Az Éj Királynője kiszívta a magyar paraszt vérét...

A pokoli Éj Királynője szerepét a bécsi illuminátusoktól
a magyar prot-kur propagandistákig
Mária Terézia királynőnkre szeretik osztani

...legalábbis a Berci Bácsi (ál)Magyar Népmeséi sorozat mesedélutánja szerint. A jobb sorsra érdeme Andrásfalvy Bertalan egy jobb sorsra érdemes témáról, a fenntartható(bb) magyar gazdálkodásról, benne az egykor ártéri gazdálkodásról, ennek történelmi pusztulásáról és a magyar jövő érdekében kívánatos újjászervezésének szükségességéről tartott előadást Szegeden. Ezt önmagában jól is tette volna, hálásak is lehetnénk érte, csakhogy szokása szerint a maga történelmi témákban dilettáns módján jól besózta a témát Habsburgozással. Ezzel az érdemek ellenére is sikerült az előadást labanc ( vagy inkább a tényekre kíváncsi magyar) gyomornak emészthetetlenné tennie, ugyanis a fenntartható(bb) magyar paraszti gazdálkodás szétverését, a közösségi földhasználatok, haszonvételek elrablását, az erdők, árterek stb. törvénytelen nagybirtokhoz csatolását előadásában nem kevesebb, mint 5 helyen tulajdonítja Mária Terézia gonosz törvényeinek. (Legalábbis az összefoglalóban ennyiszer olvasható a szörnyű név...) Andrásfalvynak félig igaza van, ez a magyar történelem és a magyar jövő egyik legfontosabb kérdése, (nemcsak a magyaré), a nagybirtoképítő belső gyarmatosítás valóban gyalázatos és öngyilkos folyamat, főleg, hogy napjainkban is zajlik... Azonban, ha minket a szegény vén (fél)bolonddal és más prot-kur propagandával agymosott papagájokkal ellentétben a tények érdekelnek, akkor ezt a magyar parasztot kirabló eredeti tőkefelhalmozást a magyar történelem hosszú folyamataként láthatjuk (ezt még Andrásfalvy is említi), melynek főbűnösei között a jobbágyok kizsákmányolásának gátat vető nagy királynőnk nem szerepel, annál inkább magyar anyanyelvű, kuruc körökben hősnek tartott hatalmasságok sora, köztük erdélyi fejedelmek és Kossuth...

Dobó, a várkapitány - Nemeskürty és Várkonyi, 1968 Alföldije és Szörényije

A deheroizált Dobó

A gyarmati uralom nagyhatalmú képviselője volt a magyarság számára

 
Ha Varga Csabának igaza volt és a magyar az ősnyelv, akkor a deheroizálás csakis kiherélést jelenthet, nézzük tehát, kik, milyen világnézeti-spirituális-szervezeti háttérrel herélték ki Dobó István Gárdonyi-féle hősi imázsát!

Ezt a blogot gyakran "vádolják" deheroizálással, de ez az alcím "hamis hősök"-je ismeretében kb. annyira felesleges, mint amikor egyes dühös kritikusok a lebolsevikozásom érdekében szlávosítani szokták eleve szláv eredetű családi nevemet...
Csakhogy a blogot bevezető irányadó idézetek között nem véletlenül szerepel László Andrástól (nem jelentve automatikusan az ő teljes életművének helyeslését, sőt ismeretét sem):

"Egy népnek, egy nemzetnek kellenek eszményképek, de ezek ne hamis és méltatlan eszményképek legyenek. (...) Nem csupán az a célom, hogy ledöntsek személyeket a piedesztálról, úgy, hogy oda ne kerüljön senki más. Az is célom, hogy meglássam és megláttassam azokat az alakokat is, akik valóban megérdemlik, hogy a piedesztálon álljanak."

