Hamis történelem, hamis hősök - "Mostantól minden másképp volt!"
"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történelmet csinálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fiktív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gyanánt. És neked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félrevezetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek köze nincs az igazsághoz." (Czike László)
"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."(Dr László András)
"Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk." (Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak )
"Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki. Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra." (Graeme Garrard, Counter Enlightenments: From the Eighteenth Century to the Present. 45.o.)
Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (1842. aug.24.)
A felforgatók, forradalmárok szűk csapata 1848. március 15. előtt reménytelenül kísérletezett a valódi nép, illetve pesti polgárság fellázításával, pl. népgyűléseken. A kudarc meggyőzte őket, hogy a forradalmi terrornak elsősorban a nép, a saját társadalmuk ellen kell irányulnia, hisz ez akar a legkevésbé forradalmat. Érdekes módon a Hatalom köreiben sokkal inkább akadhattak támogatói a forradalomnak... A sikertelen lázításokból végleg tudatosodhatott a felkelésszervezőkben: spontán népi forradalomra nincs esély, a forradalom csakis fizetett profi bércsőcselékkel folytatható le, amibe a többséget erőszakkal kell majd beterelni. Mindaz a közjó, amire a magyar társadalom józan szabadságvágya keretében vágyhatott, adott volt az ország népe számára egészen 1848. március 14-ig. A következő napon azonban mindezt, a Szabadságot, a Békét és a Közrendet elvette tőle egy elnyomó terrorista összeesküvőcsoport, mely utasításait nyugati fővárosok páholyaiból kapta...
Újra március 15-e, újra itt a korkárdaszezon, ugyanakkor lényegében még tart a télutó. 1848-ban, a Nemarab Népek Tavasza, Majdan-sorozata előtt e télutói időszakban jelent meg Marx és Engels Kommunista Kiáltványa. A kokárdatűzésre (jól)nevelt népek e két tény együtt említésére talán csak legyintenének, hogy ez véletlen egybeesés, hisz a mi nemeslelkű hazafias forradalmárainknak fogalma sem lehetett a proletárforradalmat hirdető nyugati ideológusok periférikus kiadványáról. Pedig tévednek, mert a kommunizmus fogalma nemcsak egy minden művelt ember számára tökéletesen ismert és emlegetett fogalom volt 1848-ra Európa-szerte, így Magyarországon is, hanem olyan konkrét szervezeti kapcsolatok is voltak a nyugati kommunisták és a magyar 48-as forradalmárelit között, hogy ezek alapján nem tekinthetjük másnak a Kiáltvány megjelenését, mint JELADÁSNAK az összeurópai Majdan-hullámra, benne a pesti cirkuszi előadásra...
"Mikor Éva szőtt és Ádám kévét hordott, ki látott akkor lovagot és lordot?"
Na és papot, főleg katolikus papot!!! (köp)
Az Ördögűző blog "Hórusz kora - Makovecz, az építészet Lady Gagája" című legutóbbi bejegyzése témája, hogy a modern nyugati ezotérikus-gnosztikus közeg többek között Aleister Crowley nevével fémjelzett irányzata meghirdette Hórusz Korát, a kereszténység korszakának végét (New Age). Ez nem kizárólag ártalmatlan "jóslás" valami kiröhöghető idióták részéről, hanem olyan körök FORGATÓKÖNYVE, melyek nem utolsósorban kezükben tartják a modern tudatipart, a sajtót, TV-t, filmet, a popzenét és az építészetet, a számítógépes játékokat, illetve minden elképzelhető tömegkultúrás tudatformálási csatornát, és mindezeken keresztül programozzák a tömegek agyát a korábbi keresztény (illetve máshol másféle), civilizáció értékeinek démonizálásával, saját gnosztikus ikonjaik reklámozásával. Mivel a mai világrendszer centruma a Nyugat, ezért a Nyugati Civilizáció korábbi domináns spirituális hagyománya, a kereszténység e világromboló erők fő céltáblája. Az Ördögűzőn Makovecz Imre építészete és például Lady Gaga popzenei tevékenysége között mutattam ki párhuzamokat, közös okkult üzeneteket, most vizsgáljuk meg a modern tudatiparnak a popzene mellett talán leghatásosabb médiuma, a film területén ugyanezen program megvalósítását, tudatipari termékbe csomagolását!
A Crowley eszméi által maximálisan befolyásolt filmipar is rutinosan alkalmazza a sokat emlegetett, Orwell által is megörökített sztálini módszert a múlt megváltoztatására a jelenlegi és jövőbeli uralom érdekében, amikor a Párt aktuális irányvonalához igazodva retusálnak ki, vagy rá a régi csoportképekről/re nemkívánatos, vagy kívánatos elvtársakat.
"Mostantól kezdve minden másképp VOLT!"
E (sötét) jövőorientált múlthamisítás legkézenfekvőbb eszköze a mi korunkban a kosztümös történelmi kalandfilm, a film kora előtt azonban a "felvilágosult"-illuminátus erők által dominált tudatiparban már javában alkalmazták e célra az irodalmat, a verset, a regényt. A 19. századi magyar prot-kur, gnosztikus alapokon álló történelemhamisító irodalom egyik kedvenc célkorszaka a sláger kuruc koron és 1848-on túl éppen az angol Magna Carta és a magyar Aranybulla kora, a Templomos Rend és a katár eretnekség fénykora, vagyis a kereszténység elleni szervezett okkult-gnosztikus támadás első nagy időszaka. Az e kor hazai viszonyait a felforgató erők igényei szerint torzító hazai irodalom műveivel, a Bánk Bánnal és a János pap országával később fogok foglalkozni, a tágabb reformkor haladó költők számára kötelező gyakorlatának, a Kont-sztori megverselésének Arany általi velszi bárdokká alakításával már foglalkoztam e blogon. (Petőfi Sándor: A walesi bárdok)
"A walesi bárdok" egyúttal egy jó példa arra, hogy a modern kor műalkotásainak nem kis része gyakorlatilag nem értelmezhető helyesen, a tényleges üzenete felfoghatatlan marad, ha komolyan vesszük az iskolai irodalomkönyvek "műelemzési" rutinját, vagy a mai filmek fősodor kritikáit, beleértve az amatőr véleményeket, blogokat is. (A fősodor, PC-blogokat! Mert konteós csapatunkban még lehet bízni...) A "Felvilágosodás" óta született és szellemisége által dominált műalkotások jókora része felfoghatatlan az okkultizmus aktuális irányzatainak legalább felszínes ismerete nélkül. Ahogy a János pap országa, a Bánk Bán, vagy A walesi bárdok sem érthető a trón és oltár ellen összeesküvő illuminátusok propagandacéljainak ismerete nélkül, úgy például Kafka "A per" c. (általa ebben a formában egyébként meg sem írt...) regényének is röhejes félrevezető "magyarázatát" adják azok a tankönyvek, melyek a mű nyomasztó légkörét szánalmas módon az Osztrák-Magyar Monarchia bürokratikus igazságszolgáltatási rendszerének kafkai hétköznapi tapasztalatával próbálták és máig próbálják magyarázni, egy szót sem ejtve a tényleges inspirációs forrásról, a Kabbaláról. (A kulturális termékekbe csomagolt destruktív misztikus tartalomról átfogóbban írtam itt: "A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra")
A keresztényellenes/emberellenes gnosztikus irányzat és titkostársasági infrastruktúrája (rózsakeresztesség, szabadkőművesség) az emberbarát és a Teremtést Jónak, Isten Művének elfogadó spirituális irányzat ellen egyik fő harci eszközeként az újpogány mozgalmat fejlesztette ki, jól megfogalmazott formában már a 18. század közepétől kezdve. Ez az irányzat állította elő az elméletet, mely szerint az emberek a pogány korban Európa-szerte szabadságban és a természettel összhangban éltek ("Aranykor", "Éden"), ettől az idilli állapotuktól a kereszténység, konkrétan pedig a Gonosz Katolikus Egyház fosztotta meg őket és taszította őket szörnyű rabságba, kizsákmányolásba. Az elmélet alapja természetesen az a gnosztikus-kabbalai alapgondolat, miszerint Jahve, a Teremtő Isten valójában egy gonosz demiurgosz és a Mózesi Törvények parancsolataival zsarnokságot kényszerített az emberekre, elvette szabadságukat.
Az elmélet, mozgalom tartalmazza azt az elemet is, hogy a pogányság pozitív erőit (szabadságvágy) a kereszténység soha nem tudta teljesen eltüntetni, csak a föld alá, illegalitásba kényszerítette, illetve képviselőit eretnekség, varázslás, boszorkányság vádjával az inkvizíció útján kegyetlenül üldözte, irtotta. A derék pogányok azonban nem hagyták magukat és eretnekmozgalmak, pl. katárok, templomos lovagok, majd husziták, és végül a Reformáció formájában kűzdöttek a gaz elnyomó katolicizmus és a Főgonosz, a római pápa ellen. Ők hozták létre a Szabadság érdekében a szabadkőművességet, ők rejtették titkos jeleiket a katedrálisokba és ők álltak a parasztfelkelések és pl. a magyar kurucmozgalmak mögött. (Mindezek mögött valóban gnosztikus felforgatókat találunk, de az újpogány legendárium mindezt dicsőíti.)
Az irányzatot nagyon is jól ismerhetjük a magyar szellemi szférában, azonban hívei többsége nem sejti, hogy a Nyugat-ellenesnek vélt és ilyen érzelmi-ideológiai beállítottságú, ősszittyának hitt mozgalom szőrőstül-bőröstül nyugat-európai szellemi termék. ("labanc" - a pejoratív szó "német" értelmében) A trend előbb a kelta újdruida mozgalom formájában virágzott ki, ezt követték a germán országok, nyelvek újpogánykodásai és ezek egészen szoros másolásával (pl. rovásírás-kultusz a germán rúna-kultusz koppintásaként) jelent meg a 19-20. században a magyar újpogány mozgalom, meg például a szláv népeké is. Az "elveszett" ősi pogány mitológiakör "rekonstrukciójának" divatja (Horváth István, Ipolyi Arnold, Arany János, és mai követőik) is az Osszián-Kalevala gyorsra való felszállást jelentette, (a vonat megállt Prágában is, lásd Vitézi ének), de míg MacPhersont és a cseh eposz szerzőit régóta szokás hamisítóknak nevezni, a tőlük semmivel nem kevésbé szélhámos Lönnrot neve máig dicsfényben ragyog, még a mi álpogányaink körében is, pedig a ránk nézve politikailag tragikus finnugor-elméletben és ezzel kapcsolatban az illuminátusok nemzetgyártó-nemzetelsüllyesztő intrikáiban nem volt egy mellékszereplő...
Az utóbbi évek elsővonalbeli filmtermésének egyik kiemelkedő példája a "Hórusz Kora - vesszen a kereszténység!"-program megjelenítésére Ridley Scott és Russell Crowe 2010-es Robin Hoodja.
