEK A BANKOK. - A kör bezárul...

Adalékok a "vallásszabadság" fogalmának prot-kur. értelmezéséhez

A neves kuruc népi vezér, Esze Tamás szülőfaluja, Tarpa honlapjáról:

A református Esze Tamás

"A reformáció feltehetően 1552-ben Beregszászról terjedt át Tarpára, s a falu szín református községgé vált. Az erőszakos ellenreformáció korábban, 1672 márciusában Báthory Zsófia fejedelemasszony - mint Tarpa földesura - elűzte Istvándi András prédikátort, s egy katolikus pátert helyezett a fala, akit azonban hamarosan kuruc felkelők hurcoltak el. Báthory Zsófia  ekkor egy lienciatust és egy fiatal iskolamestert állított a helyére, s a kölcsönös kegyetlenséggel folyó vallási villongások során a mestert felkoncolták a licenciátusnak azonban sikerült megszöknie. Báthory Zsófia erre visszatorlással élt, kálvinista prédikátort vetett tömlöcbe Munkácson. A Tököly felkeléstől kezdve azután viszonylag háborítatlanul élhetett a református gyülekezet, s büszkén vallották hogy 1848/49-ig egyetlen "pápista" sem élt Tarpán."

Bognár József: Újkori meghasonlásunk

"A protestáns prédikátorok pedig nemcsak igehirdetők, de egyben ideológusok is voltak. Vallási problémáikat, sérelmeiket emelték nemzeti üggyé. Tőlük ered a minden alapot nélkülöző, magyar-zsidó nyelvrokonság és sorsközösség eszméje, a bűnös és kis nép teóriája. Szerintük ugyanis a török azért van, hogy bűnei miatt sújtsa a magyarságot. Általuk lett közgondolkodásunkban a katolikus Habsburg a magyarság kérlelhetetlen ellensége, mely másra sem vágyik, mint a nemzet kiirtására, miközben lehet, hogy sok esetben csak protestantizmusellenességről volt szó. Tudni kell még prédikátorainkról, hogy a török barátságot is inkább ápolták, mint a Habsburg uralkodók iránti hűséget, ami csak annyiban érthető, hogy a hódoltság területén szabadabban működhettek. E protestáns gyökerekből ered a későbbi kuruc mozgalom, a népi írók tevékenysége is innen táplálkozik. Mindegyik egy réteg igazságát, érdekét tette össznemzeti üggyé."

"Ugyanakkor a protestánsok se ismerték fel rendre, hol húzódik a nemzeti érdek, hol a vallási és hol a személyes becsvágy határa."

És még mást sem ismertek fel, de erről később... Ahogy arról is, hogy egyes protestáns igehirdetők (vagy többségük?) nemcsak ideológusok, hanem diplomaták, kémek, ügynökök is voltak, méghozzá idegen hatalmaké. (ez nem jelenti azt, hogy ma már a katolikus egyház hala is ne bűzlene a fejétől)

"Nemzeti szempontból, miként tévedés Szent István állítólagos intelmeinek a soknyelvű nép erősségéről vallott gondolata, ugyanúgy káros volt a több vallásra szakadás egy olyan korban, mikor a vallásnak meghatározó szerepe volt, az összefogás pedig mindenekfeletti szükséglet volt. E vallások esetében egymást legfeljebb csak kényszerből eltűrő, de nem egymás mellett megférő igazságokról volt szó. Ami még a viszonylag toleráns magyar közegben is minimum a lelkek mélyén állandósította a szakadást."

 (Hogy onnan idézek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy túl sok mindenben egyetértenék az Antidogma szellemiségével, ellenkezőleg, ahogy Bognár nézeteit is nagyon ellentmondásosnak tartom.)

Az alábbi idézet egy olyan tanulmányból származik, amellyel és szélesebb témájával e blogon még nagyon alaposan szeretnék foglalkozni. Figyelemre méltó elem benne a "szabadság bajnokai", a Rákóczi-család elképesztő harácsolása (lásd: Belső Gyarmatosítás), de méginkább a magyar származású "nagy pedagógus", az EU "szentje" Comenius-Szeges János a prot-kur propagandaagymosás által formált történelmi köztudatunkban gondosan titkolt kavarása, diplomáciai és titkosügynöki méregkeverése, amivel a magyarok nemzedékeit rángatták bele idegen érdekek képviseletében a legsötétebb erők az őngyilkos missziókba, ágyútölteléknek. De ezekről később essen szó.

Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Gentis felicitas

Rákóczi Zsigmondnál az a legfeltűnőbb, hogy rendkívül rokonszenves. (már akinek! B.Cs.) Nagyon vonzó, mert csillogó egyéniség. Lényében ugyanis a mély és őszinte hit erős realitás érzékkel, jó megfigyelőképességgel és e tulajdonságaiból fakadó szkepszissel, sőt jó emberismerete miatt a világi dolgokban cinizmussal egyesül. Hallatlanul merész és hagyományokat könnyedén átlépő politikus. Nem sokkal az esküvő előtt adta beszédes bizonyítékát machiavellisztikus politikai érzékének. Akkor, amikor az 1649-es országgyűlésen családja követeinek a nádorválasztásnál a protestáns jelöltekkel szemben a katolikus gróf Pálffy Pál támogatására adott parancsot. E gesztus már-már képtelen voltát megfelelően érzékelteti Zsigmond apjának, I. Rákóczi György fejedelemnek a felidézése, aki a protestáns Habsburg-ellenes hatalmak szövetségeseként vett részt a harmincéves háborúban.

Rákóczi Zsigmond azonban éppen apja harcai során ébredt rá: a magyarországi politikai vezetés a protestáns vallásszabadság jelszavaival már nem mozgósítható, mert a tagjai jórészt katolizáltak. E felismerés jegyében állította családi követeit a katolikus nádorjelölt mellé. És ennek következtében határozta el, hogy a Habsburg király ellen tervezett hadjáratát nem köti össze a vallásszabadság ügyével. Bátyjának, a fejedelemnek írta meg legvilágosabban: ha egyszer az „ausztriai jugumot” sikerül a magyarok nyakából kivetni, a relígióval azt tehetik, amit akarnak.

Tehát a protestánsok jelszava, a "vallásszabadság" (mely eleve csak politikai-harci mozgósításra szolgál), csak addig érvényes, amíg a farkas báránybőrt kényszerül hordani, amint levetheti, átharaphatja majd a pápisták torkát! Ács Ferinek a szabályok csak addig érdekesek, amíg neki kedveznek...

Természetesen haraptak a farkasok már báránybőrben is.

A (mint majd később látni fogjuk, Comenius és nemzetközi kémhálózata által szított) Wesselényi-összeesküvés (a résztvevők egymás iránti feljelentései által történt!) leleplezése után Erdélybe menekült "bújdosók", másik nevükön kurucok hőstetteiből:

SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE I. LIPÓT ÉS I. JÓZSEF KORÁBAN (1657–1711)

NEGYEDIK KÖNYV • AZ IDEGEN-URALOM ÉS THÖKÖLY IMRE KORA

II. FEJEZET.A bujdosók. Az 1672-iki támadás. A gubernium.

"A tömeget erős harczvágy hatotta át, s lelkes asszonyok, Kemény Jánosné, Bocskay Istvánné folyton tettre tüzelték a vezetőket. Augusztus második felében Ibrányi Ádám egy csapat bujdosóval Máramarosból csakugyan Ugocsába tört, Nagy-Szőllőst, a katholikusok egyik központját megvette, a minorita kolostort s némely katholikusok házait kifosztotta s győzelmi jelűl két barátot megcsonkítva beküldött Erdélybe."

"Abaúj és Zemplén szintén a bujdosókhoz csatlakozott, ámbár máskülönben a nemesség kevéssé támogatta őket. Szerencsről szeptember 12-ikén Fülek őrségét s a közeli megyékből tömegesen oda menekült nemeseket szólították fel a csatlakozásra. Noha többször ismételték a hivást, még választ sem kaptak, mert a kapitány, Koháry István a király rendületlen hive volt. Heves vármegye sem csatlakozott hozzájuk, ellenben a táborban levő protestáns papok, visszatérve községeikbe, hiveiket sikerrel buzdították a fegyverfogásra. Igy a kurucz had száma folyton szaporodott s valami 15,000 emberre nőtt. Noha katholikusok is csatlakoztak a zászlókhoz, melyek „Istenért és a szabadságért” latin felirást viseltek, a sokáig elfojtott düh és a bosszúérzés ekkor is véres kihágásokban nyilvánult. Hasztalan igyekeztek a vezérek rendet tartani. A kuruczok útját kegyetlen kihágások jelezték. Néhány katholikus papot megöltek, számos katholikus embert kiraboltak, s templomaikat elpusztították."

"Ungban is kitört a fölkelés, a katholikusok üldözésétől kisérve."

"Pika az útak védelmére rendelt csekély számú németet vagy leölte vagy elfogta, a lengyel származású katholikus lakosokat pedig kegyetlenűl üldözte."

