1848 - Népek Zsidó Tavasza (E. Michael Jones)

A 1848-49-es "forradalom és szabadságharc" hazai eseményeit többnyire igyekszenek teljesen hazai, belpolitikai okokkal magyarázni. Miközben persze nem lehet eltagadni, ezért nem is teszik, hogy ez egy Európa nagy részére kiterjedő forradalmi hullám volt, a hazai eseménysor ez utóbbival való összefüggéseinek módszeres feltárására komolyabb kezdeményezés máig nem történt. A zsidóság és 48 kapcsolatának amúgy nem ritka emlegetése szintén szigorúan csak a magyar határokon belülre tekint és legfeljebb a zsidó propagandisták és a "nem-zsidóbarát" hazafias orgánumok veszekszenek azon, hogy az utóbbiak szerint az előbbiek indokolatlanul felnagyítják a "szabadságharc" zsidó hőseinek számát. Abban nincs köztük vita, hogy a harc szent ügy volt és magyar érdeket szolgált. Amennyiben mégis kitekintünk az akkori magyar határokon túlra, a birodalom nyugati tartományaiba és még nyugatabbra, és tágabb összefügéseibe helyezve igyekszünk 48-49 hazai történetét megérteni, azonnal kiderül, hogy bizonyos értelemben a zsidó propagandisták akkor sem hazudnak, ha a számokat persze fel is nagyítják és a hazafiak jobban tennék, ha elismernék a 48-as világforradalmi hullámot és hazai részét annak, ami volt: egy zsidó forradalomnak.

Részlet E. Michael Jones: The Jewish Revolutionary Spirit and its Impact on World History (A zsidó forradalmi szellem és hatása a világtörténelemre) c. könyve "Az 1848-as forradalom" c. 13. fejezetéből.

Kísértet járta be Petőfiéket, Marx kísértete...

Újra március 15-e, újra itt a korkárdaszezon, ugyanakkor lényegében még tart a télutó. 1848-ban, a Nemarab Népek Tavasza, Majdan-sorozata előtt e télutói időszakban jelent meg Marx és Engels Kommunista Kiáltványa. A kokárdatűzésre (jól)nevelt népek e két tény együtt említésére talán csak legyintenének, hogy ez véletlen egybeesés, hisz a mi nemeslelkű hazafias forradalmárainknak fogalma sem lehetett a proletárforradalmat hirdető nyugati ideológusok periférikus kiadványáról. Pedig tévednek, mert a kommunizmus fogalma nemcsak egy minden művelt ember számára tökéletesen ismert és emlegetett fogalom volt 1848-ra Európa-szerte, így Magyarországon is, hanem olyan konkrét szervezeti kapcsolatok is voltak a nyugati kommunisták és a magyar 48-as forradalmárelit között, hogy ezek alapján nem tekinthetjük másnak a Kiáltvány megjelenését, mint JELADÁSNAK az összeurópai Majdan-hullámra, benne a pesti cirkuszi előadásra...

"...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe

A sorozat korábbi részei:

Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

 

"Heinét zsidó faji adottságai különösen alkalmassá tették a nagy kőtábla-rombolásra" (Szerb Antal)

Az irodalomtörténetben közhelynek számít, hogy Petőfi egyik kedvenc költője és példaképe Heine volt. Azonban ez az ismeret tulajdonképpeni közhelyessége ellenére sem terjed ki a lényegre, arra, hogy egyrészt milyen mélységig terjedt Heine mintaadó és közvetítő hatása Petőfi életművére, másrészt, hogy ez a forrás és minta tulajdonképpen mit is képviselt, különösen politikai-ideológiai vonatkozásban, a politika alatt gyakorlati-szervezeti kapcsolatokat is értve. Hogy kik, milyen jellegű politikai közegek felé jelentette Heine az egyik fontos összekötő kapcsot Petőfi számára.

A sorozat előző részeiben már láttuk, hogy az 1848-as Népek Tavasza egy (egyelőre nagyrészt az európai kontinensre korlátozódó) Világforradalom volt, melynek jeladói, irányítói nem utolsó sorban Marx és Engels voltak,  a Kommunisták Szövetsége ideológiusai és szervezői. Láttuk, hogy a szereposztás már a start pillanatában, a világforradalmi jeladás funkcióját betöltő Kommunista Kiáltványban készen állt,  egyik oldalon a Szent Szövetség, a "Reakció", a másikon a "Haladás" erői, a kommunisták és mindenféle "felszabadító" mozgalom álcáját magukra öltő illuminátus felforgatók. Reménytelen erőlködés tehát (bár sajnos egyelőre a többségnél sikeres) bármilyen jogos indoklást keresni az események folyamatában ahhoz az állításhoz, hogy a magyar nemzet "jogosan nyúlt az önvédelem fegyveréhez". 

A fegyver a magyarok többsége kezében a nemzeti önsorsrontás fegyvere volt és hogy így legyen, azt az illuminátusok által dominált magyar szellemi élet a Reformkor évtizedein át, sőt a Martinovics-féle összeesküvés óta szakadatlanul készítette elő:

"De az mindenesetre az Athenaeum érdeme, hogy szórványos és többnyire ingerült híradások után elsőként fordult komoly érdeklődéssel a szocialista elméletek felé."

"...a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, mely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, mely bízvást vállalhatott nagyobb és – noha ekkor még senki sem gondolt rá – majdan forradalmi feladatot is."