Meglepő, hogy a film angol és magyar nyelvű kritikái milyen egyöntetűen mulasztják el egyáltalán észrevenni az egyébként látványos pogányságdicsőítő-kereszténységdémonizáló (katolikus egyházat démonizáló) irányzatot, illetve, hogy az egyébként nem rossz benyomások mellett milyen gyakran panaszkodtak, hogy ennek a sztorinak semmi köze a korábbi Robin Hood-filmektől megszokott vidám erdei csirkefogók világához. Hogy ebben mekkorát tévednek a kritikusok, hogy az említett okkultizmusügyi ismeretek hiánya (vagy bölcs elhallgatása...) miatt mennyire nem értik meg, milyen jó munkát végeztek saját (sötét) szempontjukból a filmesek, hogy ez a sztori milyen találóan mutatja fel a Robin Hood legendakör kifejlesztésének legfőbb mozgatórugóit, arra térjünk vissza a film ezen, a többség számára rejtve maradó pogánypropaganda-elemeinek megvilágítása után!
A kelta kereszt jelét is a pogányoktól lopták a keresztény papok...
Újra elérkezett az első 1848-as Maradi Vértanú emléknapja, gróf Lamberg Ferenc meggyilkolásának napja. Jellemző, hogy gyors átfutás alapján semmit nem láthatunk erről ma a magyar nyelvű interneten, a lapok netes kiadásaiban, az ismertebb portálokon, pedig a Népek Tavasza magyar színterén ez a felülről eltervezett és megszervezett gyilkosság a döntő fordulópontot jelentette, a fegyveres harc útjára lépést, ahonnan nem lehetett többé visszaút a békés tárgyalásokhoz. Pontosan ezért tervezték el és szervezték meg...
A bejegyzés előző részében láttuk, hogy amint Barruel már a "nagy" francia forradalomról is megállapította, az 1848-49-es forradalom (öszeurópai forradalmi hullám) sem volt alulról spontánul kitörő népfelkelés, hanem egy szervezett, titkostársasági infrastruktúrát használó összeesküvő csoport műve, amely a társadalom tömegeit megtévesztés és a nép vonakodó tagjai ellen is alkalmazott terror kombinációjával kényszerítette bele, hogy az ő felforgató céljaiért lépjen fel ágyútöltelékként és hasznos idiótaként, vagy gyakran túszként, melynek halántékához fegyvert tartottak.
A "Népek Tavasza" hazai hadszínterén a forradalmi folyamat minden döntő fordulópontját, radikalizálódását erőszakkal, provokációval, merénylettel kényszerítette ki a magát a nemzeti érdek képviselőjének hazudó összesküvő csoport. A bejegyzés előző részében már érintettük ezek (nem időrendi) sorában a parlamentarizmus szabályait kutyakomédia keretében félrelökő debreceni trónfosztást, a forradalmat előkészítő irodalmi felforgatásból Petőfi néhány vészjósló versét, hogy Kossuth eleve a pozsonyi országgyűlés megfélemlítésére rendelte meg a pesti márciusi forradalmat, amire a népnek magától semmiféle vágya nem volt. Felidéztük, hogy az annyit dicsőített "országgyűlési ifjúság", mint a karzat réme, a Párt Ökle, már a forradalomhoz vezető fellazítás korában a baloldali képviselők "kitűnő visszhangtere" és a jobboldaliak terrorizálója, melynek tagjai igazi utcai rohamosztagosokhoz illően felfegyverezve jártak-keltek-provokáltak.
Most folytassuk ennek, a társadalmat saját nemzeti érdekeivel ellentétes cselekvésbe belekényszerítő forradalmi terrornak a feltárását!
A minap, április 14-én volt az 1849-es debreceni Kossuth-féle trónfosztás tragikus színjátékának évfordulója. Az esemény körülményei még a nem mindig szaktudományos színvonalú wikipédia-szócikk szintjén is "érdekesek":
Kossuth Lajosnak az 1849. március 4-i megalázó olmützi alkotmányra született meg válaszként a Függetlenségi nyilatkozat. Már április 12-én előterjesztette tervét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, de annak tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást, így az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását, ám ekkor még nem sikerült meggyőznie a képviselőket. Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot.
A Kossuth által szövegezett Függetlenségi nyilatkozatot csak 5 nappal később, 1849. április 19-én tették közzé, a fentiekből, ami pedig egy fősodor jellegű bemutatása az eseményeknek, világosan kiderül, hogy a trónfosztási tragikomédia során a törvényességnek még a látszatára is éppenhogy csak egy kicsit adtak a felkelői hatalom birtokosai. Ez a kicsi is kimerült abban, hogy a Nyilatkozat szövegébe beleírták, hogy:
"Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot..." stb. stb.
Természetesen egy törvényes nemzetgyűlésnek van hivatalos, törvényes eljárásrendje, ahol például a határozatokat, törvényeket, vagy akár "Nyilatkozatokat" is szabályos szavazásra kell bocsátani, a szavazatokat meg kell számlálni és jegyzőkönyvezni kell, magától értetődően az ellenszavazatokat is beleértve. Ellenszavazatokról ez esetben nem lehetett szó, erről gondoskodott a fenti szabályokat Ács Feriként félreseprő kossuthi terrorgépezet, hiszen addigra két kísérlet során is kiderült, hogy a szabályok betartása mellett sem a Honvédelmi Bizottmány, sem az országgyűlés nem hajlandó Kossuth (és világforradalmár feljebbvalói??? Marx, Engels???) fantasztikus ötletét megszavazni egy kicsivel a forradalom előre érezhető bukása előtt. A fenti megfogalmazás erősen eufémikusan állítja, hogy "a tömeg lelkesedése" vette el a határozat ellenzőinek bátorságát. A sorozat egyik korábbi részébenmár idéztem, hogyan magasztalta Engels ezt a kossuthi módszert, ami alkalmas volt az ellenkezők bátorságának elvételére:
„Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen avörös terrortbevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal. A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon.
A "lelkesített" jelző itt nem véletlenül ugyanaz, mint a trónfosztási jelenetben a "belső bitangokat" megfélemlítő tömeg "lelkesedése", ez a forradalmárok cinikus szóhasználatában a terror kódja. (De mint látjuk, többnyire nem is kertelnek, gyakran nevén nevezik a vörös terrort.) Az nem gond, hogy a megfélemlítendők elvileg törvényesen megválasztott népképviselők (legalábbis a rezsim saját felfogása szerint azok), ha ellenzik a világforradalmi központ ukázain alapuló kossuthi javaslatot, akkor ők "a forradalmi mozgalom ellenfelei", akiknek kijár a rögtönítélő "bíráskodás", egy ilyen helyzetben, mint a trónfosztási színjáték, akár lincselés útján is. A 48-49-es magyarországi forradalmi terrornak ez a látványos végkifejlete egy cseppet sem jelentett valamiféle elfajulást, "radikalizálódást", az egész "forradalom és szabadságharc" fő tényezője a kezdetektől a terror, a társadalom KÉNYSZERÍTÉSE volt a szűk konspiráló, összeesküvő csoport és külföldi felső kapcsolataik által nekik kijelölt útra. A bejegyzés folytatása
"Heinét zsidó faji adottságai különösen alkalmassá tették a nagy kőtábla-rombolásra" (Szerb Antal)
Az irodalomtörténetben közhelynek számít, hogy Petőfi egyik kedvenc költője és példaképe Heine volt. Azonban ez az ismeret tulajdonképpeni közhelyessége ellenére sem terjed ki a lényegre, arra, hogy egyrészt milyen mélységig terjedt Heine mintaadó és közvetítő hatása Petőfi életművére, másrészt, hogy ez a forrás és minta tulajdonképpen mit is képviselt, különösen politikai-ideológiai vonatkozásban, a politika alatt gyakorlati-szervezeti kapcsolatokat is értve. Hogy kik, milyen jellegű politikai közegek felé jelentette Heine az egyik fontos összekötő kapcsot Petőfi számára.
A sorozat előző részeiben már láttuk, hogy az 1848-as Népek Tavasza egy (egyelőre nagyrészt az európai kontinensre korlátozódó) Világforradalom volt, melynek jeladói, irányítói nem utolsó sorban Marx és Engels voltak, a Kommunisták Szövetsége ideológiusai és szervezői. Láttuk, hogy a szereposztás már a start pillanatában, a világforradalmi jeladás funkcióját betöltő Kommunista Kiáltványban készen állt, egyik oldalon a Szent Szövetség, a "Reakció", a másikon a "Haladás" erői, a kommunisták és mindenféle "felszabadító" mozgalom álcáját magukra öltő illuminátus felforgatók. Reménytelen erőlködés tehát (bár sajnos egyelőre a többségnél sikeres) bármilyen jogos indoklást keresni az események folyamatában ahhoz az állításhoz, hogy a magyar nemzet "jogosan nyúlt az önvédelem fegyveréhez".
"De az mindenesetre az Athenaeum érdeme, hogy szórványos és többnyire ingerült híradások után elsőként fordult komoly érdeklődéssel a szocialista elméletek felé."
"...a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, mely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, mely bízvást vállalhatott nagyobb és – noha ekkor még senki sem gondolt rá – majdan forradalmi feladatot is."
A jelek szerint VALAKIK nagyon is gondoltak e majdani forradalmi feladatra!
Láttuk, hogy Petőfi épp ennek az öngyilkos, magyarellenes, idegen felforgatóközpontokból kezdeményezett országháborító harcnak volt az elsőszámú propagandistája, ennyiből teljesen indokolt is, hogy a köztudatban Kossuth mellett éppen ő a forradalom elsőszámú jelképe, sőt, sok vonatkozásban még Kossuthot is megelőzi, mint a forradalom "ikonja". Az ikon szó használata azonban itt szentségtörő, mert szentkép helyett itt igazából "démonképet" kellene mondanunk, ha létezne ilyen kifejezés. Hazafias közönségünk meghatározó többsége világnézeti ellenfele a kommunizmus embergyilkos, embergyűlölő, sátáni ideológiájának és politikai gyakorlatának, ugyanakkor egy sokévszázados kollektív (világméretű) agymosás következtében nem képes felismerni az általa szentként tisztelt ál-"szabadsághősök", köztük Petőfi Sándor eszmei-gyakorlati kapcsolatát, azonosulását a kommunista táborral, amely tábor az ő korában természetesen már létezett és amely táborban a 20. században kiteljesedő gulág-falanszter gyakorlatához ekkor, a 19. század derekán már javában formálódott a pokoli program.
E sátáni irányzat a napjainkra elvileg túlhaladott, megbukott kommunista politikai formáción túlmutatóan tovább rombolja az emberi civilizációt, erkölcsi-együttélési örökséget, évezredek humánus vívmányait egy emberellenes globalizáció, uzsoracivilizáció formájában, melyhez a kommunista berendezkedés szovjet formája is csak egy átmeneti hordozó volt, elhasználódása után "van másik". Ennek a sátáni gyökerű, a Teremtés Művével ellenséges romboló irányzatnak a szellemi hátterét képviselte az a felforgató közeg, amely eszméinek Magyarországon Petőfi volt a leghatásosabb szócsöve.
