Éljen március 14-e, a Béke, Rend és Közbiztonság Utolsó Napja!

"Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki. Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra." (Graeme Garrard, Counter Enlightenments: From the Eighteenth Century to the Present. 45.o.)

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (1842. aug.24.)

A felforgatók, forradalmárok szűk csapata 1848. március 15. előtt reménytelenül kísérletezett a valódi nép, illetve pesti polgárság fellázításával, pl. népgyűléseken. A kudarc meggyőzte őket, hogy a forradalmi terrornak elsősorban a nép, a saját társadalmuk ellen kell irányulnia, hisz ez akar a legkevésbé forradalmat. Érdekes módon a Hatalom köreiben sokkal inkább akadhattak támogatói a forradalomnak... A sikertelen lázításokból végleg tudatosodhatott a felkelésszervezőkben: spontán népi forradalomra nincs esély, a forradalom csakis fizetett profi bércsőcselékkel folytatható le, amibe a többséget erőszakkal kell majd beterelni. Mindaz a közjó, amire a magyar társadalom józan szabadságvágya keretében vágyhatott, adott volt az ország népe számára egészen 1848. március 14-ig. A következő napon azonban mindezt, a Szabadságot, a Békét és a Közrendet elvette tőle egy elnyomó terrorista összeesküvőcsoport, mely utasításait nyugati fővárosok páholyaiból kapta...

Starkiller Bázis - a Világrombolás gnosztikus-"szadista" víziója

"Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására."

A Csillagok Háborúja rókájának legújabb, hetedik lenyúzott bőrében a sok ötlettelen ismétlés között szintén igazán csak mennyiségileg sikerült fokozni a korábbi Halálcsillagok utódja, a Csillagölő Bázis (Starkiller Base) pusztító kapacitását. A korábbi, egy rongyos bolygó megsemmisítésére elegendő pusztítóerővel szemben az új szuperfegyver már egész naprendszereket képes megszüntetni - egyelőre a filmesek meséjében. A filmipar gazdáinak és beavatott szakembereinek e gnosztikus-gonosztikus víziója a Teremtést gyűlölő irányzat "nagy" öregjétől származik. A csillagok/napok energiáját leszívó és ezzel bolygókat felgyújtó, de a kifacsart napot is elpusztító fegyverről a Nihilista Forradalom hírhedt, ballib körökben máig imádott ideológusa, Sade márki ábrándozott először...

Petőfi rituális vértrágyázás-motívumának ősforrása: a Talmud

Megvolt a "temetés", egészen az előrelátható módon. Természetesen a szegény szibériai asszony maradványaival űzött méltatlan cirkusz elfedi a hiszterizálható közönség elől, akik túlnyomó része nemigen forgat Petőfi-verseskötetet, hogy vajon jár-e a költőnek emlékmű, akárhol is vannak csontjai. Hogy hős-e, vagy épp ellenkezőleg. Az ilyen cirkuszokon rikoltozó tömeg általában lelkes antiszemitának tartja magát és annak képzeli kedvenc hőseit is, némelyiket azonban alaptalanul. Petőfi egy kiemelkedő példa, hisz az ő korában a tudatipart kontrolláló körök már csak őszintén, vagy számításból filoszemita írókat tűrtek meg a pályán. Petőfi ugyan talán részben az utóbbi fajta lehetett, azonban a többek között tömeges rituális véráldozat szükségességét is hirdető propagandistatevékenységében őszinte lelkesedéssel merített a judaizmus szellemi forrásaiból...

A kultúrapusztító "Iszlám Állam" már elérte Magyarországot! - többszáz éve, Reformáció néven...

Az (állítólagos) "Iszlám Állam" terroristái, fanatikusai és a mindenféle hit nélküli, pusztán csak a heccet élvező bércsőcseléke lassan már válogatás nélkül pusztítják el a Közel-Keleten az emberiség kulturális örökségének jókora részét a "bálványimádás" démonizáló vádjával. A fanatizált tudatlanok és kisemberek, illetve a rend megszüntetésének minden alkalmát élvezettel megragadó csőcselék tombolása mögött ideológusok, értelmiségiek, illetve nagyhatalmú (a LEGNAGYOBB HATALMÚ) körök állnak, akik végső mozgatója valóban vallási indíték, bár egy nemigen emlegetett vallásé. (Nem a judaizmusról van szó, az igaziról semmiképpen, mégha önmagában az is egy emberellenes vallás.) A menekültek közé vegyülő terroristák és provokátorok már Európa területén is pusztítják a keresztény kegytárgyakat, azonban ez történelmileg egyáltalán nem újdonság. A "bálványimádás" ürügyével keresztény kegytárgyakat, közte Mária-képeket és szobrokat pusztító nihilista felforgatás többszáz év után tér vissza kontinensünkre, korábbi megjelenése pedig kiemelten sújtotta hazánk akkori magyar társadalmát is. Az ISIS és a 16-17. századi protestáns forradalmárok rohamosztagainak terrorizmusa nemcsak külsőleg analóg jelenség, hanem a felforgatást háttérből mozgatók ideológiai-vallási céljai is meglepően azonosak. Egyik neves hazai propagandistájuk pedig most fog jelképes díszsírhelyet kapni...

Ki kezdte az 1848-49-es erdélyi etnikai polgárháborút?

Nem áprilisi tréfa a Kolozsváros április 1-i híre, hogy Klaus Johannis román elnök Avram Iancut szívesen hivatalosan is román nemzeti hőssé nyilvánítaná. A magyar reakció a várható, pl. Mandiner: Johannis román nemzeti hőst csinálna a magyargyilkoló Avram Iancuból. Nos, a románok elég rendesen le vannak maradva, ugyanis az erdélyi véres etnikai polgárháború kirobbantóinak hőssé nyilvánításában mi magyarok réges-rég megelőztük őket! Az egyszerűség kedvéért: Kossuthról, Petőfiről és társaikról van szó...

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!
(Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél, 1847, Koltó)

A "szabadság ellenségei" talán nem voltak a lemészárolt, vérük tavába fojtott erdélyi magyarok, de a mézeshetei idején (!) vágyott vérpanorámát Petőfi egy éven belül megcsodálhatta...

Kísértet járta be Petőfiéket, Marx kísértete...

Újra március 15-e, újra itt a korkárdaszezon, ugyanakkor lényegében még tart a télutó. 1848-ban, a Nemarab Népek Tavasza, Majdan-sorozata előtt e télutói időszakban jelent meg Marx és Engels Kommunista Kiáltványa. A kokárdatűzésre (jól)nevelt népek e két tény együtt említésére talán csak legyintenének, hogy ez véletlen egybeesés, hisz a mi nemeslelkű hazafias forradalmárainknak fogalma sem lehetett a proletárforradalmat hirdető nyugati ideológusok periférikus kiadványáról. Pedig tévednek, mert a kommunizmus fogalma nemcsak egy minden művelt ember számára tökéletesen ismert és emlegetett fogalom volt 1848-ra Európa-szerte, így Magyarországon is, hanem olyan konkrét szervezeti kapcsolatok is voltak a nyugati kommunisták és a magyar 48-as forradalmárelit között, hogy ezek alapján nem tekinthetjük másnak a Kiáltvány megjelenését, mint JELADÁSNAK az összeurópai Majdan-hullámra, benne a pesti cirkuszi előadásra...

Petőfi és a trauma-alapú tudatmódosítás

A trauma-alapú tudatmódosítás nem csak az összeesküvéselmélet-szájtok kedvenc témája, hiszen például  az e módszeren alapuló Monarch-programozás létezése és az USA állami szervei általi EGYKORI alkalmazása hivatalosan elismert tény. Konteós körökben általános feltételezés, hogy a különféle állami és nem állami hírszerző és hasonló szervezetek persze továbbra is alkalmazzák a kegyetlen módszert, ami viszont egyelőre nem hivatalosan megerősített információ. A modern tudatipar szórakoztatóipari részlegeinek egyik slágertémája, filmek, zenei klipek tucatjaiban feltűnő motívuma a szadista testi és/vagy lelki bántalmazással elért személyiséghasítás, az alternatív személyiségek létrehozása az áldozat tudatában. A Lady Gaga és mások klipjeiből jól ismert jelenséggel többször foglalkozott a háttérhatalmi okkult szimbolikát elemző The Vigilant Citizen szájt is. (pl.: "Origins and Techniques of Monarch Mind Control")  A Robert De Niro nevével fémjelzett Bújócska (Hide and Seek) c. 2005-ös thriller a Vigilant Citizen szerint "valószínűleg az egyik legszókimondóbb film a Monarch tudatmódosításról Hollywood történetében".

Talán már meg se lepődünk, hogy az illuminátusokhoz kapcsolt pokoli tudatmódosítás egyik legtipikusabb következményét, árulkodó jelét, melyről az elemzésből értesülhetünk, kedvenc állatorvosi lovunkon, Petőfi Sándor életművében fedezhetjük fel a lehető legkonkrétabb formában...

Huszita vérszomj dalnoka - Petőfi, a millenarista eretnek

A hivatalos, fősodor történelemkép október 23-ája nekem nem egy lelkesítő ünnepnap, ahogy e fősodor (prot-kur) történelemkép legtöbb ünnepe sem. Ma nincs különösebb mondanivalóm 1956-ról, bár érdemes lesz rá visszatérni a történelem, közte a szocialista országok történelme más hasonló hamis zászlós tragikus színházi, cirkuszi előadásaival együtt. 56 október 23-a és a rákövetkező vérontás megítéléséhez számomra mérvadó és ránézésre hiteles magyarázat Dr. Tamáska Lóránd Ötszáz gramm prágai sonka című írása.

"1956 októberében ugyanis – valójában – nem volt népfelkelés, sem forradalom vagy ellenforradalom, hanem egy, az oroszok és a párt által már 1955-ben kitervelt, később megszervezett és 1956 október 23-án céltudatosan „kirobbantott” puccs, egy államcsíny, melynek azt kellett szolgálni, hogy az országot 15 éve megszállva tartó, gyarmati módra kizsákmányoló orosz csapatoknak ne kelljen kivonulnia és azt követő „öt perc múlva” (Marosán György kijelentése a KB egyik ülésén) ne kelljen a szovjet szuronyokra, tankokra támaszkodó pártnak, politikai rendszernek összeomlani"

A részletek vitatásába most ne menjünk bele (pl. hogy a szovjet állam nem gyarmatosította a magyart, a magyar életszínvonal magasabb volt, mint a szovjet), a lényeg, hogy a Jaltában a nyugati hatalmi centrumok egyetértésével meghatározatlan időre, de garantáltan több, mint 12 évre szovjet befolyási övezetbe sorolt hazánk bármilyen hiteles ellenzéki elitje hazaárulást követett volna el egy reménytelen, értelmetlen véráldozatot és pusztulást okozó szovjetellenes felkelés kirobbantásával. Olyan fokú esztelen hazaárulást, mint amilyet a varsói felkelést kirobbantó londoni lengyel szabadkőműves emigránskormány követett el. (És amiért a mára kikristályosodó lengyel fősodor társadalmi álláspont esztelen hazaárulóknak tekinti őket.) Szerencsére hiteles magyar ellenzéki elit nem is követett el ilyen esztelen hazaárulást, a hamis zászlós, szovjet és ávós titkosszolgálati provokáció ellenzékinek tűnő kiszolgálói ügynökök, provokátorok voltak. Később aztán rengeteg tisztességes ember is belesodródott az eseményekbe,  de ők nem tudhatták, hogy a cinikus provokáció kitervelői tipikus "hasznos idiótáknak", illetve ágyútölteléknek és akasztófavirágnak szánják őket és ilyen bekapcsolódásukat előre kiszámították. Természetesen 56-ban valóban elnyomó rezsim állt az ország élén, ellentétben azzal, hogy a korábbi, szintén a társadalomra erőltetett, nem alulról igényelt forradalmak (pl. 1848) propagandája csak hazudta az akkori kormányzatot zsarnokinak. Azonban 56-ban épp azok voltak a valóban elnyomók, akik az ősi eretnekmozgalmakban gyökerező felforgató világforradalmi mozgalmak utódaiként hatalomra jutottak Szentpétervárott és még korábban a nyugati bankvilágban.