 "Cob titokban kegyelmet igért a hajdúknak, kik alig hogy a németek közeledtek, a titkos megállapodás szerint szétfutottak, mire a sereg többi része is meghátrált. Csupán a gyalogság és a zempléni lovasság küzdött vitézűl. Amaz az utolsó emberig elesett, ellenben a lovasok útat törtek maguknak az ellenségen át s megmenekültek. 1500 vitéz holtteste borította a csatatért, s számos protestáns pap és diák esett el. Ezzel kimerült a fölkelés ereje."

A protestáns papság és utánpótlásuk a FORRADALOM és felforgatás káder-élcsapata, a katolikus-irtó sereg uszítója. Külföldi protestáns egyetemeken kiképezve és okkult-gnosztikus (kereszténységellenes!) titkos társaságokba beléptetve ők  a kor internacionalista harcosai, a Párt...

Vessük ezt össze az ugyanezen könyv előző fejezetében  olvashatókkal:

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE I. LIPÓT ÉS I. JÓZSEF KORÁBAN (1657–1711)

HARMADIK KÖNYV • A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS KORA

I. FEJEZET. A ország a vasbári béke után. Zrinyi Miklós halála.

"Mikor az udvar annak idején Ausztriában megkezdte a harczot a protestánsok ellen, az osztrák tartományok protestáns nemességének gyűlésein is felhangzott a fenyegetés, hogy inkább a töröknek hódolnak, semhogy hűtlenek legyenek az evangeliumhoz.²¹ De tőlük a török messze volt, s fenyegetésüket nem valósíthatták. Nálunk azonban a török szomszédsága, a behódolás kénytelensége természetszerűen arra bírta a közvéleményt, hogy az udvar fenyegető magatartásával szemben a töröktől várja a megmentést. A korszellem, a külföldről terjesztett eszmék és tanok is ily irányba terelték a magyar protestantismust. Ugyanakkor, mikor a török birodalom erejének rohamos hanyatlását már nem egy politikus észrevette, Európában az elnyomott protestánsok épen a töröktől várták, hogy megszabadítja őket a katholikus egyház kényuralmától. II. Rákóczy György szomorújátéka s az a szerep, melyet benne a török vitt, sajátszerű hatást tett a nyugaton. Drabik sokat olvasott munkája, a „Világosság a sötétségben” azzal biztatta az üldözötteket, hogy egyedül a franczia király és a török szultán, ki népével fölveszi a kereszténységet, fogja visszaadni szabadságukat. Könyvét az egész protestáns világban terjesztették, fordították, átdolgozták s olvasták. Alapgondolata sokakat megragadott (...)"

Egészen nyíltan fogalmazta meg ezt a külső, a magyarokat (fogyó)eszközként használó befolyásolást az összeurópai Protestáns Párt (illetve a 30 éves háború előtti nevén Protestáns Unió!) Habsburg-ellenes harcának magyar hadszínterén szervezett sokévtizedes összeesküvés- és felkeléssorozat utolsó felvonása, a Rákóczi-"szabadságharc" egyik fő erdélyi előkészítője:

R.Várkonyi Ágnes: Amiről Bethlen Miklós Önéletírása hallgat

„Anglia és Hollandia, ahol több mint két évig magam is tanultam, nekünk, erdélyi reformátusoknak második anyánk és hazánk” — Bethlen Miklós közvetlenül elfogatása után, 1704. június 19-én Lipót császárhoz írt és a vádak ellen védekező levelében így mentegetődzik amiatt, hogy kapcsolatokat tartott az angol és a holland bécsi követekkel. Amikor Jankovics József kiadásában a levelekkel együtt ez a Bethlen Miklós szöveg is megjelent, nyilvánvaló lett, hogy Erdély és II. Rákóczi Ferenc szervezkedésének esetleges összefüggései körül milyen sűrű homály vár eloszlatásra.

Tehát Anglia és Hollandia, a kibontakozó világkapitalizmus Külső Gyarmatosításának vezető hatalmai,  nem utolsósorban a vezető rabszolgakereskedő hatalmak, a világszétverő forradalmi mozgalom irányítóinak főhadiszállásai a magyar protestánsok "második anyja és hazája"!!! És természetesen a nemzeti érdekkel ellentétes örök belviszálykeltéseik és őrült kalandorakcióik (mint II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata) felbujtói. A "szabadság" nevében, kiemelt tekintettel talán saját ültetvényeik rabszolgáira is...