Mindenképpen szükséges lesz e felforgató eszmék hazánk felé közvetítése szervezeti-titkostársasági kapcsolatait kutatni, bár a dolog lényegénél fogva e körök igyekeztek teljesen eltüntetni illegális tevékenységük nyomait. Addig is nézzük meg alaposabban, hogy minimum az eszmei szinten, illetve konkrét szövegek hatása, utánzása révén ki volt az egyik fő összekötő kapocs Petőfi és például az ifjú Marx az előző részben látott "sátáni versei" között! Ugyanis nemigen találunk utalást arra, hogy Petőfi és Marx, vagy például Sade márki művei között bármilyen közvetlen kapcsolat lett volna. (Bár műveik hasonlósága nagyon is utal ilyen kapcsolatra, gyanús, hogy itt is az eltüntetett nyomokkal van dolgunk, vagy ha szerencsénk lesz, talán idővel még elő is kerülnek ilyen nyomok.)
A jelenleg rendelkezésünkre álló (úgy értem, még egy amatőr internet-kalóz rendelkezésére is álló...) források alapján Heine az egyik fő összekötő kapocs, akinek személye és művei máris konkretizálják az összefüggést a Petőfi-művek és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között. A bejegyzés folytatása
Gyermekkoromban, a 70-es évek tipikus szocialista úttörő-kiszes ünnepciklusa volt a Három Tavasz.
A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg "felszabadította" az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Egyébként a konkrét faluról és napról voltak történészviták, de ezt a napot és Nemesmedves falut kanonizálták a rezsim számára legfőbb ünnep számára. A legfőbb, hiszen a Vörös Hadsereg nélkül hazánkban sose jutott volna még egyszer hatalomra kommunista vezetés.
Az 1989-es "rendszerváltás"/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a "komcsik" visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle "nemzeti szabadságkűzdelmet". Ezt természetesen valami aljas visszaélésnek tulajdonítja a szocialista ideológia és rendszerpropaganda, az akkori hivatalos történelemoktatás részéről a mai ideológiai fősodor. A közelgő márciusi ünnep kapcsán le kell szögeznem, hogy miközben a korábbi történelmi események és folyamatok egy részének ilyen felhasználása a rendszer önlegitimációja, propagandája részéről, főleg az 50-es években esetleg valóban tartalmazott önkényes visszaéléseket, vagy minimum erős torzításokat, az 1848-as forradalom ekkor a kommunizmus szentjeivé avatott hősei esetében semmiféle lényegi visszaélés, igazságtalan "kisajátítás" nem történt!
Nem teljesen értek tehát egyet az alábbi, korunk fősodor nézetét tükröző oktatási útmutatással (bár a sztálinista kor kultuszképzési jelenségét tényszerűen bemutatja):
Az újabb világégés idején, a nemzetiszocialista Németország árnyékában Petőfi mint politikai szimbólum ismét időszerűvé vált. E szimbolikus tőkét használta ki később a Magyar Kommunista Párt, amikor Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében – amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat – Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie.
Horváth előadásának címe – a Lobogónk: Petőfi – jelszó, sőt kormányprogram lett."
Az életmű kritikus vizsgálata alapján Petőfi VALÓBAN SAJÁT KORÁNAK BOLSEVIKJE VOLT!
Mitől szabadították meg a jobbágyot 48-ban és mit szabadítottak rá "felszabadítói"?
A közelgő ünnep apropóján ideje feltennem régi kérdésem, hogy vajon mitől is szabadították meg a jobbágyokat 1848-ban. És hozzátennem, mit szabadítottak rájuk, vagy mit akartak rájukszabadítani sokat ünnepelt "felszabadítóik".
Véletlenül Pesten a minap egy antikvárium előtt az utcára kitéve akadtam a ládában egy könyvre: "Supka Géza: 1848 1849"
A szerző személye ugyan nem túl vonzó, hiszen a 18-as forradalom egyik vezetőjeként Károlyi őt küldte Prágába nagykövetnek (nem tudom, a prágai pályaudvaron ő búcsúztatta-e a Felvidék megszállására induló cseh katonákat), 1945-ben pedig a legalizálást követően ilyen múlttal nem meglepő módon egy időre szabadkőműves nagymester lett.
Azonban külön hasznos egy ilyen élvonalbeli haladár szemével is látni a 48-49-es sajnálatos eseményeket, mert ma, a szocialista-kommunista és általános felforgató eszmék hivatalosan nem túl divatosak, ezért szemérmesen megint elhallgatják 48 "hőseinek" ilyen irányú befolyásoltságát és "hőstetteit", a régi hazafias demagógia máza mögé rejtve a forradalmárok valódi romboló jellegét. E szempontból hasznosak a szocializmus kori könyvkiadások, mert akkor a reformkoriak, vagy 48-asok ultrabal kötődéseivel még dicsekedtek. Supka művét a 80-as években csak újra kiadták, tehát ő eredetileg még olyat is beleírt, ami a szocializmus-kori szerzők egyéb okból nem tettek, vagyis duplán érdekes a nézőpont, ha persze nem is azért, mert az én sajátommal egybeesne. Tehát a könyv iránya: mire büszke egy hazaáruló vakoló világszétverő 48-ból, és mit tart "hibának" (nem elég radikálisnak!) benne!
Most kiragadnék egy tanulságos részt, ami régi felfogásomat támasztja alá 48-49 egész jellegéről, ami eléggé ellentétes a köztudatba bevésett propagandaképpel.
Hangsúlyozom, hogy általában a történelem szerintem problémás kérdéseinél nemigen van szükség új, pl. levéltári tényekre, elég felismerni az események előttünk levő, mindenkinek hozzáférhető leírása és az azok politikailag-ideológiailag terhelt szokásos értékelése közti feltűnő logikai ellentétet. Vagy talán nem csak logikai, hanem világnézeti alapú, hogy adott tényekből a logikának ellentmondó következtetést vonnak le. De szerintem ez inkább célzatos propaganda, amit a konformisták gondolkodás nélkül elhisznek és szajkóznak.
Nem igazán Supka mondanivalóját tartom itt érdekesnek, hanem ami nekünk kirajzolódhat a leírásból a szokott, bejáratott történelmi felfogást kiegészítve a fenntarthatóság, rendszerszemlélet és az erőforráskimerülési válságok, a haladásnak dicsért pusztulás szempontjaival:
34. old:
A francia forradalomnak lassan-lassan Európa kelete felé is terjedő eszméi főként azonban az 1831-i nagy parasztlázadás, mely az ezévi kolerajárvány nyomán ütött ki Magyarországon is, apránként mégiscsak oda érlelték a jobbágyság kérdésében is a helyzetet, hogy a nemesség gondolkodni kezdett azon, hogy legalább a legkirívóbb igazságtalanságokat le kell nyesegetni.E meggondolásaiban - ezt el kell ismernünk - hatalmas ösztöke volt azonban az is, hogy most már maguk a királyi propozíciók is sürgetni kezdték a jobbágykérdés rendezését és félős volt, hogy ha nem maga a nemesség intézkedik hamarosan ebben a dologban, akkor a nép a maga sorsa enyhülését kizárólag az uralkodónak fogja betudni, s akkor egykönnyen létesülhet paktum a korona és a parasztok között - a nemesség hátrányára.
A sorozat első részében felismertük, hogy Petőfi az illuminátus felforgatóhálózat propagandistája volt, kb. egy fordító-rímbeöntő kisiparosként.
A második részben megismerkedtünk az Illuminátus Rend behatolási stratégiájával a "Szűzföldekre", amit nyilvánvalóan hazánk esetében is alkalmaztak.
Most nézzük, kik építették ki a forradalomcsináló hálózatot Magyarországon!
(Itt egyelőre nagyrészt eltekintve a hálózat legelső építőitől, Martinovicséktól, akikkel később foglalkozzunk majd, most az ő bukásuk utáni, valójában második kezdetről lesz szó.)
Az előző részben idézett illuminátus pusztításmódszertan szerint egy olyan országban, ahol nincs jelen a szabadkőművesség - márpedig Magyarországon Ferenc KIRÁLY (a kurucok mindig következetesen császározzák) 1795-ös betiltó rendelete óta hivatalosan nem volt jelen -a legjobb álarc, sőt, nagyerejű gépezet hálózatuk kiépítésére, felforgató eszméik terjesztésére egy irodalmi és/vagy tudományos társaság és a kapcsolódó tevékenységek! Ha megnézzük a XIX. századi irodalomszervezők és a Magyar Tudományos Akadémia úttörőinek átfedéseit, akkor természetesen nem vagy, hanem ÉS.
A Felvilágosítás Sötét Alakja
Első emberünk, akire (Martinovics után) ráillik az illuminátus hálózatépítő módszertani személyleírása, nem más, mint Kazinczy Ferenc.
„Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösséget, erőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”
"Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ..."
"„Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. "
"Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:
szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”
„Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”
Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is.
Már a jakobinus (tehát illuminátus!) összeesküvésben való részvétele előtt az állami szolgálatban is tipikusan a világfelforgatók programjával egyező tevékenységet végzett:
"1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere felavatta a páholy tagjai közé. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kapott. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának."
Emlékszünk: (az illuminátus szekta) "látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. ... Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak"
Érthető, hiszen a kor egyházi iskoláiban, legalábbis a katolikusokban, amikből nálunk (gondolom) a legtöbb volt, még nem terjeszthették az illuminátus eszméket, annak ellenére, hogy a trón és oltár megdöntését tervező Rendhez kezdettől fogva csatlakoztak főpapok is, ahogy egyébként koronás fők is... Nem véletlen, hogy Kazinczy II.József szolgálatában szaporíthatta a felforgató indoktrinációra alkalmas állami iskolai hálózatot, hiszen II. József nemcsak szabadkőműves volt apjához, valamint öccséhez és utódához, II.Lipóthoz hasonlóan, hanem anyjával, Mária Teréziával közösen fejedelemnek kijáró módon fogadta Jacob Frankot, a katolicizmusba szétverési szándékkal "betérő" sabbateánus-sátánista zsidó szektavezért, az illuminátusok egyik emlegetett elődjét, majd annak lányával szerelmi viszonyt folytatott...
Az se meglepő, hogy Martinovics a hazai jakobinus szervezkedés elindítása előtt a két vakoló király szolgálatában állt, mint ügynök és spicli. I.Ferenc azonban annyira szégyellte és utálta apja (és nagybátyja) szabadkőművességét és sötét eszközöket alkalmazó kormányzását, hogy trónralépésekor apja összes iratát elégette, majd, mint tudjuk, elbocsátotta Martinovicsot a királyi szolgálatból, később a jakobinusokat példásan megbüntette (sajnos Kazinczynak megkegyelmezve...) és betiltotta a szabadkőművességet. Mindezek hatásosságát e blogbejegyzés tárgya is mutatja, azonban a jószándék és a cselekvés dicséretes!