Ezért a mai nap méltó megünneplése, illetve a társadalom szabadságharcos jelszavakkal való további megtéveszthetősége esélyeinek csökkentése céljából legjobb lesz a provokátor és megtévesztett értelmiségiek felkeléselőkészítő szervezete, a Petőfi-kör névadóját sokadszor megvizsgálni, hogy megérthessük, mit is képviselt igazán ez a propagandista, akinek alakja emberellenes eszmék és szervezetek "lobogója" volt, pl. a magyar sztálinista helytartórezsimé is. ("Lobogónk, Petőfi") Több bejegyzésben tárgyaltam, hogy az életmű nyitott szemű elemzése alapján a sztálinista ideológusok egyáltalán nem alaptalanul "sajátították ki" Petőfit lobogójuknak és Lunacsarszkij szovjet kulturális miniszter nem indokolatlanul nevezte Petőfit "kora bolsevikjének". A Petőfi-életműben már felfedeztük a kommunizmushoz is elvezető történelmi trend korábbi misztikus nihilista képviselői, az illuminátusok, a sabbatájisták-frankisták, stb hatását. Hihetetlen, de ezzel a csont még mindig nincs teljesen lerágva, most nézzük a misztikus-okkult hátterű forradalomgyártó gépezet egyik legkorábbi professzionalista szintű képviselői, a korai kommunista kísérletet létrehozó husziták, illetve elődeik, a Szabad Lélek eretnekség tanainak megjelenését a már sokat idézett uszító Petőfi-versekben. Vagyis, hogy Petőfi sokkal indokoltabban lobogója a kommunizmusnak és a szovjet forradalomexportnak, mint az ezt (joggal) elnyomásnak tekintő "ellenforradalmároknak".

Már a husziták is vértengeres világforradalmat terveztek

„…agyon akart verni a magyar nép…” - Vajon kit? Haynaut???

Idén is akad, aki a Népek Tavasza egyik (végül átmenetileg vesztes) harcoló fele vértanúinak emléknapja után megütközik, sőt felháborodik azon, hogy vannak, akik a másik harcoló fél szellemi örököseiként megemlékeznek ezek vértanúiról is, melyek némelyikét épp az Aradon kivégzettek némelyike végeztette ki:

Fent és lent blog: Kossuth-kutyák, akiket jogosan végeztetett ki a hős Haynau – szélsőjobboldaliak a szabadságharcról és az aradi vértanúkról

(A "mieink" indulatos szélsősége valóban kicsit a polgárháború mai, szellemi síkon történő - újjáélesztése irányába mutat a nem éppen higgadt szóhasználattal és leegyszerűsítő gondolkodásmóddal, amellyel válogatás nélkül le-Kossuthkutyázza például az aradi kivégzetteket, akik többsége egyértelműen a forradalmi táborba sodródott, megtévesztett, vagy csak gépiesen cselekvő, politikával hivatásához illően nem foglalkozó, nem egyszer magyarul nem is tudó hivatásos katona volt. A polgárháborúba-világforradalomba belerángatott magyarok zöme hasonlóan jószándékú, megtévesztett ember, többnyire jó hazafi volt, de a kellő világpolitikai kitekintés nélkül, pláne mit sem tudva a felforgató mozgalmak okkult hátteréről. Ugyanezt elmondhatjuk a mi korunkban március 15-én büszkén kokárdát kitűző emberek túlnyomó részéről is. Ők nem ellenségek, hanem felnyitandó szemű hazafiak.)

Az idézett bejegyzés és más hasonlók vitáiban rendszeresen felmerül Haynau, a RÉM legendás "antikrisztusi" figurája, amely legendát a forradalmár hősök pozitív legendáinak ellensúlyaként építettek ki az ilyen legendáriumok természetes dramaturgiai igényének megfelelően. Nyilvánvaló, hogy a megtorlás levezénylésében betöltött hálátlan, szörnyű szerepe erre Haynaut automatikusan kijelölte, de a figura felövezése olyan mesés, vagy propagandisztikus életrajzi "díszekkel", mint "bresciai hiénasága" , vagy a londoni csőcselékkel való szervezett megveretése (ez tény) és főleg a boncasztalon ugráló gonosz kioperált agya (még ekkor is ártani akart!) világosan mutatja, hogy itt egy Forradalmi Szentírás gonosz főszereplőjének alakjával van dolgunk, amihez a valódi életrajz adatai csak igen szelektíven kellettek.
E bejegyzésnek nem tárgya Haynau valódi történelmi szerepének értékelése, amit külön akadályoz a hisztérikus demagóg torzításnak kedvező tény, hogy zsidó származású volt. (Halachikusan nem "félzsidó", hanem zsidó, csakhogy mi nem vagyunk kötelesek elfogadni a rasszista judaizmus szemléletét és nem tudunk róla, hogy Haynau zsidónak tartotta volna magát - bár személyisége vitán felül tükrözte a frusztráció jegyeit, amiben ez a származás is közrejátszhatott annak másik balszerencsés felével együtt - miszerint "uralkodói sarjhoz" képest elég lent indult pályája.)

Most jöjjön csak néhány idézet, beszéljenek magukért a kortársak reakciói, kicsit emlékeztetve a korábbi bejegyzésre ( Könyörtelen bosszú és keresztényi megbocsátás az 1848-49-es európai polgárháborúban ), ahol Petőfi és a cár embertársaik véréhez való hozzáállását állítottam párba, ami a forradalmi panteon egy másik főördögét helyezte zavarbaejtően szokatlan megvilágításba...

Ki mehetett ki nyugodtan az utcára a nép közé 1848-49 szereplői közül és ki nem

Petőfi:

Petőfi március 15-i népszerűsége rohamos elpárolgásáról időnként már a magyar bulvárinternet szintjén is tájékozódhat közönségünk. Index: Petőfi, a népszerűtlen forradalmár

"Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam... néhány hét, s ime egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiúi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám" - írja 1848. május 27-én.

Fekete Sándor: „…agyon akart verni a magyar nép…” - Adalékok Petőfi választási megbuktatásához című könyvében olvassuk:

Általános vélemény, hogy a költő két heves kiállásával vesztette el március 15-én szerzett dicsőségét: A királyokhoz intézett versével és május 12-i, az új nemzeti kormányt ostorozó népgyűlési beszédével. E történeti magyarázat valójában puszta megismétlése a költő önértékelésének, mely egy 1848. május 27-iki dátummal keltezett, de később megjelent nevezetes cikkében ilyen mesterien tömör megfogalmazást kapott: „…mit vétettem? Egy verset irtam, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyülésen kimondtam, hogy a ministeriumban (= a kormányban – F.S.) nincs bizalmam”. *1 A republikánus vers öt strófájának refrénje sodró lendülettel hirdeti: „Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé szeretett király!” A költő fentebb idézett cikke tehát enyhítés nélkül jelöli meg a vers lényegi mondandóját. Nincs itt terünk hosszan ismertetni a költemény hatását – a felháborodás országos méreteket öltött. Zúgköltők ellenverseit itt nem is idézve, a hírlapi zúgolódást is mellőzve, legyen elég annyit rögzíteni, hogy a költő még a templomi kiátkoztatás megtiszteltetésében is részesült: egy jezsuita atya a szószékről szórta rá haragja villámait, „istentelen” verséért „lángsugarakból font ostorral” szerette volna megkorbácsoltatni… *2

"Midőn tavasszal A királyokhoz című vers országszerte felháborította az elmegyenge király alázatos híveit, egy debreceni fűzfapoéta után egy szintén e kategóriába sorolható poétahölgy is lelkesen szidalmazta a költőt, s az e légkörről tudósító egyik sajtólevelező azt jelentette: Petőfit „tán agyon is ütnék, ha oda tévedne”. *31 A debreceni áhításra, íme, Szabadszálláson csattant fel a visszhang: „Szaggasd szét, üsd agyon!”. A vasvillával hadonászó tömegre támaszkodva a bíró, a követválasztási bizottmány elnöke, ki mint korábban említettem, már agyonlövéssel is megfenyegette Petőfit, eltakarodásra szólította fel őt, ígyen szólva: „Nem kezeskedünk életéért!”."

Külön figyelmet érdemel, hogy miután Petőfi uszító, demagóg verseiben szégyenletes rabságnak minősítette a március 15 előtti boldog békeidőket, és a nem utolsósorban e versek által fémjelzett politikai tevékenység elszabadította a nemzetiségi polgárháború poklát, hogyan tekintettek rá azok a honfitársai, akik a békés polgári otthonaik helyén hirtelen a költő által  annyit vízionált vértengerben találták magukat:

Bártfay József főispáni titkár egy július végi, Szabadkáról küldött levelében azt állítja, hogy a szerb támadás veszedelme itt Petőfinek „tulajdoníttatik”, ki ha eljönne a táborba, „isten lenne neki irgalmas”. Egressy Gábor augusztus 8-án nejét így tájékoztatja Petőfi ügyeiről: „Ő igen sokat ártott magának egy pár utóbbi lépésével. Utamban mindenütt ellenségeivel találkoztam.” Augusztus végén Tompa, ki sértett önérzetében s féltékenységi rohamaiban egyre többször ostorozta költői riválisát, ezt híreli róla Szemere Miklósnak: „…a vidékeken, tapasztalatom szerént – keresztfára feszítené minden ember…” *69

Ne feledjük, hogy a Petőfit fenyegető népharag e tanúságai a Petőfit minden konfliktusa ellenére ikonjának tekintő forradalmi kormányzat uralma idején keletkeztek, olyan emberek haragját megörökítve, akik amúgy e kormányzatot elfogadták sajátjuknak!

