Katárok kora - eutanázia, genderideológia, abortusz Pap Gábor "érdek nélküli szeretetvallásában"

A manicheus eredetű katárok kedvenc pentagramja dél-franciaországi mennyezetkazettán

Pentagram a kokárda alatt - Kik támadják a labanc Vonát és körét

A Kitalált Újkor nem aktuálpolitikai blog, azonban a jelen politikai eseményei gyakran összefüggenek a blog témájával, az újkori (és korábbi időszakokra is vonatkozó) történelemhamisítással, álhősgyártással és valódi hősök démonizálásával, melynek célja a tömegek manipulálása a mai  események során. Érdemes megismételni a fejlécben is látható, a blog keletkezését is alapvetően inspiráló idézetet Czike Lászlótól, aki ezt épp a legutóbbi időszak legdrámaibb hatású magyarországi szemfényvesztő áltörténelemgyártási akciójáról és annak megszervezőiről írta, a "Rendszerváltó Szabadkőművesekről":

"A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz."

A hamis történelmi eszményekkel, hősképekkel és álszabadságharcos viselkedési mintákkal vesztükbe vezetett tömegekre szemléletes példákat nyújt az utóbbi évek "arab tavasza", illetve a jelenleg szomszédságunkban zajló ukrajnai destabilizálás, a Majdan pokoli színjátéka, de természetesen erre adott példát az 1848-as "Népek Tavasza" is és korábban önsorsrontó, magyarirtó kuruc polgárháborúink is. (Ahogy a "Nagy" Francia Forradalom, vagy a bolsevik forradalom is, stb. stb.)

Csakhogy a "szabadságharcok" kultusza, a kuruc/1848-as üdvtörténet a tömegeket félrevezető fiktív történelem kreálása keretében nem más, mint modern magyar fősodor nemzettudatunk alapja! Épp ennek a fősodorrá tett, de jellegét tekintve szektás kuruc hagyománynak a nevében támadják a legutóbbi időszakban egyre élesebben a Jobbik vezetőjét, Vona Gábort, akinek "labanc" tanácsadói vannak és labanc szellemiségű akadémián képeztet ki fiatal kádereket. A támadás fő szócsöve a Jobbikból a valóban visszataszító Szegedi-ügy nyomán kizárt szakadárok Magyar Hajnal-mozgalma, azonban a támadó kritikát megfogalmazó személyiségek nem tartoznak szorosan ehhez a mozgalomhoz:

A Magyar Hajnal honlapja:
"Kubínyi: Vona magyargyűlölő provokátort fizet"
"Pap Gábor: Haynau-imádó Vona a legsötétebb ideológia képviselője"

Mindkét szerző, illetve előadó a magyar hazafias (vagy esetükben inkább "hazafias") tábor kiterjedt gnosztikus-manicheus szubkultúrájához tartozik, Pap Gábor gyakorlatilag e szellemi kábítószerterjesztő közeg "pápája". Helyesebben talán egyfajta önjelölt, de sikeres "Magyar Mani" ő, akinek formálisan ugyan nincs szervezeti hatalma a követői felett, azonban egy abszolút szellemi tekintély, egy Guru ebben a szektaközegben és feltételezem, hogy informálisan lehet befolyása személyek, pénzek feletti döntésekben is. Kubínyi Tamás, az Álmos Király Akadémia alapítója is ezt az irányzatot képviseli, pl. "Gnosztikus Magyarország" című előadása szerint "A jézusi magyar őskereszténység számos módon kötődik a manicheizmushoz, erről szól az előadás."

A "manicheus magyar" szekta agymosó propagandája a régi prot-kur propaganda folytatásaként nemzeti hősként, Szentként dicsőíti a kuruc-"szabadságharcos" történelmi szereplőket és mitikus világképe gonosz ördögeiként démonizálja a "labancokat", a királypárti, rendpárti magyar történelmi alakokat. Főördögük természetesen a Habsburg-ház, de Haynau is egy nagyerejű, szimbolikus démoni figura, a Gonosz megbélyegzésére alkalmas céltábla; akinek a manicheusok a hátára tűzik, homlokára ragasztják, mint valami leprajelet, az Ellenségként van azonosítva a szekta hívei számára, akit gyűlölni kell. E hisztérikus agymosó, érzelemmanipuláló szektapropagandában természetesen semmilyen teret nem hagynak  a történettudomány szabályai szerinti racionális vitának, az érvelést gondosan kerülik, mert Pap Gábor és értelmesebb társai jól tudják, hogy ez számukra veszélyes terep lenne.