A jelek szerint VALAKIK nagyon is gondoltak e majdani forradalmi feladatra!

Láttuk, hogy Petőfi épp ennek az öngyilkos, magyarellenes, idegen felforgatóközpontokból kezdeményezett országháborító harcnak volt az elsőszámú propagandistája, ennyiből teljesen indokolt is, hogy a köztudatban Kossuth mellett éppen ő a forradalom elsőszámú jelképe, sőt, sok vonatkozásban még Kossuthot is megelőzi, mint a forradalom "ikonja". Az ikon szó használata azonban itt szentségtörő, mert szentkép helyett itt igazából "démonképet" kellene mondanunk, ha létezne ilyen kifejezés. Hazafias közönségünk meghatározó többsége világnézeti ellenfele a kommunizmus embergyilkos, embergyűlölő, sátáni ideológiájának és politikai gyakorlatának, ugyanakkor egy sokévszázados kollektív (világméretű) agymosás következtében nem képes felismerni az általa szentként tisztelt ál-"szabadsághősök", köztük Petőfi Sándor eszmei-gyakorlati kapcsolatát, azonosulását a kommunista táborral, amely tábor az ő korában természetesen már létezett és amely táborban a 20. században kiteljesedő gulág-falanszter gyakorlatához ekkor, a 19. század derekán már javában formálódott a pokoli program. 

E sátáni irányzat  a napjainkra elvileg túlhaladott, megbukott kommunista politikai formáción túlmutatóan tovább rombolja az emberi civilizációt, erkölcsi-együttélési örökséget, évezredek humánus vívmányait egy emberellenes globalizáció, uzsoracivilizáció formájában, melyhez a kommunista berendezkedés szovjet formája is csak egy átmeneti hordozó volt, elhasználódása után "van másik". Ennek a sátáni gyökerű, a Teremtés Művével ellenséges romboló irányzatnak a szellemi hátterét képviselte az a felforgató közeg, amely eszméinek Magyarországon Petőfi volt a leghatásosabb szócsöve.

Mindenképpen szükséges lesz e felforgató eszmék hazánk felé közvetítése  szervezeti-titkostársasági  kapcsolatait kutatni, bár a dolog lényegénél fogva e körök igyekeztek teljesen eltüntetni illegális tevékenységük nyomait. Addig is nézzük meg alaposabban, hogy minimum az eszmei szinten, illetve konkrét szövegek hatása, utánzása révén ki volt az egyik fő összekötő kapocs Petőfi és például az ifjú Marx az előző részben látott "sátáni versei" között! Ugyanis nemigen találunk utalást arra, hogy Petőfi és Marx, vagy például Sade márki művei között bármilyen közvetlen kapcsolat lett volna. (Bár műveik hasonlósága nagyon is utal ilyen kapcsolatra, gyanús, hogy itt is az eltüntetett nyomokkal van dolgunk, vagy ha szerencsénk lesz, talán idővel még elő is kerülnek ilyen nyomok.)

A jelenleg rendelkezésünkre álló (úgy értem, még egy amatőr internet-kalóz rendelkezésére is álló...) források alapján Heine az egyik fő összekötő kapocs, akinek személye és művei máris konkretizálják az összefüggést a Petőfi-művek és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

A bejegyzés folytatása

1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

Március 15-i "ünnepi bejegyzéssorozatom" előző része:  Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök."

Karl Marx, Frederich Engels:  A Kommunista Párt Kiáltványa,  1848.február 15.

Marx és Engels, a Népek Tavasza kitörésének jeladói mindjárt a Kiáltvány és a lázadás elején világossá tették a szereposztást, hogy ki kivel van a Világforradalomban.

Korábbi bejegyzésekben feltettem a kérdést, hogy vajon " Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel." A szervezeti-titkostársasági  kapcsolat lehetőségeivel ugyan csak később fogok foglalkozni, azonban egy kis célirányos összehasonlító elemzés mindjárt konkretizálja az összefüggést a Petőfi-életmű és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

Korábban láthattuk, hogy Petőfi műveiben tipikus illuminátus programpontok tükröződnek, hogy verseiben kabbalai motívumok tűnnek fel, hogy képviselője egy tipikus nihilista-sátánista eredetet sejtető vérkultusznak, vérontáskultusznak. Jeleztem, hogy a gnosztikus alapú felforgató mozgalmak Voegelin-féle definíciója alapján Petőfi tipikus gnosztikus forradalmár, ennek bizonyítékait verseiben egy későbbi bejegyzésben tervezem feltárni. 

A jelen bejegyzésben bemutatott kapcsolat felismeréséhez több szempontból is fontos iránymutatónak bizonyult Wurmbrand zseniális könyve a sátánista Marxról. Mindjárt kezdetnek fontos párhuzam, hogy amint a kommunista ideológia megteremtői és a nemzetközi forradalmi mozgalom vezetői nem gondolták komolyan az elnyomottak felszabadítását, azt csak demagóg, megtévesztő retorikaként hangoztatták ilyet sötét céljaik érdekében, éppúgy a magyar reformkor és 1848-49-es forradalom és önpusztító belháború legfőbb, tudatos mozgatói, vezetői is egészen romboló valódi célokat rejtettek el a szabadság-demagógia mögött, vagy ilyen célokat követők ügynökei, kreatúrái voltak. Petőfi a tudatos nihilista példája, Kossuth az ügynöké, aki szintén jól tudhatta, kiknek dolgozik. Mai, megrendíthetetlennek tűnő hőskultuszuk tragikusan ellentétes a nemzeti érdekkel és azzal, hogy a történelem az élet tanítómestere lehessen számunkra, mai problémáink megoldásához adhasson útmutatót, hiszen ehhez a valódi történelmet kellene ismernünk, nem a manipulatív legendákat.

Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfinek sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került.

A bejegyzés folytatása

Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa

Gyermekkoromban, a 70-es évek tipikus szocialista úttörő-kiszes ünnepciklusa volt a Három Tavasz.

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg "felszabadította" az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Egyébként a konkrét faluról és napról voltak történészviták, de ezt a napot és Nemesmedves falut kanonizálták a rezsim számára  legfőbb ünnep számára. A legfőbb, hiszen a Vörös Hadsereg nélkül hazánkban sose jutott volna még egyszer hatalomra kommunista vezetés.

Az 1989-es "rendszerváltás"/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a "komcsik" visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle "nemzeti szabadságkűzdelmet". Ezt természetesen valami aljas visszaélésnek tulajdonítja a szocialista ideológia és rendszerpropaganda, az akkori hivatalos történelemoktatás részéről a mai ideológiai fősodor. A közelgő márciusi ünnep kapcsán le kell szögeznem, hogy miközben a korábbi történelmi események és folyamatok egy részének ilyen felhasználása a rendszer önlegitimációja, propagandája részéről, főleg az 50-es években esetleg valóban tartalmazott önkényes visszaéléseket, vagy minimum erős torzításokat, az 1848-as forradalom ekkor a kommunizmus szentjeivé avatott hősei esetében semmiféle lényegi visszaélés, igazságtalan "kisajátítás" nem történt!

Nem teljesen értek tehát egyet az alábbi, korunk fősodor nézetét tükröző oktatási útmutatással (bár a sztálinista kor kultuszképzési jelenségét tényszerűen bemutatja):

„Lobogónk: Petőfi” – a költő pártállami kisajátítása

Az újabb világégés idején, a nemzetiszocialista Németország árnyékában Petőfi mint politikai szimbólum ismét időszerűvé vált. E szimbolikus tőkét használta ki később a Magyar Kommunista Párt, amikor Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében – amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat – Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie.
Horváth előadásának címe – a Lobogónk: Petőfi – jelszó, sőt kormányprogram lett."

Az életmű kritikus vizsgálata alapján Petőfi VALÓBAN SAJÁT KORÁNAK BOLSEVIKJE VOLT! 

A bejegyzés folytatása

"A menny fog a földre leszállni" - Voegelin és a gnosztikus Petőfi

Itt és a Makovecz-űző blogon is emlegettem már főleg Czike László írásai nyomán (Rendszerváltó szabadkőművesek) Zelnik Józsefet, Makovecz Imre egykori jóbarátját (alábbi cikke sejtetése-dicsekvése szerint "felfedezőjét", aki Makoveczből ikont csinált), a hír szerint a Templomos Rend nevű vakoló szervezet vezetőjét. Nem dicsértem és erre megvan minden okom. Ő a hazai okkult "alvilág" egyik legbefolyásosabbnak tűnő vezetője. Azonban vitán felül nagyon okos ember, amit kreatúrájáról (ha igaz, amivel dicsekszik), Makoveczről például nem mondhattunk el. Korábbi írásait is érdemes olvasni az okkult-témákban, ezelőtt is adta már jelét annak, hogy tud szkeptikusan-kritikusan viszonyulni az általa is képviselt kábító okkult maszlaghoz, például amikor egy játékos cikkben utalt Petőfi illuminátus befolyásoltságára (Zelnik József: "Petőfi utolsó pohara Barguzinban").

Így töpreng Petőfi (Zelnik) Barguzinban:

Egy nép, amely azt sejti, hogy valódi történelme mellett él, hogy egy másik történelmet hazudnak neki folyamatosan, nem nyugodhat meg. Csacskaság tőle téglát téglára rakó mindennapi módszeres építkezést elvárni. Ő a csodavárás népe. Veszélyes helyzet, mert a hosszú csodavárásban kimúlik belőle a csoda felismerésének készsége. S ha el is jő, nem ismeri fel a csodát, mint a szabadszállási magyarság. De hess, Szabadszállás, ne gondoljak rád. Nem a képviselői vereségem fáj benne, hanem az, hogy mégis Arany Jankónak volt igaza. Mi már Csóri vajda népe vagyunk. Nem érti itt már senki, hogy mit akarnak ámokfutó literátusok. Azok meg csak újra, meg újra jönnek. Küldetéses vékony ajkak ostorozzák a népet, hogy nem kell nekik a szabadság, az igaz magyarság. S nem kell nekik illuminátus műhelyekben kiagyalt szép új világ sem.(...)

Láttam veszendő dúlt országokat, köztük hazámat. Rájöttem, milyen vétkesek voltunk, mikor fölkészületlenül csak úgy belesodródtunk népek sorsát eldöntő változásokba. De A föld működését Csillagtáborból őrszemekkel néző Isten a tanúm, nem igazán volt hírünk a világot mozgató erők céljairól. Persze ez nem mentség. Aki oly beképzelt, hogy azt hiszi, történelmet csinál, az próbáljon tájékozódni. Nemcsak egyből talpra magyar, hanem figyelj magyar, vigyázz magyar, csak utána talpra magyar. Nem mehet tovább az a taktika, hogy vagy dacolunk az egész világgal, vagy paktumokat kötünk stratégiai tervezés nélkül úgy, hogy az alku ára a magyarság lényegéből egy szelet föladása.