Hogy Kazinczy "nyelvújító és irodalomszervező" tevékenységéről a Beavatottak már régóta, illetve nyilván kezdettől fogva TUDJÁK, csak porhintés, pontosabban fedőtevékenység volt, talán nem kell jobb példa a Krúdy által a Nyugatba a Himnusz születésének századik évfordulójára írt cikknél. Érdemes az egész cikket elolvasni, itt kénytelen vagyok rövidíteni:
Martinovicsék legördülõ feje a budai mezõn: jó darab idõre elvette kedvét az összeesküvésektõl tábla bíráknak, literátoroknak és a többi fennkölt lelkû magyaroknak, akik már ebben az idõben, csaknem minden vármegyében, Dunántúl és Tisza mentén az esti faggyú gyertya világánál, könyvek kisbetûi mögött keresik a mindennapi mámort, nem pedig a kancsó hajtogatásában. A kúriák falain még ott függnek a nagy peleskei jegyzõ szerszámai, a tarsoly, a rezes kard, a kalap, de a ház ura már a lovasembert várja, aki a börtönben megjavult Kazinczy Ferencnek valamely legutóbbi levelét másolatban hozza. Igaz, hogy az udvarházakban még nem ismerik azt a szokást, hogy elõfizetni lehet a vértanú újságára, de az áhítatos kezek másolatában forgó leveleiért több mérföldnyire is elküldenek, mert ezek a levelek az új, vértelen összeesküvést hirdetik: a nyelvújítást. A széphalmi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedõ, a rossz múlt idõk ócska szalmazsákján is szívesen hentergõ magyart.
(A Felvilágosult-Illuminált-Illuminátus haladár szerzők és politikusok szokott mucsaizása, magyarozása!)
A brünni várban, ahol a "Káté"-ért huzamos ideig üldögélt, tûnõdõ rab módjára, alaposan kigondolta, hogyan folytatja további életét, ha ismét a napvilágra kerül. A tizennyolcadik század immár avult, kijátszott kártya Mária Terézia és II. József kora, viszont a "szabad polgár" eszméiben megegyezett hazafiaknak leütik a fejét - valami új dologgal kell elõállni, amely magyar is legyen, hogy felkeltse a hazafiak érdeklõdését, ártatlan és jámbor színezetû legyen, hogy félrevezesse a helytartóság szimatát, viszont legyen benne mag, amely egykor kirepülhet, mint a pisztoly magja, vagy terebélyes fává növekszik a jövendõben, mint a tölgy magja.
(Tehát "magyar" csak azért kellett legyen, hogy csaliként bekapják a hazafiak, a hasznos idióták, nemcsak a helytartótanácsot, hanem a hazafiakat is félrevezették, hisz a Felvilágosító eszmék egyik legfontosabbja a nemzetek eltörlése! Jellemző a militarista hasonlat, célozgatás, ma kényszerből még csak irodalom, nyelvújítás, a jövőben lesz még ebből pisztoly, forradalmi háború is!)
Könyvei, amelyek vele raboskodtak, tanácsot adtak a hosszú álmatlan éjszakákon. A vérévé, testévé vált irodalmi-kedv felgyújtotta a sötétség éveiben az útmutató lámpást. A szent férfiú kitalálta a börtönben nemzete megtérítésének a módját. És mikor a hét szomorú esztendõ után a Munkácsi vártorony alól Bányácska felé fordította szekere rúdját, oly vidám és fiatalos volt a rab viselt ember, mintha az idõ alatt legalább is az aranycsinálás titkát találta volna. Valóban nem is lehet egyébnek nevezni a nyelvújítás kitalálását, mint aranycsinálásnak, amely a magyar irodalomnak szerezte az aranyat, míg a feltalálójának elvitte az utolsó rezét is.
(A nyelvújítást úgy kellett kitalálni, mint ürügyet, meg egyébként is Kazinczyt zavarhatta, hogy nem tudja gördülékenyen magyarra fordítani a német nyelvű illuminátus brossúrákat. Az aranycsinálással Krúdy céloz rá vájtfülű olvasóinak, hogy Kazinczy szabadkőműves és rózsakeresztes volt, bár a fizikai aranycsinálás kísérleteitől viszolygott.)
(...) Csokonai már haldoklik Debrecenben és Kölcsey Ferenc még tanuló ifjú, amikor Kazinczy irogatni kezdi leveleit az új "összeesküvés", a nyelvújítás érdekében. (...) Így indult az új, vértelen nemzeti forradalom.
(EGYELŐRE vértelen! PROPAGANDÁJÁBAN "nemzeti"!)
(...) Különösen nagy élmény az egész életre felejthetetlen esemény volt Kazinczy levele annak a félszemû, árva ifjúnak, aki Kölcsey Ferenc néven a debreceni kollégiumban diákoskodott, látta vitéz mellbeteg arcát a péterfiai ablakocskán kitekintgetni és talán õ is üldögélt valaha a csittvári krónika hordája körül Jókai regényhõseivel együtt.
Habár ez utóbbi körülmény nem valószínû melankolikus, zárkózott ifjú életében, inkább elhisszük róla, hogy franciául és németül tanulgatott, az enciklopédistákat olvasgatta és csendesen készülgetett arra a nagy nemzeti forradalomra, amelyet a véres, háborús forradalmakkal szemben Beöthy Zsolt egyszer pantalló-forradalomnak nevezett. A széphalmi varázsló-mesternek könnyû dolga volt a mélabús érzékeny ifjúval, (keményebb lelkeket is megtört, mint például: a nyakas apjának se szófogadó és még akkor nem is nagyon mûvelt Berzsenyi Dánielt.)
(Hát nem irodalommal és nyelvvel foglalkozott a Mester, hanem MÁGIÁVAL???? MEGTÖRI ÁLDOZATAIT??? Hipnotizálja, őket, indoktrinálja beléjük Weishaupték tanait??? A mellékelt arckép épp ilyen gonosz varázslót sejtet...)
A beteges állapotú, anyja halálát mindvégig gyászoló széplélek szelíd bárányként közeledett a nagycélú, börtönviselt vértanúhoz, tanítványnak szegõdött a mesterhez, akinek tekintete oly messzire ért a magyar jövendõbe, hogy azt az ifjú Kölcsey fel sem foghatta...
(Mire céloz Krúdy? Kazinczy TUDTA, hogy jön 1848, netán 1918-1919? Hogy ledől majd tón és oltár? És Krúdy ennek Trianon után örül!)
(Ha Kazinczyt nem vetik tömlöcbe a Martinovics-perben, ha az országgyûlések nem szegülnek ellen a magyar nyelv érvényességének, ha a kassai iskola felügyelõt vallás miatt el nem csapják hivatalából, (csupa történelmi ha-k!) - talán egészen másként alakul a magyar tizenkilencedik század. Kazinczy, a század magyar forradalmainak a kovásza, mindvégig Daphnéja lábainál marad, és élesztõ hiányában a fuvola-lelkû Kölcsey sem leendõ vezére a szónokok forradalmának.) De Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörûkõnek a kardra. Néha úgy tûnik fel a szereplése, mintha nem volna egyéb, mint az erõtlenedõ remete hangja a magyar mitológiai erdõbõl, máskor az ötvenesztendõs és vezérségét fáradtan viselõ fejedelemnek a kijelölt trón örököse, minden esetben õ az a megbízható ifjú barát, akinek karjában szívesen fogódznak séta közben a már haladozó vállú, de ideáljaikért mindvégig küzdõ férfiak. Egyszer famulus, aki tanítója diktandójára sastollat hegyez a régi baráti penna helyett, hogy a mesterét kötekedõ kedvében, igazságtevésében, bírói ítélet mondásában is híven kövesse, pedig olyan hívek felett kell bírálatot mondani, mint a holt Csokonai és a vérmes Berzsenyi, másszor úgy tûnik fel, hogy megunta az öreg vezér irányítását, szembeszáll a széphalmi eszmékkel és õ, a Szép Lenka írója, a magyar pusztákon érthetetlenül hangzó furulyaszóban hallja a nemzeti melódiát, pedig ennek a furulyának szilaj és forgószélként eljövendõ mestere még csak évek múltán fogan meg Hrúz Mária szíve alatt...
(Bizony, FAMULUS, akinek irodalmi-kritikai téren is HARCI FELADATAI vannak, aki Rendbeli Feljebbvalója parancsára ÍTÉL, hiszen Weishaupték programja szerint az Ügy szolgálatától eltérő írókat "be kell feketíteni"! Petőfi Krúdy haladár üdvtörténetében szinte már illuminátus forradalmárnak fogan... Ha a valóságban nem is, de mint nagy tehetséget befogják majd, ha nem hagyná magát, ma nem ismernénk a nevét!)
Az egykori szentimentális ifjú mind feljebb lépdel a lépcsõkön, amerre a nemzeti fantomok merészelnek járni.
("Fantom járja be Európát, a Kommunizmus Fantomja!")
Emésztõ láng és a félszemében, amelytõl Kossuth is megretten a követek asztalánál, nem csapkodja kardjának tokjával az asztalt, de századoknak síri mélységébõl kong a hangja, maikor a magyar nyelv jogait követeli.
(Mi mindent fognak ezek a lángok elemészteni a hazában és a világban! Mennyi gonosz vérontás lesz még a nyelvdemagóg fanatizmusból, miközben a latin semleges uralma alatt mindenki úgy beszélt mindenhol, ahogy jólesett neki, magyarul, vagy egyéb anyanyelvén, de a közös Hungária lojális fiaként...)
Pergament-színû arcával, korán õszült fejével, nyolcszáz esztendõ fanatikus hitével néha úgy tûnik ez a férfiú, mint a közelgõ századközép elõreküldött álma, míg az egykori mester, a neológ faltörõ kosokkal, a csány, a rény, az egély szavakkal parittyázó öreg Kazinczy mindinkább közeledik a kert felé, ahová ellensége: az egész régi Magyarország madárijesztõnek állította ki.
(Kölcsey a közelgő 1848 rombolásának nem "előreküldött álma" hanem egyik vezető előkészítője. Persze hogy ellensége a Kazinczyknak és Krúdyknak, ami: RÉGI is, MAGYAR is!)
(...) De Kazinczy és Kölcsey nem képzelhetõ el egymás nélkül, bármily feledékeny is volt az elsõhöz a túlhaladott kor. A "pantalló-forradalom" új harci eszközökre tett szert a szónokok magyarázó, lelket ébresztgetõ elõadásában, újabb és újabb rétorok versengenek Kölcsey dicsõségéért, az ifjú Magyarország bálványozásáért, - kiment a divatból a gyalogpostás, aki a remete levelével szalad fölkelteni a szundikáló nemzetet. Ébren volt már mindenki az országban és Kölcsey Himnusza nyitott fülekre talál. - És mikor idáig eljutott az egyszemû üstökös a nemzeti égboltozaton: szembe találkozott az örök magyar fátummal. (...) Ott messze, ahol az ország szíve dobog, már a zempléni fiskális gyújtogatja a szíveket.
