"Orbán és épülő hűbéri piramisa nem az erőforrásbőség megszűnése utáni magyar jövőt szolgálja, mert a társadalomnak a régi-új viszonyokhoz való alkalmazkodása elősegítése helyett kontraproduktív, élősködő, a többség érdekén átgázoló zsákmányszerző politikát folytat és ennyiben az okkultista erdélyi rablófejedelmek ön- és közveszélyes politikájának reinkarnációja."Egészen konkrétan kicsit sem tréfásan fogalmazhatok úgy, hogy a nagy birtok"szerző" Orbán Viktor határozottan máris I. Rákóczi György erdélyi fejedelem reinkarnációjának tűnik és csak reménykedhetünk abban, hogy végül nem bizonyul II. Rákóczi György reinkarnációjának, de ez utóbbival egy későbbi bejegyzésben tervezek foglalkozni.
Orbán és hívei eddig a pontig nyilván nem is tiltakoznának felvetésem ellen, hisz mi lehetne hízelgőbb korunk Nagy Szabadságharcosa számára, mint történelmünk legdicsőbb szabadságharcos dinasztiájának nagyjaihoz hasonlítani. (Ami azért II. Györgyre nem igazán vonatkozik, hisz, ha tudjuk, mi fűződik nevéhez, értjük, miért szokás a kurucos történelemszemlélet propagandájában tapintatosan agyonhallgatni a család ezen tagját.)
A Nagy Előd napjaink Erős Embere számára (sajnos) mintaadó tevékenységét főleg Péter Katalin egy sok szempontból tanulságos tanulmánya alapján mutatom be. Bevezetőül érdemes idézni ugyanezen szerző egy másik írásából, ami indirekt módon mutatja meg, miért is lett a Rákóczi-család a hazai prot-kur történetírás és történelmi tudat-manipuláció Szent Dinasztiája:
Péter Katalin: A kényszer felismerője. Báthory István
Báthory Istvánt (1533–1586) a magyar történetírás nem szokta a múlt legnagyobb alakjai közé sorolni. Valószínűleg azért visszafogott a megítélése, mert Báthory nem kelt fel a nyugati uralkodóházzal szemben, márpedig nálunk erdélyi fejedelemnek csak Habsburg-ellenes harc szerezhet érdemeket. A belső építőmunka eredményei a legritkábban váltanak ki elismerést.
A bejegyzés folytatása
