Mármint olyan hazafiak számára, akik az én értelmezésemben érdemlik meg ezt a nevet...
Tisza István halálának emléknapjára elkészült a Tisza István Baráti Társaság által készíttetett szobor, de már nem állítják fel a Jászai Mari Téren, mert időközben megszületett a kormány döntése: Tisza egykori szobra visszakerül az Országház melletti eredeti helyére. A minapi koszorúzásnak (a Róheim-villában, Tisza meggyilkolásának helyszínén) és az elkészült, de így már Zuglóban felállítandó szobor bemutatásának volt egy érdekes apró vonatkozása. A műsorban fellépett egy ismert előadóművésznő, aki külön koszorút is elhelyezett aztán a saját nevében. Nem írom le a nevét, mert nem róla van itt szó. Elég annyi, hogy zsidó származású. (identitásáról nincs konkrét információm, de a realitást ismerve elég ritka az, hogy valakit a mocsár elenged és élhet zsidó ábrázattal nem zsidóként.) Én ezt az apróságot hajlamos vagyok nem véletlennek tekinteni, hanem egyfajta jelzésnek. Az a tippem (információk híján), hogy a szervezők tudatosan hívtak meg egy a zsidóság körébe tartozó előadóművészt és ez valakik jelzése, hogy a hazai zsidó közeg többé nem egyöntetűen ellenséges Tisza István emlékével, örökségével, sőt, valakik e közegből esetleg kimondottan kezdik a magukénak érezni...
Ha tippem jó, ez elvileg elég "érdekes" helyzetet teremthet a Tisza-kultusz kapcsán már a közeljövőben is. Előállhat az a - látszatra - szokatlan helyzet, hogy egymást nagyon nem kedvelő politikai táboroknak hirtelen támadhat egy "közös hőse". (A valóságban ez nem olyan ritka és új helyzet lenne, épp itt a Kitalált Hősök kérdésével foglalkozó blogon sorban foglalkozok olyan álhősökkel, akiket megtéveszett jószándékú hazafiak is ünnepelnek, meg a felforgató-"progresszív" szabadkőművesség is, utóbbiak természetesen nem tévedésből, mert nekik konkrét információik vannak arról, hogy az illetők nekik dolgoztak. Itt nem Tiszára gondolok, hanem mondjuk Kossuthra, Petőfire, a Reformkorra, Kazinczyra, stb.)
Tehát, hogy a Fidesznek, azaz az Orbán-rezsimnek lesz egy hivatalos Tisza-kultusza, az már nem kérdéses, ennek biztos jele az emlékmű helyreállítása is. (a "tereprendezés" része Károlyi szobrának kidobása is, bár én várom a tér másik két trónfosztó-szobrának távozását is - gondolom, még várhatok vagy száz évig). A "szélsőjobb" körében szintén divatos hős lett (a Fidesz a szobor Kossuth-téri visszahelyezésével egy Jobbik-kezdeményezést karolt fel!) és most vannak jelek, hogy egyes hazai zsidó körök netán "maguknak követelik" Tiszát. Szép lenne, ahogy ezek sorban egymás után koszorúznak...
Nézzük e két utóbbi közeg "szerelmének" indokoltságát a tények, Tisza István életműve tükrében, az utóbbiak egyik képviselőjének egy blogbejegyzése alapján. A szerző világnézete nagyon távol áll az enyémtől, ennek ellenére állítását, miszerint a "szélsőjobb" tévedésből, életművét nem igazán ismerve szereti Tiszát, lényegében korrektnek kell elfogadnom, mint ahogy sajnos azt is, hogy nekik viszont több joguk van őt szeretni. Megéri hosszasan idézni:
A Jobbik június 14-én határozati javaslatban kezdeményezte Károlyi Mihály szobrának eltávolítását a Kossuth térről. A javaslat szerint a nemzeti összetartozás terén csak olyan történelmi személyiség szobrát szabadna felállítani, „aki munkásságával Magyarország felemelkedését, népének javát és boldogulását szolgálta, példamutató életével a következő nemzedékek számára követendő utat jelölt ki.” Ez a történelmi személyiség pedig nem más, mint gróf Tisza István. (...)