Sorstársam, Küchelbecker, a szabadkőműves dekabrista sok mindent érthetővé tett számomra, mikor illuminátus szempontok szerint elemezte az európai forradalmakat. Lelkesen ecsetelte a szép új világrendet, amit létre kell hozni a világszabadság és egyenlőség jegyében. Lerombolva mindent, ami elavult: a hagyományokat, a nemzeti kereteket, a katolikus vallást. Igen, ezt a sok régi kacatot, amelyet otthon fiatalon elítéltem én is. Küchelbecker leginkább Metternichet - csak így nevezte: a gőgös majom - szidta, hogy az 1789-es forradalom második lépcsőjét, az 1820-as kibontakozását fanatikus tehetségével húsz évig megakadályozta, és ezzel megmentette az európai monarchiákat. De 1848-ban majdnem sikerült, Alexander Petrovics, s ebben neked is nagy részed volt, mondta. Majd így csodálkozott: Te miért nem léptél közénk, felvilágosultak közé? Kossuth is testvérünk volt. Tudod, Alexander, zseniális nép vagytok ti, igazi haladó nemzet, mindig melléálltok legjobb testvéreinknek. Vitáinkat hallgatva néha az öreg zsidó, a vizdichanzi szektás közbeszólt imígyen: A kimondhatatlan nevűvel kerül szembe az, aki fölrobbantja a kialakult értékrendszereket.

Eleinte nagyon meglepett ez a reakció. Ha ezt végiggondolom, akkor Európa hosszú távú érdekei és értékei megőrzéséért Metternich többet tett, mint én, sőt agyrém, de én balek, sőt médium voltam. Ekkor jöttem rá, hogy mindent újra kell értelmezni egy mélyebb magyarság-és egy bölcsebb világkép jegyében, mert különben szörnyen megkorbácsol bennünket és a világot a gonosz. Beljebb kell hatolnunk a jövőbe, mint ő teszi. És ez csak a múlt tisztázásán keresztül lehetséges. Amíg ez meg nem történik, addig tart a magyar szellem teljes bénultsága.

Marx sátánista volt!

Ez a bejegyzés nem a saját művem, hanem Richard Wurmbrand hihetetlen fontosságú könyvének ismertetése. A könyvben ugyan a cím végén kérdőjel szerepel, azonban a mű teljesen meggyőz minket arról, hogy a kérdőjel felesleges.
A bejegyzés lényegében szó szerinti átvétele egy hasznos webszájt ezirányú cikkének, de menet közben a szöveget néhol kiegészítettem az eredeti mű interneten fellelhető egyéb, más című, de hasonló tartalmú kiadásaiból és még bizonyára folytatni is fogom ezt a bővítést.

Az interneten az alábbi kiadásokat találtam:

Richard Wurmbrand: Marx - Prophet of  Darkness

egy másik változat: 

Marx and Satan, by Richard Wurmbrand 

A téma önmagában is nagyon érdekes és fontos, azonban kiemelkedő fontosságú lesz a megismerése ahhoz, hogy tovább folytathassuk saját hazai történelmünk forradalmi rombolásai megértéséhez és egyes hamis nemzeti hőseink leleplezéséhez. A Marxot "beavató" és pályáján elindító sátánista körök tevékenysége hazánkra is kiterjedt...

-------------------------------

Részletek a

"Marx sátánista volt?"

c. könyvből. Ezt a könyvet Richard Wurmbrand írta, egy hithű romániai keresztény, aki nyolc évet töltött a kommunisták börtöneiben, mert hirdette az Evangéliumot és nem volt hajlandó megtagadni az Urat. Legismertebb könyve a  Krisztusért megkínozva, tanúságtétele Isten győzelme mellett a kommunista üldözés közepette. 

Richard Wurmbrand könyve Karl Marxról,  (1818 – 1883), a német “forradalmi szocialistáról”  annak a tévhitnek a cáfolatával kezdődik, hogy Marx egy könyörületes látnok volt, aki őszintén szívén viselte a szegények sorsát. Valójában Marx and Engels egyaránt jómódú családokban nőttek fel, távol a szegény élettől. Ketten együtt egy keresztényellenes utópiát szerveztek, amely a kezdetektől a politikai hatalomra koncentrált, nem a szegények megsegítésére. Akár a változás mai csábító víziója, az ő szocialista/kommunista átalakulásukhoz szükség volt egy “válságra” és egy “célra”, amely megragadja a közönség figyelmét és megteremti a keresett alkalmat.

Thomas Sowell jól összefoglalta ezt 1993-as könyvében, a Szabadon választható-e a valóság-ban (Hoover Institution,  81. old.): 

"A balos mozgalmak vezetése mindig az elkényeztetett gazdag fiúk előjoga volt.Ez a szabály visszanyúlik azokra az időkre, amikor egy agyondédelgetett jómódú fiatalember, Karl Marx társult egy másik agyondédelgetett gazdag fiatallal, Friedrich Engelsszel, hogy létrehozzák a kommunista ideológiát.

