Gályarab Tavasz I.

"...ne illettessék tovább a hazában szidalommal Izráel Istenének szent neve!" 

"..legbuzgóbbak azonban a praedicatorok voltak, kik megérkezettnek látták a szabadúlás és boszúnak óráját. Törökös turbánokban, fegyverrel kezükben jártak a táborban, és fanatizálták a népet a „hitszegő császár" és bálványimádó katholikusok ellen."

"...kénytelenek voltak az «igazi magyaros magyarok» vezetői az ország legmagyarabb vidékeit pusztítani, hogy valamennyire nyugtalaníthassák az ellenséget." 

De Ruyter tengernagy idő előtt vetett véget a nevelő célú társadalmi munkának

Ma, február 11-én van a 339-edik évfordulója annak, hogy a holland De Ruyter admirális Nápolyban kiszabadította a magyar protestáns lelkész-gályarabokat. Ez volt a Gályarab Tavasz, és illik hozzá a neve, mert a 17. századi protestáns forradalmárok éppúgy nyugati rablókapitalista központokból szervezett összeesküvés és véres felkelés keretében estek neki saját országuk társadalmi rendjének és igyekeztek hazájukat romba dönteni, mint mai arab, ukrán, stb. utódaik, épp csak a fészbuk hiányzott még a szervezéshez. A rombadöntés, halálhörgés, siralom viszont már akkor sem maradt el... Mikor van a Pozsonyban elítélt prédikátorok magyar katolikus (és magyar protestáns!!!) áldozatainak emléknapja?
Nem volt véletlen, hogy épp holland flotta szabadította ki a holland politika magyarországi ügynökeit...

A Szultán parancsára! - majdnem 500 éves az erőszakos reformáció

Jeles évfordulóra, Ünnepre készül a Nemzet: 2017-ben lesz 500 éves a Reformáció.
Államunk erőskezű vezetője (akit egyesek nem átallanak néha valamiféle uralkodóhoz, netán szultánhoz hasonlítani), útmutatást adott, hogyan kell magyar szemmel értékelnünk a Reformációt:

Orbán Viktor: A reformáció nemzeti kincset adott a magyarságnak

 

"A reformáció a magyarságnak olyan nemzeti kincset adott, amely felekezetre való tekintet nélkül mindenkié - mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a Reformáció Emlékbizottság első ülésén, a Parlamentben.

A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából 2017-ben tartandó ünnepségeket előkészítő emlékbizottságnak a reformáció értékei közül a nemzetmegtartó szerepre is fel kell hívnia a figyelmet, mert az ország három részre szakadása idején a reformáció nélkül "a nemzeti életben maradás" aligha sikerülhetett volna - hangsúlyozta a kormányfő. 

Fontos mai üzenete van annak is - folytatta -, hogyak,  a magyar reformátorok a legjobb külföldi egyetemeken tanultak, de természetesnek tekintették, hogy utána visszatértek saját hazájukba, és itt szolgáltak. Orbán Viktor szerint 500 évvel ezelőtt a reformáció válasz volt az akkori Európa egyre jobban mélyülő válságára is, a kontinensnek pedig "van mit tanulnia ebből a történetből", mert szellemi megújulás nélkül ma sem keveredhet ki a válságból.
Azt mondta, a méltó megemlékezés az 500. évfordulóról "önmagunk felé támasztott jogos igény", egyúttal helyesnek nevezte, hogy az állam és az egyházak közös testületben szervezik meg az ünnepi rendezvényeket. Indoklásul a miniszterelnök úgy fogalmazott: Magyarország mindig akkor volt erős, a nemzet is akkor volt egységes és rendelkezett kellő önbecsüléssel, amikor az állam nem ellenségének, hanem szövetségesének tekintette az egyházakat, különösképpen a történelmi egyházakat. "Ezt a szövetségesi hagyományt szeretnénk folytatni" - tette hozzá. 

Orbán Viktor fontosnak tartotta emlékeztetni arra is, hogy "nem volt olyan nagyon régen", amikor még elnyomták az egyházakat, üldözték a vallást. Ezzel kapcsolatban idézte azt a "politikai bölcsességet", amely szerint "az egyház olyan üllő, amelyen sok kalapács elkopott már". "Bizony, mind a kalapács elkopott, mind a sarló kicsorbult, ezt jó észben tartanunk az ünnep előestéjén" - mondta a kormányfő. 

Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára miniszteri biztos segíti a Reformáció Emlékbizottság munkáját. Ezzel a feladattal Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg - jelentette be Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter. A tárcavezető, akit a kormányfő a testület operatív irányításával bízott meg, elmondta: a plénum munkájában részt vesz a katolikus egyház képviseletében Pápai Lajos győri megyés püspök, a Magyar Tudományos Akadémia két delegáltat küld a testületbe, valamint a kisebb protestáns felekezetek is képviseltetik magukat. Rajtuk kívül Németország, Hollandia és Svájc nagykövete is megosztja tapasztalatait a magyar testülettel, mivel ez a három ország is jelentős előkészületeket tesz a reformáció 2017-ben tartandó 500 éves évfordulójának megünneplésére - tette hozzá. Balog Zoltán emlékeztetett arra: a történelmi kapcsolatok az elmúlt ezer évben alapvetően meghatározták Magyarország kultúráját, az igaz hit pedig "mindig kultúrát hoz létre". Hangsúlyozta: a felekezeti sokszínűség az ország erőssége kell, hogy legyen.