És nemsokára sok mást is gyújtogat majd az a fiskális, akinek Zemplénből elég gyorsan kellett távoznia az árvák rábízott pénzének és a két Andrássy grófnő (anyós és meny, kiknek egyszerre volt szeretője...) pénzének kártyaadósságra sikkasztása után. Az is egy tipikus illuminátus karriermodell, ahogy egy ilyen, korán gátlástalannak, morális akadályokat nem ismerőnek bizonyult ifjú ember a két szabadkőműves fészekben, Eperjesen és Patakon történt kiképzése után mindjárt eldugott vidéken induló pályája elején erkölcsi hullává válva a süllyesztőben eltűnés helyett rakétasebbességgel folytatja karrierjét immár az ország központjában, Pest megyében képviselővé választva, ahol se rokona, se ismerőse...
De Kossuthtal még további bejegyzésekben kell foglalkozni, most maradjunk a hálózatszervezés "nagyerejű gépezeténél", az irodalmi- és tudós társaságoknál!
Az "Ifjú Magyarország" sem csak egy romantikus jelző Krúdynál, természetesen ez egy egészen konkrét szervezeti keret neve, elég köztudott, hogy az "Ifjú" mozgalmak, Ifjú Németország, Ifjútörökök stb. világszerte az illuminátusok pusztító eszközei voltak, erről, ennek hazai vonatkozásairól is írtam már egy korábbi bejegyzésben.
Kazinczyhoz visszatérve, elég érdekes Szigeti Csaba költő egy cikke "A Kazinczy-net régen és manapság" címmel. A szerző több, mint sejteti saját szabadkőművességét azzal, hogy beszámol róla, Kazinczy sírjára akácágacskát helyezett, amikor az írótábor tagjai koszorúztak ott. Néhány sokatmondó részlet arról, hogyan tekintenek vissza Mesterükre mai utódai, tisztelői, mit TUDNAK róla, éppúgy, ahogy korábban Satanello-Krúdy is:
Évek óta mosolyogva emlegettük, hogy egyetemista korunkban tanultunk egy olyan jelenségegyüttesről, a magyar felvilágosodás kezdeteiről, melynek hirtelen előállása megmagyaráz(hat)atlan. Az tudniillik, hogy a szellemileg teljesen más beállítódású XVIII. század utolsó harmadában, egyik napról a másikra, erőteljesen jelentek meg új eszmék, és bizony nem kielégítő magyarázatnak tűnt, hogy Bécsről van szó és az ún. testőr-írókról. Azt hiszem, hogy – bár ez sem teljes magyarázat – a szabadkőműves-páholyok kiépülése áll a háttérben, mely páholyok egy összeurópai mozgalom műhelyei voltak, közösségjobbító törekvésekkel (mind a páholyok, mind a külső, „profán világ” javításának szándékával). Ami immáron Kazinczy Ferencet, e derék szabadkőművest illeti, őt én aligha tudnám elképzelni a „lózsik” – ő nevezte így a páholyokat – közege nélkül, és elegendő bepillantani csak hatalmas levelezésanyagába, hogy érezzük, e közeg egész munkássága szempontjából kiemelkedő fontosságú.
Természetesen a Mária Terézia-féle (első) betiltás után – de a virágnak megtiltani nem lehet – az írásbeli érintkezésben megnőtt a szerepe a rendkívül bonyolult, szerteágazó kőműves szimbolikának, ami a páholyon belüli rituális munka alapját, a rítus alapját alkotja. E szimbolika magával hozott egy belső nyelvet, mai kifejezéssel egy belső kódrendszert, és ezen a belső nyelven árnyaltan lehetett kommunikálni.
(...) A kiállításon látható egy Orlay-Petrich Soma festette kép. E képről nemrégiben Pomogáts Béla írt szépeket, mintegy az irodalmi folytonosság ábrázálását látva benne. Van előtér és háttér: a háttérben, tisztelgő távolságban tekintélyes urak állnak körül két embert. Most már a magam képleírását folytatom: a két úr az idős Kazinczy Ferenc és a nála jóval fiatalabb Kisfaludy Sándor. Számomra kissé komikus, teátrális távolságból, mintha két ügyetlen balett-táncos lennének, mintha öles tánclépést tennének, egymás felé fordulnak, és kezet ráznak egymással. Kazinczy átadja az irodalmi vezér szerepét a következő nemzedéknek.
(...) Ha a Pályám emlékezete című rendkívül izgalmas prózát olvassuk, látható, hogy e pálya csupa utazás, kapcsolatfelvétel, szervezés.
(...) De közben – a sír körül igen sok az akácfa – letörtem egy kis akácfaágat, és a kezemben tartogattam. Az akácág a kőműves szimbolika egyik hangsúlyos, fontos eleme, ám ettől függetlenül – hál’ istennek – senki nem törődött ezzel, vagyis észre sem vették. Egyetlen idős urat kivéve, akit évek óta ismertem, de a társaság zártsága nem engedi meg, hogy leírjam a nevét; kissé távolabbról, mosolyogva, rendkívül szeretetteljesen nézett rám (ránk): ő értette a letört akácfaág szimbolikáját, ismerte a belső kódrendszert, a belső nyelvet.
(Miután a hivatalos koszorúkat elhelyezték, s a társaság lassan szétoszlott, az ágacskát letettem a koszorúk mellé. Hogy ilyen emlékezés is legyen ott, aznap.) Nos, hosszú ideje nem tudom elképzelni a mi Kazinczynkat e közeg, a páholyok miliője nélkül. És ha ezt összekapcsolom rendszeres, már-már állandó utazásaival, elmondom, mit gondolok a Kazinczy-netről. A kőműves a gyakorlatban is kell hogy képviselje azokat az általános, a filantróp, az erkölcsi és a társadalmi eszméket, melyekért közössége és ő „odabent” dolgozik. Amikor Kazinczy elhatározta, hogy rendet visz a káoszba, legyen az akár nyelvi, akár irodalmi vagy egyéb természetű program, a kőműves szempontból második generáció tagjaként adott volt számára egy hálózat, Aranka Györgyéktől Pozsonyig és Bécsig. Tehát ha a legkülönfélébb ügy számára X-et vagy Y-t meg akarta nyerni, nem kellett a fejét olyan kerülő utakon törnie, ahogyan az illető megközelíthető. Ott volt a páholyok netje, a páholyok hálózata, s ezek látogatásával az akkori Magyarország nemesi-értelmiségi krémjével találkozhatott a kapcsolatfelvételnek ez a bajnoka.
(...) És megismétlem álláspontomat: ugyan számos dologra szintén csak részleges magyarázatot ad, de Kazinczyt nem tudom elképzelni a szabadkőművesség mint háttér nélkül.
(...) Nos, azt hiszem, Kazinczy költészete halottnak mondható, poétikai mögöttese, nyelv- és költészeteszménye a mai költői gyakorlatnak vajmi keveset, érzésem szerint semmit nem mond. A korszak néhány szakkutatója is így véli: Kazinczy költészete illisible, olvashatatlan, így a prezentizmus csak elejteni tudja. A levelezés ismét más természetű anyag: alapvetően hallatlanul értékes információforrás, és izgalmas a kapcsolatteremtés és ennek fenntartása, no meg a természete szempontjából. Több kutató is úgy véli, hogy ami igazán időtálló és olvasható is, az a Kazinczy-próza, a középpontjában a két memoár, a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója.
Vagyis a szabadkőműves hagyományba Beavatott, a Nagy Elődöt tisztelő utód, mint irodalmár szerint is nyilvánvaló, hogy Kazinczy nem szó szerint vett irodalmi műveiért érdekes, hanem kapcsolatteremtőként, szervezőként, hálózatépítőként, illetve a már meglevő szabadkőműves hálózatot, mint igénybevett infrastruktúrát "egyéb természetű program" terjesztésére, megvalósítására felhasználó AKTIVISTA. A tény, hogy valaki úgy lehetett az irodalmi élet központi szervező alakja évtizedekig, hogy saját irodalmi életműve ezt utólag sem igazolja, viszont ő és társai működése eredményeként "látszólag megmagyarázhatatlanul" "hirtelen előáll a magyar felvilágosodás", arra kényszerít minket, hogy ezáltal a magyar gyakorlatban is megvalósultnak tekintsük Weishaupt Illuminátus Rendje behatolási tervét:
"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben." "Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen."
Magyarországon Kazinczy börtönből szabadulása után papíron már nem létezett szabadkőművesség, tehát a második legjobb eszközt kellett alkalmazni, azonban, mint Szigeti Csaba is jelzi, természetesen Kazinczy még hosszú évekig támaszkodhatott az ország szellemi-hatalmi elitjének jó részét informálisan nyilván még a betiltás után is összekapcsoló "szabadkőműves Net"-re, kapcsolati hálóra.
A fent idézett cikkel közös szabadkőműves tematikájú válogatásban, a Napút 2009.októberi számában jelent meg egy másik tanulmány is Máté J.Györgytől: "A halál szeretete" címmel a szabadkőművesek halálkultuszáról, amire, aminek hazai irodalmi vonatkozásaira még visszatérek. Ez a szintén érdekes cikk egy illusztrációs jellegű fikcióval zárul, amely egy képzelt "vakolás" leírása Kazinczy és más neves szabadkőművesek részvételével : "Függelék: vakolás 1808-ban"
Az érdekesség az, hogy a szerző, aki cikke alapján nyilvánvalóan tisztában van a szabadkőművesség hazai történetével és maga is szabadkőműves, nem látott problémát abban, hogy ezen elképzelt, de nyilván valódiak mintáján ábrázolt "vakolás" időpontját évekkel a szabadkőművesség hivatalos hazai betiltása utánra tegye!!! Tudhat valamit...
De nézzük még Szigeti Csaba cikkének befejezését! Miután kifejti a közismert tényt, hogy Kazinczy szorosan vett irodalmi művei mára olvashatatlanok, ezért olvasatlanok, rámutat, hogy az életmű mégsem halott, mert a nem részletezett célok érdekében végzett hálózatépítésről titkos kód felhasználásával beszámoló prózai művei, visszaemlékezései még máig is ihletnek magyar költőt (helyesebben az idézet alapján "költőt"). Konkrétan Kovács András Ferencet, akinek "Üdvözlet a vesztesnek" című kötetecskéjében olvasható az "Erős várunk nékünk a Kufstein" (blaszfémikus) című vers. Részlet az ihletőjéhez méltóan amúgy olvashatatlannnak és olvasásra saját értékéért méltatlannak tűnő verset idéző cikkből:
"Széphalom mesterét köszönti.