Érdekes, hogy kevesen veszik észre a párhuzamot a manapság is bőszen felemlegetett jelenség, a Moszkvában, vagy más szovjet pártiskolán végzett káderek hazai  ügynöki tevékenysége és a kor nyugati protestáns egyetemein végzett magyar prédikátorok és más értelmiségiek szerepe között!

Térjünk még vissza a szintén Angliából és Hollandiából gerjesztett Wesselényi-összeesküvés bukása nyomán létrejött mozgalom protestáns kuruc vitézeinek a vallásszabadság nevében elkövetett hőstetteihez! Az eddig idézett mű, bár a tényekhez dicséretesen ragaszkodik, azokat azért leöntötte az értékelés egy olyan szószával, amelynek a korra (a 19. század végére, a Millennium időszakára) jellemzően történelemszemlélete nagyon erősen a protestáns-kuruc vonulat befolyása alatt állt. A nagy mű egyik szerzője egy másik könyve ugyanezen korból ugyanezeket az eseményeket a prot-kur világnézeti sémák által  talán némileg enyhébben megterhelve ismerteti:

Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705

Második fejezet. A bujdosók közt.

"Valóban a török segítsége nélkűl hamar vége lett volna a kurucznak, mert így nevezik most a felkelőket egy régebbi s eddig inkább gúnynévnek használt szóval. Zsákmánynyal megrakodtan a török terűletre futottak, hol biztos menhelyet találtak. A törökök katonákkal is erősítik a kuruczok csapatait, Györkénél az elesettek közt számos törököt ismertek fel. A végbeli török felsőbb parancsra adta a segítséget, haszna is volt a zsákmányból, és ez időben a törökök és kivált a protestáns magyarok közt bizonyos rokonszenv fejlődik ki az érdekközösségből. A magyarok azt tartják; hogy a törökök nem adóztatják meg oly kegyetlenűl alattvalóikat, mint a németek a magyart.^[77] 1674-ben a budai vezér meg akarja hiúsítani a dunántúli protestans papok Pozsonyba vitelét.^[78] Különben a törökök csak ritkán és nagyobb kalandok alkalmával vonúlnak ki a kuruczczal. Többnyire szökött végbeli katonákból, s a Tisza vidékéről oda futott szolga-emberekből verődnek össze a bujdosók századjai. Eleinte kalvinista papok és deákok is voltak találhatók soraik közt. Zsoldot ritkán kaptak e katonák, inkább a zsákmány volt fizetésök. Szerte jártak a Tisza vidékén, rémei voltak a katolikusoknak, egyháziaknak, vagy világiaknak. A katholikusok birtokait különös előszeretettel pusztították, de saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket. «Csiripoltak» az ellenségen akkori szólás szerint, hatalmukba ejtettek kisebb s rosszúl őrzött várakat, nagy gyorsasággal menekűltek nagyobb csapatok elől és békési, hevesi vagy bihari szállásaikra térve, a szállásadó szegénységnek nem voltak szívesen látott vendégei."

"A tisztek sem voltak jobbak a legénységnél. Elhisszük, mit Tholnai Mihály, a becsületes kalvinista pap mondott rólok egy prédikáczióban: «Sokan az előljárók közől lágy pásztorok, ha megfenyítik is az alattok való levőket, édesdeden, igen lágyan, mint a szegény Éli pap az ő lator fiait. Csak részesűljenek a praedált, tolvajlott, erőszakkal elvont marhákban, jószágban, elhallgatja affelől vitézének latorságát, bűnét megészi és igy annak vétkében részes leszen.» Tholnai egyáltalán nincs megelégedve a kuruczokkal.

Nem rég tért vissza a «belgiumi akademiákból», szemével láthatta, hogy «napnyugoti országokban» is kegyetlen a hadviselés; látta «Belgiumnak akkori siralmas sorsát a Franczia miatt». De a franczia az ellenség földét dúlta. «Azonban ki látta valaha, s hol hallotta, hogy az atyafiak szívek egymás ellen Adámás kövekké változzanak?» S ha legalább helyt állanának a kegyetlenek a csatamezőn. «Régen» – úgy mond – «a magyarok nem voltak ily gyalázatos futók, szaladók.» Nevezetes, hogy a katholikusok sanyargatását is elítéli. «Magyar ne veszesd a magyart! Vigyázz jövendőbéli megmaradásodon, hitesd el magaddal, hogy kevesen vadnak emberek közt jóakaróid. Akár Lutherista, akár Pápista, akár Calvinista légy, csak hogy magyar vagy, ezért egyenlő sorsod, egyenlő jobbágyi állapotod leszen, legyen tudva nálad s emlékezzél erre.»^[79]"

Tholnait persze megdicsérhetjük tisztességes kiállásáért, de nyugati ügynökképzőt járt protestáns értelmiségiként egyúttal naívnak is bizonyult...