Egyből szembetűnhet az általam kiemelt részek kapcsán, hogy a kormányfő által említett pozitív értékek elég furcsán keveredtek épp ezen évforduló emlékéhez, ugyanis a közel 500 éve kezdődött tragikus európai polgárháború és annak magyarországi eseményei éppen negatív tanulsággal szolgálnak, a felsorolt értékek hiányának kirívó esetére nyújtanak példát, de előbb nézzük, miért kész a magyar művelt közönség jókora része őszintén, lelkesen ünnepelni e félezer év előtt indult vészkorszak kezdetét.

A bejegyzés folytatása

Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást! - Kultikus-"hazafias" újratemetések és trianoni örömtáncok

A bejegyzés ürügyét és címének mintáját természetesen a Háry János alakjához is például szolgáló híres huszár, Skultéty László hamvainak groteszk elrablása és Semjén Zsolt ezokból kiadott nyilatkozata adta:

Semjén: Hagyják abba a szlovákok a történelemhamisítást!

A fenti címbeli változtatásomat természetesen nem úgy kell érteni, hogy a szlovákok ne hagyják abba a történelemhamisítást, jobb lenne, ha mindenki abbahagyná, de valójában a történelmi agymosás miatti hályogunktól való megszabadulás egyik következménye az a felismerés, hogy a történelemhamisítás nem országspecifikus, hanem általános és közös gyökerű. Furcsa és tragikus módon azonban, miközben ezzel a hamisítással a nacionalista elitek és propagandájuk a szomszédoknál általában a mai határain belüli állam erősítését próbálják szolgálni, nálunk egyedülállóan a történelemhamisítás fősodra az ország szétverésének belülről támogatását szolgálta és azóta is az ezzel való szembenézés lehetetlenné tételét szolgálja.

Rendszeresen felbukkanak hazafias nyilvánosságunkban hírek olyan román, vagy szlovák történészekről, értelmiségiekről, gondolkodó emberekről, akik nyilvánosan megkérdőjelezik hazájuk hivatalos történelemoktatásának bizonyos hazafias mítoszait, konkrétan nálunk ebből akkor lesz hír, ha ezek a mítoszok a magyarokkal való múltbeli együttélésre, az akkori közös államiságra vonatkoznak. Az első világháborús kisbírós vicc logikája szerint ("a mi veszteségeinket odaát dobolják") e lelkiismeret diktálta, illetve a tényekre kíváncsi kritikus hangokat hazájukban a nacionalisták utálkozva, míg a magyar nacionalisták ujjongva fogadják. Valójában persze a két közeg agymosása közös eredetű, ezért nem jellemző az utóbbi közönségre, hogy kedvet kapjon a példa követésére és elkezdje felülvizsgálni saját magyar kollektív nemzettudatunk hamis mítoszait. Pedig ezek némelyikének a tényekkel való szembesítése még egy magyar nacionalista nézőpontból is komoly hozadékkal járhatna...

Egy nemzeti ereklyével több, egy üres lappal a szlovák történelemkönyvben kevesebb...

A címert nem volt idő kiretusálni a szlovák hadügy honlapján...

A konkrét újratemetési ügyben a helyzet egyértelműnek tűnik: a szlovák kormányzat akciója a román partnerrel való "kisantantos" együttműködés keretében valóban nacionalista, történelemhamisító és hisztérikusan ostoba. Egy percig nem lenne azzal semmi baj, hogy a (messze nem kikristályosodott) szlovák nemzettudat, kollektív történelmi tudat ma is zajló építése keretében a történelmi Felső-Magyarországon született hősöket, neves személyiségeket, akik ráadásul egyes esetekben, mint Gábris-Skultéty László esetén is már akkor is túlnyomórészt tót etnikai közegben születtek és szláv családi nevűek, elismerjenek saját nemzeti hőseiknek IS. Nem lett volna azzal semmi baj, ha a hős huszár aradi sírján a piros-fehér-zöld szalagos koszorúk mellett megjelentek volna az ott tisztelgő szlovák küldöttségek és csoportok fehér-kék-piros szalagos koszorúi is és igény esetén nyilván meg lehetett volna egyezni (háromoldalú tárgyaláson) egy szlovák nyelvű emléktábla elhelyezésében is. Ez egy teljesen normális, organikus fejlemény lehetett volna, ezzel szemben a hős kisajátítása, és hamvainak elrablása egyértelműen hisztérikus, ilyen hozzáállással a szlovák nemzettudatot továbbra is csak beteges irányba lehet fejleszteni.

Ez is baj nekünk, mert nem segíti elő a stabil jószomszédi viszony kialakítását, a történelmi konfliktusok feloldását, de ettől még nagyobb baj, hogy a mi magyar kollektív nemzettudatunk annak ellenére, hogy a szlovákokétól  - látszólag érthető okból - sokkal kikristályosodottabbnak, bizonyosabbnak tűnik, legalább ilyen beteg, mint a fiatal északi szomszéd országé, ha nem betegebb!

A bejegyzés folytatása.