Haynau:

Egy Haynau-birtok Szatmár vármegyében - Beszélgetés Fazekas Lóránd szatmárnémeti helytörténésszel

"A félreállított fõúr ekkor Grazba és a 200 ezer pengõ forint jutalompénzébõl vásárolt vidéki birtokaira – többek között a Szatmár vármegyében található Nagygécre és Kisszekeresre – vonult vissza, itt élte le 1853-ban bekövetkezett haláig hátralévõ éveit."
(...)
"- Az egykori Szatmár vármegye területére esett az a falu, amelyben a szabadságharcot követõen báró Julius Jakab von Haynau, az osztrák hadak fõparancsnoka birtokot és kastélyt vásárolt."
(...)
 – Mi késztethette Haynaut – aki köztudottan egyik leggyűlöltebb személyisége volt az akkori idõknek –, hogy “ellenséges” területen vásároljon magának birtokot, sõt hosszabb-rövidebb ideig ott is lakjon?
– Ezen én is nagyon sokat gondolkoztam. Minden valószínûség szerint mivel a szatmári tájakon nagyobb csaták, összetűzések nem voltak, a lakosság sokkal toleránsabb volt, nem alakult ki erõsebb gyűlölet az osztrák hatalommal szemben. Állítólag a Majláth országbírók építtették a kastélyt, s valószínű, hogy az anyagiak is hozzájárultak, hogy ilyen távol a lakhelyétõl, éppen ezt a birtokot vásárolta meg Haynau. Tudjuk, hogy miután 1850-ben lemondatták, Grazba költözött, s amikor ezt az épületet és birtokot hitbizománnyá alakította (1952-ben), akkor is Grazot tüntetik fel lakóhelyként.
– Hogy Szatmár valóban toleráns volt, azt a fennmaradt hagyományok is tanúsítják. Haynau nyugodtan sétált Szatmár utcáin, talán félelembõl, talán közömbösségből vagy megbékélésbõl, nem érték incidensek. Szemben azzal, hogy külföldet járva többször is majdnem megverik, rákiabálnak, őrizet nélkül Nyugat Európába nem is teheti a lábát – csak a német területek, Bécs (itt díszpolgárrá is avatták) és Berlin biztonságosak számára –, Szatmáron nem éri semmiféle kellemetlenség. Sõt még vele kapcsolatos anekdotát is ismerünk, amelyben Haynau takarékosságáról esik szó. Luby Margit, egy nagygéci földbirtokos család leszármazottja jegyezte fel a negyvenes években, hogy amikor Haynau Szatmárra látogatott, a vendéglõben mindig a legolcsóbb szénát választotta a lova számára, annak ellenére, hogy ilyen hatalmas birtokkal, jövedelemmel rendelkezett.

Londonban akadt ehhez felheccelt bércsőcselék, de Magyarországon nem Haynaut akarták agyonverni...

Hamis üdvtörténet a baloldali propaganda szolgálatában:

Krisztus levétele a keresztfáról

Petőfi Mennybemenetele (Zichy Mihály)

"Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I

A sorozat korábbi részei:

• Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

• 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

• "...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe

A minap, április 14-én volt az 1849-es debreceni Kossuth-féle trónfosztás tragikus színjátékának évfordulója. Az esemény körülményei még a nem mindig szaktudományos színvonalú wikipédia-szócikk szintjén is "érdekesek":

Kossuth Lajosnak az 1849. március 4-i megalázó olmützi alkotmányra született meg válaszként a Függetlenségi nyilatkozat. Már április 12-én előterjesztette tervét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, de annak tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást, így az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását, ám ekkor még nem sikerült meggyőznie a képviselőket.
Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot.

A Kossuth által szövegezett Függetlenségi nyilatkozatot csak 5 nappal később, 1849. április 19-én tették közzé, a fentiekből, ami pedig egy fősodor jellegű bemutatása az eseményeknek, világosan kiderül,  hogy a trónfosztási tragikomédia során a törvényességnek még a látszatára is éppenhogy csak egy kicsit adtak a felkelői hatalom birtokosai. Ez a kicsi is kimerült abban, hogy a Nyilatkozat szövegébe beleírták, hogy:

"Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot..." stb. stb.

Természetesen egy törvényes nemzetgyűlésnek van hivatalos, törvényes eljárásrendje, ahol például a határozatokat, törvényeket, vagy akár "Nyilatkozatokat" is szabályos szavazásra kell bocsátani, a szavazatokat meg kell számlálni és jegyzőkönyvezni kell, magától értetődően az ellenszavazatokat is beleértve. Ellenszavazatokról ez esetben nem lehetett szó, erről gondoskodott a fenti szabályokat Ács Feriként félreseprő kossuthi terrorgépezet, hiszen addigra két kísérlet során is kiderült, hogy a szabályok betartása mellett sem a Honvédelmi Bizottmány, sem az országgyűlés nem hajlandó Kossuth (és világforradalmár feljebbvalói??? Marx, Engels???) fantasztikus ötletét megszavazni egy kicsivel a forradalom előre érezhető bukása előtt. A fenti megfogalmazás erősen eufémikusan állítja, hogy "a tömeg lelkesedése" vette el a határozat ellenzőinek bátorságát. A sorozat egyik korábbi részében már idéztem, hogyan magasztalta Engels ezt a kossuthi módszert, ami alkalmas volt az ellenkezők bátorságának elvételére:

„Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.
A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon.

A "lelkesített" jelző itt nem véletlenül ugyanaz, mint a trónfosztási jelenetben a "belső bitangokat" megfélemlítő tömeg "lelkesedése", ez a forradalmárok cinikus szóhasználatában a terror kódja. (De mint látjuk, többnyire nem is kertelnek, gyakran nevén nevezik a vörös terrort.) Az nem gond, hogy a megfélemlítendők elvileg törvényesen megválasztott népképviselők (legalábbis a rezsim saját felfogása szerint azok), ha ellenzik a világforradalmi központ ukázain alapuló kossuthi javaslatot, akkor ők "a forradalmi mozgalom ellenfelei", akiknek kijár a rögtönítélő "bíráskodás",  egy ilyen helyzetben, mint a trónfosztási színjáték, akár lincselés útján is.

A 48-49-es magyarországi forradalmi terrornak ez a látványos végkifejlete egy cseppet sem jelentett valamiféle elfajulást, "radikalizálódást", az egész "forradalom és szabadságharc" fő tényezője a kezdetektől a terror, a társadalom KÉNYSZERÍTÉSE volt a szűk konspiráló, összeesküvő csoport és külföldi felső kapcsolataik által nekik kijelölt útra.

A bejegyzés folytatása

"...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe

A sorozat korábbi részei:

Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

 

"Heinét zsidó faji adottságai különösen alkalmassá tették a nagy kőtábla-rombolásra" (Szerb Antal)

Az irodalomtörténetben közhelynek számít, hogy Petőfi egyik kedvenc költője és példaképe Heine volt. Azonban ez az ismeret tulajdonképpeni közhelyessége ellenére sem terjed ki a lényegre, arra, hogy egyrészt milyen mélységig terjedt Heine mintaadó és közvetítő hatása Petőfi életművére, másrészt, hogy ez a forrás és minta tulajdonképpen mit is képviselt, különösen politikai-ideológiai vonatkozásban, a politika alatt gyakorlati-szervezeti kapcsolatokat is értve. Hogy kik, milyen jellegű politikai közegek felé jelentette Heine az egyik fontos összekötő kapcsot Petőfi számára.

A sorozat előző részeiben már láttuk, hogy az 1848-as Népek Tavasza egy (egyelőre nagyrészt az európai kontinensre korlátozódó) Világforradalom volt, melynek jeladói, irányítói nem utolsó sorban Marx és Engels voltak,  a Kommunisták Szövetsége ideológiusai és szervezői. Láttuk, hogy a szereposztás már a start pillanatában, a világforradalmi jeladás funkcióját betöltő Kommunista Kiáltványban készen állt,  egyik oldalon a Szent Szövetség, a "Reakció", a másikon a "Haladás" erői, a kommunisták és mindenféle "felszabadító" mozgalom álcáját magukra öltő illuminátus felforgatók. Reménytelen erőlködés tehát (bár sajnos egyelőre a többségnél sikeres) bármilyen jogos indoklást keresni az események folyamatában ahhoz az állításhoz, hogy a magyar nemzet "jogosan nyúlt az önvédelem fegyveréhez". 

A fegyver a magyarok többsége kezében a nemzeti önsorsrontás fegyvere volt és hogy így legyen, azt az illuminátusok által dominált magyar szellemi élet a Reformkor évtizedein át, sőt a Martinovics-féle összeesküvés óta szakadatlanul készítette elő:

"De az mindenesetre az Athenaeum érdeme, hogy szórványos és többnyire ingerült híradások után elsőként fordult komoly érdeklődéssel a szocialista elméletek felé."

"...a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, mely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, mely bízvást vállalhatott nagyobb és – noha ekkor még senki sem gondolt rá – majdan forradalmi feladatot is."

A jelek szerint VALAKIK nagyon is gondoltak e majdani forradalmi feladatra!

Láttuk, hogy Petőfi épp ennek az öngyilkos, magyarellenes, idegen felforgatóközpontokból kezdeményezett országháborító harcnak volt az elsőszámú propagandistája, ennyiből teljesen indokolt is, hogy a köztudatban Kossuth mellett éppen ő a forradalom elsőszámú jelképe, sőt, sok vonatkozásban még Kossuthot is megelőzi, mint a forradalom "ikonja". Az ikon szó használata azonban itt szentségtörő, mert szentkép helyett itt igazából "démonképet" kellene mondanunk, ha létezne ilyen kifejezés. Hazafias közönségünk meghatározó többsége világnézeti ellenfele a kommunizmus embergyilkos, embergyűlölő, sátáni ideológiájának és politikai gyakorlatának, ugyanakkor egy sokévszázados kollektív (világméretű) agymosás következtében nem képes felismerni az általa szentként tisztelt ál-"szabadsághősök", köztük Petőfi Sándor eszmei-gyakorlati kapcsolatát, azonosulását a kommunista táborral, amely tábor az ő korában természetesen már létezett és amely táborban a 20. században kiteljesedő gulág-falanszter gyakorlatához ekkor, a 19. század derekán már javában formálódott a pokoli program. 

E sátáni irányzat  a napjainkra elvileg túlhaladott, megbukott kommunista politikai formáción túlmutatóan tovább rombolja az emberi civilizációt, erkölcsi-együttélési örökséget, évezredek humánus vívmányait egy emberellenes globalizáció, uzsoracivilizáció formájában, melyhez a kommunista berendezkedés szovjet formája is csak egy átmeneti hordozó volt, elhasználódása után "van másik". Ennek a sátáni gyökerű, a Teremtés Művével ellenséges romboló irányzatnak a szellemi hátterét képviselte az a felforgató közeg, amely eszméinek Magyarországon Petőfi volt a leghatásosabb szócsöve.

Mindenképpen szükséges lesz e felforgató eszmék hazánk felé közvetítése  szervezeti-titkostársasági  kapcsolatait kutatni, bár a dolog lényegénél fogva e körök igyekeztek teljesen eltüntetni illegális tevékenységük nyomait. Addig is nézzük meg alaposabban, hogy minimum az eszmei szinten, illetve konkrét szövegek hatása, utánzása révén ki volt az egyik fő összekötő kapocs Petőfi és például az ifjú Marx az előző részben látott "sátáni versei" között! Ugyanis nemigen találunk utalást arra, hogy Petőfi és Marx, vagy például Sade márki művei között bármilyen közvetlen kapcsolat lett volna. (Bár műveik hasonlósága nagyon is utal ilyen kapcsolatra, gyanús, hogy itt is az eltüntetett nyomokkal van dolgunk, vagy ha szerencsénk lesz, talán idővel még elő is kerülnek ilyen nyomok.)

A jelenleg rendelkezésünkre álló (úgy értem, még egy amatőr internet-kalóz rendelkezésére is álló...) források alapján Heine az egyik fő összekötő kapocs, akinek személye és művei máris konkretizálják az összefüggést a Petőfi-művek és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

A bejegyzés folytatása

1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

Március 15-i "ünnepi bejegyzéssorozatom" előző része:  Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök."

Karl Marx, Frederich Engels:  A Kommunista Párt Kiáltványa,  1848.február 15.

Marx és Engels, a Népek Tavasza kitörésének jeladói mindjárt a Kiáltvány és a lázadás elején világossá tették a szereposztást, hogy ki kivel van a Világforradalomban.

Korábbi bejegyzésekben feltettem a kérdést, hogy vajon " Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel." A szervezeti-titkostársasági  kapcsolat lehetőségeivel ugyan csak később fogok foglalkozni, azonban egy kis célirányos összehasonlító elemzés mindjárt konkretizálja az összefüggést a Petőfi-életmű és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

Korábban láthattuk, hogy Petőfi műveiben tipikus illuminátus programpontok tükröződnek, hogy verseiben kabbalai motívumok tűnnek fel, hogy képviselője egy tipikus nihilista-sátánista eredetet sejtető vérkultusznak, vérontáskultusznak. Jeleztem, hogy a gnosztikus alapú felforgató mozgalmak Voegelin-féle definíciója alapján Petőfi tipikus gnosztikus forradalmár, ennek bizonyítékait verseiben egy későbbi bejegyzésben tervezem feltárni. 

A jelen bejegyzésben bemutatott kapcsolat felismeréséhez több szempontból is fontos iránymutatónak bizonyult Wurmbrand zseniális könyve a sátánista Marxról. Mindjárt kezdetnek fontos párhuzam, hogy amint a kommunista ideológia megteremtői és a nemzetközi forradalmi mozgalom vezetői nem gondolták komolyan az elnyomottak felszabadítását, azt csak demagóg, megtévesztő retorikaként hangoztatták ilyet sötét céljaik érdekében, éppúgy a magyar reformkor és 1848-49-es forradalom és önpusztító belháború legfőbb, tudatos mozgatói, vezetői is egészen romboló valódi célokat rejtettek el a szabadság-demagógia mögött, vagy ilyen célokat követők ügynökei, kreatúrái voltak. Petőfi a tudatos nihilista példája, Kossuth az ügynöké, aki szintén jól tudhatta, kiknek dolgozik. Mai, megrendíthetetlennek tűnő hőskultuszuk tragikusan ellentétes a nemzeti érdekkel és azzal, hogy a történelem az élet tanítómestere lehessen számunkra, mai problémáink megoldásához adhasson útmutatót, hiszen ehhez a valódi történelmet kellene ismernünk, nem a manipulatív legendákat.

Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfinek sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került.

A bejegyzés folytatása

Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa

Gyermekkoromban, a 70-es évek tipikus szocialista úttörő-kiszes ünnepciklusa volt a Három Tavasz.

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg "felszabadította" az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Egyébként a konkrét faluról és napról voltak történészviták, de ezt a napot és Nemesmedves falut kanonizálták a rezsim számára  legfőbb ünnep számára. A legfőbb, hiszen a Vörös Hadsereg nélkül hazánkban sose jutott volna még egyszer hatalomra kommunista vezetés.

Az 1989-es "rendszerváltás"/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a "komcsik" visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle "nemzeti szabadságkűzdelmet". Ezt természetesen valami aljas visszaélésnek tulajdonítja a szocialista ideológia és rendszerpropaganda, az akkori hivatalos történelemoktatás részéről a mai ideológiai fősodor. A közelgő márciusi ünnep kapcsán le kell szögeznem, hogy miközben a korábbi történelmi események és folyamatok egy részének ilyen felhasználása a rendszer önlegitimációja, propagandája részéről, főleg az 50-es években esetleg valóban tartalmazott önkényes visszaéléseket, vagy minimum erős torzításokat, az 1848-as forradalom ekkor a kommunizmus szentjeivé avatott hősei esetében semmiféle lényegi visszaélés, igazságtalan "kisajátítás" nem történt!

Nem teljesen értek tehát egyet az alábbi, korunk fősodor nézetét tükröző oktatási útmutatással (bár a sztálinista kor kultuszképzési jelenségét tényszerűen bemutatja):

„Lobogónk: Petőfi” – a költő pártállami kisajátítása

Az újabb világégés idején, a nemzetiszocialista Németország árnyékában Petőfi mint politikai szimbólum ismét időszerűvé vált. E szimbolikus tőkét használta ki később a Magyar Kommunista Párt, amikor Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében – amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat – Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie.
Horváth előadásának címe – a Lobogónk: Petőfi – jelszó, sőt kormányprogram lett."

Az életmű kritikus vizsgálata alapján Petőfi VALÓBAN SAJÁT KORÁNAK BOLSEVIKJE VOLT! 

A bejegyzés folytatása

Könyörtelen bosszú és keresztényi megbocsátás az 1848-49-es európai polgárháborúban

Október 6-ra

Mit tegyünk a legyőzött ellenséggel (és ki milyen spirituális forrásból merítette lelkierejét):

HALADÓ ERŐK:   (Petőfi)

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentõ leszen!...

(Beszél a fákkal a bús őszi szél... Koltó, 1847. szeptember -  a forradalom kitörése ELŐTT FÉL ÉVVEL)

 Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény;
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
          Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"  

(Újév napján, 1849)

A REAKCIÓ: 

I. Miklós orosz cár levele Ferenc Józsefnek

Varsó, 1849. augusztus 4/16.

Kedves barátom!

Elküldöm hozzád magam helyett fiamat, Sándort, hogy egy olyan hírt vigyen meg neked, ami – remélem – örömet fog okozni. Görgey, akit diktátornak neveztek ki, hadseregével letette a fegyvert, és kegyelemre megadta magát neked. Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért, adjunk hálát neki, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullását, és alkalmat ad neked, hogy uralkodói jogaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gyakorolhasd. Ismerem szívedet, kedves barátom, tudom, hogy nem tagadod meg magadtól ezt az örömet. Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra; és érdemük szerint kell bánni a felbujtókkal, az országot nyomasztó bajok okozóival.

Megbíztam fiamat, hogy különböző komoly kérdésekről beszéljen veled – felhívom rájuk a figyelmedet, és fogadd meg, amit mond.

Szívvel-lélekkel maradok örökre, kedves barátom

hűséges és ragaszkodó
 Miklósod

Mire való az emberi vér:

HALADÓ ERŐK:   Petőfi

"Megéneklem majd diadalmadat,
Szabadság, és a szent halottakat,
Akiknek vére volt kereszvized"

(Bizony mondom, hogy győz most a magyar)

„Föl, ha istened van,

Föl magyar nép, és e

Gaz királyt legottan

Fojtsuk az ártatlan

Áldozat vérébe!”

(A király esküje) 

"A vérszag és a füst
Megrészegíte már"

(Csatában)

"Inkább vesszen ki nemzetünk
Egy szálig,
S dagadjon föl kifolyt vérünk
Árja az ég boltjáig!"

(Föl a szent háborúra!)

"A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel." (Petőfi naplója, Pest, ápril 1. 1848)

"Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk."

(1848, te csillag)

A REAKCIÓ:   I Miklós cár:

"Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért, adjunk hálát neki, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullását (...)"

-----------------------------

A bejegyzés nem foglalkozik az aradi és más helyszíneken lezajlott megtorlás konkrét ügyeivel, nem jelenti azt, hogy örülnék a megtorlásnak, hanem az európai polgárháború szembenálló táborai két szimbolikussá emelkedett szereplőjének eszmei-spirituális hozzáállását szembesíti. A romboló háttérhatalom felfogásom szerint mindkét táborban jelen volt, de nem egyforma módon. Petőfi őrjöngő vérontás-kultuszának néhány további tipikus példáját kigyűjtöttem e korábbi bejegyzésben.

Az október 6-án kivégzett forradalmárokat és forradalmárok által megtévesztett, rontásba és romlásba sodort áldozatokat (belőlük volt több) kultikusan szokás siratni máig. Nem jellemző, hogy ezen a gyásznapon melléjük tennék az ugyanezen forradalmárok által hatalmuk idején kivégzett királypárti, konzervatív magyar hősök halálát hetykén, büszkén eldicsekvő propagandát:

"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!"

"A menny fog a földre leszállni" - Voegelin és a gnosztikus Petőfi

Itt és a Makovecz-űző blogon is emlegettem már főleg Czike László írásai nyomán (Rendszerváltó szabadkőművesek) Zelnik Józsefet, Makovecz Imre egykori jóbarátját (alábbi cikke sejtetése-dicsekvése szerint "felfedezőjét", aki Makoveczből ikont csinált), a hír szerint a Templomos Rend nevű vakoló szervezet vezetőjét. Nem dicsértem és erre megvan minden okom. Ő a hazai okkult "alvilág" egyik legbefolyásosabbnak tűnő vezetője. Azonban vitán felül nagyon okos ember, amit kreatúrájáról (ha igaz, amivel dicsekszik), Makoveczről például nem mondhattunk el. Korábbi írásait is érdemes olvasni az okkult-témákban, ezelőtt is adta már jelét annak, hogy tud szkeptikusan-kritikusan viszonyulni az általa is képviselt kábító okkult maszlaghoz, például amikor egy játékos cikkben utalt Petőfi illuminátus befolyásoltságára (Zelnik József: "Petőfi utolsó pohara Barguzinban").

Így töpreng Petőfi (Zelnik) Barguzinban:

Egy nép, amely azt sejti, hogy valódi történelme mellett él, hogy egy másik történelmet hazudnak neki folyamatosan, nem nyugodhat meg. Csacskaság tőle téglát téglára rakó mindennapi módszeres építkezést elvárni. Ő a csodavárás népe. Veszélyes helyzet, mert a hosszú csodavárásban kimúlik belőle a csoda felismerésének készsége. S ha el is jő, nem ismeri fel a csodát, mint a szabadszállási magyarság. De hess, Szabadszállás, ne gondoljak rád. Nem a képviselői vereségem fáj benne, hanem az, hogy mégis Arany Jankónak volt igaza. Mi már Csóri vajda népe vagyunk. Nem érti itt már senki, hogy mit akarnak ámokfutó literátusok. Azok meg csak újra, meg újra jönnek. Küldetéses vékony ajkak ostorozzák a népet, hogy nem kell nekik a szabadság, az igaz magyarság. S nem kell nekik illuminátus műhelyekben kiagyalt szép új világ sem.(...)

Láttam veszendő dúlt országokat, köztük hazámat. Rájöttem, milyen vétkesek voltunk, mikor fölkészületlenül csak úgy belesodródtunk népek sorsát eldöntő változásokba. De A föld működését Csillagtáborból őrszemekkel néző Isten a tanúm, nem igazán volt hírünk a világot mozgató erők céljairól. Persze ez nem mentség. Aki oly beképzelt, hogy azt hiszi, történelmet csinál, az próbáljon tájékozódni. Nemcsak egyből talpra magyar, hanem figyelj magyar, vigyázz magyar, csak utána talpra magyar. Nem mehet tovább az a taktika, hogy vagy dacolunk az egész világgal, vagy paktumokat kötünk stratégiai tervezés nélkül úgy, hogy az alku ára a magyarság lényegéből egy szelet föladása.

Sorstársam, Küchelbecker, a szabadkőműves dekabrista sok mindent érthetővé tett számomra, mikor illuminátus szempontok szerint elemezte az európai forradalmakat. Lelkesen ecsetelte a szép új világrendet, amit létre kell hozni a világszabadság és egyenlőség jegyében. Lerombolva mindent, ami elavult: a hagyományokat, a nemzeti kereteket, a katolikus vallást. Igen, ezt a sok régi kacatot, amelyet otthon fiatalon elítéltem én is. Küchelbecker leginkább Metternichet - csak így nevezte: a gőgös majom - szidta, hogy az 1789-es forradalom második lépcsőjét, az 1820-as kibontakozását fanatikus tehetségével húsz évig megakadályozta, és ezzel megmentette az európai monarchiákat. De 1848-ban majdnem sikerült, Alexander Petrovics, s ebben neked is nagy részed volt, mondta. Majd így csodálkozott: Te miért nem léptél közénk, felvilágosultak közé? Kossuth is testvérünk volt. Tudod, Alexander, zseniális nép vagytok ti, igazi haladó nemzet, mindig melléálltok legjobb testvéreinknek. Vitáinkat hallgatva néha az öreg zsidó, a vizdichanzi szektás közbeszólt imígyen: A kimondhatatlan nevűvel kerül szembe az, aki fölrobbantja a kialakult értékrendszereket.

Eleinte nagyon meglepett ez a reakció. Ha ezt végiggondolom, akkor Európa hosszú távú érdekei és értékei megőrzéséért Metternich többet tett, mint én, sőt agyrém, de én balek, sőt médium voltam. Ekkor jöttem rá, hogy mindent újra kell értelmezni egy mélyebb magyarság-és egy bölcsebb világkép jegyében, mert különben szörnyen megkorbácsol bennünket és a világot a gonosz. Beljebb kell hatolnunk a jövőbe, mint ő teszi. És ez csak a múlt tisztázásán keresztül lehetséges. Amíg ez meg nem történik, addig tart a magyar szellem teljes bénultsága.

A kabbalista Petőfi

Petőfi ún. "forradalmi látomásköltészete" és egész politikai propagandista életműve nem érthető meg alapvető kabbalai ismeretek nélkül. Petőfi felforgató versei kabbalai alapokon álltak, sajnos ez még nem érettségi tétel. Addig is az amatőr kutatás keretében nézzünk néhány példát:

Gershom Scholem, a téma egyik legelismertebb tekintélye "A zsidó miszticizmus fő irányzatai" c. művéből:

"Ez a misztikus imádkozás, mely szétveti a régi ima formális kereteit, különösen, magától értetődően a közösségi ima klasszikus formáit, az új vallási tapasztalatból árad, melyre a kabbalisták joggal lehettek büszkék. Ezek az imák gyakran rendkívül közvetlenek és egyszerűek, közérthetően adnak kifejezést a misztikus törekvéseinek, melyek mindig és mindenhol ugyanazok. Nemritkán azonban előfordul, hogy emelkedett, szimbolikus szavak ruhájába vannak öltöztetve, vagy a varázsige titokzatos, mágikus pátosza árad belőlük. Ennek klasszikus kifejezése a 129. (130.) Zsoltár szavainak mély átértelmezése: az eredeti "A mélységből (ahol vagyok) hívlak Téged, Uram" helyett "A mélységből (ahol vagy) előhívlak Téged, Uram".  "

Az életében a cionista izraeli elithez tartozó Scholem (a 70-es években az izraeli tudományos akadémia elnöke) az egész műben visszatérően virágnyelven figyelmeztet bizonyos veszélyekre, melyeket a kabbalisták gyakran nem kerültek el... Mi itt kimondhatjuk: a sátánizmus volt ez a csapda.

"Tagadhatatlan, hogy a kabbalisták gondolkodásának sokat kellett veszítenie fényéből, amikor a teozófiai spekulációk magaslatáról alászállt a népi gondolkodás és gyakorlat mélységébe, bár e két szféra szoros kapcsolatban áll. A zsidó vallás történetében a kabbala fejlődése újra megjeleníti a mítosz és mágia komoly veszélyét a vallási tudatra, a kabbalistáéra is. Az olyan ember érzései, aki alaposabban el kíván mélyedni a nagy kabbalisták eszméiben, gyakran meghasonlanak a csodálat és az undor között. Úgy tűnik, hogy nyíltan kell minderről beszélni épp most, amikor kirajzolódik a veszély, hogy a korábbi, még a legértékesebb misztikus örökséget is kritikátlanul és megfontolatlanul elvetés helyét elfoglalja a kabbala szintén kritikátlan és tudatlan dicsőítése."

A fenti, kabbalista módon eredetien "átértelmezett" ima Petőfinél:

Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény;
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
          Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"

ÚJÉV NAPJÁN, 1849
Debrecen, 1849. január 1.

Petőfi, az elméleti sakter

A Jobbik minapi, a papírforma szerint elvárható hullámokat keltő parlamenti felszólalása a tiszaeszlári per ügyében a már unott módon jelezte modern korunk viszonyait. Magától értetődő, hogy a PC-dogmák alapján a provokatív, vagy naív, meggondolatlan, vagy nagyon is megtervezett felszólalást a Fidesz ügyeletes díszzsidó képviselője rutinosan minősítette a helyszínen Gondolatbűnnek.

Ezek után a nyilvánosság blogoszférától "hivatalosabb" csatornáin magáról az esetről nem eshet lényegi szó, ezek csak a rituális elhatárolódás és megbélyegzés terepei, a lényeg megvitatásához maradnak a blogok és egyes fórumok, amíg maradnak. A magyar parlament a jelen pillanatban valóban nem a legideálisabb fórum a vérvád felvetéséhez, azonban a lehető legindokoltabb lenne a tiszaeszlári és hasonló estek tisztázása céljából szakmai vitát folytatni történészek, teológusok és igazságügyi szakértők bevonásával. Az utóbbira egy figyelemre méltó példa az olajszőkítési ügyek kapcsán megismert egykori hajdú-bihari megyei főügyész, Szeszák Gyula blogjának bejegyzése:   Örök pörök - Solymosi Eszter - I. A jámbor inkvizítorok

Talán itt is fogok még foglalkozni a dolog technikai oldalával, pontosabban inkább annak a zsidó propagandaúthenger által hangoztatott érvnek az ellenőrzésével, hogy a vérvád azért is képtelen, sötét középkori babona, mert a zsidók számára a legalapvetőbb vallási tabu a vér, annak érintése is, de főleg fogyasztása. Még az állati véré is, nemhogy az emberé. Elárulom, meg fogom cáfolni...

Blood Cult - (sátánista) vérkultusz

Nem meglepő e blogon, hogy a jelenség gyökerét természetesen a zsidó kabbalai gyökerű, a világuralom programját kimondottan megfogalmazó sabbateánus-frankisták sátánista szektájánál fogom keresni, melynek perverz kultuszai közé tartozik a VÉRKULTUSZ is.

Most azonban egy régi kedvencem, Petőfi műveiből gereblyézek össze pár szemelvényt, melyek jelzik, hogy az emberi véráldozatot konkrét fizikai formában kivitelező sakterek szubkultúrájának volt egy nagyhatású szellemi hodudvara a frankisták által irányított és nem utolsósorban a zsidóuralom elősegítését szolgáló forradalmár írók személyében. E forradalmár-propagandista értelmiségi közeg jelképe, zászlóvivője (VÖRÖS zászlójának vivője...) Petőfi, lássuk tehát a kabbalai gyökerű perverz, sátánista vérkultusz nem teljeskörű, csak kapásból kiragadott példáit az ő életművéből!

Kossuth zseniális ötlete: az ELADÓSÍTÁS!

avagy

Mitől szabadították meg a jobbágyot 48-ban és mit szabadítottak rá "felszabadítói"?

A közelgő ünnep apropóján ideje feltennem régi kérdésem, hogy vajon mitől is szabadították meg a jobbágyokat 1848-ban. És hozzátennem, mit szabadítottak rájuk, vagy mit akartak rájukszabadítani sokat ünnepelt "felszabadítóik".

Véletlenül Pesten a minap egy antikvárium előtt az utcára kitéve akadtam a ládában egy könyvre: "Supka Géza: 1848 1849"
A szerző személye ugyan nem túl vonzó, hiszen a 18-as forradalom egyik vezetőjeként Károlyi őt küldte Prágába nagykövetnek (nem tudom, a prágai pályaudvaron ő búcsúztatta-e a Felvidék megszállására induló cseh katonákat), 1945-ben pedig a legalizálást követően ilyen múlttal nem meglepő módon egy időre  szabadkőműves nagymester lett.
Azonban külön hasznos egy ilyen élvonalbeli haladár szemével is látni a 48-49-es sajnálatos eseményeket,  mert ma, a szocialista-kommunista és általános felforgató eszmék hivatalosan nem túl divatosak, ezért szemérmesen megint elhallgatják 48 "hőseinek" ilyen irányú befolyásoltságát és "hőstetteit", a régi hazafias demagógia máza mögé rejtve a forradalmárok valódi romboló jellegét. E szempontból hasznosak a szocializmus kori könyvkiadások, mert akkor a reformkoriak, vagy 48-asok ultrabal kötődéseivel még dicsekedtek. Supka művét a 80-as években csak újra kiadták, tehát ő eredetileg még olyat is beleírt, ami a szocializmus-kori szerzők egyéb okból nem tettek, vagyis duplán érdekes a nézőpont, ha persze nem is azért, mert az én sajátommal egybeesne. Tehát a könyv iránya: mire büszke egy hazaáruló vakoló világszétverő 48-ból, és mit tart "hibának" (nem elég radikálisnak!) benne!

Most kiragadnék egy tanulságos részt, ami régi felfogásomat támasztja alá 48-49 egész jellegéről, ami eléggé ellentétes a köztudatba bevésett propagandaképpel.
Hangsúlyozom, hogy általában a történelem szerintem problémás kérdéseinél nemigen van szükség új, pl. levéltári tényekre, elég felismerni az események előttünk levő, mindenkinek hozzáférhető leírása és az azok politikailag-ideológiailag terhelt szokásos értékelése közti feltűnő logikai ellentétet. Vagy talán nem csak logikai, hanem világnézeti alapú, hogy adott tényekből a logikának ellentmondó következtetést vonnak le. De szerintem ez inkább célzatos propaganda, amit a konformisták gondolkodás nélkül elhisznek és szajkóznak.

Nem igazán Supka mondanivalóját tartom itt érdekesnek, hanem ami nekünk kirajzolódhat a leírásból a szokott,  bejáratott történelmi felfogást kiegészítve a fenntarthatóság, rendszerszemlélet és az erőforráskimerülési válságok, a haladásnak dicsért pusztulás szempontjaival:

34. old:

A francia forradalomnak lassan-lassan Európa kelete felé is terjedő eszméi főként azonban az 1831-i nagy parasztlázadás, mely az ezévi kolerajárvány nyomán ütött ki Magyarországon is, apránként mégiscsak oda érlelték a jobbágyság kérdésében is a helyzetet, hogy a nemesség gondolkodni kezdett azon, hogy legalább a legkirívóbb igazságtalanságokat le kell nyesegetni.E meggondolásaiban - ezt el kell ismernünk - hatalmas ösztöke volt azonban az is, hogy most már maguk a királyi propozíciók is sürgetni kezdték a jobbágykérdés rendezését és félős volt, hogy ha nem maga a nemesség intézkedik hamarosan ebben a dologban, akkor a nép a maga sorsa enyhülését kizárólag az uralkodónak fogja betudni, s akkor egykönnyen létesülhet paktum a korona és a parasztok között -  a nemesség hátrányára.

Petőfi, az illuminátus propagandaszócső

avagy

KIK VOLTAK A MAGYAR ILLUMINÁTUSOK?  I. rész

Többször foglalkoztam már itt 1848 hamis, álhazafias propagandaimázsával, Kossuthtal, Arannyal, Petőfivel, a forradalmár költők, írók felforgató, a nemzeti érdekkel ellentétes cselekvésre uszító demagógiájával. A Petőfiről írt egyik bejegyzés lényege ez volt:

(...)legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Nézzük meg most konkrétabban ezt az utóbbi kérdést, nem is a szabadkőművességre szűkítve, hiszen az az igazán komoly világszétverésnek inkább csak "lova", hasznosítható infrastruktúrája volt. 

Modern korunk szándékos rombolásának legfontosabb szervezeti kerete az Adam Weishaupt nevéhez fűződő Illuminátusság. Itt nem szükséges részletesebben ismertetni az Illuminátusok történetét, erről magyarul is elég sokat lehet olvasni, nem utolsósorban Drábik János publikációiban, ollózásaiban. 

(Azonban Drábik épp a magyar 1848 és Kossuth szerepe, vagy nyilván Petőfi megítélésében is alapvetően félrevezet, vagy tévedésből, vagy szándékosan, miközben általában az 1848-as európai forradalmi hullám illuminátus jellegét hangoztatja! Fából vaskarika nála, hogy a "Népek Tavasza" ugyan illuminátus felforgatóhadművelet volt, de ennek magyar aktivistái "tiszták maradtak", jó hazafiak voltak... A "Kossuth-bankó", mint Rotschild-ellenes "pénzügyi szabadságharc" elmélete pedig akkora marhaság, hogy érdemes lesz külön foglalkozni vele.)

Az illuminátusok szervezetéről persze a közkézen forgó ismertetőkben is szerepel, hogy sokkal ősibb hasonló felforgatómozgalmak folytatása, ehhez itt csak annyit tennék hozzá, hogy az egész felforgatás célja nem igazán az, amit általában emlegetnek. Weishaupt és társai, valamint követőik számára a magánpénzrendszer, az uzsoratőke hatalmának elősegítése, vagy a "Világuralom" megszerzése, az egységes Világállam kiépítése sem a legvégső célok voltak, ezek is csak eszközök. 

A legvégső cél a ROMBOLÁS, az egész emberiség, lényegében A TEREMTÉS MŰVÉNEK ELPUSZTÍTÁSA!

Drábik és mások is magától értetődő, bizonyított tényként említik, hogy az előző bejegyzésben Wurmbrand által cáfolhatatlanul sátánistaként leleplezett Marx és kommunista ideológiája is az illuminátus mozgalom körébe tartozott, a Kommunista Kiáltvány programja egy evolválódott szövegváltozata Weishaupt és társai eredeti programpontjainak. Tehát mindaz, amit Wurmbrand Marxról és elvtársairól megállapít, Weishauptra és az összes illuminátusra is igaz, ők Lucifer követői, céljuk az emberiség elpusztítása, a Mélységbe, a Pokolba zuhanása, ahová magukkal akarják rántani. E végső célt csomagolják be a "Felszabadítás" demagóg álca-programjának mindig a zsákmánytársadalmak sajátosságaihoz igazított változataiba. (Hol nemzeti, hol munkás- hol szexuális stb. "felszabadítás" hazugságába, csalijába.)

E cél elérésének elengedhetetlen eszköze a fennálló kormányzatok, vallások, intézmények, erkölcsök lerombolása, mindezeket démonizáló felforgató propaganda és mesterségesen szított forradalmak, konfliktusok, háborúk által.

Ezt a magyarázatot az illuminátusok, sőt elődeik romboló fellépésére persze már Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" c. könyvében is megtaláljuk:

Mi volt e rejtett hatalom célja ?  Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek?  A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal.  A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott .  Mi volt ez, ha nem sátánizmus?

Az illuminátus rombolás hazai, magyar szervezetének és kádereinek konkrét feltárásához érdemes beletekintenünk Weishaupt összeesküvésének két korai, alapműnek számító leleplezésébe.

Az egyik a francia jezsuita Augustin Barruel abbé 1797-ben megjelent műve, "A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" címmel, a másik John Robison magas rangú skót szabadkőműves professzor 1798-ban megjelent "Bizonyítékok egy Összeesküvésre Európa összes Vallása és Kormánya ellen, melyet a Szabadkőművesek, Illuminátusok és Olvasókörök titkos találkozóin szerveznek"  c. könyve.

Idézek néhány mondatot Barruel könyvének egy ismertetéséből, melyek teljes mértékben vonatkoznak a Világforradalom 1848-as felvonásának hazai hadszínterére és a forradalmat előkészítő "reformkor" erjesztésére is. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ismert vicc szerint "nincs két csőcselékünk", úgy az európai újkornak sincs két Világforradalmi szétverő folyamata, a magyar '48 sem lóg ki csodásan az egészből:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra.

Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására.


Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.

Nézzük tehát a két kortárs leleplező mű (Weishaupt mindkettő szerzőjét túlélte!) néhány kiragadott részletét, melyek megvilágítók, Illuminálók lesznek a Világrombolás hazai ügynökeinek felismeréséhez!
Nem lesz meglepetés, hogy nem igazán a személyek fognak az ismeretlenségből előbukkanni, hanem épp ellenkezőleg, a legismertebbekről fog kiderülni a csak a fősodor történelemszemlélet és a széles közvélemény számára hihetetlen tény, hogy ők voltak a magyar illuminátusok! (már amennyiben a széles közvélemény értesülne ezekről a tulajdonképpen pofonegyszerű, banális, és a felszínen heverő összefüggésekről...):

John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:

... Spartacus (Weishaupt) és Rendje összes elve és célja a legegyértelműbben látszik a harmadik Misztérium Osztályban. (...) A Pap fokozat tartalmaz: 1. Egy Bevezetést. 2. Az e fokozatba való Befogadás további követelményeit. 3. Amit úgy neveznek, hogy Útmutató a Harmadik Kamarában, amit a jelöltnek el kell olvasnia. (105 old.) (...) A Pap fokozatban a legfigyelemreméltóbb dolog az Útmutató a Harmadik Kamarában. Ez a vezetők magánlevelezésében található. (Nachtrage Original Schriften 1787, 2nd Abtheilung, page 44.) (106.old.)

"A királyok szülők. Az apai hatalom megszűnik a gyermek éretlenségének megszűnésével; az apa pedig kárt okoz gyermekének, ha továbbra is fenn próbálja tartani jogát ezen az időszakon túl. Amikor egy nemzet felnő, a királyok gyámsága végetér." (107.old)

A felvételi ceremónián a koronák és jogarok az emberi lesüllyedés jeleiként szerepelnek. (109.old.)

Vessük ezt össze Petőfi számos vad királyellenes verse közül ezzel:

A KIRÁLYOK ELLEN

Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midon a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ok, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát a biborszékekrol, királyok,
És fejetekrol le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Elso villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már elso mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük oket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december

Rengeteg hasonló példát hozhatunk még a lényegében szó szerinti megfelelésre az illuminátus program és Petőfi versei között, amit később érdemes is lesz megtenni, és nem is csak Petőfi esetén. Azonban már ez a kiragadott példa is elég ahhoz, hogy bizonyítsa, Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája. Nincsenek semmiféle saját "látomásai", amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűen BROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét. 

Pokoli Pojácák (Zichy Mihály: Talpra magyar!)

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja 

 

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

Petőfi Sándor: A walesi bárdok

"Zsigmond király, gyilkos király
léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér..."

Közismert versmagyarázat hogy Arany a harmadik walesi bárd személyében halott barátját, Petőfit örökítette meg:

"Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd."

Szerintem a "Kobzán a dal magára vall," inkább Aranyt jelenti, aki nem hajlandó dicsőíteni Ferenc Józsefet, Petőfi a derék, aki elhullt a csatában.

De Petőfi verseket olvasva vettem észre, hogy "A walesi bárdok"-nak sokkal több köze is van Petőfihez.
A "Kont és társai" (Debrecen, 1848. december) c. versben először csak ez tűnt fel hasonló szófordulatnak:

"Zsigmond király, gyilkos király" - "Edward király, angol király"

Aztán kiderült, hogy a két sztori között is alapvető párhuzam van. Petőfi fanatikus királygyűlöletéhez olyan történelmi esetet, vagy talán legendát dolgozott fel (mindjárt meglátjuk, sok más szerző nyomán haladva), melyben a gonosz elnyomó IDEGEN király hazafiakat végeztet ki, mert azok nem hajlandók előtte letérdelni, "megalázkodni", (valójában csak megadni a királynak járó tiszteletet, vagy megköszönni a bejelentett kegyelmet). A bátor hazafiakat a halál se rettenti el, nem hajlandók a zsarnok előtt letérdelni, az őket kivégeztető királyt pedig bűntudat kínozza.

KONT ÉS TÁRSAI

Édes hazám, Magyarország,
Mi a bajod? bús az orcád,
Az orcád bús, a könnyed hull,
Alig vagy a fájdalomtul.


"Mi volna más bajom nékem,
Mint hogy a királyi széken
Ember helyett vadállat űl,
Uralkodik kegyetlenűl.

Zsigmond király, te vadállat,
Ne nyomjad úgy a vállamat,
Alig bírja már a lábam,
El kell dőlnöm itt hosszában.

Azért tettelek királynak,
Világ első királyának,
Hogy így csúffá tégy engemet,
Kiszakítsd az életemet?

Én istenem, hova nézzek?
Mindenütt csak bús enyészet,
Minden tagom zsibban és fáj,
Átkozott légy, Zsigmond király!

Lelkem-testem nagyon beteg,
Gyermekeim, segítsetek,
Hol vagytok ti, jó vitézek,
Merre jártok, merre késtek?"

Szegény haza, fiaidat
Hasztalanúl hívogatod:
Az egyik rész gaz áruló,
A másik rész földönfutó.


Bakonyerdő sötétsége
Zsiványoknak volt a fészke,
De most benne űzött vadak
Laknak, igaz hazafiak.

Közöttök van - hogyne volna?
Kont István is a vadonba',
Feje fölött sötét ágak,
Szíve fölött sötét bánat.

Gondolkodik jó sokáig,
Összehíja cimboráit,
Csendesen előrelépett,
És így kezdte a beszédet:

"Be összeolvadt a számunk!
Szegény jó Magyarországunk,
Csupán harminc ember maradt
Védeni szabadságodat.

Nincs mit tennünk, kicsiny a szám,
Isten veled, kedves hazám!...
Barátim, csak egy van hátra,
Készüljünk el a halálra.

Föl Budára a királyhoz,
Tegyük kardunkat lábához,
Hadd vegye el életünket,
Csak ne bántsa gyermekinket."

Egynek sem volt kifogása,
Mind készen volt a halálra,
Fölnyergeltek, lóra kaptak,
Buda felé lovagoltak.

Mentek együtt egy csoportban,
Mentek némán, mentek lassan,
Némán, lassan és sötéten,
Mint a felhő megy az égen.

Budavárba följutának,
Király előtt megállának,
A legbölcsebb közöttök Kont,
Királynak ily beszédet mond:

"Itt vagyunk, király, előtted,
Kiirthatd a pártütőket,
Vedd el a mi életünket,
Csak kíméld meg gyermekinket."

S leoldozták kardjaikat,
Kezök reszket, keblök dagad;
Kardjoktól kell elszakadni!
Mintha lelkök szakadna ki.

De csak mégis leoldozták,
Király előtt le is rakták,
Odarakták őket sorba,
Szegényeket, od' a porba.

A hazának képe volt ez,
Ottan hevert, mint a holttest,
A haza is, megalázva,
Rajta a gaz király lába.

Zsigmond király nagy kevélyen
Végignéz a vitézségen,
Szemeit félig behúnyja,
És így kezdi cudar gúnnyal:

"Nos hát, nagy jó uraimék,
Elég már a tréfa, elég?
Meglapulunk valahára
Megkorbácsolt eb módjára.

Hát ezek a vad vitézek,
Akik a királyi széket
S koronámat fenyegeték?
Kiktől szinte megijedék.

Hisz ezek jámbor koldúsok!...
Szegény golyhók, mit busúltok?
Jól van; amért koldulátok,
Az életet megkapjátok."

A harminc vitéz föllobban
Irtóztató bősz haragban.
Láng a szivök, láng a szemök,
Fölfordúlt a világ velök.

Kont a bajúszán egyet ránt,
Megereszti vastag hangját,
S a beszéd végét se' várva
Reádördül a királyra:

"Állj meg, aki istened van!
Többet nem szólsz bosszulatlan...
Koldús vagy ám te! vagy volnál,
Ha más, ha zsivány nem volnál.

Gyermekink s nem magunk végett
Jöttünk ide kérni téged...
Gyermek ide, gyermek oda!
Most a kocka el van dobva.


Zsivány voltál, vagy és maradsz,
És minden ivadékod az,
Vér rajtad a piros bársony,
Süssenek meg tüzes nyárson!

Gyilkoltass meg mindnyájunkat.
Ez tehozzád illő munka...
De mit álltam szóba véled?
Haramjával nem beszélek."

Némán néz a király rája,
Habot túr dühében szája.
Int kezével, s a vitézek
Hóhérkézre kerülének.

És a hóhér sujtana már...
"Megállj, mester," szól a király,
"Halljátok, aki letérdel,
S kegyelmet kér, életet nyer."

Nincs a harminc között egy se',
Aki térdét meggörbítse,
Egy se' mozdul, egy se' térdel,
Állnak néma megvetéssel.

"Sujts!" ordít a veszett király,
"Sujts, bakó, sujts, míg egy fej áll!"
Sujt az, s hullanak a fejek,
Mint ősszel a falevelek.

Huszonkilenc fej hever már
Garmadában a vérpadnál,
Huszonkilenc ember vére
Száradt a piac kövére.

Most Kont István következik,
A végső, a harmincadik!
Ő volt akkor a hazába'
A szabadság végsugára.

Hogy föllépett a vérpadra,
Megreszketett az alatta:
Ott állt bokáig a vérben,
Társai elfolyt vérében.

Összegörnyed Zsigmond király,
Az elítélt egyenest áll,
Olyan az ő tekintete,
Mint az isten itélete.

Szólna Zsigmond: "végezd, mester!"
De szólani nem tud, nem mer;
Körmét a mellébe vágta,
Fogaival ajkát rágta.

Iszonyú csend... Kont lehajlott,
A kiomlott vérbe markolt,
S a piros vért odavágja
Zsigmond fejér orcájára.

Ordítozás, dob pergése!
De hallik Kont mennydörgése:
"Zsigmond király, gyilkos király,
Vérünk, átkunk fejedre száll!"

A hóhérbárd villan, suhan,
Kont feje is a porba' van,
Ugy esett le a válláról,
Mint a nap az ég boltjáról.

Gaz király volt Zsigmond király,
De nem gazabb társainál;
Csak neveik különbözők,
Mind egyformák lélekben ők.

Meddig tart még, beteg világ,
Meddig tart még a nyavalyád?
Király-fene rágja tested,
Agyonrág, ha ki nem metszed!

Debrecen, 1848. december

A szövegben is több párhuzamos elem van:

"Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?"

"Nos hát, nagy jó uraimék,
Elég már a tréfa, elég?
Meglapulunk valahára
Megkorbácsolt eb módjára. "
-----------
"Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir."
"Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány."

"Én istenem, hova nézzek?
Mindenütt csak bús enyészet"
--------------

"A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad"

"Ott állt bokáig a vérben,
Társai elfolyt vérében. "
-----------------

"Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,"

"Huszonkilenc fej hever már
Garmadában a vérpadnál,"
--------------------

"Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -"

"Nincs a harminc között egy se',
Aki térdét meggörbítse,
Egy se' mozdul, egy se' térdel,
Állnak néma megvetéssel. "
-----------------------------

"Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!"

"Sujts!" ordít a veszett király,
"Sujts, bakó, sujts, míg egy fej áll!"
----------------
"No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

"De hallik Kont mennydörgése:
"Zsigmond király, gyilkos király,
Vérünk, átkunk fejedre száll!" "
-------------------

Az irodalomtörténet tudja, hogy Petőfi és Arany nem egy témát dolgozott fel páruzamosan, versengve, sőt Szécsi Mária esetét Tompával hármasban is:

"Arany és Petőfi barátsága levélben, versben"

"Feltételezhetjük, hogy ismeretségüknek nemcsak azt a néhány remek költeményt köszönhetjük, amelynek megírására levelezés közben támadt ihletésük. Nemcsak a költői vetélkedésükből származó verseket tulajdoníthatjuk e barátság gyümölcseinek (Arany: Murány ostroma - Petőfi - Szécsi Mária; Arany: Az ó torony - Petőfi: A csonka torony); (...)"

sőt, tudja, hogy előfordult, hogy Arany kimondottan utánozta Petőfit:

"Arany igyekszik lépteit a másikéhoz igazítani, úgy valahogy, mint aki hagyja magát a táncba vinni. Első válaszverse tükörkép módjára igazodik Petőfiéhez; ugyanolyan terjedelmű, mint amaz, verselése is pontosan egyezik vele."

Nincs ebben semmi rossz, az irodalomban tömegesek a vándormotívumok, azonban "A walesi bárdok" politikai értékelése, nemzettudatra kifejtett hatása szempontjából van jelentősége, hogy hihetetlen módon a ballada ezen előzményét, mintáját mintha senki nem vette volna eddig észre!

Most már feltételezem, hogy az "óangol", vagy velszi ballada, melyre Arany is hivatkozott forrásként és melynek létezését az átlagos olvasók bizonyára feltételezik, sosem volt, hiszen a sztori teljesen Hédervári Kont és társai története Velszbe helyezve:

Wikipédia: Hédervári család

"Hédervári Kont István összeesküvése Luxemburgi Zsigmond ellen vérbe fulladt, 1388-ban több társával együtt kivégezték. Thuróczy János a krónikájában így ír a gyászos eseményről: „Ezek a vitézek kóborolva bejárták az ország vidékeit, és ez Zsigmond király gyalázatára volt. Ezért ő gyanakodva, hogy felkelést szerveznek ellene, elhatározta, hogy elfogatja őket… Mikor azonban Haram városához érkeztek, súlyos bilincseket raktak rájuk, és kocsin Buda városába szállították őket. A nemesek… összebeszéltek, hogy ha a király színe elé kerülnek, egyetlen üdvözlő szóval sem tisztelik meg… Ezért heves haragjában Buda városában, Szent György vértanú piacán lefejeztette őket. Némelyek azt állítják, hogy Kont István, amikor a lefejezés büntetését el kellett szenvednie, a hóhér csapását szembefordulva akarta fogadni, szemtől szembe, és azt mondta, hogy ő már sokszor és szemrebbenés nélkül nézett szembe a fenyegető halállal, és most sem fél tőle… Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kardhordozója feltartozhatatlan könnyekben tört ki”, s a következőket vágta Zsigmond király fejéhez: „Sohasem szolgálnálak téged, te cseh disznó.” Ezek után őt is kivégezték.

Tettét az utókor dicsőnek nevezte, személye a szabadságért küzdő és mártírhalált halt hős jelképe lett. Irodalmunk nagyjait is megihlette tettük és gyászos haláluk. Arany János, Petőfi Sándor, Garay János énekelte meg hősiességüket. Garay Kont című versében így:

Harminc nemes Budára tart / Szabad halálra kész; / Harminc nemes bajtárs előtt / Kont a kemény vitéz, / De térdet zsarnok úr, hogy úgy / Dúlsz minket és e hont / Nem hajt neked sem e sereg, / Sem Héderváry Kont!"

A Wiki cikkében felsorolják Aranyt is, de biztos nem "A walesi bárdok"-ra gondolnak, csak nem találtam meg a Kontról írt (eszerint másik, vagy helyesebben első) művét. Tehát másodszor dolgozta már fel Kont témáját "A walesi bárdok"-ban, erősen Petőfi versére rímelve.

A Wiki itt nem említi meg, hogy drámában feldolgozta a témát Vörösmarty is, méghozzá alapvetően a Bánk Bán párhuzamaként - országot dúló idegen király (Bánknál királyné) idegen kísérete fosztogat, a magyar bújdosó saját hazájában.
Természetesen ez a reformkor, a 48-hoz vezető időszak hazafias(nak vélt) kurucos, Habsburg-ellenes szellemiségét volt hivatva szolgálni:

Vörösmarty dramaturgiai elvei:
"A mű témája az idegen király és a nemzet ellentéte. A Zsigmond című első részben még csak lappangó ellentéteket láthatunk. A második rész címe Kont (később Vörösmarty A bujdosókra változtatta a címet), középpontjában már az idegen zsarnok uralkodó és a hazafiak küzdelme áll. Az uralkodó és a főúr (Kont) ellentéte – hasonlóan Katona József Bánk bánjához – kettős. A közéleti szál mellett jelentős szerepet kap a magánszféra is, a király ugyanis szemet vet Kont feleségére. Vörösmarty ebben a drámában azonban nem megy el olyan messzire, mint Katona. A dráma szemlélete ennek ellenére radikális, a király és a nemzet szembenállásából a nemzet kerül ki győztesen. Jellemző a Helytartótanács állásfoglalása a drámáról: „a fegyveres ellenállás jogát egészen a király személyéig terjeszti ki.”"

Azonban jóval korábban megénekelte már az esetet Tinódi Lantos Sebestyén is:

"Az királynak ingyen sem köszönnének,
Térdfőhajtván senkit sem tisztelnének."

Zsigmond elrettentő például fejüket véteté, legelőbb a Kontét, hogy lássa kimúlását. Az urát sirató apródot, a kis Csókát maga elé hívatta s azt Ígérte neki, hogy úrrá teszi:

"Csóka bátron az királynak ezt monda:
Mint olyan cseh disznót ő nem uralná!"

A többi szerzőtől eltérően azonban Petőfi számára már nem azért gyűlöletes elsősorban Zsigmond, mert idegen, nem magyar, ő már a nemzeti királyokat se becsüli semmire, mert a francia forradalom rajongójaként és -ha tudott róla, ha nem (erre még visszatérünk) - az illuminátus világfelforgatási program követőjeként általában a királyság intézménye ellen uszít a versben:

"Gaz király volt Zsigmond király,
De nem gazabb társainál;
Csak neveik különbözők,
Mind egyformák lélekben ők. "

Nem egyedülállóan ilyen verseiben, elég alpári hangot üt meg a királyság elleni indulatában:

"Mint hogy a királyi széken
Ember helyett vadállat űl,
Uralkodik kegyetlenűl.

Zsigmond király, te vadállat,"

A Kont és társai c. vers előtt közvetlenül az "AKASSZÁTOK FÖL A KIRÁLYOKAT!", és ugyanabban a hónpban, 1848 decemberében az "Itt a nyilam! Mibe lőjjem?" című királyellenes verseit írta, utóbbinak az a refrénje, hogy:

"Éljen,
Éljen a köztársaság! "

Ez a vers egyébként egy esztétikai mélypontot képez az életműben, a királyellenes düh egy füzfapoétához is méltatlan silány rímfaragvány formáját öltötte...

A már említett, közös témákat is adó levelezésükben Petőfi:

"1847 februárjában már így okítgatta Aranyt: „Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, s egyik kutya másik eb.”

Ezt a gondolatát fogalmazta újra más szavakkal Kontról szóló versében, mint az imént már láttuk:
"Csak neveik különbözők / Mind egyformák lélekben ők"

(A Petőfit szent hősének elfogadó hazafias közvélemény nem hajlandó a szentképet összevetni a tényleges életművel és szembenézni azzal, hogy a költő radikális szélsőbaloldali világnézete és politikai programja  számukra elfogadhatatlan lenne, ha felfognák, mit is képviselt...)

Tehát indokoltnak tűnik némileg átértékelni "A walesi bárdok" keletkezésének kiváltó okait! Természetesen igazak a mű keletkezésének emlegetett körülményei, Arany valóban a "szabadságharc" bukása után, az önkényuralom idején írta, valóban a Ferenc József köszöntésére érkezett (naív, netán ostoba) felkérés elutasításaként, még ha akkor nem is jelenhetett meg. Azonban azt az elképzelést már felül kell vizsgálnunk, hogy Arany haragja az elnyomó, népünk ezreit halomba levágató idegen király ellen kizárólag az aktuális helyzetből fakadt, hiszen a verse közvetlen mintájaként szolgáló Petőfi-vers születésekor, 1848 decemberében a "szabadságharc" még nem volt leverve, sőt, még a trónfosztás se történt meg, mégis mindazok a motívumok, amiket "A walesi bárdok"-ban Világos, Arad és a Bach-korszak élményei hatásának tulajdonít az irodalomtörténet, már ekkor megtalálhatók a "Kont és társai"-ban, mint az elemzés elején kimutattam.

Sőt, Petőfi általános és A NEMZETI KIRÁLYOKRA IS KITERJEDŐ királygyűlölete már a szabadságharc, a forradalom kitörése előtt is fennállt, mint 1847-es, Aranyhoz írt levele is mutatja!

Bizonyítja ezt 1844-ben, tehát jóval a forradalom előtt írt "A királyok ellen" című verse is:

Le hát a biborszékekről, királyok,
És fejetekről le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Első villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;

XVI. Lajos kivégzése

Ki volt itt az agresszor??? Ki forralt jó előre rosszat a másik ellen, a király, vagy az illuminátus-királynyakazó nemzetközi felforgatók? Petőfi a forradalom előtt évekkel azt sejteti, hogy ő nem "ábrándozik" a leendő trónfosztásról, hanem itteni és hasonló verseiben gyakran felbukkanó sorai alapján arra gondolhatunk, hogy erre készülő titkos társaság tagjaként BE VAN AVATVA az illuminátusok jól ismert programján alapuló TERVEKBE:

"Így lesz s nem máskép."  "a zivatarnak, Mely rátok készül, s kitör nemsokára;"

Garay János: A walesi bárdok

Érdemes még visszatérni a Kont históriáját a korban elsőként és hosszú időre legemlékezetesebben megverselő Garayhoz. (Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka: "Hivatásos színészek mellett műkedvelők nemzedékei ismételték a még nemrégen is közismert sorokat")

Ahogy fentebb kimutattam Petőfi versének hatását A walesi  bárdok szövegére, Arany még Garaytól is vett át felismerhető szófordulatot:

Garay:

Nem úgy, király! Az égre nem!
A pártütő te vagy!
   Te tetted azt, hogy a hazán
Az átok súlya nagy

Arany:

Vérszagra gyűl az éji vad:
   Te tetted ezt, király!

Arany versének nyitósora ilyen evolúción ment keresztül:

Garay-Petőfi-Arany:

"Zsigmond király, zsarnok király!" - "Zsigmond király, gyilkos király," - "Edward király, angol király"

Sőt, Arany Garaytól vette át az egész versformát is:

Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka - Garay János

"Harminc nemes Budára tart / Szabad halálra kész; / Harminc nemes bajtárs előtt / Kont, a kemény vitéz." A vers abban a félrímes, négyes és hármas jambusokból álló angol balladaformában íródott, amelynek Bajza néhány verse és Vörösmarty Szózata szerzett polgárjogot a magyar költészetben, majd Arany A walesi bárdok-jával vált szinte magyar nemzeti balladaformává.

 Szinte hihetetlen, hogy sem a Garay Kontját szavaló közönség nemzedékeinek, sem a profi (népszerűsítő szintű) irodalomtörténésznek nem tűnt fel a Garay- és Petőfi-féle Kont-feldolgozások és A walesi bárdok összefüggése, miközben utóbbi a versforma azonosságát természetesen tudta. (Vagy az idézett művében végig a "Haladást" szolgáló írókat, költőket dicsérő Hegedűs talán tudta is, csak nem akarta LEBUKTATNI a zsarnokellenes Arany-vers felforgató propaganda-jellegét???)

Oszd meg és halássz a zavarosban!

Végül érdemes még egy megdöbbentő további felfedezést tenni Zsigmond/Edvárd király és a velszi bárdok/Kont és társai régi irodalmi vándormotívuma ügyében! Hogy a velszi ballada nemigen létezett, azt már feltételezem, amíg nem jut tudomásomra az ellenkezője. Hogy a Kont-história egyáltalán megesett-e, abban se vagyok biztos, de ha volt is a sok feldolgozásnak valóságmagva, akkor is csak ürügyül szolgált a nagyon ősi motívum, a gonosz idegen megszálló király és siserehad kísérete harácsolása és a kifosztott, hazájában megalázott őshonos nép ellentéte előadásához, többnyire aktuálpolitikai célzattal.
Ugyanez az ősi motívum rejlik a Bánk Bán, a Tell Vilmos és a Robin Hood sztorik és még annyi más hasonló történet mögött is. Jelemző, hogy a Tell-sztori is olyan divatos lett Magyarországon épp a 48-hoz vezető erjedés, hazafias(nak vélt) dinasztia-ellenes propaganda korában, hogy azóta is ezt jeleníti meg a MAGYAR KÁRTYA... (csak e sztorik némelyikében győz a nemzeti ellenállás, megölik a zsarnokot, míg máshol a vértanúk példát mutatnak nemzetüknek) Természetesen a Tell-példabeszéd nem az égből pottyant Magyarországra épp a(z illuminátusok által rég tervezett) "Népek Tavasza" előtt...

Hogy az idegen király idegen pereputtya általi kormányzás, mely a nemzetet sérti, mennyire nem feltétlenül származott a valódi Zsigmond király és a valódi Kont valóságos történetéből, vagy legalábbis biztosan nem úgy, ahogy azt különféle balladák és más irodalmi műfajok elMESÉLIK, nemzettudat-befolyásolási és politikai céllal, azt véletlenül lebuktatja, hogy a sztori nemcsak nálunk él.

Zsigmond többek között német-római császár, magyar és cseh király is volt. Valamilyen oknál fogva a történetnek magyar feldolgozásai, krónikái csehellenes élt adnak, mint már láttuk Thuróczynál is, Tinódinál is. Ezért nevezi Kont apródja Zsigmondot "cseh disznó"-nak:

"Csehországból, 1386-ban jött be hozzánk Zsigmond. (...) Zsigmond önkényüleg uralkodott, nem tartotta tiszteletben a törvényeket, s a nemzet boszuságára idegenekkel vette magát körül, a fényes hivatalokba, jövedelmező állásokba cseheket ültetett."

Csakhogy a történetet ismerik ám a csehek is!:

Ismeretlen cseh költő:

"Zsigmond királyról"

Tisztes csehek, látnotok kell, lássátok hát
Zsigmondnak ránk áradó haragját!
Hazánknak kincsét mind csak rabolja,
Szentjeink ereklyéit gyalázza,
Kincseinket idegenek közt osztja el,
Csehország kincsein osztozik csatlósa ezer.
Osztozik rajtunk magyar a némettel:
Gyilkosaink rablását meddig tűrjük el?
Nosza hát, tisztes csehek, fegyverre,
Szegődjünk, lázadjunk ellene!
Cseh hazánkból ki velük s vele!
Rothadjon el hű magyarjaival!
És más, tisztességes ember, a mi földünk fia
Kerüljön cseh királyi trónusunkra!

Őőőőőő...

"Zsigmond király, magyar király
Léptet fakó lován:
hadd látom, úgymond, mennyit ér a cseh tartomány" ???

Ez a kölcsönös, alaptalan egymásra uszításunk ilyen régóta zajlik???
Nem kéne nekünk felébredni és kritikusan szemlélni a "hazafias" irodalmat???


Kapcsolódó bejegyzések:

Nem mind fénylik, ami Arany

Hamis történelem, hamis nemzeti hősök - Petőfi

Kitalált történelem: ÁTVERT Népek Tavasza

Ostrołęka véres (ötágú) csillaga

 

  Frissítés, 2013, január 21:

Sajnos a fenti bejegyzésemmel a spanyolviaszt sikerült feltalálnom amatőrként...

Egy profi irodalomtörténész már rájött előttem az egészre, sajnos még nem tudtam elolvasni:

Borbély Szilárd: A fikció historizálásáról

"Arany János: Ál-Kont versének, A walesi bárdoknak genealógiája kapcsán. Kont-versek: Kisfaludy Károly: Az álmatlan király, A lantos; Garay János: Kont, Kont fegyvernöke, hunyadi lászló; Petőfi Sándor: Hunyadi László, A király esküje, Kont és társai; Arany János: V.László, A walesi bárdok."

 

Megjelenés helye: Alföld folyóirat, 1995. 12. szám

 

Az én felfedezésem izgalmából ez semmit nem von le és érdemes lesz Borbály Szilárd munkájával megismerkedni.