A Magyar Gárda Békés Megyei Szervezete már korábban felvette a az erőszakos halált halt miniszterelnök nevét – amiért is a gróf Tisza család nem győzött tiltakozni.
De még a kuruc.info is azon sajnálkozik, hogy milyen rossz állapotban várja Trianon kilencvenedik évfordulóját Tisza István háza.
A villát egyébként tavaly ősszel egyszerre koszorúzta meg a Fidesz és a Jobbik, ill. a Gárda. A ceremóniáról tudósító egyik gárdista azon méltatlankodott, hogy „mindenki csak a kommunista Nagy Imrére gondol, mikor ezt hallja „mártír miniszterelnök”, pedig több magyar mártír miniszterelnök is akadt a XX. században, közöttük kiemelkedően fontos személy gróf Tisza István.” (...)
Tisza mindaz volt, amit a Jobbik utál
Hogy a szélsőjobb a saját szája íze szerint át akarja írni a történelmet, és ennek keretében mindent és mindenkit ki akar söprűzni, aki neki nem tetszik, s helyükre saját figuráit akarja állítani, még érthető – végül is az ilyen foglalatosság majd minden politikai erő sajátja. Ami viszont kevéssé érthető, az az, hogy ezek között a figurák között mit keres gróf Tisza István?
Tisza ugyanis liberális politikus volt. Konzervatív liberális, de liberális.
Nyilván ezért tiltakoztak a leszármazottak is az ellen, hogy a Magyar Gárda említett vidéki szervezete felvegye dédapjuk nevét, „mivel az ő eszmeisége teljesen ellentétes a Magyar Gárda gondolatmenetével viselkedésével és ténykedésével.”
Tisza elsősorban is meggyőződéses híve volt annak, aminek a Jobbik talán kevésbé: a kapitalizmusnak, a szabad kereskedelemnek, ill. az arra alapozó gazdaság- és társadalompolitikának. Mint liberális, nem volt a magyar föld és magyar paraszt barátja, ahogyan nem volt híve az állami beavatkozásnak, és természetesen szociálisan se volt érzékeny. Tisza finoman szólva nem volt tradicionalista ősmagyar, ellenben a mérsékelt haladás elkötelezettje, aki a jövőt a városban és a polgárban látta, és nem pedig a nemesben és a faluban, legkevésbé a jurtában.
És végezetül, de nem utolsó sorban nem volt antiszemita.
És ennek megfelelően az akkori „Jobbik” nagyon nem kedvelte a későbbi „mártír miniszterelnököt”. Az akkori „nemzeti erők” (a Függetlenségi Párt, a Katolikus Néppárt és a Nemzeti Párt) kutyább ellenzéke volt Tiszának, és a Szabadelvű (vagy ahogy ők csúfolták: a „szabottelvű”) Pártnak, mint a mostani Jobbik a Fidesznek, különösen, ha belegondolunk, hogy az előbbiek igencsak szervilis módon tapsoltak a 29 pontnak." (...)
Nos tehát, ennek az akkori nemzeti oldalnak egészen más véleménye volt Tisza Istvánról, mint szellemi ükunokáiknak. Álljon itt illusztráció gyanánt három karikatúra az ellenzék vicclapjából, a Bolond Istók 1905-ös számaiból. (A képekre kattintva teljes méretben - a szerk.) Az egyik címe: „Szabottelvű (azaz liberális) népvándorlás”. A képen Tisza István csendőrként utasítja ki a magyar népet a fiumei kikötőhöz (ti. ekkoriban tántorgott ki Amerikába másfél millió emberünk), és emeli fel a sorompót a Galíciából beözönlő zsidó hordák előtt. A kép aláírása: „Ezt nevezi Tibiszkus egészséges és természetes beköltözési processzusnak” – utalva Tisza liberális felfogására.