Vagyis az én célom  László Andráséval megegyezően nem öncélú deheroizálás, hősherélés, hanem a világnézetem, történelemképem értékrendje szerinti "gonosz" figurák szerintem hamis hőskultuszának szembesítése a tényekkel, valamint az ezek hősi imázsát felépítő körök által démonizált, vagy feledésre ítélt (szerintem) valódi hősök hősiességének bemutatása. A látszattal és váddal ellentétben többnyire a most pl. Alföldi Róberttel fémjelzett körök sem "öncélúan" és mindenre kiterjedően hőstelenítenek, hiszen a korábbi nemzedékeik, illetve egyes irányzataik máig a rombolás ügynökeinek hősképét építgették és tartják fenn (Kossuth és hasonlók), illetve az Alföldi féle típusuk képviselői, akik pozitív képet valóban nem szoktak semmiről festeni, nagyon is tudják, hogy mik a tabuk, kiknek, miknek a tekintélyébe tilos belerúgniuk. (Azért akadnak kivételes fenegyerekek, pl. Georg Tabori a Hitlert zsidónak és Herzlt "testvérének" bemutató "Mein Kampf"-darabjával és ha zavar támad az erőben, akkor ezt elő is adják, akár a Nemzetiben...)

A Múlt-Kor történelmi ismeretterjesztő magazin nyári száma többek között az Egri csillagok 1968-as filmváltozatának készítésével foglalkozik, egy külön filmmelléklettel is a ma élő alkotók, egykori statiszták, színészek részvételével. Véletlenül ennek olvasása és megtekintése idején sikerült újra látnom a TV-ben a filmet. A film már gyermekkoromban is elég nagy csalódást okozott, hiszen nyilvánvalóan nem tudta visszaadni a regény nyújtotta élményt, a filmkészítés egyes kulisszatitkait bemutató cikkek és film ismeretében és főleg a gyermekkorom óta a hamis történelemkép kialakításáról összegyűjtött ismereteim fényében a kontraszt már egyenesen felháborító, bár sajnos nem meglepő.

A bejegyzés folytatása.

Birtokharácsolás az államhatalom vezető pozíciójából - egy Nagy Előd

A Nyakunkon az Olajcsúcs - Vissza a jövőbe blog legutóbbi bejegyzésében egy mondattal céloztam rá, hogy napjaink legfőbb hazai hatalombirtokosának politikája nem előzmény, példa nélküli történelmünkben:

"Orbán és épülő hűbéri piramisa nem az erőforrásbőség megszűnése utáni magyar jövőt szolgálja, mert a társadalomnak a régi-új viszonyokhoz való alkalmazkodása elősegítése helyett kontraproduktív, élősködő, a többség érdekén átgázoló zsákmányszerző politikát folytat és ennyiben az okkultista erdélyi rablófejedelmek ön- és közveszélyes politikájának reinkarnációja."

Egészen konkrétan kicsit sem tréfásan fogalmazhatok úgy, hogy a nagy birtok"szerző" Orbán Viktor határozottan máris I. Rákóczi György erdélyi fejedelem reinkarnációjának tűnik és csak reménykedhetünk abban, hogy végül nem bizonyul II. Rákóczi György reinkarnációjának, de ez utóbbival egy későbbi bejegyzésben tervezek foglalkozni.

Orbán és hívei eddig a pontig nyilván nem is tiltakoznának felvetésem ellen, hisz mi lehetne hízelgőbb korunk Nagy Szabadságharcosa  számára, mint történelmünk legdicsőbb szabadságharcos dinasztiájának nagyjaihoz hasonlítani. (Ami azért II. Györgyre nem igazán vonatkozik, hisz, ha tudjuk, mi fűződik nevéhez, értjük, miért szokás a kurucos történelemszemlélet propagandájában tapintatosan agyonhallgatni a család ezen tagját.)

A Nagy Előd napjaink Erős Embere számára (sajnos) mintaadó tevékenységét főleg Péter Katalin egy sok szempontból tanulságos tanulmánya alapján mutatom be. Bevezetőül érdemes idézni ugyanezen szerző egy másik írásából, ami indirekt módon mutatja meg, miért is lett a Rákóczi-család a hazai prot-kur történetírás és történelmi tudat-manipuláció Szent Dinasztiája:

Péter Katalin: A kényszer felismerője. Báthory István

Báthory Istvánt (1533–1586) a magyar történetírás nem szokta a múlt legnagyobb alakjai közé sorolni. Valószínűleg azért visszafogott a megítélése, mert Báthory nem kelt fel a nyugati uralkodóházzal szemben, márpedig nálunk erdélyi fejedelemnek csak Habsburg-ellenes harc szerezhet érdemeket. A belső építőmunka eredményei a legritkábban váltanak ki elismerést.

A bejegyzés folytatása

"Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I

A sorozat korábbi részei:

• Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

• 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

• "...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe

A minap, április 14-én volt az 1849-es debreceni Kossuth-féle trónfosztás tragikus színjátékának évfordulója. Az esemény körülményei még a nem mindig szaktudományos színvonalú wikipédia-szócikk szintjén is "érdekesek":

Kossuth Lajosnak az 1849. március 4-i megalázó olmützi alkotmányra született meg válaszként a Függetlenségi nyilatkozat. Már április 12-én előterjesztette tervét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, de annak tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást, így az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását, ám ekkor még nem sikerült meggyőznie a képviselőket.
Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot.

A Kossuth által szövegezett Függetlenségi nyilatkozatot csak 5 nappal később, 1849. április 19-én tették közzé, a fentiekből, ami pedig egy fősodor jellegű bemutatása az eseményeknek, világosan kiderül,  hogy a trónfosztási tragikomédia során a törvényességnek még a látszatára is éppenhogy csak egy kicsit adtak a felkelői hatalom birtokosai. Ez a kicsi is kimerült abban, hogy a Nyilatkozat szövegébe beleírták, hogy:

"Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot..." stb. stb.

Természetesen egy törvényes nemzetgyűlésnek van hivatalos, törvényes eljárásrendje, ahol például a határozatokat, törvényeket, vagy akár "Nyilatkozatokat" is szabályos szavazásra kell bocsátani, a szavazatokat meg kell számlálni és jegyzőkönyvezni kell, magától értetődően az ellenszavazatokat is beleértve. Ellenszavazatokról ez esetben nem lehetett szó, erről gondoskodott a fenti szabályokat Ács Feriként félreseprő kossuthi terrorgépezet, hiszen addigra két kísérlet során is kiderült, hogy a szabályok betartása mellett sem a Honvédelmi Bizottmány, sem az országgyűlés nem hajlandó Kossuth (és világforradalmár feljebbvalói??? Marx, Engels???) fantasztikus ötletét megszavazni egy kicsivel a forradalom előre érezhető bukása előtt. A fenti megfogalmazás erősen eufémikusan állítja, hogy "a tömeg lelkesedése" vette el a határozat ellenzőinek bátorságát. A sorozat egyik korábbi részében már idéztem, hogyan magasztalta Engels ezt a kossuthi módszert, ami alkalmas volt az ellenkezők bátorságának elvételére:

„Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, a fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.
A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon.

A "lelkesített" jelző itt nem véletlenül ugyanaz, mint a trónfosztási jelenetben a "belső bitangokat" megfélemlítő tömeg "lelkesedése", ez a forradalmárok cinikus szóhasználatában a terror kódja. (De mint látjuk, többnyire nem is kertelnek, gyakran nevén nevezik a vörös terrort.) Az nem gond, hogy a megfélemlítendők elvileg törvényesen megválasztott népképviselők (legalábbis a rezsim saját felfogása szerint azok), ha ellenzik a világforradalmi központ ukázain alapuló kossuthi javaslatot, akkor ők "a forradalmi mozgalom ellenfelei", akiknek kijár a rögtönítélő "bíráskodás",  egy ilyen helyzetben, mint a trónfosztási színjáték, akár lincselés útján is.

A 48-49-es magyarországi forradalmi terrornak ez a látványos végkifejlete egy cseppet sem jelentett valamiféle elfajulást, "radikalizálódást", az egész "forradalom és szabadságharc" fő tényezője a kezdetektől a terror, a társadalom KÉNYSZERÍTÉSE volt a szűk konspiráló, összeesküvő csoport és külföldi felső kapcsolataik által nekik kijelölt útra.

A bejegyzés folytatása

Finnugratás III - A valódi "Habsburg-tananyag" a magyar őstörténetről

A sorozat első részében ( Finnugratás, Habsburg ármány ) láttuk, hogy a finnugor elméletet kizárólagossá tevő és őstörténetre, magyar néperedetre is értelmező tevékenység a prot-kur tábor állításával kisebb részben egybeesve valóban nevezhető összeesküvésnek, a tudományos kutatás torzító eltérítésének. Az összeesküvés fő irányítója pedig Toldy Ferenc volt.

A második részben ( Finnugratás II - A Nagy Finnugor Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-ellenes KOPONYA ) láttuk, hogy a főintrikus Toldy, időnként  diktátortársakkal együtt a hazai irodalmi és tudományos életben évtizedeken át döntő befolyással rendelkezett. Az irodalom és a tudomány terén nem szabadon, külső, politikai-világnézeti-TITKOSTÁRSASÁGI befolyásoktól mentesen zajlott az alkotómunka, hanem egy jól körülhatárolható politikai-ideológiai közeg céljai szerint irányítva, amely közeget a nemzetközi felforgató illuminátusokban találtam meg, Toldy és társai pedig ennek helytartóiként működtek nálunk.

Ismét hangsúlyozom, a bejegyzéssorozatnak nem tárgya semmilyen versenyben levő nyelvrokonsági és néperedeti, őstörténeti elmélet helyességének ellenőrzése, tárgyunk a radikális jobboldalon máig nagy indulatokat keltő összeesküvéselmélet helyességének ellenőrzése, hogy

1. valakik torzították a tudományos kutatásokat, tanokat e téren,

2. ezek a valakik a Habsburgok voltak, a Gonosz Habsburgok, akik a prot-kur propaganda szerint amúgy is nemzetünk ősellenségei,

3. a finnugor rokonság erőltetésének célja a magyarok nemzeti öntudatuktól megfosztása volt.

A legkevésbé a 3. ponttal foglalkozok, röviden annyi a véleményem erről, hogy az ún. finnugor népek közül a finnek és észtek modern kori története, de főleg a finneké egy sikersztori, az oroszországi finnugor (vagy "finnugor") népek zöme meg eltűnőben van, egy-két nagyobbat leszámítva, összességében a velük való rokonság tudata nem demoralizáló a magyarságra nézve, tehát azt állítani, hogy az, tipikus szektás hiszterizáló hívószó. Éppúgy, mint a konkurens pánturanista, vagy sumérista, stb. szektás dumák. Nem elvárás, hogy a szektatagok a tényekkel vessék össze az állítást, a követelmény a HIT és a szektavezéreknek való engedelmesség, a mozgósításra való pozitív reagálás.

A fenti összeesküvéselméletnek az 1. pontban elkülönített részét lényegében igaznak, bizonyítottnak találtam, azonban a prot-kur befolyás alatt álló szektaközegben ezt a részt nem elkülönülve kezelik, hanem elválaszthatatlan egységben az alaphiedelemmel, hogy a Habsburgok nemzetünk gonosz gyilkosai és e gaztett is az ő rovásukra írandó. A sorozat második részében bizonyítottam, hogy az összeesküvésen rajtakapott Toldy és társai működésének egyik fő célja a Habsburgok magyarországi és birodalmon belüli uralmának megdöntése volt, összhangban a legtöbb más birodalmi dinasztia megdöntésének tervével.

A mai Habsburg-ellenes indulatok hisztérikus, irracionális, szekta-agymosás jellegét jól bizonyítja, hogy pl. Pörzse Sándor tipikus parlamenti felszólalásában több, mint 90 évvel a Habsburg-dinasztia magyarországi uralkodásának vége után még mindig ilyen gyűlölködő szavakkal és metakommunikációval emlegeti egykori uralkodóinkat, miközben mai bajainkért már akkor sem ők lennének a felelősek, ha a vád a múltra nézve igaz lenne. De, mint láttuk, nem igaz, nem "a Habsburgok", nem Ferenc József álltak a finnugristákat pozícióikba segítő hátszál mögött, hanem ellenfeleik.

A sorozat zárásául nézzük meg, milyen lehetett akkor mégis "a Habsburgok" felfogása, ismeretei a magyarok őstörténetéről, származásáról a szóbaforgó tágabb időszakban, amikor Toldy beprotezsálja kreatúráit az Akadémiára és egyetemi tanszékre!

A bejegyzés folytatása

Finnugratás II - A Nagy Finnugor Összeesküvés irányítója: egy Habsburg-ellenes KOPONYA

Az előző részben (Finnugratás, Habsburg ármány ) láttuk, hogy a finnugor-elmélet kizárólagos tudományos elfogadottságát valóban egy "összeesküvés" keretében érte el Toldy Ferenc kapcsolatrendszere és kreatúrái segítségével. A tények ennyiben még alá is támasztják a prot-kur csapat vádjait, hogy a tudományos kutatást politikai célból megerőszakolták. Prot-kurék azonban a Habsburgokat vádolják ezen erőszak elkövetésével, a történelemhamisítás kitervelésével, azzal, hogy ezúton akarták elvenni a magyarság öntudatát. Most nem foglalkoznék azzal, hogy valóban demoralizáló-e pl. a finnek rokonának lenni bármilyen téren, tekintettel a kis nép történelmének 19-20. századi sikersztorijára, vagy az észtekének, mégha az ő sorsuk valamivel tragikusabb is volt egy időben.