Avagy az ún. magyar jakobinusokat. Vajon
voltak? Vajon vagyunk?"
"Már innen sejthető, hogy a költemény tud a szabadkőművességről, de hogyne tudna. Például: „Ah, te művészlélek, lengeteg illuminátus”, „Üdvtanok, titkos cathecismusok”, „Nem kell ahhoz Voltér, Russzó” stb. (...)
Persze mintha e mű megerősítené az irodalom történészeit abban a kérdésben, hogy mi az időtálló a Kazinczy-életműben, hiszen a legtöbb idézet a Fogságom naplójából való. Talán az akácfaág még nem hervadt el teljesen a síron Széphalomban. "
A befejezés teszi érthetővé, miért adta a szerző "A Kazinczy-net régen és manapság" címet cikkének. Mert tudomása szerint ez az illuminátus "Net" ma is létezik, vannak Beavatottak, akik tökéletesen tisztában vannak Kazinczy egykori hálózatépítésének jellegével, céljaival, illuminátusságával, és erre ma is büszkék! Éppúgy, ahogy más, ugyanebbe a "Net"-be beavatott szerzők eldicsekszenek Petőfi, Madách rózsakeresztes, alkímiai, illuminátus bevatottságával, vagy az egész "Reformkor" és 48-49-es "Szabadságharc" szabadkőműves jellegével.
Igaza lehet Szigeti Csabának, az akácfaág SAJNOS még nem hervadt el Széphalomban, Magyarországon és a világon!
Tekintsünk bele még egy tanulmányba Kazinczyról, mely emlegeti kapcsolatait a nemzetközi illuminátus hálózattal!
Józef Bem ("Bem Apó") hazai életrajzai nagyon szépítőek, de lengyelül még a Wikipédia is tudja róla, hogy 1822-ben azért zárják ki a lengyel királyi hadseregből, (ekkor a cár a "lengyel király"), azért fokozzák le, csukják le (rövid időre), mert kiderül, hogy tagja az ekkor a tisztikarban leleplezett ún. "Nemzeti Szabadkőműves" szervezetnek, ami egy illuminátus fedőszervezet volt.
Az illegális szervezet tevékenysége nemsokkal később más néven (Nemzeti Hazafias Társaság) folytatódik és szoros kapcsolatban áll az orosz (illuminátus) dekabristákkal.
Bár Bem fiatalon részt vett a napóleoni háborúkban, katonai hírnevét igazából az 1830-31-es lengyel nemzeti felkelésben szerzi, ekkor lesz "Ostrołęka véres csillaga".
Mi ne gyõznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár elõttünk Osztrolenka véres csillaga!
(Petőfi Sándor, Az erdélyi hadsereg, Bánfihunyad, 1849. március 26–27.)
Máshol inkább úgy fogalmaznak, hogy Bem heves ágyúzása lehetővé tette a lengyel seregnek a "rendezett visszavonulást", nélküle a veszteségek jóval nagyobbak lettek volna...
Petőfi-bejegyzésemben már idéztem, hogy a Mazzini-féle illuminátus/terrorista/forradalomexportőrIfjú Európa lengyel tagszervezete, az Ifjú Lengyelország egyik vezetője Joachim Lelewel, az 1830-31-es felkelő kormány minisztere. A felkelés legvége felé az ő javaslatára és az ő formai projektjét jóváhagyva szavazza meg a Szejm egy érdemrend alapítását a leghősiesebb, a reménytelen helyzetben végsőkig kitartó felkelők számára a "Kitartás Csillaga" néven. A kitüntetést a bukás miatt már nem adományozzák senkinek, először a felkelés 50-edik évfordulóján kapja meg az emigrációban öt, még életben levő agg veterán, de nem az eredeti projekt szerinti formában.
A rendjelet 1981-ben újították fel és kezdték újra adományozni, nagyrészt posztumusz és főleg oroszellenes nemzeti hősök számára. Ha jól értelmezem a szórványos internetes forrásokat, az adományozó ekkor, kb. egy hónapal a katonai hatalomátvétel előtt egy, a katolikus egyházhoz kötődő ellenzéki szervezet, nem a Jaruzelski-féle hatalom, bár a fityegőn található jelkép alapján a felkelők szellemi és politikai örökösei ők is...
Azóta adományozták pl. a második világháborús Honi Hadsereg hőseinek is, de kapott egyet Piłsudski is (illik hozzá, erről talán később írok...).
A 80-as évekbeli felújításkor nyilván a nemzeti hős Nagy Elődök hagyományai tiszteletének jegyében visszatértek a kitüntetés eredeti projektjéhez:
Az érdemrend formáját megjelenítő fenti csillag a lengyel és litván címerrel a közepén az 1830-31 és felkelő kormány belügy- és pénzügyminiszterének párizsi sírján található (baloldalt elöl):
A felújított érdemrend:
Az előlap felirata: USQUE POLONIA LITVANIA AD FINEM, 29 NOVEMBUS, a lengyel és litván címerrel.
A hátlapé: 1831, A nemzeti felkelésben kitartásért, Zakroczymi Szejm (a felkelő szejm utoljára a Varsó közeli Zakroczymban ülésezett)
Például a néhai Witold Pilecki, a Honi hadsereg mártírja 1986-ban kapta meg a kitüntetést (személyével kapcsolatban nem akarok semmi rosszat sugallni, csak az övét lehet az interneten megtalálni):
Különösen groteszk a kabbalisztikus-illuminátus-kommunista pentagram a lengyel címer sasának koronájával együtt, amit a kor (1986) hivatalos (kommunista) koronátlan állami címerétől megkülönböztetésül a hazafias adományozók visszahelyeztek...
(a módszerváltás óta újra része a korona a hivatalos címernek)
Az ötágú csillaggal büszkélkedő, Párizsból irányított forradalmárok a koronák megveszekedett ellenfelei voltak, hiszen a Bemet (hadtörténészek szakmai álláspontjával nem éppen egyezően) zseniális hadvezérként istenítő Petőfi is ezt írja "Osztrolenka véres csillagát" dicsőítő versében:
Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül épitsünk hidat.
Jellegzetes, hogy az összeesküvő tisztek által felelőtlenül, a győzelem legkisebb esélye nélkül kirobbantott felkelés szejmje működését a cár trónfosztásával kezdte. Miközben a lengyelek tömegeit csakis azért küldték vágóhídra a konspiráció nyugati irányítói és lengyel kiszolgálóik, hogy lekössék a cár seregét és tervével ellentétben ne avatkozhasson be a párizsi és belgiumi forradalmakba, ne verhesse le azokat!
Az ország óriási árat fizetett ezért a mulatságért, addig a birodalmon belül fennállt számottevő szabadságát, autnómiáját veszítette el a nagy semmiért, a nyugati világrombolókért, miközben az öngyilkos akcióba beugrasztó forradalmárok a borítékolható bukás bekövetkezte után leléptek nyugati emigrációba, hogy máshol folytassák hivatásos felforgatói karrierjüket, nem utolsósorban Magyraországon is. (ez a trónfosztósdi is ismerős motívum, ahogy Lamberg csőcselék általi legyilkolásának is megvan az 1830-as varsói előképe, ilyen a profi forradalomexport)
Feltűnő, hogy a Kitartás Csillagát bemutató lengyel wikipédia szócikkben elég egyedülálló módon nem szerepel az érdemrend képe! Viszont a cikkből megtudhatjuk, hogy eddig a legérdemdúsabb lengyel nemzeti hősök közül épp 33-an kapták meg... (célzás a szabadkőművesség 33 fokozatára?) A szórványos lengyel forrásokban, ahol szóbakerül a nemegy országban tiltott önkényuralmi jelképnek számító forma, szemérmesen "az USA-beli seriffek jelvényére emlékeztető"-nek szokták emlegetni. Eltekintve attól, hogy vannak kézenfekvőbb közeli hasonló alkalmazások is, ez sem meglepő, tudva, hogy az Egyesült Államok Alapító Atyái, az Amerikai Forradalom vezérei szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak, Jeffersont kimondottan illuminátusnak szokás tartani. Itt egy fontos kapcsot jelent ezen Amerikai (Szabadkőműves) Forradalom hőse, egyúttal az első lengyel felkelés vezetője, Tadeusz Kościuszko, aki "Hirám Szentélyét" (!!!) ábrázoló fővezéri nagypecsétjét csak vezértársai követelésére cserélte le a lengyel fehér sast és a litván "Pogoń"-t ábrázolóra...
Az összes lengyel hazafias nemzeti felkelés minden hősének életrajzában megtalálhatjuk az eufémikus kifejezést, hogy az általuk alapított konspiratív szabadságharcos szervezetek "szabadkőműves mintára" szerveződtek. Ez egy monotonul ismétlődő elem a tapintatosan öncenzúrázott forrásokban.
A külföldi Lengyel Légiók, közte Bem szereplései és "eredeti" elképzelései egy további téma, ahol még a cenzúrázott üdvtörténetek tényei is magukért beszélnek, erről talán később...
A sorozat korábbi bejegyzéseiben már jeleztem, hogy szerintem a mai magyar "hazafias" közönség zömének agyába egy olyan hamis történelemkép és nemzettudat van belemosva, indoktrinálva, amelynek hamis eszményei és hamis hősei valójában a hazánk és a világ szétveréséért ügyködő erőket szolgálták.
Nemzetünk hóhérait imádjuk...
Zichy Mihály: Petőfi megdicsőülése
Én nem imádom őket, de sajnos "mi" többnyire igen. Ritka a tisztánlátás és az ilyennel rendelkező keveseknek nem ajánlatos nézeteiket bárhol hangoztatni.
Most jelent meg a neten egy figyelemreméltó mű Fekete Sándortól, egy saját kifejezésével hajdani sztálinista szerzőtől "Petőfi forradalma" címmel. (Nyomtatásban már korábban)
Fekete a formális mentegetés ellenére minimum kiegészíti Pezenhoffert, de józanul néhol nem is mentegeti hősét.
Ebben akadtam egy izgalmas versrészletre, ami szinte kérdésemre (hogy lehetett-e, volt-e Petőfi szabadkőműves, vagy más titkos felforgató társaság tagja) adott önvallomásnak tűnik:
"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."
Maga Fekete Sándor is így kommentálja, talán mindenki értse, ahogy akarja alapon, nekem egész művéből érződik valami kétértelműség, "én közreadom, aztán olvassatok a sorok közt, ha van hozzá szemetek":
"elkezdtem olvasgatni a jórészt kívülről tudott verseket. Mindjárt az első oldalak átlapozgatása után szíven ütött egy régóta ismert, de most szinte megrendítően ható strófa, mely elindította Petőfi-képem változását"
Nehéz is elhinni, hogy egy saját korábbi forradalmiságával leszámoló író kritikátlan lehetne a forradalmiságából kigyógyulás esélyét meg nem kapó, fiatalon meghalt Petőfi vad felforgató dolgaival szemben.