(...) Hát bizony, ennek a Tisza-képnek a nyomát se látjuk a mai nemzeti radikálisoknál, sőt, épp az ellenkezőjét. (...)
Mi tehát az oka, hogy a szélsőjobb ennyire odavan Tiszáért? A válasz egyszerű: mert nem ismerik a történelmet, hanem, hasonlóan bármely más törzshöz, ők is legendákban és mítoszokban gondolkodnak, amit gyakran a szájhagyomány (vagy ami ennek cyber megfelelője: a neten való kommentezés) alakít és táplál. Ha ezt és ezt mondják a sámán és az elvtársaim, akkor biztos úgy is van, utána olvasni fölösleges. Mások meg mindig hazudnak, megtévesztenek, fekete mágiát űznek, a törzs életére törnek.
Így ha valakit utálnak a ballibsik, akkor az csak jó fej lehet. Ha Tormay Cécile megsiratja Tisza Istvánt, akiket lelőttek a „terrorlegények”, akkor nyilván igaz magyar államférfiről van szó. Árulkodó, hogy Tisza nézeteiről, politikai elveiről, de leginkább gazdaságpolitikai nézeteiről egy árva kukkot nem olvashatunk a „nemzeti radikális” sajtóban. A lényeg, hogy gyáván megölték őt a „patkányforradalmárok”, és gyűlölték az akkori eszdéeszesek, köztük a „részeges judeobérenc Ady” - hogy egy széljobber kommentelőtől idézzek.
Ha tehát nem utálták a ballibsik, és Tormay Cécile se siratta vóna, Tisza István hős nemzeti mártír se lett vóna, és az én mesém is rövidebb lett vóna. Mi több, ahogy ennél a törzsnél manapság divatos, tán még le is zsidóznák szegényt, ahogy számtalan olyan embert, akinek pedig egy csöpp zsidóvér nem csordogál(t) az ereiben. Főleg, hogy anyja a gyanúsan hangzó Dégenfeld-Schomburg családi nevet viselte, ő maga meg még szemüveges is volt, és még írni és olvasni is tudott.
De hogy ne legyünk igazságtalanok, azért meg kell említeni, hogy a széljobberek idétlen Tisza-kultuszának nagyjából az ellentétpárjaként kezelendő a liberális értelmiség nem kevésbé idétlen Tisza-utálata. Merthogy az elmúlt húsz év vezető közéleti bölcsei (liberális publicisták, politikusok, közgazdászok, hivatásos nevettetők a Heti Hetesben, stb.) gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseikben sokkal közelebb állnak Tisza Istvánhoz, mint a századelő szocialistáihoz, vagy akár polgári radikálisaihoz. Akkor meg mi a franc a bajuk a „geszti bolond”-dal? Az ok itt is hasonló, mint a széljobberek esetében: mert ebben a hagyományban nevelkedtek. Mert Jászi Oszkár, Károlyi, Ady és mások, a hazai progresszió kanonizált szentjei nem szerették Tiszát. Ezért egy igazi pesti libsinek se illik szeretnie. Ezt az utálatot persze jócskán felfokozza a „nacionalista” Tisza iránti ellenszenv – vagyis a magyar nacionalizmustól való félelem.
Így aztán mind a széljobberek, mind a libsik annak tüntetik föl Tiszát, ami sose volt: prefasisztának. Csak az egyiknek ez szép és szívetmelengető, a másik meg aggódik és retteg.
Ez tehát a tippem szerint nyilvánvalóan zsidó (egyébként nem hülye) blogger véleménye és bármennyire is másként értékelem ugyanazokat a tényeket, mint ő, abban egyetértek, hogy a fenti szöveg fő üzenete korrekt: a "szélsőjobb", a hazafiak mint annyi esetben, Tiszát is ismeretlenül és tévedésből tisztelik, kivéve pár elemet, ami valóban tiszteletreméltó életművében. Azonban az összkép inkább siralmas!