"Az állítás hamissága, hogy ez “a munkásosztály mozgalma”, a kezdetektől feltűnő volt. Amikor Engelst küldöttnek választotta a Kommunista Liga 1847-ben, saját szavai szerint: 'egy munkást jelöltek a forma kedvéért, de azok, akik jelölték, rám szavaztak.' Lehet, hogy ez volt a kommunista mozgalom első meghamisított ‘választása’, de bizonyosan nem az utolsó.... A Felkentek mindig a saját elképzelésük szerinti Új Embert és Új Társadalmat akartak létrehozni."

Vessük ezt egybe a Marx sátánista volt? alábbi részleteivel. Jegyezzük meg, hogy Karl Marx gyermekkorában keresztény lett. Fiatalon még egy istenfélő kereszténynek is tűnt. De nézetei radikálisan megváltoztak nem sokkal azután, hogy befejezte a német középiskolát.

A keresztény Marx

"Ma a világ egyharmada marxista. A marxizmust ilyen, vagy olyan formában sokan magukénak vallják a kapitalista országokban is. Még keresztények is vannak, sőt papok is, nem egy közülük magas rangú, akik meg vannak róla győződve, hogy miközben Jézusé volt a helyes válasz arra, hogy jussunk a mennybe, Marxé volt a helyes válasz arra, hogy segítsünk az éhezőkön, szűkölködőkön, elnyomottakon a földi életben."

"Marx, mondják, mélységesen humánus volt. Egy eszme foglalkoztatta: hogy segíthet a kizsákmányolt tömegeken. Állítása szerint a kapitalizmus dönti nyomorba őket. Amint megdöntik ezt a rohadt rendszert, a proletariátus diktatúrájának átmeneti periódusa után egy olyan társadalom jön létre, melyben mindenki képességei szerint fog dolgozni a kollektív gyárakban és farmokon, és szükségletei szerint lesz javadalmazva.  Nem lesznek... háborúk, forradalmak, csak egy örökös, egyetemes testvériség... [5. old.]

"Marx írja: "A vallás, mint az emberiség illuzórikus boldogsága megszüntetése előfeltétele az emberek valódi boldogságának. A felhívás a körülményeikkel kapcsolatos illúziók megszüntetésére felhívás az olyan körülmények megszüntetésére, amelyek illúziókat kívánnak...."[6.old.]

"Marx vallásellenes volt, mert a vallás akadályozza a kommunista eszme beteljesedését, amit ő az egyetlen válasznak tekint a világ problémáira. - Így magyarázzák a marxisták álláspontjukat." [6.old.]

"Kora ifjúsága idején Karl Marx keresztény volt. Első írása címe: A hívők egysége Krisztussal.Ebben olvassuk e szép szavakat: 'Krisztus szeretete által szíveinket egyúttal felebarátaink felé fordítjuk, akiket bensőséges kötelékek fűznek hozzánk és akikért Ő feláldozta Önmagát.'

"Észre kell azonban vennünk, hogy a középiskolát záró vizsgadolgozatában hatszor ismételte meg a 'rombolás' szót, melyet egyetlen iskolatársa sem használt vizsgája során. Ezután a 'Romboló' lett a beceneve. Természetes volt számára, hogy rombolni akart, hiszen az emberiségről, mint 'emberi szemét'-ről beszélt és ezt mondta: 'Senki nem látogat meg és én ennek örülök, mert a jelen emberiség... (obszcén kifejezés)(tehet nekem egy szivességet? B.CS). Gazemberek bandája.'

Ne feledjük, Marx keresztény hívőként indult. A középiskola befejezésekor bizonyjtványába a Hittan rovatba a következőt írták: 'Tudása a keresztény hitről és erkölcsökről kielégítően világos és jól megalapozott. Bizonyos szinten ismeri a keresztény Egyház történetét is.'



Marx első Isten-ellenes írásai

"Nem sokkal e bizonyítvány kézhezvétele után valami rejtélyes történt Marx életében: mélységesen szenvedélyesen vallásellenes lett. Egy új Marx kezdett kialakulni. Ezt írja egy versében: “Bosszút akarok állni Azon,aki a magasban uralkodik.”[7.old.] Tehát nem kételkedett benne, hogy van Valaki, aki a magasban uralkodik....

Marx egy viszonylag jómódú család tagja volt. Nem éhezett gyermekkorában. Sokkal jobb körülményei voltak, mint sok diáktársának. Mi okozta ezt a borzasztó gyűlöletet Isten ellen? Semmilyen személyes indokról nem tudunk. Miért kellett ezeket a sorokat írnia A kétségbeesett invokációja c. versében? [9.old]

Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia. [8.old.]
 

E szavak: “A magasba, a fejek fölé építem trónomat” és a vallomás, hogy aki e trónon ül,

csak rettegést és agóniát fog árasztani magából, emlékeztet minket Lucifer büszke dicsekvésére:

 'Én az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé állítom trónomat.” (Izajás 14:13)

A sátánista egyház és Oulanem

De miért vágyik Marx egy ilyen trónra? A válasz egy kevéssé ismert drámában rejlik, melyet szintén diákévei alatt írt. Címe Oulanem. A cím magyarázata egy kis kitérőt igényel.[9.old.]

Létezik sátánista egyház. Ennek egyik szertartása a fekete mise, melyet a sátánista pap mond éjfélkor... Ezt egy orgia követi... [10-11.old.]

Jellemző módon az “Oulanem” egy szent név kiforgatása. Az Emmanuel egy anagrammája, amely Jézus egyik bibliai neve, héber jelentése “Isten velünk”.