A fenti verset komolyan senki nem tekintheti szó szerint egy betyár dalának, ez bizony maga Petőfi...
Alaposabb történelmi és irodalmi műveltség híján csak e Fekete-műben bukkantam egy manapság igazán nem agyonhangoztatott tényre, hogy a közismerten "márciusi ifjak" néven szereplő, leginkább Petőfi körül csoportosuló társaság "Fiatal Magyarország" néven is ismert volt, amiről azért az irodalomtörténet tud.
"A Fiatal Magyarország csoport tagjai kezdetben két külön szervezetet alkottak: a Petőfi Sándor körül csoportosuló fiatal írók körét – Jókai Mór, Vajda János, Arany János, Tompa Mihály és mások tartoztak közéjük –, és a Vasvári Pál által vezetett, fiatal jogászokból, egyetemistákból álló kört. E két csoport 1847-ben egyesült, s ettől kezdve jelentős politikai erőt képviseltek. A fiatalok a haladó politikusokat segítették, bátrabb fellépésre ösztönözték. Találkozóhelyük a Pilvax kávéház „klubbá” vált."
De volt szűken mérve egy írógenerációval, kb. 10 évvel korábbi elődszervezeti kezdeményezés is, hasonlóan haladár, felforgató célokkal, eszményekkel:
T. Erdélyi Ilona: A két királyné - Erdélyi János első színdarabja
"A közélet harcai mellett az irodalomban is új szelek fújtak. 1837-ben, A két királyné írásával azonos időben szerveződött ötvenöt fiatal író részvételével az Ifjú Magyarország, amelynek élén Kazinczy Gábor és Erdélyi János állt. A Pozsonyt megjárt Kazinczy Gábor megismerkedett a radikális polgári eszmékkel, köztük az Ifjú Németország gondolataival, és társaival együtt élénk részt kértek a „forradalmi ellenzék”, mint a rendőri besúgók nevezték őket, kulisszák mögötti harcaiból. Erdélyi 1837 októberében így fogalmazta meg elképzeléseit Kazinczyhoz írott levelében: „Tudod, mi egyszerű elemeire szeretnők venni a világot, hogy ujat alkossunk abból, mint férczszabó ócska dolmányból uj mellényt.” Figyelemreméltó, hogymennyire hasonlóan fogalmazott Petőfi Sándor tíz évvel később, 1847. augusztus 17-én Szatmárból Arany Jánosnak küldött levelében, amikor a „Fiatal Magyarország” célkitűzéseiről szólt."
A korábbi kezdeményezés "barátságos" közegből merítette még esztétikai hasonlatait is, ha netán nem fognánk fel amúgy is, miben utaztak, ez útbaigazít:
„Végre megszületett a Jeune Hongrie orgánuma!!! A Jeune Hongrie-é, amely eddig csak elkülönözött journal cikkelyekben adá létének jeleit, komolyan kezd mozogni … Oh, hiszen az nagy szégyen és szerencsétlenség is lett volna korunkra nézve, ha miután egy Jeune France és Jeune Allemagne létez, vagyis inkább létezett, nekünk magyarokul ne lett volna egy Jeune Hongrie-nk! És vajon eltalálnák-e a szellemek, s e század mozgalmai kiismerésében jártasabb olvasóink a folyóirat címét? Hogyan ne? Hiszen az alig lehet egyéb, mint ami valósággal: L’ami du peuple! A Népbarát! Igen, tehát itt nyomtatva olvassuk: Kassán sajtó alá menend: Népbarát, táborozások a népérdekek és a mozgalomliteratúra érdekeiben. (Mozgalomliteratúra! táborozások! népérdekek érdekeiben!) Ötvenöt társ egyesületében kiadja Kazinczy Gábor! Bezzeg itt lesz ám, ami lesz! a lesz még a hadd el hadd! Jaj, nektek, korosabbaknak, kik a classicitás becsét ismeritek, nehézségeit csudáljátok, s mindent, ami romanticum nem imádtok. Jaj nektek, kik az íróban fiatalságon és úgynevezett genialitáson kívül még alapos studiumot és alapos tudományt is kívántok! S háromszor és négyszer jaj nektek, kik a literatúra s politicai reformokban lépést akartok haladni, nem sebes vágtatva! Az idő kereke eltiprand benneteket s romjaitokon tartandja diadalmenetét Pantheonába a fiatal literatúra, vezére és hőse, Kazinczy Gábor! et nous verronça.!”– fejezi be cikkét Csató Pál.
A Tizek Társasága, amelyet 1846 márciusában szervez meg Petőfi, több mint demokrata asztaltársaság. Nem ez az első kísérlet a "fiatal Magyarország" megszervezésére. Az első Lovassy László és a pozsonyi országgyűlési fiatalok hősies kezdeményezése volt. Velük kapcsolatban írta Metternich 1837. január 7-én kelt levelében, hogy amint van egy ifjú Olasz-, egy ifjú Francia- és egy ifjú Helvét ország (s tegyük hozzá: Junges Deutschland) van ifjú Magyarország is. Az első kísérletet elfojtotta az önkény. Később Kazinczy Gábor próbálkozását is elgáncsolta a hatalom. De Petőfiéket már csak akadályozni tudta. Magyar írók szövetkezése volt ez, a főkérdésekben egy nézetet valló fiatal írók csoportja. Petőfi, Tompa, Jókai, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes ... "Valamennyien franciák voltunk! – emlékezik vissza e korra némi túlzással Jókai. – Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Louis Blanc-ot, Sue-t, Hugo Victor-t, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák. Petőfinél valódi kultusszá fejlődött ki a francia-imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párizsból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Just, Marat s egy nő, Madame Roland."
Hogy általában mivel foglalkoztak az ilyen "Ifjú" mozgalmak, azt már tudhatjuk, magyarul Drábik fordításából is:
A Grand Orient (Nagy Oriens vagy Nagy Kelet) szabadkőművesség a hatalom átvételére készült Olaszországban is. A forradalmat Giuseppe Mazzini szervezte, akinek a mozgalma célkitűzéseiben és módszereiben az illuminátusok működéséhez hasonlított. A hasonlóság oly nagy volt, hogy több kutató is arra a véleményre jutott, hogy az illuminátusok első vezetője, Adam Weishaupt volt az, aki Mazzinit megbízta az illuminátusok irányításával. A kommunista világmozgalom tényleges megalapítójának tekinthető Weishaupt 1830-ban halt meg, amikor Mazzini még csak három éve volt szabadkőműves, de határozottságával és kemény karakterével már kitüntette magát. A két illuminátus vezető igen közel állt egymáshoz, Weishaupt Lucifer követőjének számított, Mazzini pedig ateista volt. Giuseppe Mazzini 22 éves korában csatlakozott a szabadkőművességhez, amelyet ekkoriban Carbonarinak nevezetek Olaszországban. A Carbonarik 1818-ban készült titkos dokumentuma szerint a mozgalom végső célja Voltaire és a francia forradalom szellemében a katolicizmus és végső soron a kereszténység megsemmisítése. Mazzini idejében a Grand Orient nemcsak behatolt a Carbonari mozgalomba, de át is vette a szabadkőművesség irányítását, és a Carbonarik lettek az olasz szabadkőművesség vezetői. Mazzini háromévi intenzív forradalmi felkészülés után minél több fiatalt igyekezett beszervezni a nagyszabású forradalom végrehajtására. 1831-ben Franciaországba száműzték Olaszországból. 1832-ben ő alapította meg a Fiatal Forradalmárok szervezeteit, amelyek valójában szabadkőműves csoportok voltak, de azzal a megkülönböztető jeggyel, hogy használták az Ifjú vagy Fiatal elnevezést. 1833-ban, amikor a kormány betiltotta, az Ifjú Olaszország mozgalmat, már 60 ezer tagja volt.
A magasrangú szabadkőműves Henry Palmerston, a későbbi brit miniszterelnök segítségével, Mazzini 1835-ben megalapította az Ifjú Európa szervezetet Svájcban. Mazzini a szervezetei bővítését Weishaupt elképzelései szerint folytatta. Az általa alapított Ifjú Szövetségek, mozgalmak, társaságok még azután is létrejöttek és működtek, amikor Mazzini már nem élt. A tengeren túl a szervezetet úgy hívták, hogy az Ifjú Amerika, Nagy-Britanniában Ifjú Anglia, Olaszországban Ifjú Olaszország, Törökországban Ifjú Törökök. Az európai kontinensen, pedig Ifjú Európa volt a nevük. Ezek az ifjú vagy fiatal jelzőt viselő társaságok és szervezetek azokat a radikális elégedetlen fiatalokat tömörítették, akik később beléptek az országukban működő templáros Grand Orient szabadkőműves páholyokba. A skótrítus kimunkált hierarchiája alkalmas volt energiáik megfelelő levezetésére, és tevékenységük kézbentartására.
Valamennyi ilyen ifjú jelzőt viselő szervezetnek a tagjait Európában és a tengeren túlon a Grand Orient szabadkőművesség alaposan felkészítette a felforgató tevékenység folytatására. Ha jött a hívó szó, készen álltak az agitációra, a tüntetésre, sztrájkok szervezésére, felvonulások tartására, hírszerzésre, kémkedésre, robbanószerkezetek előállítására és bevetésére, és adott esetben politikai merényletek elkövetésére is. E szervezetek tagjai anarchistaként és nihilistaként váltak ismertté. Vakmerően vállalták a legveszélyesebb feladatokat is, és ha kellett, robbanóanyagokkal, tőrrel és revolverrel is felvették a küzdelmet a Grand Orient világjobbító céljai érdekében.
Mazzini idején a látszólag irányítás nélküli anarchista fiatalok valójában már igen jól meg voltak szervezve. Volt köztük sok munkás és diák, de a gazdag családok képviselői sem hiányoztak, ahogyan a megfizetett tüntetők sem. Többségüknek semmilyen állása nem volt, mégis költekező módon élt. E fiatalok sérelmeit és célkitűzéseit a szabadkőműves sajtó természetesen nagy terjedelemben publikálta, és ez elősegítette a Grand Orient szabadkőművesség politikai céljainak az átültetését a gyakorlatba. Az ifjú jelzőt viselő szervezetek tagjai tehát olyan jól képzett vagányok, huligánok, profi rendzavarók voltak, akik a templáros, skótrítusú szabadkőműves vezetők kéréseit habozás nélkül teljesítették.
A kábítószerkereskedelem és a pénzhatalom:
"A "Fiatal Szerbia" elnevezésű szabadkőműves - vagy kvázi szabadkőműves - páholy fontos szerepet játszott a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös ellen végrehajtott szarajevói merénylet előkészítésében és végrehajtásában."