A történelem racionális elemzése, a hőskultuszok tényekkel egybevetése során ugyanis az derül ki, hogy a hazafias közönség túlnyomó része által joggal elítélt modern kori romboló folyamatok, züllesztések mögött nem a Pap Gáborék és külföldi kollégáik által démonizált Habsburgok, a (történelmi, egykori) katolikus egyház, a hagyományos Trón és Oltár állnak, hanem épp ellenkezőleg, ellenfeleik, az e körben dicsőített gnosztikus-manicheus-kabbalista irányzat nihilista eretnekmozgalmai, szektái, akik körében történelmileg a mi kurucmozgalmaink előfutáraiként is nagyon fontos szerepet töltenek be a katárok.

A katárok teológiáját, társadalmi tanítását és gyakorlati tetteit megvizsgálva a felforgató közegben és a mai tömegkultúrában (filmekben) róluk terjesztett rózsaszín képhez képest meglepő módon olyan modern jelenségek gyökereit találjuk, mint a szexuális forradalom, abortusz, családellenesség, homoszexualitás propagálása, feminizmus, genderideológia, eutanázia!

Modern, gonosz erők által tudatosan züllesztett korunk sok szempontból a

Katárok Kora.

Mamma Mia! A filmipar és a hagyományos családeszmény rombolása

Akik ilyen blogot olvasnak, azok sok elemzést láthattak már filmekről, clipekről, előadóművészek produkcióiról, amikben az elemzők vagy illuminátus/sátánista stb. gonosz szimbolikát lepleznek le, és/vagy a mű romboló üzenetét, amit természetesen egy ártó szándékú Háttérhatalom propagandájának, kollektív tudatformálásának, agymosásának része.

A fenti felfogást (mint tudott) teljes mértékben osztva az általam minap látott Mamma Mia! c. musical filmváltozatát szeretném nagyon röviden értékelni. A musical és a film az ABBA dalai köré kerített egy keretsztorit, melynek főszereplői között többen a tudatipar világszerte ismert veterán sztár-propagandahordozói, a most már háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth. Talán nem véletlen, hogy Meryl Streep a szereplők közül nem egyedül a Választott Nép tagja, hiszen a modern tudatipar, közte a film és a könnyűzene, a klipek világa ilyen sötét propaganda- és tudatmódosítási célra hasznosításának gyökeréül a leleplezők általában a zsidó misztikus hagyomány sötét irányzatait, a kabbalát, a zsidó sátánista fekete mágiát szokták megjelölni. A filmben egyébként feltűnően nincs jelen a műfajban gyakran alkalmazott sötét szimbolizmus, legalábbis nekem nem tűnt fel se mindent látó szem, se szárnyas napkorong, vagy piaramis, se Jákin, se Boáz, se hasonló. Itt a sztori maga közvetíti a hagyományos értékek érvénytelenségét, "nem menőségét" sugalló üzenetet.

A megcélzott mucsai, "maradi", az ember "SZABADSÁGÁT" zsarnoki béklyóba kötő érték a hagyományos család. Az illuminátus háttérhatalom a "szabadság" eszméjének demagóg, kifordított propagandájával téveszti meg sikeresen már évszázadok óta főleg az értelmiségi ifjúságot és felhasználásukkal a szélesebb tömegeket. A hamis, demagóg ál-"felszabadítás" tárgya lehet a hit (reformáció), a nemzet ("Népek Tavasza"), az osztályelnyomás áldozatai (munkásmozgalom), és végül a szexuális "elnyomás" áldozatai, a nők, a homoszexuálisok, az erkölcs béklyójába szorított fiatalok és nem olyan fiatalok, mindenki, aki az ósdi, konzervatív, zsarnoki CSALÁD rabságában sínylődik!
A film műfaja romantikus vígjáték-musical, tehát a legravaszabbul könnyed-szórakoztató formában terjeszti a hagyományos értékek divatból kimentségének üzenetét, nem is a legfiatalabbakat célozva meg elsősorban, hisz a műfaj fogyasztói inkább a már gyermekesek, vagy középkorúak.