"Beszédét Tholnai bátran ajánlhatta Wesselényi Pálnak, mert a bujdosók élén állók helyeselték a szigorú bírálatot, csakhogy mint katonák és forradalmi politikusok nem alkalmazhatták magokat mindenben az evangelium szavaihoz. Azt mondogatták, hogy mivel zsoldot nem igen fizethetnek, kénytelenek eltűrni a garázdaságot, különben szétoszlanék seregök. Rosszúl esett nekik is «a gyalázatos futás, szaladás», de hadseregöket nem lehetett döntő csatákra vezetni egy különböző fegyvernemekben jól kiképzett ellenséggel szemben. A katholikus nemesség üldöztetését és elriasztását magok is rosszalták politikai okosságból, de nem voltak mindig urai a fegyelmetlen hadnak. Így kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget."

"Azonban Teleki tűrelme sem végtelen, őt is nyugtalanná teszi a tapasztalás, hogy a bujdosók mindinkább elidegenednek Erdélytől s hogy mindinkább kiérdemelni látszanak az új törökök nevét, melylyel Báthory Zsófia szokta illetni őket. Az erdélyieknek úgy tetszett, hogy a bujdosók már minél többet átengednének a magyar terűletből a töröknek, csakhogy pápistává ne legyen az ország, csakhogy haza mehessenek, hogy kiváltságaik épségben maradjanak s hogy az ország önrendelkezési joga úgy a hogy meg legyen mentve. Élénk rosszalással szól Bethlen János Forgács Miklósról és Szepessy Pálról, kik nem pirulnak a töröknek oly diadalt óhajtani, hogy Szathmárban, Ecseden, Patakon, Kassán, Pozsonyban és Bécsben székelhessenek a basák és vezírek, mert ők előbb nem remélik a magyarok testi és lelki szabadságának biztosítását. A lelkiismeretes történetíró igen is szószerint veszi e nyilatkozatokat. Az elkeseredés ragadta azokra a bujdosókat, kik különben nem egyszer tartottak közjogi előadásokat a portán a magyar terület épsége érdekében. De az erdélyiek méltán tartottak attól, hogy a bujdosók Magyarországba csábítván az összes török erőt, nem lesznek képesek megakadályozni a terület csonkítását, még ha komolyan akarnák is és úgy látszik, mintha Bethlen még akaratuk komolyságában is kételkedett volna. Az meg épen fölháborította az erdélyieket, hogy a bujdosók a váradi basa azon követségéhez, mely öt Erdélyhez tartozó megyének török kézre jutását akarta kivinni a portánál, a magok követeit is csatolják, állítólag azért, hogy a basa szándékát meghiúsítsák. De mivel ez öt megyét a basa téli szállásra jelölte ki a bujdosóknak, nem lehetett tudni, mit akarnak a portától a bujdosók követei."

"Midőn 1674 augusztus elején Harsányba érkezett a hír, hogy Sennyei Ferencz kastélyát a fölkelők fölverték s őt tizenegyed magával megölték, Kende Gábor rögtön értesíté erről Telekit. «Ezt hozá» – írja Kende – «a fő nélkül való létel, ezek csak ölik, vágják az pápistát, ha fejök nem lészen.» "

"(... Bánffy...)Gyűlölte a vezetők optimismusát és barátkozását a törökkel, miben, mint láttuk, nem tért el az általános erdélyi felfogástól. Azonban Teleki nem csupán Erdély érdekeinek szempontjából, hanem személyes okokból is kímélni akarta a bujdosókat, míg Bánffyt ép személyes viszonyai hozták összeütközésbe a bujdosók egy részével. Bánffy, mint a véghelyek főparancsnoka, a Szilágyságot úgy tekintette, mint saját terűletét, pedig a bujdosók csapatjai egy ideig ott voltak elszállásolva és tudjuk, hogy ez mit jelent. Sőt mikor nem voltak ott elszállásolva, akkor is kirándúltak Biharból Krasznamegyébe és hogy egyebet ne említsünk összelövöldözték a sertéseket az erdőn s a falvakban is. Bánffy somlyai kapitánya, Keresztesi András, hasonló hőstettek benyomásaitól nem bírván szabadulni, kegyetlenűl üldözte a kuruczokat."