Ebben a részletben azonban szerzőnk vagy rosszul van informálva, vagy, ami sokkal valószínűbb, taktikai okból hazudik:
Mi több, ahogy ennél a törzsnél manapság divatos, tán még le is zsidóznák szegényt, ahogy számtalan olyan embert, akinek pedig egy csöpp zsidóvér nem csordogál(t) az ereiben. Főleg, hogy anyja a gyanúsan hangzó Dégenfeld-Schomburg családi nevet viselte, ő maga meg még szemüveges is volt, és még írni és olvasni is tudott.
Márcsak azért is gondolom, hogy inkább hazudik, mint téved, mert átlagos, általa is lelibsizett társaitól tájékozottabb és értelmesebb, meg Tisza zsidó "visszavételének" jelei is arra utalnak, hogy ők nem csak a liberális életművet tartják rokonszenvesnek, ők természetesen számontartják, ki a magukfajta, még Kadhafik esetén is. (nem áll szándékomban Tiszát Kadhafihoz hasonlítani). Továbbá még az anya családi nevét is bedobja, rutinosan használva azt a technikát, hogy maga zörgeti a harasztot, a valódi bizonyítékot kigúnyolva. Természetesen a német arisztokrata eredetű Dégenfeld-Schomburg család neve önmagában nem gyanús, mégis itt a titok nyitja. Nemcsak a zsidók tudják, hogy ki mindenki tartozik közéjük, akár pápákat is beleértve, hanem mások is, nem utolsósorban talán azért, mert ők maguk sose bírják magukban tartani titkaikat, szeretnek vele dicsekedni, ki mindenki verekedte fel magát a gojok élére közülük.
Igaz, információm egyetlen forrása egyelőre az a Pezenhoffer Antal, aki a fenti blog által kigúnyolt tradícionalista közegben örvend tekintélynek és persze néhol Pezenhoffer is téved, azonban ez az adata ellenőrizhető és ellenőrizendő is:
A kálvinista és annyira jellegzetesen magyarnak tartott gróf Tisza Istvánnál is több közöm van a magyar fajhoz és vérhez. Az õ anyja ugyanis Degenfeld volt, annak anyja pedig Beck (zsidó, õ hozta a vagyont).
forrás: PEZENHOFFER ANTAL: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNELME - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe, I. kötet, 80.old.
Jól tudjuk, hogy a zsidó Halacha, a vallásjog alapján az számít zsidónak, akinek az anyja zsidó. A vallás tényleges gyakorlását nem tekintik a zsidók kötelező feltételnek, a más felekezethez tartozást pedig kizáró oknak ahhoz, hogy valakit teljes értékű zsidónak ismerjenek el a saját rasszista hagyományaik alapján. Tehát Dégenfeld-Schomburg Ilona grófnő, Tisza Kálmán miniszterelnök felesége a zsidó vallásjog alapján zsidónak minősült, ennek következtében pedig fia, gróf Tisza István szintén annak minősült. Nem tudom persze, hogy Tisza István mennyire tekintette magát zsidónak, azonban nyilvánvaló filoszemitizmusának vannak jelei, a fenti karikatúra által ábrázolt tényleges és tragikus helyzeten ("kivándorolnak-bevándorolnak") túl is:
"Weisz Péter: nincs nagyobb zsidóellenesség, mint másutt"
"Tény, hogy a II. világháborút követően a magyarországi zsidók egy része valóban a baloldal felé fordult, arról azonban kevés szó esik, hogy a vészkorszak beköszöntéig a magyar társadalomban mindkét oldalon megtalálhatók voltak a zsidók. A magyar történelem legkonzervatívabb kormánya a Tisza István vezette kabinet volt, melyben több zsidó származású férfi is helyet kapott, köztük báró Hazai Samu."
