Mikor hazudik egy hivatalos, polkorrekt vérvád-szakértő?

Amikor mozog a szája...

A tiszaeszlári vérvád-ügyet nagy eséllyel provokatív célból dobták be mostanában a köztudatba (a zsidó gyökerű háttérhatalomnak Tervei vannak, amihez "antiszemita" hangulatkeltés kell)  azonban ez nagyon hasznosan szemlélteti világunk orwelli voltát . Itt és a kollégák blogjain  mi megkíséreljük a tényeket feltárni a vérvád ügyében, még a rituális vérontás modern kori ideológusait, propagandistáit se kifelejtve. A politikailag korrekt fősodor médiumokban pedig a szereposztásnak megfelelően jólfésült, PC szakértők sulykolják, hogy a vérvád mucsai babona. A kormányközeli Heti Válaszban a "polgári"közönséget az ordas eszmék elleni "TUDÁSSAL" a kérdés igazi tudós kutatója  igyekszik felövezni, aki 8 év szorgalmas munkája eredményeként tavaly jelentette meg 750 oldalas falumonográfiáját a vérvád-kori Tiszaeszlárról.:

Heccmesterek Tiszaeszláron

„A modern jogrendszerben nincs helye a vérvádnak” – mondja a Heti Válasznak adott interjújában Kövér György.

 (Aki egyébként erősen emlékeztet Dr. Schőner Alfréd főrabbira, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem rektorára.)  Jó, hogy a jogrendszerről egy történész nyilatkoztat ki, de e szakmában én valami tényfeltárást várnék, főleg 8 évnyi aprólékos terepmunka után "az érintett Nyírperem-vidék történetének egyik legalaposabb ismerőjé"-től. Kapunk is érvnek látszó dumákat de ezért kár volt nyolc évet elfecsérelni:

A hírhedt nyíregyházi per mítoszaival kapcsolatban a történész világossá teszi, jogi szempontból a felmentésen kívül nem születhetett volna más ítélet. „Sosem lett meg a tárgyi tényálladék, vagyis a lány holtteste, a 14 éves Scharf Móric sokat idézett »nagyfalusi vallomásáról« pedig tudni kell, hogy vele, mint koronatanúval, nem tétették le az esküt a kikényszerített vallomására, így az jogi értelemben nem vált bizonyítékká” – mondja.

Ezekre most nem pazarolnám itt a szót, elég utalni arra, hogy igenis lett egy holttest, kétséget kizáróan az áldozat ruháiba öltöztetve, de kétséget kizáróan nem az ő holtteste, ilyet pedig miért preparálnának ártatlan vádlottak, illetve nagyhatalmú védelmezőik. Az pedig nagyon ügyvédes védekezés, hogy a koronatanú esketésének elmaradása miatt a tanúvallomás  jogi értelemben nem vált bizonyítékká, talán fel se tűnt a professzornak, hogy azt ő se mondja, hogy hazudott a tanú... Minket pedig nem az egykori per unalmas jogtörténeti vonatkozásai érdekelnek, hanem, hogy valóban lehetetlenség-e, hogy zsidók (egyes zsidók!) rituális célra gojok vérét veszik.

Most professzor-pinokkiónk hosszú orrát egy olyan hazugsága kapcsán leplezzük le, ami tipikusan beleillik a vérvád babona volta mellett kiálló nemzetközi zsidó- és zsidóbérenc lobbi stratégiájába, amiről egyébként a (személyes ismerője által maximálisan megvásárolhatónak tippelt) jobbikos felszólaló is beszélt, tehát nem a vérváddal illetve a zsidóságot, hanem az elvtelen összetartással és lobbizással vádolva őket:

Petőfi, az elméleti sakter

A Jobbik minapi, a papírforma szerint elvárható hullámokat keltő parlamenti felszólalása a tiszaeszlári per ügyében a már unott módon jelezte modern korunk viszonyait. Magától értetődő, hogy a PC-dogmák alapján a provokatív, vagy naív, meggondolatlan, vagy nagyon is megtervezett felszólalást a Fidesz ügyeletes díszzsidó képviselője rutinosan minősítette a helyszínen Gondolatbűnnek.

Ezek után a nyilvánosság blogoszférától "hivatalosabb" csatornáin magáról az esetről nem eshet lényegi szó, ezek csak a rituális elhatárolódás és megbélyegzés terepei, a lényeg megvitatásához maradnak a blogok és egyes fórumok, amíg maradnak. A magyar parlament a jelen pillanatban valóban nem a legideálisabb fórum a vérvád felvetéséhez, azonban a lehető legindokoltabb lenne a tiszaeszlári és hasonló estek tisztázása céljából szakmai vitát folytatni történészek, teológusok és igazságügyi szakértők bevonásával. Az utóbbira egy figyelemre méltó példa az olajszőkítési ügyek kapcsán megismert egykori hajdú-bihari megyei főügyész, Szeszák Gyula blogjának bejegyzése:   Örök pörök - Solymosi Eszter - I. A jámbor inkvizítorok

Talán itt is fogok még foglalkozni a dolog technikai oldalával, pontosabban inkább annak a zsidó propagandaúthenger által hangoztatott érvnek az ellenőrzésével, hogy a vérvád azért is képtelen, sötét középkori babona, mert a zsidók számára a legalapvetőbb vallási tabu a vér, annak érintése is, de főleg fogyasztása. Még az állati véré is, nemhogy az emberé. Elárulom, meg fogom cáfolni...

Blood Cult - (sátánista) vérkultusz

Nem meglepő e blogon, hogy a jelenség gyökerét természetesen a zsidó kabbalai gyökerű, a világuralom programját kimondottan megfogalmazó sabbateánus-frankisták sátánista szektájánál fogom keresni, melynek perverz kultuszai közé tartozik a VÉRKULTUSZ is.

Most azonban egy régi kedvencem, Petőfi műveiből gereblyézek össze pár szemelvényt, melyek jelzik, hogy az emberi véráldozatot konkrét fizikai formában kivitelező sakterek szubkultúrájának volt egy nagyhatású szellemi hodudvara a frankisták által irányított és nem utolsósorban a zsidóuralom elősegítését szolgáló forradalmár írók személyében. E forradalmár-propagandista értelmiségi közeg jelképe, zászlóvivője (VÖRÖS zászlójának vivője...) Petőfi, lássuk tehát a kabbalai gyökerű perverz, sátánista vérkultusz nem teljeskörű, csak kapásból kiragadott példáit az ő életművéből!