A kedélyes kuruc-turizmus e "kirándúlásai" mégcsak nem is a Királyság területén élő "pápista" honfitársaikat sújtották,  hanem szövetségesük, az őket befogadó Erdélyi Fejedelemség lakosságát!!! Ahogy persze fentebb is olvashattuk, hogy "saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket", meg azt is, hogy az erdélyiek se lehettek benne biztosak, hogy a kegyelmükön élősködő kurucok nem partnerei-e a töröknek Erdély további területi csonkításában!

A "vallásszabadság" ügyét a kurucok ügyesen kötötték össze az üzlettel:

A bujdosók szokásai közé tartozott a vadászat egészen békés katholikus urakra is. Azoknak elfogása igen jó űzletnek ígérkezett. Tudjuk, hogy a török világban divatban voltak az ily űzletek, egy jómódú török foglyot, kit az övéi előreláthatóan nagy áron fognak kiváltani, magyar részről igen kívánatos tulajdonnak tekintettek. Azonban a bujdosók magyar katholikus urakat használtak fel árúczikkeknek. Bethlen János mély megbotránykozással beszéli, hogy a bujdosók Barkóczi Sándort majd hogy el nem adták a töröknek.

Ennyit mára a hazafiság és szabadságszeretet e díszpéldányairól.

Egy kis társadalmi munka - érthetetlen, miért?

Zárásul egy pályázat:
Kedves olvasók , kérem, küldjenek be a magyar nyelvterület településeinek hivatalos honlapjairól olyan idézetet, ahol egy mai, 21. század-eleji helytörténeti bemutatkozásban a honlap azzal dicsekszik, hogy a katolikus többségű településen ettől-eddig, mondjuk száz éven át hála Istennek egyetlen ilyen-olyan (gépi fütty) protestáns se élt.
A beküldők között kisorsolok egy rózsakeresztet!

(Félreértés ne essék: arra számítok, hogy nincs ilyen.)

Ostrołęka véres (ötágú) csillaga

Józef Bem ("Bem Apó")  hazai életrajzai nagyon szépítőek, de lengyelül még a Wikipédia is tudja róla, hogy 1822-ben azért zárják ki a lengyel királyi hadseregből, (ekkor a cár a "lengyel király"), azért fokozzák le, csukják le (rövid időre), mert kiderül, hogy tagja az ekkor a tisztikarban leleplezett ún. "Nemzeti Szabadkőműves" szervezetnek, ami egy illuminátus fedőszervezet volt.

Az illegális szervezet tevékenysége nemsokkal később más néven (Nemzeti Hazafias Társaság) folytatódik  és szoros kapcsolatban áll az orosz (illuminátus) dekabristákkal.

Bár Bem fiatalon részt vett a napóleoni háborúkban, katonai hírnevét igazából az 1830-31-es lengyel nemzeti felkelésben szerzi, ekkor lesz "Ostrołęka véres csillaga". 

Mi ne gyõznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár elõttünk
Osztrolenka véres csillaga!

(Petőfi Sándor, Az erdélyi hadsereg, Bánfihunyad, 1849. március 26–27.)

Az 1831-i lengyel szabadságharc egyik legnevezetesebb ütközete volt Osztrolenkánál: Bem tíz ágyújával feltartóztatta az egész cári hadsereget, amíg a lengyel had újra rendezõdött. E tettéért nevezték ki tábornoknak.

Máshol inkább úgy fogalmaznak, hogy Bem heves ágyúzása lehetővé tette a lengyel seregnek a "rendezett visszavonulást", nélküle a veszteségek jóval nagyobbak lettek volna...

Petőfi-bejegyzésemben már idéztem, hogy a Mazzini-féle illuminátus/terrorista/forradalomexportőr Ifjú Európa lengyel tagszervezete, az Ifjú Lengyelország egyik vezetője Joachim Lelewel, az 1830-31-es felkelő kormány minisztere. A felkelés legvége felé az ő javaslatára és az ő formai projektjét jóváhagyva szavazza meg a Szejm egy érdemrend alapítását a leghősiesebb, a reménytelen helyzetben végsőkig kitartó felkelők számára a "Kitartás Csillaga" néven. A kitüntetést a bukás miatt már nem adományozzák senkinek, először a felkelés 50-edik évfordulóján kapja meg az emigrációban öt, még életben levő agg veterán, de nem az eredeti projekt szerinti formában.

A rendjelet 1981-ben újították fel és kezdték újra adományozni, nagyrészt posztumusz és főleg oroszellenes nemzeti hősök számára. Ha jól értelmezem a szórványos internetes forrásokat, az adományozó ekkor, kb. egy hónapal a katonai hatalomátvétel előtt egy, a katolikus egyházhoz kötődő ellenzéki szervezet, nem  a Jaruzelski-féle hatalom, bár a fityegőn található jelkép alapján a felkelők szellemi és politikai örökösei ők is...

Azóta adományozták pl. a második világháborús Honi Hadsereg hőseinek is, de kapott egyet Piłsudski is (illik hozzá, erről talán később írok...).
A 80-as évekbeli felújításkor nyilván a nemzeti hős Nagy Elődök hagyományai tiszteletének jegyében visszatértek a kitüntetés eredeti projektjéhez: 

Az érdemrend formáját megjelenítő fenti csillag a lengyel és litván címerrel a közepén az 1830-31 és felkelő kormány belügy- és pénzügyminiszterének párizsi sírján található (baloldalt elöl):

A felújított érdemrend:

Az előlap felirata: USQUE POLONIA LITVANIA AD FINEM, 29 NOVEMBUS, a lengyel és litván címerrel.
A hátlapé: 1831, A nemzeti felkelésben kitartásért, Zakroczymi Szejm (a felkelő szejm utoljára a Varsó közeli Zakroczymban ülésezett)

Például a néhai Witold Pilecki, a Honi hadsereg mártírja 1986-ban kapta meg a kitüntetést (személyével kapcsolatban nem akarok semmi rosszat sugallni, csak az övét lehet az interneten megtalálni):

Különösen groteszk a kabbalisztikus-illuminátus-kommunista pentagram a lengyel címer sasának koronájával együtt, amit a kor (1986) hivatalos (kommunista) koronátlan állami címerétől megkülönböztetésül a hazafias adományozók visszahelyeztek...
(a módszerváltás óta újra része a korona a hivatalos címernek)
Az ötágú csillaggal büszkélkedő, Párizsból irányított forradalmárok a koronák megveszekedett ellenfelei voltak, hiszen a Bemet (hadtörténészek szakmai álláspontjával nem éppen egyezően) zseniális hadvezérként istenítő Petőfi is ezt írja "Osztrolenka véres csillagát" dicsőítő versében:

Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül épitsünk hidat.

Jellegzetes, hogy az összeesküvő tisztek által felelőtlenül, a győzelem legkisebb esélye nélkül kirobbantott felkelés szejmje működését a cár trónfosztásával kezdte. Miközben a lengyelek tömegeit csakis azért küldték vágóhídra a konspiráció nyugati irányítói és lengyel kiszolgálóik, hogy lekössék a cár seregét és tervével ellentétben ne avatkozhasson be a párizsi és belgiumi forradalmakba, ne verhesse le azokat!
Az ország óriási árat fizetett ezért a mulatságért, addig a birodalmon belül fennállt számottevő szabadságát, autnómiáját veszítette el a nagy semmiért, a nyugati világrombolókért, miközben az öngyilkos akcióba beugrasztó forradalmárok a borítékolható bukás bekövetkezte után leléptek nyugati emigrációba, hogy máshol folytassák hivatásos felforgatói karrierjüket, nem utolsósorban Magyraországon is. (ez a trónfosztósdi is ismerős motívum, ahogy Lamberg csőcselék általi legyilkolásának is megvan az 1830-as varsói előképe, ilyen a profi forradalomexport)

Feltűnő, hogy a Kitartás Csillagát bemutató lengyel wikipédia szócikkben elég egyedülálló módon nem szerepel az érdemrend képe! Viszont a cikkből megtudhatjuk, hogy eddig a legérdemdúsabb lengyel nemzeti hősök közül épp 33-an kapták meg... (célzás a szabadkőművesség 33 fokozatára?) A szórványos lengyel forrásokban, ahol szóbakerül a nemegy országban tiltott önkényuralmi jelképnek számító forma, szemérmesen "az USA-beli seriffek jelvényére emlékeztető"-nek szokták emlegetni. Eltekintve attól, hogy vannak kézenfekvőbb közeli hasonló alkalmazások is, ez sem meglepő, tudva, hogy az Egyesült Államok Alapító Atyái, az Amerikai Forradalom vezérei szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak, Jeffersont kimondottan illuminátusnak szokás tartani. Itt egy fontos kapcsot jelent ezen Amerikai (Szabadkőműves) Forradalom hőse, egyúttal az első lengyel felkelés vezetője, Tadeusz Kościuszko, aki "Hirám Szentélyét" (!!!) ábrázoló fővezéri nagypecsétjét csak vezértársai követelésére cserélte le a lengyel fehér sast és a litván "Pogoń"-t ábrázolóra...

 Az összes lengyel hazafias nemzeti felkelés minden hősének életrajzában megtalálhatjuk az eufémikus kifejezést, hogy az általuk alapított konspiratív szabadságharcos szervezetek "szabadkőműves mintára" szerveződtek. Ez egy monotonul ismétlődő elem a tapintatosan öncenzúrázott forrásokban.

A külföldi Lengyel Légiók, közte Bem szereplései és "eredeti" elképzelései egy további téma, ahol még a cenzúrázott üdvtörténetek tényei is magukért beszélnek, erről talán később...

"A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban"

Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei, 12. jegyzőkönyv:

“A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban.”

 “A sajtóval a következõ módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse, és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önzõ pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény nyomtatásban megjelenõ termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból kifolyólag, hogy cenzúrázni kell õket, mi majd nagy hasznot hajtójövedelmi forrássá tesszük õket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni, mielõtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még - irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását elõre elhatároztuk.

Ellenõrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részébõl befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.”

Érdekes még ez a rész is:

“Az elsõ helyen hivatalos jellegû lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.

A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.

A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni elõttünk kártyáikat."

Ez utóbbira példa a kurucinfó???

Nem véletlen, hogy Fellegi, a kormány Erős Embere, Soros ügynöke, a médiatörvényt 55 brüsszeli újságíró előtt látszatra betokajizva a már Obamánál is látott "elbasztuk" PR-trükköt is bevetve magyarázó miniszter is éber, stréber és héber. A Jegyzőkönyvekben világosan ki van fejtve, hogy a goj államokat azért taszítják káoszba több évszázadnyi liberális rombolással, eladósítással, stb., hogy aztán zsidó királyság jöhessen létre a helyükön. A zsidó király rendet csinál a zsidók által teremtett káoszból, tehát népszerű is lesz. Amint övék a hatalom, azonnal felszámolják az anarchiaokozó liberalizmust, amit ők magukra sose vettek komolyan, csak a goj kormányzat és rend szétverésére szolgált. Ez vonatkozik a sajtó területére is.

A globális sajtó OV törvénye elleni összehangolt ugatókórusa is bizonyítéka a szektor zsidó irányítottságának, de még a korábbi fázist képviselik, amikor a liberalizmus egy bomlasztó fegyver. Olyan országokban működnek így, ahol még nem került trónra az ő zsidó királyuk, illetve az ő embereik kormányoznak, de nem olyan teljhatalommal , ami még népszerű is.  Magyarországon már hatalmon van, de a hazafiak által gyűlölt zsidó globális sajtó általi támadása OV-t népszerűvé, hitelessé teszi körükben, tehát tovább viszik a vállukon, Bandi, a ló majd még többet dolgozik, mielőtt szalámi készül belőle az új urak asztalára.
Belül pedig ideje felszámolni a sajtó liberális szabályozását, hiszen itt már zsidó király van, jöhet a REND!
A “szabadság” megtette kötelességét, szétverte a gojok rendjét, ideje végetvetni neki, nehogy a zsidó király rendjét is aláássa.

Természetesen a nemzetközi sajtóvihart annak keltői azóta le is intették, Barroso keze által, már a lecsengésnél tart.

További fontos részletek a jegyzőkönyvekből alátámasztják utóbbi sejtésemet, meg pl. Pająk megállapításait, hogy a cionista háttérhatalom szándékosan teremt gazdasági bajokat, káoszt az egyes országokban, hogy aztán saját királyjelöltje lehessen a tömeg által várt RENDTEREMTŐ, mint az oroszoknál Putyin és nálunk Orbán:

1. jegyzőkönyv:

"Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását."

7. jegyzőkönyv:

"Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet."

22. jegyzőkönyv:

"Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után keresni arra, hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal rendelkezve nem fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy mindaz a szörnyûség, amelyet oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben arra szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe hozzon. Igaz, némi erõszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre fog állni. Be fogjuk igazolni, hogy az emberiség jótevõi vagyunk, hogy ezen a szétszaggatott és megtépdesett földön helyreállítottuk az igazi jót és az egyén szabadságát, s ezzel lehetõvé fogjuk tenni, hogy mindenki békében és nyugalomban örüljön az életnek a kellõ mértékletesség betartásával, feltéve természetesen, hogy szigorúan tiszteletben tartják az általunk hozott törvényeket. "