A nevek ilyen kiforgatását a fekete mágiában hatásosnak tartják.

Az Oulanem drámát csak egy furcsa vallomás fényében leszünk képesek megérteni, melyet Marx A hegedűs című versében tett, amit később igyekezett jelentéktelennek beállítani ő maga és hívei is:

Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad,

ilyen csak a pokol sötétjéből támad.

Szív bájolva, érzék vasra veretett,

Én a Sátánnal kötöttem üzletet.

Ő veri a taktust, ő írja a kottát,

abból játszom én a halál indulóját. [12.old.]

Most pedig Marx drámájából, az Oulanem-ből idézek:

És ők is Oulanem, Oulanem.
E név recseg előre, mint a halál
Míg el nem hal egy nyomorult csúszómászóként.
Állj, megértettem! Lelkemből jön ez....

De van erő ifjú karjaimban
Hogy megszorítsalak és összeroppantsalak [téged, emberiség]a vihar erejével,
Míg kettőnkre a Mélység(Abyss) sötétje ásít.
Leesel és én nevetve követlek,
Füledbe suttogva: “Zuhanj, jöjj velem, barátom.” [12.old.]

A Biblia, melyet Marx tanulmányozott gimnazista korában, azt mondja, hogy az ördögöt egy angyal megkötözi és a feneketlen gödörbe vetik (görögül abyssos,  lásd Jelenések Könyve 20:3). Marx arra vágyik, hogy az egész emberiséget magával rántsa ebbe a gödörbe, amely az ördögnek és angyalainak van fenntartva....[12-13.old.]

Marx imádta Mephistopheles szavait a Faus-ból, “Minden létező megérdemli, hogy elpusztítsák.” Minden — beleértve a proletariátust és az elvtársait is. Marx idézte e szavakat... Sztálin az értelmük szerint cselekedett és még a saját családját is elpusztította. [13.old.]

A sátánista szekta nem materialista. Hisz az örök életben. Oulanem, a személy, akinek nevében Marx szól, nem tagadja az örök életet. Elismeri azt, de egy szélsőségessé fokozott gyűlölettel teli életként. Érdemes megjegyezni, hogy az öröklét az ördög számára kínzást jelent. Ezért vetette Jézus szemére a két démon: “Azért jötél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Máté 8:29)....

[Marx] levelezése apjával tanúsítja, hogy nagy összegeket pazarolt élvezetekre és hogy állandó vitában állt a szülői tekintéllyel ebben és más ügyekben. Aztán megismerkedhetett a szupertitkos sátánista egyház tanaival és részesült a beavatási rítusokban. A Sátán, akit hívei látnak hallucinatív orgiáik során, rajtuk keresztül szól. Vagyis Marx is csak a Sátán szócsöve, amikor A kétségbeesett invokációja c. versében kimondja: “Bosszút akarok állni Azon, aki a magasban uralkodik.”

Hallgassuk az Oulanem végét:

Ha van Valami, mely elemészt,
Közepébe ugrok, ezáltal lerombolom a világot —
A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik
Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal

Nyers valója köré vetem karjaimat:
Velem ölelkezve a világ némán kimúlik,
És akkor lesüllyed az abszolút semmibe,
elpusztulva, létezés nélkül — 
Ez élet lenne a javából!

Marxot valószínűleg  de Sade márki szavai ispirálták:

"Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására. Ezek bűnök lennének a javából!"

Marx és de Sade ugyanazokat az eszméket propagálják. A becsületes emberek, akárcsak az isteni sugallatra hallgató emberek gyakran igyekszenek embertársaikat szolgálni olyan könyvek írásával, melyek növelik azok tudását, javítják erkölcseiket, vallásos érzésekre serkentik őket, vagy legalább kikapcsolódást és szórakozást nyújtanak. Az ördög az egyetlen lény, amely kiválasztott szolgálóin keresztül szándékosan csakis rosszal táplálja az emberiséget.

Az Oulanem-ben  Marx azt teszi, amit az ördög tesz: az egész emberi nemet kárhozatra szánja. Az  Oulanem valószínűleg az egyetlen dráma a világon, melynek összes szereplője tisztában van saját romlottságával, mellyel öntudatosan kérkednek és melyet ünnepelnek. E drámában nincs fekete és fehér... Mindenki sátáni, züllött és kárhozott. [15.old.]  

A Sátán Marx családjában

Marx ezeket a dolgokat koraérett zseniként, tizennyolc évesen írta. Életútja ekkor már ki volt jelölve. Egy szót sem szólt az emberiség, a proletariátus szolgálatáról, vagy a szocializmusról. A világot akarta lerombolni. Trónt akart magának építeni, melynek korlátja emberi rettegés. [16.old.] 


Wurmbrand talált néhány “rejtélyes részletet” Marx és apja levelezésében:

A fiú írja: "A bennem levő Szentek Szentje bérlő nélkül maradt és új isteneket kellett benne elszállásolni."[p.16]

1837. március 2-án apja írja Marxnak: “Előremeneteled, a kedves remény, hogy egykor becsülni fogják a neved és földi jóléted nem kizárólagos vágyai szívemnek… Csak ha szíved tiszta marad, emberien ver és semmilyen démon nem lesz képes eltéríteni a jobb érzésektől, csak akkor leszek boldog.” [16.old.]                                                                  
Mi indított egy apát arra, hogy egyszer csak démonoktól féltse fiát, aki addig egy hitvalló keresztény volt? A versek, melyeket ajándékba kapott tőle 55. születésnapjára? Az alábbi idézet Marx Hegelről c. verséből származik:
 
A szavak, melyeket tanítok, ördögi káosszá keveredtek össze.
Tehát mindenki gondoljon azt, amit jónak lát . [17.old] 

Sápadt szűz c. versében írja:

Eljátszottam hát a mennyet, tudom jól.
Lelkemre, mely egykor Istenhez volt hű, vár a pokol. [20.old.] 

