Ez a bejegyzés nem a saját művem, hanem Richard Wurmbrand hihetetlen fontosságú könyvének ismertetése. A könyvben ugyan a cím végén kérdőjel szerepel, azonban a mű teljesen meggyőz minket arról, hogy a kérdőjel felesleges.
A bejegyzés lényegében szó szerinti átvétele
egy hasznos webszájt ezirányú cikkének, de menet közben a szöveget néhol kiegészítettem az eredeti mű interneten fellelhető egyéb, más című, de hasonló tartalmú kiadásaiból és még bizonyára folytatni is fogom ezt a bővítést.
Az interneten az alábbi kiadásokat találtam:
egy másik változat:
Marx and Satan, by Richard Wurmbrand
A téma önmagában is nagyon érdekes és fontos, azonban kiemelkedő fontosságú lesz a megismerése ahhoz, hogy tovább folytathassuk saját hazai történelmünk forradalmi rombolásai megértéséhez és egyes hamis nemzeti hőseink leleplezéséhez. A Marxot "beavató" és pályáján elindító sátánista körök tevékenysége hazánkra is kiterjedt...
-------------------------------
Részletek a
"Marx sátánista volt?"
c. könyvből. Ezt a könyvet Richard Wurmbrand írta, egy hithű romániai keresztény, aki nyolc évet töltött a kommunisták börtöneiben, mert hirdette az Evangéliumot és nem volt hajlandó megtagadni az Urat. Legismertebb könyve a Krisztusért megkínozva, tanúságtétele Isten győzelme mellett a kommunista üldözés közepette.
Richard Wurmbrand könyve Karl Marxról, (1818 – 1883), a német “forradalmi szocialistáról” annak a tévhitnek a cáfolatával kezdődik, hogy Marx egy könyörületes látnok volt, aki őszintén szívén viselte a szegények sorsát. Valójában Marx and Engels egyaránt jómódú családokban nőttek fel, távol a szegény élettől. Ketten együtt egy keresztényellenes utópiát szerveztek, amely a kezdetektől a politikai hatalomra koncentrált, nem a szegények megsegítésére. Akár a változás mai csábító víziója, az ő szocialista/kommunista átalakulásukhoz szükség volt egy “válságra” és egy “célra”, amely megragadja a közönség figyelmét és megteremti a keresett alkalmat.
Thomas Sowell jól összefoglalta ezt 1993-as könyvében, a Szabadon választható-e a valóság-ban (Hoover Institution, 81. old.):
"A balos mozgalmak vezetése mindig az elkényeztetett gazdag fiúk előjoga volt.Ez a szabály visszanyúlik azokra az időkre, amikor egy agyondédelgetett jómódú fiatalember, Karl Marx társult egy másik agyondédelgetett gazdag fiatallal, Friedrich Engelsszel, hogy létrehozzák a kommunista ideológiát.
"Az állítás hamissága, hogy ez “a munkásosztály mozgalma”, a kezdetektől feltűnő volt. Amikor Engelst küldöttnek választotta a Kommunista Liga 1847-ben, saját szavai szerint: 'egy munkást jelöltek a forma kedvéért, de azok, akik jelölték, rám szavaztak.' Lehet, hogy ez volt a kommunista mozgalom első meghamisított ‘választása’, de bizonyosan nem az utolsó.... A Felkentek mindig a saját elképzelésük szerinti Új Embert és Új Társadalmat akartak létrehozni."
Vessük ezt egybe a Marx sátánista volt? alábbi részleteivel. Jegyezzük meg, hogy Karl Marx gyermekkorában keresztény lett. Fiatalon még egy istenfélő kereszténynek is tűnt. De nézetei radikálisan megváltoztak nem sokkal azután, hogy befejezte a német középiskolát.
A keresztény Marx
"Ma a világ egyharmada marxista. A marxizmust ilyen, vagy olyan formában sokan magukénak vallják a kapitalista országokban is. Még keresztények is vannak, sőt papok is, nem egy közülük magas rangú, akik meg vannak róla győződve, hogy miközben Jézusé volt a helyes válasz arra, hogy jussunk a mennybe, Marxé volt a helyes válasz arra, hogy segítsünk az éhezőkön, szűkölködőkön, elnyomottakon a földi életben."
"Marx, mondják, mélységesen humánus volt. Egy eszme foglalkoztatta: hogy segíthet a kizsákmányolt tömegeken. Állítása szerint a kapitalizmus dönti nyomorba őket. Amint megdöntik ezt a rohadt rendszert, a proletariátus diktatúrájának átmeneti periódusa után egy olyan társadalom jön létre, melyben mindenki képességei szerint fog dolgozni a kollektív gyárakban és farmokon, és szükségletei szerint lesz javadalmazva. Nem lesznek... háborúk, forradalmak, csak egy örökös, egyetemes testvériség... [5. old.]
"Marx írja: "A vallás, mint az emberiség illuzórikus boldogsága megszüntetése előfeltétele az emberek valódi boldogságának. A felhívás a körülményeikkel kapcsolatos illúziók megszüntetésére felhívás az olyan körülmények megszüntetésére, amelyek illúziókat kívánnak...."[6.old.]
"Marx vallásellenes volt, mert a vallás akadályozza a kommunista eszme beteljesedését, amit ő az egyetlen válasznak tekint a világ problémáira. - Így magyarázzák a marxisták álláspontjukat." [6.old.]
"Kora ifjúsága idején Karl Marx keresztény volt. Első írása címe: A hívők egysége Krisztussal.Ebben olvassuk e szép szavakat: 'Krisztus szeretete által szíveinket egyúttal felebarátaink felé fordítjuk, akiket bensőséges kötelékek fűznek hozzánk és akikért Ő feláldozta Önmagát.'
"Észre kell azonban vennünk, hogy a középiskolát záró vizsgadolgozatában hatszor ismételte meg a 'rombolás' szót, melyet egyetlen iskolatársa sem használt vizsgája során. Ezután a 'Romboló' lett a beceneve. Természetes volt számára, hogy rombolni akart, hiszen az emberiségről, mint 'emberi szemét'-ről beszélt és ezt mondta: 'Senki nem látogat meg és én ennek örülök, mert a jelen emberiség... (obszcén kifejezés)(tehet nekem egy szivességet? B.CS). Gazemberek bandája.'
Ne feledjük, Marx keresztény hívőként indult. A középiskola befejezésekor bizonyjtványába a Hittan rovatba a következőt írták: 'Tudása a keresztény hitről és erkölcsökről kielégítően világos és jól megalapozott. Bizonyos szinten ismeri a keresztény Egyház történetét is.'
Marx első Isten-ellenes írásai
"Nem sokkal e bizonyítvány kézhezvétele után valami rejtélyes történt Marx életében: mélységesen szenvedélyesen vallásellenes lett. Egy új Marx kezdett kialakulni. Ezt írja egy versében: “Bosszút akarok állni Azon,aki a magasban uralkodik.”[7.old.] Tehát nem kételkedett benne, hogy van Valaki, aki a magasban uralkodik....
Marx egy viszonylag jómódú család tagja volt. Nem éhezett gyermekkorában. Sokkal jobb körülményei voltak, mint sok diáktársának. Mi okozta ezt a borzasztó gyűlöletet Isten ellen? Semmilyen személyes indokról nem tudunk. Miért kellett ezeket a sorokat írnia A kétségbeesett invokációja c. versében? [9.old]
Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia. [8.old.]
E szavak: “A magasba, a fejek fölé építem trónomat” és a vallomás, hogy aki e trónon ül,
csak rettegést és agóniát fog árasztani magából, emlékeztet minket Lucifer büszke dicsekvésére:
'Én az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé állítom trónomat.” (Izajás 14:13)
A sátánista egyház és Oulanem
De miért vágyik Marx egy ilyen trónra? A válasz egy kevéssé ismert drámában rejlik, melyet szintén diákévei alatt írt. Címe Oulanem. A cím magyarázata egy kis kitérőt igényel.[9.old.]
Létezik sátánista egyház. Ennek egyik szertartása a fekete mise, melyet a sátánista pap mond éjfélkor... Ezt egy orgia követi... [10-11.old.]
Jellemző módon az “Oulanem” egy szent név kiforgatása. Az Emmanuel egy anagrammája, amely Jézus egyik bibliai neve, héber jelentése “Isten velünk”.
A nevek ilyen kiforgatását a fekete mágiában hatásosnak tartják.
Az Oulanem drámát csak egy furcsa vallomás fényében leszünk képesek megérteni, melyet Marx A hegedűs című versében tett, amit később igyekezett jelentéktelennek beállítani ő maga és hívei is:
Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad,
ilyen csak a pokol sötétjéből támad.
Szív bájolva, érzék vasra veretett,
Én a Sátánnal kötöttem üzletet.
Ő veri a taktust, ő írja a kottát,
abból játszom én a halál indulóját. [12.old.]
Most pedig Marx drámájából, az Oulanem-ből idézek:
És ők is Oulanem, Oulanem.
E név recseg előre, mint a halál
Míg el nem hal egy nyomorult csúszómászóként.
Állj, megértettem! Lelkemből jön ez....
De van erő ifjú karjaimban
Hogy megszorítsalak és összeroppantsalak [téged, emberiség]a vihar erejével,
Míg kettőnkre a Mélység(Abyss) sötétje ásít.
Leesel és én nevetve követlek,
Füledbe suttogva: “Zuhanj, jöjj velem, barátom.” [12.old.]
A Biblia, melyet Marx tanulmányozott gimnazista korában, azt mondja, hogy az ördögöt egy angyal megkötözi és a feneketlen gödörbe vetik (görögül abyssos, lásd Jelenések Könyve 20:3). Marx arra vágyik, hogy az egész emberiséget magával rántsa ebbe a gödörbe, amely az ördögnek és angyalainak van fenntartva....[12-13.old.]
Marx imádta Mephistopheles szavait a Faus-ból, “Minden létező megérdemli, hogy elpusztítsák.” Minden — beleértve a proletariátust és az elvtársait is. Marx idézte e szavakat... Sztálin az értelmük szerint cselekedett és még a saját családját is elpusztította. [13.old.]
A sátánista szekta nem materialista. Hisz az örök életben. Oulanem, a személy, akinek nevében Marx szól, nem tagadja az örök életet. Elismeri azt, de egy szélsőségessé fokozott gyűlölettel teli életként. Érdemes megjegyezni, hogy az öröklét az ördög számára kínzást jelent. Ezért vetette Jézus szemére a két démon: “Azért jötél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Máté 8:29)....
[Marx] levelezése apjával tanúsítja, hogy nagy összegeket pazarolt élvezetekre és hogy állandó vitában állt a szülői tekintéllyel ebben és más ügyekben. Aztán megismerkedhetett a szupertitkos sátánista egyház tanaival és részesült a beavatási rítusokban. A Sátán, akit hívei látnak hallucinatív orgiáik során, rajtuk keresztül szól. Vagyis Marx is csak a Sátán szócsöve, amikor A kétségbeesett invokációja c. versében kimondja: “Bosszút akarok állni Azon, aki a magasban uralkodik.”
Hallgassuk az Oulanem végét:
Ha van Valami, mely elemészt,
Közepébe ugrok, ezáltal lerombolom a világot —
A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik
Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal
Nyers valója köré vetem karjaimat:
Velem ölelkezve a világ némán kimúlik,
És akkor lesüllyed az abszolút semmibe,
elpusztulva, létezés nélkül —
Ez élet lenne a javából!
Marxot valószínűleg de Sade márki szavai ispirálták:
"Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására. Ezek bűnök lennének a javából!"
Marx és de Sade ugyanazokat az eszméket propagálják. A becsületes emberek, akárcsak az isteni sugallatra hallgató emberek gyakran igyekszenek embertársaikat szolgálni olyan könyvek írásával, melyek növelik azok tudását, javítják erkölcseiket, vallásos érzésekre serkentik őket, vagy legalább kikapcsolódást és szórakozást nyújtanak. Az ördög az egyetlen lény, amely kiválasztott szolgálóin keresztül szándékosan csakis rosszal táplálja az emberiséget.
Az Oulanem-ben Marx azt teszi, amit az ördög tesz: az egész emberi nemet kárhozatra szánja. Az Oulanem valószínűleg az egyetlen dráma a világon, melynek összes szereplője tisztában van saját romlottságával, mellyel öntudatosan kérkednek és melyet ünnepelnek. E drámában nincs fekete és fehér... Mindenki sátáni, züllött és kárhozott. [15.old.]
A Sátán Marx családjában
Marx ezeket a dolgokat koraérett zseniként, tizennyolc évesen írta. Életútja ekkor már ki volt jelölve. Egy szót sem szólt az emberiség, a proletariátus szolgálatáról, vagy a szocializmusról. A világot akarta lerombolni. Trónt akart magának építeni, melynek korlátja emberi rettegés. [16.old.]
Wurmbrand talált néhány “rejtélyes részletet” Marx és apja levelezésében:
A fiú írja: "A bennem levő Szentek Szentje bérlő nélkül maradt és új isteneket kellett benne elszállásolni."[p.16]
1837. március 2-án apja írja Marxnak: “Előremeneteled, a kedves remény, hogy egykor becsülni fogják a neved és földi jóléted nem kizárólagos vágyai szívemnek… Csak ha szíved tiszta marad, emberien ver és semmilyen démon nem lesz képes eltéríteni a jobb érzésektől, csak akkor leszek boldog.” [16.old.]
Mi indított egy apát arra, hogy egyszer csak démonoktól féltse fiát, aki addig egy hitvalló keresztény volt? A versek, melyeket ajándékba kapott tőle 55. születésnapjára? Az alábbi idézet Marx Hegelről c. verséből származik:
A szavak, melyeket tanítok, ördögi káosszá keveredtek össze.
Tehát mindenki gondoljon azt, amit jónak lát . [17.old]
Sápadt szűz c. versében írja:
Eljátszottam hát a mennyet, tudom jól.
Lelkemre, mely egykor Istenhez volt hű, vár a pokol. [20.old.]
Amikor Marx befejezte az Oulanemet és más ifjúkori költeményeit,melyekben arról ír, hogy szerződést kötött az ördöggel, még nem is gondolt a szocializmusra. Még kűzdött is ellene a Reinische Zeitung szerkesztőjeként:
"A tömegek kísérletei a kommunista eszmék megvalósítására ágyúval válaszolhatók meg, amint veszélyesekké
válnak..."
Marx ki fogja űzni Istent a Mennyországból
Gondolkozásának ezt a fázisát elérve Marx találkozott Moses Hessszel, aki a legfontosabb szerepet játszotta életében, ugyanis elfogadtatta vele a szocialista eszmét. Hess így nevezi őt: "Dr. Marx—bálványom, aki megadja majd az utolsó rugást a középkori vallásnak és politikának." Tehát elsőszámú célja nem a szocializmus volt, hanem a rugás a vallásnak. [20.old.]
Georg Jung, Marx egy másik akkori barátja írja 1841-ben, ... hogy Marx biztosan ki fogja űzni Istent az ő mennyországából.... Marx a kereszténységet az egyik legerkölcstelenebb vallásnak nevezi.
Ezek voltak akkor azok várakozásai, akik beavatták Marxot a sátánizmus mélységeibe. Egyáltalán nem igaz, hogy Marx fennkölt társadalmi eszményeket vallott az emberiség megsegítéséről, hogy a vallás akadálya volt ezen eszmények megvalósításának és ezért lett Marx vallásellenes Ellenkezőleg, Marx ... gyűlölte Isten minden említését. Az az ember akart lenni, aki helyéből kirúgja Istent - mindezt azelőtt, hogy magáévá tette volna a szocializmust, ami csak a csali volt a proletárok és értelmiségiek elcsábításához, hogy elfogadják ezt az ördögi eszményt.
Végül Marx kijelentette, hogy nem ismeri el a Teremtő létezését. (...) A valláskritika azzal a tannal végződik, hogy az ember számára a legfelsőbb lény az ember.
Ha nem ismerünk el Teremtőt, nincs, aki Parancsolatokat adhatna nekünk. Ezt igazolja annak kijelentésével, hogy 'A kommunisták semmiféle erkölcsöt nem hirdetnek'.
Lelkek a Sátán számára
Marx egyik társa az Első Internacionálé alapításában Mihail Bakunyin orosz anarchista volt, aki ezt írta:
A Gonosz a sátáni lázadás az isteni hatalom ellen, lázadás, melyben látjuk minden emberi felszabadítás termékeny csíráit, a forradalmat. A szocialisták e szavakról ismerik meg egymást: "Annak a nevében, aki ellen nagy gonoszságot követtek el!" A Sátán az örök lázadó, az első szabadgondolkodó és világok felszabadítója. Megszégyellteti az emberrel állati tudatlanságát és szolgaságát, homlokára bélyegzi a szabadság pecsétjét, engedetlenségre és a tudás fájáról evésre biztatva.
Bakunyin többet is tesz Lucifer dicséreténél. Konkrét forradalmi programja van, de nem olyan, amelyik felszabadítaná a szegényeket a kizsákmányolás alól. Ezt írja: "E forradalom során fel kell ébresztenünk az ördögöt az emberekben, fel kell tüzelnünk a legalantasabb szenvedélyeket. Küldetésünk a rombolás, nem az építés. A rombolás szenvedélye kreatív szenvedély.” Bakunyin felfedi, hogy Proudhon, egy másik vezető szocialista teoretikus és akkoriban Karl Marx barátja “szintén imádta a sátánt.” ... Proudhon...kinyilvánította, hogy Isten volt az igazságtalanság prototípusa. "... Minden lépés előre egy győzelem, mellyel felülkerekedünk az Istenin.
Így kiált fel:
Jöjj, Sátán, akit rágalmaz a nép és a királyok. Isten butaság és gyávaság; Isten képmutatás és hamisság; Isten zsarnokság és nyomor; Isten gonosz. Ahol az emberiség meghajol egy oltár előtt, az emberiség, a királyok és papok rabszolgája megbűnhődik... Esküszöm, Isten, a mennyek felé kinyújtott kezekkel, hogy nem vagy több, mint az én elmém végrehajtója, tudatom jogara... Isten alapvetően civilizálatlan, antiliberális, embertelen.
Proudhon Istent gonosznak nyilvánítja, mert teremtménye, az ember gonosz. E gondolatok nem eredetiek; ezek a sátánista szertartásokon megtartott “igehirdetések” szokásos tartalmai."
Marx később összeveszett Proudhonnal és írt egy könyvet annak "A nyomor filozófiája" c. műve bírálataként. De Marx csak Proudhon kevésbé fontos gazdasági tételeit bírálta, annak démoni, Isten elleni lázadása ellen nem volt kifogása.
Heinrich Heine, a neves német költő Marx egy harmadik bensőséges barátja volt. Ő is sátánimádó volt, ezt írta:
Hívtam az ördögöt és megjelent itt,
Arcát fürkésznem csodálva kell,
Nem csúnya ő, nem is sántít,
Ő egy elbűvölő, bájos ember.
"Marx Heinrich Heine nagy rajongója volt. ... Meleg, szivélyes kapcsolatban álltak."
Miért rajongott Marx Heinéért? Talán az ilyen sátánista gondolatokért:
Arra vágyok, hogy ... néhány szép fa álljon az ajtóm előtt, és ha a Jóisten teljesen boldoggá akar engem tenni, megadja nekem az örömöt, hogy hat, vagy hét ellenségemet felakasztva láthatom ezeken a fákon. Könyörületes szivem megbocsátja nekik haláluk után mindazt a rosszat, melyet életükben ellenem elkövettek. Igen, meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, de csak azután, hogy felakasztották őket.
Nem vagyok bosszúvágyó. Szeretném szeretni ellenségeimet. De nem szerethetem őket, mielőtt nem állok bosszút rajtuk. Csak akkor nyílik meg számukra a szivem. Amíg az ember nem áll bosszút, keserűség marad a szivében.
Lehet bármilyen rendes ember bensőséges barátja valakinek, aki így gondolkozik?
Marx és követői ugyanígy gondolkodtak. Lunacsarszkij, egy vezető filozófus, aki egy időben a Szovjetunió kulturális minisztere is volt, írta
Szocializmus és vallás c. könyvében, hogy Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé.
E ponton fontos kijelentenünk, hogy Marx és elvtársai Isten-ellenesek lévén nem voltak ateisták, ahogy a mai marxisták állítják magukról.
Tehát, miközben nyíltan elítélték és gyalázták,
azt az Istent gyűlölték, akiben hittek.
Nem Isten létét kérdőjelezték meg, hanem a fennhatóságát.
Amikor 1871-ben Párizsban kitört a forradalom, a kommünár Flourens kinyilvánította:
Ellenségünk az Isten. Isten gyűlölete a bölcsesség kezdete.
Marx magasztalta a kommünárokat, akik nyíltan hirdették ezt a célt. De mi köze ennek a javak igazságosabb elosztásához, vagy a jobb társadalmi intézményekhez? Azok csak a külső csomagolások, melyek elrejtik a valódi célt: Isten és kultusza teljes eltörlését.
Marx ördögi költészete
Marx verseiben, a Kétségbeesett invokációjában és az Emberi büszkeségben az ember legfőbb kérése a saját nagyságára irányul. Ha az ember elveszni ítéltetett a saját nagysága által, ez egy kozmikus katasztrófa lesz, de isten-szerű lényként fog meghalni, akit démonok gyászolnak. Marx balladája, A hegedűs megörökíti a zenész panaszát Isten ellen, aki nem ismeri és nem akarja az ő művészetét. Az a pokol sötét mélységéből ered, rontást vetve a tudatra és szívre, zenéje pedig a halál indulója.
A zenész kirántja kardját és a költő lelkébe szúrja.
A pokol sötét mélységéből eredő művészet, a tudat megrontása.... Ez emlékeztet minket az amerikai forradalmár Jerry Rubin szavaira a Tedd!-ből: “Kombináltuk a fiatalságot, zenét, szexet, drogokat és a lázadást az árulással — és ez egy nehezen felülmúlható keverék.”
Emberi büszkeség című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:
Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába,
És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet.
Akkor én, mint egy győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett
És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel.
Marx egy belső harc után tette magáévá a sátánizmust. A költeményeket egy súlyos betegség időszakában fejezte be, mely a szivében zajló vihar következménye volt. Akkoriban ír bosszúságáról, hogy egy olyan nézetet kell bálványoznia, melyet utál. Betegnek érzi magát.
Marx kommunistává válásának döntő oka világosan kiderül barátja, Georg Jung egy Ruge számára írt leveléből. Ez nem a proletariátus emancipációja, sem egy jobb társadalmi rend létrehozása. Jung írja: “Ha Marx, Bruno Bauer és Feuerbach szövetkeznek egy teológiai-politikai szemle alapítására, Isten jól teszi, ha maga köré gyűjti az angyalait és önsajnálatba merül, mert ezek hárman bizonyosan kiűzik Őt a mennyből..."
Vajon ezek a költemények voltak Karl Marx egyedüli kifejezetten sátánista írásai? Nem tudjuk, mert munkái nagyobb részét titokban tartják kéziratainak őrzői. ... A moszkvai Marx-Lenin intézet ... igazgatóhelyettese írta, hogy nem tervezik bővíteni Marx és Engels művei első kiadását. Azt mondja, hogy száz kötetből csak tizenhárom jelent meg. ...
Erre nincs más magyarázat, minthogy Marx eszméinek zömét titokban akarják tartani.
Az ember, aki meggyőzte Engelst, hogy legyen kommunista, ugyanaz a Moses Hess volt, aki korábban meggyőzte Marxot. Hess írta, miután Kölnben találkozott Engelsszel: “Egy fanatikus kommunistaként távozott tőlem. Így keltek én rombolást.“
Rombolást kelteni — ez volt Hess fő életcélja? Luciferé is ez."