És ezzel a történelmi Magyar Királyság szétverésében, feldarabolásában, de hiszen épp ezt segítette elő a "Fiatal Magyarország" naív és/vagy lelküket a karrierért, sikerért az ördögnek eladó ifjainak mozgalma is...
Heinrich Ede (Pest, 1819 - Milanó, 1885)
Rabláncaitól szabaduló ifjú Magyarország, 1842
"Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!"
(Pest, 1848. március 13.)
"A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik."
(Marx Károly és Engels Frigyes: A Kommunista Párt kiáltványa, 1848 február)
Még egyszer:
"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."
Újra meg újra ingerkedik a névhasonlóság a FIATAL Demokraták Szövetségével is...
Ajánlott olvasmány még: Webster Tarpley: The Palmerston Zoo
Nem minden részletében értek egyet vele, de az nyilvánvaló, hogy az európai forradalmi mozgalmak az egész 19. században, meg már korábban is (angol és francia forradalmak) meg azután is (bolsevikok, ifjútörökök, Kun Bélák stb.), így az 1848-as (átvert) "Népek Tavasza" is a destabilizálásban, felforgatásban, szétverésben érdekelt nemzetközi háttérhatalom céljait szolgálták. Helyi végrehajtói pedig vagy naív, élettapasztalat nélküli ifjú balekok, vagy gátlástalan gazemberek, ügynökök voltak. (Az ifjúság félrevezethetősége ügyében lásd Orwell Állatfarmjában a születésük után külön felnevelt kiskutyákat, akikből aztán a terrorgépezet, a Párt Ökle lesz.) Az egyes forradalmi mozgalmak vezetői (mint a mi Kossuthunk is) általában "hivatásos forradalmárok", nemzetközi ügynökök, akiket otthoni bevetésük előtt, után, vagy két ilyen közben a világ bármely pontjára kiküldhettek egy jó kis felforgatásra. Kossuth amerikai útjának például Tarpley itt némileg más harci feladatokat tulajdonít, mint a Drábik fordításában korábbi bejegyzésemben idézett elmélet, de a lényeg, hogy a nemzetközi szabadkőművesség egyik neves kozmopolita ügynöke volt, és küldetései a demagógiájában annyit hangoztatott szabadságeszmével néha még látszatra se voltak összhangban.
"Képzeljük el Mazzinit egy egyetemes emberi állatkert (vagy emberkert, BCS) igazgatójaként. Mazzini emberkertjében minden etnikai csoportnak van egy pavilonja. Egy rendes állatkertben van egy elefántház, egy majomház, egy alligátor-tó, stb. Mazzini emberkertjében van egy olaszház, egy oroszház, egy magyarház, egy lengyelház, egy amerikai-ház, stb. Sétáljunk végig a pavilonok előtt és határozzuk meg az egyes példányokat:
Az Ifjú Itáliát, mint láttuk, 1831-ben alapították és magához vonzotta Giuseppe Garibaldit, a fiatal tengerészt, meg Louis Napoléont. Nemsokkal később következett az Ifjú lengyelország, vezetői között Lelewel és Worcell forradalmárokkal. Aztán jött az Ifjú Németország, Arnold Ruge által fémjelezve, aki publikált ezt-azt egy zavaros német "vörös republikánustól", Karl Marxtól. Erről az Ifjú Németországoról írt szatirát Heinrich Heine. 1834-ben Mazzini megalapította az Ifjú Európát olasz, svájci, német, és lengyel tagokkal. Az Ifjú Európát a Népek Szent Szövetségeként emlegették, a Metternich-féle despoták Szent Szövetsége ellenzékeként. 1835-re volt egy Ifjú Svájc is. Ugyanebben az évben Mazzini útjára indította az Ifjú Franciaországot. Itt az irányadó Ledru-Rollin volt, aki később belügyminiszter lett Lamartine rövidéletű 1848-as francia Második Köztársaságában. Volt egy Ifjú Korzika is, a maffia.
A század végére lesz Ifjú Argentina (Garibaldi által alapítva), Ifjú Bosznia, Ifjú India, Ifjú Oroszország, Ifjú Örményország, Ifjú Egyiptom, Ifjúcsehek, plusz hasonló csoportosulások Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Görögországban. Mazzini kiemelten érdekelt egy Belgrád által dominált délszláv föderációban, e célből van egy szerb szervezete. Ennek várnia kell majd Mazzini tanítványára, Woodrow Wilson elnökre és az 1919-es Versailles-i békekonferenciára. Egyelőre az Egyesült Államokban egy szabadkőműves csoport támogatást szervez a rabszolgaságpárti bérpolitikus, Franklin Pierce 1852-es elnökségéhez; ők a Demokrata Párt radikális szárnya és Ifjú Amerikának nevezik magukat. Később lesznek Ifjútörökök. És igen, van egy Palmerston-Mazzini csapat zsidóknak is, amit néha Ifjú Izraelnek hívnak, néha B'nai B'rith ( A Szövetség Fiai) a nevük
Mazzini számára a nemzetiség fajt jelent, egy rögzített viselkedésmódot, mint egy kutyafajtánál, vagy állatfajnál. Nem gondolkozik olyan nemzeti közösségben, melyet egy irodalmi nyelv és egy klasszikus kultúra egyesít, melyhez bárki asszimilálódhat politikai döntése alapján. Mazzini számára a faj megváltoztathatatlan, a faj küldetés. Ez vér és föld kérdése. A macskák harcolnak a kutyákkal, a franciák harcolnak a németekkel, a németek a lengyelekkel és így tovább mindörökké. Ezek a gyűlöletek az érzékekkel való tájékozódás irányjelzői.
Mazzini összes szervezete saját etnikai csoportja azonnali felszabadítását követelte az agresszív sovinizmus és terjeszkedési politika alapján. Mazzini csatalova a Harc a Területért. Mindegyik szervezet a határok és területek megszállottja és mind ellenzi és szabotálja a parancsuralmi gazdasági fejlesztést. Mind igyekszik más nemzeti szerveződéseket saját misztikus küldetése érdekében megfúrni és elnyomni. Ez Mazzini rasszista evangéliuma az univerzális etnikai tisztogatásról.
Láttuk az olasz ketreceket, a következő a magyar pavilon az emberkertben. Vezérpéldányunk itt Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom vezetője. Kossuth a szabad kereskedelem pártján állt. Egyenlő státuszt akart a magyaroknak az Osztrák Birodalomban - egyenlőt az osztrákokéval. De a Habsburg Birodalom magyar részében sok más nemzetiség is élt, ruszinok, németek, szerbek, románok, horvátok és mások. Kaphatnának politikai és nyelvi autonómiát? Kossuth válasza a magyar nyelv kizárólagossága érdekében az összes szláv és román nyelv hivatalos használatának betiltása volt. Ennélfogva Kossuth a véres összeütközés útján járt a Nagy Horvátországot jelentő Illír-mozgalommal és a horvát vezető Jellacic haderejével. Konfliktus volt a szerbekkel is. Mazzini ugyanazokat a területeket megígérte Magyarországnak, a horvát illíreknek és a szerb délszláv szövetségnek is. Aztán ott volt Erdély kérdése, melyre a magyarok is igényt tartottak, de egy másik Mazzini-ügynök, Dimitirie Golescu Ifjú Romániája is. Az Ifjú Románia programja a Trajanus római császár hódítása előtti dák királyság helyreállítása volt. Tehát az Ifjú Magyarország és Ifjú Románia előre be volt programozva az Erdélyért folytatandó élethalálharcra, amire tavaly (1849-ben, BCS) sor is került. A magyarok és horvátok, magyarok és szerbek, magyarok és románok közötti szüntelen kűzdelem miatt a Habsburgok az orosz hadsereg segítségével képesnek bizonyultak megőrizni rendőrállamukat.
Az emberkert etnikai pavilonjai tehát állandó harcban állnak, nemcsak a Habsburgok és a Romanovok ellen, hanem elsősorban egymás ellen. Ugyanezt fogjuk látni a lengyel és orosz pavilonoknál is."
Folyt. köv.
Addig is az alábbi csatlakozó link, ha jól értem, bejegyzésemre adott szabadkőműves reakció kapcsán ( Petőfi, a tiszteletbeli szabadkőműves), annyit mondhatok, hogy e pillanatban nem áll rendelkezésemre olyan információ, ami alapján Petőfit bizonyosan szervezetileg is, tehát "kötényes szabadkőművesnek" tarthatnám, de tevékenysége alapján a "kötény nélküli szabadkőműves" kategória mindenképpen ráillik. Azért még lesz pár érdekes dolog, ami a másik lehetőséget is alátámaszthatja. A forradalmár ifjúság "Fiatal" nevű szervezeteit pedig Drábik is helyből "lepáholyozza", szabadkőműves, illetve "kvázi szabadkőműves" páholynak nevezi, melyek tagjai előbb vagy utóbb szervezetileg szabadkőművesek is lettek. Nyilván nem mindegyikük, de a hangadóik nagy eséllyel (ha menet közben nem ábrándultak ki, de ekkor búcsút mondhattak a karriernek).
(Árpádot nem gyanúsítom semmivel, Mátyás királyt történelmünk elég semmirekellő alakjának tartom (egyébként gyanús eredettel és kapcsolatokkal), akiről Kós Károly is azt írja hogy egy villám volt a magyar égbolton, de nem volt magyar jelenség, halála után ott folytatódott a magyar polgárháború és lecsúszás, ahol uralma előtt abbamaradt. Rákóczit emberileg megértem, de harca tragikusan érhetett volna véget, ha nincs szerencsénk az uralkodóval és a labancokkal. Nem vagyok Habsburg-rajongó, de démonizálásuk ellentétes a nemzeti érdekkel, ahogy az örök lázadó, trónfosztó nemzeti szentek figurájának protestáns, majd zsidó gyökerű kitenyésztése is.
De minden népnek ezt a fajta átverést, hamis nemzettudatot, uszítást szánták a globális rombolóerők, e téren nem vagyunk kivételesek.
Postácska az úgynevezett "békés Marx"-kép előtt ál(mo)dozókhoz A Kommunista Kiáltványból kiderül, a polgári forradalmak csak a későbbi proletárforradalom, a polgárság kiirtásának előkészítői. "a ... polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet." "a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat." "Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. " Akik ezt nem tudva indultak forradalmi harcba 1848-ban, lehettek hasznos idióták, de hogy ma, az események ismeretében "hazafiak" még mindig Petőfiket ünnepelnek??? És vajon Petőfi olyan naív volt-e...
Végül a Taviani fivérek egy szép filmrészlete (Allonsanfan) arról, hogy a nagy emberkert idealista ifjú forradalmárait, hasznos idiótáit és a kalauzukul szolgáló szadista, kalandor csőcselékfigurákat ("Pestis Vanni") mennyire várja a nép, hogy "felszabadítsák" (persze végül a "felszabadításunkra" mindenfelé sor került, ebbe döglünk majd bele):
További bejegyzések 1848 hazug kultuszának témájában:
