Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást! - Kultikus-"hazafias" újratemetések és trianoni örömtáncok

A bejegyzés ürügyét és címének mintáját természetesen a Háry János alakjához is például szolgáló híres huszár, Skultéty László hamvainak groteszk elrablása és Semjén Zsolt ezokból kiadott nyilatkozata adta:

Semjén: Hagyják abba a szlovákok a történelemhamisítást!

A fenti címbeli változtatásomat természetesen nem úgy kell érteni, hogy a szlovákok ne hagyják abba a történelemhamisítást, jobb lenne, ha mindenki abbahagyná, de valójában a történelmi agymosás miatti hályogunktól való megszabadulás egyik következménye az a felismerés, hogy a történelemhamisítás nem országspecifikus, hanem általános és közös gyökerű. Furcsa és tragikus módon azonban, miközben ezzel a hamisítással a nacionalista elitek és propagandájuk a szomszédoknál általában a mai határain belüli állam erősítését próbálják szolgálni, nálunk egyedülállóan a történelemhamisítás fősodra az ország szétverésének belülről támogatását szolgálta és azóta is az ezzel való szembenézés lehetetlenné tételét szolgálja.

Rendszeresen felbukkanak hazafias nyilvánosságunkban hírek olyan román, vagy szlovák történészekről, értelmiségiekről, gondolkodó emberekről, akik nyilvánosan megkérdőjelezik hazájuk hivatalos történelemoktatásának bizonyos hazafias mítoszait, konkrétan nálunk ebből akkor lesz hír, ha ezek a mítoszok a magyarokkal való múltbeli együttélésre, az akkori közös államiságra vonatkoznak. Az első világháborús kisbírós vicc logikája szerint ("a mi veszteségeinket odaát dobolják") e lelkiismeret diktálta, illetve a tényekre kíváncsi kritikus hangokat hazájukban a nacionalisták utálkozva, míg a magyar nacionalisták ujjongva fogadják. Valójában persze a két közeg agymosása közös eredetű, ezért nem jellemző az utóbbi közönségre, hogy kedvet kapjon a példa követésére és elkezdje felülvizsgálni saját magyar kollektív nemzettudatunk hamis mítoszait. Pedig ezek némelyikének a tényekkel való szembesítése még egy magyar nacionalista nézőpontból is komoly hozadékkal járhatna...

Egy nemzeti ereklyével több, egy üres lappal a szlovák történelemkönyvben kevesebb...

A címert nem volt idő kiretusálni a szlovák hadügy honlapján...

A konkrét újratemetési ügyben a helyzet egyértelműnek tűnik: a szlovák kormányzat akciója a román partnerrel való "kisantantos" együttműködés keretében valóban nacionalista, történelemhamisító és hisztérikusan ostoba. Egy percig nem lenne azzal semmi baj, hogy a (messze nem kikristályosodott) szlovák nemzettudat, kollektív történelmi tudat ma is zajló építése keretében a történelmi Felső-Magyarországon született hősöket, neves személyiségeket, akik ráadásul egyes esetekben, mint Gábris-Skultéty László esetén is már akkor is túlnyomórészt tót etnikai közegben születtek és szláv családi nevűek, elismerjenek saját nemzeti hőseiknek IS. Nem lett volna azzal semmi baj, ha a hős huszár aradi sírján a piros-fehér-zöld szalagos koszorúk mellett megjelentek volna az ott tisztelgő szlovák küldöttségek és csoportok fehér-kék-piros szalagos koszorúi is és igény esetén nyilván meg lehetett volna egyezni (háromoldalú tárgyaláson) egy szlovák nyelvű emléktábla elhelyezésében is. Ez egy teljesen normális, organikus fejlemény lehetett volna, ezzel szemben a hős kisajátítása, és hamvainak elrablása egyértelműen hisztérikus, ilyen hozzáállással a szlovák nemzettudatot továbbra is csak beteges irányba lehet fejleszteni.

Ez is baj nekünk, mert nem segíti elő a stabil jószomszédi viszony kialakítását, a történelmi konfliktusok feloldását, de ettől még nagyobb baj, hogy a mi magyar kollektív nemzettudatunk annak ellenére, hogy a szlovákokétól  - látszólag érthető okból - sokkal kikristályosodottabbnak, bizonyosabbnak tűnik, legalább ilyen beteg, mint a fiatal északi szomszéd országé, ha nem betegebb!

A bejegyzés folytatása.

Ostrołęka véres (ötágú) csillaga

Józef Bem ("Bem Apó")  hazai életrajzai nagyon szépítőek, de lengyelül még a Wikipédia is tudja róla, hogy 1822-ben azért zárják ki a lengyel királyi hadseregből, (ekkor a cár a "lengyel király"), azért fokozzák le, csukják le (rövid időre), mert kiderül, hogy tagja az ekkor a tisztikarban leleplezett ún. "Nemzeti Szabadkőműves" szervezetnek, ami egy illuminátus fedőszervezet volt.

Az illegális szervezet tevékenysége nemsokkal később más néven (Nemzeti Hazafias Társaság) folytatódik  és szoros kapcsolatban áll az orosz (illuminátus) dekabristákkal.

Bár Bem fiatalon részt vett a napóleoni háborúkban, katonai hírnevét igazából az 1830-31-es lengyel nemzeti felkelésben szerzi, ekkor lesz "Ostrołęka véres csillaga". 

Mi ne gyõznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár elõttünk
Osztrolenka véres csillaga!

(Petőfi Sándor, Az erdélyi hadsereg, Bánfihunyad, 1849. március 26–27.)

Az 1831-i lengyel szabadságharc egyik legnevezetesebb ütközete volt Osztrolenkánál: Bem tíz ágyújával feltartóztatta az egész cári hadsereget, amíg a lengyel had újra rendezõdött. E tettéért nevezték ki tábornoknak.

Máshol inkább úgy fogalmaznak, hogy Bem heves ágyúzása lehetővé tette a lengyel seregnek a "rendezett visszavonulást", nélküle a veszteségek jóval nagyobbak lettek volna...

Petőfi-bejegyzésemben már idéztem, hogy a Mazzini-féle illuminátus/terrorista/forradalomexportőr Ifjú Európa lengyel tagszervezete, az Ifjú Lengyelország egyik vezetője Joachim Lelewel, az 1830-31-es felkelő kormány minisztere. A felkelés legvége felé az ő javaslatára és az ő formai projektjét jóváhagyva szavazza meg a Szejm egy érdemrend alapítását a leghősiesebb, a reménytelen helyzetben végsőkig kitartó felkelők számára a "Kitartás Csillaga" néven. A kitüntetést a bukás miatt már nem adományozzák senkinek, először a felkelés 50-edik évfordulóján kapja meg az emigrációban öt, még életben levő agg veterán, de nem az eredeti projekt szerinti formában.

A rendjelet 1981-ben újították fel és kezdték újra adományozni, nagyrészt posztumusz és főleg oroszellenes nemzeti hősök számára. Ha jól értelmezem a szórványos internetes forrásokat, az adományozó ekkor, kb. egy hónapal a katonai hatalomátvétel előtt egy, a katolikus egyházhoz kötődő ellenzéki szervezet, nem  a Jaruzelski-féle hatalom, bár a fityegőn található jelkép alapján a felkelők szellemi és politikai örökösei ők is...

Azóta adományozták pl. a második világháborús Honi Hadsereg hőseinek is, de kapott egyet Piłsudski is (illik hozzá, erről talán később írok...).
A 80-as évekbeli felújításkor nyilván a nemzeti hős Nagy Elődök hagyományai tiszteletének jegyében visszatértek a kitüntetés eredeti projektjéhez: 

Az érdemrend formáját megjelenítő fenti csillag a lengyel és litván címerrel a közepén az 1830-31 és felkelő kormány belügy- és pénzügyminiszterének párizsi sírján található (baloldalt elöl):

A felújított érdemrend:

Az előlap felirata: USQUE POLONIA LITVANIA AD FINEM, 29 NOVEMBUS, a lengyel és litván címerrel.
A hátlapé: 1831, A nemzeti felkelésben kitartásért, Zakroczymi Szejm (a felkelő szejm utoljára a Varsó közeli Zakroczymban ülésezett)

Például a néhai Witold Pilecki, a Honi hadsereg mártírja 1986-ban kapta meg a kitüntetést (személyével kapcsolatban nem akarok semmi rosszat sugallni, csak az övét lehet az interneten megtalálni):

Különösen groteszk a kabbalisztikus-illuminátus-kommunista pentagram a lengyel címer sasának koronájával együtt, amit a kor (1986) hivatalos (kommunista) koronátlan állami címerétől megkülönböztetésül a hazafias adományozók visszahelyeztek...
(a módszerváltás óta újra része a korona a hivatalos címernek)
Az ötágú csillaggal büszkélkedő, Párizsból irányított forradalmárok a koronák megveszekedett ellenfelei voltak, hiszen a Bemet (hadtörténészek szakmai álláspontjával nem éppen egyezően) zseniális hadvezérként istenítő Petőfi is ezt írja "Osztrolenka véres csillagát" dicsőítő versében:

Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül épitsünk hidat.

Jellegzetes, hogy az összeesküvő tisztek által felelőtlenül, a győzelem legkisebb esélye nélkül kirobbantott felkelés szejmje működését a cár trónfosztásával kezdte. Miközben a lengyelek tömegeit csakis azért küldték vágóhídra a konspiráció nyugati irányítói és lengyel kiszolgálóik, hogy lekössék a cár seregét és tervével ellentétben ne avatkozhasson be a párizsi és belgiumi forradalmakba, ne verhesse le azokat!
Az ország óriási árat fizetett ezért a mulatságért, addig a birodalmon belül fennállt számottevő szabadságát, autnómiáját veszítette el a nagy semmiért, a nyugati világrombolókért, miközben az öngyilkos akcióba beugrasztó forradalmárok a borítékolható bukás bekövetkezte után leléptek nyugati emigrációba, hogy máshol folytassák hivatásos felforgatói karrierjüket, nem utolsósorban Magyraországon is. (ez a trónfosztósdi is ismerős motívum, ahogy Lamberg csőcselék általi legyilkolásának is megvan az 1830-as varsói előképe, ilyen a profi forradalomexport)

Feltűnő, hogy a Kitartás Csillagát bemutató lengyel wikipédia szócikkben elég egyedülálló módon nem szerepel az érdemrend képe! Viszont a cikkből megtudhatjuk, hogy eddig a legérdemdúsabb lengyel nemzeti hősök közül épp 33-an kapták meg... (célzás a szabadkőművesség 33 fokozatára?) A szórványos lengyel forrásokban, ahol szóbakerül a nemegy országban tiltott önkényuralmi jelképnek számító forma, szemérmesen "az USA-beli seriffek jelvényére emlékeztető"-nek szokták emlegetni. Eltekintve attól, hogy vannak kézenfekvőbb közeli hasonló alkalmazások is, ez sem meglepő, tudva, hogy az Egyesült Államok Alapító Atyái, az Amerikai Forradalom vezérei szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak, Jeffersont kimondottan illuminátusnak szokás tartani. Itt egy fontos kapcsot jelent ezen Amerikai (Szabadkőműves) Forradalom hőse, egyúttal az első lengyel felkelés vezetője, Tadeusz Kościuszko, aki "Hirám Szentélyét" (!!!) ábrázoló fővezéri nagypecsétjét csak vezértársai követelésére cserélte le a lengyel fehér sast és a litván "Pogoń"-t ábrázolóra...

 Az összes lengyel hazafias nemzeti felkelés minden hősének életrajzában megtalálhatjuk az eufémikus kifejezést, hogy az általuk alapított konspiratív szabadságharcos szervezetek "szabadkőműves mintára" szerveződtek. Ez egy monotonul ismétlődő elem a tapintatosan öncenzúrázott forrásokban.

A külföldi Lengyel Légiók, közte Bem szereplései és "eredeti" elképzelései egy további téma, ahol még a cenzúrázott üdvtörténetek tényei is magukért beszélnek, erről talán később...

ÁTVERT Népek Tavasza

Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek:

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Egész virtuális, kitalált, hamisított történelemszemléletünk és nemzettudatunk kérdésén belül 1848, kiemelten magyar vonatkozásai, aminek legtiszteltebb nemzeti hőseinket  köszönhetjük, jónéhány bejegyzést, vagy sok mást is megérdemel. E bejegyzések célja, hogy rámutassak, valójában a valós történelem- és királycsinálók által nekünk gyártott "nemzeti hőseinket" "köszönhetjük" 1848-nak és más koroknak.

A globális erőforrásválság, a modern társadalom összeomlása szempontjából és a mai fejlemények helyes értékelése céljából nélkülözhetetlen szembenéznünk e hamisított "történelem", hamis hősök kérdésével.

Amíg nem tesszük ezt meg (és persze kollektíven nemigen fogjuk...) esélytelen, hogy elkerüljük a korábbi csapdákat, hogy nemzetünket, meg az összes nemzetet saját legjobbjainak karjaival, kardjaival igázzák le és leigázóik legaljasabbjait őszinte hazafiak azután is kultikus tisztelettel övezzék.

Ebbe a témakörbe tartozik a másik blogomon tárgyalt jelenség, hogy épp hazafias közönségünk körében a legnépszerűbb "organikus építészzsenink", miközben egy szabadkőműves-sátánista sarlatán és hogy épp hazafias közönségünk zöme övezi még most is tisztelettel és naív reményekkel a háttérhatalom által jelenleg nyakunkba ültetett legújabb diktátorunkat, komprádorunkat, nem kevés 1848-as párhuzammal (származási kérdéseket beleértve, de erről később).

Most azonban csak egyetlen vonatkozását szeretném kiemelni az 1848-as nagy illuminátus magyarszédítésnek, a feminista-genderista vonalat. Ez 1848-ban nálunk, a "vidéki" Magyarországon még csak csírájában jelentkezett, viszont cserébe nem akárki részéről!!!

A feminizmus-genderideológia, mint a világot sok szempontból irányító illuminátus háttérhatalom egyik fő romboló eszközének kérdéséhez is ajánlom követni egyik kedvenc "összeesküvéselmélet"-szerzőm, Henry Makow blogját. (amíg annyi mással együtt össze nem omlik az internet is...)

Neki, a zsidó származású, de ennek ellenére, vagy épp ezért a zsidó szellemi gyökerű romboló háttérhatalomnak a zsidósághoz való viszonyát talán a lehető legtisztességesebben értékelő szerzőnek épp a feminizmus, mint társadalomromboló csodafegyver az egyik fő témája. (amellett, hogy például a hitleri rezsim illuminátus-cionista eszköz voltáról, zsidó gyökerű globalista bankároligarchia általi finanszírozottságáról is sok figyelemreméltót publikál, ha nagyrészt mások kutatásai alapján is. Ez az, amit mostanában nem fog a kurucinfó publikálni... Vajon miért? Lásd - "fiktív történelem" - "fiktív szélsőjobb")

Makow  legújabb bejegyzésében is az illuminátus háttérhatalom manipulációs eszközéről, a homoszexualitást, mint életformát népszerűsítő, "normálisnak" beállító propagandáról ír, ennek kapcsán jegyzi meg:

"Az illuminátusok célja az emberek manipulálása családi identitásunk (férj, feleség, nővér, fivér, apa, fiú, anya, lány)elvételével. Az illuminátus Kommunista Kiáltvány (1848) céljai között sorolta fel a család lerombolását is. A kommunista árulók ma hatalmon vannak."

Nézzük, mit ír konkrétan Marx és Engels Kommunista Kiáltványa a családról:

"A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.

Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.

A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.

Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük. De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.
Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól. A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.

De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia. A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd. Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.

A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd."

 A család megszüntetésének, a hagyományos emberi identitás családhoz kötődő szerepei lerombolásának egyik eszköze a férfi és női identitás lerombolása, különbségük elmosása, a "szerepcserék" propagálása is. (férfias nők, nőies férfiak).

De mikor is jelent meg ez a háttérhatalmi célokat "osztályharcos" követelésekkel leplező Kiáltvány?

1848 februárjában, jeladásként az Európa nagy részét lángbaborító "Népek Tavasza" megkezdésére.

Így ír erről Henryk Pająk, a sorozat előző bejegyzésében megidézett lengyel szerző "Uzsora - az emberiség rákja" c. könyvében:

Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait:
1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében.
Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.
A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Pári zsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott.
1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.
A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
Miért nem sikerült a próba Európa szintjén? Túl korán történt, amit a kommunista "szentírásban" a munkások "osztályöntudatának" hiányával magyaráztak. Az első világháborútól még több, mint 55 év választotta el az eseményeket. A zsidószabadkőművesség megértette, hogy az Egyesült Államok részvétele nélkül nem sikerülhet a világ felgyújtása. Ezért szerveztek európai helyi háborúkat, pl. a francia-porosz háborút, terrorizmust Oroszországban és az oroszok által megszállt lengyel területeken, még cárokat is sikerült megölniük,  de csak az európaival együtt befogott amerikai Nagy Uzsora (-tőke) tudta megrendíteni "a világ alapzatát".