Most vizsgáljuk meg azt, ki volt Toldy, az összeesküvés irányítója, vajon a Habsburgok megbízásából avatkozott-e be nyelvünk és őstörténetünk tudományos kutatásába?

Kár, hogy még nem folytattam tovább a "Kik voltak a magyar illuminátusok" sorozatot, mert így most kénytelen vagyok e részben speciális témájú bejegyzésben egyúttal annak a sorozatnak a negyedik részét is elkövetni...

Nomen est omen. Schedel (Koponya) Ferenc, az Illuminátus Helytartó

Vágjunk a közepébe, nézzük, hol állt Schedel-Toldy a "Haladók" és "Reakciósok" harcában, ahol a Reakció elsőszámú jelképei a magyar hadszíntéren természetesen a Habsburgok!:

Finnugratás, Habsburg ármány

"Pörzse arra kérte a kabinetet, hogy ne folytassák a Habsburg megrendelésre összetákolt történelemhamisítást."



Négyszáz évnyi holokausztot szerveztek a magyarságnak...



Az utóbbi évtizedekben hazafias közegünk radikálisabb részének fantáziájában újra központi kérdéssé vált "finnugorok vagyunk-e" témája és különösen a Nagy Történelemhamisítás vádjának a Habsburgok nyakába akasztása ügyében régóta viszket a billentyűzetem. A dolognak a mai (hamis) mítoszgyártásban elfoglalt központi szerepe indokolna egy alaposabb anyaggyűjtést és feldolgozást (az anyag gyűlik is), de most egy jobbikos parlamenti felszólalás nyomán hirtelen felindulásból a közepébe vágok a témának, aztán majd visszatérek rá, talán többször is.

A blog egyik bevezető jelmondata Nesta Webstertől nem véletlenül ez: "Függetlenül attól, hogy a végső cél politikai, társadalmi, vagy vallási, a titkos társaságok működési elve ugyanaz: mozgásba hozni emberek tömegét és felhasználni őket egy olyan ügy érdekében, amiről nincs tudomásuk."

Ezt átfogalmazhatnám úgy is, hogy az esetek többségében a megtévesztett tömegeket gyakorlatilag saját céljaik, érdekeik ellen viszik harcba a háttérből manipulálók, ami különösen igaz az újkori magyar Habsburg-ellenes "szabadságharcokra".  A gnosztikus-kabbalista irányítottságú prot-kur (protestáns-kuruc) propaganda a nemzeti szabadság demagóg jelszavával és az ország (magyarok hibájából két ország, Erdély törökpárti, majd kuruc vezetők általi leválasztása miatt két haza) egységét egyedül garantálni képes Habsburg-dinasztia hazug démonizálásával  az őszinte hazafiakat saját országuk szétverése érdekében küldte harcba évszázadokon keresztül. E megtévesztett közeg legnagyobb történelmi fájdalma, sebhelye teljes joggal Trianon, azonban többségük máig nem képes felismerni, hogy a történelmi Magyarország szétverését épp azoknak a háttérerőknek köszönhetik, amelyek állandóan az egyetlen olyan hatalmi tényező ellen uszították e közeg mindenkori képviselőit, melynek érdekei történelmi véletlen, illetve törvényszerűségek alapján a leginkább egybeestek nemzeti érdekeinkkel.

A modern kori (sőt, tulajdonképpen nagyon ősi) forradalomcsinálási tradíciónak régi eszköze a nyelvi elnyomás hamis vádjának bevetése a "despota" uralkodó ellen, aki valójában a kabbalista-gnosztikus erők világszétverésének áll útjában. 

Korábbi sorozatunk, a "Kik voltak a magyar illuminátusok" bejegyzései nyomán érdemes felidézni, hogy miért démonizálják a világszétverők a Régi Rendet képviselő uralkodókat és ennek kik, mik a leghatásosabb eszközei a kezükben: