Előzmény: Horthy már 1920-ban jókora keleti területeket csatolt vissza - Lengyelországhoz...
"A geopolitikát erős kényszerek alakítják, nem politikai szólamok és ideológiák. Az legfeljebb a csomagolástechnikához kell." (Hegedűs Tamás, a "Geopolitika - Eurázsia" blog szerzője)
A fenti megállapítás egyrészt igaz a geopolitikai adottságokra és potenciális lehetőségekre, de (sajnos) nyilvánvalóan nem érvényes automatikusan minden állam tényleges külpolitikájára, konkrétan például a magyar államéra. Ez egy kívánatos norma, valóban, a felkészült állami eliteknek ezen elv alapján kell(ene) a rájuk bízott államszervezet, ország külpolitikáját, geopolitikáját irányítania, de a magyar elit fősodra ezt az elvet nagyjából a Reformkor óta képtelen alkalmazni. (Kivéve talán a Tiszák politikáját, de ott is óriási hiányosságokkal, féloldalasan.) Ezzel szemben az elv alkalmazásának mestere térségünkben a román államirányító elit, nem véletlen, hogy a Reformkortól napjainkig tartó korszak e legfőbb geopolitikai riválisunk fölénk kerekedésének története.
_32.jpg) |
| 1919. A román csapatok Ferdinánd király és Mária királyné jelenlétében átkelnek a Tiszán |
Nézzük, hogyan mulasztotta el e szabály alkalmazását az ideológiáktól, ellenszenvektől elvakított Horthy-vezetés a trianoni "béke"szerződés aláírása körüli drámai időszakban, és hogy ésszerű volt-e magyar katonai támogatást felajánlani Románia legnagyobb térségbeli szövetségese, Lengyelország számára Románia legnagyobb ellensége, Szovjet-Oroszország ellen!