Wikipédia: A magyarországi zsidók története
"Az úgynevezett galiciánerek Galíciából menekülő zsidók voltak,„akik a történelmi Magyarország határain kívül éltek, következésképpen nem érezték magukat magyarnak; magyarul nem tudtak, és a legcsekélyebb értékben sem azonosultak a hivatalosan deklarált háborús célokkal. Viszont belevetették magukat a háborús nélkülözések talaján burjánzó feketekereskedelembe és sokan közülük hihetetlenül rövid idő alatt irigylésre méltó vagyonra tettek szert.” [25] Így egyre erősebb lett a kontraszt „a fronton vérét ontó magyar” és az „üzletelő zsidó” között. Azonban említésre méltó azoknak a törekvése is, akik megkíséreltek szembeszállni az antiszemitizmussal, például Tisza István miniszterelnök számos zsidóellenes lapot tiltott be.[26]"
Hajdu Tibor: A diplomások létszámnövekedésének szerepe az antiszemitizmus alakulásában
Szélesebb körökben viszont a zsidó egyetemi hallgatók nagy száma nem váltott ki olyan antiszemita hullámot, mint az 1880-as évek elején, vagy pláne 1919–1920-ban. Miért nem? Egyrészt azért, mert viszonylagos és átmeneti jelenségrõl volt szó, amely a népesség túlnyomó többségét nem érintette. Másrészt és fõleg azért, mert a kormányzat elutasította az antiszemitizmust. Manapság sokan méltatják Tisza István történelmi alakját; de filoszemitizmusát, kormányai zsidó származású tagjait kevéssé emlegetik, pedig az õ pártjában nemigen lehetett zsidózni. Különbözõ körökben sokszor jelentkeztek antiszemita hangulatok 1848-tól napjainkig, de hatást, szélesebb visszhangot csak akkor értek el, ha a kormány tûrte, vagy éppen támogatta ezeket.
Bihari Péter: Antiszemitizmus az első világháború Magyarországán
Az ellenzék kézenfekvő módon egyszerre támadta a Tisza-kormányt (és annak három zsidó származású miniszterét), valamint a zsidó tőkét, mint amelyek közös vállalkozásban irányítják a hadigazdaságot. „Az addigi Tisza-féle zsidóvédelmi liberális politika […] igen aktív zsidóbarát politikává válik [az első világháború alatt], hadd ne magyarázzam az okokat” – állapította meg Hajdú Tibor.77
77 Vázsonyi-emlékkönyv. (Szerk. Kőszeg Ferenc.) Budapest, 1995, 102.
Sajnos ez a "Vázsonyi-emlékkönyv" nem található a neten és igen érdekes kérdés, mire is gondolt Hajdú Tibor, amikor jobbnak látta nem megmagyarázni, miért váltott Tisza a zsidó nyerészkedésektől hangos világháború alatt "igen aktív zsidóbarát politikára" az addig "csak" zsidóvédelmi liberális politikáról. Csak találgatok, netán a miniszterelnök általa is nyilván ismert, de nem túl közismert származására is gondolt???
Pezenhoffer Antal adatközlése ugyan egyelőre nevezhető bizonyítatlannak, az interneten található kevés információ elvileg nem támasztja alá, de ki se zárja teljesen:
Gróf Dégenfeld Imre (...) Ekkor ismerkedett meg Bökönyi Beck Pál (övé a baktai vadászkastély) leányával Paulinával, és csakhamar a 24 éves főhadnagy 1834. június 23-án, Tégláson házasságra lépett a legfiatalabb Beck lánnyal. 1835-ben hagyta ott katonai pályáját. Hozományként a Beck családtól a nyírbaktai kastélyt és a hozzátartozó birtokot kapták. A kastély átépítése miatt közvetlenül a házasságkötés után nem tudtak azonban Baktán letelepedni. Feltételezhető, hogy 34-től a 40-es évek második feléig Tégláson éltek, s csak a 40-es évek közepén-végén költöztek át Baktára. A kastély átalakításának befejezése is a 40-50. közötti időre tehető. De Téglás és Nyírbakta között továbbra is szoros kapcsolat mutatható ki. Beck Pálné halála után a Téglási kastélyt a Degenfeld család örökli, Degenfeld Imre fogja átépíteni, és fia (Gusztáv) kapja meg, aki 1861-től már Téglásra költözik át.