Donna (Meryl Streep), akinek neve ASSZONYT jelent, de nyilván nem véletlenül emlékeztett a MADONNÁRA is, természetesen egy egyedülálló anya és vállalkozó, akinek nincs szüksége férfira se háztartása irányításához, fenntartásához, se gyermeke neveléséhez. Sose ment férjhez, a férfi(ak)ra kizárólag a megtermékenyítés céljából volt szüksége, itt a darab még elég "konzervatív" is, elvégre fordulhatott volna spermabankhoz is. Egyik barátnője ugyan férjhezment, de nem egyszer, hanem sokszor, a Pierce Brosnan által játszott potenciális apa is elvált, tehát mindenki láthatja, ez a házasság-dolog nem működik.
Donna ifjúkorában egyszerre három férfival kavart, ezért maga sem tudhatja, melyikük gyermeke apja, és ezen a tényen senki nem látszik a legkisebb mértékben sem fennakadni, felháborodásról már nem is beszélve, se a leány, se a barátok, ismerősök (a nyugatiaktól talán valamicskével tradicionálisabbnak képzelhető görögök sem), de még a beazonosíthatlan felekezetű és a görög közegből kicsit a filmipar igényeinek megfelelő irányba kilógó pap sem! Mindenki boldog mosolygással fogadja a hírt...

A sok szövegelés után, hogy Sophie szeretné, ha apja vezetné az oltárhoz ( ez a hagyományos családi szerepek egy jelképe), végül mégis anyja vezeti, férfiakra nincs szükség, és kész!
Az oltár előtti bonyodalmak során mindenki megtudja, hogy Sophie-nak "három apja van" és hogy egyikük (Colin Firth) életében Donna az első és utolsó nő volt, hisz azóta elégedett "gay", amit  mindenki boldog mosollyal nyugtáz, természetesen a pap is. Sophie ekkor "megvilágosodik", és közli, hogy egyelőre mégse megy férjhez, hanem szerelmével/volt vőlegényével világkörüli utazásra indul, amit megintcsak a lehető legnagyobb örömmel fogad mindenki, a barátja ("vőlegénye"), aki eleve csak nyűgként tekintett a házasságra, az anyja és mindenki, természetesen a pap is! Utóbbi csak egy ceremóniamester-féle, egy romantikus kellék, aki ekkor szívbaj nélkül egy háromszavas "szertartás" keretében összeadja az elvált Brosnant Meryl Streeppel, jó példát mutatva, hogy Hollywood szerint mi egy pap dolga!
Ez az ósdi esküvődi már csak egy romantikus retro-díszlet, egy nosztalgikus külsőség a múltból a szexuális forradalom ilyen öreg veteránjainak, nekik már nem árthat...

A család már nem divat, fiatalok, legyetek korszerűek!

ÁTVERT Népek Tavasza

Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek:

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Egész virtuális, kitalált, hamisított történelemszemléletünk és nemzettudatunk kérdésén belül 1848, kiemelten magyar vonatkozásai, aminek legtiszteltebb nemzeti hőseinket  köszönhetjük, jónéhány bejegyzést, vagy sok mást is megérdemel. E bejegyzések célja, hogy rámutassak, valójában a valós történelem- és királycsinálók által nekünk gyártott "nemzeti hőseinket" "köszönhetjük" 1848-nak és más koroknak.

A globális erőforrásválság, a modern társadalom összeomlása szempontjából és a mai fejlemények helyes értékelése céljából nélkülözhetetlen szembenéznünk e hamisított "történelem", hamis hősök kérdésével.

Amíg nem tesszük ezt meg (és persze kollektíven nemigen fogjuk...) esélytelen, hogy elkerüljük a korábbi csapdákat, hogy nemzetünket, meg az összes nemzetet saját legjobbjainak karjaival, kardjaival igázzák le és leigázóik legaljasabbjait őszinte hazafiak azután is kultikus tisztelettel övezzék.

Ebbe a témakörbe tartozik a másik blogomon tárgyalt jelenség, hogy épp hazafias közönségünk körében a legnépszerűbb "organikus építészzsenink", miközben egy szabadkőműves-sátánista sarlatán és hogy épp hazafias közönségünk zöme övezi még most is tisztelettel és naív reményekkel a háttérhatalom által jelenleg nyakunkba ültetett legújabb diktátorunkat, komprádorunkat, nem kevés 1848-as párhuzammal (származási kérdéseket beleértve, de erről később).

Most azonban csak egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni az 1848-as nagy illuminátus magyarszédítésnek, a feminista-genderista vonalat. Ez 1848-ban nálunk, a "vidéki" Magyarországon még csak csírájában jelentkezett, viszont cserébe nem akárki részéről!!!

A feminizmus-genderideológia, mint a világot sok szempontból irányító illuminátus háttérhatalom egyik fő romboló eszközének kérdéséhez is ajánlom követni egyik kedvenc "összeesküvéselmélet"-szerzőm, Henry Makow blogját. (amíg annyi mással együtt össze nem omlik az internet is...)

Neki, a zsidó származású, de ennek ellenére, vagy épp ezért a zsidó szellemi gyökerű romboló háttérhatalomnak a zsidósághoz való viszonyát talán a lehető legtisztességesebben értékelő szerzőnek épp a feminizmus, mint társadalomromboló csodafegyver az egyik fő témája. (amellett, hogy például a hitleri rezsim illuminátus-cionista eszköz voltáról, zsidó gyökerű globalista bankároligarchia általi finanszírozottságáról is sok figyelemreméltót publikál, ha nagyrészt mások kutatásai alapján is. Ez az, amit mostanában nem fog a kurucinfó publikálni... Vajon miért? Lásd - "fiktív történelem" - "fiktív szélsőjobb")

Makow  legújabb bejegyzésében is az illuminátus háttérhatalom manipulációs eszközéről, a homoszexualitást, mint életformát népszerűsítő, "normálisnak" beállító propagandáról ír, ennek kapcsán jegyzi meg:

"Az illuminátusok célja az emberek manipulálása családi identitásunk (férj, feleség, nővér, fivér, apa, fiú, anya, lány)elvételével. Az illuminátus Kommunista Kiáltvány (1848) céljai között sorolta fel a család lerombolását is. A kommunista árulók ma hatalmon vannak."

Nézzük, mit ír konkrétan Marx és Engels Kommunista Kiáltványa a családról:

"A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.

Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.

A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.

Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük. De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól. A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.

De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia. A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd. Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.

A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd."

 A család megszüntetésének, a hagyományos emberi identitás családhoz kötődő szerepei lerombolásának egyik eszköze a férfi és női identitás lerombolása, különbségük elmosása, a "szerepcserék" propagálása is. (férfias nők, nőies férfiak).

De mikor is jelent meg ez a háttérhatalmi célokat "osztályharcos" követelésekkel leplező Kiáltvány?

1848 februárjában, jeladásként az Európa nagy részét lángbaborító "Népek Tavasza" megkezdésére.

Így ír erről Henryk Pająk, a sorozat előző bejegyzésében megidézett lengyel szerző "Uzsora - az emberiség rákja" c. könyvében:

Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait:
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében.
Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.
A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Pári zsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott.
1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.
A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Miért nem sikerült a próba Európa szintjén? Túl korán történt, amit a kommunista "szentírásban" a munkások "osztályöntudatának" hiányával magyaráztak. Az első világháborútól még több, mint 55 év választotta el az eseményeket. A zsidószabadkőművesség megértette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem sikerülhet a világ felgyújtása. Ezért szerveztek európai helyi háborúkat, pl. a francia-porosz háborút, terrorizmust Oroszországban és az oroszok által megszállt lengyel területeken, még cárokat is sikerült megölniük,  de csak az európaival együtt befogott amerikai Nagy Uzsora (-tőke) tudta megrendíteni "a világ alapzatát".

Tehát nézzük, ki volt az 1848-as Kommunista (illuminátus) Kiáltványban többek között kilátásba helyezett családfelszámolást szolgáló, a női-férfi társadalmi szerepeket és identitást felcserélő feminista és genderideológia első ismert hazai úttörője!

A gyakori vád országunk, nemzetünk "mucsaiságáról" alaptalan, mert a Haladó Eszmének már a meghirdetés idején azonnal volt követője nálunk és mégcsak nem is mondhatjuk, hogy hazafias közönségünk mostohaként bánna emlékével, sőt nagy becsben tartja, igaz, valóban nem elsősorban ezért, vagy egyáltalán nem, de ez a hiány nemzettudatunkban szerintem pótolandó, ezért születik e bejegyzés.

A Wikipédia "Szendrey Júlia" c. szócikkéből:

" Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak."

Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme, XI kötet, "Petőfi Sándor (1823-1849) c. fejezet, 244. old.:

Úgy látszik, hogy Szendrey Júliával, a feleségével is csak azért értették meg olyan jól egymást, mert az nemcsak elvallástalanodott mellette, hanem éppen olyan különc és extravagáns is lett, mint ő. Rövidre vágva hordta a haját (akkor ez még rendkívüli különlegesség volt, sőt a női társadalommal való szakítást jelentette) és szivarozott. Sőt férfiruhában járt.

Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori „reakció” nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az „elnyomás” alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)

Egy barátom épp most hívta fel rá a figyelmem, mennyire aktuális ez a kérdés.

A mai napon hazánk vette át az EU tanácsának elnökségét. Ennek honlapján olvashatunk egy Fontos , sőt Magas Szintű Munkacsoportülésről egy Nagyon Fontos Európai Kérdésben:

Gender mainstreaming - magas szintű munkacsoportülés

• Dátum: 2011. január 11.
• Szervező / Felelős miniszter: Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Kaméleon

New Yorkban a CEDAW feminista harcosaként, FÉRFI külsővel, nőies kinézet kizárva, még csak az kéne!

Még a családon belüli erőszak ellen (joggal) kűzdve, feministaként (a szokott egyoldalúsággal), természetes zsidó közegében folytatva karrierjét, elhanyagolt zsidó banya kinézettel, elég Barbara Streisandosan:

Majd a zsidó kora-öregasszonyból kivirágzik a keresztény-nemzeti, érett szépasszony:

De néha az aktuális álarc mögül kivillan az egyéniség:

Profi munka volt, a kivillanások elkerülhetetlenek voltak (a szobrász lehetőségeit behatárolják a kődarab adottságai).

------------

Kapcsolódó bejegyzés: A Lauder-kapcsolat (M.K. volt férje a Zsidó Világkongresszus elnöke, Ronald Lauder hazai helytartója volt annak médiavállalkozása élén. Kicsit meglepő kapcsolatrendszer egy nagyon hazafias párt nagyranövését kiprovokáló húzónév esetén...)

Lengyel püspökök "szexmissziója"

Sokunk kedvenc antiutópia-komédiája a lengyel "Szexmisszó" c. film, amelynek két férfihőse a közeljövő totalitáriánus-feminista falansztertársadalmába keveredve végül helyreállítja a természet Rendjét. Felébresztik az agymosással-vegyszerekkel férfinélkülözővé, sőt férfigyűlölővé tett nőkben a természetes vonzalmat a férfiak iránt, valamint egy sikeres szabotázzsal gondoskodnak róla, hogy az In Vitro gyerekgyárban végre fiúk is világra jöjjenek.
Hogy a lengyel filmipar e kiemelkedő terméke mennyire aktuális témát feszegetett a 80-as években, a szükségállapot feloldása után, azt ma még sokkal jobban látjuk, hiszen az eltelt huszonvalahány évben a feminista-genderista terror nagy lépéseket tett előre. Ennek horrorjáról és arról, hogy annyi emberellenes, gonosz trenddel együtt emögött is egy sabbateánus-frankista zsidó gyökerű globális háttérhatalom áll, egy kiváló forrás az egyik tipikus, tisztességes zsidó származású szerző, Henry Makow blogja: "Save the males"

Az utóbbi időben elég sok összeesküvéselméletet olvasok, angolul és lengyelül is, tervezem is, hogy itt a blogon is írok ezekről és a fejemben 15 évnyi lengyelországi tartózkodás után lassan összeálló képről a régi "Judeopolónia" terv nagyarányú megvalósultságáról és ugyanennek magyarországi változatáról.
(A lengyel társadalom évszázadok óta fokozódóan titkoszsidó, frankista befolyás alatt áll, ez a közeg diktálja a nemzzettudatot és a nemzeti hősöket, nagyrészt saját soraiból kiemelve őket.)
Szóval összeesküvéselméletekkel tömött agyamban mostanában elég kiemelt téma a katolikus egyház, kiemelten a Vatikán és az egyes püspöki karok, közte  a magyar elrohadtsága, korruptsága, szabadkőművesek és zsidók általi infiltráltsága is.

Most azonban a lengyel püspöki kar egy elég mellbevágó nyilatkozattal kicsit mintha menteni igyekezne a becsületét illetve a reményt, hogy még nincs minden veszve.


A lengyel közélet egyik régebben húzódó konfliktusa a haladárok/globalisták és a konzervatívok, életvédők,  köztük hivatalból a katolikus egyház között az "In Vitro" mesterséges megtermékenyítések engedélyezésének és állami támogatásának kérdése. A Szejm ma tárgyalt a témáról először. A katolikus egyház természetesen jól ismert életvédő álláspontja alapján, miszerint a magzat már emberi életet képvisel, kezdettől hevesen ellenzi az egészet. A mesterséges megtermékenyítések során ugyanis jóval több embriót hoznak létre, mint amennyit végül beültetnek és a "feleslegeseket" megsemmisítik. Felmerül továbá a lefagyasztásuk és más részletek is, amikre most nem térnék ki. Személy szerint ennyi alapján mostanáig az volt a véleményem a kérdésről, hogy az egyháznak elvi alapon teljesen igaza van, azonban pragmatikusan én nem tekintettem tragikus bűnnek, ha gyermektelen házaspárok megsegítése céljából tennének kivételeket, ügyelve az elkerülhető embriómegsemmisítések tényleges elkerülésére. Most van is ilyen óvatosabb változata a törvényjavaslatnak, amely előírná, hogy csak annyi embriót hozhatnak létre, amennyit ténylegesen be is ültetnek. (ez gyakorlatilag nem igazás lehetséges)


A püspöki kar múlt hétfői, a legfőbb közjogi méltóságokhoz címzett levelében viszont bedobott egy új érvet, jelszót és nem is akármilyet. Kijelentették, hogy "a mesterséges megtermékenyítés az eugenetika (emberi fajnemesítés) fiatalabb testvére, a legrosszabb képzettársításokkal a nem túl távoli múltból".
Azóta Kazimierz Nycz bíboros, varsói metropolita egy nyilatkozatban megerősítette, hogy nem erős retorikáról van szó, hanem komolyan gondolják:
Véleménye szerint e módszerrel "azt hajtják végre, amit az eugenetika során, a nemzet szelekcióját".

Természetesen ennél konkrétabban nem ment bele, kik szelektálnák a népességet és konkrétan milyen "faj" érdekében, azonban nekem a fentebb jelzett "összeesküvéselméletek" alapján természetesen az ugrik be, hogy egy országban (illetve többen...), ahol a nyílt és titkoszsidó elitek  évszázadok óta eluralták a politikai, gazdasági és kulturális vezető pozíciókat, ahol a nemzettudatban, a nemzeti hősök karában már régóta alkalmazzák a szelekciót, kiszelektálva a zsidóuralom ellen fellépő, vagy azt egyszerűen csak nem elősegítő potenciális (valódi) hősöket, történelmi szereplőket, ott miért ne próbálkozhatnának meg a kiválasztott(nak vélt) faj biológiai elterjesztésével is. Elvégre az országhódítás eleve ilyen célt szolgál.


A püspöki kar teljesen PC hivatkozása a náci rezsim eugenetikai kísérleteire sem akkora PC-ujjgyakorlat ez ügyben, mint első látásra tűnik.A rasszizmus nem egy eredeti német felfogás, ahogy nem is magyar, ez az idegengyűlölő, etnocentrikus zsidó közösségi identitás logikus velejárója. A történelem legnagyobb eugenetikai "kísérlete", pontosabban gyakorlata, a "gojokkal" való keveredés tilalma okozta a tényt, hogy elég jó eséllyel tippelhetjük meg egy viselkedése, tevékenysége alapján eleve gyanús emberről kinézete alapján, hogy zsidó származású-e.

Az eugenetikai, rasszista elméleteket hangoztató embertelen náci rezsim cionista gyökereiről pedig számos összeesküvéselmélet szól, amik számomra nagyon meggyőzőek, de erről később tervezek írni itt.
Szeretném, hogyha nem csak képzelődés lenne, amit belelátni vélek a lengyel püspökök (egy részének) akciójába...