Tehát nézzük, ki volt az 1848-as Kommunista (illuminátus) Kiáltványban többek között kilátásba helyezett családfelszámolást szolgáló, a női-férfi társadalmi szerepeket és identitást felcserélő feminista és genderideológia első ismert hazai úttörője!

A gyakori vád országunk, nemzetünk "mucsaiságáról" alaptalan, mert a Haladó Eszmének már a meghirdetés idején azonnal volt követője nálunk és mégcsak nem is mondhatjuk, hogy hazafias közönségünk mostohaként bánna emlékével, sőt nagy becsben tartja, igaz, valóban nem elsősorban ezért, vagy egyáltalán nem, de ez a hiány nemzettudatunkban szerintem pótolandó, ezért születik e bejegyzés.

A Wikipédia "Szendrey Júlia" c. szócikkéből:

" Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak."

Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme, XI kötet, "Petőfi Sándor (1823-1849) c. fejezet, 244. old.:

Úgy látszik, hogy Szendrey Júliával, a feleségével is csak azért értették meg olyan jól egymást, mert az nemcsak elvallástalanodott mellette, hanem éppen olyan különc és extravagáns is lett, mint ő. Rövidre vágva hordta a haját (akkor ez még rendkívüli különlegesség volt, sőt a női társadalommal való szakítást jelentette) és szivarozott. Sőt férfiruhában járt.

Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori „reakció” nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az „elnyomás” alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)

Egy barátom épp most hívta fel rá a figyelmem, mennyire aktuális ez a kérdés.

A mai napon hazánk vette át az EU tanácsának elnökségét. Ennek honlapján olvashatunk egy Fontos , sőt Magas Szintű Munkacsoportülésről egy Nagyon Fontos Európai Kérdésben:

Gender mainstreaming - magas szintű munkacsoportülés

• Dátum: 2011. január 11.
• Szervező / Felelős miniszter: Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása"

A blogon már több olyan témát felvetettem, amikkel kapcsolatos, illetve jelen helyzetünket magyarországi és globális szinten is jól megvilágítja a könyv, amelyet most elkezdek ismertetni.

Először egy idézet Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek című kötelező olvasmányából. Vigyázat: csak szellemileg, lelkileg 16 éven felülieknek!!!

A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

Az alábbiak részletek az egyik legérdekesebb lengyel "alternatív világmagyarázat" szerző művéből. Ahogy időm engedi, folytatni fogom.

--------------------------

Henryk Pająk: LENGYEL REMÉNYEK SÍRÁSÓI 1980-2005

LUBLIN, 2007

A KOMMUNIZMUS „SZOLIDARITÁS” ÁLTALI MEGDÖNTÉSÉNEK MÍTOSZA

Ha a neobolsevik globalisták nem hozták volna meg az ítéletet már a 70-es évek elején saját sátáni termékük felett, melyet Szovjetuniónak neveznek, akkor nem lettek volna semmilyen megmozdulások sem 1976-ban (Radom), sem 1980-ban Lublinban, Gdańskban és más városokban. Egyszerűen nem lett volna „Szolidaritás”. Mindennek véget vetettek volna a ZOMO gumibotjai, az orvgyilkosok és börtönök,  a tiszteletreméltó nyugati „demokrácia” pedig a kisujját se mozdította volna e „lengyel bajkeverés”, „lengyel hősiesség” újabb megnyilvánulása védelmében.

Wałęsa a hajógyáriak emlékműve tövében mondta: „Itt kezdődött a globalizáció”. Korábban azt hajtogatta, hogy ő döntötte meg a kommunizmust. A nemzeti hős tollaival ékeskedő groteszk bohóc már senkit nem döbbent meg, vagy idegesít, mert a csepűrágókat nem lehet komolyan venni, bár a Nobel-díj Bizottság már sokszor bizonyította, hogy politikai okokból kénytelen bohócokat díjazni.

A Szolidaritás-jelenség a zsidó szovláger fájdalommentes felszámolásának jelensége a modern szovjet és nyugati cionizmus által. A „lengyel kiszakadás” jelenségét engedélyezték, olyan incidensekkel provokálták ki, mint az élelmiszeráremelések, a termelési normák megnyirbálása, az engedetlenkedő „hasznos idióták” elnyomása. Az amerikai libsi (zsidó baloldali) körök  „lebontó”  tevékenysége a fegyverkezési versennyel, mint a Szovjetunió gazdasági szakadékba hajszolásának egyik fő elemével, valamint a kőolaj, a SZU bevételi forrása világpiaci árának leszorításával kezdődött.  Ezzel párhuzamosan provokálták őket Afganisztán megszállására, imitálva, hogy az USA érdeklődik Afganisztán iránt, kiterjesztve rá saját stratégiai befolyási övezetét. A szovjetek hagyták magukat csőbe húzni és bevonultak, ennek a folyamatnak pedig brit részről „megfigyelője” volt többek között a „mi” későbbi védelmi miniszterünk, Radek (Radosław) Sikorski, akit úgymond riporterként küldtek oda. (valójában az USA és Nagy-Britannia érdekeit védő miniszter lett).