Degenfeld Imre házasságából 5 gyermek születik: 1 fiú és 4 leány: Gusztáv, Anna, Ilona, Berta, Emma.
Később Dégenfeld Imre Ilona leányát veszi feleségül Tisza Kálmán, a majdani miniszterelnök, az ő fiuk lesz Tisza István. Azt tehát biztosan helyesen állítja Pezenhoffer, hogy a Beck lány "hozta a vagyont".
Elég érdekes, hogy a mai Dégenfeld Kastélyszálló honlapján milyen jelzőkkel dicsérik a Nagy Elődöt:
Bökönyi Beck Pál ugyan egy nagybirtokos, nem pl. valami zsidó kereskedő, azonban elég érdekes életrajz az övé:
II. József uralkodása idején Bekk Pál földmérő, aki a tokaji evangélikus lelkész fia volt, a császár parancsára a Tiszántúlon nagy kiterjedésű földméréseket végzett. Munkájáért II. Józseftől kb. 10 000 kh földet kapott. Ez a földbirtok Bököny községtől Büdszentmihályig (mai nevén Tiszavas vári) terjedt és ebben foglalthelyet a mai Angolkert is. Bekk Pál a birtok megszerzése után a mai Bököny községben telepedett le és mint előnevet a „Bökönyi" nevet vette fel.
forrás: A téglási Angolkert
Azonban a Beckek zsidóságára vonatkozó információt továbbra is spekulatív úton alátámasztani látszik még egy meglepő egybeesés. Mint tudjuk, a két Tisza vezető szerepe a dualizmus korának nagy részét felölelte és e kor a zsidók gazdasági-politikai-kulturális stb. "országhódításának" kora, amelynek, züllesztő hatásának végül óriási szerepe volt a közös Monarchia és a történelmi Magyar Királyság felbomlasztásában. A Tisza miniszterelnök által képviselt filoszemita politika és a neki tulajdonított, "a zsidó nagytőke kijáróembere"-szerep, tehát a zsidó térfoglalás, nyomulás, hódítás elősegítésének vádja nem Istvánnal kezdődött, hanem már apjával, Kálmánnal. Ezen a témakörön belül a magyar radikális jobboldali netszférában tömegesen ismert Marschalkó Lajos: "Mi volt a tiszaeszlári per" c. írása, amely egy döntő részletben hivatkozik Istóczy Győző, a hazai antiszemita politika mára agyonhallgatott korabeli Don Quijotéja információjára :
1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre levő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr? [67]
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
Tehát a nemzetközi szervezett zsidóság kijáróembereként, ügynökeként Tisza Kálmán épp abban a téglási Dégenfeld-kastélyban zsarolta meg a tiszaeszlári vérvád-per bíróját, amelyet egykor Tisza feleségének anyai nagyapja, a Pezenhoffer által zsidónak nevezett Beck Pál építtetett.
Az ugyan nekem tévedésnek tűnik az idézett szövegben, hogy ekkor a téglási kastély ura gróf Dégenfeld József lenne, mert ugyan van ilyen nevű fontos közszereplő ekkor e vidéken (Hajdú megye főispánja), azonban a kastély tulajdonosa az ő unokatestvére, Dégenfeld Gusztáv, Tisza Kálmánné Dégenfeld Ilona fivére. Ez az apró tévedés azonban a lényegen semmit nem változtat.
Folyt. köv.