Amikor Marx befejezte az Oulanemet és más ifjúkori költeményeit,melyekben arról ír, hogy szerződést kötött az ördöggel, még nem is gondolt a szocializmusra. Még kűzdött is ellene a Reinische Zeitung szerkesztőjeként: 
"A tömegek kísérletei a kommunista eszmék megvalósítására ágyúval válaszolhatók meg, amint veszélyesekké 
válnak..."

Marx ki fogja űzni Istent a Mennyországból

Gondolkozásának ezt a fázisát elérve Marx találkozott Moses Hessszel, aki a legfontosabb szerepet játszotta életében, ugyanis elfogadtatta vele a szocialista eszmét. Hess így nevezi őt:  "Dr. Marx—bálványom, aki megadja majd az utolsó rugást a középkori vallásnak és politikának." Tehát elsőszámú célja nem a szocializmus volt, hanem a rugás a vallásnak. [20.old.]

Georg Jung, Marx egy másik akkori barátja írja 1841-ben, ... hogy Marx biztosan ki fogja űzni Istent az ő mennyországából.... Marx a kereszténységet az egyik legerkölcstelenebb vallásnak nevezi.

Ezek voltak akkor azok várakozásai, akik beavatták Marxot a sátánizmus mélységeibe. Egyáltalán nem igaz, hogy Marx fennkölt társadalmi eszményeket vallott az emberiség megsegítéséről, hogy a vallás akadálya volt ezen eszmények megvalósításának és ezért lett Marx vallásellenes Ellenkezőleg, Marx ... gyűlölte Isten minden említését. Az az ember akart lenni, aki helyéből kirúgja Istent - mindezt azelőtt, hogy magáévá tette volna a szocializmust, ami csak a csali volt a proletárok és értelmiségiek elcsábításához, hogy elfogadják ezt az ördögi eszményt.

Végül Marx kijelentette, hogy nem ismeri el a Teremtő létezését. (...) A valláskritika azzal a tannal végződik, hogy az ember számára a legfelsőbb lény az ember. 
Ha nem ismerünk el Teremtőt, nincs, aki Parancsolatokat adhatna nekünk. Ezt igazolja annak kijelentésével, hogy 'A kommunisták semmiféle erkölcsöt nem hirdetnek'.



Lelkek a Sátán számára

Marx egyik társa az Első Internacionálé alapításában Mihail Bakunyin orosz anarchista volt, aki ezt írta:

A Gonosz a sátáni lázadás az isteni hatalom ellen, lázadás, melyben látjuk minden emberi felszabadítás termékeny csíráit, a forradalmat. A szocialisták e szavakról ismerik meg egymást: "Annak a nevében, aki ellen nagy gonoszságot követtek el!" A Sátán az örök lázadó, az első szabadgondolkodó és világok felszabadítója. Megszégyellteti az emberrel állati tudatlanságát és szolgaságát, homlokára bélyegzi a szabadság pecsétjét, engedetlenségre és a tudás fájáról evésre biztatva.

Bakunyin többet is tesz Lucifer dicséreténél. Konkrét forradalmi programja van, de nem olyan, amelyik felszabadítaná a szegényeket a kizsákmányolás alól. Ezt írja: "E forradalom során fel kell ébresztenünk az ördögöt az emberekben, fel kell tüzelnünk a legalantasabb szenvedélyeket. Küldetésünk a rombolás, nem az építés. A rombolás szenvedélye kreatív szenvedély.”

Bakunyin felfedi, hogy Proudhon, egy másik vezető szocialista teoretikus és akkoriban Karl Marx barátja “szintén imádta a sátánt.” ... Proudhon...kinyilvánította, hogy Isten volt az igazságtalanság prototípusa. "... Minden lépés előre egy győzelem, mellyel felülkerekedünk az Istenin.

Így kiált fel:

Jöjj, Sátán, akit rágalmaz a nép és a királyok. Isten butaság és gyávaság; Isten képmutatás és hamisság; Isten zsarnokság és nyomor; Isten gonosz. Ahol az emberiség meghajol egy oltár előtt, az emberiség, a királyok és papok rabszolgája megbűnhődik... Esküszöm, Isten, a mennyek felé kinyújtott kezekkel, hogy nem vagy több, mint az én elmém végrehajtója, tudatom jogara... Isten alapvetően civilizálatlan, antiliberális, embertelen.

Proudhon Istent gonosznak nyilvánítja, mert teremtménye, az ember gonosz. E gondolatok nem eredetiek; ezek a sátánista szertartásokon megtartott “igehirdetések” szokásos tartalmai." 

Marx később összeveszett Proudhonnal és írt egy könyvet annak "A nyomor filozófiája" c. műve bírálataként.   De Marx csak  Proudhon kevésbé fontos gazdasági tételeit bírálta, annak démoni, Isten elleni lázadása ellen nem volt kifogása.

Heinrich Heine, a neves német költő Marx egy harmadik bensőséges barátja volt. Ő is sátánimádó volt, ezt írta:

Hívtam az ördögöt és megjelent itt,
Arcát fürkésznem csodálva kell,
Nem csúnya ő, nem is sántít,
Ő egy elbűvölő, bájos ember.

"Marx Heinrich Heine nagy rajongója volt. ... Meleg, szivélyes kapcsolatban álltak."
Miért rajongott Marx Heinéért? Talán az ilyen sátánista gondolatokért:

Arra vágyok, hogy ... néhány szép fa álljon az ajtóm előtt, és ha a Jóisten teljesen boldoggá akar engem tenni, megadja nekem az örömöt, hogy hat, vagy hét ellenségemet felakasztva láthatom ezeken a fákon. Könyörületes szivem megbocsátja nekik haláluk után mindazt a rosszat, melyet életükben ellenem elkövettek. Igen, meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, de csak azután, hogy felakasztották őket.


Nem vagyok bosszúvágyó. Szeretném szeretni ellenségeimet. De nem szerethetem őket, mielőtt nem állok bosszút rajtuk. Csak akkor nyílik meg számukra a szivem. Amíg az ember nem áll bosszút, keserűség marad a szivében.

Lehet bármilyen rendes ember bensőséges barátja valakinek, aki így gondolkozik?
Marx és követői ugyanígy gondolkodtak. Lunacsarszkij, egy vezető filozófus, aki egy időben a Szovjetunió kulturális minisztere is volt, írta Szocializmus és vallás c. könyvében, hogy Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé.
E ponton fontos kijelentenünk, hogy Marx és elvtársai Isten-ellenesek lévén nem voltak ateisták, ahogy a mai marxisták állítják magukról.

Tehát, miközben nyíltan elítélték és gyalázták, azt az Istent gyűlölték, akiben hittek.
Nem Isten létét kérdőjelezték meg, hanem a fennhatóságát.

Amikor 1871-ben Párizsban kitört a forradalom, a kommünár Flourens kinyilvánította:

Ellenségünk az Isten. Isten gyűlölete a bölcsesség kezdete.

Marx magasztalta a kommünárokat, akik nyíltan hirdették ezt a célt. De mi köze ennek a javak igazságosabb elosztásához, vagy a jobb társadalmi intézményekhez? Azok csak a külső csomagolások, melyek elrejtik a valódi célt: Isten és kultusza teljes eltörlését.

Marx ördögi költészete

Marx verseiben, a Kétségbeesett invokációjában és  az Emberi büszkeségben az ember legfőbb kérése a saját nagyságára irányul. Ha az ember elveszni ítéltetett a saját nagysága által, ez egy kozmikus katasztrófa lesz, de isten-szerű lényként fog meghalni, akit démonok gyászolnak.

Marx balladája, A hegedűs megörökíti a zenész panaszát Isten ellen, aki nem ismeri és nem akarja az ő művészetét. Az a pokol sötét mélységéből ered, rontást vetve a tudatra és szívre, zenéje pedig a halál indulója.
A zenész kirántja kardját és a költő lelkébe szúrja.

A pokol sötét mélységéből eredő művészet, a tudat megrontása.... Ez emlékeztet minket az amerikai forradalmár Jerry Rubin szavaira a Tedd!-ből: “Kombináltuk a fiatalságot, zenét, szexet, drogokat és a lázadást az árulással — és ez egy nehezen felülmúlható keverék.” 

Emberi büszkeség  című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:

Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába,
És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet. 

Akkor én, mint egy  győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett
És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel. 

Marx egy belső harc után tette magáévá a sátánizmust. A költeményeket egy súlyos betegség időszakában fejezte be, mely a szivében zajló vihar következménye volt. Akkoriban ír bosszúságáról, hogy egy olyan nézetet kell bálványoznia, melyet utál. Betegnek érzi magát.

Marx kommunistává válásának döntő oka világosan kiderül barátja, Georg Jung egy Ruge számára írt leveléből. Ez nem a proletariátus emancipációja, sem egy jobb társadalmi rend létrehozása. Jung írja: “Ha Marx, Bruno Bauer és Feuerbach szövetkeznek egy teológiai-politikai szemle alapítására, Isten jól teszi, ha maga köré gyűjti az angyalait és önsajnálatba merül, mert ezek hárman bizonyosan kiűzik Őt a mennyből..."



Vajon ezek a költemények voltak Karl Marx egyedüli kifejezetten sátánista  írásai? Nem tudjuk, mert munkái nagyobb részét titokban tartják kéziratainak őrzői. ... A moszkvai Marx-Lenin intézet ... igazgatóhelyettese írta, hogy nem tervezik bővíteni Marx és Engels művei első kiadását. Azt mondja, hogy száz kötetből csak tizenhárom jelent meg. ...
Erre nincs más magyarázat, minthogy Marx eszméinek zömét titokban akarják tartani.



Az ember, aki meggyőzte Engelst, hogy legyen kommunista, ugyanaz a Moses Hess volt, aki korábban meggyőzte Marxot. Hess írta, miután Kölnben találkozott Engelsszel: “Egy fanatikus kommunistaként távozott tőlem. Így keltek én rombolást.“ 

Rombolást kelteni — ez volt Hess fő életcélja? Luciferé is ez."