A Szovláger számára pusztító hatású „peresztrojka” atyja nem a globalizáció jelenlegi szentje, az akkori SZKP főtitkár, Mihail Gorbacsov volt, hanem Jurij Andropov, a KGB főnöke, később az SZKP főtitkára. Andropov zsidó származásáról már a 90-es évek ben írtak egyes orosz szerzők, de 2006 június 13-ig kellett várnunk, hogy ennek hivatalos bizonyítékához jussunk a KGB archívuma alapján az orosz „Itogi” tv-csatorna adásában. Andropov 1914 június 15-én született Moszkvában Grigorij Feinstein, vagy Flekenstein¹ néven. A Lubianka részletes archívumában fennmaradt 1929-ben elhunyt  „mameléje” fényképe. Apja gazdag finnországi bevándorló, már akkor gazdag gyémántkereskedő. 1919-ben halt meg a cári fehérgárdisták oldalán a bolsevikok elleni harcokban. Andropov életrajzát négyszer írták át, de bizonyára egyik változat se adja vissza a teljes igazságot a globális zsidóság e „Konrad Wallenrod”-jának a szovjet hatalom csúcsain töltött életéről. Ezeket az átalakításokat a 30-as években végezték egyre újabb dokumentumok előállításával. Hivatalos életrajza szerint Andropov egy Vlagyimir nevű oszét nemzetiségű vasutas fia  a sztavropoli kormányzóságból. A világ zsidósága azonban karrierje kezdete óta tudott Andropov zsidó származásáról és kora ifjúkora óta módszeresen „befektetett” a személyébe, éppúgy, mint ahogy korábban befektettek több száz egyéb néptársukba, akiket a szovjet Gulág kormányzása céljából építettek fel.   

 Később ilyen, Andropov által felépített kreatúrának bizonyult tanítványa, Gorbacsov, akit diszkréten protezsáltak azzal a feladattal, hogy a halálos csapást mérje apáik generációja zsidóinak bolsevik zabigyerekére. Titokzatos módon, akárcsak később Gorbacsov esetében, a szovjet Politikai Bizottság máskor egymás között veszettül marakodó martalócbandája „egyhangúlag” választotta meg Andropovot az SZKP főtitkárának. Andropov karrierje még a hagyományos séma és időrend szerint zajlott, azonban Gorbacsov karrierje űrhajóként startolt. A Szovlágerben a ranglétra minden foka szigorúan meg volt szabva, kodifikálva volt.

Így írt erről az előléptetési sémáról Abdurrahman Avtorhanov orosz szerző „Andropovtól Gorbacsovig” c. könyvében²:

A karrierjét mondjuk „rajkom” titkárként kezdő pártfunkcionáriusnak ahhoz, hogy eljusson a Politikai Bizottságig, vagy a Központi Bizottság osztályvezetői, vagy osztályvezetőhelyettesi rangjáig, a pártranglétra összes fokán végig kell mennie. A „rajkom” (kerületi pártbizottság) titkárságtól a „gorkom” (városi pártbizottság) I. Titkárságán át az „obkom” (megyei pártbizottság) titkárságáig – ez 20- vagy akár 30 évet vesz igénybe vidéken. Tehát a jelölt 50-60 éves korában, ha elnyeri a KB támogatását, azzal a feltétellel, hogy KB-személyi aktái és KGB-dossziája abszolút tiszta, ő maga pedig a szervezőtehetség terén felülmúlja legközelebbi konkurenseit, eljut végre a Sztálin által „Aeroszpagosznak”, (Vének Tanácsának) nevezett Központi Bizottságba. Ebből következik, hogy most nem „fiatalok” veszik át a hatalmat a Kremlben, hanem „fiatal öregek” lépnek a kivénhedt aggastyánok helyébe, ezért politikai és pszichikai reflexeik azonosak elődeikével.

¹. Ezt a névváltozatot adja meg a "Haza" c. folyóirat 2006 VI. számában az  említett TV-adás alapján. Az „Itogi" a "semmiből milliárdos" zsidó Gusinszkij tulajdona,. akárcsak a "Ma", Moszkievszkij Komszomolec, Moszkjevszkaja Pravda, és "Irodalmi újság" cjmű lapoké. Gusinszkij a zsidó „Bnai-Brith", A Szövetség Fiai páholy vezetőségének tagja, lásd: Oleg Platonov: Oroszország a szabadkőművesség uralma alatt, Moszkva 2000,  71.old.

². ANTIK kiadó, 1989, 83. old.

A láthatatlan lobbi szinte azonnal a már életében mumifikált Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én (Lengyelországban végéhez közeledett a katonai szükségállapot) előléptette Andropovot az SZKP KB első titkárának tisztségébe, ami a több, mint fél évszázada érvényben levő szabályrendszer megsértését jelentette. Andropov kora nem volt szokatlan, akkor 68 éves volt, tehát illett rá a "fiatal öreg" formula. Szabálysértés, sőt pártbéli eretnekség volt azonban, hogy a pártvezető tisztségébe a "láthatatlanok" a KGB főnökét nevezték ki. Ugyanis mindig a pártapparátus dominált a fizikai terror apparátusa, a GRU, NKVD, KGB felett.

A Gonosz Birodalma „udvari etikettjének” ismerői ezáltal világos jelzést kaptak, hogy a hatalom Olümposzának hierarchiájában radikális átalakítás következik, a Szovláger szétverésnek első, mint majd kiderül, döntő szakasza.  Ez azt jelentette, hogy alapvetően megváltoztatják a hatalom addig érinthetetlen háromszögének: a Párt-hadsereg-KGB uralmi viszonyait. Csak keveseknek volt esélye helyesen értelmezni ezeket a lépéseket -  hogy a szovjet hatalom már elég erősen meg van szállva külső, értsd: cionista erők által ahhoz, hogy ott ilyen áttörést érhessen el, a „parancsnoki központot” ilyen radikálisan áthelyezhesse.

Most, negyedszázaddal e sakkhúzások után már okosabbak vagyunk e tények ügyében, de akkor a helyes értelmezésük a szovjet politikai színpad kivételes ismeretét követelte meg. Andropovnak távoli és helyi protektorai a hihetetlen erejű gigantikus légkalapács szerepét szánták a moszkvai sziklák szétmorzsolásához.  Lényeges, hogy Andropov teljes tudatában volt ennek a történelmi feladatnak, küldetésnek és hasonlóan teljes tudással rendelkezett a mechanizmusokról, melyek a hagyományos háromszög: a párt-hadsereg-KGB csúcsára emelték.²

2. A „peresztrojka” hívévé vált  a zsidó származású Markus Wolff, az NDK hírszerzés (HVA) vezetője is. 1989-ben Wolff önként otthagyta a HVA-t és csendben átment az NDK „reformista” táborába. Mint később megírta „emlékirataiban”: hirtelen beleszeretett a valódi szabadság, egyenlőség, testvériség eszméibe. Néptársa, Andropov már öt éve a sírban volt, lelke meg a pokolban, de e Wolff (Farkas) báránykává változásának jóval korábban kellett kezdődnie. Az NDK hírszerzésének 30 évnyi irányítása után ősei országában, Izraelben telepedett le.

Andropov elindította a „peresztrojka” előkészítésének stratégiai, sokirányú folyamatát. A sors nem sok időt hagyott neki erre és jól tudta, hogy a halállal fut versenyt. Kinevezésekor már súlyos veseelégtelenségben szenvedett. És valóban, 1984. február 9-én, alig 15 hónapnyi uralkodás után meg is halt. Élete utolsó hónapjaiban állítólag már állandóan dialízis-berendezésre volt kapcsolva irodájában, vannak is rá – nem túl valószínű – összeesküvéselméletek, hogy ennek valami megbuherálásával tették el láb alól. Csak a halála után következő évtized mutatta meg, hogy Andropovnak mégis sikerült végrehajtania alapvető feladatát, már halála után átadni a Szovláger feletti hatalmat régóta protezsált, kinevelt utódjának, Mihail Gorbacsovnak.

     Gorbacsov megválasztásakor hallatlan helyzet alakult ki. A Politikai Bizottság, nem tudni miért, hirtelen egyhangúlag választotta meg főtitkárnak. És milyen stílusban! A „konklávé” egyetlen nagy dicshimnusszá vált a lényegében alacsony rangú pártapparátcsik tiszteletére, amilyen addig Gorbacsov volt.

    (...)

   Nemhivatalos csatornákon át kiszivárogtatták az álcázó pletykát, hogy a választás során „kemény harc” folyt, hogy a főtitkárt épp csak minimális többséggel választották meg... Valójában a választás csak formális „megpecsételése” volt Gorbacsov jelöltségének. Az idézett „Moszkvai per” c. könyv „disszidens” szerzője, Bukovszkij, ironikus kétkedéssel írva Gorbacsovról Andropovot jelöli meg nagy protektoraként. Kiemeli Andropov virtuozitását a „peresztrojka” mítoszának felépítésében, de „disszidenshez” illően egy szóval se emljti azokat az erőket, amelyek magát Andropovot segítették: az USA és Nyugat-Európa cion-globalista köreit és az orosz zsidókat. Gorbacsov, Andropov bizalmasa rakta le hirtelen lavinaszerűen lezajló „peresztrojka” alapjait, ennek kivitelezőjévé pedig Andropov tette meg őt.

   Ez volt a történelem során a Nyugat legnagyobb sikere az 1917-es zsidóbolsevik forradalom fékezhetetlen szörnyetegével való konfrontációban.

    Nem sokkal később a Gorbacsov és Jelcin által protezsált zsidók: Berezovszkij, Hodorkovszkij, Gusinszkij, Potanyin, Vekszelberg, Abramovics, Aven, Lifsic és tucatnyi más „oligarcha” engedélyt kapott az orosz nemzeti vagyon totális szétlopására. Így törlesztettek a Nyugat zsidóságának a sokoldalú támogatásért, pontosan úgy, ahogy Lenin törlesztette kamatostól a Kuhn & Loeb banknak az összes hitelt, amik nélkül Bolsevikia első éveiben csődbement volna. Támogatóinak 600 millió akkori dollár értéket fizetett ki aranyban. A cári Oroszország maradék aranyát egyénileg lopták szét.

    E groteszk „peresztrojka” kulisszák mögötti titkai az egyetlen kulcsot jelentik a szovjetek összeomlása titkos mechanizmusainak megértéséhez, ezen keresztül pedig annak megértéséhez, hogy a Nyugat hogyan tudta olyan könnyedén, vértelenül meghódítani a posztszovjet Oroszországot, Lengyelországot és a többi szocialista országot 1990 után.

A négyszeresen preparált életrajz ügyében nyugatról támogatták Andropovot, ami közvetett bizonyíték arra, hogy hosszú távra „fektettek be” személyébe. 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lett párttag. Ezután egyből a Karél-Finn SZSZK Komszomol-vezetője (1940-1944). Kizárt volt, hogy egy ilyen protekciós zsidó a frontra kerüljön géppisztollyal a kezében, ez a SZU soknemzetiségű ágyútöltelékének kötelessége volt. Hivatalosan azonban később Andropovnak is gyártottak illő háborús életrajzot, papíron valamilyen partizántevékenységben vett részt, csak senki nem tudja, hol és mikor, ha 1944-ig titkárkodott a SZU által megszállt finn területeken? 1947-ben már az SZKP karéliai első titkára, négy évvel később Moszkvába kerül, ami a további előmenetel feltétele volt. A központi Bizottságnál dolgozott.

Aztán konfliktusba került Malenkovval, nem akárkivel, mert formálisan Sztálin helyettesével, aki rivalizált Mihail Szuszlovval.(…)Egy időre a Malenkov-Szuszlov konfliktus enyhén meglegyintette Andropov karrierjét. (…) Andropovot felmentették a pártapparátusból, majd 1954-57-es időszakra mellékvágányra száműzték, a magyarországi nagykövet szerepébe.

A magyarok számára tragikus „befektetésnek” bizonyult. Igyekezve visszaszerezni a Kreml kegyeit, Andropov az 1956-os forradalom véres leverésével és Kádár János hatalomba ültetésével vált hírhedtté. A magyar történészek szerint Andropov a magyarországi mészárlások fő felelőse.

Hruscsov hatalomra kerülése az állítólagos „Sztálintalanítás” keretében megnyitotta Andropov visszaútját a Kremlbe. Karrierje ekkor gyorsul fel szédítően. Az impulzust a Hruscsov klikkje által az SZKP KB és számos tagköztársaság döntéshozó köreiben elhelyezkedő kriptocionisták elleni nyílt hadüzenet adta. Mint tudjuk, e „mucsaiak kontra zsidók” háború szovjet változatának megvolt a megvolt a lengyelországi másolata, ami 968-ban az utóbbiak átmeneti vereségéhez, majd két évvel később a Gomułka-Moczar kettős bukásához vezetett. (Megj.: lengyel eredetiben: „cham”, kb. „bunkó paraszt”, „gazfickó”, a mi „mucsaink” megfelelője is, a harc a zsidó kommunisták és a nemzsidó, az adott keretek között viszonylag hazafiasabb kommunisták között zajlott, utóbbiakat a zsidók becézték így maguk között. B.Cs.)

Az orosz „mucsaiak és zsidók” harca eredményeként Andropov 1962-ben az SZKP KB Titkársága tagja lett és Szuszlov helyét foglalta el (…). Nem sokkal később a KGB főnöke lett majd 1973-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. Egyúttal megőrizte a KGB vezetői pozícióját, ami az orosz zsidók orosz gazfickók feletti győzelmének végső megpecsételését jelentette – ez esetben az idézőjel felesleges.


Ez a Szovláger lebeontásának hosszú előkészítését jelentette, de akkor nem sokan, vagy talán senki nem rendelkezhetett olyan természetfeletti előrelátással  - magán Andropovon és megbízóin kívül - hogy megérthesse, mit céloznak ezek a változások és kik inspirálják őket.

Andropov tehát megszerezte a Szovláger lebontásának két kulcsát: a KGB feletti hatalmat és az SZKP KB Politikai Bizottsága tagságát.

Egyúttal élvezte a Nyugat diszkrét jóváhagyását is. Egyre inkább „liberálisnak” igyekeztek ott beálljtani, gondosan feledve a magyar halottak ezreit, amik ennek a „liberálisnak voltak köszönhetők a KGB csendes rutintevékenységének sok más bűntette mellett. Ekkor kezdődött a Szovláger irányításának módszeres áthelyezése a pártból és a hadseregből a KGB-be, amelynek minden döntéshozó pozíciója régóta fel volt töltve orosz zsidókkal: a SZU szétesése után nem kevesebb, mint 20 ezer magasabb rangú KGB-s vádorolt ki közvetlenül Izraelbe, sokmilliárd dollár értékű aranyat, gyémántot és magát dollárt vive magukkal, meg felbecsülhetetlen értékű információt a KGB és GRU titkairól.

A párt KGB alá rendelésének e folyamatát már Brezsnyev megkezdte, valószínűleg nem tudatosan¹, amikor visszaadta a KGB-nek a felhatalmazást, hogy kémkedhetnek (kompromittáló adatokat gyűjthetnek) nemcsak a Központi Bizottság, hanem a Politikai Bizottság tagjai ellen is, amely jogosítványt még Huscsov vette el tőlük. A Politikai Bizottság tagjait duzzadó titkos dossziéik engedelmes eszközökké tették Andropov kezében, ami megkönnyítette számára a személyi változtatásokat a Kreml és a köztársaságok csúcspozícióiban. A kompromittáló ügyek kiváló forrása volt a pártvezetést átszövő általános, járványos korrupció, ami a KGB könnyű áldozatává tette tagjait.


¹. Brezsnyevet, akárcsak a hatalom csúcsain levő többi orosz „mucsait”, (nemzsidót) zsidó nővel házasították össze. Nem volt kivétel Raisza Gorbacsova sem.

Folyt.köv. 

Frissítés:

Ajánlom ezt a Makow bejegyzést összevetni Pająk tételével, jól kiegészíti: 

War for the People; Profit for the Bankers 

A globalista bankárelit a kezdet kezdetén maga hozta létre a Szovjetuniót, tehát csak a Czike által emlegetett tömegmegtévesztő ál-történelemben volt a kommunizmus a kapitalizmus "ellensége", valójában egy speciális váltotozata volt, egy "gyarmata", ahol nem voltak érvényesek az otthoni civilizált szabályok, ahol sokkal nyersebben , korlátlanabbul valúsíthatta meg e tőke céljait, mint az "anyaországban". 

Ahogy ez a globális tőke hozta létre a nagy kommunista kísérletet, úgy logikusan ez döntött a kísérlet befejezéséről is, a volt szovjet térség visszaintegrálásáról a "kapitalista" világba.

HAmad Subani e bejegyzésben nem tér ki a dolog zsidó vonatkozására, de a szájtgazda makow rengeteg bejegyzésében megteszi, Pająknál pedig ez a központi elem. Nem öncélúan, valami "antiszemitizmus" okán, hanem mert enélkül nem érthetjük meg az eseményeket. Mert ez itt központi elem.

Természetesen a hitleri rezsim is e körök terméke, ahogy a mai Kína is.

Akasszátok le a királyokat! - a szögről, lehet leporolni, megint aktuálisak...

Rég nem volt semmi Irodalmi Rovatomban, ideje pótolni a hiányt!


forrás: Czike László honlapja

itt egybeszerkesztve is megvan, ami a szerzőnél részletekben: 

Czike László : Rendszerváltó szabadkőművesek  

-----------------------------------------------------------------

Először a címről

A cím legalábbis egy „tripla” paradoxon. Legfőképpen a „hivatalos” mainstream álláspont szerint - még „az ellenkezője sem” igaz…

Nos, nézzük, mi minden miatt nem lehet valós a választott cím!

1.  Magyarországon nem történt rendszerváltás. Csak „papíron”.

2.  A szabadkőművesek vagy nem is léteznek, vagy ha mégis – a po­litikával nem foglalkoznak. (Ezt ők deklarálják magukról.)

3.  A meg sem történt rendszerváltást tehát nem csinálhatták a nem is létező, vagy a politikával „hivatalból nem foglalkozó” szabadkőművesek. Csak valaki más(ok), vagy senki…"

(...)

Kettős időrend

Senki nem születik „titkos tudással” a zsebében. Viszonylag korán eldől, hogy te is beállsz-e kórusban üvölteni a farkasok közé, vagy megmaradsz „magányos farkasnak”, ami egy kegyetlenül perdöntő lépés, visszavonhatatlan választás. Ha elfogadod a világ farkastör­vényeit, úgy „a jég hátán” is megélhetsz; a REND mindig segíteni fog „az Özvegy Fián”. Hogyha a REND szabályos kis téglája, épí­tő­koc­kája, fogaskereke vagy, a dolgok mindig megoldódnak majd va­lahogy; a problémák elhárulnak, a mókuskerék pedig forog to­vább. De ha „ellenszegülsz” – Isten irgalmazzon neked. Irgalmazni fog – de nem ezen a világon. Mert ez a világ a REND világa. Mind­ezek miatt is kétfajta valóságos időrend létezik. Az egyik az objek­tív időrend, amely a titkos, de valóságos történések – melyeknek semmi közük nincs semmilyen „hivatalos” narratívához – elvileg felismerhető, de a történelmi jelenben gyakorlatilag felismerhetet­len egymás­u­tánja; a másik a szubjektív időrended, amelyben te csak fokozatosan ismered fel, hogy mik is a valós történések, azok milyen valós múltban is gyökereznek, és végül, a valós trend kvázi meghosszabbításával előre meglátod, felismered, hogy mi is fog a jö­vőben tör­ténni, mert hát a történelem kényszerpályán mozog, a történései előre kódoltak. Nem volt ez mindig így! Engels ősmaj­má­ból akár még ember is lehetett volna, ha Hiram Abif nem hal mártírhalált a Salamon templománál… Ám amióta ez a ször­nyű tragé­di­a megtörtént, nincs mit tenni. A történelem előre „meg van írva”. A legnagyobb ellentmondás, hogy akik a valós történel­met csi­nálják – a királycsinálók -, egyidejűleg írnak egy fik­tív történelmet, afféle össztársadalmi igazságpótlék (vö. „kultúra”) gya­nánt. És ne­ked ki kell bogoznod, mit, miért csináltak „úgy” a múltban, hogy ma és holnap ugyanaz történjék, miközben félreve­zetnek egy folyamatosan újraírt ál-történelemmel, aminek kö­ze nincs az igazsághoz. A titkolózás legfőbb célja, hogy ne de­rülhessen ki, mi, miért fog megtörténni. Ezért titok, hogy kik azok, akik a titkok évezredes selyemfonalát gombolyítják. Nehogy valaki felgöngyölje Ariadné fonalát. Nos, tehát: vagy beállsz hamis történelemgyártónak, vagy nekiállsz és felgöngyölíted az egészet...   „A világ a titok által létezik.” (Idézet: a Széfer ha-Zóhárból, ami a zsidó Kab­ba­lában a Fény Könyve.)

(...)

Említettem a miniszterelnöki származásról szóló híreket.

Amilyen meglepő információkat ez ügyben a Sanyi előadott, azok­ból én – őszintén szólva – nem sokat hittem el, mindenesetre arra jó­nak tűntek/látszottak, hogy – sok évvel később - egy gúnykölte­ményt fabrikáljak belőlük. Annyit azért a versike elé fűznék, hogy amennyiben a legenda magva – ami Sanyi szerint Alcsút környé­kén „gombnyomásra” éledt – igaz, úgy ma, 2009-ben bármit is ár­mánykodjék az MSZP és volt koalíciós partnere, teljesen valószí­nűt­len, hogy a kisebbségiek és a legitimisták 2010-ben Orbán el­len szavazzanak. Íme, a vers, az állítólagos dédmama románcáról:

A hepiend balladája

Trónörökös volt a Habsburg,

A Ferenc Ferdinánd -

Nyári éjen kedvese lett:

Sárika, vadvirág...

 

Száll reád merénylet átka,

A mátka megfogant -

Méhében egy halott császár

Magjáért szól a lant.

Ah! lágyan kél az esti szél                    

Alcsútdoboz felé;                                 

Szüzek siralma, özvegyek                    

Panasza nyög belé.                               

Ne szülj császárt, te szűz! anya              

Ne szoptass csecsemőt!...,                 

Férjhez adták egy orsóshoz

A csinos roma nőt.

Elárul a járomcsontod,

A nemes halánték -

Nemzedékek titkát hordod:

Ferdinánd atyádét.

Európa egységes lesz,

Magyar reményt kínál -

Hogy végtére megment minket

A szakrális király.

Pápa, add hát áldásodat!

Ő megmenti trónod...

Antikrisztus nem fog rajta -

S így mindenki boldog.

Megmenekülhet a világ,

Róma és Izrael -

Armageddon tehát nem lesz:

A vész így illan el...

Halál helyett örömünnep

Az Apokalipszis -

Jézus, s Márja békét hoznak,

Mert nem lesz több krízis.

Az Aranykor bőséggel jön,

Büszke Isten Fia -

Eredményes volt az újkor

Magyar áldozata.

Eggyé forrt az egész világ,

Minden népe testvér -

Megigazul minden ember,

A sok bűnös megtér.

Egynek engedetlensége

Majd’ mindent tönkretett -

De egy engedelmessége

Irgalmat érdemelt.

Isten tehát megbocsátott:

Új a történelem! -

Mert leszállt Ferdinándra

Megszentelő kegyelem.

Vác, 2004. október 26.

                                                              Czike László

----------------------------------------------