Az iszlám európai szálláscsinálói a Hősök Terén

 "... lassan lassan az egész Európát magához kapcsolhatná hatalmas császár." 

Sobieski nem engedte Németországba menni a muzulmánokat.
Neki NINCS SZOBRA a Hősök Terén...

Ma, szeptember 12-én van a 332. évfordulója a Bécs melletti csatának, melyben 1683-ban a keresztény koalíció csapatai a lengyel huszárság gyönyörű rohamának köszönhetően megsemmisítették az Európa szive felé előrenyomuló iszlám sereget. A győztes csata nyomán indult meg a történelmi Magyar Királyság újraegyesítése, a másfél évszázadnyi folyamatos kivérzés után hazánk teljes nagyságában történő újjáépítése. Nincs azonban új a nap alatt: a Német Birodalom felé igyekvő muzulmánokat európai, köztük magyar ballibsi politikusok generációi támogatták céljuk elérésében. Thököly Imre a Bécs alatti döntő csatában a török oldalon harcolva akadályozta a magyar újjászületést és igyekezett segíteni Európa iszlám uralom alá kerülését. A pesti Hősök Terén a haza legnagyobb hőseinek szoborcsoportjából 1945 után kipenderítették a történelmi államunkat másodszor is naggyá tevő Habsburgokat, kellett a hely Thökölynek és törökös társainak... Sobieskinek pedig soha nem is volt méltó emlékműve hazánkban. (Az ezt leginkább közelítő is a mai határon túl, Párkányban áll.) Thököly szilárd alapokra építhetett a haza és a keresztény civilizáció elárulásában: hősök terei szobortársa, Bethlen Gábor egész Európa elfoglalására biztatta a szultánt és ajánlkozott, hogy erdélyi magyar protestáns hadaival feléget minden területet, ahol katolikusok élnek. A kor balliberális élcsapatát, mely az iszlám előrenyomulásában a régi Európa ellen bevethető fegyvert látott, a protestáns elit képezte...

A forradalmárzsidó és hatása a világtörténelemre (E. Michael Jones)

"... a forradalom kezdettől fogva egy protestáns-zsidó szövetség volt."

E. Michael Jones alábbi cikke a szerző összefoglalója saját, "The Jewish Revolutionary Spirit and Its Impact on World History", azaz "A zsidó forradalmi szellem és annak hatása a világtörténelemre" c. könyve egyik fő mondanivalójáról.

A cikk és bizonyára a könyv is rendkívül hasznos a világtörténelem forradalmi vonulatán belül egy sor hazai jelenség megvilágítására. Kiemelten a török és nyugati protestáns zsoldban állandóan Habsburg-ellenes forradalmakat, saját hazájuk elleni támadásokat szervező protestáns kurucaink tevékenysége mögött álló gnosztikus-misztikus világnézeti hátteret, a hazai ál-"szabadságharcok" és például a luriai kabbala összefüggéseit. A lengyel árendarendszer és az ország megszűnése közötti összefüggés megismerése nagyban segít megérteni a "reformkorban" kezdődő nagy galíciai eredetű zsidó bevándorlást, azt, hogy a magyar nemesi birtokos réteg és pénzszivattyú szerepét játszó házizsidói között ugyanolyan gazdasági szimbiózis jött létre, mint Lengyelországban és hogy az áttelepülők az általuk "lelakott", megszűnéséhez hozzásegített országból jöttek át egy számukra "szűzföldre", ahol ugyanazt a bomlási folyamatot gyorsították fel, mint korábban Spanyol-, majd Lengyelországban...

Gályarab Tavasz I.

"...ne illettessék tovább a hazában szidalommal Izráel Istenének szent neve!" 

"..legbuzgóbbak azonban a praedicatorok voltak, kik megérkezettnek látták a szabadúlás és boszúnak óráját. Törökös turbánokban, fegyverrel kezükben jártak a táborban, és fanatizálták a népet a „hitszegő császár" és bálványimádó katholikusok ellen."

"...kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget." 

De Ruyter tengernagy idő előtt vetett véget a nevelő célú társadalmi munkának

Ma, február 11-én van a 339-edik évfordulója annak, hogy a holland De Ruyter admirális Nápolyban kiszabadította a magyar protestáns lelkész-gályarabokat. Ez volt a Gályarab Tavasz, és illik hozzá a neve, mert a 17. századi protestáns forradalmárok éppúgy nyugati rablókapitalista központokból szervezett összeesküvés és véres felkelés keretében estek neki saját országuk társadalmi rendjének és igyekeztek hazájukat romba dönteni, mint mai arab, ukrán, stb. utódaik, épp csak a fészbuk hiányzott még a szervezéshez. A rombadöntés, halálhörgés, siralom viszont már akkor sem maradt el... Mikor van a Pozsonyban elítélt prédikátorok magyar katolikus (és magyar protestáns!!!) áldozatainak emléknapja?
Nem volt véletlen, hogy épp holland flotta szabadította ki a holland politika magyarországi ügynökeit...

"Luther, a zsidó Messiás" - a Reformáció a judaizmus nézőpontjából

A reformáció korábbi bejegyzésekkel megkezdett témakörében érdemes idézni a Zsidó Enciklopédia 2008-as szövegének két idevágó szócikkéből, amik az interneten is hozzáférhetők. Közismertnek tekintem a tényt, hogy Luther élete vége felé nagyon dühös kirohanásokat intézett a zsidók ellen és durva "megoldásokat" javasolt a "zsidókérdésre", ezt a témát a zsidó enciklopédia is tárgyalja, akit érdekel, olvassa el e részeket ott. Én itt gátlástalanul mazsolázok a "Luther Márton" és "Reformáció" szócikkekből és a szerintem izgalmas részeket bátran kiragadom a szövegösszefüggésből. A teljes cikkeket lusta vagyok idefordítani, nekem most az érdekes, hogy miért csillantak fel zsidó szemek a reformáció következtében. Nagyon tanulságos, hogy a lelkesedés odáig fokozódott, hogy több kortárs rabbi titkos zsidónak vélte Luthert és egy komoly kabbalista szaktekintély Lutherben, "a kereszténység lerombolásának megkezdőjében" vélte látni a zsidó Messiást...

Luther Márton, zsidó Messiás???

A Szultán parancsára! - majdnem 500 éves az erőszakos reformáció

Jeles évfordulóra, Ünnepre készül a Nemzet: 2017-ben lesz 500 éves a Reformáció.
Államunk erőskezű vezetője (akit egyesek nem átallanak néha valamiféle uralkodóhoz, netán szultánhoz hasonlítani), útmutatást adott, hogyan kell magyar szemmel értékelnünk a Reformációt:

Orbán Viktor: A reformáció nemzeti kincset adott a magyarságnak

 

"A reformáció a magyarságnak olyan nemzeti kincset adott, amely felekezetre való tekintet nélkül mindenkié - mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a Reformáció Emlékbizottság első ülésén, a Parlamentben.

A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából 2017-ben tartandó ünnepségeket előkészítő emlékbizottságnak a reformáció értékei közül a nemzetmegtartó szerepre is fel kell hívnia a figyelmet, mert az ország három részre szakadása idején a reformáció nélkül "a nemzeti életben maradás" aligha sikerülhetett volna - hangsúlyozta a kormányfő. 

Fontos mai üzenete van annak is - folytatta -, hogyak,  a magyar reformátorok a legjobb külföldi egyetemeken tanultak, de természetesnek tekintették, hogy utána visszatértek saját hazájukba, és itt szolgáltak. Orbán Viktor szerint 500 évvel ezelőtt a reformáció válasz volt az akkori Európa egyre jobban mélyülő válságára is, a kontinensnek pedig "van mit tanulnia ebből a történetből", mert szellemi megújulás nélkül ma sem keveredhet ki a válságból.
Azt mondta, a méltó megemlékezés az 500. évfordulóról "önmagunk felé támasztott jogos igény", egyúttal helyesnek nevezte, hogy az állam és az egyházak közös testületben szervezik meg az ünnepi rendezvényeket. Indoklásul a miniszterelnök úgy fogalmazott: Magyarország mindig akkor volt erős, a nemzet is akkor volt egységes és rendelkezett kellő önbecsüléssel, amikor az állam nem ellenségének, hanem szövetségesének tekintette az egyházakat, különösképpen a történelmi egyházakat. "Ezt a szövetségesi hagyományt szeretnénk folytatni" - tette hozzá. 

Orbán Viktor fontosnak tartotta emlékeztetni arra is, hogy "nem volt olyan nagyon régen", amikor még elnyomták az egyházakat, üldözték a vallást. Ezzel kapcsolatban idézte azt a "politikai bölcsességet", amely szerint "az egyház olyan üllő, amelyen sok kalapács elkopott már". "Bizony, mind a kalapács elkopott, mind a sarló kicsorbult, ezt jó észben tartanunk az ünnep előestéjén" - mondta a kormányfő. 

Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára miniszteri biztos segíti a Reformáció Emlékbizottság munkáját. Ezzel a feladattal Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg - jelentette be Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter. A tárcavezető, akit a kormányfő a testület operatív irányításával bízott meg, elmondta: a plénum munkájában részt vesz a katolikus egyház képviseletében Pápai Lajos győri megyés püspök, a Magyar Tudományos Akadémia két delegáltat küld a testületbe, valamint a kisebb protestáns felekezetek is képviseltetik magukat. Rajtuk kívül Németország, Hollandia és Svájc nagykövete is megosztja tapasztalatait a magyar testülettel, mivel ez a három ország is jelentős előkészületeket tesz a reformáció 2017-ben tartandó 500 éves évfordulójának megünneplésére - tette hozzá. Balog Zoltán emlékeztetett arra: a történelmi kapcsolatok az elmúlt ezer évben alapvetően meghatározták Magyarország kultúráját, az igaz hit pedig "mindig kultúrát hoz létre". Hangsúlyozta: a felekezeti sokszínűség az ország erőssége kell, hogy legyen.

Egyből szembetűnhet az általam kiemelt részek kapcsán, hogy a kormányfő által említett pozitív értékek elég furcsán keveredtek épp ezen évforduló emlékéhez, ugyanis a közel 500 éve kezdődött tragikus európai polgárháború és annak magyarországi eseményei éppen negatív tanulsággal szolgálnak, a felsorolt értékek hiányának kirívó esetére nyújtanak példát, de előbb nézzük, miért kész a magyar művelt közönség jókora része őszintén, lelkesen ünnepelni e félezer év előtt indult vészkorszak kezdetét.

A bejegyzés folytatása

Adalékok a "vallásszabadság" fogalmának prot-kur. értelmezéséhez

A neves kuruc népi vezér, Esze Tamás szülőfaluja, Tarpa honlapjáról:

A református Esze Tamás

"A reformáció feltehetően 1552-ben Beregszászról terjedt át Tarpára, s a falu szín református községgé vált. Az erőszakos ellenreformáció korábban, 1672 márciusában Báthory Zsófia fejedelemasszony - mint Tarpa földesura - elűzte Istvándi András prédikátort, s egy katolikus pátert helyezett a fala, akit azonban hamarosan kuruc felkelők hurcoltak el. Báthory Zsófia  ekkor egy lienciatust és egy fiatal iskolamestert állított a helyére, s a kölcsönös kegyetlenséggel folyó vallási villongások során a mestert felkoncolták a licenciátusnak azonban sikerült megszöknie. Báthory Zsófia erre visszatorlással élt, kálvinista prédikátort vetett tömlöcbe Munkácson. A Tököly felkeléstől kezdve azután viszonylag háborítatlanul élhetett a református gyülekezet, s büszkén vallották hogy 1848/49-ig egyetlen "pápista" sem élt Tarpán."

Bognár József: Újkori meghasonlásunk

"A protestáns prédikátorok pedig nemcsak igehirdetők, de egyben ideológusok is voltak. Vallási problémáikat, sérelmeiket emelték nemzeti üggyé. Tőlük ered a minden alapot nélkülöző, magyar-zsidó nyelvrokonság és sorsközösség eszméje, a bűnös és kis nép teóriája. Szerintük ugyanis a török azért van, hogy bűnei miatt sújtsa a magyarságot. Általuk lett közgondolkodásunkban a katolikus Habsburg a magyarság kérlelhetetlen ellensége, mely másra sem vágyik, mint a nemzet kiirtására, miközben lehet, hogy sok esetben csak protestantizmusellenességről volt szó. Tudni kell még prédikátorainkról, hogy a török barátságot is inkább ápolták, mint a Habsburg uralkodók iránti hűséget, ami csak annyiban érthető, hogy a hódoltság területén szabadabban működhettek. E protestáns gyökerekből ered a későbbi kuruc mozgalom, a népi írók tevékenysége is innen táplálkozik. Mindegyik egy réteg igazságát, érdekét tette össznemzeti üggyé."

"Ugyanakkor a protestánsok se ismerték fel rendre, hol húzódik a nemzeti érdek, hol a vallási és hol a személyes becsvágy határa."

És még mást sem ismertek fel, de erről később... Ahogy arról is, hogy egyes protestáns igehirdetők (vagy többségük?) nemcsak ideológusok, hanem diplomaták, kémek, ügynökök is voltak, méghozzá idegen hatalmaké. (ez nem jelenti azt, hogy ma már a katolikus egyház hala is ne bűzlene a fejétől)

"Nemzeti szempontból, miként tévedés Szent István állítólagos intelmeinek a soknyelvű nép erősségéről vallott gondolata, ugyanúgy káros volt a több vallásra szakadás egy olyan korban, mikor a vallásnak meghatározó szerepe volt, az összefogás pedig mindenekfeletti szükséglet volt. E vallások esetében egymást legfeljebb csak kényszerből eltűrő, de nem egymás mellett megférő igazságokról volt szó. Ami még a viszonylag toleráns magyar közegben is minimum a lelkek mélyén állandósította a szakadást."

 (Hogy onnan idézek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy túl sok mindenben egyetértenék az Antidogma szellemiségével, ellenkezőleg, ahogy Bognár nézeteit is nagyon ellentmondásosnak tartom.)

Az alábbi idézet egy olyan tanulmányból származik, amellyel és szélesebb témájával e blogon még nagyon alaposan szeretnék foglalkozni. Figyelemre méltó elem benne a "szabadság bajnokai", a Rákóczi-család elképesztő harácsolása (lásd: Belső Gyarmatosítás), de méginkább a magyar származású "nagy pedagógus", az EU "szentje" Comenius-Szeges János a prot-kur propagandaagymosás által formált történelmi köztudatunkban gondosan titkolt kavarása, diplomáciai és titkosügynöki méregkeverése, amivel a magyarok nemzedékeit rángatták bele idegen érdekek képviseletében a legsötétebb erők az őngyilkos missziókba, ágyútölteléknek. De ezekről később essen szó.

Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Gentis felicitas

Rákóczi Zsigmondnál az a legfeltűnőbb, hogy rendkívül rokonszenves. (már akinek! B.Cs.) Nagyon vonzó, mert csillogó egyéniség. Lényében ugyanis a mély és őszinte hit erős realitás érzékkel, jó megfigyelőképességgel és e tulajdonságaiból fakadó szkepszissel, sőt jó emberismerete miatt a világi dolgokban cinizmussal egyesül. Hallatlanul merész és hagyományokat könnyedén átlépő politikus. Nem sokkal az esküvő előtt adta beszédes bizonyítékát machiavellisztikus politikai érzékének. Akkor, amikor az 1649-es országgyűlésen családja követeinek a nádorválasztásnál a protestáns jelöltekkel szemben a katolikus gróf Pálffy Pál támogatására adott parancsot. E gesztus már-már képtelen voltát megfelelően érzékelteti Zsigmond apjának, I. Rákóczi György fejedelemnek a felidézése, aki a protestáns Habsburg-ellenes hatalmak szövetségeseként vett részt a harmincéves háborúban.

Rákóczi Zsigmond azonban éppen apja harcai során ébredt rá: a magyarországi politikai vezetés a protestáns vallásszabadság jelszavaival már nem mozgósítható, mert a tagjai jórészt katolizáltak. E felismerés jegyében állította családi követeit a katolikus nádorjelölt mellé. És ennek következtében határozta el, hogy a Habsburg király ellen tervezett hadjáratát nem köti össze a vallásszabadság ügyével. Bátyjának, a fejedelemnek írta meg legvilágosabban: ha egyszer az „ausztriai jugumot” sikerül a magyarok nyakából kivetni, a relígióval azt tehetik, amit akarnak.

Tehát a protestánsok jelszava, a "vallásszabadság" (mely eleve csak politikai-harci mozgósításra szolgál), csak addig érvényes, amíg a farkas báránybőrt kényszerül hordani, amint levetheti, átharaphatja majd a pápisták torkát! Ács Ferinek a szabályok csak addig érdekesek, amíg neki kedveznek...

Természetesen haraptak a farkasok már báránybőrben is.

A (mint majd később látni fogjuk, Comenius és nemzetközi kémhálózata által szított) Wesselényi-összeesküvés (a résztvevők egymás iránti feljelentései által történt!) leleplezése után Erdélybe menekült "bújdosók", másik nevükön kurucok hőstetteiből:

SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE I. LIPÓT ÉS I. JÓZSEF KORÁBAN (1657–1711)

NEGYEDIK KÖNYV • AZ IDEGEN-URALOM ÉS THÖKÖLY IMRE KORA

II. FEJEZET.A bujdosók. Az 1672-iki támadás. A gubernium.

"A tömeget erős harczvágy hatotta át, s lelkes asszonyok, Kemény Jánosné, Bocskay Istvánné folyton tettre tüzelték a vezetőket. Augusztus második felében Ibrányi Ádám egy csapat bujdosóval Máramarosból csakugyan Ugocsába tört, Nagy-Szőllőst, a katholikusok egyik központját megvette, a minorita kolostort s némely katholikusok házait kifosztotta s győzelmi jelűl két barátot megcsonkítva beküldött Erdélybe."

"Abaúj és Zemplén szintén a bujdosókhoz csatlakozott, ámbár máskülönben a nemesség kevéssé támogatta őket. Szerencsről szeptember 12-ikén Fülek őrségét s a közeli megyékből tömegesen oda menekült nemeseket szólították fel a csatlakozásra. Noha többször ismételték a hivást, még választ sem kaptak, mert a kapitány, Koháry István a király rendületlen hive volt. Heves vármegye sem csatlakozott hozzájuk, ellenben a táborban levő protestáns papok, visszatérve községeikbe, hiveiket sikerrel buzdították a fegyverfogásra. Igy a kurucz had száma folyton szaporodott s valami 15,000 emberre nőtt. Noha katholikusok is csatlakoztak a zászlókhoz, melyek „Istenért és a szabadságért” latin felirást viseltek, a sokáig elfojtott düh és a bosszúérzés ekkor is véres kihágásokban nyilvánult. Hasztalan igyekeztek a vezérek rendet tartani. A kuruczok útját kegyetlen kihágások jelezték. Néhány katholikus papot megöltek, számos katholikus embert kiraboltak, s templomaikat elpusztították."

"Ungban is kitört a fölkelés, a katholikusok üldözésétől kisérve."

"Pika az útak védelmére rendelt csekély számú németet vagy leölte vagy elfogta, a lengyel származású katholikus lakosokat pedig kegyetlenűl üldözte."

 "Cob titokban kegyelmet igért a hajdúknak, kik alig hogy a németek közeledtek, a titkos megállapodás szerint szétfutottak, mire a sereg többi része is meghátrált. Csupán a gyalogság és a zempléni lovasság küzdött vitézűl. Amaz az utolsó emberig elesett, ellenben a lovasok útat törtek maguknak az ellenségen át s megmenekültek. 1500 vitéz holtteste borította a csatatért, s számos protestáns pap és diák esett el. Ezzel kimerült a fölkelés ereje."

A protestáns papság és utánpótlásuk a FORRADALOM és felforgatás káder-élcsapata, a katolikus-irtó sereg uszítója. Külföldi protestáns egyetemeken kiképezve és okkult-gnosztikus (kereszténységellenes!) titkos társaságokba beléptetve ők  a kor internacionalista harcosai, a Párt...

Vessük ezt össze az ugyanezen könyv előző fejezetében  olvashatókkal:

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE I. LIPÓT ÉS I. JÓZSEF KORÁBAN (1657–1711)

HARMADIK KÖNYV • A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS KORA

I. FEJEZET. A ország a vasbári béke után. Zrinyi Miklós halála.

"Mikor az udvar annak idején Ausztriában megkezdte a harczot a protestánsok ellen, az osztrák tartományok protestáns nemességének gyűlésein is felhangzott a fenyegetés, hogy inkább a töröknek hódolnak, semhogy hűtlenek legyenek az evangeliumhoz.²¹ De tőlük a török messze volt, s fenyegetésüket nem valósíthatták. Nálunk azonban a török szomszédsága, a behódolás kénytelensége természetszerűen arra bírta a közvéleményt, hogy az udvar fenyegető magatartásával szemben a töröktől várja a megmentést. A korszellem, a külföldről terjesztett eszmék és tanok is ily irányba terelték a magyar protestantismust. Ugyanakkor, mikor a török birodalom erejének rohamos hanyatlását már nem egy politikus észrevette, Európában az elnyomott protestánsok épen a töröktől várták, hogy megszabadítja őket a katholikus egyház kényuralmától. II. Rákóczy György szomorújátéka s az a szerep, melyet benne a török vitt, sajátszerű hatást tett a nyugaton. Drabik sokat olvasott munkája, a „Világosság a sötétségben” azzal biztatta az üldözötteket, hogy egyedül a franczia király és a török szultán, ki népével fölveszi a kereszténységet, fogja visszaadni szabadságukat. Könyvét az egész protestáns világban terjesztették, fordították, átdolgozták s olvasták. Alapgondolata sokakat megragadott (...)"

Egészen nyíltan fogalmazta meg ezt a külső, a magyarokat (fogyó)eszközként használó befolyásolást az összeurópai Protestáns Párt (illetve a 30 éves háború előtti nevén Protestáns Unió!) Habsburg-ellenes harcának magyar hadszínterén szervezett sokévtizedes összeesküvés- és felkeléssorozat utolsó felvonása, a Rákóczi-"szabadságharc" egyik fő erdélyi előkészítője:

R.Várkonyi Ágnes: Amiről Bethlen Miklós Önéletírása hallgat

„Anglia és Hollandia, ahol több mint két évig magam is tanultam, nekünk, erdélyi reformátusoknak második anyánk és hazánk” — Bethlen Miklós közvetlenül elfogatása után, 1704. június 19-én Lipót császárhoz írt és a vádak ellen védekező levelében így mentegetődzik amiatt, hogy kapcsolatokat tartott az angol és a holland bécsi követekkel. Amikor Jankovics József kiadásában a levelekkel együtt ez a Bethlen Miklós szöveg is megjelent, nyilvánvaló lett, hogy Erdély és II. Rákóczi Ferenc szervezkedésének esetleges összefüggései körül milyen sűrű homály vár eloszlatásra.

Tehát Anglia és Hollandia, a kibontakozó világkapitalizmus Külső Gyarmatosításának vezető hatalmai,  nem utolsósorban a vezető rabszolgakereskedő hatalmak, a világszétverő forradalmi mozgalom irányítóinak főhadiszállásai a magyar protestánsok "második anyja és hazája"!!! És természetesen a nemzeti érdekkel ellentétes örök belviszálykeltéseik és őrült kalandorakcióik (mint II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata) felbujtói. A "szabadság" nevében, kiemelt tekintettel talán saját ültetvényeik rabszolgáira is...

Érdekes, hogy kevesen veszik észre a párhuzamot a manapság is bőszen felemlegetett jelenség, a Moszkvában, vagy más szovjet pártiskolán végzett káderek hazai  ügynöki tevékenysége és a kor nyugati protestáns egyetemein végzett magyar prédikátorok és más értelmiségiek szerepe között!

Térjünk még vissza a szintén Angliából és Hollandiából gerjesztett Wesselényi-összeesküvés bukása nyomán létrejött mozgalom protestáns kuruc vitézeinek a vallásszabadság nevében elkövetett hőstetteihez! Az eddig idézett mű, bár a tényekhez dicséretesen ragaszkodik, azokat azért leöntötte az értékelés egy olyan szószával, amelynek a korra (a 19. század végére, a Millennium időszakára) jellemzően történelemszemlélete nagyon erősen a protestáns-kuruc vonulat befolyása alatt állt. A nagy mű egyik szerzője egy másik könyve ugyanezen korból ugyanezeket az eseményeket a prot-kur világnézeti sémák által  talán némileg enyhébben megterhelve ismerteti:

Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657-1705

Második fejezet. A bujdosók közt.

"Valóban a török segítsége nélkűl hamar vége lett volna a kurucznak, mert így nevezik most a felkelőket egy régebbi s eddig inkább gúnynévnek használt szóval. Zsákmánynyal megrakodtan a török terűletre futottak, hol biztos menhelyet találtak. A törökök katonákkal is erősítik a kuruczok csapatait, Györkénél az elesettek közt számos törököt ismertek fel. A végbeli török felsőbb parancsra adta a segítséget, haszna is volt a zsákmányból, és ez időben a törökök és kivált a protestáns magyarok közt bizonyos rokonszenv fejlődik ki az érdekközösségből. A magyarok azt tartják; hogy a törökök nem adóztatják meg oly kegyetlenűl alattvalóikat, mint a németek a magyart.^[77] 1674-ben a budai vezér meg akarja hiúsítani a dunántúli protestans papok Pozsonyba vitelét.^[78] Különben a törökök csak ritkán és nagyobb kalandok alkalmával vonúlnak ki a kuruczczal. Többnyire szökött végbeli katonákból, s a Tisza vidékéről oda futott szolga-emberekből verődnek össze a bujdosók századjai. Eleinte kalvinista papok és deákok is voltak találhatók soraik közt. Zsoldot ritkán kaptak e katonák, inkább a zsákmány volt fizetésök. Szerte jártak a Tisza vidékén, rémei voltak a katolikusoknak, egyháziaknak, vagy világiaknak. A katholikusok birtokait különös előszeretettel pusztították, de saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket. «Csiripoltak» az ellenségen akkori szólás szerint, hatalmukba ejtettek kisebb s rosszúl őrzött várakat, nagy gyorsasággal menekűltek nagyobb csapatok elől és békési, hevesi vagy bihari szállásaikra térve, a szállásadó szegénységnek nem voltak szívesen látott vendégei."

"A tisztek sem voltak jobbak a legénységnél. Elhisszük, mit Tholnai Mihály, a becsületes kalvinista pap mondott rólok egy prédikáczióban: «Sokan az előljárók közől lágy pásztorok, ha megfenyítik is az alattok való levőket, édesdeden, igen lágyan, mint a szegény Éli pap az ő lator fiait. Csak részesűljenek a praedált, tolvajlott, erőszakkal elvont marhákban, jószágban, elhallgatja affelől vitézének latorságát, bűnét megészi és igy annak vétkében részes leszen.» Tholnai egyáltalán nincs megelégedve a kuruczokkal.

Nem rég tért vissza a «belgiumi akademiákból», szemével láthatta, hogy «napnyugoti országokban» is kegyetlen a hadviselés; látta «Belgiumnak akkori siralmas sorsát a Franczia miatt». De a franczia az ellenség földét dúlta. «Azonban ki látta valaha, s hol hallotta, hogy az atyafiak szívek egymás ellen Adámás kövekké változzanak?» S ha legalább helyt állanának a kegyetlenek a csatamezőn. «Régen» – úgy mond – «a magyarok nem voltak ily gyalázatos futók, szaladók.» Nevezetes, hogy a katholikusok sanyargatását is elítéli. «Magyar ne veszesd a magyart! Vigyázz jövendőbéli megmaradásodon, hitesd el magaddal, hogy kevesen vadnak emberek közt jóakaróid. Akár Lutherista, akár Pápista, akár Calvinista légy, csak hogy magyar vagy, ezért egyenlő sorsod, egyenlő jobbágyi állapotod leszen, legyen tudva nálad s emlékezzél erre.»^[79]"

Tholnait persze megdicsérhetjük tisztességes kiállásáért, de nyugati ügynökképzőt járt protestáns értelmiségiként egyúttal naívnak is bizonyult...

"Beszédét Tholnai bátran ajánlhatta Wesselényi Pálnak, mert a bujdosók élén állók helyeselték a szigorú bírálatot, csakhogy mint katonák és forradalmi politikusok nem alkalmazhatták magokat mindenben az evangelium szavaihoz. Azt mondogatták, hogy mivel zsoldot nem igen fizethetnek, kénytelenek eltűrni a garázdaságot, különben szétoszlanék seregök. Rosszúl esett nekik is «a gyalázatos futás, szaladás», de hadseregöket nem lehetett döntő csatákra vezetni egy különböző fegyvernemekben jól kiképzett ellenséggel szemben. A katholikus nemesség üldöztetését és elriasztását magok is rosszalták politikai okosságból, de nem voltak mindig urai a fegyelmetlen hadnak. Így kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget."

"Azonban Teleki tűrelme sem végtelen, őt is nyugtalanná teszi a tapasztalás, hogy a bujdosók mindinkább elidegenednek Erdélytől s hogy mindinkább kiérdemelni látszanak az új törökök nevét, melylyel Báthory Zsófia szokta illetni őket. Az erdélyieknek úgy tetszett, hogy a bujdosók már minél többet átengednének a magyar terűletből a töröknek, csakhogy pápistává ne legyen az ország, csakhogy haza mehessenek, hogy kiváltságaik épségben maradjanak s hogy az ország önrendelkezési joga úgy a hogy meg legyen mentve. Élénk rosszalással szól Bethlen János Forgács Miklósról és Szepessy Pálról, kik nem pirulnak a töröknek oly diadalt óhajtani, hogy Szathmárban, Ecseden, Patakon, Kassán, Pozsonyban és Bécsben székelhessenek a basák és vezírek, mert ők előbb nem remélik a magyarok testi és lelki szabadságának biztosítását. A lelkiismeretes történetíró igen is szószerint veszi e nyilatkozatokat. Az elkeseredés ragadta azokra a bujdosókat, kik különben nem egyszer tartottak közjogi előadásokat a portán a magyar terület épsége érdekében. De az erdélyiek méltán tartottak attól, hogy a bujdosók Magyarországba csábítván az összes török erőt, nem lesznek képesek megakadályozni a terület csonkítását, még ha komolyan akarnák is és úgy látszik, mintha Bethlen még akaratuk komolyságában is kételkedett volna. Az meg épen fölháborította az erdélyieket, hogy a bujdosók a váradi basa azon követségéhez, mely öt Erdélyhez tartozó megyének török kézre jutását akarta kivinni a portánál, a magok követeit is csatolják, állítólag azért, hogy a basa szándékát meghiúsítsák. De mivel ez öt megyét a basa téli szállásra jelölte ki a bujdosóknak, nem lehetett tudni, mit akarnak a portától a bujdosók követei."

"Midőn 1674 augusztus elején Harsányba érkezett a hír, hogy Sennyei Ferencz kastélyát a fölkelők fölverték s őt tizenegyed magával megölték, Kende Gábor rögtön értesíté erről Telekit. «Ezt hozá» – írja Kende – «a fő nélkül való létel, ezek csak ölik, vágják az pápistát, ha fejök nem lészen.» "

"(... Bánffy...)Gyűlölte a vezetők optimismusát és barátkozását a törökkel, miben, mint láttuk, nem tért el az általános erdélyi felfogástól. Azonban Teleki nem csupán Erdély érdekeinek szempontjából, hanem személyes okokból is kímélni akarta a bujdosókat, míg Bánffyt ép személyes viszonyai hozták összeütközésbe a bujdosók egy részével. Bánffy, mint a véghelyek főparancsnoka, a Szilágyságot úgy tekintette, mint saját terűletét, pedig a bujdosók csapatjai egy ideig ott voltak elszállásolva és tudjuk, hogy ez mit jelent. Sőt mikor nem voltak ott elszállásolva, akkor is kirándúltak Biharból Krasznamegyébe és hogy egyebet ne említsünk összelövöldözték a sertéseket az erdőn s a falvakban is. Bánffy somlyai kapitánya, Keresztesi András, hasonló hőstettek benyomásaitól nem bírván szabadulni, kegyetlenűl üldözte a kuruczokat."

A kedélyes kuruc-turizmus e "kirándúlásai" mégcsak nem is a Királyság területén élő "pápista" honfitársaikat sújtották,  hanem szövetségesük, az őket befogadó Erdélyi Fejedelemség lakosságát!!! Ahogy persze fentebb is olvashattuk, hogy "saját hitfeleik tulajdona sem kerűlte ki figyelmöket", meg azt is, hogy az erdélyiek se lehettek benne biztosak, hogy a kegyelmükön élősködő kurucok nem partnerei-e a töröknek Erdély további területi csonkításában!

A "vallásszabadság" ügyét a kurucok ügyesen kötötték össze az üzlettel:

A bujdosók szokásai közé tartozott a vadászat egészen békés katholikus urakra is. Azoknak elfogása igen jó űzletnek ígérkezett. Tudjuk, hogy a török világban divatban voltak az ily űzletek, egy jómódú török foglyot, kit az övéi előreláthatóan nagy áron fognak kiváltani, magyar részről igen kívánatos tulajdonnak tekintettek. Azonban a bujdosók magyar katholikus urakat használtak fel árúczikkeknek. Bethlen János mély megbotránykozással beszéli, hogy a bujdosók Barkóczi Sándort majd hogy el nem adták a töröknek.

Ennyit mára a hazafiság és szabadságszeretet e díszpéldányairól.

Egy kis társadalmi munka - érthetetlen, miért?

Zárásul egy pályázat:
Kedves olvasók , kérem, küldjenek be a magyar nyelvterület településeinek hivatalos honlapjairól olyan idézetet, ahol egy mai, 21. század-eleji helytörténeti bemutatkozásban a honlap azzal dicsekszik, hogy a katolikus többségű településen ettől-eddig, mondjuk száz éven át hála Istennek egyetlen ilyen-olyan (gépi fütty) protestáns se élt.
A beküldők között kisorsolok egy rózsakeresztet!

(Félreértés ne essék: arra számítok, hogy nincs ilyen.)

SZEGről-végről magyar volt az EU egyik vakoló szentje

Megdobban a magyar szív...
Hír Sárospatak Város hivatalos honlapjáról:

Emléktáblát avatott Sárospatakon Patrubány Miklós

2011. április 17-én Comenius emléktáblát avattak Sárospatakon, az éppen 480. tanévében járó Református Kollégium udvarán. Sárospatakon eddig is volt Comenius emléktábla, dombormű és szobor is, ez mégis nagy jelentőségű, mert azon a helyen látható, ahol a nagy pedagógus 4 évig tevékenykedett, de főként azért, mert ez az első, amely egyértelműen utal a mester magyar származására, születési neve – Szeges János – feltüntetésével. Az emléktáblát Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke és Bálint Béla iskolaigazgató leplezték le…
Végh Balázs közigazgató köszöntő szavaiból kiderült, hogy a befogadó intézmény büszkén vállalja a Comenius magyarságát hirdető emléktáblát, amit a Magyarok Világszövetsége ifj. Mladonyiczky Béla szobrászművésszel készíttetett…

Öröm és megtiszteltetés, hogy ez a tábla a Református Kollégium falán kerül elhelyezésre, mert Comenius ide, erre a földre jött, ezek között a falak között élt és dolgozott, így bátran mondhatjuk, hogy a tábla a legjobb helyre került. Sárospatakon utca van elnevezve Comeniusról, viseli nevét intézmény, szervezet, alapítvány, s ezen túl ez a tábla is. Álljon itt emlékül Comeniusnak – Szeges Jánosnak – a nagy pedagógusnak!

Hálás köszönetet mondok Sárospatak Városának és a Sárospataki Református Kollégium vezetőinek, hogy befogadták ezt az emléktáblát – mondta Patrubány Miklós a tábla leleplezését követően…
Lehet, hogy az Úr akarata teljesült ezzel, hogy a tábla oda került - és vele Comenius Ámos János, született Szeges János lelke - ahol leginkább otthon van, Magyarországon és Sárospatakon, a Református Kollégium udvarán, ahol élete egyik gyönyörű szakaszát töltötte és a legjelentősebb műveit megírta.
Szeretném leszögezni, hogy mi nem kívánjuk valamilyen nemzeti túlbuzgásból kisajátítani Comeniust, hiszen ő árva gyermekként a cseh-morva testvériség közösségében nőtt, gyarapodott, annak lett a püspöke, őt méltán tekinti Morvaország nagy morvának, és ezt mi nem akarjuk elvitatni. De méltatlan lenne Comeniushoz és az igazsághoz, ha mi magyarokként továbbra is kitagadnánk őt.
Az az ember, aki a keresztségben a Szeges János nevet viseli, és aki az 1968-ban megtalált, saját kézzel írott végrendelete tanulsága szerint halála előtt szintén, arról talán az utókor is megemlékezhet Szeges Jánosként. Hiszen az elmúlás pillanatára gondolva saját kezűleg áthúzta a Comenius nevet az aláírásban - még kis se írta, csak az első két betűjét, majd keresztülhúzta - és aláírta a Szeges nevet. Tehát, aki születésében Szeges János és holtában is Szeges János, arról talán az utókor is megemlékezhet Szeges Jánosként.

Különleges magyar tragédiának tartjuk, hogy annak ellenére, hogy immár több mint négy évtizede ez a tény közismertté vált a tudományos körökben - hiszen egy Norvégiába szakadt cseh kutató, M. Blekästad megtalálta a saját kézzel írott végrendeletet - nem tudatosult a magyar közéletben, nem része a magyar kulturális örökségnek…

Mától kezdve ne történjen Comenius nevének említése a magyar nyilvánosságban anélkül, hogy oda nem tennénk, „született: Szeges”! Azt hiszem, ezzel nem igazságtalanságot, nem magunk felé hajlást, hanem méltányosságot gyakorolunk Isten és ember színe előtt és Johannes Amos Comenius, született Szeges János emlékezete előtt. Köszönjük Önöknek, hogy visszafogadták Comeniust, született Szeges Jánost!


Aros János polgármester dr.Komáromi Éva jegyzővel elsőként helyezte el a tábla előtt az Önkormányzat koszorúját, amiről az avatóünnepség utáni sajtótájékoztatón kihangsúlyozta, hogy Sárospatak valamennyi lakója nevében tett…

Sárospatak, már a bizonyító erejű, saját kézzel írott végrendelet megtalálása előtt, eddig is tudta ezt, és ma is büszke Comenius magyar származására. Sárospatak valamennyi lakója nevében köszönöm a Magyarok Világszövetségének, hogy az emléktáblát elkészítették és itt helyezték el. Ne szégyelljük, hogy Comenius magyar származású volt, sőt, legyünk rá büszkék – más település is ezt tenné Európa-szerte.
Köszönet ezért Patrubány elnök úrnak és Bálint Béla igazgató úrnak, köszönet a Református Kollégium valamennyi vezetőjének.

A táblát a történelmi egyházak részéről id.Virágh Sándor református lelkész és Telenkó Miklós görög katolikus parókus szentelték meg, a világhírű tanító és író méltatása mellett.
A jelenlévők a sajtótájékoztatón sok érdekes és fontos információt kaphattak Comeniusról és a Comenius-kutatásról Dr.Földi Ferenctől, a Magyar Comenius Társaság elnökétől, Dr. Dienes Dénes gyűjteményi igazgatótól és Dobay Béla ny. középiskolai tanártól, aki saját kutatásairól számolt be.

Az ünnepi alkalmat a 8KOR Színház szavalatai és éneke tette még magasztosabbá.

Nem tudhatom, hogy az életmű tudós kutatói a tájékoztatón miről számoltak be konkrétan, de gyanús, hogy Comenius-Szeges működésének egy elég fontos vonatkozásáról nemigen eshetett szó, mert az nem jelenik meg e hírben sem. Ez kicsit sem meglepő, hiszen teljes összhangban van a magyar származású Nagy Ember életrajzainak, méltatásainak szokott "szemérmességével". Furcsa is lenne a nagy magasztalásban, mert az ilyesmit nem szokás nagydobra verni, meg mindjárt meg is csappanna a jólnevelten ünneplők tábora, még tán a Magyarok Világszövetsége elnökének is magyarázkodnia kellene saját hátországában...

De az internet korában mégse olyan nehéz ráakadni a "Szentek Élete" illedelmes stílusában hangzó ünnepi beszédeket megzavarni képes tényekre:

Wikipédia: Rózsakeresztesek

"A rózsakeresztes testvériség alapítója az 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt.
E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőművességgel (a 19. századig), amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak."

"Személyek:
Rózsakeresztesek:
(...)

Comenius"

 Rózsakeresztesek és más titkos társaságok
"A rózsakereszteseknek nyolc fokozatuk volt. A négy alsóbb fokozatot követte a tulajdonképpeni felavatás, amikor a jelöltet hatásos szertartásokon, erdő mélyén vagy csak a hold által megvilágított sötét teremben, mellének szegezett kardok között felvették az adeptusok közé. A négy adeptusi fokozatot követte a magister, majd a mágus fokozata. Hogy a mágust micsoda titokba avatták be, nem tudjuk.
A rózsakeresztesek szervezete erősebb volt, mint az összes többi titkos társaságé. Legfontosabbnak a titoktartást tekintették. A rózsakeresztes nem ismerte társait, sokszor még főnökét sem. Ezzel szemben mindent be kellett jelentenie feljebbvalóinak, különösen tudományos eredményeit. Titoktartásuk ereje olyan nagy volt, hogy még a kiugrók sem árulták el őket. Így meglehetősen keveset tudunk a rózsakeresztesek működéséről."
"Ismert rózsakeresztesek: Paracelsus, Nostradamus, Francis Bacon, Comenius" 

Vekerdi László: A titkos társaságok és kapcsolataik a magyar kultúrával a XVIII. században
"XVII s a XVIII század tudós társaságait vizsgálva, lépten-nyomon valódi, vagy kitalált titkos egyesülések nyomára bukkan a történetírás. A Royal Society egyik elődjeként emlegetett "invisible college", a németországi "rózsakeresztesek különféle válfajai, Sociniánus és más nonkonformista protestáns szekták, Comenius társasága, rövid életű alkimista szövetségek, szabadkőműves és illuminátus páholyok egyesítették Európa-szerte a létező, vagy leendő tudós társaságok sok tagját, illetve jelöltjét hosszabb rövidebb időre."

 Fekete Ignácz: A szabadkőművesség rövid története

A MAI SZABADKŐMŰVESSÉG
"I. Nagybritánnia.
Már 1663-ban kezdték A n g l i á b a n a páholyokat újjáalakítani. Európa akkor forrongásban volt. A vallási kérdések, a philosophia fellendülése felizgatták a kedélyeket. Mindenki kereste az igazság útját.
Különféle vallásos egyesületek, secták, felekezetek alakultak. E vallásos egyesületek egységesítésére törekedett Andreae német apát, a ki egy munkát bocsátott közre, melyben kifejezi azt a kívánságát, hogy az
összes rendekből titkos társaság alakuljon a humanizmus, hazaszeretet és vallásos érzület ápolására. E műve nagy hatást tett egész Európában. Annak alapján alakultak a rózsakeresztes rendek. Ezek a társaságok
azonban elfajultak. Aranycsinálás, a bölcsek kövének keresése, életbalzsam főzése lett a czéljuk és a hívőket igyekeztek kiaknázni a vezetést kezükbe ragadó szélhámosok.
— 18 —
Andreae nem bírta kivenni ezek kezéből a társaságok vezetését és megérte eszméinek elfajulását.
Comenius Amos a nagy paedagog szövetkezett vele. «Pansophia» és «Pangersia» czímű műveiben rakta le az eszméket, melyek a szabadkőművesség vezérelveivé válnak."

De nemcsak a szabadkőművességen belül tudnak arról, hogy Comenius-Szeges az ő Nagy Elődjük:

Christopher McIntosh: The Rosicrucians: the history, mythology, and rituals of an esoteric order
(A Rózsakeresztesek: egy ezoterikus rend  története, mitológiája és rituáléja)

43. old.:
"Egy másik lehetséges kapcsolatot jelent a rózsakeresztesség és a szabadkőművesség között  Andreae tanítványa, a cseh menekült Comenius, aki egy felvilágosult Utópiáról álmodott, Andreae Christianopolisához hasonlóról, melyben virágozna a tudomány és a vallás, ahol minden felekezet és nemzet be lenne fogadva. (legalábbis ez volt a propagandaduma! BCS) Comenius 1641 után egy ideig Angliában tartózkodott. (Rajzottak a felforgatók a Forradalom helyszínére, mint a legyek az ürülékre... BCS)
Hans Schick írja Comeniusról: "Személyében nemcsak a közvetítővel van dolgunk a rózsakeresztes gondolat atyja, J.V. Andreae és az angol szabadkőművesség keresztszülői, úgymint Hartlib, Dury és mások között, hanem egyúttal általánosan is ő a híd a rózsakeresztes ideológia és a szervezett szabadkőművesség között. Átvette a fáklyát Andreaetól és elvitte a Brit Szigetekre." ( Hans Schick: Das ältere Rosenkreuzertum, Berlin 1942, 154-156 old.)
Ne feledjük, hogy Schick, aki Heinrich Himmler megbízásából írta ezt, szabadkőműves-ellenes álláspontból írt. Ettől függetlenül könyve egy magasan tudományos mű és lehet valami a meglátásában."

A Wikipédia angol nyelvű Comenius-cikke nem hallgatja el a "nagy pedagógus" kevésbé pacifista, pártos álláspontját és propagandistatevékenységét a protestáns-katolikus háborúban:

"Teológia
Teológusként Comenius misztikus volt, hitt próféciákban, álmokban és jelenésekben. Nagy hatással volt rá Böhme. Synopsis physicae ad lumen divinum reformatae c. művében saját fizikaelméletet nyújt, amit álljtása szerint  a Teremtés Könyvéből vett. Híres volt próféciáiról és a látnokoknak nyújtott támogatásáról. Lux in tenebris c. művében publikálta Christopher Kotterus, Dabricius és Christina Poniatovia látomásait. A Jelnések Könyvét magyarázva 1672-re ígérte a Millenniumot és csodás segítséget garantált azoknak, akik vállalják a pápa és az Ausztriai Ház elpusztítását, még azt is megjósolta, hogy a feladatot Oliver Cromwell, Gusztáv Adolf és I Rákóczi György erdélyi fejedelem fogják végrehajtani. Írt XIV Lajos francia királynak is, tudomására hozva, hogy a világbirodalom az ő jutalma lesz, ha megbuktatja Isten ellenségeit."

 A magyar wikipédia Comenius cikkének szerkesztője feltűnően kerülte a hősünk keresztényi hitére vonatkozó, nagyon kenetes részben ("Keresztény életfelfogása") ennek megemlítését, feltűnően takargatni akarta ezt...

Kiegészítés:

A bejegyzés korábbi, fentebbi felvetésére:

"Nem tudhatom, hogy az életmű tudós kutatói a tájékoztatón miről számoltak be konkrétan, de gyanús, hogy Comenius-Szeges működésének egy elég fontos vonatkozásáról nemigen eshetett szó, mert az nem jelenik meg e hírben sem."

azóta kaptam egyfajta választ, ami tulajdonképpen kellemes meglepetés és egyúttal bizonyíték az emléktáblaállítók és a magyarországi Comenius-kultusz ápolóinak hasznos idiótaságára, naívságára, vakságára, vagy tudatos károkozására. (látni fogjuk majd, hogy egyeseknél csakis az utóbbiról lehet szó, bár mentségek akadhatnak)

Sárospatak város honlapjáról:

2011.07.13: " Comenius emlékkiállítás nyílt a Református Kollégiumban"

"A kiállítás megnyitó beszédét Dr. R.Várkonyi Ágnes akadémikus, a Comenius Társaság díszelnöke tartotta meg, kiemelve, hogy Comenius egy széleskörű információs hálózatot épített ki egész Európában, Franciaországon és Svájcon át egész Edélyig, és nagyon jól ismerte Magyarország és Erdély gondjait és problémáit."

Komikus, de persze jó hír is, hogy nem más, mint maga a Comenius Társaság díszelnöke, a neves történész lopja be alig burkoltan a kenetes Comenius-kultusz egyik eseményének megnyitójába a tényt, ami nem kicsit lehetne disszonáns, ha a beavatatlanok felfognák, hogy miről van szó és nem bóbiskolnának az előadás közben: hogy a Nagy Ember, sőt (szegről-végről) Nagy Magyar Származású Tudós, a Nemzetek Tanítója, a Teológus etc. etc. azért elsősorban egy nemzetközi kém- és ügynökhálózat fenntartója és főnöke volt, melynek révén ávtizedekig forradalmakat, felkeléseket, hadjáratokat szervezett elvtársaival együtt... 

Természetesen R. Várkonyi Ágnestől ez nem olyan meglepő, hiszen egyik vezéregyénisége annak a hazai történészi-kutatói körnek, amely óvatosan, hol a sorok között, hogy nyíltabban, de főleg csak sejtetve, egy szűkeb szakmai közegben igyekszik feltárni a Nagy Felforgató, az utópikus Kommunizmus előfutára igazi tevékenységét. A Comenius Társaság több elnökségi tagja ezzel természetesen maximálisan tisztában van, hisz maguk is kutatók. 

De erről később érdemes lesz többet írni. 

Folyt.köv.